JELENTÉS a női bevándorlásról: a női bevándorlók szerepe és helye az Európai Unióban

27.9.2006 - (2006/2010(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a női bevándorlásról: a női bevándorlók szerepe és helye az Európai Unióban

(2006/2010(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvre[1],

–   tekintettel az EK-Szerződésnek a megkülönböztetés leküzdéséről szóló 13. cikkére,

–   tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkére, amely hatáskörrel és illetékességgel ruházza fel a Közösséget a bevándorlás és a menekültügy területén,

–   tekintettel az Európai Tanács 1999. október 15–16-i, tamperei ülésének, 2001. december 14–15-i, laekeni ülésének, 2002. június 21–22-i, sevillai ülésének, valamint 2003. június 19–20-i, theszaloníki ülésének elnökségi következtetéseire, amelyek hangsúlyozták az együttműködés és az információcsere – különösen a vonatkozó politikák nemzeti és európai uniós szinten történő koordinációjának fokozása céljából történő – kialakításának fontosságát a nemzeti integrációs kapcsolattartó pontok nemrégiben létrehozott csoportjával összefüggésben,

–   tekintettel „A gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről” című bizottsági zöld könyvre (COM(2004)0811),

–   tekintettel „Az európai migrációs hálózat jövőjéről” című bizottsági zöld könyvre (COM(2005)0606),

–   tekintettel „A bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról” című bizottsági közleményre (COM(2003)0336),

–   tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” keretprogram 2007–2013. közötti időszakra történő létrehozásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0123),

–   tekintettel „A migráció és a fejlődés kapcsolata: az EU és a fejlődő országok közötti partnerségre vonatkozó egyértelmű iránymutatások” című bizottsági közleményre (COM(2005)0390),

–   tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon belül az Európai Menekültügyi Alap 2008–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2005)0123) – 2005/0046(COD)),

–   tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon belül a Külső Határok Alap 2007–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2005)0123) – 2005/0047(COD)),

–   tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon belül a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap 2007–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2005)0123) – 2005/0048(CNS)),

–   tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon belül az Európai Visszatérési Alap 2008–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2005)0123) – 2005/0049(COD)),

–   tekintettel a „Harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programja” című bizottsági közleményre (COM(2005)0389),

–   tekintettel a „Politikai terv a legális migrációról” című bizottsági közleményre (COM(2005)0669),

–   tekintettel a „Kiemelt intézkedések válaszul a migráció kihívásaira: A Hampton Court utáni első nyomon követő intézkedések” című bizottsági közleményre (COM(2005)0621),

–   tekintettel „A harmadik országokkal a migráció és a menekültügy területén történő együttműködésről szóló tematikus program” című bizottsági közleményre (COM(2006)0026),

–   tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre[2],

–   tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre[3],

–   tekintettel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvre[4],

–   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre[5],

–   tekintettel a bevándorlásra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2005)0375 –2005/0156(COD)),

–   tekintettel a bevándorló közösségeknek Európában a többnyelvű iskolák és a többnyelvű oktatás révén történő integrációjáról szóló 2005. október 13-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel a jogszerű és jogszerűtlen bevándorlás közötti kapcsolatról és a bevándorlók beilleszkedéséről szóló 2005. június 9-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel a bevándorlásról, integrációról és foglalkoztatásról szóló bizottsági közleményről szóló, 2004. január 15-i állásfoglalására[8],

–   tekintettel az Európai Unióban kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkről szóló 2004. március 9-i állásfoglalására[9],

–   tekintettel az Európai Tanács által 2004. november 4-én elfogadott hágai programra, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a 2005–2010 közötti időszakban teljesítendő célokat tűzte ki,

–   tekintettel a 2004. november 9-én Groningenben tartott informális miniszteri találkozóra, amelyen első alkalommal találkoztak az integrációs politikáért felelős miniszterek,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2004. november 19-én elfogadott közös integrációs alapelvekre, amelyek az ajánlások olyan összefüggő rendszerét képviselik, aminek az Európai Unió integrációs politikájának alapját kell képeznie,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 18., 20., 21. és 22. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0307/2006),

A. mivel a női bevándorlók száma – amely az összes bevándorló hozzávetőleg 54%-át teszi ki – folyamatosan növekszik az EU-ban, és a kategóriák egyre szélesebb körét fedi le (gazdasági migráció, katasztrófák miatti bevándorlás, családegyesítés, politikai menekültek vagy a fegyveres konfliktusok elől menekülő személyek, jogellenes bevándorlás, menedék),

B.  mivel nem létezik megfelelően szervezett és koordinált európai bevándorlási politika, valamint az Uniónak és tagállamainak a harmadik országokkal együttműködve kell kialakítania a bevándorlás szabályozására irányuló politikát,

C. mivel a női bevándorlók rendszerint jelentős problémákkal kerülnek szembe a beilleszkedés során, elsősorban a munkaerőpiachoz való hozzáférés nehézségével, az alacsony foglalkoztatási aránnyal és a magas munkanélküliségi rátákkal, szociális vagy gazdasági védelmet sok esetben nem biztosító, ideiglenes vagy rosszul fizetett állásokkal, illetve a „szürkegazdaság” ágazataiban való és nem bejelentett foglalkoztatással, korlátozott nyelvi képességekkel, az alap- és különösen a felsőfokú oktatásban való alacsony részvétellel, a befogadó ország társadalmi, politikai, szakszervezeti és kulturális életében történő korlátozott részvétellel, szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel; mivel ennek ellenére semmiképpen sem elhanyagolható számú, a saját országában a felsőoktatási rendszerben képesítést szerzett fiatal nő érkezik az Európai Unióba, hogy szakképesítést kevéssé igénylő munkát – például házimunkát – végezzen a saját országukban magas női munkanélküliségi arány, valamint a képességeiknek és szakképzettségüknek megfelelő szakmákban és állásokban kapható alacsony fizetések miatt;

D. mivel a női bevándorlókat gyakran éri súlyos diszkrimináció a házastársuk jogállásától függő egyénekként, amint az a 2003/86/EK irányelvben is tükröződik (nem autonóm jogállás, a munkaerőpiachoz való korlátozott hozzáférés, megözvegyülés, válás stb. esetén bizonytalan tartózkodási jogállás), illetve a származási országukból magukkal hozott, valamint a befogadó országban uralkodó mentalitás, valamint negatív sztereotípiák és gyakorlatok miatt; megjegyzi továbbá, hogy egyes bevándorlói közösségekben olyan kritikus problémákkal szembesülnek, mint a kirekesztődés, a kényszerházasságok, a női nemi szerv megcsonkítása és a becsület védelmében elkövetett bűncselekmények,

E.  hangsúlyozva azt, hogy számos esetben a női bevándorlóknak a társadalomba történő integrációja határozza meg a bevándorlóktól leszármazó állampolgárok második és harmadik generációi tagjainak integrációját,

F.  mivel a női bevándorlók nagyobb mértékben vannak kitéve – mind pszichológiai, mind pedig fizikai – bántalmazásnak vagy pénzügyi és jogi függőségük miatt, vagy pedig amiatt, mert a jogállással nem rendelkező női bevándorlók kiszolgáltatottabbak a munkahelyi bántalmazásnak és szexuális kizsákmányolásnak, valamint az emberkereskedelemnek; mivel a nem rendezett jogállású női bevándorlók esetében a jogállásnak a tartózkodásuk helye szerinti állam területén belüli hiánya különösen kiteszi őket annak a veszélynek, hogy esetleg megtagadják alapvető jogaikat, továbbá ugyanezen oknál fogva gyakrabban válnak a megkülönböztetés és a mindennapos erőszak áldozataivá,

G. mivel az integráció egy olyan kétirányú folyamat, amely feltételezi egyrészt a női bevándorlók részéről a befogadó társadalomba történő integrációért való felelősségvállalásra vonatkozó hajlandóságot, másrészt pedig az EU-s polgárok részéről a női bevándorlók elfogadására és integrálására vonatkozó hajlandóságot; mivel ezzel kapcsolatban mind a bevándorlók, mind pedig a befogadó társadalmak magatartási mintáit befolyásoló, valamint mindkét oldal forrásait mozgósító integrált intézkedéseket kell tervbe venni és végrehajtani minden érintett szinten; mivel ez a kétirányú folyamat kölcsönös – a befogadó társadalom és a bevándorlók számára jogokból és kötelezettségekből álló – kötelezettségvállalást tesz szükségessé,

H. mivel a bevándorlók integrációjára vonatkozó nemzeti politikákat értékelő legfrissebb jelentések szerint úgy tűnik, hogy a társadalmi nemek dimenzióját nem vették következetesen figyelembe sem a harmonizált politikák, sem az adatgyűjtés szintjén,

I.   mivel az emberi jogoknak a női és leánygyermek bevándorlókkal szemben az ún. becsület védelmében elkövetett bűncselekmények, a kényszerházasságok, a nemi szervek csonkítása vagy más jogsértések formájában elkövetett megsértései nem indokolhatók kulturális vagy vallási alapon, és ezeket semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni,

J.   mivel a 2007–2013-as időszakra szóló, új pénzügyi keret nemcsak a bevándorlók integrációját szolgáló meglévő programok és alapok megerősítését írja elő, hanem olyan új kezdeményezéseket is, mint például a szolidaritásra és a migrációs áramlások kezelésére vonatkozó keretprogram (amely magába foglalja a harmadik országok állampolgárai számára létrehozott Beilleszkedési Alapot, a Külső Határok Alapot és a Menekültügyi Alapot), amely programba be kell építeni a nemek közötti egyenlőség vonatkozásait és a női bevándorlók lehető legjobb integrációját,

K. mivel megfigyelték, hogy számos kapcsolat van a nőkereskedelem és a gazdasági migráció között,

1.  úgy véli, hogy az Európai Unió fejlesztési és szociális kohéziós politikájának hatékony befogadási és integrálási politikát kellene megvalósítania a bevándorlók, különösen a női bevándorlók tekintetében, akik ma az EU-ba egyre különfélébb okok miatt (gazdasági, menekült, menedék, családegyesítés) bevándorlók többségét jelentik; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, miszerint iránymutatásokat kellene közzétenni a „harmadik országok állampolgárainak az EU-ba történő integrálását célzó közös keretprogramra” vonatkozóan, hangsúlyozva, hogy minden intézkedésnek figyelembe kell vennie a nemek sajátos jellegét és a nők helyzetét;

2.  elismeri az újonnan érkező bevándorlók, különösen a nők nehézségeit, akik a legkiszolgáltatottabb csoportot alkotják, mert kétszeres – etnikai származáson és nemen alapuló – megkülönböztetést szenvednek el; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg azokat a struktúrákat és szociális szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik a bevándorlók számára, hogy zökkenőmentesen letelepedjenek, illetve, hogy tájékozódjanak a tagállamok alapelvei és jogszabályai szerinti jogaikról és kötelezettségeikről;

3.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak kifejezetten a nőkre vonatkozó olyan programok finanszírozásáról, amelyek információt nyújtanak a bevándorlóknak az Európai Unióba történő belépésre és ott-tartózkodásra vonatkozó előfeltételekről; szintén felszólít a konzuli és diplomáciai struktúrák megerősítésére, hogy hatékonyabban tudjanak foglalkozni a bevándorlással kapcsolatos szükségletekkel;

4.  felhívja a bevándorlói szervezeteket, hogy ösztönözzék különösen női tagjaikat és azok családját is, hogy a befogadó társadalmak integrációs erőfeszítéseinek támogatása érdekében tevőlegesen munkálkodjanak az integráción, valamint azon, hogy ki tudják használni a befogadó országok által biztosított integrációs lehetőségeket;

5.  hangsúlyozza, hogy a 2003/86/EK irányelvet még nem hajtotta végre valamennyi tagállam megfelelő módon, ami tekintélyes mozgásteret hagy a női bevándorlókkal szembeni megkülönböztető bánásmódnak; felhívja a Bizottságot, hogy az általa benyújtandó értékelő jelentés keretében terjesszen elő azon vonatkozó cikkek módosítására irányuló javaslatokat, amelyek célja a házastárs autonóm és független jogállásának a partner által történő megszerzéséhez szükséges idő jelentős csökkentése – lehetőség szerint érkezésüktől számított legfeljebb egy évre –, továbbá annak biztosítása, hogy abban az esetben is megtarthassák e jogállásukat, ha a házastársi kötelékük megszűnik (különélés, válás, megözvegyülés stb.), valamint a munkaerőpiachoz és valamennyi szociális szolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó korlátozások kiszabási lehetőségének kizárása;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy garantálják a női bevándorlók alapvető jogainak tiszteletben tartását – függetlenül attól, hogy jogállásuk megfelel-e az előírásoknak vagy sem –, különösen az igazságszolgáltatáshoz, a jogi segítségnyújtáshoz, a szálláslehetőségekhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaiknak és a nemzetközi egyezményeknek megfelelően biztosítsák a családi ellátásokat (gyermekek után járó támogatások, lakáshoz való jog stb.) azon női bevándorlók számára, akiknek jogállása rendezetlen, és akiknek a gyermekei iskolai képzésben vesznek részt;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy harmadik országok állampolgárainak belépésére vonatkozó kétoldalú munkaügyi megállapodások vagy egyéb módszerek révén biztosítsák, hogy – összhangban a közösségi vívmányokkal – a női bevándorlók biztos jogállással és munkaügyi státusszal rendelkezzenek a befogadó országban, és ne érje őket a nemükön vagy a származásukon alapuló megkülönböztetés;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy az erőszak áldozatai számára megfelelő orvosi, jogi és szociális támogatás nyújtásával, az áldozatok számára szociális rehabilitációs programok végrehajtásával, a szexuális kereskedelem áldozatai számára menekült jogálláshoz való hozzáférés felajánlásával – megfelelő módon figyelembe véve az áldozatok biztonság és védelem iránti igényeit –, valamint a női bevándorlók számára a befogadó országban meglévő jogaik vonatkozásában megelőző információk nyújtásával hatékonyan lépjenek fel a női bevándorlók ellen irányuló erőszak valamennyi formájával szembeni küzdelem érdekében;

10. felhívja a tagállamokat, hogy a 2004/81/EK irányelv értelmében az autonóm jogállásra irányuló kérelmek elbírálásakor megfelelő módon vegyék figyelembe az erőszak –különösen a fizikai vagy pszichológiai erőszak, többek között a kényszerházasság vagy a közvetített házasság fennálló gyakorlata – áldozataivá vált női bevándorlók körülményeit, valamint gondoskodjanak arról, hogy e nők védelme érdekében megtegyenek minden közigazgatási intézkedést, egyebek mellett biztosítsák a segítséghez és a védelmi mechanizmusokhoz való hatékony hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a szexuális kereskedelem áldozatai számára a tartózkodási engedély megadására irányuló eljárásokat, valamint fogadjanak el intézkedéseket azért, hogy kivételes körülmények esetén különleges tartózkodási engedélyeket hagyjanak jóvá annak érdekében, hogy a jogállással nem rendelkező külföldi áldozatok számára lehetővé tegyék az erőszak előli menekülést;

11. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötendő kétoldalú megállapodásokat az Európai Unió alapjogi chartája és/vagy az emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló európai egyezmény tiszteletben tartása alapján tárgyalják és kötik meg, különösen a házasság, válás, szülői felügyeleti jog, megtagadás vagy poligámia esetén a személyek jogállása tekintetében;

12. felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat olyan jogi keret létrehozására, amely garantálja a női bevándorlók számára azt a jogot, hogy saját útlevelük és tartózkodási engedélyük lehessen, valamint amely lehetővé teszi valamely személy e dokumentumok elvétele miatt történő büntetőjogi felelősségre vonását;

13. felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatással és a társadalmi integrációval kapcsolatos nemzeti cselekvési terveikbe foglaljanak bele olyan intézkedéseket, amelyek előmozdítják a női bevándorlók munkaerő-piaci részvételét, küzdenek a nem bejelentett munka ellen, biztosítják szociális jogaik (egyenlő fizetés, szociális biztonság, nyugdíjjogosultság stb.) tiszteletben tartását, támogatják a vállalkozó szellemet, gondoskodnak arról, hogy az időskorú női bevándorlókat ne sújtsa szegénység és kirekesztés, valamint előmozdítják a szociális partnereknek és szakszervezeteknek a nők társadalmi és gazdasági integrációja folyamatában betöltött szerepe vállalását;

14. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a női bevándorlók nyelvórák formájában megfelelő és alapvető oktatásban részesülnek, valamint hogy ellátják őket az alapvető emberi, politikai és szociális jogokra és a befogadó országbeli demokratikus elvekre vonatkozó információkkal, ami megkönnyíti a befogadó országba történő, zökkenőmentes társadalmi integrációjukat, valamint megvédi őket a családban és a társadalomban történő megkülönböztetéstől;

15. felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a fiatal női bevándorlóknak a befogadó országok oktatási és képzési rendszereihez való hozzáférését, valamint támogassák az egész életen át tartó tanulás területén a 2007–2013-as időszakra vonatkozó integrált cselekvési programban való részvételüket – amely magába foglalja az Erasmus, a Leonardo da Vinci, a Comenius és a Grundtvig programot –, továbbá a Socrates programban, a Kultúra 2007–2013 és a Cselekvő Ifjúság 2007–2013 programokban való részvételüket; úgy véli, hogy különösen fontos a nők szakmai képesítéseinek és készségeinek (különösen a tudományos diplomák) elismerése, valamint a jobb integrációt lehetővé tévő nyelvi képzésekhez való hozzáférés biztosítása;

16. felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a bevándorló nők munkához való hozzáférését, valamint gondoskodjanak megfelelő szakképzésről olyan pozitív intézkedések elfogadása révén, amelyek a bevándorló nők által a munkaerőpiacon elszenvedett kettős megkülönböztetés leküzdésére irányulnak, illetve a munkaerőpiachoz való hozzáférés, valamint a munkájuk és a magánéletük kiegyensúlyozása szempontjából számukra kedvező feltételek megteremtése révén, különösen elérhető gyermekgondozási intézmények létesítése segítségével;

17. felhívja a tagállamokat, hogy mutassanak különleges érzékenységet a női bevándorlók társadalmi és politikai életben való részvételének a nemzeti jogszabályokkal és azokból eredő lehetőségekkel összhangban történő ösztönzésében;

18. rámutat arra, hogy nem tűrhető el és nem nézhető el kulturális vagy vallási okok miatt, hogy a szülők megakadályozzák, hogy bevándorló leánygyermekeik sportoljanak, ússzanak és iskolába járjanak; felhívja az iskolákat és a hatóságokat annak biztosítására, hogy a bevándorló leánygyermekek vegyenek részt az iskolai oktatásban, valamint nemzeti szabályaikkal összhangban a kötelező iskolalátogatás kikényszerítésére;

19. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságoktól kérik, hogy játszanak egyre bővülő szerepet a női bevándorlók integrációjának folyamatában, és felhívja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy anyagilag és információcserével támogassa ezeket az erőfeszítéseket, hogy így kezelni lehessen az olyan problémákat, mint például a lakhatás, „gettósodás”, bűnözés, közszolgáltatásokhoz, szociális szolgáltatásokhoz, egészségügyi ellátáshoz, gyermekgondozáshoz való hozzáférés stb., hangsúlyozza továbbá a szervezett bevándorlói közösségek és a nem kormányzati szervezetek szerepét is, amelyek tanácsot, tájékoztatást és támogatást nyújtanak a női bevándorlók számára;

20. felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a női bevándorlók és a leánygyermek bevándorlók jogainak védelme és az általuk a származási közösségekben tapasztalt megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, a nők alapvető jogait esetlegesen sértő kulturális és vallási relativizmus valamennyi formájának elutasításával;

21. felhívja a tagállamokat, hogy vagy hajtsák végre a női nemi szerv megcsonkítására vonatkozó meghatározott jogi rendelkezéseket vagy fogadjanak el ilyen jogszabályokat, és folytassanak büntetőeljárást azok ellen, akik a nemi szerv megcsonkítását hajtják végre;

22. felhívja a tagállamokat, hogy vezessék be a női nemi szerv megcsonkítása valamennyi esetének az egészségügyi dolgozók által történő kötelező feljegyzését, beleértve a tényleges esetek, valamint azon esetek feljegyzését is, amikor gyanítható, hogy sor kerülhet a nemi szerv megcsonkítására;

23. felhívja a tagállamokat, hogy nyíltan szólaljanak fel a nőkkel szembeni, hagyományalapú erőszak ellen, ítéljék el a női bevándorlók és leánygyermekek emberi jogainak családon belüli megsértését, továbbá hogy ellenőrizzék, mely jogszabályokat kell alkalmazni a családtagok felelősségre vonására, különösen az ún. becsület védelmében elkövetett bűncselekmények esetében;

24. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a származási országokat, hogy lakosságukat lássák el rendszeresen megbízható információkkal az EU bevándorlási politikájával és kihívásaival, a férfi és női bevándorlók befogadó országbeli lehetőségeivel és kötelezettségeivel kapcsolatban azzal a céllal, hogy megakadályozzák a befogadó országokban az illegális bevándorlás negatív hatásait, valamint a női bevándorlók kirekesztődését és szexuális kizsákmányolását;

25. felhívja a Bizottságot, hogy a migráció és a nemzetközi védelem területén a közösségi statisztikákról szóló, javasolt európai parlamenti és tanácsi rendelet keretébe vegyen fel a női bevándorlókra vonatkozó megbízható mutatókat és összehasonlítható adatokat, hogy határozott kép alakulhasson ki helyzetükről, valamint az előttük álló problémákról;

26. felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a meglévő pénzügyi eszközök és programok (az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Menekültügyi Alap, az EQUAL kezdeményezés, a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak elleni küzdelemre irányuló Daphne-program, az európai oktatási, foglalkoztatási, valamint a társadalmi kirekesztés és diszkrimináció leküzdését célzó programok) révén a női bevándorlók érdekében végrehajtott harmonizált politikák és intézkedések minőségi és mennyiségi értékelését;

27. üdvözli a Bizottság harmadik országok állampolgárainak az EU-ba történő integrációjára vonatkozó közös keretprogram keretében tett azon kezdeményezését, hogy adjanak ki az integrációs politikákra vonatkozóan a tagállamok által követendő iránymutatásokat, és megjegyzi, hogy kifejezetten kiköti, hogy a megteendő intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemmel, valamint a nők, a fiatalok és a bevándorlók gyermekeinek helyzetével kapcsolatos, sajátos tényezőket;

28. felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az EU-ba irányuló bevándorlásra vonatkozó, a nemekkel kapcsolatos adatokat, valamint hogy szervezze meg ezen adatoknak a Nemek Egyenlőségének Európai Intézete általi elemzését annak érdekében, hogy még inkább hangsúlyt kapjanak a női bevándorlók sajátos igényei és problémái, valamint a befogadó országok társadalmába történő integrálódásuk legmegfelelőbb módszerei;

29. üdvözli, hogy az Európai Beilleszkedési Alap egyik legfőbb konkrét célja a tagállamok szolgáltatásnyújtó szerveinek arra való kötelezése, hogy javítsák a harmadik országbeli állampolgárok, köztük a nők és gyermekek különböző csoportjai igényeinek teljesítését; kéri, hogy ezen intézkedési keretben nyújtsanak ingyenes tanácsadói szolgáltatásokat a női bevándorlók számára a nők jogai, az egészség, a szexuális jogok és a szaporodáshoz fűződő jogok, a foglalkoztatás és más kapcsolódó kérdések tárgyában;

30. üdvözli a közös alapelvekről szóló, fent említett bizottsági közleményre történő hivatkozást, és felhívja a finn elnökséget, hogy menetrendjében adjon prioritást ezeknek az elveknek;

31. üdvözli azt a döntést, hogy 2007-et az esélyegyenlőség európai évének, 2008-at pedig a kultúrák közötti párbeszéd évének jelölték ki, amelyeket a nőkkel szembeni diszkrimináció fokozottabb tudatosítására, valamint arra kellene használni, hogy a társadalmat bővebb információkkal lássák el a női bevándorlók helyzetére és szerepére, kultúrájára, illetve a befogadó országban megvalósítandó törekvéseire vonatkozóan; megjegyzi, hogy léteznie kellene a tájékoztatást és a női bevándorlóknak az európai társadalmi eseményekben való részvételét elősegítő, kétirányú folyamatnak;

32.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak intenzívebb, nyílt párbeszédet kellene folytatniuk a bevándorló közösségekkel és hálózatokkal való kommunikáció és együttműködés céljából, hogy megelőzzék és kezeljék a nőket kedvezőtlenül érintő gyakorlatokat és – integrálásuk érdekében – támogassák az aktív fellépést;

33. elítéli a kényszerházasságokat és felhívja a tagállamokat és – hatáskörén belül – a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést az elkövetők megbüntetése érdekében, még akkor is, ha a kényszerházasságokat az Unióban lakóhellyel rendelkező, de az Unió területén kívül eljáró személyek kötik;

34. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fel a női nemi szerv megcsonkításának való alávetés veszélyét az európai közös bevándorlási és menekültpolitika keretében a menedékjog kérésének indokai közé;

35. sürgeti azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy biztosítsák azt, hogy büntető törvénykönyvük értelmében hatékony és visszatartó erejű büntetések vonatkozzanak a nőkkel és a gyermekekkel szemben elkövetett erőszak valamennyi formájára, különösen a kényszerházasságra, a poligámiára, az ún. becsület védelmében elkövetett bűncselekményekre és a női nemi szervek megcsonkítására, illetve növeljék e témákkal kapcsolatban a rendőri és igazságügyi hatóságok tudatosságát;

36. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nők migrációjáról szóló közleményt, amely összehasonlító kvalitatív és kvantitatív statisztikákat és tanulmányokat tartalmaz a női bevándorlók EU-beli helyzetéről és szerepéről, valamint hogy terjesszen elő egyedi javaslatokat és politikákat a női bevándorlók befogadó társadalmakba történő integrációjának javítása és hatékonyabbá tétele érdekében;

37. felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a minden ember egyenlőségét biztosító politikákat, mint például a menekültek jogállásáról szóló 1951-es egyezményt annak érdekében, hogy a tagállamok által az illegális migráció ellen hozott intézkedések legyenek teljes összhangban a megkülönböztetésmentesség elvével;

38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  HL L 261., 2004.8.6., 19. o.
• [2]  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
• [3]  HL L 251., 2003.10.3., 12. o.
• [4]  HL L 16., 2004.1.23., 44. o.
• [5]  HL L 304., 2004.9.30., 12. o.
• [6]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0385.
• [7]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0235.
• [8]  HL C 92. E, 2004.4.16., 390. o.
• [9]  HL C 102., 2004.4.28., 35. o.

INDOKOLÁS

A bevándorlók EU-ba áramlása történelmi valóság, ami bizonyosan jellemezni fogja a jövőt is. A fejlődésre és szociális kohézióra irányuló célkitűzéseink tehát közvetlenül kapcsolódnak a migrációs áramlatok kezelésének, valamint a bevándorlók hasznossá tételének és társadalmainkba való integrálásának képességéhez.

A számos európai városban tapasztalható társadalmi zűrzavar összefügg a kutatás, tanulmányozás és politika e területen fennálló hiányosságaival. Különösen a női bevándorlók helyzete és problémái lettek elhanyagolva és szorultak háttérbe. Az előadó célja az, hogy kiemelje a női bevándorlás különféle vonatkozásait, illetve a belőle adódó lehetőségeket, továbbá azon európai politikai eszközöket, amelyek megvédhetik a női bevándorlók jogait és segíthet nekik lehetőségeik jobb kihasználásában.

A. AZ EU-BA IRÁNYULÓ NŐI BEVÁNDORLÁS ÖSSZEFOGLALÁSA

a) Általános számszerű adatok

Meg kell jegyeznünk, hogy mind tagállami, mind uniós szinten komoly nehézségekbe ütköztünk az Európába irányuló migrációs áramlatokra vonatkozó adatok és statisztikák összegyűjtése és rögzítése során, kiváltképpen a nők migrációja tekintetében[1]. A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint a fejlett országokba érkező bevándorlók 45%-a nő.

A kibővített EU-ban az a tendencia, hogy a női bevándorlók száma folyamatosan növekszik, az összes bevándorló hozzávetőleg 54%-át jelentik[2]. A legfrissebb rendelkezésre álló statisztikák szerint az Európai Unióban a legális női bevándorlók az össznépesség 4%-át teszik ki[3].

b) Kvalitatív adatok

Az EU-ba irányuló női bevándorlás a kategóriák széles körét fedi le:

- családegyesítés

- gazdasági migráció

- menekültek

- illegális bevándorlás

Az EU által végrehajtott politikák ellenére a bevándorlók jelentős része jelenleg a társadalom peremén él. A közélethez, a politikai és gazdasági élethez való hozzáférésük továbbra is rendkívül korlátozott, és az Európa Tanács adatai szerint a női bevándorlók kettős – egyrészt nemen, másrészt etnikai származáson alapuló – diszkrimináció áldozatai. A megkülönböztetés ugyancsak két szinten zajlik – a befogadó társadalomban és a bevándorló közösségben, amelyben élnek[4].

A bevándorlási politikának tekintetbe kell vennie a nemeket és a bevándorló közösségek közötti különbségeket, mivel a problémák léte és a diszkrimináció nem ugyanaz, illetve általában nem ugyanolyan mértékűek. Néhány – főként muzulmán – közösségben a női bevándorlók miután megházasodnak, általában otthon maradnak annak lehetősége nélkül, hogy megismerkedjenek a befogadó társadalommal és megtanulják az adott nyelvet, ami növeli elszigeteltségüket. Ha dolgoznak, olyan állásokat töltenek be, amelyek „alacsonyabb szintűnek” számítanak, vagy nem bejelentett, illetve a „szürkegazdaság” körébe tartozó munkát (mezőgazdaság, vendéglátóipar, takarító szolgáltatások, háztartási munka) végeznek, ami nem biztosít számukra anyagi függetlenséget és biztonságot.

A legális női bevándorlók foglalkoztatási aránya csupán 44%, munkanélküliségi aránya pedig 19%[5]. Ugyancsak nagy az eltérés a harmadik országokból, illetve az uniós tagállamokból származó női bevándorlók foglalkoztatási aránya között –16,9% –, míg ugyanez az eltérés a férfi bevándorlók esetében 11%. A harmadik országokból érkező, magasan képzett női bevándorlók és az uniós tagállamokból érkező bevándorlók foglalkoztatási aránya közötti eltérés jóval nagyobb (23,2%)[6]. 2000-ben a harmadik országokból származó női bevándorlók keresete mintegy 10%-kal volt alacsonyabb az uniós tagállamokból származó női bevándorlók kereseténél. A férfiak esetében ez az eltérés csak 4% volt.

A női bevándorlók fő problémája továbbra is az oktatás, figyelembe véve, hogy a női bevándorlók 50%-a nem folytatja tanulmányait a tankötelezettségen túl, és körülbelül 17%-a vesz részt felsőfokú képzésben[7].

A női bevándorlók helyzete sok esetben házastársuk jogállásától függ, vagy jogi szempontból eltartott személyeknek számítanak, ami hátrányos következményekkel jár válás vagy a házastárs elhalálozása esetén, illetve különösen poligámia esetében, amely „illegális” vagy „feketemunka” végzésére kényszeríti őket, illetve a szociális védelemtől és a méltóságuktól való megfosztottsághoz vezet.

Egyes közösségekben a negatív női nemi sztereotípiák rendszerint súlyos nőkkel szembeni diszkriminációhoz vezetnek, amely gyakran mentális és fizikai erőszakban csúcsosodik ki, időnként akár a becsület védelmében elkövetett bűncselekményeket is maga után vonhat. Nem kormányzati szervezetek statisztikái szerint évente 5000 nő esik a becsület védelmében elkövetett bűncselekmények áldozatául, akiknek jelentős része európai muzulmán közösségek női bevándorló tagjai. A Bizottság nem rendelkezik megbízható statisztikákkal a jelenség európai elterjedtségére vonatkozóan, de hamarosan közleményt készül közzétenni egy bűncselekményekkel és bűnügyi igazságszolgáltatással kapcsolatos összehasonlító statisztikai rendszer létrehozásáról.

B. KÖZÖSSÉGI BEVÁNDORLÁSI POLITIKA – A NŐI DIMENZIÓ

a) Jogalap

A beilleszkedést segítő politikák alapvető eleme az alapvető jogok támogatása, a megkülönböztetés mellőzése és az egyenlő esélyek. Az uniós jog az EK-Szerződés 13. cikke alapján szigorú jogszabályi keretet határoz meg az egyenlő bánásmód biztosítására. Az EK-Szerződés 63. cikke hatáskörrel és illetékességgel ruházza fel a Közösséget a bevándorlás és a menekültügy területén.

b) Közösségi jogszabályok és kezdeményezések

A Tamperében ülésező Európai Tanács (1999) meghatározta a migrációs áramlatok szükséges hatékony kezelését biztosító stratégiára vonatkozó keretrendszert azzal az eltökélt szándékkal, hogy integrálják a tagállamok területén legálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat.

A fő jogi aktusok és kezdeményezések e keretrendszeren belül a következők:

Az etnikai származáson alapuló közvetlen és közvetett megkülönböztetést definiáló és tiltó 2000/43/EK irányelv, valamint a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról és egyenlő jogairól szóló 2003/109/EK irányelv.

A 2003/86/EK irányelv a női bevándorlókat közvetlenül érintő fontos kérdést, a családegyesítési jogot szabályozza összhangban a család védelmének és a családi élet tiszteletben tartásának kötelezettségével. E jog érvényesítését most már kérelmezheti a családegyesítést kérelmező házastársa. A kérelmezőével azonos időtartamú tartózkodási engedélyen túl családjának tagjai hozzáférhetnek az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez. Legkésőbb öt év ott tartózkodást követően a házastárs vagy a nem házassági viszonyban álló partner és minden időközben nagykorúvá vált gyermek jogosult személyes tartózkodási engedélyre.

2005 elején a Bizottság közzétett egy zöld könyvet a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről, valamint ugyanazon év decemberében egy közleményt a legális bevándorlással kapcsolatos politikatervezetről, amely lerakta az alapját számos irányelvre irányuló javaslatnak (a különlegesen képzett migránsokra, az idénymunkásokra, a vállalaton belüli kiküldöttekre, a fizetett gyakornokokra vonatkozó belépési és tartózkodási feltételek).

Amint fentebb említettük, a női bevándorlók jelentős része gazdasági migráns. Az e területre vonatkozó uniós politikának ezért komolyan figyelembe kellene vennie ezt a dimenziót. Pozitív, hogy a közös integrációs menetrendről, a harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióba történő integrálása keretrendszeréről szóló bizottsági közlemény (2005. szeptember) kifejezetten hangsúlyozza, hogy a végrehajtandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nemek sajátos jellegét, valamint a nők, a fiatalok és a bevándorlók gyermekeinek helyzetét.

Megfelelően ki kell használni a nők vagy női bevándorlók érdekében hozott intézkedéseket támogató pénzügyi eszközök (Európai Szociális Alap, EQUAL, Európai Regionális Fejlesztési Alap, európai oktatási cselekvési programok) által biztosított lehetőségeket.

A Bizottság azon javaslata, hogy 2007-et jelöljék ki az „egyenlő esélyeket mindenki számára” európai évének, 2008-at pedig a kultúrák közötti párbeszéd európai évének, jelentős tudatosságnövelő kezdeményezések, amelyek segíteni fognak a kölcsönös megértés, illetve a női bevándorlók integrációja és egyenlőségének előmozdítása megvalósításában.

c) A jelenlegi helyzet

2003-ban a Bizottság közzétett egy általános közleményt a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról, 2004-ben pedig elkészített az első éves értékelési jelentést. Úgy tűnik, hogy a legtöbb tagállam nem vette következetesen figyelembe a nemekkel kapcsolatos kérdéseket a bevándorlás tekintetében sem szakpolitikai, sem adatgyűjtési szinten, amint az kiderül a nemzeti integrációs politikák (a nemzeti integrációs kapcsolattartó pontokról szóló jelentések, nemzeti foglalkoztatási cselekvési tervek, nemzeti társadalmi integrációs cselekvési tervek) értékeléséből. Számos, kifejezetten a nőkkel kapcsolatos gyakorlat és innovatív kezdeményezés figyelemre méltó:

A nyelvi készségeket illetően a legtöbb tagállam intézkedéseket tesz a helyzet javítására (különösen az újonnan érkezett bevándorlók számára). Külön erőfeszítéseket tesznek a pályaválasztási tanácsadás javítása érdekében. Igyekeznek előmozdítani ezen a területen a szociális partnerek részvételét és elkötelezettségét. Nagyobb hangsúlyt fektetnek az emberek informálására, tájékoztatást nyújtva a bevándorlók alapvető jogairól és kötelezettségeiről, többek között a férfiak és nők közötti egyenlőségről, valamint a befogadó országban érvényes szabályokról és értékekről. Úgy tűnik, hogy a munkanélküliségre, a szegénységre és a társadalmi kirekesztésre vonatkozóan – amely területeken a női bevándorlók meglehetősen veszélyeztetettek – sok ország egyelőre nem végezte el a jelen helyzetet eredményező tényezők mélyreható elemzését.

Néhány tagállam igyekszik megfizethető szálláshelyeket biztosítani és leküzdeni a „gettósodás” és a leromlott állapotban lévő városi területek – ahol a lakosok túlnyomó többsége bevándorló – káros hatásait.

A döntéshozatali folyamatokban való részvétel támogatása a tagállamok nemzeti jogszabályaival összhangban fejlődik tovább; a 25 tagállam zömében már bizonyos választói jogokat adtak helyi szinten a bevándorlók számára (polgári jogok biztosítása értelemben).

C. JAVASLATOK A JÖVŐRE NÉZVE

1. A végrehajtott politikák értékelése és felülvizsgálata

A Bizottság jelentései és a több, jelentős nagyságú bevándorló közösségekkel rendelkező országban kialakult megoldatlan társadalmi helyzetek bizonyítják a végrehajtott politikák gondos értékelésének, valamint a közösségi források igénybevételi mértéke és hasznosítása felülvizsgálatának szükségességét.

2. A bevándorlók felkészítése

Az előadó azon a véleményen van, hogy – együttműködésben az európai országokkal – meg kell hozni egy sor intézkedést annak érdekében, hogy javuljon a bevándorlók tájékozottsága és elfogadása a befogadó társadalom alapvető értékeinek és szabályainak tekintetében, illetve, hogy ösztönzést kapjanak a célország nyelvének elsajátítására.

3. Célzott integrációs politikák

Az előadó számára a fő prioritás a munkaerőpiachoz és a szakképzéshez való hozzáférés a női bevándorlók részére egyenlő munkajogok (fizetés, biztosítás, nyugdíj) biztosítása mellett, amely tényezők garantálják autonómiájukat és függetlenségüket.

Hangsúlyozza a tagállamok felelősségét és szerepét a nők munkaerőpiachoz való hozzáférésének és munkajogai tiszteletben tartásának elősegítésében, továbbá a szociális partnerek és a Bizottság szerepét a közösségi vívmányok alkalmazásának figyelemmel kísérésében.

4. Beilleszkedés az oktatási rendszerbe

Figyelembe kell venni a fiatal női bevándorlók speciális problémáit olyan intézkedések révén, amelyek célja a kudarcok és iskolai oktatásból való kimaradás megelőzése. Ugyanakkor a fiatal női bevándorlók felsőoktatáshoz való hozzáférésének a pozitív diszkrimináció alkalmazása révén történő javítása ösztönzőleg hathat e csoportra.

A szakképzés tekintetében a jelenlegi jogszabályokat ki kell egészíteni az újonnan érkezett bevándorlók szakmai képesítései, szakképzettsége és/vagy szakmai tapasztalatai elismerésének új formáiról való rendelkezésekkel.

5. Társadalmi részvétel – hálózatok kialakítása

A női bevándorlók részvételének fokozása a társadalmi élet minden formájában kiszabadítja őket elszigeteltségükből és a befogadó társadalomtól való elidegenedettségük érzéséből. Fontos támogatni a közélet minden szintjén való részvételt a nemzeti jogszabályok által lehetővé tett minden módon. Továbbá e bevándorlók társadalmi integrációjának fontos része a párbeszéd javítása a harmadik országok állampolgárainak különféle csoportjai, valamint a befogadó országokban található szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek között.

Ugyanakkor ösztönözni kell bevándorlói szervezetek létrehozását, amelyek képesek tájékoztatást és segítséget nyújtani az újonnan érkezett bevándorlók részére, továbbá szorgalmazni kell képviselőik oktatóként való részvételét különféle programokban. Különösen hasznos a női bevándorlók számára, ha kapcsolatokat alakítanak ki az újonnan érkezett női bevándorlókkal. Ezenkívül ezen szervezeteknek párbeszédet kell folytatniuk a befogadó társadalommal, éppen ezért tekintjük lényegesnek a nők részvételét e szervezetekben.

6. A tudatosság fokozása a befogadó társadalomban

Céljaink eléréséhez pozitív hozzáállásra és együttműködésre van szükség a befogadó társadalom részéről. Ezért ösztönözni kell az európai népességnek a bevándorlás fontosságával, a női bevándorlók szerepével, sajátos problémáival és azok megoldási módjaival kapcsolatos tudatossága fokozására irányuló intézkedéseket.

7. A bevált gyakorlatok megosztása

Az EU tagállamaiban különféle tapasztalatok gyűltek össze és különféle politikák léteznek a bevándorlás terén. A közös célokon és kihívásokon alapuló európai bevándorlási politika végrehajtására törekedve az EU-nak szorgalmaznia kell a bevált gyakorlatok és a nemek dimenzióját is magában foglaló, megfontolandó kérdések cseréjét.

• [1]  Lásd a bevándorlásra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot [COM(2005)0375 végleges – A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.].
• [2]  Európai közösségi munkaerő-felmérés (Eurostat).
• [3]  Eurostat, Statistics in Focus, Theme 3-2/2003, 1. o.
• [4]  a női bevándorlók európai integrációjáról szóló 1478(2006) számú állásfoglalás 1. bekezdését.
• [5]  Eurostat, Statistics in Focus, Theme 3-2/2003, 1. o.
• [6]  Lásd a Bizottság által a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága számára készített 2005. évi, a nemek közötti egyenlőségről szóló 2005. február 14-i jelentés 6. oldalát (COM(2005)0044 végleges).
• [7]  Eurostat, Statistics in Focus, 3-2/2003, 1. o.

ELJÁRÁS

Cím

A női bevándorlás: a női bevándorlók szerepe és helye az Európai Unióban

Eljárás száma

2006/2010(INI)

Illetékes bizottság   Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

FEMM 19.1.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   Az ülésen való bejelentés dátuma

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Rodi Kratsa-Tsagaropoulou 24.1.2006

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

21.6.2006

13.9.2006

Az elfogadás dátuma

13.9.2006

A zárószavazás eredménye

mellette: ellene: tartózkodás:

21 0 3

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Edit Bauer, Edite Estrela, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Anneli Jäätteenmäki, Piia-Noora Kauppi, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Urszula Krupa, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Christa Prets, Marie-Line Reynaud, Raül Romeva i Rueda, Amalia Sartori, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

José Manuel García-Margallo y Marfil, Ana Maria Gomes, Zita Pleštinská, Karin Resetarits

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

A benyújtás dátuma

27.9.2006

Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)