JELENTÉS az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények, köztük az Alapvető Jogok Ügynökségének szerepéről
11.5.2005 - (2005/2007(INI))
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Gál Kinga
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYA
az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények, köztük az Alapvető Jogok Ügynökségének szerepéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2004. október 29-én a tagállamok állam- és kormányfői által aláírt Alkotmányról szóló szerződésre, melynek második része tartalmazza az Európai Unió alapjogi chartáját,
– tekintettel az Európai Uniót létrehozó Szerződés 6. és 7. cikkére, valamint az Alkotmányról szóló szerződés I-2. és I-9. cikkére,
– tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 13. cikkére,
– tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozataira,
– tekintettel a Bizottság „Az Alapvető Jogok Ügynöksége – Nyilvános konzultációra készített dokumentum” című közleményére (COM(2004)0693),
– tekintettel a tagállamok képviselőinek az Európai Tanácson belüli 2003. december 12-13-i brüsszeli ülésére, ahol hangsúlyozták az emberi jogokra vonatkozó adatgyűjtés és elemzés fontosságát azzal a céllal, hogy meghatározásra kerüljön az e területre vonatkozó uniós politika, valamint hogy a már fennálló a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjára támaszkodva, feladatkörének kiterjesztésével Emberi Jogi Ügynökséggé alakítsák át,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság kezdeményezésére „Az EU alapjogi politikájának előmozdítása: a szavaktól a tettekig, avagy a jogok valóságossá tétele” címmel április 25-26-án tartott nyilvános szeminárium eredményére,
– tekintettel a Európai Uniót létrehozó szerződés 7. cikkéről: Az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartása és támogatása című bizottsági közleményről szóló, 2004. április 20-i állásfoglalására,[1]
– tekintettel Az emberi jogok helyzete a világban című 2004-es éves jelentésről és az EU emberi jogi politikájáról szóló, 2005. április 28-i állásfoglalására,[2]
– having regard to Rule 45 of its Rules of Procedure,
– tekintettel az Állampolgári Szabadságjogokért és Jogokért Felelős Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire (A-0144/2005),
Az EU alkotmányos kerete mint új impulzus az alapvető jogok számára
1. úgy véli, hogy az alapvető jogok hatékony védelme és érvényre juttatása a demokrácia alapja Európában, és elengedhetetlen feltétele a szabadságon, biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térség Európai Unió által történő megszilárdításának;
2. rámutat arra, hogy az alapjogi charta az Alkotmányról szóló szerződésbe történő belefoglalása és az EU jövőbeni csatlakozása az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményhez (ECHR) alapvető változásokat hoz magával, melyek jelentősen megnövelik az Unió arra irányuló kötelezettségeit, hogy biztosítsa az alapvető jogok aktív védelmét minden politikai területen;
3. úgy véli, hogy az Európai Unió egyre inkább közös értékek politikai közösségeként határozza meg magát, és tovább szélesíti azon kezdeti célkitűzését, amely egyértelműen a piacra irányult;
4. úgy véli, hogy számos uniós célkitűzés, mint amilyen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kifejlesztése, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, az átláthatóság támogatása és az adatvédelem biztosítása, mára már elválaszthatatlan az alapvető jogok támogatásától;
5. megjegyzi, hogy az Unió hatásköreinek kibővítését követően szükség van az alapvető jogok és az egyéni szabadságjogok maradéktalan megerősítésére és tiszteletben tartására, illetve, hogy a terrorizmus új formája tovább növelte a kollektív biztonság megteremtése iránti igényt; ezért úgy véli, hogy megfelelő politikák révén egyensúlyt kell teremteni az egyéni szabadságjogok és a kollektív biztonság között e két cél összeegyeztethetőségének megvalósítására;
6. úgy véli, feltétlenül szükséges, hogy érvényre jussanak az alapszerződésekben és az új Alkotmányban megfogalmazott értékek;
7. megjegyzi, hogy az átláthatóság olyan demokratikus elv, mely elengedhetetlen az Unió és polgárai közötti kapcsolatban, valamint a Közösség igazságszolgáltatása és jogalkotása, az EU és a tagállamok, és az EU és az Európa Tanács közötti kapcsolatban;
8. megjegyzi, hogy az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek az emberi jogok területén, ezért a saját illetékességi körükben a szubszidiaritás elvével összhangban kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, figyelembe véve fent említett 2004. április 20-i állásfoglalását; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket minden szükséges együttműködés és segítség szavatolására, még azt megelőzően is, amikor bármilyen jogi eljárást kezdeményez, a célból, hogy a tagállamokat képessé tegye minden olyan probléma leküzdésére, mellyel a közösségi jogszabályok és az uniós intézkedések végrehajtása során találkoznak; az alapvető jogokra kihatással levő uniós intézkedések átültetésére során elengedhetetlennek tartja a különösen nagyfokú átláthatóságot;
Útban egy uniós alapjogi politika irányába
9. üdvözli az Alkotmányról szóló szerződés aláírását, mivel az arról rendelkezik, hogy a szabadságon, biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térség teljes mértékben a Bíróság hatásköre, üdvözli továbbá az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről Szóló Európai Egyezményhez (ECHR) való csatlakozást, az alapjogi charta belefoglalását a Szerződésbe, az együttdöntési eljárás kiterjesztését, és ezáltal az Európai Parlament szerepének bővítését;
10. úgy véli, hogy az alapvető jogok megvalósítása minden európai politika célja, e miatt az EU intézményeinek aktívan támogatniuk és ezért védeniük is kell az alapvető jogokat, valamint azokat jogszabályok megfogalmazásakor és elfogadásakor teljes mértékben szem előtt kell tartaniuk azzal együtt, hogy azok jelentősége határokon átnyúlik;
11. politikailag lényegesnek tekinti, hogy az alapvető jogok támogatásának fogalma bekerüljön a közösségi és uniós vívmányok egyszerűsítésével és újrarendezésével kapcsolatban követendő célkitűzések közé; arra hív fel, hogy minden új politikát, jogalkotási javaslatot és programot kísérjen egy, az alapvető jogok tiszteletben tartásáról szóló hatástanulmány; e tanulmányt a javaslat indokolás részébe kell belefoglalni;
12. üdvözli, hogy létrehozták a biztosok egy csoportját „az alapvető jogokért, a diszkrimináció ellen és az egyenlő bánásmódért”; felhívja a Bizottságot, különösen az alapvető jogokért felelős biztosokat, hogy dolgozzanak ki átfogó és egységes stratégiát annak biztosítására, hogy az alapvető jogokat betartják az uniós politika minden területén;
13. úgy véli, hogy a Bíróság döntő szerepet játszott abban, hogy a Közösség és az Unió a jog „Közösségévé” és Uniójává vált, különösen a Szerződések által a Bíróság számára előírt előzetes jogértelmezés feladata kapcsán a nemzeti és európai bírák között létrejött gyümölcsöző párbeszéd eredményeképpen; támogatja az Európai Tanács által Hágában elfogadott programban előterjesztett javaslatot a tagállamok legfelső bíróságai közötti párbeszéd megerősítésére; valamint úgy véli, hogy az ilyen lépések nem csak a legfelső bíróságok elkötelezettségét mutatják aziránt, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, de egyúttal egy európai közrend kezdetét is jelenti, amely az alapvető jogok védelmének közös célkitűzéséből nyeri értelmét;
14. rámutat arra, hogy a tagállamokat és az uniós intézményeket az a különleges jog illeti meg, hogy a köz érdekében a Bíróság elé vihetnek ügyeket; és úgy véli, hogy a Parlamentnek e lehetőség felhasználásával meg kell védenie a polgárok jogait olyan esetekben, amikor egy uniós jogszabály az alapvető jogokra kihatással lehet;
15. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közösségi és uniós jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban a tagállamok egyre kevésbé hajlandók elfogadni a kölcsönös elismerés alapelvét arra hivatkozva, hogy az adott tagállamban nem megfelelő az alapvető jogok védelmének szintje; felhívja a figyelmet e tekintetben a Bíróság esetjogára[3], valamint felhívja mind az államok hatóságait, melyeknek részletes tájékoztatást kell adniuk vonakodásuk megindoklására, mind az ilyen tájékoztatást kérő államok hatóságait, hogy bocsássanak rendelkezésre minden, a tisztázáshoz szükséges információt;
Együttműködés a nemzeti emberi jogi intézményekkel és a nemzeti parlamentekkel
16. megjegyzi, hogy néhány tagállam nemzeti intézményeket hozott létre az alapvető jogok támogatására és védelmére, különösen az ENSZ „párizsi elveire” való hivatkozással; felhívja a többi tagállamot, hogy e célból tegyék meg a szükséges lépéseket, és lássák el a nemzeti bizottságokat, illetve intézményeket a megfelelő anyagi forrásokkal, szem előtt tartva többek között azt, hogy ezen szervek egyik szerepe a kormányzati emberi jogi politikák felülvizsgálata, a hibák megelőzése és fejlesztési javaslatok megtétele, mivel a hatékonyság záloga a megelőzés, és nem a puszta problémamegoldás;
17. támogatja a folyamatos alapjogi párbeszéd kialakítását a tagállamok nemzeti parlamentjeivel;
18. meggyőződése, hogy az adatgyűjtés kiemelt fontosságú, akár csak az adatok összevetésére és elemzésére irányuló módszeres munka; úgy véli, hogy a nemzeti intézmények ebben kulcsszerepet játszanak;
19. továbbra is meggyőződése, hogy az alapvető jogokat még hatékonyabban lehet védeni, ha a polgárokban tudatosítják saját jogaikat, és olyan helyzetbe kerülnek, hogy azok védelmét még jóval azelőtt kérik, hogy jogi intézkedés válna szükségessé, ösztönözve szerepvállalásukat a döntések kialakításában és végrehajtásában; az a véleménye, hogy e cél tekintetében az alapjogi nemzeti bizottságok és intézmények létrehozása lehetővé teheti a nem kormányzati szervezetek számára, hogy világosabb álláspontokat alakítsanak ki, valamint hogy hatékonyabban összpontosítsák cselekvésre való felhívásaikat, és a törvénytelennek tekintett eljárások felfedését; megerősíti azon álláspontját, miszerint a nemzeti kormányzati és nem kormányzati szervezeteknek meg kell osztaniuk egymással a legjobb gyakorlatokat az emberi jogok terén.
20. úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelmet kell szentelnie az emberi jogok az Unió egyes országaiban történő ismételt és folyamatos megsértésének, – különösen az olyan polgári jogok tekintetében, mint az aktív vagy passzív választójog, – mely az Európa Tanács emberjogi biztosa, Alvaro GIL-ROBLES úr jelentéseinek témája volt;
Az alapvető jogok védelme alapelvének Unión kívüli terjesztése
21. úgy véli, hogy az alapvető jogok egyetemessége és oszthatatlansága kell, hogy sarkalja az Európai Uniót és a tagállamait, hogy ösztönözzék az ilyen jogok elterjedését a harmadik országokkal való kapcsolataikban, – nem utolsó sorban társulási egyezmények megkötése céljából – valamint olyan nemzetközi szervezetekkel való kapcsolataikban mint amilyen az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely egy olyan reformfolyamathoz látott hozzá, amely kitüntetett hangsúlyt fektet az alapvető jogok védelmére; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak mint szervnek aktív szerepet kell játszania egy ilyen reform végrehajtásában, tovább erősítve e területen külpolitikai intézkedéseit, és hozzájárulva az Egyesült Nemzetek Szervezete e kérdésről szóló jelentésének elkészítéséhez,
22. javasolja egy intézményközi magatartási kódex elkészítését, melynek célja, hogy az Unió külpolitikai intézkedéseit koherensebbé és méltányosabbá tegye a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok területén – e lépést 2002. április 25-i, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett az Európai Unió az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban történő előmozdításában betöltött szerepéről szóló bizottsági közleményről szóló állásfoglalásában[4] már jóváhagyta; úgy véli, hogy a magatartási kódexnek mindenfajta megállapodás során mindegyik felet kötő elhagyhatatlan elemként kell szabályoznia az Unió és a többi 120 olyan ország közötti kapcsolatokat, amelyekre a demokratikus záradék jelenleg alkalmazandó;
23. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen és adjon át a Parlamentnek az ügynökségre vonatkozó álláspontjával kapcsolatosan egy átfogó tanulmányt egy hasonló struktúra szükségességéről (mind a Bizottságon belül, mind azon kívül), mely információt nyújt az ügynökség hatáskörén kívül eső országokban az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatosan felmerülő problémákról.
Együttműködés a nemzeti emberi jogi intézményekkel
24. emlékeztet az Európa Tanács számos ellenőrzési mechanizmusának és intézményeinek fontos szerepére az emberi jogok területén; szorgalmazza, hogy az EU intézményei és az ügynökség építsen ezen tapasztalatokra, vegye tekintetbe e mechanizmusokat, valamint foglalja bele őket egy, a hálózati munkát szolgáló eljárásba, valamint használja az Európa Tanács által kifejlesztett normákat, és munkájának egyéb fontos eredményeit; ragaszkodik ahhoz, hogy ez az együttműködés nem vezethet az EU normáinak semmiféle hanyatlásához;
25. úgy véli, hogy ki kell alakítani az együttműködés funkcionális modelljét, és a Bizottság következő jogalkotási javaslatának konkrét javaslatokat kell tartalmaznia az ügynökséggel kapcsolatosan, beleértve az Ügynökség és számos egyéb ügynökség hatásköreinek pontos meghatározását, az intézményes kapcsolatot az Európa Tanács és a jövőbeni alapjogi ügynökség között, mind a kettőzések elkerülése, mind annak érdekében, hogy az ügynökség megkapja a szükséges információkat, és hatékonyságát biztosítani lehessen;
Az ügynökség mint az EU emberi jogi politikájának operatív eszköze
26. rámutat arra, hogy az ügynökség létrehozásának tovább kell segítenie a tagállamok közötti kölcsönös bizalom növelését, és garanciát kell jelentenie arra, hogy továbbra is betartják az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkében megállapított alapelveket, és úgy véli, hogy az Ügynökségnek minden olyan tájékoztatást meg kell adnia, amely az Unió jogalkotási tevékenysége, ellenőrző szerepe és az alapvető jogoknak szentelt figyelemre és ennek növelésére vonatkozó politikák fejlesztése során szükséges;
27. úgy véli, hogy az Ügynökségnek erős mandátummal és olyan hatáskörrel kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi, hogy kövesse az alapjogi charta végrehajtásának alakulását az Európai Unión és a tagjelölt országokon belül; hangsúlyozza, hogy az Ügynökség hatáskörének ki kell terjednie harmadik országokra is, amennyiben az Uniót érintő emberi jogi ügyekben kapnak szerepet, például olyan esetekben, amikor a demokratikus záradék megsértésének gyanúja merül fel;
28. úgy véli, hogy az Alapvető Jogok Ügynökségének különleges szerepet kell betöltenie az EU ügynökségei között; úgy véli, hogy az ügynökség nagyobb legitimitást fog élvezni, amennyiben igazgatási szerveit az Európai Parlament választja meg és az Európai Parlamentnek tartoznak felelősséggel, és az illetékes parlamenti bizottságoknak számolnak be; meggyőződése, hogy az Ügynökség függetlensége és megbízhatósága előfeltétele a közte és az európai intézmények közötti megfelelő kapcsolatnak;
29. úgy véli, feltétlenül szükséges, hogy az Ügynökség minden tekintetben teljes mértékben független legyen; ezért hangsúlyozza, hogy elegendő személyzetnek és költségvetési forrásnak kell rendelkezésre állnia, hogy ezáltal betölthesse ambíciózus küldetését, továbbá magasan képzett, tudományos tapasztalttal rendelkező, feddhetetlen, hiteles alkalmazottakkal kell ellátni;
30. úgy véli, az ügynökség fő szerveinek a tagállamok legnagyobb szakmai elismertséggel bíró független szakértőiből (lehetőleg az alkotmánybíróságok tagjaiból) kell állnia, valamint az uniós intézmények, az Európa Tanács és a nem kormányzati szervek magas szintű képviselőiből; hangsúlyozza, hogy elnökének az emberi jogok területén kiemelkedő tapasztalattal kell rendelkeznie, és elnökét az Európai Parlamentnek kell kineveznie;
31. úgy véli, hogy az ebben az állásfoglalásban[5] megfogalmazott ajánlások túlnyomó része azt igyekszik biztosítani, hogy a Közösség és az Unió hatáskörének gyakorlásakor az információ összegyűjtése, elemzése és feldolgozása az emberi jogokat szolgáló intézkedések hatásának kiértékelése céljából történjen; mitöbb, igyekeznek javítani a közigazgatási és jogalkotási eljárások megszervezését és megtalálni jogi igazolásukat, különösképpen azokban a politikákban, amelyek a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel (az EK-Szerződés 13. cikke), a szabad helyváltoztatással (az EK-Szerződés 18. cikke), a menedékjoggal (az EK-Szerződés 63. cikke), a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel (az EK-Szerződés 65. cikke), az adatvédelemmel (az EK-Szerződés 286. cikke) és az átláthatósággal (az EK-Szerződés 255. cikke) foglalkoznak;
32. úgy véli ezzel összefüggésben, hogy magát az adatgyűjtés feladatát meghatározó jogi aktus jogalapját képezheti az Alapvető Jogok Ügynöksége megalapításának, amelynek feladata kiegészíti az ebben az állásfoglalásban tárgyalt területeken tevékenykedő intézmények feladatait; ezzel összhangban kell alkalmazni a Parlamentet bevonó együttdöntési eljárást, minősített többséggel eljáró Tanáccsal;
33. felhívja a Bizottságot az EK-Szerződés 192. cikke alapján, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a fenti megállapítások alapján; különös tekintettel azon uniós politikákra, amelyekben a Parlament társjogalkotó; úgy véli, hogy a legfőbb jogi alapot az EK-Szerződés 13. cikkének kell jelentenie, mely a hátrányos megkülönböztetés megelőzésével védi az emberi méltóságot, mely minden alapvető jogokkal foglalkozó politika kulcseleme; a Bizottságra hagyja annak megítélését, hogy szükség van-e a harmadik pillér szerinti intézkedésre, és közösségi intézkedésre való hivatkozásra a bűnügyekben történő igazságügyi és rendőrségi együttműködéshez kötődő kezdeményezésekkel összangban;
34. úgy véli, hogy az Ügynökségnek ernyőszervezetként kell működnie, lefedve minden emberi jogi kérdést, hogy ez által elkerülhető legyen, hogy különböző szervezetek ugyanazt a munkát végezzék;
35. úgy véli, hogy az ügynökség felépítését többrétegű szerkezetben kell kialakítani (a hálózatok háózata) egy horizontális hatáskörű szakosított testületté, melyben minden rétegnek szerepet kell kapnia és hozzá kell járulnia az Unió alapjogi kultúrája fejlődéséhez; meggyőződése, hogy az ügynökség feladata összegyűjteni a szükséges információkat, az európai és nemzeti intézményeknél, a nemzeti parlamenteknél, kormányoknál és emberi jogi szerveknél, a legfelsőbb bíróságoknál és alkotmánybíróságoknál meglévő elemzéseket és tapasztalatokat, és kölönösen a Rasszizmus és az Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja (EUMC) és információs hálózata, a RAXEN által összegyűjtött tapasztalatokat;
36. úgy véli, hogy a meglévő európai és nemzeti emberi jogi intézmények részét kell hogy képezzék a „hálózatok hálózatának”, melyben az ügynökség az az eszköz, mely az EU emberi jogi politikájának minőségét és a koherenciáját biztosítja; e célból létre kell hozni az európai és nemzeti intézmények, valamint a működő hálózatok térképét;
37. e keretben látja annak lehetőségét, hogy hatékony hálózattá kapcsolják össze a már meglévő szerveket, eszközöket és eljárásokat egy alapjogi ügynökség létrehozásával;
38. úgy véli, hogy mielőtt az alapvető jogok védelmére új szervezeteket állítanak fel, tanulmányozni kell a meglévő szervezetek megszilárdulását és működőképességük javítását célzó lehetséges összevonásukat; ragaszkodik tehát ahhoz, hogy a jövőbeli Esélyegyenlőségi Intézet saját neve alatt és az eddigi helyszínen működve, a „hálózatok hálózataként” szerves része legyen az Alapvető Jogok Ügynökségének annak érdekében, hogy ésszerű, költséghatékony és következetes megközelítést alkalmazzanak az alapvető jogokkal foglalkozó új szervek létrehozása során;
39. javasolja, hogy az ügynökséget több, az alapjogi charta egyes területei mentén szervezzék – a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának (EUMC) a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemhez kapcsolódó illetékességi köre kiegészítéseképpen – mint például a szólásszabadság, a gyülekezési és egyesülési jog, a gondolkodás szabadsága, a választásokon egyenlő feltételekkel való részvétel joga, az oktatáshoz való jog, a szabadsághoz való jog, a szolidaritási és szociális jogok, a gyermekek jogai, a nemek egyenlősége, a nők elleni erőszak, az embercsempészet, az állampolgári jogok és a jogérvényesülés, a menedékjog, romák helyzete és a kisebbségi jogok, valamint a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartása; ahol már létezik egy adott területet lefedő, az egész Unióra kiterjedő szerv, az ügynökség feladatait e területen az ügynökség szerves részévé váló szakintézet végzi;
40. megállapítja, hogy a kibővült EU-ban a nemzeti kisebbségek védelme olyan lényeges kérdés, amelyet nem lehet pusztán az idegengyűlölet és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem révén megvalósítani; rámutat arra, hogy ezt az összetett problémát más oldalról is meg kell közelíteni; a nemzeti kisebbségek védelmének a kérdése az ügynökség egyik meghatározott feladatát kell, hogy képezze;
41. állítja, hogy ezen új eszköz megtervezésekor különös figyelmet kell szentelni a három legfontosabb szerepre, melyet egy ilyen intézménynek be kell töltenie (az alapvető jogok érvényre juttatása, az alapvető jogok védelme és a kulcsszereplők, azaz az EU intézményei és polgárai tudatosságának növelése) annak érdekében, hogy kielégítse a szabadság, biztonság és jogérvényesülés közös övezetének stratégiai igényeit;
42. úgy véli, hogy három fő szerepe betöltése érdekében az Ügynökségnek adatokat kell gyűjtenie hálózatán keresztül, majd azokat elemeznie kell, valamint jogosultnak kell lennie véleménynyilvánításra és javaslatok tételére a Parlament, a Tanács és a Bizottság számára;
43. úgy véli, hogy az alapvető jogok érvényre juttatásának feladatához tartozóan a jövőbeni ügynökségnek aktívan támogatni kell a politikai döntéshozatal emberi jogi oldalát, méghozzá kétféleképpen: azáltal, hogy meghatározza, mely területeken szükséges leginkább a jogszabályok fejlesztése, valamint azáltal, hogy nyomonköveti a meglévő jogszabályok alkalmazását és betartását;
44. úgy véli, hogy az Ügynökségnek az alapvető jogok védelmét szolgáló munkája részeként egy éves jelentést kell készítenie azon jogok helyzetéről, melyek tevékenységi körébe esnek, és ezt hivatalosan be kell nyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak; úgy véli továbbá, hogy az Ügynökségnek közvetlenül és mindenekelőtt a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek kell beszámolnia; amelynek alapján az Európai Parlament következtetéseket vonhat le és ajánlásokat fogadhat el;
45. úgy véli, hogy az ügynökség nyomonkövető tevékenységének előnye lesz, hogy horizontális képet fog adni az alapvető jogok védelméről és érvényre juttatásáról, éppen ezért le kell fedni az alapjogi chartában és az Alkotmányról szóló szerződés első részének ide tartozó rendelkezéseiben rögzített valamennyi jogot; úgy véli, hogy az ügynökség éves munkaprogramja tematikusan is készülhetne;
46. hangsúlyozza, hogy szó sincsen egy bármiféle uniós emberi jogi bírósággal egyenértékű intézmény megalapozásának előkészítéséről; felismeri, hogy az emberi jogokat sértő egyedi esetek kezelése összességében eltér egy olyan politikai rendszer vagy annak jogi eszközei megfigyelésétől, mely esetlegesen nem éri el az általánosan elismert emberi jogi mércéket;
47. továbbra is fenntartja, hogy az Ügynökséget tanácsadó és konzultatív szereppel kell felruházni az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikke előírásainak megfelelően, támogatva a Parlament és a Tanács tevékenységét, és felhasználva a saját hálózatai révén összegyűjtött információkat, ismereteket és tapasztalatot;
48. kijelenti, hogy az ügynökségenk konkrét lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az Európai Unió lakosságában tudatosítsa az őket megillető alapvető jogokat, és az EU-n belül létrehozza az alapvető jogok kultúráját, melyet azután sikeresen lehet terjeszetni az Unió határain kívül is az Unió egyik alapvető értékeként;
49. úgy véli, hogy az alapvető jogok előmozdítása és ezek fokozottabb tudatosítása (az alapvető jogok tiszteletén alapuló kultúra kialakítása) érdekében megerősített tájékoztatási és kommunikációs stratégiára van szükség; úgy véli, hogy e célok eléréséhez segítséget jelentene, ha a tagállamok oktatási programjaiba bevezetnének egy az alapvető jogokkal és az emberi jogokkal foglalkozó tantárgyat;
50. úgy véli, hogy ezekeknek a konkrét lépéseknek magukban kell foglalniuk az Ügynökség által szervezett képzéseket az Európában emberi jogi területen dolgozók számára, legyenek akár a civil társadalom vagy szakmai szervezetek képviselői;
51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz és a Bizottsághoz, a tagállamok kormányaihoz és parlamentjeihez, a nemzeti emberi jogi testületekhez, az Európa Tanácshoz, az EBESZ-hez és az ENSZ-hez.
- [1] Elfogadott szövegek, P5_TA(2004)0309.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2005)0150.
- [3] Egyesített ügyek, C-187/01 és C-385/01 Gözütok és Brügge [2003] ECR I-1345.
- [4] Elfogadott szövegek, P5_TA(2002)0204.
- [5] Lásd az alábbi bekezdéseket:
11. - hatásvizsgálat minden jogi és stratégiai uniós kezdeményezésre vonatkozóan, a Bizottság 2005. április 27-én elfogadott hatásvizsgálati módszere alapján;
13 - a legfelső bíróságok együttműködésének elősegítése;
16., 18. és 19.: a tagállamok alapjogi intézményei és 2000/43/EK irányelv alapján létrehozott “esélyegyenlőségi” bizottságainak támogatása az adatgyűjtés területén;
17.: állandó fórum létrehozása a nemzeti parlamentekkel az alapjogi kérdések témájában, valamint az EU-ban a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása;
23.: Az EU politikákra az emberi jogok tekintetében hatást gyakorló külső tényezőkről készített tanulmány finanszírozása, valamint az európai Alapvető Jogok Ügynöksége lehetséges konzultatív szerepe;
24. és 25.: szervezett operatív együttműködés az Európa Tanáccsal;
49.: Az EU Intézményeinek tájékoztatási és kommunikációs stratégiája az alapvető jogokat érintő EU-politikák terén;
26., 27., 28., 32., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 50.: a létrehozandó Ügynökség lehetséges feladataira és hatáskörére vonatkozó hivatkozások;
29., 30., 34., 35., 36., 38.: a létrehozandó Ügynökség irányító szerveiről és szervezeti felépítéséről;
INDOKOLÁS
The EU context
1. In order to understand what the protection of fundamental rights within the European Union (EU) involves today, it is necessary to first decide whether a future agency dealing with the issue should be regarded as an aim or a tool in the process. Although, in this regard, the European Commission Communication explicitly specifies the aim of creating a Fundamental Rights Agency, the European Parliament should concentrate on undertaking an analysis of the situation to be brought about after the ratification of the Constitutional Treaty; paying special attention to the issue of protecting and promoting fundamental rights. As this “new legal order” may give another focus to the mission of the European Union, it is essential to examine the consequences of this shift with emphasis, an apparent process of evolution from an economic union to a political community. The promotion of fundamental rights requires a structured approach to this new context; a clear political will on its whereabouts needs yet to be expressed. This task will possibly be taken over by the Commission, within the framework of the Group of Commissioners dealing with Fundamental Rights, Anti-Discrimination and Equal Opportunities, chaired by President Barroso. Nonetheless, it is of utmost importance that the European Council elaborates guidelines in this field as well.
2. Since 1 May 1999 fundamental rights have been the “foundation” of the European Union, according to Art. 6 p.1 of the Treaty on the European Union (TEU)[1]. The problem was (and is) that the existing treaties lack a clear description of these rights as they only refer to the European Charter on Human Rights and Fundamental Freedoms (ECHR) and to the common constitutional traditions of the Member States. An increase in the 'visibility' of these rights was the mandate given by the European Council to the Convention, which drafted the Charter. The objective of the second Convention which submitted the Constitution to the Intergovernmental Conference (IGC) was to make such a Charter binding. Now this objective has been reached and even if this exercise mainly aimed at making rights which were already part of the European Union “acquis” visible, such transparency will be an essential step forward in the relationship between the Union and its citizens, the EU judiciary and the legislature, the EU and its Member States, as well as the EU and the Council of Europe.
3. The Treaty of Amsterdam defined as an objective for the European Union the creation of an Area of Freedom, Security and Justice. The Tampere European Council made this aim a priority of the political agenda. The new Financial Perspectives also reflect this central policy aim. As a core component of reaching this aim, a balance must be ensured by simultaneously developing the three elements. Further enhancement of mutual confidence among Member States is still needed. Above all, the protection and promotion of fundamental rights is an essential precondition to the establishment of the Area of Freedom, Security and Justice.
4. The Hague programme welcomed the results achieved in accomplishing the objectives of the Tampere European Council: the foundations of a common asylum and immigration policy being established, the harmonization of border controls prepared, police cooperation improved, the basis for judicial cooperation established. However, coordination and coherence between the external and internal dimensions of Union policies still has to be ensured. The existing Treaties provide the legal basis for action in this field and will continue to constitute a legal obligation, even if the Constitutional Treaty is not ratified.
5. Although the Charter is not yet legally binding, it carries a powerful political impact. The incorporation of the Charter on Fundamental Rights into the Constitutional Treaty and the EU’s future accession to the European Charter on Human Rights and Fundamental Freedoms (ECHR) will in fact create a legal obligation for the Union to ensure that fundamental rights are actively promoted across all policy areas.
The role of national institutions
6. Empowering and integrating the existing national human rights institutions into the “network of networks” an Agency may be envisaged as a political tool to ensure the quality and coherence of the EU human rights policy.
7. The national human rights institutions established in almost all Member States with the encouragement of the United Nations can be grouped into three categories: the human rights commissions, the ombudsmen and the specific institutions protecting the rights of a particular vulnerable group. One of their functions is to systematically review governments' human rights policy to prevent shortcomings and to suggest improvements, since prevention is much easier than detecting problems and finding remedies. Their responsibility in raising awareness on human rights is also significant. Identifying cases of maladministration and finding ways of redress is also among their duties, as well as acting as consultants or advisors to the legislative and the executive. Their role is clearly complementary. These national institutions focusing on the protection and promotion of human rights are neither judicial, nor law-making; they only have advisory authority. They see the creation of an Agency as an excellent opportunity to fill the gaps in the present system of protecting human rights within the EU.
8. It is desirable that a more formalized link be established between these bodies and the Agency. In this process it is essential to harmonize national assessment procedures. In the individual Member States, progress and regression have to be equally measured by the existing human rights standards. No quality compromise should be made with respect to the outcome of the work of the Agency.
9. The Agency should develop mechanisms that help Member States achieve progress in developing national standards of action on human rights and fundamental freedoms on the basis of the Paris Principles.[2]
Cooperation with international bodies
10. When looking for ways of enhancing the EU’s international cooperation in this sensitive field, the key words are coordinating initiatives and maximizing synergies. It is important that legal certainty and coherence is assured in fundamental rights protection all over Europe.
11. The European Union cannot afford not to take into account the Council of Europe (CoE) achievements in the field of human rights protection and promotion, where the EU lacks sufficient legal basis (the protection of national minorities is one of the best examples of such fields). However, by no means should we allow for the setting of standards whose inconsistency creates confusion and therefore destroys the credibility of the basic standards.
12. Exchange of information and data would clearly not be sufficient to ensure meaningful cooperation between the Agency and the Council of Europe. It is of utmost importance that a functional model of cooperation will be worked out that an institutionalized link is established between the two bodies.
13. Apart from the Council of Europe, there are several other organizations active in the human rights field, such as the Organisation for Security and Cooperation in Europe (OSCE) and the specialized agencies of the United Nations. In designing the mandate of the Agency a new reference could be made to these institutions, and there should be a living and structured link developed with civil society as well. The Agency should be a crossroad, which facilitates contacts between the various stakeholders so that synergies are established.
The Agency on Fundamental Rights
14. Taking as starting point the general context described above, some reflections will now be made on the future Agency on Fundamental Rights. As there are three political objectives set in the strategy, there should be three main functions of this new community instrument:
a. Promotion of fundamental rights
b. Protection of fundamental rights
c. Raising awareness between the actors (EU institutions and citizens)
15. The Agency can be best envisaged as a “network of networks”, a specialized agency with horizontal competencies, applying different tools, utilizing all the relevant experience gathered on the various levels of the field of protecting human rights and fundamental freedoms. It should act as a focal point for synthesizing all this knowledge.
16. The Agency should be empowered to give consultancy, opinions, recommendations and do awareness raising through objective and adequate information given to the Commission, Parliament and Council, supporting all the three institutions. It is essential that the body remains independent, free from the influence of any stakeholders, genuinely autonomous (comprising notions such as independence, responsibility, authority). There are two main components in ensuring this independence: the Agency has to have a budget that allows for the accomplishments of its ambitious mandate and a management board that encompasses high-level representation from Member States and EU institutions. These two elements will establish the credibility of the Agency from the very start and provide it with enough authority to be useful and not to be a waste of money. The budget and staffing has to be appropriate to the task.
17. As for the dilemma of which rights need to be protected, it is of utmost importance that all rights in the Charter on Fundamental Rights and relevant provisions of the first part of the Constitutional Treaty are covered, but priorities could be established among them. It is important to allow for some flexibility in setting the priorities: it would be counterproductive to fix them at the start, since the sensitivity of the field might require an occasional altering of focus. This can be done on the level of settling the work programme of the Agency, perhaps on an annual basis and priorities could be established both in terms of thematic focus and geographical scope. The latter should primarily concentrate on EU Member States, but also include the accession states, after the signature of the Accession Treaty. The Agency might be given competence in raising awareness on situations evoking Article 7 of TEU, since the relevant expertise will already be located there.
18. The expertise of the EUMC (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia) and its RAXEN Network[3] should be used by maintaining the fight against racism and xenophobia as one of the areas of concern for the Agency. However, other focuses should be considered as well.
19. The protection of national minorities upon EU enlargement will constitute a significant issue, and their promotion cannot be assured exclusively through the fight against xenophobia. This complex problem has to be addressed from different angles as well - therefore a separate sector of the Agency should deal with the question of national minorities based on the experience of existing European and national institutions and networks in this field, such as the European Center for Minority Issues or the COMIR network.
20. The Agency on Fundamental Rights and the relevant EU policy will be a core element of a future European legal order, therefore its designation cannot be a mere political declaration.
21. To reflect on the implementation of the existing legislation and to find a balance between the assertion of individual rights and the enhancement of collective security is an extremely sensitive task. Therefore the Agency should be the centre of the European movement towards better protection of fundamental rights and any existing experience must be used in this process. The ambition is to place fundamental rights at the heart of all EU policies and measures so that Europe is indeed referred to as a symbol of fundamental rights.
- [1] As modified by the Amsterdam Treaty which codified the ECJ jurisprudence since the C-29/69 « Stauder » of 12th November 1969 Rec.419)in C-11/70 “Internationale Handelsgesellshaft”, Rec. 1125, C-4/73 “Nold” of 14th May 1974, rec. 491, C-44/79 “Hauer” rec. p.3727 and C-5/88 “Wachhauf” of 13th July 1989)
- [2] At a 1991 UN-sponsored meeting of representatives of national institutions held in Paris, a detailed set of principles on the status of national institutions was developed – these are commonly known as the Paris Principles. These principles, subsequently endorsed by the UN Commission on Human Rights (Resolution 1992/54 of 3 March 1992) and the UN General Assembly (Resolution 48/134 of 20 December 1993, annex) have become the foundation and reference point for the establishment and operation of national human rights institutions.
- [3] Az EUMC által 2000-ben létrehozott rasszizmus és idegengyűlölet európai hálózata.
VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (26.4.2005)
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére
az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények szerepéről, beleértve az Alapvető Jogok Ügynökségét(2005/2007(INI))
Fogalmazó: Baroness Nicholson of Winterbourne
JAVASLATOK
A Külügyi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. teljes mértékben támogatja a 2003. december 13-i Európai Tanács következtetéseit, melyek szerint a Bizottságot fel kell kérni, hogy tegyen konkrét javaslatokat az EU Emberi Jogi Ügynökségének létrehozására;
2. hivatkozik a Külügyi Bizottság által 2005. március 30-án elfogadott, „Az emberi jogok helyzete a világban" című 2004-es éves jelentésről és az EU emberi jogi politikájáról szóló állásfoglalási indítványra;
3. hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok támogatása és védelme, valamint a demokrácia és a jogállamiság elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz;
4. felhívja a Bizottságot, hogy javasolja, az Ügynökség hatásköre ne csupán az Európai Unió tagállamaira terjedjen ki, hanem a tagjelölti státuszban lévő országokra is;
5. emlékezteti a Bizottságot, hogy – a közös kül- és biztonságpolitika körében a demokrácia és az emberi jogok fontosságát hangsúlyozó EU-nyilatkozatokra való tekintettel – elképzelhetetlen lenne az említett országok kizárása az Ügynökség hatásköréből és a demokratizálódási folyamatból éppen akkor, amikor az állampolgárok hangot adtak az Európai Unió alapjául szolgáló értékközösség javasolt kiterjesztésével kapcsolatos aggodalmaiknak;
6. úgy véli, hogy az Ügynökségnek adatok gyűjtésével és elemzésével, az emberi jogok helyzetének követésével és értékelésével, valamint az erre az értékelésre adandó válasszal, megfelelő EU-szintű, és, amennyiben szükséges, tagállami szintű javító intézkedések ajánlásával kellene foglalkoznia;
7. határozottan kiemeli annak szükségességét, hogy az ügynökség rendszeresen beszámoljon a Parlamentnek;
8. nyomatékosan kéri, hogy az Ügynökség rendelkezzen megfelelő erőforrásokkal és személyzettel, valamint álljon egyértelműen meghatározott és közeli munkakapcsolatban az e területen működő egyéb ügynökségekkel és szervezetekkel (pl. az EBESZ-szel, az ENSZ-szel, valamint különösen az Európa Tanáccsal) valamint a civil társadalommal. Kiemeli, hogy gondosan el kell kerülni ezekkel az ügynökségekkel, szervezetekkel és más szakértői hálózatokkal a szerepek megkettőzését, hogy valódi hozzáadott érték keletkezzen az EU-n belül;
9. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen és adjon át a Parlamentnek az ügynökségre vonatkozó álláspontjával kapcsolatosan egy átfogó tanulmányt egy hasonló struktúra szükségességéről (mind a Bizottságon belül, mind azon kívül), mely az ügynökség hatáskörén kívül eső országok emberi jogi és demokráciával kapcsolatos kétségeket illető információk rendelkezésre bocsátásával foglalkozik.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények szerepéről, beleértve az Alapvető Jogok Ügynökségét | |||||
|
Eljárási szám |
||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
AFET 24.2.2005 | |||||
|
A vélemény előadója |
Baroness Nicholson of Winterbourne | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
31.3.2005 |
9.4.2005 |
26.4.2005 |
|
| |
|
Módosítások elfogadásának dátuma |
26.4.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
48 6 2 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Angelika Beer, Bastiaan Belder, Monika Beňová, André Brie, Elmar Brok, Philip Claeys, Simon Coveney, Giorgos Dimitrakopoulos, Anna Elzbieta Fotyga, Jas Gawronski, Maciej Marian Giertych, Alfred Gomolka, Anna Ibrisagic, Toomas Hendrik Ilves, Ioannis Kasoulides, Bogdan Klich, Joost Lagendijk, Vytautas Landsbergis, Armin Laschet, Cecilia Malmström, Emilio Menéndez del Valle, Francisco José Millán Mon, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Vural Öger, Cem Özdemir, Justas Vincas Paleckis, Tobias Pflüger, João de Deus Pinheiro, Mirosław Mariusz Piotrowski, Paweł Bartłomiej Piskorski, Michel Rocard, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Emil Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Gitte Seeberg, Ursula Stenzel, Szent-Iványi István, Konrad Szymański, Charles Tannock, Ari Vatanen, Jan Marinus Wiersma, Karl von Wogau, Josef Zieleniec | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Laima Liucija Andrikienė, Alexandra Dobolyi, Duka-Zólyomi Árpád, Michael Gahler, Georg Jarzembowski, Jaromír Kohlíček, Alexander Lambsdorff, Erik Meijer, Pasqualina Napoletano, Janusz Onyszkiewicz, Aloyzas Sakalas | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (21.4.2005)
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére
az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények szerepéről, beleértve az Alapvető Jogok Ügynökségét
(2004/2158(INI))
Fogalmazó: Manolis Mavrommatis
JAVASLATOK
A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
Az Alapvető Jogok Ügynöksége
1. úgy véli, hogy az alapvető jogok előmozdítása és ezek fokozottabb tudatosítása (az alapvető jogok tiszteletén alapuló kultúra kialakítása) érdekében megerősített tájékoztatási és kommunikációs stratégiára van szükség; meggyőződése, hogy e célok eléréséhez segítséget jelentene, ha a tagállamok oktatási programjaiba bevezetnének egy az alapvető jogokkal és az emberi jogokkal foglalkozó tantárgyat;
2. úgy véli, hogy a javasolt Ügynökség szerkezetének tükröznie kell célkitűzéseit, valamint az alapjogi charta szerkezetét; véleménye szerint az ügynökség egyes részlegeinek feladata nyomon követni a charta tiszteletben tartását az oktatás területén (14. cikk), a vallási és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását (22. cikk), valamint a médiát (11. cikk);
3. úgy véli, hogy az ügynökségnek a nemzetközi szervezetekkel, nevezetesen az Európa Tanáccsal való együttműködése nem korlátozódhat információcserére, hanem intézményes formát kell öltenie; úgy véli, hogy az ügynökség tényleges működésének előfeltétele az Európa Tanács vonatkozó eszközeinek valamennyi tagállam által történő ratifikálása;
Az Európa Tanács eszközeinek aláírása és ratifikálása
4. üdvözli, hogy 2004. márciusában a Cseh Köztársaságban hatályba lépett az Európa Tanács határokat átlépő televíziózásról szóló egyezménye és az egyezményt módosító jegyzőkönyve; megállapítja, hogy az említett egyezmény és jegyzőkönyv immár az Európai Unióhoz 2004. májusában csatlakozott tíz tagállam mindegyikében hatályos; felhívja Belgiumot, Dániát és Írországot az egyezmény, illetve a jegyzőkönyv aláírására és ratifikálására; felkéri Görögországot és Svédországot e dokumentumok ratifikálására;
5. emlékeztet a médiakoncentrációról szóló 2002. november 20-i és 2004. április 22-i állásfoglalására; aggodalmát fejezi ki a média terén a szabadság és a pluralizmus – a médiatulajdon koncentrációjából adódó – veszélyeztetettsége miatt;
6. felkéri Franciaországot a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Európa tanácsi keretegyezmény aláírására; sürgeti Belgiumot, Görögországot, Lettországot, Luxemburgot és Hollandiát, hogy a területükön található közösségek érintettjeivel folytatott konzultációk, valamint az egyezmény kisebbségek érdekeit védő rendelkezéseinek hatékony bevezetése iránti közfigyelem fokozásának szükségessége fényében ratifikálják az egyezményt;
7. felkéri Belgiumot, Észtországot, Görögországot, Írországot, Lettországot, Litvániát és Portugáliát a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának aláírására; sürgeti a Cseh Köztársaságot, Franciaországot, Olaszországot, Luxemburgot, Máltát és Lengyelországot, hogy a területükön található közösségek érintettjeivel folytatott konzultációk, valamint a charta regionális vagy kisebbségi nyelvek érdekeit védő rendelkezéseinek hatékony bevezetése iránti közfigyelem fokozásának szükségessége fényében ratifikálják a chartát;
Oktatás
8. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a menekültek, menedékkérők és bevándorlók gyermekeinek az oktatási rendszerbe történő hatékony integrációja érdekében;
9. aggodalmának ad hangot, mivel a nem megfelelő létesítmények és az elégtelen gyakorlati támogatás következtében a fogyatékkal élő leendő diákok gyakran nem tudnak részt venni a kötelező oktatást követő oktatásban, illetve a felsőoktatásban; úgy véli, hogy ez a helyzet ellentétes a charta 14. cikke (1) bekezdésében meghatározott szabadságokkal; sürgeti a tagállamokat, hogy tűzzék napirendre ezt a problémát;
10. sürgeti a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseket a roma/szinti kisebbségek helyzetének javítása érdekében a foglalkoztatásban és lakhatásban történő megkülönböztetés elleni fellépéssel és a roma/szinti gyermekek oktatására vonatkozó sajátos követelmények figyelembe vételével.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények szerepéről, beleértve az Alapvető Jogok Ügynökségét | |||||
|
Eljárási szám |
||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
CULT 24.2.2005 | |||||
|
Megerősített együttműködés |
Nincs | |||||
|
A vélemény előadója |
Manolis Mavrommatis | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
14.3.2005 |
21.4.2005 |
|
|
| |
|
Javaslatok elfogadásának dátuma |
21.4.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
31 0 1 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
María Badía i Cutchet, Christopher Beazley, Giovanni Berlinguer, Guy Bono, Marie-Hélène Descamps, Jolanta Dickute, Vera Flasarová, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Lissy Gröner, Luis Francisco Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Manolis Mavrommatis, Marianne Mikko, Zdzisław Zbigniew Podkański, Miguel Portas, Christa Prets, Karin Resetarits, Nikolaos Sifunakis, Helga Trüpel, Henri Weber, Thomas Wise, Tomáš Zatloukal | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Ivo Belet, Michael Cramer, Ignasi Guardans Cambó, Gyürk András, Małgorzata Handzlik, Hegyi Gyula, Nina Škottová, Witold Tomczak | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
| |||||
VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (20.4.2005)
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére
az alapvető jogok előmozdításáról és védelméről: a nemzeti és az európai intézmények szerepéről, beleértve az Alapvető Emberi Jogok Európai Ügynökségét
(2005/2007(INI))
Fogalmazó: Ignasi Guardans Cambó
JAVASLATOK
Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy az alábbi javaslatokat foglalja bele állásfoglalási indítványába:
– tekintettel a Bizottságnak az EU-Szerződés 7. cikkére vonatkozó közleményével kapcsolatos az Európai Unió alapvető értékeinek megőrzéséről és támogatásáról szóló állásfoglalására[1],
1. úgy véli, hogy a hatályos nemzetközi, európai és nemzeti eszközök elegendő lehetőséget biztosítanak az emberi jogok védelmére az Európai Unióban, valamint elismeri a tényt, hogy az Európai Bizottság a szokványos döntéshozatali eljárások során már most is alaposan megvizsgálja minden jogalkotási javaslat és jogszabálytervezet esetében, hogy az összhangban van-e az alapjogi chartával; mindazonáltal megjegyzi, hogy a fokozottabb és szélesebb körű ismeret- és tapasztalatcsere általános javulását tenne lehetővé az egész unióban;
2. e keretben látja annak lehetőségét, hogy hatékony hálózattá kapcsolják össze a már meglévő szerveket, eszközöket és eljárásokat egy alapjogi ügynökség létrehozásával;
3. hangsúlyozza ezzel kapcsolatban mindazonáltal, hogy a már meglévő szervek, eszközök és eljárások bármiféle kettőzését el kell kerülni, akárcsak az alapvető jogok védelme gondolatának túlzott bürokratizálását;
4. hangsúlyozza, hogy szó sincsen egy bármiféle uniós emberi jogi bírósággal egyenértékű intézmény megalapozásának előkészítéséről; felismeri, hogy az emberi jogokat sértő egyedi esetek kezelése összességében eltér egy olyan politikai rendszer vagy annak jogi eszközei megfigyelésétől, mely esetlegesen nem éri el az általánosan elismert emberi jogi mércéket;
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az alapvető jogok előmozdításáról és védelméről: a nemzeti és az európai intézmények szerepe, beleértve az Alapvető Emberi Jogok Európai Ügynökségét | |||||
|
Eljárási szám |
||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
AFCO | |||||
|
Megerősített együttműködés |
| |||||
|
Fogalmazó |
Ignasi Guardans Cambó | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
14.3.2005 |
20.4.5002 |
|
|
| |
|
Módosítások elfogadásának dátuma |
20.4.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
11 7 0 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Richard Corbett, Panayiotis Demetriou, Andrew Duff, Maria da Assunção Esteves, Bronisław Geremek, Ignasi Guardans Cambó, Jo Leinen, Íñigo Méndez de Vigo, Borut Pahor, Rihards Pīks, Marie-Line Reynaud, Alexander Stubb, Johannes Voggenhuber | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Pervenche Berès, Mogens N.J. Camre, Antoine Duquesne, Ashley Mote, Georgios Papastamkos, Jacek Protasiewicz, Reinhard Rack, György Schöpflin, Jacques Toubon | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
- [1] A Parlament 2005. április 20-i, P5_TA(2004)0309 állásfoglalása az AFCO jelentése alapján, előadó: Johannes Voggenhuber.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az alapvető jogok előmozdításáról és védelméről: a nemzeti és az európai intézmények szerepe, beleértve az Alapvető Emberi Jogok Európai Ügynökségét | |||||||||||
|
Eljárási szám |
||||||||||||
|
Eljárási Szabályzatra való hivatkozás |
45. cikk | |||||||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE 24.2.2005 | |||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
AFCO |
CULT |
AFET 24.2.2005 |
DEVE 24.2.2005 |
| |||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
DEVE |
|
|
|
| |||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| |||||||
|
A jelentésben szereplő állásfoglalási indítvány(ok) |
|
|
| |||||||||
|
Előadó(k) |
Kinga Gál |
| ||||||||||
|
Előző előadó(k) |
|
| ||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
1.2.2005 |
16.3.2005 |
30.3.2005 |
|
| |||||||
|
Az elfogadás dátuma |
26.4.2005 | |||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
42 3 1 | ||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Alexander Nuno Alvaro, Edit Bauer, Mario Borghezio, Mihael Brejc, Maria Carlshamre, Michael Cashman, Giusto Catania, Charlotte Cederschiöld, Fausto Correia, Rosa Díez González, Antoine Duquesne, Gál Kinga, Patrick Gaubert, Elly de Groen-Kouwenhoven, Járóka Lívia, Ewa Klamt, Kósáné Kovács Magda, Barbara Kudrycka, Romano Maria La Russa, Henrik Lax, Edith Mastenbroek, Jaime Mayor Oreja, Claude Moraes, Martine Roure, Inger Segelström, Frank Vanhecke, Ioannis Varvitsiotis, Manfred Weber, Tatjana Ždanoka | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Panayiotis Demetriou, Camiel Eurlings, Jeanine Hennis-Plasschaert, Sophia in 't Veld, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jean Lambert, Antonio Masip Hidalgo, Javier Moreno Sánchez, Vincent Peillon, Herbert Reul, Marie-Line Reynaud, Antonio Tajani, Kyriacos Triantaphyllides, Rainer Wieland | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés szerint) |
María del Pilar Ayuso González, Véronique Mathieu, Manolis Mavrommatis | |||||||||||
|
Benyújtás dátuma– A6 |
11.5.2005 |
A6-0144/2005 | ||||||||||