JELENTÉS a jövő európai szociális modelljéről
13.7.2006 - (2005/2248(INI))
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: José Albino Silva Peneda, Proinsias De Rossa
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a jövő európai szociális modelljéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az „Európai értékek a globalizált világban” című, 2005. október 20-i bizottsági közleményre (COM(2005)0525),
– tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetére,[1]
– tekintettel az Európai Szociális Chartára,
– tekintettel az Európai Tanácsnak a pénzügyi tervvel és a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó intézményközi megállapodás megújításával kapcsolatos álláspontjáról szóló, 2006. január 18-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákról szóló egyezményeire,
– tekintettel a szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló, 2006. március 15-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a magas szintű szakértői csoportnak a 2004 májusában kibővült Európai Unió szociálpolitikájának jövőjéről szóló jelentésére,
– tekintettel a 2006-2010 közötti időszakra vonatkozó szociálpolitikai programról szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0033),
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió szociálpolitikájának fenntartható finanszírozásáról szóló belső munkadokumentumára (SEC(2005)1774),
– tekintettel az ifjúságot érintő európai szakpolitikákról szóló bizottsági közleményre (Napirenden az európai fiatalokat foglalkoztató kérdések: az európai ifjúsági paktum végrehajtása és az állampolgári szerepvállalás ösztönzése, COM(2005)0206),
– tekintettel az Európai Bizottságnak a 2004-es európai szociális helyzetről szóló munkadokumentumára (SEC(2004)0636),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0238/2206),
A. mivel az európai szociális modell közös értékrendet tükröz, amely a béke, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség, a szolidaritás, a szabadság és a demokrácia megőrzésére, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására épül,
B. mivel az európai szociális modell egyik sarokköve a szociális gazdaság vagy harmadik pillér,
C. mivel az utóbbi 60 évben ez a közös értékrend lehetővé tette, hogy a növekvő EU a nagyobb gazdasági jólét és társadalmi igazságosság térségévé fejlődjön,
D. mivel, annak ellenére, hogy a tagállamok szociális rendszerei eltérőek és ezen értékeket is különböző módon érvényesítették, a tagállamok közös célja, hogy aktív kölcsönhatásokon alapuló egyensúlyt teremtsenek a gazdasági növekedés és a társadalmi szolidaritás között, és ez a szándék tükröződik az európai társadalmi modellben mint eltérő rendszerekben érvényesülő egységes értékrendben,
E. mivel a tagállamok és az EU kiemelten fontosnak tartják az európai szociális modellben érvényre jutó értékek megőrzését, amint erről a társadalmi fejlődést a fenntartható fejlődés egyik pilléreként meghatározó lisszaboni stratégia célkitűzéseiben is tanúságot tettek,
F. mivel nyilvánvalóan szükség van az európai szociális modell korszerűsítésére és fejlesztésére, hogy választ tudjunk adni a demográfiai változásokra, megfeleljünk a globalizáció kihívásának, és növelni tudjuk az emberi erőforrások gyors technológiai fejlődéshez való alkalmazkodóképességét a társadalmi integráció, a társadalmi igazságosság hatékonyabb megvalósítása és a szegénység felszámolása érdekében,
G. mivel az európai szociális modellnek olyan intézkedésekről kell gondoskodnia, amelyek megfelelnek a fokozott migrációval és bevándorlással járó kihívásnak, illetve kezelhetővé teszik ezek társadalmi kohézióra gyakorolt hatásait,
H. mivel az európai szociális modell reformja, öltsön bármilyen formát is, nem történhet a lényegét jelentő értékek rovására,
I. mivel az európai szociális modell egyik központi üzenete a munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bér,
J. mivel az erőteljesebb gazdasági növekedés rendkívül fontos az európai szociális normák fenntarthatóságához, a szociális normák pedig a fenntartható növekedés alaptényezői,
K. mivel a megfelelő jövedelem alapvető fontosságú a társadalmi integráció és a társadalomban való aktív részvétel, valamint a méltóságteljes élet szempontjából,
L. mivel a szociálpolitika, amennyiben megfelelően van felépítve, nem költségnek tekintendő, hanem inkább produktív tényezőnek az EU gazdasági növekedésében, nemcsak a termelékenység és a versenyképesség fokozása, hanem a társadalmi kohézió megteremtése, a polgárok életszínvonalának emelése, valamint az alapvető jogok érvényesíthetősége és az egyenlőség a biztosítása révén, ezáltal fontos tényezővé lépve elő a társadalmi béke és politikai stabilitás megőrzése szempontjából, amely nélkül azonban nem képzelhető el tartós gazdasági fejlődés,
M. úgy véli, hogy e szociálpolitikáknak jobban el kell ismerniük, hogy a munkaadók többsége kis- és középvállalkozás, és hogy ezek foglalkoztatják a munkavállalók többségét,
N. mivel az általános érdekű szolgáltatásokat és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat elsőként az Amszterdami Szerződésben ismerték el határozottan mint a tagállamok társadalmi és területi kohézió megteremtését célzó stratégiájának alapelemeit, és mint olyan területeket, amelyek meghatározásának és finanszírozásának joga továbbra is a tagállamokat illeti meg, és ezt az álláspontot a javasolt Alkotmányszerződés is megerősítette, amely egyértelműbb jogalapot nyújtott az e területen kialakítandó európai keretszabályozás számára,
O. mivel az európai szociális modell gondolata a javasolt Alkotmányszerződésben is tükröződik, és azt az egyenlőség, a szolidaritás és a megkülönböztetésmentesség elvei is alátámasztják,
P. mivel a tagállamoknak követniük kell a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2006–2010 közötti időszakra szóló ütemtervet (COM(2006)0092), valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló európai egyezményt, és nemzeti jogukba maradéktalanul át kell ültetniük a megkülönböztetésmentességre vonatkozó meglévő közösségi jogszabályokat,
Q. mivel az EU kereskedelmi tevékenységével képes – kedvező vagy kedvezőtlen irányban – befolyásolni a világ számos más országának gazdaságát, mind a WTO-ban betöltött szerepe, mind a kevésbé fejlett régiók és országok viszonylatában kialakított kereskedelmi feltételek és megállapodások révén,
R. mivel a közös európai preferenciákra és világszerte elfogadott értékekre épülő kereskedelempolitika, valamint az oktatási, alapvető munkahelyi és környezeti normák, illetve az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás normájának ösztönzését célzó segélypolitika végrehajtása hozzájárul az EU politikai érdekérvényesítő erejének növeléséhez a nemzetközi intézményekben,
Az európai szociális modell reformja
1. hangsúlyozza, hogy szükség van az európai szociális modellben megjelenő értékek, vagyis az egyenlőség, szolidaritás, egyéni jogok és felelősségek, megkülönböztetésmentesség és újraelosztás, illetve a kiváló minőségű közszolgáltatások minden polgár számára azonos szintű hozzáférhetősége, valamint az eddig elért magas szintű szociális normák megőrzésére és továbbfejlesztésére;
2. nyomatékosan emlékeztet arra, hogy csak egy gazdasági és társadalmi kohézióra épülő és közös értékeit védő EU lehet elég erős ahhoz, hogy érdekeit megvédje;
3. meg van győződve arról, hogy nem kerülhető el a gazdasági és szociális rendszerek sürgős reformja ott, ahol ezek nem felelnek meg a hatékonyság és a szociálisan fenntartható fejlődés feltételeinek, illetve képtelenek megbirkózni a demográfiai változások, a globalizáció és az informatikai forradalom kihívásaival;
4. mély csalódottságának ad hangot az EU jelenlegi növekedési rátája miatt, ami rendkívüli módon megnehezít minden strukturális reformot;
5. tudatában van az uniós polgárok között a munkanélküliség – különösen a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség –, a kirekesztés, a szegénység, a munkaerő-piaci bizonytalanság és a szociális biztonsági rendszerek esetleges összeomlása kapcsán széles körben megfogalmazódó aggodalmakkal;
6. úgy véli, hogy az Európai Uniónak célul kell kitűznie a minőségi munkahelyekhez való egyenlő hozzáférés biztosítását azon térségekben, ahol a demográfiai változások és a munkanélküliség bizonyos csoportokat aránytalanul sújt;
7. úgy véli, az EU megerősített elkötelezettsége egy szociális Európa felépítése iránt különösen fontos eszköz ahhoz, hogy a polgárok újra bizalommal legyenek az EU-projekt irányában, amely munkahelyeket, növekedést és jólétet teremt;
8. teljes tudatában van annak, hogy a foglalkoztatás és szociálpolitika nagyrészt nemzeti hatáskörben marad, azonban hangsúlyozza, hogy a Szerződésekben foglaltak szerint az EU is rendelkezik hatáskörökkel e területen, és az EU-nak ki kell dolgoznia egy erősebb gazdasági és szociális keretet, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok saját gazdasági, társadalmi és politikai körülményeiknek megfelelő nemzeti szintű reformokat hajtsanak végre;
9. kéri a Bizottságot, hogy a belső piac teljes megvalósítása érdekében tegyen további kezdeményezéseket, hiszen ez – maradéktalan megvalósulása esetén – gazdasági növekedést és versenyképességet eredményez majd, ugyanakkor vegye figyelembe azt, hogy ki kell zárni minden olyan versenyt, amely a szociális, fogyasztói vagy környezeti feltételek romlásához vezet;
10. támogatja a Bizottság erőfeszítéseit az európai vállalkozások létrehozásának ösztönzésére és sikerük elősegítésére, különös tekintettel a KKV-kra, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az EU gazdaságához, és a magánszektorban dolgozók nagy többségét foglalkoztatják;
11. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot a lisszaboni stratégiában kezdetben megfogalmazott „egyenlő oldalú háromszög” tiszteletben tartására, és egy olyan megközelítés kidolgozására, amely jobb egyensúlyt teremt a gazdasági koordináció, illetve a foglalkoztatási és szociális védelmi politika között;
12. kifejezi csalódottságát amiatt, hogy sok tagállam távol áll a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérésétől, ezért ismételten felhívja a tagállamokat az átdolgozott lisszaboni stratégia ütemtervének teljes körű végrehajtására, mivel ez az egyetlen fenntartható módja a gazdasági növekedés és a nagyobb versenyképesség elérésének, valamint annak, hogy több és jobb munkahelyet teremthessünk; kiemelten kéri a tagállamokat a foglalkoztatás – különösen a nők és a fiatalok foglalkoztatása –, a kutatás-fejlesztés, a gyermekgondozás és az élethosszig tartó tanulás területén meghatározott célok elérésére; a lisszaboni stratégia célkitűzéseit olyan minimális céloknak tekinti, amelyek alapvető fontosságúak, ha a tagállamok végre akarják hajtani a szükséges strukturális reformokat;
13. javasolja, hogy a tagállamok mélyítsék el az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a megerősített nyílt koordinációs módszer révén, ezáltal biztosítva egy hatékony politikai döntéshozatali eszközt a foglalkoztatás, a szociális védelem, a társadalmi kirekesztés, a nyugdíjak és az egészségügy területén; hiszi, hogy a nyílt koordináció módszere növelné a parlamentek, a szociális partnerek és az érintett szervezetek szerepét;
14. felhívja a Bizottságot, hogy tegye demokratikusabbá a nyílt koordinációs módszert, biztosítva, hogy ne csak az Európai Parlament, hanem a nemzeti országgyűlések is teljes szerepet játszhassanak a tagállamok kormányai elé kitűzött célok meghatározásában és azok megvalósításában;
15. hangsúlyozza nyilvános kampányok indításának fontosságát azon reformcélok alapjainak bemutatására és egyeztetésére, amelyekben az EU intézményei, a nemzeti kormányok, állami szervek, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek egyaránt tevékeny szerephez jutnak;
16. ismételten kifejezi támogatását az európai alkotmányt létrehozó szerződésről szóló 2005. január 12-i állásfoglalás[4] és a Bizottság demokráciát, párbeszédet és vitát ösztönző „3D” kampánya vonatkozásában; kéri a Bizottságot, hogy az Alkotmányszerződés tervezetében meghatározott szociális záradéknak megfelelően hatásvizsgálataiba illessze be a szociális dimenziót;
17. felkéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a szociális gazdaságot, és adjon ki közleményt az európai szociális modell ezen alappillérére vonatkozóan;
A reform finanszírozása
18. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre reformokat a tagállami szociális rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a már megszerzett jogok, a kölcsönös támogatás és a generációk közötti szolidaritás sérelme nélkül, és figyelembe véve a változó társadalmat és munkaerőpiacot, a demográfiai változásokat, a globalizációt és a technológiai fejlődést; kiemeli, hogy a legsikeresebb tagállamok némelyike már véghezvitt ilyen reformokat szociális rendszerük fenntarthatóságának és hatékonyságának megőrzése mellett; ennélfogva úgy véli, hogy összehasonlító elemzést kell készíteni a már végrehajtott reformokról a még végrehajtásra váró reformok SWOT (erősségek, gyengék, lehetőségek és veszélyek) elemzései mellett; hangsúlyozza a kiválóság támogatásának jelentőségét, többek között a helyes gyakorlatok összegyűjtésével;
19. tudatában van annak, hogy egyes tagállamokban a szociális rendszerek felé fizetett jelenlegi járulékok nem elegendőek egy olyan rendszer működtetéséhez, amely megfelel a polgárok elvárásainak; úgy véli, a tagállamoknak – a szolidaritás elvének tiszteletben tartása mellett – össze kellene hangolniuk az ilyen rendszerek finanszírozására szolgáló alternatív megoldásokkal kapcsolatos elgondolásokat, amelyek támogatnák a dinamikus reformokat, ugyanakkor nem befolyásolnák kedvezőtlenül a béreket, például a vállalatok által teremtett hozzáadott érték kiaknázásával;
20. felszólít a tagállamok adópolitikáinak jobb összehangolására a káros adóverseny elkerülése, a szociális védelem fenntartható finanszírozásának biztosítása és a foglalkoztatás szempontjából kedvezőbb adópolitika kialakítása céljából; megjegyzi, hogy a tőkeadók és a fogyasztói adók kulcsa az elmúlt 30 évben általánosságban változatlan maradt, míg a munkaerőre vonatkozóan megállapított tényleges adókulcsok ugyanezen időszakban emelkedtek, javasolja, hogy a tagállamok összehangoltan mérlegeljék az adórendszerek fejlesztésének lehetőségeit az Unióban, mivel az ilyen jellegű adóreformok elősegítenék a tagállami szociális rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát;
21. hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió figyelembevételéhez szükség van a strukturális alapok és a kohéziós alap megerősítésére, és felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyabban használják ki az olyan EU-forrásokat a nemzeti reformok társfinanszírozására, mint az európai strukturális alapok; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi keretről a közelmúltban született megállapodás nyilvánvalóan kevés a kohéziót, az oktatást és képzést, az élethosszig tartó tanulást, a mobilitást és a szociális párbeszédet támogató programok megfelelő finanszírozásához;
22. hangsúlyozza, hogy a felmerülő reformterveket a tagállamok költségvetési mozgásterével összefüggésben kell megvizsgálni, ugyanakkor jelzi, hogy az átdolgozott Stabilitási és Növekedési Paktum a korábbinál szélesebb körű lehetőségeket kínál a szociális beruházások terén;
Általános érdekű szolgáltatások és általános gazdasági érdekű szolgáltatások
23. emlékeztet arra, hogy az általános érdekű szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások az európai szociális modell alapelemei, és alapvető fontosságúak a valamennyi polgárnak egyformán biztosított egészségügyi, oktatási, tömegközlekedési, víz- és energiaellátási szolgáltatás szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legsürgősebben terjesszen elő keretirányelvre irányuló javaslatot e szolgáltatásokkal összefüggésben; kulcsfontosságúnak tartja, hogy a szociális rendszerek megújítása során tartsák tiszteletben az általános érdekű szolgáltatásokat és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, mivel azok kiemelt szerepet játszanak nemcsak a polgárok életminőségének, hanem a vállalkozások hatékonyságnövelési képességének, valamint a jó minőségű munkaerőhöz való hozzáférésének javításában is;
24. tudomásul veszi, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően kellő figyelmet kell fordítani az új családtípusokra, és szélesíteni kell az olyan szociális szolgáltatások skáláját, mint az elérhető gyermekgondozás, a különleges gondozást igénylők és a fogyatékkal élők ellátása és az idősek hosszú távú gondozása; ugyanakkor fokozott konzultációt kell fenntartani a helyi szociális partnereknek a közép- és hosszú távú tervezésbe történő bevonásával;
Szociális párbeszéd
25. emlékeztet arra, hogy a szociális párbeszéd különböző megnyilvánulási formái a tagállamok hagyományainak alapvető elemét képezik, és hogy a szociális rendszer bárminemű sikeres reformjához – a nemzeti szokásoknak és gyakorlatoknak megfelelően – szükség van az összes érintett, különösen a szociális partnerek bevonására; felhív a szociális párbeszéd valamennyi – nemzeti és európai – szinten történő megújítására és az európai szintű háromoldalú párbeszéd szerepének növelésére;
26. elismeri, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége pozitív szerepet játszhat a társadalmi kohézió előmozdításában a vállalatok magatartásának a helyi közösség mindennapi életére gyakorolt befolyása, valamint a vállalatok érdekeltek előtti elszámoltathatóságának növelése révén; a felelős vállalati magatartás ösztönzése céljából javasolja a társadalmi és környezetvédelmi beszámolási követelmények, valamint a közbeszerzéshez hasonló közpolitikai intézkedések alkalmazását;
Emberi erőforrások
27. kitart amellett, hogy a szociális rendszerek korszerűsítésének központi elemeként a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt a munka- és életkörülmények javítását és az emberi erőforrások fenntartható fejlesztését célzó konkrét programok és kezdeményezések létrehozásában, például a jobb egészségügyi ellátásra vonatkozó célok és normák meghatározásában;
28. széles körű vitára hív fel az elfogadható szintű nyugdíjhoz való egyetemes jog tekintetében; elismeri, hogy félelmek alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a több országban megkezdett nyugdíjreformok növelni fogják a szegénységben élő nyugdíjasok számát; kiemeli, hogy sürgető szükség van az idősebb munkavállalók folyamatos foglalkoztatását, illetve munkaerőpiacra való visszatérését előmozdító és lehetővé tevő ösztönző fellépésre, valamint egyenlő hozzáférésre és nagyobb rugalmasságra a nyugdíjtervek kiválasztása terén; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a demográfiai változásnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára és a nyugdíjasok anyagi helyzetére gyakorolt kedvezőtlen hatása következtében kialakuló problémák megoldására irányuló nemzeti erőfeszítéseket, és hogy eredményesebben ellenőrizze a meglévő, az életkorhoz kapcsolódó megkülönböztetés elleni intézkedések végrehajtását;
29. felhívja a figyelmet a nők helyzetére, akiknek nyugdíjjogosultsága nem csorbulhatna a családi állapotuk miatt, vagy azért, mert szülés vagy szülői szabadság, illetve gyermekgondozási szabadság miatt nem folytonos a foglalkoztatásuk;
30. elismeri a rugalmas biztonságot („flexicurity”) nyújtó rendszerek előnyeit, amelyet a tagállamoknak a saját körülményeiknek megfelelően át kell venniük annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók a mobilitás és/vagy a szakmai készségek munkahelyi képzés és egész életen át tartó tanulás segítségével történő fejlesztése révén megtarthassák munkahelyüket, illetve munkahelyet találhassanak; e rendszereket olyan eszközöknek tekinti, melyek elősegítik a munka és a családi élet, valamint a munkára és az egész életciklusra vonatkozó elképzelések összeegyeztethetőségét;
31. üdvözli a globalizációs kiigazítási alap létrehozását, mint az Európai Szociális Alap lehetséges kiegészítését, valamint a tagállamok nemzeti, regionális és helyi szintű erőfeszítéseit a munkavállalók átképzéséhez és új munkahely találásához nyújtott külön támogatásra;
32. emlékeztet arra, hogy a nemek és fajok közötti egyenlőség és megkülönböztetésmentesség elvét következetesen bele kell foglalni a szociális politikákba az EK-Szerződés 13. cikke értelmében, amely jogalapot biztosít a nemi, faji vagy etnikai, vallási vagy hitbéli alapokon történő, valamint fogyatékossághoz, életkorhoz vagy szexuális beállítottsághoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés elleni fellépéshez; úgy véli, hogy az integrációval kapcsolatban kialakuló EU-politikák tulajdonképpen a szociálpolitika kézzelfogható formáját testesítik meg, amelyet fejleszteni kell; meggyőződése, hogy ha mindenki – nők, férfiak, kisebbségek és bevándorlók – számára biztosítjuk a társadalomba való megfelelő beépülést, az a társadalom javára szolgál, és társadalmi előnyökkel jár a kohézió és a munkahelyre való felkészültség szempontjából;
Szociális védelem
33. hangsúlyozza, hogy a szociális védelmi rendszereknek hatékonyan működve el kell érniük a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzése és az ezek elleni küzdelem terén kitűzött célokat, különös tekintettel a szegénységcsapdák kiküszöbölésére;
34. úgy véli, hogy a foglalkoztatás a társadalmi integráció megvalósításának meghatározó eszköze; ezért olyan reformokra szólít fel, amelyek keretében az állam a közpénzek egy részét a foglalkoztatottak és a munkába visszatérők arányának növelésére fordítja, és amelyek a szegénységcsapdák és a társadalmi kirekesztés más formáinak felszámolása révén ösztönzik a munkavállalást, valamint sürgősségi kérdésként foglalkoznak azon nők és egyes etnikai kisebbséghez tartozók tömegével, akik munkanélküliek, és akik közül sokan társadalmi és/vagy strukturális akadályokkal szembesülnek a munkaerőpiacra való bejutáskor; szükség van ezen kívül az etnikai kisebbségi közösségekben élő nők és a bevándorló nők egyedi nehézségeinek tanulmányozására és orvoslására;
35. elismeri, hogy az ún. „flexicurity” megközelítés, amely megfelelő szociális védelmi mechanizmusokat hoz létre és tart fenn, a tisztességtelen elbocsátásokkal szembeni hatékony védelemhez hasonlóan a rugalmasság nélkülözhetetlen előfeltétele;
Külpolitikai dimenzió
36. újólag megerősíti, hogy az EU csak akkor lesz képes sikerrel megvédeni érdekeit a nemzetközi színtéren, ha meg tudja őrizni gazdasági és társadalmi kohézióját;
37. elismeri, hogy pozitív hatásai ellenére a globalizáció gazdasági és társadalmi kiegyensúlyozatlanságot eredményez, ezáltal mély aggodalmat ébreszt az európai polgárokban, különösen a magas munkanélküliségi ráta jellemezte tagállamokban és a vállalatok áttelepülése által leginkább érintett régiókban; felhívja a tagállamokat, hogy ennek megfelelően hajtsák végre a szükséges reformokat, melyek révén az EU világviszonylatban is vonzó lehetőség maradhat, értékes termékekkel és szolgáltatásokkal;
38. hangsúlyozza, hogy az EU-nak minden kereskedelmi és fejlesztési tárgyalás és megállapodás során magabiztosan érvényesítenie kell a szolidaritást és a társadalmi igazságosságot mint hagyományos szociális értékeit;
39. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fogadjanak el politikai fellépéseket a jelentős gazdasági növekedésben lévő harmadik országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) irányában egy olyan fejlődési modell elérése érdekében, amely biztosítja az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság, a munkahelyi és környezeti normák, valamint a társadalmi igazságosság tiszteletben tartását; felhívja az EU-t, hogy segítse elő a gazdasági növekedés és a magas szintű szociális és környezeti normák közötti globális egyensúly kialakítását;
40. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy következetes irányvonalat kövessenek az olyan fórumokon, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az OECD és a multilaterális környezetvédelmi ügynökségek; meggyőződése, hogy különösen az ILO munkáját jobban kellene integrálni a WTO-megállapodásokba, és úgy ítéli meg, hogy az alapvető munkaügyi normákra vonatkozó ILO értékeléseket integrálni kell az EU által képviselt stratégiába a WTO-ban folytatott és egyéb kétoldalú tárgyalások során; felhívja a Bizottságot, hogy kétoldalú megállapodásokon keresztül biztosítsa legalább az ILO-normák betartását, az emberi munkafeltételek szavatolása érdekében;
41. üdvözli az Általános Preferenciarendszer Plusz bevezetését, ami magasabb társadalmi és környezetvédelmi normák elérését célzó kezdeményezéseket ösztönöz, és felszólít arra, hogy ezt a módszert terjesszék ki a kétoldalú kereskedelmi egyezményekre; figyelmeztet arra, hogy a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie a rendszer alkalmazását a szóban forgó normáknak való megfelelés biztosítása céljából;
o
o o
42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL C 310., 2006. 12. 16., 1. o.
- [2] Elfogadott szövegek, 2006. 1. 18., P6_TA(2006)0010.
- [3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0089.
- [4] HL C 247. E, 2005. 10. 6., 88. o.
INDOKOLÁS
Hogyan növelhető az EU polgárainak életszínvonala úgy, hogy az EU közben megőrizze világgazdasági versenyképességét? Hogyan integrálható a gazdasági, a foglalkoztatási és a szociális politika oly módon, hogy ez egyben fenntartható fejlődést és társadalmi kohéziót eredményezzen? Hogyan biztosítható, hogy a növekedés előnyeiből mindenki részesüljön?
Európai szociális modell
Az európai szociális modell mindenek előtt értékekről szól. Bármilyen európai szociális modellt vizsgálunk is, annak alapját mindig az egyenlőség, a szolidaritás és az újraelosztás értékei képezik, elemei között pedig megtaláljuk az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz, valamint egy sor egyéb közszolgáltatáshoz való egyetemes és ingyenes – vagy olcsó – hozzáférést mint állampolgári jogot, amelyek a sikeres modern gazdaság és az igazságos társadalom szegletkövei. Ez az egyik aspektus, amiben a mi európai modellünk különbözik az amerikai modelltől.
Az EU-t fejlett szociális politikák jellemzik (beleértve a szociális védelmet, az egészségügyet, az oktatást és a gondozási szolgáltatásokat), ami a társadalmi kohézió iránti erős elkötelezettséget tükrözi.
A szakértők 4-féle modellt különböztetnek meg (északi, angolszász, kontinentális és mediterrán), melyek között vannak különbségek (a védelem szintje és az egyéni kezdeményezéseknek szánt mozgástér terén) és közös vonások.
A 25 tagállam ugyanazokat az értékeket vallja, és egyformán célul tűzte ki a kiváló gazdasági teljesítmény, a versenyképesség és a társadalmi igazságosság egyidejű megvalósítását. E közös célkitűzéseket azonban különböző eszközökkel igyekeznek elérni. E nemzeti modellek hosszú és összetett történelmi folyamatok során alakultak ki.
A társelőadók azon az állásponton vannak, hogy fontos elismerni mind az értékek egységességét és a tagállamok rendszereinek különbözőségét.
Az európai szociális modell sikere
Az EU „folyamatban lévő projekt”. Határait és felelősségi köreit még nem határoztuk meg véglegesen. Lehet, hogy az EU demokratikus kormányzása felett folytatott vita és annak fejlesztése még több generáción keresztül folytatódik. Miközben az egyesült Európa megteremtésére irányuló kezdeményezés elsődleges célja annak megelőzése volt, hogy Európai országai között valaha is egy újabb háború robbanjon ki, a mögöttes szándék nyilvánvalóan az európai népek és a környező világ jólétére irányult.
A kudarcok, és a reformok szükségessége ellenére fontos hangsúlyozni az európai szociális modell sikerét. Világszerte elismert az általa biztosított magas életminőség. Az EU modellt más országok, régiók (közel-kelet) és szervezetek (Mercosul, Asean) a siker példájaként említik.
Jóllehet az Unióban több mint 80 millió aktív életszakaszában lévő ember van munka nélkül, és több mint 70 millió férfit, nőt és gyermeket mai nap is veszélyeztet a szegénység, az EU tagság nagyban előmozdította a tagállamok általános gyarapodását, valamint politikai, társadalmi és gazdasági stabilitását.
Kihívások
Egyértelműbb, mint valaha, hogy az EU létrehozása és továbbfejlesztése mögött húzódó érvrendszert újra kell definiálni, hogy az tükrözze a mai politikai, gazdasági és társadalmi valóságot. Ez különösen igaz akkor, amikor a technológiai forradalom megváltoztatja a munkát és a munka során kialakuló társadalmi kapcsolatokat, és Európa népességének fokozatos elöregedése kihívást jelent a világpiacon való élénk európai jelenlét fenntartása szempontjából.
Ami a demográfiai változásokat illeti, Európa számára máig ismeretlen problémákkal néz szembe. 2030-ban az EU-ban 18 millió fiatallal kevesebb lesz, mint ma, 2050-re pedig 60 millióval lesz kisebb a népessége a mainál.
2005 és 2030 között 40 millióval nő a 65 év felettiek száma, elérve a népesség 52,3%-át, miközben a 15 és 64 év közöttiek száma 6,8%-kal csökken (- 21 millió fő).
Az inaktív személyek (fiatalok, idősek, és más eltartottak) és a munkaképes életkorúak aránya 2005-től 2030-ig 49%-ról 66%-ra emelkedik.
Ezt a folyamatot két tényező idézi elő.
Az első a várható élettartam emelkedése. 1960 óta a nők várható átlagos élettartama 60-ról 65 évre, a férfiaké 64 évre emelkedett. Ebből következően 2050-re a 80 év felettiek száma 180%-kal nő.
A második tényező a születési arány csökkenése. Európában az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a népszaporulat. Miközben a népesség jelenlegi szintjének fenntartásához szükséges születési arány 2,1 gyermek/nő, 2003-ban az EU-ban az egy nőre eső születések száma átlagosan 1,48 volt.
E fejlemények súlyos következményekkel járnak a gyarapodásra és a generációk közötti kapcsolatokra nézve.
További kihívást jelentenek az európai rendszernek a globalizáció és a technológiai forradalom különféle hatásai, ami könnyebbé és pénzügyi értelemben vonzóvá teszi a vállalatok számára a termelés áthelyezését olyan országokba, ahol alacsonyabbak a bérek, és amelyek esetleg kevésbé fejlettek a munka- és fogyasztóvédelem, valamint a környezetvédelem terén.
A globalizációnak köszönhetően egyes tagállamokban a gazdasági növekedés aránya jelentősen nőtt, ami hozzájárul a szegénység globális szintű csökkentéséhez.
Más tagállamok számára ugyanakkor nehézséget jelentett ehhez az új helyzethez való alkalmazkodás, ami elmélyítette a polgárokban az irányvesztettség érzését, különösen azon tagállamokban, ahol nagyon magas a munkanélküliség aránya, vagy ahol a migráns munkavállalók és családjaik integrációja sem sikerült.
Reform
A vázolt folyamatok miatt és egyéb okokból is az európai szociális modell reformja ma az egyik legfontosabb kérdés Európában.
A demográfiai változások (öregedés, csökkenő születési arány, növekvő várható élettartam), a technológiai fejlődés, a globalizáció, a feltörekvő új gazdaságok megjelenése, és az állami kiadásokra ezek miatt nehezedő nyomás szükségessé teszik a szociális rendszerek mihamarabbi reformját annak érdekében, hogy e jelenségek produktív szerepet játszhassanak gazdaságunkban.
E reform hatása széles körű: kihat a jogalkotásra, a költségvetésekre, az államigazgatásra, és az ipari kapcsolatokra.
Egyesek nézetével ellentétben, az EU szociális modellje nem a legfőbb probléma az EU-ban. A gondot inkább a gazdasági reformok végrehajtására való hajlandóság hiánya jelenti. Amíg az EU növekedése mindössze 1-2% körül folyik, nem sokat tehetünk, hisz a szociális ellátás romlása csaknem elkerülhetetlennek látszik.
Az EU hozzájárulhat a szükséges reformhoz a belső piac további egységesítése révén, amely rendkívüli lehetőségeket rejt az EU polgárai számára, valamint a növekedés és gyarapodás szempontjából. A belső piacot meg kell erősíteni, mégpedig a befektetések és a pénzügyi tervek 2013-ig tartó jelentős növelése révén, ami elegendő a területi és társadalmi kohézió biztosításához mind a 25 tagállamban, a piacok további liberalizálása, és a személyek szabad mozgásának további előmozdítása révén, oly módon, hogy az ne növelje az árversenyt, és a transzeurópai hálózatok teljes kiépítése révén.
Határozatok
A lisszaboni stratégia a sürgető, átfogó és integrált szociális és piaci reformok kérdésére igyekezett választ adni a kiválóság Európájának létrehozása érdekében, amely képes lenne kezelni e kihívásokat. Később, a 2001. decemberi laekeni nyilatkozat is egyértelműen elismerte az európai projekt újraindításának alapvető szükségességét az új globális környezethez való alkalmazkodás jegyében.
A szociális dimenzió mindkét határozat szerint alapvető feltétele annak, hogy a polgárok támogassák az európai projektet.
Miközben az alkotmányt 15 tagállamban ratifikálták, kettőben népszavazás útján elutasították. Sok vitát váltott ki a dokumentum franciaországi és hollandiai elutasítása, de az azért egyértelmű, hogy a Preambulum, vagyis az Unió célkitűzései, az I. részben kifejtett értékek és célok, valamint a II. részbe integrált Alapjogi Charta nagyjából tükrözi az európai polgárok európaiként való önmeghatározásának mélyen rejlő alapjait.
Ez a jövő európai szociális modelljéről szóló jelentéstervezet a fentiekben leírt feltételeket veszi kiindulási alapul, és felvázolja az európai szociális modellről alkotott elképzelést, valamint azt, hogyan fejleszthető ez az elképzelés a 21. század első éveiben annak a folyamatnak a részeként, amelynek keretében igyekszünk megfelelni az Európa jövőjével és a globális igazságossággal kapcsolatban az európaiakban megfogalmazódó elvárásoknak.
A társelőadók hangsúlyozzák, hogy e reform szándéka szerint nem az európai modell eredményeiről való lemondásról szól, célja inkább az alapvető értékek megtartása az európai modell fenntarthatóságának biztosítása révén.
A modell fenntarthatósága egyrészt a növekedést és munkahelyteremtést célzó stratégia sikerétől, másrészt a modellt érintő reformoktól függ. A reform és a fenntarthatóság alapja a dinamikus, innovációra hangolt és üzletbarát környezet, amely tiszteletben tartja a munka és a családi élet közötti egyensúlyt, és elismeri az emberek biztonságra fenntartott igényét a gyorsan változó társadalmi környezetben.
A fenntarthatóság problémája sokkal koncentráltabb a kontinentális és mediterrán rendszerekben, ami indokolttá teszi, hogy keressük a szociális biztonsági rendszerek finanszírozásának új módjait, mint amilyen a vállalatok által teremtett hozzáadott érték kiaknázása.
Tudnunk kell, hogy Európa versenyképessége és szociális modellje nem ellentétes, hanem sokkal inkább egymástól függő kérdések. A korszerűsítési programot arra az elvre kell építeni, hogy a szociális politika, amennyiben jól van felépítve, a gazdasági növekedést és gyarapodást ösztönző tényező. A tagállamoknak ezért átfogó módon végre kell hajtani a lisszaboni stratégiát, amely egyben a reform felé vezető út is. Sürgősen meg kell tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy Európát versenyképesebbé tegyük, és megteremtsük a valóban tudásalapú társadalmat.
Ebből a szempontból jelentős a „flexicurity” rendszer, amely egy olyan stratégiát rejt, amivel rugalmasabbá tehető a munkaerőpiac, korszerűsíthető a munkaszervezés és a munkakapcsolatok, ugyanakkor növelhető a munkavállalók biztonsága és szociális védelme, megteremthető a munka és a családi élet közötti egyensúly, biztosítható az átképzés és az élethosszig tartó tanulás. Gondoskodni kell a munkaerőpiacon lévő, illetve az oda belépni nem tudó, veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportok szakirányú képzéséről és támogatásáról.
Ez megfelel a lisszaboni stratégiában a foglalkoztatás területén megjelölt három legfontosabb feladatnak, melyek az alábbiak:
- a munkavállalók alkalmazkodóképességének növelése;
- több ember munkaerőpiacra való belépésének ösztönzése, és
- a humántőkébe és az élethosszig tartó tanulásba való befektetések növelése.
Európának nem szabad feladnia nagyra törő szociálpolitikai célkitűzéseit, hanem teljes mértékben ki kell használnia a bennük rejlő potenciált a gazdasági teljesítmény és életminőség javítására.
- a szociális politikák hatékonyságának növelése,
- a szegénységcsapdák és egyéb munkától eltérítő tényezők felszámolása,
- befektetés az emberi erőforrások fejlesztésébe oktatás, szakirányú képzés, fenntartásába egészségügy és aktiválásába aktív munka-erőpiaci politika útján,
- annak biztosítása, hogy a szociális politikák finanszírozási módjai hozzájárulnak a foglalkoztatottsághoz és a növekedéshez, fenntartva a kölcsönös támogatás és a generációk közötti szolidaritás elvét.
Központi fontosságú az oktatás, az egészségügy, a kompetenciák fejlesztése, az élethosszig tartó tanulás és a munkaerőpiachoz való hozzáférést akadályozó tényezők felszámolása. Az emberi erőforrások fejlesztése nemcsak a tudásalapú társadalom felépítése szempontjából létfontosságú, hanem a társadalmi integráció és a polgárok életminőségének javítása szempontjából is döntő. Az emberi erőforrásba és annak aktivizálásába való nagyobb befektetés ugyanakkor a munkaerő minőségi és mennyiségi javulását is magával hozza. Ez pedig elengedhetetlen a növekedéshez, hiszen az egyéni tudás és készségek növelik a termelékenységet, és a társadalom képességét új technológiák kifejlesztésére, és az azokhoz való alkalmazkodásra. A technológiai változások felgyorsulása és elterjedése sürgetőbbé teszi a polgárok ismereteinek naprakészen tartását az élethosszig tartó tanulás révén, ezáltal növelve esélyeiket arra, hogy kezelni tudják az egyre dominánsabban tudásalapú gazdaságok világpiaci versenyéből adódó kihívásokat.
Hasonlóan fontos, hogy az európai polgárok elfogadják a szociális rendszerek reformjának szükséges voltát, és támogassák azt. Az EU intézményei, a tagállamok és az állami szervek által folytatott nyilvánossági kampányoknak szerepet kell játszaniuk a tájékoztatásban, valamint a változásokról a szakszervezetekkel és a civil társadalom képviselőivel folytatott tárgyalásokban. Az európai szociális modell és annak előnyei tökéletes példát nyújtanak az EU polgárainak arra, hogy mit akar számukra nyújtani az EU. A munkahelyek, a gyarapodás és a társadalmi igazságosság fontos ügyek az európai polgárok számára.
Az EU jövőbeli szociális modelljének tükröződnie kell egy olyan rendszerben, amely az egyes tagállami rendszerek legsikeresebb aspektusainak szintézisére épül, miközben teret hagy a nemzeti preferenciák és feltételek számára.
Az Európai Unió szerepe és a tagállamok felelősségi körei
A szociális és foglalkoztatási politikák elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ezért nem szabad alábecsülni az ő felelősségüket e területen. Az Európai Unió azonban fontos szerephez jut a nemzeti politikák pénzügyi támogatása terén, amelyhez felhasználhatja a strukturális alapokat, a lisszaboni folyamat keretében tett politikai koordinációs törekvéseket, a növekedést és munkahelyteremtést célzó integrált iránymutatásokat, valamint a szociális védelem és az oktatás területén alkalmazott nyílt koordinációs módszereket. Növelni kell a nemzeti parlamentek, valamint az Európai Parlament szerepét a nyílt koordinációs módszer végrehajtása terén.
Külpolitikai dimenzió
Az EU szociális modellje a béke motorja volt az EU-ban, és egyben példaértékű modell a világ szemében. Az EU-nak ebben az összefüggésben fel kell vállalnia azt a feladatot, hogy segíti az újonnan feltörekvő országokban a gazdasági növekedés és a magas szintű szociális és környezeti normák közötti globális egyensúly kialakítását.
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (3.5.2006)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a jövő európai szociális modelljéről
(2005/2248(INI))
A vélemény előadója: Emine Bozkurt
JAVASLATOK
A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
– tekintettel a 2006. március 23-i és 24-i Európai Tanács nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra vonatkozó következtetéseire,
– tekintettel a lisszaboni stratégiára és arra a célkitűzésre, hogy a nők munkaerő-piaci részvétele 2010-re elérje a 60%-os arányt, valamint a nemek szempontjából a lisszaboni stratégia jövőjéről szóló, 2006. január 19-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010 közötti ütemtervre,
A. mivel a tagállamoknak követniük kell a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010 közötti ütemtervet,
B. mivel az európai társadalmi modell közös értékkészletet tükröz, amely az egyenlőségen, a társadalmi igazságosságon, a szolidaritáson, a szabadságon és a demokrácián valamint az emberi jogok tiszteletben tartásán alapul,
C. mivel az Európai Unióban jelenleg 19 millióan munkanélküliek, és mivel több mint 65 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt,
1. hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem elvét a Szerződés 13. cikkével összhangban következetesen bele kell foglalni az összes uniós politikába és a tagállamok szociális és gazdaságpolitikáiba, és kéri annak kezdeményezését, hogy e kérdéseket integrált módon közelítsék meg;
2. hangsúlyozza, hogy a bizonytalan munkafeltételekből és a munkahely biztonságának a hiányából adódóan a nőknek nagyon kevés a lehetősége az előmenetelre és szakmai karrier építésére, és ezek erősen befolyásolják általános jólétüket és az életüket alakító választásaikat;
3. hangsúlyozza, hogy a nők aktív, hosszú távú munkaerő-piaci bevonása választ adhat a demográfiai változásból és a globalizációból eredő kihívásokra és segíthet a Lisszabonban megállapított növekedési, versenyképességi és társadalmi kohéziós célkitűzések elérésében; rámutat arra, hogy a munkavállalásra vonatkozó jogok bővítése és a munkakörülmények javítása minden munkavállaló számára, valamint az EU foglalkoztatottsági szintjének növelése pozitív hatással lenne a nőkre és az EU-n belüli gazdasági és társadalmi kohézióra;
4. hangsúlyozza az esélyegyenlőség általános érvényesítésének szükségességét a jövőbeli európai szociális modellben és alkotóelemeiben; rámutat arra, hogy a szociális politikában friss hangsúlyt és új megközelítéseket kell találni; emiatt felhívja a figyelmet a hatékony szociális biztonsági rendszerek szükségességére, amelyek biztosítani fogják a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni fellépést, és a biztonságos, rugalmas és minőségi munkakörnyezet létrehozásának megkönnyítését;
5. rámutat a nyugdíjrendszerek reformjának szükségességére annak biztosítása érdekében, hogy szociális értelemben igazságosabb, független nyugdíjjogosultságot lehessen biztosítani mindenki részére, hogy az eltartott családtagokat gondozó háztartásbeli nők és férfiak, valamint a szülési és szülői szabadságon lévők nyugdíjba vonuláskor ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és hogy felszámolható legyen a szegénység az idős nők körében;
6. hangsúlyozza a nők, közöttük az idősebb nők munkahelyi és karrierkilátásait és a nők társadalmi integrációját javító intézkedések szükségességét; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy többek között elérhető és megfizethető gyermekgondozási és eltartott személyek gondozására szolgáló létesítmények biztosításával és a családi feladatok férfiak és nők közötti megosztásával kapcsolatos sztereotípiák leküzdésére irányuló intézkedésekkel gondoskodjanak a szakmai és családi élet összehangolhatóságáról, összhangban a barcelonai Európai Tanács következtetéseivel; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket a nemek között továbbra is fennálló szakképzésbeli, fizetésbeli és foglalkoztatásbeli különbségek megszüntetésére, különösen a nők tudományos pályafutásával kapcsolatban;
7. sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki jobban a koordináció nyitott módszere által elérhetővé tett lehetőségeket a nők munkahelyi és karrierkilátásaival kapcsolatos helyes gyakorlat összegyűjtése céljából, és rámutat annak fontosságára, hogy bevonják az érintett szociális szereplőket a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésén alapuló nemzeti és európai politikák megfogalmazásába;
8. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok szociális védelmi rendszerei által nyújtandó minimális garantált jövedelemről szóló 1992/441/EGK[2] tanácsi ajánlás nyomon követését az e juttatásban részesülők gazdasági és szociális integrációjának az előmozdítását célzó általános politika keretében;
9. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nők a szociális partnerekhez tartozó szervekben és struktúrákban alul vannak képviselve, tekintettel a szociális partnerek által az egyenlő munkaerő-piaci esélyek előmozdításában betöltött alapvető szerepre;
10. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék a nemek közötti egyenlőségre irányuló speciális összpontosítást a jövőbeni európai és nemzeti foglalkoztatási stratégiákban, figyelembe véve a nők munkaerő-piaci helyzetét és a nők életének valóságát;
11. úgy véli, hogy az egyenlőségi politika kritikus jelentőséggel bír a gazdasági növekedés, a jólét és a versenyképesség szempontjából; ezért üdvözli a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum Európai Tanács általi elfogadását, amelynek célja azoknak a tagállami és uniós szintű intézkedéseknek az ösztönzése, amelyek a munkaerőpiacon a nemek között húzódó szakadékok megszüntetésére és a nemi sztereotípiák elleni küzdelemre, a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly mindenki számára történő elősegítésére és a kormányzásnak a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésén és a jobb felügyeleten keresztüli megerősítésére irányulnak;
12. sürgeti a tagállamokat, hogy fejezzék be teljes mértékben a jelenlegi közösségi megkülönböztetés-ellenes jogszabályok nemzeti jogba való átültetését, és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan nyomon a közösségi joganyag alkalmazását, és végezzen vizsgálatot az egyenlőségre vonatkozó meglévő jogi keretrendszer kiegészítésére irányuló lehetséges új kezdeményezések tárgyában;
13. aggodalommal állapítja meg, hogy nem érhető el a barcelonai Tanácsnak az a célja, hogy 2010-ig a 3 éves kor és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90%-a számára, illetve a 3 év alatti gyermekek legalább 33%-a számára gyermekgondozást biztosítsanak;
14. sürgeti a csatlakozó és a tagjelölt országokat, hogy tegyenek eleget a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi jogszabályoknak, hozzák összhangba politikáikat a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv által felállított prioritásokkal, és biztosítsák a nők jogainak tiszteletben tartását, valamint javítsák a nők munkaerőpiachoz való hozzáférését és a szociális biztonsági intézkedéseket; e tekintetben utal a 2005. július 6-i, a nők a török társadalmi, gazdasági és politikai életben betöltött szerepéről szóló állásfoglalására[3];
15. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó és a bevándorló nők problémáit tanulmányozzák és ezekre egyedi válasz szülessen.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A jövő európai szociális modelljéről | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
EMPL | |||||
|
Véleményt nyilvánított |
FEMM | |||||
|
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
| |||||
|
A vélemény korábbi előadója/előadói |
| |||||
|
A vélemény előadója |
Emine Bozkurt | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
21.3.2006 |
25.4.2006 |
3.5.2006 |
|
| |
|
Az elfogadás dátuma |
3.5.2006 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
22 0 3 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Edit Bauer, Hiltrud Breyer, Maria Carlshamre, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Zita Gurmai, María Esther Herranz García, Járóka Lívia, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marie-Line Reynaud, Teresa Riera Madurell, Amalia Sartori, Eva-Britt Svensson, Anna Záborská | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Katerina Batzeli, Mary Honeyball, Christa Klaß, Heide Rühle, Feleknas Uca, Marta Vincenzi | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
... | |||||
- [1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0029.
- [2] HL L 245., 1992.8.26. 46. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0287.
VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (19.4.2006)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a jövő európai szociális modelljéről
(2005/2248(INI))
A vélemény előadója: Giulietto Chiesa
JAVASLATOK
A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy kereskedelempolitikája – a még nem hatályban lévő, európai alkotmányt létrehozó szerződés I-3. cikkének megfelelően – népszerűsítse és megvédje az európai értékeket, különösen az erőteljesen versenyképes szociális piacgazdaságot, amelynek célja a teljes foglalkoztatottság és a társadalmi haladás, a szabad és tisztességes verseny, valamint a környezet magas fokú védelme és minőségének javítása, a fenntartható fejlődés, a tudományos és technológiai előrehaladás előmozdítása, a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció leküzdése, a munkavállalói jogok és – általánosabban – a szociális partnerek szerepe, a nők és férfiak közti egyenlőség, a gyermekek jogainak védelme, a közszolgáltatások kiterjesztése, a többfunkciós mezőgazdaság és a kulturális sokszínűség;
2. üdvözli a globalizációt, és megjegyzi, hogy az hozzájárult az elmúlt 30 év példátlan gazdasági növekedéséhez mind Európában, mind a világ többi részén; emlékeztet arra is, hogy a globalizáció nagy haszon elérését tette lehetővé az európai vállalkozások és különösen az európai fogyasztók számára;
3. úgy ítéli meg, hogy az európai értékek népszerűsítése a Bizottságtól és a tagállamoktól azt követeli meg, hogy egy következetes irányvonalat fogadjanak el az olyan fórumokon, mint az ILO, az OECD és a multilaterális környezetvédelmi ügynökségek, a WTO és a bilaterális kereskedelmi tárgyalások esetében pedig támogassák az e fórumokon megvédett politikai célkitűzéseket;
4. meggyőződése, hogy különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkáját jobban kellene integrálni a WTO-megállapodásokba, és úgy ítéli meg, hogy az alapvető munkaügyi normákkal kapcsolatos, ILO által folytatott vizsgálatokat integrálni kell az EU WTO-val szemben képviselt stratégiájába és a kétoldalú tárgyalásokba;
5. támogatja egy európai globalizációs kiigazítási alap bevezetését, amely a liberalizáció negatív hatásait csökkenteni és a gazdasági kiigazítást segíteni, valamint a tudományos kutatást és fejlesztést és a lisszaboni stratégia megvalósítását előmozdítani hivatott; egy új finanszírozási kezdeményezésre szólít fel az európai szintű tudományos és technológiai kutatás előmozdítására új, magas minőségű foglalkoztatás Európában való létrehozása céljából;
6. rámutat arra, hogy az élethosszig tartó tanulás biztosítása érdekében a kutatásra és új technológiákra irányuló befektetésre van szükség a globalizáció hatásaiból következő fokozott versenyképesség szükségességének való megfelelés érdekében, több munkahely megteremtése, valamint a munkanélküliség és a társadalmi marginalizálódás elleni küzdelem céljából;
7. úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országoknak segítségre van szükségük a felelősségteljes kormányzás és a demokrácia előmozdítása területén ahhoz, hogy a multilaterális vagy regionális kereskedelmi tárgyalások haszonélvezői lehessenek;
8. hangsúlyozza a nyitott piacok fontosságát az európai áruk és szolgáltatások számára harmadik országok fejlődésének akadályozása nélkül és figyelembe véve azt, hogy mennyire tudják kezelni a képzettség és a tapasztalat jelenlegi egyenetlenségét;
9. üdvözli az Általános Preferenciarendszer Plusz bevezetését, ami serkenti a magasabb társadalmi és környezetvédelmi normákat, és felszólít arra, hogy ezt a módszert terjesszék ki a kétoldalú kereskedelmi egyezményekre; felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a Bizottság szorosan nyomon kövesse a rendszer végrehajtását annak biztosítása céljából, hogy elérjék az e normáknak való megfelelést;
10. úgy véli, hogy az európai kollektív preferenciákon és a globális szinten közös értékeken alapuló kereskedelempolitika megvalósításával, valamint az oktatás, az alapvető munkaügyi és környezetvédelmi normák, és az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás normáinak előmozdítására irányuló segélyezési politika hozzá fog járulni az Európai Unió politikai erejének növeléséhez a nemzetközi intézményekben;
11. elismeri, hogy bár a kereskedelem liberalizációja lehetőséget nyújthat az európai polgárok számára, mégis egyre inkább aggódnak a kereskedelem liberalizációjának az európai munkahelyekre és az életszínvonalra gyakorolt hatása miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy alapozzon minden kereskedelmi tárgyalást a lisszaboni és a göteborgi Európai Tanács által megfogalmazott fenntartható fejlődési stratégiára; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon azon, hogy a kereskedelmi tárgyalások minél átláthatóbbak legyenek, az Európai Parlament kellő időben tájékoztatást kapjon, valamint hogy az Európai Parlament által ellenőrzött, fenntarthatósági szempontú hatáselemzések folytatása és kiterjesztése révén bocsásson rendelkezésre világos, független költség- és haszonelemzéseket a javasolt új kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban;
12. üdvözli azokat a kezdeményezéseket, ideértve a termékcímkézést is, amelyek célja az, hogy tájékoztassák az európai fogyasztókat azokról a környezetvédelmi és társadalmi munkakörülményekről, amelyekben a termékeket előállították; hangsúlyozza, hogy ezek a kezdeményezések nem vezethetnek megnövekedett protekcionizmushoz az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy az európai vállalatokat felelőssé kell tenni a termelési láncaikban – beleértve a kiszervezett munkát is – dolgozó összes munkavállaló alapvető munkaügyi jogainak biztosításáért;
13. a szociális védelmi rendszerek tekintetében az Európai Unióban a kötelező nyugdíjazással kapcsolatos helyzetre vonatkozó vizsgálat elvégzésére szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy minden munkavállaló biztos lehessen abban, hogy a saját tagállamán kívül munkavégzéssel töltött időszakokat megfelelően el fogják ismerni;
14. úgy ítéli meg, hogy a parlamenteknek fontos szerepet kell betölteniük a nyilvánosság tájékoztatásában és aggodalmaiknak a kereskedelmi tárgyalókhoz való eljuttatásában, ez azonban megköveteli a Bizottságtól, hogy a tárgyalások során kellő időben, mindenre kiterjedő tájékoztatást nyújtson.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A jövő európai szociális modellje | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
EMPL | |||||
|
Véleményt nyilvánított |
INTA | |||||
|
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
nincs | |||||
|
A vélemény előadója |
| |||||
|
A vélemény korábbi előadója/előadói |
Giulietto Chiesa 23.11.2005 | |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
21.2.2006 |
21.3.2006 |
19.4.2006 |
|
| |
|
Az elfogadás dátuma |
19.4.2006 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
23 0 1 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jean-Pierre Audy, Daniel Caspary, Françoise Castex, Giulietto Chiesa, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Jacky Henin, Syed Kamall, Helmuth Markov, David Martin, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Bogusław Rogalski, Robert Sturdy, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Zbigniew Zaleski | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Panagiotis Beglitis, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Elisa Ferreira, Robert Goebbels, Filip Andrzej Kaczmarek, Jörg Leichtfried, Mauro Zani | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
| |||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
... | |||||
VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (2.6.2006)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a jövő európai szociális modelljéről
(2005/2248(INI))
A vélemény előadója: Miloslav Ransdorf
JAVASLATOK
Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. úgy véli, hogy bár még nem létezik egységes „európai szociális modell”, az Európai Unió olyan humanista hagyományokra és közös értékekre épül, amelyeknek alapja a béke megőrzése, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás, a szabadság és a demokrácia, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása;
2. úgy véli, hogy a szociális normák elengedhetetlenek a fenntartható növekedéshez, és az egységes piacon belül szükség van a magas szintű szociális és környezetvédelmi normák összehangolására;
3. tudatában van annak, hogy az európai szociális modell egyik sarokköve a szociális gazdaság vagy az azon szövetkezeteket, kölcsönös önsegélyező társaságokat, egyesületeket és alapítványokat magában foglaló harmadik pillér,, amelyek – tekintettel történelmi szerepükre – magának a modellnek strukturális részét alkotják, és a jövőbeni fejlődés, fenntarthatóság és hatékonyság tényezői;
4. felismeri, hogy a kohézión alapuló európai szociális modell kontinensünk valamennyi lakosa számára a mélyebb integráció, a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és a jobb életminőség nélkülözhetetlen előfeltétele; úgy véli, hogy egy ilyen, a legmagasabb nemzetközi normákat is magában foglaló modell biztosítani fogja azt a rugalmasságot, amely Európa globális szerepének a növeléséhez szükséges;
5. felismeri, hogy az alapvető polgári jogoknak – amelyeken a jövőbeni összehangolt európai szociális modell alapulni fog –, magukban kell foglalniuk a munkához és a megfelelő szabadidőhöz való jogot, a juttatások, nyugdíjak és ellátások rendszerén alapuló szociális védelemhez való jogot, és az ingyenes közszolgáltatásokhoz, így például az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való szavatolt egyetemes hozzáférést;
6. megismétli, hogy sürgősen meg kell oldani a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját; ezért felszólít arra, hogy fogadjanak el intézkedéseket az Európai Szociális Alap keretében;
7. azt a nézetet képviseli, hogy a csökkenő európai születési ráták aláássák az európai gazdaságok növekedési kilátásait;
8. felhívja a figyelmet a tudás alapú társadalom fontosságára és a modernizációra a lisszaboni stratégiában, a magasabb hozzáadott értékre és a foglalkoztatási szint növelésére törekedve;
9. felszólítja a Bizottságot a Szerződés 136. és további cikkeivel összhangban arra, hogy a határokon átnyúló jellegű kérdésekre összpontosítva támogassa a tagállamok szociálpolitikáját;
10. komoly aggodalmat érez amiatt, hogy a K+F és az IKT világos és jelentős növelése hiányában és a jogszabályok gyakorlatba történő átültetése nélkül nem lesz lehetséges a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérése;
11. hangsúlyozza, az EU-ban a jövedelem szint csökkenése a jövedelem újraelosztásához vezethet, következésképpen, összességében gyengíti a fogyasztói keresletet, tehát negatív hatással van a beruházásokra, a termelésre és a versenyképességre;
12. meg van győződve arról, hogy alapvető fontosságú az egyének társadalomhoz, és különösen a tisztességes élet- és munkakörülményekhez, valamint az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének előmozdítása és védelme, társadalmi helyzetüktől függetlenül;
13. hangsúlyozza, hogy a szociálpolitika nem a meglévő szabályok bebetonozását vagy új szabályok fentről történő előírását jelenti; ezzel ellenkezőleg, be kell tartanunk azt az elvet, hogy a jelen nemzedék jólétét nem szabad a következő nemzedék által megfizetendő adósságok árán elérni, és hogy a gazdaság-, szociál-, foglalkoztatási és oktatási politikának kéz a kézben kell haladnia új munkahelyek létrehozása céljából;
14. úgy véli, hogy a szabadidőnek köszönhető előnyöknek – azaz a különböző ismeretek megszerzésével növelt humán tőkének – a nagyobb termelékenység iránti motiváltsággá kellene átalakulnia, amely magasabb bérekhez és jobb életszínvonalhoz vezet;
15. felhívja a tagállamokat, hogy szánjanak több pénzt az oktatásra, az élethosszig tartó tanulásra és a gyermekgondozásra és támogassák a kutatást és fejlesztést, valamint az energiafelhasználás hatékonyságát; legyen kevesebb bürokrácia és hatékonyabb a jogalkotás, hozzanak létre kedvezőbb és dinamikusabb üzleti környezetet több munkalehetőséggel, főleg a kis - és középvállalatoknál;
16. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot egy olyan szociálpolitikai napirend támogatására, amely a követezőket célozza: a befogadásra és a kohézióra összpontosító társadalom kialakítása, amelynek előfeltételei a stabil fejlődést és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását szolgáló intézkedések; a nemek közötti egyenlőségen alapuló társadalom előmozdítása és a megkülönböztetés valamennyi formája ellen folytatott küzdelem; a javak oly módon történő elosztása, amely minden egyén jólétét biztosítja, ami feltételezi az állami és egyetemes jóléti rendszereket, valamint a jó minőségű közszolgáltatásokhoz biztosított egyetemes hozzáférést; olyan szociálpolitika folytatása, amely a társadalom valamennyi csoportját felöleli; valamint a különféle szociál- és foglalkoztatáspolitikák szerves részének tekintett részvételi demokrácia előmozdítása;
17. figyelmeztet, hogy a társadalmi stabilitás hiánya veszélybe sodorhatja a gazdasági növekedést;
18. kéri a vállalatok szociális felelősségének növelését a vállalatoknak az érdekeltek felé történő elszámoltathatósága, a társadalmi és környezeti beszámolási követelmények, a nemzetközi normák és elvek végrehajtása, valamint a független ellenőrzés és figyelemmel kísérés biztosítása érdekében; a felelős magatartás ösztönzésére ajánlja olyan közpolitikai intézkedések alkalmazását, mint a közbeszerzések;
19. hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd és a partnerség szükségességét Európában, valamint kiemeli, hogy a gazdasági növekedésnek együtt kell járnia a nagyobb társadalmi igazságossággal a kormányok, parlamentek, munkáltatók és munkavállalók közös erőfeszítéseinek köszönhetően.
20. széles körű vitára szólít fel az elfogadható, de kifizethető szintű nyugdíjakhoz való, mindenkit megillető jog tárgyában, amely az idősebb polgárokat megóvja a szegénységtől, és méltó életszínvonalat biztosít a számukra;
21. úgy véli, hogy az EU-nak az a szerepe, hogy előmozdítsa a környezeti és szociális szempontból kiegyensúlyozott növekedést, Európán kívül is; hangsúlyozza az EU jelentőségét abban, hogy politikai és gazdasági nyomást gyakorol azokra az országokra, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, ideértve a szociális és munkaügyi jogokat;
22. hangsúlyozza, hogy az EU-nak tevékenyebben kellene védekeznie az olyan országok szociális dömpingje ellen, amelyek a versenyképesség építésére irányuló stratégiájukat az alapvető emberi jogok, közöttük a szociális és munkaügyi jogok betartásának mellőzésére alapozzák;
ELJÁRÁS
|
Cím |
A jövő európai szociális modelljéről | |||||
|
Hivatkozások |
||||||
|
Illetékes bizottság |
EMPL | |||||
|
Véleményt nyilvánított |
ITRE | |||||
|
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
nem | |||||
|
A vélemény korábbi előadója/előadói |
Miloslav Ransdorf | |||||
|
A vélemény előadója |
| |||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
20.2.2006 |
18.4.2006 |
30.5.2006 |
|
| |
|
Az elfogadás dátuma |
30.5.2006 | |||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
28 18 1 | ||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jan Březina, Philippe Busquin, Jerzy Buzek, Joan Calabuig Rull, Pilar del Castillo Vera, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Den Dover, Adam Gierek, Norbert Glante, Umberto Guidoni, Gyürk András, Fiona Hall, David Hammerstein Mintz, Rebecca Harms, Erna Hennicot-Schoepges, Ján Hudacký, Romana Jordan Cizelj, Werner Langen, Vincenzo Lavarra, Angelika Niebler, Reino Paasilinna, Umberto Pirilli, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Mechtild Rothe, Paul Rübig, Andres Tarand, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras Roca | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Ivo Belet, Herczog Edit, Toine Manders, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Vittorio Prodi, John Purvis | |||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
Maria Badia I Cutchet, Giovanni Berlinguer, Marco Cappato, Guntars Krasts, Kathy Sinnott | |||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
| |||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
a jövő európai szociális modelljéről | ||||||||||
|
Eljárási szám |
|||||||||||
|
Felelős bizottság |
EMPL | ||||||||||
|
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
FEMM |
INTA |
ITRE |
|
| ||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
| ||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||
|
Társelőadók |
José Albino Silva Peneda & Proinsias De Rossa |
| |||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
21.3.2006 |
20.4.2006 |
3.5.2006 |
|
| ||||||
|
Az elfogadás dátuma |
22.6.2006 | ||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ - 0 |
36 4 0 | |||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jan Andersson, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Proinsias De Rossa, Harlem Désir, Harald Ettl, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Roger Helmer, Stephen Hughes, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Jan Tadeusz Masiel, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Ria Oomen-Ruijten, Őry Csaba, Pier Antonio Panzeri, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer | ||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Mihael Brejc, Françoise Castex, Dieter-Lebrecht Koch, Kósáné Kovács Magda, Lasse Lehtinen, Marianne Mikko, Leopold Józef Rutowicz, Patrizia Toia | ||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
Małgorzata Handzlik | ||||||||||
|
Benyújtás dátuma |
13.7.2006 | ||||||||||
|
Megjegyzések |
| ||||||||||