JELENTÉS az európai képesítési keretrendszer létrehozásáról

18.7.2006 - (2006/2002(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Thomas Mann
A vélemény előadója (*):
Milan Gaľa, Kulturális és Oktatási Bizottság
(*) Bizottságok között megerősített együttműködés – eljárási szabályzat 47. cikk

INDOKOLÁS

Az oktatási és képzési rendszereknek Európában meg kell birkózniuk a globalizációval annak érdekében, hogy a polgárokat képessé tegye arra, hogy egyrészt megvalósítsák önmagukat, másrészt pedig részesei legyenek az EU nemzetközi versenyképességének. A minőségi oktatási és továbbképzési rendszerek egy választ jelenthetnek a demográfiai változás növekvő problémájára. A felülvizsgált lisszaboni stratégia keretében az uniós oktatási miniszterek 2005-ben hangsúlyozták az európai oktatás és képzés modernizációjának szükségességét. Ennek révén jobban ki lehet elégíteni a nemzetközi munkaerő-piaci keresletet.

Ösztönözni kell a határokon átnyúló munkaerő-piaci mobilitást és meg kell könnyíteni a különböző nemzeti oktatási rendszerek közötti átjárhatóságot. Az EU tagállamai 1999-ben Bolognában azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy 2010-ig létrehozzák a közös európai felsőoktatási térséget. Ebből a célból vezették be a tanulmányok nemzetek közötti elismerésére az európai kreditátszámítási rendszert (ECTS). A barcelonai csúcs 2002 márciusában lefektette az alapjait egy hasonló rendszernek a szakképzés területén (ECVET European Credit System for Vocational Education and Training). 2002-ben az uniós tagállamok úgy döntöttek a koppenhágai konferencián, hogy tovább erősítik az európai együttműködést a szakképzés terén.

Az „Oktatás és szakképzés 2010” című munkaprogram megvalósításáról szóló 2004. februári közös tanácsi és bizottsági időközi jelentésben kérik egy európai képesítési keretrendszer kialakítását, amit 2004 decemberében, Maastrichtban 32 ország oktatási minisztere megerősített. Ezenkívül 2005 márciusában az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy 2006-ig el kellene fogadni egy EKK-t. A Bizottság ennek alapján közzétette „Az élethosszig tartó tanulás európai képesítési keretrendszere felé” című javaslatát.

Az EKK-nak egy metakeretet kell alkotnia, amely háromféle funkciót tölt be:

Először is össze kell kapcsolnia a nemzeti és az ágazati képesítési kereteket, másodszor biztosítani kell a szakképzés és oktatás képesítéseinek elismerését, összehasonlíthatóságát és átvihetőségét, harmadszor pedig nagyobb átláthatóságot, átjárhatóságot és mobilitást kell garantálnia.

Az EKK-ban nyolc vertikális szintfokozat (referenciaszint) kapcsolódik három horizontális területhez (tudás, készségek, személyes és szakmai kompetenciák) annak érdekében, hogy az embereket a tanulmányi eredményeik alapján jobban kategorizálni lehessen.

Az élethosszig tartó tanulás döntő szerepet játszik az EU-ban a versenyképesség és a társadalmi kohézió megőrzésének biztosításában.

Megvalósulását azonban akadályozza az oktatást és képzést nyújtók, valamint a különböző szinteken található hatóságok közötti kommunikáció és együttműködés hiánya. Az intézmények és országok közötti akadályok megnehezítik az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést, valamint a már megszerzett tudás és képességek hatékonyabb alkalmazását. E problémákat elsősorban a képesítések átláthatóságának hiánya, továbbá a „külföldi“ képesítések alacsony elismerési aránya, valamint az olyan szabályok hiánya okozza, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára képesítéseik átvihetőségét a nemzeti és ágazati képesítési rendszerek között. Ezeket az akadályokat le kell bontani az EKK segítségével, a munkavállalóknak és munkaadóknak pedig olyan helyzetet kell biztosítani, amelyben a képességeiket jobban ki tudják használni. Könnyebbé kell tenni a tagállamok és a különböző képzési rendszerek közötti mobilitást.

Európában és világszerte sok országban és ágazatban különféle képesítési kereteket vezetnek be mostanában (OECD 2003, 2004), amelyeket a nemzeti vagy ágazati sajátosságoknak megfelelően különbözőképpen alakítottak ki. Az európai képesítési keretrendszert a tagállamoknak alapvetően önkéntes alapon kell alkalmazniuk. Az előadó kéri az egyes tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti képesítési keretrendszert (NKK) és azt kapcsolják össze az EKK-val. Sokan közülük még nem vezettek be NKK-t, és nem is tervezik ennek bevezetését a jövőben sem. Az NKK mindig önkéntes, és soha nem szabad, hogy az EKK magához igazítsa vagy helyettesítse azt. Figyelembe véve, hogy néhány létező NKK inputorientált megközelítést követ, és így elhanyagolja az informális és nem formális képesítéseket, a tagállamoknak határozottabban támogatniuk kellene a nem formális és informális tanulás elismeréséről szóló 1994. májusi tanácsi határozatot. Feltétlenül kiemelt figyelmet kell fordítani a nem formális és informális tanulás értékelési módszereire és rendszereire, mivel az alapképzés után a kompetenciák fejlesztése főként a mindennapi munkaszituációkban folyik.

Informális tanulás alatt az a tanulás értendő, amelyre a mindennapokban, a munkahelyen, a család körében, illetve a szabadidőben kerül sor. A tanulási célok, idő és motiváció tekintetében nem strukturált és rendszerint nem vezet bizonyítványhoz, mindazonáltal lehet célorientált. A nem formális tanulás olyan tanulás, amely nem valamilyen oktatási vagy szakképzési intézményben folyik, és amely rendszerint nem vezet bizonyítványhoz, ám szisztematikus és a tanuló szempontjából célorientált.

Az előadó a következőket kritizálja:

· Nincs egyértelmű kapcsolat a munkaerőpiaccal. Ha az EKK egyik célja az európai gazdaság versenyképességének növelése, akkor a lisszaboni célkitűzésekre tekintettel nagyobb hangsúlyt kell fektetni az egyének foglalkoztathatóságára;

· A kimenet alapú megközelítés, azaz a tanulmányi eredményeken alapuló keretrendszer iránti igény csak akkor teljesíthető, ha a képesítéseket osztályozzák a foglalkoztathatóság szempontjából betöltött jelentőségük szerint. Ezért az EKK-ra vonatkozó javaslatnak a hivatalos oklevelek mellett az informális és nem formális képesítéseket, mindenekelőtt a szakmai tapasztalatot és az azzal együtt járó kompetenciabővülést is számításba kell venni.

· A Bizottság által javasolt tervezet annyiban egyoldalú, hogy túlnyomórészt a felsőoktatási képzésre vonatkozik, és nem veszi figyelembe a szakképzést. A 6., 7. és 8. referenciaszint deszkriptorai (leírásai) erőteljesen a bolognai folyamat előírásaira támaszkodnak, és így automatikusan a felsőoktatási képzéshez kötődnek. Az EKK-nak a felsőoktatás és a szakképzés egyenértékűségének előfeltevése értelmében impulzusokat kellene adnia;

· Nem foglalkozik a bolognai és koppenhágai következtetések teljes belefoglalásával. Az EKK-nak koherensen kialakított megközelítést kell kialakítania egy kölcsönösen összehangolt rendszer létrehozásához;

· A világos és érthető képesítési rendszer iránti igény részben nem teljesül. Szükséges az EKK nyolc vertikális fokozata, de a deszkriptoraikat tömörebben kell megfogalmazni;

· A „tudás”, „készségek” és „személyes és szakmai kompetenciák” elnevezésű három horizontális terület szétválasztása mesterséges. A „tudás” és a „készségek” besorolhatók a „személyes és szakmai kompetenciák” körébe, mivel mind a három terület kompetenciákat céloz meg.

Az európai képesítési keretrendszer sikeréhez feltétlenül szükséges, hogy a tagállamok és a szociális partnerek az EKK megvalósítása során bizalmi alapon működjenek együtt, és konkrét előnyöket teremtsenek a végfelhasználók, a polgárok, a munkavállalók és a munkaadók, valamint a képzést nyújtók számára.

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (29.5.2006)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a képesítések európai keretrendszerének létrehozásáról
(2006/2002(INI))

A vélemény előadója (*): Milan Gaľa

(*)      Bizottságok között megerősített együttműködés – eljárási szabályzat 47. cikk

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli az európai képesítési keretrendszer (EKK) létrehozását, amelynek célja a megszerzett képesítések átvitelének és elismerésének megkönnyítése, valamint az élethosszig tartó tanulás támogatása, az átláthatóság, a mobilitás és a rugalmasság növelése az oktatási és képzési rendszerekben;

2.   nagyra értékeli azt a tényt, hogy az EKK meta-keretrendszerként, fordítási eszközként és referenciaként szolgálhat a nemzeti és ágazati képesítési rendszerek számára;

3.   üdvözli azt a tényt, hogy az EKK a tanulás eredményeire épül, számol az élethosszig tartó tanulás összetettségével és ösztönzi a nemzeti és ágazati reformokat;

4.   hangsúlyozza, hogy az EKK önkéntes alkalmazása a nemzeti és ágazati szereplők részéről támogatást és elkötelezettséget igényel;

5.   sürgeti, hogy az érintettek által a konzultációs eljárás során előterjesztett pontosítási igényeknek megfelelően fejlesszék tovább az EKK-t;

6.   javasolja, hogy a nyolcszintű besorolási rendszert tegyék átláthatóbbá, felhasználóbarátabbá és használhatóbbá;

7.   hangsúlyozza, hogy a nyolcszintű besorolási rendszer keretében leírt képességeknek nemcsak társadalmi és etikai, hanem kulturális témákról szóló ismereteket is tartalmazniuk kell;

8.   felhív arra, hogy illesszenek be olyan rendszereket, amelyek az élethosszig tartó tanulás célkitűzésével összhangban lehetővé teszik a nem formális és informális tanulmányok értékelését;

9.   hangsúlyozza, hogy az EKK-nak a korábban a bolognai és a koppenhágai folyamat keretében elvégzett munkára kell alapulnia, és kapcsolódik az olyan, az egyes állampolgárok támogatására európai szinten létrehozott meglévő eszközökhöz, mint az Europass, a Ploteus és az európai kreditátviteli rendszer;

10. hangsúlyozza egy széleskörű és jól strukturált kommunikációs és információs stratégia szerepét az EKK megismertetésében és az iránta tanúsított érdeklődés felkeltésében;

11. megjegyzi, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha az EKK-hoz kapcsolódóan nemzeti képesítési kereteket hoznának létre a célból, hogy megkönnyítsék a nemzeti képesítések európai referenciaszinteknek való megfeleltetését;

12. elismeri, hogy az EKK, mint a számos különböző képesítési rendszer közötti fordítási eszköz konzisztenciát és kölcsönös bizalmat igényel;

13. javasolja, hogy dolgozzák ki az átlátható és megbízható minőségbiztosítási mechanizmus alapelveit annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az összehasonlítást és ezzel együtt az uniós polgárok képesítéseinek kölcsönös elismerését.

INDOKOLÁS

A tervezett európai képesítési keretrendszer (EKK) célja egy olyan meta-keretrendszer létrehozása, amely lehetővé teszi a nemzeti és ágazati szintű képesítési rendszerek egymáshoz kapcsolódását. Ez a hivatkozási struktúra meg fogja könnyíteni az állampolgárok képesítéseinek átvitelét és elismerését.

A Bizottság 2005 júliusában mutatta be nyilvánosan munkaanyagát. A Bizottság konzultált az Oktatás és Képzés 2010 munkaprogramban részt vevő 32 országgal, az európai szociális partnerekkel, az érintett európai szövetségekkel, nem kormányzati szervezetekkel és hálózatokkal, az európai ipar ágazati szövetségeivel, például IKT, építőipar, marketing stb. Az előadó nagyra értékeli, hogy a válaszokat és az EP jelentését figyelembe fogják venni az EKK végleges tartalmának és struktúrájának meghatározása során, a hivatalos/végső javaslat 2006 végi elkészítését megelőzően.

Az EKK alkalmazása fontos lépés lesz valódi és vonzó lehetőségek biztosítása felé az élethosszig tartó tanulás célkitűzésének elérésére minden szinten. Az EKK önkéntes alapon jön létre és kerül alkalmazásra, anélkül, hogy az bármiféle jogi kötelezettséggel járna. Az előadó ezért hangsúlyozza a nemzeti és ágazati szereplők aktív támogatásának és elkötelezettségének jelentőségét, ami alapvető fontosságú az EKK sikeres működése szempontjából.

Az EKK célja, hogy fordítási eszközként szolgáljon az átláthatóság és a kölcsönös bizalom növelése érdekében. Lehetővé tenné ezáltal a nemzeti és ágazati szintű képesítési keretek és rendszerek egymáshoz kapcsolódását. A legtöbb országban a folyamat egy átfogó nemzeti képesítési rendszer kialakítását eredményezné.

Az EKK-nak három fő elemből kell állnia: A magját közös hivatkozási pontok alkotnák, amelyek tanulási eredményekre utalnának egy nyolcszintű struktúrában. Ezeket a hivatkozási szinteket számos, az állampolgárok szükségleteinek megfelelő eszköz egészítené ki (egységes európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer az élethosszig tartó tanulás érdekében, az Europass és a tanulási lehetőségeket tartalmazó a Ploteus adatbázis). Az EKK tartalmazna továbbá egy sor közös alapelvet és eljárást, amelyek útmutatóul szolgálnak a különböző szinteken az érintettek közötti együttműködés tekintetében; különös tekintettel a minőségbiztosításra, az elismerésre, az iránymutatásokra és a kulcskompetenciákra. Ezzel összefüggésben a figyelembe kell venni a bolognai és a koppenhágai folyamat keretében szerzett tapasztalatokat és eredményeket, ugyanakkor kapcsolatot kell teremteni az EKK és a létező/alakulóban levő európai szintű eszközökhöz.

A képesítéseket az EKK minden egyes szintjén háromféle tanulási eredmény tekintetében határozták meg: tudás, képesség és emberi és szakmai eredményként leírt bővebb kompetenciák.

Az előadó felhív többek között arra, hogy az EKK-t egészítsék ki a nem hivatalos és informális tanulás elismerését célzó módszerekkel és rendszerekkel az élethosszig tartó tanulás keretében, és hangsúlyozza egy széleskörű és jól strukturált kommunikációs és információs stratégia szerepét az EKK megismertetésében, valamint a tanulók és a civil társadalom iránta tanúsított érdeklődésének felkeltésében, továbbá az EKK által az állampolgárok, a munkaerőpiac és az oktatási és képzési rendszerek számára nyújtott konkrét előnyök bemutatásában.

Szükségét látja annak, hogy megállapodás szülessen a minőségbiztosításra vonatkozó alapelvekről, ami a tagállamok egyértelmű állásfoglalását igényli, és úgy véli, hogy szükség van az együttműködésre és az egyenrangú tanulmányok hálózatára alapuló EKK jelenleg is folyó fejlesztésére és megfelelő tesztelésére.

Az EKK egyértelműen konstruktív kezdeményezés, amely európai szinten jelentősen hozzájárulhat a képesítések átláthatóságához, átviteléhez és elismeréséhez. Ösztönzést jelenthet az élethosszig tartó tanulás támogatása érdekében végrehajtandó nemzeti és ágazati reformokhoz is, továbbá nagyon fontos lesz a tanulók és a munkavállalók mobilitása szempontjából.

ELJÁRÁS

Cím	A képesítések európai keretrendszerének létrehozásáról
Hivatkozások	2006/2002(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	CULT 19.1.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma	19.1.2006
A vélemény korábbi előadója/előadói
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Milan Gaľa 7.2.2006
Vizsgálat a bizottságban	20.3.2006
Az elfogadás dátuma	29.5.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:		23   1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Maria Badia I Cutchet, Christopher Beazley, Ivo Belet, Marie-Hélène Descamps, Milan Gaľa, Vasco Graça Moura, Lissy Gröner, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Manolis Mavrommatis, Marianne Mikko, Ljudmila Novak, Christa Prets, Karin Resetarits, Pál Schmitt, Nikolaos Sifunakis, Helga Trüpel, Thomas Wise, Tomáš Zatloukal
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Gyula Hegyi, Nina Škottová, Grażyna Staniszewska, Jaroslav Zvěřina
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Catherine Trautmann
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	__

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (22.6.2006)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

az európai képesítési keretrendszer létrehozásáról
(2006/2002(INI))

A vélemény előadója: Stefano Zappalà

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez alapvető fontosságú az egységes európai képzési rendszer és az egységes munkaerőpiac létrehozása,

B.   mivel a helyi értékek és sajátosságok tiszteletben tartása mellett létre kell hozni a képesítések és szakismeretek elismerésének európai rendszerét,

C.  mivel a szakismereteken, a képzettségi szinteken és az elsajátított ismereteken alapuló közös keretrendszer, az európai képesítési keretrendszer (European Qualification Framework), lehetővé tenné a szakismeretek jellemzőinek azonosításához szükséges eszközök elfogadását,

D.  mivel az európai képesítési keretrendszer a bruges-koppenhágai és a bolognai folyamat közötti összekötő kapocs, és mivel az e rendszer keretében felállított kritériumok tükrözik az élethosszig tartó tanulás komplexitását, valamint a dublini deszkriptorokat is magukban foglalják;

E.   mivel a „képesítés” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az jelentse az Európai Unióban elismert diplomák, képesítések, bizonyítványok és megszerzett szakmai tapasztalat összességét;

1.   úgy véli, hogy az európai képesítési keretrendszer a különböző rendszerek közötti bizalom felépítésének és megszilárdításának hasznos eszköze, és teljes mértékben támogatja annak céltűzéseit, azaz a képesítések átláthatóságának, a szakemberek mobilitásának és az élethosszig tartó tanulásnak európai szinten történő megvalósítását;

2.   egyetért a szintekből, eszközökből és közös alapelvekből álló rendszer felépítésével, amely rugalmas, ugyanakkor szervesen kötődik az élethosszig tartó tanulás alapelveihez; azonban kéri a Bizottságot, hogy pontosabban határozza meg a képesítési szintek, a 2005. szeptember 7-i , a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a nem intézményes és informális keretek között folyó tanulmányok már meglévő vagy jelenleg kialakítás alatt álló nemzeti és regionális szintű értékelési szabályai közötti kapcsolatot;

3.   leszögezi, hogy az európai képesítési keretrendszernek van néhány javításra szoruló súlyos hibája:

–  nem egyértelmű, hogy kinek szánják a keretrendszert,

–  a szerkezet és a megfogalmazás túl bonyolult, ezért nem jól használható az európai polgárok számára,

–  a „képesítés” fogalma nem egyértelmű, és könnyen összekeverhető a hasonló fogalmakkal. A szinteket leíró táblázatok a képzési és a szakmai modelleket illogikus módon összekeverik

–  az, hogy a mutatókat – és ebből következően a tanulás eredményeit – különféle elemekre (ismeretek, képességek, kompetenciák) tagolják, a tudás elsajátításának csoportokra osztó megközelítése irányába vezethet, miközben a képzésnek pontosan a tudás egyes aspektusainak integrálása felé kellene haladnia („annak tudása, hogy mit tegyünk egy adott helyzetben”);

4.   úgy véli, hogy a javasolt szintek meghatározása és tartalma nem kellően pontos az európai képzési keretrendszer céljainak eléréséhez;

5.   leszögezi, hogy az európai képesítési keretrendszer hatékonyabb működéséhez meg kell határozni minden egyes tagállamban a képesítések és bizonyítványok egységes, érthető és az élethosszig tartó tanulás elvén alapuló nemzeti rendszerét;

6.   felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a fogalmi és kifejezésbeli kérdések harmonizációját;

7.   felkéri a Bizottságot, hogy indítson el egy folyamatot a módszerek összehangolása és a képzési rendszerek egymáshoz való közelítése érdekében annak azért, hogy elősegítse a személyek szabad áramlását;

8.   ezért kéri a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a bolognai folyamat keretében megvalósítandó képesítési keretrendszer és az európai képesítési keretrendszer közötti kapcsolatot, kitérve arra is, hogy az európai képesítési keretrendszerben javasolt indikátorok lesznek-e az élethosszig tartó tanulás közös európai térségének egyedüli referenciapontjai;

9.   úgy véli, hogy sürgősen meg kell határozni a tanulmányi kreditek és a nem intézményes és informális keretek között folyó képzésen belül megszerzett ismeretek elismerésének közös alapelveit az élethosszig tartó tanulás politikájának továbbfejlesztése érdekében;

10. elutasítja, hogy normákat szabjanak meg a képzési formára, a képzés időtartamára vagy helyére vonatkozóan;

11. úgy véli, annak érdekében, hogy a megszerzett képesítések kézzel foghatóbb és gyakorlati előnyöket jelentsenek tulajdonosaik számára, a Bizottságnak szoros összefüggést kellene kialakítania az európai képesítési keretrendszer és az Europass rendszer között;

12. felszólítja a Bizottságot és a Tagállamokat, hogy erősítsék meg a Nemzeti Europass Központok (NEK) szerepét és szerkezetét, és könnyítsék meg a NEK számára legfőbb feladatainak végrehajtását, továbbá vonják be őket az Európai Unió által meghatározott célkitűzések megvalósításába, különösen a közvetlenül a NEK által kezelt eszközök (európai önéletrajz és Europass mobilitás) terjesztésébe és az Europass rendszer fokozatos elterjesztésébe.

13. felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül saját javaslatát az Európai Parlament által tett megjegyzéseknek megfelelően.

ELJÁRÁS

Cím	Az európai képesítési keretrendszer létrehozása
Hivatkozások	2006/2002(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	IMCO 19.1.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény korábbi előadója/előadói
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Stefano Zappalà 21.2.2006
Vizsgálat a bizottságban	19.4.2006	29.5.2006		20.5.2006
Az elfogadás dátuma	20.6.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:		21 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Charlotte Cederschiöld, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Małgorzata Handzlik, Henrik Dam Kristensen, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Arlene McCarthy, Toine Manders, Zita Pleštinská, Giovanni Rivera, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Heide Rühle, Andreas Schwab, Szájer József, Bernadette Vergnaud, Jaroslav Zvěřina
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	André Brie, Benoît Hamon, Joseph Muscat, Stefano Zappalà
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

ELJÁRÁS

Cím	Egy európai képesítési keretrendszer létrehozásáról
Eljárási szám	2006/2002(INI)
Felelős bizottság   Az engedély plenáris ülésen való bejelentésének dátuma	EMPL 19.1.2006
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	CULT 19.1.2006			IMCO 19.1.2006
Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma
Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	CULT 19.1.2006
Előadó(k)   A kijelölés dátuma	Thomas Mann 27.10.2005
Korábbi előadó(k)
Vizsgálat a bizottságban	3.5.2006		22.6.2006
Az elfogadás dátuma	11.7.2006
A zárószavazás eredménye	+ - 0	43 0 3
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Jan Andersson, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Harald Ettl, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Mario Mantovani, Ana Mato Adrover, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Őry, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Jean Spautz, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Edit Bauer, Mihael Brejc, Udo Bullmann, Françoise Castex, Magda Kósáné Kovács, Lasse Lehtinen, Marianne Mikko, Luca Romagnoli, Agnes Schierhuber, Elisabeth Schroedter, Marc Tarabella, Patrizia Toia, Georgios Toussas
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint
Benyújtás dátuma	18.7.2006
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)