JELENTÉS a fejlődésről és a migrációról

14.6.2006 - (2005/2244(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Marie-Arlette Carlotti

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a fejlődésről és a migrációról

(2005/2244(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a Bizottságnak a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére készített, „A migráció és a fejlődés kapcsolata: egyértelmű iránymutatások” című közleményére (COM(2005)0390),

–    tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt normákról és eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2005)0391),

–    tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Kiemelt intézkedések válaszul a migráció kihívásaira: A Hampton Court utáni első nyomon követő intézkedések ” (COM(2005)0621); „A fejlődő országokban az egészség terén mutatkozó emberi erőforrás-hiányra vonatkozó európai uniós cselekvési stratégia” (COM(2005)0642) és „A harmadik országokkal a migráció és a menekültügy területén történő együttműködésről szóló tematikus program” (COM(2006)0026) című közleményeire,

–    tekintettel a 2005. december 15-16-i brüsszeli Európai Tanács elnöksége következtetéseinek „Migráció: átfogó megközelítés” című IV. pontjára,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének A/RES/58/208, A/RES/59/241 és A/RES/60/205 határozatára, amellyel 2006-ban a 61. ülésszak során magas szintű párbeszédet irányzott elő a nemzetközi migráció és fejlődés kérdésének megtárgyalása céljából,

–    tekintettel az egyrészről az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni államok (AKCS) csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállami közötti, Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt (Cotonou-i megállapodás)[1], és Luxembourgban 2005. június 25-én módosított[2] partnerségi megállapodásra, és különösen a migrációról szóló 13. cikkre,

–    tekintettel az AKCS-országok menedékjoggal, migrációval és a mobilitás kérdéseivel foglalkozó minisztereinek első, 2006. április 13-i ülésén elfogadott brüsszeli nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–    tekintettel az AKCS-EK Miniszterek Tanácsának a kilencedik Európai Fejlesztési Alap hosszú távú fejlesztésre szánt keretének felhasználásáról szóló, 2005. április 13-i 4/2005 határozatára[3],

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának az A/59/287/Add.1. számú, „Világméretű tanulmány a nők fejlődésben játszott szerepéről, 2004: a nők és a nemzetközi migráció” című jelentésére,

–    tekintettel a Világbank „Global Economic Prospects 2006: Economic Implications of Remittances and Migration”[4] című jelentésére,

–    tekintettel a Nemzetközi Migrációval Foglalkozó Világbizottság 2005. októberi, „A migráció egy összekapcsolt világban: új cselekvési perspektívák”[5] című jelentésére,

–    tekintettel Az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 18., 19. és 21. cikkére,

–    tekintettel a tagállamok által aláírt kötelezettségvállalásokra, és különösen arra, hogy :

–    az Európai Unió és tagállamai 2015-re elérik az Egyesült Nemezetek Szervezete által kitűzött, a bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 %-ára vonatkozó célt, ami azt jelenti, hogy az Uniónak a millenniumi fejlesztési célokhoz (MDG-k) való hozzájárulását a 2003-as 33 milliárd euróról 2015-re több mint 84 milliárd euróra kellene növelni (a 2005. június 16-17-én Brüsszelben tartott Európai Tanács Elnökségének következtetései),

–    az Európai Unió és az egyéb hitelezők megduplázzák az Afrikának nyújtandó segítségüket, ami Afrikának 2010-ben egy 25 milliárd USD összegű hivatalos fejlesztéstámogatást (ODA)[6] jelentene (a G8 által 2005. július 8-án Gleneagles-ben közzétett hivatalos közlemény),

–    tekintettel az ILO migráns munkavállalókról szóló 151. ajánlására,

–    tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság 2005. december 20-i, „Európai konszenzus a fejlesztési politika terén” című együttes nyilatkozatára, amely meghatározza a Közösség által a fejlődés terén folytatandó cselekvés általános keretét,

–    tekintettel a 2006. május 12-i, az Európai Unió és Latin-Amerika közötti IV. csúcstalálkozó során elfogadott bécsi nyilatkozatra,

–    tekintettel állásfoglalásaira: 2005. november 17-i, az afrikai fejlesztési stratégiáról szóló[7], 2005. november 15-i, a globalizáció szociális dimenziójáról szóló[8], 2005. október 26-i, a gazdasági migráció kezelésének közösségi megközelítéséről szóló[9], 2005. június 9-i, a legális és illegális bevándorlás közötti kapcsolatról, valamint a bevándorlók integrációjáról szóló[10] és 2005. április 12-i, az Európai Uniónak a millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) megvalósításában játszott szerepéről szóló[11] állásfoglalására,

–    tekintettel a nemek kérdésének a fejlesztési együttműködésbe való beépítéséről szóló 1998. december 22-i 2836/98/EK tanácsi rendeletre,

–    tekintettel az eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6‑0210/2006),

A.  mivel 175 millió migráns (a világ népességének 3%-a) 40%-a a fejlődő országokban él,

B.   mivel a migráció nem új keletű jelenség, ám a globalizációs környezetben megnövekedett méretei miatt és annak folytán, hogy valamennyi nemzetközi tényező számol vele, mára elsődleges politikai kihívássá vált a nemzetközi közösség számára,

C.  mivel a migráció az 1980-as évek óta jelentősen megnövekedett, ám az Európai Unió szintjén ennek ellenére sem született rá közös és koherens válasz,

D.  mivel az Európai Unió szinte valamennyi fejlődő országból fogad bevándorlókat – azaz a bevándorlók jelentős számban Ázsiából, Afrikából és Latin-Amerikából érkeznek –, s nemigen valószínű, hogy e jelenség az elkövetkező években veszít erejéből,

E.   mivel a nemzetközi közösség késlekedik ambiciózus közös cselekvésekkel a tettek mezejére lépni,

F.   mivel a migráció kérdése a nemzetközi közösségtől átfogó válaszadást igényel, az Európai Unió pedig mindeddig nem adott átfogó politikai választ és nem dolgozta ki a maga számára a kérdéskör kezelésére alkalmas eszközöket,

G.  mivel a migrációs áramlás szabályozását célzó közös politika hiánya folytán a tagállamok olyan egyoldalú döntéseket fogadhatnak el, amelyek megnehezíthetik a koherens közösségi álláspont elfogadását,

H.  mivel a bevándorlás jelenségére adott válasznak a lehető legszélesebb uniós szintű konszenzuson kell alapulnia,

I.    mivel a nemzetközi migrációról és a fejlesztésről folytatott magas szintű párbeszédre az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 2006. szeptember 14-15-i ülésén kerül sor,

J.    mivel az Afrikai Unió a migrációt az Afrikai Unió Bizottságának elnöke, Alpha Oumar Konaré befolyására tevékenysége fő sarokpontjává tette,

K.  mivel a migránsok indítékai és típusai között mutatkozó különbségek akadályozzák olyan koherens és átfogó politikák végrehajtását, amelyek a migrációt a fejlődés motorjává alakíthatnák,

L.   mivel a migrációs mozgások fő kiindulópontjai Ázsiában és Latin-Amerikában találhatók, ugyanakkor a migrációs jelenségek negatív hatásait főleg Afrika szenvedi el,

M.  mivel az elemzések többsége az északi befogadó országok helyzetét tárgyalja, miközben a migránsok 60%-a a déli féltekén marad,

N.  mivel a 2006. május 12-én, az Európai Unió és Latin-Amerika közötti IV. csúcstalálkozó során elfogadott bécsi nyilatkozatba belefoglalták az iránti kötelezettségvállalásukat, hogy előbbre viszik a migrációra vonatkozó kérdésekről folytatott globális párbeszédet és megerősítik az ezzel kapcsolatos együttműködést;

O.  mivel önmagában a hivatalos fejlesztéstámogatás növelése nem jelent választ a migráció és a fejlődés közötti kapcsolat kérdésére, ugyanakkor szükség van egyedi és újító megközelítést alkalmazó eszközök kidolgozására is annak a szerepnek a feltárása és fejlesztése érdekében, amelyet a migránsok játszanak a szegénység elleni és a fejlődés érdekében folyó küzdelemben,

P.   mivel a jelenségre adandó válasz megtalálásának szerves részét kell képeznie a szegénység ellen folytatott küzdelem nemzeti és nemzetközi stratégiáinak is a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében,

Q.  mivel el kell ismerni és támogatni kell a déli országok önálló migrációs politika folytatásához való jogát,

R.   mivel a déli országok számára a migráció a legjobban képzett vagy leginkább vállalkozó szellemű polgárok távozásának szinonimája, és az „agyelszívás” veszélyezteti a különböző alapvető szolgáltatások nyújtását és minőségét, így az egészségügy és az oktatás területén,

S.   mivel az agyelszívást az északi országok által alkalmazott – „választott migráció” névvel illetett – szelektív befogadási politikák is ösztönzik, ami számos, ettől szenvedő déli országban tovább növeli a szakértelem hiányát,

T.   mivel az Afrikai Unió Bizottságának elnöke, Alpha Oumar Konaré szerint e politikák „megtagadják Afrikától a fejlődéshez való jogot”,

U.  mivel a körkörös migráció – amely lehetővé teszi a származási és a célország közötti oda-vissza utazást – alapvető lehetőséget nyújt a fogadó és az indulási ország fejlesztéséhez,

V.  mivel az együttfejlődésnek – amely nem más, mint a fejlett országokban letelepedő migráns közösségek által képviselt képességek hasznosítása a kiindulási országok fejlődése érdekében – az a célja, hogy a migrációt a fejlődés motorjává és a népek kölcsönös segítségnyújtásának eszközévé tegye,

W. mivel a migránsok által a származási országokba átutalt pénzösszegek igen komoly fejlesztési forrást képviselnek, s az átutalt összegek nagysága világméretekben jelentősen meghaladja a hivatalos fejlesztési támogatások szintjét, és mivel ezeknek az átutalásoknak a pénzügyi és bankköltségei az esetek többségében rendkívül magasak, a pénz útja pedig időnként nem is követhető; ugyanakkor hangsúlyozva, hogy ezek az összegek elsősorban a családi fogyasztást szolgálják, és csak kisebb részük jelenik meg a beruházások és a fejlesztések finanszírozásában,

X.  mivel ugyanakkor ezeknek az átutalásoknak nem az a célja, hogy a hivatalos fejlesztési támogatások helyébe lépjenek vagy indokolttá tegyék azok csökkentését,

Y.  mivel a világban 2005-ben közel 9,2 menekültet tartottak számon és 25 millió „a hazáján belül máshová költözött” személyt – ennek felét Afrikában –, akik nemzetközi szinten semmilyen védelemben sem részesülnek, s ez elfogadhatatlan módon az áldozatok rangsorolását hozza létre,

Z.   mivel egyre nő az „ökológiai” menekültek vagy elköltöztetettek száma, s ez a szám az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (HCR) szerint néhány éven belül az 50 milliót is eléri,

AA. mivel a migránsok beilleszkedése olyan kétoldalú folyamat, amely a törvényes migránsok és a befogadó társadalom közti kölcsönös jogokon és kötelezettségeken alapul, és célja annak biztosítása, hogy a bevándorlók képessé váljanak a társadalomban való részvételre;

AB. mivel a migránsok – az emberkereskedelem, a megkülönböztetés és a szociális bizonytalanság áldozataiként – továbbra is olyan csoportot képeznek, amelyet összességében nem véd eléggé a nemzetközi közösség és egyes nemzeti jogszabályok,

AC. mivel a migránsok jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt még egyetlen tagállam sem ratifikálta,

AD. mivel az Európai Unió az integrációs célkitűzésre 1999. óta csak 15 millió eurót, vagyis migránsonként 0,5 eurót szánt,

AE. mivel a migrációs mozgáshoz kapcsolódó emberkereskedelem elleni harcnak, valamint a nők és gyermekek kereskedelme és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemnek az Európai Unió egyik elsődleges céljává kell válnia,

AF. mivel a nők teszik ki a fejlett világ bevándorlóinak 51%-át, és a fejlődő országok bevándorlóinak 46%-át[12]; mivel úgy véli, hogy az illegális bevándorlás veszélyeiről szóló tájékoztatás elégtelen, és tudva azt, hogy a migráns nők sokkal inkább ki vannak téve a szexuális kizsákmányolásnak, az erőszaknak, a megkülönböztetésnek és a munkahelyi kizsákmányolásnak; a migrációs politikák pedig nem veszik figyelembe a nők sajátos szerepét,

AG. mivel a migráció képessé teheti a nőket életük javítására, autonómiájuk növelésére, a rászorulók támogatására és az elnyomó társadalmi viszonyok ellensúlyozására,

AH. mivel azonban a nőket gyakran olyan gondok kényszerítik migrációra, mint a kényszerházasság, a szegénység vagy a fegyveres konfliktusok,

AI. mivel a migráns nők sokkal veszélyeztetettebbek a szexuális kizsákmányolás, a megkülönböztetés, a munkahelyi kizsákmányolás és a szellemi erőforrások elpazarlása (brain waste), az erőszak és az egészségi kockázatok, a társadalmi elszigetelődés és az emberkereskedelem vonatkozásában,

AJ. mivel az EU tagállamaiban jelenleg jelentős számú papírok nélküli bevándorló nő tartózkodik, ami növeli a munkahelyi kizsákmányolás, a szexuális kizsákmányolás és az erőszak őket fenyegető kockázatát,

1.   meg van győződve arról, hogy az Európai Uniónak alapvető szerepet kell játszania abban, hogy a migráció a fejlődés motorjává váljon;

2.   kiemeli, hogy az Uniónak – külön figyelmet fordítva Afrikára és a dél-dél migrációra – átfogó és regionális szempontú politikai választ kell adnia a fejlődés és a migráció közötti kapcsolat kérdésére; kéri, hogy a migráció kérdése kerüljön minél előbbre az ütemezésben és az Európa és a vele kapcsolatban álló különböző régiók közötti politikai párbeszédben, továbbá egy közös politikai válasz megfogalmazása érdekében támogatja egy Európa-Afrika csúcstalálkozó megszervezését;

3.   úgy véli, hogy az európai migrációs és fejlesztési politikának mindenekelőtt a harmadik országokkal vállalt szolidaritás és az együttfejlődés alapelvén kell alapulnia a migráció mélyen fekvő okainak felszámolása és különösen a szegénység felszámolása érdekében;

4.   ismételten kijelenti, hogy kiáll az emberi jogként felfogott – következésképpen a kereskedelmi logika szempontjai alapján nem kezelhető – emberi mobilitás koncepciója mellett; hangsúlyozza, hogy minden ide vonatkozó politikának a szabad választáson – és nem a kényszeren – alapuló mobilitás előmozdítását kell szolgálnia;

5.   hangsúlyozza, hogy a bevándorlás jelenségére megfelelő megoldás csak olyan európai szintű közös stratégia megalkotásával képzelhető el, amely világosan meghatározza mind a célokat, mind a tagállamok rendelkezésére bocsátott eszközöket, a jelenség együttes és egymással szolidáris kezelésének lehetővé tétele érdekében;

6.   ösztönzi – a barcelonai folyamat példáját követve – a migráció kérdésének az EU külső politikáiba való beépítését;

7.   egyetért a Tanács arra irányuló javaslatával, hogy 2006-ban rendezzenek EuroMed miniszteri találkozót a migráció témájában; ugyancsak támogatja a migrációról szóló Euro-Afrika csúcstalálkozó 2006. július hó folyamán Rabatban való megrendezését, amelynek célja a Maghreb-országokból és a Szaharától délre fekvő térségből Európába tartó migráció témájának megvitatása;

8.   üdvözöl minden további lépést a migrációs politika tökéletesítésének irányába, és hangsúlyozza, hogy olyan megértő megközelítésre van szükség, amely szétaprózott intézkedések támogatása helyett egységes képet alkot a legfontosabb teendőkről;

9.   javasolja a Tanácsnak, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket az egyes tagállamokban a migrációért, illetve a fejlődésért felelős személyek közötti hatékonyabb együttműködés és koordináció biztosítása érdekében;

10. kiemeli, hogy a fejlesztési támogatás növelése szükséges, de nem elégséges feltétel ahhoz, hogy a migráció a fejlődés előmozdítójává válhasson; kéri az Európai Uniótól és a tagállamoktól, hogy tartsák be a 2005-ben tett politikai kötelezettségvállalásokat;

11. ajánlja, hogy a migrációt és annak a fejlődésre gyakorolt hatását átfogóan vegyék figyelembe a millenniumi célok elérését célzó gondolkodás és cselekvések egészében; megismétli, hogy az átfogó stratégiának az eredményesség érdekében megfelelő jogi keretekre van szüksége mind az Európai Unió, mind a kibocsátó országok szintjén;

12. hangsúlyozza, hogy a migráció jelenségét jobban kell integrálni a fejlesztési politikákba és tervezetekbe; ajánlja, hogy nemzeti szinten a migráció kerüljön be a szegénység csökkentését célzó stratégiai dokumentumokba;

13. elismeri a diaszpórák jelentőségét az EU és a származási országok közötti kapcsolatok erősítésében, különösen a migráció terén; felhív szorosabb együttműködés kialakítására a fejlődő országok és az EU tagállamok intézményei között, ideértve a közös fejlesztési projektek megvalósítását is;

14. azon a véleményen van, hogy a társfejlesztést – amely abban áll, hogy elismerik és támogatják a diaszpórának a származási ország fejlődése szolgálatában játszott szerepét – teljesen el kell ismerni európai szinten;

15. kiemeli, hogy ahhoz, hogy a migráció az Unió fejlődésének előmozdítójává válhasson, két kiemelt eszközt kell igénybe venni:

–  egy külön alapot, amelyet különösen az együttfejlődési cselekvések finanszírozását lehetővé tevő, kellően rugalmas és reagáló igazgatással kell kezelni,

–  egy garanciaalapot a migránsok mikroprojektjei tartósságának biztosítása és a fejlődésre gyakorolt hatásuk maximalizálása érdekében;

16. úgy véli, hogy az AENEAS programot csakúgy mint a 2007-ben azt követő programot, egy fejlesztési stratégia szolgálatába kell állítani, különösen a társfejlesztési cselekvések finanszírozása révén, és ez a célkitűzés szigorúan követendő, például annak érdekében, hogy ne legyen szükség az Unió külső határainak védelmére szánt kiadásokra;

17. hangsúlyozza, hogy e programnak hozzá kell járulnia a migrációs áramlások kezelésére, valamint a származási és tranzitországok támogatására hivatott rendszerek hatékonyságának fokozásához; ennek érdekében ajánlja, hogy a program rendelkezzék a következő jellemzőkkel:

–  többféle finanszírozási lehetőség (együttfejlődés, tanulmánykészítés, biztonság stb.) a több költségvetési vonalon is finanszírozott integrált projektek lehetőségével,

–  kritériumok a projektek kiválasztásához, valamint az odaítélhető támogatások fajtájára és összegére vonatkozó szabályok,

–  az így meghatározott keretektől eltekintve döntéseit teljes mértékben szabadon meghozó projektbíráló bizottság,

–  a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó szabályok felülvizsgálata a biztosítékul szolgáló összegek letétele tekintetében;

18. integrált regionális – a legfőbb afrikai kivándorlási területekre összpontosító – fejlesztési terveket javasol a következők finanszírozására:

–  infrastruktúra telepítése (ivóvíz, elektromos áram, egészségügyi központ, iskola, utak...)

–  a működési költségek egy részének viselése célzott költségvetési támogatás révén;

ugyanilyen jellegű tevékenységeket lehet végezni a főbb latin-amerikai és ázsiai kivándorlási területeken;

19. nyomatékkal figyelmeztet a bevándoroltak által a származási országukba indított pénzátutalások nehézségeire és magas költségeire, valamint hangsúlyozza a bankrendszert elkerülő pénzmozgások átláthatatlanságát; kijelenti, hogy szükség van egy olyan biztonságos rendszer kialakítására, amely garantálja a pénz küldője és címzettje adatainak védelmét a szabályozott átutalások révén rendes csatornákba terelt átutalások elterjesztése érdekében, mivel köztudott, hogy bizonyos alternatív – a bevándoroltak által igénybe vett – csatornák nem egyszer valóságos uzsorahálózatként működnek;

20. kéri a Bizottságtól, a tagállamoktól, valamint a nemzeti és nemzetközi pénzügyi intézményektől, hogy a következőkre irányuló politikát valósítsanak meg:

–  elő kell segíteni és megkönnyíteni a migránsok pénzátutalásait azáltal, hogy olcsóbbá, gyorsabbá és biztosabbá teszik azokat, ösztönözve a migránsokat a szabályozott átutalási csatornák igénybe vételére;

–  ki kell szélesíteni a migránsok pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését;

–  a migránsok pénzeszközeinek hazatelepítését termelő beruházások felé kell terelni a mikrovállalkozások és a KKV-k hitelhez jutásának megkönnyítésével, továbbá a diaszpórának szánt innovatív pénzügyi termékek – mint például a „Fejlesztési megtakarítási terv” – tanulmányozásával;

–  biztosítani kell az „informális csatornák” – nevezetesen a hawala hálózatok –közvetítésével végzett pénzműveletek átláthatóságát;  

21. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a bevándoroltak által a származási országukba indított pénzátutalások költségeinek csökkentését lehetővé tévő jogszabályi keretekre és az átláthatóság növelésére vonatkozó javaslatot; megismétli, hogy az említett pénzátutalások a fejlődő országok második számú külső finanszírozási forrását jelentik, az átutalási költség ugyanakkor akár az összeg 20%-át is elérheti;

22. elismeri a KKV-k által a munkahelyek teremtésében és a fejlesztésben betöltött szerep fontosságát; sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Beruházási Bankkal együttműködve dolgozzon ki olyan programokat, amelyek a migránsokat az ilyen vállalkozásokba történő nagyobb összegű befektetésre ösztönzik;

23. kéri a Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy fejlesszenek ki a diaszpóra szakképzett tagjainak mozgósítására szánt programokat a hazájukba visszatérni kész, magasan képzett migránsok jövedelemkülönbségének viselésével vagy a Dél állami szektora személyzetére (oktatók, kutatók, orvosok) vonatkozó „kettős katedra” rendszerének létrehozásával megvalósítható fejlődés céljából; kéri a Bizottságot, hogy indítson egy tanulmányt a tagállamokban a „kettős katedra” terén szerzett tapasztalatokról;

24. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a származási országukba visszatérő migránsok nyugdíjának és társadalombiztosítási juttatásainak átutalását biztosító lehetséges intézkedéseket;

25. üdvözli a nyugdíjjogosultságok átvitelére, a képesítések elismerésére, valamint a kutatók és más szakemberek mobilitását megkönnyítő mechanizmusok működtetésére vonatkozó intézkedések mérlegelésére irányuló bizottsági javaslatot, amelynek célja, hogy lehetővé tegye e személyek számára, hogy kívánságuk szerint visszatérhessenek származási országukba, és ott sikeresen újra beilleszkedhessenek;

26. kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a körkörös vagy ingázó migrációt:

–  a származási országokkal egyetértésben valósítsanak meg ideiglenes migrációs politikákat és programokat, mint például a többszöri belépésre jogosító vízum megadása egyes csoportoknak,

–  a nyugdíjak és a szociális ellátások származási és célország közötti átutalásának rendszerbe való foglalásával, a munkavállalók részére hatékony hozzáférést biztosítva az ellátáshoz (a nemzetközi migránsok kevesebb mint 25%-a él olyan országokban, amelyeket kötnek ilyen típusú megállapodások);

27. üdvözli a Bizottság azon javaslatát, mely a körkörös migráció ösztönzésére irányul, melynek során a migránsok oda-vissza mozognak származási országuk és a célország között, és ily módon anyaországuk rendelkezésére bocsátják az általuk szerzett tudást és tapasztalatot; rámutat arra, hogy a körkörös migrációt a távozó és visszatérő migránsok tekintetében integrációs intézkedésekkel kell kísérni; rámutat a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a szociális partnerek szerepére ebben a folyamatban;

28. üdvözli továbbá a Bizottság azon javaslatait, amelyek a tartózkodási és munkavállalási engedélyekkel kapcsolatos ügyekben a párbeszédre, valamint olyan migráns munkavállalói mobilitási programokra irányulnak, amelyek összeegyeztetik a migránsok rendelkezésre álló ismereteit az adott fejlődő ország szükségleteivel;

29. felhívja mind az északi, mind a déli országok hatóságait, hogy fektessenek be polgáraik oktatásába és képzésébe; megismétli, hogy támogatja a „20/20” célkitűzést: az északi országok biztosította támogatások 20%-a és a déli országok költségvetésének 20%-a irányuljon a szociális alapszolgáltatásokra;

30. felhívja a déli államokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a „képezni és megtartani” jelszó jegyében, elsősorban a szociális jellegű szakképzések újraértékelése útján, külön figyelemmel a gyakran a nemek közötti megkülönböztetés áldozataivá váló nők helyzetére;

31. kéri az Uniót, hogy konkrétan illessze bele a fejlesztés terén az európai ütemezésbe a helyénvaló munka elősegítését, és különösen a következőket:

–  az Unió és a tagállamai által aláírt valamennyi kétoldalú megállapodásba foglaljanak bele a munka alapvető szabályait betartó kikötéseket

–  egy ellenőrzési eszközt vezessenek be („kétoldalú megfigyelők”)

–  a helyénvaló munka mint a kilencedik MDG alapvető elemének elősegítése;

    ugyanakkor kéri, hogy a fogalmat Észak ne használja eszközként, azaz a piacokhoz való hozzáférés „nem tarifális gátjaként”;

32. kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy valósítsanak meg az agyelszívás déli országokra gyakorolt negatív gazdasági és szociális hatásainak korlátozását célzó politikákat:

–  a képzésnek a munkaerőhiánytól szenvedő ágazatok felé történő irányításával

–  az agyelszívással különösen érintett országok és ágazatok számára északi és déli partnerek közötti társberuházási programok finanszírozásával;

33. a munkavállalók felvételének szabályozását célzó, a „helyes magatartásra vonatkozó európai szabályzat”, valamint a tagállamokban nemzeti szabályzatok elfogadását javasolja;

34. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az afrikai egészségügy rendelkezésére álló emberi erőforrásokat érintő válság kezelése céljából egyedi programra fog javaslatot tenni;

35. üdvözli az etikus munkaerő-felvétel érthető és következetes megközelítésének kidolgozására vonatkozó tervet az agyelszívásnak leginkább kitett ágazatokban;

36. üdvözli az Európai Tanács elnökségének „A migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésről” szóló, 2005. december 15-16-i következtetéseit, és a Bizottság által az agyelszívás, az átutalások, a diaszpórák, az ideiglenes/körkörös migráció, a szociális biztonsági jogosultságok, a többszöri határátlépésre jogosító vízumok stb. tekintetében a közelmúltban tett javaslatokat;

37. kiemeli, hogy az agyak „mozgása” alapvető tét a migráció fejlődéshez való pozitív hozzájárulása megerősítéséhez; tudott, hogy a fejlődő országok teljes körűen részt vesznek a képzettségeknek a világ munkaerőpiacán folyó kereskedelmében; javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy határozottan vállaljanak kötelezettséget ebben az irányban a következőket célzó intézkedések ajánlásával:

–  az ideiglenes és virtuális visszatérés elősegítése az Unió által szerzett jelenlegi tapasztalatok alapján

–  a PVD szervezetei és az Európai Unió tagállamai (kutatóintézetek, egyetemek, kórházak) közötti intézményes partnerség bátorítása;

      –  az oklevelek közös elismerésének előmozdítása;

38. megállapítja azt a tényt, hogy a harmadik országokból származó munkavállalók egyes szakmai és/vagy egyetemi képesítéseit vagy egyáltalán nem, vagy csak nehézségek árán ismerik el, ami megnehezíti e munkavállalók számára, hogy egyenlő feltételek mellett jussanak be az uniós tagállamok munkaerőpiacára; úgy véli, hogy a migránsok számára az EU-ban való foglalkoztatásuk idején elérhetővé kell tenni a szakképzési programokat, hogy fejleszthessék szakmai alkalmasságukat;

39. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a szakmai képesítések elismerésének megkönnyítése és a külföldi diplomák egyenértékűségét szabályozó európai rendszer létrehozására vonatkozó minimumszabályok meghatározása érdekében;

40. kéri, hogy jobban vegyék figyelembe a nők migrációban és fejlődésben betöltött sajátos szerepét, és különösen, hogy:

–  a nemi vonatkozást integrálják a migrációs kérdéshez kapcsolódó valamennyi fejlesztési és társfejlesztési programba és projektbe,

–  a nők és a női szervezetek kiemelt célpontjai legyenek a diaszpóra felelőssé tételét és a projektjeik pénzügyi támogatását célzó intézkedéseknek;

–  a kibocsátó országokban induljanak a jogszerű bevándorlás feltételeiről, a bevándorlók jogairól és a jogszerűtlen bevándorlással együtt járó kockázatokról – többek között emberkereskedelem, erőszak, szexuális kizsákmányolás – szóló tájékoztató kampányok;

41. felhívja a tagállamokat azon eszközök népszerűsítésére, amelyek révén a migráns női munkavállalók megerősödhetnek társadalmi-politikai, gazdasági és – különösen a családjukkal szemben – pszichológiai téren, valamint elsajátíthatják a befogadó országba való sikeres beilleszkedésükhöz szükséges ismereteket, és amelyek révén biztosítható a migráns női munkavállalók joga, helyzete és szerepe, továbbá a nemi kérdésekre összpontosító nem kormányzati szervek és a migráns női szervezetek szerepének erősítése;

42. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a migráns női munkavállalóknak a közösségi munkaerőpiachoz való hozzáférése terén, és garantálják számukra az alapvető szociális és gazdasági jogokat, beleértve az egyenlő díjazást is;

43. felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a migráns nők gyermekeire, magas szintű védelmet, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való könnyített hozzáférést biztosítva számukra;

44. támogatja az AKCS-országok menedékjoggal, migrációval és a mobilitás kérdéseivel foglalkozó minisztereinek első, 2006. április 13-án Brüsszelben tartott ülésén elfogadott – nyilatkozatra és cselekvési tervre vonatkozó – javaslatot, melyben kérik egy virtuális megfigyelőközpont felállítását az AKCS-országokat érintő migráció figyelésére azzal a céllal, hogy teljes körű és független adatgyűjtés történjék a migrációs kihívásokra adandó AKCS-válaszok kidolgozása céljából;

45. üdvözli az AKCS-EU migrációra vonatkozó, 2006 végére megvalósítandó AKCS-EU eszközt; arra kéri azonban a Bizottságot, hogy tisztázza a célkitűzéseit, és biztosítsa, hogy ezt az eszközt nem fogják eltéríteni fejlesztési célkitűzésétől;

46. kétségbe vonja a visszafogadási megállapodások és záradékok célszerűségét és hatékonyságát, amelyeknek célja a pénzbeli és technikai támogatásoknak a harmadik országok visszafogadás terén mutatott „teljesítményétől” történő függővé tétele; hangsúlyozza, hogy ez a „valamit valamiért” politika azzal a veszéllyel járhat, hogy tovább szegényíti a migránsokat kibocsátó országokat;

47. kéri a Bizottságtól, hogy javasoljon a déli államoknak az európai migrációs alap vagy az AKCS-EU eszköz keretében a független migrációs politika kezelésében meglévő kapacitásai megerősítését célzó intézkedéseket;

48. kiemeli, hogy az Afrikai Unió és az afrikai regionális szervezetek jelentős szerepet játszhatnak az afrikai gazdasági migráció befolyásolásában, például az Európai Unió és a migránsok származási országai társfejlesztési céljait szolgáló együttműködési megállapodásokon, valamint két- és többoldalú megállapodásokon keresztül, amelyek az emberi jogok és az ILO szabályai betartására vonatkozó kikötéseket tartalmaznak, és úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell az ez irányú kezdeményezéseket;

49. úgy véli, hogy az AKCS-EU partnerség kiemelt keretet ad ahhoz, hogy a Cotonou-i Megállapodás 13. cikke alapján közös válaszokat adjanak a migráció kérdésére; kéri a Bizottságot, hogy vegye be a gazdasági partnerségi megállapodásokról folyamatban lévő tárgyalásokba vagy az újrafelvételi megállapodásokra vonatkozó esetleges tárgyalásokba a következő célkitűzéseket:

–  egyenlő bánásmód a társadalombiztosítás terén az AKCS-állampolgárok számára, amelyet már a Loméi Egyezmény is előírt, de holt betű maradt,

–  jobb hozzáférés a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokhoz az AKCS-országok állampolgárai számára, továbbá kedvezőbb szabályozás az ideiglenes jelleggel munkát vállalók mobilitása szempontjából,

–  tájékoztató program megvalósítása az AKCS-országokban az Unióban migrációra készülő személyek részére;

50. kéri a Bizottságot, hogy az érintett országokkal dolgozzon ki stratégiát a jelentős migrációs nyomást elszenvedő cél- és tranzitországok támogatása céljából, továbbá tanulmányozza a „migrációs pólusokban” és az azonosított tranzit területeken lévő migránsok részére szóló cselekvési programokat, amelyek a legveszélyeztetettebb migráns populációkat (nők, magányos kiskorúak) célozzák, az alábbi célkitűzésekkel:

–  az érintett lakossági csoportok segítése önállóságuk kialakításában és a mobilitás körébe nem tartozó eszközök igénybe vételével történő önmegvalósításban,

–  az átutazó migránsok életkörülményeinek javítása, nevezetesen a Szahel-övezetben (tájékoztató és a máshonnan érkező migránsoknak segítséget nyújtó központok),

–  javaslattétel a szexuális úton terjedő betegségek, valamint az AIDS megelőzését és kezelését célzó, a migránsok gyülekezési helyein és útvonalain folytatandó tevékenységekre, figyelemmel a szexuális úton terjedő betegségek és a személyek mozgása között fennálló kapcsolatra;

51. kéri, hogy a cselekvési programok elsősorban a migráció és a kitoloncolások pszichikai hatásainak elemzésére, valamint az e káros hatásoktól szenvedő nők és gyermekek pszichológiai megsegítésére és ellátására irányuljanak;

52. kéri, hogy az Unió támogassa a nemzetközi közösségnek a politikai, gazdasági és környezeti menekült fogalmának tisztázását célzó kezdeményezéseit, továbbá megfelelő védelmet és segítséget nyújtson az egyes kategóriáknak; véleménye szerint a lakóhelyükről távozni kényszerültek számára ugyanolyan mértékű védelmet kell biztosítani, mint amilyent a menekültekről szóló 1951. július 28-i egyezmény ír elő; kéri az államokat és a nemzetközi közösséget, hogy ügyeljenek az Egyesült Nemzetek „belföldi áttelepítésekre vonatkozó irányadó elveinek” betartására, s ajánlja, hogy az áttelepített személyek védelmére vonatkozó említett normák nemzetközi megállapodás formájában nyerjenek elismerést;

53. a HCR-t sújtó pénzügyi nehézségek aggodalomra adnak okot; véleménye szerint a Bizottságnak növelnie kell a HCR által irányított projektekhez nyújtott pénzügyi támogatását, s az Európai Uniónak – amelytől a HCR költségvetésének legnagyobb része származik – nyomást kell gyakorolnia a többi befizetőre annak érdekében, hogy a HCR-nek rendelkezésére álljanak a feladatai teljesítéséhez szükséges lehető legjobb feltételek;

54. kéri a Bizottságot, hogy a HCR-rel és az érintett országokkal, illetve régiókkal partnerségben dolgozzon ki projekteket az alábbi célok érdekében:

–  a menekültek és áttelepített személyek önkéntes hazatelepülése,

–  az érintett csoportok újbóli letelepüléséhez történő segítségnyújtás által megkívánt szervezeti keretek kialakítása;

55. ösztönzi a származási és a tranzitországokat, hogy vállaljanak tevékeny részt a migrációra és a fejlődésre irányuló új megközelítésben;

56. felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet a származási országokkal, és kérje őket, hogy tiltsák be az emberi jogokkal ellentétes olyan gyakorlatokat, mint a nők nemi szervének megcsonkítása, a kényszerházasságok, a poligámia és a közös szándék nélküli válás;

57. felhívja a Bizottságot, hogy számszerűen és minőségi szempontból értékelje a harmadik országokban megvalósított fejlesztéstámogatási kiadásokat és programokat, valamint készítsen mérleget az ezek révén elért eredményekről a nők helyzetének javítása tekintetében a migránsok származási országában;

58. felhívja a tagállamokat, hogy behatóbban vizsgálják meg a konfliktusok okozta lakhelyváltoztatás hatását azon migráns nők társadalmi, testi és pszichológiai helyzetére, akiknél életkörülményeik bizonytalansága miatt fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy erőszakos cselekmények áldozatává válnak;

59. kéri a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy biztosítsák az erőszak áldozatául esett migráns nők számára a jogaikról nyújtott teljes körű tájékoztatást, a jogi segítségnyújtáshoz való tényleges hozzáférést, valamint az önálló jogi státusz illetve a tartózkodási- és munkavállalási engedély megszerzésének lehetőségét;

60. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a helyi képviseletek és nagykövetségek útján módszeresen tájékoztassa az Európai Unióba bevándorolni szándékozó nőket a legális bevándorláshoz kapcsolódó feltételekről, az Unióban rájuk vonatkozó jogokról és kötelességekről, valamint az európai társadalmakban érvényesülő alapvető értékekről és elvekről;

61. ezért felhívja a tagállamokat olyan fejlesztési politikák és egyedi programok kidolgozására, amelyek biztosítják, hogy a konfliktusok által előidézett lakhelyváltoztatás nő áldozatai, valamint a lakhelyváltoztatásuk miatt bekövetkezett lelki, testi és szociális következményektől szenvedő más női migránsok orvosi, szociális és pszichológiai gondozásban részesüljenek;

62. hangsúlyozza a legjobb gyakorlatok cseréjének fontosságát, mind a tagállamok között, mind a harmadik országok viszonylatában, különös tekintettel a fejlődő országokra;

63. nehezményezi, hogy a Bizottság „Migráció és fejlesztés: konkrét iránymutatások”című közleményében nem vette kellő mértékben figyelembe a nemek dimenzióját; javasolja egy állandó magas szintű intézményközi munkacsoport létrehozását, amelynek feladata a közösségi bevándorlási politikának a nemek szempontjából történő nyomon követése volna, különösen abból a célból, hogy a bevándorlási politikával kapcsolatos bármely intézkedés elfogadása előtt kialakítsa a nemek dimenziójára vonatkozó hatások értékelésének eszközeit;

64. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el a bevándorlási politika területén a nemek dimenziója szempontjából konkrét és célzott uniós iránymutatásokat, célkitűzéseket, illetve mutatókat, olyan nemzeti szintű figyelemfelkeltő kampányokat is beleértve, amelyek garantálják a nemek dimenziójának belefoglalását a bevándorlási politikába, valamint a különböző politikáknak a nemekkel kapcsolatos kérdések szempontjából történő rendszeres értékelését;

65. kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan jogszabályi kereteket, amelyek biztosítják a bevándorló nők számára az egyéni útlevél és tartózkodási engedély birtoklásához való jogot, és lehetővé teszik azt, hogy büntetőjogi szempontból felelősségre vonható legyen minden személy, aki ezeket a dokumentumokat elveszi tőlük;

66. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak intenzívebb párbeszédet a migráns nők származási országaival annak érdekében, hogy előmozdítsák a nők jogainak és a nemek közötti esélyegyenlőség tiszteletben tartását, valamint a szegénység illetve a nők gazdasági függősége elleni harcot;

67. rámutat arra, hogy a migráció és az integráció egymással szoros kapcsolatban áll, és ahhoz, hogy a migráció sikeres lehessen, és valamennyi érintett fél számára hasznot hozzon, a migrációs stratégiákat holisztikus, többdimenziós integrációs stratégiáknak kell kísérniük;

68. sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az integráció témakörében az 1999-i tamperei csúcstalálkozó óta nem történt előrehaladás, s úgy vélekedik, hogy az Európai Uniónak ezentúl e területen felelősségteljesen kell cselekednie; e tekintetben üdvözli a harmadik országok polgárainak integrációját elősegítő európai alap létrehozását; támogatja, hogy az Európai Unió és a tagállamok integrációs erőfeszítéseinek fokozása céljából minél előbb jöjjön létre az európai migrációfigyelő központ

69. kiemeli, hogy a migránsok értéket jelentenek a fogadó országok számára, és nagy súlyt fektet arra, hogy ezt a szerepet minél jobban elismerjék és erősítsék; hangsúlyozza, hogy mind az európai polgároknak, mind a migráns munkavállalóknak vannak jogaik és kötelességeik, s ezeket minden esetben be kell tartani;

70. felhívja a tagállamokat, hogy az említett pozitív aspektusokat illesszék be nemzeti tájékoztató kampányaikba;

71. felhívja a tagállamokat arra, hogy fogadjanak el egy olyan tisztességes és átlátható eljárást, amely megkönnyíti a migránsok megfelelő munka-, egészségvédelmi és biztonsági feltételek mellett és a cégek által kínált elfogadható munkaerő-felvételi feltételekkel juthassanak munkához;

72. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat különféle ifjúsági csereprogramok kidolgozására, a 7. kutatási keretprogramnak megfelelő kezdeményezések megtételére, valamint az érintett harmadik országokkal kialakítandó szorosabb kulturális és oktatási kapcsolatok támogatására, az EU és a fejlődő országok oktatási intézményei közötti együttműködés erősítésére, illetve az újbóli beilleszkedést célzó intézkedések támogatására;

73. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve támogasson és alakítson ki csereprogramokat a fejlődő országokból származó diákok és fiatal diplomások számára, amelyek – a meglehetősen jó eredményeket elérő Erasmus, Erasmus-Mundus, Comenius, Socrates és Leonardo da Vinci programokhoz hasonlóan – segítik az átmeneti migráció célkitűzéseinek elérését, és lehetővé teszik, hogy a tanultak és a bevált gyakorlatok eljussanak a diákok és a diplomások származási országaiba;

74. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a fejlesztés nem pénzügyi, társadalmi-szakmai hozzájárulási oldalát azáltal, hogy meghatározzák a fiatalok szerepét, javítják az integrációt és az állampolgári részvételt, továbbá kapcsolatot teremtenek a gazdasági migráció legfontosabb érintettjei, így a származási és a célország nem kormányzati szervezetei és szociális partnerei között;

75. felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal fennálló kapcsolataikban a migráció kérdését ne a megszorító migrációs politikáik meghosszabbításának tekintsék; szót emel az Unió és a tagállamok migrációs politikájának bármilyen „kiszervezése” ellen, amely abban áll, hogy kizárólag a déli országokra hárítják a migráció kérdéseinek felelősségét;

76. megjegyzi, hogy a migrációs hullámok kezelése nem lehet előfeltétele a társulási szerződéseknek;

77. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illegális munkaerőpiac és a migráns munkavállalók kihasználásának megszüntetése érdekében tegyenek konkrét lépéseket a legális migráció csatornáihoz való hozzáférés javítása érdekében;

78. kéri a tagállamokat, hogy foganatosítsanak valódi, az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló befogadó politikát;

79. arra bátorítja az Unió összes tagállamát, hogy erősítsék meg a migránsok jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, és teljes mértékben tartsák be a migránsok és a családjuk védelme terén vállalt nemzetközi kötelezettségeiket;

80. megállapítja, hogy a migráns munkavállalókat egyre fokozódó mértékben kizsákmányolják, és felhívja a tagállamokat arra, hogy biztosítsák az európai és nemzeti foglalkoztatási jogszabályok végrehajtását, és hogy valamennyi migráns munkavállaló számára biztosítsanak jogi és polgári védelmet a visszaélések és a kizsákmányolás ellen;

81. kéri az Uniót és a tagállamokat, lépjenek fel azért, hogy az Európai Unióban teljes mértékben jogszerűen letelepedett külföldiek „jogállását közelítsék” a tagállamok állampolgáraiéhoz, és a legnagyobb jogi biztonságot biztosítsák számukra annak érdekében, hogy közelebb jussanak a közösségen kívüliek számára nyitott európai polgárság megvalósításának célkitűzéséhez;

82. nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy harmadik országok állampolgárai számára legalább minimális szinten egységes jogokat biztosítsanak az egész Unióban; üdvözli ezért azokat a terveket, amelyek szerint az Unió munkaerőpiacán megjelenő összes bevándorló számára ugyanolyan feltételeket biztosítanának;

83. üdvözli az idénymunkások tisztességes és átlátható fogadási eljárásának kidolgozására vonatkozó és a számukra jogok biztosítását lehetővé tevő tervet; úgy véli, hogy nagy figyelmet kell fordítani a közepesen és az alacsonyan képzett migránsokra; fontosnak ítéli a munkavállalók e különösen sebezhető rétegének megvédését a megkülönböztetéstől és a kizsákmányolástól;

84. kéri a tagállamokat, hogy a családegyesítési kérelem elfogadását követően garantálják az önálló jogi státusz és a munkavállalási engedély megadását a hivatalos státuszt birtokoló családtag házastársa és gyermekei részére is, jogaik teljes körű garantálása és védelme, valamint társadalmi beilleszkedésük megkönnyítése érdekében;

85. kéri a tagállamokat, hogy fontolják meg egy „kivételezett helyzetű tárgyalófél” (ombudsman) kinevezését nemzeti vagy helyi szinten a bevándorlók munkakörülményeikre, jogbiztonságukra vagy az őket sújtó megkülönböztetésre vonatkozó kérelmeinek és panaszainak kezelésére, továbbá kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a tagállamok – e területre vonatkozó – helyes nemzeti és regionális gyakorlatát;

86. sajnálattal állapítja meg, hogy nem ismerik fel az emberkereskedelem és a migráció közötti kapcsolatot; megállapítja, hogy számos, emberkereskedelem áldozatául esett nő nem juthat hozzá semmilyen jogi vagy szociális védelemhez; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem elleni harc terén olyan stratégiákra összpontosítsanak, amelyek célja a megelőzés és az áldozatok védelme; felhívja a tagállamokat, hogy az érintett nők számára adják meg a hosszú távú tartózkodási engedélyt;

87. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a migrációhoz kapcsolódó emberkereskedelem elleni küzdelmet emeljék az Európai Unió prioritásainak rangjára, és megfelelő pénzügyi eszközöket fordítsanak erre; véleménye szerint ezt a prioritást az előkészületben levő cselekvési tervnek is tükröznie kell, amelynek különös figyelmet kell szentelnie a legsérülékenyebb személyek – elsősorban a nők és a gyermekek – helyzetének, valamint hangsúlyt kell fektetnie a származási és a tranzitországokkal történő együttműködésre;

88. elvárja, hogy a Bizottság a fejlődő országokból származó személyekkel való szervezett emberkereskedelem elleni intézkedések meghozatala során ne kriminalizálja az áldozatokat, hanem az elkövetők megbüntetésére összpontosítson; megállapítja, hogy az emberkereskedelem áldozatául esett nők közül sokan nem férnek hozzá jogi vagy szociális védelemhez; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsa e nők számára a hosszú távú letelepedés lehetőségét;

89. kéri a Tanácsot, hogy az ezen állásfoglalásban foglalt ajánlásokat illessze be a nemzetközi migrációról és fejlesztésről szóló, az Egyesült Nemzetek által 2006 szeptemberében megszervezendő magas szintű párbeszédet előkészítő, most kidolgozás alatt álló közös álláspontba;

90. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az EU tagállamai és az AKCS-országok kormányainak, az AKCS-EU Tanácsának és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésének.

• [1]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
• [2]  HL L 287., 2005.10.28., 4. o.
• [3]  HL L 164., 2005.6.24., 46. o.
• [4]  http://www.worldbank.org/globaloutlook
• [5]  www.gci.org, 2005. október.
• [6]  A 2004-es szintekhez képest ez a támogatás megduplázásának felel meg.
• [7]  Elfogadott szövegek, 2005.11.17., P6_TA(2005)0445.
• [8]  Elfogadott szövegek, 2005.11.15., P6_TA(2005)0427.
• [9]  Elfogadott szövegek, 2005.10.26., P6_TA(2005)0408.
• [10]  Elfogadott szövegek, 2005.6.9., P6_TA(2005)0235.
• [11]  HL C 33. E, 2006.2.9., 311. o.
• [12]  ILO: A migráns női munkavállalók megkülönböztetésének, kizsákmányolásának és a velük való visszaélések megelőzése: tájékoztató útmutató – 1. füzet: a női nemzetközi munkavállalókra összpontosítva. Genf, 2003, ILO, 9. o.

INDOKOLÁS

E kezdeményező jelentés célkitűzése a nemzetközi migráció és a fejlődés közötti kapcsolat elemzése annak érdekében, hogy abból ajánlásokat fogalmazzanak meg az Európai Unió együttműködési és fejlesztési politikája számára.

A XXI. század elején a világ 175 millió migránst számlál (a világ népességének 3%-a). Ez a szám 40 év alatt szinte megháromszorozódott.

A migránsok 40%-a a fejlődő országokban él.

A migránsok indítékai különbözőek. A demográfia és a szegénység lényeges tényezők maradnak. Azonban a népek története, a kulturális kapcsolatok, a nyelvi közelség vagy az antidemokratikus rezsimek is fontos tényezők a migrációs dinamikában.

Az Európai Uniónak fontos szerepet kell játszania abban, hogy a migráció a fejlődés előmozdítója legyen. E jelentés úgy tekinthető, mint egy „szerszámos láda”, amelyből az Unió meríthet e célkitűzés megvalósításához.

Azonban ez a jelentés két okból nem lehet teljes körű.

-     Nem az a tárgya, hogy az EU és annak tagállamai migrációs politikájáról mondjon véleményt.

-     Magát a fejlődés dimenzióját illetően, e jelentés nem kíván egy ilyen széles témát kimeríteni; egyes gondolatok és ajánlások csak vázlatosak lesznek, és azokat a jövőben kell kidolgozni.

I)  A migráció kérdése: kihívás az EU együttműködési politikája számára

A – Új megközelítés

Az Unió migrációs politikája egy kettős illúzión alapul.

Az egyik illúzió, hogy hermetikussá tehetjük a határokat.

Az EU és a tagállamai a harmadik országokkal fennálló kapcsolataikban a migráció kérdését csak a megszorító migrációs politikáik meghosszabbításának tekintik. Mindenekelőtt ebből ered a védekező és biztonsági szemlélet, amely ahhoz vezet, hogy a déli államokra hárítják a teljes felelősséget (a migrációs politikánk „kiszervezése”).

E kérdés nem képezi e jelentés tárgyát. Az előadó azonban ki kívánja emelni, hogy egyedül e logika megfordítása teheti lehetővé az EU számára, hogy szerepet játsszon e migrációs és fejlődési téteket illetően.

A másik illúzió, hogy a migráció egyedül a szegénységgel magyarázható.

Az eddigi gondolatokkal ellentétben, a fejlődés az első szakaszában a migráció fokozódásához, mintsem lassulásához vezet. A támogatás növelése tehát önmagában nem válasz. Az egy szükséges, de nem elégséges feltétel.

Ezért az Európai Unió megközelítését felül kell vizsgálni.

E megközelítésnek innovatív eszközökön kell alapulnia annak érdekében, hogy elismerjék és elősegítsék a migránsok szerepét a szegénység elleni és a fejlődésért folytatott küzdelemben. A „a kevesebb migrációért több fejlesztés” logikából a „a nagyobb fejlődésért a migráció jobb kezelése” logikájára kell váltanunk.

Jobban kell összpontosítani Afrikára és a dél-dél migrációra.

A. Konaré, az Afrikai Bizottság elnöke ösztönzésére az AU a cselekvése fő témájává tette a migrációt. Az EU-nak a migráció kérdését az ütemezés, valamint az Európa és Afrika közötti politikai párbeszéd legelejére kell helyeznie.

B – Új eszközök

Az Unió az utóbbi hónapokban érdemi elemzést folytatott a migráció és a fejlődés kérdéséről. Azonban jelenleg nem rendelkezik semmilyen, az e célkitűzések megvalósításához alkalmas eszközzel.

1 – Egy előfeltétel:

Az EU által 2005-ben a fejlesztés támogatása terén vállalt politikai kötelezettségek betartása (2015-re a GNP 0,7%-a, 2010-re megduplázni az Afrikának nyújtandó támogatást).

2 – Két célkitűzés:

a) Integrálni az MDG-kbe a migráció kérdését és annak a fejlődésre gyakorolt hatását

Mivel a migráció kérdése minden MDG-ben jelen van halványan, de egyik sem említi kifejezetten. b) Az AKCS-EU partnerség középpontjába kell helyezni a migráció kérdését.

A migrációra vonatkozó kezdeményezéseknek a Cotonou-i megállapodás 13. cikke alapján be kell kerülniük a gazdasági partnerségi megállapodásokról folyamatban lévő tárgyalásokba.

A 2006 utolsó napján hatályba lépő, 25 millió euróval ellátott, a migrációra vonatkozó AKCS-EU eszköznek lehetővé kell tennie az AKCS-országok migráció terén meglévő kapacitásainak megerősítését.

3- Két kiemelt eszköz:

a) Egy külön alap, amely az együttfejlődési cselekvések finanszírozásához kellően rugalmasan és reagálóan kezelhető.

Az EU jelenleg rendelkezik az AENEAS programmal. Csakhogy azt nagyon szélesen alkalmazzák a határok védelmére és tanulmányokra vonatkozó cselekvésekhez, amelyek jelentősége időnként kétséges. Ennek a programnak – mint annak, amelyik majd követi 2007-ben – valóban szolgálnia kellene a migráció fejlődéshez való hozzájárulása megerősítési stratégiáját, különösen az együttfejlődési mikroprojektek finanszírozásával.

b) Egy garanciaalap a migránsok mikroprojektjei tartósságának biztosítása és a fejlődésre gyakorolt hatásuk maximalizálása érdekében.

A garancia e kérdése alapvető fontosságú. Minden jelenlegi tervből az eszköz hiányzik ahhoz, hogy „a felsőbb szintre lehessen lépni”, és lehetővé tegye a mikrovállalkozók számára a tevékenységük fejlesztését és KKV-k létrehozását.

II) A migránsok a származási ország fejlődésének szolgálatában

A – Elősegíteni az együttfejlődést és szentesíteni azt az európai szövegekben

Az együttfejlődés úgy határozható meg, mint annak a potenciálnak az érvényesítése, amelyet a gazdag országban letelepedett migránsok közössége jelent a származási országuk fejlődése szolgálatában. Az a küldetése, hogy a népek közötti kölcsönös segítségnek köszönhetően a migrációt a fejlődés előmozdítójává alakítsa.

B – A pénzátutalások támogatása

A pénzeknek a származási országokba történő küldése (232 milliárd dollár 2005-ben, amelyből 167-et a PVE-kbe küldtek) jelentősen meghaladja az ODÁ-t, nem számítva a nem hivatalos küldeményeket, amelyek értékét legalább a hivatalos szám 50%-ára becsülik. Nagy többségükben ezek az alapok a családok fogyasztási céljait szolgálják, gyakran az éhhalál elkerülése végett. Ezen átutalásoknak csak egy kis része finanszíroz befektetéseket. Az EU politikájának maximalizálnia kell a származási ország fejlődéséhez való hozzájárulását:

-     Elősegíteni és megkönnyíteni a migránsok pénzátutalásait.

-     Kiszélesíteni a migránsok pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését.

-     Termelő beruházások felé terelni a migránsok pénzalapjainak hazatelepítését.

C – Az agyelszívás megelőzése és a fejlődésre gyakorolt negatív hatásának enyhítése.

Számos déli ország számára a migráció a legjobban képzett vagy legvállalkozóbb polgárok távozásának szinonimája. Ez az „agyelszívás” a déli államokat jövedelmektől fosztja meg, és megakadályozza, hogy részesüljenek az e személyek képzésének szentelt „beruházáshoz való visszatérésből”.

Súlyosabb gond, hogy mivel az egészségügyi és oktatási ágazat szakembereit érinti, a migráció a déli országokban veszélyezteti az alapvető szolgáltatások nyújtását és minőségét. Az afrikai egészségügyi rendszer válságának súlyossága sürgős és sajátos választ követel. „Képezni és megtartani” stratégiákat kell Délen megvalósítani.

Északon a „helyes magatartásra vonatkozó európai és nemzeti szabályzatok” keretében a déli munkavállalók felvételének szabályozását célzó intézkedéseket kell elfogadni.

A kiemelt célkitűzésnek az „agyelszívás” negatív hatásainak kiegyenlítése érdekében az „agymozgás” támogatásának kell lennie. Ezen irányzat egyik legígéretesebb vonulata a „két katedra” szerkezetben rejlik, amelynek lehetővé kell tennie kutatóknak, oktatóknak, a déli országok orvosi kara képviselőinek, hogy idejük felét az országaik intézményének szenteljék.

D – A migrációs politikának a fejlődés követelményeihez való igazítása

A célkitűzés az, hogy ösztönözzék a körkörös vagy „ingázó” migrációt, amely legjelentősebben járul hozzá a fogadó ország és a kiindulási ország fejlődéséhez.

III)   A dél-dél migrációra vonatkozó cselekvés.

A – A déli államok saját migrációs politikájuk igazgatása terén meglévő kapacitásainak megerősítése

El kell ismerni a déli országok arra vonatkozó jogát, hogy önálló migrációs politikát folytassanak és nem az észak által diktált migrációs politika eszközét, és támogatni kell e téren ezen államok kapacitásait.

B – A regionális szervezetek kezdeményezéseinek támogatása

A hivatalosan szabad mozgási területeken (ECOWAS típus) fizetni kell egy nemzetközi határ átlépéséért. Az AU és az afrikai regionális szervezetek elsőrendű szerepet játszhatnak Afrikában a gazdasági migráció befolyásolásában, például két- és többoldalú megállapodásokon keresztül, amelyek az emberi jogok és az ILO szabályai betartására vonatkozó kikötéseket tartalmaznak.

C – Regionális „mini Marshall-tervek” indítása Afrikában a főbb kivándorlási területeken

A titkos bevándorlás elleni küzdelem új hatékonyságra tehetne szert egy integrált, néhány kulcsterületre irányított regionális megközelítés keretében.

D – A migrációs pólusokra és a migrációs tranzit területekre irányozott cselekvések végzése

Hasznos „migrációs pólusokat” meghatározni, amelyek inkább térségek, ahol lehetséges a beavatkozás. A migrációs pólusokat úgy lehet meghatározni, mint az önkéntes migránsok áradatának összetartási és széttartási helyei. Olyan államokról (Gabon, Nigéria, Elefántcsont-part, Dél-Afrika és Líbia) vagy nagyvárosokról (Dakar, Accra, Cotonou, Douala, Nairobi...) van szó, amelyek modern közlekedési és kommunikációs eszközökkel, fogadó-, indulási vagy tranzit helyekkel rendelkeznek egy nagyon aktív migrációs út „megjelenése” keretében (észak-száheli térség).

E cselekvések célja a legveszélyeztetettebb migrációs populációk (nők, magányos kiskorúak) támogatása annak érdekében, hogy egy önállóság elnyerésében segítsék őket és ne a mobilitás révén, hanem másképp valósítsák meg önmagukat.

E – A nők migrációban és fejlődésben játszott sajátos szerepének jobb figyelembe vétele

A migrációs politikák nem vagy csak kevéssé veszik figyelembe a nők sajátos szerepét. Jóllehet a nemzetközi migránsok közel fele (48,6%) nő. Továbbá számos tanulmány kimutatta, hogy a nők által vezetett projektek támogatása a fejlődéshez való optimális hozzájárulást eredményez. Programoknak kéne támogatniuk különösen a falusi bankokat és a női megtakarítási csoportosulásokat, amelyek már bizonyították a fejlődéshez való hozzájárulásukat.

F – Az oktatásba és a képzésbe való beruházás

Több év óta javasolja a Parlament, hogy az EU fejlesztési alapjainak 20%-át fordítsák alapvető oktatási és egészségügyi célkitűzésekre. Messze vagyunk ettől... Ugyanis az AKCS-országok számára az EFA (4,98% 2004-ben) keretében az oktatásra és egészségügyre elkülönített pénzösszeg nagyon távol van e referenciaösszegtől.

G – A „megfelelő munka” elősegítése

Az EU-nak – mint világszintű szereplőnek – a mindenki számára megfelelő munkára és megfelelő ellátásra vonatkozó menetrend egyik legfőbb védelmezőjének kellene lennie. A „megfelelő munka” kettős tétet képvisel a migráció számára:

-     Északon, mivel a gazdag országoknak mindenki számára megfelelő munkát kell kínálniuk,

-     Délen, mert egy, a megfelelő munkára összpontosított fejlesztésre irányuló partnerség lehetővé tenné a migráció javára történő beavatkozást.

IV) A menekültek és a „hazájukon belül máshová költözöttek” sajátos problémái

A – A „hazájukon belül máshová költözöttek”: elfelejtett válságok elfelejtett áldozatai...

2005-ben a világ közel 9,2 millió menekültet számlált és 25 millió olyan személyt, akik háborúk és üldözések miatt a „hazájukon belül máshová költöztek”, s akiknek a fele Afrikában található. Több millió civilt is elűztek az otthonukból kataklizmát, szárazságot, az erdők kiirtásához és az elsivatagosodáshoz kapcsolódó válsághelyzeteket követően. A számuk néhány éven belül elérheti az 50 milliót.

A menekültek jelenlegi védelmi rendszere, amely elfogadhatatlan hierarchiát állít fel az áldozatok között, nem teszi lehetővé, hogy segítséget nyújtsanak e populációknak. Anélkül, hogy arra felhatalmazásuk lenne, az UNHCR a 9,2 millió menekült javára végzett tevékenységén felül 5,6 millió, a hazájukon belül máshová költözött személyt segít.

Az EU-nak támogatnia kell a tevékenységét, és szorgalmazni, hogy a nemzetközi közösség tisztázza a politikai, gazdasági és környezeti menekült fogalmát, továbbá megfelelő védelmet és segítséget nyújtson az egyes kategóriáknak.

Jelenleg sürgősen ki kell terjeszteni a menekültekről szóló 1951-es egyezménnyel előírt védelmet a hazájukon belül máshová költözöttekre.

B – Menekültek és hazájukon belül máshová költözöttek hazatelepítési és önkéntes hazaköltözési műveleteinek támogatása az UNHCR-rel és az érintett országokkal vagy regionális szervezetekkel partnerségben.

V) Migráció, méltóság és emberi jogok

A migránsok a fő áldozatai egy destabilizálódásnak, amelynek két alapja van: a szociális egyenlőtlenség és a megkülönböztetések, az országok közötti egyenlőtlenség és az Észak Dél fölötti dominanciája.

A – A migránsok jogainak védelme

Egyetlen európai állam sem erősítette meg a migráns munkavállalók jogaira vonatkozó legátfogóbb eszközt: az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott és 2003. július 1-jén hatályba lépett, a migráns munkavállalók jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Az eszközt késedelem nélkül meg kell erősíteni.

B – A migránsok beilleszkedésének támogatása

Egyetlen szám is elegendő annak bemutatására, hogy a beilleszkedés terén az EU kötelezettségvállalása elégtelen: 1999. óta 15 millió eurót költöttek a jogszerű bevándorlók beilleszkedési programjaira, vagyis 0,5 eurót bevándorlóként...

A célkitűzés továbbra is egy, a közösségen kívüliek számára nyitott európai polgárság („civil polgárság”) megvalósítása. Ennek eléréséig az is megfelelő, ha az Európai Unióban letelepedett külföldiek „jogállását közelítik” a tagállamok állampolgáraiéhoz, és a legnagyobb jogi biztonságot adják meg nekik.

C – A migrációhoz kapcsolódó tiltott kereskedelem elleni küzdelem

A határok lezárása egy titkos átkelési gazdaságot hozott létre, amely a bevándorlás, a hamis papírok és a munkaerő-szolgáltatás maffia jellegű tiltott kereskedelmévé vált.

Prioritás, hogy az EU-nak küzdenie kell a migrációhoz kapcsolódó emberkereskedelem ellen. Cselekvési tervében a Bizottságnak rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítania a legveszélyeztetettebb személyeknek, különösen a nőknek és a kiskorúaknak, és szorgalmazniuk kell a származási és tranzit országokkal való szükséges együttműködést.

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (8.5.2006)

a Fejlesztési Bizottság részére

a fejlődésről és a migrációról
(2005/2244(INI))

Előadó: Ioannis Kasoulides

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy az alábbi javaslatokat foglalja bele állásfoglalási indítványába:

1.  üdvözli az Európai Tanács elnökségének „A migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésről” szóló, 2005. december 15-16-i következtetéseit, és a Bizottság által az agyelszívás, az átutalások, a diaszpórák, az ideiglenes/körkörös migráció, a szociális biztonsági jogosultságok, a többszöri határátlépésre jogosító vízumok stb. tekintetében a közelmúltban tett javaslatokat;

2.  ösztönzi a származási és a tranzitországokat, hogy vállaljanak tevékeny részt a migrációra és a fejlődésre irányuló új megközelítésben;

3.  rámutat az átutalások fontosságára és hangsúlyozza, hogy a pénzalapok olyan átutalási módját kell megtalálni, amelyek révén a pénz gyorsabban, biztonságosabban és olcsóbban juthat el a kedvezményezettekhez, mivel ez a fejlődő országokban a termelékeny befektetések elősegítéséhez vezetne;

4.  elismeri a diaszpórák jelentőségét az EU és a származási országok közötti kapcsolatok erősítésében, különösen a migráció terén; felhív szorosabb együttműködés kialakítására a fejlődő országok és az EU tagállamok intézményei között, ideértve a közös fejlesztési projektek megvalósítását is;

5.  üdvözli az egyes országokból és szakosodott ágazatokból történő agyelszívás visszafordítására tett kezdeményezéseket, amelyek segítségével a folyamat körkörös migrációvá alakítható át, továbbá támogatást kér az EU és a származási országok közötti kölcsönös együttműködés kialakításához, például az AENEAS-hoz hasonló programokon és intézményeken keresztül;

6.  kéri a nők migrációban és származási közösségük fejlesztésében játszott fontos szerepének elismerését, és sürgeti, hogy valamennyi fejlesztési és migrációs program és projekt vegye figyelembe a nemek esélyegyenlőségének dimenzióját is;

7.  ösztönzi – a barcelonai folyamat példáját követve –a migráció kérdésének az EU külső politikáiba való beépítését;

8.  tudomásul veszi az EU, illetve a bevándorlók származási és tranzitországai közötti közös fejlesztési és visszafogadási megállapodások szükségességét tekintettel az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartására és a helyes kormányzás előmozdítására;

9.  egyetért a Tanács arra irányuló javaslatával, hogy 2006-ban rendezzenek EuroMed miniszteri találkozót a migráció témájában; ugyancsak támogatja a migrációról szóló Euro-Afrika csúcstalálkozó 2006. július hó folyamán Rabatban való megrendezését, amelynek célja a Maghreb-országokból és a Szaharától délre fekvő térségből Európába tartó migráció témájának megvitatása;

10.  javasolja a Tanácsnak, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket az egyes tagállamokban a migrációért, illetve a fejlődésért felelős személyek közötti hatékonyabb együttműködés és koordináció biztosítása érdekében.

ELJÁRÁS

Cím	Fejlődés és migráció
Hivatkozások	2005/2244(INI)
Illetékes bizottság	DEVE
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	AFET 15.12.2005
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Ioannis Kasoulides 25.1.2006
Vizsgálat a bizottságban	20.4.2006	2.5.2006
Az elfogadás dátuma	3.5.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:		42 2 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Bastiaan Belder, André Brie, Elmar Brok, Simon Coveney, Ana Maria Gomes, Alfred Gomolka, Richard Howitt, Jana Hybášková, Anna Ibrisagic, Toomas Hendrik Ilves, Ioannis Kasoulides, Bogdan Klich, Helmut Kuhne, Vytautas Landsbergis, Cecilia Malmström, Emilio Menéndez del Valle, Francisco José Millán Mon, Pasqualina Napoletano, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Baroness Nicholson of Winterbourne, Cem Özdemir, Justas Vincas Paleckis, Alojz Peterle, Tobias Pflüger, João de Deus Pinheiro, Mirosław Mariusz Piotrowski, Michel Rocard, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Emil Saryusz-Wolski, Schöpflin György, Antonio Tajani, Charles Tannock, Paavo Väyrynen, Ari Vatanen, Karl von Wogau, Luis Yañez-Barnuevo García
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Irena Belohorská, Duka-Zólyomi Árpád, Michl Ebner, Kinga Gál, Milan Horáček, Aloyzas Sakalas, Inger Segelström, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (31.3.2006)

a Fejlesztési Bizottság részére

a fejlődésről és a migrációról
(2005/2244(INI))

A vélemény előadója: Ona Juknevičienė

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy egy világos és pontosan meghatározott gazdasági migrációs politika rövid távú megoldást jelenthet az európai népességre ható demográfiai változásokból fakadó munkaerő-piaci hiányokra; megjegyzi, hogy egy ilyen politika nem hanyagolhatja el a nemzeti munkaerőpiacok munkaerő-potenciáljának (állampolgárok és már letelepedett bevándorlók) támogatását és kihasználását;

2.  felhívja a tagállamokat arra, hogy fogadjanak el egy olyan tisztességes és átlátható eljárást, amely megkönnyíti a migránsok megfelelő munka-, egészségvédelmi és biztonsági feltételek mellett és a cégek által kínált elfogadható munkaerő-felvételi feltételekkel juthassanak munkához;

3.  rámutat arra, hogy a migráció és az integráció egymással szoros kapcsolatban áll, és ahhoz, hogy a migráció sikeres lehessen, és valamennyi érintett fél számára hasznot hozzon, a migrációs stratégiákat holisztikus, többdimenziós integrációs stratégiáknak kell kísérniük;

4.  megjegyezi, hogy a legtöbb migráns (hivatalos jogállásától függetlenül) városokban él, és hogy ezeknek a városoknak választ kell adniuk a migrációval kapcsolatos kihívásokra és lehetőségekre, mindennemű rendelkezésre álló hatáskört és forrást felhasználva; ennek valamennyi migrációs és fejlesztési programban és politikában is tükröződnie kell, ideértve olyan programokat is, mint például az AENEAS és az EuropeAid;

5.  elismeri, hogy az agyelszívás jelensége – amely alatt az értendő, hogy csökkennek a harmadik országok értelmiségi, tudományos és szakmai erőforrásai az EU-ba történő elvándorlás következtében – szakembereik „elszívása” révén negatív hatást gyakorol az érintett harmadik országok fejlődésének egészére; úgy ítéli meg azonban, hogy figyelmet kell fordítani azokra a gátlástalan ügynökségekre, amelyek csalárd fondorlattal toboroznak képzett munkaerőt; üdvözli a Bizottság azon javaslatát, mely a körkörös migráció ösztönzésére irányul, melynek során a migránsok oda-vissza mozognak származási országuk és a célország között, és ily módon anyaországuk rendelkezésére bocsátják az általuk szerzett tudást és tapasztalatot; rámutat arra, hogy a körkörös migrációt a távozó és visszatérő migránsok tekintetében integrációs intézkedésekkel kell kísérni; rámutat a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a szociális partnerek szerepére ebben a folyamatban; úgy véli, hogy a migrációból hasznot húzó tagállamoknak hozzá is kell járulniuk a harmadik országok képzési igényeinek kielégítéséhez; létfontosságúnak tartja, hogy intézkedjenek a kényszermigráció megelőzéséről, különösen tekintettel az emberkereskedelem megelőzésére, nyomon követésére és visszaszorítására;

6.  üdvözli továbbá a Bizottság azon javaslatait, amelyek a tartózkodási és munkavállalási engedélyekkel kapcsolatos ügyekben a párbeszédre, valamint olyan migráns munkavállalói mobilitási programokra irányulnak, amelyek összeegyeztetik a migránsok rendelkezésre álló ismereteit az adott fejlődő ország szükségleteivel;

7.  megállapítja azt a tényt, hogy a harmadik országokból származó munkavállalók egyes szakmai és/vagy egyetemi képesítéseit vagy egyáltalán nem, vagy csak nehézségek árán ismerik el, ami megnehezíti e munkavállalók számára, hogy egyenlő feltételek mellett jussanak be az uniós tagállamok munkaerőpiacára; úgy véli, hogy a migránsok számára az EU-ban való foglalkoztatásuk idején elérhetővé kell tenni a szakképzési programokat, hogy fejleszthessék szakmai alkalmasságukat;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen párbeszédet a származási országok kormányaival olyan kiegyensúlyozott jogszabályok és pénzügyi és műszaki segítségnyújtás elérése érdekében, amelyek megengedik a migrációt és lehetővé teszik a szakmai tapasztalatok fejlesztését; felhívja a Bizottságot, hogy e párbeszéd keretében, az érintett országokkal együttműködésben fokozza a konkrét intézkedések kidolgozását az agyelszívás által különösen érintett ágazatokban (pl. egészségügy, oktatás és szakképzés); sürgeti ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan országspecifikus programokat, amelyek vissza tudják vinni a humán-, a pénzügyi, a gazdasági és a társadalmi tőkét a fejlődő országokba a demokratikus fejlődés megszilárdítása, valamint az alapvető értékek tiszteletben tartása és figyelembevétele érdekében;

9.  megállapítja, hogy a migránsok jelentősen hozzájárulhatnak hazájuk fejlődéséhez az EU-ban végzett munkájuk vagy tanulmányaik során nyert tapasztalatokkal, azt azonban el kell ismerni, hogy minden migráns személyes döntésének kell lennie, hogy hozzájárul-e hazája fejlődéséhez, illetve ezt milyen módon teszi;

10. úgy véli, hogy a pénzösszegek átutalása nagyon fontos pénzbeáramlást jelent a fejlődő országok számára, és üdvözli a Bizottság azon javaslatait, melyek szerint egyszerűsíteni és olcsóbbá kell tenni az átutalásokat, és lehetőséget kell biztosítani azoknak a migránsoknak, akik az átutalt pénzösszegeik egy részét hazájuk fejlődését segítő befektetésekre szeretnék fordítani;

11. üdvözli a nyugdíjjogosultságok átvitelére, a képesítések elismerésére, valamint a kutatók és más szakemberek mobilitását megkönnyítő mechanizmusok működtetésére vonatkozó intézkedések mérlegelésére irányuló bizottsági javaslatot, amelynek célja, hogy lehetővé tegye e személyek számára, hogy kívánságuk szerint visszatérhessenek származási országukba, és ott sikeresen újra beilleszkedhessenek;

12. elvárja, hogy a Bizottság a fejlődő országokból származó személyekkel való szervezett emberkereskedelem elleni intézkedések meghozatala során ne kriminalizálja az áldozatokat, hanem az elkövetők megbüntetésére összpontosítson; megállapítja, hogy az emberkereskedelem áldozatául esett nők közül sokan nem férnek hozzá jogi vagy szociális védelemhez; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsa e nők számára a hosszú távú letelepedés lehetőségét;

13. megállapítja, hogy a migráns munkavállalókat egyre fokozódó mértékben kizsákmányolják, és felhívja a tagállamokat arra, hogy biztosítsák az európai és nemzeti foglalkoztatási jogszabályok végrehajtását, és hogy valamennyi migráns munkavállaló számára biztosítsanak jogi és polgári védelmet a visszaélések és a kizsákmányolás ellen;

14. rámutat arra, hogy a fejlődő országokból származó bevándorlók által az EU-ban folytatott kutatáshoz és szakképzéshez a fiatal üzletemberek számára teremtett megfelelő feltételeknek kell társulniuk, hogy a pénzátutalások hatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében ez utóbbiakat jobban ösztönözzék őket arra, hogy származási országukban fektessenek be;

15. elismeri a KKV-k által a munkahelyek teremtésében és a fejlesztésben betöltött szerep fontosságát; sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Beruházási Bankkal együttműködve dolgozzon ki olyan programokat, amelyek a migránsokat az ilyen vállalkozásokba történő nagyobb összegű befektetésre ösztönzik;

16. elismeri, hogy létfontosságú arra ösztönözni a fiatalokat, hogy valamilyen formában fenntartsák kapcsolatukat származási országukkal, és lehetővé tenni számukra, amennyiben így kívánják, hogy fenntartsák elkötelezettségüket ezen ország fejlődése iránt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat különféle ifjúsági csereprogramok kidolgozására, a 7. kutatási keretprogramnak megfelelő kezdeményezések megtételére, valamint az érintett harmadik országokkal kialakítandó szorosabb kulturális és oktatási kapcsolatok támogatására, az EU és a fejlődő országok oktatási intézményei közötti együttműködés erősítésére, illetve az újbóli beilleszkedést célzó intézkedések támogatására;

17. elismeri továbbá annak szükségességét, hogy a legújabb fejlemények alapján felülvizsgálják az új tagállamokból érkező migráns munkavállalók szabad mozgását gátló korlátozó intézkedéseket, az EU meglévő munkaerejének jobb kihasználása érdekében;

18. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve támogasson és alakítson ki csereprogramokat a fejlődő országokból származó diákok és fiatal diplomások számára, amelyek – a meglehetősen jó eredményeket elérő Erasmus, Erasmus-Mundus, Comenius, Socrates és Leonardo da Vinci programokhoz hasonlóan – segítik az átmeneti migráció célkitűzéseinek elérését, és lehetővé teszik, hogy a tanultak és a bevált gyakorlatok eljussanak a diákok és a diplomások származási országaiba;

19. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a fejlesztés nem pénzügyi, társadalmi-szakmai hozzájárulási oldalát azáltal, hogy segítik az országokat diaszpóráik feltérképezésében és velük való kapcsolatok kiépítésében, meghatározzák a fiatalok szerepét, javítják az integrációt és az állampolgári részvételt, továbbá kapcsolatot teremtenek a gazdasági migráció legfontosabb érintettjei, így a származási és a célország nem kormányzati szervezetei és szociális partnerei között;

INDOKOLÁS

Az Európai Unió komoly kihívásokkal került szembe, melyek közül az egyik legfontosabb a demográfiai változások. A népesség elöregedése miatt az EU a közeljövőben nem lesz képes kielégíteni az EU munkaerő-piaci igényeit. Ezért világos és pontosan meghatározott stratégiákat és politikákat kell kidolgozni, melyek segítenek megelőzni, vagy legalábbis enyhíteni a káros gazdasági és társadalmi következményeket.

Az EU munkaerő-piaci igényeire való reagálás egyik lehetséges módja a gazdasági migráció, amely magában foglalja a fejlődő országokból az EU-ba történő migrációt. Bár a migrációs politika mindig a tagállamok hatáskörébe tartozott, ideje uniós szinten válaszolni a felmerült kihívásokra.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a gazdasági migráció csak ideiglenes megoldás lehet, és annak nem csupán az EU, hanem a kivándorló származási országa számára is előnyökkel kell járnia.

Ezért a migránsok hazájában az agyelszívás káros hatásainak csökkentése, valamint annak segítése érdekében, hogy ezek az országok eredményesen használhassák fel a visszatérő migránsok révén jelentkező számottevő előnyöket, az EU-nak különféle intézkedéseket kellene ösztönöznie, többek között a körkörös migrációt, a diaszpórával való szorosabb kapcsolatok kialakítását, illetve a fiataloknak szóló kulturális és oktatási csereprogramok támogatását.

ELJÁRÁS

Cím	Fejlődés és migráció
Eljárás száma	2005/2244(INI)
Illetékes bizottság	DEVE
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	EMPL 15.12.2005
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Ona Juknevičienė 14.9.2005
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	22.2.2006		20.3.2006
Az elfogadás dátuma	21.3.2006
A zárószavazás eredménye	+: : 23 –: : 1 0: : 18
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Jan Andersson, Roselyne Bachelot-Narquin, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Proinsias De Rossa, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Mario Mantovani, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Ria Oomen-Ruijten, Őry Csaba, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Jacek Protasiewicz, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Bauer Edit, Mihael Brejc, Françoise Castex, Dimitrios Papadimoulis, Lasse Lehtinen, Leopold Józef Rutowicz, Elisabeth Schroedter, Georgios Toussas, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (4.5.2006)

a Fejlesztési Bizottság részére

a migráció és a fejlődés kapcsolatáról
(2005/2244(INI))

A vélemény előadója: Edit Bauer

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a migránsok beilleszkedése olyan kétoldalú folyamat, amely a törvényes migránsok és a befogadó társadalom közti kölcsönös jogokon és kötelezettségeken alapul, és célja annak biztosítása, hogy a bevándorlók képessé váljanak a társadalomban való részvételre;

1.  úgy véli, hogy a gazdasági migránsok befogadása előnyökkel jár az összes érdekelt fél számára;

2.  úgy véli, hogy az európai migrációs és fejlesztési politikának mindenekelőtt a harmadik országokkal vállalt szolidaritás és az együtt-fejlődés alapelvén kell alapulnia a migráció mélyen fekvő okainak felszámolása és különösen a szegénység felszámolása érdekében;

3.  üdvözöl minden további lépést a migrációs politika tökéletesítésének irányába, és hangsúlyozza, hogy olyan megértő megközelítésre van szükség, amely szétaprózott intézkedések támogatása helyett egységes képet alkot a legfontosabb teendőkről;

4.  kéri a tagállamokat, hogy foganatosítsanak valódi, az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló befogadó politikát;

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illegális munkaerőpiac és a migráns munkavállalók kihasználásának megszüntetése érdekében tegyenek konkrét lépéseket a legális migráció csatornáihoz való hozzáférés javítása érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak hatékonyabban kellene integrálnia a migrációs áramlások közös kezelését a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiba, és hogy a társulási megállapodásoknak tükrözniük kellene mindkét fél arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy elfogadja felelősségét a határellenőrzés és a migrációs hullámok kezelése területén; hangsúlyozza továbbá, hogy partneri viszonyról van szó, és hogy az Európai Uniónak semmilyen körülmények között nem szabad externalizálnia harmadik országokkal közös határainak igazgatását; megjegyzi, hogy a migrációs hullámok kezelése nem lehet előfeltétele a társulási szerződéseknek;

7.  hangsúlyozza, hogy a migránsok származási országuk fejlődésében játszott aktív szerepe pozitív hatást gyakorol tartózkodási helyükön történő beilleszkedésükre; úgy véli, hogy az Unió és a származási országok közötti partneri viszonynak kell meghatároznia a migrációs politikát; arra bátorítja ezért a migránsokat, hogy tartsák fenn és fejlesszék kapcsolataikat származási országukkal; felhívja a tagállamokat, hogy azonosítsák a diszpóra szervezeteit, és vonják be azokat a migrációs politika fejlesztésébe;

8.  rámutat a migránsok eredményes integrációjának szükségességére; meggyőződése azonban, hogy fontos elismerni a migránsok „kettős identitását”; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kerüljék el az erőltetett asszimiláció csapdáját; más szóval úgy véli, hogy a migránsoknak részt kell tudniuk venni a befogadó ország gazdasági, társadalmi, kulturális és polgári életében, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a befogadó társadalom alapvető szabályait és értékeit, és saját identitásuk feladása nélkül aktívan részt kell vállalniuk a beilleszkedési folyamatban;

9.  felhívja a figyelmet a visszatérési migráció és a körkörös migráció által a fejlődésre gyakorolt hatás maximális kihasználásának szükségességére; helyesli azt a célt, hogy megvizsgálják azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyek egyszerűbbé tennék a korábbi migránsok számára a visszatérést korábbi befogadó országukba, vagy akár olyan mechanizmusokat és csatornákat biztosítsanak, amelyek lehetővé tennék a migránsoknak, hogy viszonylag könnyen mozoghassanak származási és célországuk között;

10. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a szakmai képesítések elismerésének megkönnyítése és a külföldi diplomák egyenértékűségét szabályozó európai rendszer létrehozására vonatkozó minimumszabályok meghatározása érdekében;

11. nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy harmadik országok állampolgárai számára legalább minimális szinten egységes jogokat biztosítsanak az egész Unióban; üdvözli ezért azokat a terveket, amelyek szerint az Unió munkaerőpiacán megjelenő összes bevándorló számára ugyanolyan feltételeket biztosítanának;

12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a származási és a befogadó országok gazdasági szükségleteinek kielégítése érdekében mérlegeljék annak lehetőségét, hogy gondosan megtervezett ideiglenes migrációs programokat indítanak;

13. üdvözli az idénymunkások tisztességes és átlátható fogadási eljárásának kidolgozására vonatkozó és a számukra jogok biztosítását lehetővé tevő tervet; úgy véli, hogy nagy figyelmet kell fordítani a közepesen és az alacsonyan képzett migránsokra; fontosnak ítéli a munkavállalók e különösen sebezhető rétegének megvédését a megkülönböztetéstől és a kizsákmányolástól;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a származási országukba visszatérő migránsok nyugdíjának és társadalombiztosítási juttatásainak átutalását biztosító lehetséges intézkedéseket;

15. helyesli azt a célt, hogy megvizsgálják a pénzátutalások olcsóbbá, gyorsabbá és biztonságosabbá tétele érdekében elfogadandó lehetséges intézkedéseket; hangsúlyozza ugyanakkor a pénzmosás elleni küzdelem fontosságát és annak biztosításának jelentőségét, hogy a terrorszervezetek támogatására ne legyen mód;

16. felhívja a Bizottságot, hogy szigorítsa a pénzátutalások szabályozását, hogy az összhangba kerüljön a pénzösszegek átutalásakor a kifizetőre vonatkozó információkról szóló rendeletre irányuló javaslattal; hangsúlyozza, hogy a hivatalos és regisztrált pénzátutalásokat kell előnyben részesíteni a nem hivatalos pénzforgalommal szemben, mivel azáltal csökken annak kockázata, hogy a migránsokat és az átutalások kedvezményezettjeit illegális pénzmosásra használják fel;

17. üdvözli az etikus munkaerő-felvétel érthető és következetes megközelítésének kidolgozására vonatkozó tervet az agyelszívásnak leginkább kitett ágazatokban;

ELJÁRÁS

Cím	A migráció és a fejlődés kapcsolata
Eljárási szám	2005/2244(INI)
Felelős bizottság	DEVE
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	LIBE 15.12.2005
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma:	Edit Bauer 4.10.2005
A vélemény korábbi előadója:
Vizsgálat a bizottságban	20.3.2006		4.5.2006
Az elfogadás dátuma	4.5.2006
A zárószavazás eredménye	mellette: ellene: tartózkodás:	28 0 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Bauer Edit, Johannes Blokland, Mario Borghezio, Mihael Brejc, Kathalijne Maria Buitenweg, Michael Cashman, Jean-Marie Cavada, Carlos Coelho, Fausto Correia, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Elly de Groen-Kouwenhoven, Ewa Klamt, Ole Krarup, Barbara Kudrycka, Henrik Lax, Jaime Mayor Oreja, Claude Moraes, Hartmut Nassauer, Martine Roure, Inger Segelström, Ioannis Varvitsiotis, Stefano Zappalà, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Panayiotis Demetriou, Genowefa Grabowska, Luis Herrero-Tejedor, Sophia in 't Veld, Herbert Reul, Rainer Wieland
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (5.5.2006)

a Fejlesztési Bizottság részére

a migráció és a fejlődés kapcsolatáról
(2005/2244(INI))

A vélemény előadója: Feleknas Uca

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel az ENSZ által 2004-ben a nőknek a fejlődésben játszott szerepéről végzett, „A nők és a nemzetközi migráció” című világméretű felmérésre,

–   tekintettel a nemek kérdésének a fejlesztési együttműködésbe való beépítéséről szóló 1998. december 22-i 2836/98/EK tanácsi rendeletre,

–   tekintettel az ILO 151. számú, a migráns munkavállalókra vonatkozó ajánlására,

A.  mivel a nők teszik ki a fejlett világ bevándorlóinak 51%-át, és a fejlődő országok bevándorlóinak 46%-át[1],

B.   mivel a migráció képessé teheti a nőket életük javítására, autonómiájuk növelésére, a rászorulók támogatására és a az elnyomó társadalmi viszonyok ellensúlyozására,

C.  mivel azonban a nőket gyakran olyan gondok kényszerítik migrációra, mint a kényszerházasság, a szegénység vagy a fegyveres konfliktusok,

D.  mivel a migráns nők sokkal veszélyeztetettebbek a szexuális kizsákmányolás, a megkülönböztetés, a munkahelyi kizsákmányolás és „agypazarlás”, az erőszak és az egészségi kockázatok, a társadalmi elszigetelődés és az emberkereskedelem vonatkozásában,

E.   mivel az EU tagállamaiban jelenleg jelentős számú papírok nélküli bevándorló nő tartózkodik, ami növeli a munkahelyi kizsákmányolás, a szexuális kizsákmányolás és az erőszak őket fenyegető kockázatát,

F.   felhívja a tagállamokat azon eszközök népszerűsítésére, amelyek révén a migráns női munkavállalók megerősödhetnek társadalmi-politikai, gazdasági és – különösen a családjukkal szemben – pszichológiai téren, valamint elsajátíthatják a befogadó országba való sikeres beilleszkedésükhöz szükséges ismereteket, és amelyek révén biztosítható a migráns női munkavállalók joga, helyzete és szerepe, továbbá a nemi kérdésekre összpontosító nem kormányzati szervek és a migráns női szervezetek szerepének erősítése;

1.  kéri a tagállamokat, hogy a családegyesítési kérelem elfogadását követően garantálják az önálló jogi státusz és a munkavállalási engedély megadását a hivatalos státuszt birtokoló családtag házastársa és gyermekei részére is, jogaik teljes körű garantálása és védelme, valamint társadalmi beilleszkedésük megkönnyítése érdekében;

2.  felhívja a tagállamokat olyan, a nemek vonatkozásában differenciált politikák és programok kidolgozására, amelyek a női bevándorlók élet- és munkafeltételeinek javítására, az oktatáshoz, szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, nyelvi és szakképzéshez való megfelelőbb hozzáférésük biztosítására, valamint a migráns női szervezeteknek az ilyen politikák kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe való bevonására irányulnak;

3.  felhívja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy hozzanak intézkedéseket az „agypazarlás” jelensége ellen, például a diplomák elismerése révén;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a migráns női munkavállalóknak a közösségi munkaerőpiachoz való hozzáférése terén, és garantálják számukra az alapvető szociális és gazdasági jogokat, beleértve az egyenlő díjazást is;

5.  nyomatékosan hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az illegális helyzetben lévő migráns nők is hozzáférhessenek az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a jogi és pszichológiai segítségnyújtáshoz, nevezetesen a nemekre összpontosító nem kormányzati szervezetek és a migráns női hálózatok közvetítésével;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a migráns nők gyermekeire, magas szintű védelmet, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való könnyített hozzáférést biztosítva számukra;

7.  Sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a migrációs áramlások szabályozása és a diplomák elismerése érdekében, hogy ezzel lehetővé tegyék a migráns munkavállalók számára megszerzett szakértelmük és képesítésük hasznosítását származási országukban;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet a származási országokkal, és kérje őket, hogy tiltsák be az emberi jogokkal ellentétes olyan gyakorlatokat, mint a nők nemi szervének megcsonkítása, a kényszerházasságok, a poligámia és a közös szándék nélküli válás;

9.  kiemelten hangsúlyozza a nőknek saját hazájukban nyújtott jobb minőségű oktatás és képzés, valamint a körkörös migráció elősegítésének szükségességét, az „agyelszívás” negatív következményeinek korlátozása és a származási országok fejlődésének támogatása érdekében;

10.  sajnálattal állapítja meg, hogy nem ismerik fel az emberkereskedelem és a migráció közötti kapcsolatot; megállapítja, hogy számos, emberkereskedelem áldozatául esett nő nem juthat hozzá semmilyen jogi vagy szociális védelemhez; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem elleni harc terén olyan stratégiákra összpontosítsanak, amelyek célja a megelőzés és az áldozatok védelme; felhívja a tagállamokat, hogy az érintett nők számára adják meg a hosszú távú tartózkodási engedélyt;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy számszerűen és minőségi szempontból értékelje a harmadik országokban megvalósított fejlesztéstámogatási kiadásokat és programokat, valamint készítsen mérleget az ezek révén elért eredményekről a nők helyzetének javítása tekintetében a migránsok származási országában;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy behatóbban vizsgálják meg a konfliktusok okozta lakhelyváltoztatás hatását azon migráns nők társadalmi, testi és pszichológiai helyzetére, akiknél életkörülményeik bizonytalansága miatt fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy erőszakos cselekmények áldozatává válnak;

13.  kéri a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy biztosítsák az erőszak áldozatául esett migráns nők számára a jogaikról nyújtott teljes körű tájékoztatást, a jogi segítségnyújtáshoz való tényleges hozzáférést, valamint az önálló jogi státusz illetve a tartózkodási- és munkavállalási engedély megszerzésének lehetőségét;

14.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a helyi képviseletek és nagykövetségek útján módszeresen tájékoztassa az Európai Unióba bevándorolni szándékozó nőket a legális bevándorláshoz kapcsolódó feltételekről, az Unióban rájuk vonatkozó jogokról és kötelességekről, valamint az európai társadalmakban érvényesülő alapvető értékekről és elvekről;

15.  kéri, hogy emlékezzenek meg azokról a bevándorlókról, akik meghalnak, miközben az Európai Unió partjait próbálják elérni, többek között arról a közel ezerötszáz fekete-afrikai bevándorlóról, köztük nőkről és gyermekekről, akik az Atlanti-óceán hullámaiban lelték halálukat egy 45 napos időszakon belül, miközben a Kanári-szigetekre próbáltak eljutni; sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki megfelelő stratégiát az Európai Unió azon legjelentősebb bevándorlási nyomásnak kitett régióinak támogatására, ahol rendkívül nagy szükség van a hasonló jelenségekre adott azonnali válaszadásra;

16.  ezért felhívja a tagállamokat olyan fejlesztési politikák és egyedi programok kidolgozására, amelyek biztosítják, hogy a konfliktusok által előidézett lakhelyváltoztatás nő áldozatai, valamint a lakhelyváltoztatásuk miatt bekövetkezett lelki, testi és szociális következményektől szenvedő más női migránsok orvosi, szociális és pszichológiai gondozásban részesüljenek;

17.  hangsúlyozza a legjobb gyakorlatok cseréjének fontosságát, mind a tagállamok között, mind a harmadik országok viszonylatában, különös tekintettel a fejlődő országokra;

18.  elmarasztalja a Bizottságot, amiért „Migráció és fejlesztés: konkrét iránymutatások”című közleményében nem vette kellő mértékben figyelembe a nemek dimenzióját; javasolja egy állandó magas szintű intézményközi munkacsoport létrehozását, amelynek feladata a közösségi bevándorlási politikának a nemek szempontjából történő nyomon követése volna, különösen abból a célból, hogy a bevándorlási politikával kapcsolatos bármely intézkedés elfogadása előtt kialakítsa a nemek dimenziójára vonatkozó hatások értékelésének eszközeit;

19.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el a bevándorlási politika területén a nemek dimenziója szempontjából konkrét és célzott uniós iránymutatásokat, célkitűzéseket, illetve mutatókat, olyan nemzeti szintű figyelemfelkeltő kampányokat is beleértve, amelyek garantálják a nemek dimenziójának belefoglalását a bevándorlási politikába, valamint a különböző politikáknak a nemekkel kapcsolatos kérdések szempontjából történő rendszeres értékelését;

20.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan jogszabályi kereteket, amelyek biztosítják a bevándorló nők számára az egyéni útlevél és tartózkodási engedély birtoklásához való jogot, és lehetővé teszik azt, hogy büntetőjogi szempontból felelősségre vonható legyen minden személy, aki ezeket a dokumentumokat elveszi tőlük;

21.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak intenzívebb párbeszédet a migráns nők származási országaival annak érdekében, hogy előmozdítsák a nők jogainak és a nemek közötti esélyegyenlőség tiszteletben tartását, valamint a szegénység illetve a nők gazdasági függősége elleni harcot;

22.  sürgeti a nemzetközi közösséget a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében kifejtett erőfeszítések fokozására a szegénység csökkentése, a nők helyzetének javítása és a megkülönböztetés felszámolása területén, kiemelt figyelmet fordítva a leányok oktatására, az anyák egészségének javítására, és a nők politikai tevékenységhez való hozzáférésére.

ELJÁRÁS

Cím	A migráció és a fejlődés kapcsolata
Eljárási szám	2005/2244(INI)
Felelős bizottság	DEVE
Véleménynyilvánításra felkért bizottság:   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	FEMM 15.12.2005
Megerősített együttműködés A plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Feleknas Uca 28.11.2005
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	21.3.2006		25.4.2006	3.5.2006
Az elfogadás dátuma	3.5.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 4 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Bauer Edit, Hiltrud Breyer, Maria Carlshamre, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Gurmai Zita, María Esther Herranz García, Piia-Noora Kauppi, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marie-Line Reynaud, Teresa Riera Madurell, Amalia Sartori, Eva-Britt Svensson, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Katerina Batzeli, Iratxe García Pérez, Mary Honeyball, Christa Klaß, Heide Rühle, Feleknas Uca, Marta Vincenzi
A zárószavazáson jelen lévő póttagok a 178. cikk (2) bekezdése szerint
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

• [1]  ILO: A migráns női munkavállalók megkülönböztetésének, kizsákmányolásának és a velük való visszaélések megelőzése: tájékoztató útmutató – 1. füzet: a női nemzetközi munkavállalókra összpontosítva. Genf, 2003, ILO, 9. o.

ELJÁRÁS

Cím

Fejlődés és migráció

Eljárás száma

2005/2244(INI)

Jogalap (Eljárási Szabályzat)

45. cikk

Illetékes bizottság   Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

DEVE 15.12.2005

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   Az ülésen való bejelentés dátuma

AFET 15.12.2005

EMPL 15.12.2005

CULT 15.12.2005

LIBE 15.12.2005

FEMM 15.12.2005

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

CULT 23.1.2006

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok)

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Marie-Arlette Carlotti 5.10.2005

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

21.3.2006

24.4.2006

30.5.2006

Az elfogadás dátuma

30.5.2006

A zárószavazás eredménye

mellette: ellene: tartózkodás:

27 0 1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Margrete Auken, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Thierry Cornillet, Michael Gahler, Hélène Goudin, Glenys Kinnock, Gay Mitchell, Luisa Morgantini, José Javier Pomés Ruiz, Horst Posdorf, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Milan Gaľa, Ana Maria Gomes, Alain Hutchinson, Linda McAvan, Manolis Mavrommatis, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Zbigniew Zaleski, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

David Martin, Martine Roure, María Isabel Salinas García

A benyújtás dátuma - A[6]

14.6.2006