JELENTÉS a szexuális kizsákmányolás által veszélyeztetett nők és gyermekek kereskedelmének megakadályozásáról szóló stratégiáról
7.12.2005 - (2004/2216(INI))
Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Christa Prets
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a szexuális kizsákmányolás által veszélyeztetett nők és gyermekek kereskedelmének megakadályozásáról szóló stratégiáról
Az Európai Parlament,
- tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának[1] 5. cikkére, mely szerint „tilos az emberkereskedelem”,
- tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 4. és 5. cikkeire,
- tekintettel az ENSZ egyezményeire és nyilatkozataira, különös tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló 1979. évi Egyezmény 5. és 6. cikkeire,[2]
- tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. évi egyezményre, melynek célja a gyermekeknek a szexuális kizsákmányolás és szexuális visszaélés valamennyi formájával szembeni védelme, és amelynek célja a gyermekek erőszakos elrablását, eladásának és kereskedelmének megakadályozása,
- tekintettel a határokon átívelő szervezett bűnözés elleni ENSZ egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló 2000. évi palermói jegyzőkönyvre,
- tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló, 2002. szeptember 20-án elfogadott brüsszeli nyilatkozatra, amely az érintett területek valamennyi nemzeti és nemzetközi szereplője részvételével a származási, tranzit- és célországok közötti hatékony összehangolt intézkedésekre szólít fel, és különös tekintettel annak 7. és 8. cikkére;
- tekintettel az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, 2002. július 19-én elfogadott 2002/629/IB tanácsi kerethatározatra[3],
- tekintettel a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-én elfogadott 2004/68/IB tanácsi kerethatározatra[4],
- tekintettel a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekben érintett illetékes hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-én elfogadott 2004/81/EK tanácsi irányelvre[5],
- tekintettel a 2003-ban az Európai Bizottság által létrehozott, emberkereskedelmi szakértői csoport véleményére,
- tekintettel az Európai Tanács 1999. október 15‑16-i tamperei ülésének következtéseire, melyben felszólítanak az emberkereskedelemmel foglalkozók elleni küzdelemre és hangsúlyozzák az emberkereskedelem valamennyi formája megakadályozásának szükségességét,
- tekintettel a Bizottság részéről a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A szabadság, biztonság és igazságosság övezete: a tamperei program mérlege és az új iránymutatások” című közleményre (COM(2004)0401)[6],
- tekintettel a gyermekekkel, a fiatalokkal és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet szolgáló megelőző intézkedésekre vonatkozó közösségi cselekvési program (a Daphne program) elfogadásáról szóló, 2000. január 24-i 293/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[7],
- tekintettel az ENSZ nőkről szóló 4. világkonferenciájának Pekingi Nyilatkozatára,[8],
- tekintettel a szabadságról, a biztonságról és az igazságosságról szóló hágai programra[9], mely felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot az emberkereskedelem elleni küzdelem bevált gyakorlataira, normáira és mechanizmusaira vonatkozó terv kidolgozására,
- tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló, a Miniszterek Bizottsága által 2005. május 3-án elfogadott egyezményére,
– tekintettel 2000. május 19-i állásfoglalására a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett felhívásáról „Új intézkedések a nők kizsákmányolása elleni harc területén" címmel [10]
- tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
- tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0400/2005),
A. mivel az emberkereskedelem az alapvető emberi jogok súlyos megsértésével és olyan kegyetlen bánásmódokkal társul, mint a kényszer, az erőszak, a fenyegetés, a megalázás, az elrablás, a bántalmazás, a szexuális kizsákmányolás, a félrevezetés vagy a csalás,
B. emlékeztet arra, hogy – amint azt a Tanács soros elnöke 2005. június 23-án az Európai Parlamentben kijelentette – évente 600 000–800 000 ember válik emberkereskedelem áldozatává világszerte; mivel minden évben több mint 100 000 nő válik emberkereskedelem áldozatává az Európai Unióban,
C. mivel a nőket és a gyermekeket különösen veszélyezteti a rabszolgaság e modern formája, amely elsősorban a bűnhálózatok ellenőrzése alatt áll, és mivel ezért nagyobb a kockázata, hogy emberkereskedelem áldozatává válnak,
D. mivel a nők és gyermekek kereskedelmét lehetővé tevő egyik legfőbb tényező a prostitúció helyi piacainak létezése, amelyeken megvan a lehetőség és a szándék a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolás céljából történő eladására és megvásárlására; mivel az emberkereskedők alapvetően a déli országokból az északiakba és keletről nyugatra küldenek nőket és gyermekeket, ahol a vevőkereslet a legnagyobb,
E. tekintettel arra, hogy az emberkereskedelemre vonatkozó zéró tolerancia elérésére az Európai Uniónak látható és hiteles célokat kell kitűznie, mint például az emberkereskedelem áldozatai számának felére csökkentése a következő 10 év során; mivel azonban az átfogó cél természetesen az kiemelten súlyos bűncselekménynek és az emberi jogok súlyos megsértése e formájának mielőbbi teljes mértékű felszámolása,
F. mivel a Tanácsnak és a Bizottságnak az Amszterdami Szerződés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtésére vonatkozó rendelkezései legmegfelelőbb végrehajtásának módjáról szóló bécsi cselekvési terve[11] nagyobb erőfeszítésekre szólít fel, mindenekelőtt néhány olyan terület, mint az emberkereskedelem, különösen a nők, valamint a fiatalkorúak és a gyermekek kizsákmányolása területén közös meghatározásokkal, feladatokkal és szankciókkal kapcsolatos megállapodások érdekében,
G. mivel a gyermekek és fiatalkorúak kereskedelme és csempészete nem vizsgálható azonos szempontok alapján, mint a nők kereskedelme és csempészete, és mivel egyedi elbánást kell alkalmazni egyrészt a gyermekek, másrészt a serdülőkorúak szükségleteihez igazodva, mivel ez utóbbiak szükségleteinek kezelése különbözik a gyermekek szükségletei kezelésétől,
H. mivel az EU tagállamai számára az emberkereskedelem közös meghatározását felállító és kötelező elemeit rögzítő, az emberkereskedelem elleni harcra vonatkozó 2002. július 19-i 2002/629/IB kerethatározat elfogadása ellenére a tagállami szankciókat különösen a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása tekintetében még mindig nem harmonizálták,
I. tekintettel arra, hogy az emberkereskedelem, és különösen a nő- és gyermekkereskedelem elleni küzdelem politikai prioritását hangsúlyozó EU-Szerződések, számos már elfogadott jogalkotási intézkedés és meghozott politikai nyilatkozat – mint például a 2002-es brüsszeli nyilatkozat – ellenére továbbra sincs észrevehető, valódi javulás; mivel, ezzel ellentétben úgy tűnik, hogy az emberkereskedelem a többi szervezett bűnözési formához viszonyítva a leggyorsabban bővülő bűnözési forma,
J. mivel nemcsak az egyes tagállamok egyedi fellépése szükséges, hanem EU- és nemzetközi szintű holisztikus és integrált multidiszciplináris megközelítés révén foglalkozni az emberkereskedelem megakadályozásával, amely magába foglalná a tagállamokra vonatkozó közös büntetőjogi elemek meghatározását, különös tekintettel a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra,
K. tekintettel arra, az áldozatok személyes helyzetének súlyosságara és veszélyeztetettségére, valamint arra, hogy részvételük szükséges a bűnszszervezetek leleplezéséhez, illetve vezetőik felkutatásához és elfogásához,
L. mivel a nő- és gyermekkereskedelem elleni küzdelem során a közös, elfogadott meghatározásoknak, illetve az összehasonlítható adatokra, kutatásra és elemzésre vonatkozó közös iránymutatásoknak a hiánya a hatékony fellépés és politikák jelentős akadálya,
M. mivel a nő- és gyermekkereskedelem nemzetközi bűncselekmény, a hatékony megelőzési stratégiák megkövetelik az alábbiakat:
- az emberkereskedelmi piac háromszögének, vagyis az áldozat, a kereskedő és az ügyfél ellenőrzése;
- jogi és pszichológiai segítségnyújtással kapcsolatos programok és védelem a legveszélyeztetettebb csoportoknak ;
- a népesség minden rétege, és elsősorban a veszélyeztetett csoportok megfelelő, állandó és rendszeres tájékoztatása és tudatosítása
- a származási, tranzit- és célországok közötti együttműködés;
- együttműködés globális,világméretű, közösségi, regionális, nemzeti és helyi szinten;
- átfogó fellépés olyan nemzetközi szervezetek között, mint az ENSZ, az Európa Tanács, az Európai Unió, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és a G8,
N. mivel a virtuális szex, különösen a számítógépes szex (virtuális szex az interneten) egy új, és egyre növekvő piacot képez, amelynek fellendülése kihat az embercsempészet erősödésére és bővülésére, mivel új technológiák megkönnyítik a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását,
1. hangsúlyozza az emberi jogi megközelítés fontosságát, a nemek esélyegyenlősége érvényesítésének felhasználását és a gyermekkel foglalkozó megközelítést a megelőzési stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában;
2. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberkereskedelem elleni közdelem keretében eddig hozott intézkedések nem eredményezték a szexuális rabszolgaság céljából kizsákmányolt nők és gyermekek számának csökkentését; úgy véli, hogy ezzel ellentétben a szexuális célú emberkereskedelmet az a legerőteljesebb növekedést mutató Unión belüli bűnözési tevékenységnek tekintik a szervezett bűnözés többi formáihoz képest; kiemeli, hogy sürgősen rögzíteni kell azokat a világos és konkrét célkitűzéseket, amelyek lehetővé teszik például az emberkereskedelem áldozatai számának felére csökkentését a következő 10 évben; úgy véli, hogy globális célkitűzés természetesen e bűnözési forma legrövidebb határidőn belüli teljes megszüntetése;
3. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hiányzik az emberkereskedelem és a migráció, a szociális védelem és fejlődés közötti kapcsolatok felismerése, és hogy nincs koherens külpolitika az emberkereskedelem tekintetében;
4. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzon létre egyértelmű jogalapot a nők elleni erőszak mindenfajta formája elleni küzdelemhez, ideértve a nőkereskedelmet is, és határozzon az emberkereskedelem elleni küzdelemre, valamint az olyan kapcsolódó területekre, mint a bevándorlás, a menedék, különösképpen az elnyomás miatti menedékjogra és a szexhez kapcsolódó okokból történő üldöztetésre vonatkozó európai politika teljes mértékben közösségi szintűvé tételéről;
5. javasolja egy közös EU-politika bevezetését, amely egy jogi keret kidolgozására, illetve a szankciókra, a megelőzésre, a bírósági eljárásokra és az elkövetők elítélésére, valamint az áldozatoknak nyújtott védelemre és támogatásra vonatkozó jogi rendelkezések érvényesítésére összpontosít;
6. hangsúlyozza kifejezetten emberkereskedelem elleni intézkedések kidolgozásának szükségességét az EU szomszédsági politikája során és teknitettel az EU jövőbeli bővítésére; felszólít arra, hogy nyújtsanak haladéktalanul pénzügyi támogatást a csatlakozó országoknak, például Bulgáriának és Romániának annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra az emberkereskedelem megelőzését szolgáló, hosszú távú stratégiák kidolgozását;
7. úgy véli, hogy a tagállami intézkedéseknek összhangban kell állniuk a tagállamok politikai nyilatkozataival és hatékonyabban kell átültetniük a vonatkozó közösségi jogszabályokat, különösen az egymás közötti, illetve az Europollal és az Eurojusttal való operatív együttműködés és adatcsere javítása révén;
8. Hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség valamennyi EU-politikában való érvényesítése, illetve az esélyegyenlőségről szóló nemzeti jogszabályok végrehajtása létfontosságú az emberkereskedelem olyan hajtóerőinek ellensúlyozásában, mint a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a munkanélküliség, az oktatás hiánya, a korrupció, a megkülönböztetés és a nők bántalmazása;
9. úgy véli, hogy az emberkereskedelem rejtett okaira irányuló vizsgálatoknak, különösen a szexuális kizsákmányolásra irányuló nő- és gyermekkereskedelem vonatkozásában, a nemzeti és közösségi szinten kellene megvalósulniuk, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák kutatásaikat ezen a téren, és bocsássák rendelkezésre a szükséges forrásokat olyan már rendelkezésre álló programokból, mint a Daphne; a vizsgálatok eredményei hozzájárulhatnak egy megfelelő szexuális tájékoztató program létrehozásához minden tagállamban;
10. felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét az Európai Parlament által kezdeményezett tanulmány eredményeire, a prostitúció és a kizsákmányolásra irányuló nő- és gyermekkereskedelemre irányuló különböző nemzeti jogszabályok vonatkozásában, (Transcrime, „Tanulmány a prostitúcióra és a nő- és gyermekkereskedelemre vonatkozó nemzeti jogszabályokról”);
11. hangsúlyozza, hogy elsősorban és leginkább a keresletet kell visszaszorítani oktatási, jogszabályi, szociális és kulturális intézkedésekkel;
12. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd során módszeresen foglalkozzanak a nők és gyermekek szexuális célokra történő kereskedelmének kérdésével, valamint hogy abban az esetben, ha javulás nem tapasztalható és a harmadik ország részéről nincs egyértelmű jele a cselekvésre irányuló politikai akaratnak, hozzanak megfelelő intézkedéseket a harmadik országokkal kötött valamennyi együttműködési és társulási megállapodásban foglalt emberi jogi és demokráciazáradékokkal összhangban;
13. felszólítja a tagállamokat a nemek esélyegyenlősége érvényesítése iránti erősebb kötelezettségvállalásra, illetve egy gyermekkel foglalkozó megközelítésre az EU fejlesztési együttműködésében és szegénység csökkentésére vonatkozó programjaiban, és sürgeti a nemzetközi szervezeteket, például a Világbankot, a Nemzetközi Valutaalapot és a Kereskedelmi Világszervezetet, hogy kiemelten kezeljék a nőket egyre inkább érintő szegénység és a gyermekek szegénysége elleni küzdelmet;
14. hangsúlyozza, az emberkereskedelem illetve a legális és az illegális bevándorlás közötti kapcsolat kezelésének fontosságát, illetve annak fontosságát, hogy a legális migráció módjait az emberkereskedelem megakadályozására alkalmas mechanizmusnak tekintsék;
15. hangsúlyozza a szexuális kizsákmányolás és a kizsákmányoló munka közötti kapcsolatot a háztartási szolgáltatások terén, mivel a gyermekek és a serdülőkorúak olyan függőségnek vannak alárendelve, amelyből a csempészek hasznot húznak, és kizsákmányolásuk nem kizárólag szexuális jellegű, hanem ugyancsak kapcsolódik a rabszolgasághoz, az illegális örökbefogadáshoz és a kényszermunkához; felszólít az ellenük irányuló mindenfajta bűncselekmény és vétség megelőzésére, illetve az ezek ellen folytatott harc érdekében hozott erőteljes intézkedésekre,
16. sajnálatát fejezi ki az olyan elemzések hiánya miatt, amelyek bemutatják a tagállamokban jelentkező prostitúció iránti keresletnek az emberkereskedelemre gyakorolt ösztönző hatását; úgy véli, hogy a Bizottságnak átfogó tanulmányt kell készítenie arról, hogy a tagállamok prostitúcióra vonatkozó jogszabályai milyen hatással vannak az emberkereskedelem áldozataivá váló emberek számára,
17. felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg és/vagy vizsgálják felül vízumpolitikájukat a visszaélések megakadályozása és a kizsákmányolás elleni védelem biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a származási országok konzulátusai személyzetének együttműködését és azt, hogy megosszák tapasztalataikat egymással, valamint olyan képzésben részesüljenek, amelynek révén a vízumkérelmek feldolgozása során felismerik az emberkereskedelemben esetlegesen érintett eseteket; úgy véli, hogy a személyzetet továbbá képzésben kell részesíteni az érintett nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés érdekében;
18. felszólítja a tagállamokat, hogy létesítsenek nemzeti és nemzetközi segély-telefonvonalakat a nőkereskedelem ellen, és hozzák azt a népesség tudomására tájékoztató kampányok, többek között a nemzeti és helyi televíziók útján; támogatja egy gyermeksegély hívószám követelését, mely hívószámnak egységesnek, nemzetközinek, és ingyenesnek kell lennie;
19. kéri, hogy a nők és gyermekek kizsákmányolásának és megvásárlásának lealacsonyító gyakorlata aktív és hatékony kampány tárgyát képezze az Európai Unió programjainak keretében; ezt a kampányt a Bizottságnak és a tagállamoknak kell bejelenteni az Európai Parlament és minden más európai intézmény saját illetékességi területén belüli fenntartás nélküli támogatásával;
20. felszólítja a Bizottságot, és a tagállamokat, hogy sürgősen és megfelelő módon (többek között jogalkotási úton) kezeljék az embercsempészet növekedésére kiható új technológiák, különösen az Internet alkalmazásának tendenciáját a nők és gyerekek szexuális, többek között pornográfia céljára történő kizsákmányolásának elérhetőségére és keresletére vonatkozó tájékoztatás terjesztése során;
21. sajnálatát fejezi ki a tagállamok és az európai intézmények közötti, a nemzetközi szerződések és egyezmények ratifikációjával és végrehajtásával kapcsolatos folyamatos nehézségek miatt;
22. Felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze az emberkereskedelem elleni hatályos jogszabályok végrehajtását és egységes értelmezését, és kezdjen vizsgálatot a nő- és gyermekkereskedelem elleni küzdelem tekintetében meglévő EU- és nemzetközi szintű jogi intézkedésekről és fellépésekről;
23. üdvözli az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépéséről szóló egyezményének[12] egy ellenőrző mechanizmus (GRETA) létrehozására vonatkozó javaslatait az egyezmény rendelkezései hatékony megvalósításának biztosítására, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság működjön szorosabban együtt az Európa Tanáccsal és más nemzetközi szervezetekkel szexuális kizsákmányolás elleni küzdelem stratégiáinak végrehajtásában;
24. sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európa Tanáccsal és más nemzetközi szervezetekkel, például az Nemzetközi Migrációs Szervezettel közös adatgyűjtés iránymutatások kidolgozása céljából, valamint javasolja közös mechanizmus/eszköz/központ létrehozását helyzetelemzés, információcsere, illetve az emberkereskedelem elleni törvényalkotások, politikák, és intézkedések céljai közötti kapcsolat, és az előbbiek tényleges hatásainak értékelése érdekében;
25. felszólítja a Bizottságot, hogy mutassa be saját Daphne-programját, és ügyeljen arra, hogy a kábítószer-ellenes törvényt különválasszák;
26. sajnálatát fejezi ki az Európában folyó emberkereskedelem jelenségére vonatkozó megbízható adatok hiánya miatt, illetve amiatt, hogy sem a Bizottság, sem az Europol, sem pedig más európai uniós szerv nem tudott pontos adatokat nyilvánosságra hozni az Uniós szintű emberkereskedelemről, különösen a legveszélyeztetettebb csoportok, például a nő- és gyermekkereskedelemről, továbbá a probléma megoldását célzó hatékony lépések elmaradása miatt;
27. sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be a nemzeti kapcsolati pontokat, vagy nevezzenek ki nemzeti előadókat az emberkereskedelemre vonatkozó információk összegyűjtésére, kicserélésére, terjesztésére és feldolgozására, és hangsúlyozza a nemi alapú és összehasonlítható adatok fontosságát, tekintettel arra, hogy az információ bizalmasságának biztosítása és a nem kormányzati szervek számára a számadatok rendelkezésre bocsátása a legnagyobb fontossággal bír;
28. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre és/vagy erősítsék a tudatosító és megelőző kampányokat, melyek célja a társadalom sérülékeny tagjainak és a potenciális áldozatoknak az oktatása a származási országokban, csakúgy, mint a lakosság figyelmének felhívása a problémára a célországokban a hatékonyabb tudatosítás és a kereslet csökkentése érdekében; felszólítja a tagállamokat, különösen Németországot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a 2006-os futball világbajnokság keretében a nőkereskedelem és az erőszakos prostitúció megelőzésére;
29. sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre a médiában egy kapcsolattartó-hálózatot az emberkereskedelemmel kapcsolatos a naprakész információk nyilvánosságra hozatala érdekében az EU-ban és azon kívül;
30. felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be Uniós szinten emberkereskedelem-elleni napot egy nemzetközi emberkereskedelem-ellenes lógóval annak érdekében, hogy a nő- és gyermekkereskedelem jelenségét általános körben tudatosítsák, fokozzák a kérdés láthatóságát, és tegyék érzékennyé a közvéleményt erre a témára;
31. hangsúlyozza az emberkereskedelem megakadályozása vonatkozásában valamennyi érintett fél – rendőrség, bűnüldözés, orvosi testület, szociális munkások és mások ‑ számára a nemek kérdését érintő eszközök és képességek felhasználásával szervezett közös képzési programokon különlegesen képzett, megfelelő személyzettel ellátott illetékes hatóságok szükségességét;
32. felszólítja a tagállamokat a rendőrség mellé rendelt külső szakértői csoport létrehozására a nőkereskedelem gyakoribb leleplezése érdekében;
33. hangsúlyozza a nőkereskedelemmel foglalkozó tanácsadó szervek pénzügyi és személyes lehetőségei megerősítésének jelentősségét, illetve s nem kormányzati szervezetekkel való aktív együttműködés megerősítését ezen a téren;
34. felszólítja a tagállamokat a bűnüldözésre, illetve az emberkereskedők, bűntársaik és kiskorúaktól szexuális szolgáltatást igénybe venni kívánó személyek elleni büntetőeljárás és büntetés megerősítésére, illetve az emberkereskedelemből származó jövedelmekkel kapcsolatos pénzmosásra vonatkozó büntetőeljárásra;
35. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a jogszabályok végrehajtását, illetve erősítsék meg az emberkereskedők – legyenek azok természetes vagy jogi személyek -, bűntársaik az emberkereskedelem közvetítésére hirdetést közzétevő internetes oldalak szerzői és kiskorúaktól szexuális szolgáltatást igénybe venni kívánó, illetve az arra kísérletet tevő személyek elleni büntetőeljárást, (a kiskorú fogalma azonos minden tagállamban, mely azaz 18 évesnél fiatalabb személyek) elsősorban arányos, hatékony és visszatartó erejű büntetés kiszabásával, illetve indítsanak büntető eljárást az emberkereskedelemből származó jövedelmekkel kapcsolatban.
36. felszólítja a tagállamokat, a rendőriskolákban, a társadalomtudományi intézetekben és az iskolákban folytatott képzések révén kezdeményezzék a nőkereskedelem elleni küzdelem, és annak kezelése érdekében;
37. felszólítja a tagállamokat, erősítsék meg a munkahelyi tárgyalások felett gyakorolt ellenőrzést, megakadályozva ezzel a nemzetközi nőkereskedelem szerveződését;
38. felszólít az emberkereskedelemből származó pénz mosása elleni tagállami intézkedések folytatására, az európai és nemzetközi szinten elfogadott jogszabályok tagállami alkalmazása révén, és – szükség esetén – a hatályos vonatkozó jogi szabályozás megerősítésére;
39. felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb építsék nemzeti jogukba a Tanács 2004. április 29-i 2004/81/EK irányelvét a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről;
40. felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a közös társadalmi felelősség elvét és a civil társadalmi szervezeteket is magában foglaló állami-magán partnerséget a megelőzési stratégiák végrehajtásában; felszólítja az Európai Unió valamennyi intézményét, hogy mutassanak jó példát a többi nemzeti közintézménynek és a magánszektornak;
41. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mélyítsék el kapcsolataikat a szálloda- és idegenforgalmi ágazattal annak érdekében, hogy az ágazat szociális felelősségére vonatkozóan jobb együttműködést alakítsanak ki, és ösztönözzék az ágazatot egy olyan etikai program elfogadására – ha ilyen programmal nem rendelkeznek –, amely kiterjed az emberkereskedelemre és a prostitúcióra; úgy véli, hogy az etikai programok jó példáit ki kell emelni és ismertetni kell,
42. felszólítja a tagállamokat az emberkereskedelem és a „viszontkereskedelem” megakadályozása érdekében a múltban emberkereskedelem áldozatává lett nők és gyermekek társadalmi integrációjára és rehabilitációjára vonatkozó programok kidolgozására és végrehajtására;és ennek érdekében egy európai reintegrációs alap létrehozásának megfontolására; határozottan felszólítja a tagállamokat, hogy feljesszenek ki mikrofinanszírozási szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a nők könnyebben jussanak pénzügyi támogatáshoz;
43. hangsúlyozza, hogy a szexuálisan kizsákmányolt személyeket áldozatnak kell tekinteni; tekintettel az óriási nehézségekre, amelyekkel szembe kell nézniük helyzetük rendezése érdekében, mind az Európai Uniónak, mind a tagállamoknak meg kell hozni a következő szükséges intézkedéseket védelmük és támogatásuk érdekében:
- nem elítélni az emberkereskedelem áldozatait,
- orvosi és pszichológiai segítségnyújtás,
- jogi tanácsadás és szakértő fordító általi segítségnyújtás,
- a prostituált nők beilleszkedésére irányuló külön intézkedések, stb;
- vállaljanak felelősséget az EU-n belül emberkereskedelem áldozataivá váló nők és gyermekek iránt; e nőknek és gyermekeknek lehetőséget kell kapniuk a támogatásra, vagy a hazájukba való visszatérés vagy az újrakezdés iránti igényük révén
44. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak kötelező és jogerős rendelkezéseket az emberkereskedelem áldozatainak védelmére vonatkozóan, mivel ezek elkerülhetetlenek, amennyiben üldözni kívánják az emberkereskedőket;
45. hangsúlyozza, hogy eddig csupán Belgium és Olaszország léptette életbe a nőkereskedelem áldozatai számára az emberkereskedők ellen indított per utáni tartózkodási engedélyt, és hangsúlyozza, hogy minden tagállamban fontos lenne a tartózkodási engedély megadása az áldozatok nyilatkozatra ösztönzése és a bűnösök elítélésének biztosítása érdekében; különösen hangsúlyozza, hogy a nőkereskedelem leleplezése érdekében lehetővé kell tenni a névtelen nyilatkozatokat nagyobb számú bűnöző elfogása érdekében;
46. fontosnak ítéli a következő bűntett fogalmának bevezetését: „veszélyeztetett társadalmi csoportokból származó és kényszerhelyzetben lévő személyek rájuk igényt tartó személyek általi, előre eltervezett kizsákmányolása";
47. felszólítja a tagállamokat, hogy léptessenek hatályba különleges tartózkodási engedélyre irányuló intézkedéseket ezekre a kivételes körülményekre vonatkoztatva, annak érdekében, hogy az engedély nélkül tartózkodó külföldi áldozatok elkerülhessék az erőszakot, valamint támogatja az áldozatoknak nyújtandó, szociális segítségnyújtási és integrációs program végrehajtását ;
48. felszólít valamennyi tagállamot arra, hogy fogadjanak el büntetőjogukban azonos normatív jogszabályokat, amelyek tartalmazzák a gyermekkereskedelemnek a Palermói Jegyzőkönyvben[13] és az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményében megfogalmazott, nemzetközileg elfogadott normák szerinti egyértelmű jogi definícióját, mellyel megakadályozható lenne, hogy a gyermekkereskedelmet az emberkereskedelem részkategóriájaként kezeljék;
49. hangsúlyozza a származási, tranzit- és célországok közötti együttműködésre alapozott, gyermekek jogain alapuló speciális megelőzési program kidolgozásának és végrehajtásának sürgős szükségességét, és felhívja a figyelmet a koherens EU-külpolitika hiányára olyan harmadik országokban, ahonnan az emberkereskedelem legtöbb gyermek áldozata származik
50. felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő, a gyermekprostitúció és az emberi szervekkel és szövetekkel való kereskedelem elleni küzdelmet célzó európai fellépésről szóló jogalkotási javaslatot, megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy az első és harmadik pillér szerint elfogadott emberkereskedelem-ellenes jogszabályok tartalmaznak kifejezetten gyermekvédelmi intézkedéseket, a gyermekek továbbra is veszélyeztetettek, különösen szexuális célú kizsákmányolás áldozataiként;
51. felkéri a tagállamokat és a Közösséget, hogy ratifikálják a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek a gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló, 200. május 25-én kelt önkéntes jegyzőkönyvét, mely előrelépést jelent a Palermói Jegyzőkönyvhöz képest, mivel magában foglalja a nem nemzeteken átnyúló jellegű és nem bűnszövetkezetekhez kapcsolódó bűncselekményeket is, valamint foglalkozik az emberi szervekkel való kereskedelemmel és a törvénytelen örökbefogadással is;
52. úgy hiszi, hogy a gyermekeket be kell vonni az ilyen programokba, és felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be oktatási programokat a lányok és fiúk számára a megkülönböztetés elleni küzdelem és a nemek egyenlősége ösztönzésének céljából;
53. sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az országos és regionális stratégiai dokumentumok megfelelő hangsúlyát a harmadik országok születések nyilvántartásainak biztosítása érdekében;
54. sajnálatát fejezi ki a jelenlegi európai szintű ügynökségek és szervezetek által nyújtott, mérhető hozzáadott érték hiánya miatt, különösen a tagállamok és az Europol közötti korlátozott információcsere miatt, amely az emberkereskedelem elleni küzdelem legfőbb európai eszköze az Europol Egyezmény 2. cikke (2) bekezdése[14], az Európai Unióról szóló Szerződés, a tamperei elnökség következtetései és a hágai program alapján; továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos, bűncselekményről készített elemzése mellett az Europol csupán egyetlen elemzést készített e téren;
55. hangsúlyozza, hogy fel kell használni az Europol pénzügyi és személyzeti forrásait az emberkereskedelem megakadályozása, különösen a nő- és gyermekkereskedelem és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemben hatékonyabbá tétele érdekében;
56. hangsúlyozza az Europol alkalmazottai és nemzetközi partnerek közötti szoros együttműködés fontosságát az emberkereskedelem elleni küzdelemben, különös tekintettel a bűnözői hálózatokra, a csempészet útvonalaira és a csempészek személyi azonosságára vonatkozó információcserére, a büntető eljárások hatékonyságának növelése érdekében;
57. felszólítja a Bizottságot, hogy évente mutassa be az egyes tagállamok által végrehajtott intézkedések éves értékelését;
58. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák intézkedéseik összehangolását és koherenciáját a különböző nemzetközi fórumokon, például az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban, az OECD-nél, a pekingi értékelési folyamat során, a dél-európai stabilitási egyezmény keretében és a G8-ban;
59. felszólítja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem megelőzése érdekében a munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban vezessenek be együttműködési programokat helyi testületek és az illetékes szervek között a biztonságot érintő kérdésekben;
60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, illetve a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 364., 2000.2.18.
- [2] http://www.un.org/Overview/rigths.html
- [3] HL L 203., 2002.8.1., 1. o.
- [4] HL L 13., 2004.1.20., 44. o.
- [5] HL L 261., 2004.8.6., 19. o.
- [6] EU értesítő, 6-2004
- [7] HL L 34., 2000.2.9., 1. o.
- [8] Egyesült Nemzetek, Pekingi Nyilatkozat és cselekvési platform http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/platform/declar.htm
- [9] Az Európai Tanács által 2004 novemberében bevezetett hágai program.
- [10] HL C 59., 2001.2.23., 307.o.
- [11] HL C 19., 1999.1.23., 1.o.
- [12] Elfogadva a Miniszteri Bizottság 2005. május 3-i ülésén
- [13] A Palermói Jegyzőkönyv értelmében a gyermekkereskedelem „gyermek megszerzése, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása kizsákmányolás céljából”.
- [14] HL C 316, 1995.11.27.
EXPLANATORY STATEMENT
As stated by the United Nations Secretary-General Kofi Annan the trafficking of persons, particularly women and children for sexual as well as other forms of exploitation is "one the most egregious violations of human rights"[1]. Internationally defined as the recruitment, transport, transfer, harbouring or receipt of a person by use of threat, force, coercion, abduction fraud or deception for the purpose of the exploitation[2] (sexual exploitation, forced labour or services, slavery or practices similar to slavery, servitude or the removal of organs) trafficking in human beings is growing globally led by the increase of organise crime and their profitability (broad pool of potential victims out of category of irregular migrants reveal profitability of the trafficking as according to International Organisation of Migration some 50 percent of the 175 million migrant worldwide are women).
According to the year 2005 Trafficking in Persons report released by USA Department of State Office to Monitor and Combat Trafficking in Persons, "of the estimated 600,000 to 800,000 men, women, and children trafficked across international borders each year, approximately 80 percent are women and girls and up to 50 percent are minors"[3]. The data also illustrate that the majority of transnational victims are trafficked into commercial sexual exploitation. Trafficking networks have recently become increasingly flexible, managing to adapt to various situations and changing faces to adjust to the different possible routes. Their decentralised nature allows them to rapidly respond to law enforcement measures and possible competitors[4].
Developing successful prevention strategies should go hand in hand with addressing main causes of trafficking just as the feminisation of poverty and unemployment rate, the attraction by difference in life quality between the country of origin and country of destination, violence against women and children, discrimination against women, strict migratory policies in the countries of destination, political instability in the countries of origin, etc. It is of ultimate importance to introduce and promote gender mainstreaming and child-sensitive approach in all the policies of the European Union including strategies to combat trafficking.
For development of efficient social and economic policies within the countries, it is important to identify main vulnerability factors of women and children to trafficking that might be country - specific and needs to be addressed with high priority. Study conducted by the International Migration Organisation in Romania reveals, that many factors such as early school leave, coming from an abusive family environment, single-parent families, living in medium-sized towns, belonging to minorities or poor knowledge of conditions living and working abroad, etc. can actually affect the increase in the women's vulnerability to trafficking. Special attention should be granted to women and children belonging to minorities, women and children living in rural areas. Their increased vulnerability to become the victims of trafficking should be therefore addressed with special measures. Understanding vulnerability factors can become an effective instrument to fight trafficking from the ground and to organise prevention efforts. Knowing who potential victims are shall assist the law enforcement with identifying the profiles of the traffickers[5].
Trafficking is a humanitarian problem requiring global, regional and local cooperation. Development of preventive strategies should be based on cooperation between civil society organisations and law enforcement agencies. As one of the first steps to develop cooperation on EU level is to use an integrated and harmonised approach to collecting data on trafficking. Obtaining reliable and comparable data is a prerequisite for developing the successful prevention strategies. The Report draws attention to the importance of establishing national and/or regional focal points or rapporteurs in every EU member and future member state in order to facilitate and synchronise the data collection process. It also emphasizes the importance of collecting data on child victims and argues that they should constitute a separate category.
Furthermore, to be efficient, prevention strategies must address triangle of the trafficking: supply and demand sides and the traffickers. When talking about the supply side or the potential victims of trafficking, preventive measures should firstly address the most vulnerable groups of this phenomenon by improving and expanding their opportunities for education and employment, fighting the problem of the feminisation of poverty, discrimination and inequality. On the level of practical actions, awareness raising campaigns including common logo on EU level to make the problem easily visible should be developed informing about the dangers of trafficking, ways of recruitment, help lines, etc. Trafficking phenomenon has harsh consequences of women's and children's health. The corresponding health consequences associated with trafficking include physical health, sexual and reproductive health, mental health, substance abuse and misuse, social well-being, etc. Strategies to prevent trafficking should include public health promotion strategies aimed at providing information on reproductive and sexual health, on infectious diseases, mental health, or health risks associated with migration including legal rights to health services in other countries.[6] As regards traffickers, law enforcement must prosecute and strictly punish traffickers, fight corruption, and put efforts to successfully identify changing trafficking routes, using the internationally established common definition of trafficking in human beings. Special training to better identify the trafficking victims should be provided to law enforcement personnel so the victims of trafficking would be encouraged to address the appropriate institutions. It also concerns the better understanding of trafficking flows and trends leading to better understanding of magnitude and nature of the problem so that effective policy responses could be developed. Addressing the demand side requires development of awareness raising campaigns in the destination countries in order to put the problem for public discussion. Furthermore, persons claiming sexual services with minors should be prosecuted as well as indirect accomplices (covered model agencies, massage agencies etc.) cooperating with traffickers. Diplomatic Immunity should be suspended in case of implication in human trafficking or abuse of authority. The Member States should also review their Visa policies in order to prevent and reduce abuse and provide protection against exploitation.
It is undeniable that trafficking for sexual exploitation is directly linked to the prostitution. From country to country the governmental policies on prostitution differ from abolitionism, new abolitionist to prohibitionism and regulationism; and although new study on National Legislation on Prostitution and the Trafficking in Women and Children[7] suggests that while the models of new abolitionism and regulationism seem to increase the number of trafficking victims as compared to the model of prohibitionism, the final evaluation of the legislative models on prostitution in the European Union in terms of their impact on the number of victims should be based on more reliable and comparable statistics as well as on the broader set of data referred to other factors.
Finally, there is no simple solution to human trafficking. It is a global problem and solving it requires global partnership. Taking the Millennium Development Goal as a road map, eliminating root causes of trafficking is not only about eradicating poverty, creating conditions for education and employment, solving health problems or ensuring environmental sustainability; these goals cannot be achieved unless gender equality and empowerment of women is worked on. It is essential to understand the importance of promoting gender equality in all the international, national and local policies designed to prevent and combat the phenomenon of trafficking.
- [1] From Statement released in December 12 2000, Palermo Italy.
- [2] Report of the Experts Group on Trafficking in Human Beings (European Commission, DG Justice, Freedom and Security, 2004)
- [3] Trafficking in Persons Report, (Department of State, United States of America, 2005)
- [4] Who is next victim? Vulnerability of young Romanian women to trafficking in human beings, (International Organization for Migration, 2003, p.61)
- [5] Who is next victim? Vulnerability of young Romanian women to trafficking in human beings, (International Organization for Migration, 2003)
- [6] The Health Risks and Consequences of Trafficking in Women and Adolescents: Findings from a European study, (London School of Hygiene and Tropical Medicine, 2003)
- [7] Study on National Legislation on Prostitution and Trafficking in Women and Children, (Transcrime, 2005)
VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (16.11.2005)
a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére
a szexuális kizsákmányolás veszélyének kitett nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megakadályozását célzó stratégiákról
A vélemény előadója: Inger Segelström
JAVASLATOK
Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. felidézve, hogy – amint azt 2005. június 23-án a Tanács hivatalban lévő elnöke kijelentette az Európai Parlamentben – évente 600 000–800 000 ember válik emberkereskedelem áldozatává világszerte; mivel minden évben több mint 100 000 nő válik emberkereskedelem áldozatává az Európai Unióban,
B. figyelembe véve, hogy az emberkereskedelemre vonatkozó zéró tolerancia elérésére az Európai Uniónak látható és hihető célokat kell kitűznie, mint például az emberkereskedelem áldozatai számának felére csökkentése a következő 10 év során; mivelaz átfogó célnak ugyanakkor magától értetődően annak kell lennie, hogy az igen súlyos bűncselekménynek és az emberi jogok súlyos megsértésének ezen formáját mielőbb teljes mértékben felszámoljuk,
C. szem előtt tartva, hogy az emberkereskedelem, és különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem elleni küzdelem politikai prioritását hangsúlyozó EU-Szerződések, számos már elfogadott jogalkotási intézkedés és meghozott politikai határozat – mint például a 2002-es brüsszeli nyilatkozat – ellenére továbbra sincs észrevehető, valódi javulás; mivel, éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy az emberkereskedelem a többi szervezett bűnözési formához viszonyítva a leggyorsabban bővülő bűnözési forma.
(1) sajnálatát fejezi ki
a) az Európában folyó emberkereskedelem jelenségére vonatkozó megbízható adatok hiánya miatt, illetve amiatt, hogy sem a Bizottság, sem az Europol, sem pedig más európai uniós testület nem volt képes pontos adatokat nyilvánosságra hozni az EU-szerte folyó emberkereskedelemre[1] vonatkozóan, különösen a legsérülékenyebb csoportokkal, mint például a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelemre vonatkozó adatokat, továbbá a probléma megoldását célzó hathatós lépések elmaradása miatt;
b) a tagállamok és az európai intézmények közötti, a nemzetközi szerződések és egyezmények ratifikációjával és végrehajtásával kapcsolatos folyamatos nehézségek miatt[2],
c) az európai szinten meglévő ügynökségek és szervezetek által nyújtott, mérhető hozzáadott érték hiánya, különösen a tagállamok és az Europol – amely az emberkereskedelem elleni küzdelem legfőbb európai eszköze az Europol Egyezmény 2. cikke (2) bekezdése[3], az Európai Unióról szóló Szerződés, a tamperei elnökség következtetései és a hágai program alapján – közötti korlátozott információcsere; továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos, bizonyos bűncselekményekről készített elemzése mellett az Europol csupán egyetlen elemzést készített e téren.
d) a tagállamokban a prostitúció iránti keresletre mint a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem hajtóerejére vonatkozó elemzések hiánya,
(2) úgy véli, hogy
a) a tagállamoknak összhangban kellene lenniük tulajdon politikai nyilatkozataikkal és hatékonyabban kellene átültetniük a vonatkozó közösségi jogszabályokat, különösen az egymás közötti, illetve az Europollal és az Eurojusttal való operatív együttműködés és vonatkozó adatcsere javításával,
b) a Bizottságnak új jogalkotási kezdeményezést kell tennie a tagállamoknak az általános értelemben vett szexuális szolgáltatások igénybevételének kriminalizálásáról, és különösen a prostitúcióra kényszerített személyek szexuális szolgáltatásai igénybevételének kriminalizálásáról szóló jogszabályokkal kapcsolatos különböző szemléleteinek közelítése céljából, úgy véli, ez a kezdeményezés kiegészítené a 2002/629/JHA kerethatározat és a 2004/68/JHA kerethatározat meglévő jogalkotási intézkedéseit,
c) a probléma megoldására irányuló erőfeszítések összehangolása érdekében szorosabb és hatékonyabb együttműködést kell kialakítani az Unió és más nemzetközi szervezetek, különösen az Európa Tanács között,
d) a Bizottságnak átfogó tanulmányt kell készítenie arról, hogy a tagállamok prostitúcióra vonatkozó jogszabályai milyen hatással vannak az emberkereskedelem áldozataivá váló emberek számára,
e) a Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelő módon foglalkoznia kell a gyermekek nyújtotta szexuális szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel és az irántuk való kereslettel kapcsolatos illegális információk új technológiák – különösen internetes honlapok és mobiltelefonos sms-üzenetek – általi terjesztésének tendenciájával,
(3) ami a gyermekeket illeti,
a) felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be megfelelő, a gyermekprostitúció és az emberi szervekkel és szövetekkel való kereskedelem elleni küzdelmet célzó európai fellépésről szóló jogalkotási javaslatot, megjegyzi, hogy noha az első és harmadik pillér szerint elfogadott emberkereskedelem-ellenes jogszabály tartalmaz a gyermekek védelmét szolgáló specifikus intézkedéseket, a gyermekek továbbra is veszélyeztetettek, különösen szexuális célú kizsákmányolás áldozataiként,
b) felkéri a tagállamokat és a Közösséget, hogy ratifikálják a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény a gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló, 200. május 25-én kelt szabadon választható jegyzőkönyvét, mely előrelépést jelent a Palermói Jegyzőkönyvhöz képest, mivel magában foglalja a nem nemzeteken átnyúló jellegű és nem bűnszövetkezetekhez kapcsolódó bűncselekményeket is, valamint foglalkozik az emberi szervekkel való kereskedelemmel és a törvénytelen örökbefogadással is.
4. ami az Európai Unió által nyújtott pénzügyi támogatást illeti,
hangsúlyozza az e téren meglévő európai források jelentős növelésének szükségességét, és különösen javasolja, hogy a Daphne II (2007–13) program jobban összpontosítson a tényleges esetekből származó specifikus vészhelyzetekre és a különböző tagállamokban uralkodó állapotokra; felhívja
a) a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd során szisztematikusan foglalkozzanak a nők és gyermekek szexuális célokra történő kereskedelmének kérdésével, valamint hogy abban az esetben, ha javulás nem tapasztalható és a harmadik ország részéről nincsenek egyértelmű jelei a cselekvésre vonatkozó politikai akaratnak, hozzanak megfelelő intézkedéseket a harmadik országokkal kötött valamennyi együttműködési és társulási megállapodásban foglalt emberi jogi és demokráciazáradékokkal összhangban,
b) a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mélyítsék el kapcsolataikat a szálloda- és idegenforgalmi ágazattal annak érdekében, hogy az ágazat szociális felelősségére vonatkozóan jobb együttműködést alakítsanak ki, és ösztönözzék az ágazatot egy olyan etikai program elfogadására – ha ilyen programmal nem rendelkeznek –, amely kiterjed a szexuális célokra folytatott emberkereskedelemre és a prostitúcióra; úgy véli, hogy az etikai programok jó példáit ki kell emelni és ismertetni kell,
c) a Bizottságot és a tagállamokat, hogy érezzenek felelősséget az EU-n belül az emberkereskedelem áldozataivá váló nők és gyermekek iránt; meggyőződése, hogy e nőknek és gyermekeknek lehetőséget kell kapniuk a támogatásra, vagy a hazájukba való visszatérés vagy az újrakezdés iránti igényük révén,
d) a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a származási országok konzulátusainak személyzete együttműködjön és megossza tapasztalatait egymással, valamint olyan képzésben részesüljön, amelynek révén a vízumkérelmek feldolgozása során felismeri az emberkereskedelemben esetlegesen érintett eseteket; úgy véli, hogy a személyzetet továbbá képzésben kell részesíteni a releváns nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés érdekében.
ELJÁRÁS
|
Cím |
a szexuális kizsákmányolás veszélyének kitett nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megakadályozását célzó stratégiákról | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
FEMM | |||||
|
Véleményt nyilvánított |
LIBE | |||||
|
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
| |||||
|
A vélemény korábbi előadója/előadói |
| |||||
|
A vélemény előadója |
Inger Segelström | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
13.10.2005 |
14.11.2005 |
|
|
| |
|
Az elfogadás dátuma |
0.0.0000 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
18 10 0 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Alexander Nuno Alvaro, Edit Bauer, Johannes Blokland, Kathalijne Maria Buitenweg, Michael Cashman, Jean-Marie Cavada, Charlotte Cederschiöld, Carlos Coelho, Fausto Correia, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Rosa Díez González, Antoine Duquesne, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Barbara Kudrycka, Stavros Lambrinidis, Edith Mastenbroek, Hartmut Nassauer, Martine Roure, Inger Segelström, Ioannis Varvitsiotis, Stefano Zappalà, Tatjana Ždanoka | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Panayiotis Demetriou, Maria da Assunção Esteves, Ignasi Guardans Cambó, Sophia in 't Veld, Jean Lambert, Siiri Oviir, Marie-Line Reynaud | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
... | |||||
- [1] Mint például a CIREFI (a határátlépésekre és a bevándorlásra vonatkozó információk, tárgyalások és csereüzletek központja). A CIREFI adatai között szerepel a bejuttatott külföldiek kategóriája, ám jelenleg lehetetlen különbséget tenni az emberkereskedelem által bejuttatott személyek és a nem emberkereskedelem által bejuttatottak között, ami meglehetősen csökkenti a begyűjtött adatok hasznát.
- [2] lásd a Palermói Jegyzőkönyvnek a Közösség általi ratifikálása során történt elfogadhatatlan késedelmeket, és az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezmény kapcsolattartási/kapcsolat-megszakítási záradékával kapcsolatos, közelmúltbeli vitáit.
- [3] HL C 316, 1995.11.27.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A szexuális kizsákmányolás által veszélyeztetett nők és gyermekek kereskedelmének megakadályozásáról szóló stratégia
| ||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||
|
Jogalap (Eljárási Szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||
|
Illetékes bizottság |
FEMM | ||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
LIBE |
|
|
|
| ||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
| ||||||
|
Megerősített együttműködés |
Nem |
|
|
|
| ||||||
|
Előadó(k) |
Christa Prets 16.12.2004 |
| |||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
20.6.2005 |
4.10.2005 |
24.11.2005 |
|
| ||||||
|
Az elfogadás dátuma |
24.11.2005 | ||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
27 0 0 | |||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Edit Bauer, Emine Bozkurt, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Nicole Fontaine, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Christa Prets, Marie-Line Reynaud, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Anna Záborská | ||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Katerina Batzeli, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Anna Hedh, Mary Honeyball, Elisabeth Jeggle, Christa Klaß, Zita Pleštinská | ||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Mieczysław Edmund Janowski, Miroslav Mikolášik, Kathy Sinnott | ||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A[6] |
14.12.2005 |
A6-0400/2005 | |||||||||