JELENTÉSTERVEZET az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről
10.5.2006 - (2006/2062(INI))
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Adamos Adamou
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről
Az Európai Parlament,
- tekintettel a Bizottságnak az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről szóló, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére (COM(2005)0607),
- tekintettel a Bizottságnak a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek a közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről szóló, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére (COM(2005)0605),
- tekintettel a Szerződés 152. cikkére, amely a közegészségügy területén a közösségi fellépést szabályozza,
- tekintettel az influenzajárvány elleni stratégiáról szóló, 2005. október 26-i állásfoglalására[1],
- tekintettel a Pekingben, 2006. január 17-én és 18-án tartott, madár- és emberi influenzával foglalkozó nemzetközi adományozói konferenciára és az ezen a konferencián tett nyilatkozatra,
- tekintettel a WHO globális influenza készültségi tervére (WHO/CDS/CSR/GIP/2005.5. dokumentum),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6‑0176/2006),
A. mivel a madárinfluenza eseteinek és emberi áldozatainak Ázsiában, Afrikában és az európai országokban is növekvő száma fokozza az aggodalmat, és mivel szükséges, hogy ezt a betegséget annak gyökereinél kezeljük, és segítsünk a rászoruló érintett, valamint veszélyeztetett országoknak,
B. mivel az influenza világjárvány-készültségről szóló közlemény és az általános készültség összehangolásának a megerősítéséről szóló közlemény kulcskérdései egyaránt a nemzeti tervek Bizottság által koordinált módon történő elkészítése és kipróbálása, a nemzeti referencia-laboratóriumok általi felügyelet és a közöttük történő hálózatépítés a pandémiás törzsek gyors azonosítása érdekében, a járvány kitörésének hatékony kezelése a kellő időben történő tanácsadás, az esetek korai bejelentése, a jáványkitöréssel kapcsolatos segítségnyújtás és a tagállamok reagálásának összehangolása révén, valamint az oltóanyagok és vírusölő készítmények megfelelő és kellő időben történő biztosítása,
C. mivel a nemzeti tervek elkészítésének az alábbi célokra kell irányulniuk:
- a tagállamok közötti szükséges koordináció biztosítása,
- a lakosság körében a pánik megelőzése,
- valóban komoly kockázat esetén lehetségesen előforduló csempészet megakadályozása,
- az elsődlegesen elszigetelendő területek megállapítása,
- a népesség elsődlegesen beoltandó csoportjait tartalmazó listák elkészítése,
- a járvány elleni küzdelem során felhasználandó valamennyi termék igazságos elosztásának biztosítása,
D. mivel az állatok, különösen a madárpopulációk körében bekövetkező influenzafertőzések megfigyelése fontos, és közösségi jogi előírás,
E. mivel a vírusölő készítmények képezik az orvosi megelőzés és beavatkozás első pillérét, amíg nem állnak rendelkezésre oltóanyagok,
F. mivel az Európai Uniónak logisztikai és pénzügyi támogatást kell biztosítania az oltóanyagok kifejlesztéséhez,
G. mivel erősíteni kell a kommunikációt a közegészségügyi felügyeletért, a kockázatértékelésért és a monitorozásért felelős nemzeti intézetekkel és ezen intézetek között,
H. mivel tájékoztató kampányok segítségével javítani kell a lakosság tájékozottságát, és mivel szintén fontos, hogy a kapcsolódó ágazatokban kiegészítő reformokat hajtsanak végre és enyhítsék a legszegényebb embereket és háztartásokat érintő szociális és gazdasági hatásokat,
I. mivel a nyilvános bejelentéseknek az orvosi ismeretek aktuális szintjét kell tükrözniük, és mivel a nyilvánosság részére a betegség kitörése ellen közzétett ajánlásokat tudományosan alá kell támasztani, azoknak közérthetőnek és gyakorlatiasnak kell lenniük,
J. mivel 2003 óta a betegség következtében világszerte jelentős mennyiségű fertőzött baromfi pusztult el, vagy került kiirtásra, veszélyeztetve a kereskedelmi célú baromfitenyésztést és különösen a kis- és középméretű állattartó gazdálkodások megélhetését,
K. mivel az esetleges világjárvány várhatóan más-más módon érintené a különböző tagállamokat,
L. mivel a madárinfluenza-fertőzés globális probléma, és az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) szoros együttműködésben kell kezelni,
M. mivel az érintett vagy veszélyeztetett fejlődő országoknak, és különösen a legkevésbé fejlett országoknak egy hosszú távú stratégiai partnerség keretében nyújtott megfelelő pénzügyi és technikai támogatás biztosítása létfontosságú lesz a madárinfluenzából eredő, a pénzügyeket, a kereskedelmet és a biztonságot érintő világméretű fenyegetések ellenőrzése szempontjából,
1. üdvözli az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről szóló bizottsági közleményt, a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről szóló, fent említett bizottsági közleményt, valamint a nemzeti influenza-világjárvány tervek értékelését, amelyen az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ („ECDC”), a Bizottság és a WHO európai regionális irodája jelenleg dolgozik;
2. hangsúlyozza, hogy az esetleges emberi madárinfluenza-világjárvány problémája megfelelő kezelésének egyik legfontosabb aspektusa a megfelelő, tudományosan alátámasztott tájékoztatás a gyógyszereket, oltóanyagokat, a betegséggel szembeni természetes ellenálló képességet, illetve a megbízható járványügyi adatokat illetően;
3. üdvözli az ECDC munkáját, amelyet az influenzával összefüggő fenyegetések azonosítása, értékelése és az ezekre vonatkozó tájékoztatás terén végez, valamint elkötelezettségét, hogy segítsen a tagállamoknak és a Bizottságnak a járvány kitörésének megelőzésében; hangsúlyozza, hogy szavatolni kell az ECDC tevékenységeihez az elégséges finanszírozást;
4. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak erőteljes koordinációs szerepet kell betöltenie a tagállamok között az Európai Unióban a világjárványra való felkészültséghez kapcsolódó összes tevékenység során, és erősítenie kell az ECDC kapacitását azoknak a legfontosabb közegészségügyi intézkedéseknek az meghatározása érdekében, amelyeket világjárvány esetén meg kell meghozni;
5. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az ECDC vonatkozó megfigyeléseinek, jelentéseinek és helyszíni vizsgálatainak figyelembe vételére, illetve annak biztosítására, hogy azon tagállamok, amelyeknek a világjárvány elleni küzdelemre vonatkozó tervei elégtelenek, egészítsék ki és javítsák terveiket, mivel a kockázat természetéből adódóan valamennyi tagállamnak teljesen fel kell készülnie;
6. úgy ítéli meg, hogy az EU-ban vagy a környező államokban egy influenza-világjárvány esetén a Bizottságnak 24 órán belül válsághelyzetre vonatkozó intézkedéseket kell elfogadnia, úgymint a repülőtereken egyes régiókból érkező járatokra vonatkozóan karantén- és fertőtlenítési intézkedéseket, továbbá utazási korlátozásokat;
7. úgy véli, hogy a tagállamokban erőteljes politikai elkötelezettségre van szükség a készültségi tervek elkészítése, az erőforrások és a kutatás növelése, az összetett jogi és etikai kérdések megoldása és a közös megoldások és a határokon átnyúló együttműködés iránt;
8. úgy ítéli meg, hogy külön az európai intézmények tekintetében cselekvési tervet kell készíteni arra az esetre, ha az utazási korlátozások megakadályoznának olyan nemzetközi találkozókat, mint a Tanács és a Parlament ülései;
9. hangsúlyozza, hogy gyors és határozott intézkedéseket kell hozni a madárinfluenza ellenőrzése és ezáltal az emberi világjárvány megelőzése érdekében, elsősorban az állati egészség tekintetében, mivel ez képezi az elsődleges kockázatforrást, valamint hogy jelentős intézkedéseket kell tenni továbbá a lehetséges emberi világjárványra való felkészülés érdekében, beleértve a kórháziágy-kapacitás értékelését tagállami szinten, hogy rendelkezésre álljanak az ellenőrzésére szolgáló eszközök, amennyiben a világjárvány bekövetkezne; úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a tagállamokban a járvány elleni oltóanyagok és vírusölő készítmények előállítási kapacitásának további fejlesztésére és az állategészségügyi és közegészségügyi szektorban az infrastruktúra erősítésére; úgy ítéli meg, hogy e tekintetben az Európai Uniónak logisztikai és pénzügyi támogatást kell biztosítania az oltóanyagok fejlesztéséhez;
10. rámutat arra, hogy az influenza-világjárványt szimuláló gyakorlatok létfontosságúak az egyes tagállamok nemzeti influenza-világjárvány tervei hatékonyságának kipróbálása érdekében, és ezeket elővigyázatossági intézkedésként rendszeresen le kell bonyolítani, akkor is, ha nem tört ki világjárvány; hangsúlyozza, hogy e gyakorlatok eredményei és tanulságai fontosak lesznek a tervek és az interoperabilitásuk javítására irányuló erőfeszítések szempontjából;
11. hangsúlyozza, hogy ezeket a szimulációs gyakorlatokat ki kell terjeszteni a külső térségekre és a vidéki területekre;
12. elismeri annak szükségességét, hogy a madárinfluenza A vírusa (H5N1) ellen a gyermekek és a fiatalok védelmére részletes forgatókönyveket dolgozzanak ki és vezessenek be;
13. hangsúlyozza, hogy szükség van a felügyeleti rendszerek, a gyors bejelentési és riasztó rendszerek, az adatelemzés és az állati és emberi megbetegedések epidemiológiájának az erősítésére, hogy lehetővé tegyék a madarakon jelentkező és az emberi megfertőződés korai felderítését és azonosítását és a hatékony ellenintézkedések gyors végrehajtását;
14. hangsúlyozza, hogy egyidejűleg szükség van a madárinfluenza közvetlen szociális és gazdasági hatásának, a kompenzációs kérdéseknek és a kapcsolódó ösztönzők gyors értékelésére is;
10. üdvözli a tagállamok, a Bizottság és az ECDC egyhangú elkötelezettségét az átláthatóság és az információk megosztása iránt, és hangsúlyozza az információk és az emberek és állatok körében bekövetkezett gyanús és igazolt esetekből nyert biológiai minták gyors megosztásának fontosságát, hogy megkönnyítsék a megfelelő és általános felkészülést és reagálást; felszólít a referencialaboratóriumok közötti együttműködés megerősítésére annak érdekében, hogy meggyorsítsák a vírusok azonosítását, és a lehetséges mutációkat folyamatosan figyelemmel kísérjék;
16. sürgeti a Bizottságot, az ECDC-t és a tagállamokat, hogy állítsanak fel rendszert a közöttük és az érintett országok között folyó folyamatos információcsere céljából, és így segítsenek a legjobb gyakorlatok kialakításában;
17. megjegyzi, hogy az ECDC példáját követve javítani kell a nemzeti és európai szintű kommunikációs stratégiákat, és ezeknek magukban kell foglalniuk rendszeres jelentések közzétételét az interneten, a szakemberek és a média számára e-mailek vagy korlátozott hozzáférésű weboldalak felhasználását;
18. hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a polgáraik megszólítására szolgáló legjobb módszereket, hogy a tájékoztatás az egész lakossághoz eljusson, beleértve az időseket, a fiatalokat, az írástudatlanokat és azokat, akik nem férnek hozzá korszerű kommunikációs eszközökhöz;
19. hangsúlyozza az oktatás és válsághelyzetben a megfelelő tájékoztatás fontosságát, továbbá azt, hogy a megfelelő utasításoknak nem csupán a higiéniai szabályoknak való megfelelésre, hanem a mobilitás, a közlekedés és a foglalkoztatás területén az információnyújtásra is ki kell terjedniük;
20. felszólít arra, hogy a világjárvány veszélye tekintetében megbízható tájékoztatás nyújtása szükséges az európai ellenőrzési rendszer révén;
21. elismeri, hogy a közegészségügy felügyeletéért felelős nemzeti intézetekkel való kommunikáció erősítésére szolgáló lehetséges megoldás egy korai figyelmeztető és gyorsreagálási rendszer kialakítása lenne, amelyet kockázatértékelés és monitorozás céljából az ECDC működtetne;
22. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elegendő pénzeszközt kell rendelkezésre bocsátaniuk annak érdekében, hogy célszerűbb, érthetőbb és kézzelfoghatóbb tájékoztatással lássák el az embereket, és így növeljék a nyilvánosság tájékozottságát;
23. jól felépített és multidiszciplináris együttműködésre hív fel az emberi egészségügy és az állategészségügy szakértői, a virológia, az epidemiológia, a patológia és a mezőgazdaság területén működő szakemberek, valamint a kommunikációs szakértők és a tudomány globális szinten a politikába való átültetésének a szakértői között; emiatt egy, a Bizottság által koordinált európai influenza akciócsoport létrehozását javasolja, amelyben az Európai Parlament is képviselteti magát, és amelyben európai szinten találkozna az összes fent említett szakértelem; hangsúlyozza, hogy ennek az akciócsoportnak együtt kell dolgoznia az oltóanyagokat és vírusölő készítményeket gyártó európai ipar képviselőivel;
24. sürgeti, hogy azonnal kezdjék meg a felmerülő betegségekre vonatkozó európai kutatási és fejlesztési programokat a vírusölők, az antibiotikumok és az oltóanyagok megbízható és gyorsabb kifejlesztésére;
25. hangsúlyozza, hogy a nemzeti pandémiás készültségi tervek elkészítésének és értékelésének multiszektoriálisnak kell lennie, és ebbe az összes érintett minisztériumot és érintettet be kell vonni; hangsúlyozza az oltóanyagok előzetes megrendelésének fontosságát;
26. felhívja az európai és a tagállami hatóságok figyelmét arra, hogy az influenza szövődményei kezelésének érdekében célszerű antibiotikum-készletek összeállítása;
27. hangsúlyozza, hogy a közösségi társfinanszírozással létrehozott meglévő felügyeleti hálózat (Európai Influenza Felügyeleti Projekt – EISS) jó alapul szolgál e kritikus feladat végrehajtásához, de ez további fejlesztést és támogatást igényel, akárcsak az influenzával foglalkozó közösségi laboratóriumhálózat;
28. hangsúlyozza, hogy a pandémiás védőoltások beszerzésének és felhasználásának tervezése a legtöbb országban elmaradott, és ezért a WHO ajánlásaival összhangban intézkedéseket kell hozni annak további fejlesztése érdekében oly módon, hogy felhatalmazást adnak a Bizottságnak oltóanyagok rendelésére és egy közösségi készlet létrehozására;
29. felszólítja a Bizottságot arra, hogy lépjen érintkezésbe az oltóanyagok gyártóival az oltóanyag-előállítási kapacitás növelése és pandémiás helyzetben az ellátás egyenlősége irányába tett előrelépés értékelése érdekében, és a tagállamokkal együtt foglalkozzon a felelősség kérdésével és a pandémiás védőoltások igazságos elosztására szolgáló olyan európai mechanizmus létrehozásával, amely nem sérti a tagállamok által létrehozott szerződéses kötelezettségeket;
30. úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie annak biztosítására, hogy elegendő vírusölő és oltóanyag álljon rendelkezésre azok számára, akik a járványnak egy vagy több tagállamban való kitörése esetén ki vannak téve a vírusnak;
31. hangsúlyozza az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség (EMEA) szerepét a vírusölő készítmények és a pandémiás védőoltások felhasználásának és hatékonyságának meghatározásában, valamint a káros hatások és a gyógyszer beszedésétől való vonakodásról szóló jelentések felderítésében és kivizsgálásában; felszólít ezzel kapcsolatosan a 726/2004/EK rendelet 14. cikkének (7) bekezdésében előírt „feltételes engedélyezési” eljárás korai szakaszban történő létrehozására;
32. felszólítja a tagállamokat a WHO-ajánlásokkal összhangban időszakos influenza-oltóanyagok megrendeléseinek növelésére a gyógyszeripar influenza-oltóanyagtermelési kapacitása növelése elősegítése céljából, annak érdekében, hogy megbirkózzanak az influenza-világjárvány kitörése miatti igények lényeges lehetséges növekedésével;
33. felszólítja az Európai Uniót a szükséges intézkedések meghozatalára a vírusölők megfelelő készletei beszerzésének érdekében, illetve kötelező engedélyezési rendszer létrehozására azokkal a vállalkozásokkal, melyek vírusölőket állítanak elő, e vírusölők tömegtermelése biztosításának érdekében; felszólítja az országokat, hogy biztosítsanak potenciális megoldást a népesség 25–30%-ának a hozzáférhető vírusölőkkel való ellátására;
34. hangsúlyozza, hogy a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló közösségi irányelveket átültető nemzeti jogszabályok teljes, pontos és gyakorlati végrehajtása létfontosságú a munkavállalók, különösen a magas fertőzési kockázatú csoportokba tartozó munkavállalók megfelelő védelmének biztosítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy a munkaadóknak a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban vállalniuk kell a közösségi jog által megállapított meghatározott kötelezettségeiket (például kockázat elkerülése, kockázatértékelés, megelőző és védelmi intézkedések);
35. hangsúlyozza, hogy a politikai elkötelezettséget emberi és pénzügyi erőforrások biztosítására valamint a kutatás és fejlesztés támogatására kell átültetni a vírusölő gyógyszerek és oltóanyagok új, gyors előállítási módszereinek ösztönzése érdekében, mely olyan kapacitást jelent, hogy világjárvány esetén fokozottabb igények is kielégíthetők, különösen az új vírustörzsek elleni küzdelemben;
36. üdvözli a Szolidaritási Alap létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatot (COM(2005)0108), és különösen annak a közegészségügyi vészhelyzetekre és a lakosság közelgő egészségügyi fenyegetések elleni védelmét szolgáló intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseit, beleértve a védőoltások és a gyógyászati termékekkel, felszerelésekkel és infrastruktúrával való ellátás költségeinek viselését;
37. rámutat arra, hogy a 7. kutatási keretprogramban megfelelő finanszírozást kell biztosítani az influenza-világjárvány és más járványok különféle szempontjaival foglalkozó projektek támogatása érdekében, ideértve a gyógyszergyártókkal a sejtalapú és DNS-oltóanyagok tekintetében folytatott közös kutatásokat is;
38. üdvözli a Bizottság, harmadik országok számára az influenza leküzdése céljából tett 80 millió euró összegű felajánlását és a kutatási alapok számára tett további 20 millió euró összegű felajánlását, amelyet a 6. kutatási keretprogramból csoportosítottak át, így a bizottsági felajánlások összesen 100 millió eurót tesznek ki;
39. sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen olyan koherensebb nemzetközi keret létrehozására a pekingi kötelezettségvállalási konferencia alapján, ami túlmegy a válságkezelésen, és ami foglalkozik a fejlődő országokban az állategészségügy jobb infrastruktúrájának kiépítésével, továbbá a mind a fejlett, mint a fejlődő országokban használható állat-egészségügyi termékek kutatásának fejlesztésével;
40. felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányozza az alapszolgáltatások – piacok, bankok, kórháza és egyebek – zökkenőmentes működése fenntartásának lehetőségeit egy világjárvány kitörése esetén;
41. hangsúlyozza, hogy elegendő pénzügyi támogatást kell biztosítani a madárinfluenza által jelenleg érintett ázsiai és afrikai országokkal való együttműködés keretében, hogy javítsák felügyeleti és a megbetegedés ellenőrzésére szolgáló kapacitásaikat;
42. felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként és a világjárvány időtartamára nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy jelentést a madárjárvány járványtani fejleményeiről, az új tudományos fejleményekről a gyógyszerek és oltóanyagok tekintetében és az Unió, illetve a tagállamok készültségi szintjéről;
43. rámutat arra, hogy az Európai Uniónak jogos indoka van arra, hogy technikai, tudományos és gazdasági segítséget nyújtson a már érintett országoknak, és különösen arra, hogy hozzájáruljon a globális tudatosság növeléséhez és egy nemzetközi, regionális, szubregionális és nemzeti szinten koordinált globális főtervhez, amely megfelelő menettervvel és ütemtervvel rendelkezik, és amelyet a nemzetközi és regionális szervezeteknek valamint a nemzeti kormányoknak kell megerősítenie;
44. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a szomszédos államokkal és a WHO Europe-pal annak biztosítására, hogy a szomszédos államok ellenőrzési és vészhelyzeti beavatkozási rendszerei teljes mértékben kialakítottak és eredményesen végrehajtottak legyenek;
45. felszólítja az Európai Uniót, hogy nemzetközi szerveken keresztül igyekezzen valódi vizsgálati és ellenőrzési jogkört átruházni a WHO-ra, állatjárványok és világjárványok esetére a világ valamennyi országában;
46. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, illetve a WHO-nak.
- [1] Elfogadott szövegek, 2005.1.26., P6_TA(2005)0406.
INDOKOLÁS
BEVEZETÉS
Az 1990-es évek óta egyre gyakoribb az erősen patogén madárinfluenza (HPAI) vírusok kitörése a házi szárnyasok körében, és ez Európában és másutt is érinti a baromfiállományt. Az emberi egészséget érintő kockázat lényegében két formát ölthet: a madárinfluenza vírusával való közvetlen emberi megfertőződés, vagy – potenciálisan – az A típusú influenza új pandémiás törzsének a felbukkanása. Az Ázsiában fennálló tömeges expozíciót figyelembe véve nagyon ritka a HPAI-ból eredő emberi fertőzés.
A HPAI járványos állatbetegség emberi egészségre gyakorolt hatása 1997-ig általánosan igen csekély, csaknem észrevétlen volt. A fertőzések enyhék voltak, és rendszerint spontán gyógyultak. Ezt a helyzetet egy meghatározott típus, az A/H5N1 ázsiai megjelenése változtatta meg, amikor 1997-ben a HPAI A/H5N1 hongkongi kitörésekor nagy halálozási arányú emberi megfertőződéseket észleltek. Ez a megfertőződési forma a nagy járványos állatbetegség délkelet-ázsiai baromfi-populációkban való elterjedésével folytatódott. A 2004 és 2005 folyamán bejelentett mintegy 140 emberi megbetegedés esetében a halálos kimenetelű megbetegedések aránya körülbelül 50%. Az enyhe és tünetmentes fertőzés láthatóan ritka, és a jelek szerint az A/H5N1 emberekre való átvihetősége még mindig nagyon alacsony a fertőzésnek közvetlenül kitett személyek esetében is. Ráadásul ez idáig nem került sor eredményes emberről emberre történő átvitelre.
A fertőzés azóta több európai országban (Románia, Kazahsztán, Ukrajna, Horvátország és Törökország), több uniós tagállamban (Olaszország, Ausztria, Németország, Görögország, Franciaország és a Ciprusi Köztársaság megszállt része) és Afrikában is felbukkant madarakban, és úgy tűnik, hogy e pillanatban is terjed. Az A/H5N1 emberi egészséget érintő közvetlen kockázata Európában nagyon alacsony, de nem nulla. A kockázat szinte teljes mértékben egy bizonyos embercsoportra korlátozódik (azokra, akik szoros érintkezésbe kerülnek fertőzött házi szárnyasokkal). Azok esetében, akik nem érintkeznek házi vagy vadon élő madarakkal, a kockázat az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szerint szinte nem létező.
AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEI
Az előadó rámutat arra, hogy a madárinfluenzával és az influenzajárvánnyal kapcsolatban sok a téves elképzelés, és úgy tűnik, hogy sok ember és hatóság egyenlőségjelet tesz az A/H5N1 Európába való megérkezése és egy pandémiás vírus érkezése között. Emiatt rámutat arra, hogy nemzeti és európai szinten javítani kell a kommunikációs stratégiát, és a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a polgáraik megszólítására szolgáló legjobb módszereket annak érdekében, hogy az információk az egész lakossághoz eljussanak.
A Bizottságnak erőteljes koordinációs szerepet kell betöltenie a tagállamok és az ECDC között. Az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről szóló bizottsági közleményt (COM(2005)0607) és a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek a közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről szóló bizottsági közleményt (COM(2005)0605) az ügyre vonatkozó különféle iránymutatásokkal és tanácsokkal valamint a nemzeti influenzatervekkel összefüggésben kell olvasni és értelmezni. Ha influenzáról van szó, a következő hármasra kell támaszkodni:
1) WHO-ajánlások, uniós közlemények és jogszabályok;
2) Technikai információk és útmutatások, mint például az ECDC és a WHO weboldalain lévő információk és útmutatások (pl. ECDC utazási tanácsok);
3) Nemzeti tervek és útmutatások.
Közlemény az influenza-világjárványra való felkészültségről
A Bizottság számára a kommunikáció talpköve továbbra is a korai figyelmeztető és gyorsreagálási rendszer (EWRS). A SARS és két, egész Európára kiterjedő gyakorlat tapasztalatai, amelyek közül az egyik az influenzajárvánnyal foglalkozott, azt jelzik, hogy meg kell erősíteni a kommunikációs mechanizmusokat a kockázatértékeléssel és a monitorozási funkciókkal megbízott a közegészségügyi felügyeletért felelős nemzeti intézményekkel. Egy lehetséges megoldás lenne egy EWRS komponens kialakítása a kockázatértékelési és a monitorozási funkció összehangolása érdekében, amelyet az ECDC működtetne. Ez biztosítani fogja a felbukkanó egészségügyi fenyegetésekről folyó kommunikációt az ECDC és a közegészségügy felügyeletével megbízott nemzeti intézetek között. Továbbra is szükség lesz azonban arra, hogy a tagállamok az EWRS-hez hasonló bizottsági mechanizmus útján hozott intézkedéseket az ellenőrző intézkedések végrehajtása előtti szakaszban kommunikálják. Mindezeket elmondva, a jelenlegi mechanizmus válság esetén rendszerint túlterheli a felhasználókat kibocsátásaival. A felhasználók további képzése egy bizonyos pontig segíthet ugyan, de valószínűleg új mechanizmusokra lesz szükség ahhoz, hogy ilyen körülmények között hatékony lehessen a kommunikáció.
Nem szól külön rész a nemzeti szintű multiszektoriális tervezésről, noha a következtetések ezt érintőlegesen megemlítik, és ezt most kritikus fontosságúnak kell tekinteni. Több figyelmet kell fordítani arra, hogy az egyik országban bekövetkező események és intézkedések hogyan érintik a többi országot (pl. a határok lezárása).
Az EMEA szerepe némileg tisztázatlan. Világjárvány esetén az egyik legfontosabb feladat a vírusölő készítmények, majd egy későbbi szakaszban a pandémiás oltóanyag felhasználásának és hatékonyságának a meghatározása lesz. Hasonlóképpen szükség van a káros hatások, az orvosságok beszedésétől való vonakodásról szóló beszámolók felderítésére és kivizsgálására. Fennáll annak a gyanúja, hogy járvány esetén e tevékenységek végrehajtásának szokásos uniós üteme messze túl lassú lenne. Emiatt fontos tisztázni, hogy ki lenne felelős ezért a munkáért annak érdekében, hogy meg lehessen tenni az előkészületeket, megírhassák és elfogadhassák a jegyzőkönyveket.
Az előadó általánosabb szempontból rámutat arra, hogy a pandémiás oltóanyagok beszerzésének és felhasználásának a tervezése a legtöbb országban elmaradott, és emiatt intézkedéseket kellene tenni ennek a további fejlesztésére. Egyformán fontos, hogy a Bizottság végre megbízást kapjon egy közösségi készlet létrehozására. A Bizottságnak azt is tanácsoljuk, hogy lépjen érintkezésbe az oltóanyagok gyártóival a védőoltás-előállítási kapacitás növelése és pandémiás helyzetben az ellátás egyenlősége irányába tett előrelépés értékelése érdekében.
Az előadó üdvözli azt a tényt, hogy elegendő pénzügyi támogatást biztosítanak a madárinfluenza által jelenleg érintett ázsiai és afrikai országokkal folyó nemzetközi együttműködés keretében arra, hogy javítsák felügyeleti és betegségellenőrzési kapacitásaikat. Az Európai Uniónak a fentieken túlmenően technikai, tudományos és gazdasági segítséget kell nyújtania a már érintett országoknak, és különösen hozzá kell járulnia a globális tudatosság erősítéséhez és a nemzetközi, regionális, szubregionális és nemzeti szinten összehangolt, megfelelő menettervvel és ütemtervvel rendelkező világméretű főtervhez.
Közlemény az általános felkészültség tervezéséről
E dokumentummal kapcsolatban az egyik meghatározott aggály az, hogy nem világos, hogy a megbetegedéssel foglalkozó szakembereket hogyan fogják bevonni a konkrét vészhelyzetbe annak érdekében, hogy az elemzések és intézkedések tényeken alapuljanak. Az antrax-gyanús fehér porok felbukkanása (2001) és a SARS (2003) okozta vészhelyzetekkel kapcsolatos múltbeli tapasztalatok például azt mutatják, hogy ezek a vészhelyzetek különösen nagy megterhelést jelentenek a kevés közösségi szakembernek, akinek egyidejűleg kell helyi, nemzeti és közösségi szinten tanácsot adnia. Az előadó úgy véli, hogy a szakértői névjegyzékek mechanizmusa válság esetén nem működne, mivel ezekre a szakértőkre ekkor a nemzeti szintű munkához van szükség. Egy alternatív, megbízhatóbb mechanizmust eredményezne, ha folytatnánk a befektetéseket a legfontosabb „hézagpótló” területeken és az általános szakemberek képzése terén az olyan ügynökségeken keresztül, mint az ECDC.
ELJÁRÁS
Cím |
Influenza pandémiás készültségi és reagálási terv az Európai Közösségben | ||||||||||
Eljárás száma |
|||||||||||
Illetékes bizottság |
ENVI 16.3.2006 | ||||||||||
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
LIBE 16.3.2006 |
|
|
|
| ||||||
Nem nyilvánított véleményt |
LIBE 19.4.2006 |
|
|
|
| ||||||
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||
Előadó(k) |
Adamos Adamou |
| |||||||||
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||
Vizsgálat a bizottságban |
21.3.2006 |
4.5.2006 |
|
|
| ||||||
Az elfogadás dátuma |
4.5.2006 | ||||||||||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
42 | |||||||||
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Adamos Adamou, Liam Aylward, Irena Belohorská, Johannes Blokland, John Bowis, Frederika Brepoels, Chris Davies, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Edite Estrela, Jillian Evans, Karl-Heinz Florenz, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Hegyi Gyula, Marie Anne Isler Béguin, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Peter Liese, Jules Maaten, Linda McAvan, Riitta Myller, Miroslav Ouzký, Frédérique Ries, Guido Sacconi, Carl Schlyter, Richard Seeber, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Thomas Ulmer, Åsa Westlund | ||||||||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
María del Pilar Ayuso González, Sergio Berlato, Philip Bushill-Matthews, Milan Gaľa, Erna Hennicot-Schoepges, Miroslav Mikolášik, Bart Staes, Glenis Willmott | ||||||||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Elisabeth Jeggle | ||||||||||
A benyújtás dátuma - A[6] |
10.5.2006 |
| |||||||||
Megjegyzés |
|
| |||||||||