JELENTÉS a vállalatáthelyezésekről a regionális fejlesztés összefüggésében
30.1.2006 - (2004/2254(INI))
Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Alain Hutchinson
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a vállalatáthelyezésekről a regionális fejlesztés összefüggésében
Az Európai Parlament,
– tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi chartára és az arra vonatkozó cselekvési programra,
– tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvre[1],
– tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvre[2],
– tekintettel a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvre[3],
– tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],
– tekintettel a régiók tagállami támogatásáról szóló iránymutatásra vonatkozó bizottsági közleményre[5],
– tekintettel a 2007. január 1-jét követő időszaktól kezdődően a régiók tagállami támogatásáról szóló iránymutatás felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági közleményre[6],
– tekintettel az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 2002. december 12-i 2204/2002/EK bizottsági rendeletre[7],
– tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik számú bizottsági közleményre vonatkozó 2004. február 22-i állásfoglalására[8],
– tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó 2005. július 6-i állásfoglalására[9],
– tekintettel az Európai Unió anyagi támogatásában részesített vállalatok bezárásáról szóló 2003. március 13-i állásfoglalására[10],
– tekintettel az EU-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdésére, valamint 136. és 158. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0013/2005),
A. tekintettel arra, hogy a regionális fejlesztési politika célja az Európai Unió valamennyi régiója fejlesztésének elősegítése; hogy ezzel a célkitűzéssel összhangban áll a regionális fejlesztési politika és a versenypolitika közötti koherencia biztosítása, ami azt jelenti, hogy az állami támogatások nem ösztönözhetnek a gazdasági tevékenységek áthelyezésére;
B. tekintettel arra, hogy a Kohéziós Politika az Európai Unió olyan eszköze, amely alkalmas arra, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket a szegényebb régiókhoz képest, és hogy alapvető fontosságú a vállalatok támogatása és az infrastruktúrával kapcsolatos projektekbe való befektetés ezen régiókban; mivel az állami támogatás ezen cél elérésének jogszerű eszköze,
C. tekintettel arra, hogy a vállalatok számos okból kifolyólag dönthetnek az áthelyezés mellett, melyek közül némelyik nem kapcsolódik a termelékenység, a hatékonyság vagy a gazdasági életképesség kérdéséhez; valamint arra, hogy az ilyen áthelyezések legtöbbször jelentős számú munkahely megszüntetésével és gazdasági nehézségekkel járnak, amelyek akkor gyakorolnak különösen kedvezőtlen hatást a regionális fejlődésre, ha az elhagyott régióban kevés a munkalehetőség,
D. tekintettel arra, hogy a fent vázolt helyzet miatt sürgősen el kell fogadni egy, a Közösségre kiterjedő szabályozó jogi keret elfogadását, amelynek révén felállítható egy felügyeleti rendszer az áthelyezések gazdasági és szociális költségeinek számszerűsítése végett; valamint arra, hogy az Európai Parlament, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap általános rendelkezéseit lefektető tanácsi rendeletre vonatkozó javaslattal kapcsolatos 2005. július 6-i állásfoglalása szorgalmazza az összes szükséges jogi intézkedés jóváhagyását annak érdekében, hogy a közösségi támogatásban részesülő vállalatok ne helyezhessék át gazdasági tevékenységüket egy hosszú és előre meghatározott időszakon belül, valamint rendelkezést szorgalmaz, amely kizárja az olyan működés társfinanszírozását, amely munkahelyek megszűnését, vagy gyárak bezárását eredményezi meglevő helyszínükön; tekintettel továbbá arra, hogy a közvetlen állami támogatásokról, mint a regionális fejlesztés eszközeiről szóló 2005. december 15-i állásfoglalásában az Európai Parlament úgy vélekedett, hogy az áthelyezések kapcsán folyósított uniós támogatások nem eredményeznek európai hozzáadott értéket, ezért fel kell hagyni e gyakorlattal,
E. tekintettel arra, hogy a globalizáció, a műszaki fejlődés és az egyes országokba való beutazás feltételeinek egyszerűbbé válása megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmet és a globalizált világ lehetőségeit kínálja az Európai Unió számára, de egyben növeli is az áthelyezések kockázatát,
F. tekintettel arra, hogy az állami támogatásoknak egyértelműen a tartós munkahelyteremtést kell elősegíteniük,
G. tekintettel arra, hogy jelenleg sem a közösség, sem a tagállomok statisztikai kapacitásai nem képesek átfogó és pontos adatokkal szolgálni az Európai Unió területén kívülre irányuló áthelyezések nagyságrendjéről, különösen a vállalatáthelyezések számszerűsíthető nagyságáról és azok hatásáról az áthelyezés előtti és utáni ország munkaerőpiacára; az európai statisztikai eszközöket tehát meg kell erősíteni
H. tekintettel arra, hogy sürgős intézkedésként szükség lehet az állami támogatásokra olyan esetekben, amikor a szerkezetátalakítás és a gazdasági tevékenységek áthelyezése jelentős számú munkahely megszűnéséhez vezet egy adott területen,
1. hangsúlyozza, hogy a vállalatáthelyezés több tagállamban súlyos problémát jelent;
2. kéri az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetének 1-3. cikkeiben megfogalmazott, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi fejlődés biztosítására vonatkozó célkitűzések betartását és végrehajtását, valamint, hogy a fenti célok megvalósítását nem segítő eljárásokat, például a gazdasági életképesség által nem indokolt, vagy jelentős munkahelymegszűnéssel járó vállalatáthelyezéseket az EU ne részesítse pénzügyi támogatásban;
3. hangsúlyozza, hogy a Strukturális és Kohéziós Alapoknak a kohézió célját kell szolgálniuk, azaz a biztosítani kell a kohézió és szolidaritás érvényesülését a tagállamok között, és ezen erőfeszítéseknek elsődlegesen a gazdaságilag lemaradt régiókra kell összpontosítaniuk;
4. úgy ítéli meg, hogy az áthelyezés nem csak a hagyományosnak nevezett, jelentős munkaerőt alkalmazó iparágakat érinti, mint a textilipar, a cipőipar, a kábelfektetés és a faipar, de a tőkeigényes iparágakat is, mint a kohászat, a gépgyártás, a hajóépítés, a repülőgépgyártás és az elektronikai berendezések, valamint a szolgáltatási szektor egyéb fontos területeit, mint az informatikai programok kifejlesztése és a pénzügyi, tájékoztatási illetve logisztikai szolgáltatások;
5. javasolja a Bizottságnak, hogy alaposan és gondosan kövesse nyomon a folyamatban lévő vállalatmegszüntetéseket és -áthelyezéseket, és a kiutalt segélyek nem megfelelő felhasználása esetén kérje azok visszafizetését;
6. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság és a tagállamok kezdeményezzék közösségi szintű intézkedések elfogadását annak érdekében, hogy megakadályozzák a gazdasági fejlődésre ható negatív következményeket, valamint és a közvetlen és közvetett munkahelymegszűnésből eredő szociális válsághelyzeteket az Európai Unió azon régióiban, ahonnan a vállalkozások kivonulnak, és ahol kevés, vagy egyáltalán nincs lehetőség az elhelyezkedésre;
7. felkéri a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak megelőzése érdekében, hogy az európai regionális politika a vállalatok áthelyezésének ösztönzőjévé váljék, a munkahelyek megszűnését okozva;
8. támogatja a strukturális alapok reformjának keretében megfogalmazott bizottsági javaslatot, és szankcionálná az Európai Unió által támogatott vállalatokat, amelyek a támogatás megadásától számított hét éven belül áthelyezik gazdasági tevékenységüket. Ez egy alapvető fontosságú első lépés az EU-n belül a gazdasági, társadalmi és területi kohézió támogatására;
9. kéri továbbá, hogy azok a vállalkozások, amelyek az Unión belül helyezik át gazdasági tevékenységüket, és amelyek az eredeti helyükön állami támogatást kaptak de nem teljesítették a támogatásokhoz fűződő kötelezettségeiket, vagy eredeti telephelyükön a nemzeti vagy a nemzetközi jog betartása nélkül elbocsátották a munkaerőt, ne kapjanak állami támogatást tevékenységük új helyszínén, egyúttal zárják ki őket mind a strukturális alapok, mind az állam által nyújtott jövőbeni támogatásokból az áthelyezést követően legalább hét éven át;
10. úgy véli, hogy szankcionálni kell az úgynevezett fordított áthelyezést is, amikor a vállalat tényleges áthelyezése nélkül romlanak a munkakörülmények;
11. úgy ítéli meg, hogy mivel nincs szorosabb harmonizáció a tagállami szociális rendszerek között, ezért elsődleges fontosságú, hogy az Unió különböző politikáiban összehangolt intézkedésekre kerüljön sor; ezért kéri egy, az Unión belüli és kívüli áthelyezéseket átfogóan megakadályozó, megfelelő keretben tartó és ellenőrző európai stratégia gyors kidolgozását, amelyet a tagállamokkal együttműködve az Unió szintjén irányítanának;
12. felkéri ezért a Bizottságot, hogy ennek érdekében bízza meg a dublini megfigyelőközpontot az áthelyezések jelenségének tanulmányozásával, értékelésével (a létrejött és megszűnt munkahelyeket számszerűsítésével) és nyomon követésével, hogy fel lehessen mérni ezek hatását a gazdaságra, a szociális helyzetre, a kohéziós politikára, a területfejlesztésre és a regionális fejlesztésre, valamint azzal, hogy ennek eredményeit, konkrét javaslatokkal együtt, időszakos jelentések formájában ismertesse az Európai Parlamenttel;
13. hangsúlyozza az Európai Parlament 2003. március 13-i, az Európai Unió pénzügyi segélyéből részesült vállalatok bezárásáról szóló állásfoglalása fontosságát; kéri, hogy a Bizottság kérje meg az Európai Változásmegfigyelő Központot, hogy fordítson különös figyelmet az áthelyezések tanulmányozására;
14. felkéri a Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket a régiók tagállami támogatásáról szóló új iránymutatásban, amelyek a támogatások visszafizetésére kötelezik azokat a vállalatokat, amelyek az EU-n belül vagy az EU-n kívül helyezik át tevékenységüket, vagy ezzel fenyegetnek;
15. felkéri a Bizottságot, hogy a régiók tagállami támogatásáról szóló új iránymutatásba foglaljon bele egy olyan rendszert is, amely lehetővé teszi köztámogatás nyújtását sürgősségi intézkedésként nagyobb munkahelyvesztés esetén akkor is, ha az érintett régió vagy a helység nem részesülhetne ilyen támogatásban;
16. ismételten felkéri a Bizottságot, hogy az állami támogatások jogi háttere legyen koherens és az egymással szomszédos régiók esetében ne legyen jelentős különbség a támogatások összegében;
17. kéri a Bizottságot, hogy az Unió, illetve a tagállamok költségvetését terhelő támogatások odaítélését és fenntartását a foglalkoztatás és a helyi fejlesztés területét érintő hosszú távú kötelezettségek vállalásától tegye függővé; ezeket a megállapodásokat az érintett vállalat felelős vezetői és az érintett helyi és regionális hatóságok írnák alá;
18. felhívja a Bizottság figyelmét annak fontosságára, hogy a munkahelyteremtéssel és a regionális növekedéssel kapcsolatos szilárd garanciákkal lássa el ezeket a közösségi támogatásokat;
19. felkéri a Bizottságot, hogy hatékonyan alkalmazza a támogatások visszafizetését szabályozó eljárás rendelkezéseit azokak a vállalatoknak az esetében, amelyek az államilag támogatott beruházásaiknál nem tartják be kötelezettségeiket, és készítsen jelentést a jelenlegi rendelkezések alkalmazásáról;
20. kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsa össze azoknak a vállalatoknak a listáját, amelyek az állami támogatások vagy Közösségi Alapok szabályait megsértették, és tevékenységüket az EU-n belül vagy kívül áthelyezték az érintett szabályozásban meghatározott tilalmi időszak megsértésével;
21. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai magatartás kódexet annak érdekében, hogy ne lehessen vállalatokat vagy azok termeléssel foglalkozó egységeit az EU más régióiba vagy országaiba áttelepíteni pusztán azért, hogy a vállalat európai pénzügyi támogatásban részesülhessen;
22. felhívja a Bizottságot, hogy munkálkodjon azon, hogy szociális rendelkezések kerüljenek be a nemzetközi szerződésekbe, ennek alapja a prioritásként számon tartott öt ILO-egyezmény legyen, azaz a szervezkedési jog, a gyülekezési szabadság, a gyermekmunka és a kényszermunka tilalma, valamint a megkülönböztetés megszüntetése; felhív, hogy e szociális rendelkezések végrehajtását támogassák pozitív intézkedésekkel és ösztönzőkkel azon országok és vállalatok esetében, amelyek alkalmazkodnak ezekhez a rendelkezésekhez; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, biztosítsák, hogy ez a kérdés ismét napirendre kerüljön a WTO miniszteri konferenciáján, és hogy létrejöjjön egy kereskedelmi és emberi jogi bizottság, amely főként a foglalkoztatás terén felmerülő emberi jogi kérdésekkel foglalkozna;
23. meg van győződve arról, hogy a nagyobb átláthatóság a termékek valamennyi gyártási helye tekintetében – ahol akár teljes egészében, részben vagy engedéllyel állítanak elő termékeket – és a hatályos munkaügyi szabványokat illetően, amelyeket például a „munkaügyi szabványkódex” és „a tisztességes kereskedelem kódexe” biztosíthatna, segíthetnének befolyásolni a vásárlókat és a fogyasztókat vásárlási döntéseikben; fenntartja, hogy az engedéllyel rendelkező gyártás minden formájára vonatkoznia kellene a fenti kódextípusok egyikének, és felhívja a Bizottságot, kezdeményezze egy ilyen kódex kidolgozását, amely magában foglalná az ILO-szabványokat, beleértve a munkavállalói képviselet minimumfeltételeit olyan esetekben, amikor az árukat teljes egészében, részben vagy engedéllyel közösségen kívüli országokban gyártják;
24. kéri, hogy az államilag támogatott vállalatok a munkavállalók képviselőinek szervezeteivel és a helyi hatóságokkal egyeztetve közösen tanúsítsanak felelős magatartást, amely részt vesz a kohéziós politika és a kiegyensúlyozott regionális fejlődés megvalósításában;
25. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érintett helyi és regionális hatóságokkal együttműködve vizsgálja meg az európai alap hatékony és célzott felhasználását, különös tekintettel a szakképzésre és a dolgozók átképzésére azokban a régiókban, ahol szerkezetváltás vagy áthelyezés történt, különösképpen azon munkavállalókéra, akiket közvetlenül érintett a munkahelyek megszüntetése, korábbi munkaadójuk gazdasági tevékenységeinek áthelyezése eredményeként;
26. hangsúlyozza, hogy szükség van a Strukturális Alapok támogatásainak összpontosítására és összehangolására a munkahelyteremtés, a fenntartható gazdasági fejlődés, a munkahelyteremtő új vállalatok megalakulása, az élethosszig tartó képzés és a termelékenység javítása érdekében; e tekintetben támogatja a Bizottság javaslatát egy Globalizációs Alap létrehozásáról, amely kezelné az átszervezések és áthelyezések miatti gazdasági válsághelyzeteket, kéri ennek kellő finanszírozását a rábízott feladatok teljesítése érdekében;
27. úgy ítéli meg, hogy a közösségi alapok felhasználását, és különösen az ipar finanszírozását és az Európai Szociális Alapból származó finanszírozást a kedvezményezett vállalatok hosszú távú, az innovációval, a helyi fejlesztéssel, a foglalkoztatással és a területen belüli termeléssel kapcsolatos kötelezettségvállalására vonatkozó szabályoktól kellene függővé tenni; különösen az említett alapok felhasználási szabályainak tiszteletben tartására és megerősítésére szólít fel;
28. felhív az érintett munkavállalók jogainak védelmére, és tájékoztatásuk teljes mértékű garantálására;
29. úgy ítéli meg, hogy a számos áthelyezés hátrányos következményei miatt nyíltan és konstruktívan foglalkozzunk egy valódi európai szociális térség létrehozásának kérdésével, és hogy a társadalmi párbeszédnek döntő szerepe van az áthelyezés megakadályozásában és hatásainak kezelésében;
30. kéri a Bizottságot, hogy a Strukturális Alapok reformja kapcsán tett javaslataihoz hasonlóan dolgozzon ki egy módszert annak érdekében, hogy a támogatásban részesülő, de gazdasági tevékenységüket részben, vagy teljes egészében az Európai Unión kívülre helyező vállalatokat szigorúbb szankciókkal lehessen sújtani;
31. kéri, hogy az összes érdekelt félnek legyen joga a tájékozódásra arról, hogy egy adott vállalat részesült-e támogatásban;
32. kéri egy részletes kimutatás készítését a nagy méretű támogatáskülönbségek által érintett határterületek problémáiról;
33. javasolja a tárgyban illetékes bizottságainak, hogy figyelmesen vizsgálják meg ennek az állásfoglalásnak a Bizottság általi továbbvitelét;
34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.
- [1] HL L 254., 1994. 9. 30., 64. o.
- [2] HL L 225., 1998. 8. 12., 16. o.
- [3] HL L 082., 2001. 3. 22., 16. o.
- [4] HL L 80., 2002. 2. 23., 29. o.
- [5] HL C 74., 1998. 3. 10., 9. o.
- [6] HL C 110., 2003. 5. 8., 24. o.
- [7] HL L, 2002. 12. 13., 3. o.
- [8] HL C 104. E, 2004. 4. 30., 1000. o.
- [9] Elfogadott szövegek, 2005.7.6., P6_TA(2005)0277.
- [10] HL C 61. E, 2004. 3. 10., 425. o.
INDOKOLÁS
A ce jour, le phénomène de délocalisation n’est le plus souvent abordé qu’à la suite d’un événement ponctuel qui émeut avec force l'opinion publique. L’ampleur de ce phénomène et son impact sur l’emploi et le développement économique nous appellent à une réflexion plus globale sur base d’éléments chiffrés et vérifiés qui nous permettrait d’élaborer une réaction réfléchie.
La réalisation de l’UEM, l’élargissement de l’Union européenne et l’intensification des échanges internationaux suscitent légitimement des craintes quant aux déplacements d’activités qu’ils peuvent entraîner au sein comme en dehors de l’Union et de la zone Euro. Au sein de la zone Euro, et dans une moindre mesure au sein de l’Union, les ajustements de taux de change ne permettent plus de corriger temporairement des écarts de compétitivité et de productivité, ce qui accroît d’autant plus le rôle des différentiels de coûts de production dans les décisions d’implantation et de délocalisation. Les exemples récents de délocalisations ou de pressions sur les salaires et la durée du travail censées éviter une délocalisation, ont marqué l’opinion publique et a fortiori les salariés concernés. Pour ces derniers, les délocalisations se traduisent généralement par des pertes d’emplois ou par des détériorations de leurs conditions de travail et de rémunération. Dans la mesure où ces fermetures d’entreprises consécutives à une délocalisation représentent un coût social pour les Etats membres en termes d’allocations de chômage, de coûts de reclassement du personnel, il est légitime de s’interroger sur l’impact que pourraient avoir les fonds structurels européens sur les décisions de délocalisation.
Les délocalisations d’entreprises ne sont pas aisément identifiables au plan macroéconomique. En effet, pour qu’il y ait délocalisation au sens où on l’entend généralement, il faut qu’il y ait simultanément, ou du moins dans un intervalle de temps relativement court:
· Fermeture d’un site d’exploitation, d’un département d’une entreprise
· Transfert de la production vers un autre site d’exploitation de la même entreprise, dans une autre entité économique (région, pays d’une même zone économique, d’une autre zone économique). Ce transfert peut être réalisé dans le cadre d’installations existantes ou donner lieu à des investissements nouveaux, avec éventuellement création de nouveaux sites d’exploitation.
Statistiquement il est difficile d’identifier à quelles opérations de fermeture sont associées des opérations de transfert de production dans un autre site de la même entreprise. En effet, nous ne disposons pas aujourd’hui d’un appareil statistique communautaire ou à l’échelle des Etats de l’Union susceptible de nous fournir des données fiables sur l’ampleur et les conséquences des déplacements d’activité au sein ou en dehors de l’Union.
A ce jour, nous pouvons néanmoins nous référer à plusieurs études qui ont été présentées aux membres de la Commission par le Professeur Robert PLASMAN et qui nous donnent un premier éclairage sur les spécificités régionales et sectorielles, l’ampleur et les conséquences des délocalisations sur le développement économique et la cohésion sociale des régions concernées.
Dans une étude récente consacrée aux délocalisations d’activités industrielles, Patrick AUBERT et Patrick SILLARD, ont mesuré le nombre d’emplois concernés[1]. Sur la période 1995-2001, environ 95 000 emplois industriels auraient été supprimés en France et délocalisés à l’étranger, soit en moyenne 13 500 chaque année, dont un peu de la moitié à destination des pays émergents. Les pays à bas salaires représenteraient un peu moins de la moitié des destinations de délocalisation. Parmi ces pays, la Chine constituerait la principale destination, loin devant l’Europe de l’Est, l’Afrique du Nord, l’Amérique du Sud et les autres pays d’Asie.
Ces différents travaux nous permettent de remarquer que le déplacement de l’emploi à travers les régions dépend, notamment, de la qualification de la main-d’œuvre, de l’intensité en R&D et des coûts de production.
La problématique de la délocalisation se pose de manière quelque peu différente selon qu’elle se réalise au sein de l’Union européenne ou en dehors de celle-ci.
Au sein de l’Union, force est de constater que la libre circulation des personnes, des biens et des capitaux est consacrée par le Traité instituant la Communauté européenne et que, dès lors, il est difficile de prôner une interdiction absolue de choisir le lieu d’installation de son siège d’activités, d’autant plus qu’une telle interdiction entraînerait un immobilisme négatif pour l’économie européenne.
Par contre, il convient de s’interroger sur l’opportunité de repenser une nouvelle politique économique qui s’emploierait notamment à renforcer la cohésion économique, sociale et territoriale. A cet égard, il convient également de relever que l’article 1-3 du projet de Traité constitutionnel a érigé en objectif majeur de l’Union le plein emploi et le progrès social.
Dès lors, un encadrement des principes de libre circulation devrait pouvoir se réaliser dans la mesure où il s’inscrit dans la politique de cohésion, axe prioritaire de la politique de l'Union.
L’objectif de la politique de cohésion repose, en effet, sur un développement harmonieux et solidaire de l’ensemble des régions d’Europe. Il est, dès lors, contraire à cet objectif de combler le retard de développement économique et social de certaines régions en favorisant des méthodes qui conduisent à provoquer un déficit de développement dans d’autres régions d’Europe, comme le font les délocalisations.
A cet égard, la réforme des Fonds structurels constitue une occasion à ne pas rater afin de mettre en place les outils juridiques ad hoc qui devraient permettre à l’Union d’éviter que les programmes cofinancés par les Fonds structurels et de cohésion ne viennent favoriser des mesures contribuant aux délocalisations directes ou inversées.
Les Etats membres et la Commission se doivent de refuser le bénéfice de toute participation des Fonds à une entreprise faisant ou ayant fait l'objet d’une procédure de recouvrement suite à une délocalisation d’une activité productive à l’intérieur d’un Etat membre ou vers un autre Etat membre ou non membre, de même qu’aux entreprises qui menacent de délocaliser leurs activités pour faire accepter à leurs travailleurs une augmentation du temps de travail à salaire constant dans l’objectif de réaliser une économie substantielle sur leur masse salariale.
Par ailleurs, ne devraient pouvoir bénéficier d’une participation des Fonds, les entreprises ayant leur siège dans un pays membre et qui délocalisent leurs activités dans un autre pays membre. Une disposition similaire qui vise à interdire l’octroi d’aides nationales à ces entreprises, devrait faire partie des nouvelles lignes directrices des aides d' d’État à finalité régionale.
Certaines études font clairement apparaître que de nombreuses délocalisations d’entreprises se réalisent dans l’optique de la recherche d’une réduction des coûts du travail et de production (rémunérations, charges sociales, fiscalité directe et indirecte). Une des pistes consisterait à s’orienter vers une meilleure harmonisation des systèmes des Etats membres dans les domaines fiscal et social. En l'absence d'une meilleure harmonisation des systèmes nationaux dans les domaines fiscal et social, l’Union européenne doit mettre en place une Stratégie européenne de lutte contre les délocalisations coordonnée avec l’ensemble des Etats membres.
A ce jour, nous ne disposons pas d’outil statistique suffisamment détaillé qui puisse nous permettre de poser un diagnostic précis et d’élaborer une réponse idoine. Il devient urgent de pallier cette carence en confiant une mission d’étude, d’évaluation, de suivi et de propositions concrètes à un Observatoire européen des délocalisations qui pourrait éventuellement être créé au sein des services de la Commission ou auprès d’EUROSTAT ou de l’Observatoire de Dublin. Une des premières missions de cet Observatoire serait de mesurer l’impact réel et chiffré de l’octroi d’aides européennes sur les délocalisations ainsi que d'examiner l'effet et l'importance des mouvements d'emplois dus à des délocalisations, et le cas échéant, de définir les secteurs les plus concernés et des politiques qui permettront de neutraliser les effets négatifs de la délocalisation. Il faut également organiser un suivi régulier et rigoureux de la situation des différents secteurs industriels afin d’anticiper les restructurations et mettre en place à temps des programmes de reconversion, en associant tous les acteurs concernés.
Il est, par ailleurs, impératif au moment d'accorder une aide au titre des Fonds structurels, que la Commission veille à ce que l’octroi de cette aide soit bien assorti de garanties sur l'emploi à long terme qui pourraient se traduire dans la conclusion d’accords à long terme dans le domaine de l'emploi et du développement local qui seraient signés par les responsables de l’entreprise concernée. De même, afin de pouvoir apprécier le risque futur d’une éventuelle délocalisation, il serait utile d’exiger de l’entreprise bénéficiaire de remplir un questionnaire d’évaluation de ce risque.
Dans le même esprit, il faut renforcer les dispositions sur l’information et la consultation des travailleurs, et sur les conseils européens d’entreprises afin de s’assurer que les entreprises ne pourront pas s’en aller comme bon leur semble, laissant derrière elles la désolation parmi la population et les forces de travail.
Les entreprises devraient avoir l’obligation d’établir un plan social en consultation avec les syndicats et l’autorité en charge du marché du travail, de rembourser toute subvention éventuelle reçue pour leur actuel établissement et d’adopter un code de conduite qu’elles devront respecter où qu’elles aillent dans le monde. Ce code de conduite devrait inclure les bonnes pratiques européennes et les négociations avec les syndicats devront toujours en constituer le principe fondamental. Il ne s’agira plus seulement pour ces entreprises d’adopter les lois locales.
L’Europe doit veiller à associer les entreprises qui bénéficient d’aides publiques, les organisations représentatives des travailleurs et les autorités locales au travers de l’instauration d’une véritable gouvernance d’entreprise citoyenne s’inscrivant pleinement dans la réalisation de la politique européenne de cohésion sociale, économique et territoriale.
Le rôle des partenaires sociaux et des autorités locales est, à cet égard, essentiel afin de pouvoir anticiper au mieux l’éventuel changement de la structure de l’entreprise. La qualité de la collaboration entre ces acteurs centraux de la vie économique européenne est indispensable à la réalisation d’un véritable partenariat européen pour l’emploi au sein de laquelle entreprises et travailleurs devraient pouvoir œuvrer ensemble afin de sauvegarder les conditions de travail et l’emploi existant tout en améliorant la productivité.
Certaines entreprises obtiennent une réduction du coût du travail, notamment au travers d’une baisse du salaire perçu par leurs salariés en menaçant de délocaliser leurs activités. Ces pressions à la baisse sur les salaires ne sont pourtant pas une parade efficace et de long terme face aux délocalisations potentielles. Admettre qu’elles en soient une, nous contraindrait à importer le «modèle social» chinois ou indien.
Si nous demeurons désireux de conserver notre modèle social européen, il nous appartient de tenter de relancer l’économie européenne en trouvant d’autres moyens que la baisse des salaires. Afin de renforcer la compétitivité des entreprises et d’améliorer l’emploi sur le plan quantitatif et qualitatif, il est devenu indispensable de mieux cibler l’utilisation des Fonds structurels vers la création d'emplois, l'établissement de nouvelles entreprises créatrices d’emplois durables, la formation professionnelle tout au long de la vie et l'amélioration de la productivité. Les interventions du Fonds social européen devraient être concentrées sur la formation professionnelle et la reconversion des travailleurs dans les régions touchées par les restructurations ou les délocalisations.
Si l’Union veut développer une économie européenne compétitive et donner la chance à tout citoyen en âge de travailler d’occuper un travail de qualité, il est devenu impérieux d’augmenter les investissements européens dans la recherche, le développement, l’éducation et la formation et de développer des nouvelles technologies.
C’est dans cette optique que devraient s’inscrire les prochaines décisions politiques que l’Europe doit avoir le courage de prendre.
- [1] Patrick AUBERT et Patrick SILLARD, « Délocalisations et réductions d’effectifs dans l’industrie française », (avril 2005), INSEE.
VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (20.6.2005)
a Regionális Fejlesztési Bizottság részére
a regionális fejlesztés területét érintő áthelyezésekről
(2004/2254(INI))
Vélemény előadója: Ilda Figueiredo
JAVASLATOK
A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. hangsúlyozza, hogy a vállalatáthelyezés több tagállamban súlyos problémát jelent;
2. úgy ítéli meg, hogy az áthelyezés nem csak a hagyományosnak nevezett, nagy arányú munkaerőt alkalmazó iparágakat érinti, mint a textilipar, a cipőipar, a kábelfektetés és a faipar, de a tőkeigényes iparágakat is, mint a kohászat, a gépgyártás, a hajóépítés, a repülőgépgyártás és az elektronikai berendezések, valamint a szolgáltatási szektor egyéb fontos területeit, mint az informatikai programok kifejlesztése és a pénzügyi, tájékoztatási illetve logisztikai szolgáltatások;
3. felhívja a Bizottságot, hogy munkálkodjon azon, hogy szociális rendelkezések kerüljenek be a nemzetközi szerződésekbe, ennek alapja a prioritásként számon tartott öt ILO-egyezmény legyen, azaz a szervezkedési jog, a gyülekezési szabadság és a gyermekmunka, a kényszermunka és a megkülönböztetés megszüntetése; felhív, hogy e szociális rendelkezések végrehajtását támogassák pozitív intézkedésekkel és ösztönzőkkel, azon országok és vállalatok esetében, amelyek alkalmazkodnak ezekhez a rendelkezésekhez; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, biztosítsák, hogy ez a kérdés ismét napirendre kerüljön a WTO miniszteri konferenciáján, és hogy létrejöjjön egy kereskedelmi és emberi jogi bizottság, amely főként a foglalkoztatás terén felmerülő emberi jogi kérdésekkel foglalkozna;
4. meg van győződve arról, hogy a nagyobb átláthatóság a termékek valamennyi gyártási helye tekintetében – ahol akár teljes egészében, részben vagy engedéllyel állítanak elő termékeket – és a hatályos munkaügyi szabványokat illetően, amelyeket például a „munkaügyi szabványkódex” és „a tisztességes kereskedelem kódexe” biztosíthatna, segíthetnének befolyásolni a vásárlókat és a fogyasztókat vásárlási döntéseikben; fenntartja, hogy az engedéllyel rendelkező gyártás minden formájára vonatkoznia kellene a fenti kódextípusok egyikének, és felhívja a Bizottságot, kezdeményezze egy ilyen kódex kidolgozását, amely magában foglalná az ILO-szabványokat, beleértve a munkavállalói képviselet minimumfeltételeit olyan esetekben, amikor az árukat teljes egészében, részben vagy engedéllyel közösségen kívüli országokban gyártják;
5. úgy ítéli meg, hogy a közösségi alapok felhasználását, és különösen az ipar finanszírozását és az Európai Szociális Alapból származó finanszírozást a kedvezményezett vállalatok hosszú távú, az innovációval, a helyi fejlesztéssel, a foglalkoztatással és a területen belüli termeléssel kapcsolatos kötelezettségvállalására vonatkozó szabályoktól kellene függővé tenni; különösen a strukturális alapok felhasználási szabályainak tiszteletben tartására és megerősítésére szólít fel;
6. felhív az érintett munkavállalók jogainak védelmére, és tájékoztatásuk teljes mértékű garantálására;
7. hangsúlyozza az Európai Parlament 2003. március 13-i, az Európai Unió pénzügyi segélyéből részesült vállalatok bezárásáról szóló állásfoglalása fontosságát; kéri, hogy a Bizottság kérje meg az Európai Változásmegfigyelő Központot, hogy fordítson különös figyelmet az áthelyezések tanulmányozására;
8. ajánlja, hogy a Bizottság alaposan és gondosan kövesse nyomon a folyamatban lévő vállalatmegszüntetéseket és -áthelyezéseket, és konfliktus esetén kérje a kiutalt segélyek visszafizetését.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A regionális fejlesztés területét érintő áthelyezésekről | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
REGI | |||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság |
EMPL | |||||
|
Vélemény előadója |
Ilda Figueiredo | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
24.5.2005 |
14.6.2005 |
|
|
| |
|
Módosítások elfogadásának dátuma |
15.6.2005 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
30 1 1 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jan Andersson, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Stephen Hughes, Karin Jöns, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Mary Lou McDonald, Thomas Mann, Mario Mantovani, Ana Mato Adrover, Ria Oomen-Ruijten, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Edit Bauer, Mihael Brejc, Dieter-Lebrecht Koch, Elisabeth Schroedter, Marc Tarabella, Patrizia Toia, Anja Weisgerber, Tadeusz Zwiefka | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
A vállalatáthelyezésekről a regionális fejlesztés összefüggésében | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||||
|
Jogalap (Eljárási Szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
REGI | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
EMPL |
|
|
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Alain Hutchinson |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
30.3.2005 |
20.4.2005 |
12.9.2005 |
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
24.1.2006 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
41 5 2 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Alfonso Andria, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Graham Booth, Bernadette Bourzai, Giovanni Claudio Fava, Hanna Foltyn-Kubicka, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Ambroise Guellec, Zita Gurmai, Gábor Harangozó, Marian Harkin, Konstantinos Hatzidakis, Jim Higgins, Alain Hutchinson, Carlos José Iturgaiz Angulo, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Yiannakis Matsis, Miroslav Mikolášik, Francesco Musotto, Jan Olbrycht, Markus Pieper, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Alyn Smith, Grażyna Staniszewska, Margie Sudre, Kyriacos Triantaphyllides, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Simon Busuttil, Ole Christensen, Den Dover, Jillian Evans, Emanuel Jardim Fernandes, Mirosław Mariusz Piotrowski, László Surján, Manfred Weber | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Adamos Adamou | ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A[6] |
30.1.2006 |
A6-0013/2006 | |||||||||||
|
Megjegyzések |
|
| |||||||||||