JELENTÉS a legkülső régiók megerősített partnerségéről
19.7.2005 - (2004/2253(INI))
Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Sérgio Marques
EURÓPAI PARLAMENTI JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZET
a legkülső régiók megerősített partnerségéről
az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság 2004. május 26-i, „A legkülsõ régiók megerõsített partnersége” (COM(2004)0343), illetve 2004. augusztus 23-i, a legkülsõ régiók megerõsített partnerségérõl: mérleg és elõrejelzés (COM(2004)0543) címû közleményére, valamint az utóbbi mellékletére (SEC(2004)1030),
– tekintettel arra a folyamatra, amely lehetõvé tette a legkülsõ régiók különleges jogállásának az elsõdleges uniós joganyagban való megalapozását (az EK-Szerzõdés 299. cikkének (2) bekezdése), valamint e jogállás tartalmára és jogi hatályára,
– tekintettel a legkülső régiók segélyezését célzó közösségi cselekvés egészére,
– tekintettel az Európai Tanács 2002. június 21–22-i sevillai ülését követően kiadott következtetéseinek 58. pontjára, amely a Bizottság 2004-es, a legkülső régiók megerősített partnerségéről szóló közleményeinek alapját képezte,
– tekintettel Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésére építendő intézkedésekről szóló nyilatkozatára és a legkülső régiók ezen nyilatkozathoz való hozzászólására, amelyeket 2003. június 2-án juttattak el a Bizottságnak,
– tekintettel a legkülső régiók elnökeinek a Bizottságnak „A legkülső régiók megerősített partnersége” című közleményéről szóló jelentésére, amelyet 2004. június 17-én juttattak el a Bizottságnak,
– tekintettel az Európai Tanács 2004. június 17-18-i brüsszeli ülését követően kiadott következtetések 47. pontjának utolsó francia bekezdésére,
– tekintettel a 2004. szeptember 2-án Ponta Delgadában megtartott Legkülső Régiók Elnökeinek Tizedik Konferenciájának zárónyilatkozatára,
– tekintettel a Régiók Bizottságának az Európai Bizottság „A legkülső régiók megerősített partnersége” című közleményéről 2004. november 18-án (CR/2004/61), valamint az EU legkülső régióiról és a 299. cikk alkalmazásáról 2000. december 13-án (CR/2000/156) kiadott véleményére,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Bizottság „A legkülső régiók megerősített partnersége” című közleményéről szóló ...-i (CES/2005...) véleményére, valamint az Európai Unió legkülső régióival kapcsolatos jövőbeli stratégiájáról szóló 2002. május 29-i (CES/2002/682) véleményére,
– tekintettel a legkülső régiók helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira és véleményeire, különös tekintettel a Bizottság jelentésén alapuló állásfoglalására a 299. cikk (2) bekezdésének végrehajtására irányuló intézkedésekről az Európai Unió legkülső régióival kapcsolatban[1],
– tekintettel a Bizottság által 2004. február 10-én a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Közös jövőnk építése – A kibővített Európai Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei 2007–2013” című közleményére (COM(2004)0101),
– tekintettel a Bizottság 2004. február 18-án kiadott, a gazdasági és társadalmi kohézió területén elért haladásról szóló harmadik jelentésére (COM(2004)0107); a Parlament állásfoglalására a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentéséről[2]; a Régiók Bizottsága által a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló jelentésről 2004. július 16-án (CR/2004/120) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által a Bizottságnak a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentéséről 2004. június 30-án kiadott véleményre (CES/2004/962); továbbá tekintettel a legkülső régióknak a gazdasági és társadalmi kohézió jövőjéről szóló első hozzászólására, amelyet 2002 februárjában juttattak el a Bizottságnak,
– tekintettel a Bizottság által 2004. július 14-én a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv” (COM(2004)0487) című közleményére és más kapcsolódó dokumentumokra, valamint arra a tényre, hogy a Parlamenten belül egy ideiglenes bizottság állt fel azzal a céllal, hogy a 2007-2013 közötti időszakban vizsgálja az Unió költségvetési forrásait, majd pedig kialakítsa álláspontját az ügyben,
– tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0492), az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0495), az Európai Szociális Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0493), valamint a Kohéziós Alap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0494),
– tekintettel az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapból (EVFMA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0490/SEC(2004)0931), valamint az Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0497/SEC(2004)0965),
– tekintettel az Unió állam- illetve kormányfőinek 2004. június 18-i döntésére az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződés elfogadásáról,
– tekintettel arra, hogy a fenti Szerződés értelmében a kohéziós politika egy új, területi kohéziós pillérrel egészült ki,
– tekintettel arra, hogy a legkülső régiók jogállását beépítették és megerősítették a Szerződés III-424. cikkében és IV-440. cikkének (2) bekezdésében,
– tekintettel Eljárási Szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Halászati Bizottság véleményére (A6‑0246/2005),
A. mivel az EU elsõdleges joganyaga és legújabban az Európai Alkotmányt létrehozó Szerzõdés felismerte azokat a korlátozó tényezõket, amelyek a legkülsõ régiókat érintik (nagy távolság, szigetjelleg, kis földterület, a segélyezés nehézsége és az éghajlat, valamint a kis számú termék miatti gazdasági függõség), és amelyek állandó és mindenre kiterjedõ jellegük és együttes jelenlétük miatt megkülönböztetik ezeket a régiókat az Unió más, földrajzi hátrányokkal vagy népesedési problémákkal sújtott régióitól;
B. tekintettel a legkülsõ régiók érdekében elfogadott különféle közösségi intézkedések jelentõségére, egyúttal azonban rámutatva azok elégtelenségére, különösen a fejlõdés szempontjából stratégiai fontosságú területeken,
C. mivel továbbra is alapvetõ, hogy az Unió támogassa ezeket a régiókat – mert egyenlõtlen helyzetben vannak a Közösséggel mint egésszel szemben – fejlõdésük és tartós konvergenciaszintre történő felzárkóztatásuk érdekében; mivel ennek a támogatásnak lehetõvé kell tennie a legkülsõ régiók integrációját az olyan, erõs versenyt jelentõ folyamatokba, mint a gazdasági és a monetáris unió, a lisszaboni stratégia, a bõvítés és a globalizáció,
D. mivel biztosítani kell az élõvízi erõforrások gazdasági, társadalmi és környezeti szempontú fenntartható kiaknázását, különös tekintettel a legkülsõ régiók halászati erõforrásai megõrzésének szükségére,
E. mivel a kevés diverzifikációs lehetõség miatt a legkülsõ régiók gazdasága igen bizonytalan, és a halászat, illetve az õsi halászközösségek gyakran fontos gazdasági és társadalmi jelentõséggel bírnak, lehetõvé téve az ehhez kapcsolódó egyéb gazdasági tevékenységeket,
F. üdvözölve a Bizottság által az utóbbi idõben a legkülsõ régiók számára meghatározott jövõbeli fejlesztési stratégia lehetõségét (a „versenyképesség”, a „hozzáférhetõség és más korlátozó tényezõk miatti kompenzáció” és az „integráció a megfelelõ regionális földrajzi területbe” cselekvési prioritások alapján), amelynek végrehajtásához mind a felülvizsgált gazdasági és társadalmi kohéziós politikának, mind más közösségi politikáknak hozzá kell járulnia,
G. megállapítva, hogy a felülvizsgált kohéziós politika összefüggésében a ráfordítás elégtelen marad, ha az a jelenlegi helyzet szerint a többletköltségek kompenzációjára irányuló egyedi program és a szélesebb körû szomszédságra vonatkozó cselekvési terv létrehozására korlátozódik,
H. mivel állandó igény van egy külön stratégia és program kialakítására a legkülsõ régiók számára,
I. üdvözölve mindazonáltal azokat a célkitûzéseket, amelyek elérését a többletköltségek kompenzációjára irányuló egyedi program és a szélesebb körû szomszédságra vonatkozó cselekvési terve irányozza elõ,
J. mivel a legkülsõ régiók helyzetét az „Európai területi együttmûködés” kohéziópolitikai célkitûzés keretébe kell utalni, azaz össze kell kapcsolni a szélesebb körû szomszédságra vonatkozó cselekvési tervvel; mivel a Bizottságnak ebben az összefüggésben az egyedi program esetében követetthez hasonló elvek mentén, eseti alapon kell a forrásokat biztosítania, és olyan kritériumokat kell megállapítania, amelyek nem korlátozzák a legkülsõ régiók részvételét; mivel a Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezek a régiók a gyakorlatban jogosultak legyenek a határokon átnyúló együttmûködésre,
K. mivel a szélesebb körû szomszédságra vonatkozó cselekvési terv (és ezért az „Európai területi együttmûködés” kohéziópolitikai célkitûzés), továbbá az Unió új szomszédsági politikája összefüggésében nemcsak a legkülsõ régiók saját földrajzi területen belüli integrációját, hanem társadalmi-gazdasági és kulturális kapcsolataikat is támogatni kell azokkal az országokkal, amelyekben ezekből a régiókból kivándorolt közösségek élnek, vagy amelyekkel hagyományos kapcsolataik vannak (például Venezuelával, Brazíliával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Dél-Afrikával, Kanadával és Ausztráliával),
L. mivel a Bizottságnak a szélesebb körû szomszédságra vonatkozó cselekvési terv összefüggésében válaszokat kell javasolnia egyes legkülső régiók által tapasztalt nehézségekre az illegális bevándorlással és más ezzel összefüggő problémákkal kapcsolatban,
M. mivel a Bizottság aktuális integrált fejlesztési stratégiája továbbra is korlátozott hatású marad, mivel azt a közösségi politikák és intézkedések, illetve a megfelelő végrehajtásukhoz szükséges pénzügyi eszközök nem támasztják alá megfelelõen, ezért a Bizottságnak túl kell lépnie jelenlegi javaslatain,
N. mivel – ezenfelül – tekintettel a Strukturális Alapokhoz való hozzáférés általános kereteire, a pénzügyi tervről és a kohéziós politika reformjáról folyó tárgyalások jelen pillanata a legkülső régiók jövője szempontjából döntő fontosságú, ezért a kiemelt pénzügyi támogatás folytatásával rendkívül fontos megvédeni és megőrizni e régiók helyzetét ebben az összefüggésben,
O. tekintettel ennek a területnek az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 299. cikkének (2) bekezdésében meghatározott megkülönböztetett bánásmódhoz való jogára, amely megfelelõ intézkedések elfogadását teszi lehetõvé a legkülsõ régiók vonatkozásában különösen a Strukturális Alapokhoz való hozzáférés feltételeit tekintve; emlékeztetve az EU-nak a Strukturális Alapok tekintetében a legkülső régiókra vonatkozóan eddig elfoglalt álláspontjára, és arra, hogy különleges körülményeikre való tekintettel mindezidáig más kohéziós régióknál magasabb társfinanszírozási arányokat állapítottak meg számukra,
Általános megfontolások
1. felhívja a Bizottságot, hogy az EK-Szerzõdés 299. cikkének (2) bekezdésében számára biztosított kezdeményezési jogkörrel élve tegyen meg mindent olyan eljárások elindítása érdekében, amelyek lehetõvé teszik a legkülsõ régióknak akár a kohéziós politikával, akár a többi, fejlõdésük szempontjából fontos politikával, közösségi intézkedéssel vagy területtel – azaz a mezõgazdasággal, a halászattal, a versennyel és az állami támogatással, a vállalkozáspolitikával, az általános érdekû szolgáltatásokkal és az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal, az adózással, a vámügyi intézkedésekkel, a környezettel, az energiával, a kutatással és technikai fejlesztéssel, a szakképzéssel, a közlekedéssel, a transzeurópai hálózatokkal, az új informatikai és kommunikációs technológiákkal, a regionális együttműködéssel stb. – kapcsolatos igényeinek teljes kielégítését;
2. felhívja a Bizottságot, hogy végezze el azon közösségi jogszabályok hatásának értékelését, amelyek a legkülsõ régiókra gyakorolt hatásokért felelõsek lehetnek; felhív arra, hogy a közösségi politikák és intézkedések végrehajtásának minden szintjén megfelelõen vegyék figyelembe a legkülsõ régiók különleges helyzetét;
3. emlékeztet arra, hogy az e régiók számára elfogadott pozitív megkülönböztetést megvalósító intézkedések legtöbbje nem érinti az EU mûködésének alapelveit;
4. felhívja a Bizottságot, hogy a lisszaboni stratégiában és a göteborgi célokban megfogalmazott célkitûzések elérésére irányuló uniós erõfeszítéseket a legkülső régiókra is terjessze ki;
Pénzügyi terv és kohéziós politika
5. felhívja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a 2007 és 2013 közötti idõszakra vonatkozó pénzügyi terv elfogadása garantált jogállást eredményezzen az Unió célkitûzései – beleértve a legkülsõ régiók gazdasági, társadalmi és területi fejlesztését – elérésére irányuló intézkedések számára;
6. felhívja a Bizottságot, hogy akár a többletköltségek kompenzálását célzó egyedi program, akár a szélesebb körû szomszédságra vonatkozó cselekvési terv keretében, illetve a strukturális alapokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban általában biztosítsa, hogy az egyenlő elbánás továbbra is azon elvek mentén érvényesüljön, amelyeket az Unió a legkülsõ régiókat érintõ intézkedései során eddig is követett;
7. határozottan támogatja a Bizottság által a legkülső régiók számára javasolt 1100 millió eurós speciális intézkedést és az Európai Parlament és a Tanács Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendelettervezetének (COM(2004)0495) 11. cikkében megfogalmazott működési támogatás finanszírozását; felhív az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésében megállapított, a legkülső régiók speciális esetként történő kezelésére vonatkozó követelmények teljes gyakorlati érvényesítésére a strukturális alapokhoz való hozzáférésük tekintetében, beleértve azokat a régiókat, amelyek GDP-je azóta a közösségi átlag 75%-a fölé nőtt;
8. felhív arra, hogy az egyedi programra előirányzott összegeket kizárólag a legkülső régiókra fordítsák anélkül, hogy ezek bármelyike hátrányos helyzetbe kerülne;
9. felhív arra, hogy a szélesebb körű szomszédságra vonatkozó cselekvési terv a közelség tágabb értelemben vett fogalmán alapuljon annak érdekében, hogy lehetővé tegye olyan projektek támogatását, amelyekben a legkülső régiókból származó bevándorlók nagy közösségeinek otthont adó, így a legkülső régiókat magukhoz igen közelinek érző országokban található testületek is részt vesznek;
10. ragaszkodik ahhoz, hogy a szélesebb körű szomszédságra vonatkozó cselekvési terv egyedi pénzügyi juttatásban részesüljön a transznacionális és határokon átnyúló együttműködés céljára, és hogy a legkülső régiókban az ERFA által finanszírozott tevékenységek és azok EFA által a szomszédos AKCS-országokban vagy a tengerentúli birtokokon és területeken finanszírozott megfelelői közötti régóta várt koordináció végre megvalósuljon, függetlenül attól, hogy az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) bevonják-e a költségvetésbe vagy sem;
11. felhív a cselekvési tervnek az illegális bevándorlás problémájának kezelésére való felhasználására, mely problémával egyes legkülső régióknak folyamatosan meg kell küzdeniük;
Humántőke
12. felhívja a Bizottságot arra, a legkülső régiók fejlődése e fontos elemének a megerősítésére olyan módon, hogy ösztönzi a képzést és az egyedi konszolidációt a kizárólag a verseny és a növekedés előmozdításának szentelt területeken;
Mezőgazdaság és halászat
13. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a legkülső régiók gazdaságainak alapját kisüzemi ágazatok képezik, többek között a mezőgazdaság és a halászat, amelyek általában különféle szinteken támogatást igényelnek, különösen szakmai ösztönzőket a fiatalok vonzása érdekében;
14. felhívja a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági POSEI-programok folyamatban levő felülvizsgálatával összefüggésben biztosítsa az elosztott források állandóságát, lehetővé téve a rendkívüli szükségleteknek megfelelő esetleges kiigazításokat és egyszerűsítve az igazgatási intézkedéseket;
15. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap jövőbeli alapszabályával kapcsolatban vegye figyelembe a legkülső régiók egyedi körülményeit azáltal, hogy elegendő pénzügyi forrást juttat nekik abból a célból, hogy elérjék a vidékfejlesztési politika célkitűzéseit, és azzal, hogy az Európai Halászati Alaphoz hasonlóan megőrzik e régiók egységes kezelését az Alap által kifizetett hozzájárulások mértékének meghatározásakor;
16. felhívja a Bizottságot, hogy a banán közös piacának szervezése esetén a külső dimenzió összefüggésében olyan egységes vámtarifát vezessen be, amely elég magas ahhoz, hogy megőrizze a Közösség banántermelését, és szükség esetén javasoljon a közösségi termelők kompenzációjára irányuló intézkedéseket;
17. nehezményezi az értékesítési támogatások beszüntetését a cukorágazatban; kéri e mechanizmus visszaállítását és a jövedelemkiesés teljes kárpótlását a legkülső régiókra jellemző hátrányok figyelembevétele érdekében; ezenfelül alapvető fontosságúnak véli, hogy az Azori-szigeteken folytatott cukortermelés és- finomítás számára – a Kanári-szigetek számára biztosított módon – biztosítsák az Európai Unióba való felvételt megelőzően érvényben lévő nemzeti piacra jutási feltételeket, ellenkező esetben ellehetetlenül az ágazat tevékenységének folytatása a régióban;
18. javasolja, hogy a legkülső régiókban alkalmazott differenciált elbánás és a tevékenység folytatása életképességének garantálására vonatkozóhoz hasonló megfontolásokat alkalmazzanak a tej- és a zöldség-gyümölcs ágazatra, jellegzetességeiktől függően;
19. felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el a legkülső régiók mezőgazdasági termékeinek versenyképességét fokozó intézkedéseket annak érdekében, hogy azok versenyképesek legyenek az EU-val társulási szerződéssel rendelkező országokból származó vagy a preferenciális rendszerek által kedvezményezett hasonló termékek piacán;
20. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Halászati Alapra vonatkozó jövőbeli rendelkezésekkel kapcsolatban vegye figyelembe a legkülső régiók egyedi igényeit ebben az ágazatban;
21. megismétli, hogy szükség van egy állandó védőövezetre annak érdekében, hogy lehetővé váljon a legkülső régiók halászflottáinak pozitív megkülönböztetése a tengeri erőforrásokhoz való hozzáférés terén a helyi gazdaság megőrzése érdekében;
22. felhívja a figyelmet arra, hogy a legkülső régiók tengeri ökoszisztémája egyidejűleg nagyon gazdag és nagyon törékeny, amelynek következtében különös figyelmet kell fordítani a megengedett halászati eszközökre és gyakorlatra, valamint a környező és az azzal szomszédos vizekhez való hozzáférésre;
23. a Bizottságnak a kizárólagos gazdasági övezetek és a legkülső régiók sajátosságaira (bizonyos esetekben a kontinentális talapzat hiányára) és halászati térségeik korlátozott jellegére (gyakran a tenger szintje alatti hegyekre korlátozódnak) tekintettel, késlekedés nélkül alkalmaznia kellene az elővigyázatosság és a viszonylagos stabilitás elvét. Ezzel nem csak a régióban élő fajok biológiai és ökológiai egyensúlyát lehetne biztosítani, hanem a halászati ágazathoz kapcsolódó szociális-gazdasági tényezők védelmét; jogalkotási javaslataiban figyelembe kellene vennie azt is, hogy egyes, a legkülső régiókhoz tartozó területeken – például az Indiai-óceánban – a halászati tevékenység új keletű és még igen gazdag halászati erőforrások állnak rendelkezésre;
24. megismétli, hogy a jövőben támogatni szükséges a halászati flotta felújítását és korszerűsítését a szektor jövedelmezősége és versenyképessége érdekében;
25. a Bizottságnak, tekintettel a külső elhelyezkedésből adódó nehéz helyzetre, fenn kellene tartania vagy növelnie kellene ezeken a területeken a HOPE keretében a halászati feldolgozóipar számára biztosított támogatások szintjét;
26. felhív a legkülső régiókban folytatott halfeldolgozás figyelembe vételére a halászati ágazat számára nyújtott állami támogatás felülvizsgálata során;
27. a Bizottságnak el kellene fogadnia a POSEI-halászat program által nyújtott támogatások fenntartását. A forgalomba hozatal tekintetében a külső elhelyezkedésből adódó többletkiadásokra fordított kompenzációt növelni kell;
28. a Bizottságnak a lehető leggyorsabban kell eljárnia a Regionális Tanácsadó Testületek létrehozása tekintetében. A DNY-i vizekkel foglalkozó regionális tanácsadó testület esetében szigetek szerinti felosztást kellene létrehozni, a legkülső régiók halászatának kezelése érdekében;
Verseny és állami támogatás
29. a regionális célú állami támogatással kapcsolatban reméli, hogy a legkülső régiók továbbra is részesülhetnek nem csökkenő mértékű, időben nem korlátozott működési támogatásban, és hogy ez a támogatás kiterjeszthető a közlekedési szektorra is, amennyiben a közbeszerzési szabályok garantálják az érintett vállalatok általi tisztességes árszabást; reméli, hogy a legkülső régiók továbbra is részesülhetnek az előzetes befektetési támogatás feletti, magasabb mértékű támogatásból; reméli, hogy a szállítással kapcsolatos ingóeszközöket beszámítják az előzetes befektetés elszámolható költségeibe; és reméli, hogy a legkülső régiók kompenzációban részesülhetnek az Unió piacán belüli áruszállítás során felmerült többletköltségekért;
30. a 2007-től alkalmazandó, regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatával összefüggésben felhív arra, hogy a legkülső régiók számára az áruszállításoknál felmerülő többletköltségekért inkább az EU piacán belül, mint csak az érintett ország nemzeti határain belül engedélyezzenek kompenzációt;
31. a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatával összefüggésben felhív továbbá arra, hogy megfelelő súlyt kell fektetni a legkülső régiók tekintetében fennálló gyakorlatra és a lényeges körülmények figyelembe vételére;
32. felhív a legkülső régiók támogatásáról az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződés III-167. cikkének (3) bekezdése a) pontjában foglalt rendelkezések haladéktalan végrehajtására;
33. felhív a csekély mértékű támogatásra vonatkozó szabályok közlekedési ágazatra való kiterjesztésére;
Vállalati politika
34. felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő intézkedéseket igazítsa a legkülső régiók sajátos helyzetéhez, egyszerűsítve hozzáférésüket ezekhez az intézkedésekhez; felhív e régiók üzleti vállalkozásai versenyképességének előmozdítását szolgáló lépésekre vagy a tevékenységükkel járó többletköltségek ellensúlyozása és a szomszédos földrajzi területbe való integrációjuk előmozdítása, vagy a versenyképesség új modelljeinek meghatározása és támogatása révén; javasolja a vállalkozások és a vállalkozói szellem támogatását is;
Általános gazdasági érdekű szolgáltatások
35. felhívja a Bizottságot, hogy tartsa be azon ígéretét, amely szerint munkacsoportot állít fel az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működésének tanulmányozására a legkülső régiókban, és dolgozzon ki azok különleges jellemzőihez és szükségleteihez igazított javaslatokat a közszolgáltatási piacot érintő területeken;
36. felhívja a Bizottságot, hogy az általános érdekű szolgáltatások fehér könyv nyomán történő uniós megközelítésével kapcsolatban mind ágazati, mind általános összefüggésben és keretjogszabályok révén fordítson megfelelő figyelmet a legkülső régiók sajátos korlátaira, különösen bizonyos szolgáltató tevékenységeknek általános érdekű szolgáltatásokként való besorolásakor e régiókban, valamint a sajátos körülményekhez igazított verseny- és piaci szabályok e tevékenységekre való alkalmazásakor;
Adóügyi és vámintézkedések
37. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is alkalmazzon a legkülső régiók számára kedvezményeket jelentő egyedi adóügyi intézkedéseket, és mutasson szándékot e régiók önálló fejlődését előmozdító más javaslatok kidolgozására;
38. felhívja a Bizottságot, hogy mutasson hajlandóságot a legkülső régióknak a termelési célú nem mezőgazdasági árukra, valamint halászati termékekre és az üzleti vagy ipari céllal importált tárgyi eszközökre vonatkozó közös vámtarifa időleges felfüggesztésére irányuló kéréseinek megvitatására;
Környezet
39. felhívja a Bizottságot, hogy a legkülső régiók támogatását célzó jövőbeli intézkedésekben ne hanyagolja el ezt a területet, mivel a források nem elégségesek a környezettel kapcsolatos folyamatos – különösen a biológiai sokféleség védelmét, a Natura 2000 hálózat kialakítását és a hulladékkezelést illető – igények kielégítésére, ez pedig megnehezíti a közösségi környezetvédelmi politika alapelveivel összhangban levő környezetpolitika megvalósítását a legkülső régiókban; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be a POSEIMA program környezetre vonatkozó részével összhangban levő intézkedéseket;
Transzeurópai hálózatok
40. felhívja a Bizottságot, hogy a transzeurópai hálózatok összefüggésében fordítson megkülönböztetett figyelmet a legkülső régiók sajátos jellemzőre;
41. a transzeurópai energiahálózatokkal kapcsolatosan felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelt ügyként a legkülső régiókban megvalósítandó projekteket, és alkalmazza rájuk a kiemelt projektekre megállapított társfinanszírozási arányt;
42. a transzeurópai közlekedési infrastruktúrahálózatokkal kapcsolatosan felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a legkülső régiók kikötőinek és repülőtereinek Kohéziós Alap általi társfinanszírozását, amennyiben azok erre jogosultak;
Kutatás és technológiai fejlesztés
43. felhívja a Bizottságot, hogy szerezzen érvényt a hatodik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogram 14. preambulumbekezdésének mind a jelenlegi, mind pedig az elkövetkezendő keretprogramban; kéri, hogy találjanak módot a következő keretprogram forrásainak a legkülső régiókban – különösen ezek kiválósági központjaiban – megvalósítandó projektek számára történő megnyitására;
44. felhív a legkülső régiók által a Bizottsághoz 2003-ban beterjesztett kutatási, technológiafejlesztési, demonstrációs és innovációs cselekvési program figyelembe vételére;
45. felhív a legkülső régiókban megvalósuló projekteknek az ötödik K+TF keretprogram általi finanszírozására és a strukturális alapok általi kiegészítő társfinanszírozására;
Új információs és kommunikációs technológia
46. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a legkülső régióknak az információs társadalom és a műszaki innováció területén megvalósuló projektjei különös figyelmet kapjanak, mivel ezek az ágazatok kulcsszerepet játszanak a fejlődés előmozdításában; emlékeztet e régióknak a Spanyolországnak, Franciaországnak, Portugáliának és a legkülső régióknak az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke (2) bekezdésének kiaknázásáról szóló nyilatkozatában, valamint a legkülső régiók 2003. június 2-án a Bizottságnak benyújtott, e nyilatkozathoz fűzött hozzászólásában meghatározott igényeit ezeken a területeken;
Közlekedés
47. felhív a legkülső régiók bevonására a közösségi közlekedéspolitika minden kérdésébe;
48. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Közösség által a legkülső régiókban finanszírozott közlekedési projektek elsősorban és főként az ott lakók életminőségében és a régió önálló fejlődésében hozzanak javulást; a közösségi környezetvédelmi jogszabályokat sértő projekteket le kell állítani; továbbá a legkülső régiók számára kidolgozott összes közlekedési projekt esetében pontos és áttekinthetően meghatározott elemzést kell készíteni arról, hogyan segíti az a helyi gazdaság diverzifikációját, a társadalmi kohéziót és a regionális foglalkoztatási piac fenntarthatóságát.
49. felhív a szállítás többletköltségeinek társfinanszírozására, és a közlekedés fejlesztésére a legkülső régiók szomszédságában – nem utolsósorban az Unión kívüli államok e célból történő bevonása révén;
Záró megfontolások
50. végül üdvözli azt a tényt, hogy a legkülső régiók jogállását védő testületek fontos partnerségi kapcsolatot alakítottak ki és szilárdítottak meg, valamint rámutat a Bizottságnak a 2004-es közlemények által is tükrözött kulcsfontosságú szerepére ebben a folyamatban;
51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a legkülső régiók nemzeti, regionális és helyi hatóságainak valamint a Legkülső Régiók Elnökeinek Értekezlete hivatalban lévő elnökének.
- [1] HL C 197., 2001.07.12., 197. o.
- [2] Jóváhagyott szövegek, P5_TA(2004)0368.
INDOKLÁS
Introduction
The long struggle of the outermost regions and the countries of which they form part to gain recognition of those regions’ unique position compared to the Union’s other regions reaped an invaluable reward when outermost status was legally recognised in primary Union law in 1997. That fact does not mean, however, that the process has been completed: the potential of the status accorded to the outermost regions has not yet been truly exploited for development purposes.
The expectation was that an ambitious, comprehensive, and integrated operation would be laid down and implemented to promote sustainable development in the outermost regions, but this has still to be translated into practice. Rather than taking isolated specific measures, in some cases on a one-off basis and limited in time, it is necessary to devise and implement a sustainable development model that could eventually encompass most Community policies and measures.
What is needed is joint action to be determined by the outermost regions, the Member States concerned, and the Commission.
The present legal basis for outermost status allows the Commission to move forward in that direction, as will the Treaty establishing a Constitution for Europe once it has entered into force.
The aim is to mitigate the geographical limitation imposed by the natural environment and the resulting forms of dependence. If it is to be achieved, political will needs to be brought to bear to encompass citizens and industry in the outermost regions within a continent-wide approach, in that way providing the territorial continuity that physically does not exist. One means to employ is the new pillar of cohesion policy introduced by the Treaty establishing a Constitution for Europe, the territorial cohesion pillar.
The outermost regions are not yet capable of progressing on their own, but that is what they are seeking to do in the future.
The outermost regions as a case apart and the Union response to date
The fact of being an outermost region is a unique situation that should not be confused with other situations. It is a combination of specific features stemming from geographical location, the size of the areas concerned, and natural conditions. An outermost position spells remoteness and isolation – the possibilities of access to the main European centres will always be impeded; the outermost regions are small islands affected by difficult topography and climatic conditions, and economically are highly dependent on a small number of products and correspondingly vulnerable. Another fact to take into account is that they lie, more often than not, in the developing world with its developing markets.
The permanence, severity, and combined effects of these constraints hamper the development and competitiveness of the outermost regions. As a result, additional costs are incurred in production, obtaining supplies, and marketing; goods- and service-producing sectors are diversified only to a very limited extent; local markets are modest in scope, fragmented, and distant; there are no economies of scale or external economies; economies are hardly able to create jobs; infrastructure is more costly; there are fewer access opportunities for persons, goods, and services; and the dependence on civil aviation and shipping is aggravated by their higher cost ...
The Community financial support channelled to the outermost regions, specifically under the Structural Funds and the Cohesion Fund, in the form of European Investment Bank loans, or via Community initiatives and certain Community budget headings, has been vital in the arduous process of stimulating and modernising the regional economy and improving standards of living.
There is still a great deal to do, however, to attain the level of sustainable development so eagerly desired.
The 2004 Commission communications: a first step towards a sustainable development model for the outermost regions?
The measures that will define the future development strategy for the outermost regions will make themselves felt in three fields: competitiveness; accessibility and measures to offset other constraints; and integration into the surrounding geographical areas. They will be implemented under the revamped economic and social cohesion policy and other Community policies.
When it issued its two communications, the Commission slightly anticipated the position regarding the general framework for eligibility under the Structural Funds, since the decision on the eligible regions was not due to be taken until 2005.
Under the new-style economic and social cohesion policy, a specific programme to compensate for additional costs, to be encompassed within the ‘Convergence’ objective and financed by the ERDF for the period from 2007 to 2013, aims to tackle accessibility – the problems are more severe for the outermost regions than for the mainland – both between the outermost regions and within the territory of each region, and support industrial competitiveness. Under the programme it will be possible to finance operating aid to offset additional costs in given sectors.
In addition, a wider neighbourhood action plan (for cooperation with other outermost regions and integration into the surrounding geographical areas) will be adopted with a view to strengthening economic, social, and cultural ties between the outermost regions and neighbouring territories and widening the natural sphere of socio-economic and cultural influence of the outermost regions, reducing the barriers that limit the opportunities for trade with the surrounding geographical areas (Caribbean markets, America and Africa, and ACP countries). The plan will revolve around two focal points, namely transnational and cross-border cooperation on the one hand and trade and customs measures on the other.
The development strategy for the outermost regions under other Community policies covers measures to promote competitiveness and growth (by developing human capital, services of general economic interest, innovation, the information society, research and technological development, and the environment) and related to the handicaps from which outermost regions suffer (encompassing accessibility, state aid, and traditional agricultural and fishery production).
Parliament’s view
Parliament welcomes the strategy drawn up by the Commission for the outermost regions, demonstrating as it does that careful thought has been given to the factors which, de facto, are preventing convergence and integration with the Union’s other regions. The Commission makes it clear how much the revamped economic and social cohesion policy and other Community policies can do to achieve the above aim.
As far as the new-style cohesion policy is concerned, the means to be employed are the specific programme to compensate for additional costs, along with the wider neighbourhood action plan.
As regards the specific programme, Parliament believes that the Commission should look again both at the amounts earmarked, which are manifestly insufficient, and at the way in which programme funding is to be allocated to the seven outermost regions.
Regarding the wider neighbourhood action plan, it believes that the plan should be expressly mentioned in connection with the ‘European Territorial Cooperation’ objective of cohesion policy, funding should be earmarked on an individualised basis, as has been done under the specific programme, and none of the criteria imposed should serve in any way to exclude outermost regions from the action plan. The outermost regions must be genuinely eligible for cross-border cooperation.
Parliament likewise takes the view that the wider neighbourhood action plan (and hence the ‘European Territorial Cooperation’ objective of cohesion policy) and indeed the Union’s New Neighbourhood policy should be used not only to foster integration of the outermost regions into the surrounding geographical areas, but also to forge socio-economic and cultural ties with countries where there are emigrant communities from outermost regions or to which outermost regions are linked by traditional bonds (Venezuela, Brazil, the United States, South Africa, Canada, and Australia are among the countries in this category), as this would be in the interest of both sides.
Furthermore, it believes that, under the action plan, the Commission must deal with illegal immigration and other related problems facing some of the outermost regions.
As far as other Community policies are concerned, their contribution to the future development strategy for the outermost regions regrettably falls far short of expectations and the action required by the development strategy which the Commission has now drawn up.
The hope was that the Commission would submit innovative specific proposals under the other policies, especially in areas vitally important for competitiveness and growth, including for example innovation, the information society, and research and technological development (as regards this last area, the outermost regions have already submitted a document to the Commission setting out their aspirations).
The conclusion which Parliament draws from all the above points is that the Commission’s well-judged development strategy is not being supported in the necessary manner by Community policies and measures or by the financial resources needed for its proper implementation, and the Commission therefore needs to go beyond what it is now proposing.
Secondly, as regards the general framework for eligibility under the Structural Funds, the current negotiations on the financial perspective and cohesion policy reform constitute a defining moment for the future of the outermost regions, and their special status consequently needs to be defended and safeguarded.
The possibility of using the Cohesion Fund in future to finance ports and airports in outermost regions under the heading of trans-European transport infrastructure networks must also be expressly provided for in the relevant legislative proposals now under discussion.
Parliament accordingly calls on the Commission to satisfy the aspirations of the outermost regions, both as regards cohesion policy and as regards other policies, Community measures, and areas important for their development.
VÉLEMÉNY A MEZŐGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (24.5.2005)
a Regionális Fejlesztési Bizottság részére
legkülső régiók megerősített partnerségéről
(2004/2253(INI))
A vélemény előadója: Luis Manuel Capoulas Santos
JAVASLATOK
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. tekintettel azokra a hátrányokra, melyek a legkülső régiókat sújtják – többek között a távoliság, szigetjelleg, kis terület, kedvezőtlen éghajlat, kevés számú terméktől való gazdasági függőség – amelyek halmozódása súlyosan gátolja a fejlődést,
B. tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikkének (2) bekezdésére,
C. tekintettel arra, hogy a sevillai Európai Tanács kérte a Bizottságot és a Tanácsot a Szerződés e rendelkezése alkalmazásának elmélyítésére és megfelelő intézkedések elfogadására a legkülső régiók sajátos szükségleteinek számításba vételére,
D. tekintettel arra, hogy az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága kitartóan sürgette a legkülső régiókra vonatkozó stratégia meghatározását,
E. tekintettel a gazdasági és szociális kohézióról szóló harmadik jelentés következtetéseire, amelyek a Bizottságnak azt a szándékát tükrözik, hogy külön programot dolgozzon ki a legkülső régiókat sújtó sajátos hátrányok ellensúlyozása céljából,
Az indítvány általános szempontjai
1. örül a Bizottság közleményének, amelyet jó alapnak tekint a legkülső régiókra vonatkozó stratégia kidolgozására és az Európai Unió többi részéhez történő integrálódással és konvergenciával kapcsolatos aggodalmakra adandó megfelelő intézkedések meghatározására;
2. kedvezőnek ítéli azt a tényt, hogy az összes legkülső régiót támogathatónak ismerték el a jövőbeni kohéziós politika következő célkitűzéseinek valamelyike címén: konvergencia, versenyképesség és foglalkoztatás, illetve európai területi együttműködés;
3. örül annak az ajánlásnak, hogy az egyes régiók sajátosságaihoz igazított külön programot hozzanak létre a legkülső régiók sajátos körülményeinek ellensúlyozása céljából;
4. üdvözli a legkülső régiókkal mint az Európai Unió integráns részeivel kapcsolatban többek között a humán tőke, az innováció, az információs társadalom, a kutatás és a technológiafejlesztés tekintetében a lisszaboni stratégia keretében megteendő intézkedésekről elfogadott álláspontot;
5. elégedetten veszi tudomásul, hogy elsőbbséget tulajdonítanak a megközelíthetőség kérdésének;
Az agrárágazathoz közvetlenül kapcsolódó kérdések
6. a jövőbeni vidékfejlesztési alappal kapcsolatban örül a Bizottság annak garantálása iránti elkötelezettségének, hogy a támogatások szintje és intenzitása számításba vegye a legkülső régiók sajátos körülményeit;
7. a banánágazat vonatkozásában úgy véli, hogy a KPSZ külső célkitűzéseként 252 euró/tonnás ár nem fogadható el. A belső célkitűzés tekintetében garantálni kell, hogy a támogatási módozatoktól függetlenül a pénzügyi források ne legyenek alacsonyabbak a jelenlegi szintnél;
8. a cukorágazat tekintetében tudomásul veszi a Bizottság azon kifejezett szándékát, hogy sajátos jellegzetességeik alapján differenciált elbánásban részesíti a legkülső régiókat; mindemellett nehezményezi az értékesítési támogatások beszüntetését; kéri e mechanizmus visszaállítását és a jövedelemkiesés teljes kárpótlását a legkülső régiókra jellemző hátrányok figyelembevétele érdekében; ezenfelül alapvető fontosságúnak véli, hogy az Azori-szigeteken folytatott cukortermelés és- finomítás számára – a Kanári-szigetek számára biztosított módon – biztosítsák az Európai Unióba való felvételt megelőzően érvényben lévő nemzeti piacra jutási feltételeket, mivel ellenkező esetben ellehetetlenül az ágazat tevékenységének folytatása a régióban;
9. javasolja, hogy a legkülső régiókban alkalmazott differenciált elbánás és a tevékenység folytatása életképességének garantálására vonatkozóhoz hasonló megfontolásokat alkalmazzanak a tej- és a zöldség-gyümölcs ágazatra, jellegzetességeiktől függően;
10. a POSEI-k vonatkozásában támogatja azt a bejelentett szándékot, hogy garantálják a legkülső régiók támogatására fordított források stabilitását, illetve decentralizálják és egyszerűsítik az igazgatási eljárásokat.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A legkülső régiók megerősített partnersége | |||||
|
Eljárási szám |
||||||
|
Illetékes bizottság |
REGI | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
AGRI |
|
|
|
| |
|
A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
13.1.2005 |
|
|
|
| |
|
Megerősített együttműködés |
nincs | |||||
|
A vélemény előadója |
Luis Manuel Capoulas Santos | |||||
|
A kijelölés dátuma |
20.1.2005 | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
18.4.2005 |
24.5.2005 |
|
|
| |
|
Az elfogadás dátuma |
24.5.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: |
21 | ||||
|
|
ellene: |
0 | ||||
|
|
tartózkodás: |
0 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévõ képviselõk |
Peter Baco, Katerina Batzeli, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Joseph Daul, Albert Deß, Gintaras Didžiokas, Jean-Claude Fruteau, Lutz Goepel, Bogdan Golik, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, Diamanto Manolakou, Agnes Schierhuber, Willem Schuth, Czesław Adam Siekierski, Jeffrey Titford, Terence Wynn | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Ilda Figueiredo, Béla Glattfelder, Karin Resetarits | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Manuel Medina Ortega | |||||
VÉLEMÉNY A HALÁSZATI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (11.7.2005)
a Regionális Fejlesztési Bizottság részére
a legkülső régiók megerősített partnerségéről
(2004/2253(INI))
A vélemény előadója: Duarte Freitas
JAVASLATOK
A Halászati Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. tekintettel a legkülsõ régióknak az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés 299. cikke (2) bekezdése által meghatározott státuszára,
B. tekintettel a legkülsõ régiók kizárólagos gazdasági övezeteinek sajátosságaira, vagyis arra, hogy területük nagy részét nem szárazföld alkotja,
C. mivel biztosítani kell az élõvízi erõforrások gazdasági, társadalmi és környezeti szempontú fenntartható kiaknázását, különös tekintettel a legkülsõ régiók halászati erõforrásai megõrzésének szükségére,
D. mivel a kevés diverzifikációs lehetõség miatt a legkülsõ régiók gazdasága igen bizonytalan, és a halászat, illetve az õsi halászközösségek gyakran fontos gazdasági és társadalmi jelentõséggel bírnak, lehetõvé téve az ehhez kapcsolódó egyéb gazdasági tevékenységeket,
E. tekintettel az Európai Halászati Alapról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0497),
F. tekintettel arra, hogy állandó igény van egy külön stratégia és program kialakítására a legkülsõ régiók számára,
Általános megfontolások
1. üdvözli és dicséri a Bizottságnak, főként a "Legkülső régiók megerősített partnersége" bizottsági közlemény elkészítésére összpontosító munkáját;
2. örömét fejezi ki a parlamenti bizottságok által időközben a legkülső régiók helyzetének védelme érdekében végzett munkájával kapcsolatban;
3. elégedetten veszi tudomásul, hogy a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a közös halászati politikában figyelembe kell venni a legkülső régiók sajátosságait;
4. úgy véli, hogy a legkülső régió státusz tartalommal való megtöltésének és megvalósíthatóságának garantálása érdekében nem csak valamennyi közösségi politikában – különösen a közös halászati politikában – kell keresztirányú jelleggel garantálni a legkülső régiókra jellemző sajátosságokat, hanem a 2007–2013 pénzügyi terv keretén belül, konkrétan a legkülső régiókat támogató közösségi programot kell létrehozni, amely rendelkezik az ezen régiók strukturális problémáira megoldást nyújtó megfelelő pénzügyi eszközökkel;
A halászati ágazathoz kapcsolódó kérdések
5. a Bizottságnak jogalkotási javaslataiban figyelembe kell vennie a legkülső régiók jellegzetességeit, vagyis a halászati térségeiken belüli bizonytalan helyzetet és egyes térületeken a halászat szocio-gazdasági jelentőségét;
6. a Bizottságnak a kizárólagos gazdasági övezetek és a legkülső régiók sajátosságaira (bizonyos esetekben a kontinentális talapzat hiányára) és halászati térségeik korlátozott jellegére (gyakran a tenger szintje alatti hegyekre korlátozódnak) tekintettel, késlekedés nélkül alkalmaznia kellene az elővigyázatosság és a viszonylagos stabilitás elvét. Ezzel nem csak a régióban élő fajok biológiai és ökológiai egyensúlyát lehetne biztosítani, hanem a halászati ágazathoz kapcsolódó szociális-gazdasági tényezők védelmét; jogalkotási javaslataiban figyelembe kellene vennie azt is, hogy egyes, a legkülső régiókhoz tartozó területeken – például az Indiai-óceánban – a halászati tevékenység új keletű és még igen gazdag halászati erőforrások állnak rendelkezésre;
7. a Bizottságnak jogalkotási javaslataiban pozitív diszkriminációt kellene alkalmaznia a legkülső régiók halászflottáival szemben az e térségek tengeri erőforrásaihoz való hozzáférés tekintetében, mindenkor figyelembe véve a Szerződésekben és a Közös Halászati Politikában rögzített elveket. A Bizottságnak meg kellene őriznie különösen a kisipari jellegű és a partmenti halászat életképességét. Így az Európai Parlament megerősíti 2003. június 4-i, egyes közösségi területek és erőforrások tekintetében a halászati erőfeszítések kezeléséről szóló, a 2847/93/EGK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó jogalkotási állásfoglalását;
8. a Bizottságnak tekintettel ezen területek ökoszisztémáinak törékeny jellegére, és minden esetben tudományos indoklást biztosítva korlátoznia kellene bizonyos halászati eszközök használatát, betiltva azon eszközöket, amelyek kárt okozhatnak az adott ökoszisztémában; az Európai Parlament ezzel újra megerősíti az Atlanti-óceán egyes övezeteiben a vonóhálóval végzett halászásnak a mélytengeri korallzátonyokra gyakorolt következményeiről szóló 850/98/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó 2004. december 16-i jogalkotási állásfoglalását, amely javaslat korlátozza a fenékvonóháló és a fenéken rögzített kopoltyúháló használatát;
9. a Bizottságnak az európai halászati alapon belül fenn kellene tartania a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz keretében a legkülső régiók hátrányos helyzetéből és szocio-gazdasági jellegzetességeiből adódó szükségletek fedezésére biztosított támogatások szintjét;
10. a Bizottságnak, tekintettel a külső elhelyezkedésből adódó nehéz helyzetre, fenn kellene tartania vagy növelnie kellene ezeken a területeken a HOPE keretében a halászati feldolgozóipar számára biztosított támogatások szintjét;
11. a Bizottságnak meg kellene tartania azokat a mentességeket, amelyek eddig lehetővé tették az legkülső régiók számára, hogy a nemzeti és közösségi támogatásokból modernizálják és felújítsák helyi halászflottájukat;
12. a Bizottságnak az Európai Halászati Alapról szóló rendeletre irányuló javaslatában ki kellene terjesztenie a halászati feldolgozóipar és az akvakultúra ágazat részére biztosított támogatások körét legalább a közepes vállalkozásokra is;
13. a Bizottságnak el kellene fogadnia a POSEI-halászat program által nyújtott támogatások fenntartását. A forgalomba hozatal tekintetében a külső elhelyezkedésből adódó többletkiadásokra fordított kompenzációt növelni kell;
14. a Bizottságnak a lehető leggyorsabban kell eljárnia a Regionális Tanácsadó Testületek létrehozása tekintetében. A DNY-i vizekkel foglalkozó regionális tanácsadó testület esetében szigetek szerinti felosztást kellene létrehozni, a legkülső régiók halászatának kezelése érdekében;
ELJÁRÁS
|
Cím |
A külső régiók megerősített partnersége
| |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
REGI | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
PECH 13.1.2005 | |||||
|
Megerősített együttműködés |
| |||||
|
A vélemény előadója: |
Duarte Freitas | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
25.4.2005 |
16.6.2005 |
|
|
| |
|
Az elfogadás dátuma |
11.7.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
14 0 2 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Paulo Casaca, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Carmen Fraga Estévez, Ioannis Gklavakis, Alfred Gomolka, Ian Hudghton, Heinz Kindermann, Rosa Miguélez Ramos, Philippe Morillon, Willi Piecyk, Dirk Sterckx, Catherine Stihler, Margie Sudre | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Duarte Freitas, Josu Ortuondo Larrea | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
| |||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
A legkülső régiók megerősített partnersége | ||||||||||||
|
Eljárási szám |
|||||||||||||
|
Jogalap (eljárási szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
REGI | ||||||||||||
|
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
ECON |
AGRI |
PECH |
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
ECON |
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésben szereplő állásfoglalásra irányuló indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Sérgio Marques |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
30.3.2005 |
24.5.2005 |
|
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
12.7.2005 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
28 9 6 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Alfonso Andria, Stavros Arnaoutakis, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Graham Booth, Giovanni Claudio Fava, Gerardo Galeote Quecedo, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Ambroise Guellec, Zita Gurmai, Gábor Harangozó, Marian Harkin, Konstantinos Hatzidakis, Alain Hutchinson, Mieczysław Edmund Janowski, Tunne Kelam, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Sérgio Marques, Miroslav Mikolášik, Francesco Musotto, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, István Pálfi, Markus Pieper, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Alyn Smith, Grażyna Staniszewska, Margie Sudre, Kyriacos Triantaphyllides, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Inés Ayala Sender, Thijs Berman, Brigitte Douay, Den Dover, Mojca Drčar Murko, Emanuel Jardim Fernandes, Mirosław Mariusz Piotrowski, Thomas Ulmer, Manfred Weber | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
| ||||||||||||
|
Benyújtás dátuma – A6 |
19.7.2005 |
A6-0246/2005 | |||||||||||