JELENTÉS a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás területén bekövetkezett fejleményekről az Európai Unióban
29.4.2005 - (2004/2148(INI))
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: John Bowis
EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZET
a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás területén bekövetkezett fejleményekről az Európai Unióban
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság „A betegek Európai Unión belüli mobilitásával és az egészségügyi ellátás területén bekövetkezett fejleményekkel foglalkozó magas szintű eszmecsere-folyamat nyomon követése” című közleményére (COM(2004)0301),
– tekintettel az EK-Szerződés 152. cikkére, valamint 5., 18., 43. és 47. cikkeire,
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, A szociális védelem korszerűsítése a magas színvonalú, hozzáférhető és fenntartható egészségügyi ellátás és hosszú távú gondozás kialakítása érdekében: a nemzeti stratégiák támogatása a „koordináció nyílt módszerének” felhasználásával című közleményére (COM(2004)0304),
– tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 95/46/EK irányelvre[1],
– tekintettel a Bizottság a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egészségügy – az európai állampolgárok egészségvédelmének javítása: Európai eEgészségügyi Térségre vonatkozó cselekvési terv” című közleményére (COM(2004)0356),
– tekintettel a Bizottság közleményére a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére „eEurópa 2002: minőségi kritériumok az egészséggel kapcsolatos weblapokhoz” (COM(2002)0667) címmel,
– tekintettel az Európai Közösségek Bírósága által a Decker (C-120/95, 1998. április 28.), Kohll (C-158/96, 1998. április 28.), Geraets-Smits & Peerbooms (C-157/99, 2001. július 12.), IKA (C-326/00, 2003. február 25.) és Müller-Fauré & van Riet (C-385/99, 2003. május 13.) esetekben hozott ítéletekre,
– tekintettel a Bizottságnak a szakképesítések elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatára (COM(2002)0119-COD 2002/0061),
– tekintettel a Bizottságnak a belső piaci szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatára (COM(2004)0002-COD 2004/0001),
– tekintettel az Európai Parlament az idősek egészségügyi ellátásának és gondozásának jövőjéről[2], valamint az idősek egészségügyi ellátásáról és gondozásáról[3] szóló állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6‑0129/2005),
A. mivel az egészségügy az Unióban az orvostudományban, a technológiában, az e-egészségügyben, a betegek tudatosságában és a szabályozásban bekövetkezett változások miatt jelenleg átalakulóban van;
B. mivel a más tagországban való ideiglenes tartózkodás idején igénybe vett, nem tervezett egészségügyi kezelésre vonatkozó E111-rendszert folyamatosan felváltja az európai egészségbiztosítási kártya, és mivel a más tagállamban igénybe vett, tervezett egészségügyi ellátásra vonatkozó, bürokratikus és korlátozó E112-rendszert új rendszerrel kell helyettesíteni, vagy jelentősen módosítani kell;
C. mivel a megelőzés az átfogó egészségügyi politika kulcseleme, és a rendszeres megelőző intézkedések növelik a várható életkort, csökkentik az egészségügyi rendszerben a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket a várakozási idő tekintetében és véget vetnek a krónikus betegségek terjedésének, lehetővé téve ily módon a kezelési költségek csökkentését;
D. mivel az európai egészségügyi politikát az Európai Bíróságnak a betegek mobilitásáról szóló döntései határozzák meg és a bővítés folyamata még összetettebb megoldandó ügyeket hoz majd az Európai Bíróság elé, és mivel mind a betegek mind a kormányok érdeke, hogy a politikával és az eljárásokkal kapcsolatban egyértelmű irányvonalak szülessenek és haladéktalanul érvényesüljenek;
E. mivel az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezése, finanszírozása és biztosítása elsősorban a tagállamok feladata, míg az Európai Uniónak a közegészségügy, (törlés) az egészségfejlesztés, a kutatás és a korai észlelés, valamint a határokon átnyúló mobilitás területein vannak feladatai;
F. mivel egyértelműbb helyzetre van szükség ahhoz, hogy a betegek, az egészségügyi szakemberek, az egészségügyi költségvetés tulajdonosai és a biztosítók megértsék a határokon átnyúló és transznacionális egészségügy elvét és részt vegyenek abban;
G. mivel jelentős logisztikai, adminisztratív, kulturális és klinikai kihívásokkal kell szembenézni egy következetes, biztonságos és hozzáférhető betegmobilitási keretnek az Európai Unióban történő megvalósításakor;
H. mivel az Unió egészségügyi ellátó rendszerei a szolidaritás, a méltányosság és az egyetemesség elvén alapulnak annak érdekében, hogy minden személy jövedelmére, vagyonára és korára való tekintet nélkül megfelelő, magas színvonalú ellátásban részesüljön betegség esetén;
I. mivel a betegek mobilitását nehezíti az az összetett probléma, hogy a nemzeti egészségügyi rendszerek és hagyományok különböznek egymástól; mivel azonban ennek nem szabad megakadályoznia, hogy erőfeszítések történjenek az ellátást igénybe vevők számára felmerülő koordinációs és hatékonysági problémák megoldása és a szolgáltatások fejlesztése érdekében;
1. üdvözli a Bizottság betegek mobilitásáról szóló közleményét, valamint az egészségügyi ellátás területén történő együttműködés megszervezésére vonatkozó elképzeléseit;
2. hangsúlyozza egyrészt, hogy az Európai Uniónak sürgősen ki kellene dolgoznia egy a betegek mobilitásáról szóló koherens politikát az Európai Közösségek Bírósága által hozott ítéletek és a Betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás fejlesztéséről szóló magas szintű eszmecsere-folyamat jelentésének fényében, másrészt hogy az Uniónak a betegek, az egészségügyi dolgozók és a finanszírozó ügynökségek által alkalmazandó irányvonalakat kellene elfogadnia; úgy véli, hogy az életveszélyes állapotban lévő betegeknek joguk van kellő időben történő kezelést igénybe venni másik tagországban, ha az saját országukban nem vehető igénybe;
3. úgy véli, hogy a tagállamok közötti további, szükség esetén a Bizottság által összehangolt együttműködésnek a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó meghatározott problémákra kell összpontosítania. Ugyanakkor különös figyelmet kell fordítani a regionális együttműködés szempontjaira, illetve megfelelő módon figyelembe kell venni a határmenti régiók tapasztalatait is. Ily módon adott régiókra szabott megoldásokat lehet keresni az emberek szükségleteinek kielégítésére. A gyakorlati tapasztalatok legjobb gyakorlatot bemutató modellek formájában használhatók fel;
4. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szolgáltatások a rászoruló emberek számára biztosított szolgáltatások, ezért nem hasonlíthatók össze az értékesítésre felkínált árucikkekkel; ennélfogva úgy véli, hogy ehhez külön bizottsági javaslatra van szükség, nem pedig a szolgáltatási irányelvben kellene szerepelnie; megismétli azonban, hogy szükség van egy szilárd, ütemtervvel ellátott cselekvési tervre a betegek mobilitásával kapcsolatban, amely figyelembe veszi az egészségügyi szolgáltatásokkal és az orvosi ellátással foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseit;
5. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottságnak a betegek mobilitásáról szóló közleménye nem tartalmaz ütemezést az intézkedések számára és nem tartalmaz kötelezettségvállalást a betegek mobilitásáról szóló integrált politika kialakítására vonatkozóan;
6. úgy ítéli meg, hogy a koordináció nyílt módszere a megfelelő keret a betegek mobilitásával kapcsolatos problémák tekintetében, mindazonáltal nem zárja ki az államok közötti együttműködést olyan ügyekben, amelyekért a tagállamok egészségügyi szolgáltatásai felelősek;
7. úgy véli, hogy az irányvonalaknak tartalmazniuk kellene a kezelésben történő részvételre vonatkozó eljárásokat, az egészségügyi szakemberekkel és egészségügyi létesítményekkel kapcsolatos információforrásokat, az ellátásért történő fizetésre vonatkozó mechanizmusokat, az utazási és nyelvi támogatással kapcsolatos lehetőségeket, megoldásokat az ellátás folytatására, nyomonkövetésre, a lábadozásra és a rehabilitációra a hazatérést megelőzően vagy azt követően, panaszokra és egyéb kapcsolódó eljárásokra és az idősek és a nyugdíjasok különleges ellátására; rámutat, hogy az ellátásért történő fizetésre vonatkozó mechanizmusoknak egységesnek és pártatlannak kell lenniük az egyenlőtlenségek és bizonyos betegek hátrányos helyzetbe hozásának elkerülése érdekében;
8. úgy ítéli meg, lényeges előmozdítani a határokon átnyúló együttműködést a hatékony és sürgős kezelés biztosítása érdekében, különösen vészhelyzetek, krónikus betegségek és komoly megbetegedés vagy allergia esetén;
9. üdvözli a Bizottság közleményét a „koordináció nyílt módszerének” az egészségügyre és a hosszú távú gondozásra történő kiterjesztéséről és várja a nyomon követési munkát egy konkrét célokat és rendszeres felülvizsgálatot magában foglaló mechanizmus kialakítása céljából, amely lehetővé teszi a tagállamok közötti strukturált együttműködést;
10. felhív egy olyan átfogó tudományos megközelítés kidolgozására, amely a lehető legkedvezőbb struktúrába foglalná a koordináció nyílt módszerének folyamatát. Ehhez Európa-szerte kompatibilis adatokra és központi metaszintű indexre van szükség. Azt még meg kell vizsgálni, hogy a már rendelkezésre álló adatok milyen mértékben integrálhatók;
11. üdvözli a Közegészségügyi Keretprogram keretében kidolgozott DG SANCO 2005 munkatervet, amely kísérleti javaslatokat tartalmaz a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésre az együttműködés fejlesztésének és az ilyen együttműködésekkel kapcsolatban felmerülő lehetséges előnyök és problémák azonosításának elősegítése céljából;
12. úgy véli, hogy a betegtájékoztatással kapcsolatos előrelépés hiánya súlyos fenyegetést jelent az egészségügy Unión belüli fejlesztésére és különösen a betegek mobilitásának megvalósítására nézve; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgősen terjesszenek elő egy betegtájékoztatási keretet a betegek naprakész információkkal való ellátása céljából;
13. kifogásolja a tényt, hogy a betegek jogaira és kötelességeire vonatkozó nézetek az eszmecseret-folyamat során ajánlott összehangolása még nem valósult meg, és felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, haladéktalanul tegyék ezt meg; felhívja a tagállamokat, fogadjanak el egy olyan betegekre vonatkozó törvényt vagy betegjogi chartát, amely többek között az alábbi jogokat biztosítja a betegek számára:
– szakképzett orvosi személyzet által biztosított megfelelő és szakszerű orvosi ellátáshoz való jog,
– az orvos által nyújtott, könnyen érthető, szakszerű és megfelelő információkhoz és tanácshoz való jog,
– önrendelkezés joga teljes informálás alapján,
– kezelési lapokhoz és azok megtekintéséhez való jog,
– titkossághoz és adatvédelemhez való jog,
– panasztételi jog,
– garancia arra, hogy a beteg előzetes hozzájárulása nélkül nem hajtanak végre rajta megfigyelést vagy orvosi kísérletet;
14. úgy véli, hogy bár a tagállamok vannak jobb helyzetben ahhoz, hogy nemzeti egészségügyi rendszereiknek megfelelő nemzeti betegtájékoztatási irányvonalakat dolgozzanak ki; ez nem akadályozhatja a Bizottságot, hogy közös alapelemeket alakítson ki a betegtájékoztatással kapcsolatosan, az egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó útmutatásokat dolgozzon ki, meghatározza a betegek jogait és kötelességeit, valamint a fedezett kezeléssel és a visszatérítéssel kapcsolatos részleteket;
15. felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti szabályozás figyelembe vétele mellett vegye fontolóra a költségek visszatérítésére vonatkozó eljárások harmonizálását, amint azt a Tanács 1971. június 14-i, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelete, illetve az Európai Bíróság ítéletei meghatározzák, hogy a visszatérítés területén a betegek jogbiztonságot élvezzenek;
16. felhívja a Bizottságot, 2007. január 1-jéig alakítson ki egy sor iránymutatást a betegek mobilitásával kapcsolatos alapvető problémákra; ezeket a tagállamok által az ezt következő 12 hónap során kidolgozott nemzeti iránymutatásoknak kell támogatniuk;
17. úgy ítéli meg, hogy a betegek mobilitásával összefüggésben prioritást kell biztosítani olyan iránymutatások elfogadása számára, amelyek a betegek saját származási országában nem létező kezelések igénybe vételére és olyan kezelések igénybe vételére vonatkoznak, melyekre sürgősen szükség volna, de a beteg származási országában nem vehetők igénybe azonnal;
18. úgy ítéli meg, lényeges, hogy a tagállamok szabályokat fogadjanak el a receptek kiállításáról, az előírások betartásáról és a beteg által más tagállamban orvosságra költött összegek visszatérítéséről azzal a szándékkal, hogy ez még inkább megkönnyítse a betegek mobilitását a tagállamok között;
19. ösztönzi a Bizottságot, hogy szabjon határidőket a betegek határokon átnyúló mozgásával kapcsolatos adatok összegyűjtésére és értékelésére és felhívja a Bizottságot, mielőbb ismertesse az ilyen jellegű tanulmányok eredményeit; ismételten kiemeli az olyan határokon átnyúló projektekből származó tapasztalatok értékelésének és megosztásának értékét, mint az Euregio projektek;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az egészségügyi turizmus természetéről és elterjedtségéről, valamint arról, hogy ezt jelenleg milyen mértékben térítik meg az állami egészségbiztosítók és a magánbiztosítók, illetve az emberek mennyiben finanszírozzák ezt saját forrásaikból;
21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, 2007 júniusáig készítsenek jelentést a betegek mobilitásának mértékéről, valamint a látogatók és a helyiek által igénybe vett szolgáltatásokról a köz- és a magánszektor vonatkozásában is;
22. felhívja a tagállamokat, hogy időben mutassák be az erre az évre az „egészségügyi szolgáltatásokkal és az orvosi ellátással foglalkozó magas szintű munkacsoport” részeként bejelentett, határokon átnyúló egészségügyiszolgáltatás-vásárlás világos és átlátható keretrendszerének létrehozását;
23. teljes mértékben egyetért az egészségügyi és szociális szakemberek mozgásáról szóló ismeretek és szabályozás javítására irányuló erőfeszítésekkel; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a magas szintű betegbiztonságot támogató hatékony mechanizmusokat be kell építeni a szakképesítések kölcsönös elismeréséről szóló irányelvbe;
24. elismeri a munkát, amely inkompetencia vagy jogellenes praxis miatt felfüggesztett vagy praktizálástól eltiltott orvosok és egyéb egészségügyi és gondozási szakemberek uniós szintű jegyzékének létrehozása érdekében jelenleg zajlik; úgy véli, ennek az adatbázisnak a betegek és az egészségügyiszolgáltatás-vásárlók számára is elérhetőnek kell lennie; és a fejleményekről rendszeres jelentéseket vár a Bizottságtól;
25. rávilágít az új tagállamokból történő agyelszívás lehetséges veszélyére, melyek szakemberei olyan tagállamokban vállalnak munkát, ahol magasabb fizetést kínálnak, ami veszélyt jelent a származási ország egészségügyi rendszerének kapacitására és színvonalára; ennélfogva ösztönzi a megnövekedett betegmobilitás ilyen típusú mozgásokra gyakorolt lehetséges hatásait elemző kutatásokat és az egészségügyi szakemberekkel kapcsolatos jövőbeli kereslettel és kínálattal kapcsolatos kutatásokat az EU felsőoktatási rendszereinél;
26. hangsúlyozza, hogy a betegek szabad mozgása a nemzeti egészségügyi szolgáltatásokat is arra ösztönzi, hogy a lehető legmagasabb szintű elvárásoknak is megfeleljenek, és a magas színvonalú szolgáltatások biztosítása révén arra bátorítja a betegeket, hogy ugyanazért a kezelésért ne menjenek külföldre;
27. üdvözli a referenciaközpontok irányába történő elmozdulásra irányuló erőfeszítéseket, valamint azokat a lehetséges előnyöket, amelyeket ezek jelentenek majd a ritka betegségek kezelésében; elismeri, hogy a ritka betegségtől vagy állapottól szenvedő betegeknek gyakran nagyobb támogatásra van szükségük az ilyen speciális ellátások igénybevételéhez; felhív arra, hogy európai referenciaközpontok felállítása ne korlátozódjon a ritka betegségekre, hanem terjedjen ki minden olyan betegségre, amelyek kezeléséhez a források és a szaktudás különleges összefonódása áll rendelkezésre; hangsúlyozza, hogy ezen betegségek kezelésén felül az európai referenciaközpontoknak kiemelkedő szerepet kell játszaniuk a második szakvélemények kialakításában és a szakorvosok továbbképzésében;
28. felhívja a figyelmet, hogy a referenciaközpont-hálózat támogatásához további pénzügyi forrásokra lesz szükség;
29. úgy véli, hogy a kapacitások megosztott kihasználása – különösen az ellátás különleges formái esetében – jelentősen hozzájárulhat az egészségügyi szolgáltatások hatékonyságának fokozásához;
30. megjegyzi, hogy a York-i egyetem külföldi gyógykezelésben részesülő angol betegekkel kapcsolatos tanulmánya szerint a betegek 87%-a a külföldi gyógykezelés okának a gyógykezelések esetében fennálló hosszabb angliai várakozási időt jelölte meg; mindazonáltal úgy véli, hogy a betegek nagy többsége jelenleg is és a jövőben is az otthonához lehető legközelebbi kezelést részesíti előnyben;
31. üdvözli a Bizottságnak a meglévő adatvédelmi törvény fenntartására irányuló elkötelezettségét; megjegyzi a betegekről készült nyilvántartások tagállamok közötti hatékony és biztonságos módon történő cseréjének fontosságát;
32. üdvözli a Bizottság „e-egészségügyi tervet” kidolgozó közleményét, amely elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák, különösen az internet, hozzájárulhat az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférésnek, valamint ezen szolgáltatások minőségének és hatékonyságának javításához, jóllehet mindez fokozhatja a „digitális szakadék” következtében fennálló egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy minőségi követelmények alkalmazására van szükség az egészséggel kapcsolatos weboldalak esetében; elismeri a szerepet, amelyet a telegyógyászat és a telepszichiátria játszhat a betegek által igénybe vehető ellátások javításában és a betegmobilitás szükségességének csökkentésében;
33. biztatja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az európai egészségbiztosítási kártya alkalmazását a tagállamokban annak érdekében, hogy a tagállamok egyértelmű és érthető tájékoztatást nyújtsanak az embereknek a kártya működéséről;
34. felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy az európai egészségbiztosítási kártya alapul szolgálhat-e a betegek azonosítására és olyan újabb funkciók kidolgozására irányuló közös megközelítés előmozdításához, mint a sürgősségi orvosi adatok tárolása összhangban az Európai Tanács sevillai ülésén elfogadott eEurópa 2005 tervvel;
35. felhívja a Bizottságot, hogy az érintett felek egyetértésével dolgozzon ki javaslatot az európai egészségbiztosítási kártyán rögzítendő adatokra vonatkozóan, nem csak a biztosítási adatok, hanem a betegre vonatkozó orvosi adatok tekintetében is, hogy ily módon megkönnyítse a betegek tagállamok közötti mobilitását, és hasonlóképpen megfelelő hozzáférést biztosítson az egészségi állapotuk által megkövetelt ellátáshoz és kezeléshez;
36. kéri, hogy a Bizottság fontolja meg, az európai egészségbiztosítási kártya milyen módon elégíthetné ki jobban egy tagállam ideiglenesen egy másik tagállamban tartózkodó nyugdíjasainak igényeit;
37. megjegyzi azonban, hogy az európai egészségbiztosítási kártya új funkcióinak magas fokú adatvédelemmel kell párosulniuk, valamint hogy a kártyán tárolt adatoknak és az illetékes hatóságok között megosztott információknak meg kell felelniük a meglévő adatvédelmi rendelkezéseknek;
38. üdvözli az egészségügyi szolgáltatásokkal és orvosi ellátással foglalkozó magas szintű csoport létrehozását a Bizottságban, valamint egy egészségügyi munkacsoportgyűlés hivatalos szinten történő bevezetését a Tanácsban; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a csoportok tevékenységeiről;
39. úgy véli, hogy a betegek biztonsága alapvetően fontos egy hatékony egészségügyi politika kidolgozásához az Unióban; elismeri, hogy szoros együttműködésre van szükség a WHO Betegbiztonsági Világszövetségével; sürgeti az egészségügyi szolgáltatásokkal és orvosi ellátással foglalkozó magas szintű csoportot, hogy 2005-ben a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatokat egy uniós betegbiztonsági hálózattal kapcsolatban;
40. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi és a betegbiztonsági szempontokat figyelembe kell venni a politikák más területen történő tervezésekor és bevezetésekor; sajnálattal veszi tudomásul a belső piac és az egészségügyi célok közötti egyes esetekben fennálló súrlódást; úgy véli, hogy a polgárok egészsége előfeltétele az európai gazdasági teljesítménynek és versenyképességnek;
41. hangsúlyozza, hogy az egész rendszer középpontjában a beteg áll, aki természetes érdeklődést mutat saját egészsége, valamint az egészségügyi ellátás minősége és hozzáférhetősége iránt, a beteg az, aki az ellátást igénybe veszi és aki fizet az igénybevett ellátásért, akár közvetlen módon, akár egészségbiztosítás vagy adó révén. Ennélfogva a betegeknek jogukban áll teljes körű információhoz jutni kezelésükkel és egészségi állapotukkal kapcsolatban és jogukban áll részt venni az egészségügyi ellátások igénybevételére vonatkozó döntéshozatalban;
42. úgy véli, hogy szükség van egy a betegek, az egészségügyi szakemberek és vezetők számára az egész Unióban rendelkezésre álló, megfelelő információkat tartalmazó hálózatra; ennélfogva üdvözli, hogy a Bizottság egy európai uniós egészségügyi weboldalt helyez üzembe, és reméli, hogy a weboldal a terveknek megfelelően 2005 végére elérhetővé válik;
43. egyetért azzal, hogy a polgároknak jogbiztonságot és lehetőséget kell biztosítani, hogy az egészségügyhöz történő hozzáférés, valamint másik tagállamban felmerülő költségek visszatérítése tekintetében világosan képesek legyenek áttekinteni a betegként őket megillető jogokat és kötelességeket;
44. úgy ítéli meg, lényeges lenne kidolgozni egy betegjogi chartát, amelynek többek között ki kellene terjednie a betegek mobilitására is;
45. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az olyan fogalmak egyértelmű meghatározására, mint „indokolatlan késedelem nélkül”, „standard gyakorlat” és „összehasonlítható költségek” és biztosítson maximális egységességet a tagállamok között az előzetes engedélyezési követelmények tekintetében és az „orvosilag indokolható időkorlát” értelmezése tekintetében;
46. hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás nem válhat automatikus tevékenységgé, és az csak abban az esetben biztosítandó, ahol a kezelés során előforduló átmeneti elfogadhatatlan késedelmek miatt arra szükség van; úgy véli, hogy a nagymértékű betegmobilitás szükségtelenné tétele érdekében az egyetemesség és a korlátlan hozzáférés elvén alapuló közegészségügyi szolgáltatások biztosításának felelőssége továbbra is a tagállamokat terheli;
47. aggodalmát fejezi ki, hogy a kezelések feltételei ne legyenek diszkriminatív hatással az alacsony jövedelmű betegekre annak érdekében például, hogy ne kelljen kifizetni a kezelés teljes költségét a visszatérítést megelőzően;
48. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácshoz, a Bizottsághoz, valamint a tagállamok kormányaihoz és parlamentjeihez.
- [1] HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
- [2] HL C 38 E, 2004.2.12., 269.o.
- [3] Elfogadott szövegek, P5-TA(2004)0184
EXPLANATORY STATEMENT
"La science ne connaît pas de frontière parce que la connaissance appartient à l’humanité et que c’est la flamme qui illumine le monde." Louis Pasteur 1876
("Science recognises no borders, because knowledge belongs to humanity,
and is the torch which illuminates the world.")
The new rights for patients conferred by the European Court of Justice in its sequence of judgements are potentially good news for patients but a substantial headache for health service budget holders and insurers. So far the pace has been set by the courts and patient pressure. If we are happy to leave it to the courts to decide policy and spending priorities, the European Union need do nothing, except to prepare to pay heavy and unpredictable bills, whenever patient probing and legal opinions are delivered.
That is no way to run a Country, much less the venture that is New Europe. Our electors like the idea of patient mobility as an option; but they want and expect it to be properly managed and they want and expect to be offered sound guidance on policy and procedures. Some Member States may prefer to think that, if they delay long enough, the issue will go away and that healthcare delivery is the exclusive preserve of Member States under the Treaties. Yet it is exactly those Treaties that have provided the ECJ with its judgements and have set in motion a process which has the potential to empower patients and enhance the health of Europe’s citizens.
The answer to Member States that prefer that their citizens should use their national health and care services is to ensure that these services match the best that is available within the Union. Most patients and their families would certainly prefer to use local services; but, if the quality is poor or the delays are unacceptable, some at least will be prepared to travel, knowing that the bill will be paid by their home country.
Following the ECJ judgements there has been an urgent need to agree the procedures for patients, their doctors, advocacy and support groups and health services and insurers. That led to the setting up of the High Level Reflection Group. The subsequent Communication is welcome and of high quality in confirming the constitutional setting and reality of patient mobility rights and setting out the issues and procedures that need to be agreed. It is not absolutely clear however that it recognises the need to take these forward with a sense of urgency, if the matters are not to go back to the courts. It is also not clear why other parts of the Commission have been allowed to tinker with health services in the draft General Services Directive. It would be better from patients’, professionals’ and policymakers’ points of view to deal separately and comprehensively with the issues of patient and professional mobility.
To come down to basics: if I am waiting for treatment of a painful, uncomfortable or life-threatening disease or disorder, I want to know my options. Where could I go; how can I be sure of the professional competence and standards of care and treatment; how do I or my family or specialist doctor know where there is capacity in hospital or clinic and in professional diaries; what forms do I need to complete and under what circumstances will my application be agreed; what does “undue delay” mean in relation to my personal condition; what financial cover is provided for the operation, for other medical and care costs, for travel and convalescence, and for family accompanying or visiting; if the cost is too high, can I top up above the set limit and who is to set such limits; are there complications if I travel from a Euro to a non-Euro zone or vice versa; what if something goes wrong or I have a complaint – what complaints systems will there be and will there be a cross-Europe register of professionals guilty of malpractice. These are but some of the individual’s questions.
Those of budget holders will start from the question of how I am to be reimbursed for unplanned expenditure resulting from this new patients’ freedom and they and governments will want to know how they are to set local or national priorities for treatment, if these are to be unpredictably affected by impatient patients. The truth is that we are very unlikely to see more than a trickle of patients going to other Member States; that the incentive to avoid even this by raising the standards of local services is a likely and beneficial outcome; and that the concept of money following patients is not a bad one, if managed sensibly, as many governments already do in managing the transfer of patients to other health districts, to the voluntary and private sector and by bilateral agreement with hospitals in other countries to reduce waiting lists.
The urgency is real; the perceived fear of large numbers or vast costs is not – or not unless courts, rather than politicians, are allowed to determine policy.
ELJÁRÁS
|
Cím |
a betegek mobilitásáról és az egészségügyi ellátás területén bekövetkezett fejleményekről az Európai Unióban | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||||
|
Eljárási szabályzatra való hivatkozás |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
ENVI | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
|
|
|
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
John Bowis |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
14.3.2005 |
|
|
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
26.4.2005 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
47 1 2 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Georgs Andrejevs, Liam Aylward, Irena Belohorská, Johannes Blokland, John Bowis, Frederika Brepoels, Hiltrud Breyer, Dorette Corbey, Chris Davies, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Mary Honeyball, Marie Anne Isler Béguin, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Peter Liese, Jules Maaten, Riitta Myller, Dimitrios Papadimoulis, Frédérique Ries, Dagmar Roth-Behrendt, Guido Sacconi, Karin Scheele, Carl Schlyter, Richard Seeber, Kathy Sinnott, Jonas Sjöstedt, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Danutė Budreikaitė, Christofer Fjellner, Milan Gaľa, Genowefa Grabowska, Vasco Graça Moura, Erna Hennicot-Schoepges, Miroslav Mikolášik, Renate Sommer, Robert Sturdy, Phillip Whitehead | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A6 |
29.4.2005 |
A6‑0129/2005 | |||||||||||