Eljárás : 2006/2034(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0256/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0256/2006

Viták :

PV 27/09/2006 - 10
CRE 27/09/2006 - 10

Szavazatok :

PV 28/09/2006 - 7.7
CRE 28/09/2006 - 7.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0388

JELENTÉS     
PDF 234kWORD 249k
20.7.2006
PE 370.017v02-00 A6-0256/2006

az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról

(2006/2034(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Előadó: Sajjad Karim

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 ELJÁRÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról

(2006/2034(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a 2005. szeptember 7-i, az EU és India közötti stratégiai partnerségről szóló közös cselekvési tervre, és különösen annak a kereskedelem és a befektetések fejlesztéséről szóló részére,

 tekintettel a 2005. szeptember 18–20-i hyderabadi kilencedik India-EU kerekasztal következtetéseire,

 tekintettel 2005. október 13-i állásfoglalására az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól(1),

 tekintettel 2005. szeptember 29-i állásfoglalására az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség(2),

 tekintettel 2005. december 1-i véleményére a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékekkel kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(3),

 tekintettel a TRIPS és a közegészségügy tárgyában 2005. november 29-én elfogadott WTO határozatra,

 tekintettel 2006. február 14-i állásfoglalására az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról(4),

 tekintettel a George W. Bush elnök 2006. március 2-i indiai látogatása során elfogadott, a stratégiai partnerség következő állomásáról és a polgári nukleáris egyezményről szóló 2004-es India-Egyesült Államok megállapodásra,

 tekintettel 2006. április 4-i állásfoglalására a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről(5),

 tekintettel a 2006. április 6-án Újdelhiben tartott EU-India energia-csúcstalálkozóra,

 tekintettel a dél-ázsiai országokkal és a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC) fenntartott kapcsolatokért felelős európai parlamenti küldöttség 2006 áprilisában Újdelhiben és Punjabban tett látogatására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6‑00256/2006),

A.  mivel az EU és India a világ legnagyobb működő demokráciái, és mivel a pluralizmus és a jogállamiság tekintetében fennálló alkotmányos elkötelezettségük elősegíti a következetességet és folyamatosságot kereskedelmi és gazdasági kapcsolataikban, miközben jogbiztonságot nyújt a befektetésekhez, valamint hozzájárul a regionális és globális stabilitáshoz,

B.   mivel a közös cselekvési terv a kereskedelemről és gazdaságpolitikáról folyó párbeszéd és együttműködés keretében végrehajtandó átfogó intézkedések sorát tartalmazza, azonban hiányoznak belőle a prioritások és határidők meghatározásai,

C.  mivel India legnagyobb közvetlen külföldi befektetésforrása (FDI) az EU, és 2004-ben 1100 millió eurós volt a tőkekiáramlás, és mivel az Indiából az EU-ba érkező FDI a 2002-es 140 millió euróról 2003-ban 600 millió euróra nőtt,

D.  mivel az EU-tagállamok az indiai export 22,4 és az import 20,8%-át bonyolítják, és mivel az EU és India közötti kereskedelem volumene 1980 és 2004 között 4400 millió euróról 33 200 millióra, 2003 és 2004 között pedig 16,9%-al nőtt,

E.    mivel számottevő a kiegyensúlyozatlanság az EU és India közötti kereskedelem relatív szintjében; mivel bár India kereskedelmének 21%-át az EU-val bonyolítja, India részesedése az EU kereskedelméből kevesebb, mint 1%, és míg az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere, India csak 10-ik az EU rangsorában,

F.   mivel az indiai gazdaság átlagosan évente 6%-kal nőtt az elmúlt évtizedben, és mivel 7–8%-os növekedési arány várható az elkövetkezendő évtizedben,

G.  mivel az alacsony hatékonyságú pénzügyi szektor gátolja Indiát a 8%-os mértékű növekedési ütem fenntartásában,

H.  mivel méretével, lakosságával és az elmúlt két évtized gazdasági fejlődésével India a globális gazdaságra és biztonságra hatást gyakorolni képes felemelkedőben levő regionális hatalom és a világ egyik nukleáris hatalma, és így a többoldalú fórumokon, például az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a Kereskedelmi Világszervezetben vagy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségben, valamint az ázsiai regionális szervezetekben, nevezetesen a SAARC és az ASEAN keretében felelős szerepet játszik,

I.   mivel az indiai expanzió pozitív lehetőségeket hordoz, ugyanakkor jogos aggodalmakat is ébreszt az EU ipara néhány ágazata számára, ami exportja gazdasági és kereskedelmi igazgatásának érdekében uniós szintű politikai koordinációt és együttműködést tesz szükségessé,

J.    mivel ha fennmarad a népesség jelenleg 2 %-os növekedési rátája, 2025-re India lakossága eléri az 1,4 milliárdot, és Kínával versenyben a világ legnépesebb országa lesz,

K.  mivel 2020-ban a nyugat-európai átlagéletkor 45, míg az indiai csak 29 év lesz; mivel a jelenlegi demográfiai trendek következményeként az EU növekedési potenciálja 2020-ra óhatatlanul csökken; mivel, ezzel ellentétben India legfontosabb komparatív előnye a bőségesen rendelkezésre álló fiatal, képzett, angolul beszélő, olcsó munkaerő lesz,

L.   mivel a dohai fejlesztési napirend sikeressége kulcsfontosságú jelentőségű mind az EU, mind India számára, és mivel ez nem zárja ki a kétoldalú WTO+ megállapodásokat,

M.  mivel India az egyik legaktívabb használója a dömpingellenes eszköznek, az ilyen eljárások kezdeményezőjeként és címzettjeként egyaránt; az elmúlt évtizedben 412 vizsgálatot kezdeményezett; ezt követi az Egyesült Államok 358 és az EU 318 vizsgálattal,

N.  mivel India csak nemrégiben állította fel földrajzi árujelző (GI) rendszerét, de már 27 indiai árujelzőt regisztráltak, és több mint 40 kérelem van elbírálás alatt,

O.  mivel a szellemi tulajdonjogok érvényesítése tekintetében a WTO által előírt kötelezettségek teljesítése fontos mind az EU, mind India számára,

P.   mivel az indiai diaszpóra több mint 20 millió főt tesz ki, akik közül megközelítőleg 3 millió az EU-ban él, és évente átlag 6000 millió dollárnyi összeget utal haza Indiába,

Q.  mivel a ma már nukleáris fegyverekkel rendelkező India és Pakisztán között 1945 óta folyamatos a – világot majdnem a nukleáris háború közelébe sodró – feszültség, amely mindkét országban gátolja a belső beruházásokat és kötelezettségvállalásokat,

R.   mivel a kőolaj iránti globális kereslet 2000. óta napi 7 millió hordóval nőtt, és ebből a növekményből 1 millió hordó Indiába kerül, ahol olaj felhasználása egyre gyorsabban növekszik; mivel évi 462 millió gallon előállításával India a világ negyedik legnagyobb etanolgyártója; mivel az Indiában felhasznált energia 70%-a importból származik, és mivel az olaj iránti globális kereslet stratégiai és politikai feszültségek okozója lehet; mivel India folyamatos növekedése új energiaellátási csatornák biztosításától függ; mivel az olaj iránti növekvő globális kereslet gazdasági instabilitás, valamint stratégiai és politikai feszültségek okozója lehet,

S.   mivel azonban India lesz az első ország Dél-Azsiában, amely megteremti stratégiai olajtartalékait,

T.  mivel 390 millió indiai él kevesebb, mint napi 1 USA-dollárból, és mivel az indiai növekedés egyenlőtlen hatást fejtett ki a társadalom különböző rétegeire, és csak egy igen szűk rétegnek származott haszna a változásból,

U. mivel India leggyorsabban fejlődő állama, Gujarat GDP-je 1993 és 2003 között megkétszereződött, és az egy főre jutó össztermék 73%-kal nőtt; mivel ezzel ellentétben India legszegényebb állama, Bihar egy főre jutó össztermékét ugyanebben az időszakban csak 22%-kal növelte,

     V. mivel 2006. február 2-án elindult a vidéki foglalkoztatásgarancia programként ismert kezdeményezés Anantapur körzetben (Andhra Pradesh), amely alacsony jövedelmű családok egy-egy tagjának közmunka keretében minimálbér mellett évi 100 nap munkát biztosít; és mivel ez a program a vidéki szegénység felszámolására irányuló legambiciózusabb program Indiában,

W. mivel India messze a legnagyobb haszonélvezője az általános preferenciarendszernek, 7,7 milliárd eurónyi indiai export volt jogosult kedvezményes – vagy vámmentes vagy csökkentett vámtarifa melletti – belépésre az EU piacára; mivel ez azt jelenti, hogy India EU-ba irányuló exportjának csaknem fele, becslések szerint 17 milliárd eurónyi export részesült az általános preferenciarendszer kedvezményeiben; mivel az indiai ruházati cikkekre kiszabott vám 12%-ról átlagosan 9,5%-ra csökkent,

X. mivel Kína és India nyerte a legtöbbet a textil- és ruházati kvóták 2005. január 1-jei megszüntetéséből, amelynek révén tavaly exportjuk 42%-kal, illetve 18%-kal nőtt; mivel ezzel ellentétben más fejlődő országbeli szállítók veszteségeket szenvedtek, bár 2005 közepén az EU visszaállította a kínai exportra vonatkozó kvótákat, és ez pozitív hatással járt az ő exportjukra az év második felében;

Y. mivel Indiában a világon az egyik legmagasabb a gyermekmunka előfordulása,

Z.  mivel az ENSZ globális AIDS-járványról szóló 2006. évi jelentése szerint 5,7 millió ember szenved HIV/AIDS fertőzésben Indiában; mivel a jelenlegi becslések szerint India felnőtt lakosságának kevesebb, mint 1%-a HIV/AIDS-fertőzött, de mivel India a legnagyobb számú HIV/AIDS fertőzött népességű országként így is megelőzi Dél-Afrikát, ami példázza a betegség hatását a dél-ázsiai szubkontinensen; és mivel a virágzó gazdaságú régiókban a legtöbb a fertőzéses megbetegedés, ahol a vendégmunkások és a kamion-áthaladás miatt a fertőzésveszély fokozott,

AA.     mivel India földrajzi területének mintegy 80%-án fordulnak elő ciklonok, áradások, földcsuszamlások, szárazság, földrengés, valamint helyi veszélyek, és mivel a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági feltételek és a katasztrófák együttesen a szegénység és sebezhetőség ördögi körét hozzák létre;

BB.     mivel a malária és a kolera jelenléte még mindig súlyos fenyegetést jelentenek Indiában, amelyekre külön politikát kell elfogadni,

CC.     mivel a kasztrendszer miatt fennálló tartós diszkrimináció azt jelenti, hogy India továbbra sem tudja optimálisan kiaknázni a népében rejlő potenciált és szaktudást;

Kereskedelem

1.   üdvözli India és az EU arra irányuló elkötelezettségét, hogy az ambíciózus dohai fejlesztési napirendet sikerre vigyék; e célból felhívja Indiát, hogy használja ki a G20-ak vezetőjeként élvezett pozícióját, hogy 2006 végére megszülessen egy olyan kiegyensúlyozott megállapodás, amely kedvez a fejlett országok, a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok közötti kapcsolatok fejlődésének; rámutat, hogy a dohai fejlesztési napirendről folyó tárgyalások nem zárják ki a bilaterális WTO+ megállapodásokat; rámutat, hogy a sikeres dohai fejlesztési forduló eredménye csökkenteni fogja az olyan programok értékét, mint az Indiához hasonló fejlődő országok számára biztosított általános preferenciarendszer, mivel tovább csökkenti a jelenleg élvezett kedvezmények alsó határát; felhívja az Uniót, hogy kössön szabadkereskedelmi megállapodást Indiával a Chilével kötött megállapodása fő vonalai mentén, ami kölcsönösségi alapon mindkét fél exportja számára vámmentes belépést biztosít, és felhívja a magas szintű kereskedelmi csoportot, hogy e tekintetben tárják fel a kölcsönös lehetőségeket;

2.   hangsúlyozza, hogy a dohai fejlesztési napirend pozitív eredményéhez szükség van mind az EU, mind India teljes körű támogatására; arra ösztönzi Indiát és a G20-akat, hogy ismerjék fel, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó európai ajánlatot a G20-nak a nem agrártermékekre (NAMA) és szolgáltatásokra vonatkozó ésszerű ajánlatának kell követnie;

3.   üdvözli a magas szintű kereskedelmi csoportnak az együttműködés javítására és a cselekvési terv fokozatos megvalósítására tett erőfeszítéseit, amely meghatározta India fokozatos részvételét nagy és közös nemzetközi projektekben, például az ITER és a GALILEO programokban; megjegyzi azonban, hogy bár a közös cselekvési terv számos területen rendelkezik a folyamatos párbeszédről, azonban nem tartalmaz utalást a prioritásokra vagy a hatráridőkre nézve; felhívja mindkét felet, hogy mutassanak a hatékony stratégiai partnerség érdekében a kapcsolataik konszolidálásához szükséges politikai akaratot;

4.  aggályát fejezi ki, hogy a biztató statisztikák ellenére mindkét gazdaságban számos, még kiaknázatlan kereskedelmi lehetőséggel rendelkező terület maradt; felhívja a magas szintű kereskedelmi csoportot, hogy a széles körű befogadó politikai párbeszéd részeként foglalkozzon a kereskedelem és a befektetések kérdéseivel, és tárja fel az együttműködés lehetőségeit olyan területeken, mint például a migráció, az oktatás és a kulturális csere;

5.  rámutat, hogy India magas importvámjai, valamint a közelmúltban elért lényeges haladás ellenére, nem vámjellegű kereskedelmi korlátai továbbra is komoly gondot okoznak az uniós iparnak; úgy véli, hogy az ilyen protekcionista politika fenntartása a gazdasági liberalizáció után piaci torzulásokhoz és manipulációkhoz vezet; aggályát fejezi ki, hogy a WTO keretében folytatott vámtarifa-tárgyalások nem vezettek eredményre (nem történt meg a vámtarifák kötelezővé tétele és nem történt kötelezettségvállalás a maximális „kötelező” vámtarifák mellett, bár ezeket is magas szinten tartották) és amiatt, hogy a Bizottság ezután tett erőfeszítései, hogy Indiával bilaterális párbeszédet nyisson a konkrét torzulások témájáról, ez idáig sikertelenek voltak; rámutat, hogy a kereskedelmi akadályok csökkentése fokozatos javulást eredményezhet a kereskedelmi feltételekben, amelyek célja a növekedés, a foglalkoztatás és a fenntartható fejlődő előmozdítása; felhívja Indiát, hogy importvámtarifáit kösse a dohai fejlesztési napirend keretében alkalmazott rátákhoz közelebb eső szinthez és tegyen további erőfeszítéseket a nem vámjellegű korlátozások egy részének felszámolására; arra ösztönzi a magas szintű kereskedelmi csoportot, hogy bilaterális szabadkereskedelmi megállapodás révén a felek közötti kereskedelem lényegileg egésze tekintetében dolgozzon a vámtarifák megszüntetésén, így adva lehetőséget a meglévő és potenciális exportőröknek vállalkozásuk fejlesztéséhez és exportbázisuk diverzifikálásához;

6.   felhívja az EU-t, hogy erősítse India nemzetközi kereskedelmi potenciálját, valamint támogassa a közvetlen külföldi befektetések vonzására irányuló erőfeszítéseit, különösen azáltal, hogy fokozza a kereskedelemhez kapcsolódó támogatást az infrastruktúra fejlesztése és az adminisztratív akadályok felszámolása céljából;

7.   úgy véli, hogy a versenyszabályok és azok hatékony érvényesítése alapvető fontosságúak a liberalizáció és az ahhoz kapcsolódó szabályozási reform összes előnyének realizálásához, valamint, hogy azok hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez és a jó kormányzáshoz; úgy véli, hogy a hatékony versenypolitika az átlátható és a gazdaság szereplői számára a diszkriminációmentes jogi keretek létrehozásával vonzza a külföldi befektetőket; rámutat, hogy az EU által az elmúlt évtizedben megkötött szabadkereskedelmi megállapodások versenyre vonatkozó rendelkezései tekintetében nincs egyetlen modell, mivel e rendelkezések tartalma a partnerországban a versenyszabályok, illetve az azokat érvényre juttató intézmények meglététől és fejlettségi szintjétől függően változik; felhívja a magas szintű kereskedelmi csoportot, hogy az EU és India között esetlegesen létrejövő kétoldalú kereskedelmi megállapodás versenyre vonatkozó rendelkezései tekintetében vizsgálja meg az elérendő célok szintjét;

8.   rámutat, hogy a dömpingellenes tárgyalásokon India panaszosként és egyszersmind elkövetőként vesz részt; üdvözli az e téren megvalósuló jó EU-India kapcsolatokat, és felhívja mindkét felet, hogy működjenek együtt a dömpingellenes intézkedésekkel történő visszaélések visszaszorítása és a dömping felszámolása érdekében;

9.   megjegyzi, hogy az EU és India a földrajzi árujelző (GI) rendszert a termelők, fogyasztók és a kormányok számára hasznos eszköznek találja; rámutat azonban, hogy a GI-rendszer nem túl ismert Indiában; felhívja az indiai kormányt, hogy népszerűsítse a GI-rendszert, valamint bátorítsa a GI-kérelmek benyújtását; rámutat, hogy a TRIPS-egyezmény szerint a WTO-tagok az egyezményben előírtnál átfogóbb védelmet biztosíthatnak saját belső jogukban; úgy véli, hogy a bilaterális megállapodás az EU-ban és Indiában a TRIPS-egyezményen túlmenő védelmet kínálhat a GI-knek, így a közös multilaterális erőfeszítések mellett hasznos kiegészítő eszközt biztosítana;

10. rámutat, hogy Indiában a szellemi tulajdon növekvő fontossága nyilvánvaló az indiai szabadalmi irodákhoz benyújtott kérelmek növekvő száma alapján, és rámutat, hogy az indiai ipar felnőtt a globális kihívásokhoz, és üzleti stratégiája szerves részeként kutatásalapú fejlesztést valósít meg; rámutat a szellemi tulajdon jogi szabályozásának közelmúltban Indiában lezajlott reformjára, ideértve India szabadalmakról szóló (módosított) 2005. évi törvényét; rámutat arra is, hogy a rendszer felhasználóbarátabbá tétele érdekében erőfeszítéseket tettek az eljárásjogi vonatkozások egyszerűsítésére és racionalizálására; arra is rámutat, hogy az új jogszabályi kezdeményezések szerint India nagy modernizációs programot indított el valamennyi szabadalmi hivatal számára, és jelentős összegeket irányzott elő az infrastruktúra létrehozására, illetve modernizálására; felhívja Indiát, hogy e szabályozás érvényre juttatását a meglévő riói biodiverzitás egyezménnyel és a WTO-kötelezettségekkel összhangban biztosítsa;

11. rámutat, hogy az EU is átfogó szellemitulajdon-védelmi rendszert hozott létre az elmúlt 10 évben azáltal, hogy a legtöbb nemzeti szellemi tulajdonjogi rendszert harmonizálta, és a teljes EU-ban bevezette a közösségi szellemi tulajdonjogokat; úgy véli, hogy a legnagyobb kedvezmény elve, illetve a belső elbánás elve miatt ez a jogszabály egyaránt előnyös a szellemi tulajdonjogok EU-beli és nem EU-beli tulajdonosai számára; úgy véli, hogy a jogszabályok betartatása a szellemi tulajdon védelmének szerves része, és arra ösztönzi az EU-t és Indiát, hogy állapodjanak meg a jogszabály betartatására vonatkozó intézkedések közös elveiben olyan módon, hogy azok hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, ugyanakkor ne gátolják a törvényes feltételek mellett folyó kereskedelmet;

12. úgy véli, hogy mivel a világon minden három személyi számítógép szoftveréből legalább egyet illegálisan szereznek meg, a kalózkodás változatlanul veszélyezteti a szoftverinnováció jövőjét, ami munkahelyek és adóbevétel elvesztéséhez vezet mind Indiában, mind az EU-ban; rámutat, hogy a kormánypolitika segítségével, amely a szoftverkalózok elleni fellépésre és tudatosító kampányokra koncentrált, India lényeges, 2%-os csökkenést ért el a kalózkodásban 2005-ben; elismeri azonban, hogy még sokat kell tenni annak érdekében, hogy az indiai társaságok ne juthassanak tisztességtelen versenyelőnyhöz azzal, hogy a termelésben „kalózszoftvert” és „kalózhardvert” használnak fel; felhívja India állami és szövetségi kormányait, hogy tovább csökkentsék a szerzői jogbitorlás arányát; rámutat, hogy miközben a jelenlegi EU–USA erőfeszítések a szerzői jogbitorlás elleni fellépésben kezdetben Kínára és Oroszországra összpontosítanak, ezután Ázsia többi része kerül sorra; úgy véli, hogy India érdeke, hogy konstruktívan együttműködjön az EU-val ebben az erőfeszítésben, tekintettel az IDC 2005. évi hatásvizsgálatára, amelynek becslése szerint, ha India a kalózkodási rátát a jelenlegi 72%-ról 2009-re 64%-ra tudná csökkenteni, 115 000 új informatikai munkahelyet teremtene, 5,9 milliárd dollár többlet áramolna gazdaságába, és az adóbevételek 86 millió dollárral növekednének;

13. felismeri a gyógyszeripar fontosságát az indiai gazdaság és társadalom számára, és felhívja az indiai hatóságokat, hogy biztosítsák a nemzetközi szabványok alkalmazását az emberek és élő állatok tudományos kísérletekben történő felhasználásánál, illetve biztosítsa, hogy az ilyen kísérleteket minimális szintre csökkentsék és alternatív megoldásokat találjanak;

14. felhívja az EU-t és Indiát, hogy találjanak eredményes és tartós megoldást a TRIPS és a közegészségügy kérdésére, elősegítve az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést a dohai fejlesztési forduló keretében; üdvözli az indiai kormány által a szellemi tulajdonnal kapcsolatban tett lépéseket, különös tekintettel a gyógyszerekre; arra bátorítja az indiai kormányt, hogy a törvényt gyorsabban hajtsa végre, különös tekintettel a generikus gyógyszerek exportjára;

15. rámutat, hogy a hagyományos tudást egyre inkább értékes eszközként ismerik el mind a fejlett, mind a fejlődő országok számára, miközben a világ népességének mintegy 80%-a – ideértve a 441 etnikai közösséget Indiában – függ a hagyományos tudásból, innovációból és gyakorlatból származó termékektől és szolgáltatásoktól, hogy napi élelmiszer- és egészségügyi igényeit kielégítse; rámutat a szellemi tulajdonjogok és a biodiverzitás, illetve a genetikai erőforrások megőrzése közötti komplex jogi, politikai és társadalmi összefüggésekre; felhívja az EU-t és Indiát, hogy működjenek együtt a TRIPS-egyezménynek a riói biodiverzitás-egyezmény céljaival való harmonizálása ésszerű megoldásának megtalálásában;

16. üdvözli Indiának a pénzügyi szektor reformjára tett lépéseit azzal, hogy nagyrészt liberalizálta a kamatlábakat, csökkentette a bankok számára előírt államadósság tartást és csökkentette a bankok hitelezési kötelezettségét a prioritást élvező területek, például a mezőgazdaság és a kisvállalkozások tekintetében; úgy véli, hogy ahogyan India jobban integrálódik a globális pénzügyi rendszerbe, a pénzügyi szektor reformja egyre sürgetőbbé válik; különösen úgy véli, hogy a pénzügyi szektor liberalizálása szükséges, hogy a szektor ellenállóbbá váljon a belső és külső megrázkódtatásokkal szemben, hozzájáruljon a betétek növekedésének ösztönzéséhez, a hitelkultúra fejlődéséhez, a magán-, illetve külföldi piaci szereplők belépéséhez; úgy véli, hogy a technikai és vezetési sszakismeretek átadása hasznos szerepet tölthet be India pénzügyi piacainak fejlesztésében, és felhívja az EU-t, hogy e tekintetben ajánlja fel támogatását;

17. üdvözli Indiának a rúpiaszabályozás eltörlésére vonatkozó terveit azzal, hogy a részlegesen konvertálható rúpia tekintetében megszünteti valamennyi, még fennmaradó tőkeszabályozását; úgy véli, hogy ezzel megszűnik India világgazdaságba történő integrációjának egy fontos akadálya, lehetővé téve az indiai magánszemélyek és vállalkozások számára, hogy szabadabban fektessenek be külföldön, illetve a nagy társaságok számára, hogy könnyebben és olcsóbban juthassanak hozzá külföldi hitelekhez, amit a jelenlegi szabályozás társaságonkénti évi 500 millió dollárra korlátoz;

18. felhívja Indiát, hogy csatlakozzon az Atomsorompó Egyezményhez, ami a nemzetközi béke, biztonság és stabilitás fenntartása és megerősítése nélkülözhetetlen multilaterális eszköze; aggályát fejezi ki az Egyesült Államok és India, valamint a Franciaország és az India közötti nukleáris együttműködés elmélyítése miatt, tekintettel arra, hogy India nem vállalt szerződéses kötelezettséget a nukleáris biztonság tekintetében;

19. rámutat, hogy India tudomásul vette, hogy ambícióinak megvalósításához először a dél- és délkelet-ázsiai régióban rá háruló felelősségnek kell eleget tennie; üdvözli, hogy a kereskedelmet az India és Pakisztán közötti bizalomépítés eszközeként használják, és különösen üdvözli a 2006. május 2-i, mérföldkőnek számító megállapodást, melynek célja, hogy Jammu és Kashmir megosztott régiói közötti ellenőrzési vonalon túl újra felélessze a kereskedelmet azzal, hogy megindította a tehergépkocsi-szolgáltatást a Srinagar-Muzaffarabad útvonalon, valamint egy második kashmiri buszjáratot, amely a Jammuban, illetve Kashmirban lévő Poonchot köti össze Rawalakottal Azad Jammu Kashmirban; üdvözli Singh miniszterelnök 2006. május 23-i kötelezettségvállalását, hogy a kashmiri rendezéshez szükséges légkör megteremtése érdekében létrehoz egy szabadabb kereskedelemmel és szabadabb mozgással, „puha határokkal” jellemezhető környezetet; felhívja Indiát és Pakisztán, hogy tegyenek további lépéseket a kereskedelemhez kapcsolódó bizalomerősítő intézkedések megvalósítása útjában álló adminisztratív akadályok csökkentése érdekében, és felhívja az EU-t, hogy amennyiben szükséges, e tekintetben nyújtson technikai segítséget;

20. aggályosnak találja azonban, hogy a SAARC-on belüli kereskedelem szintje még mindig alacsony; úgy véli, hogy túlságosan sok a kivétel a dél-ázsiai szabadkereskedelmi megállapodásban ahhoz, hogy azt szabályos szabadkereskedelmi megállapodásként kezelhessék; felhívja a SAARC-ot, hogy folyamatosan tekintse át a régióbeli kereskedelem és befektetések bővítésének lehetőségeit; úgy véli, hogy az EU-nak Indiával fenntartott kapcsolataiban befogadó regionális megközelítéssel kell élnie, és felhívja az EU-t, hogy hozzon létre „jövőképcsoportot” hasonlóan az ASEAN esetéhez, hogy az megvizsgálja az EU–SAARC kapcsolatok jövőbeni lehetőségeit;

21. arra ösztönzi Indiát, mint a SAARC és a BIMSTEC tagját, hogy teljes befolyásának felhasználásával segítse a demokratikus változást és az emberi jogok tiszteletben tartását Burmában, és a továbbiakban is támogassa a békefolyamatot Sri Lankán;

22. rámutat, hogy az olyan ázsiai országok, mint India és Kína, sokéves gazdasági fejlődésük ellenére még mindig alulreprezentáltak és méltánytalanul marginalizálódtak a multilaterális testületekben, többek között a Nemzetközi Valutaalapban; felhívja az EU-t és Indiát, hogy működjenek együtt az ilyen kiegyensúlyozatlanságok kiigazításában, és biztosítsák, hogy a szavazati arányokat és a vezetői pozíciókat a nemzetközi gazdasági rendszerben meglévő súlyok szerint osszák el;

23. üdvözli az indiai kormány reformjait az FDI-stratégiát illetően, valamint üdvözli a befektetési bizottság előrelépéseit; aggodalmának ad hangot, hogy a külföldi befektetők még mindig túl sok bürokráciával és helyi szinten más, nem vámjellegű korlátozásokkal találják szemben magukat; felhívja a központi és helyhatósági kormányzást, hogy egyszerűsítsék és egységesítsék az engedélyezési eljárásokat, és tegyenek erőfeszítéseket a nagyobb jogi átláthatóság érdekében;

24. aggályosnak tartja, hogy a külföldi befektetők helyi szinten még mindig frusztráló bürokráciával szembesülnek, ahol az engedélyezés eljárási rendszere képezi a nagy akadályt: e szerint az automatikus jóváhagyásra jogosult kérelmek körét minimális szinten tartják, miközben a jelentősebb kérelmek többségét esetről-esetre hagyják jóvá; aggályosnak tartja, hogy számos tisztviselő még mindig a helyi érdekeknek kedvező megkülönböztetést gyakorol; rámutat, hogy ezt a jóváhagyási és engedélyezési eljárást néhány régióban a méltánytalanság és az átláthatóság hiánya miatt is kritikával illették, miközben a jogszabályok olyan kétségbeejtően gyakran változnak, hogy igen nehéz a rendszer kiszámíthatatlanságával lépést tartani; felhívja az állami kormányokat, illetve a helyi önkormányzatokat, hogy az engedélyezési eljárásokat egyszerűsítsék és konszolidálják;

25. rámutat az indiai diaszpórának az indiai gazdasági növekedésre gyakorolt jelentős hatására; megjegyzi azonban, hogy a diaszpóra az indiai FDI-volumennek csak 10%-áért felelős; úgy véli, hogy egyéni hazautalásokra és pénzügyi befektetésekre is szükség van a hosszú távú fejlődéshez; felhívja Indiát, hogy folytassa a tervek kidolgozását a diaszpóra anyagi forrásainak kiaknázása érdekében, amelyre a kettős állampolgárság lehetőségének biztosítása jó lehetőséget nyújtana;

EU-India együttműködés

26. üdvözli azt a tényt, hogy a 2005. szeptember 7-i hatodik India–EU csúcson az EU és India többek között az emberi jogokról szóló párbeszéd és stratégiai partneri kötelezettségvállalás megerősítése mellett kötelezte el magát, ami az együttműködés fejlesztését is magában foglaló közös cselekvési tervben is tükröződik, a környezeti fenntarthatóság, valamint a társadalmi és gazdasági kohézió hangsúlyozása mellett; kéri, hogy a stratégiai partnerség keretében folytassanak folyamatos párbeszédet az emberi jogok témájában; ebben az összefüggésben elismerését fejezi ki az indiai Nemzeti Emberi Jogi Bizottság e kérdésekkel kapcsolatban végzett független és lelkiismeretes munkájáért;

27. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok (MFC) teljesítésének és a szegénység elleni küzdelemnek kell az EU és India közötti stratégiai partnerség központi elemének maradnia; üdvözli azt a tényt, hogy a legközelebbi, 2006. október 13-i EU-India csúcstalálkozó foglalkozik a millenniumi fejlesztési célok kérdésével; véleménye szerint sürgős intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az olyan kisebbségek, mint a dalitok és az adivasik, valamint más marginális helyzetben lévő közösségek, törzsek és kasztok, illetve a népesség többi része közötti szakadék megszűnjön a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása vonatkozásában;

28. üdvözli, hogy a 2002–2006 közötti időszak vonatkozásában az EK Indiával való fejlesztési együttműködése hangsúlyt fektet az egészségügyre, az oktatásra, a vízre és a környezetvédelemre, valamint hogy a közös cselekvési tervben kötelezettséget vállalnak arra, hogy az egészségügyi és oktatási ágazatban elmélyítik az együttműködést a fontos indiai szociális ágazatbeli programok kiegészítését szolgáló fejlesztési együttműködés fokozása céljából, beleértve konkrét fellépéseket, amelyek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, különösen a nők elleni diszkrimináció hatékony módon történő megszüntetésre irányulnak; kéri továbbá, hogy a cselekvési tervben sürgessenek intézkedéseket a lánygyermekek oktatásának előmozdítására, ezzel teljesítve a 2. és 3. millenniumi fejlesztési célt;

29. üdvözli a Bizottság nyilvános konzultációját az EU kereskedelmi stratégiájának és a Kínával fennálló gazdasági kapcsolatainak teljes felülvizsgálatáról; úgy véli, hogy India hasonló, bár más természetű kihívást jelent az EU ipara számára; felhívja a Bizottságot, hogy folytasson hasonló eszmecserét India vonatkozásában is, hogy EU-s szinten biztosítani lehessen e kapcsolatok politikai, gazdasági és kereskedelmi irányítását;

30. úgy véli, hogy az Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania az indiai KKV-ágazatra, ezért a polgárok által javasolt, piacvezérelt helyi projektek finanszírozását elősegítő intézkedéseken keresztül a KKV-k megerősítését javasolja;

31. hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési együttműködésének együtt kell működnie Indiával mint felemelkedő nemzetközi adományozó országgal a fejlődő országokban megvalósítandó konkrét projektek kapcsán való tapasztalatcsere és együttműködés révén; hangsúlyozza, hogy az indiai tapasztalatokból tanulva az EU hatékonyabbá és eredményesebbé teheti fejlesztési segélyezését;

32. rámutat arra, hogy az indiaiaknak vannak fenntartásaik az EU-val kapcsolatban, és azt a jobb megértés érdekében tanulmányozni kívánják; üdvözli a 33 millió eurós Erasmus Mundus ösztöndíjprogramot, amely különös hangsúlyt fektet a tudományos és technológiai együttműködésre; az ezen a téren elért indiai sikerek tanulságai ösztönzést adhatnak az EU teljesítményének az információs társadalom alapját képező piramis, nevezetesen az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az innováció tekintetében; üdvözli a delhi egyetemen alapított Jean Monnet európai tanulmányok tanszékvezetői pozíciót, mint az EU-India kapcsolatok megerősítését szolgáló fontos kezdeményezést; felhívja a bizottsági küldöttséget és a tagállamok követségeit, hogy működjenek együtt az indiai hatóságokkal az EU igazi szerepének népszerűsítésében és úgy véli, hogy a kulturális csere segítene kialakítani a konstruktív együttműködés széleskörű társadalmi támogatottságát, valamint, hogy a szakmai és üzleti cserék is hasznosak lehetnek mind a kölcsönös kulturális megértés, mind a kétirányú információáramlás elősegítése szempontjából; rávilágít a Japánnal és Koreával fennálló vezetői tréningprogram – „Nép a néphez csere” – sikerére, és azt tanácsolja a Bizottságnak, hogy a programot a megfelelő finanszírozással terjessze ki Indiára;

33. ajánlja a Bizottságnak, hogy tárja fel, illetve mélyítse el a konkrét EU–India programokat az olyan területeken, mint a felsőoktatás vagy a szakképzés; valamint a diákok, tanárok és kutatók cseréjének ösztönzését szolgáló programok;

34. elismeri, hogy az indiai szoftver- és szolgáltatási ágazat mérete az elmúlt öt évben megháromszorozódott, és ma már eléri a 20 milliárd euró értéket; rámutat, hogy e növekedés tekintélyes része a fejlesztési munkát Indiába kihelyező nyugati kereskedőktől származik; úgy véli, hogy az EU számára előnyös lehet a magasan képzett indiai szakemberek és szakmunkások nagyobb beáramlása; felhívja a magas szintű kereskedelmi csoportot, hogy találjon lehetőséget a 4. modul szerinti a szakképzett munkások szabad mozgásáról szóló megegyezés megkötésére abból a célból, hogy az indiai informatikusok tanulmányaik elvégzése után az EU-ban dolgozhassanak, így biztosítva szakképzett munkaerőt, és bizonyítva, hogy az EU felsőoktatási rendszerének befektetése megtérül; rámutat, hogy a szoftvertársaságok mágnesként vonzzák a kapcsolódó vállalatokat és szolgáltatásokat, valamint a hozzájuk társuló infrastrukturális igények lökést adhatnak a regionális gazdaságnak, és további munkalehetőséget teremthetnek a helyi lakosság számára;

35. rámutat, hogy 2003 és 2008 között 200 000 EU-munkahelyet lehetett kihelyezni, elsősorban Indiába; arra is rámutat, hogy 2010-re Indiában 160 000 idegen nyelvű szakértőre lesz szükség, míg mindössze 40 000 indiai rendelkezik majd megfelelő képesítéssel ezekre az állásokra; tekintve, hogy mintegy 30 000 EU-beli szakértő már Indiában dolgozik, úgy véli, hogy nyilvánvaló lehetőségek vannak az Indiába költözni hajlandó képzett európaiak számára, és ez a trend az EU és India között az „agyelszívás” helyett az „agycserét” biztosítaná;

36. javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság biztosítsák a megfelelő keretet a gazdasági társaságok és az egyetemek számára, hogy hasznosíthassák India gyorsan növekvő gazdasági fejlődését bizonyos területeken, mint például a szoftver-, illetve a filmipar;

37. rámutat, hogy az indiai növekedés hatása a globális energiakeresletre energiabiztonsági aggályokat vet fel; rámutat, hogy India még most is súlyos energiahiánytól szenved, és túlzottan függ a kőolajtól és a széntől, e két drága és környezetszennyező fosszilis fűtőanyagtól; rámutat, hogy India gázellátás biztosítására és nukleárisenergia-fejlesztésre irányuló erőfeszítései e helyzet két konkrét eredménye; rámutat, hogy még akkor is, ha India valóban fejleszti a nukleáris energiát, az akkor is csak villamosenergia-szükségletének kevesebb mint 5%-át, és összes energiaszükségletének mindössze 2%-át adná; úgy véli, hogy a nukleáris energia fejlesztésére irányuló erőfeszítés visszalépést jelentene a klímaváltozás megfékezésére és az energiatakarékosság előmozdítására irányuló Gleneagles G8-kötelezettségvállalástól; úgy véli, hogy irányváltás hiányában a környezet pusztulása India jövőbeni gazdasági fejlődésének súlyos gátjává válhat;

38. rámutat, hogy a megújuló energia hasznosítása elősegítésének nagy hagyományai vannak mind Indiában, mind az EU-ban, és úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások, mint a nap-, a szélenergia, illetve a biomassza, gyakorlatilag megvalósítható lehetőségeket kínálnak, együtt az energiahatékonyságba történő nagy befektetésekkel, amelyek kielégíthetik a hosszú távú energiaszükségletet; üdvözli India erőfeszítéseit e tekintetben, többek között saját vidéki biogáz digesztereit és napelemeit (ezeket a falusi otthonok és műhelyek áramellátására használják), illetve a közelmúlt sikerét abban, hogy India építette ki a világ negyedik legnagyobb szélerőműrendszerét; úgy véli, hogy miközben a világ legszegényebb népeit a növekvő olajkereslet kedvezőtlenül érinti, amit a növekvő olajárak miatti indonéziai lázongások is mutatnak, Indiának változatlanul szélesebb körben kellene támogatnia a helyi megújuló energiaforrások fejlesztését Ázsiában, mint ahogyan már teszi Bhutánban; üdvözli az India–EU energiapanel létrehozását, és az energiabiztonság és energiapiaci reformok, a megújuló energia és az energiahatékonyság terén további együttműködésre hív fel; úgy véli, hogy Indiának és az EU-nak a továbbiakban is az innovatív fenntartható energiafejlesztés révén kell meghatározniuk a globális energiaarchitektúrát, miközben megfelelnek a klímaváltozással kapcsolatos normáknak;

39. rámutat, hogy miután India földrajzilag sokszínű, termékeny környezet a kőolaj és a földgáz szempontjából, ám ez idáig az állami szektor által vezetett kutatás nem a vállalkozó szellemnek megfelelő úton haladt; rámutat azonban arra, hogy az európai energiatársaságok belépésével ez a helyzet máris változik, például a brit Cairn Energy 2004-ben több kőolajlelőhely felfedezéséről számolt be Rajasthanban (a becslések szerint a legnagyobb 500 millió hordónyi kiaknázható készletet tartalmaz); felhívja Indiát, hogy ösztönözze az erőteljesebb kőolaj- és földgázkutatást azzal, hogy nagyobb ösztönzést biztosít az európai kutatótársaságok hatékonyságának és szakértelmének bevonása érdekében;

40. rámutat arra, hogy Indiában a biodízel-termelés költsége mintegy harmada az európainak, valamint, hogy India a közelmúltban határozott biodízel-finomítási programjának bővítéséről; rámutat, hogy India bővíti etanoliparát, és a kormány különféle pénzügyi ösztönzőket vezetett be, ideértve a forgalmi adó csökkentését, az etanolra, illetve az etanollal kevert üzemanyagokra kivetett jövedéki adó csökkentését; úgy véli, hogy az étkezésre nem alkalmas jatropha megvalósítható lehetőséget kínál bioüzemanyag előállítására India számára, mivel a növény minimális befektetés mellett félsivatagos és sivatagos talajokban is megterem, ezért ösztönzi az ez irányú EU–India együttműködést; úgy véli, hogy az ilyen programok amellett, hogy mintegy 17 millió új munkahelyet teremthetnek, és jövedelmet biztosíthatnak a hátrányos helyzetű vidéki közösségeknek, csökkenthetik India függőségét a külföldi kőolajtól, de csak akkor, ha az ilyen programokat fenntartható módon hajtják végre;

India gazdasági és társadalmi helyzete

41. rámutat, hogy a nemzetközi kereskedelem a gazdasági növekedés és a szegénység elleni küzdelem erőteljes hajtómotorja lehet, de nincs mágikus ereje, és a kereskedelem reformja a fejlesztéspolitika kiegészítője; úgy véli, ahhoz, hogy népét kiemelje a szegénység csapdájából, és előbbre juthasson a gazdasági fejlődés létráján, Indiának az olyan üzleti környezet létrehozására kell összpontosítania, amely az ipar és a szolgáltatások szélesedő skáláján mélyíti el a világgazdasági integrációt;

42. üdvözli, hogy India humánerőforrás-fejlesztésről szóló legutóbbi ötéves terve (2002–2007) egyre inkább elismeri a külgazdasági környezet, a kereskedelem és a befektetések jelentőségét;

43. rámutat, hogy az indiai államok közötti különbségeket tovább mélyítette, hogy olyan államok kaptak szabad rendelkezést pénzeszközök felett, ahol a politikai és fiskális vezetés színvonala kérdéses; úgy véli, hogy a szegénység mérséklése az állami erőforrások vidéki területekre és az infrastrukturális fejlesztésbe történő átirányítástól függ, mivel ez támogathatja az ipari és szolgáltatási tevékenységek terjedését; felhívja Indiát, hogy az egységességre való törekvés és a megfelelőbben irányított liberalizáció érdekében léptessen életbe megfelelő kiegészítő gazdaságpolitikákat, beleértve az adóharmonizációt, és a finanszírozási alapok hatékony felhasználását számukra lehetővé téve összpontosítson a legszegényebb államok kapacitásépítésére; elismerését fejezi ki a gazdasági növekedés India bizonyos régióira gyakorolt fejlesztési hatásával kapcsolatban és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa Indiát abban, hogy levonja a tanulságokat azon államok tapasztalatai alapján, amelyek India fellendülése idején prosperáltak, és terjessze a legjobb gyakorlatotak annak érdekében, hogy a kritikus beruházások az elmaradott régiókba, az alulreprezentált társadalmi csoportok lakta környezetbe kerüljenek;

44. aggályát fejezi ki a városi és vidéki területek közötti egyre szélesebbre nyíló jövedelmi olló miatt Indiában; azt tanácsolja az indiai hatóságoknak, hogy ismerjék el a mezőgazdaság pangását a vidéki területeken, és dolgozzanak ki programokat a mezőgazdaság teljesítményének növelésére ezeken a területeken, hogy hatékonyabban küzdhessenek meg a vidéki szegénységgel;

45. rámutat, hogy a drasztikus növekedés ellenére India infrastruktúrája részben még mindig egy fejlődő országéhoz hasonlatos szegényes közlekedési hálózatával és gyakori áramkimaradásokkal; felhívja Indiát és az EU-t, hogy törekedjenek a kereskedelmen alapuló infrastrukturális fejlesztésre a köz- és magánszféra befektetéseinek bevonásával, biztosítva az átláthatóságot, a hiteles szabályozási környezetet és egyenlő esélyeket a magánbefektetők és a kormány között; ennek megfelelően szükségesnek tartja az Európai Beruházási Bank kölcsöneinek felhasználását, amely megbizatásának középpontjában – Ázsia és Dél-Amerika esetében – a termelő beruházások állnak; felhívja Indiát és az EU-t, hogy e befektetéseket a vidéki területekre összpontosítsák, a jobb vízellátást és közegészségügyet biztosítva, javítva a közlekedési hálózatokat, különösen a különféle időjárási viszonyok között használható utakat, és javítva a villamosenergia-hálózat teljesítményének minőségét;

Fejlesztés és környezet

46. elismeri az indiai kormánynak a szegénység felszámolásában elért komoly sikereit, de megjegyzi, hogy a folyamatos gazdasági növekedés ellenére továbbra is hatalmas egyenlőtlenségek tapasztalhatók, és India népességének még mindig nagyjából 30%-a él a szegénységi küszöb alatt; különösen aggasztónak találja a lakosság hátrányos helyzetű rétegeinek helyzetét, elsősorban a nőkét, a gyermekekét és a vidéki népességét, mint például a dalitok és az adivasik (bennszülött törzsek és népek); felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjenek együtt az indiai kormánnyal e csoportok helyzetének javítása érdekében, és vizsgálják meg a jövőbeli együttműködés lehetőségét, hogy miként járulhatnának hozzá a nemi és kaszt szerinti diszkrimináció megszüntetéséhez;

47. aláhúzza, hogy az egymást követő indiai kormányok figyelemre méltó erőfeszítéseket tettek a kasztrendszer okozta diszkrimináció felszámolására; úgy véli azonban, hogy még igen sok a tennivaló;

48. sürgeti az EU-t, hogy ösztönözze és hajtsa végre az indiai új gazdaságból nagyrészt kizárt és a fejlesztési programokban, illetve katasztrófát követő helyreállításban hátrányosan megkülönböztetett kisebbségek társadalmi-gazdasági fejlődését biztosító intézkedéseket, többek között az uniós székhelyű magánvállalatoknál és befektetőknél való egyenlő foglalkoztatási esélyek előmozdítása, illetve a dalitokra is kiterjedő fejlesztési programok bátorítása, valamint olyan mutatók használata révén, melyek megmutatják, hogy a dalitok milyen mértékben vesznek részt az új gazdaságban;

49. rámutat annak fontosságára, hogy az indiai kormány legyen figyelemmel a társadalmi kohézióra, a környezetre és a fogyasztók jogaira fejlődési folyamata során;

50. üdvözli az EU és India közötti együttműködést a környezetpolitika terén, valamint azt, hogy a közös cselekvési programban a környezetvédelmi politikát az egyik együttműködési ágazatként jelölik meg; rámutat, hogy az EU-nak és Indiának, mint nagy globális szereplőknek, központi szerepet kell játszaniuk a globális környezet jobb irányítására irányuló nemzetközi erőfeszítésekben; a gazdaságfejlesztési együttműködés során a környezeti vonatkozások folyamatos hangsúlyozására hív fel;

51. hangsúlyozza, hogy az egyre fokozódó indiai környezetrombolás elképzelhetetlen gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel járó, egyre fokozódó problémát jelent, különösen a jelentős számú szegénységben elő indiai népesség számára, és hangsúlyozza az EU és India mielőbbi együttműködésének fontosságát ezen a területen;

52. üdvözli India elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési célok mellett; rámutat, hogy India 10. ötéves terve felvázolja az ország humánfejlesztési céljait a következő 5–10 évre, amelyek többnyire ambiciózusabbak, mint a millenniumi fejlesztések voltak, bár aggódik amiatt, hogy India képes lesz-e e célokat 2015-re teljesíteni, mivel az ENSZ Millennium Projektjének állítása szerint India várhatóan a nyolc millenniumi fejlesztési célból négyet nem tud majd teljesíteni; úgy véli, hogy a kereskedelemhez kapcsolódó segítségnyújtás lehetővé teheti India számára a felzárkózást; felhívja az EU-t, hogy működjön közre az Indiában kiemelt szerepet betöltő univerzális oktatási és vidék-egészségügyi programokban és adjon bátorítást a fiataloknak a munka világába való bevonását elősegítő programoknak; úgy véli, hogy az EU az esélyegyenlőségi problémákat a nők számára megélhetést biztosító termékek kereskedelmén, valamint a nőket foglalkoztató szolgáltatóágazatok kereskedelmének megkönnyítésén keresztül orvosolhatná;

53. rámutat, hogy az összekapcsolhatóság egyike az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak, és az ENSZ főtitkára, Kofi Annan amellett érvelt, hogy a fejlődő világ minden falvában teremtsék meg az összekapcsolhatóság feltételeit 2005-re annak érdekében, hogy a szabadság, a jólét és a lehetőségek egyenlőtlenségei megszűnjenek; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a „Lyuk a falban internetes oktatási kísérlet”, amelynek során több mint 150 nagyteljesítményű számítógépet billentyűzettel, egérrel és web-kamerával felszerelve elhelyeztek 50 helyszínen a delhi szegénynegyedektől a vidéki India bizonyos pontjaiig, lehetővé téve korábban analfabéta fiúk és lányok ezreinek, hogy ne csak informatikai készségeket és az általános iskolai oktatás bizonyos elemeit sajátítsák el, hanem, hogy igényeik is növekedjenek; úgy véli, hogy az ilyen projektek bár nem helyettesíthetik az osztálytermet a tanárral, áthidalhatják a szakadékot azoknak a gyermekeknek az esetében, akiknek nincs lehetőségük a hagyományos oktatási modellben való részvételre; felhívja Indiát, hogy ossza meg informatikai fellendülésének hasznait lakossága azon 98%-ával, akiket e fellendülés még nem érint, és ilyen projektek felé irányítsa a befektetéseket, illetve a támogatásokat, amelyek becsült ismétlődő éves költsége gyermekenként és naponta kevesebb, mint 2 cent;

54. rámutat, hogy India volt az általános preferenciarendszer egyik legfőbb kedvezményezettje átlagosan 80%-os, több ágazatot érintő hasznosítási rátával, ideértve az állati termékeket (88%), drágaköveket és ékszereket (85%), szállító berendezéseket és közönséges fémeket (83%); rámutat, hogy India ruházati exportjának 40%-a, amelynek értéke meghaladja a 3 milliárd eurót a teljes ruházati export 4,8 milliárd eurós értékéből, valamint India cipőexportjának kilenctizede – összesen 600 millió euró a teljes cipőexport 675 millió eurós értékéből–, húzott hasznot az általános preferenciarendszerből; rámutat arra is, hogy azok az országok, amelyek saját szövőiparral rendelkeznek, mint India, sokkal jobban tudták hasznosítani az általános preferenciarendszert, mint az olyan országok mint Banglades, amely importált kelmét dolgoz fel ruházati iparában, és amely nehézségeket tapasztalt az általános preferenciarendszer alkalmazása során az EU származási szabályai miatt; üdvözli az EU azon gyakorlatát, hogy ezeket a rendszereket és szabályokat felülvizsgálja, és ösztönzi e szabályok egyszerűsítését és racionalizálását; üdvözli azt a javaslatot, hogy a termékspecifikus származási szabályokat egységes, mindenre kiterjedő kritériummal váltsák fel, hogy a jogosult országok könnyebben alkalmazhassák a rendszert;

55. aggályát fejezi ki amiatt, hogy a világ még élő tigriseinek 60%-a Indiában van, és az egész Indiába tervezett, de késedelmeskedő tigrisszámlálás a létszám csökkenését mutathatja, és az állomány a kritikusan alacsony, 1 500-as szintre csökkenhet; elismeri, hogy a vadállatfajokkal folytatott illegális kereskedelem értékét már csak a nemzetközi illegális kábítószer-kereskedelem haladja meg, és bizonyos fajtákkal, például a tigrisekkel folytatott kereskedelem, illetve a kizsákmányolás szintje olyan magas, hogy e fajták populációi súlyosan csökkennek; megköveteli a vadpéldányok, illetve vadtermékek importjának hatékonyabb figyelemmel kísérését a Veszélyeztetett fajok kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) betartása érdekében, és követeli a jogszabályok betartatását, hogy a veszélyeztetett fajokat megvédhessék a kipusztulás veszélyétől; felhívja az EU-t, hogy ajánlja fel együttműködését és technikai segítségnyújtását Indiának, és segítsen fenntartani India biológiai sokszínűségét, valamint segítse küzdelmét az illegális vadkereskedelem ellen; felhívást intéz, általában is a tigrisek védelmére és a tigrisbőrrel, csontokkal és testrészekkel folytatott kereskedelem elleni fellépésre többek között a vámügyi együttműködés révén, amelyet az EU–India Környezeti fórum következő ülésének napirendjére kell tűzni;

56. rámutat, hogy a kereskedelem liberalizálása az árak letörésével mind az EU-ban, mind Indiában kitette a kisgazdákat a globális versenynek, miközben az állami támogatások csökkentése megdrágította a mezőgazdasági tevékenységet számukra; aggályát fejezi ki amiatt, hogy Indiában a gazdák egyre inkább az exporttermelésre szerződnek ahelyett, hogy helyi termékeket termelnének, ami a szegény vidéki területeken alultápláltsághoz vezet; arra ösztönzi Indiát, hogy a kereskedelemhez kapcsolódó infrastruktúrára és a vidéki mezőgazdasági területekre irányítson pénzeszközöket, segítve a gazdákat a globalizáció kihívásaihoz való alkalmazkodásban;

57. sürgeti az EU-t, hogy nemzetközi fórumokon ösztönözze az Indiában alapított külföldi vállalkozások nagyobb vállalati felelősségvállalását, ugyanakkor sürgeti, hogy szülessen megállapodás az indiai kormánnyal arról, hogy létrehoznak egy, a munkavállalók jogait az indiai székhelyű hazai és külföldi vállalatoknál hatékonyan ellenőrző megfigyelő rendszert;

58. az EU és India közötti megbeszélésekre hív fel a befektetésekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a külföldi befektetők szociális és politikai felelősségét; hangsúlyozza, hogy a befektetők jogai kötelezettségekkel járnak együtt, és hogy a befektetőknek legalább a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi előírásait alkalmazniuk kellene;

59. üdvözli India elkötelezettségét a gyermekmunka megszüntetése, valamint a gyermekmunka megszüntetéséről szóló nemzetközi programban és az INDUS gyermekmunka-programban való részvétel iránt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyermekmunka gyakori jelenség Indiában; felhívja Indiát, hogy működjön együtt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO), és írja alá a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. egyezményt, valamint a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. egyezményt; felhívja Indiát, hogy hozzon intézkedéseket a modern rabszolgaság, a gyermekmunka és a női munkaerő kizsákmányolása valamennyi formája elleni hatékony fellépés érdekében, hogy biztosíthassa a munkavállalók alapvető jogait, valamint megelőzhesse a szociális dömpinget; fogadja el az ILO meghatározása szerinti „tisztességes munka” elvét; emlékeztet a nemzeközi emberi jogi egyezményeknek és munkaügyi normáknak megfelelő különféle kereskedelmi megállapodások fontosságára;

60. úgy véli, hogy Indiának a lehető legsürgősebben ratifikálnia kell a még hátralevő ILO-egyezményeket, és azokat alkalmaznia kell, hogy biztosíthassa a hosszú távú fejlődést, és javíthassa a társadalom legszegényebb rétegeinek életminőségét;

61. hangsúlyozza, hogy az EU-nak nyomást kell gyakorolnia az indiai kormányra, hogy a lehető legsürgősebben birkózzon meg az Indiában milliókat érintő rabszolgamunkával; felhívja Indiát, hogy ratifikálja a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98-as egyezményt;

62. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és India közötti fejlődő kereskedelmi kapcsolatokat nem lehet elválasztani az emberi jogi reformoktól Indiában;

63. rámutat, hogy a jelenlegi indiai kormány nyíltabban elismeri a HIV/AIDS terjedésével összefüggő problémákat; úgy véli, hogy a HIV/AIDS terjedése megállíthatja India fejlődését; rámutat, hogy az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés és a tájékozottság alacsony szintje felelős a betegség terjedéséért; üdvözli, hogy India fokozta a HIV/AIDS okozta problémák megoldására hivatott programokat és finanszírozásukat, valamint felhívja az EU-t, hogy támogassa Indiát a nagy kockázatnak kitett egyéneket és közösségeket segítő programok bővítésében; ezért üdvözli a Nemzeti AIDS Ellenőrzési Szervezet (NACO) felvilágosító tevékenységét a falusi és a városi lakosság körében;

64. úgy véli, hogy a közelmúlt természeti katasztrófái, különösen az Indiai-óceánon jelentkező cunami és a dél-ázsiai földrengés, rávilágítottak a katasztrófákra reagáló ügynökségek és szervezetek sokasága közötti kreatívabb és fantáziadúsabb együttműködés szükségességére; rámutat, hogy az UNESCO Óceanográfiai bizottságán keresztül aktív szerepet vállalt az Indiai-óceán térségében telepítendő cunami figyelmeztetőrendszer létrehozásában, és az ENSZ koordinálja a Hyogo Cselekvési Keret megvalósítását, amely egy 10 éves természeti katasztrófakockázat-csökkentési terv; felhívja Indiát, az EU-t és tagállamait, hogy támogassák ezeket a kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a természeti katasztrófák ismétlődésének és súlyosságának előrejelzésével, illetve a humanitárius erőfeszítések és a kormányzati mentőügynökségek közötti szinergia révén növelni lehessen a katasztrófa utáni támogatás fenntartható hatékonyságát;

65. szükségesnek tartja, hogy évente parlamenti csúcstalálkozót tartsanak az éves EU–India csúcstalálkozóval egyidejűleg vagy azt közvetlenül megelőzően, mivel ez általában az Európai Parlament hivatalos részvétele nélkül történik; úgy véli, hogy az ilyen csúcstalálkozók lehetővé tennék a parlamenti testületek közötti kapcsolatok fejlesztését, a különbözőségek jobb megértését, és közelebb hozhatnák a két oldal demokratikus rendszerét;

66. felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az Európai Unió és az India közötti Közös cselekvési terv megvalósításának előrehaladásáról;

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Indiai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1)

Elfogadott szövegek P6_TA(2005)0381.

(2)

Elfogadott szövegek P6_TA(2005)0364.

(3)

Elfogadott szövegek P6_TA(2005)0454.

(4)

Elfogadott szövegek P6_TA(2006)0056.

(5)

Elfogadott szövegek P6_TA(2006)0123.


INDOKOLÁS

Bevezetés

Az EU és India a világ legnagyobb működő demokráciái. A demokrácia, a pluralizmus és a jogállamiság következetességet és folyamatosságot biztosít kereskedelmi és gazdasági kapcsolataikban, valamint hozzájárul a globális stabilitáshoz.

Kétoldalú gazdasági kapcsolataikat mindkettőjüknek javítania kell, azonban a stratégiai partnerségről kialakított véleményük fontos pontokon különbözik. A különböző fejlettségi fokú gazdaságok között természetes a különbözőség, de a gazdasági előnyök kiaknázása érdekében megegyezésre kell jutni a fontos pontokban.

A kereskedelemről nem tárgyalhatunk önmagában, ezért a jelentés az indiai liberalizációból származó haszon elosztását, valamint a gyors növekedés velejáróit elemzi.

India a geopolitikai gravitációs központ egyik felemelkedő hatalma, a virágzó Távol-Kelet és az energiában gazdag Közel-Kelet és Közép-Ázsia közötti átmenet. A jelentés India stratégiai pragmatizmusát követi nyomon, valamint két- és többoldalú kapcsolatait és ezeknek a növekedésére gyakorolt meghatározó hatását vizsgálja.

Az EU és India közötti együttműködés: a stratégiai partnerség felé

1980 és 2005 között az EU és India közötti kereskedelem volumene 4,4 milliárd euróról 40 milliárd euróra nőtt. Az EU India egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, a tagállamok az indiai export 22,4%-át, az import 20,8%-át bonyolítják. A kereskedelem relatív szintjei között mégis egyensúlyhiány mutatkozik: bár India kereskedelmének 21%-át az EU-val bonyolítja, India részesedése az EU kereskedelméből kevesebb, mint 1%, és míg az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere, India csak 14-ik az EU listáján.

India magas importvámjai és az egységes maximált importvámok ellenzése továbbra is gondot okoz az uniós iparnak. A preferenciális és kivételes vámok bonyolult és átláthatatlan rendszere a piac torzulásához vezet. A számos nem vámjellegű akadállyal, úgymint a sújtóintézkedésekkel, a termékazonosítással és a behozatali tiltólistákkal párosítva ezek az akadályok fékezik a kétoldalú kereskedelmet.

Bár a liberalizációnak pozitív hosszú távú hatása van, a rövid távú költségek negatívan befolyásolhatják az indiai ipart. India az „európai erődítményt” jelöli meg akadályként, és szerinte harmonizálni kellene a kereskedelemhez kapcsolódó rendszereket az EU-n belül. India véleménye szerint az EU-s nem vámjellegű akadályok, úgymint a kereskedelmi védintézkedések, az egészségügyi normák és a személyek mozgása feletti ellenőrzés egy behatolhatatlan piac kialakulásához vezetnek. Ezek közül néhány ügy a WTO hatáskörébe tartozik, azonban az akadályok felszámolása az igazi stratégiai partnerség egyik alapvető eleme lenne.

A kereskedelmet nem lehet elszigetelten vizsgálni: a stratégiai érdekek kulcsszerepet játszanak. Mandelson biztos Indiát „kedvenc úti céljaként” jelöli meg, de közben az uniós Kína-központúságot támogatja. Az indiai média ellenséges hangulatot teremtett az EU-val szemben a Nemzetközi Büntetőbíróság és az ottawai egyezmény körüli véleménykülönbségek után, ami érzékeny kérdéssé teszi az EU India feletti gyámkodását. A Mittal-ügy jól példázza ezt a szemléletet, és az ellenséges felvásárlási kísérletet követő reakció szerzett egy jó napot az indiai médiának. A kapcsolatok javítása érdekében a bizottsági küldöttség és a tagállamok követségei által kifejtett erőfeszítéseknek meg kell nyerniük az indiaiak bizalmát, és az őket foglalkozató kérdésekre kell irányulniuk.

A közös cselekvési terv a kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztését irányozza elő, és a magas szintű kereskedelmi csoport a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének lehetőségén dolgozik. Mindkettő elkötelezett a dohai fejlesztési napirend mellett, ugyanakkor nem zárják ki a kétoldalú WTO+ megállapodásokat. A közös lehetőségek között szerepel a szellemi tulajdonjogok érvényre juttatása és a közvetlen külföldi befektetési (FDI) megállapodások megkötése. Bár a terv átfogó, mégis hiányoznak belőle a prioritások meghatározásai és a határidők, és valójában csak folyamatos párbeszédre buzdít. Egyik oldal sem mutat politikai akaratot egy működő stratégiai partnerség kialakítására. A kártyákat fel kell fedni: meg kell határozni a közös célokat, és határidőket kell kitűzni.

FDI: a piacra jutás akadályainak felszámolása

India a 90-ik a cégalapítás egyszerűsége szempontjából, ugyanakkor a világ harmadik legkívánatosabb helye az FDI szempontjából. India legnagyobb befektetője az EU, 820 millió eurós forgalommal 2003-ban. Ugyanakkor India elégedetlen az EU-ból érkező befektetések miatt, amelyek az elmúlt 15 évben kevesebb, mint 5 milliárd eurót tettek ki, ami az összes FDI 0,2%-a.

A kormány hozzáállása az FDI-hez pozitívan változott: végül is hallgatott a befektetői panaszokra, és megbízta befektetési bizottságát az FDI népszerűsítésével, a befektetők tájékoztatásával, valamint az FDI serkentésére szolgáló politikák kidolgozásával. Számos ágazatot megnyitott a külföldi befektetők előtt, de több, köztük a mezőgazdaság és az ingatlanpiac, továbbra is elzárva marad. Az indiai pénz- és biztosításpiaci szektorban jelenleg tapasztalható felvirágzás az FDI beengedésének jótékony hatásáról tanúskodik. Ugyan az egyes ágazatokban az FDI plafont fokozatosan emelik, a kormány továbbra is a helybelieket kedvezményezi, és a tulajdonjogi korlátozások inkább szabály, mint kivétel maradnak.

Állami és helyhatósági szinten a külföldi befektetők kerékkötő bürokráciával találják magukat szemben. Az automatikus módon történő engedélyezések számát a minimálisra korlátozzák, és a kérvények többségét eseti alapon bírálják el. A szabályozás reménytelenül gyakran változik, és igen nehéz lépést tartani a minden átláthatóságot nélkülöző rendszer újításaival.

India egy fejlődő nemzet tipikus jegyeit hordozza magán. Sing miniszterelnök szerint a rossz közlekedési hálózatok és a rendszeres áramszünetek miatt Indiának 150 milliárd eurónyi FDI-re lesz szüksége az elkövetkezendő 5 évben. A fő akadályok abból erednek, hogy az infrastruktúra biztosításának hagyományos, közszférán keresztül megvalósítandó módját a köz- és magánszféra társulásától függő módra helyezik át. Utóbbi átláthatóságot és hiteles szabályozási környezetet kíván, illetve kiegyenlíti a magánbefektetők és az állam közötti kapcsolatot. Ezeket a kérdéseket kell Indiának megoldania.

Biztonsági kockázatok maradnak továbbra is. A feszültségek enyhülése ellenére nem született megoldás a kasmíri konfliktusra, és a vallási villongások is folytatódnak. A gyakori biztonsági ellenőrzések kényelmetlenné teszik az utazást, ami elriasztja a befektetőket. India egyik fő előnye azonban politikai stabilitása. A koalíciós politikának megvannak ugyan a hátrányai, de az igazgatásban történt változások ellenére India átfogó gazdasági irányvonala megmaradt annak, amilyen az utóbbi 15 évben volt.

Ma az indiai diaszpóra meghaladja a 20 milliót, amelyből 3 millió Európában él. A kivándorolt indiaiak nagyban hozzájárulnak az indiai üzleti kiszervezés folyamatához. A diaszpóra azonban nem fektet be eleget, mivel a közvetlen külföldi befektetések mindössze 10%-át szolgáltatják. Ahogy Singh miniszterelnök megjegyzi: ha az indiaiak „segítenek abban, hogy Amerika versenyképesebbé váljon, miért nem képesek magáért Indiáért többet tenni?” Indiának a hosszú távú fejlesztéshez szociális és pénzügyi befektetésekre van szüksége. Az állam bizottságot hozott létre a diaszpóra forrásaihoz történő hozzáférést biztosító rendszerek megtervezéséhez. A kettős állampolgárság egy kézzelfogható javaslat.

BPO: „bangalore-iasodás”

India a világszerte nyújtott, számítástechnikai alapú szolgáltatások és üzleti folyamat kiszervezés (BPO) 44%-át vonzza. India az európai üzleti érdekeltségek elsőszámú off-shore célállomása: 66%-uk indiai székhelyű értékesítőkkel dolgozik. Az Indiában kötött BPO-szerződések már nem egyszerű programozási feladatokra és call center szolgáltatásokra, hanem egyre inkább teljes üzleti folyamatokra és tanácsadó munkára irányulnak.

A jelenlegi demográfiai tendenciák eredményeképpen az EU potenciális növekedése 2020-ra hanyatlásnak fog indulni. Ezzel szemben India kulcsfontosságú komparatív előnye a hatalmas számú, fiatal, képzett, angolul beszélő, olcsó munkaerőt képező munkavállalóiban rejlik. Míg ők nagyjából 8000 dollárt keresnek, német társaik 70 000 dollárt. Az ügyfelek nemcsak a fizetésekre helyezik a hangsúlyt, de a munkabérkülönbségeknek betudhatóan 40%-os megtakarítás érhető el egy megfelelő munkahely létrehozása többletköltségeinek lebontását követően.

2003 és 2008 között 200 000 uniós munkahelyet szerveznek ki, többnyire Indiába, noha az OECD azt állítja, hogy a BPO „potenciálisan” csak a foglalkoztatás 20%-át „érintheti” az eredeti 15 államban. India nem tudja kielégíteni az általa képzett mérnökök iránti keresletet. Indiában több millió diák tanul mérnökképző intézményekben, de évente csak háromezren végeznek. A maradékból csak kevesen felelnek meg a Multinational Corporations (MNC) szigorú követelményeinek. 2010-re az idegen nyelvű szakemberek iránti kereslet 160 000 lesz, és mindössze 40 000 indiainak lesz megfelelő képesítése. Az Európai Uniót elhagyók közül 30 000-en már Indiában dolgoznak, és az áttelepülésre hajlandó képzett európaiak számára egyértelmű lehetőségek kínálkoznak.

A 33 millió eurós Erasmus Mundus ösztöndíj rendszer és az európai tanulmányokat nyújtó Jean Monnet tanszék a Delhi Egyetemen létfontosságúak az EU-India kapcsolatok megerősítéséhez. Bangalore-ban az MNC-k 95%-át olyan indiaiak működtetik, akik külföldön tanultak, illetve ott szereztek tapasztalatot. Az EU-nak meg kellene engednie, hogy az indiaiak tanulmányaikat követően maradjanak. Ez igazolja azt, hogy az EU beruház a felsőoktatási rendszerekbe, illetve ahogy Shanmugharatanam oktatási miniszter mondta azt követően, hogy Szingapúr úgy döntött, hogy a tehetséges kínai diákokat iskoláiba csábítja: "tíz év múlva ezeket a diákokat inkább a saját oldaladon látnád szívesen, vagy hogy ellened dolgozzanak?"

Energia: a kereskedelempolitika mögötti hajtóerő

Az indiai növekedés globális energiakeresletre gyakorolt hatása óriási. Az energiára került új hangsúly mögött a szűk olajpiac és az utóbbi három évben megduplázódó árak állnak. Mivel a szállítmányok kevesebb országból érkeznek, egy értelmes energiabiztonsági stratégia integrált és innovatív megközelítést követel meg.

A jövőbeli növekedés döntő determinánsa India azon képessége, hogy mennyire tudja kielégíteni a rohamosan növekedő energiaszükségleteket. India súlyos hiánytól szenved, és túlságosan is függ az olajtól és a széntől. Az energiabiztonság hajtja a külpolitikát, és India ügyes abban, hogy a világpiacon különböző partnerekkel egyensúlyozzon a fennmaradó olajért folyatott harcban. Míg az Amerikai Nukleáris Megállapodás a Kongresszus jóváhagyására vár, India 3,5 és 7 milliárd dolláros gázvezetékekről tárgyal Türkmenisztánnal és Iránnal.

India remek olaj- és gázlelőhely, azonban a közszféra által dominált feltárás nem elég vállalkozó szellemű. A nyugati cégek belépése változatott ezen a hozzáálláson: a brit Cairn Energy Rajasthanban 2004-ben több olajlelőhely beazonosítását jelentette, amelyek közül a legnagyobb 500 millió hordónyi kiaknázható tartalékot rejtett. Indiának bátorítania kell a szakadatlan olaj- és gázkutatást azáltal, hogy jelentős ösztönzőket biztosít az uniós cégeknek.

A megújuló források kielégíthetik India hosszú távú energiaszükségleteit, és megnövelhetik az áramtermelő kapacitást. Mivel az EU-t a know-how-val kombinált környezetvédelmi érzékenység jellemzi, olyan megoldásokat képes kínálni, amelyek a megújuló források és a hatékony opciók tapasztalatának megosztásán alapulnak, ahol mindkét opció inkább nukleáris alapú. Közösen meg kell határoznunk a globális energiastruktúrát innovatív, fenntartható energia-fejlesztés révén, a klímaváltozás referenciaértékeinek betartása mellett.

India: a 21. század gravitációs központja?

Ahogy India fejlődőből fejlett ország lesz, globális felelősség terheli. A dél-dél kereskedelem úttörőjeként az indiai kivitel 39%-kal nőtt az utóbbi 4 évben, miközben a bilaterális kereskedelem ötszörösére emelkedett az 1990-es évek 1,3 milliárd dollárjáról 6,9 milliárd dollárra. Emellett India vezető, bár valamennyire védekező szerepet töltött be a WTO-ban, a fejlődő országok különleges és megkülönböztetett elbánásának elősegítésével, és továbbra is pozitív szerepet kell játszania a dohai fejlesztési napirend során azáltal, hogy dicsérettel illeti a kereskedelmi nyitás előnyeit és elkötelezi magát amellett, hogy megnyitja a többi védett ágazatot.

India Ázsiában Szingapúrral és Sri Lankával is bilaterális szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött, amelyek jól működnek. Míg az egyoldalú liberalizáció fontos hozadékkal jár, az optimális növekedés a multilateralizmuson keresztül valósul meg. Az indo-pakisztáni kapcsolatok a SAARC-on keresztül megakasztották a regionális gazdasági együttműködést. A kereskedelem jelenleg önbizalom-növelő eszköz, noha a régióközi kereskedelem továbbra is alacsony szintű, hiszen a teljes kereskedelem mindössze 4,7%-át teszi ki. A "tekints keletre" politika eddig sikeres, úton van egy India-ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás, a Kelet-Ázsiával folyatott kereskedelem pedig 2004-ben a teljes kereskedelem 20%-át tette ki. Ha hatályba lép 2006 júliusában az ázsiai szabadkereskedelmi megállapodás, többszörös bővülés várható a régióban, bár a hozadék nagyobb lenne, ha nem lenne annyi kivétel, és ha az igazi szabadkereskedelmi megállapodást tükrözne.

Kína még mindig szorosabb kapcsolatban van Kelet-Ázsiával, mint India, noha a kereskedelmi erőtér az ASEAN szerepével, amely a kettőjük közötti folyosó, meg kell, hogy változzon a közvetlen kereskedelem bővülésével. A legtöbben riválisként gondolnak Indiára és Kínára. Csak kevesen tudják, hogy az India és Kína közötti kereskedelem tavaly 1 milliárd euró volt. Gazdasági szerkezetük inkább kiegészíti egymást, semmint hogy versenytársak lennének, bár nem szabad eltúlozni azt a paradigmát, miszerint „Kína a gyár, India a kiszolgáló egység szerepet tölti be” ; mindkettőjüknek megvan a kapacitása ahhoz, hogy BPO és gyártási gyűjtőhellyé váljanak. Az EU figyelme azonban Kínára összpontosult, miközben láthatóan alábecsülte India potenciálját. Miközben nyilvánvalóan a legjobb lehetőségek kiválasztása a cél, az régiós uniós beruházások meghatározása során annak kell kulcsszerepet játszania, hogy Ázsia óriásai között bővüljenek az üzleti lehetőségek.

Mese két Indiáról

Ahogy a gazdaság bővül, úgy emelkedik az indiai szakemberek bére. Hamarosan 3,8 millió háztartásnak lesz 130 ezer fontos éves jövedelme, ami a fogyasztás növekedését vonja maga után. Az előnyök azonban nem egyenlő mértékben oszlanak meg. A számítástechnikai fellendülés még 2%-ot sem érint. A szegénység továbbra is magas: 390 millióan élnek kevesebb, mint 1 dollár/napi jövedelemből, és csaknem 40% írástudatlan.

A szolgáltatóágazat gyors bővülése ellenére a mezőgazdaság dominál, amely a népesség 65%-át foglalkoztatja. A liberalizáció magára hagyja a gazdákat a globális versenyben: árleszorító hatás keletkezik, miközben a támogatások csökkenése megdrágítja a gazdálkodást. A gazdák exportszerződések felé fordulnak ahelyett, hogy helyi termékeket termelnének, ami a vidéki területeken alultápláltságot eredményez. A cégek székhelye városi területeken van, ami nagyfokú migrációhoz vezet, így a városi szegénység és a nyomornegyedek tükrözik a felemás fejlődési folyamatot. E tendencia megfordításához vissza kell állítani a mezőgazdaság és az infrastruktúra erejét annak érdekében, hogy a vidéki területeken jövedelemnövekedés keletkezzen.

A déli és a nyugati államok növekedése meghaladja az északi és keleti államokét. Gujaratban, a leggyorsabban növekedő államban, a GSP megduplázódott 1993 és 2003 között, az egy főre eső termék csak 22%-kal nőtt. Az egyensúlyhiányt visszafejlődés súlyosbítja. Ez felgyorsítja a jómódúbb államok fejlődését, de a fordítottja igaz a szegényebb államokra. A kormányzás minősége döntő tényező, és ez látható Rajasthan és Kerala szociális indexének javulásán, hiszen nekik erős politikai vezetésük van, és körültekintően ruháznak be. A koherencia biztosítása érdekében a központi kormányzatnak valamennyi államban alkalmazott, szilárd kiegészítő politikákat kell elfogadnia. Az erőforrásokat át kell irányítani az elmaradott régiók és az alulreprezentált társadalmi csoportok felé. A kapacitásépítő erőfeszítéseknek a legszegényebb országokra kell koncentrálniuk, lehetővé téve, hogy hatékonyan használják fel a pénzeket.

India elkötelezett az MFC-k iránt, és megerősíti a szociális szolgáltatásait. Súlyos aggodalomra ad okot viszont például a gyermekmunka gyakori előfordulása, valamint a HIV/AIDS. Az EU oktatás és vidékegészségügy terén mutatott együttműködése pénzügyi forrással látja el a kiemelt programokat. Indiának el kell mélyítenie az integrációt a világgazdasággal egyre több gyártási és szolgáltatási téren. Az EU foglalkozhatna az esélyegyenlőséggel kapcsolatos aggodalmakkal a nők életminőségét javító termékek és a nőket foglalkoztató ágazatokban a szolgáltatások forgalmának elősegítése révén.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (31.5.2006)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

az EU és India gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól

(2006/2034(INI))

A vélemény előadója: Filip Andrzej Kaczmarek

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli azt a tényt, hogy a 2005. szeptember 7-i hatodik India–EU csúcson az EU és India többek között az emberi jogokról szóló párbeszéd és stratégiai partneri kötelezettségvállalás megerősítése mellett kötelezte el magát, ami az együttműködés fejlesztését is magában foglaló közös cselekvési tervben is tükröződik, a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi és gazdasági kohézió hangsúlyozása mellett; kéri, hogy a stratégiai partnerség keretében folytassanak folyamatos párbeszédet az emberi jogok témájában; ebben az összefüggésben elismerését fejezi ki az indiai Nemzeti Emberi Jogi Bizottság e kérdésekkel kapcsolatban végzett független és lelkiismeretes munkájáért;

2.   üdvözli, hogy India humánerőforrás-fejlesztésről szóló legutóbbi ötéves terve (2002–2007) egyre inkább elismeri a külgazdasági környezet, a kereskedelem és a befektetések jelentőségét;

3.   elismeri az indiai kormánynak a szegénység felszámolásában elért komoly sikereit, de megjegyzi, hogy a folyamatos gazdasági növekedés ellenére továbbra is hatalmas egyenlőtlenségek tapasztalhatók, és India népességének még mindig nagyjából 30%-a (több mint 400 millió ember) él a szegénységi küszöb alatt; különösen aggasztónak találja a lakosság hátrányos helyzetű rétegeinek helyzetét, elsősorban a nőkét, a gyermekekét és a hátrányos helyzetben lévőkét, mint például a dalitok és az adivasik (bennszülött törzsek és népek); felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjenek együtt az indiai kormánnyal e csoportok helyzetének javítása érdekében és vizsgálják meg a jövőbeli együttműködés lehetőségét, hogy miként járulhatnának hozzá a nemi és kaszt szerinti diszkrimináció megszüntetéséhez;

4.   elismerését fejezi ki a gazdasági növekedés India bizonyos régióira gyakorolt fejlesztési hatásával kapcsolatban és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fő sémákra és az e hatások alapjául szolgáló nemzeti és szubnemzeti politikákra irányuló kutatásokat annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a régiókon átnyúló tanulás és a legjobb gyakorlatok elterjesztése;

5.   hangsúlyozza, hogy a gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek az indiai szegények életkörülményeinek javítására kellene fókuszálnia a fenntartható gazdasági fejlődés hangsúlyozása mellett;

6.   hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok (MFC) teljesítésének és a szegénység elleni küzdelemnek kell az EU és India közötti stratégiai partnerség központi elemének maradnia; üdvözli azt a tényt, hogy a legközelebbi, 2006. október 13-i EU-India csúcstalálkozó foglalkozik a millenniumi fejlesztési célok kérdésével; véleménye szerint sürgős intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az olyan kisebbségek, mint a dalitok és az adivasik és más marginális helyzetben lévő közösségek, törzsek és kasztok, illetve a népesség többi része közötti szakadék megszűnjön a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása vonatkozásában;

7.   felhívja az EU-t, hogy támogassa India nemzetközi kereskedelmi potenciálját, valamint a közvetlen külföldi befektetések vonzására irányuló erőfeszítéseit, különösen azáltal, hogy fokozza a kereskedelemhez kapcsolódó támogatást az infrastruktúra fejlesztése és az adminisztratív akadályok felszámolása céljából, és hogy 2006 végén a WTO dohai fordulójának fejlesztésbarát lezárására törekszik a G20 csoportban elfoglalt vezető szerepének kihasználásával a fejlett országok, a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok közötti kiegyensúlyozott megállapodás létrejötte érdekében;

8.   az EU és India közötti megbeszélésekre hív fel a befektetésekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a külföldi befektetők szociális és politikai felelősségét; hangsúlyozza, hogy a befektetők jogai kötelezettségekkel járnak együtt, és hogy a befektetőknek legalább a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi előírásait alkalmazniuk kellene;

9.   úgy véli, hogy az Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania az indiai KKV ágazatra, ezért az EU és India közötti valamennyi együttműködés-fejlesztési programban a polgárok által javasolt, piacvezérelt helyi projektek finanszírozását elősegítő intézkedéseken keresztül a KKV-k megerősítését javasolja;

10. üdvözli, hogy a 2002–2006 közötti időszak vonatkozásában az EK Indiával való fejlesztési együttműködése hangsúlyt fektet az egészségügyre, az oktatásra, a vízre és a környezetvédelemre, valamint hogy a közös cselekvési tervben kötelezettséget vállalnak arra, hogy az egészségügyi és oktatási ágazatban elmélyítik az együttműködést a fontos indiai szociális ágazatbeli programok kiegészítését szolgáló fejlesztési együttműködés fokozása céljából, beleértve konkrét fellépéseket, amelyek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, különösen a nők elleni diszkrimináció hatékony módon történő megszüntetésre irányulnak; kéri továbbá, hogy a cselekvési tervben sürgessenek intézkedéseket a lánygyermekek oktatásának előmozdítására, ezzel teljesítve a 2. és 3. millenniumi fejlesztési célt;

11. üdvözli, hogy a közös cselekvési programban a környezetvédelmi politikát az egyik együttműködési ágazatként jelölik meg; kéri azonban, hogy a fejlesztési együttműködés során a környezetvédelem folyamatos hangsúlyt kapjon;

12. hangsúlyozza, hogy az egyre fokozódó indiai környezetrombolás elképzelhetetlen gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel járó, egyre fokozódó problémát jelent, különösen a jelentős számú szegénységben elő indiai népesség számára, és hangsúlyozza az EU és India mielőbbi együttműködésének fontosságát ezen a területen;

13. felhív az EU és India közötti együttműködés létrehozására a foglalkoztatás és a szociálpolitika terén a nőkkel szembeni foglalkoztatási diszkrimináció, a kényszermunka és a gyermekmunka problémájának vizsgálata céljából, mivel India az egyik olyan ország, ahol a legtöbb gyermek dolgozik a világon, és felhívja az EU-t, hogy bátorítsa Indiát a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról szóló 182. számú, valamint a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. számú ILO-egyezmény ratifikálására, mivel ez pozitív lépést jelentene a gyermekmunka tényleges eltörlése felé;

14. sürgeti az EU-t, hogy ösztönözze és hajtsa végre az indiai új gazdaságból nagyrészt kizárt és a fejlesztési programokban, illetve katasztrófát követő helyreállításban hátrányosan megkülönböztetett kisebbségek társadalmi-gazdasági fejlődését biztosító intézkedéseket, többek között az uniós székhelyű magánvállalatoknál és befektetőknél való egyenlő foglalkoztatási esélyek előmozdítása, illetve a dalitokra is kiterjedő fejlesztési programok bátorítása, valamint olyan mutatók használata révén, melyek megmutatják, hogy a dalitok milyen mértékben vesznek részt az új gazdaságban;

15. hangsúlyozza, hogy az Uniónak nyomást kellene gyakorolnia az indiai kormányra, hogy a lehető legsürgősebben tegyen intézkedéseket a rabszolgamunka ellen, amely több millió indiait sújt;

16. hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési együttműködésének együtt kell működnie Indiával mint felemelkedő nemzetközi adományozó országgal a fejlődő országokban megvalósítandó konkrét projektek kapcsán való tapasztalatcsere és együttműködés révén; hangsúlyozza, hogy az indiai tapasztalatokból tanulva az EU hatékonyabbá és eredményesebbé teheti fejlesztési segélyezését.

17. sürgeti az EU-t, hogy nemzetközi fórumokon ösztönözze az Indiában alapított külföldi vállalkozások nagyobb vállalati felelősségvállalását, ugyanakkor sürgeti, hogy szülessen megállapodás az indiai kormánnyal arról, hogy létrehoznak egy, a munkavállalók jogait az indiai székhelyű hazai és külföldi vállalatoknál hatékonyan ellenőrző megfigyelő rendszert.

ELJÁRÁS

Cím

Az EU és India gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai

Hivatkozások

2006/2034(INI)

Illetékes bizottság

INTA

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

DEVE
16.2.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Filip Andrzej Kaczmarek
25.1.2006

Vizsgálat a bizottságban

30.5.2006

25.4.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

30.5.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

0

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Danutė Budreikaitė, Michael Gahler, Hélène Goudin, Filip Andrzej Kaczmarek, Glenys Kinnock, Ģirts Valdis Kristovskis, Maria Martens, José Javier Pomés Ruiz, Horst Posdorf, Frithjof Schmidt, Margrietus van den Berg, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

[Marie-Hélène Aubert, John Bowis, Manolis Mavrommatis, Zbigniew Zaleski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Sajjad Karim, Francisco José Millán Mon, Ralf Walter


ELJÁRÁS

Cím

Az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról

Eljárás száma

2006/2034(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

INTA

16.2.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

DEVE

16.2.2006

 

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

 

 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Sajjad Karim

11.10.2005

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

21.3.2006

19.6.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

12.7.2006

A zárószavazás eredménye

+

-

0

26

0

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Francisco Assis, Jean-Pierre Audy, Enrique Barón Crespo, Daniel Caspary, Giulietto Chiesa, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Jacky Henin, Syed Kamall, Sajjad Karim, Alain Lipietz, Helmuth Markov, Javier Moreno Sánchez, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Bogusław Rogalski, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Johan Van Hecke, Zbigniew Zaleski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Elisa Ferreira, Eugenijus Maldeikis, Antolín Sánchez Presedo, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

Anne Ferreira, Sarah Ludford

A benyújtás dátuma - A[6]

20.7.2006

 

Megjegyzések
(csak egy nyelven állnak rendelkezésre)

 

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat