JELENTÉS a szerkezetátalakításokról és a foglalkoztatásról

9.2.2006 - (2005/2188(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Jean Louis Cottigny

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYA

a szerkezetátalakításokról és a foglalkoztatásról

(2005/2188(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság 2005. március 31-i „Szerkezetátalakítások és foglalkoztatás – A szerkezetátalakítások előkészítésével és nyomon követésével a foglalkoztatás fejlesztéséért: az Európai Unió szerepe” című közleményére (COM(2005)0120), és a Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14-i véleményére (CESE 149562005)

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi chartára és a vonatkozó cselekvési programra,

–  tekintettel egy európai vállalkozói tanács, illetve a közösségi méretű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás létrehozásáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvre[1],

–  tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvre[2],

–  tekintettel a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvre[3],

–  tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–  tekintettel az európai vállalati szerkezetátalakításokról szóló, 1999. október 28-i[5], 2000. február 17-i[6] és a 2001. február 15-i[7] állásfoglalásaira,

–  tekintettel a munkavállalók vállalati nyereségben és eredményben való részesedésének (beleértve a tőkerészesedést is) előmozdításáról szóló, 1992. július 27-i 92/443/EGK tanácsi ajánlásra[8],

–  tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács következtetéseire és az Európai Parlament vonatkozó állásfoglalásaira[9], különösen a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló, 2005. március 9-i állásfoglalásra[10],

–  tekintettel a Bizottság „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért. A lisszaboni stratégia új kezdete” című közleményére (COM(2005)0024),

–  tekintettel a 2005. március 22-23-án Brüsszelben tartott Európai Tanács következtetéseire és saját, 2005. április 13-i állásfoglalására[11],

–  tekintettel a Bizottság „A szerkezetváltás támogatása: iparpolitika a kibővített Európában” című közleményére (COM(2004)0274) és saját, 2005. június 9-i állásfoglalására[12],

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. szeptember 29-i, A társadalmi párbeszéd és a dolgozók bevonása: az ipari változások megelőzésének és kezelésének kulcsfontosságú tényezője” című saját kezdeményezésű véleményre (CESE 1073/2005)

–  tekintettel a Bizottságnak a 2005 és 2010 közötti időszakra szóló Szociálpolitikai Menetrendről a „Szociális Európa a világgazdaságban: munkalehetőségek és új esélyek mindenkinek” mottóval kiadott közleményére (COM(2005)0033) és saját, 2005. május 26-i állásfoglalására[13],

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett „Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért – a Közösség lisszaboni programja” című közleményére (COM(2005)0330),

–  tekintettel a Bizottság kezdeményezésére, amelyben a 2006. évet a „Szakmai mobilitás” évének nyilvánítja, valamint a lisszaboni stratégia megvalósítására[14],

–  tekintettel a Bizottság „Közös jövőnk építése. A kibővült Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei – 2007–2013” című közleményére (COM(2004)0101), a Bizottság „A 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv” című közleményére (COM(2004)0487) és a kibővített Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásairól és költségvetési eszközeiről szóló saját, 2005. június 8-i állásfoglalására[15],

–  tekintettel a 2005. december 15-16-i, brüsszeli Európa Tanács közös álláspontjára a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervre vonatkozóan,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló tanácsi rendeletjavaslatra (COM(2004)0492 - 2004/0163(AVC)),

–   tekintettel az Európai Szociális Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslatra (COM(2004)0493 - C6-0090/2004 - 2004/0165(COD)),

–  tekintettel az EU-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésére, valamint 127., 136. és 158. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A6‑0031/2006),

A. mivel az európai szociális modell központi eleme a gazdasági és szociális megközelítés alkalmazása a kockázatokkal szemben, amely megközelítés egyúttal a szolidaritáson és a szociális biztonságon alapuló gondoskodó állam kiépítését célzó különböző nemzeti politikákban is megjelenik;

B.  mivel ezek a kockázatok - ha nem előzik meg őket - lesújthatnak a munkavállalókra, és megsemmisíthetik őket, holott számukra a munka a szabadságuk és a méltóságuk egyik alapvető eleme, és mivel a nyílt piacgazdasággal járó versenyben a munkáltatók és azok termelőeszközei is fejlődnek;

C. mivel a gazdasági változások elkerülhetetlenek, függetlenül attól, hogy előre látható folyamatokon, váratlan forradalmakon, meghirdetetett politikai elképzeléseken vagy átélt válságokon keresztül mennek végbe; mivel a változások az összes tagállamot érintik, bármilyen legyen is a gazdasági fejlettségi szintjük, illetve szociális hálójuk, jóllehet a tagállamokkal szembeni kihívások eltérőek lehetnek, és ezekre a kihívásokra a tagállamok különféle, speciális válaszokat adhatnak a rendelkezésükre álló védelmi eszközök természetétől, a hosszú távú, beruházásokra és kutatásra vonatkozó stratégiai választásoktól, és szélesebb értelemben a közelmúltbeli gazdasági és politikai történetüktől függően;

D. mivel a szerkezetváltások az ipari változások sajátos formáját és általában a vállalatok hirtelen történő és gyakorta kényszerű alkalmazkodási folyamatát jelentik a gazdasági környezet diktálta követelményekhez, a versenyképessé válás céljából, ugyanakkor a vállalatok és a munkavállalók folyamatosan alkalmazkodniuk kell, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés céljából,

E.  mivel a szerkezetváltásnak különböző szintjei léteznek (ágazatközi és ágazaton belüli szerkezetváltások, vállalati szintű szerkezetváltások és a munkavállalói szintű szerkezetváltások), és a vállalatok szintjén különböző típusú szerkezetváltások fordulnak elő (termelési folyamatok átalakítása, tevékenységek kiszervezése, vállalatáthelyezések, üzemek bezárása, létszámcsökkentés, fúzió/felvásárlás stb.); és mivel szerkezetátalakulás a munkavállalói szinten is végbemegy amint a munkavállalók képességeivel szemben támasztott követelmények fokozódna; mivel a szerkezetváltások e különböző szintjei és típusai eltérő választ igényelnek;

F.  úgy véli, hogy a globalizáció egyik következménye egyfajta növekvő koncentráció, és a nagy nemzetközi csoportok egyesülése, illetve létrehozása, ami néha alapvető stratégiai fontosságú ágazatokban megy végbe; ezért úgy véli, hogy a vállalatok támogatásáról már nem csak az egyes országokban, hanem nemzetközi szinten kell vitát folytatni; mivel többek között úgy ítéli meg, hogy a kis-, és középvállalkozásokra szintén hatással van a globalizáció, és ezeknek a vállalkozásoknak e tekintetben a nagy vállalatcsoportokkal azonos figyelemben kell részesülniük;

G. mivel a vállalati szerkezetváltásokat kikényszerítő nehézségeket nemcsak a belső piac elmélyítése és a nemzetközi kereskedelem felé történő nyitás okozza, hanem az is, hogy a vállalatok nem képesek kellő mértékben felkészülni és alkalmazottaikat felkészíteni a modernizációs és szerkezetátalakítási folyamatokra; osztja és támogatja a Bizottság álláspontját, mely szerint az Uniónak, a tagállamokkal közösen, következetesen vállalnia kell az általa kezdeményezett politikák költségét és jogalkotási következményeit; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szociális következményeket az ipari szektorok nemzetközi piac előtt történő megnyitását megelőzően;

H. megállapítva, hogy a szerkezetváltások következményei néha ellentétesek a lisszaboni célkitűzésekkel, nevezetesen a teljes foglalkoztatottság előmozdítása, a munka minősége, a társadalmi és területi kohézió, valamint a fenntartható fejlődés célkitűzéseivel; úgy ítli meg, hogy a munkavállalóknak biztosítani kell a lehetőséget a képességeik fejlesztésre és a tanulásra egész életük során;

I.   mivel alapvető fontosságú annak elismerése, hogy a gazdasági és szociális megújulás központi szerepet ölt be a lisszaboni stratégiában, és mivel a szerkezetváltások elengedhetetlenül fontosak az értékteremtéshez és az életszínvonal növeléséhez;

J.   úgy ítélve meg, hogy a szociális partnereknek és a hatóságoknak alapvető szerepet kell betöltenie a szerkezetváltások végigkísérésében mind globális szinten új munkahelyek teremtésével, mind egyéni szinten, biztosítva az érintett munkavállalóknak az új tevékenységekhez való alkalmazkodást például képzéseken keresztül, de az előkészítésükben és – amennyiben lehetséges – az alternatív megoldások felkutatásában is;

K. mivel Európában a mobilitás túlságosan alacsony mértékű, ezért az aktivitási potenciál nincs kellően kihasználva, és mivel a mobilitást kipróbálni vágyó munkavállalók gyakran képtelenek munkájukat külföldön végezni adminisztratív és nyelvi akadályok miatt; mivel az életen át tartó oktatás és a képzés területén foganatosított nemzeti szintű intézkedéseket túlságosan alacsony mértékben alkalmazzák;

L.  mivel a gyenge gazdasági növekedés Európában, és a vállalkozások alacsony versenyképessége részben a termelő beruházások és a kutatás alacsony mértékének tudható be; és úgy ítélve meg, hogy az Európai Uniónak ösztönöznie és támogatnia kellene a vállalkozások beruházási képességét és a fejlesztési lehetőségeket;

M.      mivel a megfelelő előrelátással és felelősségteljesen cselekvő vállalkozásoknak a lehető legjobb képzési feltételeket kellene biztosítaniuk munkavállalóik számára a következő területeken:

- az alap- és szakképzés gyakorlati ismeretek elsajátítását célzó szakasza;

- munkavállalóik folyamatos továbbképzése;

           - a szakmai tapasztalat elismerése és hitelesítése, tudva azt, hogy a munkavállalóknak csak úgy származik előnyük a kapott továbbképzésekből, ha a megszerzett tudást azonnal a gyakorlatban is alkalmazhatják, és mivel e célkitűzések megvalósítása érdekében a vállalkozásoknak terveket és kompetenciamérlegeket kellene kidolgozniuk a képzésre, valamint az egyfelől a szociális partnerek, másfelől a szakképesítéseket kiadó intézmények által megállapított képesítések fejlesztése érdekében;

N. mivel európai szinten az elsődleges információforrás az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért, amely az ERM (European Restructuring Monitor) irányítását is végzi, és úgy ítélve meg, hogy ezt a forrást optimalizálni kell, különösen a tekintetben, hogy az információk az Unió valamennyi nyelvén elérhetők és hozzáférhetők legyenek;

O. mivel az európai vállalkozások többek között azért vannak nehéz helyzetben, mert nemzetközi szinten nincs elegendő mértékű szabályozás a szellemi tulajdon védelme és a hamisítás elleni harc területén.

1.  üdvözli, hogy a Bizottság átfogó és transzverzális megközelítést választott egy olyan kérdés kezelésére, amely a vállalkozások, a munkavállalók, a munkavállalók társadalmi és munkakörnyezete számára egyformán fontos;

2.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a szerkezetváltásoknak nem kell feltétlenül egyet jelenteniük a társadalmi visszalépéssel és a gazdasági veszteséggel, feltéve, ha azokat megfelelően előkészítik, ha a vállalkozások a szakszervezetekkel folytatott párbeszéd útján azokat hatékonyan és gyorsan tudják kezelni, ha a vállalkozások megelőző intézkedései és az állami fellépés hozzájárulnak ahhoz, hogy azokat jó feltételek között hajtsák végre, és ha a vállalkozások alkalmazottaik folyamatos továbbképzése révén azokra felkészülnek; úgy ítéli meg, hogy e feltételek együttesen ritkán állnak rendelkezésre;

3.  úgy ítéli meg, hogy vállalati szerkezetváltásokra csak akkor kerülhet sor, ha azok indokoltak, vagyis a munkahelyek megmentése vagy vállalatok termelékenységének és versenyképességének fokozása céljából, és hogy azok nem alkalmazhatók a jövedelmezőség elbocsátások árán való növelésére vagy olyan tisztán pénzügyi, illetve spekulatív célból, mint a nyugdíjalapokból vagy részvényalapokból származó többletbevétel megszerzése; úgy ítéli meg, hogy az erkölcstelen és rabló eljárásokkal szembeni fellépés keretében az Európai Bizottságnak élnie kellene az európai szintű közvetítés lehetőségével, egy független közvetítő testület révén;

4.  megállapítja, hogy az állandóan változó általános feltételekhez történő folyamatos alkalmazkodás elengedhetetlen a vállalatok fejlődéséhez. E tekintetben fontos, hogy - amint azt az európai szociális partnerek az „Iránymutatás a változások és társadalmi következményeik kezeléséhez” című közös dokumentumukban rámutatnak- kellő időben kell a munkavállalók vagy képviselőik számára elmagyarázni a változások szükségességét, és figyelembe venni a munkavállalók érdekeit;

úgy ítélve meg, hogy a szerkezetváltások a modern gazdaság állandó jellemzői, és a változásokhoz történő alkalmazkodás abszolút szükségként jelenik meg azok előtt a vállalatok előtt, amelyek versenyképesek kívánnak maradni;

5.  az Európai Szociális és Gazdasági Tanács 2005. szeptember 29-i „Társadalmi párbeszéd és ipari változások” (CESE 1073/2005), című véleményéhez hasonlóan úgy ítéli meg, hogy a szerkezetváltás sikere természetesen a vállalatok versenyképességén és innovációs képességén de ugyanúgy a munkahelyek megőrzésén és a negatív hatások megfelelő társadalmi kezelésén is mérhető;

6.  úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió a piaci nyitás előmozdítója, és ezért köteles a szerkezetátalakítások és azok társadalmi következményeinek előkészítéséhez és kezeléséhez szükséges pénzügyi forrásokat is biztosítani, és ösztönözni az innovációt, az újabb cégalapítási lehetőségek keresését, valamint a munkafeltételek fenntartását;

7.        úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió tartozik magának azzal, hogy választ ad az olyan világméretű kihívásokra, mint a nemzeteken átnyúló szerkezetváltások, az európai gazdaság és a vállalatok versenyképességének javításával, jobb koordinálással, és a meglévő négy közösségi eszköz összehangoltabb használatával:

-  a versenypolitika, különösen az állami támogatások kérdése,

-  belső piaci politika, különösen a „Societas Europea” és a közösségi képesítő bizonyítvány létrehozása,

-  vállalatpolitika, különösem a KKV támogatása

-  és a szolidaritási politika, különösen az ESZA és az ERFA alapok visszairányítása a szerkezetváltáson keresztül ment régiókba, vagy olyan régiókba, ahol felkészülési terv van a szerkezetváltásra;

8.  osztja a Bizottság véleményét, amely szerint az ESZA és kisebb mértékben a szerkezetváltás alatt álló KKV-k oly sokszor elhanyagolt esetében az ERFA is alapvető szerepet játszik a szerkezetátalakítások előkészítésében és kezelésében, és javasolja, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló tárgyalás alatt álló pénzügyi terv még inkább a szerkezetátalakítások előkészítésére és kezelésére irányuljon, főként azokban a térségekben, ahol az ágazati koncentráció magas, és hogy az alapok e törekvésnek megfelelő pénzügyi kerettel rendelkezzenek;

9.  figyelembe véve, hogy bizonyos szerkezetátalakítások nem láthatók előre, területi hatásuk nehezen tervezhető, továbbá figyelembe véve az EU politikáinak e területen kifejtett hatását, úgy ítéli meg, hogy szükség van egy növekedéskiigazítási és rendkívüli tartalékalap létrehozására, és üdvözli az Európai Tanács közös álláspontját e tárgyban; szeretné továbbá, hogy ezt az alapot a vállalatok is támogathassák anyagilag;

10. kéri, hogy

a) a szerkezetátalakításon átment vállalkozások mérete és földrajzi elhelyezkedése az Unió területén ne legyen az egyedüli kritérium az EU által nyújtott esetleges támogatások odaítélésekor, és hogy a kis-és középvállalkozások (KKV) érdekeit is kellő mértékben vegyék figyelembe;

b) vegyék figyelembe, ha egy vállalat az üzleti tervében rendelkezéseket hoz az alkalmazkodási folyamatra vonatkozóan is, kiváltképpen akkor, ha befektet a szakképzésbe, illetve a folyamatos képzésbe;

11. támogatja, hogy az Unió kulcsfontosságú partner a szerkezetátalakítás különböző (ipari, tercier, ágazatközi, ágazaton belüli vagy egyéb) formáin átesett régiók támogatásában azok szerkezetváltása során;

12. arra kéri az Európai Uniót, hogy támogassa a földrajzi mobilitást és a foglalkoztatási mobilitást, úgy, hogy jobban ki használja a különböző kategóriákban elérhető szabad munkaerőt, különösen a fiatalok, a nők és a 45 év felettiek esetében; felkéri az Európai Uniót, hogy támogassa a mobilitás adminisztratív és nyelvi akadályainak lebontását;.

13. javasolja, hogy a szerkezetváltások kapcsán nyújtott európai támogatások keretében a környezetvédelmi dimenziót vegyék figyelembe, ösztönözve az ipar és mezőgazdaság áttérését kevésbé szennyező, és ezáltal a lakosságra és a munkavállalókra nézve kevésbé veszélyes tevékenységekre;

14. megállapítja továbbá, hogy a szerkezetátalakítások első áldozatai az elbocsátott alkalmazottak, és minden esetben elsődlegesen őket kell támogatásban részesíteni, valamint az átalakított vállalkozás kapcsolódó gazdasági tevékenységeit, különösen az alvállalkozóként működő kis- és középvállalkozásokat; hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben figyelembe kell venni a szerkezetátalakítások „rejtett hatásait”, például a munkavállalók egészségi állapotára gyakorolt hatást; megállapítja, hogy a szerkezetátalakítással közvetlenül fenyegetett személyek körében orvosi patológiás esetek és pszichés zavarok figyelhetők meg, és úgy tűnik, hogy a halálozási arány e munkavállalók körében az elbocsátást követő öt éven belül kétszer magasabb az el nem bocsátott munkavállalókénál, ezért arra a következtetésre jut, hogy a pénzügyi támogatásokat nem szabad a szerkezetváltások strukturális vetületére korlátozni ahhoz, hogy a munkavállalóknak adott személyre szabott támogatást prioritásként kezelve e kérdés emberi dimenzióját figyelembe tudják venni;

15. szintén elítéli a szerkezetváltások rejtett hatásai között a foglalkoztatott munkavállalók előnyugdíjazását, mivel ezek a munkavállalók az életkorukból adódóan a legkevésbé foglalkoztathatók, ami magas pénzügyi terheket ró a társadalomra, valamint szakmai kompetenciájuk elvesztésével és a munkaerő-hiány abszurd kockázatával jár;

16. kéri a közösségi alapok felhasználásának hatékonyabb ellenőrzését és nyomon követhetőségét azok megfelelő felhasználásának biztosítására, valamint annak elkerülésére, hogy az alapokat – helytelenül – kapcsolódó, spekulatív vagy adminisztratív célokra költsék, és annak kizárására, hogy (törlés) vállalatáthelyezések finanszírozására vehessék igénybe őket; kéri többek között, hogy azok az uniós alapok terhére támogatásban részesülő kedvezményezett vállalatok, akik termelésüket teljesen vagy részben az Unión belül áthelyezik, meghatározott ideig ne részesülhessenek ismét közösségi támogatásokból, és a már megítélt támogatás visszafizetésére legyenek kötelezhetők a támogatás-turizmus elkerülése érdekében;

17. megerősíti a közösségi vívmányok alapvető fontosságát a szociális területen, valamint a létező jogi eszközök fontosságát, mely eszközöket a tagállamoknak maradéktalanul alkalmazniuk kell, és jobban nyomon kell követniük, hiszen a tagállamok feladata a jogi eszközök megfelelő átvétele és alkalmazása, különös tekintettek a következő eszközökre:

- az európai üzemi tanácsok létrehozásáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv,

- a csoportos létszámcsökkentésről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv,

- a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv,

- a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK tanácsi irányelv;

18. sajnálja, hogy az európai üzemi tanácsról folytatott második konzultációs szakasz a Bizottság széles körű tájékoztatójából csak egy kis részt tesz ki, és felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben tervezi az európai üzemi tanácsra vonatkozó jelenlegi irányelv módosítását, kezdjen el egy megfelelő második konzultációs szakaszt, ami lehetővé tenné a szociális partnerek számára az EK Szerződés 138. cikke szerinti és az átláthatóság elvének megfelelő tárgyalást. A jelenlegi második szakasz semmi esetre sem adhat alapot a Bizottságnak az európai üzemi tanácsra vonatkozó irányelv újabb módosító javaslata beterjesztéséhez;

19. osztja a Bizottság álláspontját, amely szerint az európai szociális partnereknek központi szerepet kell betölteniük a nemzeteken átívelő szerkezetátalakítások támogatásában és irányításában, a munkavállalók Európán belüli mobilitásának elősegítése és az élethosszig tartó képzés kialakításának ösztönzése érdekében;

üdvözli, hogy a Bizottság újból megerősítette, hogy a szociális partnereknek lényeges szerep jut a szerkezetátalakítások kezelésében, a munkavállalók mobilitásának elősegítésében és az élethosszig tartó képzés kialakításában, minden olyan esetben amikor ez hasznos;

20. kéri a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket a szerkezetváltások során a dolgozók jogainak védelmét biztosító közösségi keretek megteremtése érdekében, e tekintetben említést tesz a szociális partnerek által megkezdett munkáról, és felhívja őket, hogy az általuk azonosított helyes gyakorlatok alkalmazására találjanak megfelelő eszközöket (törlés)

21. kéri a Bizottságot, hogy a lisszaboni menetrend szellemének megfelelően alakítson ki „nyílt koordinációs módszert” (NYKM) a szerkezetváltásokra vonatkozó főbb irányelvek tagállamok körében történő terjesztésére;

22. kéri az állami támogatások reformját annak érdekében, hogy azokat minél inkább a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz legnagyobb mértékben hozzájáruló területek felé irányítsák; ezáltal elkerülhető lenne, hogy vállalatáthelyezések vagy indokolatlan szerkezetátalakítások finanszírozására használják fel őket; kéri továbbá, hogy az olyan meggyengült ágazatokban, ahol egyedi vagy átmeneti szabályokra van szükség, könnyítsék meg az állami támogatások engedélyezését, amennyiben azok nem torzítják a versenyt a közös piacon;

23. jogi szabályozási keret létrehozását javasolja, amelynek megfelelően a közösségi támogatás megítélésének feltétele lenne a lakosság és az érintett régiók érdekeinek védelmét, valamint nagyobb számú, és jobb minőségű munkahely létrehozását biztosító feltételeknek a tiszteletben tartása;

24. felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak a hagyományaiknak megfelelő különleges intézkedéseket a szerkezetátalakításokban érintett munkavállalók támogatására, szükség esetén állandó jellegű átképző központok formájában, és állampolgárságtól, nemtől és kortól függetlenül biztosítsák a dolgozókkal szembeni egyenlő bánásmódot; ezek az átképző központok kiemelten támaszkodhatnak a regionális foglalkoztatási megállapodásokra; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek sürgősen lépéseket a szakképesítést igazoló oklevelek kölcsönös elismerése, valamint a nem tipikus szakképesítések hitelesítése és a szakmai tapasztalat elismerése terén; úgy ítéli meg, hogy az elbocsátott munkavállalók támogatására cselekvési programokat kell kidolgozni; többek között időben támogatni kell a folyamatos képzést és az átképzést;

25. úgy véli, hogy (törlés) a munkavállalók vállalati tőkében való részesedése megfelelő eszköz lehet ahhoz, hogy elősegítse szerepvállalásukat a szerkezetátalakításokat megelőző döntéshozatalban, ezért felhívja a szociális partnereket, ahogy a Bizottságot és a tagállamokat is, hogy folytassanak további vitát e tárgyban, és ezt a témát vegyék fel a napirendre a brit elnökség által 2005-ben kezdeményezett, a szociális Európa jövőjéről szóló nagy vita alkalmával;

26. kéri az Európai Uniót, hogy mérje fel azokat a nehézségeket, amelyekkel a vállalatok néznek szembe ahhoz, hogy jobban bejussanak a belső piacra, és hogy nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat kössenek, úgy, hogy fel lehessen mérni ezeknek a politikáknak a továbbgyűrűző hatásait;

27. úgy ítéli meg, hogy a vállalkozásokra esetlegesen váró nehézségek jobb előkészítéséhez és kezeléséhez minden olyan eszközt fel kell használni, amely lehetővé teszi megfelelő ágazati elemzések elkészítését, hogy minden egyes európai gazdasági ágazatot folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni, és értékelni lehessen; ezért üdvözli a fent említett, 2005. március 31-i közleményben kifejezett, az EMCC szerepének erősítésére irányuló, a közleményben kifejezett szándékot, és hangsúlyozza annak szükségét, hogy az Unió polgárai jobban hozzáférjenek munkáihoz;

28. úgy ítéli meg, hogy a vállalkozásokra váró nehézségek jobb előkészítéséhez és kezeléséhez minden olyan eszközt fel kell használni, amely lehetővé teszi megfelelő ágazati elemzések elkészítését, hogy minden egyes európai ágazatot folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni, és értékelni lehessen; ezért üdvözli az EMCC szerepének erősítésére irányuló, a közleményben kifejezett szándékot, és hangsúlyozza annak szükségét, hogy az Unió polgárai jobban hozzáférjenek munkáihoz;

29. hangsúlyozza a bekövetkezett szerkezetátalakításokat nyomon követő elemzések szükségét, hogy a vállalkozásokra gyakorolt tényleges hatásuk felmérésével hatékonyabban lehessen felkészülni a jövőbeni szerkezetátalakítások kezelésére;

30. kéri az Európai Unió kereskedelmi partnereit, hogy vezessenek be törvényeket a szellemi tulajdon védelméről, és kéri a tagállamokat, hogy mindent tegyenek meg a hamisítás elleni eredményes harc érdekében.

31. megbízza elnökét, hogy ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácshoz és a Bizottsághoz.

• [1]  HL L 254., 1994.9.30., 64. o.
• [2]  HL L 225., 1998.8.12., 16. o.
• [3]  HL L 82., 2001.3.22., 16. o.
• [4]  HL L 80., 2002.3.23., 29. o.
• [5]  HL C 154., 2000.6.5., 139. o.
• [6]  HL C 339., 2000.11.29., 280. o.
• [7]  HL C 276., 2001.10.1., 160. o.
• [8]  HL L 245., 1992.8.26., 53. o.
• [9]  HL C 377., 2000.12.29., 164. o.
• [10]  HL C 320 E 2002.12.15., 73. o.
• [11]  P6_TA(2005)0127
• [12]  P6_TA(2005)0230
• [13]  P6_TA-(2005)0210
• [14]    MEMO/05/229.
• [15]  P6_TA(2005)0224

EXPOSÉ DES MOTIFS

Depuis ces dernières années, les restructurations sont devenues un phénomène courant dans le monde de l'entreprise et ont souvent des effets immédiats sur l'emploi, les conditions de travail et les économies locales.

Mais ce phénomène peut se concevoir à plusieurs niveaux et de différentes manières, en effet il n'y a pas un type unique de restructuration c'est pourquoi l'Union Européenne doit être capable à chaque fois d'apporter des réponses adaptées à des situations données et ce dans les plus brefs délais.

Un premier niveau de restructurations porte sur les restructurations intersectorielles, ces mutations de grands secteurs comme la "tertiarisation" ont été largement visibles dans les Pays de l'Europe occidentale et touchent aujourd'hui les nouveaux Etats Membres d'Europe Centrale et Orientale.

Le deuxième niveau de restructuration concerne les restructurations et les évolutions intra sectorielles.

Le troisième niveau est celui de l'entreprise où s'opèrent les différents types de restructurations telles que les mutations de processus de production, l'externalisation d'activités, les délocalisations, la fermeture de sites, les réductions d'effectif, les fusions/acquisitions, etc.

En général, il y a deux catégories de déclencheurs pour les restructurations: un déclencheur général, centré sur les évolutions du commerce international dans le contexte actuel de la mondialisation et un déclencheur centré lui sur les stratégies d'entreprises.

Ces deux déclencheurs sont intrinsèquement liés et interdépendants. En effet, la stratégie d'entreprise répond souvent, à la nécessité de s'adapter aux évolutions du marché et de l'activité.

Dans sa communication du 31 Mars 2005 titrée: "Restructurations et emploi - Anticiper et accompagner les restructurations pour développer l'emploi: le rôle de l'Union européenne", la Commission Européenne aborde les problèmes associés aux conséquences négatives des restructurations, des délocalisations et des fusions. Ces conséquences vont souvent à l'encontre des objectifs de Lisbonne, et plus précisément ceux relatifs à la promotion du plein emploi, à la qualité du travail, à la cohésion sociale et au développement durable.

Depuis longtemps l'Union Européenne développe des politiques et des instruments dans le domaine des restructurations. Dans le passé, elle a ainsi joué un rôle essentiel pour la restructuration de la sidérurgie et pour la construction navale mais la récente crise du textile a démontré que les dispositifs existants n'étaient plus suffisants pour faire face à des mouvements d'une telle ampleur. Il appartient donc à l'Union Européenne de renforcer les actions et de développer les moyens à mobiliser en cas de crise mais aussi de réfléchir à la mise en place de nouveaux outils permettant de mieux prévoir et ainsi de mieux aborder ces restructurations.

Mais les actions de l'Union ne doivent pas seulement concerner les secteurs en difficulté, ainsi au cours des dernières années, des groupes sectoriels à haut niveau ont été constitués pour définir les perspectives stratégiques de nombreux secteurs. Par ailleurs, d'un point de vue horizontal, de nombreuses politiques européennes contribuent déjà à l'objectif d'anticipation et d'accompagnement des restructurations: les directives en matière d'information et de consultation des travailleurs (même si il faudra veiller à leur bonne mise en application), le dialogue social européen, la politique de l'emploi, les instruments financiers de soutien, la politique industrielle et d'entreprise, la politique de développement rural, etc.

L'Union Européenne se doit de pouvoir répondre avec succès aux défis posés par la mondialisation et à la rapidité des changements qui affectent l'économie et la société en général, il faut pour cela développer une approche stratégique et proactive pour faire face aux restructurations. A cet égard, il est important de se placer dans un contexte de responsabilités partagées entre employeurs, pouvoirs publics, partenaires sociaux et travailleurs pour aborder le débat de l'anticipation, de l'accompagnement et de l'adaptabilité. L'anticipation, la gestion et l'accompagnement des processus de restructuration requièrent la participation active de tous les acteurs concernés et doivent être fondés sur des synergies claires entre les instruments politiques, législatifs, contractuels et financiers. Des actions doivent être entreprises à tous les niveaux pertinents, y compris au niveau européen.

Il était important de remettre par le biais de la communication de la commission et de ce rapport la question des restructurations à l'agenda de l'Union Européenne, ainsi que ses liens avec l'emploi et d'autres politiques dans ce domaine, le dialogue social dans les entreprises en fait le rôle social de l'entreprise, que ce soit au niveau de l'UE ou au niveau national.

Nous pouvons considérer comme cohérent que l'Union Européenne doive assumer les coûts et les implications sur le plan législatif des politiques qu'elle met en oeuvre et nous pouvons regretter le manque de volonté politique de la part des Etats Membres pour aller dans ce sens. La communication de la commission reste malheureusement très vague à quelques exceptions près sur les mesures à apporter c'est pourquoi la résolution qui vous est proposée ici répond à ce besoin de concrétisation.

- Les moyens financiers doivent être mis à disposition à la sortie du débat sur les perspectives financières tant au niveau des fonds structurels que dans la mise en place d'un fond d'ajustement à la croissance tel est le prix à payer pour assumer le rôle de l'Union dans l'ouverture des marchés et ainsi pouvoir répondre aux chocs imprévus, à l'impact régional ou sectoriel et aux effets sur l'emploi et l'environnement. Mais l'utilisation de ces fonds doit pouvoir être encadrée.

- Le rôle des partenaires sociaux doit être renforcé pour leur permettre de mieux anticiper les restructurations mais aussi de les éviter quand cela est possible, cela passe: par une réforme de la directive sur les comités d'entreprises européens, le respect des dispositifs déjà existant, la consolidation des diverses dispositions relatives à l'information et à la consultation des travailleurs. Ces mesures permettront une amélioration du droit des salariés le rendant aussi plus efficace.

- Les salariés premières victimes des restructurations doivent être au centre de toutes les attentions, premiers bénéficiaires des aides accordées, ils devront être pris en charge et suivis. Des formations adaptées devront pouvoir leur être proposées en permanence pour faire face aux mutations et leur permettre d'accéder à des emplois de qualité.

-Des outils pertinents d'analyse devront être mis en place, au niveau sectoriel pour avoir une meilleure connaissance du phénomène des restructurations et ainsi mieux les anticiper et adapter les réponses.

L'harmonisation à terme des systèmes des Etats Membres dans les domaines fiscaux et sociaux permettra aussi de lutter efficacement contre les différentes formes de dumping social intra communautaire qui sont aussi source de délocalisations et de restructurations.

Ce sont la des moyens parmi d'autres qui devraient permettre à l'Union d'intervenir efficacement pour que les restructurations ne soient pas synonymes de reculs sociaux et de perte de substance économique.

Nous devons en permanence être soucieux de conserver le modèle social européen et nous devons avoir le courage dans chacune de nos décisions d'avoir la volonté de le tirer vers le haut.

ELJÁRÁS

Cím

a szerkezetátalakításokról és a foglalkoztatásról

Eljárás száma

2005/2188(INI)

Jogalap

45. cikk

Illetékes bizottság               Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

EMPL 27.10.2005

Véleménynyilvánításra felkért bizottságok  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

IMCO 27.10.2005

ITRE 27.10.2005

ECON 27.10.2005

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

IMCO 21.11.2005

ITRE 17.1.2006

ECON 16.11.2005

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

Nincs

A jelentésbe foglalt állásfoglalási indítvány(ok)

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Jean Louis Cottigny 20.4.2005

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

5.10.2005

23.11.2005

25.1.2006

Az elfogadás dátuma

26.1.2006

A zárószavazás eredménye

mellette: ellene: tartózkodás:

34 5 5

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Jean-Luc Bennahmias, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Harlem Désir, Harald Ettl, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Őry, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Edit Bauer, Dieter-Lebrecht Koch, Lasse Lehtinen, Jamila Madeira, Marianne Mikko, Dimitrios Papadimoulis, Luca Romagnoli, Leopold Józef Rutowicz, Elisabeth Schroedter, Barbara Weiler, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

Benyújtás dátuma – A6

9.2.2006

A6-0031/2006