JELENTÉS a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról

23.3.2006 - (2006/2006(INI))

Jogi Bizottság
Előadó: Giuseppe Gargani
A vélemény előadója (*):
Marie-Line Reynaud, Alkotmányügyi Bizottság
(*) Megerősített együttműködés a bizottságok között – eljárási szabályzat 47. cikk

EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSRA VONATKOZÓ INDÍTVÁNY

a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról

(2006/2006(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, „A jogalkotás tökéletesítése 1998 – Közös felelősség” és „A jogalkotás tökéletesítése 1999” című jelentéseiről szóló 2006. október 26-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel az európai kormányzásról szóló bizottsági fehér könyvről szóló 2001. november 29-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel Bizottságnak az Európai Tanácshoz intézett, „A jogalkotás tökéletesítése 2000” és „A jogalkotás tökéletesítése 2001” című jelentéseiről szóló 2003. április 8-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel „A jogalkotás tökéletesítése” című bizottsági jelentésről szóló 2004. február 26-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel a Közösség szabályozási tevékenységének egyszerűsítéséről és javításáról szóló bizottsági közleményről szóló 2004. március 9-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel a közösségi jogszabályok és a konzultációs eljárások hatásának értékeléséről szóló 2004. április 20-i állásfoglalására[6],    

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6‑0080/2006),

A. mivel a jogszabályi környezet egyszerűsítése, valamint mind a jelenlegi, mind pedig a jövőbeni jogszabályok egyértelműségének, hatékonyságának és minőségének garantálása alapvető feltétele a „jogalkotás tökéletesítése” céljának eléréséhez, amely a növekedés és a foglalkoztatás keretén belül az Unió egyik prioritását jelenti,

B.  tekintettel a jogalkotás tökéletesítéséről szóló intézményközi megállapodásban megállapított kötelezettségekre és célokra, különösen azokra, melyek célja a közösségi jogszabályok egyszerűsítése és mennyiségének csökkentése, továbbá amelyek a közösségi jogszabályok tagállamokban kifejtett hatására vonatkoznak,

C. mivel a Bizottság „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégia” című 2005. október 25-i közleményében (COM(2005)0535) az egyszerűsítést – helyesen – nem az egységes szerkezetbe foglalástól, az átdolgozástól vagy az egyszerű hatályon kívül helyezéstől eltérő jogalkotási technikaként jelöli meg, hanem egy mindezen eszközöket magában foglaló átfogó folyamatként, amelynek célja, hogy a közösségi és nemzeti normákat könnyebben alkalmazhatóvá és így kevésbé költségessé tegye,

D. mivel mind a Bizottság, mind az Európai Parlament, mind a Tanács úgy tekint e folyamatra, mint a lisszaboni stratégiát szolgáló eszközre,

E.  mivel egy ilyen folyamat feltételezi elsőként az európai intézmények között, majd az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok között a tárgyban kialakított szoros partnerséget,

F.  tekintettel a Bizottság, a Tanács és a Parlament által az elmúlt években a jogalkotást egyszerűsítő eszközök létrehozása, meghatározása és javítása érdekében tett nagy erőfeszítésekre,

G. mivel a Bizottság „A közösségi vívmányok frissítése és egyszerűsítése” címet viselő közleményét (COM(2003)0071) követő második egyszerűsítési program 2003. februári elindítása óta tett egyszerűsítési kezdeményezések természetük és kiterjedésük tekintetében egymástól igen eltérőek voltak, kezdve az irányelvek apróbb módosításaitól egy teljes ágazati szabályozás átalakításáig, ami megnehezíti az eljárások egységesítését,

H. tekintettel a jogszabályok egységes szerkezetbe foglalásáról és átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodások végrehajtása során szerzett tapasztalatokra, és figyelembe véve, hogy ezek az eszközök elengedhetetlenek a közösségi vívmányok egyszerűsítéséhez,

I.   mivel a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodás hatályba lépése óta csupán 12 átdolgozási javaslatot nyújtottak be, melyek közül kettő végül az így született jogi aktusok közzétételéhez vezetett, kettőt visszavontak, és nyolc még mindig függőben van; és mivel – ahhoz képest, hogy a jogi aktusoknak körülbelül 2400 olyan típusa létezik, amelyre az eljárást alkalmazni lehetne – máig csak 49 egységes szerkezetbe foglalásra vonatkozó javaslatot nyújtottak be a Parlamentnek,

J.   mivel a szabályozási környezet egyszerűsítéséről szóló bizottsági közlemény modulált egyszerűsítési programja (2. bekezdés) 30 nehezen definiálható javaslatot tartalmaz, mivel általában „újbóli átvizsgálásról”, „felülvizsgálatról”, „modernizációról”, „egyszerűsítésről”, vagy ehhez hasonlókról van szó,

1.   határozottan támogatja az Unió szabályozási környezetének egyszerűsítését, valamint az annak biztosítására irányuló célkitűzést, hogy a szabályozási környezet szükségszerű, egyszerű és hatékony legyen; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy ennek a folyamatnak számos előfeltételnek meg kell felelnie:

i)         az Európai Parlament teljes mértékű bevonása mind az egyszerűsítésről folyó intézményközi vitába, mindpedig társ-jogszabályalkotóként az „egyszerűsítési folyamatba” tartozó jogszabályok elfogadásába;

ii)        minden érdekelt féllel történő széles körű és átlátható konzultáció, ide értve nemcsak a tagállamokat és az üzleti szférát, hanem a nem kormányzati szervezeteket is;

iii)        a szabályozási folyamat általános átláthatóságának megerősítése, különösen a Tanács jogalkotói minőségében folytatott vitáinak a nyilvánosság felé való megnyitása által;

2.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a „jogalkotás tökéletesítésére” vonatkozó intézményközi egyezmény keretén belül fogadjon el célzott, gondosan áttanulmányozott jogszabályokat, amelyek hatása jól kiszámítható, és a felesleges adminisztratív költségek és eljárások csökkentésével, az akadályok felszámolásával az alkalmazkodás és innováció terén és általánosságban a jogbiztonság garantálásával hozzájárulnak a növekedés, foglalkoztatás erősítéséhez való kedvező feltételek kialakításához,

3.  üdvözli a szabályozási környezet egyszerűsítéséről szóló bizottsági közleményt, a jogi aktusok egyszerűsítését célzó program benyújtása iránti elkötelezettséget, valamint az e program valóságba történő átültetéséhez megállapított módszereket és célokat;

4.  üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság éves jogalkotási programjaiba jelentős egyszerűsítési kezdeményezéseket kíván beépíteni, illetve azt a bejelentést, hogy a Bizottság további közleményeket fog kiadni a közösségi gazdaság különböző ágazataira vonatkozóan; hangsúlyozza a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés fontosságát az egyszerűsítendő jogszabályok meghatározásában;

5.  üdvözli a KKV-kra nehezedő felesleges terhek enyhítésének, valamint az információs technológia használata megerősítésének szándékát; úgy ítéli meg, hogy az Unió szabályozási környezete egyszerűsítésének egyik célja a jogszabályok egyszerűbbé és hatékonyabbá, ezáltal „felhasználóközpontúbbá” tétele kell, hogy legyen;

6.  úgy ítéli meg, hogy az egyszerűsítési eljárásnak semmilyen körülmények között sem szabad előidéznie a jelenlegi jogalkotás színvonalának csökkenését;

7.  megállapítja, hogy a 2003 óta végrehajtott egyszerűsítések „sikerének mértéke” nem kiábrándító, és hogy a témakörök összetettségét figyelembe véve az eljárások átlagos időtartama nem túlzott[7]; mindazonáltal megállapítja, hogy azóta nagyon kevés egyszerűsítési kezdeményezés indult, és hogy a közösségi joganyag terjedelmének kezdetben kitűzött mértékű csökkentésétől még nagyon messze vagyunk;

8.  úgy véli, hogy a lényegtelen és elavult jogi aktusok hatályon kívül helyezése prioritást élvező követelmény, melyet a Bizottságnak késlekedés nélkül teljesítenie kell; úgy ítéli meg azonban, hogy amikor a fentiek alapján közösségi jogszabályokat helyeznek hatályon kívül, ezzel egyidejűleg közösségi jogi aktust kell bevezetni, hogy megelőzzék azon ügyek tagállami szabályozását, melyek közösségi szintű szabályozását megszüntették;

9.  hangsúlyozza, hogy amennyiben egyes területeken „túlszabályozás” figyelhető meg, az nagyrészt a tagállamok jogalkotási tevékenységének köszönhető, és hogy ezért a közösségi normák hatályon kívül helyezését a velük összefüggésben hozott nemzeti rendelkezések hatályon kívül helyezésének kell követnie;

10. javasolja, hogy a Bizottság folyamatosan kísérje figyelemmel az ilyen, az eredeti közösségi jogszabályok hatályon kívül helyezését követően esetleg hatályban maradó nemzeti jogszabályokat; úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a javaslatait megfelelő felülvizsgálati záradékokkal kell kiegészítenie;

11. úgy ítéli meg, hogy a jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása és átdolgozása a közösségi vívmányok egyszerűsítésének elsődleges eszköze, és sürgeti azok szélesebb körű alkalmazását; úgy gondolja, hogy az átdolgozást csak korlátozott mértékben alkalmazták, és ennek oka egyrészt az, hogy a Bizottság nem érdekelt az ügyben, valamint, hogy a Parlament eljárási szabályzatát nem igazították elegendő mértékben az átdolgozásra nézve irányadó intézményközi megállapodáshoz;

12. nagyra értékeli a közösségi jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása révén eddig elért eredményeket, és bízik abban, hogy a Bizottság érintett egységei új és ambiciózus javaslatokat fognak készíteni az egységes szerkezetbe foglalásra az eddig érintett ágazatoktól eltérő ágazatokra vonatkozóan is, különösen a társasági jog, a szellemi tulajdon és a fogyasztóvédelem terén;

13. úgy ítéli meg, hogy amennyiben az intézmények valóban egyszerűsíteni kívánják a jogszabályokat, és e célból az átdolgozás módszerét választják, a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodást szigorúbban kell alkalmazni;

14. egyetért azzal, hogy amennyiben a cél az átdolgozás hatékonnyá tétele, a Parlamentnek és a Tanácsnak elvi szinten tartózkodnia kell a jogi aktusok egységes szerkezetbe foglalt részeinek módosításától; úgy gondolja, hogy amennyiben az intézmények valóban egyszerűsíteni kívánják a jogszabályokat, és e célból az átdolgozást kívánják alkalmazni, az adott jogi aktus egységes szerkezetbe foglalt részére szabályként az egységes szerkezetbe foglalásról szóló intézményközi megállapodásban megállapított rendelkezések vonatkoznak; elismeri azonban, hogy egyedi eljárással kell lehetővé tenni az egységes szerkezetbe foglalt rész módosítását, amennyiben az a módosított résszel fennálló koherencia vagy az arra való hivatkozás miatt elengedhetetlen;

15. úgy ítéli meg, hogy hasznos lenne, ha az intézmények mérlegelnék, hogy az egységes szerkezetbe foglalás és az átdolgozás mellett elő lehet-e írni egy harmadik művelettípust, a közösségi jogi aktusok egyszerűsítése legmegfelelőbb módjainak lehetővé tétele érdekében; ugyanakkor úgy véli, hogy ezidáig azokban az esetekben, amikor a Bizottság általános egyszerűsítési javaslatokat dolgozott ki és nem hatályon kívül helyezésről, egységes szerkezetbe foglalásról vagy átdolgozásról van szó, az Európai Parlament nem kezdhet a szokásostól eltérő eljárást, következésképpen az ilyen esetekben a jogalkotás tökéletesítésére irányuló 2003. december 16-i intézményközi megállapodás 36. pontja nem alkalmazható;

16. úgy ítéli meg, hogy a jogszabályok átdolgozásáról szóló intézményközi megállapodásnak meg kell határoznia az olyan esetekben követendő eljárást, amikor egy jogalkotási eljárás során a jogi aktus egységes szerkezetbe foglalt részeinek módosítására van szükség;

17. a fenti iránymutatások figyelembevételével felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be javaslatot az Unió jogalkotásának minőségére nézve irányadó intézményközi megállapodások átdolgozása céljából;

18. készen áll arra, hogy jelentősebb mértékben hozzájáruljon a három intézmény által az egyszerűsítési folyamat újraindítása érdekében tett közös erőfeszítésekhez;

19. elkötelezi magát arra, hogy dolgozzon saját belső jogalkotási eljárásainak és technikáinak javításán az egyszerűsítés ügyének felgyorsítása érdekében, tiszteletben tartva az elsődleges jog, nevezetesen az EK-Szerződés által meghatározott eljárásokat;

20. utasítja az Alkotmányügyi Bizottságot annak meghatározására, hogy milyen módosításokat lehetne az eljárási szabályzatban elvégezni ahhoz, hogy a jogszabályok átdolgozásáról szóló megállapodás tényleges végrehajtása lehetővé váljon, nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy az eljárási szabályzatban megállapított egyszerűsített eljárásokat nagyobb mértékben kihasználják;

21. támogatja az együttszabályozás és az önszabályozás gyakorlatát, de felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak kell megállapítania azokat a feltételeket és korlátokat, melyeket a fenti gyakorlatok használata során a feleknek be kell tartaniuk, és ezeket minden esetben a Bizottság felügyelete alatt, és a Parlament ezek alkalmazásának megakadályozására vonatkozó jogának sérelme nélkül lehet alkalmazni;

22. meglepetéssel állapítja meg, hogy a normatív funkció átruházása („a komitológia”) jelenlegi rendszerének reformját érintő kérdésre a Bizottság fent említett közleményében csak rövid és véletlenszerű utalás történik[8], jóllehet egy ilyen reform jelentősen hozzájárulhatna a másodlagos közösségi joganyag egyszerűsítéséhez, lehetővé téve a Bizottságnak, hogy gyorsabb eljárások útján fogadjon el végrehajtási rendelkezéseket;

23. úgy véli, hogy a jogalkotás annak révén is hozzájárulhat az egyszerűsítéshez, ha kevésbé részletes jogi aktusokról szóló megállapodások születnek, és ha a Bizottság több végrehajtási intézkedést hoz, feltéve hogy a jogalkotó hatékonyan tudja ellenőrizni e végrehajtási intézkedések tartalmát;

24. tudomásul veszi a Bizottság egyszerűsítési programjában szereplő tevékenységek listáját és aktívan együtt fog működni a cél elérésében, hogy adott esetben a joganyag e részeit egyszerűsítsék a következő jogalkotási folyamatban;

25. arra számít, hogy a Bizottság különböző átdolgozási és felülvizsgálati javaslatai hozzájárulnak majd az Unió gazdasági és társadalmi fejlődési szintje javításához a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika kontextusában, valamint a polgárok egészségvédelmének és környezetük minőségének javításához a Szerződés 2. cikkében meghatározott céloknak megfelelően;

26. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  HL C 197., 2001.7.12., 433. o.
• [2]  HL C 153. (E), 2002.6.27., 314. o.
• [3]  HL C 64. (E), 2004.3.12., 135. o.
• [4]  HL C 98. (E), 2004.4.23., 155. o.
• [5]  HL C 102. (E), 2004.4.28., 512. o.
• [6]  HL C 104. (E), 2004.4.30., 146. o.
• [7]  A Bizottság a fent említett közlemény 26. oldalán található lábjegyzetben jelzi, hogy a 2003-ban elindított egyszerűsítési programmal összhangban benyújtott jogalkotási javaslatok közül 15 „mindmáig a jogalkotó előtt van”. A szolgálatok által jelenleg végzett felmérésből kiderül, hogy a javaslatok több mint felét már el is fogadták, vagy elfogadásuk folyamatban van.
• [8]  A 3.d. pont végén.

INDOKOLÁS

I. Bevezetés

1. A COM(2005)0535 közlemény nyomon követi azokat a kezdeményezéseket, melyekre a Bizottság a közösségi jogszabályok minőségének javítása céljából régóta törekedett. Az átfogó cél olyan európai szabályozási környezet létrehozása, amely teljesíti a jogbiztonság és a szigorúság jogalkotási követelményeit. Ennek megfelelően a lisszaboni stratégia célja a közösségi vívmányok azon elemeinek javítása, melyek hatással vannak az ipari versenyképességre.

A közelmúltban e területen tett erőfeszítések eredménye a jobb jogalkotásról szóló, 2003. december 16-án aláírt intézményközi megállapodás[1], amely a kérdés számos vonatkozásával foglalkozik, a jogalkotás folyamatának jobb koordinációjától a nagyobb átláthatóságig és hozzáférhetőségig, a hatáselemzésig és a közösségi jog átültetéséig, az egységes szerkezetbe foglalás és az egyszerűsítés technikájáig és a komitológiáig, valamint az alternatív szabályozási módszerekig és a jogszabályok mennyiségének csökkentéséig.

Általánosabban véve a Bizottság az elmúlt néhány évben számos közleményt és javaslatot nyújtott be a fenti témákban[2]. A Parlament a maga részéről számos alkalommal kifejezte álláspontját a közösségi jogszabályok minőségéhez kapcsolódó problémákról[3].

2. A Tanács végül foglalkozott az üggyel. A 2005. november 28-i és 29-i ülésen széles körű megbeszélés keretében üdvözölte az egyszerűsítésről szóló közleményt, és újból megerősítette az annak megvalósítása érdekében tett erőfeszítések fontosságát. Különösen elismerte, hogy a rendeletek bizonyos körülmények között megfelelőbb eszköznek bizonyulhatnak az irányelveknél, mivel nagyobb jogbiztonságot jelentenek, és megkönnyítik a belső piac zökkenőmentes működését. A Tanács mindenesetre fenntartja, hogy a helyes jogi megközelítést eseti alapon kell meghatározni, míg a szubszidiaritás és az arányosság elvére változatlan figyelmet kell fordítani.

A Tanács egyéb esetekben megállapította, hogy az érthető jogi szövegek rendkívül fontosak a polgárok és a gazdasági élet számára, és felhívta a figyelmet az egységes szerkezetbe foglalás és a hatáselemzés szerepének fontosságára.II. A Bizottság közleménye

1. Szem előtt tartva, hogy az egyszerűsítés célja a közösségi és nemzeti jogszabályok kevésbé nehézkessé, könnyen végrehajthatóvá, és ezáltal a kitűzött célok elérése terén hatékonyabbá tétele, a Bizottság a COM(2005)0535 közleménnyel arra törekszik, hogy az egyszerűsítés folyamatának részletesebb kidolgozása érdekében ezen a választott úton haladjon tovább, és a korábban megállapított elvekre építsen.

Az alapvető elképzeléseket illetően a közlemény két részre bontható. Az első „A jogszabályok egyszerűsítését célzó gördülő program”, és azt jelzi, mely jogi aktusokat kívánja a Bizottság a következő három évben az egyszerűsítés céljából felülvizsgálni. A programot a közlemény 2. melléklete írja le részletesen, és azt időszakosan felülvizsgálják és naprakésszé teszik.

A Bizottság ezen felül az egyszerűsítést célzó összes jelentős kezdeményezést beépíti az éves munkaprogramjaiba, és a mezőgazdaságra, a környezetvédelemre és egyéb ágazatokra vonatkozóan számos további közleményt kíván közzétenni.

2. A közlemény második, általánosabb része az egyszerűsítéssel kapcsolatos célokat, módszereket és eljárásokat állapítja meg.

A Bizottság öt módot javasol a jogszabályok egyszerűsítésére: hatályon kívül helyezés, egységes szerkezetbe foglalás, átdolgozás, a szabályozási megközelítés átalakítása, valamint az információs technológia fokozottabb alkalmazása.

3. Egyenként vizsgálva a hatályon kívül helyezés az 1957. óta elfogadott jogi aktusok megszüntetésével jár, melyek az évek során a műszaki vagy technológiai előrelépések, az uniós politikák alakulása, a Szerződés általános szabályai végrehajtásának, illetve a nemzetközi szabályok vagy szabványok megállapításának megváltozása miatt lényegtelenné vagy elavulttá váltak.

4. A jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása azt az eljárást jelenti, melynek segítségével az egységes szerkezetbe foglalandó jogi aktusokat visszavonják, és azok helyébe egyetlen, lényegi változtatásokkal nem járó jogi aktus lép. Az egységes szerkezetbe foglalt szöveget így egyetlen jogi aktussá dolgozzák át; ez egy következetes és érthető új szöveg, amely hivatalosan az eredeti jogi aktus és annak összes későbbi módosítása helyébe lép.

Az egységes szerkezetbe foglalás gyakorlati szinten a három intézmény jogi szolgálataiból létrehozott konzultatív munkacsoport segítségével működik, melynek feladata a bizottsági javaslatok ellenőrzése, valamint annak biztosítása a Parlament és a Tanács számára, hogy azok a valódi értelemben vett egységes szerkezetbe foglalást eredményezik, és a Bizottság alapvetően nem változtatta meg a szövegeket.

Az elavult rendelkezések teljes megszüntetése, az új jogi aktusban alkalmazott szóhasználat harmonizálása, valamint a preambulum megszövegezése mind az egységes szerkezetbe foglalás körébe tartoznak, amely lehetővé teszi a jogszabályok mennyiségének csökkentését, változatlanul hagyva azok lényegét.

5. A jogszabályok átdolgozása az a folyamat, mellyel egy jogilag kötelező új jogi aktus, amely hatályon kívül helyezi azokat a jogi aktusokat, melyeknek helyébe lép, egyrészről módosítja a jogszabályok lényeges politikai elemét, másodsorban pedig a változatlanul hagyni kívánt egyéb rendelkezéseket egységes szerkezetbe foglalja.

Az átdolgozási technika nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a jogi aktusokat lényegi módosítások révén naprakésszé tegyék, hanem arra is alkalmazható, hogy a terjedelmes jogi szövegeket egységes szerkezetbe foglalja: így segíti a jogszabályok egyszerűsítését, és azokat könnyebben érthetővé teszi.

A jogszabályok átdolgozására a 2001. november 28-i intézményközi megállapodás[4] az irányadó.

6. A szabályozási megközelítés átalakítása két irányban működik. Elsőként szélesebb alkalmazási kört biztosít az alternatív szabályozási módszereknek, mint az együttszabályozás és az önszabályozás.

Az együttszabályozás a jobb jogalkotásról szóló IKM (18. pont) meghatározása szerint az a „mechanizmus, mely révén egy közösségi jogi aktus a jogalkotó hatóság által meghatározott célok elérését az e téren elismert felekre bízza (például a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek vagy szövetségek)”.

Az önszabályozás ezzel szemben a következőt jelenti: „az a lehetőség a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek vagy szövetségek számára, hogy maguk között és maguk számára európai szintű közös iránymutatásokat fogadjanak el (különösen magatartási kódexeket vagy ágazati megállapodásokat)” (a fent említett IKM 22. pontja).

Másodszor: a szabályozási megközelítés átalakítása a megfelelő jogalkotási eszköz megválasztására vonatkozik a tekintetben, hogy az irányelveket rendeletekkel kell helyettesíteni.

Közismert, hogy a rendeletek közvetlenül alkalmazandók, az átültetés által okozott torzulások, a végrehajtási intézkedések megválasztásából eredő eltérések, valamint a nemzeti jogszabályok szövegébe történő beépítés szükségessége nélkül.

Így a rendeletek nélkülözhetetlen szerepet játszanak az egyszerűsítésben. Irányelveket csak akkor kellene javasolni, ha a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján a tagállamoknak szélesebb körű mérlegelési hatáskört kell biztosítani.

7. Ha az információs technológiát fokozottabban alkalmazzák, az abban rejlő lehetőségek hatékonyabban kihasználhatók. A biztonságos, integrált on-line közigazgatás az eljárások felgyorsításával, a papíralapú dokumentumok áramlásának megszüntetésével, a jogszabályok egységesebb végrehajtásával és a hibák kockázatának csökkentésével segítheti a nehézkes bürokrácia visszaszorítását.

8. A Bizottság zárásként felkéri az intézményeket és a tagállamokat, hogy támogassák az egyszerűsítési munkát.

III. Az előadó álláspontja

1. Ez az egyszerűsítésről szóló jelentéstervezet a Bizottság közleményére kíván válaszolni, és – amennyiben lehetséges – javaslatokat tesz a javasolt egyszerűsítő módszerek hatékonyságának fokozására.

2. Az előadó a hatályon kívül helyezés technikáját csak helyeselni tudja.

Logikusnak tűnik, hogy ne csak támogassuk, hanem kérjük, hogy a Bizottság javasolja azon jogi aktusok hatályon kívül helyezését, melyek lényegtelenné vagy elavulttá váltak.

A Bizottság figyelmét azonban fel kell hívni arra a tényre, hogy ilyen esetekben nemcsak a közösségi jogszabályok hatályon kívül helyezésére lesz szükség, hanem egy új közösségi jogi aktus elfogadására is, amely – a nemzeti jog közösségi joghoz viszonyított alárendeltségének elmélete szerint – annak megelőzésére szolgálna, hogy a tagállamok olyan ügyeket szabályozzanak, amelyek közösségi szabályozását megszüntették. A Bizottságnak ezért meg kell tennie az ehhez szükséges lépéseket.

Érdekesnek látszik a Bizottság azon elgondolása, hogy jogalkotási javaslataiba felülvizsgálati záradékokat építsen be, és az előzetes megvitatás arra utal, hogy a Parlament ezt jóváhagyhatja.

3. Az előadó ehhez hasonlóan kifejezetten támogatja az egységes szerkezetbe foglalást, mivel ez a módszer érthető és jogi szempontból biztos szövegeket eredményez, és ennek következtében a fő egyszerűsítő eszközök egyike.

A jogi aktusoknak mintegy 2 400 családja létezik, melyek alkalmasak lehetnek e módszerre, de a Parlament ennek ellenére csak 49 egységes keretbe foglalásra vonatkozó javaslattal foglalkozott, melyek főként a mezőgazdasági ágazathoz és egyéb nagyban szakosodott politikákhoz kapcsolódtak. A következő két évben az egységes szerkezetbe foglalás várhatóan olyan kulcsfontosságú gazdasági területeken fogja éreztetni hatását, mint a társasági jog, a szellemi tulajdon és a fogyasztóvédelem. A Bizottság kritikát érdemel, mivel nem törekszik e technika alkalmazására. Át kell vennie a politikai vezető szerepet, hogy az ipari versenyképesség és a polgárok érdekei szempontjából központi kérdések egységes szerkezetbe foglalása prioritásként legyen kezelhető.

4. A jogszabályok átdolgozása valószínűleg a legjelentősebb egyszerűsítő eszköz, és annak alkalmazását átfogóan ösztönözni kell. A Bizottság jogalkotási kezdeményezései, például a belső piacot vagy a környezetvédelmet illetően, átdolgozási javaslat formáját ölthetik.

Az átdolgozást azonban kettős jellege – a korábbi jogi aktust egységes szerkezetbe foglalják és módosítják, és egy új jogi aktussal hatályon kívül helyezik – gyakran különösen összetett technikává teszi. Ez megmagyarázza, a Bizottság miért alkalmazza ezt ritkán, és miért részesíti inkább előnyben a kezdeményezések hagyományosabb típusait, mint a hatályos jogi aktusok egyszerű módosítása vagy kiegészítése.

Csupán tizenkét átdolgozási javaslatot nyújtottak be az átdolgozásról szóló 2002. évi IKM alapján: kettőt végül közzétettek, kettőt visszavontak, és nyolc még mindig függőben van. Nehéz megérteni, miért alkalmazzák oly ritkán az egyszerűsítés fő eszközét. Ez azon pontok egyike, melyekkel kapcsolatban a Parlamentnek cselekednie kell.

Az előadó úgy ítéli meg, hogy az átdolgozást csak korlátozott mértékben alkalmazták, és ennek oka az, hogy a Parlament eljárási szabályzatát nem igazították elegendő mértékben az irányadó intézményközi megállapodáshoz

A Parlament fel is kérhetné a Bizottságot, hogy a jogszabályok átdolgozásáról szóló IKM-et szisztematikusabban alkalmazza, különösen a jogi aktusok egységes szerkezetbe foglalt részének – melyre nyilvánvalóan az egységes szerkezetbe foglalásról szóló 1994. évi IKM[5] alkalmazandó –, a lényegi módosításoknak és a „csupán formai vagy szerkesztői változtatásoknak” az egyértelmű megkülönböztetése érdekében (a jogszabályok átdolgozásáról szóló IKM 4. pontjának harmadik franciabekezdése).

A lényegüket tekintve módosított részek és az egységes szerkezetbe foglalt részek közötti különbségtétel mellett esetleg lehetséges a műveletek egy harmadik kategóriájának meghatározása, amely az egységes szerkezetbe foglalással és az átdolgozással együtt létezik, hogy biztosítsa a közösségi jogi aktusok egyszerűsítésének megfelelő eszközeit. Ebbe a harmadik kategóriába tartozhatnak az előző bekezdésben említett IKM 4. pontjának harmadik bekezdésében említett formai és szerkesztői változtatások. Az ilyen jellegű formai módosításokat vagy kiigazításokat a konzultatív munkacsoport vizsgálná (az egységes szerkezetbe foglalásról szóló IKM 4. pontja), amely az egységes szerkezetbe foglalás eljárásai esetén már alkalmazott gyakorlatot követve meggyőződne arról, hogy azok politikai szempontból semlegesek.

Ezen felül kívánatos lenne meghatározni, hogy a Parlament és a Tanács gyorsított eljárást vezethet-e be az átdolgozásokkal kapcsolatban, természetesen a megszokott közösségi jogalkotási folyamatot nem sértve, hanem ehelyett olyan eljárást kell előírni, amelyben mondjuk az átdolgozást egyetlen parlamenti bizottság mérlegeli, vagy azt előírni, hogy a felelős bizottságnak elsősorban azt kell eldöntenie, hogy az adott átdolgozási javaslatra az egyszerűsített eljárást kell-e alkalmazni (az eljárási szabályzatban előírtak szerint).

A jobb jogalkotásról szóló IKM 36. pontja felkéri a jogalkotó hatóságokat, hogy a jogalkotás egyszerűsítését illetően ad hoc mechanizmus létrehozásával módosítsák munkamódszereiket. A jogszabályok átdolgozásáról szóló IKM-nek (vagy az új IKM-nek vagy a jobb jogalkotásról szóló IKM módosításának) ki kell térnie az ilyen ad hoc eljárásokra.

Mindenesetre tekintve, hogy az átdolgozás ilyen fontos egyszerűsítő eszköz, a Parlamentnek figyelembe kell vennie az IKM-et, illetve annak okait, hogy azt miért alkalmazzák oly ritkán, és az intézményeknek vállalniuk kell a felelősségeiket.

Különösen akkor, ha az átdolgozás hatékonnyá tételére valóban törekednek, a Parlamentnek és a Tanácsnak el kell fogadnia az egységes szerkezetbe foglalásról szóló IKM alkalmazásából eredő korlátozásokat, és a jogi aktusok átdolgozásakor tartózkodnia kell az egységes szerkezetbe foglalt rendelkezések módosításától (a jogszabályok átdolgozásáról szóló IKM 8. cikkéből ezt a következtetést kell levonni). Az ilyen irányú elkötelezettségnek össze kell férnie az adott jogi aktus egységes szerkezetbe foglalt részének módosítására vonatkozó egyedi eljárással, amennyiben a módosítható résszel fennálló következetesség biztosítása érdekében szükség van annak elvégzésére. Ez természetesen a jogszabályok átdolgozásáról szóló IKM 8. pontjának módosítását vonná maga után, amely jelenlegi formájában tiltja az ilyen eljárást.

5. A szabályozási megközelítés átalakítása és az együttszabályozás tekintetében a Parlament a Közösség szabályozási tevékenységének egyszerűsítéséről és javításáról szóló bizottsági közleményről szóló 2004. március 9-i állásfoglalásban nyíltan kifejtette álláspontját, és megerősítette az együttszabályozási eljárással elfogadott önkéntes megállapodások hatálybalépésének kifogásolására vonatkozó jogát.

A Bizottságnak egyértelműen nagyfokú körültekintéssel kell eljárnia az együttszabályozás és az önszabályozás alkalmazása esetén, és következetesen be kell tartania a jobb jogalkotásról szóló IKM által előírt referenciakeretet, amely minden esetben előírja, hogy a megállapodás-tervezeteket meg kell küldeni a jogalkotó hatóságnak.

Az együttszabályozásnak a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokra (például szolgáltatás) történő kiterjesztésére vonatkozó bizottsági javaslat teljesen ésszerűnek tűnik. Elengedhetetlen, hogy a Bizottság végrehajtsa a jobb jogalkotásról szóló IKM-et, és mindenek felett kötelezettséget vállaljon arra, hogy a jogalkotási javaslataiban meghatározza, milyen feltételek mellett és milyen korlátok között köthetnek az érintett felek önkéntes megállapodásokat.

6. Az irányelvek rendeletekkel történő helyettesítése elengedhetetlenül fontos a jogszabályok egyszerűsítéséhez, mivel ez kiküszöböli az átültetéssel járó problémákat, és nagyban segíti a jogalkotási aktusok mennyiségének csökkentését, feltéve, hogy az eljárást körültekintően és a tagállamok hatásköreinek sérelme nélkül alkalmazzák.

7. Az előadónak nincs ellenvetése a Bizottság javaslatát illetően, amely az információs technológia lehetőségeinek teljes mértékű kiaknázására vonatkozik. A Parlament támogathatja a on-line közigazgatásra vonatkozó közelgő cselekvési tervet, valamint az eljárások új technológiák felé történő megnyitására vonatkozó jogalkotási javaslatokat.

8. Összességében nagyra kell értékelni a Bizottság elkötelezettségét a jogalkotási környezet egyszerűsítését célzó stratégiájának folytatása iránt, hogy – és erről sosem szabad megfeledkezni – támogassa a polgárok érdekeit, valamint az intézményeket és a jogalkotási aktusokat hatékonyabbá tegye.

Figyelembe kell azonban vennie a fenti megjegyzéseket, és nagyobb pontosságra kell törekednie, hogy az egyszerűsítő módszerek tökéletesítését a Szerződésekben megállapított jogalkotási eljárások sérelme nélkül végezze. Ahogy több alkalommal is említésre került, a jogszabályok átdolgozásáról szóló IKM felülvizsgálata erőteljesen ösztönözhetné az egyszerűsítést, mind az eszközök, mind a végeredmény szempontjából.

Végezetül az előadó úgy gondolja, hogy a fent leírt iránymutatások figyelembevételével helyénvaló felkérni a Bizottságot, hogy késedelem nélkül javaslatot nyújtson be, melynek célja az Unió jogszabályainak minőségére irányadó intézményközi megállapodások átdolgozása.

20.3.2006

VÉLEMÉNY A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL

a Jogi Bizottság részére

a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról

(2006/2006(INI))

A vélemény előadója: Pervenche Berès

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  határozottan támogatja az egyszerűbb Uniós jogszabályokra való törekedést, és egyetért a Bizottsággal annak szükségessége tekintetében, hogy az Uniós jogszabályoknak a lisszaboni stratégia három fő célkitűzésére kell összpontosítaniuk;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem konzultált megfelelően sem a Parlamenttel, sem a Tanáccsal a jogalkotási tapasztalatokról; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem fordítottak kellő figyelmet az egyszerűsítés hatásaira, mivel az egyszerűsítés gyakran vezet azonban olyan alapvető változtatásokhoz, amelyek a jogalkotó hatáskörébe kell, hogy tartozzanak; tekintettel a Bizottság általi konzultáció és koordináció hiányára, komoly kétségei vannak a jogalkotás tényleges egyszerűsítésére és javítására irányuló elkötelezettségéről;

3.  támogatja az elveken alapuló jogalkotást, de véleménye szerint a Bizottság javaslatai nem kielégítőek;

4.  támogatja a közösségi vívmányok kodifikációját, de szkeptikus a teljes újraalkotás tekintetében, ami az intézmények közötti eltérő értelmezhetőséghez vezethet; figyelmeztet arra, hogy az egyszerűsítés nem vezethet a közösségi vívmányok demokratikus ellenőrzést megkerülő újraalkotásához;

5.  nem utasítja el az ipar önszabályozását, amennyiben az megfelelő és hatékony, aggasztja azonban a demokratikus elszámoltathatóság hiánya, amennyiben a jelentős politikai szintű változtatásokat, mint például a nemzetközi számviteli szabványok esetében külső és önjelölt szervezetek alakítják ki parlamenti felügyelet nélkül;

6.  úgy véli, hogy egy részről a jogalkotás összpontosítása a politikai elvekre, más részről a végrehajtási intézkedések komitológiára hagyása csak új intézményközi megállapodással lehetséges; véleménye szerint a jogalkotás javítását akkor lehet elérni, ha kölcsönös bizalom áll fenn az uniós intézmények között, amely a Parlament jogait maradéktalanul tiszteletben tartja;

7.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy sokkal átgondoltabb és demokratikusabb tervet az uniós jogszabályok javítására és egyszerűsítésére.

ELJÁRÁS

Cím	a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiA
Hivatkozások	2006/2006(INI)
Illetékes bizottság	JURI
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	ECON 19.1.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény korábbi előadója/előadói
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Pervenche Berès 14.3.2006
Vizsgálat a bizottságban	20.3.2006
Az elfogadás dátuma	20.3.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:		28 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Becsey Zsolt László, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Sharon Bowles, Ieke van den Burg, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Robert Goebbels, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in 't Veld, Othmar Karas, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Cristobal Montoro Romero, Joseph Muscat, John Purvis, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček.
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Harald Ettl, Catherine Guy-Quint, Werner Langen, Vladimír Maňka.
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

• [1]  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
• [2]  Az általános közlemények mellett a Bizottság a közelmúltban e tág témához kapcsolódóan egyedi közleményeket nyújtott be a mezőgazdasági, a halászati és a környezetvédelmi ágazatokra vonatkozóan.
• [3]  Lásd a következő állásfoglalásokat:
  - a Jobb jogalkotás 1998 – Közös felelősség című bizottsági jelentésről szóló 2006. október 26-i állásfoglalás,
  - az európai kormányzásról szóló bizottsági fehér könyvről szóló 2001. november 29-i állásfoglalás,
  - a jobb jogalkotás 2000 és a jobb jogalkotás 2001 című bizottsági jelentésekről szóló 2003. április 8-i állásfoglalás,
  - a „Jobb jogalkotás 2002” című bizottsági jelentésről szóló 2004. február 26-i állásfoglalás,
  - a Közösség szabályozási tevékenységének egyszerűsítéséről és javításáról szóló bizottsági közleményről szóló 2004. március 9-i állásfoglalás,
  - a közösségi jogszabályok és a konzultációs eljárások hatásának értékeléséről szóló 2004. április 20-i állásfoglalás.
• [4]  HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
• [5]  HL C 102., 1996.4.4., 2.o.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (23.2.2006)

a Jogi Bizottság részére

a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról

A vélemény előadója: Hegyi Gyula

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   határozottan támogatja az EU szabályozási környezetének egyszerűsítését, valamint az annak biztosítására irányuló célkitűzést, hogy a szabályozási környezet szükségszerű, egyszerű és hatékony legyen; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy ennek a folyamatnak számos előfeltételen kell alapulnia:

i)         az Európai Parlament teljes mértékű bevonása mind az egyszerűsítésről folyó intézményközi vitába, mind társjogszabály-alkotóként az „egyszerűsítési folyamatba” tartozó jogszabályok elfogadásába;

ii)        minden érdekelt féllel történő széles körű és átlátható konzultáció, ide értve nemcsak a tagállamokat és az üzleti szférát, hanem a nem kormányzati szervezeteket is;

iii)        a szabályozási folyamat általános átláthatóságának megerősítése, különösen a Tanács üléseinek a nyilvánosság felé való megnyitása által, amikor a Tanács jogalkotói munkáját végzi;

2.  üdvözli a KKV-kra nehezedő felesleges terhek enyhítésének, valamint az információs technológia használata megerősítésének szándékát; úgy ítéli meg, hogy az EU szabályozási környezete egyszerűsítésének egyik célja a jogszabályok egyszerűbbé és hatékonyabbá, ezáltal „felhasználóközpontúbbá” tétele kell, hogy legyen;

3.  üdvözli a Bizottságnak az egyszerűsítés iránti igény ágazati oldalról való felismerésével kapcsolatos megközelítését, valamint a visszavonás, a kodifikáció és az átdolgozás módszereinek javasolt alkalmazását; mindazonáltal figyelmeztet arra, hogy a kérdéses jogalkotás hasznainak és költségeinek túlságosan szűk és csupán pénzügyi és adminisztratív szempontból elvégzett elemzése nem kívánatos; meggyőződése, hogy bármely, az egyszerűsítés érdekében végzett vizsgálatnak azonos mértékben kell figyelembe vennie a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi, valamint az egészségügyi szempontokat, és nem szabad csupán rövid távú megfontolásokra korlátozódnia; úgy ítéli meg, hogy az egyszerűsítési eljárásnak semmilyen körülmények között sem szabad magával vonnia a jelenlegi jogalkotás színvonalának csökkenését;

4.  hangsúlyozza, hogy továbbra is a hagyományos jogalkotási eszközök kell, hogy legyenek a Szerződésekben meghatározott politikai célok elérésének normális eszközei, és úgy véli, hogy az alternatív szabályozási módszerek használata, mint pl. az együttes szabályozás, a jogalkotási intézkedések hasznos kiegészítője lehet, ha ugyanolyan vagy szélesebb körű javulást hoznak magukkal, mint ami a jogalkotással elérhető; aláhúzza, hogy a szabályozás bármely alternatív módszerének használatának összhangban kell lennie a jogalkotás tökéletesítéséről szóló intézményközi megállapodással[1];

5.  úgy véli, hogy az együttes szabályozás alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy kisebb mértékű átláthatósághoz és elszámoltathatósághoz vezet a megválasztott képviselőknek a döntéshozásból való kizárása, valamint a nem kormányzati szervezetek és más érdekelt felek nem egyenlő részvételi jogai miatt; úgy véli ezért, hogy a szabványosítás formájában történő együttes szabályozást szigorúan tisztán technikai harmonizációs intézkedésekre kell korlátozni;

6.   ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottság végrehajtási jogköreibe („komitológia”) vetett bármiféle bizalomhoz az 1999/468/EK határozat teljes felülvizsgálatára van szükség a következők biztosítására:

i)    nagyobb nyitottság,

ii)    hogy a Bizottságra ruházható bármilyen végrehajtási hatáskör a végrehajtási intézkedésekben merül ki és a ráruházott hatáskör célja, tartalma, köre és időtartama világos meghatározásának feltétele legyen,

iii)   az Európai Parlament és a Tanács hatáskörei közötti formai egyenlőség bevezetése az ilyen intézkedések ellenőrzésében a megfelelő visszahívási mechanizmusok vagy megszüntetési záradékok bevezetésével;

7.  támogatja a Bizottság azon nézetét, hogy a felülvizsgálati záradékok a megszüntetési záradékokhoz hasonló szerepet játszanak, miközben kisebb lesz a joghézag veszélye, és ezért a megszüntetési záradékokkal szemben egyértelműen a felülvizsgálati záradékot támogatja;

8.  nincs meggyőződve az irányelvek rendeletekkel való felváltására irányuló javaslat megalapozottságáról, mivel ez végrehajtási problémákkal járhat annyiban, hogy a rendeletek nem veszik figyelembe a széles körben különböző nemzeti adminisztratív vagy környezeti körülményeket, és attól tart, hogy ez következésképpen olyan jogalkotáshoz vezethet, amelyben a legalacsonyabb a közös nevező a tervezett célok eléréséhez szükséges szint helyett; ezért az ilyen tevékenység előnyeinek és hátrányainak egyenként elvégzett, figyelmes vizsgálatára szólít fel, mielőtt az a javaslat születne, hogy az irányelvet váltsa fel a rendelet;

9.  tudomásul veszi a Bizottság egyszerűsítési programjában lévő tevékenységek listáját és aktívan együtt fog működni a cél elérésében, hogy adott esetben a joganyag e részeit egyszerűsítsék a következő jogalkotási folyamatban;

10. sajnálja némely jogalkotási javaslatok, különösen az élelmiszerek címkézésére, csomagolására és reklámozására vonatkozóak, valamint a bioüzemanyagokat tartalmazó bizonyos ásványi olajokra és a bioüzemanyagokra vonatkozó csökkentett jövedékadó alkalmazása lehetőségének visszavonását;

11. arra számít, hogy a Bizottság különböző átdolgozási és felülvizsgálati javaslatai hozzájárulnak majd az EU gazdasági és társadalmi fejlődési szintje javításához a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika kontextusában, valamint a polgárok egészségvédelmének és környezetük minőségének javításához a Szerződés 2. cikkében meghatározott céloknak megfelelően;

ELJÁRÁS

Cím	A szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégia
Hivatkozások	2006/2006(INI)
Illetékes bizottság	JURI
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	ENVI 19.1.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény korábbi előadója/előadói	Hegyi Gyula 7.2.2006
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma
Vizsgálat a bizottságban	22.2.2006
Az elfogadás dátuma	22.2.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:		45 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Liam Aylward, Johannes Blokland, John Bowis, Frederika Brepoels, Dorette Corbey, Avril Doyle, Jillian Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Hegyi Gyula, Marie Anne Isler Béguin, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Aldis Kušķis, Marie-Noëlle Lienemann, Marios Matsakis, Roberto Musacchio, Miroslav Ouzký, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Karin Scheele, Carl Schlyter, Richard Seeber, Jonas Sjöstedt, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	María del Pilar Ayuso González, Bairbre de Brún, Milan Gaľa, Jutta D. Haug, Erna Hennicot-Schoepges, Miroslav Mikolášik, Robert Sturdy
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Miguel Angel Martínez Martínez
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

• [1]  HL C 321, 2003.12.31., 1.o.

VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (*) (20.3.2006)

a Jogi Bizottság részére

a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról
(2006/2006(INI))

A vélemény előadója (*): Marie-Line Reynaud(*) A bizottságok közötti megerősített együttműködés (eljárási szabályzat 47. cikk)

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a szabályozási környezet egyszerűsítésére („egyszerűsítés”) irányuló kezdeményezések különböző formákban és tartalmakkal több mint tíz éve az intézmények napirendjén vannak,

B.   mivel a Bizottság „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról” című 2005. október 25-i közleményében (COM(2005)0535) az egyszerűsítést – helyesen – nem a kodifikációtól, az átdolgozástól vagy az egyszerű hatályon kívül helyezéstől eltérő jogalkotási technikaként jelöli meg, hanem egy mindezen eszközöket magában foglaló átfogó folyamatként, amelynek célja, hogy a közösségi és nemzeti normákat könnyebben alkalmazhatóvá és így kevésbé költségessé tegye,

C.  mivel mind a Bizottság, mind az Európai Parlament, mind a Tanács úgy tekint e folyamatra, mint a lisszaboni stratégiát szolgáló eszközre,

D.  mivel egy ilyen folyamat feltételezi elsőként az európai intézmények között, majd az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok között a tárgyban kialakított szoros partnerséget,

E.   mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament jogalkotási szövegek átdolgozása terén szerzett tapasztalatait a három intézmény jogi szolgálata a közelmúltban egy jelentés keretében értékelte, amely rámutatott bizonyos „gyermekbetegségekre”, ugyanakkor a jövőre nézve hasznos útmutatásokkal szolgált[1],

F.   mivel a második egyszerűsítési program (COM(2003)0071) 2003. februári elindítása óta tett egyszerűsítési kezdeményezések természetük és kiterjedésük tekintetében egymástól igen eltérőek voltak, kezdve az irányelvek apróbb módosításaitól egy teljes ágazat normatív átalakításáig, ami megnehezíti az eljárások egységesítését,

1.   emlékeztet arra, hogy noha az egyszerűsítés szükséges és kívánatos, semmi esetre sem vezethet az elfogadott politikák újratárgyalásához; következésképpen a közösségi vívmányok bármilyen kis mértékű módosítása sem történhet meg minden demokratikus ellenőrzés nélkül, hanem azt a jogalkotó elé kell terjeszteni;

2.   hangsúlyozza, hogy egyes területeken „túlszabályozás” figyelhető meg, ami nagyrészt a tagállamok jogalkotási tevékenységének köszönhető, és hogy a közösségi normák hatályon kívül helyezését következésképp a velük összefüggésben hozott nemzeti rendelkezések hatályon kívül helyezésének kell követnie;

3.   meglepetéssel állapítja meg, hogy a normatív funkció átruházása („a komitológia”) jelenlegi rendszerének reformját érintő kérdésre a Bizottság fent említett közleményében csak rövid és kiegészítő jellegű utalás történik[2], jóllehet egy ilyen reform jelentősen hozzájárulhatna a másodlagos közösségi joganyag egyszerűsítéséhez, lehetővé téve a Bizottságnak, hogy gyorsabb eljárások útján fogadjon el végrehajtási rendelkezéseket;

4.   megállapítja, hogy a 2003 óta végrehajtott egyszerűsítések „sikerének mértéke” nem kiábrándító, és hogy a témakörök összetettségét figyelembe véve az eljárások átlagos időtartama nem túlzott[3];

5.   mindazonáltal megállapítja, hogy azóta nagyon kevés egyszerűsítési kezdeményezés indult, és hogy a közösségi joganyag terjedelmének kezdetben kitűzött mértékű csökkentésétől még nagyon messze vagyunk;

6.   megjegyzi továbbá, hogy az egyszerűsítési stratégia keretében alkalmazott bizonyos eszközökre vonatkozó eljárásokat, különösen az átdolgozási eljárást, pontosabban meg kellene határozni az egyes intézmények jogkörei szempontjából, az eljárási viták és a belőlük származó időveszteség elkerülése érdekében; ennek során biztosítani kell az Európai Parlament jogalkotói hatáskörének teljes mértékű figyelembevételét; az Alkotmányügyi Bizottságnak mindazonáltal át kellene gondolnia azokat a munkamódszereket, amelyek lehetővé teszik a képviselők számára az egyszerűsítés hatékony kezelését;

7.   készen áll arra, hogy jelentősebb mértékben hozzájáruljon a három intézmény által az egyszerűsítési folyamat újraindítása érdekében tett közös erőfeszítésekhez;

8.   elkötelezi magát arra, hogy dolgozzon saját belső jogalkotási eljárásainak és technikáinak javításán az egyszerűsítés ügyének felgyorsítása érdekében, tiszteletben tartva az elsődleges jog, nevezetesen az Európai Közösséget létrehozó szerződés által meghatározott eljárásokat;

9.   úgy véli, hogy a 2003 óta tett egyszerűsítési kezdeményezések elemzésének kell képeznie e folyamat kiindulópontját, amelynek segítségével azután meghatározhatók a Parlamentben alkalmazott technikák és eljárások javítására kínálkozó lehetőségek;

10. utasítja elnökét, hogy a Parlament rendeletére irányuló esetleges módosítások kérdését utalja az illetékes bizottsághoz megfontolásra.

ELJÁRÁS

Cím	A szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról
Eljárás száma	2006/2006(INI)
Illetékes bizottság	JURI
Véleménynyilvánításra felkért bizottság  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	AFCO 19.1.2006
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma	19.1.2006
A vélemény előadója            A kijelölés dátuma	Marie-Line Reynaud 24.1.2006
A vélemény előadójának helyettese
Vizsgálat a bizottságban	21.2.2006
Az elfogadás dátuma	20.3.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	14 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Carlos Carnero González, Richard Corbett, Jean-Luc Dehaene, Panayiotis Demetriou, Andrew Duff, Maria da Assunção Esteves, Ignasi Guardans Cambó, Jo Leinen, Íñigo Méndez de Vigo, Marie-Line Reynaud, Johannes Voggenhuber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Georgios Papastamkos, Jacek Protasiewicz, Jacques Toubon
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven közölt adatok)

• [1]  Értékelő jelentés a jogi aktusok átdolgozási technikájának rendszerezettebb alkalmazására vonatkozó intézményközi megállapodás végrehajtásáról (2005. szeptember 21).
• [2]  A 3.d. pont végén.
• [3]  A Bizottság a fent említett közlemény 26. oldalán található lábjegyzetben jelzi, hogy a 2003-ban elindított egyszerűsítési programmal összhangban benyújtott jogalkotási javaslatok közül 15 „mindmáig a jogalkotó előtt van”. A szolgálatok által jelenleg végzett felmérésből kiderül, hogy a javaslatok több mint felét már el is fogadták, vagy elfogadásuk folyamatban van.

ELJÁRÁS

Cím

A szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról

Eljárás száma

2006/2006(INI)

Illetékes bizottság   Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

JURI 19.1.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   Az ülésen való bejelentés dátuma

AFET 19.1.2006

DEVE 19.1.2006

INTA 19.1.2006

BUDG 19.1.2006

CONT 19.1.2006

ECON 19.1.2006

EMPL 19.1.2006

ENVI 19.1.2006

ITRE 19.1.2006

IMCO 19.1.2006

TRAN 19.1.2006

REGI 19.1.2006

AGRI 19.1.2006

PECH 19.1.2006

CULT 19.1.2006

LIBE 19.1.2006

FEMM 19.1.2006

PETI 19.1.2006

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

AFET 23.1.2006

DEVE 25.1.2006

INTA 23.11.2006

BUDG 16.3.2006

CONT 22.2.2006

EMPL 1.2.2006

ITRE 26.1.2006

IMCO 30.1.2006

TRAN 24.1.2006

REGI 31.1.2006

AGRI 26.1.2006

PECH 31.1.2006

CULT 23.1.2006

LIBE 16.3.2006

FEMM 24.1.2006

PETI 16.3.2006

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

AFCO 19.1.2006

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Giuseppe Gargani 29.11.2005

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

30.1.2006

23.2.2006

21.3.2006

Az elfogadás dátuma

21.3.2006

A zárószavazás eredménye

+ : – : 0 :

19 0 0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Maria Berger, Rosa Díez González, Bert Doorn, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Piia-Noora Kauppi, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Antonio López-Istúriz White, Hans-Peter Mayer, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Gabriele Hildegard Stauner, Andrzej Jan Szejna, Diana Wallis, Rainer Wieland, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jean-Paul Gauzès, Marie Panayotopoulos-Cassiotou

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

A benyújtás dátuma

23.3.2006

Megjegyzések (egy nyelven közölt adatok)

...