JELENTÉS az európai természeti, építészeti és kulturális örökségnek a vidéki térségeken és szigeteken történő védelméről
20.7.2006 - (2006/2050(INI))
Kulturális és Oktatási Bizottság
Előadó: Nikolaos Sifunakis
EURÓPAI PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az európai természeti, építészeti és kulturális örökségnek a vidéki térségeken és szigeteken történő védelméről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK-Szerződés 151. cikkére,
– tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. november 16-i UNESCO-egyezményre,
– tekintettel az Európa Tanács 1985. október 3-i, Európa építészeti örökségének védelméről szóló egyezményére (Granada),
– tekintettel az Európa Tanács 1972. január 16-i, a régészeti örökség védelméről szóló egyezményére (Valetta),
– tekintettel az Európa Tanács által elfogadott, 2000. október 20-i Európai Tájvédelmi Egyezményre (Firenze),
– tekintettel az Európa Tanács 2005. október 20-i, a kulturális örökség társadalmi vonatkozású értékéről szóló, 2005. október 27-i keretegyezményére (Faro),
– tekintettel az európai kulturális örökség védelméről szóló, 1974. május 13-i[1], az európai építészeti és régészeti örökség védelméről szóló, 1982. szeptember 14-i[2], a Közösség építészeti és régészeti örökségének megőrzéséről szóló, 1988. október 28-i[3], az építészeti örökség megőrzéséről és a kulturális értékek védelméről szóló, 1993. február 12-i[4] és a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezménynek az Európai Unió tagállamaiban történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 16-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a Kultúra 2000 program létrehozásáról szóló, 2000. február 14-i 508/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[6],
– tekintettel az Európai Parlament által első olvasatra, 2005. október 25-én a Kultúra 2007 program (2007–2013) létrehozásáról szóló .../2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadása céljából elfogadott álláspontjára,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6‑0260/2006),
A. mivel a kulturális örökség jelentős tényező Európa népeinek identitása és történelmi fejlődése tekintetében,
B. mivel a „kulturális örökség” anyagi és eszmei értékeket egyaránt magában foglal, és azok folyamatosan gyarapodnak az egymást követő nemzedékek kulturális és kreatív eredményeivel,
C. mivel a kulturális örökségbe beletartozik mind az építészeti örökség, mind a természeti örökség, amelyen nyomot hagy az emberi életmód az adott időben és helyen,
D. mivel az Európai Unió elkötelezett a kulturális sokszínűség, illetve az életminőség elősegítése és megőrzése, valamint a környezet védelme iránt,
E. mivel a kulturális örökség számos elemének megőrzése biztosítja a további társadalmi és gazdasági fejlődés alapját, és ezáltal erősíti a környezetvédelmet, bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket és fokozza az európai integrációt,
F. mivel a kulturális örökség különösen fontos a vidéki térségekben, amelyek – miközben Európa területének 90%-át teszik ki – megérzik az elvándorlás, a népességcsökkenés és a gazdasági pangás hatásait,
G. mivel Európa szigeteinek – főleg a kisebbeknek – jórészt sikerült változatlanul megőrizniük eredeti körülményeiket, és jelentős kulturális örökségük megfelelő támogatást, védelmet és fejlesztést igényel,
H. mivel fontos, hogy ne csak a műemlékeket őrizzük meg és fejlesszük, hanem a kulturális alkotások azon más elemeit is, amelyek megfelelő életkörülményeket alakítanak ki és tesznek lehetővé az EU jelenlegi lakosai számára,
I. mivel az európai kulturális örökség – európai, nemzeti vagy helyi dimenziójától függetlenül – alapvető érték az európai polgárok számára,
1. felhívja a Tanácsot, hogy határozottan ismerje el, hogy a kulturális örökség hozzájárult az európai integrációhoz az európai identitás és állampolgárság, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés, a kultúrák közötti csereprogramok és a kulturális sokszínűség szempontjából;
2. felhívja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatainak megfogalmazása során ténylegesen alkalmazza az EK-Szerződés 151. cikke (4) bekezdésének kultúrával kapcsolatos általános rendelkezéseit, mélyrehatóan vizsgálva a javasolt jogszabály kultúrával és kulturális örökséggel kapcsolatos vonatkozásait annak biztosítása céljából, hogy az azokat támogató intézkedések az Európai Unió valamennyi politikájába beépüljenek;
3. úgy gondolja, hogy a kulturális örökséget oszthatatlan egésznek kell tekinteni, ami szükségessé teszi közös védelmi intézkedések elfogadását;
4. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés a kulturális, természeti és építészeti környezet integrált megközelítését feltételezi mind a városi, mind a vidéki térségekben, miközben szükségessé teszi, hogy a vidéki térségekben különös figyelmet fordítsanak az európai kulturális örökségre;
5. hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani Európa szigeti közösségei természeti és építészeti örökségének védelmére és fejlesztésére is;
6. úgy gondolja, hogy a vidéki és szigeti közösségekben tett intézkedésnek figyelembe kell vennie a következő elveket:
- fenntartható egyensúly a népesség és a környezet között,
- integrált megközelítés a hagyományos mezőgazdasági területek tekintetében,
- a helyi lakosság részvétele a politikák megfogalmazásában és végrehajtásában, valamint nézeteik és a központi hatóságok döntéseinek összehangolása,
- folyamatos párbeszéd a kulturális örökség megőrzésében tevékenyen közreműködő társadalmi, magán- és önkéntes szervezetekkel;
7. sürgeti az Európai Uniót, a tagállamokat, a helyi hatóságokat és a nem kormányzati kulturális szervezeteket, hogy lépjenek fel az európai kulturális örökség, különösen a hagyományos kisközösségek védelme és helyreállítása érdekében, és hívják fel a lakosság figyelmét ennek fontosságára;
8. úgy véli, hogy – kellő tekintettel a szubszidiaritás elvére – e sajátos ágazat fejlesztéséhez a következő tényezőket kell figyelembe venni:
- a vidéki kulturális örökség módszeres tanulmányozása,
- a kulturális örökség védelmének biztosításához szükséges jogszabályi keret létrehozása, amely magában foglalja a hagyományos épületek és közösségek megőrzésére, valamint az annak biztosítására irányuló intézkedésekre vonatkozó ösztönzőket, hogy az új építkezések összhangban legyenek a szomszédos történelmi épületekkel és a helyi építészettel,
- pénzügyi támogatás a helyi műemlékek helyreállításához és a hagyományos gazdálkodási módszerek folytatásához,
- a hagyományos élőhelyek és a hagyományos építészeti formák széles körű helyreállítása, beleértve a korszerű anyagok megfelelő alkalmazását, valamint a modern tartozékok beépítését a hagyományos struktúrákba anélkül, hogy jellegzetességük csökkenne,
- a helyi ismeretek és hagyományos szakmák megőrzése,
9. felhívja a tagállamokat, hogy – amennyiben szükséges – ösztönözzék az olyan épületek lebontását vagy átalakítását, amelyek nincsenek összhangban a közösség vagy helység sajátos építészeti jellegével, valamint a természeti környezettel és a környező épületekkel, és amelyek csökkentik ezek értékét;
10. felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve támogassák kulturális örökségük védelmét és megőrzését a strukturális alapok és a meglévő LEADER +, URBAN II és INTERREG III kezdeményezések segítségével, amelyek a következő pénzügyi időszakban (2007–2013) beépülnek a kohéziós politika és közös agrárpolitika új pénzügyi eszközeibe;
11. felhívja a tagállamokat, hogy tartsák szem előtt, hogy a pénzügyi ösztönzőkre vonatkozó stratégiáknak magukban kell foglalniuk a központi és helyi hatóságok, valamint más helyi szervezetek és intézmények közötti koordinációt (figyelembe véve, hogy sok műemlék vallási jellegű), miközben az érintett helységek természeti és kulturális környezetének védelmére és fejlesztésére törekszenek;
12. felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a fenntartható alternatív turizmus fejlesztését, amelynek során a Közösség pénzügyi eszközeinek – például az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, a Halászati Alap stb. – támogatásával részesítik előnyben a hagyományos kisközösségeket;
13. felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő közösségi programok, például a versenyképességi és innovációs keretprogram, keretében mozdítsa elő a kézműves és szakmai tevékenységek – különösen a megszűnés veszélye által fenyegetett, valamint az építészeti örökség megfelelő helyreállításához és megőrzéséhez szükséges tevékenységek – támogatására irányuló intézkedéseket;
14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a területfelhasználásra és -rendezésre, az építészetre, az épület-helyreállításra és a kapcsolódó tevékenységekre szakosodott szakemberek képzését a kulturális örökség sajátosságainak védelme, ugyanakkor az aktuális igényekkel való összehangolása céljából; ezenkívül intézkedések megtételére hív fel, amelyek a kézművesek és a hagyományos anyagok beszállítói képzésének fejlesztésére irányulnak, valamint az ilyen anyagok folyamatos felhasználását biztosító módszerek kiválasztására;
15. felhívja a Bizottságot, hogy a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó 7. keretprogram (2007–2013) keretében támogassa a kulturális örökség megőrzésére vonatkozó új eszközök, eljárások és módszerek kidolgozására irányuló erőfeszítéseket;
16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne biztosítsanak közösségi finanszírozást olyan projektekhez, amelyek igazolhatóan közös kulturális örökségünk értékes részeinek pusztulását eredményezik;
17. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokon belüli falvak és közösségek támogatására irányuló nagyarányú kampánytól függetlenül fogadjon el intézkedéseket a nagyobb mértékű hozzáférhetőség elősegítéséhez, valamint a kisvállalkozások, hagyományos mesterségek és szakmák, valamint a helyi hagyományok és szokások előmozdításához, döntően hozzájárulva a helyi gazdaság fejlődéséhez és a vidékről való elvándorlás megállításához;
18. felhívja a Bizottságot, hogy a tapasztalatok megosztása és cseréje céljából hívjon össze nemzetközi konferenciákat és találkozókat;
19. felhívja a Bizottságot, hogy elsősorban a Kultúra 2007 többéves program (2007–2013) keretében biztosítsa a különböző tagállamokban található partnerhálózatok számára a többéves programok végrehajtásának lehetőségét, a teljesen helyreállított, 1000 főnél kevesebb tagot számláló hagyományos közösségek támogatására;
20. úgy véli, hogy az ilyen intézkedések lehetővé fogják tenni olyan kulturális tevékenységek megszervezését, amelyek az említett közösségek kulturális örökségének fejlesztésére irányulnak, és amelyeknek hosszabb távon az a célja, hogy erősítsék a hagyományos európai közösségek közötti együttműködést, és lehetővé tegyék, hogy ezek a közösségek az európai dimenzió figyelembevételével fejleszthessék sajátos helyi kultúrájukat;
21. azt szeretné, ha a jövőben a kulturális tőke kialakítását követelő intézkedések mentén intézkedéseket dolgoznának ki a hagyományos kisközösségek érdekében;
22. úgy véli, hogy „Az Európai Unió kulturális örökség díja” – amelyet az „Europa Nostra” szövetség kezel – értékes kezdeményezés, amelyet a jövőben tovább kell vinni; úgy véli, hogy ezzel kapcsolatban és tágabb összefüggésben a díjak egy új kategóriáját kell bevezetni, amely az összességében legjobban helyreállított hagyományos közösséget illeti, hogy a hagyományos építészeti alakzatokat részben vagy teljesen megőrző közösségeket ilyen irányú erőfeszítéseik fokozására ösztönözzék;
23. üdvözli az európai kulturális örökség jegyzékének összeállítására vonatkozó legújabb tanácsi javaslatot, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa azt; az a véleménye, hogy ezzel összefüggésben különös jelentőséget kell tulajdonítani a vidéki területek és szigetek helyi kulturális örökségének, figyelembe véve a kulturális örökség eszmei vonatkozásait is; úgy gondolja, hogy a tagjelölt országokat is fel kell kérni arra, hogy vegyenek részt ebben a kezdeményezésben;
24. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa az „Európai Kulturális Örökség Év” megszervezését, hogy Európa lakossága jobban felismerje a kulturális örökség fejlesztéséhez szükséges intézkedések megtételének fontosságát;
25. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az Európa Tanáccsal a hagyományos közösségek és a vidéki és szigeti közösségek építészeti örökségének az „Európai Kulturális Örökség Napok” kezdeményezés keretében történő továbbfejlesztése céljából, hogy Európa lakossága jobban megismerje a helyi és regionális kulturális identitások értékét, amelyek többek között a kulturális örökség ingatlan javaiban és az építészeti műemlékekben tükröződnek;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Európa Tanácsnak.
INDOKOLÁS
1. A kulturális örökségre vonatkozó átfogó európai uniós stratégia kialakítása felé
Az Európai Unióban akkor alakulhat ki a közös európai identitás, ha polgárai meggyőződnek arról, hogy közös a kultúrájuk. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Európai Unió politikáiban kiemelt szerepet kapjon a közös természeti és építészeti kulturális örökség, valamint annak jelentősége a jövő nemzedékek számára, ami a közös történelem része és ösztönzés forrása a jövő számára.
A kulturális örökség megőrzését és fejlesztését az Európai Uniónak az EK-Szerződés 2. cikkében meghatározott általános célkitűzései szerves részének kell tekinteni.
Ezenkívül, az Európai Uniónak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a kulturális örökség tekintetében, hogy az azt támogató rendelkezések valamennyi politikai területen megjelenjenek.
Az EK-Szerződés 151. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „a Közösség az e szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat.” Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kultúrát általánosságban az Európai Unió valamennyi politikájával kapcsolatban figyelembe kell venni. Ez különösen fontos a kulturális örökség vonatkozásában, amelyet jellegénél fogva tekintetbe kell venni az Európai Unió agrár-, regionális, környezetvédelmi, kutatási, oktatási és egyéb politikáiban.
A Szerződés e horizontális rendelkezése a kulcsa az uniós intézmények hatékony fellépésének a kulturális örökség védelme és megőrzése érdekében.
Amikor a Bizottság jogalkotási javaslatokat fogalmaz meg, az Oktatási és Kulturális Főigazgatóságnak ennek megfelelően nagyobb fontosságot kell tulajdonítania azok kultúrára és kulturális örökségre gyakorolt hatásaira annak érdekében, hogy kultúra horizontális dimenziója megfelelőbb módon jelenjen meg a gyakorlatban az Európai Unió politikáiban.
2. A vidéki és szigeti közösségek kulturális örökségének elismerése
A jelentés arra törekszik, hogy kiemelje az európai természeti és építészeti örökség egyedi jellegét és jelentőségét, tekintettel a társadalmi, környezeti és gazdasági vonatkozású, valamint az európai integrációval kapcsolatos számos előnyre.
Pontosabban fogalmazva: a jelentés a kulturális örökség kevésbé ismert aspektusával, azaz a vidéki és szigeti közösségek nagyobb védelmet igénylő európai kulturális örökségével kapcsolatos kihívásokra szeretne rámutatni, különös figyelmet szentelve a hagyományos kisközösségeknek.
A kibővült Európa területének közel 90%-át mezőgazdasági földterület teszi ki, ahol a vadon élő állatok és növények értékes fajai, valamint kulturális értékek találhatók meg. Ennek ellenére a vidéki közösségekkel kapcsolatos politikák többsége nem veszi kellőképpen figyelembe egyedi jellegüket és tényleges igényeiket. A városok gyors növekedésének nem csak gazdasági, hanem környezeti, társadalmi és kulturális vonzatai is vannak, amelyek kihatnak a vidéki közösségek kulturális örökségére, amely pedig továbbra is fontos része a kollektív európai emlékezetnek, és a kreativitás forrása.
Jelenleg az a tendencia az uralkodó, hogy kulturális örökségünk legígéretesebb megnyilvánulásaira helyezzük a hangsúlyt, azaz a legszebb műemlékekre, a legjobban megóvott régi városokra és a fontosabb történelmi és régészeti műemléki területekre. Amellett, hogy ezek megőrzését továbbra is elengedhetetlennek tekintjük, ugyanilyen figyelmet kell fordítani az európai vidéki és szigeti térségek, különösen a hagyományos kisközösségek támogatására.
Ez az értékes kulturális örökség azonban folyamatosan sérül a társadalmi és technológiai fejlődés, a korszerű gazdálkodási módszerek, a féktelen gazdasági kizsákmányolás és a tulajdon gyarapodása, valamint az emberi közömbösség miatt.
Ezért az európai polgárok életminőségének javítása érdekében feltétlenül tisztában kell lenni a vadon élő állatok és növények jelentőségével, valamint a vidéki térségek kulturális öröksége hosszú távú kezelésének szükségességével.
E téren a hatékony politikának a következő elvekre kell épülnie:
a. fenntartható egyensúlyt kell kialakítani a népesség és a környezet között,
b. integrált megközelítést kell alkalmazni a hagyományosan mezőgazdasági területek tekintetében, túl kell lépni a behatárolt ágazati vonatkozásokon, és be kell építeni a központi hatóságok és a helyi lakosság közötti konzultációt,
c. a helyi lakosságnak részt kell vennie a politikák kialakításában és végrehajtásában, valamint össze kell hangolni nézeteiket és a központi hatóságok döntéseit.
3. A kulturális örökség védelme és fejlesztése a vidéki és szigeti közösségekben
Az e jelentésben szereplő egyes javaslatok annak biztosítására irányulnak, hogy az Európai Unió, a tagállamok, a helyi hatóságok és nem kormányzati kulturális szervezetek tegyenek egyedi intézkedéseket Európa, és különösen a vidéki térségek és szigetek, valamint a hagyományos kisközösségek természeti és építészeti kulturális örökségének védelme és fejlesztése érdekében.
A jelentés javaslatai közé a következők tartoznak:
- a vidéki és szigeti közösségek kulturális örökségének módszeres tanulmányozása,
- a kulturális örökség védelmének biztosításához szükséges jogszabályi keret létrehozása,
- pénzügyi támogatás a helyi műemlékek helyreállításához és a hagyományos gazdálkodási módszerek folytatásához,
- átfogó intézkedések a hagyományos közösségek eredeti építészeti szerkezetének helyreállítására, az e céllal ellentétes korábbi beavatkozások helyreállítása,
- a területfelhasználással és -rendezéssel, az építészettel, az épület-helyreállítással és a kapcsolódó tevékenységekkel foglalkozó szakemberek azzal kapcsolatos képzése, hogy az aktuális igények teljesítése mellett hogyan őrizhető meg az örökség egyedi jellege,
- a kézművesek és a hagyományos anyagok beszállítóinak képzése és támogatása, valamint az ilyen anyagok újbóli használatát elősegítő módszerek alkalmazása.
4. Az Európai Unió kezdeményezései
Mivel a közösségi kulturális programokra nem különítettek el elegendő pénzeszközt, a kulturális örökség védelmére más közösségi eszközökből kell kiegészítő előirányzatokat keresni.
Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a kulturális örökségre, amelyet teljesen be kell építeni az Európai Unió politikáiba és pénzügyi eszközeibe, beleértve a közös agrárpolitikát, valamint a kohéziós, kutatás- és kultúrpolitikát stb.
a) A közös agrárpolitika
A vidékfejlesztés a Közösség közös agrárpolitikájának második pillérévé vált. A vidéki térségek környezetének, tájképének és életminőségének javítására irányuló intézkedések szerepelnek a közösségi vidékfejlesztési stratégiákról (2007–2013) szóló tanácsi határozat prioritásai között.
A közösségi LEADER+ kezdeményezés – amely a következő pénzügyi időszakban (2007–2013) az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap részét fogja képezni – jelentősen hozzájárult a vidéki térségek kulturális és építészeti örökségének fejlesztéséhez. A vidéki turizmus fejlesztése – ami az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap egyik célkitűzése – szintén elősegítheti a vidéki és szigeti közösségek megőrzését és fejlődését.
Az előadó úgy véli, hogy a tagállamoknak a jövőben jobban kell felhasználniuk a közös agrárpolitika előirányzatait.
b) Kohéziós politika
A strukturális alapok, valamint a meglévő URBAN II és INTERREG III közösségi kezdeményezések, amelyek a következő finanszírozási időszakban (2007–2013) a kohéziós politika új pénzügyi eszközeinek részét fogják képezni, szintén nagymértékben hozzájárulnak a kulturális örökség megőrzéséhez és fejlesztéséhez.
A strukturális alapok kulturális örökséggel kapcsolatos programokra történő felhasználása azonban tagállamonként nagyon eltérő. Például Görögország és Portugália a közösségi támogatási keret alapján kifejezetten kulturális működési programokat indított, míg más országok nem tudták kifejezésre juttatni hasonló érdeklődésüket.
Ezért ösztönözni kell a tagállamokat, hogy a strukturális alapokat a kulturális örökség támogatására használják fel.
c) A Kultúra 2007 program (2007–2013)
A Kultúra 2000 program – amely mostanáig jelentős támogatást nyújtott a kulturális örökséggel kapcsolatos programokhoz – hatóköre és finanszírozása korlátozott, ezenkívül nem különítettek el előirányzatokat az épületek vagy műemlékek helyreállítására irányuló programokra.
Így tehát jó ötletnek tűnik, hogy az új Kultúra 2007 program (2007–2013) keretében új lehetőségeket tárjanak fel.
Tekintettel arra, hogy a tagállamokban működő partnerhálózatok a Kultúra program keretében többéves programokat nyújthatnak be, megfontolandó, hogy hálózat jöjjön létre, mondjuk öt vagy több teljesen helyreállított, ezer főnél kevesebb tagot számláló, különböző tagállamok területén található hagyományos közösség között.
Ez esetben intézkedéseket lehetne tenni kulturális örökségük fejlesztésére az európai hagyományos közösségek közötti együttműködés javítása céljából, hogy képesek legyenek fejleszteni sajátos helyi körülményeiket, valamint európai dimenziójukat.
5. Együttműködés az Európa Tanáccsal
Az Európa Tanács számos kezdeményezése révén – amelyek közül többre az Európai Unióval együttműködésben került sor – fontos szerepet játszik az európai kulturális örökség megőrzésében.
Ennek egyik példája az Európai Örökség Napjának megrendezése, amikor a látogatók előtt megnyitják az év többi napján a nagyközönség elől egyébként elzárt műemlékeket és műemléki területeket. Ezzel kapcsolatban fokozni lehetne a hagyományos közösségek, valamint a vidéki térségek és a szigetek építészeti örökségének fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket, hogy Európa lakossága jobban megismerje a helyi műemlékek értékét.
Alapvető, hogy az EU és a tagállamok vegyék figyelembe az Európa Tanács számos, Európa kulturális, régészeti és építészeti örökségének megőrzéséről szóló egyezményét, és az EK-Szerződés 151. cikkének (3) bekezdése alapján erősítsék az együttműködést ezzel a szervezettel.
6. Egyéb fellépések
Végezetül megállapíthatjuk, hogy Európa kulturális öröksége más egyedi kezdeményezések révén is fejleszthető, például a következők segítségével:
a) az Európai Kulturális Örökség Évének megszervezése és az ezzel kapcsolatos intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy Európa lakossága jobban felismerje az európai kulturális örökség jelentőségét,
b) az Europa Nostra által kezelt, „Az Európai Unió Kulturális Örökség Díjával” kapcsolatban a díjak új kategóriáját lehetne bevezetni, amelyet az összességében legjobban helyreállított hagyományos közösségnek lehetne odaítélni, ami jelentős ösztönzést jelentene a hagyományos körülményeiket részben vagy teljesen megőrző közösségek jelentkezéséhez.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az európai természeti, építészeti és kulturális örökségnek a vidéki térségeken és szigeteken történő védelméről | ||||||||||||
|
Eljárás száma |
2006/2050 (INI) | ||||||||||||
|
Jogalap (Eljárási Szabályzat) |
45. cikk | ||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
CULT | ||||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
REGI |
|
|
|
| ||||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
REGI |
|
|
|
| ||||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
| ||||||||
|
A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok) |
|
|
| ||||||||||
|
Előadó(k) |
Nikolaos Sifunakis |
| |||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
| |||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
20.3.2006 |
29.5.2006 |
13.7.2006 |
|
| ||||||||
|
Az elfogadás dátuma |
13.7.2006 | ||||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ : - : 0 : |
26
1 | |||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Maria Badia I Cutchet, Ivo Belet, Guy Bono, Marie-Hélène Descamps, Jolanta Dičkutė, Věra Flasarová, Hanna Foltyn-Kubicka, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Lissy Gröner, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Manolis Mavrommatis, Marianne Mikko, Ljudmila Novak, Doris Pack, Zdzisław Zbigniew Podkański, Christa Prets, Schmitt Pál, Nikolaos Sifunakis, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Henri Weber, Thomas Wise, Tomáš Zatloukal | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Erna Hennicot-Schoepges, Nina Škottová | ||||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
| ||||||||||||
|
A benyújtás dátuma |
20.7.2006 |
| |||||||||||
|
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre) |
A PPE részéről két póttag volt jelen, de a végső szavazáson csak egy szavazatot vettek figyelembe. | ||||||||||||