JELENTÉS a megújult barcelonai folyamatról
30.9.2005 - (2005/2058(INI))
Külügyi Bizottság
Előadó: Anneli Jäätteenmäki
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a megújult barcelonai folyamatról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az euro-mediterrán partnerséget részletes munkaprogrammal együtt létrehozó 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra,
– tekintettel a Bizottságnak „Az euro-mediterrán kapcsolatok tizedik évfordulója: munkaprogram a következő öt év kihívásainak való megfelelésre” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményére (COM(2005)0139), valamint annak (SEC(2005)0482) és (SEC(2005)0483) mellékleteire,
– tekintettel a Bizottságnak „A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal való kapcsolatok új keretei“ című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett közleményére (COM(2003)0104), az európai szomszédsági politikáról (ENP) szóló stratégiai dokumentumára (COM(2004)0373), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó javaslatára (COM(2004)0628), az ENP alá tartozó cselekvési tervekről szóló közleményére (COM(2004)0795), valamint az Izrael, Jordánia, Marokkó, a Palesztin Hatóság és Tunézia számára kidolgozott cselekvési tervekre,
– tekintettel a barcelonai folyamat elindítása óta megtartott összes euro-mediterrán miniszteri konferencia és szakminiszteri konferencia következtetéseire, különös tekintettel a 2005. május 30–31. között tartott VII. euro-mediterrán külügyminiszteri konferencia következtetéseire,
– tekintettel a mediterrán térséggel és a Közel-Kelettel kialakítandó stratégiai partnerségre, amelyről az Európai Tanács 2004 júniusában határozott,
– tekintettel az euro-mediterrán parlamenti fórum 1998. novemberi létrehozása és a 2003. december 3-i VI. nápolyi miniszteri konferencia alkalmával történő euro-mediterrán parlamenti közgyűléssé (EMPA) való átalakulása között megtartott öt plenáris ülésének nyilatkozataira,
– tekintettel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (EMPA) az Európai Parlament által betöltött elnökségének (2005. április 21-én kihirdetett) politikai prioritásaira az emberi jogokról a partnerországokkal folytatott párbeszéd fokozása érdekében,
– tekintettel az első euro-mediterrán parlamenti közgyűlés által Kairóban elfogadott 2005. március 15-i állásfoglalásra,
– tekintettel 2004. február 12-i, „Az EU emberi jogokat és demokratizálódást elősegítő tevékenységeinek felélesztése a mediterrán térségi partnerekkel”[1] című állásfoglalására,
– tekintettel 2003. november 20-i állásfoglalására a „A kibővült Európa – szomszédság: a keleti és déli szomszédainkkal való kapcsolatok új tere”[2] című közleményre,
– tekintettel az Európai Unió mediterrán politikájáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) 2002., 2003. és 2004. évi éves arab humánerőforrás-fejlesztési jelentésére,
– tekintettel az Euro-mediterrán Kutató Bizottság (EuroMeSCO) 2005. áprilisi, „Barcelona Plusz: demokratikus államok euro-mediterrán közössége felé” című jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0280/2005),
A. mivel a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és az alapvető szabadságok támogatása és tiszteletben tartása az Európai Unió központi elve és prioritása, és a mediterrán régió fejlődésének lényeges alapja,
B. tekintettel az euro-mediterrán társulási megállapodások tartalmára, különös tekintettel a 2. cikkre, amely kiköti, hogy a szerződő felek bel- és külpolitikáját a demokratikus alapelvek és alapvető jogok tiszteletben tartása vezérli, és amely ezen felül a megállapodás lényegi elemét képezik,
C. mivel a 2005. február 23-i, az euro-mediterrán partnerségről szóló állásfoglalásában[3] a Parlament felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy újítsák meg a mediterrán országokban a demokrácia fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint járuljanak hozzá a szükséges politikai, gazdasági és társadalmi reformokhoz és mozdítsák elő őket,
D. mivel a mediterrán politika az EU külpolitikájának egyik legfőbb prioritása; mivel a barcelonai folyamat csak az Európai Unió következetes közös kül- és biztonságpolitikáján keresztül válhat igazán hatékonnyá, amely ezáltal a hitelességét is fokozná,
E. mivel a kibővített Európának elsőrendű érdeke, hogy a fent említett elvek és értékek, valamint a kultúrák és vallások közötti párbeszéd alapján olyan koherens kapcsolatrendszert alakítson ki a mediterrán térség és a Közel-Kelet szomszédos országaival, amelynek célja egy politikai és gazdasági liberalizációt, fenntartható gazdasági növekedést és közös jólétet is magában foglaló átfogó partnerség létrehozása,
F. mivel az euro-mediterrán partnerség demokratikus és sikeres fejlődése különösen függ a partnerországok és népeik arra való hajlandóságától, hogy a kiegyensúlyozott együttműködés, az egyenlőség, az együttes részvétel és tulajdonlás, valamint a közös felelősségvállalás igaz szellemiségében megfeleljenek a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása közös értékeinek,
G. mivel az európai szomszédsági politika célja az ilyen partnerségi viszony javítása, amely további lehetőséget kínál a kapcsolatok elmélyítésére, a politikai párbeszéd megerősítésére és a partnerországoknak az EU-politikákba történő bevonására,
H. mivel az 1995. november 28-i Barcelonai Nyilatkozat fordulópontot jelentett az Európai Unió és mediterrán térségbeli szomszédai közötti kapcsolatokban,
I. mivel a két- és többoldalú konzultációs mechanizmusokat és döntéshozó csatornákat vegyítő euro-mediterrán partnerség átfogó jellegét és filozófiáját tekintve egyedülálló, és ezért meg kell őrizni, helyre kell állítani és tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy a számára eredetileg kitűzött nagyra törő célok felé közelítsen,
J. mivel azonban csekély előrelépés történt a partnerség regionális dimenziójában, amely komoly fejlesztést és megnövelt anyagi forrásokat igényel, ahogy azt a folyamat elején eltervezték,
K. mivel a Gázából történő izraeli kivonulás csak az „útiterv” egyik – noha igen fontos – lépése a közel-keleti konfliktus átfogó rendezése felé, amely, ha mindkét oldalon további lépések követik, új lendületet adhat a barcelonai folyamatnak,
L. mivel a partnerség tíz év utáni felülvizsgálata vegyes eredménnyel zárult: egyrészt számos sikert könyvelhetünk el, másrészt viszont még mindig sok a tennivaló annak érdekében, hogy a Barcelonai Nyilatkozatban rejlő minden lehetőség kiaknázásra kerülhessen,
M. mivel a kétoldalú kapcsolatok a többoldalú keretek között is túlsúlyban maradtak, részben a partnerországok gyengesége és a dél-dél kapcsolatok fejlesztésének és megerősítésének nehézségei miatt,
N. mivel a 2005. november 27–28-i barcelonai csúcstalálkozón a közeljövőre a múltbéli kudarcokból és kilátástalan helyzetekből levont tanulságokat felhasználva, rövid- és középtávon tényleges eredmények elérésére törekedve világos és megvalósítható prioritásokat kell meghatározni,
O. mivel a jelek szerint az oktatási reform támogatása, a személyek mozgásával és a migrációval kapcsolatos kérdések közös kezelése, valamint az összehangolt terrorizmusellenes stratégiákkal kapcsolatos párbeszéd – az eltérő vallások között is – és segítségnyújtás felerősítése területén növelhető az euro-mediterrán partnerek közti együttműködés,
P. mivel az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés 2005. márciusi sikeres első ülése, valamint az euro-mediterrán partnerség egyéb intézményi fejlődései lehetővé fogják tenni a többoldalú politikai dimenzió megerősítését,
Q. mivel ennek a dimenziónak a megerősítése szintén fontos a civil társadalomnak és a nem kormányzati szereplőknek a folyamatban való nagyobb mértékű részvételén keresztül,
R. mivel 2005 mint a Földközi-tenger éve megünneplésének a barcelonai folyamat jobb megismertetését kell szolgálnia, és elő kell segítenie az állampolgárok jobb informáltságát a tevékenységét illetően,
S. mivel az euro-mediterrán partnerség folyamata különösen megfelelő keret a Kofi Annan ENSZ-főtitkár 2005. július 14-i nyilatkozatában bejelentett „civilizációk szövetsége” kezdeményezés végrehajtására,
1. üdvözli az Európai Bizottság legutóbbi közleményét, amely felülvizsgálta a partnerség tíz évét és kijelölte a következő öt évben továbbfejlesztendő konkrét együttműködési területeket: az emberi jogokat és a demokráciát, a fenntartható gazdasági növekedést és a gazdasági reformokat;
2. osztja azt a meggyőződést, hogy még ha a partnerség egyelőre nem is hozta meg a várt hasznokat és nem járult hozzá a lehetséges mértékben a térségben tapasztalható feszültségek csökkentéséhez, van lehetőség a fejlődésre és így továbbra is a barcelonai folyamat a politikai konzultáció és a gazdasági együttműködés megfelelő kerete;
3. rámutat, hogy a megfelelő hatékonyság biztosításához az euro-mediterrán politikának a célkitűzéseivel arányos költségvetési keretet kell elkülöníteni;
4. sajnálkozását fejezi ki, amiért – bár a munkacsoportok keretében tényleges erőfeszítések történtek a párbeszéd kezdeményezésére – az euro-mediterrán partnerségnek a mai napig nem volt közvetlen hatása a mediterrán régió megoldatlan konfliktusaira;
5. rámutat, hogy a barcelonai folyamat egyik célkitűzése a demokrácia fejlesztése, amelyet a politikai reform előmozdításával kell megvalósítani a civil társadalom és az erőszakot elutasító minden politikai csoport és mozgalom támogatásával;
6. úgy ítéli meg, hogy az egyik legfontosabb feladat az összes mediterrán partnerország nagyobb mértékű részvételének biztosítása a partnerség döntéshozatali folyamatában a közös kezdeményezések ösztönzése és a közös felelősségvállalás erősítése érdekében;
7. üdvözli e tekintetben az „EuroMed nem kormányzati platform a civil fórumért” létrehozását, mely 2005 áprilisában tartotta alapító ülését Luxemburgban; hangsúlyozza e tekintetben a szerepvállalás és a közeli együttműködés kialakításának fontosságát ezzel a platformmal, az euro-mediterrán partnerség bővítése és a közvélemény e folyamatnak szentelt figyelmének felkeltése céljából;
8. lényegesnek tartja, hogy a politikai párbeszédet kulturális és szociális téren szorosabb együttműködés egészítse ki, azzal a céllal is, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak az arab és mediterrán világból származó, egyre több elemzésben megtalálható nézőpontok és prioritások, ahogy azt az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) jelenlegi éves jelentései is tükrözik;
9. üdvözli az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés létrehozását, és felszólít arra, hogy a jövőben bocsássák rendelkezésére azokat a forrásokat és közigazgatási struktúrákat, amelyekre szükség van jelenléte éreztetéséhez és hatékony működéséhez;
10. meggyőződése, hogy a jövőbeli együttműködést nem csak az EU biztonságpolitikai követelményeinek és egyéb igényeinek kell vezetniük, hanem az együttműködés három területe, a béke, a kereskedelem és a civil társadalom közötti kapcsolatot is szükséges kiemelni; kiemelten elismeri itt a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolatot, és a szociális és gazdasági kérdések fontosságát a mediterrán régió déli peremterületén élő emberek számára;
11. úgy ítéli meg, hogy a barcelonai folyamat eredményeire építő, a közös tulajdonlás és a differenciálás elvén alapuló Európai Szomszédsági Politikának (ENP) meg kellene erősítenie az Euromed keretében már létező együttműködési formákat azzal a céllal, hogy egyetértésben elfogadott prioritások és célkitűzések alapján felajánlja a partnerországok számára az EU-programokban és politikákban való részvétel lehetőségét, a regionális és szubregionális (valamint helyi és települési) együttműködés alapelvének következetes alkalmazásával, mind az euro-mediterrán partnerek, mind a tagállamok részéről;
12. rámutat, hogy a dél-dél regionális integráció lényeges a megosztott prosperitás stabil keretének létrehozásához, és hogy ez az EU példája és tapasztalata;
13. emlékeztet arra, hogy az EU mediterrán politikája és az ENP egyik fő célkitűzése a politikai reformoknak (a demokratizálódás folyamatának előrehaladása, a pluralizmus és a jogállamiság megerősítése, és az emberi jogok nagyobb tisztelete) a gazdasági és társadalmi reformokkal együtt történő támogatása és előmozdítása;
14. üdvözli a hatályos társulási megállapodások keretén belül az emberi jogi albizottság felállítását Jordániával és Marokkóval, és felszólít arra, hogy az emberi jogi albizottságot más társulási megállapodások keretén belül is állítsák fel az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott strukturált párbeszéd kialakításához; úgy véli, hogy az ilyen albizottságok a cselekvési tervek kulcstényezői; hangsúlyozza a civil társadalommal folytatott konzultáció fontosságát, illetve a civil társadalom ezeknek az albizottságoknak a munkájába történő bevonását az emberi jogok helyzetének jobb nyomon követése céljából; szintén hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Parlament folyamatos szerepet vállaljon ezeknek az albizottságoknak a munkájában és nyomon követésében;
15. megerősíti, hogy támogatja az emberi jogok védelmezőit, és üdvözli az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások elfogadását; felhívja a Tanácsot e tekintetben, hogy fejtse ki a szükséges nyomást a mediterrán partnerekre, hogy tegyenek eleget az emberi jogok védelmezői jogainak tiszteletben tartására és védelmük biztosítására irányuló kötelezettségüknek;
16. emlékeztet arra, hogy egy közös jóléti térség kialakítása az euro-mediterrán partnerség egyik központi célkitűzése, és hogy ez a célkitűzés megköveteli, hogy a régióban előrelépés történjen a szegénység visszaszorításában, és az észak és dél közötti társadalmi és gazdasági szakadék áthidalásában; megállapítja, hogy a partnerországok fontos előrelépést tettek a makrogazdasági stabilitás terén, illetve hogy az árukereskedelem liberalizálása nagymértékben javul;
17. üdvözli ezzel kapcsolatban az euro-mediterrán befektetési és partnerségi eszköz 2002-ben történt megalapítását az Európai Beruházási Bank keretében, de további eszmecserére hív fel az Unió tagállamai és az euro-mediterrán partnerek között abból a célból, hogy ezt a kezdeményezést az érintett euro-mediterrán régió országainak részvételére nyitott együttműködés tényleges pénzügyi eszközévé tegyék;
18. hangsúlyozza egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásának fontosságát 2010-ig, és bízik abban, hogy a származási kumuláció elvét hamar alkalmazni fogják; ez a rendszer a több mediterrán országból származó alapanyagokból gyártott termékek számára szabad bejutást biztosít majd a közösségi piacra, ezáltal előmozdítva a dél-dél integráció elmélyítését;
19. tudomásul veszi a szabadkereskedelmi övezet 2010-re történő megteremtésére irányuló lépéseket és a mezőgazdaságban a kereskedelem liberalizációjára irányuló stratégia kezdetét; felszólít arra, hogy a fenntartható fejlődés kritériumát foglalják bele a folyamatba, és hogy minden szakaszban végezzenek megfelelő és mélyreható környezetvédelmi szempontú értékelést; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelme liberalizációjának hatásáról az euro-mediterrán régióban;
20. megjegyzi, hogy miközben jelentős előrelépés történt a termékpiac liberalizálásában, az Európai Unió mediterrán partnereinek kereskedelmi hiánya növekszik;
21. megállapítja, hogy a folyamat kezdetén táplált remények ellenére a partner államok számára nem hozott gazdasági jólétet a kereskedelmi lehetőségek megnyílása, továbbra is nehéz gazdasági helyzetben vannak, igen magas munkanélküliséggel és alacsony beruházási szinttel, ami az említett államok fiatal demográfiai jellemzői miatt hatással van az elvándorlásra;
22. úgy véli, hogy a partnerség gazdasági fejezetét a szociális kohézióra és a fenntartható gazdasági fejlődésre kell összpontosítani, mivel a gazdasági kapcsolatok liberalizálása nem lehet egyedüli célkitűzés, és megfelelő törvényi kerettel kell rendelkeznie;
23. elvárja a Bizottság és a tagállamok részéről annak biztosítását, hogy a következő pénzügyi terv kellően finanszírozza a gazdasági átmenet támogatását az euro-mediterrán országokban, és hogy az új szomszédsági és partnerségi pénzügyi eszköz számára előirányzott összeg tegye lehetővé, hogy Európa biztosan és folyamatosan tudja segíteni a mediterrán térséget (vesd össze ex-MEDA program);
24. szükségesnek ítéli, hogy a Bizottság munkaprogramja a dél-mediterrán országok átalakulásának társadalmi következményeire is összpontosítson, és azokkal foglalkozzon, tekintetbe véve a partnerországok eltérő szükségleteit és prioritásait;
25. úgy véli, hogy a mediterrán partnerországok gazdasági helyzetük miatt jelentős támogatásra szorulnak az infrastrukturális beruházások terén, különösen a szállítás, az ivóvíz-ellátás és a lakáshelyzet terén;
26. azon az állásponton van, hogy ebben a régióban az olaj- és földgázlelőhelyekből származó bevételeket nagyobb mértékben kell a régió gazdasági és társadalmi fejlesztésére fordítani, és teljesen átlátható módon a népesség egésze érdekében kell felhasználni;
27. felszólít a teher- és személyszállítási infrastruktúrák javítására az euro-mediterrán régióban, különös tekintettel a kikötőkre;
28. emlékeztet a konkrét kisebb partnerségi projektek támogatásának fontosságára a területen; úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a jólét fokozásához a partner országokban, ezért javasolja a gazdasági növekedés és fogyasztás növelésére irányuló intézkedések elfogadását, nevezetesen hitelek és mikrohitel konstrukciók alkalmazása révén;
29. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a textilipar problémáira az euro-mediterrán partnerség keretében szülessen megoldás; a partnerség a képzés, a kutatás-fejlesztés, a technológiai innováció, a bevált módszerek terjesztése és piaci információk cseréje támogatásának voluntarista politikájával segíti a szektor együttműködését és versenyképességét; javasolja, hogy hozzanak létre egy euro-mediterrán hálózatot iskolák és képzési intézmények, valamint specializált technológiai központok között, amelyek célja a technológiai együttműködés, a képzés és közös kutatási projektek előmozdítása a textil/ruházati ágazatban;
30. úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális hatóságok közötti decentralizált együttműködés hozzájárulhat a helyi intézmény- és kapacitásépítéshez csakúgy, mint a partnerség jobb megismertetéséhez és kézben tartásához; rámutat, hogy a városok közötti konkrét kisebb együttműködési projektek, legyenek azok kétoldalúak vagy regionális, illetve transzregionális hálózatok részei, a fenntartható városi fejlődéshez kapcsolódó számos kérdésben (pl. hulladék- és vízgazdálkodás, ivóvíz-szolgáltatás) a polgárok számára érzékelhető eredményekkel és életminőségük azonnali javulásával járhatnak;
31. megállapítja, hogy az utóbbi években jelentős előrelépés történt a MEDA program alá tartozó projektek és programok megvalósításának felgyorsításában, ami köszönhető különösen annak, hogy radikálisan átalakult a Bizottság segítségnyújtási programozása, és a helyi résztvevők nagyobb szerephez jutottak; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy a Tanács a 2006. évi költségvetés-tervezetben csökkentette a MEDA programra előirányzott összeget, különösen az intézményes reformra, demokratikus fejlődésre, emberi jogokra, gazdasági és társadalmi reformra, valamint a szubregionális együttműködésre szánt költségvetési tételt; úgy ítéli meg, hogy ez a csökkentés nem állna összhangban a barcelonai folyamat által megkövetelt lendülettel;
32. úgy ítéli meg, hogy megfelelő a pillanat az euro-mediterrán partnerség tevékenységének átalakítására és az Európai Szomszédsági Politika által nyújtott lehetőségek számba vételére annak érdekében, hogy közelebb hozzák azt az emberekhez;
33. ajánlja, hogy a jövőben fordítsanak különös figyelmet meghatározott számú, többoldalú és kétoldalú szinten közösen kiválasztott tevékenységre, amelyek ütemét fel kell gyorsítani, és amelyeknél a fellépésnek eredményorientáltabbnak kell lennie;
34. úgy véli, hogy a régióban kulcsfontosságú Európa számára a demokrácia növekedése, és a mediterrán partnerség nemcsak a partnerországokkal, de a nem állami szereplőkkel és a civil társadalommal is fennáll; ajánlja tehát, hogy jobban használják ki például a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó európai kezdeményezést (EIDHR) – a különböző projekteket finanszírozó közösségi programot – számos, a demokráciára vonatkozó projekt beindításához;
35. úgy véli, hogy a környezetvédelmi együttműködésnek és a környezeti katasztrófákkal való megbirkózásnak az alapvető prioritások egyikének kell lennie; úgy véli, hogy ennek keretében fel kell gyorsítani az eljárásokat a mediterrán medencében egy korai előrejelző rendszer kialakítása érdekében az ilyen katasztrófák megakadályozása céljából;
36. rámutat, hogy az elmúlt években a mediterrán medencének és számos tagállamnak romlott a környezetvédelmi mérlege, növekedett a szennyezés és a vízhiány, és ellenőrizhetetlenné vált a városi növekedés és a spekuláció, különösen a partvidéki területeken; és úgy ítéli meg, hogy a környezetvédelem területén a politikák megteremtéséhez nagyobb lendületre van szükség szerte a mediterrán térségben, különösen mivel ez döntő fontosságúnak bizonyul bármilyen, a fenntartható fejlődést szolgáló politikához;
37. úgy ítéli meg, hogy a mediterrán országok gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró oktatás és szakképzés fejlesztése fontos prioritás; felszólít arra, hogy különös figyelmet szenteljenek a nőknek, a hátrányos helyzetű csoportoknak, mint például az írástudatlanoknak, a tanuló lányoknak, a menekülteknek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülteknek és a vidéki vagy külvárosi népességnek; azon az állásponton van, hogy stratégiaibb jellegű megközelítés kívánatos a mediterrán partnerek az oktatás reformjára és a terület intézményi modernizációjára irányuló törekvéseinek támogatásában; külön felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teremtsék meg és támogassák a diákok, a hallgatók és a tudósok csereprogramjait és a városok és földrajzi területek közötti partnerségeket, és hogy parlamentáris szinten fokozzák az információcserét; hangsúlyozza e tekintetben az „Erasmus Mundus” kezdeményezés, valamint a 2007‑2013-ig tartó Cselekvő Ifjúság program továbbfejlesztésének fontosságát a mediterrán országokban a kultúrák közötti információcsere megerősítésének céljából;
38. üdvözli az „Anna Lindh euro-mediterrán alapítvány a kultúrák közötti párbeszédért” megalapítását és elindítását; meggyőződése, hogy tevékenysége döntően hozzájárulhat a kölcsönös megértés növeléséhez, és kamatoztatni fogja közös kulturális örökségünket;
39. felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az euro-mediterrán partnerországokat, hogy mind a 35 partnerországban tárják fel az Anna Lindh alapítvány nemzeti hálózatainak létrehozását, megerősítését és fejlesztését támogató megoldásokat és mechanizmusokat; felkéri az alapítványt, hogy járuljon hozzá a barcelonai folyamat megismertetéséhez és közös kézbentartásához, hogy az euro-mediterrán partnerség mind nemzeti, mind regionális szinten testet öltsön;
40. felszólít arra, hogy a mediterrán régióban védjék és ösztönözzék a sajtó- és véleményszabadságot, hogy a médiában dolgozók számára lehetővé váljon hivatásuk szabad gyakorlása, és hogy garantáljanak bizonyos mértékű demokratikus fejlődést, ami a régióban ezidáig elégtelennek bizonyult;
41. meggyőződése, hogy a világ mai helyzetére való tekintettel a partnereknek komoly interkulturális párbeszédet kell folytatniuk, és ennek magában kell foglalnia olyan intézkedéseket, mint amilyeneket a Romano Prodi által 2003-ban létrehozott, az emberek és a kultúrák közötti párbeszéddel foglalkozó magas szintű tanácsadó csoport ajánl a jelentésében;
42. úgy ítéli meg, hogy a közös felelősségen alapuló euro-mediterrán partnerségnek elő kell mozdítania a vallási párbeszédet a kereszténység, az iszlám és a judaizmus között, nemcsak az oktatás céljából és az ismeretterjesztés miatt, hanem a terrorizmus elleni harc részeként is, amely ma a válaszra váró globális kihívások egyike;
43. ajánlja, hogy tudományos tevékenységükben a szakértők és szakemberek működjenek együtt, amikor az iszlámnak a demokratikus és nyitott társadalmakban játszott szerepét tanulmányozzák, vagy annak okait, hogy mi késztetheti néha egy kulturális és vallási közösség tagjait arra, hogy erőszakos cselekményt kövessenek el;
44. hangsúlyozza, hogy a bevándorlás és a bevándorlók társadalmi beilleszkedése az euro-mediterrán partnerség másik kulcsfontosságú kérdése; azon az állásponton van, hogy a társulási megállapodások és a szomszédsági politika keretén belüli cselekvési tervek megfelelően használhatóak a népmozgások és bevándorlási hullámok közös irányításának ösztönzésére; ezzel kapcsolatosan javasolja, hogy az új Európai Szomszédsági Politikai Eszközt (ENPI) használják fel a partnerekkel való, határokon átnyúló együttműködés támogatására; hangsúlyozza az illegális bevándorlás problémája és komoly negatív hatásai kezelésének szükségességét, külön ideértve a visszafogadási megállapodásokról szóló tárgyalást vagy a számos halálesettel és hatalmas szenvedésekkel járó emberkereskedelemmel való erőteljes szembeszállás szükségességét is; emlékeztet a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultáció szükségességére ezen a területen, tekintettel a bevándorlók társadalmi beilleszkedésében szerzett tapasztalatukra és erre vonatkozó felelősségükre, a menedéket kérők fogadásában és az okmányokkal nem rendelkező lakosok és visszautasított menedékkérők érzékeny kérdésének kezelésében;
45. emlékeztet arra, hogy a migrációra vonatkozó minden együttműködésnek összhangban kell állnia a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályokkal; ragaszkodik ahhoz, hogy a visszafogadási megállapodások nyilvánosak legyenek, és hogy a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezmény 33. cikke értelmében tiszteletben tartsák a visszaküldés tilalmát; visszautasítja azt az elvet, hogy migrációs „kapukat” és/vagy táborokat hozzanak létre az EU-val szomszédos országokban;
46. hangsúlyozza, hogy a demokrácia megszilárdítására és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kezelésére mindegyik országban alapvető mechanizmusnak kell működnie a nők gazdasági, társadalmi és kulturális területen való részvételének ösztönzése; felszólít továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőség perspektíváját minden szinten fel kell venni az euro-mediterrán partnerség fő tevékenységei közé;
47. felkéri a partnerországok kormányait, hogy a nemzetközi szerződésekben lefektetett módon ismerjék el, tartsák tiszteletben és védelmezzék a nők alapvető jogait és jogállását, és felhívást intéz a partnerországok kormányaihoz, hogy gyorsítsák fel jogalkotási, közigazgatási és egyéb reformjaikat, hogy megvalósuljon a férfiak és a nők jogegyenlősége a családi és a közéletben egyaránt, illetve hogy a nemek közötti egyenlőséget építsék be minden rövid és hosszú távú rögzített célkitűzéssel rendelkező politikájukba;
48. kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson minőségi és mennyiségi adatokat a kétoldalú együttműködés (társulási megállapodások), illetve a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való aktív részvételét támogató MEDA II regionális együttműködés (jelenlegi fázis) keretében vállalt pénzügyi kötelezettségvállalások konkrét megvalósításáról és végrehajtásáról;
49. örömmel nyugtázza a nők gazdasági és társadalmi életben és fejlődésben való részvételét támogató első regionális program elindulását (amelynek bevezetését már 2001-ben elhatározták) és kéri a Bizottságot, hogy bővítse ki a program területét és tematikáját a nőkről alkotott képre és a demokratizálódási folyamatban betöltött szerepének fontosságára vonatkozó információs és a környezet tudatosságát erősítő tevékenységekre;
50. aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiacon, az oktatási rendszerben és a szakképzésben, valamint a politikai és a polgári részvételben a nőket érő súlyos hátrányos megkülönböztetések miatt, valamint azon súlyos problémák miatt, amelyekkel a nőknek meg kell küzdeniük, mint például az erőszak; valódi politikai akaratot és működési hatékonyságot kér a partnerországoktól a mentalitás alakítása és a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása érdekében.
51. kiemeli annak szükségességét, hogy az euro-mediterrán partnerek új programokat hozzanak létre annak érdekében, hogy ösztönözzék mind a rendőri szervek, mind az igazságügyi szervek közötti együttműködést és biztosítsák a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harchoz való együttes hozzáállást; felszólít minden országot az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének, és az emberkereskedelem valamint a bevándorlók csempészete elleni további jegyzőkönyveinek megerősítésére; hangsúlyozza azt a tényt, hogy az euro-mediterrán partnerek egyaránt elkötelezettek az emberi jogok és az alapvető szabadságok mellett, felhívja tehát a Tanácsot, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tevőlegesen támogassák az euro-mediterrán megállapodásnak azt a célját, hogy a partnerországokkal folytatott folyamatos politikai párbeszéd révén biztosítsa az emberi jogok betartását; szintén hangsúlyozza, hogy közös tapasztalatokkal rendelkeznek a terrorizmussal kapcsolatban, mely tapasztalatoknak lehetővé kellene tenniük számukra, hogy a terrorizmus elleni harcban a terrorizmus elhárítását és az emberi jogok védelmét célzó állami kapacitások kialakításával közösen dolgozzanak az elégedetlen csoportoknak a terrorista módszerek használatától és az erőszakos támadásoktól való elrettentésén; rámutat, hogy a terrorista cselekmények, bármilyen fajtájúak legyenek is, lényegében közvetlen támadást jelentenek az állampolgári jogok és szabadságok ellen, ahogy azt az emberi jogokról a demokráciáról és jogállamiságról szóló egyetemes nyilatkozat megállapítja;
52. még egyszer hangsúlyozza e tekintetben, hogy a terrorizmus elleni harcot semmi esetre sem szabad a civil szabadságjogok és az emberi jogok rovására folytatni; üdvözli a növekvő együttműködést ezen a területen, de felszólít arra, hogy az eljárások legyenek még nyitottabbak és átláthatóbbak; elfogadja e tekintetben a magatartási kódexre vonatkozó javaslatot ezen a területen;
53. sajnálatát fejezi ki, hogy a demokrácia és az emberi jogok területén nem történt lényegi előrelépés, és hangsúlyozza e tekintetben az Európai Szomszédsági Politika (ENP) cselekvési terveinek fontosságát, amelyek célja a partnerországok számára világos cselekvési kötelezettségvállalások meghatározása a demokratizálódási folyamat, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása javításának céljából; kiemeli, hogy az ezekben a cselekvési tervekben meghatározott prioritások viszonyítási pontok alapjául fognak szolgálni, melyeket rendszeres időközönként ellenőrizni és értékelni kell;
54. felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a Parlamentet az ENP cselekvési terveinek végrehajtásának értékelésébe, amelyeknek világos felfüggesztési záradékokról kell rendelkezniük arra az esetre, ha a demokratizálódás és az emberi jogok tiszteletben tartására szolgáló viszonyítási pontokat nem tartják tiszteletben;
55. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió és a partnerországok közötti megállapodások betartásának értékelése során az emberi jogi kérdéseket vegye fel az értékelési kritériumok közé, és reméli, hogy a Bizottság az euro-mediterrán partnerség keretén belül éves jelentést tesz közzé az eredményekről;
56. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogok és a demokratikus szabadságjogok megsértése esetén léptesse életbe az euro-mediterrán társulási megállapodásokat felfüggesztő záradékokat;
57. felhívja az euro-mediterrán társulási megállapodások minden szerződő felét, hogy az emberi jogokról és a demokráciáról szóló záradékot alakítsák át az emberi jogok javítását és előmozdítását szolgáló cselekvési programokká, és hozzanak létre mechanizmusokat a társulási megállapodás 2. cikkének való megfelelés rendszeres értékelésére; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy hozzon létre emberi jogi albizottságokat, amelyek szerepe az lenne, hogy nyomon kövessék az emberi jogokról szóló záradék végrehajtását, és hogy az Európai Parlamentet és a civil társadalmat teljes mértékben vonja be ezekbe az albizottságokba; felhívja a Bizottságot, hogy a barcelonai folyamat 10. évfordulójára tekintettel készítsen nyilvános jelentést a mediterrán országokban az emberi jogokat és a demokráciát szolgáló politika végrehajtásáról, amely alapján a partnerséget tovább lehetne fejleszteni;
58. javasolja az Európai Unió és a mediterrán országok közötti biztonságpolitikai együttműködés folytatását és megszilárdítását, üdvözli a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelmet szolgáló záradékok felvételét a legutóbbi megállapodásokba és cselekvési tervekbe; rámutat, hogy ezeket az intézkedéseket kivétel nélkül minden partnerországnak végre kell hajtania abból a célból, hogy a mediterrán régiót tömegpusztító fegyverektől mentessé lehessen nyilvánítani; felszólít arra, hogy a partnerországokat még jobban vonják be az európai védelmi és biztonságpolitikába, ennek érdekében felhívja a Tanácsot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy a mediterrán partnereinkkel konzultáljon, ha őket érintő közös kül- és biztonságpolitikai kérdések kerülnek napirendre, és szükség esetén vonja be őket az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának üléseibe;
59. azon az állásponton van, hogy a barcelonai folyamat múltbeli hiányosságai miatt a politikai szándék és a gyakorlatias megközelítésmód soha nem látott fontossággal bíró feltétel a partnerség eredményességéhez;
60. rámutat, hogy az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (EMPA) az euro-mediterrán politikai párbeszéd lényegi eleme, és hogy a közgyűlés tevékenységének a szerepét az euro-mediterrán folyamatban a jövőben tovább kell erősíteni;
61. emlékezteti a 2005. november 27–28-án Barcelonában megrendezésre kerülő magas szintű rendkívüli ülés résztvevőit, hogy az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulójának megünneplését a jövőre vonatkozó világos és elkötelezett prioritás- és intézkedéscsomag meghatározásának kell követnie; úgy ítéli meg egyúttal, hogy ennek újból meg kell erősítenie a nyilatkozatot alkotó alapelveket és a tagállamoknak a demokratikus államok közösségének megteremtésére irányuló szándékát, amely lendületet fog adni a mediterrán országok közötti kapcsolatoknak, és különösen felhívja az európai tagállamokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a jövőben új lendületet adjanak a barcelonai folyamatnak;
o
o o
62. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a közeljövőben megrendezésre kerülő magas szintű rendkívüli üléshez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz, a tagállamok, illetve a barcelonai folyamatban valamint az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésben részt vevő partnerországok kormányaihoz és nemzeti parlamentjeihez.
- [1] P5_TA(2004)0099.
- [2] HL C 87. (E), 2004.4.7., 506. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0046
INDOKOLÁS
The Barcelona Process revisited: a timely and necessary assessment of the Partnership
On 28 November 2005, the Barcelona Process will be ten years old. Along with the Euro-Mediterranean Partnership (hereafter EMP), which stemmed from it in the mid-nineties together with its financial instrument, the MEDA Programme, the launching of the Barcelona Process marked a turning-point in relations between the European Union and its southern neighbours and was intended as a framework for a concerted and mutually supportive development of the Mediterranean countries.
Apart from being a sound method of promoting EU interests in its most immediate neighbourhood, the motivations and objectives that prevailed in 1995 when the Euro-Mediterranean Partnership was launched were on the one hand core EU/universal ones (the full promotion of human dignity in a common environment of peace and shared prosperity) and in part more specific ones (driven by the political context, the main priority being the establishing of political stability in an area where conflicts and political gridlock had been looming or raging for decades).
Ten years later, although the fundamental principles and values underlying the Barcelona Process remain truly valid, a certain number of regional and international parameters have changed, be it the 2004 enlargement of the EU and its new neighbourhood in the East, the candidate-member status of Turkey, the fallback into violence in the Middle East, the Iraq crisis, or the wide-ranging outbreak of terrorism and its impact on societies. The Barcelona Declaration remains still valid in its essence, but its implementation definitely needs to be adjusted and enhanced in order to enable the EMP to face present challenges and to adapt to a modified regional and international environment.
By its very nature, the Barcelona Process constitutes a unique political project, combining bilateral and regional levels of political, economic and social dialogue as well as opportunities of interaction, bridges and confidence-building among peoples. Therefore the overall philosophy of the project is an acquis in itself that ought to be preserved and whose political potential needs to be further enhanced and more result-oriented.
However, and without minimising the successes since the inception of the project, it is legitimate, in the light of several notable shortcomings and even failures, to raise the point as to whether in practice - and even in scope to some extent - the process should not undergo in-depth review. In a nutshell:
- What about redefining priorities with a view to generating a new impetus, including when dealing with core objectives of the Barcelona Process?
- What about reviewing today the level of these ambitions and even slightly downsizing their scope and outlook in order to be assured that more modest goals can be reached?
- How can the right balance be found between vision and concrete steps towards the genuine creation of a multilateral regional community of states and peoples based on shared democratic values, a climate of trust and a common political and human project?
Challenges faced, tackled and imperfectly met
The Barcelona Declaration set out medium and long-term goals to be achieved. It remains the cornerstone of the Partnership and is even more relevant today than ever. Indeed, its vast potential is far from being exhausted and the Declaration sets the objectives for many years to come. As the process was designed to produce results over the long haul and given the absence of reliable indicators and evaluation mechanisms, it is yet difficult to assess the political aspects of the Partnership. A useful exercise is nevertheless the overall comparison of original goals with reality.
Regional political dialogue
One of the key successes of EMP resides in providing the Mediterranean Partners with various intertwined regular and consistent forums for political dialogue at ministerial, parliamentary, business community and civil society levels, especially between the actors involved in the Middle East Peace Process. A very positive achievement in this context is the establishment of the Euro-Mediterranean Parliamentary Assembly (EMPA) and its successful first plenary session held in Cairo from March 12-15, 2005.
Although progress was made, mainly in recognising the Palestinian Authority as an equal Partner, neither did the Barcelona Process have a decisive positive impact on solving any of the major lasting conflicts in the region (Israeli-Arab, Western Sahara, Cyprus) -quite on the reverse, the persistence of such conflicts acted in turn negatively on the Process-, nor did it manage to convince all the partner countries to engage into an effective dialogue.
Regional economic integration and trade
As a major trading partner of every country in the region (the EU accounts for almost 50% of goods traded compared to 13% for the US), the EU actively supported regional economic integration and the promotion of free trade in the Mediterranean.
Bilateral Association Agreements between the EU and the partner countries of the EMP were concluded, except for Syria, with whom negotiations have been concluded and whose Agreement still awaits signature (as well as the assent of the European Parliament).
In the South-South trade dimension, the most significant development was the signing in February 2004 of the Agadir Free Trade Agreement between Egypt, Jordan, Morocco and Tunisia. Other Free Trade Agreements have been concluded in 2004, notably between Turkey and Morocco, Turkey and Tunisia, Turkey and Palestinian Authority, which all witnesses to the progress in regional integration in the Mediterranean region. However, on the overall, progress in the liberalisation process of trade has been slow in important areas (services and agricultural products) and most notably, intra-regional trade in the Southern Mediterranean is currently below 15% of the total.
With the launching of the European Neighbourhood Policy (ENP) and the conclusion of bilateral action plans with most of the Mediterranean Partner Countries, a new impetus is given to reach the objective of further regional ties and integration.
The establishment of the Euro-Mediterranean Free-trade area has a target date of 2010. Once completed, it should cover some 40 states and around 700 million consumers. Thanks to the association agreements, a tariff-free free trade zone with the earliest signatories should be completed in a few years time, while for others the full completion of tariff dismantling will be achieved on a longer term.
Human Rights and Democracy
The EU is actively committed to promoting democracy, the rule of law, and respect for human rights and fundamental freedoms in the region, both in cooperation with governments of partner countries as well as with non-state actors and civil societies. In that respect, several Euro-Mediterranean partner countries benefit for instance from the European Initiative for Democracy and Human Rights (EIDHR), a community programme which funds projects in the areas of electoral assistance and observation missions, gender equality, protection of women rights, media, etc. It is a unique instrument for the reason that it can operate without the consent of the host government. As a matter of fact, the complementary use of official and civil society channels are by far the most efficient way of action in the area, since it allows to trigger reform in difficult matters on the one hand without generating frontal opposition and mistrust on the other. Additional policy actions in this field have already been negotiated bilaterally under the European Neighbourhood Policy and its first generation of bilateral action plans.
However, results primarily depend on a genuine want for reform on the side of partner countries and societies. So far, reforms in political and administrative structures have materialised in a few countries only, and democratic convergence has fallen short of expectations. There has been some progress concerning the respect for human rights, but much remains to be done. While overall press freedom tends to improve, the legal and regulatory framework for the practice of activities by civil society did generally not improve. Moreover, the fight against terrorism in the aftermath of September 11 also led to setbacks and restrictions on civil liberties. This makes regular and concerted institutional monitoring even more of a necessity.
Society and gender issues
Gender equality and the improvement of the situation of women in economic, social and political life was a constant priority in the context of the Barcelona Process. Governments in partner countries started to tackle gender disparities, as evidenced in several countries by the progressive rising of school enrolment rates as well as women’s participation in the labour market.
The main instruments available to civil society are the Euro-Mediterranean Civil Forums, which articulate and consolidate the co-operation of civil society actors in the Euro-Mediterranean area and strengthen the EuroMed networks. Awareness of the partnership among civil society has progressed and has led to the setting up of a non-governmental Euromed Platform at the Civil Forum in Luxembourg in April 2005, providing a better interface with the official activities of the Partnership in the future.
Human development indicators show progress over the past ten years. Health conditions have broadly improved in the region, with significant improvements for child health and overall life expectancy. Most countries made progress in access to water and sanitation. However, the most important indicator, income per capita, shows increased divergence between the EU and the partner countries -and even among the partner countries themselves-, as economic growth rates in the latter remain rather low.
Barcelona re-found: renewed priorities in an adjusted framework
On 12 April 2005, the European Commission unveiled a wide-ranging work programme to reinforce the Euro-Mediterranean Partnership over the next five years. The Commission outlined proposals for concrete progress in three areas critical for the future of the region: Education and vocational training, Sustainable Economic Growth, Human Rights and Democracy.
In addition to these priority areas, the work programme also covers social reforms, environment, migration issues, weapons of mass destruction and counter-terrorism. Within this framework, special focus is to be given to:
- Education: Increasing the quality of education for all, and ensuring a more equitable access is a central objective of the work plan. The latest annual Arab Human Development Reports have as well stressed the need for substantial improvements in education systems and delivering.
- Economic Growth and Reform: The Barcelona Declaration set the target of creating a Free Trade Agreement by 2010. With only five years to go, action is needed to make a reality of that ambition. In parallel, south-south regional integration needs to be considerably increased.
- Human Rights and Democracy: Political reform is the key to achieving sustainable security and stability. The EU must be seeking a new focus within the Euro-Med partnership on issues such as protection of human rights, empowerment of women, strengthening of democracy, pluralism and independent judiciaries.
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE (13.9.2005)
a Külügyi Bizottság részére
a megújult barcelonai folyamatról
(2005/2058(INI))
A vélemény előadója: Kader Arif
JAVASLATOK
A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. üdvözli azt a határozatot, melynek értelmében november folyamán magas szintű konferenciát szerveznek az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulójának tiszteletére, mivel nyilvánvalóan új lendületet kell adni ennek a folyamatnak;
2. úgy véli, hogy az értekezletnek konkrét eredményekre kell jutnia az infrastruktúra, egy mikro-pénzügyi eszköz és a gazdasági átmenetet támogató intézkedések finanszírozása terén;
3. megállapítja, hogy a folyamat kezdetén táplált remények ellenére a partner államok számára nem hozott gazdasági jólétet a kereskedelmi lehetőségek megnyílása, továbbra is nehéz gazdasági helyzetben vannak, igen magas munkanélküliséggel és alacsony beruházási szinttel, ami az említett államok fiatal demográfiai jellemzői miatt hatással van az elvándorlásra;
4. úgy véli, hogy a partnerség gazdasági fejezetét a szociális kohézióra és a fenntartható gazdasági fejlődésre kell összpontosítani, mivel a gazdasági kapcsolatok liberalizálása nem lehet egyedüli célkitűzés, és megfelelő törvényi kerettel kell rendelkeznie;
5. ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió ne tekintse célnak a lakosság oktatáshoz, egészséghez, kultúrához, ivóvízhez és energiához való hozzáféréséhez kapcsolódó alapvető szükségleteit kielégítő közszolgáltatások privatizációját;
6. elvárja a Bizottság és a tagállamok részéről annak biztosítását, hogy a következő pénzügyi terv kellően finanszírozza a gazdasági átmenet támogatását az euro-mediterrán országokban, és hogy az új szomszédsági és partnerségi pénzügyi eszköz számára előirányzott összeg tegye lehetővé, hogy Európa biztosan és folyamatosan tudja segíteni a mediterrán térséget (vesd össze ex-MEDA program);
7. hangsúlyozza, hogy folytatni kell a Földközi-tenger komoly környezeti károsodásának figyelemmel kísérése és a mediterrán partnerországoknak nyújtott, a tengeri és szárazföldi eredetű tengeri szennyezésekről szóló barcelonai egyezmény és más, a mediterrán környezet megóvásával foglalkozó nemzetközi megállapodások rendelkezéseinek szigorú alkalmazása érdekében nyújtott technikai segítség céljára szolgáló alapok növelését;
8. örömmel nyugtázza, hogy az EBB euro-mediterrán beruházási eszközéről (a FEMIP-ről) 2005. június 20-án folytatott ötödik miniszteri szintű megbeszélés során úgy határoztak, hogy a FEMIP-nek a munkahelyteremtést és a humán tőke szerepének növelését, valamint a békefolyamat előmozdítását kell támogatnia;
9. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megoldás szülessen a mezőgazdaságág kulcsfontosságú ágazatainak problémáira, és bízik abban, hogy létre fog jönni egy valódi integrált agrárpolitika a mediterrán országok és az Európai Unió között, amely lehetővé teszi igazságos kereskedelmi viszonyok kialakítását, beleértve a gazdálkodás összehangolását a mezőgazdaság, a halászat és a vízügy területén;
10. aggodalmát fejezi ki a textilpiaci fejlemények, a kvóták emelése és a Kína által támasztott verseny kapcsán, és felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki hatékony politikát az európai és a mediterrán partnerországokbeli ipar átalakulásának támogatására;e gazdasági megfontolásból kéri a Bizottságot, hogy tegyen gyors lépéseket, és azonnal kötelezze el magát a piac megszilárdítása mellett az euro-mediterrán társulási megállapodások keretében, és hogy gyorsan zárja le és töltse fel tényleges tartalommal a mediterrán országok közötti kétoldalú megállapodásokat az áruk szabad áramlásának megkönnyítése érdekében a pán-euro-mediterrán térségben; támogatja egy közös vámrendszer létrehozását a térségben;
11. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a textilipar problémáira az euro-mediterrán partnerség keretében szülessen megoldás; a partnerség a képzés, a kutatás-fejlesztés, a technológiai innováció, a bevált módszerek terjesztése és piaci információk cseréje támogatásának voluntarista politikájával segíti a szektor együttműködését és versenyképességét; javasolja, hogy hozzanak létre egy euro-mediterrán hálózatot iskolák és képzési intézmények, valamint specializált technológiai központok között, amelyek célja a technológiai együttműködés, a képzés és közös kutatási projektek előmozdítása a textil/ruházati ágazatban;
12. hangsúlyozza egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásának fontosságát 2010-ig, és bízik abban, hogy a származási kumuláció elvét hamar alkalmazni fogják; ez a rendszer a több mediterrán országból származó alapanyagokból gyártott termékek számára szabad bejutást biztosít majd a közösségi piacra, ezáltal előmozdítva a dél-dél integráció elmélyítését;
13. úgy véli, hogy a mediterrán partnerországok gazdasági helyzetük miatt jelentős támogatásra szorulnak az infrastrukturális beruházások terén, különösen a szállítás, az ivóvíz-ellátás és a lakáshelyzet terén;
14. azt kívánja, hogy az euro-mediterrán partnerség megerősítése biztosítsa az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásához, a demokráciához, az átláthatósághoz, a férfiak és nők közötti egyenlőséghez és a kultúrák közötti párbeszédhez szükséges feltételeket.
ELJÁRÁS
|
Cím |
a megújult barcelonai folyamatról | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
AFET | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
INTA 12.5.2005 | |||||
|
Megerősített együttműködés |
nem | |||||
|
Fogalmazó |
Kader Arif | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
12.7.2005 |
29.8.2005 |
13.9.2005 |
|
| |
|
Módosítások elfogadásának dátuma |
13.9.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
17 0 2 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Kader Arif, Jean-Pierre Audy, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Caroline Lucas, Erika Mann, Helmuth Markov, Georgios Papastamkos, Bogusław Rogalski, Tokia Saïfi, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Johan Van Hecke, Zbigniew Zaleski | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Panagiotis Beglitis, Danutė Budreikaitė, Albert Deß, Elisa Ferreira, Paul Rübig | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE (16.9.2005)
a Külügyi Bizottság részére
a megújult barcelonai folyamatról
(2005/2058(INI))
A vélemény előadója: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou
JAVASLATOK
A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. teljes mértékben támogatja a Bizottság álláspontját (közlemény az euro-mediterrán partnerség tizedik évfordulója alkalmából: munkaprogram – felkészülés a következő öt év kihívásaira (COM(2005)0139)), amely szerint a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség átfogó kérdés, amely hatással van az emberi és a gazdasági fejlődésre, és következésképpen a barcelonai folyamat felülvizsgálatában megköveteli a nők jogainak tiszteletben tartását és előmozdítását, különösen a partnerség három pillérében;
2. felkéri a partnerországok kormányait, hogy a nemzetközi szerződésekben lefektetett módon ismerjék el, tartsák tiszteletben és védelmezzék a nők alapvető jogait és jogállását, és felhívást intéz a partnerországok kormányaihoz, hogy gyorsítsák fel jogalkotási, közigazgatási és egyéb reformjaikat, hogy megvalósuljon a férfiak és a nők jogegyenlősége a családi és a közéletben egyaránt, illetve hogy a nemek közötti egyenlőséget építsék be minden rövid- és hosszútávú rögzített célkitűzéssel rendelkező politikájukba;
3. kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson minőségi és mennyiségi adatokat a kétoldalú együttműködés (társulási megállapodások), illetve a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való aktív részvételét támogató MEDA II regionális együttműködés (jelenlegi fázis) keretében vállalt pénzügyi kötelezettségvállalások konkrét megvalósításáról és végrehajtásáról;
4. örömmel nyugtázza a nők gazdasági és társadalmi életben és fejlődésben való részvételét támogató első regionális program elindulását (amelynek bevezetését már 2001-ben elhatározták) és kéri a Bizottságot, hogy bővítse ki a program területét és tematikáját a nőkről alkotott képre és a demokratizálódási folyamatban betöltött szerepének fontosságára vonatkozó információs és a környezet tudatosságát erősítő tevékenységekre;
5. aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiacon, az oktatási rendszerben és a szakképzésben, valamint a politikai és a polgári részvételben a nőket érő súlyos hátrányos megkülönböztetések miatt, valamint azon súlyos problémák miatt, amelyekkel a nőknek meg kell küzdeniük, mint például az erőszak; valódi politikai akaratot és működési hatékonyságot kér a partnerországoktól a mentalitás alakítása és a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása érdekében.
ELJÁRÁS
|
Cím |
a megújult barcelonai folyamatról | |||||
|
Eljárás száma |
||||||
|
Illetékes bizottság |
AFET | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
FEMM | |||||
|
Megerősített együttműködés |
Nincs | |||||
|
A vélemény előadója A kijelölés dátuma |
Rodi Kratsa-Tsagaropoulou 13.7.2005 | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
14.9.2005 |
15.9.2005 |
|
|
| |
|
A módosítások elfogadásának dátuma |
15.9.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
21 0 0 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Edit Bauer, Emine Bozkurt, Hiltrud Breyer, Maria Carlshamre, Edite Estrela, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Járóka Lívia, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Astrid Lulling, Angelika Niebler,, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Raül Romeva i Rueda, Amalia Sartori, Britta Thomsen, Corien Wortmann-Kool, Anna Záborská | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Anna Hedh, Sophia in 't Veld | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Manolis Mavrommatis, (María Esther Herranz García helyett) Zita Pleštinská (Piia-Noora Kauppi helyett) | |||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
a megújult barcelonai folyamatról | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||||
|
Jogalap (Eljárási Szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
AFET | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
INTA |
FEMM |
|
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Anneli Jäätteenmäki |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
13.7.2005 |
30.8.2005 |
26.9.2005 |
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
26.9.2005 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
58 1 2 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Vittorio Agnoletto, Panagiotis Beglitis, Bastiaan Belder, Monika Beňová, André Brie, Philip Claeys, Paul Marie Coûteaux, Simon Coveney, Véronique De Keyser, Giorgos Dimitrakopoulos, Camiel Eurlings, Jas Gawronski, Ana Maria Gomes, Toomas Hendrik Ilves, Georgios Karatzaferis, Ioannis Kasoulides, Cecilia Malmström, Willy Meyer Pleite, Francisco José Millán Mon, Philippe Morillon, Pasqualina Napoletano, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols i Germà, Cem Özdemir, Tobias Pflüger, Bernd Posselt, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, György Schöpflin, Marek Maciej Siwiec, István Szent-Iványi, Konrad Szymański, Paavo Väyrynen, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Francis Wurtz, Luis Yañez-Barnuevo García, Josef Zieleniec | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Philip Bushill-Matthews, Carlos Carnero González, Árpád Duka-Zólyomi, Hélène Flautre, Gerardo Galeote Quecedo, Anneli Jäätteenmäki, Alexander Lambsdorff, Yiannakis Matsis, Íñigo Méndez de Vigo, Józef Pinior, Lapo Pistelli, Anders Samuelsen | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
María Badía i Cutchet, Pilar del Castillo Vera, Daniel Marc Cohn-Bendit, Cristina Gutiérrez-Cortines, Luis Herrero-Tejedor, Carlos José Iturgaiz Angulo, Manolis Mavrommatis, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Johan Van Hecke, Bernadette Vergnaud | ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A[6] |
30.9.2005 |
A6-0280/2005 | |||||||||||