JELENTÉS a globalizáció szociális dimenziójáról
18.10.2005 - (2005/2061(INI))
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Mihael Brejc
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a globalizáció szociális dimenziójáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek” című közleményére (COM(2004)0383),
– tekintettel a Globalizáció Szociális Dimenziója Világbizottság 2004. február 24-i jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6‑0308/2005),
A. mivel a globalizáció számos pozitív hatása és a globális piacgazdaság nagy termelési kapacitása ellenére a globalizáció folyamata nagy gazdasági és szociális egyenlőtlenségeket kelt mind az országokon belül, mind az országok között, ami erős szociális aggodalomra ad okot, tekintettel a világszerte széles társadalmi rétegeket érintő munkanélküliségre és szegénységre,
B. mivel a globalizáció kiszélesíti a gazdagok és a szegények közötti szakadékot, és mivel az emberi erőforrások terén nagy befektetésekre van szükség a társadalom minden szintjén és minden korosztályában annak érdekében, hogy fel lehessen lépni ennek negatív hatásai ellen,
C. mivel a gazdaság egyre növekvő mértékben globalizálódik és átpolitizálódik, a szabályozó intézmények ugyanakkor nagyrészt helyi vagy regionális szintűek maradnak, és mivel a meglévő intézmények egyike sem biztosítja a globális piacok demokratikus ellenőrzését vagy orvosolja az országok közötti alapvető egyenlőtlenségeket,
(1) üdvözli a Bizottság közleményét, amely lehetőséget kínál a Globalizáció Szociális Dimenziója Világbizottság (WCSDG) jelentésével kapcsolatos előzetes párbeszédre az EU e tekintetben folytatott politikája meghatározásának céljából, de ugyanakkor elvárja, hogy a Bizottság konkrétabb javaslatokkal álljon elő e területen az EU külső és belső politikáival kapcsolatban;
(2) egyetért a WCSDG-vel abban, hogy a globalizációnak olyan, a közös és univerzális értékeken, az emberi jogok és a személyes méltóság tiszteletén alapuló folyamatnak kell lennie, amely tisztességes, befogadó, demokratikusan kormányzott és erős társadalmi dimenzióval rendelkezik, lehetőségeket és kézzelfogható előnyöket teremt az összes ország és nép számára, és a millenniumi fejlesztési célkitűzésekhez kapcsolódik;
(3) úgy véli, hogy az EU külső és belső politikái, valamint társadalmi modellje és nemzetközi szintű fejlődése, továbbá a kölcsönös tiszteleten, a konstruktív párbeszéden és közös sorsunk felismerésén alapuló globális együttműködés révén jelentős mértékben hozzájárulhat ehhez a folyamathoz;
(4) tudomásul veszi a Világbizottság jelentésében a globalizáció előnyeinek és terheinek a világ országai között és azokon belül megvalósuló egyenlőtlen eloszlására vonatkozó utalást és megjegyzi, hogy az eloszlás helyzete csak Ázsiában javult az 1990-es évek óta;
(5) úgy véli, hogy a globalizációnak nem csak azt kell jelentenie, hogy az EU többet tud eladni Európán kívül, hanem azt is, hogy lehetővé kell tennie különösen a harmadik világ országai számára, hogy többet értékesítsenek az EU-ban növekedésük, foglalkoztatási és társadalmi integrációs szintjük fellendítése érdekében; elismeri, hogy a közös agrárpolitika radikális reformot igényel, ha a globalizáció e szempontját keresztül akarják vinni, és ha „a szegénység legyen a múlté” kampányt sikerre akarják vinni;
(6) felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az EU kereskedelmi, mezőgazdasági és külpolitikája megfeleljenek a Szerződés 178. cikkében meghatározott fejlesztési politikának, valamint a millenniumi fejlesztési célkitűzéseknek;
(7) felkéri az Európai Uniót, hogy a mezőgazdaság és a kereskedelem terén sokkal koherensebb politikát folytatva, valamint ezt adósságcsökkentéssel és segélyekkel kiegészítve hozzon konkrét intézkedéseket a szegénység elleni küzdelem érdekében;
(8) hangsúlyozza, hogy szoros kölcsönhatás áll fenn a szegénység és a környezeti károk között: a környezetvédelmi problémák, például a biodiverzitás csökkenése, az éghajlat változása, gyakran a társadalom legszegényebbjeit érintik, és szegénységüket fokozzák; a szegénység pedig nagyobb környezeti károkhoz vezet ott, ahol nincs alternatívája a természeti erőforrások kizsákmányolásának; ennek megfelelően a globalizáció szociális dimenzióját a környezetvédelmi dimenzióval összefüggésben kell szemlélni;
(9) üdvözli a lisszaboni félidős értékelő jelentést, és kiemeli, hogy a felülvizsgált Lisszaboni Stratégia hasznos eszköz lehet a globalizáció számos kihívásának leküzdésére; megismétli, hogy támogatja a Lisszaboni Stratégiát, amely hangsúlyozza a gazdasági, a szociális és a környezetvédelmi dimenziók kölcsönös egymásrautaltságát; a több és jobb munkahely teremtését alapkövetelménynek tekinti a világ társadalmi igazságosság felé történő haladásához; rámutat, hogy a tagállamok jó gyakorlatának bizonyos aspektusai modellként szolgálhatnak a világ többi része számára; felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a tagállamok a gazdasági fejlődés, a foglalkoztatás és a szociálpolitika kétoldalú megerősítésével és adaptációjával sikeresen végrehajtják a szükséges szerkezeti reformokat; kiemeli, hogy e reformok végrehajtásához hatékony kormányzásra van szükség, és sürgeti a tagállamokat és kormányaikat, hogy vállaljanak felelősséget a felülvizsgált lisszaboni menetrend sikeres végrehajtásáért; hangsúlyozza továbbá a tagállamok közötti együttműködés fontosságát az emberi erőforrások, a kutatás és az innováció területén történő beruházások fokozása érdekében; úgy véli, hogy a Lisszaboni Stratégia célkitűzései olyan minimumcélok, amelyek teljesítése iránt a tagállamoknak el kell kötelezniük magukat;
(10) üdvözli, hogy a Bizottság elismeri, hogy az EU versenyképességének fenntartásához az emberek valamennyi korcsoportját érintő hatalmas beruházásokra van szükség az emberi erőforrások területén a társadalmi jólét mindenki számára történő biztosítása érdekében; elvárja tehát, hogy konkrét intézkedések és javaslatok szülessenek az ilyen beruházások biztosítására vonatkozóan, és felhívja az EU-t, hogy összpontosítson a képzés minden szinten, különösen a képzetlen munkavállalók körében történő létrehozásának fejlesztésére annak érdekében, hogy a munkavállalók ki tudják használni a globalizáció kínálta lehetőségeket, és támogassa azokat a vállalatokat, amelyek felelősséget vállalnak dolgozóik gyakorlati képzésében;
(11) hangsúlyozza, hogy hatékony munkaerő-piaci szabályokat és szociális biztonsági rendszereket a kormányok egyedül nem, csak a társadalmi partnerek bevonásával hozhatnak létre, akiknek mind nemzeti, mind európai szinten joguk van részt venni a döntéshozatali folyamatban; úgy véli, hogy fokozni kell a munkaadói szervezetek és szakszervezetek lehetőségeit és képességeit egy konstruktív társadalmi párbeszédben való részvételre, mivel ez alapvető fontosságú az újrastrukturálás lehetségesen negatív következményeinek enyhítése, illetve leküzdése érdekében, valamint előfeltétele a globalizáció negatív következményeinek és pozitív lehetőségeinek EU általi előrejelzéséhez;
(12) hangsúlyozza az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának és az ILO munkakörülményekre vonatkozó alapvető normáinak (CLS) fontosságát, kiemeli valamennyi emberi jog, köztük a gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális jogok egymásra utaltságát és oszthatatlanságát, a munkahelyi diszkrimináció, a kényszermunka és a kötelező munka eltörlésére, az egyesülési szabadságra és kollektív tárgyaláshoz való jogra, valamint a gyermekmunka eltörlésére vonatkozóan; rámutat arra, hogy az Egyetemes Nyilatkozat és a CLS által meghatározott alapelveket jelenleg nem érvényesítik megfelelően;
(13) megjegyzi, hogy a WCSDG véleménye szerint a CLS-ek esetében a valós gyakorlat gyakran meghazudtolja a politikai határozatokat és gyakorlatokat; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a CLS-ek megerősítésére bel- és külpolitikáikban, és biztosítsák, hogy a bel- és külpolitikák semmilyen aspektusa ne akadályozza e normák érvényesítését; megjegyzi, hogy az EU-nak kétoldalú és regionális megállapodásokon, a fejlesztési és külső együttműködéseken, a kereskedelmi politikán, a fejlődő országok piachoz történő hozzáférésének biztosításán, a társadalmi fejlődést célzó magánkezdeményezések, valamint a jó kormányzás globális szinten való ösztönzésén keresztül lehetősége nyílik a CLS-ek alkalmazásának támogatása;
(14) kéri, hogy a szociális jogok, a társadalmi párbeszéd, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jog érvényesülése és a gyermekek jogainak – különösen az oktatáshoz való jog – védelme kapjanak nagyobb szerepet az EU különféle külső programjaiban annak érdekében, hogy a fejlődő országokban elsőbbséget élvezhessen a demokratizálódás és a jogállam megvalósulása, melyek nélkül a fenntartható fejlődés elképzelhetetlen (lásd a 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozót);
(15) követeli, hogy a Bizottság kétoldalú megállapodásokon keresztül biztosítsa az ILO normáinak betartását annak érdekében, hogy garantálja az emberséges munkakörülményeket és a nők és gyermekek kihasználásának elkerülését az érintett országokban;
(16) üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a kétoldalú kapcsolatok pozitív ösztönzést is magukba foglalhatnak a meghatározott társadalmi normáknak megfelelő termékek használatára; üdvözli a Bizottság „közös kétoldalú megfigyelőállomások" létrehozására irányuló javaslatát, melyek célja a globalizáció a kétoldalú megállapodásokban megjelenő társadalmi dimenziójának megvitatása és megfigyelése; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a társadalmi címkézésről szóló javaslatot; úgy véli, hogy az Uniónak kétoldalú kapcsolatai révén a WCSDG javaslatait is támogatnia kell, hogy az EU-n kívülre kihelyezett munkahelyek ne a harmadik világban működő, munkásnyúzó, egészségtelen üzemekben végzett munka kialakulásához vezessenek, hanem olyan minőségi munkahelyek jöjjenek létre, amelyek javítják az ezekben az országokban dolgozó emberek és családjuk életkörülményeit;
(17) e vonatkozásban felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon felül minden meglévő kétoldalú egyezményt, különösen a gazdasági partnerségi egyezményeket és a halászati partnerségi egyezményeket, annak érdekében, hogy biztosítsa ezek teljes összhangját a millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel, valamint a fenntartható fejlődés elvével;
(18) üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a nemzetközi párbeszéd minőségének javítása érdekében a Bizottság, a Tanács és a tagállamok támogassák, hogy az ILO kapjon megfigyelői státuszt a WTO-ban; megjegyzi, hogy 2002. július 4-i állásfoglalásában a Parlament korábban intézett ilyen tartalmú felhívást az intézmények és a tagállamok felé, és most előrelépésre kéri őket e területen; továbbá felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket abba az irányba, hogy az ILO normái kötelező érvényűvé váljanak a WTO tagjai számára;
(19) úgy véli, hogy az ILO Méltányos Munka Programjával összhangban a méltányos munka kérdését nemzeti, európai uniós és globális szinten egyaránt prioritásként kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a szegénység hatékony megszüntetéséhez elengedhetetlenül szükséges a tisztességes munka lehetőségének biztosítása, beleértve a munkavállalói jogokat, a szociális védelmet, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőséget; felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy ez a cél nem szerepel az Európai Unió külpolitikájában, sem az Unió nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi és monetáris politikájában;
(20) úgy véli, hogy az EU-nak mint globális szereplőnek a „tisztességes munkát és tisztességes nyugdíjat mindenkinek” célkitűzés elsőszámú előmozdítójának kell lennie; hangsúlyozza, hogy el kell fogadni és el kell ismerni a munkavállalói jogokra és a szociális védelemre vonatkozó normák bizonyos minimumát mint olyan társadalmi-gazdasági alapszintet, amely hosszú távú jólétet biztosít a világ bármely országában, és a munkahelyek, a foglalkoztatás és a „tisztességes munka” biztosítását egy kilencedik célkitűzés központi elemeiként minél hamarabb fel kell venni a millenniumi fejlesztési célok közé;
(21) egyetért a WCSDG-vel abban, hogy a millenniumi fejlesztési célkitűzések az első lépést jelentik egy társadalmi-gazdasági alapszint létrehozása felé a globális gazdaságban, egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EU politikáinak koherenciáját meg kell erősíteni e területen; elvárja, hogy a Bizottság álljon elő konkrét javaslatokkal e célok elérésére; hangsúlyozza, hogy a globális verseny fenntartása érdekében hasztalan az EU társadalmi vívmányainak csökkentése, sokkal inkább a termelékenységet és az oktatást kellene javítani egy magasabb EU-s jövedelmi szint fenntartása érdekében;
(22) felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a regionális szint a társadalmi modellek fejlesztésének és a globalizációs kihívások megválaszolásának megfelelő szintje; rámutat arra, hogy a tagállamok közötti szolidaritás, valamint az EU és a szomszédos országok közötti, az Európai Szomszédsági Politika segítségével kiépített szoros kapcsolatok példaként szolgálhatnak a világ más részei számára; úgy véli, hogy az EU partnerségeinek többek között a munkaügyi normákra is vonatkozó társadalmi pillért is magukban kell foglalniuk;
(23) elvárja a Bizottságtól, hogy az uniós támogatásokat a negatív eredmények leküzdése és a sebezhetőbb régiók és iparágak, valamint a gyengébb munkavállalói csoportok számára új lehetőségek megteremtése érdekében használja fel; elvárja a Bizottságtól, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalatok ne költözzenek el pusztán a strukturális vagy más alapokból származó támogatások elnyerése miatt, valamint követeli a hosszú távú célkitűzések ezen alapok elosztásában való érvényesülésének rendszeres felülvizsgálatát;
(24) kiemeli a méltányos kereskedelem fontosságát a mezőgazdasági területeken tapasztalható szegénység megszüntetésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon azon ígéretek konkrét nyomon követéséről, amelyek nagyobb műszaki és költségvetési támogatást helyeztek kilátásba a méltányos kereskedelmet folytató termelők és európai terjesztőik számára;
(25) hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelem rendszerében fennálló viszonylag gyenge pozíciójuk figyelembe vétele érdekében a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok továbbra is aszimmetrikus bánásmódot igényelnek a WTO-ban;
(26) hangsúlyozza, hogy a globalizáció szociális dimenziója a WTO rendszerének reformja mellett szól; hangsúlyozza továbbá, hogy a WTO-megállapodásokat gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásuk tekintetében kell értékelni, a kereskedelem technikai akadályairól szóló és egyéb megállapodásokban a szükségesség vizsgálatát a fenntarthatóság vizsgálatával kell felváltani;
(27) hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a WTO tényleges demokratikus ellenőrzését, amely választott képviselők vagy parlamentek általi tényleges jogalkotói ellenőrzést von maga után;
(28) kiemeli a koherens politizálás fontosságát, és egyetért a Bizottsággal a tekintetben, hogy az EU-nak egységesebben kellene fellépnie az ENSZ-ben, a Bretton Woods-i és egyéb nemzetközi intézményekben; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy a többi ILO-tagállam elérje a szükséges politikai koherenciát a nemzetközi szervezetekben, különösen a WTO-ban; úgy véli, hogy e szervezetek számára prioritássá kell tenni az egyetemesen elismert minimális munkaügyi normákat; úgy véli, hogy a kormányközi intézményekben való egységesített részvétel növelné az EU pozitív hatását a társadalmi dimenzióba teljes mértékben illeszkedő fejlesztési modell népszerűsítésére;
(29) hangsúlyozza, hogy a harmadik világ társadalmi fejlődésének megerősítése szempontjából feltétlenül szükség van egy megerősített ENSZ-re; ezért ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ reformja érdekében tett erőfeszítéseket; rámutat, hogy csak az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) megújítása és megerősítése – szerencsés esetben mint Humán Fejlesztési Tanács, amely felhatalmazást kap arra, hogy koordinálja az IMF-et, a Világbankot, a WTO-t, az ILO-t, valamint az ENSZ Fejlesztési Programját (UNDP) és az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP) – révén biztosítható az a politikai koherencia, amely szükséges a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához, illetve tágabb értelemben ahhoz, hogy a globalizáció elősegítse a társadalmi fejlődést;
(30) egyetért a WCSDG-vel abban, hogy a parlamenti ellenőrzést jelentős mértékben ki kell terjeszteni a többoldalú rendszer felett; üdvözli a világban működő gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi politikák közötti koherenciával és következetességgel foglalkozó parlamentközi csoport felállítására irányuló javaslatot, melynek célja a jelentősebb nemzetközi intézmények feletti integrált áttekintés kialakítása lenne; ezt lehetőségként értékeli az Európai Parlament számára a parlamentközi csoportban való részvételre és a globalizáció előnyeinek maximalizálására a társadalom valamennyi csoportja érdekében;
(31) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a magánszektor és a magánkezdeményezések, valamint a közös érdekeltségű csoportok megalakítása és mobilizálása, továbbá a különféle társadalmi szervezetek (például a nem kormányzati szervezetek) globális intézkedései jelentős mértékben hozzájárulhatnak a felelősségteljes szociális kormányzás előmozdításához; üdvözli, hogy a Bizottság támogatja az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait, melyek viszonyítási pontokat nyújtanak a felelősségteljes üzleti eljárások tekintetében; támogatja a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy az iránymutatások végrehajtásának előmozdítására a kétoldalú szerződésekbe hivatkozásokat építsenek be; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az irányelveket szigorúbban és következetesebben kell végrehajtani; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is folytasson felvilágosító tevékenységet a jó gyakorlattal, a meglévő eszközökkel és az OECD iránymutatásaival kapcsolatban;
(32) úgy véli, a kis- és középvállalatokat nem szabad kiszorítani a globalizált gazdaságban való aktív részvételből, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket e vállalatok hálózatba szerveződésének előmozdítására; felhívja ezen kívül az európai részvénytársaság és az európai szövetkezet statútumának oly módon történő kiigazítását, hogy az ilyen vállalatok is a globalizált gazdaság teljes jogú tagjai lehessenek;
(33) megjegyzi, hogy a WCSDG javaslata szerint az ILO-nak több érintett részvételével fórumot kellene összehívnia a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (CSR) témakörében; megjegyzi, hogy a WCSDG elismeri a CSR rendszerek valódi hatásával kapcsolatos szkepticizmust; javasolja, hogy a Bizottság folytasson további felvilágosító tevékenységet a CSR üzleti alkalmazásával kapcsolatban;
(34) megjegyzi, hogy a Bizottságnak a multinacionális vállalatok társadalmi felelősségvállalásának növelésére irányuló erőfeszítései eddig kevés eredménnyel jártak; ezért felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat arra nézve, hogy miként lehet a CSR kötelező jellegét előmozdítani, és megakadályozni, hogy azok a vállalatok, amelyek maguk nem tesznek erőfeszítéseket ebben az irányban, a többiek erőfeszítéseinek előnyeit élvezhessék;
(35) kiemeli a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményen alapuló és a munkaerőpiac igényeinek megfelelő bevándorlási politikák kidolgozásának szükségességét, amelyek egyrészt figyelembe vennék a munkaerőpiac igényeit, másrészt pedig megfelelő védelmet nyújtanának a vendégmunkások és családtagjaik jogait illetően;
(36) felhívja a figyelmet arra, hogy a migráció a globalizációról folyó vita egyik fontos és egyben érzékeny témája, amely csak akkor oldható meg, ha a tagállamok már megegyeztek a közös elismerési és integrációs eljárásban;
(37) hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az állampolgárok a globalizáció előnyeiről és kihívásairól egyaránt jobb tájékoztatást kapjanak, és kiemeli az oktatási intézmények és a média fontosságát e tekintetben; úgy véli, hogy a globalizációból eredő demokráciadeficit növeli a globalizációtól való félelmet, és a társadalmi párbeszéd javíthatja az állampolgárok demokratikus részvételének lehetőségét;
(38) sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges erőforrásokat és befektetéseket a fenti folyamatok előmozdítására;
(39) utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a tagállamok, valamint a csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.
INDOKOLÁS
Background
Commission Communication COM(2004)0383, briefly describes the current range of actions undertaken in the framework of the Union regarding the social dimension of globalisation and makes proposals for certain changes. It is intended to be a first contribution to the debate, started by the publication of the report of the World Commission on the Social Dimension of Globalisation (WCSDG). The WCSDG, was established by the International Labour Organisation, and published its authoritative report on the social impact of globalisation on 24 February 2004.
The report of the WCSDG sends a critical but positive message for changing the current path of globalisation. The premise of the report is that the global market economy has demonstrated great productive capacity and that, wisely managed, it can deliver unprecedented material progress, generate more productive and better jobs for all and contribute significantly to reducing world poverty. It argues, however, that the current process of globalisation is generating unbalanced outcomes between and within countries and that seen through the eyes of the vast majority of men and women, globalisation has not met their simple and legitimate aspirations for decent jobs and a better future for their children. It notes that even in economically successful countries some workers and communities have been adversely affected by globalisation.
The Commission Communication discusses the contribution that the EU can make through both its external and internal policies in shaping the process of globalisation and making it fairer for all. It deals with the EU's economic and social model, its bilateral and regional relations (including "Neighbourhood policy", human rights and migration), development and external cooperation, trade policy, promoting initiatives for social development and governance at global level.
The Social Dimension of Globalisation is a vast topic and this report focuses on the elements which appear to the Rapporteur to be most relevant to the Employment and Social Affairs Committee.
Action to be taken at EU Level
(i) Internal Policies
The EU model has always emphasised a strong social dimension to economic integration and this is reflected in the Lisbon Agenda agreed between Heads of Government and State in 2000. While it is accepted that the European social model cannot be copied in every detail in other parts of the world, certain aspects of good practice may be able to be transposed to other parts of the world. Before this can happen, however, it is necessary for Member States to make the revised Lisbon Agenda a success and to take responsibility for implementing the necessary reforms to turn it into reality.
(ii) External policies
The WCDSG reports that while there is general acceptance by the international community of the value of Core Labour Standards (CLS), the practice on the ground often belies the commitments which have been undertaken at the highest political level. Discrimination is still widespread and blatant violations of labour and trade union rights take place. The Rapporteur calls on the Commission, Council and Member States to promote Core Labour Standards in their internal and external policies and ensure that none of their policies impede the implementation of these rights.
The European Parliament has already called on the Commission, Council and Member States to work towards attaining observer status for the ILO and the World Trade Organisation (WTO)[1]. The Rapporteur welcomes the Commission's proposal in this regard but calls on the institutions to now make progress in this area.
While reducing unemployment is a major goal in many countries this in itself is not enough. There are many people who are fully employed in unacceptable jobs. Employment must be freely chosen and provide an income sufficient to satisfy basic economic needs. Rights and representation must be respected, basic security attained through one form or another of social protection and adequate conditions of work must be assured. These important elements in the UN's "Decent Work" agenda should be made a priority issue at all levels.
The Rapporteur highlights the importance of policy coherence in the international institutions.
Enterprises shape the world of work and influence the social and economic environment in which people live. The Rapporteur therefore supports the promotion of Corporate Social Responsibility (CSR) and calls on the Commission to raise awareness of existing tools and practices such as the OECD Guidelines. It is also necessary for the Commission to continue to raise awareness of the economic arguments for CSR among the business community.
People are generally not fully aware of the implications of globalisation, the Rapporteur therefore highlights the important role of educational institutions and the media in the process of keeping the public well informed about these processes.
The Rapporteur welcomes the proposal for a Parliamentary Group to oversee the multilateral system in terms of coherence and consistency between global economic, social and environmental policies. This could be a real opportunity for the European Parliament to play an active role in shaping the future development of globalisation and harnessing its potential for good.
- [1] OJ C 271E, 12.11.2003, p. 598 .
VÉLEMÉNY A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (4.10.2005)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a globalizáció társadalmi dimenziójáról
(2005/2061 (INI))
A vélemény előadója: Poul Nyrup Rasmussen
JAVASLATOK
A Külügyi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. üdvözli a Globalizáció Társadalmi Dimenziója Világbizottságának (WCSDG) jelentését és támogatja a jelentés következtetéseit; elismeri a versenyképesség fontosságát a munkahelyek biztonsága terén és hangsúlyozza, hogy a szegénység hatékony megszüntetéséhez elengedhetetlenül szükséges a tisztességes munka lehetőségének biztosítása – beleértve a munkavállalói jogokat, a szociális védelmet, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőséget; felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy ez a cél nem szerepel az Európai Unió külpolitikájában, sem az Unió nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi és monetáris politikájában; ezért úgy gondolja, hogy a „tisztességes munkát mindenkinek” és „tisztességes nyugdíjat mindenkinek” mint egyesítő célkitűzéseknek az Unió kül- és belpolitikájában egyaránt szerepelniük kell;
2. úgy véli, hogy az EU-nak mint globális szereplőnek a „tisztességes munkát és tisztességes nyugdíjat mindenkinek” célkitűzés elsőszámú előmozdítójának kell lennie; hangsúlyozza, hogy meg kell határozni és el kell ismerni a munkavállalói jogok és a szociális védelem minimumát mint olyan társadalmi-gazdasági alapszintet, amely hosszú távú jólétet biztosít a világ bármely országában, és a munkahelyek, a foglalkoztatás és a „tisztességes munka” biztosítását kilencedik célkitűzésként minél hamarabb fel kell venni a millenniumi fejlesztési célok közé;
3. hangsúlyozza az ILO munkakörülményekre vonatkozó alapvető normáinak (CLS) nélkülözhetetlenségét és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU felhasználja szerteágazó kétoldalú kapcsolatait a fenti normák megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy az ILO munkakörülményekre vonatkozó alapvető normáinak (CLS) betartása és alkalmazása a WTO-tagság előfeltétele kell, hogy legyen, és az ILO-nak ennek megfelelően megfigyelői státuszt kell kapnia a WTO-ban; úgy véli, hogy az Uniónak kétoldalú kapcsolatai révén a WCSDG javaslatait is támogatnia kell, hogy az EU-ból történő munkahely-kihelyezések ne a harmadik világban működő, munkásnyúzó, egészségtelen üzemek kialakulásához vezessenek, hanem olyan minőségi munkahelyek jöjjenek létre, amelyek javítják az ezekben az országokban dolgozó emberek és családjuk életkörülményeit; hangsúlyozza továbbá, hogy a megfelelő kormányzati munka, a jól és hatékonyan működő állam, az erős civil társadalom, az alapvető demokratikus szabadságjogok és az eredményes szociális párbeszéd meghatározó szerepet játszik abban, hogy a különböző népek, társadalmak és nemzetek saját hasznukra fordítsák a globalizációt, és ezt az Uniónak kétoldalú kapcsolataiban kiemelten kell kezelnie;
4. hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai közötti, valamint a gazdasági irányítás és fejlesztés globális intézményei – pl. az IMF, a Világbank, a WTO az ILO és az UNDP – közötti politikai koherencia elsődleges fontosságú a harmadik világ fejlődése szempontjából, valamint annak érdekében, hogy a globalizáció az egész világon mindenki számára kedvező lehetőségeket kínáljon; hangsúlyozza, hogy a hatékonyság érdekében ezeknek a szervezeteknek azonos célokat kell kitűzniük; ezért üdvözli a WCSDG nagyobb politikai koherenciára vonatkozó konkrét javaslatait; üdvözli a Bizottság elhatározását is, a nemzetközi pénzügyi intézmények (IFI-k) közötti koherencia biztosítására, valamint arra vonatkozóan, hogy ezek az intézmények egységes hangon szólaljanak meg; hangsúlyozza, hogy az EU sokkal erősebb globális szereplő, amikor a multilaterális intézményekben egységesen lép fel;
5. hangsúlyozza, hogy a harmadik világ társadalmi fejlődésének megerősítése szempontjából feltétlenül szükség van egy megerősített ENSZ-re; ezért ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az erőfeszítéseket, amelyek célja az ENSZ reformja; rámutat, hogy csak egy új és megerősített ECOSOC – szerencsés esetben mint Humán Fejlesztési Tanács, amely felhatalmazást kap arra, hogy koordinálja az IMF-et, a Világbankot, a WTO-t, az ILO-t, valamint az UNDP-t és az UNEP-et – segítségével biztosítható a politikai koherencia, amely szükséges a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához, illetve tágabb értelemben ahhoz, hogy a globalizáció elősegítse a társadalmi fejlődést.
.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A globalizáció társadalmi dimenziója | |||||
|
Eljárási szám |
||||||
|
Illetékes bizottság |
EMPL | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
AFET | |||||
|
Megerősített együttműködés |
| |||||
|
Vélemény előadója |
Poul Nyrup Rasmussen | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
14.9.2005 |
4.10.2005 |
|
|
| |
|
Javaslatok elfogadásának dátuma |
4.10.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
39 1 3 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Panagiotis Beglitis, Bastiaan Belder, Monika Beňová, Elmar Brok, Philip Claeys, Simon Coveney, Anna Elzbieta Fotyga, Jas Gawronski, Ana Maria Gomes, Alfred Gomolka, Richard Howitt, Jana Hybášková, Anna Ibrisagic, Toomas Hendrik Ilves, Ioannis Kasoulides, Helmut Kuhne, Joost Lagendijk, Vytautas Landsbergis, Francisco José Millán Mon, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Justas Vincas Paleckis, Tobias Pflüger, João de Deus Pinheiro, Bernd Posselt, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Gitte Seeberg, Marek Maciej Siwiec, István Szent-Iványi, Paavo Väyrynen, Inese Vaidere, Ari Vatanen, Jan Marinus Wiersma, Karl von Wogau, Luis Yañez-Barnuevo García, Josef Zieleniec | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Árpád Duka-Zólyomi, Jaromír Kohlíček, Rihards Pīks, Aloyzas Sakalas, Inger Segelström, Csaba Sándor Tabajdi | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
VÉLEMÉNY A FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL (2.9.2005)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a globalizáció szociális dimenziójáról
(2005/2061(INI))
A vélemény előadója: Marie-Hélène Aubert
JAVASLATOK
A Fejlesztési Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. úgy véli, a kis- és középvállalatokat nem szabad kiszorítani a globalizált gazdaságban való aktív részvételből, ezért kéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket e vállalatok hálózatba szerveződésének előmozdítására; sürgeti ezen kívül az európai részvénytársaság és az európai szövetkezet statútumának oly módon történő kiigazítását, hogy az ilyen vállalatok is a globalizált gazdaság teljes jogú tagjai lehessenek;
2. kéri, hogy a szociális jogok, a társadalmi párbeszéd, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jog érvényesülése és a gyermekek jogainak, különösen az oktatáshoz való jog védelme kapjanak nagyobb szerepet az EU különféle külső programjaiban annak érdekében, hogy a fejlődő országokban elsőbbséget élvezhessen a demokratizálódás és a jogállam megvalósulása, melyek nélkül a fenntartható fejlődés elképzelhetetlen (lásd a 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozót);
3. felkéri az Európai Uniót, hogy a mezőgazdaság (törölve) és a kereskedelem terén sokkal koherensebb politikát folytatva, valamint ezt adósságcsökkentéssel és segélyekkel kiegészítve hozzon konkrét intézkedéseket a szegénység elleni küzdelem érdekében;
4. aggodalmát fejezi ki a fejlődő országokat érintő agyelszívás miatt, különösen az egészségügyhöz kötődő szakmák esetében; felhívja a tagállamokat, hogy ennek kapcsán fogadjanak el etikus toborzási politikákat, a Bizottságot pedig, hogy állítsa össze a jelenleg alkalmazott gyakorlatok áttekintését az e kérdésre vonatkozó etikai szabályok megfogalmazása végett;
5. azt tapasztalja, hogy a mezőgazdaság továbbra is a gazdaság sarokkövének tekinthető a déli félteke legtöbb országában, hogy a kis- és családi gazdaságokat háttérbe szorítja az üzleti szemléletű mezőgazdaság, hogy a nagy élelmiszeripari vállalatok egyre inkább ellenőrzésük alatt tartják az egész piacot, hogy ezen országok lakosságának nagy része továbbra is falusi övezetekben él, ezért ezeknek az országoknak szükség esetén felmentést kell adni a mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó liberalizációs kötelezettség alól, a fejlődő országok számára biztosított egyedi és differenciált bánásmód révén, hogy a legnagyobb mértékben hasznukra válhasson az európai exporttámogatások megszűnése;
6. kiemeli a méltányos kereskedelem fontosságát a mezőgazdasági területeken tapasztalható szegénység megszüntetésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon azon ígéretek konkrét nyomon követéséről, amelyek nagyobb műszaki és költségvetési támogatást helyeztek kilátásba a méltányos kereskedelmet folytató termelők és európai terjesztőik számára;
7. úgy véli, hogy a multinacionális vállalatok szociális és környezetvédelmi felelősségét világosan ki kell mondani, különösen az olyan vállalatok esetében, amelyek a természeti források kiaknázásával és kereskedelmével, vagy a kőolaj- és bányászati források kiaknázásával foglalkoznak, az EU e területen tett fellépését pedig meg kell erősíteni; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségről (CRS) szóló fórum munkájából következő konkrét intézkedések túlságosan régóta váratnak magukra, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az ősz elején hozza nyilvánosságra közleményét e témában;
8. aláhúzza, hogy a jelenlegi gazdasági modell nagy mértékben kötődik a kőolaj-forrásokhoz, valamint hogy ez a függőség károsan befolyásolhatja nem csak az árak alakulását az energiahordozók hiánya függvényében, hanem a déli olajtermelő országok konfliktusait és politikai instabilitását is, ami súlyos társadalmi következményekkel járhat.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A globalizáció szociális dimenziója | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
EMPL | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
DEVE | |||||
|
Megerősített együttműködés |
nem | |||||
|
Fogalmazó |
Marie-Hélène Aubert | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
13.7.2005 |
30.8.2005 |
|
|
| |
|
Módosítások elfogadásának dátuma |
30.8.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
32 0 0 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Margrete Auken, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Thierry Cornillet, Nirj Deva, Alexandra Dobolyi, Fernando Fernández Martín, Michael Gahler, Filip Andrzej Kaczmarek, Glenys Kinnock, Ģirts Valdis Kristovskis, Maria Martens, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Luisa Morgantini, José Javier Pomés Ruiz, Toomas Savi, Pierre Schapira, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, Paul Verges, Anna Záborská, Mauro Zani | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Marie-Hélène Aubert, John Bowis, Manolis Mavrommatis, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Carl Schlyter, Åsa Westlund, Jürgen Zimmerling | |||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
A globalizáció szociális dimenziója | ||||||||||||
|
Eljárási szám |
|||||||||||||
|
Jogalap (eljárási szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
EMPL | ||||||||||||
|
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
AFET 12.5.2005 |
DEVE 12.5.2005 |
INTA 12.5.2005 |
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
INTA 24.5.2005 |
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésben szereplő állásfoglalásra irányuló indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Mihael Brejc |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
11.7.2005 |
5.10.2005 |
|
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
5.10.2005 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
28 1 1 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jan Andersson, Jean-Luc Bennahmias, Emine Bozkurt, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Proinsias De Rossa, Richard Falbr, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Ria Oomen-Ruijten, Pier Antonio Panzeri, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Edit Bauer, Mihael Brejc, Udo Bullmann, Françoise Castex, Lasse Lehtinen, Leopold Józef Rutowicz, Elisabeth Schroedter, Marc Tarabella, Patrizia Toia | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
| ||||||||||||
|
Benyújtás dátuma – A6 |
18.10.2005 |
A6-0308/2005 | |||||||||||