JELENTÉS a bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

13.10.2005 - (COM(2004)0532 – C6–0100/2004 – 2004/0183(COD)) - ***I

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Karin Scheele

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2004)0532 – C6–0100/2004 – 2004/0183(COD))

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2004)0532)[1],

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és az EK-Szerződés 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0100/2004),

–   tekintettel a Jogi Bizottság jogalapról szóló véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6–0304/2005),

1.  elutasítja a Bizottság javaslatát;

2.  felhívja a Tanácsot, hogy ne fogadjon el közös álláspontot, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé

INDOKOLÁS

Die Bestrebung, auf europäischer Ebene einheitliche Fangnormen bei der Fallenjagd einzuführen ist sehr begrüßenswert. Der Kommissionsvorschlag ist insgesamt jedoch sehr mangelhaft, wodurch es schwierig ist, durch Änderungen eine Verbesserung zu erreichen. Aus diesem Grund schlägt die Berichterstatterin sowohl eine Ablehnung des Kommissionsvorschlages als auch Änderungen vor. Diese Änderungen zielen auf eine größtmögliche Verbesserung des Vorschlages ab.

1. Ablehnung des Kommissionsvorschlages

Da der Kommissionsvorschlag unter das Kapitel Umweltpolitik im EU-Vertrag fällt, ist die EU verpflichtet den Gesetzesvorschlag auf die neuesten wissenschaftlichen Erkenntnisse zu basieren. Diese Grundlage fehlt, derartige Untersuchungen hätten schon vor der Veröffentlichung des Vorschlages durchgeführt werden müssen.

2. Änderungen

Streichung des Begriffes "human"

Unter gewissen Voraussetzungen können Fangmethoden und Fallen nötig und durch gewisse Umstände gerechtfertigt sein, es besteht aber kein Grund, sie deswegen als human zu bezeichnen.

Die Kommission schlägt in Artikel 5, Absatz 2 und 3 vor, dass eine bewegungseinschränkende bzw. tötende Fangmethode sogar dann als "human" gilt, wenn jedes fünfte Tier unter Indikatoren wie z.B. Knochenbrüche, Sehnen oder Ligamentrisse, stärkere Knochenhautverletzungen, ernsthaftere äußere und innere Blutungen, Skelettmuskelschädigungen, Schädigungen des Auges, Verletzungen des Rückenmarks, Amputation oder Tod leidet. Bei Tötungsfallen qualifiziert der Vorschlag eine Fangmethode als human, wenn gewisse Tierarten einem Todeskampf bis zu 300 Sekunden ausgesetzt sind.

Der Gebrauch des Wortes „human“ basiert auf Artikel 3, Absatz 1 der Richtlinie 3254/91, die aufgrund einer Entschließung des Europäischen Parlaments 1989 erlassen wurde. Diese Richtlinie beinhaltet ein Verbot von Tellereisen in der Europäischen Union ab 1. Januar 1995 und ein Importverbot für Felle von dreizehn aufgelisteter Tierarten aus Ländern, die diese Fallen nicht verbieten, beziehungsweise internationale Vereinbarungen für humane Fangnormen nicht umsetzten.

Im Jahre 1996 publizierte eine Expertengruppe der Europäischen Kommission, unter Teilnahme Kanadas und den Vereinigten Staaten einen Bericht, der eine Reihe von Vorschlägen zur Verbesserung der Fangmethoden enthielt.

Dieser Bericht wurde von den Fallenstellern jedoch vehement abgelehnt. Daraufhin wurden die Verhandlungen zwischen der Europäischen Union, den USA, Kanada und Russland auf politischer Ebene, ohne Einbeziehung der Experten, fortgesetzt.

Der ausgehandelte Vertrag, der im Jahre 1996 zustande kam, enthielt nunmehr keine von den europäischen Experten vorgeschlagenen Verbesserungen. Auch Fallen, in denen gefangene Tiere einen fünfminütigen Todeskampf erleiden, wurden als human eingestuft.

Das Übereinkommen über internationale humane Fangnormen, auf welchem dieser Richtlinienvorschlag basiert, kam nur zu Stande, weil die Europäische Kommission einen Wirtschaftsstreit mit den USA und Kanada vermeiden wollte. [1]

Die Fangnormen des Übereinkommens beinhalten im wesentlichen jene Methoden, die von Fallenstellern in den USA, Kanada und Russland verwendet werden und diese Methoden werden auch als human bezeichnet.

Vermeidung von Tierversuchen

Die wissenschaftliche Testung von Fallen hat in Einklang mit den Bestimmungen der Richtlinie 86/609 zur Annäherung der Rechts- und Verwaltungsvorschriften der Mitgliedstaaten zum Schutz der für Versuche und andere wissenschaftliche Zwecke verwendeten Tiere zu erfolgen. Durch die vorgeschriebene Anwendung von Tierversuchen fällt dieser Vorschlag in den Anwendungsbereich dieser Richtlinie.

Nach dieser Richtlinie darf ein Versuch nicht vorgenommen werden, wenn zur Erreichung des angestrebten Ergebnisses eine wissenschaftlich zufriedenstellende, vertretbare und praktikable Alternative zur Verfügung steht, bei der kein Tier verwendet werden muss. Der Vorschlag erwähnt an keiner Stelle die Prüfung solcher Alternativen. Es gibt keine Bestimmung, die sicherstellt dass eine eventuell verfügbare Alternativmethode zur Anwendung kommen muss.

Weiters beinhaltet die Richtlinie 86/609 in Artikel 22, Absatz 1 und 2 Bestimmungen, um unnötige Doppelversuche zu vermeiden sowie die gegenseitige Anerkennung der Ergebnisse durchgeführter Versuche. Auch dies ist im Vorschlag nicht enthalten.

Ausbildung der Fallensteller

Artikel 8 des Vorschlages regelt die besondere Ausbildung der Fallensteller ohne diese jedoch genauer zu definieren. Um einheitliche europäische Standards zu erreichen, ist die Festlegung von einheitlichen Kriterien unerlässlich. Weiters werden im Kommissionsvorschlag Begriffe wie "gleichwertige praktische Erfahrungen, Kompetenzen und Fachkenntnisse" ohne genauere Definition verwendet.

Ausnahmen

Die Ausnahmeregelungen in Artikel 6 des Vorschlages müssen streng und restriktiv sein und dürfen den Vorschlag nicht untergraben.

Anhang I

Die Artenliste in Anhang I beruht auf keiner wissenschaftlichen Grundlage. Daher muss die Kommission eine solche Grundlage schaffen und darauf basierend einen neuen Anhang I vorlegen.

• [1]  Russland war zu diesem Zeitpunkt noch nicht Mitglied der WTO.

VÉLEMÉNY A JOGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL A JOGALAPRÓL

Jogi Bizottság

Az Elnök

Karl-Heinz Florenz

Elnök

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy:             A bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2004)0532 – C6-0100 – 2004/0183(COD))[1] jogalapja

Tisztelt Elnök Úr!

A Jogi és Belső Piaci Bizottság a 2005. október 6-i, ülésén az Eljárási Szabályzat 35. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy megvizsgálja a Bizottság fentiekben említett javaslata jogalapjának érvényességét és megfelelőségét.

Ezt követően a bizottság, ugyanezen az ülésen, a jogalapokkal foglalkozó előadója, López Istúriz White úr szóbeli ismertetése alapján foglalkozott ezzel az üggyel.

Az Európai Bíróság szerint a jogalap megválasztása nem lehet szubjektív, hanem „a bírósági felülvizsgálat által nyomon követhető objektív tényezőkön kell alapulnia”[2], mint például a kérdéses intézkedés célja és tartalma[3]. Továbbá a döntő tényező az intézkedés fő célja kell, hogy legyen[4].

Az irányelv kétségkívül elsősorban – valójában gyakorlatilag kizárólagosan – bizonyos vadállatfajok jólétével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban megjegyezhető, hogy a preambulum megállapítja, hogy az irányelv nem sérti az 1991. november 4-i, a lábfogó csapóvasak Közösségen belüli használatának tilalmáról, valamint a lábfogó csapóvassal, vagy a kíméletes csapdázási szabványoknak nem megfelelő módszerekkel való elejtést alkalmazó országokból származó egyes vadon élő állatfajok prémjének és belőlük előállított áruknak a Közösségbe történő behozatala tilalmáról szóló 1991/3254/EGK tanácsi rendelet [5] előírásait. Ez a rendelet az EK-Szerződés 133. és 175. cikkein alapul, ami alapján arra lehet következtetni, hogy legalábbis 1991-ben a közösségi jogalkotás a vadállatok jólétét a környezetvédelmi politika hatáskörébe sorolta. Ezt a rendeletet egyetlen egyszer vitatták, és jogalapját nem kérdőjelezték meg [6].

Ugyanakkor a (3) preambulumbekezdés megállapítja, hogy a „nemzetközi megállapodáson alapuló kíméletes csapdázási szabványoknak az alkalmazása pozitív hatással lesz a csapdázott állatok kíméletére, hozzájárulva a vadon élő állatvilág fajainak védelméhez a Közösségen belül és kívül. A vadon élő állatok kíméletének megfelelő szintű biztosítása a vadgazdálkodási célú csapdázáskor és az említett emlősállatok megőrzési célú befogásakor hozzájárul a Közösség környezetpolitikai célkitűzéseinek végrehajtásához. Közelebbről, így a Közösség hozzájárul a természeti erőforrások körültekintő, fenntartható és ésszerű kihasználásához, és nemzetközi szinten elősegíti azokat az intézkedéseket, amelyek a világméretű környezeti problémákkal foglalkoznak.”

Ez egyértelmű hivatkozás a környezetpolitikára, amit az EK-Szerződés 3. cikkének (l) pontja a Közösség egyik tevékenységeként említ („környezetpolitika”).

Továbbá az irányelvjavaslat 1. cikke vadgazdálkodásra, kártevőirtásra, vadon élő emlősök megőrzésre irányuló befogására hivatkozik, 6. cikke pedig a populáció újranépesítésére, visszatelepítésre, tenyésztésre, (…) vagy éppen az állatok és növények védelmére, melyek ugyancsak a környezetpolitika kérdéskörei.

Következésképpen az irányelvjavaslat középpontjában a környezetpolitika áll, és az egyetlen megfelelő jogalap a 175. cikk (1) bekezdése, arra való tekintettel is, hogy megengedi a tagállamoknak, hogy a 176. cikk értelmében szigorúbb védintézkedéseket vezessenek be, amennyiben ezek az EK-Szerződéssel összeegyeztethetők, ez pedig összhangban van ezen irányelvjavaslat céljával.

2005. október 6-i ülésén a Jogi Bizottság tehát úgy határozott, hogy egyhangúlag[7] azt ajánlja, hogy az Önök bizottsága az EK-Szerződés 175. cikkének (1) bekezdését tekintse egyedüli jogalapnak.

Tisztelettel:

Giuseppe Gargani

ELJÁRÁS

Cím	A bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat
Hivatkozások	COM(2004)0532 – C6-0100/2004 – 2004/0183(COD)
Jogalap	EK-Szerződés 251. cikk (2) bekezdés és 175. cikk (1) bekezdés
Jogalap (eljárási szabályzat)	51. cikk
Az Európai Parlamenthez történő továbbítás dátuma	30.7.2004
Illetékes bizottság   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ENVI 15.9.2004
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma
Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma
Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma
Előadó(k)   A kijelölés dátuma	Karin Scheele 27.9.2004
Korábbi előadó(k)
Egyszerűsített eljárás   A határozat dátuma
A jogalap vizsgálata   A JURI véleményének dátuma	JURI 6.10.2005
A pénzügyi támogatás módosítása   A BUDG véleményének dátuma
Konzultáció az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal   A plenáris ülésen hozott határozat dátuma
Konzultáció a Régiók Bizottságával   A plenáris ülésen hozott határozat dátuma
Vizsgálat a bizottságban	21.6.2005	13.7.2005
Az elfogadás dátuma	11.10.2005
A zárószavazás eredménye	mellette: ellene: tartózkodás:			47 3 2
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Irena Belohorská, Johannes Blokland, John Bowis, Frederika Brepoels, Dorette Corbey, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Edite Estrela, Jillian Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Hegyi Gyula, Mary Honeyball, Marie Anne Isler Béguin, Caroline Jackson, Dan Jørgensen, Urszula Krupa, Peter Liese, Jules Maaten, Roberto Musacchio, Riitta Myller, Vittorio Prodi, Dagmar Roth-Behrendt, Guido Sacconi, Karin Scheele, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Jonas Sjöstedt, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	María del Pilar Ayuso González, Bairbre de Brún, Milan Gaľa, Hélène Goudin, Ambroise Guellec, Jutta D. Haug, Erna Hennicot-Schoepges, Miroslav Mikolášik, Ria Oomen-Ruijten, Schmitt Pál, Robert Sturdy, Phillip Whitehead
A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 183. cikk (3) bekezdése szerint	Véronique Mathieu, Eoin Ryan
Benyújtás dátuma – A6	13.10.2005					A6-0304/2005
Megjegyzések	...

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
• [2]  a 45/86. sz. Bizottság kontra Tanács ügy (EBHT 1987.,1439, 11. bekezdés)
• [3]  a C-300/89. sz. Bizottság kontra Tanács ügy (EBHT 1991., I-287., 10. bekezdés)
• [4]  a C-377/98. sz. Hollandia kontra Parlament és Tanács ügy (EBHT 2001., I-7079., 27. bekezdés), hivatkozással a C-155/91. sz. Bizottság kontra Tanács ügyre (EBHT 1993., I-939, 19-21. bekezdés)
• [5]  HL L 308., 1991.11.9., 1. o.
• [6]  Az Elsőfokú Bíróság elnökének 1996. február 12-i utasítása a T-228/95 R sz. Lehrfreund Kft. kontra Tanács és Bizottság ügyben (EBHT 1996., II-111.)
• [7]  A szavazáskor az alábbi személyek voltak jelen: Giuseppe Gargani (elnök), Antonio López-Istúriz White (a vélemény előadója), Maria Berger, Bert Doorn, Nicole Fontaine (Piia-Noora Kauppit helyettesítve), Jean-Paul Gauzès (Rainer Wielandot helyettesítve), Kurt Lechner, Klaus-Heiner Lehne, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega (Antonio Masip Hidalgót helyettesítve), Aloyzas Sakalas és Jaroslav Zvěřina.