JELENTÉS az EU-karibi partnerségről a növekedésért, stabilitásért és a fejlődésért
15.6.2006 - (2006/0211(INI))
Fejlesztési Bizottság
Előadó: Gabriele Zimmer
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSA
az EU-karibi partnerségről a növekedésért, a stabilitásért és a fejlődésért
(2006/NNN(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az „EU-karibi partnerség a növekedésért, a stabilitásért és a fejlődésért“ című, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0086) (továbbiakban a „bizottsági közlemény”),
– tekintettel a Karib-térség regionális stratégiájáról szóló bizottsági értékelő jelentésre, 1. és 2. kötet, 2005. április,
– tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2006. április 10-i következtetéseire és az abban megerősített, Kubával kapcsolatos, 1996. december 2-i közös álláspontra,
– emlékeztetve a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság közös nyilatkozatára az Európai Unió fejlesztési politikájáról az „Európai konszenzus a fejlesztésről”[1] címmel,
– tekintettel a 2006. április 1-i harmadik európai–latin-amerikai–karibi Civil Társadalmi Fórum bécsi nyilatkozatára,
– emlékeztetve a gazdasági partnerségi megállapodások (EPA) fejlődésre gyakorolt hatásairól szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására[2],
– tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0211/2006),
A. mivel 2020-ig egyes karibi államoknak sikerül bekerülnie a fejlett országok közé, más országokat azonban az a veszély fenyegeti, hogy a közepes bérszínvonalú országok csoportjából lecsúsznak az alacsony bérszínvonalú országok csoportjába;
B. mivel ezen kis szigetállamokat jellegükből adódóan természeti katasztrófák és más külső hatások veszélyeztetik,
C. mivel a Bizottság és a CARIFORUM[3] képviselői között a bizottsági közlemény tervezetéről párbeszéd folyt;
D. mivel az egységes karibi piac és gazdaság önálló létrehozása a regionális integráció fontos eszköze;
E. mivel a CARIFORUM-államok állításuk szerint egy világos fejlesztéspolitikai dimenzió szem előtt tartásával kísérték figyelemmel a gazdasági partnerségi megállapodásokat annak érdekében, hogy képesek legyenek leküzdeni a növekvő szegénységet és az egyenlőtlenségeket, előmozdítani a társadalmi kohéziót és megvalósítani a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket (MFC);
F. emlékeztetve arra a tényre, hogy a régió lakosságának több mint 60%-a 30 év alatti, és Kuba kivételével a Karib-térség államaiban az oktatáshoz minden ember számára biztosítandó egyenlő hozzáférés mindeddig megoldatlan probléma;
G. mivel a belga kormány pozitívan értékelte a kubai kormánnyal folytatott kritikus párbeszédet és a fejlesztési együttműködést;
H. mivel a 10. Európai Fejlesztési Alap forrásainak programozási szakasza már elkezdődött, és ezeknek a forrásoknak a kifizetését a jövőben gyorsabban, hatékonyabban és még jobban a régió országainak igényeihez igazítva kell végrehajtani;
1. üdvözli a CARIFORUM-csoport bevonását a bizottsági közlemény tervezetéhez kapcsolódó párbeszédbe, és üdvözli, hogy a régió legtöbb állama által megfogalmazott aggodalmakat figyelembe vették a közleményben;
2. üdvözli, hogy a Bizottság az egyenlőség, a partnerség és a fokozottabb részvállalás elvét saját stratégiája elé helyezi;
3. véleménye szerint lényegében háttérbe szorították az Európai Parlament szerepét azzal, hogy olyan ütemtervet alakítottak ki, amely kizárja a Parlament részvételének lehetőségét a karibi együttműködési stratégia megfogalmazásában, ami sajnálatos szakítás a három európai intézmény közös megegyezésen alapuló eljárásmódjával, amely mind az Afrika-stratégia, mind pedig az Európai Unió fejlesztéspolitikájáról szóló európai konszenzus megfogalmazásában sikeresnek bizonyult;
4. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság értékelő jelentésében foglalt ajánlásait nem kíséri méltó figyelem;
5. egyetért a Bizottság elemzésével, amely szerint a két régió együttműködését eddig nem kísérte megfelelő politikai párbeszéd; elégtelennek tartja azt a gyakorlatot, hogy kétévente egy egyórás találkozón vesznek részt az EU-trojka és a CARIFORUM kormányfői, és üdvözli azt a tervet, hogy egy hasonló párbeszéd a jövőben minden szinten megkapja a szükséges időráfordítást;
6. üdvözli az övezetben található francia tengerentúli megyék (Guadeloupe, Francia Guyana és Martinique) és a karibi tengerentúli országok és területek (TOT) tervezett bevonását a politikai párbeszédbe; mindazonáltal támogatja a karibi államok azon véleményét, hogy bevonásuk körülményeit először azokkal az államokkal kell megtárgyalni, amelyek a cotonou-i megállapodás keretében aláírták a politikai párbeszéd módszertanáról szóló megállapodást;
7. osztja az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni államok Csoportjának (AKCS) véleményét, amely szerint a három AKCS-régióra vonatkozó külön EU-politikák meghatározása semmiképpen sem vezethet az Európai Unió és az AKCS-államok közötti kapcsolat összességének aláásásához; üdvözli a politikai párbeszéd kiegészítő fórumát, amely az Európai Unió és a latin-amerikai és karibi államok (LAK-államok) közötti csúcstalálkozók keretében valósul meg, mégis a cotonou-i megállapodásban foglalt megegyezések elsőbbségén alapszik;
8. üdvözli azt a bizottsági közleményben foglalt szándékot, amely szerint erősíteni kell a hiteles intézményeket, és támogatni kell a karibi államokban a pénzügyi, adóügyi és igazságszolgáltatási területen a felelősségteljes kormányzást és az átláthatóságot; felhívja valamennyi karibi államot, hogy ratifikálják a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt és a korrupció elleni ENSZ-egyezményt;
9. helyesli a Bizottság véleményét, hogy az újonnan létrejött egységes karibi piacnak és gazdaságnak elsődleges szerepet kell adni; ismételten hangsúlyozza véleményét, hogy az EPA-tárgyalások irányítását központilag kell meghatározni a fejlesztési céloknak megfelelően, és a fiatal karibi belső piacnak megfelelő, kereskedelemhez kapcsolódó támogatásra és kapacitásépítésre van szüksége, valamint, hogy a kereskedelmi liberalizációt megfelelően kell időzíteni;
10. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások kialakításukban figyelembe vegyék a regionális valóságot és korlátokat, szükség esetén lehetővé téve az eltérő kialakítást; felhív a gazdasági partnerségi megállapodások keretében a vállalt kötelezettségeknek a gazdasági partnerségi megállapodásokhoz kapcsolódó fejlesztési támogatásokkal történő gondos összehangolására, amely az érintett kormányok főterületeire, többek között a versenyképességet javító gazdasági szerkezetátalakításra, költségvetési kiigazításra és kereskedelemi liberalizációs támogatásra irányul;
11. ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a vámbevételek nagy jelentőséggel bírnak a karibi államok egy részének költségvetése és befektetési lehetőségei szempontjából, és ebből arra a következtetésre jut, hogy ezeket a jelenleg adóval nem kiegyenlíthető bevételveszteségeket nem szabad megfelelő kompenzáció nélkül előidézni; hangsúlyozza azonban, hogy a karibi államok és általában a fejlődő országok közötti kereskedelem elősegítheti a vámbevételek kiesésének ellensúlyozását és hozzájárulhat a stabilabb bevételi forrásokhoz;
12. egyetért a Bizottsággal abban, hogy a régióban működő kis, nyitott gazdaságok különösen érzékenyek a globális piaci mechanizmusokra; rámutat azonban, hogy a fokozatos kereskedelmi liberalizáció megfelelő biztonsági mechanizmusokkal és elégséges alkalmazkodási idővel előmozdítja a fejlődést és ezért elősegítheti a szegénység elleni küzdelmet;
13. úgy véli, hogy kereskedelemhez kapcsolódó kapacitásépítő intézkedéseknek a kínálat oldali korlátokat kell kezelnie, többek között az alapvető termékek feldolgozását és a termelés diverzifikálását, a kis és középvállalatokkal történő konzultáció és azok támogatásának elősegítése, és a beruházások bürokratikus akadályainak eltávolítása révén, előmozdítva ezáltal a régió üzleti szférájának fejlődését;
14. nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy az értékelő jelentés 7. javaslatát hajtsa végre, vegye figyelembe az Egyesült Nemzetek kis fejlődő szigetállamok (SIDS) hálózatának alapelveit, és felkéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a kereskedelem liberalizációjának és a globalizációnak az ilyen államok fenntartható fejlődésére gyakorolt hatásairól szóló tanulmányt;
15. úgy látja, hogy a cukor- és a banánpiaci változások által előidézett következmények enyhítésére létrehozott kompenzációs és adaptációs programok alulfinanszírozottak, és a régióban nemrégiben lezajlott tüntetésekre utalva attól tart, hogy a társadalmi kohéziós együttműködési cél nagy veszélybe kerül;
16. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki programokat a mezőgazdasági átalakítás támogatására, amely szociálpolitikai, élelmezésbiztonsági, energiapolitikai és környezetvédelmi politikai szempontok alapján lehetővé teszi az emberhez méltó munkahelyek megteremtését és megtartását az eddig hagyományosan és nem versenyképesen üzemeltetett üzemekben;
17. kéri a szociális, kulturális és környezetvédelmi szempontból jelentős következmények erőteljesebb súlyozását az együttműködési stratégiában, továbbá szisztematikus következménybecslés és értékelés kialakítását a millenniumi fejlesztési célkitűzések mutatói alapján;
18. üdvözli a fontos környezetvédelmi feladatok felvételét a Karib-térséggel folytatott fejlesztési együttműködésbe, és kéri a megújuló energiaforrások hasznosítása és az energiahatékonyság kiépítésének erőteljes támogatását annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a kőolajár emelkedésének romboló hatását, és lassítani lehessen a klímaváltozást;
19. osztja a Bizottság aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a globális klímaváltozás következtében az időjárási katasztrófák még gyakoribbak és súlyosabbak lesznek a régióban, és támogatja a természetikatasztrófa-menedzsment javításának célkitűzését, zavarja azonban a 2005-ben létrehozott EU-AKCS természetvédelmi katasztrófaprogramra való utalás hiánya; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa egy ilyen program állandó hosszú távú létrehozását; felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságát és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésének Szociális és Környezetvédelmi Bizottságát erről a folyamatról; felhívja a figyelmet a karibi államok nemzetgazdaságának természeti katasztrófákkal szembeni sérülékenységére, és üdvözli a Bizottság bejelentését, amely szerint új és gyorsabb kifizetési rendszereket fognak alkalmazni az újjáépítési segélyek esetében, amelyek a pénzügyi források előzetes lekötését irányozzák elő;
20. kifogásolja, hogy a karibi stratégia túlságosan kevéssé foglalkozik a fiatalkorú munkanélküliség és a fiatalok körében terjedő elkeseredettség problémájának megoldásával; aggodalmát fejezi ki, hogy ez a helyzet a karibi gazdaság várható válsága miatt még jobban fokozódni fog;
21. hangsúlyozza fenntartható turizmus, mint a gazdasági fejlődés előmozdítója kiépítésének alapvető szerepét, és javasolja a fejlesztéséhez szükséges alapvető infrastruktúrák (például utak, kikötők, repterek stb.) kiépítéséhez szükséges pénzügyi támogatást; hiányolja azonban a Bizottságnál azt a felismerést, hogy ehhez a fenntarthatósághoz a turisztikai objektumok regionális, helyi szinten rögzített tulajdonjoga szükséges, ezt pedig támogatni kell annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az elért nyereség kiáramlását, és hogy a helyi lakosság ne kényszerüljön egy pusztán cselédi viszonyba, illetve a vidék ne veszítse el természetes jellegét;
22. üdvözli a Bizottság ajánlatát, hogy nyitva kell tartani a Kubával való politikai párbeszéd lehetőségét, kifogásolja azonban a szűk korlátozást az 1996-os közös álláspont alapján;
23. kifogásolja, hogy a Bizottság stratégiája nem egyenlően érinti az AKCS minden karibi tagállamát, és azt ajánlja a Tanácsnak, hogy az 1996-os közös álláspontot a teljes régió növekedési potenciáljának értelmében és a karibi partnerállamok véleményének figyelembevételével gondolja át; utal arra, hogy amennyiben az Európai Unió eredményesen hatást gyakorolna az USA-ra az embargópolitika befejezése érdekében, akkor ez jelentős gazdasági potenciált nyitna meg az egész régió számára; a politikai, szociális, egyéni és gazdasági emberi jogokra irányuló politika értelmében ajánlja a kritikus párbeszéd felvételét a kubai kormánnyal a Kínával folytatott kritikus párbeszédhez hasonlóan;
24. hangsúlyozza a fejlesztési tervek egyeztetésének fontosságát a régió Európán kívüli egyéb szereplőivel is, különösen Kanadával, Kínával, Brazíliával és Venezuelával, és ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki, hogy más szereplők tevékenységének bemutatásakor a Bizottság véleményét inkább a bizalmatlanság jellemzi;
25. hangsúlyozza a régió heterogenitását, és az együttműködési stratégiában egy erőteljesebb differenciálást javasol; ennek alapján kéri a Bizottságot, hogy minden egyes karibi állam esetében többek között az átláthatóság mértéke, az erős és független intézmények valamint a felelősségteljes kormányzás alapján ellenőrizze, hogy a költségvetési segélyre való összpontosítás a megfelelő módszere-e a fejlesztési célkitűzések elérésének;
26. nyomatékosan utal Haitiban uralkodó különleges vészhelyzetre, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki Haiti számára egy olyan különprogramot, amely túlmutat a Karib-térséggel való általános együttműködés keretén, és amelyhez kiegészítő forrásokra lesz szükség; üdvözli a 2006 februárjában és áprilisában Haitiban tartott elnöki és parlamenti választások összességében megfelelő lebonyolítását;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a karibi államok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 46., 2006.2.24., 1.o.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0113.
- [3] Az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS-országok) karibi fóruma.
INDOKOLÁS
Az Európai Unió és a Karib-térség közötti jövőbeli együttműködéssel kapcsolatban az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága legnagyobb sajnálatára csak akkor fog tudni nyilatkozni, miután a Bizottság közzétette tervét, és a Tanács 2006. április 10-én levonta következtetéseit. Azzal, hogy a Parlamentet ilyen módon lényegében kizárták a tervezésből, szakítottak az intézmények produktív együttműködési stílusával, amely úgy tűnt, hogy az utóbbi időben az Afrika-stratégia vagy a fejlesztésről szóló európai konszenzus kidolgozásánál már bevált gyakorlatnak tűnt. Ezért csak kifogásolni lehet ezt az eljárást. A Parlament csak a Tanács következtetéseinek 22. bekezdését veheti szó szerint, és állásfoglalására csak úgy tekinthet, hogy az első hozzájárulás a Tanácsnak ahhoz a felhívásához, amelyet az összes párthoz intézett az ezt a következtést követő hatékony utómunka érdekében. Nem hiába fog már a közeljövőben ülésezni a Karib-térségben az Európai Parlamentnek és az AKCS-országok parlamentjeinek képviselőiből álló parlamenti gyűlés, és alkalmat fognak találni arra, hogy tanácskozzanak az elfogadott együttműködési programok végrehajtásának és hatékonyságának hatékony közös parlamenti ellenőrzéséről.
Az EU-LAK 2006. májusi, bécsi találkozójának előterében a bizottsági javaslat fontos sarokszámokat tesz közzé és mutat be az Európai Unió és a Karib-térség közötti fölérendelt együttműködési célkitűzésekkel kapcsolatban. Az egyenlőség, a partnerség és felelősségvállalás elvének a két régió közötti jövőbeli együttműködés előtérébe való helyezése csak támogatásra számíthat az Európai Parlament részéről.
A stratégia megfogalmazása azonban azt a benyomást kelti, hogy az EU ezalatt az európai belső piaci modell másolásának támogatását és a szolgáltatói társadalom kialakulását érti a világ más részein is. A karibi államok számára azonban különösen fontos, hogy az EU sokéves integrációs tapasztalatait kedvezően hasznosítsák saját fejlődési és integrációs stratégiájukhoz, és ne egyszerűen csak a lemaradást behozó partner szerepét vegyék át. „Az olyan gazdasági növekedés támogatása, amely egy ország humántőkéjén és tudásanyagán alapszik, hozzájárul ahhoz, hogy növelni lehessen a társadalmi mobilitást azok számára, akiket érintenek a szerkezeti reformok és a gazdasági átalakulás kedvezőtlen következményei.” Ez vajon reális célkitűzés az egész Karib-térség számára? Azokat a cukorgyártásban dolgozó mezőgazdasági munkásokat, akik az európai cukorpiac reformja következtében elveszítik a munkahelyüket, átképezzük programozóvá?
Rendkívül kétségesnek tűnik, hogy a Karib-térség számára kidolgozott regionális stratégia 2005 áprilisában közzétett hivatalos értékelését kellő mértékben figyelembe vették-e. Különösen az értékelés, a mutatók meghatározása és az adatgyűjtés szempontja mint a befektetések sikerének valós ellenőrzéséhez szükséges intézkedések azok, amelyek ismételten alig jelennek meg a Bizottság stratégiai dokumentumában.
A Bizottság által bemutatott kezdeményezés azonban többségében helyes téziseket tartalmaz, amelyeket ebben a jelentésben értelemszerűen ki kell egészíteni.
A régió heterogenitása
A Bizottság és a Tanács azon kezdeményezését, amely szerint a CARICOM és CARIFORUM „az integráció tengelye”, illetve grémium az együttműködéshez, alapvetően üdvözölni kell, különösen az együttműködés azon szándékát, hogy a nemzeti és regionális fejlesztési stratégiákra irányul.
Bizonyos, hogy helyes a régió közös célkitűzéseinek hangsúlyozása és támogatása is.
Az együttműködési terv azonban nem elegendő, ha nem fogadja el és veszi figyelembe az igényekben, a saját fejlesztési célokban és a kiindulási helyzetekben mutatkozó különbségeket. Ez nemcsak a fejlesztési együttműködés keretére, hanem a gazdasági együttműködési megállapodás tárgyalásaira is vonatkozik. Az egész régióra kiszámított középértékek nem rejthetik el a valós különbségeket Haiti és a Bahamák között.
Különösen a régió hátrányos helyzetű államai számára kell különleges és kiegészítő törekvéseket meghatározni annak érdekben, hogy ne kerüljön veszélybe a keretprogram hatékonysága. Haiti esetében egy teljesen önálló koncepcióra van szükség.
Kifejezetten utalni kell az értékelő jelentés 7. ajánlására, az ENSZ kis fejlődő szigetállamok (SIDS) hálózata alapelveinek figyelembevételére és egy tanulmány elkészítésére arról, hogy milyen hatásai vannak a kereskedelem liberalizációjának és a globalizációnak az ilyen államok fenntartható fejlődésére.
A partnerség történelmi vetületei
A Bizottság jelentésében szó szerint ez áll:
„Az EU és a Karib-térség hagyományosan szoros kapcsolatban áll egymással, amely elsősorban a történelemi örökségen, a közös értékeken, a gazdasági és kereskedelmi együttműködésen alapszik. A Karib-térség elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Hollandia általi gyarmatosítása egészen a 17. századig nyúlik vissza.”
A gyarmatosítás történetének egy ilyen eufemisztikus leírását 2006-ban tulajdonképpen már nem szeretnénk olvasni egy európai bizottsági dokumentumban.
Helyes lenne annak megemlítése, hogy a régió a mai napig nem kapott kárpótlást a rabszolgaságért, az emberek elhurcolásáért, a bennszülött lakosság kiirtásáért és a régió erőforrásainak kifosztásáért, amely Európa felemelkedését alapozta meg. Helyes lenne annak megemlítése, hogy éppen a gyarmati rendszer felszámolásának időszaka az, amikor adókból finanszírozott preferenciarendszer keretében biztosították a cukor, a banán és a rum Európába szállítását, és ez vezetett azokhoz a monokultúrákhoz és függőségi viszonyhoz, amelyek miatt most olyan fontosak a régió mezőgazdasági térségeinek diverzifikációjára irányuló erőfeszítések.
Nem utolsósorban ennek ismeretében kellene az Európai Uniónak kötelességet éreznie aziránt, hogy fokozottabb mértékben nyújtson szerkezetátalakítási segélyt a mezőgazdasági üzemek számára, különösen az élelmezésbiztonságra és a megújuló energiaforrások fokozottabb használatára irányuló stratégiák bevonásával.
Egységes karibi piac és gazdaság
A regionális integráció elemeként üdvözölni kell az egységes karibi piac és gazdaság létrejöttét, amelyet a CARICOM államok nagy része önállóan határozott el és hozott létre. Szintúgy üdvözölni kell az Európai Unió tervét, hogy segítséget nyújt ennek a térségnek a fel- és kiépítésében. Az egységes karibi piaccal és gazdasággal a Karib-térségnek egy olyan eszköz áll rendelkezésére, amely elő fogja mozdítani a régión belüli kereskedelmet.
Különösen mindezek tudatában kellene az EU-nak az EPA-tárgyalásokon arra figyelnie, hogy az újonnan létrehozott gazdasági térséget ne veszélyeztesse túlságosan nagy külső liberalizációs terhekkel, nem beszélve arról, hogy a beruházási biztonságot érintő külső rendelkező záradékokkal ne kérdőjelezze meg a helyiek ennek létrehozásában vállalt felelősségét és önállóságát.
A Bizottság kijelentése, amely szerint az EPA-folyamat teremt elsőként szabályozott keretet a Karib-térség számára, figyelmen kívül hagyja az egységes karibi piac és gazdaság már létrehozott szabályrendszerét, és ebben a kontextusban arrogánsnak tűnik.
A térség más szereplői
A Karib-térségben más szereplők tevékenységeinek és érdekeinek igen rövid leírását és értékelését a II. függelékben általánosan inkább a bizalmatlanság jellemzi, mint a lehetséges kapcsolódási pontok keresése és a koherencia megteremtése. Annak belátása, hogy mindkettő mennyire fontos az Európai Unió és tagállamainak segítségének összehangolásánál, igaz az Európán kívüli szereplők kapcsán is, mint pl. Brazília, Kína, Kanada vagy Venezuela. A CARICOM/CARIFORUM vezetésével és az AKCS bevonásával létre kell hozni egy fórumot, hogy ezeknek a különböző szereplőknek a tevékenységét összhangba lehessen hozni az EU és tagállamainak tevékenységével.
Kuba
Az időközben 10 éves, az EU és Kuba közötti kapcsolatra vonatkozó EU-álláspontra való egyszerű hivatkozással a Bizottság és a Tanács egy lehetőséget mulaszt el. Nem kerülnek kiértékelésre sem Franciaország és Spanyolország korábbi kétoldalú együttműködési tapasztalatai, sem pedig a belga kormányzat aktuális tapasztalatai, és nem méltatják a Kuba és a régió más országai és a régión kívüli térségek közötti fejlesztési együttműködés jelentőségét sem. Nem említik meg az összes karibi partnerállam azon kívánságát, hogy az Egyesült Államok az egész régió számára káros Kuba elleni embargója szűnjön meg.
A Bizottság elmulasztja elemezni a kubai fejlesztési együttműködésnek azokat a különösen sikeres koncepcióit, amelyek pl. az orvosi ellátás területén Kubának folytonosan növekvő tekintélyt kölcsönöznek szomszédai körében, de azokon kívül is, és tanulni ezekből a tapasztalatokból.
Az EU-t, amely saját felelősséggel rendelkezik a Kubával való kapcsolatainak fejlesztését illetően, itt az a veszély fenyegeti, hogy átalussza a régió politikai klímaváltását, és elmulasztja annak lehetőségét, hogy bekapcsolódjon egy olyan párbeszédbe, amelyben olyan vitás témákat is építő módon lehet megszólaltatni, mint az egyéni politikai jogok gyakorlása, az információszabadság és a halálbüntetés.
A Bizottság által leírt „nyitott kapu” elve alapvetően üdvözlendő egy politikai párbeszéd esetében, de mégsem kielégítő, hiszen szigorúan az 1996-os közös álláspontra hivatkozik, és ezzel tulajdonképpen csak humanitárius segítségnyújtást tesz lehetővé. A jobbik lehetőség ebből a szempontból az együttműködéshez és a párbeszédhez való visszatérés. Például szolgálhat Kanada, amely Kuba-politikáját már régóta a konstruktív elkötelezettség alapelve szerint alakítja.
Környezetvédelem
A környezetvédelem fontos kérdéseiben való együttműködés felvétele a fejlesztési együttműködésbe korlátlanul támogatandó.
Hozzá kell azonban fűzni annak ismeretét, hogy a globális klímaváltozás következtében az időjárási katasztrófák gyakorisága és ereje a régióban még tovább fog növekedni. Az EU-nak tehát magára kellene vállalnia azt a kötelességet, hogy ne csak az újjáépítésben segítségen mindig egy érintett térségnek, hanem erőteljesen csökkentse saját emissziójának mértékét. Ezen kívül olyan technológiatranszferre van szükség, amelynek segítségével a Karib-térség sikeres regionális fejlődése nem vált ki egyúttal ezzel megegyező ütemben növekvő emissziós terhelést a világ éghajlatára.
A bizottsági dokumentumban hiányzik ezenkívül az a szempont, hogy a karibi partnerrégió szigetállamait a tenger vízszintjének emelkedése különösen és különleges módon veszélyezteteti.
Fiatalok
Az Európai Unió és tagállamainak az a szándéka, hogy az EU-LAK csúcstalálkozót követően „kiemelt figyelmet szán a közös felsőoktatási térség megteremtésnek Európa, Latin-Amerika és a Karib-térség között”, egy fontos és ígéretes kezdeményezés.
A kezdeményezés azonban a karibi ifjúságnak csak korlátozott részéhez fog elérni. Mivel a lakosság 60%-a 30 év alatti, a fejlesztési együttműködésnek jelentősen nagyobb mértékben kellene ehhez a generációhoz igazodnia, és a fiatalok magas számát lehetőségként kellene kezelnie. A tartós szegénység miatti elkeseredettség és a jövőkép hiánya ellenkező esetben veszélyeztetheti a társadalmi kohéziót. Belátható időszakon belül nem lehetséges ezeknek a fiatalok tömegeit egyetemi végzettséghez segíteni, ezért sürgősen szükség van arra, hogy a gazdasági fejlesztési stratégiák esetében az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők számára is megteremtsük a munkaerőpiacra lépés lehetőségeit.
A Bizottság stratégiája a fiatalkorú munkanélküliség témáját sajnos nem foglalja magában.
Fenntartható turizmus
A Bizottság joggal állapítja meg, hogy a természeti szépség a régió legnagyobb kincseihez tartozik, és a fenntartható turizmus kiépítése valódi lehetőséget rejt magában. Ez a fenntarthatóság azonban nem vonatkozhat egyedül a környezetre. Az olyan idegenforgalmi ágazat, amelyben csak nagy külső befektetők és hotelláncok építik és üzemeltetik a szállodákat, majd a profitot ismét kiviszik az országból, nem nevezhető fenntarthatónak. Ez a fajta idegenforgalom a belföldi lakosságot cselédsorba alacsonyítja le.
Az Európai Beruházási Bank és más intézmények támogatásainak ezért sokkal erőteljesebben a belföldi gasztronómiai és idegenforgalmi ágazat kiépítésére kell irányulniuk.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az EU-karibi partnerség a növekedésért, stabilitásért és a fejlődésért | |||||||||
|
Eljárási szám |
||||||||||
|
Felelős bizottság |
DEVE | |||||||||
|
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
INTA |
|
|
|
| |||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
INTA |
|
|
|
| |||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| |||||
|
Előadó(k) |
Gabriele Zimmer |
| ||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| ||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
29.5.2006 |
|
|
|
| |||||
|
Az elfogadás dátuma |
30.5.2006 | |||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ - 0 |
25 1 0 | ||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Margrete Auken, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Thierry Cornillet, Michael Gahler, Hélène Goudin, Glenys Kinnock, Gay Mitchell, Luisa Morgantini, José Javier Pomés Ruiz, Horst Posdorf, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, Mauro Zani | |||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Milan Gaľa, Ana Maria Gomes, Alain Hutchinson, Linda McAvan, Manolis Mavrommatis, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Zbigniew Zaleski, Gabriele Zimmer | |||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
María Isabel Salinas García | |||||||||
|
Benyújtás dátuma |
15.6.2006 | |||||||||
|
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre) |
| |||||||||