Eljárás : 2005/2097(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0028/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0028/2006

Viták :

PV 14/03/2006 - 19
CRE 14/03/2006 - 19

Szavazatok :

PV 15/03/2006 - 4.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0089

JELENTÉS     
PDF 199kWORD 222k
8.2.2006
PE 362.869v02-00 A6-0028/2006

a szociális védelemről és a társadalmi integrációról

(2005/2097(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Edit Bauer

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 ELJÁRÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szociális védelemről és a társadalmi integrációról

(2005/2097(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság „Közös jelentéstervezet a szociális védelemről és a társadalmi integrációról” című közleményére (COM(2005)0014),

–   tekintettel a Bizottságnak „A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló közös jelentéstervezet melléklete” című belső munkadokumentumára (SEC(2005)0069),

–   tekintettel a Bizottságnak az új tagállamokban zajló társadalmi integrációról szóló belső munkadokumentumára: a társadalmi integrációról szóló közös nyilatkozatok összefoglalása (SEC(2004)0848),

–   tekintettel az Európai Tanács 2005. március 22–23-i, brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló, 2005. március 9-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a 2000. június 19–20. között Santa Maria da Feirában tartott Európai Tanács elnökségi következtetéseire, és különösen arra a megállapodásra, amely szerint meg kell határozni azokat a mutatókat, amelyeket közös viszonyítási alapnak tekintenének a társadalmi kirekesztés ellen és a szegénység megszüntetéséért folytatott küzdelemben,

–   tekintettel a Bizottságnak a társadalmi menetrendről szóló közleményére (COM(2005)0033),

–   tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a tagállamok társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló együttműködése ösztönzésére szolgáló közösségi cselekvési programról szóló, 2001. december 7-i 50/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 27. cikke (1) bekezdésére, mely megállapítja, hogy az egyezmény részes államai elismerik, hogy minden gyermeknek joga van a fizikai, szellemi, lelki, morális és társadalmi fejlődéséhez szükséges életszínvonalhoz,

–   tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 27. cikke (2) és (3) bekezdésére, melyek elismerik a szülők elsődleges felelősségét e területen, és mely szerint a kormányok feladata megfelelő intézkedéseket hozni a szülők támogatására e joguk érvényesítéséhez és szükség esetén anyagi segítséget nyújtani és támogató programokat szervezni, különösen az élelmezés, a ruházkodás és a lakhatás területén,

–   tekintettel a Bizottságnak „A lisszaboni stratégia szociális dimenziójának megszilárdítása: A nyitott koordináció korszerűsítése a szociális védelem területén” című közleményére (COM(2003)0261),

–   tekintettel a Bizottságnak a szociális védelem a magas minőségű, hozzáférhető és fenntartható egészséggondozás és hosszú távú gondozás kifejlesztése érdekében történő korszerűsítéséről szóló közleményére: A nemzeti stratégiák támogatása a „nyílt koordinációs módszer” használatával (COM(2004)0304),

–   tekintettel a Bizottságnak „A demográfiai változások kihívása: a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című zöld könyvére (COM(2005)0094),

–   tekintettel a Bizottság 2002. június 11-i, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett állásfoglalására: Közös jelentéstervezet a társadalmi integrációról(4),

–   tekintettel a nyílt koordinációs módszer alkalmazásáról szóló 2003. június 5-i állásfoglalására,(5)

–   tekintettel a Bizottságnak és a Tanácsnak a megfelelő és fenntartható nyugdíjakról szóló közös jelentéséről szóló 2003. szeptember 24-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a szociális védelem modernizálásáról és a magas színvonalú egészségügy kifejlesztéséről szóló 2005. április 28-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a 2006–2010 közötti időszakra érvényes szociális menetrendről szóló 2005. május 26-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel az új tagállamokban zajló társadalmi integrációról szóló 2005. június 9-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6‑0028/2005),

A. mivel az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésén az Európai Unió átfogó stratégiát fogalmazott meg, melynek célja a hosszú távú gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés biztosítása egy tudásalapú, a szakértelemre és az innovációra épülő társadalomban, és mivel öt évvel később a stratégia céljait távolról sem sikerült teljesíteni,

B.  mivel az Európai Tanács 2000. évi nizzai ülésén a tagállamok a szegénység és a társadalmi kirekesztés számottevő és mérhető csökkentését vállalták 2010-ig,

C. mivel a társadalmi integráció szorosan kapcsolódik az emberi méltósághoz, mint alapvető joghoz,

D. mivel bizonyos feltételek között a társadalmi integráció közvetlenül és hatásosan hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez,

E.  mivel a társadalmi integráció szorosan kapcsolódik a szociális kohézióhoz, mely az Európai Unió alapértéke, valamint a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció elleni küzdelem egyik eszköze, mely küzdelem az emberi erőforrások elvesztegetése és a demográfiai változások komoly következményei elleni harcot jelenti,

F.  mivel OECD-források statisztikái szerint a szervezethez tartozó országok lakossága öregszik, és mivel jelenleg minden 100 aktív munkavállalóra 38 nyugdíjas jut, és ha a foglalkoztatási politika hosszú távon nem változik, ez a szám 2050-re 70-re emelkedhet,

G. mivel a szociális védelem modernizálásának nem csak a pénzügyi fenntarthatóság biztosításáról kell szólnia, hanem azon kockázatok közös vállalásáról, amelyekkel az egyének nem képesek egyedül megbirkózni, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzéséről annak érdekében, hogy azok fenntarthatóvá váljanak,

H. ezért ismételten hangsúlyozza, hogy az egyetemességen, egyenlőségen és szolidaritáson alapuló szociális védelem az európai szociális modell alapvető alkotóelemét képezi,

Általános észrevételek

1.  üdvözli a fent említett közös jelentést, mely az EU-25-ök szintjén első ízben terjed ki a szociális védelem és a társadalmi integráció kérdéseire egyaránt, és amely vizsgálja a tagállamok előrehaladását az Európai Tanács lisszaboni ülésén megállapított célok elérésében; megjegyzi, hogy a jelentés célja, hogy kulcsfontosságú lépéseket tegyen a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a szegénység 2010-ig történő felszámolása terén, valamint hogy segítse a tagállamokat a szociális védelmi rendszerek megreformálásában is annak érdekében, hogy biztosítsa e rendszerek számára a magas színvonalú szolgáltatások nyújtásának képességét, valamint e rendszerek megfelelőségét és jövőbeli fenntarthatóságát;

2.  megjegyzi, hogy a közös jelentés szerint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem továbbra is az Unió és a tagállamok egyik legnagyobb kihívása, ugyanis a jövedelmeken alapuló statisztikai adatok alapján a szegénység és a társadalmi kirekesztés az egész Unióban továbbra is jelentős mértékű, és 2002-ben az EU-ban több mint 68 millió ember, a népesség 15%-a élt a szegénység fenyegetettségében;

3.  megjegyzi, hogy az EU munkaerőpiacain az elmúlt évtizedben végbement fontos szerkezeti előrelépések ellenére a foglalkoztatás és a munkaerőpiaci részvétel szintje az EU-ban továbbra is elégtelen, a munkanélküliség számos tagállamban továbbra is magas, különösen bizonyos népességcsoportokban, például a fiatalok, az idősek, a nők és a hátrányos helyzetű munkavállalók között; megjegyzi továbbá, hogy a munkaerőpiacról való kirekesztődés nemzeti, ugyanakkor helyi és regionális dimenzióval is rendelkezik;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság jelenlegi lassulása, a növekvő munkanélküliség és a munkalehetőségek számának csökkenése egyre több embert szolgáltat ki az elszegényedés és a kirekesztődés veszélyének, továbbá rontja a már érintettek helyzetét; a hosszú távú munkanélküliségtől és inaktivitástól sújtott tagállamokban ez különösen így van;

5.  kiemeli, hogy a foglalkoztatást a szegénység elleni leghatékonyabb védelemnek kell tekinteni, és hogy ebből következően a munka anyagi vonzerejét a nők foglalkoztatását ösztönző lépésekkel és a felajánlott munkalehetőségek minőségi célkitűzéseinek meghatározásával kell fenntartani;

Társadalmi integráció

6.  úgy véli e tekintetben, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni erőfeszítéseket folytatni kell, és ki kell terjeszteni a szegénység és a kirekesztődés által leginkább fenyegetett emberek, például az alkalmilag foglalkoztatott munkavállalók, a munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelők (általában nők), az egyedül élő idősek, a nők, a több személyt eltartó családok, a hátrányos helyzetű gyermekek, az etnikai kisebbségek, a betegek és fogyatékkal élők, a hajléktalanok, az emberkereskedelem, valamint a drog- és alkoholfüggőség áldozatai helyzetének javítása érdekében;

7.  úgy véli, hogy döntő fontosságú a hátrányos helyzetűeknek, beleértve a fogyatékkal élőket, az etnikai kisebbségeket és a bevándorlókat, a munkaerőpiacra való belépéssel és a munkaerőpiacon maradással kapcsolatos nehézségeinek megértése; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hátrányos helyzetűek integrációját a társadalmi kirekesztődés megakadályozása és az ellene való küzdelem, valamint az oktatás elősegítése, a munkahelyteremtés, a szakképzés és a szakmai fejlődés ösztönzése, a szakmai és a családi élet összeegyeztethetősége, valamint az egészségügyi ellátáshoz és az elfogadható lakhatáshoz való egyenlő hozzájutás jogának, továbbá a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében; rámutat e tekintetben az összevethető adatok javításának szükségességére;

8.  kiemeli, hogy az oktatásban és a képzésben tapasztalható hátrányok felszámolása és a munkaerő képzettségének javítása az összes korcsoporthoz tartozó férfi és nő, valamint etnikai és nemzeti kisebbség számára a munkanélküliség elleni küzdelem kulcsfontosságú eszköze; megjegyzi továbbá, hogy az említett egyenlőtlenségek felszámolása különösen fontos a foglalkoztatással, a munka minőségével és a társadalmi integrációval kapcsolatos lisszaboni célok elérése érdekében;

9.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy a roma kisebbség tekintetében szükséges, hogy ezen kisebbség minden tagjának megadjanak minden motivációt annak érdekében, hogy érdekeltté váljanak gyermekeik továbbképzésében, pozitív tulajdonságaik és képességeik fejlesztésében és ezen képzettségek és képességek szélesebb nyilvánosság előtt történő érvényesítésében; úgy véli, hogy a sikeres romák példái bebizonyítják, hogy egy bizonyos etnikai csoporthoz való tartozás egy demokratikus társadalomban nem jelent hátrányt;

10. felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a legjobb gyakorlatokat az oktatásból való korai lemorzsolódás megakadályozása, az oktatás szintjének különösen a nyelvek és az új technológiák területén történő javítása, az iskolából a munkahelyekre történő átmenet megkönnyítése, a hátrányos helyzetű csoportok, beleértve a képzetlenebb és idősebb munkavállalókat, oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének javítása, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz való általános hozzáférés megalapozása érdekében; kiemeli, hogy ezeknek a stratégiáknak ki kell terjedniük az összes érintett félre, beleértve a szociális partnereket, a civil társadalmat és az oktatásszervezőket is;

11. a szociális kirekesztettségben élő 50 év feletti személyek számának csökkentése és a munkaerőpiacon való megmaradásuk könnyítése érdekében javasolja a tagállamoknak, hogy az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférés fejlesztésével előzzék meg a szakmai pályafutás megszakadásának kockázatait;

12. úgy véli e tekintetben, hogy a képzett munkaerő által a munkaadó számára jelentett előnyök miatt magától értetődő, hogy a munkaadóknak nagyobb részt kell vállalniuk az élethosszig tartó tanulás folyamatában;

13. ugyanakkor rámutat, hogy számos esetben sem az oktatás megfelelő szintje, sem az újbóli átképzések nem garantálják az elhelyezkedést; ezért hangsúlyozza a nem anyagi célokat szolgáló közhasznú munka nagyobb mértékű kihasználásának szükségességét;

14. hangsúlyozza, hogy a 17 tagállamból – amelyekről adatok állnak rendelkezésre –14-ben nőtt a gyermekszegénység a 90-es években; felhívja a figyelmet arra, hogy a tartós gyermekszegénység főként az egyszülős családok, a három, vagy több eltartott gyermekes családok, a bevándorlók és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek, a munkanélküliek és a nem megfelelő módon foglalkoztatott szülők esetében jellemző; hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok szintjén kiemelt figyelmet kell fordítani a többgenerációs szegénység megelőzésére és kiküszöbölésére, és hogy ezt megfelelő pénzügyi források rendelkezésre bocsátásával (mint például a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap fokozott felhasználásával) kell alátámasztani; hangsúlyozza, hogy a mutatószámokat a gyermekek és az egyedül élők szempontjából kell vizsgálni, még ha tudvalevő is, hogy a gyermekszegénység nem csökkenthető a családok szegénységének csökkentése és annak biztosítása nélkül, hogy a magas színvonalú szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek;

15. rámutat arra, hogy Eurostat-források szerint az EU-n belüli születések egyharmada házasságon kívül történik, és hogy ez a szám évről évre nő; úgy ítéli meg, hogy ez a tendencia indokolttá teszi, hogy az intézményként kezelt különböző családtípusok normális működésének előmozdítására hatékony módszereket találjunk;

16. úgy véli, hogy a gyermekekkel és gyermekgondozással foglalkozó szociális szolgáltatások a gyermekszegénység, a társadalmi kirekesztődés és a diszkrimináció megelőzésének és csökkentésének, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése megkönnyítésének fontos előfeltételei; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden gyermek számára könnyű és egyenlő hozzáférést biztosítsanak az oktatáshoz; elismeri e tekintetben a magán szolgáltatásnyújtók létfontosságú szerepét;

17. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő zöld könyvet a gyermekszegénységről, mely a szegény gyermekek társadalmi integrációjának első lépéseként egyértelmű célokat és megfelelő intézkedéseket határoz meg a gyermekszegénység megszüntetésére;

18. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit egy olyan „gyermekjogi charta” létrehozása érdekében, amely előrelépés elérésére törekszik a gyermekek jogainak – az EU bel- és külpolitikája részeként történő – védelmezése terén;

19. felhívja a figyelmet azon fiatalok igényeire, akik az iskolából a munka világába kerülve a gazdasági és társadalmi integráció tekintetében különös nehézségekkel kerülnek szembe, és akik hamarabb áldozatául eshetnek a társadalmi kirekesztődésnek; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok munkanélküliségét saját jogán különösen kiemelt figyelemmel kezeljék meghatározott politikai intézkedések és képzés révén, többek között a kezdeményezések magukhoz ragadásának ösztönzése és a vállalkozói szellem fejlesztése érdekében;

20. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki integrált stratégiákat a földrajzilag távol eső és fejletlen városi, szigeti és vidéki térségek gazdasági, társadalmi, kulturális és környezetvédelmi fejlesztésének előmozdítására, azzal a céllal, hogy szembeszálljanak a kirekesztettség és szegénység problémáival, a kirekesztettség és a szegénység egyik generációról a másikra történő átadásának megakadályozása érdekében;

21. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők nagyobb mértékben vegyenek részt a munkaerőpiacon, a belépésüket lehetetlenné tevő akadályok megszüntetésével, különösen az idősebb nőknek a munkaerőpiacon való maradása bátorításával;

22. javasolja a tagállamoknak, hogy támogassák a növekedési és a nők foglalkoztatásával kapcsolatos politikát, amely lehetővé teszi a nők minőségi munkalehetőségekhez való hozzájutását és az azonos bérezés előmozdítását;

23. rámutat arra, hogy a nők munkavállalási arányának növelését nemcsak a – főként a nőket sújtó – elszegényedés kockázatával szembeni szükséges védelemnek, hanem a népesség öregedése által fenyegetett, az aktív és inaktív munkavállalók közötti számarány egyensúlyának megőrzését szolgáló eszköznek is kell tekinteni;

24. felhívja e tekintetben a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek felszámolására, például a nemen alapuló foglalkoztatási különbségekre, a munkanélküliségre és a tipikustól eltérő foglalkoztatásra, a nemek között az egyes ágazatokban és szakmákban tapasztalható elkülönítésre, a nemek közötti jövedelmi különbségekre, az egyenlőtlen státuszra, valamint a nőknek a döntéshozói beosztásokban tapasztalható korlátozott részvételi arányára; úgy ítéli meg, hogy a fentiek segítségével a tagállamoknak meg kell könnyíteniük a személyes választást a munka és a családi élet összeegyeztethetősége, valamint a jó minőségű és megfizethető gyermekgondozási és az egyéb eltartottak által igénybe vehető gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából; továbbá úgy véli, hogy létfontosságú a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése az összes politika és program keretében;

25. továbbá, felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nőket nyugdíjjogosultságuk kiszámítása során ne hozzák hátrányosabb helyzetbe amiatt, hogy a szülési, illetve anyasági szabadság miatt megszakadt a foglalkoztatásuk folytonossága;

26. felhívja a tagállamokat, hogy az etnikai kisebbségeket és a bevándorlókat érintő nagy mértékű kirekesztés elleni harc során dolgozzanak ki és hajtsanak végre intézkedéseket – beleértve a tudatosságot fokozó intézkedéseket – annak érdekében, hogy az említett célcsoportokat be lehessen vonni a hivatalos munkaerőpiacra, érvényesíteni lehessen az emberkereskedelem és a hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályokat, valamint különleges oktatási programokra, valamint a tisztességes megélhetési és lakhatási körülmények megteremtésére irányuló speciális intézkedések és komplex programok segítségével – a társadalmi integráció előfeltételeként – meg lehessen könnyíteni a társadalmi beilleszkedésüket;

27. sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyatékkal élőket sújtó hátrányos megkülönböztetés felszámolása, az egyenlő lehetőségek biztosítása és a fogyatékkal élők munkában, társadalomban és politikában történő teljes részvételének elősegítése érdekében terjesszen elő a megfelelő jogi keret megteremtésére vonatkozó javaslatokat, különösen egy, a Szerződés 13. cikkén alapuló irányelvre irányuló javaslat révén, azon területek lefedése érdekében, amelyekkel eddig nem foglalkoztak;

28. hangsúlyozza a szegénység által leginkább érintett és a legkevésbé kedvezményezett csoportok, például a hátrányos helyzetűek és az önmagukat ellátni képtelen idősek, lakhatási feltételei, különösen a hozzáférhetőség javításának szükségességét; kéri, hogy szenteljenek több figyelmet a hajléktalanoknak, elsősorban gondozás és alapvető képzés segítségével, valamint társadalmi beilleszkedésük támogatásával, amely állami politikákat tesz szükségessé, különösen a lakásügy, az egészségügy és az oktatás területén, annak biztosítása érdekében, hogy ezek az emberek hozzáférjenek ezekhez a lehetőségekhez;

29. e tekintetben továbbá úgy véli, hogy az alapkészségeket – amelyek oktatása nemcsak azon képességek fejlesztését jelenti, amelyekre ezen személyeknek önmaguk ellátása érdekében van szüksége, hanem a korlátozott képességű emberekkel kapcsolatos szolidaritásra való nevelést is – az alapfokú oktatással kezdve folyamatosan kellene oktatni a teljes európai társadalom részére;

30. teljes mértékben támogatja a Bizottságnak az „esélyegyenlőséget mindenkinek” európai év 2007-ben történő megrendezésére irányuló szándékát; úgy véli, ez elősegítheti azt, hogy fel lehessen hívni a figyelmet a kérdés fontosságára, értékelni lehessen az EU-ban elért eredményeket, és keretet lehessen biztosítani a további politikai intézkedések és kezdeményezések számára az EU diszkriminációellenes jogalkotásának javítása, a közvetlen és közvetett megkülönböztetés kezelése, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség minden területen történő érvényesítése érdekében;

31. üdvözli annak felismerését, hogy a szociálisan leginkább jogfosztottak általában a legszegényebb szociális környezeti feltételekkel szembesülnek, és hogy ezt is figyelembe kell venni a társadalmi kirekesztés kezelése során;

32. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket azon tagállamok ellen, amelyek nem alkalmazzák vagy a kitűzött határidőre nem ültették át nemzeti jogukba az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló diszkriminációellenes irányelveket;

33. megerősíti a harmonizált adatgyűjtés javítása és az olyan közös mutatók kidolgozása iránti igényt, melyek figyelembe veszik a korból és a nemből adódó különbségeket, mivel az ilyen mutatók fontos szerepet játszanak a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni politikák nyomon követésében és értékelésében;

34. úgy ítéli meg, hogy a társadalmi integrációnak a politikai döntéshozatalban történő valódi érvényesítését a politikák – nemzeti és uniós szintű – rendszeres előzetes és utólagos értékelésének kialakítása révén kell megvalósítani;

35. rámutat, hogy a társadalmi integráció folyamatába be kell vonni a helyi és a regionális élet kulcsszereplőit, például a társadalmi integrációs politikák végrehajtásáért felelős helyi hatóságokat, a szociális partnereket, a nem kormányzati szervezeteket, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztődés által sújtott embereket;

36. támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a „kirekesztettség és szegénység elleni küzdelem európai évének” megszervezésével különös figyelmet fordít a szegénység elleni küzdelemre;

Szociális védelem

37. úgy véli, hogy a globalizációból eredő gyors változások és az információs és kommunikációs technológiák széles körű használata növeli a szociális kockázattal szembeni kiszolgáltatottságot, és hatékonyabb szociális védelmi intézkedéseket tesz szükségessé annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítani lehessen a szociális védelemhez való jogot;

38. rámutat, hogy a szociális biztonság és az ellátási rendszerek gyakran lassan reagálnak a foglalkoztatás és önálló vállalkozóként folytatott tevékenység rugalmasabb formáira, és nem nyújtanak megfelelő támogatást, és hogy ez akadályokat gördíthet a munkába álló munkavállalók elé; ezért úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni a rendszerek korszerűsítése esetén;

39. úgy véli, hogy a jelenlegi demográfiai folyamatok – a munkaerő elöregedése és a munkaképes korú lakosság számának csökkenése – közép- és hosszú távon kihívást jelent a szociális védelmi rendszerek pénzügyi fenntarthatósága tekintetében;

40. rámutat e tekintetben, hogy támogatni kell olyan átfogó elöregedési stratégiák kidolgozását és végrehajtását, melyek célja, hogy a munkavállalók tovább aktívak maradjanak, valamint hogy a munkáltatókat arra ösztönözzék, hogy idősebb munkavállalókat is felvegyenek, illetve megtartsanak;

41. sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő jogi keret létrehozására irányuló javaslatokat az életkor alapján történő diszkrimináció felszámolása érdekében;

42. úgy ítéli meg ebben a vonatkozásban, hogy az Európai Szociális Alap fontos szerepet játszhat az idősebb munkavállalók munkaerőpiacra történő integrációja és újraintegrálása folyamatában, és nagyobb általánosságban, a rászoruló és/vagy társadalmilag kirekesztett csoportok társadalmi integrációjában;

43. úgy ítéli meg, hogy a nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatósága érdekében gazdasági növekedésre, megfelelő termelékenységre, magas szintű foglalkoztatottságra, valamint az élethosszig tartó tanulás, a minőségi munka és az egészséges munkakörnyezet aktív előmozdítására van szükség;

44. javasolja, hogy a nyugdíjrendszerek ne csak a szociális és kiegészítő biztosítások különböző formáiból álljanak (akár állami, akár magánnyugdíjak), hanem biztosítsák a lehető legnagyobb társadalmi igazságosságot a nyugdíjak tekintetében;

45. azon a véleményen van, hogy a foglalkoztatásra gyakorolt hátrányos hatások megelőzése érdekében az állami nyugdíjrendszerek reformja kapcsán el kell kerülni a munkavállalók adóterheinek növekedését, ugyanakkor megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a jövedelemadók és az egyéb adófajták között;

46. felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg adminisztratív és intézményi kapacitásaikat, beleértve a jó minőségű szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés javítását, különösen az egészségügy, a hosszú távú gondozás, a szociális biztonság, a szociális szolgáltatások terén, beleértve a szociális jogokkal kapcsolatos tanácsadás nyújtását, a gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatásokat, a közlekedési és a mobilitási szolgáltatásokat, a munkaerőpiaci integrációra összpontosító újrabeilleszkedési szolgáltatásokat, valamint a szakmai képzési szolgáltatásokat;

47. várja a Bizottság minimálbérről szóló dokumentumát, amely hasznos hozzájárulást jelenthet a társadalmi integrációról és szociális védelemről folyó vitához;

48. üdvözli a nyílt koordinációs módszerű eljárásnak az egészségügy és a hosszú távú gondozás területén történő alkalmazásáról szóló tanácsi határozatot; rámutat, hogy a szolgáltatások és az egészségügyi ellátás szervezése és nyújtása a tagállamok kompetenciájába tartozik és továbbra is oda kell tartoznia; ismételten megerősíti, hogy támogatja az egészségügy és a hosszú távú gondozás három alapvető célját: az egyetemes, a jövedelemtől vagy vagyontól független hozzáférést, a magas színvonalat és a pénzügyi fenntarthatóságot;

49. hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni a hosszú távú vagy költséges gondozásra szoruló, illetve az ellátáshoz jutás során nehézségekkel küzdő személyekre; hangsúlyozza, hogy amennyiben az egészséget támogatni és védelmezni kívánjuk, akkor az egészségügyi rendszereknek nemcsak a biztosítási alapelven, hanem a szolidaritás elvén is kell alapulniuk;

50. támogatja továbbá az összes szükséges szociális szolgáltatás fejlesztését az ellátásra szoruló személyek, azaz az önmaguk napi ellátására képtelenek gondozása tekintetében;

51. megjegyzi, hogy noha az állami nyugdjírendszereknek továbbra is a nyugdíjasok fontos bevételi forrásának kell maradniuk, a szakmai vagy egyéni rendszereken keresztül fizetett egyéni hozzájárulás kiegészítő szerepet játszhat a további nyugdíjjuttatásokban;

52. rámutat ebben az összefüggésben az egyének jövedelmét és életszínvonalát érintő következményekre rávilágító átfogó tájékoztatási és ellenőrzőrendszerek összehangolásának szükségességére;

53. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nyugdíjrendszerek hatékonyságát folyamatosan értékeljék a pénzügyi fenntarthatóság, valamint a szociális célok elérése szempontjából;

54. felhívja az Európai Tanácsot, hogy a nyílt koordinációs módszer racionalizálása és egyszerűsítése érdekében 2006 tavaszán tartandó csúcstalálkozóján fogadjon el egy integrált keretet a szociális védelem és integráció területén, valamint állapodjon meg a közös célkitűzések egységes listájáról a társadalmi integráció, a nyugdíjjárulékok, az egészségügy és a hosszú távú gondozás területén;

55. a lisszaboni folyamat összefüggésében egy integrált keretrendszer létrehozását, valamint a szociális védelem és integráció területén zajló koordináció racionalizálását lehetőségnek tekinti a szociális védelem társadalmi dimenziójának erősítése érdekében, amely saját, független, társadalmi-gazdasági jelentőséggel rendelkező dimenzió, ellentétben a szociális és foglalkoztatási politika koordinációjával;

56. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a nyílt koordinációs módszernek a szociális védelem és integráció területén történő alkalmazása során a jövőben fordítson nagyobb figyelmet a munka és a családi élet összehangolásának kérdéseire, különös tekintettel a gyermekgondozáshoz való hozzáférésre, a családi jövedelmi helyzetekre és az anyák foglalkoztatási arányára;

57. felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatás, a szociális védelem, a társadalmi integráció, a nyugdíjak és az egészségügy területén optimálisan használják ki a nyílt koordinációs módszer mint a politikai döntéshozatal eszköze által kínált lehetőséget;

58. felhívja a tagállamokat – különösen az újonnan csatlakozottakat –, hogy vizsgálják felül nyugdíjrendszereiket, és vegyék figyelembe a férfiak jelentősen alacsonyabb várható élettartamát és a férfiak és nők közötti nagy fizetési különbségeket, ami az özvegyek nyugdíjainak mértékében mutatkozik meg, és gyakran szegénységbe kényszeríti őket;

59. rámutat, hogy a szociális biztonsági rendszerek fejlesztése és fenntartása szorosan kapcsolódik a lisszaboni célokhoz, és jelentősen hozzájárulhat a megnövekedett foglalkoztatottsághoz és növekedéshez, a fokozott szolidaritáshoz és a nagyobb társadalmi integrációhoz;

60. ismételten hangsúlyozza meggyőződését, hogy szerepe a nyílt koordinációs módszer alkalmazásában – az európai polgárokat közvetlenül képviselő testületi minőségében —egyértelműsítésre és megerősítésre szorul, annak érdekében, hogy a folyamatnak demokratikus legitimitást kölcsönözzön;

61. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat az Európai Parlamenttel egy intézményközi megállapodásról, amely megállapítja azon politikaterületek kiválasztásának szabályait, amelyekre a nyílt koordinációs módszer alkalmazandó lenne, és biztosítja a módszer következetes alkalmazását, az Európai Parlament korlátozásmentes és egyenlő részvételével;

62. hangsúlyozza, hogy egy ilyen intézményközi megállapodásnak tartalmaznia kell az Európai Parlamentnek a célok és mutatók meghatározásában és a dokumentumokhoz való hozzáférésben, az üléseken való részvételben, a folyamatok megfigyelésében és felügyeletében, a jelentésekről és a legjobb gyakorlatokról szóló tájékoztatásban, valamint a nyílt koordinációs módszer közösségi módszerré történő fejlődését elősegítő folyamatban történő részvételével kapcsolatos szabályokat;

63. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a tagállamok parlamentjeinek, a csatlakozó országoknak és a tagjelölt országoknak.

(1)

HL C 320. E, 2005.12.15., 164. o.

(2)

HL L 205., 2005.8.6., 21. o.

(3)

HL L 10., 2002.1.12., 1. o.

(4)

HL C 261. E., 2003.10.30., 136. o.

(5)

HL C 68. E, 2004.3.18., 604-605. o.

(6)

HL C 77. E., 2004.3.26., 251. o.

(7)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0152.

(8)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0210.

(9)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0244.


INDOKOLÁS

I. Background and global overview

Tackling poverty and social exclusion is a strategic priority of the European Union since the European Council of Lisbon in March 2000 endorsed the Open Method of Coordination on social inclusion (OMC). The goal of the European Union is the eradication of poverty and social exclusion by 2010. The OMC is based on a set of common objectives to be translated into national policy by Member States through two-year National Action Plans (NAPs). From 2006 onwards the OMC/social inclusion will be developed in a new streamlined framework encompassing pensions and possibly healthcare.

The Community Action Programme to combat Social Exclusion 2002-2006, with an initial budget of 75 million euros, is meant to support cooperation which enables the Community and the Member States to enhance the effectiveness and efficiency of policies which combat social exclusion.

The joint report of the European Commission, issued on 27 January 2005(1), shows that Member States are stepping up efforts to fight poverty and to ensure that pension systems remain capable of delivering adequate incomes to pensioners. According to the Commission, Member States are more clearly focusing on key issues such as eliminating child poverty, improving housing conditions and raising school leavers’ qualifications.

But overall, the report confirms that more than 68 million people, or 15% of the EU population, were living at risk of poverty in 2002 (which is defined as those living below a threshold of 60 percent of median national income), the unemployed, the homeless and women (single parents and the elderly living alone) being usually the most vulnerable. The percentage of those at a poverty risk range from 10% or less in the Czech Republic, Sweden, Denmark, Hungary and Slovenia to 20% or more in Ireland, the Slovak Republic, Greece and Portugal.

The Member States and the European Commission have identified a series of severe risk factors that increase the likelihood of being trapped in poverty, these being:

· long-term unemployment,

· low quality employment,

· poor qualifications and leaving school early,

· growing up in a family vulnerable to social exclusion, disability,

· poor health, drug abuse and alcoholism,

· living in an area of multiple disadvantage, homelessness and precarious housing,

· immigration, ethnic background and risk of racial discrimination.

That means that being in the trap of poverty is not primarily an individual failure.

II. Key policy priorities

The report looks at the progress of the Member States in achieving objectives agreed by the European Council in 2000. It makes serious inroads into the eradication of poverty by 2010 and is intended to help Member States reform pensions to ensure that they are adequate and sustainable in the future.

The Commission stresses that modernisation of the economy should go hand in hand with efforts to reduce poverty and social exclusion. Member States are urged to give particular attention to seven key priorities over the next two years:

· promoting investment in and tailoring of active labour market measures to meet the needs of those who have the greatest difficulties in accessing employment;

· modernising social protection systems

· increasing the access of the most vulnerable and those most at risk of social exclusion to decent housing, quality health and lifelong learning opportunities; implementing a concerted effort to prevent early school leaving and to promote smooth transition from school to work;

· improving access to quality services;

· developing a focus on ending child poverty as a key step to stop the intergenerational inheritance of poverty;

· tackling educational disadvantage;

· initiating a drive to reduce poverty and social exclusion of immigrants and ethnic minorities.

As a consequence, Member States have to commit to the following:

· extending working lives and raising employment levels as key drivers of the modernisation of social protection

· stronger focus on implementation and synergies ahead of next year's planned extension to health care of social protection and social inclusion processes

· multi-faceted approaches and strategies continue to be a priority; key priority areas include preventing child poverty, supporting the caring capacities of families, addressing gender inequalities, tackling homelessness and opening new routes to integration of ethnic minorities and migrants

· considering how to make the national strategies more effective

· bringing people back to the labour market, maintaining workers in employment

· in the area of pensions, maintaining older workers in employment

III. Focus on Member States commitment

Member States are tackling social exclusion and poverty in different ways(2). For example, Ireland, Denmark and the UK are doing a lot to tackle child poverty. The Commission stresses the importance of eliminating child poverty in order to prevent it from being passed down the generations. The UK has one of the highest rates of child poverty. This is mainly because of the high number of single-parent households.

Some countries, for example Belgium, the UK and the Czech Republic, have a high number of households with no one in work and therefore dependent on benefits.

In the Netherlands, for example, the focus is on combating poverty by getting more people into jobs. The Commission endorses this but points that people with jobs can also suffer poverty.

Measures to improve housing conditions are gaining importance, e.g. in France, the Baltic States and Central and Eastern European countries. In some new Member States the housing stock is obsolete and inadequate. The Commission is keen to see policies across the EU to tackle homelessness.

Tackling educational disadvantage is a concern across the EU. Poland, Malta and Spain are three countries with high levels of early school-leavers. The new Member States generally have good performance in terms of basic educational attainment but gaps in tertiary education and life-long learning (e.g. skills training and re-skilling).

Moreover, a particular attention should be given to the new Member States. Even if some progress has been noted, a greater commitment must be reached. Indeed better and more specific priorities and targets need to be set, social protection systems need to be further modernised and the links with the broader national economic and budgetary policies need to be strengthened.

The average risk of poverty rate for the EU-10 (15%) is practically the same as that for the EU-25. At the same time, the figure varies widely among the EU-10, from 8% in the Czech Republic to 21% in Slovakia.

Some characteristics must be underlined: 

· material deprivation and a subsistence lifestyle are common in the EU-10, due to substantially lower average income

· long-term unemployment is a major problem, in particular in Poland, Slovakia and the Baltic states

· negative natural population growth is also a major problem

· bad housing and health care conditions are common 

With the exception of Slovenia, the new Member States' levels of expenditure on social protection as a proportion of GDP are significantly below the EU average. Furthermore, in its Report on social inclusion in the 10 new Member States(3), the Commission identifies six challenges the EU-10 States to face over the next two years:

· expand active labour market policies and develop coherent and comprehensive lifelong learning strategies in order to increase labour market integration

· ensure that social protection systems have sufficient coverage and levels of payment to guarantee an adequate minimum income for all to live with dignity

· strengthen policies to tackle child and family poverty and to protect the rights of children

· improve access to decent housing and tackle homelessness

· invest more, and more efficiently, in order to improve the quality of and access to key public services (particularly health and social services, education, training and transport)

· step up efforts to overcome particularly high levels of exclusion and discrimination experienced by some ethnic groups, especially the Roma, and by people with disability.

IV. Critical policy issues

Finally, we consider that the three most critical social issues for the EU are life-long learning, technological gap and regional disparities.

Life-long learning

Investing in knowledge must be one of the top priorities of the Member States. Indeed life-long learning can be a very strong tool to fight poverty and social exclusion, as well as a major factor in promoting active citizenship and democracy. However, attention has to be paid to the fact that lifelong learning and access to training is available in a non-discriminatory way in order to assure an opportunity of a new beginning for everyone. The divide between high skill jobs and low skill/ low pay jobs is widening, with women and migrant workers mainly to be found on the low pay side. Measures to assure equal access to life-long learning have to be taken, as well as positive measures to explicitly promote disadvantaged people.

Technological gap

Societal changes could lead to new risks of poverty and social exclusion for particularly vulnerable groups unless appropriate policy responses are developed. These changes include changes in the labour market due to globalisation and the very rapid growth of the knowledge-based society and information and communication technologies.

Regional disparities

The opportunities for inclusion, particularly among children and youth, are highly unequal across space. Advantages and disadvantages have a compounding effect. In particular, areas where children grow up in poor and disadvantaged households are also often the areas where schools are of worse quality and in long distance, transport is inefficient, resulting deterioration of human capital and potential of development of region. These compounding processes develop partially on their own, but can be seriously compounded by government policies.

(1)

Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of regions: Draft Joint Report on Social Protection and Social Inclusion (COM(2005)0014).

(2)

Draft Joint Report on Social Protection and Social Inclusion, Technical annex (SEC(2005)0069).

(3)

Report on social inclusion 2005 - An analysis of the National Action Plans on Social Inclusion (2004-2006) submitted by the 10 new Member States.


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (24.1.2006)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a szociális védelemről és társadalmi integrációról

(2005/2097(INI))

A vélemény előadója: Věra Flasarová

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

-    tekintettel a 2000. június 19-20. között Santa Maria da Feirában tartott Európai Tanács elnökségi következtetéseire, és különösen arra a megállapodásra, amely szerint meg kell határozni azokat a mutatókat, amelyeket közös viszonyítási alapnak tekintenének a társadalmi kirekesztés ellen és a szegénység megszüntetéséért folytatott küzdelemben,

A. mivel OECD-források statisztikái szerint a szervezethez tartozó országok lakossága öregszik, és mivel jelenleg minden 100 aktív munkavállalóra 38 nyugdíjas jut, ha a foglalkoztatási politika hosszú távon nem változik, ez a szám 2050-re 70-re emelkedhet,

B.  mivel a Népességi Alap (Population Fund) 2005-ös éves jelentése többek között kijelenti, hogy a szegénység felszámolása a világ különböző pontjain nem lehet sikeres addig, amíg késlekedés nélkül intézkedéseket nem hoznak a nemen alapuló eltérő feltételek, a nőkkel szembeni, egyre gyakoribb szexuális erőszak eltitkolása, és az erőszakot elkövetők büntetlensége elleni küzdelem terén,

C. mivel a férfiakkal és a nőkkel szembeni eltérő bánásmód elleni küzdelemnek továbbra is prioritásnak kell maradnia az Európai Unió szociálpolitikájában,

D. mivel az EU országokban a társadalmi kirekesztődés által fenyegetett emberek száma, valamint a társadalmi integráció tekintetében más embercsoportokhoz viszonyítva általában rosszabb körülmények között élő kockázati csoportok aránya egyre nő,

E.  mivel az Unió egész területén alulreprezentáltak a nők a politikai döntéshozó szervekben, és egyes tagországokban, illetve egyes tagjelölt országokban a képviselőnők aránya alacsonyabb a 15,6%-os világátlagnál,

1.  javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőség elvét szisztematikusan vegyék figyelembe a szociális védelem és a társadalmi integráció területén megfogalmazott prioritások megvalósításakor;

2.  rámutat arra, hogy nők munkavállalási arányának növelését nemcsak a – főként a nőket sújtó – elszegényedés kockázatával szembeni szükséges védelemnek, hanem a népesség öregedése által fenyegetett aktív és inaktív munkavállalók közötti számarány egyensúlyának megőrzését szolgáló eszköznek is kell tekinteni;

3.  újra megerősíti annak szükségességét, hogy nemcsak összegyűjteni, hanem elemezni is kell megbízható és összehasonlítható, és – ha lehetséges – életkor illetve nemek szerinti bontásban szereplő adatokat és statisztikákat a – különösen a népesség hátrányos helyzetű rétegeit sújtó – szegénységről és szociális kirekesztődésről, valamint a nemek közötti egyenlőség megvalósításáról; javasolja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet azokra az értékelésekre, amelyeket a leendő Nemi Esélyegyenlőségi Intézet tud majd szolgáltatni ezeknek az információknak és statisztikáknak alapján;

4.  javasolja a tagállamoknak, hogy támogassák a növekedési és női munkavállalási politikát, amely lehetővé teszi a nők minőségi munkalehetőségekhez való hozzájutását és az azonos bérezés előmozdítását;

5.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy lépjenek fel a gyermekszegénység felszámolása érdekében, hogy az ne terjedjen át generációról generációra, és hogy biztosított legyen a gyermekek jogainak elősegítése, többek között a tanuláshoz és a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog; kiemeli, hogy az egyedülálló szülők gyermekei, vagy olyan családokban élő gyermekek, ahol a szülők inaktívak vagy munkanélküliek, vagy a testvérek száma nagy, különösen sebezhetők, éppen ezért arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy a gyermekeket érintő szociális kirekesztő helyzetek megszüntetésére irányuló politikákat dolgozzanak ki;

6.  rámutat arra, hogy Eurostat-források szerint az EU-n belüli születések egyharmada házasságon kívül történik, és ez a szám évről évre nő; ez a tendencia teszi indokolttá, hogy az intézményként kezelt különböző családtípusok normális működésének előmozdítására hatékony módszereket találjunk;

7.  rámutat arra, hogy az elszegényedés veszélye sokkal magasabb azoknál az egyszülős háztartásoknál, ahol a családfő (általában nő) munkanélküli, az egyedül élő időseknél (ugyancsak főként a nők esetében) és azoknál a családoknál, ahol nagy az eltartottak száma; rámutat arra, hogy a szegénységben felnövő gyermekek jobban ki vannak téve annak, hogy egészségi állapotuk rosszabb, iskolai eredményük is gyengébb lesz, és később nagyobb eséllyel válhatnak munkanélkülivé;

8.  olyan foglalkoztatáspolitikát javasol a tagállamoknak, amely támogatja a rugalmasságot, fenntartja a foglalkoztatás minőségét és biztosítja a nemek közötti egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását a felvétel, a képzésekben való részvétel és a szakmai előrelépés tekintetében;

9.  felkéri a tagállamokat, hogy a hátrányos helyzetű személyek, így az egyszülős családok, a nagycsaládok, a csökkent képességű személyek, az etnikai kisebbségekhez tartozó személyek és a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének elősegítésére irányuló szociál-és gazdaságpolitikájuk keretében hozzanak speciális intézkedéseket; ezeknek tartalmazniuk kell többek között a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelmet, a munkához, a szakmai képzéshez és a szakmai fejlődéshez történő hozzájutás elősegítését, a szakmai és a családi élet összeegyeztethetőségét, valamint az egészségügyi ellátáshoz és az elfogadható lakáshoz való egyenlő hozzájutás jogát;

10. felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a garantált minimális jövedelemről szóló az 1992-es ajánlást, amely jövedelmet a tagállamok szociális védelmi rendszereinek biztosítaniuk kell az ebben a támogatásban részesülők gazdasági és szociális beilleszkedésének elősegítésére irányuló átfogó politika keretében;

11. kiemeli, hogy a foglalkoztatást a szegénység elleni leghatékonyabb védelemnek kell tekinteni, és hogy ebből következően a munka anyagi vonzerejét fenn kell tartani nők foglalkoztatását ösztönző lépésekkel és a felajánlott munkalehetőségek minőségi célkitűzéseinek meghatározásával;

12. rámutat, hogy a szociális védelmi rendszerek, többek között a nyugdíjak finanszírozásának tartóssága érdekében az emberi élettartam meghosszabbodásának együtt kellene járnia egyrészről a munkavállalók aktív öregedését elősegítő stratégiákkal, másrészről az életminőség javulásával mindenki számára, amely többek között a munkaidő-beosztás és munkaminőség átrendezésén, az egészségügyi és társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz, valamint a neveléshez és a szakképzéshez való egyenlő hozzájutáson keresztül valósulna meg;

13. a szociális kirekesztettségben élő 50 év feletti személyek számának csökkentése és a munkaerőpiacon való megmaradásuk könnyítése érdekében javasolja a tagállamoknak, hogy az élethosszig tartó képzéshez való hozzáférés fejlesztésével előzzék meg a szakmai karrierek megszakadásának kockázatait;

14. javasolja, hogy a nyugdíjrendszerek ne csak a szociális és kiegészítő biztosítások különböző formáiból álljanak (legyenek azok társadalombiztosítási vagy magánnyugdíjak), hanem biztosítsák a lehető legnagyobb társadalmi igazságosságot a nyugdíjak tekintetében;

15. emlékeztet, milyen fontos bevonni az összes nemzeti, regionális, illetve helyi szinten érintett szereplőt, a szociális partnereket, a nem kormányzati szervezeteket és a civil társadalmat a társadalmi beilleszkedés folyamatába, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a nyílt koordinációs eljárás által nyújtott lehetőségeket ezen a területen;

16. hangsúlyozza ezen túlmenően, hogy a társadalmi kirekesztődés különösen a fiatalokat veszélyezteti azok miatt a nehézségek miatt, amelyekkel az iskolából a munka világába kerülve szembesülnek; ezért javasolja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki kifejezetten a fiatalokra irányuló intézkedéseket, kiváltképp azokat a fiatalokat megcélozva, akik nehézségekkel találják szembe magukat az iskolából a munka világába kerülve, valamint azokat is, akik nem részesei az oktatási rendszernek és nem részesültek képzésben;

17. rámutat arra, hogy az aktív szociálpolitika megvalósítása és a jóléti állam megőrzése egyike az EU azon alapvető célkitűzéseinek, amelyeket az Európai Uniónak meg kell valósítania a globalizáció és a világméretű kereskedelmi verseny keretén belül;

18. javasolja a tagállamoknak, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kialakítsák a szociális nyomon követés azon eszközeit, amelyek lehetővé teszik súlyos nehézségekkel küzdő személyek ellátását, tájékoztatását, valamint számukra tanácsadást és lakhatási megoldást kínálnak;

19. javasolja, hogy vegyék alaposabban fontolóra a társadalmi beilleszkedés kérdését, különösen ami a világ kulturálisan különböző tájairól érkező bevándorlókat illeti, akiknek kulturális értékei és hagyományai bizonyos értelemben különbözhetnek az EU országaiban elfogadottaktól; ezek a különbözőségek súrlódások és félreértések forrásai lehetnek, ami megnehezíti ezen embercsoportok beilleszkedését, és – amint azt napjaink európai eseményeiből láthatjuk – ez különösen vonatkozik a fiatal generációkra.

ELJÁRÁS

Cím

Szociális védelem és társadalmi integráció

Eljárási szám

2005/2097(INI)

Illetékes bizottság

EMPL

Véleménynyilvánításra felkért bizottság
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

FEMM

9.6.2005

Megerősített együttműködés

Nem

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Věra Flasarová

20.6.2005

Vizsgálat a bizottságban

28.11.2005

24.1.2006

 

 

 

Javaslatok elfogadásának dátuma

24.1.2006

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

19

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Edit Bauer, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Piia-Noora Kauppi, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Teresa Riera Madurell, Raül Romeva i Rueda, Amalia Sartori, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Mary Honeyball, Christa Klaß, Zita Pleštinská, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Bernadette Vergnaud

A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 178. cikk (2) bekezdése szerint

 


ELJÁRÁS

Cím

a szociális védelemről és a társadalmi integrációról

Eljárás száma

2005/2097(INI)

Jogalap (Eljárási Szabályzat)

45. cikk

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

EMPL
9.6.2005

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

FEMM


9.6.2005

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Edit Bauer
31.3.2005

 

Vizsgálat a bizottságban

22.11.2005

25.1.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

26.1.2006

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

40

0

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Harlem Désir, Harald Ettl, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Edit Bauer, Lasse Lehtinen, Jamila Madeira, Marianne Mikko, Leopold Józef Rutowicz, Elisabeth Schroedter, Patrizia Toia, Tadeusz Zwiefka

A benyújtás dátuma - A6

8.2.2006

A6‑0028/2006

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat