JELENTÉS a Svéd Királyságnak az Európai Unió tagállamai bűnüldözési hatóságai közötti, különösen a súlyos bűncselekményekre, köztük a terroristacselekményekre vonatkozó információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló, a tanácsi kerethatározat elfogadására irányuló kezdeményezésről

26.5.2005 - (10215/2004 – C6‑0153/2004 – 2004/0812(CNS)) - *

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Antoine Duquesne

Módosítások

• 024-025 (PDF - 79 KB)
• 024-025 (DOC - 120 KB)
• 027-027 (PDF - 94 KB)
• 027-027 (DOC - 120 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Svéd Királyságnak az Európai Unió tagállamai bűnüldözési hatóságai közötti, különösen a súlyos bűncselekményekre, köztük a terroristacselekményekre vonatkozó információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló, a Tanács kerethatározatának elfogadására irányuló kezdeményezésről kezdeményezéséről

(10215/2004 – C6‑0153/2004 – 2004/0812(CNS))

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Svéd Királyság kezdeményezésére (10215/2004)[1]

–   tekintettel az EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

–   tekintettel az EU-Szerződés 39. cikke (1) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6‑0153/2004),

–   tekintettel az eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6‑0162/2005),

1.  jóváhagyja a Svéd Királyság kezdeményezését annak módosított formájában;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy következésképpen módosítsa a szöveget;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, abban az esetben, ha lényegesen kívánja módosítani a Svéd Királyság kezdeményezését;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácshoz és a Bizottsághoz, valamint a Svéd Királyság kormányához.

A Svéd Királyság által javasolt szöveg	A Parlament módosításai
Módosítás 1 (6) preambulumbekezdés
6. Jelenleg a bűnüldöző szervek közötti hatékony és gyors információ- és bűnüldözési operatív információcserét súlyosan nehezítik a hivatalos eljárások, adminisztratív struktúrák és a tagállamok jogalkotása által létrehozott jogi akadályok; ez a helyzet elfogadhatatlan az Európai Unió polgárai számára és nagyobb biztonságért, hatékonyabb bűnüldözésért kiált az emberi jogok tiszteletben tartása mellett.	6. Jelenleg a bűnüldöző szervek közötti hatékony és gyors információ- és bűnüldözési operatív információcserét súlyosan nehezítik a hivatalos eljárások, adminisztratív struktúrák és a tagállamok jogalkotása által létrehozott jogi akadályok; ezt a helyzetet szembe kell állítani a nagyobb biztonság, hatékonyabb bűnüldözés szükségével az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, különös tekintettel az emberi jogokról szóló európai egyezmény 8. cikkére és az alapjogi charta 7. és 8. cikkére;
Módosítás 2 (8a) preambulumbekezdés (új)
	(8a) Szükség van arra, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai, valalmint az Europol és az Eurojust között magas szintű bizalom alakuljon ki, melynek hiánya eddig meggátolta az információ és a hírszerzés cseréjét. Ezalatt az alábbi intézkedések értendők: - közös adatvédelmi szabályok létrehozása a harmadik pillérben egy független közös ellenőrző hatóság hatásköre alatt; - egy, a helyes gyakorlatról szóló kézikönyv készítése a rendőri hatóságok számára, amelyben gyakorlati útmutatás található az adatvédelemmel kapcsolatos felelősségükre és feladataikra vonatkozóan; - minimum követelmények felállítása a büntető és eljáráai jogra vonatkozóan; - a BÍróság illetékessé tétele a harmadik pillérben; - a teljes körű parlamenti vizsálat biztosítása.
Módosítás 3 (9a) preambulumbekezdés (új)
	(9a) Ezen kerethatározat értelemszerűen alkalmazza az első pillérben a 95/46/EK irányelv által előírt adatvédelmi szintet, és a harmadik pillérben felállít egy teljesen függetlenül működő közösségi adatvédelmi hatóságot, amely függetlenségének számításba vételével tanácsot ad az európai intézményeknek, és hozzájárul a jelen kerethatározat alkalmazása körében elfogadott nemzeti jogszabályok egységes alkalmazásához;
Módosítás 4 (12) preambulumbekezdés
12. Az e kerethatározat végrehajtása során feldolgozott személyes adatokat az Európa Tanács 1981. január 28-i, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában a magánszemélyek védelméről szóló egyezménye elveivel összhangban kell védeni.	12. Az e kerethatározat végrehajtása során feldolgozott személyes adatokat az Európai Unió közös adatvédelmi szabványaival összhangban, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén tevékenykedő közös, személyes adatvédelmi hatóság felügyelete alatt kell védeni.
Módosítás 5 1. cikk, (1) bekezdés
E kerethatározat célja olyan szabályok megállapítása, amelyek alapján a tagállamok bűnüldözési hatóságai hatékonyan és gyorsan tudnak létező információ- és bűnüldözési operatív információ-cserét végrehajtani nyomozás vagy bűnüldözési operatív műveletek végrehajtása céljából, különösen súlyos bűncselekmények esetén, beleértve a terroristacselekményeket is. Ez a kerethatározat nem érinti a nemzeti jogban, a kétoldalú és többoldalú megállapodásokban, illetve a tagállamok között vagy a tagállamok által harmadik országokkal kötött megállapodásokban már létező, kedvezőbb rendelkezéseket, és nem sértheti az Európai Uniónak a büntetőügyekben való kölcsönös jogsegélyre vagy a határozatok kölcsönös elismerésére irányuló eszközeit.	1. E kerethatározat célja olyan szabályok megállapítása, amelyek alapján a tagállamok bűnüldözési hatóságai hatékonyan és gyorsan tudnak létező információ- és bűnüldözési operatív információ-cserét végrehajtani nyomozás vagy bűnüldözési operatív műveletek végrehajtása céljából, különösen súlyos bűncselekmények esetén, beleértve a terroristacselekményeket is. Ez a kerethatározat nem érinti a nemzeti jogban, a kétoldalú és többoldalú megállapodásokban, illetve a tagállamok között vagy a tagállamok által harmadik országokkal kötött megállapodásokban már létező, kedvezőbb rendelkezéseket, sem az Európai Uniónak a büntetőügyekben való kölcsönös jogsegélyre vagy a határozatok kölcsönös elismerésére irányuló eszközeit, sem az Europolnak és az Eurojustnak a rendelkezésére bocsátandó információra és bűnüldözési operatív információra vonatkozó rendelkezéseket és eszközöket.
Módosítás 6 3. cikk
Az e kerethatározat alapján történő információ és bűnüldözési operatív információ cseréjére a kérelmező tagállam joga által szabadságvesztés-büntetéssel vagy legfeljebb 12 hónapos időtartamú őrizetbe vétellel büntethető jogsértések vonatkozásában kerülhet sor. A tagállamok kétoldalú megegyezéssel megállapodhatnak az e kerethatározat alapján alkalmazandó eljárások alkalmazási területének kibővítéséről.	Az e kerethatározat alapján történő információ és bűnüldözési operatív információ cseréjére a kérelmező tagállam joga által szabadságvesztés-büntetéssel vagy legfeljebb 12 hónapos időtartamú őrizetbe vétellel büntethető jogsértések, valamint a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó 2002. június 13-i 2002/275/IB tanácsi kerethatározat 1- 3. cikkeiben 1 érintett valamennyi jogsértés vonatkozásában kerülhet sor. A tagállamok kétoldalú megegyezéssel megállapodhatnak az e kerethatározat alapján alkalmazandó eljárások alkalmazási területének kibővítéséről. ________________________ 1. HL L 164 2002.06.22., 3. o.,
Módosítás 7 4. cikk, (2) bekezdés
2. A tagállamok biztosítják, hogy a más tagállamok kompetens bűnüldöző hatóságai számára az információ és bűnüldözési operatív információ kiadásakor és kikérésekor alkalmazandó feltételek ne legyenek szigorúbbak, mint azok, amelyeket a nemzeti szinten kell alkalmazni.	2. A tagállamok biztosítják, hogy a más tagállamok kompetens bűnüldöző hatóságai számára az információ és bűnüldözési operatív információ kiadásakor és kikérésekor alkalmazandó feltételek olyanok legyenek, mint amelyeket a nemzeti szinten kell alkalmazni.
Indokolás
Les conditions de transmission d'informations et de renseignements ne doivent être ni plus strictes ni moins strictes que celles qui s'appliquent aux autorités nationales.
Módosítás 8 4. cikk (3a) bekezdés (új)
	3a. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdést alkalmazva, más tagállamok bűnüldözési hatóságai rendelkezésére bocsátott információkat és bűnüldözési operatív információkat az Europollal és az Eurojusttal is közöljék, amennyiben a csere az Europol vagy az Eurojust hatáskörébe tartozó bűncselekményre vagy büntetendő tevékenységre vonatkozik.
Indokolás
Une politique de communication d’informations efficaces entre États membres requiert à la fois la possibilité d’un échange bilatéral rapide d’informations entre services spécialisés, sans que cet échange ne risque d’être paralysé par des problèmes tenant aux particularités de l’organisation judiciaire interne des États membres, et la possibilité d’assurer de manière systématique des informations les plus significatives vers Europol et/ou Eurojust.
Módosítás 9 4a. cikk (1) bekezdés
1. Az információt és bűnüldözési operatív információt késedelem nélkül és a kérelmezett időkereten belül a lehető legkorábban rendelkezésre kell bocsátani. Amennyiben az információ és a bűnüldözési operatív információ rendelkezésre bocsátására a kérelmezett időkereten belül nem kerülhet sor, az információ és a bűnüldözési operatív információ átadására irányuló kérelmet kézhez kapó illetékes bűnüldözési hatóság megjelöli azt az időkeretet, amelyen belül az átadásra sor kerülhet. A megjelölést haladéktalanul el kell végezni.	1. Minden tagállamnak biztosítania kell valamennyi érdemleges információ vagy bűnüldözési operatív információ azonnali rendelkezésre bocsátását a többi kérelmező tagállam illetékes bűnüldözési hatóságai részére.
Módosítás 10 4a. cikk (1a) bekezdés (új)
	1a. Amennyiben egy információ vagy bűnüldözési operatív információ rendelkezésre bocsátására azonnal nem kerülhet sor, az információ vagy bűnüldözési operatív információ átadására irányuló kérelmet kézhez kapó illetékes bűnüldözési hatóság megjelöli azt az időkeretet, amelyen belül az átadásra sor kerülhet.
Módosítás 11 4a. cikk (2) bekezdés bevezető rész
2. A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezzenek olyan eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy az információra és a bűnüldözési operatív információra irányuló kérelemre legkésőbb 12 órán belül választ adjanak, amennyiben a kérelmező állam jelzi, hogy nyomozást, illetve bűnüldözési operatív műveletet folytat az alábbi — a kérelmező állam joga által meghatározott — jogsértések vonatkozásában:	2. A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezzenek olyan eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy az információra és a bűnüldözési operatív információra irányuló kérelemre legkésőbb 12 órán belül, illetve olyan információ vagy bűnüldözési operatív információ esetén, amely formaságokat vagy más hatóságokkal való előzetes kapcsolatfelvételt igényel sürgős esetben 48 órán belül, és egyéb esetekben 10 munkanapon belül választ adjanak, amennyiben a kérelmező állam jelzi, hogy nyomozást, illetve bűnüldözési operatív műveletet folytat az alábbi — a kérelmező állam joga által meghatározott — jogsértések vonatkozásában:
Módosítás 12 4a. cikk (2a) bekezdés (új)
	2a. A (3) bekezdésben meghatározott időkeretek a megkeresett, illetékes bűnüldözési hatóság által történő információ vagy bűnüldözési operatív információra irányuló kérelem átvételétől számítandó.
Indoklás
L’efficacité de la proposition à l’examen dépend intimement des délais dans lesquels les informations requises sont échangées. En matière de lutte contre la grande criminalité, et plus encore dans le cadre de la lutte contre le terrorisme, la rapidité est fondamentale : une information transmise trop tard devient souvent une information inopérante. Il convient donc de fixer des délais serrés, mais réalistes, pour la transmission des infractions. A cet égard, il est utile de faire une distinction entre les informations immédiatement disponibles dans le chef des services répressifs compétents, pour la transmission desquelles un délai maximum de douze heures paraît suffisant, et les informations dont l’obtention nécessite soit l’accomplissement de formalités administratives ou autres, soit des contacts préalables avec d’autres services ou autorités (par exemple des informations qui doivent être extraites du casier judiciaire), pour la transmission desquelles un délai de quarante-huit heures, dans les cas d’urgence, et de dix jours ouvrables, dans les autres cas, paraît adéquat.
Módosítás 13 5. cikk, (1) bekezdés
1. Információ és bűnüldözési operatív információ kikérhető a 3. cikkben felsorolt bűncselekményeket megvalósító jogsértés vagy bűncselekmény felderítése, megakadályozása vagy kinyomozása céljából, ha feltételezhető, hogy a kérdéses információ és bűnüldözési operatív információ egy másik tagállamban rendelkezésre áll.	1. Információ és bűnüldözési operatív információ kikérhető a 3. cikkben felsorolt bűncselekményeket megvalósító jogsértés vagy bűncselekmény felderítése, megakadályozása vagy kinyomozása céljából, ha különös okkal feltételezhető, hogy a kérdéses információ és bűnüldözési operatív információ egy másik tagállamban rendelkezésre áll és hogy az ahhoz való hozzáférés összhangban áll az arányosság elvével az Európai Unió adatvédelmi szakértői szerint.
Módosítás: 14 5. cikk, (3a) bekezdés (új)
	3a) Az információt szolgáltató államnak joga van bizonyos, az emberi jogokhoz vagy a nemzeti joghoz kapcsolódó alapon megtagadni a kért információt, tekintettel az emberi jogokról szóló európai egyezmény 8. cikkére és az alapjogi charta 7. és 8. cikkére, ahol az a természetes személyek szabadságai vagy az üzleti titkok védelme alapján indokolt.
Justification
Il convient de définir une certaine "soupape de sécurité".
Módosítás: 15 9. cikk, (1) bekezdés
1. Minden tagállam biztosítja, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében említett kommunikációs csatornák használatakor meghatározott adatvédelmi szabályokat és szabványokat az e kerethatározatban megadott információ- és bűnüldözési operatív információcsere során is alkalmazzák.	1. A 9a. és 9b. cikkben megadott elvekkel összhangban minden tagállam biztosítja, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében említett kommunikációs csatornák használatakor meghatározott adatvédelmi szabályokat és szabványokat az e kerethatározatban megadott információ- és bűnüldözési operatív információcsere során is alkalmazzák.
Módosítás: 16 9. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés
2. Minden tagállam biztosítja, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében említett kommunikációs csatorna használatakor az (1) bekezdésben meghatározott adatvédelmi szabályokat és szabványokat az e kerethatározatban megadott információ- és bűnüldözési operatív információcsere egyszerűsített eljárása során alkalmazzák.	törölve
3. Az e kerethatározat alapján kiadott információ és bűnüldözési operatív információ, ideértve a személyes adatokat is, a következő célokkal használható fel annak a tagállamnak a kompetens bűnüldöző hatóságai által, amelynek részére azokat átadták:
a) azok az eljárások, amelyekre ez a kerethatározat vonatkozik;
b) más bűnüldözési eljárások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az a) pont alatt leírthoz;
c) a közbiztonság közvetlen és súlyos veszélyeztetésének megakadályozása érdekében;
d) bármely más cél, ideértve a büntetőpereket vagy adminisztratív eljárásokat, de csakis az információt és bűnüldözési operatív információt kiadó kompetens bűnüldöző hatóság előzetes, kifejezett hozzájárulásával.
4. Az információ és bűnüldözési operatív információ az e kerethatározat alapján történő kiadásakor a kiadó kompetens bűnüldöző hatóság saját nemzeti jogi előírásai alapján feltételekhez kötheti az információ és bűnüldözési operatív információ a fogadó kompetens hatóság általi felhasználását. Feltételekhez köthető a nyomozás, illetve bűnüldözési operatív művelet eredményéről való jelentéstétel is, amelynek során az információ- és bűnüldözési operatív információcserére sor került. A fogadó kompetens hatóság számára ezek a feltételek kötelező érvényűek.
Módosítás: 17 9. cikk, (2a) bekezdés (új)
	2a. Az e kerethatározat alapján kiadott információt és bűnüldözési operatív információt nem szabad más jogsértés büntetőeljárása során felhasználni, csak amelyhez beszerezték. A büntetőeljárás során egyáltalán nem szabad a fölös információt felhasználni.
Indokolás
À l'instar de la pratique actuelle acceptée par les autorités suédoises, les États membres ne doivent pas avoir la possibilité d'utiliser les "informations supplémentaires" pour poursuivre des infractions totalement étrangères à celles pour lesquelles l'information a été demandée au départ.
Módosítás: 18 9a. cikk (új)
	9a. cikk
	Az adatgyűjtés és feldolgozás elvei
	1. Az e kerethatározat szabályai alapján megosztott vagy kiadott információnak, beleértve a személyes adatokat is, a következőknek kell megfelelnie:
	(a) legyen pontos, valamint megfelelő és lényeges arra a célra, melyre összegyűjtötték és azt követően feldolgozták;
	(b) összegyűjtésére és feldolgozására kizárólag jogi céllal kerüljön sor.
	A faji vagy etnikai eredetre, politikai, filozófiai, vallási álláspontra vagy meggyőződésre, illetve a magán- vagy családi életre vonatkozó adatokat, csakúgy, mint a gyanú alá nem eső egyénekre vonatkozó adatokat csakis akkor szabad gyűjteni, ha ez abszolút szükséges.
	2. Az e kerethatározat szabályai alapján kiadott információ sérthetetlenségét és bizalmas voltát az információcsere és feldolgozás minden szakaszában biztosítani kell.
	Az információforrásokat védelemben kell részesíteni.
Módosítás: 19 9b. cikk (új)
	9b. cikk
	Az érintett személy hozzáférési joga adataihoz
	Az adatgyűjtés által érintett személyt:
	(a) tájékoztatni kell a rá vonatkozó adatok meglétéről, kivéve, ha annak jelentős akadálya van;
	(b) díjmentes hozzáférést kell biztosítani számára a rá vonatkozó adatokhoz és jogot a pontatlan adatok kiigazítására, kivéve, ahol az ilyen hozzáférés a biztonságra vagy a közrendre vagy harmadik felek jogaira illetve szabadságaira veszélyt jelenthet vagy folyamatban levő vizsgálatot akadályozhat;
	(c) ha a jelen cikk előírásaival ellentétben az adatokkal visszaélés történik, jogot kell kapnia arra, hogy a jogi helyzet orvoslása céljából díjmentesen ellenvetéssel éljen és szükség esetén kárpótlást kapjon, amennyiben az ebben a cikkben előírt elveket nem tartották be.
Módosítás: 20 9c. cikk (új)
	9c. cikk
	Közös adatvédelmi felügyelő hatóság
	1. Közös személyes adatvédelmi felügyelő hatóságot kell felállítani (a továbbiakban „hatóság”).
	A hatóság tanácsadó jellegű és független.
	2. A hatóság minden egyes tagállam felügyelő hatósága vagy hatóságai egy-egy képviselőjéből, az intézmények, az Európai Adatvédelmi Felügyelő és a közösségi testületek egy-egy képviselőjéből, valamint a Bizottság egy képviselőjéből áll.
	A hatóság minden tagját az az intézmény, hatóság vagy hatóságok jelölik ki, amelyet képvisel. Ha egy tagállamban egynél több felügyelő hatóság van, akkor közös képviselőt kell kijelölni. Ugyanez vonatkozik a közösségi intézmények és testületek által létrehozott hatóságokra.
	3. A hatóság a felügyelő hatóságok képviselőinek egyszerű többségével dönt.
	4. A hatóság választja meg elnökét. Az elnök hivatali ideje két év. A hivatali idő megújítható.
	5. A hatóság munkáját a Tanács 2000. október 17-i határozata által létrehozott, a közös adatvédelmi felügyelőtestületek titkársága segíti.
	A titkárság, amint lehet a Bizottsághoz kerül.
Módosítás: 21 9d. cikk (új)
	9d. cikk
	A közös adatvédelmi felügyelő hatóság hatásköre
	1. A hatóság hatásköre a következő:
	(a) az e kerethatározat végrehajtásaképpen elfogadott nemzeti rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos bármely ügy kivizsgálása;
	(b) az Európai Unió adatvédelmi helyzetének véleményezése a Bizottság számára;
	(c) tanácsadás a jelen kerethatározat bármely tervezett változtatásával, a természetes személyek adatainak kezelése vonatkozásában valamely kiegészítő vagy külön intézkedést illető bármely javaslattal, valamint az ezekre a jogokra és szabadságokra hatást gyakoroló bármely európai jogalkotási kezdeményezéssel kapcsolatban;
	(d) az európai szinten kidolgozott gyakorlati útmutatások véleményezése.
	2. Ha a hatóság tudomására jut olyan, a tagállamok jogrendje és gyakorlata közti eltérés megléte, amely csorbíthatja a személyek személyes adatai védelmének azonos szintjét az Európai Unióban, akkor arról tájékoztatja a Bizottságot.
	3. A hatóság saját kezdeményezésére ajánlásokat adhat ki a személyes adatok a harmadik pillér alapján történő feldolgozása vonatkozásában a személyek védelmével kapcsolatos bármely kérdésről.
	4. A hatóság állásfoglalásait és ajánlásait a Bizottsághoz kell továbbítani.
Módosítás: 22 11. cikk, c) pont
c) abban az esetben, ha a kért információ és bűnüldözési operatív információ egyértelműen aránytalan vagy lényegtelen azoknak a céloknak a vonatkozásában, amelyekért kikérésükre sor került.	c) abban az esetben, ha a kért információ és bűnüldözési operatív információ aránytalan vagy lényegtelen azoknak a céloknak a vonatkozásában, amelyekért kikérésükre sor került.
Módosítás: 23 11a. cikk (új)
	11a. cikk
	A Bíróság hatásköre
	Minden tagállam elfogadja az Európai Közösségek Bírósága illetékességét, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikk (2) bekezdése alapján ennek a kerethatározatnak az érvényességére és értelmezésére vonatkozóan előzetes döntést adjon.

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

EXPOSE DES MOTIFS

1. Introduction

Au lendemain des tragiques événements du 11 septembre 2001 aux Etats-Unis, la lutte contre le terrorisme est devenue l’une des priorités de l’Union européenne. Mais les attentats qui ont frappé durement le Royaume d’Espagne le 11 mars 2004 ont démontré que la menace d’actes terroristes sur le sol européen ou contre des intérêts européens est toujours bien présente.

Le drame espagnol a malheureusement illustré le fait que la méthode de travail qui a été celle de l’Union européenne depuis 2001, basée fondamentalement sur une logique empirique, a aujourd’hui atteint ses limites. Cela signifie qu’il est urgent de changer d’approche. L’Union européenne doit maintenant travailler de manière proactive, et non plus de manière simplement réactive. Elle doit également adopter une démarche plus systématique et veiller en permanence à la cohérence des législations qu’elle élabore. Cela implique notamment que l’on agisse dans le cadre d’une réelle ligne politique, basée sur des concepts clairs.

Dans cette perspective, l’on peut mettre en avant trois lignes de force, qui doivent guider la réflexion et l’action du Conseil et de la Commission.

En premier lieu, il convient de se donner les moyens et la capacité d’identifier avec précision chacune des cibles que l’on entend combattre. En effet, le terrorisme n’est pas une réalité monolithique : il existe différents types de terrorisme. Si l’on veut pouvoir les combattre de manière appropriée, il faut bien les distinguer et les connaître.

En second lieu, l’efficacité de la riposte implique une approche moderne et réaliste du phénomène terroriste, c’est-à-dire une approche qui prenne en compte les liens très étroits qui existent très souvent entre les diverses organisations terroristes, mais aussi entre le terrorisme et la grande criminalité organisée.

En troisième lieu, l’objectif de cohérence impose que l’on évite la multiplication des instruments juridiques de lutte contre le terrorisme et que l’on tende au contraire à l’uniformisation et à la simplification des normes existantes.

La profusion, en la matière, est en effet source de confusion et d’inefficacité. On sait par exemple que l’interconnexion et la multiplicité des instruments disponibles au niveau européen rendent les choses très complexes pour les policiers qui, sur le terrain, procèdent concrètement à l’échange d’informations.

Dans cette perspective, une évaluation systématique des politiques menées et des résultats engrangés permettrait de mettre en lumière les carences et les mauvais fonctionnements, mais aussi de cerner les mesures qui se sont avérées efficaces.

L’analyse du travail effectué par Europol et Eurojust depuis leur création constitue assurément, à cet égard, un bon point de départ. On sait en effet que leur fonctionnement actuel n’est pas totalement satisfaisant. Le Conseil européen des 4 et 5 novembre 2004 a d’ailleurs souligné clairement la nécessité de ce travail d’analyse et a voulu marquer son souci de voir renforcé le recours à Eurojust et Europol, en chargeant le coordinateur de la lutte contre le terrorisme de l’Union – dont on soulignera par ailleurs que le rôle et les pouvoirs exacts devraient être précisés – de favoriser toute avancée en la matière et en appelant les Etats membres à veiller à coopérer pleinement avec Europol et Eurojust.

Enfin, une meilleure association des acteurs de terrain à la définition de la stratégie d’action permettra certainement de mieux calibrer les mesures qui doivent être prises à l’avenir. Ainsi, la bonne compréhension des besoins et la prise en compte des attentes des services de police est indispensable pour obtenir une bonne collaboration entre ceux-ci, notamment dans le cadre d’Europol. L’expérience démontre en effet que, trop souvent, si les services de police nationaux n’alimentent pas Europol comme ils le devraient, c’est parce qu’ils n’aperçoivent pas la plus-value que cela pourrait représenter dans l’accomplissement de leur tâche.

Il est donc indispensable, face à ce sentiment, d’apporter des réponses concrètes et convaincantes. Dans cette perspective, il serait certainement utile d’envisager l’adoption, au départ des grands principes qui régissent l’échange d’informations (principes de finalité, de proportionnalité, bientôt de disponibilité) mais aussi compte tenu des besoins des services de police sur le terrain, d’un code ou d’un manuel des bonnes pratiques à l’usage des policiers, leur expliquant de manière très simple et très concrète le cadre dans lequel ils doivent agir, notamment en termes de protection des données.

2. La proposition de décision du Conseil et le projet de décision-cadre du Royaume de Suède

a) Rappel de la portée des textes à l’examen

L’initiative de la Commission part de l’idée que la persistance de la menace terroriste impose que l’on recherche plus d’efficacité. La lutte contre le terrorisme requiert donc d'une part que les Etats membres transmettent systématiquement à Europol et/ou à Eurojust les renseignements sur toutes les personnes liées à des activités terroristes, quelle qu’en soit la forme, et d'autre part que les Etats membres s'échangent entre eux les informations dans ce domaine, « conformément à leur droit interne ou aux instruments juridiques pertinents ».

Le projet du Royaume de Suède part quant à lui du constat selon lequel la lutte contre la criminalité est très souvent appréhendée d'une manière verticale, les mesures étant prises uniquement en fonction du type de délit, sans considération du fait qu'il ressortit ou non à la criminalité organisée. Cette approche peut aboutir à une situation où des champs de compétences différents, des mandats différents dans le cadre de la coopération, des législations ou procédures nationales différentes finissent par constituer de réels obstacles pour la collecte et l'échange d'informations au niveau de l'Union.

Le Royaume de Suède veut donc privilégier une approche horizontale, et mettre l'accent sur la lutte contre la criminalité en tant que telle, en accordant moins d'importance aux compétences spécifiques des services nationaux luttant contre la criminalité. L’objectif poursuivi est de créer un cadre juridique commun et simplifié pour l'échange d'informations, applicable à tous les services nationaux ayant une fonction répressive. Dans ce système, les compétences attribuées en vertu de la législation nationale à un service pour dépister et prévenir la criminalité et pour enquêter doivent être reconnues par les autres États membres, et ce service doit pouvoir demander et obtenir des informations et des renseignements auprès des autres États membres, sans devoir se conformer à d'autres exigences formelles que celles établies par la décision-cadre. Ce cadre juridique commun, il convient de le souligner, ne vise que l’échange d’informations en matière policière : il ne concerne donc nullement la coopération en matière judiciaire.

b) Complémentarité entre les propositions de la Commission et du gouvernement suédois

Sur le plan technique, le texte de la Commission privilégie la centralisation de l’information vers Europol et Eurojust, tandis que la proposition du Royaume de Suède fait l’impasse sur cette centralisation, mais veut accroître de manière significative la rapidité des échanges d’informations.

Le texte de la Commission présente très certainement l’avantage d’élargir le champ d’application des échanges d’informations à toutes les infractions terroristes au sens de la décision-cadre 2002/475/JAI, sans que ceux-ci ne soient limités à la liste des personnes et entités figurant à l’annexe de la position commune 2001/931/PESC. Il est cependant permis de se demander si ce texte apporte une autre plus-value. En effet, le mécanisme que la Commission veut instaurer reproduit, dans les grandes lignes, des obligations qui existent déjà par ailleurs, particulièrement dans le cadre de la Convention Europol et de la Décision du Conseil instituant Eurojust.

Ainsi, l’article 4 de la Convention Europol impose déjà aux Etats membres de désigner, au sein de leurs services de police, une unité nationale qui servira d’organe de liaison entre les services nationaux et Europol. Cette unité nationale doit avoir accès à toutes les « données nationales appropriées », qu’elle doit tenir à jour en vue, notamment, de les transmettre à Europol. Les « données nationales appropriées » visées à l’article 4 recouvrent bien les infractions terroristes visées par la proposition de la Commission, puisqu’Europol est expressément chargée, en vertu de l’article 2 de la Convention, de traiter « des infractions commises ou susceptibles d’être commises dans le cadre d’activités de terrorisme portant atteinte à la vie, à l’intégrité physique, à la liberté des personnes ainsi qu’aux biens ».

Dans le même ordre d’idées, la Décision du Conseil instituant Eurojust prévoit déjà, dans son article 12, que chaque Etat membre peut mettre en place ou désigner un ou plusieurs correspondants nationaux Eurojust, en indiquant que « cette mise en place ou cette désignation est hautement prioritaire en matière de terrorisme ». Tout comme la proposition de la Commission, les articles 9 et 12 du Statut Eurojust renvoient au droit national pour ce qui concerne la définition de la nature et de l’étendue des pouvoirs judiciaires confiés à ses membres nationaux sur le territoire national.

A priori, la proposition du Royaume de Suède paraît présenter un intérêt certain par rapport aux systèmes développés dans la Convention Europol, le statut Eurojust et l’initiative de la Commission, dans la mesure où, en prévoyant un contact direct entre services spécialisés sans conditions supplémentaires par rapport à celles qui existent dans la sphère interne pour les contacts entre autorités répressives, elle permet de gommer un certain nombre de difficultés tenant à l’organisation judiciaire propre à chaque Etat membre. L’information peut donc circuler plus rapidement, ce qui est bien évidemment capital dans la lutte contre toute criminalité.

On pourrait sans doute s’interroger également sur la plus-value que représente le texte suédois, dans la mesure où la Convention d’application de l’accord de Schengen prévoit déjà un mécanisme de coopération policière reposant, globalement, sur les mêmes idées.

L’article 39 de la Convention impose en effet aux Parties contractantes de s’engager « à ce que leurs services de police s’accordent, dans le respect de la législation nationale et dans les limites de leurs compétences, l’assistance aux fins de la prévention et de la recherche de faits punissables ». L’article 46 permet pour sa part à chaque Partie contractante, dans des cas particuliers et dans le respect de sa législation nationale, de communiquer à une autre Partie concernée, sans y être invitée, « des informations qui peuvent être importantes pour celle-ci aux fins de l’assistance pour la répression d’infractions futures, de la prévention d’infractions ou de la prévention de menaces pour l’ordre et la sécurité publics ».

Cependant, l’examen des textes fait apparaître des différences non dénuées d’importance. Ainsi, l’article 39 limite la coopération entre services de police aux cas où « le droit national ne réserve pas la demande <d’information> aux autorités judiciaires », restriction qui n’apparaît pas dans le texte suédois, lequel se contente d’énoncer, en son article 4, que « les Etats membres veillent à ce que les informations ou les renseignements que les services répressifs détiennent ou auxquels ils peuvent avoir accès sans recourir à des mesures coercitives puissent être transmis aux services répressifs compétents des autres Etats membres ».

L’article 46 alinéa 2, quant à lui, impose, en cas de communication d’initiative à une Partie concernée, que les informations soient échangées « par l’intermédiaire d’une instance centrale à désigner ». L’échange direct d’informations, c’est-à-dire l’échange de service à service, qui est de principe dans le système proposé par le Royaume de Suède, n’est ici autorisé qu’à titre strictement exceptionnel, « dans des cas particulièrement urgents » et à la condition d’en aviser l’instance centrale dans les meilleurs délais.

Le régime des articles 39 et 46 de la Convention Schengen ne permet donc pas la même souplesse que le texte suédois dans la communication des données et surtout laisse subsister le risque d’obstacles liés au système juridique interne des Parties contractantes : ainsi, même en cas d’urgence, la communication directe ne sera pas possible s’il existe des « dispositions nationales contraires ».

La proposition du Royaume de Suède paraît donc bien apporter une plus value réelle par rapport au droit existant. On soulignera également un autre avantage du système proposé, qui est de fixer un délai de principe (en l’espèce douze heures) pour la transmission de l’information demandée. La longueur excessive de la procédure constitue en effet l’un des obstacles auxquels on se heurte en pratique, notamment dans le cadre d’Europol.

Enfin, à supposer même que l’apport du texte suédois ne soit pas jugé suffisamment significatif par rapport au système des articles 39 et 46 de la Convention d’application de l’accord de Schengen, on soulignera qu’il présente à tout le moins l’avantage d’étendre le principe de la coopération entre services répressifs aux 25 Etats membres, qui ne sont pas tous Parties contractantes à l’accord de Schengen.

Eu égard aux considérations qui précèdent et à l’importance de l’enjeu, il apparaît utile de s’engager dans la voie d’un cumul des avantages offerts par chacun des deux systèmes, présentés respectivement par la Commission et le Royaume de Suède. En effet, une politique de communication d’informations efficace entre Etats membres requiert à la fois la possibilité d’un échange bilatéral rapide d’informations entre services spécialisés, sans que cet échange ne risque d’être paralysé par des problèmes tenant aux particularités de l’organisation judiciaire interne des Etats membres, et la possibilité d’assurer de manière systématique la transmission des informations les plus significatives vers Europol et/ou Eurojust.

On notera par ailleurs que l’approche cumulative ici proposée s’inscrit dans les perspectives tracées par le Conseil européen des 4 et 5 novembre 2004, qui a expressément indiqué sa préoccupation de voir l’échange d’informations dans le contexte de la lutte contre le terrorisme s’inscrire, à partir du 1^er janvier 2008, dans le cadre du principe de disponibilité, selon lequel, à l’intérieur de l'Union, tout agent des services répressifs d'un Etat membre qui a besoin de certaines informations dans l'exercice de ses fonctions peut les obtenir d'un autre Etat membre, les services répressifs de l'autre Etat membre détenant ces informations devant les mettre à sa disposition aux fins indiquées et en tenant compte des exigences des enquêtes en cours dans cet autre Etat.

Le Conseil européen a d’ailleurs invité la Commission à soumettre, pour la fin 2005 au plus tard, des propositions en vue de la mise en oeuvre du principe de disponibilité. C’est là l’occasion d’entamer l’indispensable travail d’uniformisation des normes existantes.

c) Obligation de transmission d’informations

Le texte de la proposition suédoise prévoit explicitement les motifs pour lesquels un service répressif est autorisé à refuser de communiquer des informations. Le texte de la Commission, en revanche, ne prévoit rien à cet égard.

A défaut de créer dans les textes une obligation de transmission des informations vers Europol, il serait certainement adéquat, si l’on veut garantir une efficacité suffisante au système d’échange d’informations mis en place, de prévoir, à l’instar de la proposition du Royaume de Suède, un dispositif mettant l’accent sur l’obligation pour les Etats membres de motiver tout refus de communiquer des informations.

d) Distinction entre l’information et le renseignement

Les textes proposés tant par la Commission que par le Royaume de Suède, tels qu’ils sont rédigés et argumentés, se limitent expressément à la transmission d’informations policières et judiciaires, c’est-à-dire d’informations existantes. On ne peut cependant pas, en la matière, faire l’économie d’une réflexion sur la question de la recherche d’informations, c’est-à-dire de l’activité des services de renseignement (« intelligence »). En effet, la collecte et l’échange de renseignements sont tout à fait fondamentaux en matière de lutte contre le terrorisme : l’information, consécutive à des procédures judiciaires ou des enquêtes policières, vient bien souvent trop tard.

Au-delà de l’échange d’informations policières, il convient donc d’insister sur l’impérieuse nécessité de développer également des instruments qui permettront de faciliter la transmission des renseignements (« intelligence »), notamment dans le cadre de la mise en place d’un « early warning system ».

e) Protection des données personnelles

Il existe, dans l’état actuel de notre droit positif, une multiplicité de dispositions susceptibles d’être appliquées en matière de protection des données, en particulier la Convention du Conseil de l’Europe pour la protection des personnes à l’égard du traitement automatisé des données à caractère personnel du 28 janvier 1981, qui constitue en quelque sorte le régime de base minimum. On notera également un ensemble de dispositions relatives à cette matière dans la Convention Europol ou, pour les Etats membres liés par l’accord de Schengen, les dispositions relatives à la protection des données dans la Convention Schengen.

Le texte de la proposition de décision du Conseil ne prévoit aucune mesure spécifique en la matière. Le texte présenté par le Gouvernement suédois, pour sa part, invite principalement les Etats à « prendre les mesures nécessaires pour que les règles et normes établies en matière de protection des données... soient appliquées à la procédure d’échange d’informations ».

L’objectif général de cohérence impose que l’attention de la Commission soit tout particulièrement attirée sur la nécessité de prendre une initiative en vue d’harmoniser les règles existantes en matière de protection des données individuelles.

3. Le Registre européen des condamnations pénales

Tant dans sa communication que dans l’exposé des motifs de la proposition de décision du Conseil, la Commission fait référence à l’utilité de mettre en place un registre des condamnations pénales et des déchéances au niveau européen (c’est-à-dire le casier judiciaire européen). Cependant, elle annonce simplement à cet égard qu’elle « poursuivra son analyse et recherchera les solutions les plus adaptées avant de présenter une proposition en vue de la création d’un tel registre » et qu’elle organisera à cette fin un débat avec les Etats membres dès 2004. Elle n’a pas repris cette thématique parmi les quatre communications sur la lutte contre le terrorisme qu’elle a publiées le 20 octobre 2004 ; le Conseil européen des 4 et 5 novembre 2004 ne l’a pas davantage abordée.

Chacun sait, et l’actualité ne manque jamais de le rappeler, l’importance fondamentale que revêt un casier judiciaire européen, tant pour la lutte contre le terrorisme que pour la lutte contre toutes les formes de grande criminalité. Force est malheureusement de constater que les avancées concrètes en la matière demeurent extrêmement timides, même s’il y a tout lieu de se réjouir du fait qu’un accord politique vienne d’intervenir au sein du Coreper sur un projet de texte destiné à faciliter les échanges d’informations entre casiers judiciaires, texte à propos duquel la Présidence luxembourgeoise vient d’ailleurs, à l’occasion du Conseil Justice – affaires intérieures du 25 février 2005, d’exhorter les Etats membres à lever leurs réserves parlementaires pour qu’il puisse être rapidement adopté.

Il est en tout état de cause indispensable que la Commission accorde à la réalisation de cet objectif une réelle priorité, et l’encadre dans un calendrier précis et serré. Au-delà de son intérêt stratégique évident, on notera également que les citoyens de l’Union attendent légitimement cette mesure.

4. Transparence en matière de comptes bancaires et de personnes morales

La communication de la Commission précise que l’élaboration d’instruments juridiques permettant l’enregistrement, au niveau des Etats membres, des comptes bancaires afin d’identifier les titulaires desdits comptes bancaires, en parallèle avec le développement de mesures visant à améliorer la transparence des personnes morales, est indispensable pour contrer l’infiltration des groupes criminels et des organisations terroristes. La Commission a réitéré cette préoccupation dans sa communication du 20 octobre 2004 sur la lutte contre le financement du terrorisme. La Commission suggère dans ce cadre que l’on donne aux services de renseignement financier le libre accès aux bases de données des banques. Les informations resteraient cryptées, sauf lorsqu’elles concernent une personne ou un groupe de personnes suspectés d’entretenir des liens avec une mouvance terroriste.

Outre les importantes questions que soulèvent ces propositions en termes de protection des données à caractère personnel, il convient de noter que, de même qu’en ce qui concerne la problématique du casier judiciaire européen, ni les modalités précises, ni le calendrier d’opérations ne sont encore fixés. Il convient ici également que la Commission accorde une réelle priorité à ce dossier et qu’elle fixe des échéances précises.

ELJÁRÁS

Cím	Initiative du Royaume de Suède en vue de l'adoption d'une décision-cadre du Conseil relative à la simplification de l'échange d'informations et de renseignements entre les services répressifs des Etats membres de l'Union européenne, notamment en ce qui concerne les infractions graves, y compris les actes terroristes
Hivatkozások	10215/2004 – C6‑0153/2004 – 2004/0812(CNS)
Jogalap	39. cikk, (1) bek., UE
Eljárási Szabályzatra való hivatkozás	93. cikk és 51. cikk
Az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció dátuma	22.10.2004
Illetékes bizottság   Az ülésen való bejelentés dátuma	LIBE 27.10.2004
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   Az ülésen való bejelentés dátuma
Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma
Megerősített együttműködés   Az ülésen való bejelentés dátuma
Előadó(k)   A kijelölés dátuma	Antoine Duquesne 27.7.2004
Előző előadó(k)
Egyszerűsített eljárás   A határozat dátuma
A jogalap vizsgálata   A JURI véleményének dátuma		/
A pénzügyi támogatás módosítása   A BUDG véleményének dátuma		/
Konzultáció az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal   Az ülésen hozott határozat dátuma
Konzultáció a Régiók Bizottságával   Az ülésen hozott határozat dátuma
Vizsgálat a bizottságban	27.7.2004	5.10.2004			31.3.2005	24.5.2005
Az elfogadás dátuma	24.5.2005
A zárószavazás eredménye	mellette: ellene: tartózkodás:		40 3 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Alexander Nuno Alvaro, Edit Bauer, Mario Borghezio, Mihael Brejc, Maria Carlshamre, Giusto Catania, Charlotte Cederschiöld, Carlos Coelho, Fausto Correia, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Rosa Díez González, Antoine Duquesne, Kinga Gál, Lívia Járóka, Timothy Kirkhope, Ewa Klamt, Magda Kósáné Kovács, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Barbara Kudrycka, Stavros Lambrinidis, Henrik Lax, Sarah Ludford, Edith Mastenbroek, Jaime Mayor Oreja, Claude Moraes, Martine Roure, Amalia Sartori, Inger Segelström, Ioannis Varvitsiotis, Stefano Zappalà, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Ignasi Guardans Cambó, Luis Francisco Herrero-Tejedor, Sophia in 't Veld, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Mary Lou McDonald, Antonio Masip Hidalgo, Javier Moreno Sánchez, Bill Newton Dunn, Herbert Reul, Marie-Line Reynaud, Agnes Schierhuber,
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)	Thijs Berman, Antonio López-Istúriz White
Benyújtás dátuma– A6	26.5.2005			A6‑0162/2005
Megjegyzések	...