JELENTÉS a Bizottság bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló közleményéről

29.11.2006 - (2006/2252(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Elmar Brok

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottság bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló közleményéről

(2006/2252(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló közleményére (COM(2006)0649),

–   tekintettel a Törökország csatlakozás terén elért előrehaladásáról szóló 2006. szeptember 27-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6‑0436/2006),

mivel

A. az Európai Unió közös értékeken és közös célkitűzéseken alapuló politikai projekt,

B.  az EU a demokráciák olyan politikai egyesülésévé fejlődött, amelyik önmaga is a demokratikus modell és egy életképes demokratikus kultúra kifejlesztése iránt kötelezte el magát,

C. az uniós tagság reménye olyan ösztönzés, ami tagadhatatlanul hozzájárult a reformok előmozdításához, a demokrácia megszilárdításához, az emberi jogok tiszteletben tartásának erősítéséhez, illetve a szomszédos országok stabilitásának fokozásához,

D. az Európai Uniónak a demokrácia iránti visszafordíthatatlan elkötelezettségéből és abból a felfogásból kell kiindulnia, hogy a demokrácia csak akkor működik, ha a „démosz” – az európai polgárok – elismerik és támogatják az Uniónak az új tagállamok és ezek állampolgárai csatlakozása révén történő bővítését,

E.  az Európai Parlament a nemzeti parlamentekkel együtt, a regionális és helyi hatóságok, valamint polgári szervezetek támogatása mellett hozzájárulhat a bővítési folyamat átláthatóságának és elszámoltathatóságának javításához, és ezáltal a társadalmi konszenzus kialakításához e kérdésben,

F.  a bővítés nem gyengítheti e projekt politikai természetét, sőt, – amint azt a Szerződés megfogalmazza – hozzá kell járulnia az európai integráció folyamatához és az Európa népei közötti minden eddiginél szorosabb unió létrejöttéhez, illetve Európa békéjének, biztonságának, demokráciájának és jólétének ügyét kell előmozdítania,

G. ezért az Unió befogadóképességét figyelembe kell venni az Unió jövőjének megfontolásakor,

H.  mivel az 1993. júniusi koppenhágai csúcsértekezlet során kiadott nyilatkozat az EU „új tagállamok befogadására vonatkozó képességét és az integráció lendületének egyidejű fenntartását” lényeges szempontként nevezte meg,

I.   a tagállamoknak és az EU intézményeinek bátran foglalkozniuk kell az Unió új tagokkal kapcsolatos befogadóképessége mögött álló intézményi, pénzügyi és politikai tényezőkkel,

J.   ez azt feltételezi, hogy alapos elemzést kell készíteni arról, hogy a tagok megnövekedett száma milyen hatást gyakorol az Unió kohéziós politikáira és azok finanszírozására,

K. a befogadóképesség folyamatosan fejlődő jellemző, amelyet rendszeresen újra kell értékelni az új körülmények fényében,

L.  a befogadóképesség objektív követelményeken alapul és konkrét problémákkal foglalkozik, ezért nem szabad összekeverni a további bővítések hatásaival kapcsolatos közvélekedéssel,

M. az integrációs képesség nem a tagjelölt államokra alkalmazandó kritérium, hanem a bővítés sikerének, illetve az európai integrációs folyamat elmélyítésének feltétele; saját integrációs képességének javítása az Unió felelőssége, nem pedig a tagjelölt államoké,

N. a csatlakozó és tagjelölt országoknak teljesíteniük kell a koppenhágai kritériumokat és az EU szerződéseiből és kétoldalú megállapodásaiból fakadó valamennyi más kötelezettséget,

1.  egyetért a Bizottsággal azt illetően, hogy az eddigi bővítések sikeresek voltak, erősítették az Európai Uniót azáltal, hogy fokozták gazdasági növekedését, növelték szerepét a világban, előmozdították az új uniós politikák fejlődését, továbbá Európa békéjének, biztonságának, demokráciájának és jólétének ügyét szolgálták; emlékeztet arra, hogy ez azon a széles körű támogatottságon alapult, aminek a korábbi bővítések örvendhettek azért, mert az európai integráció azon kezdeti feladatát hajtották végre, hogy a 20. század politikai megosztottsága után újraegyesítették a kontinenst;

2.  ugyanakkor megjegyzi, hogy a múlt tapasztalataiból le lehet vonni a tanulságot, nevezetesen azt, hogy minden országot saját érdemei alapján kell megítélni, csatlakozását pedig a koppenhágai kritériumoknak való tényleges megfelelése alapján kell időzíteni, továbbá, hogy nem szabad túl korán megjelölni a végleges csatlakozási időpontot;

3.  úgy véli, hogy e tanulságok alapján javítani kell a bővítési folyamat minőségét és átláthatóságát;

4.  azon a véleményen van, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania saját kötelezettségvállalásait a tagjelölt országokkal kapcsolatban, feltéve, hogy ezek az országok teljesítik az EU-tagság feltételeit, és eleget tesznek abból eredő kötelezettségeiknek; hangsúlyozza, hogy e kötelezettségvállalások tiszteletben tartása komoly ösztönzést nyújt az említett országok számára reformjaik folytatására ;

5.  egyetért azzal, hogy a konszolidálás, feltételesség és a tájékoztatás az Unió bővítési stratégiájának vezérelvei; azt a nézetet vallja, hogy minden további bővítésre vonatkozó kötelezettségvállalás az Unió integrációs képességének minden eddiginél jóval mélyebb vizsgálatát követeli meg, intézményi, pénzügyi, valamint politikai szempontból egyaránt;

6.  ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tudott eléggé mélyreható elemzést készíteni azokról a kérdésekről, amelyeket az EU további bővítése előtt meg kell oldani;

7.  úgy véli, hogy az Unió befogadóképességéről szóló szakasz nem ad megfelelő választ a Parlament arra vonatkozó kérésére, hogy „a Bizottság […] nyújtson be jelentést, amely meghatározza az e fogalmat alátámasztó főbb elveket”[2];

8.  úgy véli, hogy az Unió befogadóképessége alapvetően három pilléren nyugszik, elsősorban az intézményein, azok legitimitásán, valamint azon képességén, hogy miként tudnak az új körülmények között demokratikusan és hatékonyan fellépni és döntéseket hozni, másodsorban az Unió pénzügyi erőforrásain és azok gazdasági és társadalmi kohézióhoz való általános hozzájárulásán, valamint azon, hogy a kibővített Unió mennyire képes elérni politikai céljait;

9.  emlékeztet arra, hogy éppen ezért saját integrációs képességének javítása az Unió felelőssége, nem pedig a tagjelölt államoké,

10. úgy véli, hogy ez Európai Unió csak akkor várhat el polgáraitól pozitív hozzáállást a bővítéshez, ha képes számukra egy eredményes Európát felmutatni; éppen ezért hangsúlyozza, hogy az integrációs képességet nem az Unió cselekvései képességétől elkülönítve kell szemlélni; úgy véli, hogy a bővítést az Unió polgárközpontú programjának részeként kell kezelni, és ennek megfelelően kell kommunikálni;

11. úgy véli, hogy az Unió csak akkor működhet megfelelően, ha valamennyi tagja az európai identitástudatból származó közös értékeket vallja magáénak;

12. úgy véli, hogy amennyiben az EU integrációs képessége és bővítési menetrendje közötti egyensúly nem biztosított, ez külsőleg és belsőleg egyaránt meggyengítheti az Uniót, valamennyi tag számára csökkentheti a növekvő taglétszám előnyeit, és ezt a következményt a megnövekedett külső méret nem ellensúlyozná;

13. bírálja a Bizottságot, amiért felületes módon kezeli a kérdés intézményi vetületét, és e tekintetben utal az Alkotmányügyi Bizottság ezzel kapcsolatos jelentésére;

14. emlékeztet a Parlamentnek a mérlegelés időszakáról szóló, 2006. január 19-i állásfoglalására[3], és ismételten megerősíti, hogy Bulgária és Románia csatlakozása után a Nizzai Szerződés nem nyújt megfelelő alapot további bővítéshez;

15. éppen ezért sürgeti az állam- és kormányfőket, hogy 2008 végéig zárják le az alkotmányos folyamatot az Európai Tanács 2006 júniusi ülésén megállapítottak szerint annak érdekében, hogy az Unió hatékonyabban, átláthatóbban és demokratikusabban működhessen, ami a további bővítések alapfeltétele;

16. emlékezteti a kormány- és államfőket, hogy kötelességük ezt a folyamatot a következő európai parlamenti választások előtt befejezni a jelenleg folyamatban lévő csatlakozási tárgyalások késleltetésének elkerülése érdekében;

17. hangsúlyozza, hogy az Unió intézményi felülvizsgálatára önmagában, a további bővítésektől függetlenül szükség van, és azt szigorúan és határozottan kell végrehajtani;

18. megerősíti, hogy a csatlakozási tárgyalások az egyes tárgyalópartnerek érdemei és teljesítménye alapján fognak előrehaladni;

19. üdvözli és támogatja a Bizottság kötelezettségvállalását arra nézve, hogy a teljesítményértékelés hangsúlyozásával és az átláthatóság növelésével, továbbá a folyamat kulcsszakaszaiban végrehajtandó rendszeres hatásvizsgálatok révén javítja a csatlakozási folyamat minőségét;

20. úgy véli, hogy az Unió költségvetése 2008/2009-ben tervezett felülvizsgálatának magában kell foglalnia az elkövetkező évtizedekre a jelenlegi tagjelölt és tagjelöltség előtt álló országok lehetséges jövőbeli integrálását;

21. rámutat arra, hogy a Bizottság közleménye nem foglalkozik alaposan a további bővítések pénzügyi következményeivel, és felhívja a Bizottságot, hogy minden további bővítést megelőzően közöljön egyértelmű és hiteles becslést annak költségvetési hatásairól;

22. megismétli, hogy ez a vita nehéz döntéseket jelent, beleértve az Unió közös politikáinak módosítására és a források tagállamok közötti elosztására vonatkozó döntéseket;

23. úgy véli, hogy a további bővítések pénzügyi hatásával – amelynek bonyolultságát a probléma 2007–2013 közötti pénzügyi keretbe való utalásával a tagállamok állam- és kormányfői nyíltan elismerték – sürgősen foglalkozni kell; felhívja az Általános Ügyek Tanácsát és az ECOFIN-t, hogy rendezzenek közös vitát e kérdésben;

24. hangsúlyozza, hogy a koppenhágai európai csúcson meghatározott politikai követelményeknek való megfelelésnek – beleértve a jogállamiságra vonatkozó követelményt – nagyobb prioritást kell adni, mint amilyet az eddig kapott a csatlakozási tárgyalások során, és hogy közvetlen kapcsolatot kell kialakítani e követelmények, valamint a tárgyalások megkezdése és általános üteme között;

25. ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a jelenlegi tárgyalási keretbe bekerült egy politikai kérdéseket lefedő igazságügyi és alapjogi fejezet, amely lehetőséget ad az EU intézményeinek, hogy részletesen vizsgálják az e kiemelten fontos területeken tett előrehaladást;

26. emlékeztet arra, hogy az intézmények, beleértve az Európai Parlamentet, az eddigiekben túl engedékenyek és elbizakodott voltak, különösen az igazságszolgáltatás, a korrupció és az alapvető jogok területén a tárgyalások korai szakaszában elért fejlődés tekintetében; elkötelezi magát amellett, hogy sokkal aktívabb szerepet vállal a csatlakozási folyamat megfigyelésében, különös hangsúllyal annak politikai aspektusaira, és felhívja a Tanácsot, hogy tegyen hasonlóképp, és hogy a tárgyalások technikai előrehaladásának puszta tudomásulvétele helyett adjon ki egyértelmű és megfelelően megindokolt ajánlásokat a tagjelölt országok számára;

27. emlékeztet arra, hogy a thesszaloniki EU–csúcson a nyugat-balkáni országok előtt egyértelműen felvázolták az unióhoz való csatlakozás jövőbeni lehetőségét; úgy véli, ezt a lehetőséget a térségben a stabilitás és béke megerősítése érdekében fenn is kell tartani; ezeket az országokat emlékezteti arra, hogy a saját teljesítményük alapján értékelik őket, és az fogja meghatározni európai integrációjuk ütemét;

28. üdvözli, hogy a Tanács 2006. november 13-i döntésében elfogadta a nyugat-balkáni országokkal kötendő vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokra irányuló tárgyalásokra szóló megbízást, amely az első lépést jelenti a szóban forgó országok polgárai és az uniós polgárok közötti közvetlen kapcsolatok előmozdítása terén;

29. üdvözli a Horvátország mint tagjelölt ország által az uniós integráció felé tett folyamatos haladást, és felhívja a két oldal tárgyaló feleit, hogy a mielőbbi csatlakozás érdekében tartsák fenn a tárgyalások lendületét;

30. tudomásul veszi a Bizottságnak Törökország 2006. évi előrehaladásáról szóló jelentését, amely amellett, hogy kijelenti, a politikai reformok Törökországban folytatódtak, rámutat arra, hogy azok üteme lassult, és megerősíti a reformfolyamat továbbra is fennálló hiányosságait, amelyeket a Parlament 2006. szeptember 27-i, Törökország csatlakozás terén elért előrehaladásáról szóló állásfoglalásában már kifejtett; ragaszkodik ahhoz, hogy a reformfolyamat foglalja magába a Törökország által 2005 júliusában aláírt EK–Törökország társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének ratifikálását és a tíz új tagállamra való kiterjesztését, összhangban a 2005. szeptember 21-i EU-nyilatkozattal;

31. támogatja a finn elnökségnek a jelenlegi patthelyzet feloldására irányuló törekvéseit, és a kiegészítő jegyzőkönyv 2006 végéig történő teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében építő együttműködésre szólítja fel Törökországot;

32. sürgősen kéri a Tanácsot, hogy új kötelezettségvállalásokat kizárólag azok intézményi, pénzügyi, politikai és társadalmi-gazdasági következményeinek előzetes, mélyreható értékelése után tegyen; ezért felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó hatáselemzéseket az új tagsági kérelmek vizsgálatakor, valamint a tárgyalások megnyitására vagy lezárására vonatkozó ajánlásainak előterjesztésekor;

33. kéri, hogy hozzájárulási jogával a Parlament ne csak a tárgyalási folyamat lezárását követően, hanem a csatlakozási tárgyalások megkezdését megelőzően is élhessen;

34. megjegyzi, hogy miközben az EU folytatja a nyugat-balkáni országokkal már megkezdett csatlakozási tárgyalásokat, és újabb tárgyalásokat nyit, a meggyökeresedett korrupció és a szervezett bűnözés regionális hálózatai elleni küzdelem egyre nagyobb szerepet kap az előcsatlakozási folyamatban; ezért nyomatékosan ajánlja, hogy a jelenlegi bővítési pénzügyi eszközöket erősítsék meg és azok irányultságát oly módon változtassák meg, hogy kiemelten elsőbbségi támogatási célként jelenjen meg a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, külön hangsúlyt fektetve az igazságszolgáltatás reformjára, a közigazgatási kapacitás megerősítésére és a határokon átnyúló együttműködés javítására;

35. emlékezteti a tagállamok kormányait és nemzeti parlamentjeit, hogy az ő kötelességük a közvélemény megfelelő tájékoztatása az eddigi bővítések előnyeiről és a további bővítésekhez fűződő érdekekről, valamint hogy a csatlakozási folyamat során egyhangúlag hozott határozataik hátteréről is tájékoztatniuk kell közvéleményt;

36. ezért kéri a Bizottságot, hogy a közvélemény bővítési folyamatról való hatékonyabb tájékoztatása érdekében működjön együtt a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel, ily módon növelve a folyamat átláthatóságát;

37. üdvözli a Bizottság azon ajánlását, miszerint az átvilágításról szóló jelentéseket, az egyes tárgyalási fejezetek megnyitásához kapcsolódó követelményeket és a végleges közös uniós álláspontot nyilvánosságra kell hozni;

38. sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg pontosabban a „megerősített szomszédsági politika” fogalmát, és adjon részletes leírást arról, hogy ez a típusú kapcsolat mit foglalna magában;

39. megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett korábbi felhívását arra, hogy nyújtsanak be javaslatokat a jelenleg tagjelölti kilátások nélküli európai országoknak az EU-val való szoros két- vagy többoldalú kapcsolatok kiépítésére saját igényeiknek vagy érdekeiknek megfelelően; hangsúlyozza, hogy az elismert tagjelölti kilátásokkal rendelkező országok maguk dönthetnek e többoldalú keretben történő részvételről, mint a teljes jogú tagság felé vezető út egyik lépéséről;

40. ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a megerősített szomszédsági stratégia részeként vegye fontolóra egy EU–Fekete-tengeri Közösség létrehozását az EU és a térség ESZP-országai közötti szoros két- vagy többoldalú gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítése érdekében, különös tekintettel a szabad kereskedelemre, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás mintájára, a befektetésekre, az energiabiztonságra és a migrációs politikára;

41. úgy véli, hogy ezek az alternatívák, amelyek a műveleti lehetőségek széles skáláját kínálják, olyan valódi és vonzó választási lehetőséget jelenthetnek, amely a partnerországoknak az EU-val fenntartott intézményesített kapcsolatok hosszú távú perspektíváját kínálhatja a teljes jogú tagság kizárása nélkül, ugyanakkor biztosítaná a kérdéses országokban szükséges belső reformok előmozdításához szükséges ösztönző erőt;

42. ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kedvezményezett országok által az európai integrációhoz szükséges reformok terén elért előrehaladás fényében fontolja meg a közösségi támogatások módosítását;

43. hangsúlyozza, hogy bár Oroszország nem uniós tagjelölt ország, és az európai szomszédsági politikának sem része, az Unió jövőbeli bővítési stratégiája szempontjából továbbra is meghatározó fontosságúak a vele mint az EU legnagyobb szomszédos országával fenntartott kapcsolatok; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy az EU tartsa fenn törekvéseit egy egyedülálló és széles spektrumú partnerség kiépítésére Oroszországgal, amely magában foglalja a kereskedelmi és energiaügyi kérdéseket, és mindenek fölött az emberi jogok és a demokratizálódás ügyét;

44. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0381.
• [2]  Az Európai Parlament 2005. évi bővítési stratégiai dokumentumról szóló 2006. március 16-i állásfoglalása, Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0096, 5. bekezdés
• [3]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0027.

ELJÁRÁS

Cím

a Bizottság bővítési stratégiáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló közleményéről

Eljárási szám

2006/2252(INI)

Illetékes bizottság         Az engedély plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

AFET 29.11.2006

A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)         A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

Nem nyilvánított véleményt         A határozat dátuma

Előadó         A kijelölés dátuma:

Elmar Brok 17.10.2006

Vizsgálat a bizottságban

22.11.2006

Az elfogadás dátuma

23.11.2006

A zárószavazás eredménye

+ - 0

44 5 4

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Panagiotis Beglitis, Bastiaan Belder, André Brie, Elmar Brok, Philip Claeys, Véronique De Keyser, Giorgos Dimitrakopoulos, Alfred Gomolka, Klaus Hänsch, Richard Howitt, Anna Ibrisagic, Georgios Karatzaferis, Helmut Kuhne, Vytautas Landsbergis, Francisco José Millán Mon, Pierre Moscovici, Pasqualina Napoletano, Baroness Nicholson of Winterbourne, Tobias Pflüger, Mirosław Mariusz Piotrowski, Paweł Bartłomiej Piskorski, Bernd Posselt, Raül Romeva i Rueda, Jacek Emil Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Gitte Seeberg, Marek Siwiec, István Szent-Iványi, Antonio Tajani, Paavo Väyrynen, Jan Marinus Wiersma, Luis Yañez-Barnuevo García, Josef Zieleniec

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Francisco Assis, Alexandra Dobolyi, Árpád Duka-Zólyomi, Carlo Fatuzzo, Kinga Gál, Milan Horáček, Tunne Kelam, Jaromír Kohlíček, Alexander Lambsdorff, Jaime Mayor Oreja, Íñigo Méndez de Vigo, Doris Pack

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Adamos Adamou, Pilar Ayuso, Panayiotis Demetriou, Antonio López-Istúriz White, Marios Matsakis, Neil Parish, Kyriacos Triantaphyllides

Benyújtás dátuma

29.11.2006