JELENTÉS A higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról
27.2.2006 - (2005/2050(INI))
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Marios Matsakis
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
A higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról szóló közleményére (COM(2005)0020),
– tekintettel a meglévő, klóralkálit előállító ipari létesítményekből származó légköri szennyezőanyag kibocsátások csökkentéséről szóló 90/3 PARCOM határozatra,
– tekintettel Eljárási Szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6‑0044/2005),
A. mivel a higany és vegyületei erősen mérgező hatásúak a különböző ökológiai rendszerekben élő emberekre és a vadon élő növényekre és állatokra,
B. mivel a higany a környezetben tartósan megmarad és átalakulhat metil-higannyá, amely a legmérgezőbb formája, és amely könnyedén áthatol a méhlepény-határfelületen és a vér–agy-határfelületen, és károkat okozhat a fejlődő agynak,
C. mivel a megfelelő módon tárolt és elszigetelt higanyt, mivel nem párolog és ezért nem jelent potenciális veszélyt, ennek ellenére folyamatosan ellenőrzött, biztonságos telepeken kell tárolni, ahol szükség esetén gyors beavatkozásra van lehetőség,
D. mivel a higanyszennyezés kiterjedt, tartós és diffúz probléma, amely a forrásától távol, az országhatárokon átterjedve az európai és a globális élelmiszerkészleteket egyaránt szennyezi, és mivel a Bizottság által javasolt, higanyra vonatkozó közösségi stratégia nagymértékben hozzájárul ennek a globális fenyegetésnek a leküzdéséhez, az emberi egészség és a környezet védelme érdekében azonban további kötelező érvényű intézkedések meghozatalára van szükség nemzetközi és európai uniós szinten,
E. mivel a Bizottság kibővített hatásvizsgálatában megállapította, hogy a higany okozta káros egészségi hatások mértéke nem ismert, ezért több információra van szükség az egészséggel kapcsolatos kiadások tekintetében; mivel azonban a további tanulmányok nem okozhatják a közösségi stratégia késedelmét,
F. mivel a higany és vegyületei elsődlegesen veszélyes anyagnak minősülnek a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerint[1].(Vízügyi Keretirányelv); mivel a Bizottságnak ezen módosított irányelv 16.cikke (8) bekezdésének értelmében 2003. decemberéig javaslatot kell tennie a kiemelten veszélyes anyagok kiáramlásának, kibocsátásainak, és az általuk okozott károknak a megszüntetésére illetve fokozatos kiküszöbölésére, de ilyen javaslatot eddig még nem tett,
G. mivel az EU a világ legnagyobb higany exportőre, és mivel egy európai uniós exporttilalom jelentős mértékben hozzájárulna a higany kereskedelmének visszaszorításához, és a globális kínálat csökkentéséhez,
H. mivel az EU higanycellás technológiájú klóralkáli iparából 12 000 tonna higanyt – az EU legnagyobb higanykészletét – a 90/3 PARCOM határozat értelmében az elkövetkező 15 évben ki kell vonni a forgalomból; mivel az EU-nak sürgősen cselekednie kell e higanyfelesleg exportjának fokozatos megszüntetése céljából annak érdekében, hogy a harmadik országokban elkerülhetőek legyenek a környezeti károk, különösen, mivel az EU higanyexportja előmozdítja a higany további és rendkívül mérgező használatát az aranybányászat keretében, és mivel e higanyfelesleg egészét biztonságosan kell tárolni az EU-ban a további környezeti károk elkerülése érdekében,
I. mivel a spanyolországi Almadénben már évszázadok óta bányásznak higanyt, és mivel e bányák bezárását az érintett területre vonatkozó gazdasági és társadalmi átalakítási intézkedéseknek kell kísérniük,
J. mivel sürgősen létre kell hozni egy olyan helyet, ahol az Európa minden részéből származó higanyfeleslegek biztonságos tárolása biztosítható,
K. mivel a higanykibocsátás fő forrása a széntüzelés, és mivel a nagy tüzelőberendezésekből származó kibocsátásokat közösségi jogszabályok szabályozzák (a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv[2] (az IPPC-irányelv ), és a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[3]),
L. mivel a fogászati amalgámban található higany a társadalom második legnagyobb higanykészletét képezi; mivel a fejlett országokban elő emberek számára a higanynak való kitettség legnagyobb forrása a fogászati amalgámból származó higanygőz belélegzése; mivel a krematóriumokból származó kibocsátások a higanyszennyezés jelentős forrásai lesznek az elkövetkező jó néhány évben, kivéve, ha a mérsékelésre szolgáló technológiákat, amelyek jelentősen csökkenthetik ezeket a kibocsátásokat, sürgősen alkalmazni kezdik,
M. mivel a higany fogyasztói és professzionális használatú mérő- és szabályozó készülékekben történő helyettesítése hatásos módszer az ezek használatából és hulladékká válásából eredő elkerülhetetlen kibocsátások kezelésére,
N. mivel a háztartási hulladékból származó higanyszennyezés egyre növekvő problémát jelent, és mivel a társadalomban előforduló összes higanytartalmú termékre kötelező elkülönített gyűjtési és kezelési rendszereket kell életbe léptetni,
O. mivel a metil-higanynak való kitettség többnyire étkezés útján történik, és mivel a metil-higany különösen a vízi élelmiszerláncban gyülemlik fel és koncentrálódik, különösen veszélyeztetve a sok halat és tengeri élelmiszert fogyasztó érzékeny populációkat,
P. mivel a veszélyeztetett népességcsoportok (csecsemők, gyermekek, terhes nők, és szülőképes korú nők) higanynak való kitettségét minimalizálni kell; mivel az ilyen minimalizálás eredményességét hatékonyan nyomon kell követni; mivel a teljes népességet, és különösen a veszélyeztetett csoportokat tájékoztatásban és oktatásban kell részesíteni, és figyelmeztetni kell a higannyal és annak vegyületeivel szennyezett élelmiszerekkel kapcsolatos esetleges veszélyekre vonatkozóan,
Q. mivel ezenkívül függetlenül meg kell vizsgálni például az olyan higanyforrások, mint az amalgám, a higanyt tartalmazó oltóanyagok és fertőtlenítőszerek egészségre gyakorolt hatását,
R. mivel az EU-nak globális intézkedésekre kell törekednie a higany kínálat és kereslet jelentős csökkentésének érdekében, és annak mindennemű forgalmát ellenőriznie kell; mivel az EU-nak közösségi szinten jogilag kötelező erejű intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy a nemzetközi szintű intézkedések számára alapvető hitelességet biztosítson,
S. mivel mire a stratégiát 2010-ben felülvizsgálják, addigra a talajban, a levegőben és a vízben méréseket kell végezni és nyilvánosan közzé kell tenni, valamint ezeket figyelembe kell venni,
T. mivel a higanyfelvétel bizonyos mértékig a különböző ökoszisztémákban helyi szinten előforduló bio-hozzáférhetőségen múlik,
1. üdvözli a higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról szóló bizottsági közleményt, és hangsúlyozza a higany kibocsátásának, valamint kínálatának és keresletének európai szinten történő csökkentésével és végül megszüntetésével, valamint a higanyfeleslegek kezelésével, és az expozíció elleni védelemmel kapcsolatos célokra vonatkozó általános szemléletet;
2. hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy az EU folytassa erőfeszítéseit nemzetközi szinten, például az európai szomszédsági és partnerségi eszköz révén, azzal a céllal, hogy globális szinten jelentősen csökkentsék a higany kibocsátását és használatát, mivel léteznek alternatívák, egyszersmind fokozatosan szüntessék meg az elsődleges termelést, és akadályozzák meg a higanyfeleslegek újbóli piacra kerülését;
3. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a közösségi stratégiát a lehető leghamarabb egyedi intézkedések és jogalkotási aktusok kövessék;
4. hangsúlyozza a fentiek figyelembevételével a Bizottság – a fémhigany és vegyületei exportjának a Közösségből történő fokozatos kivonására irányuló – kezdeményező javaslatának jelentőségét, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy amint az a gyakorlatban lehetővé válik, de legkésőbb 2010-ig európai uniós higanyexport-tilalom lépjen életbe;
5. felhívja a Bizottságot, hogy még 2008 márciusa előtt javasoljon intézkedéseket a higany és vegyületei exportjának és importjának – tagállamokon belüli, illetve a Közösségbe és a Közösségből történő – követésére, amely intézkedéseket az exporttilalom előtt kell életbe léptetni;
6. felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a higanytartalmú szappanoknak a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 2003. január 28-i 304/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben[4] előírt jelenlegi exporttilalma kiterjesztését az egyéb higanytartalmú termékekre, amelyekre vonatkoznak, vagy hamarosan vonatkozni fognak felhasználási és forgalmazási korlátozások az EU-n belül;
7. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogilag kötelező erejű intézkedésekre irányuló javaslatokat annak biztosítására, hogy a klóralkáli iparból származó higany teljes mennyiségét ne forgalmazzák újra, hanem biztonságosan, védett helyen tárolják, folyamatosan ellenőrizzék, és úgy helyezzék el, hogy szükség esetén azonnali aktív beavatkozásra kerülhessen sor;
8. a fentieken kívül kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fémhiganyfelesleg tárolása tekintetében az adott eszköz tartalmazza a következő elemeket: biztonsági minimumszabályok, rendszeres és átlátható jelentések, előzetes tervezés és előrejelzések, büntetések és szankciók;
9. felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztató kampányok szervezésével hívja fel a nyilvánosság figyelmét az egészségügyi kockázatokra, a higanynak való kitettség kockázatára és a higany okozta környezeti problémákra;
10. hangsúlyozza továbbá, a „szennyező fizet” elv alkalmazásának fontosságát, különösen a higanyfeleslegek tárolásának vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a higanytermelésért felelős ipari ágazatoknak hozzá kell járulniuk a higanyfelesleg biztonságos tárolásának finanszírozásához;
11. felhívja a Bizottságot, hogy ugyanakkor biztosítsa azt is, hogy európai elsődleges higany ne kerüljön az európai és/vagy a globális piacra.
12. hangsúlyozza, hogy a higanykibocsátások elsődleges forrása a széntüzelés, és kéri a Bizottságot, hogy az IPPC irányelv vagy egy különálló jogszabályi eszköz keretében a lehető leghamarabb vezessen be kibocsátási határértékeket legalább az összes vonatkozó tevékenységből – és különösen a nagy és kis széntüzelési eljárásokból – származó higanyra vonatkozóan;
13. felhívja a Bizottságot, hogy rövid távon biztosítsa az IPPC irányelv pontos végrehajtását, tekintettel arra, hogy a klóralkáli iparban használatos higanycellás technológia nem tekinthető az „elérhető legjobb technikának” (BAT-nak);
14. felhívja a Bizottságot, hogy rövid távon tegye meg a szükséges intézkedéseket és tegyen javaslatot a higannyal kapcsolatos nemzeti tömeg-kibocsátási értékekre, valamint a higannyal kapcsolatos helyi levegőminőségi határértékekre a vonatkozó hatályos jogszabályok vagy egy külön jogszabály keretében;
15. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a 90/3 PARCOM határozat végrehajtása céljából, annak érdekében, hogy – amint megvalósítható – fokozatosan szüntessék meg a higanycellás technológiájú, klóralkálit előállító ipari létesítmények használatát a legkésőbb 2010-ig történő teljes kivonásuk céljából;
16. kéri a Bizottságot, hogy rövid távon tegyen további intézkedéseket a krematóriumokból származó higanykibocsátások ellenőrzésére, mivel ez növekvő mértékű és aggasztó forrása a kibocsátásoknak;
17. támogatja a Bizottság javaslatát, amelyben felkéri az orvostechnikai eszköz szakértői csoportot, hogy vizsgálja meg a fogászati amalgámban található higany használatának esetleges veszélyeit, és ugyanakkor sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogászati amalgámhulladék kezelésére vonatkozó közösségi előírásokat megfelelően alkalmazzák;
18. kéri a Bizottságot, hogy korlátozza a higany forgalomba hozatalát és használatát a fogyasztói és professzionális használatú mérő- és szabályozó készülékekben (főként a háztartásokban, egészségügyi létesítményekben, iskolákban, valamint tudományos és kutatóintézetekben), ugyanakkor néhány kivételt engedjen meg, de csak olyan esetekben, ahol megfelelő alternatívák még nem elérhetőek; az ilyen jellegű mentességeknek vonatkozniuk kell az olyan ritka esetekre is, mint a múzeumi gyűjtemények és az ipari örökség gondozása;
19. kéri a Bizottságot, hogy rövid távon tegyen intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden olyan (nem csak elektromos és elektronikus) terméket, amely higanyt tartalmaz, és jelenleg társadalmi körforgásban van, szelektíven gyűjtsenek össze, és biztonságosan kezeljenek;
20. felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a higanynak az oltóanyagok gyártása során történő felhasználásával, ahogyan azt a Tanács 2005. június 24-i következtetései is említik, és értékelje ezt annak érdekében, hogy az ilyen használat korlátozását, illetve teljes tilalmát érjék el, amennyiben léteznek megfelelő és biztonságos alternatívák, és támogassa a fejlődő országokban a thiomersal-mentes többdózisú oltóanyagok bevezetésének megfelelő alternatíváira irányuló kutatást;
21. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a higannyal kapcsolatos kutatásokat kiemelten kezeljék és ezekre a kutatásokra megfelelő forrásokat juttassanak a 7. KTF keretprogram és egyéb megfelelő finanszírozási mechanizmusok révén;
22. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a javasolt REACH rendelet keretében – annak elfogadása után – a higany minden olyan felhasználását, amelyre az előterjesztett stratégia nem terjed ki, biztonságos alternatívákkal helyettesítsék, ahol ez megvalósítható;
23. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy intézkedéseket hozzanak az expozíció (kitettség) ellen, és javítsák a tájékozottságot, továbbá elismeri a közvélemény tájékozottsága, a kommunikáció, és az oktatás fontosságát, főként a higanynak való kitettség okozta egészségügyi kockázatokat illetően; hangsúlyozza a környezeti információkhoz az Aarhusi Egyezménnyel összhangban történő hozzáférés fontosságát;
24. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a veszélyeztetett csoportok élelmiszerekkel történő higanybevitelére vonatkozó tagállami adatok Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részére történő jelentésének kötelezővé tételére vonatkozó lehetőségeket, és hívja fel az Egészségügyi és Környezeti Kockázatok Tudományos Bizottságát, hogy a higanyra vonatkozóan végezzen kockázatelemzést a veszélyeztetett csoportok tekintetében;
25. felhívja a Bizottságot ugyanebben az összefüggésben, hogy kezelje kiemelten a veszélyeztetett népességcsoportokkal való kommunikáció finanszírozását a higany káros hatásainak tekintetében és a helyes gyakorlatok megosztása céljából;
26. felhívja a Bizottságot, hogy végezzen átfogó egészségügyi hatásvizsgálatot a higanyszennyezésből származó egészségügyi költségekről, beleértve az európai gyermekek higanynak való kitettségre visszavezethető csökkent szellemi képességét;
27. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb teljesítse a Vízügyi Keretirányelvben meghatározott kötelezettségét, amely szerint már 2003 decemberéig javasolnia kellett volna megfelelő kibocsátási ellenőrzéseket és minőségi szabványokat a kibocsátások és a higany és vegyületei által a vízi élővilágban okozott károk fokozatos megszüntetésére;
28. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vizsgálják meg behatóbban a különböző halfajok és tengeri élelmiszerek meghatározott étrendi bevitelét a veszélyeztetett alpopulációk körében, és az egyik legsürgetőbb feladatnak tartja annak biztosítását, hogy a veszélyeztetett alpopulációk expozícióját a metil-higanyra vonatkozó, nemzetközileg elfogadott biztonságos értékek alá csökkentsék;
29. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a lehető leghamarabb vezessenek be egy olyan programot, amely a metil-higany szintek és a halakban található higany felszívódását és/vagy hatását befolyásoló egyéb tényezők vizsgálatát célozza egész Európában, beleértve a nagytestű ragadozóhalak vizsgálatát, annak érdekében, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) fogyasztási ajánlásokat tehessen közzé a magas higanytartalmú halakra vonatkozóan, külön hangsúlyt fektetve a veszélyeztetett népességcsoportok számára adott iránymutatásokra; úgy véli, hogy egy ilyen programnak figyelembe kell vennie az abból a tényből adódó speciális kockázatot is, hogy egyes ökoszisztémák könnyebben alakítják át a higanyt bio-hozzáférhető metil-higannyá, mint mások;
30. felhívja a Bizottságot ugyanebben az összefüggésben annak biztosítására, hogy a higany különösen a veszélyeztetett népességcsoportok vonatkozásában kerüljön be a biomonitoring programba, amelyet eredetileg a 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó Európai Környezetvédelmi és Egészségügyi Cselekvési Terv (COM(2004)0416) állapított meg, ahogyan azt az Európai Parlament ehhez a kérdéshez kapcsolódó, 2005. február 23-i állásfoglalása is kéri;
31. üdvözli a Tanács következtetését, amely elismeri a spanyolországi Almadénben már hosszú évek óta meglévő higanybányáknak a Közösség higannyal kapcsolatos stratégiájának következményeként történő bezárásából eredő környezeti és társadalmi problémákat; javasolja, hogy hozzanak megfelelő ellentételezési intézkedéseket, és ezeket a Bizottság megfelelően finanszírozza annak érdekében, hogy a higanybányák bezárása által érintett terület megfelelő gazdasági és társadalmi alternatívákat valósíthasson meg; hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni azt a lehetőséget, hogy Almadént a meglévő fémhiganykészletek, illetve az egész Európában az iparban melléktermékként keletkező fémhigany, de sohasem annak hulladékai, biztonságos tárolására használhatják, így hasznosítva az ott meglévő infrastruktúrát, illetve a helyi munkaerőt és technológiai szakértelmet;
32. támogatja az arra irányuló intézkedéseket, hogy biztosítsák a szennyezett területek, beleértve a bezárt bányákat, az ipari létesítményeket vagy az azokból származó hulladékok tárolására szolgáló telepeket, rehabilitációját és ellenőrzését, tiszteletben tartva a „szennyező fizet”elvet;
33. üdvözöl minden – a Bizottság által nemzetközi szinten javasolt – intézkedést, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok támogassák és mozdítsák elő a nemzetközi intézkedéseket annak érdekében, hogy megállapodás szülessen egy, a higanyra vonatkozó globális jogi aktus végrehajtásáról;
34. határozottan támogatja azon kezdeményezéseket, amelyek a higanyt a Rotterdami és/vagy Bázeli Egyezmény előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásának (PIC eljárás) hatálya alá helyezik a higanykereskedelem átláthatóságának javítása céljából;
35. hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az EU működjön együtt a főbb bányászatban érintett országokkal, Algériával és Kirgizisztánnal, annak érdekében, hogy a világpiacra kerülő elsődleges higanyt fokozatosan kivonják a vonatkozó intézkedések támogatása révén;
36. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU kezdeményezzen és szervezzen kétoldalú találkozókat más régiókkal, például a G77-tel és Kínával, a közelgő, 2007. évi UNEP Kormányzótanács idejére tervezett tárgyalások jobb előkészítése érdekében;
37. kéri a Bizottságot, hogy tárja fel annak lehetőségét, hogy technikai segítségnyújtást és „know-how”-t biztosítsanak az érintett fejlődő országoknak és az átalakulóban lévő gazdasággal rendelkező országoknak, hogy fokozatosan végleg megszüntethessék a higany és vegyületei felhasználásait és kibocsátásait;
38. hangsúlyozza továbbá, hogy csökkenteni kell az amalgám használatát a gazdaságilag felemelkedő országokban és harmadik világ országaiban;
39. kéri a Bizottságot, hogy a fentiek figyelembevételével kérje meg a tagállamokat arra, hogy számoljanak be a higannyal kapcsolatban a fejlődő országok bevonásával folytatott valamennyi tevékenységükről és projektjükről annak meghatározása céljából, hogy hol van szükség az európai uniós pénzügyi források hatékonyabb felhasználására;
40. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a higany aranybányászatban való használatának korlátozását, ugyanakkor támogassa a higany használatától mentes megfelelő technikákat, továbbá terjesszen elő egy javaslatot a higany használata nélkül bányászott aranyra vonatkozó pozitív címkézési rendszerre, amely kiterjed az Európai Unión belül és kívül kinyert aranyra egyaránt;
41. különösen fontosnak tartja, hogy a szakértői csoport összetételének meghatározása során egyenlő részvételi arányt biztosítsanak a fogorvosok, toxikológusok és a környezet-egészségügyi szakértők számára;
42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
INDOKOLÁS
Introduction
Mercury is a heavy metal, sometimes known as quicksilver, which occurs naturally in the environment in different chemical forms. Mercury is the only metal that in its pure form is a liquid and at room temperature it slowly forms a vapour. Natural events (e.g. volcanic activity, weathering of rocks) and human activities (e.g. mining, burning fuel) can cause mercury release into the environment. Mercury placed on the world market has been obtained mainly from cinnabar mines located in Spain, China, Kyrgyzstan and Algeria. It can also be recycled from industrial processes.
Mercury deposits at Almadén in Spain account for the largest quantity of liquid mercury metal produced in the world. Its total production from historical times is approximately 250,000 metric tons, which is approximately one third of the entire quantity produced worldwideMercury has been mined at Almaden for more than 2,000 years and is the nucleus of social economic activity in that region.
Mercury and its compounds are highly toxic to humans, ecosystems and wildlife. It is a global, diffuse and persistent pollutant. Mercury can change into the environment into methylmercury, its most toxic form, which readily passes both the placental barrier and the blood-brain barrier with the risk of causing damage to the nervous system, and thus making it particularly harmful to foetal development.
Mercury is a global threat. It crosses national or regional boundaries, travelling long distances through the atmosphere, contaminating European and global food supplies at levels posing a significant risk to human health.
The European Union is the world’s largest mercury exporter, having been responsible for some 30% of global consumption in 2001-2003. EU leadership in dealing with global mercury problems is therefore clearly an economic, political and moral imperative. Community action as well as international commitment is necessary for the protection of human health and the environment. The Community Strategy concerning Mercury with its integral approach is therefore an important contribution in tackling this global threat.
I. Export Ban and safe storage
The Commission plans the phasing out of mercury exports from the Community, with the introduction of an export ban by 2011. However, this ban should be introduced as soon as possible, and by 2010 at the latest. Coupled with international action as proposed by the UNEP Governing Council resolution adopted in February 2005 and the GEF/UNDP/UNIDO Global Mercury Project, pressure is building with actions geared at reducing the global demand for mercury.
It is estimated that the EU chlor-alkali industry will have some 12.000 tonnes of mercury destined for decommissioning over the next 15 years. This surplus of mercury must be safely stored in secure sites, continuously monitored and located where intervention can take place immediately if necessary.
II. Emission limit values
The main source of emissions from mercury is the burning of coal. Implementation of existing instruments such as directive 2001/80/EC to reduce sulphur dioxide will bring some reductions to mercury emissions. However, particularly elemental mercury (with a lifetime in the atmosphere of up to one year), which can travel globally, will still be released in the environment contributing to the global pollution. Therefore, emission limit values for mercury from large combustion plants and other related activities should be introduced as soon as possible in IPPC directive 96/61/EC, and/or in a separate legislative document. Considering that various control options already exist, such as abatement techniques, use of low-mercury coal, coal cleaning or switching to a cleaner fuel. Furthermore, as is mentioned in the Strategy, international action under the Protocol on Heavy Metals under the Long-Range Transboundary Air Pollution Convention (LRTAP) should also be taken into consideration.
Emissions from small-scale combustion facilities are presently not regulated under Community law; emission limit values for such installations should also be set through a Community instrument, since the cumulative effect of mercury emissions from these installations contributes substantially to the overall level of emissions.
Furthermore, mercury emissions from crematoria are an increasing source of pollution, and should be controlled at EU level. Legislation is already in place in Denmark, the Netherlands, Germany and the UK, and should be harmonised before more Member States adopt their own legislation. The relevant OSPAR recommendation covers only 12 out of the 25 Member States and no sanctions are foreseen in case of no implementation.
III. Ban of Mercury in measuring and control equipment
The only effective way of addressing inevitable mercury emissions from use and disposal of measuring and control equipment is by substituting mercury in these product categories. Examples of restricting the use of hazardous chemicals in products already exist in the EU legislation e.g. directives 76/769, 2002/95. Consequently, the marketing and use of mercury in all measuring and control equipment for consumer and professional uses (especially in household, healthcare facilities and schools) should be restricted, allowing for some exemptions where adequate alternatives are not yet available. Derogations should be limited in time, to provide incentives for research and development in order to encourage a shift to alternative substances and techniques by the industry concerned. Several Member States such as Sweden, Denmark and the Netherlands have experience of successfully implementing such restrictions.
IV. Collect and treat Mercury Waste
Separate, safe collection and treatment measures must be put in place for those products containing mercury already circulating in society. Much of the mercury containing waste comes from households and might be released in a non-controlled way in the environment. The Commission should propose measures under the Strategy aiming at dealing with this problem. In the same way, Community requirements on treatment of waste from dental amalgam must be properly applied.
V. Protect against and inform about risks of Mercury
Given that mercury has bioaccumulative and biomagnifications properties and given the dangers associated with mercury exposure to brain development, it is essential that vulnerable groups of the population (children, pregnant women and women of childbearing age) are well informed and alerted of the possible risks of some fish consumption. As recommended by EFSA, exposure to mercury of these vulnerable groups of the population need to be monitored, and recommendations on dietary intake of fish and seafood need to be set. Such monitoring should be part of the environment and health monitoring system and the biomonitoring programme, originally envisaged under the Environment and Health Action Plan 2004-2010.
VI. Vaccines
Mercury is contained in vaccines in the form of thimerosal, also known as thiomersal, containing approximately 50% ethylmercury by weight, and it is used as a preservative, to prevent the growth of microbes. While at this point there is still significant controversy over whether or not thimerosal in vaccines causes adverse health effects in humans, it is important to note that in 1991 the World Health Organization (WHO) concluded that a safe level of mercury exposure below which no adverse effects occur, had never been established. Some measures have already been taken in different Member states: In August 2004 in the UK the Department of Health and Social Security announced that it would no longer use thimerosal in infant vaccines; in Denmark, the National Central Laboratory of the Danish Health System has not used thimerosal in vaccines for children since 1992. The situation, regarding the case of mercury in vaccines, in other Member States is not clear.
VII. Support and promote international action
The European Union and the Member States need to intensify its international efforts and strive for global measures to control mercury emissions, demand and supply globally. Given the transboundary nature of mercury contamination, efforts have to be undertaken with a view to agreeing on an international legislative instrument on mercury. Co-operation should be strengthened in the way of financial and technical assistance with the two main mercury mining countries Algeria and Kyrgyzstan, in order to encourage phasing out of primary mercury production. Bilateral contacts should be intensified in preparation for the UNEP Governing Council in 2007, with countries such as China, India, Russia and the G77, which are all increasingly dependent on solid fuels for coal-fired power plants.
Conclusions/ Recommendations
Mercury is toxic to humans, ecosystems and wildlife and it constitutes a transboundary global threat. The problem of mercury contamination is complex and measures need to be taken on several fronts in order to diminish the associated health and environment risks significantly. The Commission Strategy concerning mercury is a welcome step in the right direction. The actions proposed in the strategy need to be followed by legislative measures in the following areas:
- emission limit values for relevant activities
- abatement technique to be compulsory for crematoria
- an export ban of mercury by 2010
- safe storage of surplus mercury
- control and treatment of waste from dental amalgam
- restrict the use of mercury in dental amalgams
- a ban on mercury use in control and measuring equipment where safe alternatives exist.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A higanyra vonatkozó közösségi stratégiáról | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||||
|
Jogalap (Eljárási Szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
ENVI | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
ITRE |
|
|
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
ITRE |
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
Nincs |
|
|
|
| ||||||||
|
|
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Marios Matsakis |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
21.11.2005 |
24.1.2006 |
|
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
22.2.2006 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
50 1 0 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Liam Aylward, Irena Belohorská, Johannes Blokland, John Bowis, Hiltrud Breyer, Martin Callanan, Dorette Corbey, Avril Doyle, Jillian Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Gyula Hegyi, Mary Honeyball, Marie Anne Isler Béguin, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Aldis Kušķis, Marie-Noëlle Lienemann, Marios Matsakis, Roberto Musacchio, Riitta Myller, Péter Olajos, Miroslav Ouzký, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Karin Scheele, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Kathy Sinnott, Jonas Sjöstedt, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Evangelia Tzampazi, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Anders Wijkman | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
María del Pilar Ayuso González, Philip Bushill-Matthews, Bairbre de Brún, Milan Gaľa, Erna Hennicot-Schoepges, Miroslav Mikolášik, Renate Sommer | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Miguel Angel Martínez Martínez | ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A[6] |
27.2.2006 |
A6‑0044/2006 | |||||||||||