JELENTÉS az EU munkaerőpiacán a munkavállalók szabad mozgását korlátozó átmeneti rendszerről

22.3.2006 - (2006/2036(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Csaba Őry

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU munkaerőpiacán a munkavállalók szabad mozgását korlátozó átmeneti rendszerről

(2006/2036(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EU-Szerződés 2. cikke első francia bekezdésére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjára és 12., valamint 39. cikkére¹,

–   tekintettel az EU-15-ök tagállamai, valamint a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság által 2003. április 16-án aláírt csatlakozási szerződésre[1],

–   tekintettel a Bizottság 2006. február 8-i, „Jelentés a 2003. évi csatlakozási szerződésben meghatározott átmeneti rendelkezések (a 2004. május 1-től 2006. április 30-ig tartó időszak) működéséről” című közleményére (COM (2006)0048),

–   tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetsége végrehajtó bizottságának 2005. december 5-6-i ülésén „a munkaerő szabad áramlásának megvalósulása a kibővített Európai Unióban ” címmel elfogadott állásfoglalására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6‑0069/2006),

A. mivel a munkavállalók szabad mozgása az EK-Szerződésben meghatározott négy alapszabadság egyike, ahogy az EU-15 és az új tagállamok közötti szolidaritást is kifejezi, továbbá mivel a személyek szabad mozgása a jogok egyike, de nem szabad, hogy arra szolgáljon, hogy munkavállalók és más személyek óriási hullámát váltsa ki,

B.  mivel a csatlakozási szerződés egy, a munkavállalók szabad áramlását érintő, háromfázisú (2+3+2 év) átmeneti rendszer bevezetését teszi lehetővé;

C. tekintettel arra, hogy 2004 májusában a 15 tagú EU-ból 12 tagállam döntött nyolc új tagállamból származó munkavállalók mozgásszabadságának korlátozásáról, cserébe pedig az új tagállamok közül hárman ugyanúgy korlátozták a szabad áramlást; tekintettel továbbá arra, hogy Németország és Ausztria bizonyos ágazatokban élt a korlátozás lehetőségével, ezt pedig a munkavállalók szabad áramlásával kapcsolatos átmeneti szabályozáshoz kötötte,

D. mivel egy „status quo záradék” rendelkezése szerint ha az EU-15 egyik tagállama az átmeneti időszakban nemzeti jogszabályokat alkalmazva felügyeli a munkaerőpiacához való hozzáférést, a 2004 májusában az új tagállamok állampolgárait nem sújthatják nagyobb korlátozások, mint a csatlakozási szerződés aláírásakor; mivel ezt a szabályt kell alkalmazni a munkaerőpiacra való bejutás nemzeti rendelkezések, illetve kétoldalú megállapodások alapján történő engedélyezésekor is,

E.  mivel a fenti status quo záradékban foglaltak értelmében az EU-15-ök tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk egy sorrendi szabályt is[2], amely szerint ha harmadik országbeli állampolgárnak ajánlanak fel állást, a 2004 májusában az EU-hoz csatlakozott tagállamok állampolgárai előnyt élveznek azon államok állampolgáraival szemben, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak,

F.  mivel az EU-nak szembe kell néznie számos globális kihívással, például az olyan gazdasági szereplők, mint Kína és Dél-Ázsia hatalmának megnövekedésével és az európai népesség elöregedésével, amely idővel a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozásának összeomlásához vezethet; mivel ennek következtében elengedhetetlenül szükséges, hogy az EU javítsa versenyképességét, és több munkahelyet teremtsen, aminek együtt kell járnia a kibővített Európai Unión belüli mobilitás növelésével,

G. mivel a növekedést és a foglalkoztatást célul kitűző lisszaboni stratégia (2005–2008) éppen az olyan politikák megvalósítását hangsúlyozza, amelyek elősegítik a szakmai és földrajzi mobilitást és mivel a foglalkoztatási iránymutatások (2005-2008)[3] 20. számú iránymutatása a munkaerőpiac reagálásának javítására szólít fel oly módon, hogy a szerződésekben felszámolják a munkavállalók egész EU-ra kiterjedő mobilitását nehezítő akadályokat,

H. mivel 2006. a munkavállalók mobilitásának európai éve,

I.   mivel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK tanácsi irányelv minden, valamelyik tagállamban hosszabb ideje legálisan tartózkodó személy számára meghatároz egy egyenlő jogokat biztosító jogi keretet[4], olyan, huzamos tartózkodási engedély kérelmezésének lehetővé tétele érdekében, amely bizonyos körülmények között egy másik tagállamban való foglalkoztatást is lehetővé tehet az adott, huzamosan a tagállamban tartózkodó személy számára,

J.   mivel a 2003/109/EK irányelv is a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai számára a tartózkodást és az EU-15-ök munkaerőpiacához való hozzáférést tekintve bizonyos esetekben előnyösebb jogokat biztosít, mint annak a nyolc tagállamnak az állampolgárai számára, amelyek 2004. május 1-én csatlakoztak az EU-hoz, hangsúlyozva, hogy a harmadik országok munkavállalóival szemben tanúsított szolidaritás nem eredményezheti az új tagállamokból érkező munkavállalók diszkriminációját;

K. mivel a csatlakozási szerződésben foglalt sorrendi szabály értelmében[5] az EU-15-ök tagállamainak minden olyan állás esetében, amelyet harmadik országból származó munkavállalónak ajánlanak, előnyben kell részesíteniük az új tagállamok állampolgárait, és mivel így a 2003/109/EK irányelv bizonyos rendelkezései konfliktusba kerülhetnek a csatlakozási szerződés sorrendi szabályával,

L.  mivel a Bizottság legális bevándorlásra vonatkozó, 2005. december 21-i közleménye megállapítja, hogy az EU tagállamainak munkaerőpiacait strukturális feszültségek jellemzik, ahol egyszerre van jelen a magas munkanélküliség és a súlyos munkaerőhiány, és mivel e feszültségek oldásához elengedhetetlenül szükséges az olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja a nagyobb rugalmasság és biztonság, illetve mobilitás és a fenti piacokhoz való jobb alkalmazkodóképesség elősegítése,

M. mivel az európai gazdaságok strukturális feszültségei miatt részben csak nehezen lehetséges kizárólag a nemzeti munkaerőpiac tartalékaiból fedezni egyes ágazatok munkaerőigényét,

N. mivel az új tagállamokból érkező bevándorlás jótékony hatást gyakorol azoknak a tagállamoknak a gazdaságára, amelyek munkaerőpiacukat megnyitották, tekintettel arra, hogy a bevándorlás fokozza a vállalkozások versenyképességét, csökkenti a be nem jelentett munkavégzést, hozzájárul a gazdasági növekedés ütemének gyorsulásához, új munkahelyek teremtéséhez és többletbevételeket biztosít a fogadó ország költségvetése számára,

O. mivel a munkaerőpiacoknak az EU-15-ben történő megnyitásának nem csak a pozitív kihatásait kell figyelembe venni, hanem a gazdasági migrációnak az új tagállamokra gyakorolt pozitív és negatív hatásait is meg kell vizsgálni,

P.  mivel az új tagállamokból érkező munkavállalók számára az EU-15 legnagyobb részén való legális munka lehetőségének ismételt megtagadása még több illegális munkát, valamint a feketegazdaság és a munkások kizsákmányolásának elősegítését gerjesztette,

Q. mivel az EU-ban a bevándorlás rendkívül érzékeny politikai téma, továbbá fokozottan szükség van arra, hogy az európai állampolgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó elvekről, valamint ennek gyakorlati és valóságos következményeiről,

R.  mivel a közösségen belüli migrációra vonatkozó adatok hiányosak és nincsenek szabványosítva, és jelenleg nem létezik megfelelő statisztikai eszköz, amely az európai intézmények és a tagállamok számára lehetővé tenné, hogy a kibővített EU munkaerőpiacain a fő tendenciákat és a kísérő jelenségeket nyomon kövessék,

S.  mivel a tagállamok által összegyűjtött töredékes statisztikai adatok azt jelzik, hogy a migrációs mozgás az EU-15-ön belül egyértelműen nagyobb, mint az új tagállamokból jövő áramlás mind az abszolút számok, mind pedig a munkaképes lakosság arányában kifejezett adatok tekintetében; mivel az új tagállamokból jövő migráció egyértelműen kisebb nyomást gyakorol a 15-ök munkaerőpiacaira,

T.  mivel a tagállamok statisztikai adatai azt is jelzik, hogy a harmadik országokból jövő migráció nagyságában jóval meghaladja az EU-n belüli migrációt, a 15 Unióján belülit csakúgy, mint a kibővített EU-n belülit,

U. mivel az EU-15 munkaerőpiacának megnyitását illetően a polgárok bizalmának megnyerése érdekében tiszteletben kell tartani és szigorúan alkalmazni kell a közösségi és nemzeti munkajogot,

V. mivel az érintett tagállamoknak az átmeneti szabályozás ideje alatti korlátozások megszüntetése az Európa nyugati és keleti részén élő, sok évtizeden keresztül elfogadhatatlan okok miatt elválasztott polgárok közötti szolidaritás világos üzenetét közvetítené,

W. mivel az EU-15 valamennyi tagállamának 2006. május 1-jéig formálisan közölnie kell a Bizottsággal, hogy szándékában áll-e további három évig a korlátozó intézkedések fenntartása,

X. mivel az ipar két oldala, különösen az Európai Szakszervezetek Szövetsége és az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége egyértelműen kiálltak a jelenleg az átmeneti rendelkezések alatt fennálló korlátozások mielőbbi lehetséges feloldása mellett,

1.  felszólítja a tagállamokat, hogy töröljék el az érvényben lévő átmeneti intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a korlátozások nélküli nyitást választó tagállamok munkaerőpiacain nem alakultak ki feszültségek, és nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyek hatalmas migrációs hullámot jósoltak;

2.  megállapítja, hogy az átmeneti határidők hozzájárulnak a jelentősen több fekete munkához és a látszólagos önállósághoz, továbbá megnövekedett és regionális szinten kiélezett módon a bérek leszorítására irányuló nyomáshoz és igazságtalan munkakörülményekhez vezetnek, valamint hozzájárulnak a vándor-munkavállalók diszkriminációjához és kizsákmányolásához;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a csatlakozási szerződésben szereplő „status quo záradékot” és a sorrendi szabályt, amelynek értelmében üres állás esetén a 2004. május 1-én az EU-hoz csatlakozott tagállamok állampolgárait előny illeti a harmadik országok állampolgáraival szemben;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 226. cikke szerinti szabálysértési eljárást haladéktalanul indítsa el minden olyan tagállam ellen, amely nem teljesítette az EK-Szerződés 12., 39. és 42. cikke értelmében rá háruló kötelezettségeket vagy a csatlakozási szerződés „status quo záradékát”;

5.  sajnálatát fejezi ki, hogy számos tagállam alkalmaz olyan jogi rendelkezéseket vagy adminisztratív intézkedéseket, amelyek az új tagállamokból érkező munkavállalók szabad mozgását erőteljesebben korlátozzák, mint a csatlakozási szerződés aláírásakor érvényben lévő intézkedések ; arra következtet ennek alapján, hogy ezek a korlátozások az átmeneti rendszer keretén belül engedélyezett korlátozásokon túl további akadályokat jelentenek az új tagállamok állampolgárai számára az EU-15-ök munkaerőpiacaihoz való hozzáférésben;

6.  nehezményezi, hogy bizonyos tagállamokban még mindig érvényben vannak olyan rendelkezések, amelyek a régi és az új tagállamok állampolgárai közötti megkülönböztetésen alapulnak, különösen a szociális kedvezményekhez való hozzáférés területén; felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg ezeket a megkülönböztető intézkedéseket;

7.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, ügyeljenek a munkajog következetes alkalmazására annak érdekében, hogy biztosítsák az egyenlő elbánást az EU minden munkavállalója számára, hogy garantálják a vállalatok közötti igazságos versenyt és megakadályozzák a szociális dömpinget; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a migráns munkavállalók tisztában legyenek alapvető jogaikkal és kötelezettségeikkel, különösen a diszkriminációellenes jogszabályok tekintetében, a Szerződés 13. cikkével összhangban;

8.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a hatályos közösségi jogszabályok, munkanormák és különösen a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[6] rendelkezései megfelelő betartásának biztosítására irányuló erőfeszítéseiket, az adminisztratív együttműködés megfelelő megerősítésével, ahol ez indokolt;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az Európai Unió tagállami munkafelügyeleti szolgálatai közötti, határokon átívelő együttműködést és tanulmányozza az e szolgálatok közötti európai együttműködési hálózat kialakításának lehetőségét (szociális Europol);

10. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, a szociális partnereket és a magán-, illetve közszféra illetékes szerveit, hogy dolgozzanak ki tisztességes és átlátható eljárást, amelynek köszönhetően az új tagállamok állampolgárai elfogadható munkavállalási, egészségügyi és biztonsági feltételek mellett vállalhatnak munkát;

11. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legkésőbb 2009 januárjáig bocsássanak rendelkezésre standardizált statisztikákat az EU-n belüli migrációról a munkavállalók EU-n belüli migrációjának szisztematikus nyomon követésére alkalmas rendszer felállítása céljából, valamint az e tevékenységek finanszírozásához szükséges alapokról való gondoskodás végett;

12. felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, indítsanak el egy véleményformáló információs kampányt, hogy az európai állampolgárok megfelelőbb tájékoztatást kapjanak a munkavállalók EU-n belüli szabad mozgására vonatkozó elvekről és ennek következményeiről, valamint hogy előzzék meg a nemzetiségen, fajon, vagy valóban bármi máson alapuló, a Szerződés 13. cikkében tiltott megkülönböztetést, és küzdjenek ellene;

13. felszólítja az EU-15 tagállamait, hogy szükség szerinti konzultációt folytassanak a szociális partnerekkel, a nemzeti és általános gyakorlatnak megfelelően, mielőtt a 2004. május 1-én az EU-hoz csatlakozott tagállamok munkavállalói szabad mozgására vonatkozó átmeneti rendszer meghosszabbításáról döntenek;

14. felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek folytatni kívánják az átmeneti szabályozást, hogy már a következő fázis ideje alatt teremtsék meg a feltételeket ahhoz, hogy az átmeneti szabályozás 2009-től ne folytatódjék;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt országok parlamentjeinek.

• [1]  HL L 236., 2003.9.23. 17. o.
• [2]  A csatlakozási szerződés 24. cikkében említett lista – a Cseh Köztársaság esetében lásd az V. melléklet (14) bekezdését; az Észt Köztársaság esetében lásd a VI. melléklet (14) bekezdését; a Lett Köztársaság esetében lásd a VII. melléklet (14) bekezdését; a Litván Köztársaság esetében lásd a IX. melléklet (14) bekezdését; a Magyar Köztársaság esetében lásd a X. melléklet (14) bekezdését; a Lengyel Köztársaság esetében lásd a XII. melléklet (14) bekezdését; a Szlovén Köztársaság esetében lásd a XIII. melléklet (14) bekezdését; a Szlovák Köztársaság esetében lásd a XIV. melléklet (14) bekezdését;
• [3]  A 2005. július 12-i tanács határozat a tagállamok foglalkoztatási politikájáról (HL L 205, 2005. 8. 6., 21. o.)
• [4]  HL L 16., 2004.1.23. 44. o.
• [5]  A csatlakozási szerződés 24. cikkében említett lista
• [6]  HL L 18., 1997. 1. 21., 1. o.

INDOKOLÁS

Jogi és politikai összefüggések

A munkavállalók szabad mozgása, amely lehetővé teszi, hogy bármelyik tagállam állampolgárai egy másik tagállamban ugyanolyan feltételek mellett dolgozhassanak, mint ez utóbbi tagállam állampolgárai, egyike az EK-Szerződésben meghatározott négy alapszabadságnak.

Az EU-15-ök tagállamai és a 2004. május 1-én az EU-hoz csatlakozott tagállamok által 2003. április 16-án aláírt csatlakozási szerződés[1] a munkavállalók kibővített Unión belüli szabad mozgására vonatkozó átmeneti rendszert vezet be. Ez a rendszer 2004. május 1-én kezdett működni és maximum hét éven át állhat fenn 3 elkülönülő szakaszban (2+3+2), amelyek során a nemzeti szintű jogi szabályozás különböző feltételekkel hozhat átmeneti korlátozó intézkedéseket.

A csatlakozási szerződés értelmében a régi tagállamok még átmenetileg sem alkalmazhatnak korlátozó intézkedéseket az új tagállamok állampolgárai közül azokkal szemben, akiket a csatlakozáskor engedtek be munkaerőpiacaikra megszakítás nélkül legalább 12 hónapra. Az átmeneti intézkedések a 8 új tagállam állampolgárai közül csak azokra alkalmazhatók, akik nem tartoznak bele a fenti kategóriába.

A csatlakozási szerződésben foglalt „status quo záradék” értelmében az EU-15-ök tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk egy sorrendi szabályt, amely szerint minden olyan állás esetében, amelyet harmadik országból származó munkavállalónak ajánlanak fel, azon államok állampolgáraival szemben, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, előnyben kell részesíteniük azoknak a tagállamoknak az állampolgárait, amelyek 2004 májusában csatlakoztak az EU-hoz .

Az átmeneti rendszer rendelkezései semmilyen körülmények között nem sérthetik a 8 új tagállam állampolgárainak egyenlő bánásmódhoz való jogát különösen a szociális kedvezményekhez való hozzáférésük tekintetében, amint a hatályos átmeneti rendszer keretében jogszerűen bejutottak a tagállamok munkaerőpiacaira.

A nyolc új tagállamból érkező munkavállalók mozgása

A 2004. május 1. utáni tapasztalatok

2004. május 1-től kezdődően az Európai Unió három tagállama (Írország, az Egyesült Királyság és Svédország) korlátozások nélkül megnyitotta munkaerőpiacát az új tagállamok állampolgárai előtt. Az EU-15-ök többi tagja úgy döntött, hogy az átmeneti rendszer keretén belül nemzeti szintű korlátozó intézkedéseket vezet be. Néhány új tagállam ugyanezen rendszer keretében ellenintézkedések bevezetése mellett döntött.

Az Egyesült Királyságba 2004-ben a munkaerőpiac megnyitása után az új tagállamokból 60.000 álláskereső érkezett; a két leginkább érintett ágazat a mezőgazdaság és a halászat volt. Az üres álláshelyek nagy száma miatt az új tagállamokból érkező álláskeresők megjelenése ebben a két ágazatban egyáltalán nem vezetett a munkanélküliség növekedéséhez. Éppen ellenkezőleg, röviden összefoglalva az érintett vállalkozások nyereségességének és versenyképességének javulása, termelékenységük növekedése és pénzügyi helyzetük javulása voltak a közvetlenül megmutatkozó következmények.

A nyitott munkaerőpiac politikájának makro-gazdasági mérlege a nagy-britanniai gazdasági növekedés szintjének egyértelmű emelkedését jelzi. A rendelkezésre álló jelentések szerint a 8 új tagállamból érkező munkavállalók hozzájárultak a termelés növekedéséhez, új munkahelyek teremtéséhez és az illegális munkavállalók számának egyértelmű csökkenéséhez.

Az átmeneti rendszer (2004. május 1. és 2006. április 30. közötti időszak) működéséről szóló bizottsági közleményből (Com(2006) ...) kiderül, hogy az EU-10-ekből érkező és az EU-15-ök valamely tagállamában tartózkodó munkavállalók száma negyede az EU-15-ök olyan állampolgárai számának, akik az EU-15-ök egy másik tagállamában vállalnak munkát. A Bizottság közleménye arra is rámutat, hogy a harmadik országokból jövő migráció nagyságában jóval meghaladja az EU-n belüli migrációt, a 15-ök Unióján belülit csakúgy, mint a kibővített EU-n belülit.

2005 első harmadában a fogadó ország munkaképes lakosságához képest az EU-10-ekből érkező munkavállalók aránya Portugáliában 0,001%, Franciaországban és Hollandiában 0,1%, Ausztriában 1,4% és Írországban 2% volt. Ráadásul az EU-10-ekből érkező munkavállalók által elvégzett munka jelentős hányada átmeneti jellegű vagy szezonális. Például az Ausztriában 2004-ben kiadott munkavállalási engedélyek 87%-át hat hónapnál rövidebb időre állították ki. Németországban a munkavállalási engedélyek 95%-át korlátozott időtartamra állították ki.

Az átültetés problémái

Az átmeneti rendszer jogi keretének nemzeti jogba való átültetésekor felmerülnek olyan nehézségek, amelyeket nem lehet kikerülni. Néhány esetben egy tagállam jogi rendelkezései a 8 új tagállam állampolgárai közül azokat is kötelezik a munkavállalási engedély megszerzésére, akiket már a csatlakozáskor beengedtek munkaerőpiacukra megszakítás nélkül legalább 12 hónapra. Más esetekben a 8 új tagállam azon munkavállalóit, akiket beengedtek egy régi tagállam munkaerőpiacára, megkülönböztető jogi rendelkezéseknek vetnek alá a szociális kedvezményekhez való hozzáférésük előfeltétele gyanánt.

A tagállamok egy részében gyűjtött tapasztalat összességében azt mutatja, hogy az új tagállamok állampolgárainak szabad mozgását olyan adminisztratív intézkedések gátolják, amelyek messze meghaladják az átmeneti rendszer keretében meghatározott és engedélyezett intézkedéseket.

• [1]  HL L 236., 2003.9.23.

ELJÁRÁS

Cím	az Európai Unió munkaerőpiacán a munkavállalók szabad mozgását korlátozó átmeneti rendszerről
Eljárás száma	2006/2036(INI)
Illetékes bizottság   Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma	EMPL 16.3.2006
Előadó(k)   A kijelölés dátuma	Csaba Őry 27.10.2005
Vizsgálat a bizottságban	21.2.2006	20.3.2006
Az elfogadás dátuma	21.3.2006
A zárószavazás eredménye	mellette: ellene: tartózkodás:		37 3 4
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Proinsias De Rossa, Harald Ettl, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Mario Mantovani, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Edit Bauer, Mihael Brejc, Françoise Castex, Magda Kósáné Kovács, Dimitrios Papadimoulis, Leopold Józef Rutowicz, Elisabeth Schroedter, Georgios Toussas, Claude Turmes, Anja Weisgerber, Tadeusz Zwiefka
A benyújtás dátuma	22.3.2006
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)