JELENTÉS a médiáról és a fejlődésről
31.8.2006 - (2006/2080(INI))
Fejlesztési Bizottság
Előadó: Manolis Mavrommatis
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a médiáról és a fejlődésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a 2000. szeptember 18-án New York-ban, az ENSZ millennium csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra (MFC-k),
– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló 1979. december 18-án aláírt egyezményre,
– tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi nyilatkozatra, amelyet a fenntartható fejlődésről tartott csúcstalálkozó 2002. szeptember 4-én fogadott el,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlése 2000. június 5–9. között „Nők 2000: egyenlőség, fejlődés és béke a XXI. századért” címmel tartott rendkívüli ülésének eredményeiről szóló állásfoglalásra, amelyet az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2000. október 12-én Brüsszelben fogadott el[1],
– tekintettel az AKCS-országokbeli fogyatékkal élő és idősebb emberek jogaira vonatkozó állásfoglalásra, amelyet az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlése 2001. november 1-én Brüsszelben (Belgium) fogadott el[2],
– tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkére, az 1950-es emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikkére, az 1969-es, jóváhagyott, emberi jogokról szóló amerikai egyezmény 13. cikkére és az 1981-es az Ember és Népek Jogainak Afrikai Chartája 9. cikkére,
– tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt partnerségi megállapodásra, amely 2003. április 1-jén lépett hatályba[3], és különösen annak az információs és kommunikációs technológiákról és az információs társadalomról szóló 43. cikkére,
– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2005. április 21-i, a millenniumi fejlesztési célok keretében, a mindenki számára elérhető általános iskolai oktatás és a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítása terén az AKCS-országokban tett előrelépésekről szóló állásfoglalására[4],
– tekintettel az információs és kommunikációs technológiákról (IKT-k) és a fejlődő országokról szóló 2001. június 12-i állásfoglalására[5],
– tekintettel az Információs Társadalom Világkonferencia és Csúcstalálkozó (WSIS) 2003. december 12-én elfogadott „genfi alapelvek nyilatkozatára” és „cselekvési tervére”,
– tekintettel az AKCS-kultúrák és kulturális iparágak előmozdításáról szóló „dakari nyilatkozatra”, amelyet 2003. június 20-án az AKCS-államok kulturális miniszterei írtak alá,
– tekintettel a WSIS 2005. november 18-án elfogadott „tuniszi kötelezettségvállalásaira”,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0264/2006),
A. mivel a média elsődleges feladata az információ terjesztése, amely folyamat révén a polgárok számára biztosítják a hírek, politikák és a kormány tevékenységeinek hatékony áramlását;
B. mivel a média a legfontosabb közege a nagyközönség részvételének a döntéshozatali folyamatban;
C. mivel a média különösen fontos szerepet játszik a tudatosság formálásában és az információ terjesztésében;
D. mivel a média segítheti az országok fejlődését, lévén az emberek életszínvonalát befolyásolhatja az IKT; a média pozitívan befolyásolhatja az emberek gondolkodásmódját, a kultúrát és a társadalmi-politikai szerkezetet; a polgárok civil és politikai tudatosságának alakítása reprezentatívabb kormányzáshoz vezethet;
E. mivel az információáramlás és a kommunikációs szolgáltatások javítása olyan elengedhetetlen feltétel, amely segítségével felszámolható a szegénység, és mivel a szólásszabadság, így az információhoz való hozzáférés és a szabad sajtó olyan alapvető emberi jog, amelynek révén kifejezhetővé válik az egészséghez, a tiszta környezethez és a szegénységet visszaszorító stratégiák hatékony megvalósításához való jog iránti igény;
F. mivel az információ hiánya vagy a kormány és kormányközi ügynökségek nem megfelelő kommunikációs stratégiái bizalmatlansághoz, megtévesztéshez és téves tájékoztatáshoz vezethetnek;
G. mivel a szakmai szervezetek statisztikái alapján 2005-ben 63 újságírót öltek meg, 2006-ban pedig ez idáig 27 újságíró és 12 médiaasszisztens vesztette életét, 135-en pedig börtönben vannak;
H. mivel a rádió és a televízió fontos tájékoztatási eszközök, amelyek a fejlődő országokban sokkal elterjedtebbek, mint a telefon vagy az internet és sokkal hatékonyabbak, mint az újságok;
I. mivel a vidéki rádiók alapvető eszközei a mezőgazdasági terjeszkedésnek és a vidék fejlődésének;
J. mivel a jól informált és független civil társadalom (nem kormányzati szervezetek, szakmai egyesületek, független média, kutatóintézetek, stb.) rendkívül fontos szerepet játszik az erőszak és a korrupció visszaszorításában azáltal, hogy ösztönzi a vitát és a felelősebb kormányzást;
K. mivel a fejlődés, és az átlátható, őszinte kormányzás fenntartásának, a tartós gazdasági növekedésnek és a társadalmi és politikai fejlődésben és stabilitásban való haladásnak alapvető feltétele a szabad sajtó;
L. mivel Afrika több mint 20 országában csupán egyetlen újság működik (szemben a 25 tagállammal, ahol 2004-ben 1456 napilap üzemelt), ami nem meglepő, mivel az írástudatlanok aránya igen magas;
M. mivel azokban a régiókban, ahol jellemző az írástudatlanság, a rádió a legmegfelelőbb kommunikációs technológia, mivel ez az emberek többsége – különösen a szavazati joggal nem rendelkező vidéki közösségek, nők és fiatalok – számára elérhető;
N. mivel a fejlődő országokban sugárzott televíziós műsorok kevesebb mint 30%-a saját készítésű, és a televíziós kommunikáció területén megvalósított befektetések szintje különösen alacsony;
O. mivel az elmúlt évek során a fejlődő országokban kiemelkedően magas volt a filmszínházak látogatottsága;
P. mivel az IKT-t a fejlődő országokban az oktatás támogatására számos módon lehet alkalmazni, illetve lehetőséget nyújt az elszigeteltség megszüntetésére (különösen a műholdas összeköttetések révén), az IKT-t versenyképes árak mellett nagy sikerrel alkalmazhatják a távoktatásban;
Q. mivel a számítógépek elterjedése alapvetően javította az újságírók munkáját, és a különböző egységek közötti számítógépes hálózatok jelentős időmegtakarítást tettek lehetővé; mivel az internetes hozzáférés megkönnyíti az újságírók munkáját és lehetővé teszi számukra, hogy többfajta forrásra támaszkodjanak és kapcsolódó információkat használjanak fel, illetve segíti a helyszíni tudósításokat,
1. felismeri a média kormányok átláthatóságának, felelősségre vonhatóságának és a hatalmon lévő döntéshozók nyilvános vizsgálatának terén játszott fontos szerepét, mivel a média a politikai kudarcokra, a hivatalnokok visszaéléseire, az igazságszolgáltatás korrupciójára és a vállalati szektor botrányira irányíthatja a figyelmet;
2. felhívja az Európai Uniót, a tagállamokat, a csatlakozó országokat és az AKCS-országokat, hogy fejlesztési célkitűzéseik megvalósításába vonjanak be civil társadalmi szervezeteket, köztük elsősorban a média területén működő magánvállalkozásokat;
3. fontosnak ítéli a fejlődő országokbeli helyi nem állami szereplők és a nemzeti hatóságok közötti párbeszéd további javítását olyan fontos területeken, mint a média, annak érdekében, hogy megerősítsék a közintézmények képességeit, elszámoltathatóságát és átláthatóságát, valamint azért, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására, a helyes kormányzásra, illetve a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó alapelvek alkalmazása tekintetében növeljék a közszféra hatékonyságát;
4. felhívja a figyelmet a szólásszabadság és a kommunikáció rendszeresebb integrációjának fontosságára a fejlesztési menetrend finanszírozási politikáin és stratégiáin belül;
5. hangsúlyozza a média szerepének fontosságát a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása, valamint a nemzeti és nemzetközi kulturális fejlődés előmozdítása tekintetében;
6. hangsúlyozza, hogy a sajtó szerepe nem korlátozódik a nagy többség jelentette modellekre, hanem az alternatív médiát és az informális tájékoztatást is erősíteni kell, és az infrastruktúra fejlesztési terveinek részévé kell tenni;
7. felhívja a Bizottságot, hogy még jobban ösztönözze és támogassa azokat a médiára irányuló programokat, amelyek segítik:
– az információhoz való hozzáférést a társadalom egyes csoportjaiban, például a nők, az ifjúság, a kisebbségek, a belföldön kitelepítettek és a fogyatékkal élők körében,
– a médiapluralizmus fejlesztését,
– a rádiós és az írott sajtóban dolgozó újságírók képzését,
– az ENSZ szervezeteivel (például UNICEF, UNESCO) és a nemzetközi újságíró szervezetekkel (például az Nemzetközi Újságíró Szövetség vagy a BBC Világszolgálata) együttműködve, a fejlődő országokbeli újságírók képzését,
– nyilvános információs kampányok kidolgozását a hallgatóság egyes jól meghatározott rétegei tudatosságának fokozása érdekében,
– a humanitárius segítségnyújtás hatékonyságának növelését;
8. úgy véli, hogy az államtól független sajtó szisztematikusabb integrációjának is a fejlesztéssel kapcsolatos, vagy annak érdekében létrejött támogatási programok részét kell képeznie;
9. kéri a nők médiához való hatékonyabb hozzáférését a termelésben való részvételük fokozása és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás érdekében;
10. kiemeli annak fontosságát, hogy az ifjúságot a fejlődő országokban az információs és kommunikációs tényezők szolgáltatása és szervezése terén döntő fontosságú szereplőként vegyék figyelembe;
11. üdvözli és támogatja az olyan eseményeket, mint
– a Bizottság által szervezett Európai Fejlesztési Napok, amelyek a nagyközönség érzékenységének további növelését és a láthatóság érdekében a fejlesztési segélyek jobb felhasználását szolgálják,
– a Világbank szervezésében 2006. október 25–27. között Rómában megtartandó kommunikáció a fejlődésért világkongresszus,
– a Lorenzo Natali Díj, amellyel a Bizottság olyan cikkek íróit díjazza, akik a fejlődő világbeli emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos tudósításaik során jelentős mértékű hátrányos megkülönböztetéssel szembesültek,
– az újságírók által az EU külpolitikai képviselője, Javier Solana hivatalával együttműködve azokban a térségekben tett tényfeltáró látogatásokat, ahol a KKBP keretében missziók folynak (Nyugat-Balkán, Ukrajna, Moldova stb.), valamint az újságírók által választások megfigyelése céljából tett látogatásokat (pl. Kongóban);
12. támogatja valamennyi kormányprogramot, amely a köz-, kereskedelmi, közösségi és vidéki rádiók műsorszórását támogatja, mivel széles körben a rádiót tartják a fejlődést szolgáló tájékoztatás és kommunikáció terjesztése legmegfelelőbb és legköltséghatékonyabb eszközének;
13. kéri a Bizottságot, hogy kialakuló konfliktushelyzetekben fordítson több figyelmet és nyújtson nagyobb közvetlen támogatást a független médiának;
14. hangsúlyozza a média fejlődő országokbeli népesség oktatásában játszott szerepét – például a fejlődés szolgálatába állított kommunikációért létrehozott BBC World Service Trust –, különösen az egészségügy (nemi és reproduktív egészségügy, malária stb.), a foglalkoztatás, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a fenntartható környezet terén;
15. megérti a hírek „személyekhez való kötődésének” problémáját, amely révén mind a fejlődő országokban élő, mind a nyugati hallgatóság manipulálható, és arra ösztönzi az újságírókat képző szervezeteket, hogy kiemelt fontossággal kezeljék a médiában dolgozók minimálbérének megállapítását, ezáltal biztosítva, hogy az itt dolgozók kevésbé váljanak korrumpálhatóvá;
16. tudomásul veszi, hogy a független és hivatásos média kulcsfontosságú szerepet játszik a tudás terjesztésében és a perifériára szorultak megszólaltatásában azáltal, hogy ösztönzi a kritikát ott, ahol az emberek bátrabban viszonyulnak a kormány fellépéseinek megkérdőjelezéséhez;
17. támogatja a fejlődő országok újságíróképzésbe befektető civil szervezeteit és érdekszervezeteit, illetve azokat, amelyek a sajtó munkatársainak munkakörülményein javítanak, annak érdekében, hogy ez utóbbiak esélyt kapjanak a biztonságos és független munkavégzésre;
18. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szociális és oktatási infrastruktúrát jobb tankönyvekbe és nevelő jelleggel egyaránt bíró médiaprogramokba való befektetéssel erősítsék;
19. ösztönzi a média szerepvállalását a békefolyamatokban és a konfliktus utáni helyzetekben azáltal, hogy a népességet a békeszerződésekről és azok következményeiről tájékoztatja és ezzel elősegíti a nyilvánosság részvételét;
20. hangsúlyozza azt a meghatározó szerepet, amelyet a média a fejlődő országokban az emberi jogok védelmének előmozdításában, valamint a nyugati országokban a tudatosság növelésében és ennek kiterjesztéseképpen a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulásuk növelésében tölt be;
21. felszólítja a világ kormányait és állami hatóságait, hogy vessenek véget az újságírók elleni erőszak büntetlenségének azáltal, hogy a sajtómunkatársak ellen elkövetett támadások felelőseit felkutatják és felelősségre vonják, illetve meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az újságírók továbbra is szabad és független sajtóból származó alapvető tudással és objektív információval láthassák el a polgárokat;
22. utasítja Elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
INDOKOLÁS
Bevezetés
Egyre többen ismerik fel, hogy az újságokhoz, a rádióhoz, a televízióhoz, valamint az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés kiszélesítése alapvető szerepet játszik a demokrácia és a fejlődés elősegítésében, és demokratikus csatornát biztosít a hátrányos helyzetű és szegény emberek számára.
A média eszközei és a kommunikációs technológiák világszerte megváltoztatták az egyének, a szervezetek, sőt egész nemzetek életét, és hatalmas változásokat eredményeztek a helyi társadalmakban: számos bevált gyakorlat igazolja a média gondolkodásmódra, kultúrára és a társadalmi-politikai szerkezetre gyakorolt pozitív hatását.
A fejlődő országok kormányainak olyan kedvező környezetet kell kialakítaniuk, amely a szegények és hátrányos helyzetűek jogokkal való felruházása érdekében elősegíti az információ szabad áramlását és a kommunikációs hálózatok fejlődését.
Fejlődés és a megnyilatkozáshoz, illetve a tudáshoz való jog
A szólás- és az információ szabadságát az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye és az Ember és Népek Jogainak Afrikai Chartája alapvető emberi jogként ismerte el.
Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz, amely magában foglalja a sajtó és egyéb médiumok azon szabadságát, amellyel a helyes kormányzás, az emberi jogok és a fejlesztési programok közötti kölcsönhatások megerősítésének lehetőségeit keresik.
Szabad média a stabilitás, a helyes kormányzás és a gazdasági fellendülés érdekében
A médiának sajátos feladata a nyilvánosság tájékoztatása: javíthatja az információ és a gondolatok egyénekhez és közösségekhez való eljutását.
A szólásszabadság, ideértve a sajtószabadságot és az információkkal kapcsolatos jogszabályokhoz való hozzáférést, a korrupció ellen folytatott küzdelem fontos fegyvere, mivel a korrupció világszerte károsan befolyásolja a fejlődést és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását.
A korrupciónak köszönhetően – amelynek általános meghatározása: „a közhatalommal való visszaélés saját nyereség érdekében” – a hatékonyság hiánya tovább burjánozhat, és torzíthatja a növekedési lehetőségeket.
A korrupt társadalmakban a közszolgálatok és a szegénység felszámolására irányuló programok rendelkezésre álló erőforrásait nem lehet maradéktalanul kiaknázni, mivel ezek egy része önös érdekeket szolgál. A korrupció nagy mértékben rontja a segélyekből finanszírozott projektek hatékonyságát és az adományozó országokban csökkenti a segélyező kedvet.
A korrupció elleni fellépés legjobb lehetőségét a független média jelenti.
A nemzetközi közösség szerepe
A tömegtájékoztatás szegénység elleni küzdelemben és a fenntartható fejlődés elősegítésében játszott szerepe egyre több vita és kísérletezés tárgyát képezi a nemzetközi közösségen belül.
Az adományozók többsége megközelítéseit számos, fejlett és fejlődő országbeli, egyéb két- vagy többoldalú ügynökséggel, minisztériumokkal, a civil társadalommal, a privátszférával, egyetemekkel és kutatóintézetekkel kialakított partnerségre alapozza.
Az adományozók nagy többsége az elmúlt évek során figyelemreméltó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elismerje a média fontos szerepét a fejlődés elősegítésében és az e téren képviselt értékét, valamint, hogy ösztönözze a fejlődő országoknak e téren juttatott támogatásokat.
A nemzetközi szervezetek és kormányzati adományozók egyetértenek azzal a javaslattal, hogy a finanszírozási politikák és stratégiák fejlesztési menetrendjében a média, a szólásszabadság és a kommunikáció rendszeresebb integrációjára van szükség, hogy jobb lehetőségeket biztosítsanak a fenntartható gazdasági fejlődés számára.
Az Európai Bizottság egy fehér könyvében azt írta, hogy a kormányzás „olyan szabályokat, folyamatokat és magatartásformákat jelent, amelyek a nyitottság, a részvétel, az elszámoltathatóság, a hatékonyság és a következetesség tekintetében befolyásolják a hatalom gyakorlását”.
Az Európai Bizottság javasolja továbbá, hogy a szegénységet nem pusztán a jövedelem és pénzügyi erőforrások hiányaként kellene meghatározni. A meghatározást ki kellene terjeszteni az alapvető képességek, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a természetes erőforrásokhoz, a foglalkoztatáshoz, a földhöz és hitelhez, a szolgáltatásokhoz és az infrastruktúrához való hozzáférés és a politikában való részvétel hiányára (Európai Bizottság, 2001.).
A média hozzájárulása a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához
Az ENSZ millenniumi nyilatkozatában gyökerező MFC-k olyan célokat fogalmaznak meg, amelyeket egy szegénységtől mentes, biztonságosabb világ érdekében 2015-re kellene elérni.
A millenniumi nyilatkozat első célkitűzése, hogy a rendkívüli szegénységben élők számát felére csökkentse.
Az MFC-k és megvalósításuk köré szerveződött nemzetközi összefogás kezdetén számos konferenciát és találkozót tartottak, amelyek központi témája az volt, hogyan lehetne a médiát támogatni a szükségszerűen rárótt szerep betöltésében.
2003 júniusában az UNESCO által támogatott dakari nyilatkozat, amelyet az AKCS-államok kulturális miniszterei írtak alá, úgy ítélte, hogy a helyes kormányzás és a szabad média alapvető tényezője a szegénység visszaszorításának.
Az Információs Társadalom Világkonferencia és Csúcstalálkozó (WSIS) 2003 decemberében Genfben megtartott első szakaszán (genfi szakasz) létrehozták az információs társadalom olyan tervét, amely a cél megvalósítása érdekében elősegíti a jobb és harmonikusabb fejlődést.
2003-ban, az olaszországbeli Bellagióban számos, a média szabadsága és a média mellett elkötelezett szervezett találkozott, hogy megtárgyalják a sajtószabadság és a szegénység felszámolása közötti kapcsolatokat.
Egy évvel később adományozó és többoldalú szervezetek találkoztak Bellagióban egy, a kommunikációról és a MFC-kről szóló konferencián. A jóváhagyott nyilatkozat hangsúlyozza a tudás, a kommunikáció és a részvétel fontosságát a rendkívüli szegénység és éhezés 2015-re való megfelezésére irányuló MFC-k megvalósításában.
2005 októberében, Jordániában nem kormányzati szervezetek és nemzetközi szervezetek médiaszakértői és szakemberei, valamint kormányzati szakemberek találkoztak a média fejlődéséért létrehozott globális fórumon (Global Forum for Media Development), amelynek célja a független média és a gazdasági, illetve a politikai fejlődés összefüggéseinek vizsgálata volt.
Végül, a WSIS második szakasza (tuniszi szakasz) alatt, 2005. novemberben aláírt tuniszi kötelezettségvállalás az IKT-kat a fenntartható fejlődés eszközeiként ismeri el.
2006 végére a Világbank Olaszországban szervez kommunikációs és fejlesztési kongresszust.
A média egyenlőtlen megoszlása a világ északi és déli félteke között
Az UNESCO szerint a világ lakosságának negyedét kitevő valamennyi iparosodott országban körülbelül ugyanannyi újság létezik, mint amennyi a fejlődő országokban (4400 a 4200 ellenében).
Az újságok száma a fejlődő országokban még inkább alátámasztja a súlyos egyenlőtlenségeket: Afrikában több mint 20 ország csupán egyetlen napilappal bír, míg az EU-tagállamaiban és csatlakozó országaiban 1456 ingyenes és pénzért értékesített napilap jelenik meg (Újságok Világszövetsége, 2004).
Latin-Amerikában vannak olyan országok, például Brazília, Mexikó, vagy Argentína, ahol több napilap kapható, mint Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban együttvéve.
Ázsiában Indiának 1334 napilapja van, míg Törökországnak 457 – ez több, mint Afrikában valamennyi újság együttesen.
Fontos kiemelni az írott sajtó (tankönyvek, kézikönyvek, útikönyvek stb.) szerepét különösen a világ olyan részein, ahol nincs elektromos áram, és ahol az Internet távoli álom csupán.
A fejlődő országokban, ahol nagyon magas az írástudatlanok aránya, a rádió jelenti az információ és kommunikáció legelterjedtebb eszközét.
A világon mintegy 2 milliárd rádióvevő található, azaz minden második emberre jut egy. Afrikában a lakosok 20%-a birtokol legalább egy rádiót; az arab országokban és Ázsiában majdnem 28%; Latin-Amerikában több mint 40%.
A közösségi rádiózás meggyőző eredményeket mutathat fel a hasznos információk szegényekhez való eljuttatásában és abban, hogy a közösségek hogyan hasznosíthatják saját céljaikra a technológiákat.
Míg a rádió továbbra is a legközkedveltebb tömegtájékoztatási eszköz, addig a televízió sokkal gyorsabban fejlődik: az első műsort 1936-ban az Egyesült Államokban sugározták és a 70-es évek végére már több mint száz ország rendelkezett legalább egy televízióállomással.
Ma a televíziók száz lakosra jutó aránya Afrika szub-szaharai térségében 6, az arab országokban 17, míg Ázsiában és Latin-Amerikában 26–27.
Ázsia, Afrika, Óceánia és Latin-Amerika összesen azonban a világ tévékészülékeinek csupán 20%-át birtokolja.
Végül, de nem utolsó sorban egy merőben különböző ágazatot, a mozit is meg kell említeni, mivel a fejlődő országokban az elmúlt évek során a nézők száma kiemelkedő mértékben növekedett.
Ázsiában regisztrálták a legnagyobb nézőszámokat, mivel kiváltképp Indiában rendkívül termelékeny a filmes szakma.
A média nemzetközi konfliktusokban játszott szerepe
A média meghatározó tényezője a békefolyamatoknak és a konfliktus utáni helyzeteknek. A szegénység és a konfliktusok szörnyű körforgásban léteznek együtt; a szegénység erőszakos konfliktushoz vezethet, míg az erőszakos konfliktusok következménye a gazdasági és szociális hálózatok szétrombolása és életek kioltása révén mindig a szegénység.
A szakma szervezetinek statisztikái szerint a legtöbb újságíró és médiaasszisztens (több mint 70) az elmúlt két év során vesztette életét.
Nem csupán véletlen egybeesés, hogy általában a legszegényebb és legkevésbé fejlett nemzetek esetében a legsúlyosabb az információk és a vélemények elhallgattatása. Ezekben az országokban újságírók ezreit üldözik, végzik ki, verik meg, tartóztatják le és zárják börtönbe gyakran csak azért, mert megkérdőjelezik kormányaik ahhoz való jogát, hogy információt tusoljanak el és az állampolgárokat megfosszák a nyílt vitához és a vélemények sokféleségéhez való jogától.
Rendkívül fontos, hogy a médiaorgánumok és szakmai egyesületek a pontos, professzionális és etikus tudósításokat ösztönözzék. Ez önkéntes magatartási kódexek, újságíró képzések és önszabályozó mechanizmusok létrehozásával érhető el.
Tömegtájékoztatás és az IKT-k a szolgáltatások jobb kezeléséért
Napjainkban a FAO adatai szerint több mint 80 fejlődő ország szenved krónikus élelmiszerhiányban és 54 millió ember éhezik ( FAO regionális konferencia, Riga, 2006. június).
2025-re a világ lakossága meghaladhatja a 8 milliárdot és a fejlődő országok élelmiszer-szükségletei megduplázódhatnak. A fejlődő országok élelmiszerbiztonságának biztosítása által támasztott kihívásoknak való megfeleléshez új technológiákra, képességekre, gyakorlatokra és az együttműködés új módjaira van szükség.
Az infrastruktúra, a mezőgazdaság és a magánszféra fejlesztése a vidéki területeken a szegényeket támogató növekedés érdekében együttműködhet a médiával és az információs technológiákkal.
A lakosságnak megfelelő hozzáférést kell biztosítani a médiához és az IKT-khoz; különösen a perifériára szorult csoportok esetében korlátozott az egyedi igényeknek megfelelő hozzáférés és használat.
Amint az már említésre került, a média és az IKT-k bizonyítottan képesek társadalmi és gazdasági fejlődést indukálni az egészségügy, a jobb oktatás, a foglalkoztatás, a mezőgazdaság és a kereskedelem területén, valamint a helyi kultúrát is gazdagítják.
Az egészségügy az egyik legígéretesebb területe a szegénység médián és technológián keresztüli enyhítésének: ezek az eszközök a fejlődő országokban egyszerűen alkalmazhatók a kívánt egészségügyi eredmények eléréséhez, valamint a távoli konzultáció, diagnózis és kezelés megvalósításához.
Kutatások szerint a növekvő mezőgazdasági termelékenység a jobb foglalkoztatási lehetőségek révén a szegények és földnélküliek javát szolgálja. Mivel a szegények túlnyomó többsége vidéki területeken él, és megélhetését közvetlen vagy közvetett módon a mezőgazdaságból nyeri, a vidékfejlesztés szempontjából rendkívül fontos a földművelés támogatása.
A média és az információs technológiák a termények gondozása, az állattartás, a trágyázás és a takarmányozás, az aszálykezelés, a kártevők elleni védekezés, az öntözés, az időjárás-előrejelzés, a magvak beszerzése és a piaci árak területén hasznos tájékoztatást nyújthatnak a gazdálkodóknak.
Az oktatás központi fontosságú a fejlődés sikeres fenntartása szempontjából, míg a média szabadsága jelentős szerepet játszik az oktatási lehetőségek bővítésében.
Az újságíróképzés globális társadalmi kérdés: semmi sem fontosabb, mint hogy értékes férfiak és nők hozzák létre és használják a média és a kommunikáció eszközeit.
Nemek és a média a fejlődésért
A fejlődő országokban élő nők többsége még mindig nem fér hozzá a médiához és a kommunikációs technológiákhoz, valamint a férfiaknál alacsonyabb mértékben képzett és írástudó.
A nőktől kevésbé várható el, hogy a médiához és információs technológiákhoz való hozzáférésért fizessenek, mivel vagy nem rendelkeznek anyagi eszközökkel, vagy nincs beleszólásuk a háztartás kiadásaiba. A nők otthonukon kívül eltöltött idejére és mozgásterére vonatkozó korlátozások ugyancsak csökkentik a technológiákhoz való hozzáférésüket.
A társadalmi nemek figyelembevétele alapvető a tervezés és a végrehajtás során.
A vállalkozások foglalkoztatottjainak egyre növekvő hányadát alkotják nők, és fokozódik a nők vállalkozások tulajdonosaiként játszott szerepe. A kisvállalkozások számára létkérdés a pénzügyi, piaci információkhoz és a képzésekhez való hozzáférés: a média és az IKT-k fontos szerepet játszhatnak üzleti lehetőségek feltárásában.
Az információhoz való hozzáférés és a szólásszabadság alapvetően hozzájárulnak a reproduktív és nemi egészséghez, valamint a fenntartható környezetre irányuló stratégiák hatékonyságához.
Ifjúság és a média
A fejlődő országok lakosságának legnagyobb hányadát fiatalok alkotják, és különösen a fiatal nők képzettsége és az írástudók aránya haladja meg az idősebb generációkét. A videónak és a mozinak köszönhetően még a távolabbi térségekben élő fiatalok is kapcsolatba kerülhettek a nyugati kultúrával. Nagyobb a valószínűsége annak is, hogy képesek idegen nyelven kommunikálni, valamint a médiával és az IKT-kkal is szorosabb lehet a kapcsolatuk.
Lehetővé kell tenni a perifériára szorultak és a fogyatékkal élők számára is a médiához és a kommunikációs technológiákhoz való hozzáférést.
A világ mintegy 500 millió fogyatékkal élőjének 80%-a fejlődő országban él.
Folyamatban vannak a fogyatékkal élők médiához és IKT-khoz való hozzáférését elősegítő erőfeszítések. Az egyik ilyen erőfeszítés az olyan technológiák fejlesztését célozza, amelyek a fogyatékkal élők számára a számítástechnika alkalmazásának alapvető feltételét jelentik.
Következtetések
A szabad sajtó nem csupán a demokrácia szempontjából értékes, hanem alapvető és elengedhetetlen az emberi fejlődés számára is.
Pontosabban, a szólásszabadság és az információ szabadsága rendkívül fontos a szegénység felszámolásának és az emberi jogoknak megvalósítása és fenntartása tekintetében.
A nemzetközi és nemzeti szintű folyamatos párbeszéd és partnerség ösztönzése, illetve közös napirend kidolgozása alapvető szerepet játszik az emberi jogok, a fejlődési folyamat, valamint a szegénység ellen folytatott küzdelem terén.
A fejlesztési módszerekkel kapcsolatos kommunikációhoz társuló technikai újítások segíthetik a vidéki és hátrányos helyzetben lévő közösségek életkörülményeinek javításához szükséges tudáshoz és információhoz való hozzáférését.
Az információnak, mint potenciális, stratégiai fejlesztési erőforrásnak, a fejlesztéstervezési folyamat általános részét kellene képeznie.
Az információ szabad áramlása megerősíti az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot, és elejét veszi a korrupciónak, valamint növeli a közösségi csoportok politikakészítésben való részvételének képességét.
A média alapvető eszköze az erőszakos konfliktusok megelőzésének, mivel teret biztosít a nem erőszakos vitáknak és a kérdések békés megoldásának. Azáltal, hogy az egyének és csoportok számára biztosítja a megszólalás lehetőségét, a szabad média csökkenti az elszigeteltség és reményvesztettség érzését, így véve elejét az erőszaknak.
VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (13.7.2006)
a Fejlesztési Bizottság részére
a médiáról és fejlődésről
(2006/2080(INI))
A vélemény előadója: Karin Resetarits
JAVASLATOK
A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. felhívja a figyelmet a szólásszabadság és a kommunikáció rendszeresebb integrációjának fontosságára a fejlesztési menetrend finanszírozási politikáin és stratégiáin belül;
2. úgy véli, hogy az államtól független sajtó szisztematikusabb integrációjának is a fejlesztéssel kapcsolatos, vagy annak érdekében létrejött támogatási programok részét kell képeznie;
3. hangsúlyozza a média szerepének fontosságát a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása, valamint a nemzeti és nemzetközi kulturális fejlődés előmozdítása tekintetében;
4. úgy véli, hogy a média kulcsfontosságú tényezővé vált az új tudományos eredményekkel és technológiákkal kapcsolatos hírek gyors elterjesztésében, ami előmozdítja és fokozza a fejlődést;
5. hangsúlyozza, hogy a sajtó szerepe nem korlátozódik a nagy többség jelentette modellekre, hanem az alternatív médiát és az informális tájékoztatást is erősíteni kell, és az infrastruktúra fejlesztési terveinek részévé kell tenni;
6. hangsúlyozza, hogy a fejlődésnek szociális és fenntartható fejlődésnek kell lennie, amely során a szociális és környezeti értékeket egyformán tiszteletben tartják;
7. támogatja a fejlődő országok újságíróképzésbe befektető civil szervezeteit és érdekszervezeteit, illetve azokat, amelyek a sajtó munkatársainak munkakörülményein javítanak, annak érdekében, hogy ez utóbbiak esélyt kapjanak a biztonságos és független munkavégzésre;
8. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szociális és oktatási infrastruktúrát jobb tankönyvekbe és nevelő jelleggel egyaránt bíró médiaprogramokba való befektetéssel erősítsék;
9. hangsúlyozza, hogy az oktatásnak a közvélemény tudatosságának növelésére kell összpontosítania a szabad média fontosságával és erejével kapcsolatban a demokratikus társadalom felépítésének folyamatában;
10. sürgeti, hogy a globális fejlődési menetrend tartalmazzon olyan elemeket is, mint a szólásszabadság, a sajtószabadság, részvétel a nyilvános döntéshozatalban és az érzékeny csoportok védelme;
11. felszólítja a világ kormányait és állami hatóságait, hogy vessenek véget az újságírók elleni erőszak büntetlenségének azáltal, hogy a sajtómunkatársak ellen elkövetett támadások felelőseit kiderítik és felelősségre vonják, illetve meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az újságírók továbbra is szabad és független sajtóból származó alapvető tudással és objektív információval láthassák el a polgárokat;
ELJÁRÁS
|
Cím |
A média és fejlődés |
||||||
|
Eljárási szám |
|||||||
|
Felelős bizottság |
DEVE |
||||||
|
Véleményt nyilvánított |
CULT |
||||||
|
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
|
||||||
|
A vélemény előadója |
Karin Resetarits |
||||||
|
A vélemény előadója: |
|
||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
20.6.2006 |
|
|
|
|
||
|
Az elfogadás dátuma |
13.7.2006 |
||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
26 0 1 |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Maria Badia I Cutchet, Ivo Belet, Guy Bono, Marie-Hélène Descamps, Jolanta Dičkutė, Věra Flasarová, Hanna Foltyn-Kubicka, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Lissy Gröner, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Manolis Mavrommatis, Marianne Mikko, Ljudmila Novak, Doris Pack, Zdzisław Zbigniew Podkański, Christa Prets, Pál Schmitt, Nikolaos Sifunakis, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Henri Weber, Thomas Wise, Tomáš Zatloukal |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Erna Hennicot-Schoepges, Nina Škottová |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint |
|
||||||
|
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre) |
Az EPP részéről két póttag volt jelen, de csak egyikük kapott lehetőséget a szavazásra annak érdekében, hogy ne lépjék túl a szavazásra jogosult tagok megengedett számát |
||||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
A médiáról és a fejlődésről |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
DEVE |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
CULT |
FEMM |
|
|
|
|||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
FEMM |
|
|
|
|
|||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Manolis Mavrommatis |
|
||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
30.5.2006 |
10.7.2006 |
|
|
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
28.8.2006 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
25 0 0 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Margrete Auken, Alessandro Battilocchio, Thierry Cornillet, Nirj Deva, Alexandra Dobolyi, Michael Gahler, Filip Andrzej Kaczmarek, Ģirts Valdis Kristovskis, Miguel Angel Martínez Martínez, Luisa Morgantini, Horst Posdorf, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
John Bowis, Milan Gaľa, Ana Maria Gomes, Alain Hutchinson, Jan Jerzy Kułakowski, Bernard Lehideux, Manolis Mavrommatis, Miloslav Ransdorf, Anders Wijkman, Zbigniew Zaleski |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
|
|||||||||||
|
A benyújtás dátuma - A[6] |
31.8.2006 |
|
||||||||||
|
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre) |
|
|
||||||||||