JELENTÉS a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról
27.2.2006 - (2005/2141(INI))
Fejlesztési Bizottság
Előadó: Margrietus van den Berg
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról
Az Európai Parlament,
- tekintettel a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság „Európai konszenzus a fejlesztésről” című közös nyilatkozatára,
- tekintettel a korrupció elleni 2003. október 31-i ENSZ-egyezményre,
- tekintettel a nemzetközi kereskedelmi ügyletek során előforduló korrupció és megvesztegetés elleni 1996. december 16-i ENSZ-nyilatkozatra,
- tekintettel a külföldi közhivatalnokok nemzetközi üzleti tranzakciók során történő megvesztegetése elleni küzdelemről szóló, 1997. november 21-i OECD-egyezményre,
- tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely meghatározza a millenniumi fejlesztési célokat mint a szegénység felszámolásának a nemzetközi közösség által közösen összeállított célkitűzéseit,
- tekintettel a támogatások hatékonyságáról szóló, 2005. március 2-i Párizsi Nyilatkozatra,
- tekintettel az „Ökológiai rendszerek és az emberi jólét: lehetőségek és kihívások a vállalatok és az ipar számára” című 2005. július 12-i negyedik millenniumi ökoszisztéma-felmérési jelentésre;
- tekintettel a Cotonou-i Partnerségi Megállapodás 8., 9. és 97. cikkére,
- tekintettel az eviani G8-as csúcstalálkozó korrupció elleni küzdelemről és az átláthatóság javításáról szóló, 2003. június 2-i nyilatkozatára,
- tekintettel az Afrikáért Bizottság „Közös érdekünk” című 2005. március 11-i jelentésére,
- tekintettel a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek (SALW) és az ezekhez tartozó lőszerek jogellenes felhalmozása és az ezekkel való kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos, az Európai Tanács által 2006. december 15–16-án elfogadott EU-stratégiára;
- tekintettel a fejlődő országokban történő kapacitásbővítésről szóló, 2003. május 15-i állásfoglalására,
- tekintettel a „Kormányzás az Európai Unió fejlesztési politikájában” című 2004. március 31-i állásfoglalására,
- tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
- tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0048/2005),
A. mivel a korrupció aránytalanul sújtja a szegényeket, megnehezíti a közjavakhoz való hozzáférésüket és csökkenti az alapszolgáltatások színvonalát, megnehezítve ezzel az elszegényedési spirálból történő kiszabadulást,
B. mivel a korrupció negatív hatással van az üzleti légkörre, a közszolgáltatások nyújtásának eredményességére és a lakosságnak a kormányzat iránti bizalmára,
C. mivel a korrupció csökkenti a segélyezés hatékonyságát és ezért akadályozza az Európai Unió fejlesztési célkitűzéseit, és lassítja az EU partnerországainak fejlődési ütemét,
D. mivel a Világbank becslései szerint évente több mint 1 billió amerikai dollárt fizetnek ki megvesztegetésre az egész világon és az Afrikai Unió becslései szerint a korrupció az afrikai gazdaságok számára évente Afrika GDP-jének több mint 25%-ába kerül,
E. mivel a korrupció a társadalom egészét érintő probléma, sok fajtája van és nem alkalmazható rá általános stratégia, hiszen csak átfogó megközelítéssel lehet tartósan kiküszöbölni,
F. mivel a a politikusok, a kormányzati hivatalnokok, a civil társadalom, a sajtó, a multinacionális vállalatok és a nemzetközi adományozók, fontos szerepet játszhatnak a korrupció elleni küzdelemben,
G. mivel a korrupció egyaránt okozója és következménye a konfliktushelyzeteknek,
H. mivel a korrupció veszélyezteti az alapvető emberi szükségleteket, mint például az egészséghez és az oktatáshoz való hozzáférést,
I. mivel a korrupció a gyenge kormányzás mellékterméke, elválaszthatatlan az állam szerepétől, és ezért a helyes kormányzást elősegítő módszerekkel kell ellene küzdeni,
J. mivel az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság a korrupció elleni küzdelem alapelemei;
K. mivel kellő figyelmet kell szentelni a SALW jogellenes előállítása, szállítása és forgalmazása, illetve a korrupciós gyakorlat közötti összefüggésnek mind a fejlődő, mind a fejlett országokban,
L. mivel a korrupció megfékezése a civil társadalomban való tudatosulás és a civil társadalom részvétele nélkül nem lehetséges, és mivel az összes információhoz való hozzáférés elengedhetetlen ebben a folyamatban,
M. mivel a korrupció elleni 2003. évi ENSZ-egyezmény az első nemzetközi jogi eszköz annak felismerésére, hogy az összes államnak el kell köteleznie magát az eszközök hazatelepítése mellett, és mivel ezen egyezményt az EU-tagállamok közül kizárólag Magyarország és Franciaország ratifikálta,
N. mivel a külföldi közhivatalnokok nemzetközi üzleti tranzakciók során történő megvesztegetése elleni küzdelemről szóló, 1997. november 21-i OECD-egyezményt Málta, Litvánia, illetve Lettország nem ratifikálta az EU tagállamai közül, és ezen tagállamokat sürgetni kellene ennek a közeljövőben történő pótlására,
1. felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési programjainak kialakítása során fektessen nagyobb hangsúlyt az elszámoltathatóság és az átláthatóság kérdésére, mivel a gyenge elszámoltathatósági mechanizmusok megkönnyítik a korrupciót;
2. hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a civil társadalom szerepére a helyes kormányzás és a korrupció önkéntes ellenőrzése előmozdításában;
3. emlékeztet arra, hogy a módosított cotonou-i partnerségi megállapodás értelmében a korrupció súlyos esetei a megállapodás 96. és 97. cikkével összhangban egyeztetéshez vezethetnek;
4. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy párbeszédek, az információk megosztása és kapacitásbővítés révén támogassák a fejlődő országok nemzeti parlamentjeinek költségvetési hatóságként történő működését;
5. hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet a szabad és független média játszhat a korrupció elleni küzdelemben, és az EU-tól fokozottabb támogatást kér a partnerországok ilyen médiumait segítő vagy megerősítő projektek részére;
6. hangsúlyozza, hogy hozzá kell járulni az említett országok jogrendszerének kiépítéséhez és megszilárdításához;
7. hangsúlyozza a nők korrupció elleni küzdelemben játszott fontos szerepét, és ezért felhívja a figyelmet a nők és lányok szélesebb körű és magasabb színvonalú oktatásának, valamint a nők politikában való részvétele elősegítésének szükségességére;
8. támogatja a „Tedd közzé, amit kifizetsz” elnevezésű kampányt, amely felhívja a multinacionális vállalatokat, hogy tegyenek közzé információkat a kormányok felé történő kifizetésekről;
9. hangsúlyozza a fejlődő országokban történő beruházás fontosságát, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat az ilyen beruházások folyamatos lebonyolításának támogatására;
10. hangsúlyozza a civil társadalom által felállítandó felügyelet jelentőségét a fejlődő országokban, amely a kormány ellenőrzését szolgáló rendszert tesz szükségessé; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa ezt a folyamatot a költségvetési támogatás megfelelő hányadának a civil társadalmi felügyelet számára történő fenntartása révén;
11. úgy ítéli meg, hogy a belső szervezetnek gyakran kell változnia a korrupció kezelése érdekében; hangsúlyozza a kapacitásbővítés szükségességét a központi és helyi intézményekben a korrupció elleni küzdelem céljából, különösen a költségvetési támogatás formájában nyújtott támogatás növekedésének fényében;
12. hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatást mindig eseti alapon történő gondos ügygondnoki kockázatértékelésnek kell megelőznie;
13. hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatást mindig az egyes ágazatokhoz kell rendelni;
14. hangsúlyozza, hogy minden költségvetési támogatást az államháztartás pénzügyi irányításának javítására irányuló politikai párbeszédnek kell kísérnie, ezzel csökkentve a korrupció vagy az alapok hűtlen kezelésének kockázatát;
15. felhív az Európai Unió által nyújtott költségvetési támogatással kapcsolatos programok átláthatóbbá tételére, beleértve a fogadó ország által elköltött támogatásra vonatkozó információk közzétételét, valamint a parlamenti és a civil szereplők bevonását ebbe a folyamatba;
16. felhív a költségvetés civil társadalom és a nemzeti parlamentek általi hatékony nyomon követésének támogatására a közkiadások nyomon követésére irányuló felmérések (PETS) révén, amelyek egyértelműen mérik a bevételeket és a kiadásokat az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) követelményei szerint;
17. úgy ítéli meg, hogy külön szociális mutatókat kell kidolgozni annak érdekében, hogy pontosabb adatokat kapjunk a szóban forgó országok által a kormányzás minőségében elért eredményekről, valamint ezen a területen szélesebb körű részvételt vár a civil társadalomtól;
18. felhívja az Európai Uniót mint a kedvezményezett országok ügygondnoki kockázatának értékelésére vonatkozó harmonizált keretrendszert biztosító közkiadási és pénzügyi elszámoltathatósági program (PEFA) társelnökét, hogy a korrupció szintjének mérésére vezessen be külön mutatókat;
19. felszólítja a Bizottságot, hogy a feltárt mértékű korrupció alapján jutalmazza a jó kormányzást és büntesse a korrupt rendszereket;
Calls on the Commission to use these levels of corruption as tracked to support good governance and take adequate measures against corrupt regimes;
20. sürgeti, hogy a Bizottság vegye fontolóra a határozathozatalt a fejlődő országok külső adósságainak csökkentésére;
21. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzetközi adományozók szorosan összehangolják költségvetési támogatások terén folytatott tevékenységüket az átláthatóságnak és az elszámoltathatóságnak a kedvezményezett országokban történő növelése céljából;
22. sürgeti az Európai Unió minden tagállamát, a korrupció elleni 2003. évi ENSZ-egyezményt aláíró minden országot, hogy ratifikálják a korrupció elleni 2003. évi ENSZ-egyezményt és a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló 1997. évi OECD-egyezményt;
23. emlékeztet a korrupció megfékezésére és a helyes kormányzás elősegítésére irányuló regionális kezdeményezések, mint például az afrikai szakértői értékelési mechanizmus (APRM) fontos szerepére; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az afrikai országok végrehajtsák ezeket a kezdeményezéseket és a Bizottság és a tagállamok technikai és pénzügyi támogatást nyújtsanak ebből a célból;
24. felszólítja a tagállamokat arra, hogy mielőbb kezdeményezzenek kötelező jogérvényű nemzetközi jogi okmányt a SALW és a lőszerek nyomon követéséről és megjelöléséről, továbbá támogassák a fejlődő országoknak a SALW és a lőszerek illegális kereskedelme elleni küzdelemre vonatkozó regionális kezdeményezéseit;
25. felhív a „a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés” további végrehajtására és a kezdeményezés melletti elkötelezettségre annak érdekében, hogy biztosítsák a fejlődő országok kormányai és a multinacionális vállalatok közötti kifizetésekre vonatkozó információk közzétételét;
26. felhívja a jelentős pénzügyi központokkal rendelkező tagországokat, hogy tegyék meg az összes szükséges jogi és adminisztratív intézkedést annak biztosítására, hogy a jogellenesen szerzett pénzeszközöket vissza lehessen juttatni a származási országba; továbbá hangsúlyozza a kapacitásbővítés szükségességét, az eszközök eltulajdonításának megakadályozására összpontosítva;
27. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre nemzetközi feketelista-rendszert amely megakadályozhatja, hogy a bankok nagy pénzösszegeket kölcsönözzenek korrupt rendszereknek, illetve kormányok képviseletében fellépő korrupt egyéneknek;
28. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tiltsák be az olyan vállalkozásokkal kötött közbeszerzési szerződéseket, amelyeknek az alkalmazottai valamely fejlődő országban korrupt tevékenységeket folytattak a kormány minisztereivel vagy tisztviselőivel, ha az ilyen alkalmazottak nem állnak fegyelmi eljárás alatt; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy utalják az ilyen ügyeket a megfelelő ügyészi hatóságokhoz, hogy az ilyen személyek ellen nyomozás induljon, és őket szükség szerint bíróság elé állítsák;
29. hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásokban jelentős korrupciós kockázatok rejlenek, és ebből következően kulcsfontosságú az átlátható közbeszerzési szabályok és eljárások előmozdítása;
30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
INDOKOLÁS
Corruption is a common phenomenon that can manifest itself in various ways and in all levels of society, varying from bribing civil servants and theft of public resources to fraud and nepotism. Corruption imposes massive costs on countries, institutions and ordinary citizens. It obstructs growth and creates a serious risk of marginalization in the global economy for countries with high levels of corruption. The World Bank estimates that more than USD 1 trillion is paid in bribes every year worldwide. The African Union estimates that corruption costs African economies more than USD 148 billion a year, representing 25 % of Africa's GDP.
The effects of corruption impose a disproportionately heavy burden on the poor since they are the most vulnerable and suffer most from restricted access to public goods and lower quality basic services. As a result, corruption creates obstacles to development in third world countries. It is understood that corruption can directly and indirectly affect the achievement of the Millennium Development Goals as budget resources in key MDG sectors leak away. Moreover, aid is also less effective in corrupt countries since substantial parts of the granted funds leak away.
Since corruption hinders aid effectiveness, there is a clear interest among international donors to help curb corruption in the countries where they spend their money. The EU should make the fight against corruption a central element of its development policy, focussing on issues such as good governance, state capacity and public sector management. This must also involve good risk management on the supply side, making sure aid is not spent in a weak governance environment where funds leak due to corruption.
Meanwhile, donors should put more confidence in countries that they find low on the corruption scale, and give them time to produce results. Without a predictable flow of funds and the ability to use development assistance for recurring expenditure, such as salaries, governments will be cautious about hiring teachers or nurses and this will hamper their development.
Promotion of good governance
Corruption is a by-product of weak governance. As corruption often involves an important role for the state, it is sometimes defined as the abuse of public power for private benefit. Weak institutions and administrations with limited accountability often allow for the misuse of public goods by politicians or public officials. Research has proven that countries improving control on corruption and rule of law can expect in the long run a four-fold increase in income per capita. Therefore curbing corruption is and should remain an important goal of policies aiming for "good governance" in developing countries. The EU has identified good governance as an integral part of its long-term development strategy.
Good governance evolves around the principles of accountability and transparency. Accountability means that there are rules, procedures and control mechanisms that make it possible to control what the government is doing with money that belongs to the people. Both state and non-state actors should be involved in this process.
Transparency is a vital component of accountability. If financial allocations are visible, it is more difficult to divert money into corrupt pockets. Access to information is crucial for the robust democratic engagement of citizens in public affairs. This is based on the basic right to receive public information and helps in building effective monitoring structures by civil society organisations.
Budget tracking
Budget transparency is one of the most critical areas where good governance can be promoted by better access to information. Citizens have the right to information about how budgets are spent. This is particularly important when it comes to large revenue items, such as the amounts received from international donors delivered as budget support.
Public and legislative scrutiny is often not very efficient because of a lack of information. It is important that the established objectives and policy priorities are reflected in annual budgets. Budget transparency is needed to check the sectors that were supposed to receive the money. In some countries only parts of the budget are public and other parts, such as military expenditure, are not public. This should never be the case: donors, national parliaments and civil society should always have sight of the full budget.
Budget tracking can and should be executed by both national parliaments and civil society. A specific tool that is often used to examine the flow of funds and materials from governments to destinations like schools and health centres are Public Expenditure Tracking Surveys (PETS). PETS can help identify potential corruption zones, monitor the fight against corruption and empower stakeholders. The EU should support the development of PETS and the training of its users.
The role of parliaments
Parliaments, in discharging the functions provided for in national constitutions, overseeing the government and representing the people, are important stakeholders in the fight against corruption. Parliaments play a significant role in advancing reforms in public finance management but low levels of training of legislators in many countries limit their ability to perform efficiently. Since national parliaments are often sidelined in good governance programmes they merit more attention from international donors.
In particular, capacity development in national parliaments should consist of:
a) Supporting national parliaments in instituting or reinforcing mechanisms within parliament for bringing government to account;
c) Help building up budget literacy - developing the skills to adequately assess and evaluate the budget during the budgetary cycle;
d) Help national parliaments to create public awareness by introducing civic education in school curricula and by setting up public awareness campaigns.
There is evidence that corruption falls as the proportion of parliamentary seats held by women rises. Closing the gender gap is thus another instrument that could reduce corruption. Countries that adopt specific measures to develop women's skills and protect their rights are better off. According to the World Bank, when women have access to resources and schooling, less corruption and faster economic growth is achieved. The EU should therefore support the involvement of more women in politics.
Civil society watchdogs
Public pressure and a general intolerance of corruption in a society are essential in the fight against corruption. Public feedback, organised through civil society, can be a powerful tool to make social services more responsive and accountable. For civil society to fulfil this role it is essential to raise public awareness, educate people and make sure that structures are in place so that these civil society watchdogs can actually do their work. Across the world there are many examples of organisations that are effectively monitoring their governments and attempting to hold them to account. The Publish What You Pay-campaign of hundreds of NGOs focuses on the disclosing of payments of multinationals to governments in the natural resources sector. Good governance policies and especially policies aimed at reforming public finance management should support the development and strengthening of these organisations.
Budget support
There is a growing tendency for the EU to give developing countries budgetary aid - money that goes directly into the national coffers of recipient countries - instead of investing in a large number of smaller development projects. EU budget support, which grew from 14% in 2001 to around 30% in 2004, is considered a useful aid modality in a strategy focusing on improving public financial management for the whole budget.
However, budget support also involves serious risks because of its lack of transparency and the possible opening for corrupt activities. Budget support works very well when institutions are good but corruption moderates the impact of budget support on growth and poverty. Therefore, before budget support is given, an analysis of the macro-economic and financial situation of the country is made. Improvement in the quality and effectiveness of public expenditure is one of the most important criteria for the decision to grant budget support. Budget support should only be granted to a government if it is diagnosed as improving its PFM.
Even if institutions work well, care should be taken when providing aid directly to national budgets. The Court of Auditors has recently concluded that the European Commission's current budget aid programmes do not adequately take into account the problems related to corruption.[1] Corruption should be analysed in all fiduciary risk assessments and the European Commission should maintain involvement in the implementation of budget support either through ex-ante or ex-post control and audit. In order to further reduce risks, budget support should always take the form of sector specific budget aid that earmarks money for a specific sector in which the funding should be spent.
The effectiveness of budget aid is measured by performance indicators. These indicators often focus mainly on the correct management of public funds, and do not pay enough attention to the pro-poor outcome. From a development point of view it is better to use poverty-related targets that directly measure the outcome of, for example, policies in the education and health sector forcing governments to focus on a policy outcome instead of budgetary input and output. Details on the grounds, definition, calculation method and sources of information for each indicator should systematically be included when applying these indicators.
As was discussed above, monitoring by civil society is vital in the process of budget support. These groups need to have access to the resources of information and better knowledge of macro-economic mechanisms. Its therefore necessary that a percentage of 0.5 % of the granted budget support should be reserved exclusively for civil society watchdogs.
What the international community can do
The two most important conventions on the fight against corruption are the OECD Convention on Combating Bribery of Foreign Public Officials in International Business Transactions (1999) and The UN Convention against Corruption (2003). The OECD Convention has been ratified by most EU Member States, except for Malta, Lithuania and Latvia. These Member States should be pressed to sign the convention. The UN Convention has, at the time of writing, only been ratified by Hungary and France. The Convention should be ratified by all other EU Member States as soon as possible. The international community as a whole, and the EU in particular, should work towards better enforcement of these conventions.
Another important issue is transparent cooperation with other donors such as the World Bank and the IMF. An example of this is the Public Expenditure and Financial Accountability Programme (PEFA) in which the EU and the World Bank jointly chair the steering committee. This programme provides a harmonized framework for assessing fiduciary risk with a common set of indicators. The current system, however, is inadequate for measuring corruption since it does not include a direct indicator on corruption. This should be tackled in the future.
The Extractive Industries Transparency Initiative (EITI) is a multi-stakeholder agreement under which oil, gas and mining companies agree publicly to disclose all payments they make to developing country governments and governments agree to publish what they receive. The international community should give strong political and financial report to initiatives such as this to increase transparency. In addition the EU should support local measures for combating corruption, such as the African Peer Review Mechanism (APRM), which is perhaps the most innovative aspect of the NEPAD.
Stealing of assets
A significant problem affecting many developing countries is the illicit acquisition of public funds and assets by former dictators or presidents who lodge them in foreign bank accounts. Countries that have large financial centres holding such funds should take all legal and administrative action to ensure that these illicitly acquired state funds can be frozen and confiscated and that eventually the money is repatriated to the governments of the countries they were stolen from. Currently this is not done effectively, as assets often remain unfrozen until criminal investigation is in an advanced stage which gives the former dictators time to move the money away.
As judicial systems in affected countries are often unable to meet the requirements to enter a claim for recovery and repatriation of illicit funds, specific donor efforts should be targeted at developing this capacity. Furthermore it is important to focus technical assistance on the prevention of the stealing of assets. In most developing countries there is a lack of appropriate legislation and good financial institutions capable of identifying of illicit funds before they leave the country. EU development aid in this field should focus on this capacity, for example by providing expert advice, training courses and coaching.
A final measure that can prevent states from incurring financial problems is to impede banks and other financial centres from lending large sums of money to dictators or corrupt regimes. Many former dictators, now long gone, have left their countries indebted, creating serious obstacles for development. Criteria for lending could include the question of whether a government is democratically elected. A black-list of these regimes could be established by the international community, for instance by the Club of Paris. As soon as a country has experienced a regime change by democratic elections, or has otherwise improved its democratic governance, it can be removed from this list.
- [1] Special Report No 2/2005, concerning EDF budget aid to ACP countries: the Commission's management of the public finance ref.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||||
|
Jogalap (Eljárási Szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
DEVE | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
INTA |
|
|
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
INTA |
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
Nem |
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Margrietus van den Berg |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
29.8.2005 |
4.10.2005 |
1.12.2005 |
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
20.2.2006 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
22 0 0 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Margrete Auken, Thierry Cornillet, Alexandra Dobolyi, Michael Gahler, Filip Andrzej Kaczmarek, Glenys Kinnock, Ģirts Valdis Kristovskis, Maria Martens, Miguel Angel Martínez Martínez, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, María Elena Valenciano Martínez-Orozco, Anna Záborská | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
John Bowis, Milan Gaľa, Ana Maria Gomes, Fiona Hall, Manolis Mavrommatis, Zbigniew Zaleski, Gabriele Zimmer | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Emine Bozkurt, Robert Evans | ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A[6] |
27.2.2006 |
A6-0048/2006 | |||||||||||