JELENTÉS a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésről
20.3.2006 - (2005/2209(INI))
Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Alain Lipietz
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésre (SEC (2005)0805),
– tekintettel a 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni Európai Tanács elnökségének, a 2001. június 15-i és 16-i göteborgi Európai Tanács, a 2001. december 14-i és 15-i laekeni Európai Tanács, a 2002.március 15-i és 16-i barcelonai , valamint a 2003. március 20-i és 21-i, a 2004. március 25-i és 26-i és a 2005. március 22-i és 23-i brüsszeli Európai Tanács következtetéseire,
– tekintettel a Wim Kok úr által elnökölt, a lisszaboni stratégiát megvitató magas szintű csoport „Fogadjuk el a kihívást – A lisszaboni stratégia a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében” című 2004. novemberi jelentésére,
– tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre[1], a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendeletre[2],
– tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 2004. január 20-i 139/2004/EK [3],
– tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendeletre[4], a 70/2001/EK rendelet alkalmazási körének a kutatási és fejlesztési támogatásokra történő kiterjesztése tekintetében való módosításáról szóló 2004. február 25-i 364/2004/EK bizottsági rendeletre[5], és az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló 68/2001/EK rendelet módosításáról szóló 2004. február 25-i 363/2004/EK bizottsági rendeletre[6],
– tekintettel „A Közösség iránymutatása a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról” című bizottsági közleményre[7],
– tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának a közérdekű szolgáltatásokra vonatkozó joggyakorlatára és különösenaz Altmark-ügyben hozott ítéletére,[8]
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 112. cikke (2) bekezdésére,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6‑0065/2006),
1. üdvözli, hogy 2004. május 1-jétől kezdődően a közösségi versenypolitikát a tíz új tagállamra is kiterjesztették, amelyek nemzeti versenyhatóságai (NVH-k) az Európai Unióhoz történő csatlakozással az európai versenyhatóságok hálózatának részévé váltak annak érdekében, hogy integrálódjanak az EU-ba;
2. továbbra is fenntartja, hogy a Parlamentnek a versenypolitika kifejlesztésében játszott aktívabb és egyre növekvő szerepe fokozhatja az átláthatóságot és a legitimitást, és ismételten hangsúlyozza a Parlament együttdöntési jogköre kiszélesítésével kapcsolatos törekvéseit;
3 támogatja az EU által folytatott versenypolitikát és elismerésének ad hangot az Európai Bizottság által a versenypolitika terén végrehajtott modernizációs reformért;
4. sürgeti a versenypolitika modernizációja utolsó részének haladéktalan végrehajtását, nevezetesen ami az EK-Szerződésnek a piaci erőfölénnyel való visszaélések tiltásáról szóló 82. cikkének alkalmazását illeti; hangsúlyozni kívánja, hogy figyelembe kell venni az egyre jobban globalizálódó világpiac dinamikáját;
5. örömét fejezi ki, hogy az Európai Közösségek Bíróságának ítéletei – elsősorban az Altmark-ügyben hozott ítélet után – ritkábban vonják kétségbe a Bizottság versenypolitikára vonatkozó határozatait, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki, hogy az Altmark-tesztet a Bizottság a gyakorlatban még mindig nagyon eltérően szándékozik értelmezni; felhívja a Bizottságot, hogy az Altmark-ítéletben meghatározott negyedik kritériumra vonatkozóan adjon ki egy világos és pontos értelmező közleményt;
6. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a 2001. óta közzé tett jelentésektől eltérően a 2004. évi versenypolitikáról szóló jelentésben az általános érdekű szolgáltatások nem szerepelnek külön fejezetben, és kéri a Bizottságot, hogy a soron következő jelentésekben állítsa vissza ezt a struktúrát;
7. kedvezően fogadja a Bizottság modernizációs csomagját, a technológiatranszferről szóló megállapodások esetében csoportos mentességet biztosító új rendszert, továbbá a hozzáférhető és nem hozzáférhető dokumentumok megkülönböztetése céljából tett előrelépéseket, valamint a bizalmas információk eljárásokban történő kezelésére vonatkozó normák meghatározását;
8. kiemeli annak fontosságát, hogy 2004-ben a Bizottság figyelmet szentelt olyan nagy jelentőségű szegmenseknek, mint a szélessávú internetszolgáltatások, a „roaming” szolgáltatás nemzetközi hívások esetén, illetve a távközlés, és biztatja, hogy a versenynek az információs társadalom fejlődése szempontjából ilyen fontos területen történő ösztönzése érdekében figyelmesen kövesse nyomon ezek fejlődését;
9. felkéri a Bizottságot, hogy részletesen tanulmányozza és elemezze a kollektív tárgyalások problémakörét a gazdaság olyan érzékeny ágazataikban, mint a mezőgazdaság, különösen egyrészről a kis- és középtermelők vagy egyesületeik, másrészről a nagy feldolgozó vagy forgalmazó vállalatok közötti kapcsolatok tekintetében;
10. üdvözli, hogy a Bizottság a vezető piaci pozícióval való visszaélés elleni küzdelemben szilárd és szakszerű magatartást tanúsít és konzultál a 82. cikk eredményesebb végrehajtásáról;
11. biztatja a Bizottságot, tegyen lépéseket az európai versenyhatóságok hálózatának keretében működő NVH-k közötti információcsere optimalizálása, továbbá az ilyen információk minőségének javítása érdekében, hogy biztosítható legyen az EK versenypolitikájának egységes alkalmazása;
12. ösztönzi a bizottságot, hogy minden tagországban lépjen fel a versenyszabályok korrekt alkalmazása érdekében és hogy időben avatkozzon be, ha a versenyszabályokat elégtelen, illetve diszkriminatív módon alkalmazzák;
13. rámutat arra, hogy a hatékony versenypolitikának állandóan szem előtt kell tartania a fogyasztói igényeket, és nem válhat a piac zavarásának eszközévé;
14. bátorítja a Bizottságot, hogy világítsa meg az NVH-k és a „nemzeti bajnokok” közötti néha homályos kapcsolatokat, hogy ne merülhessen fel az összejátszás gyanúja és ne sérüljön a fogyasztók érdeke, (például a média már 2005 elején leleplezte a három legnagyobb francia mobiltelefon-szolgáltató közötti titkos megállapodásokat); elismeri, hogy nincs meg a kellő időbeli távlat ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, mennyire hatékony a reform, amely átruházza az EK versenytörvény végrehajtását az NVH-kra;
15. örömét fejezi ki, hogy a Bizottság éberen figyel az olyan egyesülések és felvásárlások szabályozására, amelyek a vezető piaci pozíció további megerősödésével járhatnak;
16. kifejezi aggodalmát, amiért továbbra sem sikerül megvalósítani a teljes liberalizációt az Európai Unió gáz- és villamosenergia-piacán és üdvözli, hogy a Bizottság kivizsgálja a gáz és a villamos energia belső piacának működését;
17. üdvözli, hogy a Bizottság kivizsgálja a banki kifizetések rendszerét és az üzleti biztosításokat, de szorgalmazza, hogy a vizsgálat során megfelelő idő álljon rendelkezésre, hogy a Bizottság számára kimerítő és alapos válaszok készülhessenek;
18. javasolja, hogy a nagy közszolgáltatási hálózatok esetében, a versenyt szigorú közszolgáltatási kötelezettségekkel kell szabályozni annak érdekében, hogy biztosítsák a szükséges befektetések megvalósulását és megakadályozzák új monopóliumok kialakulását;
19. elismeri azt, hogy az eredményes versenypolitika lényegesen hozzájárulna a lisszaboni stratégia megvalósulásához;
20. üdvözli a Bizottság környezetbarát kritériumait, amelyeket számos környezetvédelmi támogatás jóváhagyásánál, köztük a vasúti közlekedéssel kapcsolatos támogatásoknál is alkalmaznak, és szorgalmazza, hogy a Bizottság fejlessze tovább az átláthatóságot biztosító feltételeket, hogy más régiók és tagállamok számára példaként szolgáljanak;
21. felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzetközi kereskedelem szervezéséről szóló jövőbeni tárgyalásokon védje meg a monopóliumok és törvénybe ütköző megállapodások elleni küzdelem, valamint a megfelelő érvekkel alátámasztott állami támogatások elvét; hasonlóképpen, sürgeti a Bizottságot, hogy többoldalú vagy kétoldalú eszközökkel segítse elő a nemzetközi együttműködést a versennyel kapcsolatos kérdésekben, és ösztönözze a feltörekvő és fejlődő országok erősödő részvételét ebben az együttműködésben;
22. hangsúlyozza a fogyasztók számára biztosított tájékoztatás elősegítésének fontosságát, jelzi a fogyasztók tájékoztatásának alapvető szerepét annak érdekében, hogy valódi versenykultúra alakulhasson ki, és rámutat a versenyellenes magatartás miatt magánúton történő kompenzáció közösségi szintű tanulmányozásának szükségességére;
23. újra megerősíti, támogatja, hogy együttdöntési jogkörének növelésével a Parlament proaktívabb szerepet játsszon a versenypolitika fejlesztésében;
24. szorgalmazza, hogy a Bizottság a versennyel kapcsolatos ügyek terén folytassa az igazságszolgáltatási rendszer működésének felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés gyorsasága javuljon és a versennyel kapcsolatos ügyekben minél nagyobb legyen a bíróságok tapasztalata és szaktudása;
25. szorgalmazza, hogy a Bizottság jelöljön ki egy fogyasztóügyi kapcsolattartó tisztviselőt annak érdekében, hogy a Bizottság és a fogyasztók között szorosabb párbeszéd és együttműködés alakuljon ki;
26. úgy véli, hogy a versenypolitika eredményes alkalmazása lényeges eszköz a hatékony piaci struktúra megteremtésében, amely a fogyasztók érdekében működik és mindennapi életükre pozitív és jelentős hatást gyakorol; hangsúlyozni óhajtja, hogy a belső piac szorosabb integrációja miatt néha természetesebb, ha a verseny helyzetét a belső piac egészén elemzik, mint annak különböző részein; és felhívja a Bizottságot, hogy ez utóbbi esetekben adjon világosabb magyarázatokat a piacra vonatkozó definíciójáról;
27. üdvözli a Bizottság pozitív válaszát, amelyet azokra a parlamenti javaslatokra adott, amelyek az Európai Verseny Napjai továbbfejlesztéséről szólnak és a fogyasztói szervezetek, valamint a nemzeti média bevonását szorgalmazzák az Európai Verseny Napjai tervezési folyamatába;
28. üdvözli, hogy a Bizottság továbbra is elkötelezett a Nemzetközi Verseny Hálózat iránt, különös tekintettel a munkára, amelynek során Kínának nyújtanak segítséget trösztellenes törvénytervezetének kidolgozásához;
29. üdvözli, hogy a tíz új tagállam folytatja az EK összefonódás-ellenőrzésének, a versenyszabályoknak és különösen a tagállami támogatásokra vonatkozó szabályzatnak az átvételét és szorgalmazza, hogy a Bizottság továbbra is nyújtson ehhez technikai segítséget és biztosítsa az együttműködést;
30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL L 1, 2003.1.4., 1. o.
- [2] HL L 123., 2004.4.27. 18. o.
- [3] HL L 24. 2004.1.29. 1. o.
- [4] HL L 140. 2004.4.30. 1. o.
- [5] HL L 63. 2004.2.28. 22. o.
- [6] HL L 63. 2004.2.28. 20. o.
- [7] Hl L 244. 2004.10.1. 2. o.
- [8] C-280/00. számú ügy , Altmark Trans et Regierungspräsidium Magdeburg/Nahverkehrsgesellschaft Altmark, Európai Bírósági Határozatok Tára 2003., I-7747. o.
INDOKOLÁS
1. General features of the report
2004 was the first year to see the application of the 2002 and 2003 reforms concerning the control of mergers, cartels and State aids which sought to return to national level the examination of many cases which were burdening the Directorate-General for Competition, despite not having genuinely European implications. Accordingly, the report has a fairly technical (and highly instructive) aspect: the new regulatory framework is gone through, chapter by chapter; this is followed by an analysis of the main cases, and by a few judgments of the Court of Justice which have thus developed case law.
The lack of the searching analyses which were such a feature of the reports drafted under the responsibility of Commissioner Monti is to be regretted. In addition, as frequently happens there is a lamentable lack of references to possible empirical checks on the effects of competition policy.
For instance, it is reaffirmed that the purpose of competition policy is to ensure fair and relatively lively competition which is considered to benefit consumers by reducing excessive margins (abuse of dominant positions) and by stimulating technological emulation. This line of argument bears the mark of common sense. However, as the report comments in passing there are 'market failures', which are not detailed and any thinking about which thus does not contribute to adjusting competition policy. This is regrettable.
An examination of the relative size of the different parts of the report shows that competition policy focuses mainly on the fight against secret agreements and mergers which might result in abuses of dominant positions. Relatively little space is devoted to the policing of State aid. It also emerges that the number of cases in which the Court in Luxembourg invalidates a Commission decision is in decline. It appears that the Commission's practices and case law are finally in step with each other, following the discord over previous years which culminated, in particular, in the Altmark judgment.
2. Combating cartels and abuses of dominant positions
The Commission is to be congratulated on the courage and tenacity with which it fights abuses of monopoly situations. A few significant examples are detailed, including the condemnation of Microsoft. However, appeals are once more under way, so there will be further developments here.
One chapter is devoted to the establishment of the European Competition Network, a form of cooperation between national bodies responsible for regulating competition. It is still far too soon to determine the effectiveness of this system. The obvious risk is of complicity (even unconscious complicity) between national authorities and their 'national champions'. The example of the agreement between the three main French mobile telephony operators (including the historic operator, France Telecom, and its subsidiary, Orange), a secret agreement which was only revealed by the press in 2005, shows that it is not necessarily wise to entrust this kind of supervision to national authorities.
The decentralisation of competition policy is therefore not without risk. We need to think about establishing a '(European) regulator of (national) regulators'.
3. Merger supervision
Here again, the Commission is to be congratulated on the vigilance that it generally demonstrates. The example of the merger between the leading French book publishing and distribution operators is particularly illuminating.
However, the Commission cannot be encouraged enough to embark on genuine studies of the real effect of this policy of 'maintained competition'. Can it really be proved that competition brings down prices? Intuition says that, if supply is there, then competition, by squeezing margins and stimulating research, results in greater purchasing power for consumers in the sector in question and in the growth of the sector and even of employment in it.
Yet another sequence of events is entirely possible: in an oligopolistic situation no competitor has any interest in increasing supply, because there is more to be gained from higher prices in a situation of shortage. We may wonder whether this sequence did not win out in the case of the deregulation of major networked public services. With good reason, the Commission is determined to prevent private monopolies being re-established on the corpses of the former public monopolies (Portuguese electricity and gas), but at least the big old national undertakings, vested with public service obligations, took care to anticipate growth in demand by making the corresponding investments. On the electricity market it seems that this is no longer the case.
4. The case of Rhodia
This case tarnishes the Commission's reputation for a rigorous approach to mergers. It was the subject of a rectifying decision (a unique case among 3000) in January 2004. This modified Decision 1378 of August 1999, which authorised the merger between Rhône-Poulenc and Hoechst in return for the divestiture of Rhodia, which was authorised, in parallel, to absorb Albright & Wilson (Decision 1517). There is no retrospective analysis of this rectification; what is worse is that Decisions 1378 and 1517 disappeared from the website while this report was being drafted, thereby hampering parliamentary work.
Rhodia's shares, after a surge caused by the absorption of A & W, have since done nothing but nosedive, bringing ruin on shareholders and workers. It appears that Rhône-Poulenc had loaded on to Rhodia all the liabilities hidden in A & W or resulting from environmental disasters such as Cubatao and Silver Bow. On this point, the Commission has also failed to exercise the duty of control arising from the initial Decision 1378.
Given these anomalies, Parliament should decide to set up a committee of inquiry into the way in which the Commission took Decisions 1378 and 1517 and has handled them.
5. Control of State aid
This chapter is characterised by a divergence between, on the one hand, the stated call for State aid efforts to be focused on horizontal aid designed to promote the Lisbon strategy and, on the other, the strictly legalistic approach to managing this issue, a course which has now been marked out by the Altmark judgment and, since July 2005, by the Commission's new regulatory decisions stemming from that judgment.
Since the public purse is not bottomless, the focus actually has to be on supporting the Lisbon strategy, and this also needs to be taken as a whole: promoting the knowledge-based economy, ensuring social and territorial integration and protecting the environment.
While the first objective (a knowledge-based economy) does indeed appear to have prompted the Commission's benevolent approach with regard to public aid for research and training, the issues of social and territorial integration and protection of the environment have not been handled systematically. If we consider the third component, for instance, we cannot but regret a degree of eclecticism on the part of the Commission.
It first notes, quite correctly, that State aid for revitalising rail transport must be encouraged, because this fits in with the policy of combating climate change. Yet a few pages later, we are somewhat surprised (Ryanair/Charleroi) to find the Directorate-General for Competition encouraging the development of regional airports ... by means of subsidies (which distort competition between cities and between firms) for low-cost airlines, which produce far more greenhouse gases than trains!
Similarly, where energy production is concerned, the objective of environmental protection is overlooked, whereas this is an important criterion for the European Investment Bank.
A special sub-chapter is devoted to State aid for restructuring and rescuing firms. This issue is the one which generates the most reservations among the public. The workers and regions concerned often perceive the Commission's objections as a bureaucratic obstacle which appears out of the blue and jeopardises the solution to a disastrous situation. It is vital that the Commission learns to conduct a dialogue on this point, first by explaining that the key aspect of its work is the fight against monopolies, but also by showing that it knows how to take the human aspects into account. Helping a firm to survive obviously wrongs its competitors, but it would be welcome to have at least some assessment of the effect that the collapse of one of the few remaining firms in an already concentrated sector would have. For instance, apart from the impact on jobs, the disappearance of Alstom would have increased the concentration in the sector substantially.
Conversely, the criteria making it possible to require the reimbursement of public aid which has been misused would well do with clarification. The purpose of such public aid is the common good. The Commission is vigilant about the legitimacy of aid when it is granted. It is much less so when it comes to the use of such aid after it has been granted. For instance, it is obvious that Alstom's expertise and means of production in significant areas, in particular energy production and clean transport, were factors in the decision taken to save it. And then, after this rescue, Alstom sold off its clean energy research centres without the Commission having told it to do so! The case ended up in plenary at the European Parliament (23 September 2003), where Commissioner Verheugen expressed his regret that there was no European legislation to prevent such practices.
The time has come to give thought to, and lay down, a clear policy on who is responsible for checking that firms perform their public service obligations properly, and on who may decide on penalties for firms which use aid to increase their profits instead of serving the public.
ELJÁRÁS
|
Cím |
a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésről | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
|||||||||||||
|
|
| ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
ECON | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
EMPL |
ITRE |
IMCO |
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
EMPL |
ITRE |
IMCO |
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
. |
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Alain Lipietz |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
14.11.2005 |
23.1.2006 |
13.2.2006 |
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
13.3.2006 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
18 2 13 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Pier Luigi Bersani, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, David Casa, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Robert Goebbels, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Ian Hudghton, Othmar Karas, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Kurt Joachim Lauk, Enrico Letta, Astrid Lulling, Joseph Muscat, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Karin Riis-Jørgensen, Dariusz Rosati, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė. | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Jan Andersson, Katerina Batzeli, Mia De Vits, Harald Ettl, Ona Juknevičienė, Werner Langen, Alain Lipietz, Jules Maaten, Diamanto Manolakou, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, Charles Tannock, Corien Wortmann-Kool. | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma |
20.3.2006 |
| |||||||||||
|
Megjegyzések (csak egy nyelven áll rendelkezésre) |
|
| |||||||||||