JELENTÉS a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról

16.10.2006 - (2006/2043(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Barbara Weiler
A vélemény előadója (*): Werner Langen
(*) Megerősített együttműködés a bizottságok között – az Eljárási Szabályzat 47. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról

(2006/2043(INI))

Az Európai Parlament,

-       tekintettel a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2004)0327),

-       tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, különös tekintettel az annak 5. cikke (2) bekezdésében megfogalmazott szubszidiaritás elvére és 43–49. cikkében megfogalmazott letelepedés és szolgáltatás szabadságára, valamint az abból levezetett átláthatóság, egyenlő bánásmód, arányosság és kölcsönös elismerés elvére,

-       tekintettel a közbeszerzésekre vonatkozó hatályos irányelvekre,

-       tekintettel az Európa Tanács által 1985. október 15-én közzétett Helyi Önkormányzatok Európai Chartájára,

-       tekintettel az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I-5. cikkére,

-       tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

-       tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0363/2006),

A.     mivel az Európai Unió sok tagállamában az elmúlt évtizedben számos magán- és közszféra közötti partnerség (PPP) jött létre;

B.     mivel a PPP különböző formáival kapcsolatban még nem született európai szinten alkalmazandó fogalommeghatározás, valamint a hatályos közösségi jog sem tartalmaz külön jogszabályokat, amelyek a PPP minden formájára kiterjednek;

C.     mivel a magán- és közszféra közötti partnerségek (PPP) úgy írhatók le, mint hosszútávú, szerződéses együttműködések a magán- és a közszféra között olyan közfeladatok ellátására, amelyek esetében a szükséges anyagi forrásokat közös szervezeti összefügésbe helyezik és a felmerülő projektkockázatokat a projektpartnerek kockázatkezelési képességei alapján arányosan osztják meg;

D.     mivel a PPP gyakran jogilag, pénzügyileg és gazdaságilag bonyolult konstrukciót jelent, amely a magán- és közszféra között, infrastruktúraprojektek közös végrehajtása és igazgatása, illetve közszolgáltatás közös nyújtása céljával létrehozott együttműködés;

E.     mivel a PPP-projektekre túlnyomórészt a helyi és önkormányzati szervek törekednek, de ezzel egyidejűleg európai szinten is igény mutatkozik megvalósításukra, különösen a transzeurópai közlekedési hálózatok esetében;

F.      mivel a PPP nem jelent a közfeladatok privatizálásának irányába történő elmozdulást;

G.     mivel e szerződések célja, hogy általuk a magánvállalkozások tervezési, gyártási és igazgatási, illetve, ha szükséges, finanszírozási képességei az állami szervek hasznára váljanak,

H.     mivel a hatóságok és az üzleti világ közötti együttműködés a közérdek javát szolgálhatja, elősegítheti a közpénzek hatékonyabb felhasználását, állami források szűkössége esetén alternatívát kínálhat a privatizálással szemben, valamint a magánszektorban felhalmozott tudás és eljárások átvételével hozzájárulhat a közigazgatás modernizálásához,

I.      mivel a PPP-re alapvetően az EK-Szerződés belső piacra vonatkozó rendelkezései és alapelvei, különösen az átláthatóság, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a kölcsönös elismerés elve, valamint a közbeszerzésre vonatkozó másodlagos közösségi jog rendelkezései vonatkoznak;

J.      mivel a magánbefektetőknek garanciákat kell nyújtani arra nézve, hogy a szerződési feltételek a szerződés érvénye alatt nem módosulnak,

K.     mivel a PPP-re vonatkozó minden szabályozási keretnek tiszteletben kell tartania a helyi és regionális önkormányzatok jogait, amennyiben azok a tagállamokban rögzítve vannak,

L.     mivel a PPP egy, a közszféra feladatainak teljesítésére létrehozott lehetséges szervezeti forma, és a közszférának a jövőben is biztosítani kell a döntés lehetőségét, hogy a feladatokat saját maga vagy saját vállalkozása révén teljesítse, vagy azokat a magánszférából érkező harmadik partnerre ruházza át,

M.       mivel növelni kell a polgárok tudatosságát a PPP kihatásaival kapcsolatban,

Általános megjegyzések

1.      üdvözli, hogy a Bizottság beterjesztette a magán- és közszféra közötti partnerségekről és a közbeszerzési szerződésekkel és koncessziókkal kapcsolatos közösségi jogról szóló zöld könyvet, a zöld könyvről folytatott nyilvános konzultációról szóló jelentést, valamint a PPP-vel kapcsolatos lehetséges nyomon követési intézkedésekről szóló közleményt (COM(2005)0569);

2.      elhamarkodottnak tartja a közbeszerzésekre vonatkozó irányelvek hatásainak értékelését, ezért ellenzi ezen irányelvek megnyitását; ezért ellenzi a PPP-re vonatkozó külön jogi keret létrehozását, ugyanakkor szükségesnek tartja a koncessziók terén a belső piacot és a küszöbértékeket tiszteletben tartó, a pályázati eljárásra vonatkozóan egyszerű szabályokat létrehozó és az intézményesített magán- és közszféra közötti partnerségek (IPPP) terén egyértelműsítésre törekvő jogalkotási kezdeményezést

3.      kéri a Bizottságot, hogy a jövőben létrehozandó PPP-k szabályozásakor és a koncessziókról szóló jogi rendelkezések jelenleg folyó hatásvizsgálatában alaposan vizsgálja meg a regionális önkormányzati érdekeket, és vonja be a regionális és a helyi érdekképviseleteket a majdani szabályok kidolgozásába;

4.      helyesli a fennálló, a nemzeti jogszabályok értelmében, jóhiszeműen kötött szerződések számára biztosított átmeneti időszakot a jogbizonytalanság elkerülése érdekében;

5.      elutasítja a közbeszerzési jog és a koncessziókkal kapcsolatos jog mindennemű megkerülését;

6.      úgy véli, hogy a közbeszerzésre vonatkozó szabályokra alapvetően a magánszektorból érkező partner kiválasztása esetén van szükség; a tulajdoni részesedésnek a PPP keretén belül magánszektorból érkező partner számára történő átadása esetén a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni, amennyiben az átadás tárgyi és időbeli kapcsolatban áll egy közbeszerzési megbízással;

7.      úgy ítéli meg, hogy az ajánlatkérő hatóságnak az általános érdekű szolgáltatások kiszervezésekor a szerződést közbeszerzési eljárások alapján kell odaítélnie;

8.      úgy véli, hogy amikor a feladatokat a magánszférából ékező partnerek segítségével kielégítően végzik el, azok önkormányzati hatáskörbe történő újbóli bevonása nem lehet a verseny alapelvével összhangban működő PPP-k megfelelő alternatívája;

9.      úgy véli, hogy az önkormányzatok és leányvállalataik csak akkor mentesülhetnek a verseny alapelveinek betartásától, ha tisztán helyi jellegű feladataikról van szó, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a belső piachoz;

10.    hangsúlyozza a közpénzek mindenkori felhasználásával kapcsolatos átláthatóság fontosságát, amelynek magában kellene foglalnia a választott tisztségviselők azon jogát is, hogy betekinthessenek a szerződésekbe és a dokumentumokba;

11.    ajánlja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki átlátható mechanizmusokat, amelyek garantálják a magánbefektetők jogi és pénzügyi érdekeinek védelmét a szerződés teljes időtartama alatt;

12.    úgy véli, hogy a közbeszerzési törvények odaítélésének átlátható szabályai a polgárok érdekeit szem előtt tartva elősegítik a hatékony versenyt és védelmet nyújtanak a korrupcióval szemben;

13.    hangsúlyozza, hogy a tisztességes és egyenlő kockázatmegosztás megvalósítása érdekében az „összeférhetetlenség” kifejezést pontosan meg kellene határozni EU-szinten;

14.    ajánlja, hogy PPP működtetésénél kötelezően írják elő a polgároknak való elszámolás kötelezettségét a biztonság, a hatékonyság és a minőségi követelmények biztosítása érdekében;

15.    ajánlja a tagállamoknak, hogy közszféra munkáját megkönnyítendő, tegyék hatékonyabbá a PPP-k számára a magánszférából érkező partner kiválasztását végző döntéshozók képzését;

16.    elvárja a tagállamoktól, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy időben és érzékenyen kezeljék a helyi hatóságok munkavállalóit érő hatásokat, és hogy előmozdítsák és tiszteletben tartsák a (magán- vagy közszférában dolgozó) munkavállalók átruházásáról és munkakörülményeikről szóló tisztességes megállapodásokat a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001. március 12-i tanácsi irányelvvel[1] összhangban;

17.    elvárja, hogy a tagállamok hatóságai a 2001. március 12-i 2001/23/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban járjanak el;

18.    ellenzi egy európai PPP-ügynökség létrehozását, ugyanakkor üdvözli a pozitív és negatív gyakorlatokra vonatkozó tapasztalatcsere más formáit, pl. a PPP-k igazgatásáért felelős nemzeti és regionális hatóságok hálózatának létrehozását;

19.    arra ösztönzi az Európai Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy egyesítsék minden szaktudásukat és osszák azt meg különösen azokban tagállamokban, amelyek hatóságai még nem szereztek tapasztalatot a PPP-ket illetően.

20.    hangsúlyozza, hogy a PPP-k által felhalmozott tapasztalat segít a már előfordult hibák és nem működő módszerek kiküszöbölésében;

21.    ellenzi a küszöbérték alatti közbeszerzési szerződés odaítélésével kapcsolatos bármiféle jogszabályok megalkotását;

22.    felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatások közösségi szintű ellenőrzése által ügyeljen arra, hogy a szubvenciók kiutalásakor ne legyen megkülönböztetés a felek között, legyenek magán, állami vagy vegyes szereplők;

PPP mint közbeszerzési szerződés

23.    egyetért a Bizottsággal abban, hogy a magánszférából érkező partner kiválasztása és megbízása az állami építési beruházásra irányuló és szolgáltatási közbeszerzési szerződések esetében alapvetően akkor történjék a közbeszerzésre vonatkozó irányelvek értelmében, ha a kiválasztás és a szerződés odaítélése egybeesik;

24.    úgy véli, hogy az állami szerv számára biztosítani kell a nyílt és meghívásos eljárás közötti választás lehetőségét;

25.    úgy véli, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében tárgyalásos eljárás alkalmazását azon kivételes esetekre kell korlátozni, amelyekről rendelkeznek a közbeszerzési irányelvek vonatkozó rendelkezései;

26.    helyesli, hogy a rugalmasság biztosítása érdekében a közbeszerzési eljárást alapvetően „versenypárbeszéd” útján folytassák le, amennyiben a szerződés „jogi és pénzügyi összetettséget” von maga után, és felszólítja a Bizottságot, hogy úgy konkretizálja a tervezett „jogi és pénzügyi összetettség” feltételt, hogy lehető legnagyobb teret engedje a tárgyalásoknak; továbbá úgy véli, hogy jogi és pénzügyi összetettség akkor feltételezhető, ha a PPP olyan tipikus jellemzőkkel rendelkezik, mint az életciklus-koncepció, illetve a kockázat magánvállalkozókra való hosszú távú átruházása; úgy véli, hogy a versenypárbeszéd során ki kell zárni annak a kockázatát, hogy az eljárásra vonatkozó bizalmas információk kerülnek nyilvánosságra;

PPP mint koncesszió

27.    megjegyzi, hogy a Bizottság részletes hatásvizsgálat elvégzése után jogalkotási tevékenységet kíván végezni; azonban kétségesnek tartja, hogy szükség van-e európai jogalkotásra a koncessziókra vonatkozóan; úgy véli, hogy ha a Bizottság javasol is ilyen jogszabályt, annak minden esetben meg kell engednie, hogy az állami hatóságok rugalmas, átlátható és diszkriminációmentes eljárások útján az előzetesen meghatározott kritériumok szerinti legjobb partnert válasszák;

28.    elvárja, hogy bármely jogszabály a koncessziót a közbeszerzéstől különbözőként határozza meg, valamint objektív módon ellenőrizhető kiválasztási kritériumokat határozzon meg;

29.    úgy véli, hogy a koncesszióknak korlátozott érvényességi idővel kell rendelkezniük, amely a magánberuházás leírásának idejétől függ, annak érdekében, hogy a pályázók ne maradjanak ki szükségtelenül túl hosszú időre a versenyből; úgy véli, hogy a partnerségi kapcsolatok időtartamát úgy kell meghatározni, hogy az a szabad versenyt csak a szükséges mértékben korlátozza, annak érdekében, hogy biztosítva legyen a befektetések amortizációja, a befektetett tőke megfelelő kamatozása és a jövőbeni befektetések refinanszírozása;

30.    úgy véli, hogy az átláthatóság elve megköveteli azon tényezők nyilvánosságra hozatalát a tenderdokumentumokban, amelyeken a futamidő megállapítása alapul, hogy ezeket a pályázók ajánlatuk kidolgozásakor figyelembe vehessék;

31.    úgy véli, hogy egy átfogó közbeszerzési megközelítés (életciklus-koncepció) és az innováció terén a pályázók közötti verseny akkor vezet a hatékonyság növeléséhez, ha a projekteket közösen hajtják végre, a kockázatviselés a lehető legoptimálisabb, léteznek funkciók szerinti specifikációk és erősen ösztönző a kifizetési mechanizmus;

32.    kéri a Bizottságot, hogy vonjon le következtetéseket a versenypárbeszéd alkalmazásának tapasztalataiból, hogy ajánlások készülhessenek a koncessziókat érintő megfelelő közbeszerzési eljárás tekintetében, hiszen a versenypárbeszédek rugalmassága figyelembe veszi a koncessziók összetettségét anélkül, hogy az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének tiszteletben tartását veszélyeztetné;

33.  támogatja a Bizottság vizsgálatát azt illetően, hogy vajon minden szerződéses PPP-re vonatkozóan azonos odaítélési feltételeket teremtsenek-e attól függetlenül, hogy azok közbeszerzési szerződésnek vagy koncessziónak minősülnek;

IPPP és Inhouse/házon belüli ügyletek

34.    helyesli, hogy a Bizottság tekintettel a nyilvánvalóan meglévő jogbizonytalanságra arra törekszik, hogy az IPPP-vel kapcsolatos szabályozásban részt vállaljon;

35.    elismeri, hogy a gyakorlati alkalmazók világos helyzetet kívánnak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan alkalmazandó a közbeszerzési jog a közbeszerzési szerződések és koncessziók odaítéléséhez kapcsolódó vegyes vállalkozások alapítására, és felhívja a Bizottságot, hogy a szükséges magyarázatokat a lehető leggyorsabban alkossa meg;

36.    azon a véleményen van, hogy nem szabad tovább bővíteni a közbeszerzési kötelezettség alól mentesülő, „házon belüli ügyletek” körét, mert ezzel egyes területek kikerülnek a belső piac és a versenyszabályok hatálya alól;

37.    szükségesnek tartja az átláthatóság és a diszkriminációmentesség elvére tekintettel, hogy egy új PPP létrehozásakor a közbeszerzési szabályokat alkalmazzák, amennyiben ez a létrehozás tárgyi vagy időbeni összefüggésben áll egy közbeszerzési megbízás átruházásával;

38.    megérti az e vonatkozásban folyamatosan bővülő jogszabályok tekintetében a házon belüli ügyletekre vonatkozó kritériumok alkalmazása terén létrejött jogbizonytalanságot, és ezért kéri a Bizottságot, hogy az Európai Közösségek Bíróságának érvényes joggyakorlata alapján hozzon létre olyan kritériumokat, amelyek a helyi közigazgatási hatóságok döntéseihez stabil vonatkozási keretül szolgálnak;

39.    úgy véli, hogy egy bármennyire is pontosan meghatározott küszöbérték tartós védelmet biztosít az ajánlatkérőnek a magánszektorral közösen létrehozott vállalatban való minimális kockázatviselése vonatkozásában, ezért minden tárgyalásra előterjesztett korlát problematikus;

40.    úgy véli, hogy amennyiben a PPP létrehozására kiírt első pályázati felhívás pontos és átfogó volt, nincs szükség további pályázati eljárásra;

41.    kéri a közbeszerzési hatóság által a szolgáltató felett gyakorolt „hasonló ellenőrzés” fogalmának pontosabb meghatározását különösen azokban az esetekben, amikor részben a közszférába tartozó vállalkozások a közbeszerzési hatóság nevében és annak feladatkörén belül nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyeket nagyrészt az ajánlatkérő hatóság finanszíroz, illetve amelyekért a hatóság kezeskedik;

Helyi hatóságok közötti együttműködés

42.    üdvözli, hogy a helyi önkormányzatok és a hatékony közigazgatás érdekében általános elvként helyi szintű együttműködési formákat határozták meg többek között a szinergiahatások érdekében, azzal a feltétellel, hogy azok nem tesznek lehetővé a piac lezárulásához vezető visszaéléseket;

43.    szükségesnek tartja, hogy a Bizottság oldja fel az önkormányzatok közötti együttműködési formákkal kapcsolatos, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából fakadó jogbizonytalanságot;

44.    osztja az Európai Közösségek Bírósága által a C-84/3 sz. ügyben (az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság) képviselt azon felfogást, hogy a helyi hatóságok közötti együttműködési megállapodásokat a nemzeti jog eleve nem zárhatja ki a közbeszerzési szabályok alkalmazásából; úgy véli továbbá, hogy szükséges az elhatárolás a tisztán adminisztratív és/vagy szervezései intézkedések és az igazgatási feladatokat ellátó szervek között létrejött közbeszerzési szerződések között;

45.    úgy véli, hogy a települések közötti együttműködés egyes esetei a közbeszerzési jogszabályok szempontjából irrelevánsnak tekintendők, amennyiben:

         – a helyi hatóságok közötti együttműködésről van szó,

         – azok a feladatok, amelyek végrehajtását a helyi hatóságokra ruházták át, vagy igazgatási átszervezéssel kapcsolatos ügyeknek tekinthetők, vagy az érintett helyi hatóságok felügyeleti jogai a saját hatóságukon keresztül végzett gyakoroltakhoz hasonlatosak és

         – a tevékenységeket alapvetően az érintett helyi hatóság számára végzik;

46.    elutasítja a közbeszerzési jogszabályok alkalmazását azokban az esetekben, amelyekben a helyi hatóságok területi hatáskörükön belül más helyi hatóságokkal együttműködve kívánják feladataikat teljesíteni – gyakorlatilag adminisztratív átszervezést hajtva végre – anélkül, hogy az adott közszolgáltatás teljesítését egyéb piaci szereplőnek felajánlanák;

47.    megállapítja, hogy a közfeladatokra vonatkozó hatásköröknek az egyik hatóság által egy másikra történő átruházása nem tartozik az közösségi közbeszerzési jogszabályok hatálya alá;

48.    szükségesnek tartja azonban a közbeszerzési szabályok alkalmazását abban az esetben, ha közszolgáltatásokat a helyi hatóságok együttműködés keretében a piacon magánvállalkozásként kínálnak, vagy közfeladatokat a magánszférából érkező parnerre, illetve más, a helyi hatóságok közötti együttműködésben nem szereplő helyi hatóságra ruháznak át;

o

o                     o

49. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

• [1]  HL L 82., 2001.3.22. 16. o.

INDOKOLÁS

Általános megjegyzések

A magán- és közszféra közötti partnerségek (PPP) az utóbbi időben Európa szerte egyre növekvő népszerűségnek örvendenek. A tagállamokban megvalósuló modellek sok tekintetben különböznek egymástól, a nemzeti jogszabályi környezettől és a PPP alkalmazási területétől függően. A PPP kifejezés meghatározása közösségi szinten jelenleg nem egységes, ezért a fogalommal a közhatóságok és a magánszféra közötti együttműködés különböző formáit írják le. Az együttműködés állami infrastruktúra-projektekre vagy közszolgáltatásokra terjedhet ki.

A PPP megfelelő megvalósítása általában alacsonyabb életciklus-költségeket, jobb kockázatmegosztást, a közfeladatok és a közszolgáltatások gyorsabb teljesítését, valamint javuló minőséget és megtakarításokat eredményez.

A részletesebb vizsgálat során kiderül, hogy a PPP-k fejlettségi foka az Európai Unión belül nagy eltéréseket mutat. A tagállamok nagyjából három csoportra oszthatók. Az élen áll az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Írország és Olaszország. Őket követi a középmezőny, utánuk pedig azok tagállamok, amelyek még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal e téren. A közép- és kelet-európai országok sajátos gazdasági és politikai helyzetüknél fogva külön csoportot alkotnak. Ezekben az országokban a PPP-knek különösen fontos szerep jut a modern infrastruktúra kiépítésében.

A fent említett élen járó tagállamok jelentős tapasztalattal rendelkeznek különböző ágazatokban, kezdve az infrastrukturális, a vasút- és úthálózat fejlesztésében egészen az egészség- és oktatásügyi, valamint a büntetés-végrehajtási rendszerben megvalósított projektekig. Ezek a tagállamok általában világos elképzelésekkel rendelkeznek az egyes ágazatokban megvalósított PPP-k előnyeiről és hátrányairól. Sok esetben már megteremtették nemzeti vagy regionális szinten a megfelelő törvényi szabályozást, valamint célirányos értékelési módszereket dolgoztak ki a siker mérésére. Más államok pedig, pl. Írország, külön minisztériumi egységet hoztak létre, amelyek feladata a „PPP-szakértelem” fejlesztése és központosítása.

Elsősorban a PPP alkalmazásában „úttörőnek” számító Egyesült Királyság, de más államok tapasztalataiból is az alábbi következtetésekre juthatunk:

- Úgy tűnik, bizonyos ágazatokban a PPP-modellek jobban alkalmazhatók, mint másokban. A vasút- és úthálózat terén megvalósított infrastrukturális projektek általában mérhető többletértéket hoztak létre. Még tisztázásra szorul azonban, hogy el lehet-e érni hasonló eredményeket az egészség- és oktatásügy terén, valamint más területeken is. Mivel ezen a téren az együttműködések még csak rövid ideje működnek, a végső értékelésre még várni kell. Mindenesetre úgy tűnik, hogy azok az ágazatok, amelyekre a gyors technológiai változások jellemzők, mint pl. az IT-ágazat, nem alkalmasak PPP-projektek megvalósítására. Szinte lehetetlen ugyanis hosszabb távra hiteles minőségi követelményeket meghatározni anélkül, hogy ez akadályozná az újításokat és a szolgáltatások minőségének javulását.

- Fontosnak tűnik a PPP-projekt költség-haszon arányának mérésére szolgáló paraméterek helyes megválasztása.

- A tervezési és építési szakaszban sok esetben megmutatkoznak a PPP-projektek előnyei a klasszikus közbeszerzési szerződésekkel szemben. Az üzemeltetési szakaszban ugyanakkor gyakran súlyos nehézségek lépnek fel.

- Ezenfelül jobb eszközökre van szükség a magánszektor teljesítésének hatékony ellenőrzése és befolyásolása érdekében. Ezt a célt szolgálhatják többek között a hiteles szankciók, pl. a kifizetés visszatartásáról vagy a szerződés felmondásáról szóló záradék.

- A PPP fejlődésében és sikerében a nemzeti politikáknak és a már meglévő kompetenciáknak is kulcsszerep jut. A jövőben bizonyára nagyobb eredményességhez vezet, ha szakosított minisztériumi egységeket hoznak létre, valamint javítják a szervezeti vezetői képességeket mind a magán- mind a közszférában. Sok helyütt szükség lesz a közigazgatásban dolgozók gondolkozásmódjának megváltozására is.

Összefoglalva megállapítható, hogy a PPP nem kínál megoldást minden problémára. A PPP tervezése, kivitelezése és működtetése nem könnyű. Látható eredmények eléréséhez hosszú időre van szükség. Éppen ezért nagyon fontos annak vizsgálata, hogy a hatóságok felállítsanak-e PPP-t, és azt hogyan alakítsák. A kormányoknak elsősorban adminisztratív képességeik és értékelési módszereik javítására kell összpontosítaniuk ahelyett, hogy a PPP alkalmazását más ágazatokra is kiterjesztenék. Biztosítani kell, hogy a PPP-nél a kockázatokat az a fél viselje, amely a legjobban megbirkózik vele, és hogy a magánszféra bevonásával járó előnyöket hatékonyan kihasználják. E megközelítés híján a közszféra számára fennáll annak veszélye, hogy rossz okból hoz létre PPP-projekteket, pl. a költségvetési helyzet rövid távú javítása érdekében a hosszú távú pénzügyi biztonság megteremtése helyett.

A PPP-vel kapcsolatos jelenlegi jogi szabályozásról megállapítható, hogy nincs külön közösségi szintű szabályozás sem a magánszférából érkező partner kiválasztási folyamatára, sem a teljesítési szakaszra vonatkozóan. A partner kiválasztására az EK-Szerződés általános alapelvei, valamint a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos hatályos irányelvek vonatkoznak. Az EK-Szerződés értelmében minden olyan szerződés, amellyel állami intézmény közbeszerzést valósít meg, az EK-Szerződés 43–49. cikkében megfogalmazott a letelepedés és a szolgáltatás szabadsága elvének hatálya alá esik. Ebből következik, hogy a PPP szerződéseknek meg kell felelniük az átláthatóság, az egyenlő bánásmód, az arányosság és a kölcsönös elismerés követelményének. A közbeszerzésnek minősülő PPP szerződésekre alkalmazni kell továbbá a közbeszerzés irányelveit is. Az építési koncessziókra különleges szabályok is vonatkoznak, a közszolgáltatási koncessziókat ezzel szemben a másodlagos jog nem szabályozza. A PPP teljesítésére vonatkozóan a nemzeti törvények érvényesek, amelyeknek összhangban kell állniuk az EK-Szerződés magasabb rendű rendelkezéseivel.

A PPP-re vonatkozó európai szintű egységes jogi keret hiányát és a nemzeti szabályozások sokszínűségét tekintve felmerül a kérdés, hogy szükség van-e egységes szabályozásra az átláthatóság és a piaci szereplők közötti hatékony verseny biztosítása érdekében. A zöld könyvvel kapcsolatos konzultáció során a résztvevők kis többsége emelt szót a PPP átfogó szabályozása ellen, üdvözölte viszont a koncessziókkal és az IPPP-vel kapcsolatos házon belüli ügyletek kezdeményezéseket. Emellett nem történt megegyezés a lehetséges kezdeményezések formáját illetően, azaz, hogy a jogi vagy nem jogi jellegű intézkedéseket kell-e előnyben részesíteni.

A PPP alapvetően a közbeszerzés egy formája. Főként az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának következtében mégis jogbizonytalanság keletkezett, amelyet meg kell szüntetni. Ehhez a Bizottság jogalkotási kezdeményezése szükséges. Mélyreható vizsgálatot igényel az is, hol lehetséges a szabályozások egységesítése a szembetűnő különbségek megszüntetése nélkül. A törvényalkotási folyamat alapvetően nagy körültekintést kíván, mivel a PPP-k gyakran nagyon összetett megállapodásokat jelentenek, amelyek csak akkor vonzóak, ha rugalmas szabályozás áll mögöttük. Ami az intézkedések formáját illeti, a törvényalkotási intézkedések előnyösebbek a közleményekkel szemben. Bármennyire is érthető a Bizottság fenntartása, vagyis hogy a közbeszerzésekre vonatkozó irányelveket még csak két évvel ezelőtt határozták meg, és sok tagállam még nem is ültette át azokat, a szabályozandó anyag jelentősége az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárását teszi szükségessé. Egy „soft-law” alkotását határozottan elutasítjuk. Ezenfelül a magyarázó közlemények nem csak, hogy nem járulnak hozzá a jogi helyzet kívánt tisztázáshoz, hanem épp ellenkezőleg, további ügyeket szolgáltatnak az Európai Bíróság számára.

Jogi szempontból azt az egyértelmű álláspontot képviseljük, hogy a magánszférából érkező partner kiválasztásánál minden esetben átlátható eljárásokat kell alkalmazni. Ennek oka az átláthatóság és a piaci szereplők közötti tisztességes verseny követelménye, valamint az, hogy a magán- és a közszférát alapvetően más érdekek vezérlik. Másképp kell megítélni a helyi hatóságok közötti együttműködést, hiszen itt a helyi közigazgatási hatáskör jut kifejezésre. Mivel a PPP-n belül a problémák témakörönként különbözőek, az alábbiakban külön tárgyaljuk őket.

PPP mint közbeszerzési szerződés

A közbeszerzési szerződésként jellemezhető PPP esetében elsősorban a közbeszerzési eljárás alkalmazásának kérdése merül fel.

A versenypárbeszéddel egy új közbeszerzési eljárás került bevezetésre a már ismert nyílt, meghívásos és tárgyalásos eljárás mellett a küszöbérték fölötti szerződéskötések esetében. Az eljárás egyesíti a közbeszerzési eljárás és a tárgyalásos eljárás elemeit. A nyílt és meghívásos eljárással szemben nem jut benne kifejezésre a szubszidiaritás, ugyanakkor a tárgyalásos eljárással szemben előnyt élvez. A közbeszerzési szerződést a versenypárbeszéd során a tagállamok a különösen összetett közbeszerzések során alkalmazhatják. Nehézséget a különös összetettség fogalmának meghatározása okoz. Különös összetettségről akkor beszélünk, ha az ajánlatkérő

- nincs abban a helyzetben, hogy azokat a műszaki eszközöket, amelyek igényei és céljai teljesítéséhez szükségesek konkretizálja és / vagy

- nincs abban a helyzetben, hogy a tervezett projekt jogi és / vagy pénzügyi feltételeit konkretizálja.

Felmerül tehát az a kérdés, hogy a PPP-projektek rendszerint kimerítik-e a különös összetettség fogalmát. Ezzel egyidejűleg azt is el kell mondani, hogy bár a PPP-projektek gyakran különösen összetettek, ez nem mindig törvényszerű. Az egyes esetek sokkal inkább egyedi döntést igényelnek. Az mindenesetre megállapítható, hogy a PPP terén a versenypárbeszéd alkalmazása a közbeszerzési eljárás során alapvetően előnyösebb, mivel egyesíti a zárt eljárás és a tárgyalásos eljárás előnyeit. Rugalmassága lehetővé teszi optimális megoldások kidolgozását kiélezett versenyhelyzetben is. Hátrányai között azonban meg kell említeni a bonyolultságot és az érintettek részéről megkívánt erőfeszítéseket. E hátrányokat ellensúlyozza – a tárgyalásos eljárással szemben – a jobb átláthatóság. Ez hozzájárul a versenyidegen magatartás veszélyének csökkentéséhez. A Bizottságnak pontosítani kell a „jogi és pénzügyi összetettség” fogalmát annak érdekében, hogy megkönnyítse az eljárás alkalmazását.

PPP mint koncesszió

A PPP-ről jelenleg folyó vita egyik fő kérdése, hogy szükség van-e a közszolgáltatások koncessziójának közösségi szintű szabályozására, és ha igen, ezt külön vagy a közbeszerzési szerződésekkel együtt kell-e szabályozni. A Bizottság néhány éve már közzétett egy „A koncessziók terén érvényes közösségi jogról szóló értelmező közleményt”. A konzultáció eredményének ismeretében a Bizottság úgy határozott, hogy hatásvizsgálatot végez, mielőtt eldöntené, hogy újabb magyarázó közleményt vagy irányelvre irányuló javaslatot tegyen-e közzé. Üdvözöljük ezt a megközelítést.

Az érintett piacok közösségi szintű megnyitását hátráltatja, hogy ezen a téren nincs a jogszabályok összehangolására vonatkozó kötelezettség, és a tagállamok többsége nem akarja a közszolgáltatási koncessziókkal kapcsolatos szabályozást rögzíteni. Ez a helyzet nem csak a versenyt veszélyezteti, hanem jogbizonytalansághoz is vezet. Ezt elsősorban a különbségtétel nehézségei okozzák, mivel az összetett PPP-projekteknél nehéz a közszolgáltatási koncesszióként vagy a közszolgáltatási közbeszerzésként való azonosítás.

A koncessziók esetében lefolytatott közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogi szabályozás döntő előnye ezért a belőle fakadó európai szintű jogbiztonság. A jogbiztonság pedig a befektetések biztonságát is jelenti, ez pedig hozzájárul a verseny fokozódásához. A koncessziókkal kapcsolatos jogi szabályozásban olyan konkrét közbeszerzési eljárást kell rögzíteni, amely e jogi forma minden sajátosságát figyelembe veszi. Ezzel egyértelművé válna, hogy a hatóságok egyetlen koncessziót sem ítélnek oda a pályázók versenyeztetése nélkül. A verseny ily módon – az adófizetők érdekeinek megfelelően – azonos vagy esetleg még jobb minőségű szolgáltatások esetében általában alacsonyabb árakat eredményez. Amíg azonban a koncessziók odaítélésével kapcsolatban nincs jogi szabályozás, felmerül a gyanú, hogy a közszolgáltatási koncessziók csupán „közbeszerzési jog előli menekülésre“ szolgálnak.

Intézményesített PPP (IPPP) és „házon belüli ügyletek”

Az intézményesített PPP (IPPP) olyan közszolgáltatás nyújtására létrehozott vállalkozás, amely egy köz- és egy magánszférából származó partner közös tulajdonában van, jellemző módon az közjóléti szolgáltatások területén. IPPP létrejöhet új, köz- és magántőkét egyesítő vállalkozásként, de oly módon is, hogy egy magánszférából származó partner a korábban köztulajdonban lévő vállalatban tulajdoni részesesedést szerezve átveszi az ellenőrzési jogkört.

Kérdéses, hogy a két folyamatnak, az alapításnak és a tulajdoni részesedés megszerzésének van-e közbeszerzési jogi vonatkozása. A Bizottság álláspontja szerint a vállalkozás magánszférából származó partnerét az adott feladat jellegét figyelembe véve átlátható és megkülönböztetés-mentes módon kell kiválasztani, mégpedig a megbízás konkrét formájától függően a közbeszerzéssel kapcsolatos irányelvek vagy az EK-Szerződés értelmében. A Bizottság e véleményével egyet kell érteni, hiszen a tisztességes versenyt csak a magánszférából érkező partner objektív feltételek alapján történő kiválasztása biztosíthatja. Ha már sikerült kiválasztani egy köz- és magántőkét egyesítő vállalkozás magánszférából származó partnerét, további közbeszerzési pályázatok kiírása szükségtelen bürokratikus intézkedés lenne. Ennélfogva elkerülhető a kettős közbeszerzési pályáztatás.

Ezzel kapcsolatban az is kérdéses, hogy szükség van-e közbeszerzési eljárás lefolytatására abban az esetben, amikor vegyes tulajdonú vállalkozásnak ítélnek oda egy közbeszerzést vagy koncessziót (Inhouse-probléma). Ebben a kérdésben iránymutatást ad az Európai Bíróság „Teckal” ügyben és „Halle városa” ügyében hozott ítélete (C-107/98 és C-26/03).

A Teckal ügyben hozott ítélet kimondja, hogy a kiíró vegyes tulajdonú vállalkozásban való részvétele nem képez kivételt a pályázat-odaítélési alapelvek alól. A döntő szempont az, hogy egy önálló jogi személynek ítélik oda a közbeszerzést. A közbeszerzési jog alóli mentesülés csak abban az esetben fogadható el, ha a kiíró a vegyes tulajdonú vállalkozásban olyan ellenőrzési jogkörrel rendelkezik, mint saját szervezeti egységeiben, és ha a vállalkozás lényegében az állami szerv helyett tevékenykedik. A két feltétel együttes teljesülése szükséges annak érdekében, hogy biztosítva legyen az ajánlatkérő belső egységeivel való egyenlő bánásmód. A kérdés további tisztázásához hozzájárult a Halle városa ügyében hozott ítélet. Az Európai Bíróság ítélete kimondja, hogy „az ajánlatkérő csak abban az esetben tekinthet el saját vállalatát illetően a közbeszerzési szabályok alkalmazásától, ha a vállalkozás tőkéjében 100%-os részesedéssel rendelkezik”, vagyis a vállalkozás tőkéjében a legcsekélyebb magánrészesedés sincs. Az Európai Bíróság álláspontja szerint az állami szerv ugyanis csak ebben az esetben rendelkezik a vállalkozásban olyan ellenőrzési jogkörrel, mintha az saját szervezeti egysége lenne.

Ezzel az ítélkezési gyakorlattal alapvetően két okból kell egyetérteni. Először is a magántőke befektetése egy vállalkozásba magánérdekből történik, és ezt a közérdektől eltérő célok vezérlik. Másodszor pedig közbeszerzés odaítélése közbeszerzési pályázat nélkül egy vegyes tulajdonú vállalkozásnak befolyásolná a verseny tisztaságát és sértené az érdekelteket megillető egyenlő bánásmód elvét. Ez az eljárás a vegyes tulajdonú vállalkozás tőkéjében részesedő magánpartnert előnyben részesítené a többi versenytárssal szemben.

Helyi hatóságok közötti együttműködés

Az Európai Bíróság 2005. január 13-án hozott ítélete (Bizottság kontra Spanyolország) kimondja, hogy a területileg illetékes közigazgatási szervek között létrejött együttműködési megállapodások valamely nemzeti jogi forma megválasztásán keresztül nem kerülhetnek ki a közbeszerzési jog hatálya alól. A közbeszerzési jog minden olyan esetben érvényes, amikor két egymástól jogilag elkülönült személy visszterhes szerződést köt, függetlenül az érintett személyek jogállásától. Az érintettek lehetnek közigazgatási szervek is. Az ítélet hatására az európai helyi hatóságok vitát indítottak annak tisztázására, vajon a helyi hatóságok közötti együttműködés, illetve annak milyen formái tartoznak a közbeszerzési jog hatálya alá.

A kérdésre a választ az hatóságok meghatározásával kell kezdeni. Az Európa és a tagállamok jogi rendjét a hatóságok és a társadalom szétválasztása jellemzi. Míg a társadalmat, amelynek része a gazdaság is, a szabadsághoz, az önrendelkezéshez való jog és a piac jellemzi, addig az állam alárendeltségi viszonyaival szervezett hatalmi és döntéshozói egységet testesít meg. A föderalisztikus berendezkedésű állam sajátossága, hogy állami alegységei saját jogi személyiséggel bírnak, amely különbözik a szövetségi állam jogi személyiségétől. A társadalomtól való megkülönböztetésnek megfelelően azonban az állam részét képezik. Az egyes közhatalmi szervek közötti együttműködésre vonatkozó szabályok közjogi szerződésként részét képezik a nemzeti közigazgatás szervezetének, és ezért szigorúan megkülönböztetendőek a közigazgatás és a polgárok között létrejött, alárendeltségi viszonyt megtestesítő szerződésektől.

Ennek ismeretében a helyi hatóságok közötti együttműködés tulajdonképpen a tagállamok közigazgatási szervezetén belüli illetékességről szóló megállapodás. A Bizottság megfogalmazása szerint „a hatáskörök belső újrarendezése” zajlik. Ezért a helyi hatóságok közötti feladatátruházás nem harmadik fél bevonását jelenti, hanem államon belüli szervezeti intézkedést, amelynek során az államon belül egy feladatot más szervnek utalnak. Ezen a területen az EU a korlátozott hatáskör-átruházás elvének megfelelően nem illetékes. A nemzeti közigazgatás szervezete az eljárási és szervezeti önrendelkezés elvének – és az Európai Bíróság joggyakorlatának – megfelelően nem tartozik az EU illetékességi körébe. Ha a teljes államszervezeten belüli feladatok ellátásának ilyen jellegű újraszervezését a közbeszerzési jog hatálya alá vonnánk, közvetett privatizációs kötelezettség keletkezne. Ez nem állhat szándékunkban, hiszen az állam alapvetően maga dönthet, hogy a közszolgáltatásokat saját maga látja el, vagy ezt a piacon harmadik személyre ruházza át. A közbeszerzési jog privatizációs származékos jog. Ez a megfontolás ezenkívül ellentétes lenne az EK-Szerződés 295. cikkével is, amely kimondja, hogy az EK-Szerződés nem érinti a tagállamok tulajdoni viszonyait.

A helyi közigazgatási hatáskör mind nemzeti, mind közösségi szinten biztosítva van. Közösségi szempontból ez egyrészt az EK-Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvéből, másrészt a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 2. és 4. cikkéből vezethető le. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés is kifejezetten elismeri az I-5. cikkben a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint az ezzel összefüggő államszervezeti struktúrákat is, amennyiben kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésében, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is, jut kifejezésre.

A hatóságok közötti megállapodások önmagukban természetesen nem zárhatók ki a közbeszerzési jog hatálya alól. Sokkal inkább szükséges a különbségtétel a tisztán igazgatásszervezeti intézkedések és a hatóságok közötti közbeszerzési szerződések között. Utóbbinál alkalmazni kell a közbeszerzési jogot.

Az Európai Bíróság 2005. január 13-án a spanyolországi együttműködési megállapodásokkal kapcsolatos ítélete sem enged másra következtetni. Hiszen csak azt mondja ki, hogy az államszervezeten belüli megállapodások nem zárhatók ki általánosan a közbeszerzési jog hatálya alól.

A Bizottság feladata tehát, hogy az itt kifejtett álláspont alapján olyan feltételrendszert dolgozzon ki, amely alkalmas a fennálló jogbizonytalanság megszüntetésére.

4.10.2006

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (*)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról

2006/2043(INI))

A vélemény előadója (*): Werner Langen

(*)       Megerősített együttműködés a bizottságok között – az Eljárási Szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság javasolja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságnak, hogy a PPP-ről szóló közös állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő pontokat:

A.  mivel az Európai Unió sok tagállamában az elmúlt évtizedben a köz- és magánszektor közötti számos együttműködésre került sor;

B.  mivel az együttműködés e formája során a számos anyagi és egyéb körülményre való tekintettel a magánszektor műszaki ismereteit, üzletorientált munkamódszereit és pénzeszközeit rendelkezésre bocsátja közfeladatok ellátásához és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy szűkös költségvetés mellett is magas minőségű szolgáltatásokat lehessen versenyképes áron nyújtani, továbbá, hogy a hatóságok hatékonyan végre tudják hajtani legfőbb feladataikat;

C.  mivel a PPP-projektekre túlnyomórészt a helyi és önkormányzati szervek törekednek, de ezzel egyidejűleg európai szinten is igény mutatkozik megvalósításukra, különösen a transzeurópai közlekedési hálózat esetében;

D.  mivel minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy a PPP jelent-e hozzáadott értéket más eszközökkel, például a klasszikus közbeszerzéssel, illetve a hatóságok általi saját megvalósítással szemben;

E.  mivel a PPP-nek nincs az egész Közösségen belül elfogadott egységes meghatározása, a PPP-projektek jellemzői azonban összehasonlíthatóak;

F.  mivel az EK-Szerződés 3. cikkében rögzített kereskedelmi korlátozások tilalma, a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága, valamint az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása a közösségi jog olyan alapelveit testesítik meg, amelyek az európai belső piac keretében alkalmazhatók a PPP-re;

G.  mivel az EK-Szerződés 86. cikke értelmében az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat az európai belső piac alapját képező közösségi versenyszabályoknak megfelelően kell nyújtani, amennyiben e szabályok alkalmazása nem akadályozza a szolgáltatások elvégzésével megbízott vállalatokat konkrét feladataik végrehajtásában;

H.  mivel az EK-Szerződés 5. cikke rögzíti a szubszidiaritás elvét, amelynek megfelelően az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározása és finanszírozása a helyi hatóságok és a tagállamok hatáskörébe tartozik;

I.  mivel az Európai Közösségek Bíróságának különböző ítéletei egyértelmű feltételeket határoztak meg a PPP közbeszerzési kötelezettség alól mentesülő formájához, mivel a Bíróság számos olyan jogvitával foglalkozik a szolgáltatási szerződések közbeszerzési eljárás keretében történő megkötése terén, amelyek a „házon belüli ügyletek”, az építési beruházásra és szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződések, illetve a különböző koncessziók fogalmának nem megfelelő jogi meghatározására vezethetők vissza;

J.  mivel néhány új tagállamban elsősorban azért választják a PPP-t, hogy megpróbálják álcázni az államadósság növekedését, amely az egyik maastrichti kritérium; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ezekben az esetekben az alacsonyabb belföldi vásárlóerő által okozott veszteségek magánbefektetők számára történő kompenzációja miatt a hasonló létesítményekhez felvett, államilag garantált kölcsönök szokásos részleteinél magasabb törlesztési díjak jelentkeznek;

K.  mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata ismételten pontatlanságokat mutat az önkormányzati célszövetségek jogállásával és azon tevékenységekkel kapcsolatban, amelyeket közvetlen ajánlatkérőként és a bennük részt vevő helyi hatóságok szolgáltatóiként is ellenőriznek;

L.  tekintettel a köz- és magánszektor közötti intézményesített együttműködés közösségi jogi alapelvek szerinti bizonytalan jogi helyzetére,

1.      üdvözli a koncessziók és a köz- és magánszektor közötti intézményesített együttműködés egyéb formáinak szabályozásáról szóló zöld könyvet, valamint a Bizottság nyilvános konzultáció után konkrét javaslatokkal együtt kiadott közleményét;

2.      egyetért a Bizottság által javasolt operatív különbségtétellel a szerződéses és az intézményesített PPP között;

3.      támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy a szükséges hatástanulmányok előterjesztése után a koncessziókkal kapcsolatban olyan jogalkotási kezdeményezésre fog törekedni, amely egyértelműen különbséget tesz a koncessziók és a közbeszerzési szerződések között;

4.      abból indul ki, hogy olyan szabályozást kell találni, amely az épületek, illetve szolgáltatások igénybevételének joga, az azzal kapcsolatos kockázatok és a magántőke megbízható bevonása tekintetében erősíti a PPP-k iránti meglévő igényeket;

5.      felszólítja a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 251. cikkével összhangban 2006 vége előtt terjessze elő az intézményesített PPP-kkel kapcsolatos jogi pontosítást, amelyben tisztázza, hogy az uniós előírásokat miként kell alkalmazni a magánszektorbeli partner kiválasztásakor;

6.      úgy véli, hogy ennek az intézményesített PPP-kkel kapcsolatos jogi pontosításnak egységes, átlátható és megkülönböztetésmentes kiválasztási folyamatot kell leírnia, amelyet az intézményesített PPP létrehozásakor és feladatokkal való ellátásakor követni kell;

7.      véleménye szerint a tisztességes verseny biztosítása érdekében a Bizottságnak közleményt kell kiadnia, amelyben megvilágítja a versenypárbeszéd új eljárását és meghatározza a szellemi tulajdon védelmének lehetőségeit;

8.      ellenzi a külön szabályozást a küszöbérték alatti közbeszerzések esetében, mivel ez a tagállamok hatáskörébe esik és a jövőben is saját felelősségi körükben kell szabályozni;

9.      kéri a közösségi jog tekintetében az önkormányzati célszövetségek jogállásának tisztázását az intézményesített és szerződéses PPP-vel kapcsolatos jogalkotási kezdeményezések keretében, amelyek a PPP-k számára a szerződéskötések tekintetében az illetékes hatóságokéval azonos hatáskört biztosítanak a rájuk átruházott hatáskörök gyakorlásakor, és amelyek a bennük részt vevő helyi hatóságok számára lehetővé teszik, hogy azok szolgáltatásaikat a saját szolgáltatásaikkal azonos feltételekkel vegyék igénybe;

10.    egyértelmű szabályozást kér az önkormányzati célszövetségek tekintetében, ha ezek a célszövetségek kizárólag a szigorúan korlátozott helyi felelősségi körükön belül végeznek feladatokat;

11.    azon a véleményen van, hogy nem szabad tovább bővíteni a közbeszerzési kötelezettség alól mentesülő, „házon belüli ügyletek” körét, mert ezzel egyes területek kikerülnek a belső piac és a verseny hatálya alól;

12.    azon a véleményen van, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a „házon belüli ügyletek” körére rögzített feltételeket, nevezetesen azt, hogy az ajánlatkérő hatóság által a szolgáltató felett gyakorolt ellenőrzésnek hasonlónak kell lennie a hatóság saját szervezeti egységei felett gyakorolt ellenőrzéshez, valamint azt, hogy ezeket a tevékenységeket lényegében az ajánlatkérő hatóság területén kell végezni, a közösségi jog részévé kell tenni;

13.    kéri a közbeszerzési hatóság által a szolgáltató felett gyakorolt „hasonló ellenőrzés” fogalmának pontosabb meghatározását különösen azokban az esetekben, amikor állami-magán vegyes vállalkozások a közbeszerzési hatóság nevében és annak feladatkörén belül nyújtanak olyan szolgáltatásokat, amelyeket főként az ajánlatkérő hatóság finanszíroz, illetve amelyekért a hatóság kezeskedik;

14.    a nyílt koordináció módszere és a bevált gyakorlatok cseréje alapján egyetért egy további európai ügynökség felállításával, amely az európai PPP-kel kapcsolatos tapasztalatok cseréjére szolgálna;

15.    üdvözli, hogy a Bizottság a létező struktúrákra támaszkodva az Európai Beruházási Bankkal együttműködésben létrehozta a PPP-vel kapcsolatos európai szakértői központot;

16.    úgy véli, hogy a központ feladatát a PPP-projektek terén elért fejlődés és eredmények rendszeres értékelésének kell képeznie, továbbá annak, hogy a központ az EU valamennyi hivatalos nyelvén terjessze a PPP-tevékenységek kezdeményezésével kapcsolatos bevált gyakorlatokról összegyűjtött szakismereteket, elősegítse azon információk cseréjét, amelyeket az EU intézményeihez juttattak el, és amelyek hasznosak lehetnek mind a tagállamok, mind pedig a regionális és helyi hatóságok számára;

17.    gondos vizsgálat után azon a meggyőződésen van, hogy egy bármennyire is természetes küszöbérték tartós menedéket biztosít az ajánlatkérőnek a magánszektorral közösen létrehozott vállalatban való minimális részvétele vonatkozásában, ezért minden tárgyalás alatt álló határ problematikus;

18.    úgy ítéli meg, hogy az ajánlatkérő hatóságnak az általános érdekű szolgáltatások kiszervezésekor a szerződést közbeszerzési eljárás alapján kell odaítélnie;

19.    javasolja, hogy az állami-magán vegyes vállalkozásoknak csak abban az esetben legyen pályáztatási kötelezettségük a magánszektorbeli partner kiválasztására, amikor a magánszektorbeli partnerek az e szolgáltatásokat ellenőrző, finanszírozó vagy garantáló közbeszerzési hatóság nevében és feladatkörén belül nyújtanak szolgáltatásokat;

20.    elutasítja a közbeszerzési jog és a koncessziókkal kapcsolatos jog mindennemű megkerülését;

21.    ezzel összefüggésben és az általános érdekű szolgáltatások új üzemeltetőinek és formáinak bevonásából eredő hatékonyságnövekedés érdekében sürgősen szükségesnek tartja a nagyobb jogbiztonság megteremtését a különböző interkommunális szervezeti formák számára (interkommunális együttműködés, „házon belüli ügyletek“ keretében saját teljesítés, PPP, koncessziók), valamint a közösségi versenyjog, közbeszerzési jog és állami támogatásokkal kapcsolatos jog alkalmazási körének pontosítását, továbbá az általános és uniós szinten érvényes feltételek megállapítását;

22.    azon a véleményen van, hogy a koncessziók túlzottan hosszú futamideje káros hatással van a versenyre, másrészt azonban biztosítani kell, hogy a magánbefektetések leírhatóak legyenek, valamint megfelelő hozamot eredményezzenek, különben hiányoznak a megfelelő ösztönzők a PPP-khez;

23.    azon a véleményen van, hogy a magánrészesedéssel kielégítően végzett feladatok önkormányzati hatáskörbe történő újbóli bevonása nem lehet a versenyképes PPP-k megfelelő alternatívája;

24.    üdvözli, hogy az önkormányzati és helyi szervek két alternatíva között választhatnak, amelynek során a megbízások és koncessziók csak akkor lehetségesek verseny nélkül, ha az állam által létrehozott vállalatok szinte kizárólag e szervek meghosszabbított karjaként működnek, állami tulajdonosaik közvetlenül irányítják őket és tevékenységük, amely tisztán helyi jellegű, és nem kapcsolódik a belső piachoz, az állami és tárgyi illetékességre korlátozódik;

25.    helyesnek tartja, hogy az önkormányzatok leányvállalataik révén csak akkor kerülhetik meg a versenyt, ha tisztán helyi jellegű feladataikat végzik a belső piachoz való bármely kapcsolódás nélkül;

26.    mindazonáltal támogatja az önálló leányvállatok által kezelt házon belüli ügyek, valamint az általuk külső féllel kötött ügyletek bevonását a pályáztatási kötelezettség hatókörébe;

ELJÁRÁS

Cím	A köz- és magánszektor közötti együttműködés (PPP) és a közbeszerzésre és koncessziókra vonatkozó közösségi jogszabályok
Hivatkozások	2006/2043(INI)
Illetékes bizottság	IMCO
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	ECON 16.2.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma	16.2.2006
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Werner Langen 21.9.2004
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	20.6.2006		4.9.2006	2.10.2006
Az elfogadás dátuma	3.10.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	34 1 2
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Jan Christian Ehler, Elisa Ferreira, Jean-Paul Gauzès, Robert Goebbels, Donata Gottardi, Benoît Hamon, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in 't Veld, Piia-Noora Kauppi, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Guntars Krasts, Andrea Losco, Astrid Lulling, Cristobal Montoro Romero, John Purvis, Alexander Radwan, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Lars Wohlin
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Satu Hassi, Sergej Kozlík, Alain Lipietz, Jules Maaten, Vladimír Maňka, Thomas Mann, Sérgio Marques, Gilles Savary, Andreas Schwab
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

31.8.2006

VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról

((2006)2043(INI))

A vélemény előadója: Paolo Costa

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. tekintettel az Európai Unió infrastruktúrája modernizálásának stratégiai szükségességére, különös tekintettel a közlekedési és logisztikai infrastruktúrára és szolgáltatásokra – beleértve a nagyszabású hálózatokat, mint amilyen a TEN-T, az egyedi, kikötőket, repülőtereket és logisztikai, illetve modális közlekedés-irányítási platformokat, valamint a városi közlekedési hálózatokat (autóparkolók, helyi vonatok, villamosvonalak, metróhálózatok, autóbuszok és helyi tömegközlekedési szolgáltatások) – amelyek óriási pénzügyi horderejük miatt egyre nagyobb nyomást jelentenek a tagállamok költségvetéseire,  

B.  tekintettel például a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) infrastrukturális projektjeihez az elkövetkező években szükséges – a Közösség saját forrásait meghaladó – hatalmas pénzösszegekre, amelyeket 600 milliárd euróra becsülnek a 2020-ig terjedő időszakra (ebből 225 milliárd euró csak a prioritást élvező 30 projektre, amiből 140 milliárd euró a 2007–2013 közötti időszakban), amely igényt csak a közösségi támogatások pénzügyi ösztönző erején keresztül a köz- és magánforrások és testületek széles körére alapozva lehet kielégíteni,

C. tekintettel a transzeurópai közlekedési- és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2004)0475), amely a közösségi társfinanszírozás részesedésének megnövelésével kívánja a közbefektetéseket ösztönözni az ágazatban,

D. tekintettel egyes tagállamok által az évek során a – „szerződéses” és az „intézményi” – köz- és magánszféra közötti partnerségekkel (PPP), különösen a szállítási projektekkel kapcsolatosan és a közhatóságok számára a közforrások értékének optimalizálására és a magánpartnerekkel való kockázatmegosztásra szolgáló koncesszión alapuló PPP-ken keresztül szerzett tapasztalatokra,

E.  mivel ez a jelenség különböző formákban jelenik meg, amelyek egyre inkább egyedi közösségi alapelvek és szabályok alkalmazásával járnak, és olyan szabályokat alakítottak ki, amelynek kereteit meg kell határozni, ugyanakkor hagyni kell magától tovább fejlődni,

F.  mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségek a köz- és a magánszféra közötti kockázatmegosztási mechanizmusokon keresztül hozzájárulhatnak és hozzá kell járulniuk a közszolgáltatás minőségének javításához és folytonosságának előmozdításához,

G. mivel a közlekedési hálózatokra fordított kiadások lehető leghatékonyabb és leghatásosabb felhasználása érdekében az infrastruktúra-tervezés, -kivitelezés, -működtetés és -finanszírozás terén szükség van a magánszféra legszélesebb körű bevonására átlátható pályázatra való felhívási, pályázati és szerződési odaítélési eljárásokon keresztül,

H. mivel az Eurostat a főbb kockázati kategóriák (kivitelezési, rendelkezésre állási, keresleti kockázat) felosztásának módjával foglalkozó elemzésben meghatározza a PPP-műveleteknek a tagállamok állami számvitelére kifejtett hatását meghatározó kritériumot,

I.   mivel elképzelhető, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekben részt vevő közvállalkozások és -testületek azért nem részesülhetnek közösségi támogatásban, mert nem ők viselik a kivitelezés költségeit, míg a részt vevő magánvállalkozások és -testületek azért nem részesülhetnek támogatásban, mert a kivitelezés költségeire vonatkozóan rendelkezésre állási díjban részesülnek,

J.   mivel a TEN-projektek tervezési, döntési és kivitelezési szakaszai jóval túlmutathatnak a támogatás alapjául szolgáló pénzügyi kereten,

1.  úgy véli, hogy a Bizottságnak olyan jogi eszközt kellene elfogadnia, amely iránymutatásokat határoz meg a jelenlegi jogszabályok és elvek, valamint az Európában létrejött PPP-k különböző típusait alátámasztó, a szerződéses és intézményi PPP-k esetében egyaránt alkalmazható definíciók és alapkoncepciók összehangolásához, a tagállamok közötti egyenlő bánásmód és az azonos alkalmazás elveinek való megfelelés biztosítása érdekében, ugyanakkor a szubszidiaritás elvének megfelelően maximális szabadságot biztosít a tagállamok és helyi hatóságaik számára a szerződéses és intézményi megállapodások részleteinek meghatározására;

2.  úgy ítéli meg, hogy az intézményi és szerződéses PPP-kre vonatkozó jogi eszköznek ki kell dolgoznia a „legjobb gyakorlatok” és a „betiltandó gyakorlatok” listáját a PPP terén, különös tekintettel a – magán, állami vagy vegyes – szerződő fél kiválasztásának szakaszára, valamint meg kell határoznia az „in house” jelenség alkalmazási eseteit;

3.  úgy ítéli meg, hogy a szerződéses PPP-k esetében egy PPP-projekt elindításakor közszférán belüli előzetes összehasonlításra és a közszféra vonatkozásában költséghaszon-elemzésre van szükség; továbbá, úgy ítéli meg, hogy a PPP-k ezen kategóriájában, amelyet a koncessziók szélesebb körére kell értelmezni, olyan módon, hogy azokra a szerződésekre is kiterjedjen, amelyek célja infrastrukturális munkákat igénylő közszolgáltatások nyújtása, és amelyekben a koncessziót elnyert fél bevételeinek nagy része az állami hatóságok közvetlen kifizetéseiből származik, az iránymutatásokat meghatározó jogi eszköznek a magánvállalkozó kiválasztási szakaszára kell vonatkoznia és szabványosítania kell a legjobb gyakorlat számos példáját – anélkül azonban, hogy kötelezővé tenné ezeket – a közhatóságok és magánüzemeltetők részére; úgy véli, hogy az említett iránymutatásoknak egyben a szerződés odaítélését követő szerződéses keretekre vonatkozó alapelveket is meg kell állapítaniuk, olyan előíró megközelítés alkalmazásával, amely megmutatja, mely magatartás vagy szerződési rendelkezések ütköznek vagy kockáztatják azt, hogy ütközzenek a közösségi jog alapelveivel; úgy véli továbbá, hogy ezeknek az iránymutatásoknak hozzá kell járulniuk a közszférába és a magánszférába tartozó partnerek közötti kiegyensúlyozott és tisztességes haszon- és kockázatmegosztáshoz, megakadályozva minden, a közszférát érintő elfogadhatatlan kárt; végül pedig, a Bizottságnak a köz- és a magánszféra közötti kockázatmegosztás legjobb gyakorlatait bemutató példákat kell biztosítania;

4.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes és egyenlő kockázatmegosztás megvalósítása érdekében az „összeférhetetlenség” kifejezést pontosan meg kellene határozni EU-szinten;

5.  úgy ítéli meg, hogy – az intézményi PPP-k vonatkozásában – figyelembe véve a jelenlegi jogi bizonytalanságot, különösen tekintetbe véve az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatát a vegyesvállalatokat illetően (2005. január 11-i, C-26/03 Stadt Halle és RPL Lochau ügyben hozott határozat), szükségesnek látszik a PPP-k jogilag biztonságossá tétele néhány tagállam e téren szerzett tapasztalatának értékelése alapján, egy külön jogi eszköz által, amely lehetővé tenné a társasági jogra, a versenyjogra és a versenytárgyalásokra és koncessziókra vonatkozó jogra alkalmazandó szabályok, valamint az ezekkel kapcsolatos közösségi szabályok és alapelvek közötti kapcsolat tisztázását; ennek a jogi eszköznek tiszteletben kell tartania az 1999. november 18-i, C-107/98 Teckal ügyben hozott határozatban foglalt kritériumokat, a helyi önkormányzatok közigazgatási szabadságának elvét és a tagállamok kizárólagos hatásköreit, különösen a tulajdonjog terén; úgy véli továbbá, hogy ennek a jogi eszköznek különbséget kellene tennie a vegyesvállalatok közérdekű tevékenységeire és a magánérdekű tevékenységeire alkalmazandó szabályok között is;

6.  kéri, hogy a koncessziók támogatási technikáját – amely lehetővé teszi a nem jövedelmező területfejlesztési infrastruktúrák finanszírozását a jövedelmező infrastruktúrák osztalékából, a közkiadások túlzott igénybevétele nélkül, amiket jelenleg a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv alkalmazása veszélyeztet – teljes egészében a köz- és magánszféra közötti partnerség eredeti és jogilag biztonságos formájának tekintsék;

7.  reméli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek szerződéseire vonatkozó nemzeti számviteli rendelkezések megkönnyíthetik az Európai Unió infrastruktúra-fejlesztésének finanszírozását, és egyben a Maastrichtban az államháztartás hiányára és az államadósság szintjére tett kötelezettségvállalásokat is tiszteletben tartják (sajtóközlemény STAT/STAT/18);

8.  kéri, hogy az intézményi PPP-k (azaz vegyesvállalatok) műveletei esetében a magánvállalkozó kiválasztása nyílt közbeszerzési eljárás során történjen, amelynek során a vegyesvállalat és a magánvállalkozó közötti eljövendő kereskedelmi kapcsolatot szabályozó kritériumokat is meg kell határozni (a kettős pályázás problémájának kezelése);

9.  kéri, hogy a Bizottság az állami támogatások közösségi ellenőrzése által ügyeljen arra, hogy a szubvenciók kiutalásakor ne legyen megkülönböztetés a felek között, legyenek magán, állami vagy vegyes szereplők;

10. hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek számviteli kezeléséről szóló Eurostat-határozat követelményeinek való megfelelésen túl, a maastrichti kritériumok lehetséges megkerülésének megakadályozása érdekében további iránymutatásra lenne szükség a projektekkel kapcsolatos kockázatok számszerűsítésének vonatkozásában;

11. úgy véli, hogy a magán- és közszféra partnerségének kiegyenlítő hatása jelentősen növekszik majd a következő (2007–2013 közötti) pénzügyi keret során, amikor – a jelenlegi pénzügyi terv időszakára jellemző 600 millió euróval ellentétben – évente 2907 millió euró összegű uniós támogatás áll majd rendelkezésre a TEN-T hálózatok részére, kiegészítve még külön a köz- és magánszféra partnerségének igényeihez igazított hitelgarancia-alappal, illetve a TEN-T projektekhez nyújtható uniós hozzájárulások plafonértékének növelésével;

12. bátorítja az Európai Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy egyesítsék minden szaktudásukat és osszák azt meg különösen azokkal az országokkal, amelyek hatóságai még nem szereztek tapasztalatot a köz- és magánszféra partnerségét illetően.

13. úgy véli, hogy a PPP-projektek keretében nyújtandó közösségi pénzügyi támogatás odaítélésének jelenlegi szabályait az ilyen támogatás hatékony felhasználása előtt álló akadályok felszámolása érdekében felül kell vizsgálni.

ELJÁRÁS

Cím	A magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jog
Hivatkozások	2006/2043(INI)]
Illetékes bizottság	IMCO
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	TRAN 16.2.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma	16.2.2006
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Paolo Costa 23.11.2004
A vélemény korábbi előadója   A kijelölés dátuma
Vizsgálat a bizottságban	15.6.2005	29.8.2005
Az elfogadás dátuma	30.8.2005
A zárószavazás eredménye	+: -: 0:		45 1 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Inés Ayala Sender, Etelka Barsi-Pataky, Philip Bradbourn, Paolo Costa, Michael Cramer, Arūnas Degutis, Christine De Veyrac, Petr Duchoň, Saïd El Khadraoui, Robert Evans, Emanuel Jardim Fernandes, Luis de Grandes Pascual, Mathieu Grosch, Ewa Hedkvist Petersen, Jeanine Hennis-Plasschaert, Stanisław Jałowiecki, Georg Jarzembowski, Dieter-Lebrecht Koch, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Jörg Leichtfried, Bogusław Liberadzki, Evelin Lichtenberger, Patrick Louis, Erik Meijer, Robert Navarro, Josu Ortuondo Larrea, Willi Piecyk, Luís Queiró, Reinhard Rack, Luca Romagnoli, Gilles Savary, Renate Sommer, Dirk Sterckx, Gary Titley, Georgios Toussas, Marta Vincenzi, Corien Wortmann-Kool, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Zsolt László Becsey, Johannes Blokland, Den Dover, Nathalie Griesbeck, Zita Gurmai, Elisabeth Jeggle, Anne Elisabet Jensen, Sepp Kusstatscher, Zita Pleštinská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

28.4.2006

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról

(COM(2005)0569 – 2005/2018(INI))

A vélemény előadója: Grażyna Staniszewska

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja be a következő javaslatokat:

A.   mivel az EU költségvetése folyamatosan csökken, ezzel szemben egyre nő a regionális fejlesztési feladatok száma, és a magánszféra forrásainak bevonása ezért egyre fontosabbá válik,

B.    mivel néhány tagállam pozitív tapasztalatából kiindulva a köz- és magánszféra közötti partnerségeken (PPP-k) keresztül lehetséges a regionális fejlesztési célkitűzések finanszírozásának növelése,

C.    mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül a közigazgatási intézmények hasznosíthatják a magánvállalatok szakértelmét, valamint a magán-/állami vállalkozások közötti kockázat-felosztás mechanizmusainak használatát, ami jobb színvonalat és a közszolgáltatások hatékonyabb folyamatosságát, valamint a magasabb színvonalú szolgáltatásokat, továbbá a feladatok ellátásával kapcsolatos költségek csökkentését, illetve az ilyen jellegű tevékenységekre korlátozottan rendelkezésre álló források takarékos felhasználását eredményezheti,

D.   mivel a köz- és magánszféra közötti partnerség, mint finanszírozási konstrukció még nem ismert széles körben, és mivel a fennálló kételyek leküzdése érdekében egyértelmű és átlátható szabályokra és szakértelemre van szükség ezen a területen, különös tekintettel a közigazgatások és a vállalkozások tevékenységeire,

1.   elismeri, hogy a jelenlegi szakaszban jobban meg kell határozni a köz- és magánszféra közötti partnerség fogalmát a jogbiztonság érdekében; a koncessziók odaítélését olyan módon kell szabályozni, hogy egyértelműen különbséget tegyenek a koncessziók és a közbeszerzési szerződések között, mindezt azonban a köz- és magánszféra közötti partnerségekre vonatkozó jogi rendelkezések bonyolultabbá tétele nélkül;

2.   gratulál a Bizottságnak a zöld könyv segítségével folytatott nyilvános konzultációhoz, és alapvetőnek tartja, hogy a különféle érintett partnerek álláspontját regionális és helyi szinten is meghallgassák;

3.   úgy ítéli meg, hogy az intézményesített a köz- és magánszféra közötti partnerség létrehozására és működésére irányadó szabályokat, a köz- és magánszféra közötti partnerségekre bízott feladatok odaítélésének eszközeit és a versenypárbeszéd új eljárását - ami a szellemi tulajdon védelmének módjait illeti - egy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartó bizottsági közleményben pontosítani kell, amelynek része a PPP-kkel összefüggésben, közpénzekből nyújtott támogatások részletes bemutatása a tisztességes verseny megvalósulása érdekében;

4.   javasolja, hogy Bíróság[1] ítéletben megfogalmazott, belső használatú meghatározásokat övező jogbizonytalanságokat – a szerződések odaítéléséről szóló, jelenleg hatályos 2004/18/EK[2] irányelv kiegészítésével – sürgősen szüntessék meg; nyomatékosan kéri, hogy minden jogi intézkedéssel segítsék az intézményesített PPP-k beindítását;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy együttműködve az Európai Befektetési Bankkal sürgősen hozzon létre a PPP-kkel kapcsolatos európai szakértői központot, amely – ahol lehetséges – a már meglévő struktúrákra épül a köz- és magánszféra közötti partnerség előrehaladásának és eredményeinek rendszeres értékelése, a szaktudás széles körben történő megismertetése és a különböző szektorokban létrehozott PPP-k bevált gyakorlatára vonatkozó információ cseréje érdekében, az Európai Unió összes hivatalos nyelvén; készítsen ezekről a közösségi intézményeknek jelentést, amelyet a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok hasznosítani tudnak;

6.   szükségesnek ítéli, hogy – a javasolt köz- és magánszféra közötti partnerségekkel kapcsolatos európai szakértői központ keretében – projektmodelleket dolgozzanak ki gyakori helyzetekre, és amelyeknél a PPP-k biztosíthatják a legjobb eredményeket; ezek a projektmodellek, a tagállamoknak a bevált gyakorlatról készített katalógusával együtt, nagy segítséget jelentenének, különösen azokban a tagállamokban, amelyek tartanak a köz- és magánszféra közötti partnerségek alkalmazásától;

7.   kéri a Bizottságot, hogy a jövőben létrehozandó PPP-k szabályozásakor és a jogszabályi rendelkezés koncessziókra gyakorolt hatásának jelenleg folyó hatásvizsgálatában alaposan vizsgálja meg a regionális önkormányzati érdekeket, és vonja be a regionális és a helyi érdekképviseleteket a majdani szabályok kidolgozásába;

8.   alapvető fontosságúnak tekinti az összes tagországban a köz- és magánszféra közötti partnerségek tekintetében a magántőke nemzeti hozzájárulás részeként történő bevonását a strukturális alapokba, illetve a köz- és magánszféra közötti partnerségeket szerepeltessék az ezen alapok szerinti kedvezményezettek listáján, ami a régiók jobb fejlődéséhez vezet;

9.   úgy ítéli meg, hogy a JASPERS-program gyors elindítása és a PPP-rendszerének kohéziós politikába való bevonása lehetővé teszi a bonyolult PPP-projektek finanszírozását, és segít a jól előkészített PPP-vállalkozások létrehozásában.

ELJÁRÁS

Cím	A magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jog
Eljárási szám	2006/2043(INI)
Felelős bizottság	IMCO
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	REGI 16.2.2006
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma	16.2.2006
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma:	Grażyna Staniszewska 11.7.2005
A vélemény előadója:	-
Vizsgálat a bizottságban	22.2.2006
Az elfogadás dátuma	20.4.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 7 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Alfonso Andria, Elspeth Attwooll, Jana Bobošíková, Graham Booth, Bairbre de Brún, Gerardo Galeote Quecedo, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Marian Harkin, Konstantinos Hatzidakis, Jim Higgins, Alain Hutchinson, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Sérgio Marques, Miroslav Mikolášik, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Markus Pieper, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Elisabeth Schroedter, Alyn Smith, Grażyna Staniszewska, Margie Sudre, Salvatore Tatarella, Oldřich Vlasák
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Inés Ayala Sender, Bastiaan Belder, Thijs Berman, Simon Busuttil, Brigitte Douay, Louis Grech, Marcin Libicki, László Surján, Manfred Weber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint	Sharon Bowles
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)	-

ELJÁRÁS

Cím	A magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról
Eljárási szám	2006/2043(INI)
Felelős bizottság   Az engedély plenáris ülésen való bejelentésének dátuma	IMCO 16.2.2006
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ECON 16.2.2006			TRAN 16.2.2006		REGI 16.2.2006
Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma	ITRE 17.3.2006
Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	16.2.2006
Előadó(k)   A kijelölés dátuma	Barbara Weiler 21.2.2006
Korábbi előadó(k)
Vizsgálat a bizottságban	31.1.2006		29.5.2006		20.6.2006		4.9.2006		13.9.2006 4.10.2006
Az elfogadás dátuma	10.10.2006
A zárószavazás eredménye	+ - 0	30 2 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Charlotte Cederschiöld, Mia De Vits, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Christopher Heaton-Harris, Anna Hedh, Herczog Edit, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Arlene McCarthy, Toine Manders, Manuel Medina Ortega, Béatrice Patrie, Zita Pleštinská, Guido Podestà, Giovanni Rivera, Zuzana Roithová, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Andreas Schwab, Marianne Thyssen, Barbara Weiler, Glenis Willmott
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Simon Coveney, Donata Maria Assunta Gottardi, Joel Hasse Ferreira, Konstantinos Hatzidakis, Ian Hudghton, Filip Andrzej Kaczmarek, Othmar Karas, Horst Posdorf, Anja Weisgerber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) a 178. cikk (2) bekezdése szerint	Marian Harkin, Wolf Klinz, Toomas Savi, Willem Schuth
Benyújtás dátuma	16.10.2006
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)

• [1]               A Bíróság 2005. január 11-i döntése a Stadt Halle (Halle városa) inter alia Arbeitsgemeinschaft Thermische Restabfall- und Energieverwertungsanlage TREA Leuna ügyben, 2005, I-000. o.
• [2] ¹              Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.).