AJÁNLÁS a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról
20.12.2006 - (06987/2006 – C6‑0124/2006 – 2005/0071(AVC)) - ***
Fejlesztési Bizottság
Előadó: José Ribeiro e Castro
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról
(06987/2006 – C6‑0124/2006 – 2005/0071(AVC))
(Hozzájárulási eljárás)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06987/2006)[1],
– tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodás-tervezetre,
– tekintettel a Tanács által az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és a 310. cikknek megfelelően benyújtott hozzájárulási kérelemre (C6-0124/2006),
– tekintettel eljárási szabályzata 75. cikkére és 83. cikke 7. bekezdésére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0469/2005),
1. hozzájárul a megállapodás megkötéséhez;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
INDOKOLÁS
A Cotonou-i Megállapodás felülvizsgálatára irányuló tárgyalások a luxemburgi-zöldfoki közös elnöklés alatt 2005. február 23-án Brüsszelben lezárultak, a módosító szerződés pedig 2005. június 25-én hivatalosan aláírásra került Luxembourgban.
A Cotonou-i Megállapodás 95. cikkében előirányzott első ötéves felülvizsgálat megtételéről van szó. A Cotonou-i Megállapodást valójában húszéves időszakra kötötték meg, amely 2000. márciusában kezdődik, és 2020. februárjában ér véget.
A felülvizsgálat teljes mértékben illeszkedik a folytonosság követelményéhez és a Lomé-Cotonou-i vívmányokhoz, mindeközben több politikai változtatást is tartalmaz, illetve célul tűzi ki a megállapodás hatékonyságának növelését. Az Európai Közösségről szóló szerződés 300. cikkének értelmében a Parlamentet kérik fel a megállapodás hozzájárulási eljárás keretében történő értékelésére, valamint a megállapodás végrehajtására vonatkozó javaslatainak határozat formájában történő megtételére. A jelenlegi megállapodás azonban problémát vet fel a tekintetben, hogy nem tartalmaz finanszírozási megállapodást.
1. A LOME-COTONOU-I VÍVMÁNYOK
Ez a módosítás teljes egészében magáévá teszi Lomé és Cotonou örökségét. A loméi egyezményt 1975-ben írta alá 46 afrikai, karibi, és csendes-óceáni állam, és az Európai Unió 9 tagállama. Az Európai Unió fokozatosan bővült, és már 25 tagállamból áll (nemsokára 27-ből), míg az AKCS partnerországok száma 46-ról 78-ra változott.
Az együttműködés a megállapodást aláíró felek közötti egyenlőséget elismerő partnerségen alapul, amiről a közös intézmények is tanúskodnak. A stratégia kezdettől fogva szándékoltan globális és koherens szeretne lenni a programozhatósággal, a kereskedelmi, és nem kölcsönös rendszer felállításával – termékenkénti jegyzőkönyvekkel –, valamint a primer termékekből származó exportbevételek stabilizációs mechanizmusaival.
A berlini fal 1989-es leomlása, valamint az azt követő változások után a IV. loméi egyezménybe bekerült az utalás az emberi jogok tiszteletben tartására.
A Cotonou-i Megállapodás megerősíti és konszolidálja ezt a folyamatot, miközben öt, egymástól kölcsönösen függő pillért határoz meg: mélyebb politikai dimenzió, megnövekedett részvétel, még jelentősebb stratégiai megközelítés a szegénység csökkentésére irányuló együttműködés területén, a gazdasági partnerségi megállapodás megtárgyalása és megkötése (GPM), a pénzügyi együttműködés javítása.
Az Európai Parlament 2002. január 17-én adta egyetértését a Cotonou-i Megállapodásra.
A Cotonou-i Megállapodás példa értékű, nem csak azért, mert magában foglalja az EU érintett országokkal való kapcsolatának valamennyi aspektusát, hanem mert a világ népességéből mintegy 750 millió főt érint.
2. A Cotonou-i Megállapodás ELSŐ ÖTÉVES FELÜLVIZSGÁLATÁNAK MÓDOSÍTÁSAI
Politikai párbeszéd (6 (a) cikk, 96. cikk, és VII. melléklet)
A felülvizsgált megállapodás szisztematikusabb és formálisabb politikai dialógust irányoz elő a 8. cikk alapján, ami három alapvető elemmel foglalkozik (emberi jogok, demokratikus elvek, jogállamiság). Ezen kívül, mostantól valamennyi, a 96. cikkben előirányzott konzultációra való áttérés előtt kötelező lesz a politikai párbeszéd. Ezeket a rendelkezéseket kiegészíti egy melléklet, amely pontosítja ennek a strukturált párbeszédnek a módját. A párbeszéd megelőző jellegű szellemének megfelelően, a 8. cikk értelmében, valamennyi országgal szisztematikus módon formális és strukturált párbeszédet kell folytatni. Amennyiben e formális párbeszéd eredményeként az egyik fél úgy gondolja, hogy a másik fél megsért egy alapvető követelményt, konzultációs eljáráshoz, majd végső esetben a 96. cikkben előirányzott megfelelő intézkedésekhez folyamodhat. A 96. és 97. cikk értelmében folytatott konzultációk határideje egyébiránt meghosszabbodott. A közös Tanács meghatározhat bizonyos számú további módszert, például a konzultációs eljárás szakaszaival, vagy a kritériumok és célok tipológiájával kapcsolatban.
A felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás ezen felül előirányozza az AKCS csoport és az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés képviselőinek részvételét a 8. cikk értelmében folytatott párbeszéd megtartásában. Gyakorlatban ez az AKCS-csoport esetében az AKCS nagykövetek tanácsának trojkáját jelenti, valamint az AKCS politikai, társadalmi, humanitárius, és kulturális ügyekkel foglalkozó albizottságok elnökeit; a közös közgyűlés esetében a közös elnököket és azok kinevezett képviselőit.
A parlamentek megerősítése (58-2 cikk)
Első alkalommal történik kifejezett utalás a nemzeti parlamentekre, mint a segítség kedvezményezettjeire. Ami most megfogalmazásra került, a múltban már lehetséges volt, de minden bizonnyal arra fogja sarkallni az AKCS-államok kormányait, hogy a stratégiai nemzeti dokumentumok tárgyalásakor szisztematikusabban foglalják bele ezekbe a parlamenteket.
Utalás a Nemzetközi Büntető Törvényszékre (Preambulum, 6. cikk)
Ezen a téren is egy teljesen új elemről van szó a megállapodásban. A partnerségben résztvevő országok kijelentik, hogy támogatják a Nemzetközi Büntető Törvényszéket (NBT). A tárgyalás ebben a kérdésben is nehéz volt. Az AKCS-államok nagy része kedvezően viszonyul a NBT-hez, néhány közülük a NBT kialakulásának motorjai voltak. Eközben azonban az Egyesült Államok nyomásának vannak kitéve, amely megtorlással fenyegette azon államokat, amelyek aláírják a Római Statútumot. Ez a kérdés hosszas megvitatásra került a NBT elnöke, Philippe Kirsch úr, és az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés közötti vitán 2004. november 23-án, Hágában. Kirsch úr beavatkozása a tárgyalás egyik lényeges pillanatában mindenképpen döntő jelentőségű volt az AKCS-államok képviselőinek meggyőzésében, hogy fogadják el ezt a pontot.
Összefogás a tömegpusztító fegyverek elleni harcban (11 (b) cikk)
Ez kétségkívül a megállapodás módosításának politikai szinten az egyik legfontosabb pontja, amely ádáz viták tárgya volt. Előirányozásra került (1) annak megerősítése, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének meggátolását célzó együttműködésre nyújtott pénzügyi és műszaki támogatás többlettámogatás lesz, és nem az AKCS-EU együttműködés fejlesztését célzó forrásokból kerül finanszírozásra; (2) egy megerősítő nyilatkozat, miszerint az intézkedéseket egy elfogadott ütemezés alapján hozzák meg, figyelembe véve az államok speciális kötelezettségeit; (3) rendelkezés a tömegpusztító fegyverek elterjedésének meggátolását célzó intézkedések tiszteletben tartásáért, aminek elsősorban az illetékes multilaterális intézmények által kialakított kapcsolatokból kell kiindulnia.
A tömegpusztító fegyverek (TF) elleni harc a partnerség egyik lényeges elemének rangjára emelkedett, ugyanolyan jogon, mint az emberi jogok, a demokratikus elvek, vagy a jogállamiság.
Az AKCS-államok vonakodtak ezt a pontot a módosított megállapodásba belevenni, mivel szerintük ez az Irak elleni háború elindításának igazolásául szolgált, holott később nem bizonyosodott be, hogy ebben az országban voltak tömegpusztító fegyverek.[1] Egy másik megvitatott probléma, ami az AKCS részéről kevésbé nyíltan hangzott el, abban rejlik, hogy egyes AKCS-államok strukturálisan gyengék és képtelenek de facto ellenőrizni teljes területüket. A felek végül megegyeztek egy mindkét fél számára elfogadható megfogalmazásban, különösen annak köszönhetően, hogy további lehetséges forrásokat látnak a műszaki segítségnyújtásra.
Terrorizmus elleni harc (11 (a) cikk)
A terrorizmus elleni harc, mint közös cél kerül említésre.
A módosított megállapodás egyéb pontjai
a. Utalás a Millenniumi Célkitűzésekre a fejlesztés területén (Preambulum)
b. Utalás a decentralizált helyi hatóságokra (4. cikk, 58-2. cikk)
c. Bérmunka elleni megelőző intézkedések (3. (a) cikk, új)
d. Hagyományos tudás elősegítése (23. (e) cikk)
e. HIV/AIDS, malária, tuberkulózis elleni védekezés (25. cikk, új)
f. Diákok és fiatalok közötti csereprogramok ösztönzése (27. (e) cikk)
g. A regionális együttműködés kiterjesztése a nem AKCS-államokra (30-2. cikk , 58. cikk)
h. Információs és kommunikációs technológia (43. cikk (4) bekezdés)
i. A legkevésbé fejlett, körülzárt, elszigetelt államok (89. cikk)
Az irányítási eljárás egyszerűsítésének kérdését a mellékletek vezetik be, és ez is a közös Tanács döntésének tárgya lesz.
3. A MÓDOSÍTÁSOK ÉRTÉKELÉSE
Összességében a szándékosan kevés számú módosítás elfogadható. Az új eljárás a politikai párbeszédre, a parlamenteknek adott új szerep, az utalás a Nemzetközi Büntető Törvényszékre, és a tömegpusztító fegyverekre, valamint a regionális együttműködés az előző szöveghez képest vitathatatlan fejlődést jelentenek.
Elgondolkodhatunk a kérdésen, hogy valóban célszerű volt-e a tömegpusztító fegyverek elleni harcot a megállapodás lényeges elemének rangjára emelni. Az emberi jogokkal, demokratikus elvekkel, és a közügyeket jól irányító jogállamisággal kapcsolatos célkitűzések ilyen módon némiképpen felhígulnak.
Örömmel látjuk az ezentúl határozottan megjelenő utalást a tömegpusztító eszközökre. Jó volna, ha ez a nemzeti stratégiai dokumentumokban is tükröződne, és ha előtérbe helyeznék a szegénység csökkentése, az alapfokú oktatás, és az egészségügy kérdését.
A parlamentek szerepének megemlítése a Megállapodás megvalósításában az Európai Parlament számára a módosított Megállapodás egyik lényeges eleme. Bár valójában semmi sem akadályozta a parlamentek erejének megerősítését az EFA-hitelek útján, a múltban ez mégis marginális maradt. A Bizottság szerint a 77 AKCS-ország közül csak 7 részesült parlamenti támogatásban az EFA-n keresztül. Márpedig a parlamenti kapacitás kifejlesztése lényeges az átláthatóságnak, a politikai ügyek megfelelő irányításának, és a fejlesztési politika kiválasztására és prioritásaira vonatkozó nyilvános vitának a felügyelete szempontjából. A parlamenti kontrol még fontosabbá vált, amióta a költségvetési támogatást az AKCS-országok több mint egyharmadára alkalmazzák. A paritásos parlamenti közgyűlés politikai bizottsága egy jelentésben elemezte a nemzeti parlamentek megerősítésének kérdését a Cotonou-i Megállapodás végrehajtásában, és egy 2005. november 24-én, Edinburgh-ben elfogadott határozatban konkrét javaslatokat fogalmazott meg a parlamentek szerepének megerősítésére[2]. Pontosabban, a bizottság azt javasolta, hogy a parlamentek szisztematikusan vegyenek részt az ütemezésben, az együttműködés hatásainak követésében és elemzésében, és hogy határozzák meg és terjesszék a parlamenti kontrollal kapcsolatos legjobb gyakorlatot.
Ami az AKCS-csoportot illeti, Luis Borges úr, Zöldfok külügyminisztere és az AKCS Tanács hivatalban lévő elnöke a Fejlesztési Bizottság előtt 2005. június 21-én úgy vélekedett, hogy a „megállapodás kielégítő és kiegyenlített”. Kifejezte mindemellett azon kívánságát, hogy az EFA elérésére vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerűsödjenek.
Végezetül, ahogy azt később is látni fogjuk, a megállapodás legfontosabb hiányossága az, hogy nem határozta meg a többéves pénzügyi keret összegét.
4. A PÉNZÜGYI KERET HIÁNYÁNAK PROBLÉMÁJA
A Cotonou-i Megállapodás módosítása az előző megállapodásokkal ellentétben nem tartalmaz rendelkezést a pénzügyi kerettel kapcsolatban. A tárgyalások ebben a kérdésben nem vezettek eredményre, részben az EFA költségvetésbe való felvételével, és a pénzügyi távlatokkal kapcsolatos, még lezáratlan vita miatt. Az új, többéves pénzügyi keretnek 2008. január 1-jén kell kezdődnie.
A felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás 1 (a) melléklete csak ennyit ír elő:
„Az Európai Unió az új időszakban fenntartja az AKCS-államok támogatására irányuló erőfeszítéseit legalább a 9. EFA-val azonos szinten, hátralékok nélkül, amihez a közösségi becslések alapján hozzá kell adni az infláció, az Unión belüli növekedés, és az Unió 10 új taggal való 2004-es kibővülésének hatásait.”
A EU ilyen irányú nyilatkozata ellenére 2005 szeptembere előtt semmilyen „pontos összeget” nem sikerült meghatározni. A felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás 1(a) melléklete alapján a luxemburgi elnökség folyó áron 22 682 milliárd eurós összeggel számolt a 2008-2013-as időszakra (6 évre), amit átvettek a 2005. június 16–17-i Európai Tanács ülését megelőző, a pénzügyi tervről folytatott tárgyalások során[3]. Az Európai Bizottság a maga részéről 24 948 milliárd euróra értékelte az összeget[4].
2006. március 23-i állásfoglalásában[5] az Európai Parlament úgy ítélte meg, hogy a végső összegnek tükröznie kell a 9. EFA keretében megjelenő együttes erőfeszítés fenntartását, az 1(a) melléklet képletének megfelelően, de tükröznie kell egyúttal az elkötelezettséget arra nézve, hogy a közös fejlesztési segély legalább a GNP 0,39%-a legyen 2006-ban, 0,56%-a 2010-ig, és végül érje el a 0,7%-ot 2015-ben.
Végezetül a Port Moresby-ben (Pápua Új-Guinea) 2006. június 2-án tartott AKCS-EU Tanács 23 966 millió eurós összegben egyezett meg a 2008. január 1-jétől kezdődő hat évre. A többéves pénzügyi keret hatályba lépése után 21 966 millió euró áll rendelkezésre a 10. EFA címén, amely az alábbiak szerint kerül felosztásra: 17 766 millió euró a nemzeti és regionális előzetes program finanszírozására; 2700 millió euró az AKCS-n belüli és régióközi együttműködés finanszírozására; 1500 millió euró a beruházási képesség finanszírozására. Az Európai Beruházási Bank 2000 millió euró kölcsönt nyújt saját forrásaiból. Ez az összeg kizárólag az AKCS-országoknak jár, elvetve azt a javaslatot, hogy bevonják a tengerentúli országokat és területeket.
A Parlament kérésének eleget téve, az adminisztratív költségek – 430 millió euró – a teljes összeghez adódnak hozzá.
5. KÖVETKEZTETÉS
Összességében az előadó elfogadja a megállapodás módosításait, néhány, a megállapodás alkalmazására vonatkozó megjegyzés és javaslat mellett.
- [1] Lásd Coye asszonynak, az AKCS Nagyköveti Tanácsa elnökének felszólalását az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés politikai bizottságának 2005. február 3-i ülésén.
- [2] A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
- [3] Európai Tanács, 2005. június 15., ST 10090/05 CADREFIN 130
- [4] COM(2003) 590, COM(2004) 629 és COM(2004) 838
- [5] P6_TA-PROV(2006)0112
VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (30.1.2006)
a Fejlesztési Bizottság részére
egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, Cotonouban, 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodást módosító megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról
(COM(2005)0185 – C6-0000/2005 - 2005/0071(AVC))
A vélemény előadója: Johan Van Hecke
JAVASLATOK
A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy hagyja jóvá a megállapodás megkötését. Ezzel az eljárással a Bizottság:
1. üdvözli a számos pozitív fejleményt, amelyek fejlődést és új ambíciókat tükröznek Afrikában, mint például az Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért (NEPAD) megalapítása, az Afrikai Unió létrehozása és az afrikai vezetés növekvő békefenntartási és közvetítési erőfeszítései;
2. hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált megállapodás javulást jelent az AKCS-országok, az Európai Közösség és az EU-tagállamok közötti kapcsolatban, miközben fenntartja a cotonoui vívmányokat;
3. sürgeti, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a hatékony regionális eljárásokra a nemzetközi és regionális jogi szabványok és normák érvényre juttatásáért;
4. üdvözli a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás politikai párbeszédre vonatkozó megerősített rendelkezéseit, és felhív ezen új rendelkezések stratégiai használatára a válságok gyorsabb és hatékonyabb kezelése érdekében;
5. megállapítja, hogy szervezettebb és hatékonyabb politikai párbeszédet kell kialakítani az olyan országokkal és régiókkal is, ahol nincs nyilvánvaló vagy fenyegető válság;
6. felhív az Európai Unió konfliktusmegelőző, válságkezelő, konfliktusmegoldó és újjáépítési tevékenységeinek integrálására, és arra, hogy szenteljenek különös figyelmet a közelmúltbeli konfliktusokból kilábaló országoknak, és felhívja a Bizottságot, hogy aktívan ellenőrizze, hogy az érintett felek betartják a nemzetközi békemegállapodásokat
7. hangsúlyozza az EU választási megfigyelő küldöttségek szerepének fontosságát a konfliktusok megelőzésében és a demokrácia előmozdításában, és felhív, hogy vegyék számításba a küldöttségek által készített jelentésekben foglalt megállapításokat az EU AKCS-országokra vonatkozó fejlesztési politikájának a kidolgozásában;
8. üdvözli egy, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemben megvalósítandó együttműködésről szóló záradék beillesztését és felhív az EU és az AKCS országai közötti lehető legszorosabb együttműködésre a terrorizmus elleni harcban, valamint mind a könnyű fegyverek, mind a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzésében, összhangban az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi joggal;
9. üdvözli a résztvevő felek megállapodás iránti elkötelezettségét a Nemzetközi Büntetőbíróság római statútumának, valamint kapcsolódó eszközeinek ratifikálása és végrehajtása iránt azon erőfeszítések központi elemeiként, amelyek célja bíróság elé állítani azokat, akik emberiség elleni bűncselekményeket követnek el és hangsúlyozni az ENSZ ad hoc bíróságainak fontosságát a büntetlenség elleni küzdelemben.
ELJÁRÁS
Cím |
A Cotonouban 2000. június 23-án egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat |
||||||
Hivatkozások |
|||||||
Illetékes Bizottság |
DEVE |
||||||
Véleményt nyilvánított |
AFET |
||||||
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
|
||||||
A vélemény korábbi előadója/előadói |
Johan Van Hecke, |
||||||
Vizsgálat a bizottságban |
24.10.2005 |
25.1.2006 |
|
|
|
||
Az elfogadás dátuma |
26.1.2006 |
||||||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
42 0 0 |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Elmar Brok, Simon Coveney, Giorgos Dimitrakopoulos, Camiel Eurlings, Maciej Marian Giertych, Ana Maria Gomes, Alfred Gomolka, Anna Ibrisagic, Toomas Hendrik Ilves, Georgios Karatzaferis, Ioannis Kasoulides, Bogdan Klich, Vytautas Landsbergis, Cecilia Malmström, Emilio Menéndez del Valle, Francisco José Millán Mon, Philippe Morillon, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols i Germà, Cem Özdemir, Mirosław Mariusz Piotrowski, Bernd Posselt, Michel Rocard, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, Jacek Emil Saryusz-Wolski, Schöpflin György, Hannes Swoboda, Szent-Iványi István, Konrad Szymański, Charles Tannock, Jan Marinus Wiersma, Karl von Wogau, Luis Yañez-Barnuevo García, Josef Zieleniec |
||||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Marie Anne Isler Béguin, Erik Meijer, Janusz Onyszkiewicz, Aloyzas Sakalas, Inger Segelström |
||||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
Lena Ek, Jules Maaten |
||||||
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
|
||||||
ELJÁRÁS
Cím |
a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról |
||||||
Hivatkozások |
6987/2006 – C6-0124/2006 – 2005/0071(AVC) |
||||||
A Parlamenthez benyújtott hozzájárulási kérelem dátuma |
10.4.2006 |
||||||
Illetékes bizottság |
DEVE |
||||||
A véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
AFET |
INTA |
|
|
|
||
Nem nyilvánított véleményt |
INTA |
|
|
|
|
||
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
|
||
Előadó(k) |
José Ribeiro e Castro |
|
|||||
Vizsgálat a bizottságban |
2.10.2006 |
|
|
|
|
||
Az elfogadás dátuma |
19.12.2006 |
||||||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
27 0 3 |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Margrete Auken, Alessandro Battilocchio, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Thierry Cornillet, Fernando Fernández Martín, Michael Gahler, Filip Kaczmarek, Glenys Kinnock, Maria Martens, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Horst Posdorf, Toomas Savi, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Anna Záborská, Mauro Zani |
||||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
John Bowis, Milan Gaľa, Fiona Hall, Alain Hutchinson, Linda McAvan, Manolis Mavrommatis, Anne Van Lancker, Zbigniew Zaleski, Gabriele Zimmer |
||||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
María Sornosa Martínez |
||||||
Benyújtás dátuma |
20.12.2006 |
|
|||||
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre) |
... |
||||||