JELENTÉS Jelzáloghitel az Európai Unióban

19.10.2006 - (2006/2102(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: John Purvis
A vélemény előadója (*): Manuel Medina Ortega, Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
(*) Bizottságok közötti megerősített együttműködés – az eljárási szabályzat 47. cikke

Eljárás : 2006/2102(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0370/2006
Előterjesztett szövegek :
A6-0370/2006
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Jelzáloghitel az Európai Unióban

(2006/2102(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az uniós jelzáloghitelekről szóló zöld könyvére (COM(2005)0327),

–   tekintettel „A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005-2010)” című fehér könyvre (COM(2005)0629),

–   tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) Kormányzótanácsának az uniós jelzáloghitelekről szóló zöld könyvre adott 2005. december 1-jei válaszára,

–   tekintettel a hitelintézetek létesítésére, üzleti tevékenységének megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, és a Tanács 77/780/EGK irányelvének módosításáról szóló 1989. december 15-i, 89/646/EGK második tanácsi irányelvre[1],

–   tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (tőkekövetelmény irányelv)[2], valamint a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló[3] európai parlamenti és tanácsi irányelvekre,

–   tekintettel a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002. szeptember 23-i, 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–   tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i, 2002/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5],

–   tekintettel a 93/13/EK tanácsi irányelv módosításáról és a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatra (COM(2005)0483),

–   tekintettel a jelzáloghitel-nyújtás tekintetében a letelepedés szabadságáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított bizottsági javaslatra (COM(1987)0255),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6‑0370/2006),

A. mivel a jelzáloghitel-piac folyamatosan nő, és mivel a jelzáloghitel létfontosságú szerepet tölt be az EU gazdasági és társadalmi szerkezetében,

B.  mivel az Európai Unió egyes országai az ingatlanpiacon példátlan növekedést tapasztaltak, amellyel sikerült az építőipart anticiklikus ágazattá tenni, és ez a 2000-2005 közötti időszakban Európában tapasztalt gazdasági recesszió során a növekedés és foglalkoztatás egyik kulcstényezője volt,

C. mivel a történelmien alacsony kamatlábak a jelzáloghitel-felvételek jelentős növekedését eredményezték, különösen azokban az országokban, amelyekben ezek alapja a gazdasági növekedés által keltett bizalom volt,

D. mivel a jelzáloghitelek szabályozása során kiemelkedő szerepet kell kapnia az európai fogyasztók védelmének, hiszen a jelzáloghitel az EU legtöbb polgára számára az életszínvonalára és pénzügyi stabilitására nézve hosszú távú következményekkel járó, élete legnagyobb pénzügyi elkötelezettségét jelenti,

E.  mivel az elérhető jelzáloghitel-termékekre vonatkozó legfontosabb jellemzők megnövelt átláthatósága nemcsak a piac hatékonyságát növeli, hanem a más tagországokban jelzáloghitelt kereső uniós kölcsönfelvevők bizalmát is, lehetővé téve számukra a tájékozott módon való döntéshozatalt,

F.  mivel a fogyasztóknak hozzá kell férniük a lehető legteljesebb és legegyszerűbb információkhoz, amelyeknek minden esetben előre megszabott formában rendelkezésre kell állniuk, és amelyeknek alkalmasaknak kell lenniük a különböző tagállamokban való összehasonlító tanulmányozásra annak érdekében, hogy a fogyasztók hatékonyabban gyakorolhassák a választás szabadságát, amikor a jelzáloghitelt határokon átnyúlóan veszik fel,

G. mivel a szélesebb termék- és szolgáltatásválasztékra, szélesebb körű elérhetőségre és az integrált finanszírozási piac megteremtésére irányuló intézkedések célja a piac hatékonyságának, méretgazdaságosságának és diverzifikációjának növelése, valamint a hitelköltségek csökkentése, és ezeken keresztül az európai gazdaság fellendítése,

H. mivel a jelzálogalapú hitelezési tevékenység terén a verseny fellendítéséhez és az egységes európai jelzálogpiac megteremtéséhez kulcsfontosságú hozzájárulás a jelzáloghitel-szolgáltatók számára a határon átnyúló hitelezés esetére az ügyfél-hitelminősítő adatbázisokhoz való hozzáférés megteremtése,

I.   mivel az integrált jelzáloghitel-piac egyszerűsíteni fogja a munkavállalók mobilitását,

J.   mivel meglepő módon a jelzáloghiteleket folyósító intézetek illetve fogyasztóvédelmi szervezetek – az adott nemzeti piacokon való fizikai jelenléten túl – nem gyakorolnak különösebb nyomást annak érdekében, hogy a határokon átívelő hitelfelvétel lehetségessé váljon,

K. mivel jelentős piaci korlátok akadályozzák a határokon átnyúló jelzáloghitelezést, amely az EU jelzáloghitel-piacának kevesebb mint 1%-át teszi ki,

L.  mivel számos jelentős kérdés vonatkozásában a Közösség semmilyen, illetve nagyon korlátozott hatáskörrel bír, és mivel tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét,

M. mivel a jelzáloghitel-brókerek fontos szerepet játszhatnak hazai piacokon és más tagállamok piacain szerzett jelzáloghitel-termékekkel kapcsolatos szakértelmükre támaszkodva, támogatva a határokon átnyúló tevékenységet és összekötőként működve a fogyasztók és mind a külföldi, mind a helyi pénzügyi intézmények között;

N. mivel a termékskálák és a termék fajtái, a forgalmazási struktúrák, a hitelek futamideje és a finanszírozási mechanizmusok között a különböző jogi, adóügyi, szabályozási és fogyasztóvédelmi feltételek miatt igen nagyok az eltérések az egyes tagállamok között,

O. mivel a jelzáloghitel-piacot nagyfokú összetettség jellemzi, mivel a jogrendszerek és a finanszírozási módok, valamint az ingatlan-nyilvántartás és a telekkönyvi rendszer, a dologi jog, a hitelszerződési jog, az értékelési kérdések, a kényszerárverési jog, az újrafinanszírozási piacok stb. nemzeti szinten nagyon eltérőek, ugyanakkor a különféle területek között belső kapcsolat áll fenn,

P.  mivel még mindig léteznek egyes, esetenként még EU-jogszabályokkal is ütköző, megkülönböztető jellegű adózási akadályok, amelyek hátráltatják az egységes jelzáloghitel-piac létrejöttét,

Q. mivel közvetlen összefüggés van a jelzáloghitel-piac, a makrogazdasági politika és különösen a monetáris politika irányvonala között,

R.  mivel a jelzáloghitel-piac volatilitása hatással lehet a lakáspiacra és a gazdasági kilátásokra, és így rendszerszerű kockázatot okozhat,

S.  mivel annak érdekében, hogy az EU jelzáloghitel-piacát hatékonyabbá és versenyképesebbé tegyük, ajánlatos lehet elsőként a Bizottság 2001. március 1-jei, a fogyasztóknak a lakáskölcsönt nyújtók által adandó szerződés előtti tájékoztatásra vonatkozó ajánlásának[6] (lakáskölcsönökre vonatkozó magatartási kódex) megvalósítását és hatékonyságát, valamint az európai szabványosított információs lapok (ESIS) használatát megvizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók átlátható és összehasonlítható tájékoztatást kaphassanak a lakáskölcsönökről,

T.  mivel úgy tűnik, hogy a fent említett magatartási kódex változó sikerrel került megvalósításra a tagállamokban, és továbbra sem oldotta meg a közös jogi keret hiányának problémáját;

Bevezetés

1.  felismeri, hogy további, jól összpontosított integráció révén az EU jelzáloghitel-piaca a fogyasztók javát szolgálhatja;

2.  úgy véli, hogy az európai jelzáloghitel-piacot érintő bármilyen uniós szintű kezdeményezésnek mindenekelőtt az állampolgárok mint jelzáloghitel-felvevők érdekeit kell szolgálnia, és a jelzáloghitel-piacnak a potenciális ügyfelek szélesebb rétegei számára kellene hozzáférhetőnek lennie, beleértve a rossz vagy hiányos hitelminősítésű ügyfeleket, a határozott idejű szerződéssel dolgozó munkavállalókat, és az első alkalommal ingatlant vásárló ügyfeleket;

3.  üdvözli a Bizottság széles körű konzultációs kezdeményezését, és ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyes javaslatot részletes gazdasági és társadalmi hatáselemzés előzzön meg;

4.  üdvözli a Bizottság jelenlegi, a jobb szabályozási követelményeknek való megfelelésre irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti azonban a Bizottságot, hogy az elért végeredménynek kiterjedt konzultációs folyamat eredményének kell lennie;

5.  rámutat az egységes uniós lakossági jelzáloghitel-piac kialakításának a zöld könyvben kifejtett számos akadályára, és sürgeti a Bizottságot, hogy összpontosítson a lehető legelőnyösebb helyzetet kialakító, és lehetőség szerint a piac diktálta kezdeményezéseket támogató célzott intézkedésekre;

6.  figyelmezteti a Bizottságot, hogy a termékekre irányuló harmonizációs kísérletek jogi összeférhetetlenségekhez vezethetnek, és ezáltal negatív hatást gyakorolhatnak az ágazatra;

7.  ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós kezdeményezések ne hátráltassák a piaci versenyt és az innovációt, különösen a termékek, a kiegészítő szolgáltatások és a finanszírozási technikák tekintetében;

Magatartási kódex, szerződéskötés előtti információ

8.  felszólít azon szerződéskötés előtti információkat szabályozó rendelkezések harmonizációja irányába történő elmozdulásra, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kölcsönt felvevő személy tájékozott döntést hozhasson a jelzáloghitel-szerződésről;

9.  kitart amellett, hogy az ilyesfajta szerződés előtti információknak pontosaknak és érthetőeknek kell lenniük, valamint hogy a lehető legátfogóbb és legteljesebb képet kell nyújtania a fogyasztónak a jelzáloghitel-szerződés alapjául szolgáló fellelhető információkon keresztül; hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha a kölcsönt nyújtó egy másik tagállamban ajánl hitelt, az ilyesfajta információt a lehető leghamarabb a kölcsönt felvevő tudomására kell hozni a kölcsönt felvevő lakhelye szerinti elismert hivatalos nyelveken;

10. a magatartási kódexet és az európai szabványosított információs lapokat (ESIS) fontosnak ítéli, mégsem tartja elegendő eszköznek a különböző tagállamokba költöző és ott valószínűleg tulajdont szerezni kívánó polgárok gazdasági érdekeinek védelmére; arra bátorítja a Bizottságot, hogy fontolja meg az önkéntes magatartási kódex kötelezővé tételét;

Finanszírozás

11. úgy véli, hogy az egységes, nyílt és kompatibilis finanszírozási piac kialakítása elsőrendű fontosságú, hiszen ez majd nagyobb hatékonyságot eredményez, lehetővé teszi a hitelkockázat nemzetközi diverzifikálását, valamint a lehető legjobb finanszírozási feltételeket, tőkekihelyezést és alacsony hitelköltségeket eredményez; elismeri a területen a piacvezérelt kezdeményezések integrálásának fontosságát és potenciálját;

12. rámutat arra, hogy a jelzáloghitelek egységes másodlagos piacának létrehozása nem érhető el a szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályok fokozatos konvergenciája nélkül;

13. üdvözli a jelzáloghitel-finanszírozási szakértő csoport felállítását, és kéri, hogy készítsenek mélyreható elemzést a jelzáloghitel-felvételre vonatkozó szabályozási és jogi gyakorlatok közötti országonkénti különbségekről;

14. úgy véli, hogy a tőkekövetelmény irányelvben a fedezett kötvényekre és a jelzálog-fedezetű értékpapírokra vonatkozó rendelkezések fontos finanszírozási formákra adnak lehetőséget;

15. rámutat, hogy egy sor, jellegzetességeik szerinti hitelminősítésekkel ellátott szabványosított európai jelzáloghitel-csomagot lehetne bevezetni tőkepiaci kereskedésre, ami fellendítené a másodlagos értékpapírosított jelzálogpiacot;

16. felhívja a Bizottságot annak figyelembevételére, hogy növekszik az iszlám jognak megfelelő jelzáloghitelek piaca, és annak biztosítására, hogy a jogi szabályozás ne zárja ki e piac előírásait;

17. felismeri a jelzálog-biztosítás fontos szerepét a hitelfolyósítók kockázati kitettségének csökkentésében és a hitelfelvevők szélesebb körének kiszolgálásában;

Lakossági üzletág

18. felhívja a Bizottságot, hogy derítsen fényt a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságának a hitelezőket érintő korlátaira a tagállamokban, valamint arra is, hogy az „általános javak” záradékot a határokon átnyúló tevékenységek visszafogására használják-e;

19. támogatja a határokon átnyúló, a pénzügyi szolgáltatások terén megvalósuló vállalategyesülések és felvásárlások megkönnyítésére irányuló bizottsági erőfeszítéseket, ugyanakkor azt is biztosítva, hogy a szolgáltatóhálózatok figyelembe vegyék a regionális és a kisebb piacokon uralkodó helyzetet; arra is felhívja a figyelmet, hogy a határokon átnyúló vállalategyesülések és felvásárlások önmagukban nem tudják előmozdítani a piaci integrációt;

20. úgy véli, hogy a jelzáloghitel-piac megnyitása a hitelintézeteken kívül más, ugyanolyan szabályozás alá eső intézetek felé a piaci verseny és a termékskála bővülését eredményezné;

21. elismeri, hogy a hitelközvetítők, például a jelzáloghitel-brókerek, jótékony szerepet játszhatnak abban, hogy a fogyasztók versenyképes jelzáloghitelhez juthassanak hazai és nem hazai hitelezőktől, és sürgeti a Bizottságot, hogy vitassa meg a közvetítőkre vonatkozó megfelelő szabályozási rendszer kialakítását, valamint készítsen erről javaslatot;

22. felhívja a Bizottságot, hogy derítsen fényt a határokon átnyúló hitelfolyósításokat akadályozó tényezőkre, és folytasson további elemzéseket az Euromortgage-ban mint fedezeti eszközben rejlő lehetőségeket illetően, beleértve a másodlagos garanciaeszközöket is;

23. felhívja a Bizottságot, hogy derítsen fényt a határokon átnyúló hitelfolyósításokat akadályozó tényezőkre, és határozza meg a jelzáloghitelek hordozhatóságát lehetővé tevő intézkedéseket;

24. úgy ítéli meg, hogy az erre irányuló javaslatokat szükség esetén a jogi hatásokra is kiterjedő hatástanulmányoknak kell kísérniük, részletesen tanulmányozva az összehasonlító jogot, valamint a gazdasági és társadalmi vonatkozásokat, a Versenyképességi Tanács által 2006. május 29-én jóváhagyott hatásértékelési útmutatóban javasolt megközelítésnek megfelelően;

25. felhívja a Bizottságot a nyilvánosságot és a harmadik személyeket érintő joghatások vonatkozásában teljes garanciával ellátott újraterhelhető jelzáloghitelek valamint életjáradékkal kombinált jelzáloghitelek mechanizmusainak ösztönzésére;

26. úgy véli, hogy a hitelezők inkább mennek olyan piacra, ahol a nemzeti szabályozás lehetővé teszi részükre, hogy költségarányos áron kínálják az előtörlesztési lehetőséget, illetve hogy a piaci feltételeknek és kockázatoknak megfelelő kamatlábon folyósítsák a hitelt; az ilyen tényezőket korlátozó megszorítások minden bizonnyal visszafogják a piaci fejlődést a finanszírozás, az új termékek és a magasabb kockázatot jelentő hitelfelvevőknek történő hitelezés tekintetében;

27. úgy véli, hogy az éves teljes hiteldíjmutató tartamát és számítását meghatározó EU normának csak a hitelező által viselt költség kimutatását kellene előírnia, és biztosítania kellene a más tagállamokban azonos lejárati időre kínált termékekkel való összehasonlíthatóságot; azonban úgy véli, hogy, amennyiben az információ a nyilvánosság számára hozzáférhető, a hitelfelvevőket előzetesen tájékoztatni kell minden más járulékos költségről is, úgymint a közjegyzői és az ingatlanbejegyzési díjakról, valamint a bírósági eljárások és az értékbecslések költségeiről; úgy véli, hogy amennyiben ez az információ a nyilvánosság számára nem hozzáférhető, becsült értéket kell erről közölni;

28. kitart amellett, hogy a hitelfolyósítónak képesnek kell lennie arra, hogy az ügyfeleket ellássa minden egyéb, a tranzakciókkal és a hitelt felvevő számára felmerülő jogi kötelezettséggel kapcsolatos információval (ügyvédi/jegyzői költségek, ingatlanbejegyzési, adminisztrációs vagy kezelési költségek, és így tovább);

29. úgy gondolja, hogy az éves teljes hiteldíjmutatóra vonatkozó pontos információn kívül a hitelfolyósítónak részletes tájékoztatást kell nyújtania minden egyéb olyan díjról vagy költségről, amely tevékenységéből következően valószínűleg felmerül, például a kérelem vizsgálatakor felmerülő költségek, kötelezettségvállalási díj, teljes vagy részbeni előtörlesztés díjai stb.;

30. felismeri az internetben mint jelzáloghitel-értékesítési lehetőségben rejlő potenciált, és javasolja, hogy a Bizottság tanulmányozza ezt a kérdést;

Jogi, adó jellegű és működési akadályok

31. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a páneurópai jelzáloghitel-finanszírozási piac fejlődését akadályozó jogi és szabályozási tényezőket;

32. felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg jövőbeli javaslatainak hatályát és korlátozza azt a jelzáloghitel-szerződésekre és azok garanciáira (az ingatlanok rögzített terheire), hogy elkerülje az átfedéseket a (COM(2005)0483) javaslattal;

33. felhívja a Bizottságot, hogy figyelembe véve a különféle jogi hagyományokat és a biztosítékok különböző modelljeit, tegye meg a másodlagos jelzáloghitel-piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedéseket, jogi keretet teremtve a portfolió-ügyletek hatékony működésének megvalósítására, különösen azt pontosítva, hogy az újrafinanszírozásra rendelkezésre álló jogi eszközök mi mindent nem tesznek lehetővé a kitűzött célok elérése érdekében;

34. egyetért a jelzáloghitel-fórum csoport véleményével, hogy a jelzáloghitel-szerződésekre vonatkozó szabályokat – amelyekre a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló születendő rendelet (Róma I.) (2005/0261(COD)) fog vonatkozni – nem kell összehangolni a jelzálogszerződésekre vonatkozó jogszabályokkal, és hogy ez utóbbiak esetében a lex rei sitae-t kell alkalmazni;

35. osztja a Bizottság azon álláspontját, hogy a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980-as Római Egyezmény átdolgozásakor foglalkozni kell a jelzáloghitel esetében alkalmazandó jog kérdésével;

36. hangsúlyozza az átfogó és megbízható ügyfélhitel-adatbázisok létrehozásának fontosságát, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az egységes formátumú rendszerek kidolgozásának folyamatát a tagállamokban;

37. sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő az ügyfélhitel-adatbázisokhoz való határokon átnyúló, nem diszkriminatív hozzáférést, ami serkentené a hitelezőket arra, hogy új piacokra lépjenek be;

38. felismeri, hogy – a magánélet védelméhez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett – a pozitív és negatív hitelminősítéshez való hozzáférés kívánatos lenne;

39. üdvözli a végrehajtási árverezést szabályozó jog tökéletesítésére és harmonizációjára irányuló törekvéseket;

40. támogatja a végrehajtási árverezések kifutási idejére és költségére vonatkozó eredménytáblázatok készítésére vonatkozó bizottsági javaslatot;

41. javasolja, hogy az értékbecslők szakmai testületei fogadjanak el magas színvonalú és összehasonlítható közös EU-s ingatlanbecslési normákat;

42. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hitelezők könnyen hozzáférhessenek a jelzálog-fedezetekre és a tulajdonjogokra vonatkozó teljes és pontos információkhoz;

43. támogatja a telekkönyvi nyilvántartásokhoz való hozzáférést, amennyiben a jogi előírásoknak ez nem mond ellent, támogat minden, az e nyilvántartások információtartalmának nemzeti intézkedések által történő harmonizációjára irányuló törekvést, és támogatja a jelenlegi Európai Földhivatali Információs Szolgáltatás (EULIS) kibővítését;

44. támogatja a hátrányos megkülönböztetéshez vezető adóügyi akadályok – úgymint eltérő adóügyi elbánás a helyi és a külföldi hitelezőkkel szemben, illetékek –megszüntetésére irányuló kezdeményezést;

45. sürgeti, hogy a határokon átnyúló jelzáloghitelek tekintetében a Bizottság vegye fontolóra a jelzáloghitel-kamatok adóleírhatósága EU-tagállamonként eltérő gyakorlatának összehangolását;

Rendszerbeli, makrogazdasági és prudenciális kérdések

46. sürgeti a Bizottságot és az EKB-t, hogy kövessék nyomon és elemezzék a növekvő mértékű jelzálogtartozásból és a tőkepiaci finanszírozású jelzáloghitelekből adódó esetleges kockázatokat;

Következtetés

47. arra a következtetésre jut, hogy az EU-s jelzáloghitel-piac további, alapos megfontoláson alapuló integrációja valódi előnyökkel járhat a fogyasztók és a gazdaság számára is;

* *

*

48. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az EKB-nak és a tagállamok kormányainak.

  • [1]  HL L 386., 1989.12.30., 1. o.
  • [2]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé
  • [3]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé
  • [4]  HL L 271., 2002.10.9., 16. o.
  • [5]  HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
  • [6]  HL L 69, 2001.3.10., 25. o.

INDOKOLÁS

jelzáloghitel-piacok

A 2004 végén kintlévő jelzáloghitelek 4,7 trillió euróra rúgtak, ami az EU GDP-je 45%-ának felel meg[1]. Az elmúlt 5 évben 8,5 %-os volt a jelzáloghitelezés átlagos éves növekedése. Ez felfutó ingatlanpiacot finanszírozott és néhány országban tőkét szabadított fel, például a nyugellátásban jelentkező hiányok finanszírozására. A jelzálog-finanszírozás azon ágazatok egyike, amely a várakozások szerint a leginkább fog növekedni az elkövetkező 15 évben.

az integráció melletti érvek

Az EU jelzálogpiacai nagyobb integrációjának számos potenciális előnye között a jelzáloghitelezők és finanszírozók méretgazdaságosságot és diverzifikációs lehetőségeket valósítanának meg. Ez javítaná a versenyt, hatékonyságot és a fogyasztók választási szabadságát, illetve csökkentené a költségeket. Több lehetőséget kell biztosítani azoknak az embereknek, akik jelenleg nem képesek az ingatlanpiacra lépni. Egy integráltabb uniós jelzálogpiac segíthet a munkaerő-mobilitáson és a nyugdíjfinanszírozáson.

Egy otthon sok ember számára a legjelentősebb életre szóló beruházás és az ezzel kapcsolatos jelzálog gyakran a legnagyobb pénzügyi kötelezettségük. A jelzálogtartozás a háztartási kiadásokon keresztül hatással van a fogyasztói keresletre és a gazdaságra általában. Ezért a nagyobb integráció érinthetné az uniós gazdaságot összességében, valamint az ingatlankiadások és az egyéb fogyasztási, illetve beruházási döntések közötti egyensúlyt. A tőkehatékonyság javítása és a hitelkockázat csökkentése révén összefüggés van a lisszaboni napirend gazdasági és szociális célkitűzései között.

Az integráció hiánya

A zöld könyv kimondja, hogy az uniós jelzáloghitel piacok esetében az integráció alacsony és kiemeli a határokon átnyúló hitelezés hiányát, valamint az országok szerint a termékskálában fellelhető változást. A korábbi kísérletek megkönnyítették a bankok számára, hogy a határokon átnyúlóan működjenek (például a fióktelepek létrehozása esetén), a kiskereskedelmi piac azonban korlátozott. A pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési terv elsődlegesen a nagykereskedelmi piacokra koncentrált eddig.

Jelentős különbségek vannak a tagállamok között, ami tükrözi a különböző társadalmi, kulturális, jogi és pénzügyi körülményeket. A tulajdonos-bérlő arány általában magasabb Dél- és Kelet-Európában[2]. A jelzálogfelvétel az új tagállamokban viszonylag alacsony, noha úgy tűnik, hogy dinamikus ingatlanpiac van fejlődőfélben. A kintlévő GDP-arányos jelzálogtartozás (EU-25-ök) a holland 111%-tól a szlovén GDP 2,3%-áig terjed[3].

A londoni közgazdasági tanulmány kiemelte azt a problémát, amely a jelzálogok, vagy otthon-hitelek valamennyi tagállam számára kielégítő módon történő meghatározásával kapcsolatos. Egyes országok a jelzálogot ingatlannal biztosított hitelként határozzák meg, míg mások személyi kezességet használnak az ingatlanvásárlásokhoz felvett hitelek biztosítékaként.

A termékskála, a disztribúciós struktúrák, a hitelidőtartamok és a finanszírozási mechanizmusok eltérnek egymástól. Az összeegyeztethetetlen pénzügyi feltételek, valamint további szabályozási és prudenciális követelmények a nemzeti szabályozók részéről bonyolulttá és költségessé teszik az új piacra lépést. Emellett a nemzeti ingatlanpiacok kifejezett társadalmi és kulturális eltérésekkel fejlődtek.

Finanszírozás

Jelenleg nem létezik pán-európai finanszírozási piac, amely töredezett a jogi, adójellegű és szabályozási akadályok miatt. A jelzálogot többnyire a háztartások megtakarításai révén finanszírozzák. Kevesebb, mint 40%-ot finanszíroznak tőkepiacokon keresztül, noha ez az érték az utóbbi időben gyorsan nőtt[4]. Svédország és Németország jelentős jelzálogkötvény piacokkal rendelkezik, Dániában pedig a jelzálogintézmények jelzálogkötvényeket bocsátanak ki a jelzáloghitelek teljes értékéig. A jelzáloggal fedezett biztosítékok piaca a legerősebb Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Írországban és Belgiumban, egyes országokban viszont nem létezik[5].

Az FSAP jó alapot biztosított egy dinamikusabb és versenyképesebb európai pénzügyi szolgáltatóiparhoz, a beruházó-védelemről és átláthatóságról szóló fejlettebb és aktuálisabb szabályok révén. Az euró-zóna olyan valutazónát jelent, ahol az átváltási kockázat ki van küszöbölve a hitelfelvevők és hitelnyújtók számára és a tőkepiacok gyorsan lényegessé, rugalmassá és likviddé váltak.

A Zöld Könyv

A zöld könyv a további integráció lehetséges előnyeit vizsgálja és a Fórumcsoport jelentése által kiemelt négy fő területre koncentrál: fogyasztóvédelem, jogi kérdések (beleértve az adózást), biztosítékok és finanszírozás.

A Bizottság szándékában áll, hogy 2007 elején egy fehér könyvet jelentessen meg, amely meghatározza a konzultáció során tett megállapításokat, illetve minden javasolt kezdeményezést. Minden javaslat a versenyképesség és a piaci hatékonyság növelését célozza. Nem részesíti előnyben adott finanszírozási rendszereket, termékeket, vagy intézményeket.

Az előadó véleménye

A Bizottság február 22-i workshopjából egyértelmű volt, hogy sem az ipari, sem a fogyasztói csoportok részéről nem mutatkozik erős elkötelezettség arra, hogy a jelzáloghitelek nyújtása terén jobban érvényesüljön a határokon átnyúló jelleg. A hitelfelvevők nem valószínű, hogy külföldön vásárolnának vagy, hogy egy külföldi székhelyű hitelnyújtótól vennének fel jelzáloghitelt, kivéve, ha azok termékeit a hazájuk már megszokott biztosítékai keretében, illetve ennek függvényében kínálják. A hitelnyújtók kevés érdeklődést mutatnak a határokon átnyúló hitelezés terén, miközben a helyi piac ismeretének fontosságát hangsúlyozzák.

Nem örvend népszerűségnek továbbá egy egységes harmonizáló irányelv ötlete sem. A helyi kultúra és a hagyományok segítettek a nemzeti piacokon rendelkezésre álló terméktípusok alakításában, a fogyasztók pedig nem valószínű, hogy a piac átfogó átértékelését szeretnék, és természetesen nem szeretnék azt, hogy csökkenjen a választási lehetőség, illetve a fogyasztóvédelmi szabványok, amelyet a harmonizáció kiválthat. Az ipari perspektívákból nézve egy teljes harmonizáció drága lenne, különösen az olyan területeken, mint a fogyasztói tájékoztatás és tanácsadás. A téren is nagy az ellenállás, hogy az integrációt a több mozgástér nélküli kölcsönös elismerésre építsék. 20 évvel ezelőtt a Bizottság jogszabályi javaslata, amelynek célja az volt, hogy szabadpiacot valósítson meg a kölcsönös elismerésen alapuló jelzáloghitelekre, nem került elfogadásra amiatt, hogy a Tanácsban nem volt erről egyetértés.

A londoni gazdasági kérdőív[6] megállapította, hogy a hitelnyújtók mégis érdeklődnek aziránt, hogy külföldi piacokra terjeszkedjenek azáltal, hogy brókereket vesznek igénybe, illetve leányvállalatokat, vagy fióktelepeket létesítenek. A technikai akadályok azonban elriasztják a hitelnyújtókat attól, hogy még akár ilyen módon is kiaknázzák az egységes piacot.

Minden uniós intézkedésnek a köz javát kell szolgálnia, vagy közvetlenül hitelfelvevők, vagy pedig egy fejlettebb gazdaság révén. Arra kellene törekednünk, hogy olyan körülményeket hozzunk létre, amelyek nagyobb versenyt ösztönöznek a különböző tagállamokban alapított hitelnyújtók között annak érdekében, hogy kifejlődhessen egy európai jelzáloghitel-piac versenyképes árakon és széles termékskálával. Ügyelnünk kell arra, hogy ne járjunk el úgy, ami káros lehet ezen felfutó ágazatra. Csak akkor kell a jogalkotási intézkedést előnyben részesítenünk, hogy ha a valós fejlődésnek nagy az esélye, és ahol az előnyök meghaladják a költségeket. Ezért további hatásvizsgálatokat kell végezni a jövőben javasolt mindenféle intézkedésről.

Az előadó a más uniós országok piacaira belépő hitelnyújtók előtt fennálló adott akadályok megszüntetésére irányuló, célzott intézkedéseket részesítene előnyben. Ha lehetséges, az önszabályozás a jogalkotás és az ipar számára is kívánatosabb lenne, a fogyasztói csoportokat pedig minden kezdeményezésbe maradéktalanul be kell vonni.

Finanszírozás

A másodlagos jelzálogbiztosíték-piacnak uniós szinten prioritással rendelkező intézkedésnek kell lennie. Az egységes piac finanszírozás terén történő megvalósítása gyors és jelentős eredményekkel járna, és úgy tűnik, hogy széles körben támogatást élvez. Nagy növekedési potenciál van a tőkepiacok által történő finanszírozás terén, különösen egyes tagállamokban. A nagyobb volumen, a likviditás, a termékskála és a kifinomultság olcsóbb jelzáloghitelt eredményezne, valamint rugalmasabb és sokrétűbb termékeket.

A jelzálog-finanszírozási szakértői csoport már megkezdte a munkát és a várakozások szerint 2006. novemberében terjeszti elő következtetéseit. Ezen feladatok egyikének annak meghatározása kell, hogy legyen, hogy a nemzeti rendelkezések milyen mértékben akadályozzák egy pán-uniós finanszírozási piac kialakulását. A fedezett kötvények és jelzáloggal fedezett biztosítékok terén az utóbbi években bekövetkezett növekedés azt mutatja, hogy a piac már ebben az irányban mozog. Az uniós szintű intézkedés azonban a tőkepiacok kiterjedtebb használatát idézhetné elő. Az előadó azt javasolja, hogy a szakértői csoport vizsgálja meg, hogyan fejlesszék ki az ismert jellemvonásokkal rendelkező vegyes európai jelzálog szabványosított csomagját, amelyekkel a tőkepiacon kereskedhetnének, s amelyek hitelminősítése aztán elvégezhető.

Kiskereskedelem

Jelenleg egyes tagállamokban csak a "bankok" vehetnek fel hitelt a tőkepiacokon és/vagy kínálhatnak jelzálog termékeket. Az előadó úgy véli, hogy a rendszereket liberalizálni kell annak lehetővé tétele érdekében, hogy a letétet nem követelő intézmények piacra léphessenek. Az Egyesült Királyságban pozitív hatásuk volt a verseny és a piac teljességének szintjére. Miközben a prudenciális aggodalmakat szükséges figyelembe venni, minden szabálynak arányosnak és diszkriminációmentesnek kell lennie.

Az „euró-jelzálog” azt a lehetőséget kínálja, hogy gyengíti a jelzálog-biztosíték és a jelzálog-szerződés közötti kapcsolatot. Ezt még egy olyan opcionális pán-európai eszközzé is ki lehetne fejleszteni, amely a határokon átnyúló hitelnyújtás megkönnyítését és a többszörös tulajdonok fedezését szolgálja. Megvalósíthatóságát ezért mélyebben kell megvizsgálni.

Az előtörlesztési feltételek és költségek országról-országra változnak. Azon szabályok, amelyek korlátozzák a hitelnyújtó és hitelfelvevő előtörlesztésre vonatkozó feltételekkel és díjakkal kapcsolatos egyetértési szabadságát, korlátozhatják a versenyt és megakadályozhatják egy pán-európai finanszírozási piac kifejlődését. A kamatokat és a különböző díjakat érintő felső értékek is korlátozhatnák az új termékek fejlődését, vagy a magasabb kockázatot jelentő hiteligénylőknek történő hitelnyújtást.

A hitelfelvevőknek tudatában kell lenniük a valóságos költségeknek és feltételeknek azért, hogy össze tudják hasonlítani a termékeket. A fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002/65/EK irányelv megköveteli, hogy a beszállító a fogyasztó tudomására hozza a teljes árat, illetve, hogy tájékoztassa minden olyan járulékos költségről, amelyet nem a beszállítón keresztül kell fizetni. A jelzálogokra vonatkozó uniós szabvány APRC-ről (THM-ről) szóló megállapodásnak prioritást kell élveznie.

Az internetes bankolás gyorsan fejlődik. A jelzálog terén játszott szerepe eddig korlátozott volt, de ez valószínűleg fel fog gyorsulni. Ezért tudatában kell lennünk minden olyan jogi akadálynak, amely megakadályozhatja a jövőbeli fejlődést. Az e-kereskedelem irányelv például megköveteli a nemzeti hatóságoktól, hogy biztosítsák, hogy az elektronikus úton kötött szerződések jogilag hatályosak, azonban kizárja az olyan szerződéseket, amelyek ingatlanokkal kapcsolatban keletkeztetnek, illetve ruháznak át jogokat.

Jogi, adó jellegű és működési akadályok

Nagyobb egyértelműségre van szükség a hitelszerződésre és a jelzálogszerződésre alkalmazandó jog kapcsán. A jelzálogszerződés esetében a lex rei sitae elv érvényesül.

A hitelnyújtók nagyobb valószínűsséggel lépnek piacra, ha hozzáférnek az ügyfelek adataihoz, illetve jobban hozzáférnek a jelzálog-biztosítékhoz és a tulajdonosi jogokhoz, illetve ezekről egyértelműbb információkkal rendelkeznek. Fel kell gyorsítani mind a pozitív, mind a negatív ügyfélhitel-adatokhoz való diszkriminációmentes hozzáférést a magánszféra indokolható védelmének függvényében.

A kényszerértékesítések terén bekövetkezett késedelem problémákhoz vezethet a hitelnyújtók számára és ezért rendkívül fontos a rövidebb és kevésbé költséges kényszerértékesítések ösztönzése. Üdvözlésre méltó lehet, ha egy úgynevezett eredményjelzőtábla-rendszert vezetnek be.

A hitelnyújtók számára alapvetően fontos, hogy következetes szabvány szerint készüljenek jó minőségű ingatlanbecslések. Ezért optimális megoldás lenne közös értékbecslési szabványok kialakítása. Az adott szakmai testületeket fel kellene hívni arra, hogy unió-szerte fejlesszék ki őket.

Meg kell határozni és kezelni kell a jelzálogok határokon átnyúló nyújtását érintő adójogi akadályokat. Az eltérések között a legfontosabb a jelzálogkamatok adóköteles jövedelemből való levonhatósága. Ha nem lehet megállapodásra jutni ebben az alapvető kérdésben, akkor legalább az adókedvezményt kellene kiterjeszteni azon jelzálogkamatra, amelyet más tagállamokban lévő hitelnyújtóknak az elsődleges tagállamban elhelyezkedő ingatlanra fizetnek.

Rendszerbeli, makrogazdasági és prudenciális kérdések

A jelzálog-finanszírozás jelenlegi volumene, nem beszélve annak potenciális volumenéről, jelentős tényezővé emeli az unió gazdasági és társadalmi szövetében. Egyértelmű, hogy az illetékes hatóságoknak (pl. az EKB, a Bizottság, a tagállamok kormányai és szabályozói) figyelemmel kell kísérniük azokat a fejleményeket, amelyek pénzügyi és szociális jellegű szisztematikus nehézségekhez vezethetnek. Minden ilyen áttekintésnek elsődlegesen egy hatékony piacra kellene irányulnia a megkövetelt egyensúly fenntartása érdekében. A bürokratikus és jogalkotói beavatkozást a szükséges minimumra kell korlátozni.

  • [1]  Európai Jelzálogszövetség sajtóközleménye 05/10/12.
  • [2]  Uo.
  • [3]  Európai Jelzálogszövetség sajtóközleménye 05/10/12.
  • [4]  A jelzáloghotel Fórumcsoport jelentése 2004.
  • [5]  London gazdasági tanulmány, 2005. augusztus.
  • [6]  Uo.

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (6.10.2006)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a „Jelzáloghitel az EU-ban” című Zöld Könyvről
(2006/2102(INI))

A vélemény előadója (*): Manuel Medina Ortega

(*)       A bizottságok közötti megerősített együttműködés – az eljárási szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.       mivel a Bizottság „Jelzáloghitel az EU-ban” című zöld könyve (COM(2005)327)) az európai jelzáloghitel-piacok további integrációjára irányuló közösségi jogalkotás érdekében vizsgálja az ügyet a növekedés, a foglalkoztatás és az EU versenyképességének további megerősítése céljából;

B.        mivel az integráltabb jelzáloghitel-piac lehetővé tenné a méretgazdaságosság hasznosabb céllal való alkalmazását, a költségek csökkentését és így végső soron azt, hogy a fogyasztók javára szolgáljon, valamint lendületet adna az európai gazdaság fejlődésének, ami további lépést jelentene a lisszaboni célkitűzések elérésében;

C.       mivel egy nyílt, hatékony és integrált jelzáloghitel-piac a munkavállalóknak és polgároknak a belső piacon való növekvő mobilitására válaszol;

D.       mivel az európai fogyasztók védelmének bármely, jelzáloghitelről szóló jogalkotási tevékenység kiemelkedő fontosságú részének kell lennie, amely az EU legtöbb polgára számára a legnagyobb pénzügyi elkötelezettséget jelenti élete során, hosszú távú következményekkel életszínvonalukra és pénzügyi stabilitásukra nézve;

E.        mivel az elérhető jelzáloghitel-termékekre vonatkozó legfontosabb jellemzők megnövelt átláthatósága nem csak a piac hatékonyságát növeli, hanem a más tagországokban jelzáloghitelt kereső uniós kölcsönfelvevők bizalmát is, lehetővé tévén számukra a tájékozott módon való döntéshozatalt;

F.        mivel a fogyasztóknak hozzá kell férniük a lehető legteljesebb és legegyszerűbb információkhoz, amelyek minden egyes külön esetben rendelkezésre állnak és amelyek alkalmasak a különböző tagállamokban való összehasonlító tanulmányozásra, hogy hatékonyabban gyakorolhassák a választás szabadságát, amikor a jelzáloghitelt határokon átnyúlóan veszik fel,

G.       mivel a tagállamok jogrendszerei és üzleti kultúrája között még mindig jelentős különbségek vannak, különösen az olyan területeket szabályozó rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyekre az EU jogszabályai nem terjednek ki, pl. végrehajtási eljárások, földnyilvántartások, szerződési feltételek és így tovább;

H.       mivel ezidáig jelentős piaci korlátok akadályozták a határokon átnyúló jelzáloghitel-ajánlatokat, amelyek eleddig az EU jelzáloghitel-piacának csupán alig 1%-át tették ki;

I.        mivel a jelzáloghitel-brókerek fontos szerepet játszhatnak hazai piacokon és más tagállamok piacain szerzett jelzáloghitel-termékekkel kapcsolatos szakértelmükből merítve, támogatva a határokon átnyúló tevékenységet és hídként működve a fogyasztók és mind a külföldi, mind a helyi pénzügyi intézmények között;

J.         mivel, annak érdekében, hogy az EU jelzáloghitel-piacát hatékonyabbá és versenyképesebbé tegyük, ajánlatos lehet elsőként a Bizottság 2001. március 1-jei, a fogyasztóknak a lakáskölcsönt nyújtók által adandó szerződés előtti tájékoztatásra vonatkozó ajánlásának[1] (lakáskölcsönökre vonatkozó magatartási kódex) megvalósítását és működését, valamint az európai szabványosított információs lapok (ESIS) használatát megvizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók átlátható és összehasonlítható tájékoztatást kaphassanak a lakáskölcsönökről;

K.       mivel úgy tűnik, hogy a fent említett, lakáskölcsönökről szóló magatartási kódex változó sikerrel került megvalósításra a tagállamokban, és továbbra sem oldotta meg a közös jogi keret hiányának problémáját;

1.        felismeri az EU jelzáloghitel-piacában azt a potenciált, hogy további, jól összpontosított integrációval a fogyasztók javát szolgálhatja;

2.        osztja a Bizottság azon álláspontját, hogy a szerződéses kötelmi jogviszonyra alkalmazandó jogról szóló, 1980-as római egyezmény átdolgozásakor foglalkozni kell a jelzáloghitel esetében alkalmazandó jog kérdésével;

3.        felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket egy működő másodlagos jelzáloghitel-piac, valamint a hatékony portfoliókereskedelem jogi keretei létrehozásának érdekében, például a hitel és a dologi biztosíték elválasztása által;

4.        üdvözli a végrehajtási árverezés területén a javítási és harmonizációs szándékot;

5.        felszólít azon szerződés előtti információkat szabályozó rendelkezések harmonizációja irányába történő elmozdulásra, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kölcsönt felvevő személy tájékozott döntést hozhasson a jelzáloghitel-szerződésről, amelyet alá szándékozik írni;

6.   nem tágít azon véleményétől, hogy az ilyesfajta szerződés előtti információnak pontosnak és érthetőnek kell lennie, valamint hogy a lehető legátfogóbb és teljes képet kell adnia a fogyasztónak a fellelhető információk alapján, amelyen a jelzáloghitel-szerződés alapszik; hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha a kölcsönt nyújtó egy másik tagállamban ajánl hitelt, az ilyesfajta információt a lehető leghamarabb a kölcsönt felvevő tudomására kell hozni a kölcsönt felvevő lakhelye szerinti elismert hivatalos nyelveken;

7.        a jelenlegi otthonteremtő hitelekre vonatkozó önkéntes magatartási kódexet és az európai szabványosított információs lapokat (ESIS) fontosnak ítéli, mégsem tartja elegendő eszközöknek a különböző tagállamok között közlekedő és más tagállamokban valószínűleg tulajdont szerezni kívánó polgárok gazdasági érdekeinek védelmére; arra bátorítja a Bizottságot, hogy fontolja meg az önkéntes magatartási kódex kötelezővé tételét;

8.        figyelmezteti a Bizottságot, hogy a magukra a termékekre irányuló harmonizációs kísérletek jogi összeférhetetlenségekhez vezethetnek és ezáltal negatív hatást gyakorolhatnak az ágazatra;

9.        különösen a teljes hiteldíjmutató (THM) kiszámítási alapjában közös EU-normák megteremtéséreszólít fel, hiszen ez kulcseleme annak, hogy a fogyasztókat a jelzáloghitel teljes költsége felmérésének használható módjával lássák el; az a véleménye mindazonáltal, hogy az összes költségre vonatkozó kimutatásnak csak a kölcsönt nyújtó részéről felmerült költségeket kellene tartalmaznia;

10.      úgy gondolja, hogy az éves teljes hiteldíjmutatóra (THM) vonatkozó pontos információn kívül a kölcsönt adónak részletes tájékoztatást kell nyújtania bármely egyéb olyan díjról vagy költségről, ami tevékenységéből következően valószínűleg felmerül, például a pályázat vizsgálatakor felmerülő költségek, kötelezettségvállalási díj, teljes vagy részbeni előtörlesztés díjai stb.;

11.      fenntartja, hogy a kölcsönt adónak képesnek kell lennie, hogy ellássa a fogyasztókat minden egyéb, a tranzakciókkal és a kölcsönt felvevő számára felmerülő jogi kötelezettséggel kapcsolatos információval (ügyvédi/jegyzői költségek, regisztrációs és adminisztrációs vagy kezelési költségek és így tovább);

12.      elismeri, hogy az előtörlesztés ügye további megfontolást igényel; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen további javaslatokat arról, hogy miként lehetne javítani a fogyasztók tájékoztatását az előtörlesztésről és az előtörlesztéssel kapcsolatos díjakról;

13.      felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közvetítők (jelzálogbrókerek) szerepének fejlesztését mint a fogyasztók számára történő segítségnyújtás eszközét abban, hogy pontos és részletes információhoz jussanak;

14.                 az összes hatályos uniós adatvédelmi jogszabály szigorú tiszteletben tartására szólít fel minden, a kölcsönt felvevő hitelképességének kockázatvizsgálatával kapcsolatos tevékenység, valamint ezeknek az adatoknak bármiféle adatbázisban való tárolása tekintetében;

15.      támogatja a telekkönyvi nyilvántartásokhoz való hozzáférést, amennyiben a jogi előírásoknak ez nem mond ellent, és támogat minden, az e nyilvántartások információtartalmának nemzeti intézkedések által történő harmonizációjára irányuló törekvést és támogatja a jelenlegi EULIS rendszer kibővítését;

16.      felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el differenciált megközelítést a jelzáloghitel-szerződésekkel kapcsolatos nemzeti végrehajtási eljárások megvalósításában annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a fogyasztó személyes és társadalmi körülményeit; támogatja a Bizottságnak egy rendszeresen aktualizált ponttáblázat megteremtésére vonatkozó javaslatát, amely a tagállamokban a kényszereladási eljárások költségéről és időtartamáról tartalmazna információkat, és felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja meg, hogy mennyire hatékony ez az intézkedés;

17.      üdvözli a Bizottság jelenlegi, a jobb szabályozási követelményeknek való megfelelésre irányuló erőfeszítéseit; emlékezteti azonban a Bizottságot, hogy az elért végeredménynek kiterjedt konzultációs folyamat eredményének kell lennie;

18.      felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet megvalósítani a jelzáloghitel-piac kulcsfontosságú szempontjainak további közelítését, ideértve az THM kiszámítási alapjának közös uniós szabványait és egy azon kötelező információkat tartalmazó listát, amelyeket minden potenciális kölcsönt felvevő személynek adandó jelzáloghitel-ajánlatba bele kell foglalni.

ELJÁRÁS

Cím

A „Jelzáloghitel az EU-ban” című Zöld Könyvről

Hivatkozások

2006/2102(INI)

Illetékes bizottság

ECON

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

IMCO

18.5.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

18.5.2006

a vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Manuel Medina Ortega

7.3.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

20.2.2006

18.4.2006

30.5.2006

19.6.2006

11.7.2006

 

13.9.2006

5.10.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

5.10.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Charlotte Cederschiöld, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Malcolm Harbour, Anna Hedh, Kurt Lechner, Arlene McCarthy, Toine Manders, Manuel Medina Ortega, Béatrice Patrie, Zita Pleštinská, Giovanni Rivera, Zuzana Roithová, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Heide Rühle, Andreas Schwab, József Szájer, Marianne Thyssen, Jacques Toubon, Bernadette Vergnaud, Glenis Willmott

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Maria Badia I Cutchet, Simon Coveney, Benoît Hamon, Joel Hasse Ferreira, Filip Andrzej Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Syed Kamall, Othmar Karas, Joseph Muscat, Gary Titley, Diana Wallis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Sharon Bowles, Den Dover, Harald Ettl, John Purvis

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...

  • [1]  HL L 69, 2001.3.10., 25. o.

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (4.10.2006)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az Európai Unióban alkalmazott jelzáloghitelekről (zöld könyv)
(2006/2102(INI))

A vélemény előadója: Kurt Lechner

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a jelzáloghitel-piacot nagyfokú összetettség jellemzi, mivel a jogrendszerek és a finanszírozási módok, valamint az ingatlan-nyilvántartás és a telekkönyv rendszere, a dologi jog, a hitelszerződési jog, az értékelési kérdések, a kényszerárverési jog, az újrafinanszírozási piacok stb. nemzeti szinten nagyon eltérőek, ugyanakkor a különféle területek között belső kapcsolat áll fenn,

B.  mivel számos jelentős kérdés vonatkozásában a Közösség semmilyen, illetve nagyon korlátozott hatáskört kapott, és mivel tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét,

C. mivel az elszigetelt rendelkezések jelentős zavarokat okozhatnak a nemzeti szinten rögzített általános rendszerben,

D. mivel az innovatív jelzálogpiac számára a nagyfokú jogalkotási rugalmasságot jobban lehet biztosítani nemzeti szinten,

1.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság a zöld könyvben azt a kérdést helyezi előtérbe, hogy kell-e, illetve lehet-e, illetve milyen mértékben lehet, illetve kell jogalkotási intézkedéseket alkalmazni;

2.  úgy véli, hogy a magatartás-kódex a jelen pillanatban nem helyettesíthető kötelező érvényű európai jogszabályokkal;

3.  nem tartja helyénvalónak a fogyasztók tájékoztatására és tanácsadásra vonatkozó európai rendeletet a különböző hiteligények miatt;

4.  úgy véli, hogy az idő előtti visszafizetésre vonatkozó jogszabályok összehangolása veszélyezteti a termékek sokféleségét és nem szolgálja a fogyasztók érdekeit;

5.  támogatja a tényleges éves kamatra vonatkozó rendelkezést;

6.  osztja azt a nézetet, mely szerint a jelzálogkölcsönre alkalmazandó jog kérdésére az 1980-ban készült, a szerződéses kötelezettségre alkalmazandó jogról szóló római megállapodás átdolgozásában kell megoldást találni;

7.  üdvözli a kényszerárverési jog területén a jobbításra és az összehangolására irányuló erőfeszítéseket;

8.  támogatja a telekkönyvhöz való hozzáférés előmozdítását, amennyiben jogi előírások ezt nem akadályozzák;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a másodlagos jelzáloghitel-piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedéseket, jogi keretet teremtve a portfolió-ügyletek hatékony működésének magvalósítására, különösen azt pontosítva, amit az újrafinanszírozásra rendelkezésre álló jogi eszközök, nem tesznek lehetővé a kitűzött célok elérése érdekében, figyelembe véve a különféle jogi hagyományokat és a biztosítékok különböző modelljeit;.

ELJÁRÁS

Cím

Az Európai Unióban alkalmazott jelzáloghitelekről (zöld könyv)

Eljárási szám

2006/2102(INI)

Illetékes bizottság

ECON

Vélemény
  A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma

JURI
18.5.2006

Megerősített együttműködés - A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma:

Kurt Lechner
30.1.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

21.6.2006

12.9.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

3.10.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Maria Berger, Rosa Díez González, Bert Doorn, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Piia-Noora Kauppi, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Antonio López-Istúriz White, Hans-Peter Mayer, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Andrzej Jan Szejna, Diana Wallis, Rainer Wieland, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jean-Paul Gauzès, Luis de Grandes Pascual, Kurt Lechner, Toine Manders, Marie Panayotopoulos-Cassiotou

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre)

...

ELJÁRÁS

Cím

Jelzáloghitel az Európai Unióban

Eljárás száma

2006/2102(INI)

Illetékes bizottság

ECON

A plenáris ülésen való bejelentés dátuma (45. cikk)

18.5.2006

A plenáris ülésen való bejelentés dátuma dátuma (39. cikk)

 

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)

  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

EMPL
18.5.2006

IMCO
18.5.2006

JURI
18.5.2006

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

EMPL
14.9.2005

 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

IMCO
18.5.2006

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

John Purvis

5.9.2005

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

18.4.2006

20.5.2006

12.9.2006

 

 

Az elfogadás dátuma

10.10.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

1

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, David Casa, Jan Christian Ehler, Jonathan Evans, Jean-Paul Gauzès, Robert Goebbels, Donata Maria Assunta Gottardi, Benoît Hamon, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in 't Veld, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Guntars Krasts, Kurt Joachim Lauk, Andrea Losco, Astrid Lulling, Gay Mitchell, Joseph Muscat, John Purvis, Alexander Radwan, Dariusz Rosati, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Sahra Wagenknecht

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Katerina Batzeli, Harald Ettl, Ona Juknevičienė, Werner Langen, Alain Lipietz, Baroness Sarah Ludford, Charles Tannock, Corien Wortmann-Kool

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Christopher Heaton-Harris, Luis Herrero-Tejedor

Benyújtás dátuma

19.10.2006

Megjegyzések
(az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)