JELENTÉS a fenntarthatóság szempontjának a fejlesztési együttműködési politikákban való érvényesítéséről
21.12.2006 - (2006/2246(INI))
Fejlesztési Bizottság
Előadó: Danutė Budreikaitė
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a fenntarthatóság szempontjának a fejlesztési együttműködési politikákban való érvényesítéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK-Szerződés 177., 178., 179., 180. és 181. cikkére,
– tekintettel az Európai Tanács által 2006 június 16-án, Bécsben „Megújított uniós fenntartható fejlődési stratégia” címmel elfogadott dokumentumra, és az Európai Tanács által 2001-ben, Göteborgban elfogadott korábbi uniós fenntartható fejlődési stratégiára, és ennek külső dimenziójára, amelyet az Európai Tanács 2002-ben, Barcelonában tett hozzá,
– tekintettel a fenntartható fejlődésről 2002-ben tartott csúcstalálkozó által elfogadott johannesburgi cselekvési programra,
– tekintettel az ENSZ környezetvédelemről és fejlesztésről szóló 1992-ben, Rio de Janeiróban tartott konferenciája által elfogadott Agenda 21-re,
– tekintettel a Cotonou-ban 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) államok, másrészről pedig az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra, különösen annak 19., 23. és 32. cikkére,
– tekintettel az ENSZ által 2000-ben elfogadott Millenniumi Nyilatkozatra, a „Befektetés a fejlődésbe” című 2005-ös ENSZ jelentésre és a Millenniumi Fejlesztési Célokra (MFC),
– tekintettel a 2005. március 2-án elfogadott, a támogatási hatékonyságról szóló párizsi nyilatkozatra,
– tekintettel a 2002-ben elfogadott, a fejlesztési finanszírozásról szóló monterreyi megállapodásra,
– tekintettel az „EU-segély: Többet, gyorsabban, eredményesebben” című bizottsági közleményre (COM(2006)0087), valamint az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának ez alapján levont 2006. április 11-i következtetéseire,
– tekintettel az „Európai konszenzus a fejlődésről” című, 2005. december 20-án aláírt dokumentumra,
– tekintettel az "EU és Afrika: Egy stratégiai partnerség felé" című, az Európai Tanács által 2005. december 15-16-án Brüsszelben elfogadott uniós stratégiára, valamint az „EU-karibi partnerség a növekedésért, a stabilitásért és a fejlődésért” című bizottsági közleményre (COM(2006)0086),
– tekintettel „A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról: Cselekvési program” című bizottsági közleményre (COM(2005)0658),
– tekintettel „Az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiájának 2005. évi felülvizsgálata: Előzetes összegzés és irányadás a jövőre vonatkozóan” című dokumentumra (COM(2005)0037) és mellékletei (SEC(2005)0225)),
– tekintettel a “Politikák fejlesztési célú koherenciája - A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé” című bizottsági közleményre (COM(2005)0134),
– tekintettel a „Vízgazdálkodás a fejlődő országokban: politika és prioritások az uniós fejlesztési együttműködéshez” című bizottsági közleményre (COM(2002)0132),
– tekintettel az EU vízügyi kezdeményezésére (EU Water Initiative, EUWI), amelyet a fenntartható fejlődésről szóló 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón (WSSD) indított el,
– tekintettel az Európai Energia-kezdeményezésre, amelyet a johannesburgi csúcstalálkozón fogadtak el, valamint „Az EU energiakezdeményezésének jövőbeli fejlődéséről és az AKCS-országok számára megvalósítandó energiakeret létesítésének a módozatairól” című bizottsági közleményre (COM(2004)0711),
– tekintettel az EU és az AKCS országok hat régiója közötti gazdasági partnerségi megállapodásra, amely 2008-ban lép hatályba,
– tekintettel a dohai munkaprogramra, amelyet a WTO általános tanácsa 2004. augusztus 2-án fogadott el,
– tekintettel az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottságának 2005. április 22-én és 2006. május 1-12. között tartott tizennegyedik üléséről szóló jelentésre,
– tekintettel az Almunia úr által a Bizottság számára készített „Az uniós fenntartható fejlődési stratégia végrehajtásának ellenőrzésére szolgáló fenntartható fejlődési mutatók” című közleményre (SEC(2005)0116),
– tekintettel „Az EU Afrika-stratégiája: európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért” című bizottsági közleményre (COM(2005)0489),
– tekintettel a “A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé – A fejlődés finanszírozása és a támogatás hatékonysága” című bizottsági közleményre (COM(2005)0133),
– tekintettel „A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása felé való haladás felgyorsítása – Az Európai Unió hozzájárulása” című bizottsági közleményre (COM(2005)0132),
– tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája által közzétett „Gazdasági fejlődés Afrikában – A közvetlen külföldi befektetések szerepének újraértelmezése” című 2005-ös tanulmányra,
– tekintettel az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának 2004-es, Afrikáról szóló „Afrika kereskedelmi lehetőségeinek kibontakoztatása" című gazdasági jelentésére,
– tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) "A DAC iránymutatások: fenntartható fejlődési stratégiák” című 2001-es jelentésére,
– tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „Az uniós fenntartható fejlődési stratégia értékelése” című véleményére,
– tekintettel az „Éghajlatváltozás a fejlesztési együttműködés összefüggésében” című bizottsági közleményre (COM(2002)0085),
– tekintettel a „Környezetvédelmi megfontolások beillesztése más szakpolitikákba – A cardiffi folyamat mérlege” című bizottsági munkadokumentumra (COM(2004)0394),
– tekintettel „A vidéki szegénység elleni küzdelem: A vidékfejlesztésre és a fejlődő országok fenntartható természeti erőforrásaival történő gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi politika és megközelítés” című bizottsági közleményre (COM(2002)0429),
– tekintettel a 2493/2000 és 2494/2000 sz. környezetvédelmi és erdőgazdálkodási rendeletek értékeléséről szóló 2004. novemberi összegző jelentésre,
– tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyagimport önkéntes FLEGT (az erdészeti jogszabályok végrehajtásai, irányítás és kereskedelem) engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2004)0515),
– tekintettel a Bizottság „A környezet közösségi gazdasági és fejlesztési együttműködéseibe történő integrálása” című munkadokumentumára (SEC(2001)0609),
– tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló 2000-es iránymutatásaira,
– tekintettel 1999. január 15-én elfogadott, a fejlődő országokban tevékenykedő európai vállalatok számára felállítandó, egy európai magatartási kódex felé mutató európai standardokról szóló állásfoglalására[1],
– tekintettel a fejlődő országokban működő kis-és középvállalkozásokról szóló 2006. április 27-i állásfoglalására[2]
– tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló 2006. április 6-i állásfoglalására[3]
– tekintettel a fenntartható fejlődés környezetvédelmi vonatkozásairól szóló, 2006. január 18-i[4] és a módosított fenntartható fejlődési stratégiáról szóló 2006. június 15-i [5] állásfoglalásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6‑0474/2006),
A. mivel az 1987-es Burtland-jelentésben meghatározott fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy a jelenlegi generáció igényeit oly módon kell kielégíteni, hogy az ne veszélyeztesse az eljövendő generációk igényeinek kielégítését; mivel fenn kell tartani a földnek az életet és annak minden formáját tápláló képességét, tiszteletben kell tartani a bolygó természeti erőforrásainak korlátait, továbbá népszerűsíteni kell a fenntartható termelést és fogyasztást, annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés ne jelentse a környezet pusztulását,
B. mivel a fenntartható fejlődés már 1997 óta az EU egyik alapvető célkitűzése, amikor átfogó elvként belekerült a Szerződésbe, és mint ilyen az Európai Unió minden politikájának és tevékenységének alapját kell képeznie,
C. mivel a fenntartható fejlődés koncepciója nem áll ellentmondásban a szociális, környezetvédelmi vagy gazdasági kérdésekkel, sőt, inkább ezekkel kölcsönös függésben és támogatásban van,
D. mivel az új uniós fenntartható fejlődési stratégia egyik fő célkitűzése a fenntartható fejlődés aktív támogatása világszerte,
E. mivel az uniós fejlesztési együttműködés célja a fenntartható gazdasági, szociális és környezetvédelmi fejlődés megteremtése a fejlődő országokban és ezen országok zökkenőmentes és fokozatos integrációja a világgazdaságba, valamint hozzájárulás a szegénység csökkentéséhez a fejlődő országokban,
F. mivel mind a fejlett, mind a fejlődő országokban megfigyelhetőek nem fenntartható gyakorlatok sok területen, mint például a termőföldek használata, a közlekedés, az éghajlatváltozás, a halászat, a biodiverzitás kimerítése, vagy az erőforrások felélése, amelyek negatív hatással vannak a fejlődő országok szegényeire,
G. mivel több, mint 1 milliárd ember, főleg a legkevésbé fejlett országokban szélsőséges szegénységben, azaz kevesebb, mint napi 1 USD-ból él, és 1,5-3 milliárdan élnek a napi 2 USD-os szegénységi határ alatt,
H. mivel a világ szegényeinek kétharmada vidéki területen él, úgy hogy megélhetése természeti erőforrásoktól függ[6] a rendkívüli szegénységben élő több mint egymilliárd ember 90%-ának megélhetését az erdők biztosítják,[7] és világszerte több mint egymillió ember – elsősorban szegény közösségekben – állatifehérje-bevitelének legalább 30%-a származik halfogyasztásból[8],
I. mivel a hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) keretében Afrikának juttatott támogatások még mindig elmaradnak az 1990-es csúcstól, és egy ENSZ-jelentés becslése szerint a csökkenés éves szinten 20-25 milliárd USD,
J. mivel az EU tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy 2015-re teljesítik az ODA-célkitűzést, azaz a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-át fordítják ODA célokra, az új tagállamok pedig 2015-re az ODA szintjét a GNI 0,33%-ára emelik,
K. mivel a fejlődő országokban a fenntartható fogyasztás és erőforrás-gazdálkodás csak a szegénység megszüntetésével csak akkor érhető el, ha ezzel együtt erőfeszítéseket teszünk a z oktatás, az egészségügy és az intézményi kapacitások javítására; mivel a szegénység elleni küzdelem csak akkor járhat pozitív eredménnyel, ha környezeti és természeti erőforrásokkal történő gazdálkodás fenntartható módon folyik,
L. mivel a fejlődő országokban a gazdasági, szociális és környezetvédelmi kihívásokkal való harcban a demokratikus elveknek történő megfelelés, az átlátható és hatékony állami intézmények, főleg az igazgatási kapacitás létrehozása és megerősítése kritikus szerepet játszik,
M. mivel a korrupció aláássa a segélyezés hatékonyságát, ami pedig aláássa az uniós fejlesztési politikákat, és sorozatos akadályokat gördít a fejlődés útjába az uniós partnerországokban,
N. mivel ahhoz, hogy a piacok a fenntartható fejlődés elérésére törekedjenek, új megközelítésre van szükség, a magánszektornak pedig egy kiegyensúlyozott és fenntartható társadalom létrehozására kellene törekednie,
O. mivel a hatékony jogrendszerek és a gazdasági, valamint szellemi tulajdonjogok hiánya útját állja a befektetési szándéknak a legkevésbé fejlett országokban, ami pedig tartós gazdasági fejlődést és így szociális haladást eredményezhetne,
P. mivel a tartós fejlesztési politikák és a fenntartható fejlődési segélyek fontosak, viszont csak akkor hoznak változást a fenntartható fejlődés terén, ha a fogadó országok – amelyeknek fel kell ismerniük, és fenntartható módon kell kezelniük a környezetvédelmi lehetőségeket és kockázatokat – a gyakorlatban koherens fejlesztési intézkedésekké alakítja őket, illetve felismeri és fenntartható módon kezeli a környezeti lehetőségeket és veszélyeket,
Q. mivel az ENSZ és a Világbank által a közelmúltban készített, „Gazdasági fejlődés Afrikában – A közvetlen külföldi befektetések szerepének újraértelmezése” című tanulmány azt igazolja, hogy a segélyeknek a környezetvédelemhez kapcsolása hatékonyan csökkentheti a szegénységet,
R. mivel az illegális erdőkitermelés káros a környezetre, többmilliárd dollárnyi kimaradt jövedelmet jelent a fejlődő országok kormányai számára, elősegíti a korrupciót, aláássa a jogállamiságot és helyes kormányzást, valamint fegyveres konfliktusok alapját képezi,
S. mivel a világ népességének több mint 40 %-a, azaz 2,6 milliárd fő nem jut alapvető higiéniához, és mivel egy milliárdra rúg azok száma, akik nem jutnak fogyasztásra biztonságos ivóvízhez,
T. mivel a természeti források szennyezése, rombolása és kimerítése számos fejlődő országban konfliktushelyzeteket eredményezhet,
U. mivel a fejlődő országok gazdaságait gyengíti az energiaárak ingadozása, mivel energiaforrásaik nem változatosak, ezek az országok gyakran kereskedelmi többletük jelentős részét költik energiaimportra, ami stabil gazdasági fejlődésükre nézve jár negatív következményekkel,
V. mivel az ütemes népességnövekedés a természeti források komoly környezetkárosodáshoz vezető túlzott kihasználása miatt a fenntartható fejlődés egyik kihívása,
1. üdvözli a tényt, hogy a megújított uniós fenntartható fejlődési stratégia ismételten a fenntartható fejlődés világszerte történő előmozdítását tartja egyik fő célkitűzésének;
2. üdvözli a tényt, hogy az „Európai konszenzus a fejlődésről” az Unió fő, átfogó fejlesztési együttműködési célkitűzéseként a szegénység fenntartható fejlődés mellett történő felszámolását nevezi meg;
3. úgy véli, hogy az Unió fejlesztési együttműködési politikái előtt álló legnagyobb kihívások egyike a környezetvédelem biztosításával egyidejűleg előmozdítani a fenntartható gazdasági fejlődést és felszámolni a szegénységet, illetve hogy mindez nem érhető el társadalmi és környezeti célkitűzések megállapítása nélkül, amelyeknek része a környezetvédelem, továbbá a természeti erőforrásokból származó előnyökhöz való méltányos hozzáférés, illetve az azokban történő osztozás;
4. hangsúlyozza, hogy a természeti forrásokhoz való méltányosabb hozzáférés és ezek igazságosabb elosztása a fenntartható fejlődés előfeltétele, illetve az emberi méltóság lényeges eleme;
5. örömmel veszi tudomásul, hogy a fejlesztési együttműködési eszközre (DCI) vonatkozó javaslat tartalmaz egy, a természeti források – ideértve az energiát is – 2007-től kezdődő, fenntartható és környezetvédelmi szempontokat érvényesítő kezelésére vonatkozó tematikus programot is;
6. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fenntartható fejlődés három összetevőjének, nevezetesen a környezetvédelemnek, a társadalmi igazságosságnak és gazdasági jólétnek az összes fejlesztési együttműködési politikába való megfelelő beépítését és érvényesítését; sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja felül ezt a folyamatot;
7. kéri azon mechanizmusok erősítését, amelyek a johannesburgi cselekvési tervben foglalt, illetve az olyan millenniumi fejlesztési célok felé megtett fejlődést mérik fel, mint például a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség erősítése, a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontjainak integrálása, a jogállamiság és közintézmények előmozdítása és egyebek;
8. emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődés több területre átívelő kérdés, ami megköveteli a politikák koherenciájának valamennyi területen történő erősítését, zavartalan működésük biztosítása érdekében;
9. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi, tarthatatlan fejlemények, különösen az üvegházhatást kiváltó gázkibocsátás, a halállomány kipusztítása és a biodiverzitás megszűnése elleni küzdelem sokkal több erőfeszítést igényel; a biodiverzitással kapcsolatban sürgeti az összes érintett szereplőt, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a biodiverzitás megszűnésének 2010-ig történő megállítása érdekében;
10. sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a környezetvédelmi szempontoknak – mint például a természetes erőforrások kezelése – a fejlesztési politikák legfontosabb területein való érvényesítése érdekében;
11. felhívja a Bizottságot, hogy igazítsa ki támogatásnyújtási módszereit, hogy azok összhangban legyenek a támogatásnyújtással érintett országok nemzeti fenntartható fejlesztési stratégiáival;
12. felszólítja az EU-t, hogy adjon tanácsot a fejlődő országoknak, hogy hogyan fejlesszék a természeti erőforrásaik környezeti hatásainak felmérésére és erőforrás-kezelésre vonatkozó képességeiket; ezt későbbiek során az említett országokkal folytatandó együttműködési programok részeként lehetne kivitelezni;
13. ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy rendkívül fontos az Unió által a világra tett ökológiai benyomás mérése, mivel ez bizonyítja az Unió elkötelezettségét a világszerte fenntartható fejlődés serkentése iránt;
14. hangsúlyozza a biodiverzitás védelmének fontosságát, és javasolja, hogy vagy tegyék ezt a fenntartható fejlődési stratégia új kulcselemévé, vagy legalább fektessenek rá különleges hangsúlyt a természeti erőforrások kezeléséről szóló részben;
15. felhívja a Bizottságot az AKCS-országokkal történő együttműködésre, hogy megakadályozzák a mérgező hulladékoknak a helyi gazdasági szereplők, illetve az Európai Unióból származó és ott működő nemzetközi hulladékgazdálkodási vállalatok által történő illegális lerakását;
16. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok sürgős segítségre szorulnak a klímaváltozás kihívásaihoz való alkalmazkodást illetően, valamint a tiszta és hatékony technológiákba a fejlődő világban történő befektetések fokozott támogatásához szükséges intézkedések megtételénél; elismeri továbbá, hogy az EU-nak sürgősen teljesítenie kell, és meg kell haladnia saját kibocsátás-csökkentési célkitűzéseit, hogy ezzel is csökkenthesse az éghajlatváltozás veszélyeit, amelyek a fejlődő országokat és a szegényeket sújtanák leginkább;
17. felhívja az Európai Uniót, hogy tegye meg a fejlődő partnereink támogatásához szükséges intézkedéseket, hogy ezzel méltányolja az általuk tett kötelezettségvállalásokat a fenntartható fejlődés stratégiája, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem tekintetében, amelyek elsősorban az ő népeiket sújtják (Kiotó, Monterrey, Doha, Johannesburg);
18. bátorítja az alternatív energiatechnológia fejlesztését és terjesztését, és hangsúlyozza a megújuló energiaforrásokból való globális részesedés jelentős megnövelésének sürgősségét;
19. felszólítja a Bizottságot, hogy a megújuló energiával foglalkozó európai társaságokkal kezdeményezzen olyan projekteket, amelyek a fejlődő országokban megkönnyítik és fokozzák a környezetbarát energiaforrások átadását és használatát mind egyéni, mind társasági célokra;
20. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés lényeges elemei lehetnek az infrastruktúrák, ha megfelelnek a környezeti és társadalmi iránymutatásoknak, és felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU pénzügyi támogatásában részesülő valamennyi program és projekt tekintetében elvégezzék és nyilvánosságra hozzák a stratégiai környezeti hatásvizsgálatot és a környezeti hatásvizsgálatot, különösen az új EU–Afrika infrastruktúra partnerséget illetően, amely uniós pénzügyi támogatást nyújt a határon átnyúló infrastruktúra-projektekhez, amelyek hozzájárulhatnak a regionális infrastruktúra-projektek közötti különbségek felszámolásához, és amelyek az európai konszenzusnak megfelelően valamennyi tagállam számára lehetőséget biztosítanak megfelelő projektjavaslatok benyújtására, tekintet nélkül a közvetlen hozzájárulásra;
21. megállapítja, hogy – adott esetben a díjszabási politika terén végrehajtott reformokkal összhangban – minden egyes infrastrukturális projekt gazdasági fenntarthatóságát biztosítani kell, és az ökológiai fenntarthatóság nem kerülhet veszélybe;
22. elismeri a határon átnyúló és megosztott afrikai vízkészletek számát, a vízkészletek az éghajlatváltozásnak, a túlzott mértékű kitermelésnek és a szennyezésnek való kitettsége miatti sérülékenységét; felhívja a Bizottságot, hogy az infrastrukturális partnerség keretében támogassa az integrált vízkészlet-gazdálkodást, hogy biztosítsák a vízellátást az emberi jólét és az ökológiai fenntarthatóság érdekében;
23. elismeri, hogy a nagy infrastrukturális projektek környezeti és társadalmi hatása komoly lehet; javasolja, hogy a duzzasztógátakkal foglalkozó bizottság (World Commission on Dams) által kidolgozott feltételek – amelyek között szerepel a lehetőségek elemzése és a nyilvános részvétel is – jelentsék a nagy duzzasztógát-projektekre vonatkozó döntéshozatal alapját;
24. kéri, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi tudatosságot növelő projektek nagyobb részesedést kapjanak a fejlesztési segélyekből;
25. sajnálja, hogy az uniós fenntartható fejlesztési stratégia külső dimenziója nem kapcsolódik szorosabban az olyan közegészségügyi kérdésekhez, mint az AIDS és tuberkulózis; hangsúlyozza, hogy ezeket az ügyeket az Unión belül és világszerte meg kell oldani;
26. hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és különösen a nők bevonása a fenntartható fejlődésről szóló vitába és döntéshozatali folyamatba rendkívül fontos szerepet játszik a közvélemény a témával kapcsolatos tudatosságának növelésében; hangsúlyozza az oktatás jelentőségét a fenntartható ökológiai lehetőségek ápolása szempontjából, különösen a lakosság szegényebb csoportjai körében;
27. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokban a helyi közösségek és bennszülöttek kapacitásépítését, valamint részvételét a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésben, azok ellenőrzésében és az azokkal való gazdálkodásban;
28. hangsúlyozza, hogy a kibővített részvétel a vonatkozó tájékoztatást illetően átláthatóságot, illetve és az EU-dokumentumokhoz való jobb hozzáférést tesz szükségessé;
29. kéri, hogy alakítsák ki a fenntartható fejlődés mutatóit, amelyek az uniós fejlesztési együttműködési politikákkal kapcsolatban kerülnek majd alkalmazásra, továbbá hogy a biológiai sokféleség és a környezeti fenntarthatóság tekintetében hozzanak létre megerősített jelentéstételi és nyomon követési mechanizmusokat;
30. kéri, hogy az új és régi tagállamok sokkal komolyabban kötelezzék el magukat az ODA/GNI (hivatalos fejlesztéstámogatás / bruttó nemzeti jövedelem) 0,7 %-ának fejlesztési együttműködésre való fordítása iránt;
31. hangsúlyozza a többoldalú környezetvédelmi megállapodások, mint például a kiotói jegyzőkönyv és a WTO-keretegyezmény összeegyeztethetővé tételének fontosságát, különös tekintettel a GATT egyezmény XX. cikkére, amelyben az általános kivételt képező területekről van szó, tekintettel az olyan intézkedésekre, mint például: (b) az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség védelméhez szükséges intézkedések; és (g) a kimeríthető természeti erőforrások megőrzésére irányuló intézkedések, amennyiben ezeket a belföldi termelés vagy fogyasztás korlátozásával kapcsolatban léptetik hatályba; e tekintetben újra megerősíti a kereskedelmi javaslatok környezeti fenntarthatósági szempontú hatásvizsgálatának szerepét;
32. felhívja az USA-t, Kínát és Indiát a kiotói jegyzőkönyv ratifikálására, továbbá arra, hogy az EU-val közösen vállaljanak felelősséget a világszintű fenntartható fejlődésért;
33. hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak újra át kellene gondolnia a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok számára juttatott exporttámogatások káros hatását és nagyobb hajlandóságot kellene mutatnia ezek nemzetközi kereskedelmi tárgyalások révén történő eltörlésére;
34. ismételten hangsúlyozza az adósságkönnyítés fontosságát olyan legkevésbé fejlett országok esetében, amelyek kormánya tiszteletben tartja az emberi jogokat és a helyes kormányzás elveit;
35. úgy véli, hogy az európai fenntartható fejlődési hálózat gyűjtőpontként szolgálhat a tagállamok közötti tapasztalatcsere, illetve a legjobb gyakorlatok cseréje számára például a kölcsönös szakmai értékelés mechanizmusa révén;
36. úgy véli, hogy nagyon fontos lenne létrehozni egy, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, állandó tanácsadó és ellenőrző testületet, amelynek tagjait a tagállamok és a civil társadalom képviselői alkotják, és amely ellenőrizné, hogy az elv hogyan érvényesül az Unió politikáiban és programjaiban, különös tekintettel a fejlesztési együttműködésre, és létfontosságú lenne a környezeti kérdéseknek a fejlesztésben történő érvényesítésével foglalkozó belső bizottsági szolgálatközi csoport támogatásában;
37. hangsúlyozza, hogy a fejlett országoknak élen kell járni a fenntartható fejlődés elvének érvényesítésében;
38. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés fenntartható intézményekkel jár együtt, ennél fogva tehát szigorító intézkedésekre van szükség, mint például az adósságcsökkentésnek az emberi jogok tiszteletben tartása és a helyes kormányzás feltételeihez való kötése; úgy véli, hogy ez egyfajta „adok-kapok” dinamizmust indítana el és az egyenlőség, partnerség és tulajdon elvein alapuló fejlesztési együttműködést jelentene;
39. hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások erősítésének fontosságát, mivel ez a fejlődő országok környezetvédelmi, szociális és gazdasági fejlődését elősegítő eszköz; ezért kéri az erőfeszítések fokozását – a partnerországok hatóságaival együtt – a KKV-k fejlődését szolgáló projektek, programok és politikák kidolgozása tekintetében, a fenntartható fejlődés elveivel összhangban; és megismétli javaslatát a KKV-kat segítő regionális intézmények támogatására és finanszírozására vonatkozóan;
40. felszólítja az OECD tagállamait, hogy segítsék a fejlődő országokat azáltal, hogy ez utóbbiak számára jobb hozzáférést engednek a szükséges befektetési tőkemozgáshoz és piacokhoz, illetve hatékonyabb fejlesztési együttműködési programokat alkalmaznak;
41. bátorítja a GDP-re való összpontosítást a társadalom által elért fejlődés felbecslése során, egyensúlyban tartva ezt a növekedés minőségi aspektusaira való odafigyeléssel, mivel ez a fenntartható fejlődés előfeltétele;
42. hangsúlyozza az olyan kiegészítő intézkedések szükségességét, mint például a fenntartható pénzügyi intézkedések, a kereskedelemtorzító és környezetkárosító támogatások csökkentését és fokozatos felszámolását;
43. felszólítja a fejlett és fejlődő országok magánszektorait, hogy alkalmazzanak olyan testületi magatartási kódexeket, amelyek nyilvánosan vázolják hozzájárulásukat a fenntartható fejlődés céljának megvalósításához, továbbá hogy kötelezzék el magukat ebben az irányban;
44. felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel, és rendszeresen készítsen jelentést a fejlődő országokban tevékenykedő európai vállalatokra vonatkozó magatartási kódex hatékonyságáról, különös tekintettel a fenntartható fejlődés követelményeinek való megfelelésre;
45. üdvözli a vállalatok társadalmi felelőssége ügyének nemzetközi szintű előmozdításával kapcsolatos európai bizottsági hozzáállást; ugyanakkor sürgeti a Bizottságot, hogy a növelje vállalatok társadalmi felelősségének jelentőségét azáltal, hogy több, a fejlődő országokban működő európai vállalatokra nézve kötelező szabályt hoz, különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáira és a környezetvédelemre;
46. emlékezteti a Bizottságot, hogy fejlesztési programjait az átláthatóságra és beszámoltathatóságra kell alapoznia, mert a fejlődő országokban a korrupció gyakran éppen a tarthatatlan hajlamokat erősíti, például olyan területeken, mint az illegális fakitermelés; továbbá hangsúlyozza, hogy támogatni kell a független korrupcióellenes megfigyelő-szervezetek létrehozását a fejlődő országokban, elegendő forrást elkülönítve az ilyen projektek részére;
47. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve azonosítsa és állítsa az igazságszolgáltatás elé azokat, akik az illegális forrásból származó fa és fatermékek behozatalában bűnösnek tekinthetők, és támogassa az AKCS-tagállamokat az ilyen termékek kereskedelmének és forgalmazásának megakadályozása terén tett intézkedéseikben;
48. hangsúlyozza a közvetlen külföldi befektetés fontosságát a fejlődő országok számára, és bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési politikájukat úgy alakítsák ki, hogy az a fejlődő országok gazdasági intézményeinek és befektetési körülményeinek jelenlegi állapotát javítsa;
49. úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országok helyi hatóságai nem mindig képesek akkora mértékű finanszírozás biztosítására, amely az infrastrukturális hálózatok – például vízszolgáltatás és szennyvízelvezetés – létrehozását és fenntartását célzó nagyobb beruházásokhoz elegendő, és hogy ebből következően kizárólag a magántőke kiegészítő hozzájárulása teremtheti meg a finanszírozás megfelelő mértékét, a köz- és a magánszféra partnerségeinek útján;
50. megismétli azt a kérését a Bizottság felé, hogy ez utóbbi határozottan támogassa az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtásával, a kormányzással és a kereskedelemmel kapcsolatos cselekvési terv (FLEGT) engedélyezési rendszereit és a tervezett önkéntes partnerségi megállapodásokat (VPA); különös figyelmet kell fordítani a partnerországok arról való meggyőzésére, hogy írják alá a VPA megállapodásokat és csatlakozzanak az engedélyezési rendszerekhez, kerülve annak lehetőségét, hogy a partnerországok ezeknek a rendszereknek nem vetik alá magukat, és olyan országokba exportálnak, ahol nem léteznek ilyen engedélyezési rendszerek;
51. hangsúlyozza a fejlődő országok helyi vállalataival folytatandó szociális párbeszéd fellendítésének jelentőségét az együttműködés és közös felelősség előmozdításáért, a fenntartható fogyasztás és termelés érdekében, továbbá e tekintetben a dél-dél és észak-dél közötti tapasztalatcsere támogatását;
52. felszólítja a Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat megelőző tárgyalások során fektessen különleges hangsúlyt az AKCS-országok exportjának változatosabbá tételét elősegítő stratégiákra, illetve a környezetileg fenntartható és társadalmilag igazságos növekedési és fejlődési modellek támogatására;
53. ismételten kijelenti, hogy a fejlődő országok számára az energiaforrásokhoz való hozzáférés elsődleges fontosságú; ezzel kapcsolatban kéri az energiához való hozzáférés javítását az EU energia-kezdeményezése (Európai Unió Energy Initiative) útján, illetve fejlesztési programokban az energiahatékonyság jelentőségének fokozott kidomborítása által;
54. hangsúlyozza, hogy egy rendezetlen városfejlődés esetén a városi vízellátás és szennyvízelvezetés elsődleges fontosságú fejlesztési kérdés, mivel a demokratikus kormányzás terén bevált gyakorlatokkal kapcsolatos helyi kormányzati kapacitás építhető ki a helyi közszolgáltatások körül;
55. felhívja a fejlődő országokat, hogy vízforrásaik fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében decentralizálják vízgazdálkodásukat a helyi szintig, hogy a felhasználók és a döntéshozók a polgárok igényeihez a lehető legközelebbi szinten legyenek bevonhatók a vízügyi politikák kidolgozásába;
56. felhívja az EU helyi hatóságait, hogy bátran használják fel a felhasználókra a víz- és szennyvízszolgáltatások fejében kirótt díjakból származó bevétel egy részét arra, hogy decentralizált együttműködési intézkedéseket hajtsanak végre a fejlődő országokban a vízhez való hozzáférés javítására irányuló projektek finanszírozásához;
57. felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa olyan stratégiák kidolgozását, amelyek a vízminőség – ideértve a talajvíz minőségét ugyanúgy, mint a végfelhasználóig juttatott vízét – magas színvonalának fenntartásával vagy helyreállításával összeegyeztethető gazdasági és mezőgazdasági fejlődési irányt ösztönöznek;
58. úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát a kutatási és innovációs folyamat szerves részévé kell tenni;
59. minden felet felkér, hogy tűzzenek ki konkrét rövid és hosszú távú fenntartható fejlődési célokat, és kísérjék figyelemmel az e célok elérése tekintetében megtett fejlődést;
60. hiszi, hogy a fejlesztési politikai koherencia (PCD) keretében, a bevándorlásra való tekintettel a tagállamok közös nevezőre fognak jutni a bevándorlás jelentette kihívással való szembenézést illetően; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy különleges figyelmet kell fordítani az átutalásokra és az agyelszívást előidéző politikáknak az intellektuális kapacitásnyerő folyamattá való lehetséges átalakítására; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió nem okozhat hosszú távú agyelszívást a fejlődő országok rovására;
61. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak.
- [1] HL C 104, 1999.4.14., 180. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0231.
- [3] Elfogadott szövegek, P6-TA(2006)0141.
- [4] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0020.
- [5] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0272.
- [6] WWF (2004) EU-segély: A szegénység csökkentése a fenntartható környezet biztosítása révén. Miért fontos, hogy az uniós segélyek megfelelően kezeljék a szegénység és a környezet közötti összefüggést?
- [7] Világbank (2002), Felülvizsgált erdészeti stratégia a Világbank-csoport számára, 2002.10.31.
- [8] FAO (2002), A világ halászati és akvakulturális helyzete. FAO, Róma, Olaszország.
INDOKOLÁS
A fenntartható fejlődés célja elsősorban az, hogy korunk nemzedéke képes legyen anélkül kielégíteni szükségleteit, hogy korlátozná a jövőbeli nemzedékek lehetőségeit szükségleteik kielégítésére. A fenntartható fejlődés koncepciója az EU jogszabályainak átfogó elve, és ilyenként valamennyi EU-politika vezérlő elve kell, hogy legyen. Az EU-ban a fenntartható fejlődés előmozdítására mind az Unión belül, mind valamennyi külső fejlesztési tevékenységben sor kerül.
A fenntartható fejlődés nemzetközi és európai kerete
A fenntartható fejlődés jelentőségét a nemzetközi közösség az Agenda 21 kapcsán (az ENSZ Rio de Janeiro-ban, 1992-ben megrendezett környezetvédelmi és fejlesztési konferenciája), valamint a johannesburgi cselekvési programra vonatkozóan (a 2002-ben Johannesburgban megrendezett világcsúcstalálkozó) is elismerte. A kérdés szerepel az EU millenniumi fejlesztési céljai között, és az EU 2001 óta fejlesztési stratégiái létfontosságú részének tekinti.
Az EU 2006 júniusában elfogadott, fenntartható fejlődési stratégiája (SDS) legutóbbi felülvizsgálatában a fenntartható fejlődés globális elérését célzó koherens megközelítést kívánnak megállapítani. A felülvizsgálat elismeri továbbá a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek a fejlődő világban való elérését illető kihívásokat is.
A globális fejlődés további előmozdításának szellemében e jelentés annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóság fogalma és az EU fejlesztési együttműködési politikája közötti kapcsolatot szorosabbra fűzzék, továbbá hogy a fejlesztéspolitikát a kulcsfontosságú területeken fenntarthatóbb irányba tereljék.
A fenntartható fejlődés legfontosabb kérdései
A fenntartható fejlődés három fő aspektusa a következő: fenntartható gazdasági növekedés, környezetvédelem, illetve társadalmi egyenlőség és kohézió (az 1992. évi riói konferencia és az EU 2006. évi fenntartható fejlődési stratégiájának alapvető célkitűzései).A fenntarthatóság három aspektusa egymástól kölcsönösen függő, és ezeket már a politikaformálás szakaszában együtt kell figyelembe venni.
A fenntarthatósági célok, vagyis a kiotói célkitűzések elérésének feltétele a világ minden nemzetének közös erőfeszítése, és a 2006. évi felülvizsgálat szerint a célkitűzések csak a jó kormányzás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia, a regionális integráció egyidejű előmozdítása, illetve a fertőző betegségek megszüntetése és a vidékfejlesztés és az élelmiszer-biztonság támogatása révén érhetők el. A valós globális fejlődéshez ezért az szükséges, hogy a fenntartható fejlődés elveit a fejlesztési együttműködés minden aspektusát illetően érvényesítsék: költségvetési támogatás, intézményi kapacitásbővítés, technikai és intézményi együttműködés és szakértelem-megosztás, illetve a magánszektornak juttatott támogatások és kölcsönök.
Következésképpen ez a jelentés a fejlesztéspolitika fenntarthatósági vonatkozásainak komolyabb átgondolására szólít fel, és javasolja, hogy a meglévő projektekre vonatkozóan végezzenek környezeti hatásvizsgálatot, illetve hogy egyértelmű mutatókat alakítsanak ki a fenntartható fejlődést illetően valamennyi fejlesztési projekt nyomon követése céljából. A fokozottabb átláthatóság, valamint az ágazati és különösen költségvetési vonatkozású hivatalos fejlesztési támogatások adott esetben történő felhasználásának nyomon követése is kívánatos.
A fenntarthatóság szükségessége a fejlődő országokban
A fenntarthatóságnak az EU- és nemzeti szintű fejlesztési politikában történő érvényesítése azért szükséges, hogy a fejlesztési együttműködés ne csupán haszontalan, szűk látókörű vállalkozás legyen.
A fejlődő országok vidéki lakosainak megélhetése erősen függ közvetlen környezetüktől és a primitív mezőgazdasági technikáktól, ilyen módon egyszerre szenvedő alanyai és okozói az erdők pusztulásának, a talajeróziónak és a természeti erőforrások és a biodiverzitás kimerülésének. A felhasznált energiaforrások vagy szennyezőek vagy nincsenek energiaforrások, így nem tarthatók fenn az alapvető higiéniai és egészségügyi feltételek, és tiszta víz sem áll rendelkezésre. Az ilyen nem fenntartható feltételek melletti gazdasági növekedés tehát nehéz, vagy akár lehetetlen feladat. Az EU-nak fejlesztési politikájában ezért kell a fenntartható fogyasztási modellek előmozdítására összpontosítania, továbbá a tisztább és helyi szinten fenntarthatóbb energiaforrások használatára, illetve annak ösztönzésére, hogy a népesség növekedése és a környezeti tűrőképesség közötti viszonyt helyi szinten jobban ellenőrizhessék.
A fenntartható fejlődés társadalmi aspektusa szükségessé teszi, hogy a fenntarthatóság az egészségügyi kérdésekben is érvényesüljön. Az olyan járványok elleni küzdelem, mint az AIDS és a malária, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos együttműködés központi kérdése kell, hogy legyen, mivel a demográfia nem fenntartható alakulását eredményezhetik: a gyermekek magas arányát, és egészséges, képzett és gazdaságilag aktív felnőttek alacsony arányát. Az egyének figyelmét ezért fel kell kelteni a személyes egészség és higiénia, továbbá mindennapos viselkedésük ökológiai következményei iránt, ezért áramlik a fejlesztési segélyek jelentős része az oktatás támogatásába. Kívánatos lenne, hogy az EU kritikai felülvizsgálatot végezzen az oktatáspolitikát illetően a fejlődő államok fenntartható fejlődésével kapcsolatosan.
A fenntartható energia és a bevált vállalati gyakorlat
Az EU-nak fokoznia kell a fejlődő országok ipari szektorával és különösen a KKV-kkal való párbeszédet és technológiai együttműködést a helyi környezet romlása elleni küzdelem érdekében. A korszerű technológia transzferével és az energiahatékonyság előmozdításával a makrogazdasági stabilitás előmozdítható, a környezet és az egyén egészsége pedig megvédhető az importált és költséges fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentése útján, illetve a munkakörülmények javításával. A nemzeti intézményi keret megerősítésével az EU továbbá fokozhatja a KKV-knak a környezeti aggályokra való pozitív válaszadási képességét.
Azonban nemcsak a helyi vállalkozásoknak, hanem a nemzetközi vállalatoknak is tiszteletben kell tartaniuk a környezetet. A fejlődő országokban működő európai vállalkozások magatartási kódexét ezért szigorúan meg kell erősíteni, és a vállalatok társadalmi felelősségének kérdéseit globális szinten tudatosítani kell. A tisztább és fenntarthatóbb gazdasági növekedés, valamint a természeti erőforrásokat és a biológiai sokféleséget tiszteletben tartó gazdasági diverzifikáció a legjobban úgy érhető el, ha emelik a közvetlen külföldi befektetést és a hivatalos fejlesztési támogatást a környezetbarát fejlesztési rendszereket illetően, és ezáltal a fejlődő országok kormányai számára segítséget nyújtanak a fenntartható fejlődés elveinek fejlesztési stratégiáikban történő érvényesítéséhez.
Intézményi kapacitás
A fejlődő országok intézményi kapacitásának fejlesztése prioritást kell, hogy kapjon a fenntartható fejlődés elérésére irányuló stratégiában. A helyi tulajdonlás fejlesztési projekteket illető elvének köszönhetően az ökológiai kérdések és fenntarthatósági reformok csak úgy érvényesíthetők a nemzeti szegénységcsökkentési stratégiákban és az EU fejlődő országokkal kötött partnerségi megállapodásaiban, ha megerősítik az állami intézményeknek az ilyen kérdések kezelésével kapcsolatos kapacitását.
A jó kormányzás és a jogállamiság előmozdítása különösen fontos, mivel csak ezekkel biztosítható a szegénység csökkentésére irányuló állami és helyi szintű reformok megfelelő végrehajtása, és ezekkel akadályozható meg az, hogy a fejlesztési segély elszámoltathatatlan vagy korrupt tisztviselők kezei között eltűnjön. Valamennyi kapacitásépítési intézkedés – intézményi, közigazgatási és jogalkotási reformok, infrastrukturális hálózatok fejlesztése és a közfinanszírozás irányítását célzó támogatás – figyelembe kell, hogy vegye a tervezett intézkedéseknek a környezeti, gazdasági és társadalmi (vagy politikai) fenntarthatóságra gyakorolt hatását.
Kapcsolódó EU-politikák
Mivel a fenntartható fejlődés átfogó elv, és valamennyi EU-politika vezérlő elve kell, hogy legyen, nem szerencsés, hogy egyes szakpolitikai területek nem követik a fenntartható fejlődés előírásait. Az EU-nak figyelembe kell vennie a humán fejlesztés során a fenntartható mezőgazdasági politikák központi szerepét, illetve azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyeket az EU exporttámogatásai a legkevésbé fejlett országok gazdaságaira gyakorolnak.
Az EU-nak el kell továbbá kerülnie a nemzetközi megállapodások megsértésével, nem fenntartható módon előállított alapvető termékek behozatalát, és arra kell törekednie, hogy korlátozza a fejlődő országokban az agyelszívást, egy koherens közös bevándorlási politika végrehajtásának segítségével. A szakpolitikai koherenciának nemcsak a fejlesztési együttműködés alapvető területein, hanem minden politikai területen meg kell valósulnia. Másfelől valamennyi tagállamnak komolyabb mértékben kötelezettséget kell vállalnia olyan alapvető területeken is, mint a fejlesztési segélynek a GNP 0,7%-ára történő emelésében.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A fenntarthatóság szempontjának a fejlesztési együttműködési politikákban való érvényesítése |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
DEVE |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Danutė Budreikaitė |
|
||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
2.10.2006 |
6.11.2006 |
19.12.2006 |
|
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
19.12.2006 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ - 0 |
30 0 0 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Margrete Auken, Alessandro Battilocchio, Margrietus van den Berg, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Thierry Cornillet, Fernando Fernández Martín, Michael Gahler, Filip Kaczmarek, Glenys Kinnock, Maria Martens, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Horst Posdorf, Toomas Savi, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Anna Záborská, Mauro Zani |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
John Bowis, Milan Gaľa, Fiona Hall, Alain Hutchinson, Linda McAvan, Manolis Mavrommatis, Anne Van Lancker, Zbigniew Zaleski, Gabriele Zimmer |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
María Sornosa Martínez |
|||||||||||
|
Benyújtás dátuma |
21.12.2006 |
|||||||||||
|
Megjegyzések |
|
|||||||||||