MÁSODIK JELENTÉS a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendeletben meghatározott követlen kifizetések önkéntes modulációjára vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

26.1.2007 - (COM(2006)0241 – C6‑0235/2006 – 2006/0083(CNS)) - *

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Lutz Goepel

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK rendeletben meghatározott követlen kifizetések önkéntes modulációjára vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2006)0241 – C6‑0235/2006 – 2006/0083(CNS))

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0241)[1],

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6‑0235/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 52. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6‑0315/2006),

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság második jelentésére (A6-0009/2006),

1.  elutasítja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Bizottságot a javaslat visszavonására;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy abban az esetben, ha nem vonja vissza a javaslatot, gondolja meg ismét, hogy az-e a terve, hogy e javaslatot döntő mértékben megváltoztassa, vagy az, hogy új szöveggel helyettesítse;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

INDOKOLÁS

Az Európai Parlament eljárása

A Bizottság önkéntes modulációra vonatkozó javaslatát először a Mezőgazdasági Bizottságban 3 ellenszavazattal, majd a Költségvetési Bizottságban pedig ellenszavazat nélkül elutasították.

A javaslatot ezután a plenáris ülésen 2006. november 14-én 559 szavazattal 64 ellenében (16 tartózkodással) szintén túlnyomó többséggel elutasították. A Bizottság nem vonta vissza javaslatát.

A Tanácsban erőteljes az a tendencia, hogy a Bizottság javaslata úgy legyen megváltoztatva, hogy az önkéntes és kötelező moduláció kialakítása egymástól olyan messzire kerüljön, hogy az önkéntes moduláció kötelezőbe való átvezetése 2008 után rendkívül nehézzé váljon.

A Bizottságokban és a plenáris ülésen folyó viták megmutatták, hogy képviselőcsoporttól függetlenül egységes az az álláspont, hogy az agrárpolitika 2. pillérének megfelelő finanszírozását biztosítani kell. Annak jelenlegi alulfinanszírozottságát, amelynek oka a Tanács 2005. decemberi, a 2007-2013-as pénzügyi tervre vonatkozó határozata, általános sajnálat övezi.

Az önkéntes moduláció elutasításával kapcsolatos főbb okok a vitában nevezték meg:

· a hatásvizsgálat teljes hiánya a jogi aktus gazdálkodókra kifejtett felismerhető és jelentős hatása ellenére,

· a gazdák fenyegető diszkriminációja az unión belül, ami ellen a javaslat nem tartalmaz intézkedéseket,

· az agrárpolitika burkolt módon ismét nemzeti felelősségi körbe utalása,

· a javaslat költségvetési és struktúrapolitikailag kétes sajátosságai (különösen a kötelező és társfinanszírozástól való eltekintés),

· a Parlament be nem vonása egy ilyen távolba mutató tervezet előkészítésébe,

· az, hogy az önkéntes modulációra vonatkozó javaslat a 2008/2009-es ún. Health-Check eredményeit a mezőgazdaságra vonatkozóan nagymértékben prejudikálja anélkül, hogy a Parlament – ahogy az a pénzügyi tervre vonatkozó intézményközi megállapodásban szerepel – egyenjogú partnerként be lenne vonva a tárgyalási folyamatba.

A Tanács mindezidáig semmilyen formában nem reagált a Parlament kételyeire.

Az előadó véleménye szerint ezek azok az okok, amelyek a javaslat elutasításához vezettek.

A tanácskozások eredményeképp az előadónak az a véleménye, hogy a Bizottságnak a Health-Check keretében a 2. pillér finanszírozásával kapcsolatban új javaslatokat kell benyújtania, mégpedig átfogó hatásvizsgálatra és az Európai Parlamenttel folytatott intenzív és korai tárgyalásokra alapozva. Ebben az összefüggésben azután a kötelező moduláció következő fokának kérdését is meg lehet tárgyalni.

Az első jelentéshez csatolt állásfoglalás

Bevezetés

A Bizottság önkéntes moduláció bevezetéséről szóló javaslata visszanyúl a Tanács egyik 2005. decemberi határozatához (vö. a Tanács 2005. december 16-i következtetései, 63. sz. előírás).

A háttérben a vidékfejlesztésre előirányzott pénzeszközöknek a Tanács által az 1%-os szavazati aránnyal rendelkező államok és különösen Nagy-Britannia nyomására megállapított csökkentése állt (kb. 88 milliárd euró helyett csak kb. 69 milliárd euró), amely az önkéntes moduláción keresztül részben kiegyenlítődne. A Parlament ez ellen azonnal jelezte kifejezett fenntartását (ld. a költségvetési fegyelemről, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodáshoz – a továbbiakban: IKM – fűzött 9. nyilatkozatot).

A Tanács határozata azt is előirányozza, hogy az Unió összes kiadását, beleértve a mezőgazdasági kiadásokat is, egy ún. „Health-Check” alá kell vonni. Az előkészítésbe és az eredmények végrehajtásába az Európai Parlamentet teljes egészében be kell vonni (vö. IKM-hez fűzött 3. nyilatkozat).

A Bizottság javaslata – amely helyenként eltér a Tanács határozatától – a következő lényeges elemeket tartalmazza:

- A tagállamok az önkéntes moduláció keretében legfeljebb 20%-os mértékben csökkenthetik az összes közvetlen kifizetést (a Tanács ebbe a piaci kiadásokat is bele akarta vonni).

- A modulációt semmilyen keretfeltételhez nem kötik, kivéve, hogy mentesítik azokat a kistermelőket, akik 5000 eurónál kevesebb közvetlen kifizetésben részesülnek.

- A pénzeszközök a vidékfejlesztési támogatásokról szóló rendelet előírásai keretében szabadon felhasználhatók; be kell tartani a tengelyenként megengedett legkisebb kiadásokra vonatkozó előírásokat (eltérően a tanácsi határozattól).

- A társfinanszírozás nem kötelező.

- A tagállamoknak két hónapon belül meg kell határozniuk a teljes támogatási időszakra vonatkozó csökkentés mértékét.

Hatásvizsgálatot nem végeztek.

A tagállamok részéről fokozott igény van a helyzet még rugalmasabbá tételére, különösen a következők tekintetében: a tengelyhez való kötés megszüntetése, a bejelentési határidő meghosszabbítása, lehetőség a moduláció mértékének a támogatási időszakon belüli kiigazítására, fokozottabb regionalizáció stb.

Értékelés

A Parlament nem hagyhatja jóvá a javaslatot, mert az:

- veszélyezteti számos vállalkozás fennmaradását,

- a verseny torzulásához és az egyes tagállamokban a gazdák Szerződéssel ellentétes hátrányos megkülönböztetéséhez vezet,

- a KAP-ról való lemondáshoz vezet, az agrárpolitikát újra nemzeti szintre süllyeszti, valamint eláll a közös agrárpolitika szolidaritási felhívásától,

- figyelmen kívül hagyja a Közösség vidékfejlesztési céljait,

- aránytalan és inkoherens, valamint

- sérti az Európai Parlament részvételi jogát.

Hatásvizsgálat és alátámasztó adatok hiányában a Parlament nem járulhat hozzá egy ilyen nagymértékű paradigmaváltáshoz.

Az előadó rámutat arra, hogy a Parlament a KAP pénzügyi problémáinak megoldására a Böge-jelentésben az első pillér kiadásainak kötelező nemzeti társfinanszírozását javasolta. Ennek révén az állam- és kormányfők által 2002 októberében a gazdáknak tett ígéreteket be lehetett volna tartani anélkül, hogy a közös agrárpolitika, azaz egy közösen elfogadott európai szintű politika, megkérdőjeleződött volna.

A Tanács határozata révén a mezőgazdasági kiadások szerkezetéről a „Health-Check” keretében folytatott párbeszéd a moduláció kérdésére szűkül, mint ahogy azt a bizottsági biztosnak a kötelező moduláció 2008 utáni kiterjesztésére vonatkozó bejelentése is mutatja. A Parlament Böge-jelentésben tett javaslatainak nyílt megvitatására nyilvánvalóan nem kerül sor.

Az egyes javítások nem elegendőek, sokkal inkább az összes lehetséges alternatíva átfogó vizsgálatára van szükség, amelyekből majd koherens és önmagában helytálló intézkedések vezethetők le.

A) A közös agrárpiacra gyakorolt hatások

Az önkéntes moduláció a javasolt formában a KAP alapelveibe ütközik, sérti az érintett gazdák jogait és veszélyezteti az Európa egész területét átfogó földművelést.

1.  A javaslat a diszkriminációmentesség elvébe ütközik. A KAP az egyenlő versenyfeltételek és a szolidaritás alapgondolatából született (az EK-Szerződés 33. és 34. cikke). A javaslat a közösségi jövedelemtámogatás kiszámítása tekintetében nemzeti és regionális szinten nagy eltérést engedélyez (20%-ig). Ezek a különbségek azonban nem nyugszanak objektív alapokon. A rendelet egyrészről nem irányozza elő a moduláció gyakorlásának keretfeltételeit (munkahelyek, egy hektárra vetített jövedelemtámogatás stb.), másrészről olyan mechanizmust sem határoz meg, amely megakadályozza az érintett gazdák versenyhelyzetének aránytalan rosszabbodását. Egy ilyen, a jövedelemtámogatásokat érintő differenciálás a közös agrárpiacon – anélkül, hogy az objektív kritériumokra épülne – azonban ellentmond az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának. A jogsértés annál inkább szembeszökő, hogy a javaslat hatásvizsgálatára sem került sor.

2.  A Bizottság javaslata ezenkívül jelentős jövedelem-kiesést eredményez a mezőgazdaságban, anélkül hogy ehhez rendelkezésre állnának a hatásvizsgálat eredményei.

A közvetlen kifizetések mértékét a 2003. évi helyzethez képest 2008-tól akár a harmadára is csökkenthetik (20% önkéntes és 5% kötelező moduláció, valamint 8% csökkentés Románia és Bulgária csatlakozását követően), jóllehet a kifizetéseknek a határozat értelmében 2002 és 2013 között biztosítottnak kellene lenniük.

A csökkentések az európai mezőgazdaságot érintő nehéz átállási folyamat idejére esnek (egyre több versenytárs a világpiacon, a főbb piaci rendtartások reformja, növekvő nyersanyagárak stb.). Egy rövid távon foganatosított és ráadásul ilyen mértékű csökkentés nem szerkezetváltáshoz, hanem a szerkezet összeomlásához vezet. A gazdáknak jelenleg a tervezés nyújtotta biztonságra van szükségük. Ha az adott ígéreteket állandóan megkérdőjelezik, a gazdák elveszítik a politikába vetett minden bizodalmukat.

B) A vidékfejlesztés céljai és alapelvei

1.  Az összes egyéb strukturális alap esetében érvényes szabályoktól és a modulációra vonatkozó korábbi rendelkezésektől eltérve a javaslat nem irányoz elő társfinanszírozást, holott az a strukturális politika lényeges eleme, amelynek célja annak biztosítása, hogy a közösségi forrásokat a gazdaságosság és a takarékosság alapelvei alapján osszák szét, és kizárólag ott használják fel, ahol az ténylegesen hozzáadott értéket termel.

2.  Néhány tagállam felismerhető pénzügyi problémáit tekintve a kötelező társfinanszírozás esetén az önkéntes moduláció pénzeszközeinek egységes felhasználása nem lenne biztosított, mivel a döntést lényegében a nemzeti költségvetés helyzete, és kevésbé a gazdák jövedelemhelyzetének kérdése vagy a vidéki térség igényei határoznák meg. Ez ismételten rávilágít arra, hogy egy kiforratlan, elkapkodott javaslatról van szó, amely veszélyezteti a vidékfejlesztési politika összetartó erejét, valamint utólagos javítgatásokkal nem lehet elfogadhatóvá tenni.

3.  A rugalmasabbá tétel Tanács által is taglalt további módja, pl. a tengelyhez való kötés megszüntetése, eleve elutasítandó, mivel különben már a költségbecsléseknél sem lehetne biztosítani az európai pénzeszközök európai célkitűzéseknek megfelelő szétosztását.

4.  A javaslat szélső esetben ahhoz vezet, hogy a vidéki térségek tekintetében rendelkezése bocsátott pénzeszközök teljes összege csökken. Az első pillér – amely a vidéki gazdaságnak még mindig az egyik fontos talpkövét jelenti – csökkentéseit a nemzeti társfinanszírozási források helyettesítésére lehetne felhasználni. Az első és második pillér, valamint a társfinanszírozás összevont szemszögéből kiindulva így a jelenleginél kevesebb pénzeszköz áll a vidéki térségek rendelkezésére. A javaslat épp az ellenkező hatást éri, mint amit állítólag el kívánt volna érni.

C) Az agrárpolitika újra nemzeti szintre süllyesztése

A 20%-os moduláció az agrárpolitikát újra nemzeti szintre süllyeszti. A közösségi agrárpolitikáról már csak elméleti szinten lehet beszélni. A közvetlen kifizetések összegének meghatározását jelentős mértékben ugyancsak a tagállamok tetszésére bízza, mint ahogy az ebből szerzett közösségi pénzeszközök szétosztását is.

A csökkentés kizárólag a tagállamok egyoldalú döntésén alapszik, az első pillér a nemzeti pénzügyi érdekek áldozatává válik. Nem léteznek olyan kikötések, amelyek meggátolnák a gazdák hátrányos megkülönböztetését, illetve biztosítanák, hogy a pénzeszközöket a meglévő egyenlőtlenségek megszüntetésére vagy bizonyos közösségi célok megvalósítására használják. A második pillérben felkínált intézkedések hatókörét tekintve, illetve különösen, ha a Tanács követné a további javaslatokat, nem igazán lehetne biztosítani a közösségi agrárpolitika belső összhangját.

Paradigmaváltás! A közösségi agrárpolitikát ismét nemzeti szintre süllyeszti, a finanszírozási szükséglet azonban megmaradna közösségi szinten. Egy ilyen jellegű messzemenő reform, anélkül, hogy erről a Parlamenttel és az érintettekkel mindenre kiterjedően konzultálnának, nem lehetséges.

D) A Parlament semmibevevése

A szóban forgó javaslat a Parlament jogainak szembetűnő figyelmen kívül hagyását mutatja, és így elfogadhatatlan.

1.  A vidékfejlesztésre irányuló kiadások az IKM III. mellékletének értelmében nem kötelező kiadások. Az önkéntes moduláció keretében a tagállamok egyoldalúan és a Parlamentnek az IKM C. pontja szerinti teljes bevonása nélkül a kiadásokat az IKM I. mellékletében előirányzott pénzügyi keretekkel szemben több milliárd euróval is növelhetik. A nem kötelező kiadások esetében a költségvetési tervezetek ilyen messzemenő, a Parlament bevonása nélküli módosítása egyértelműen ellentmond az IKM tartalmának és szándékának.

2.  Az önkéntes moduláció bevezetése prejudikálja a költségvetést érintő, 2008/2009-re tervezett „Health-Check” eredményét, amelyen a 2013 utáni támogatási időszakra vonatkozó javaslatoknak alapulniuk kellene. A „Health-Check”-et és minden ebből eredő javaslatot azonban az IKM-hez fűzött 3. magyarázat szerint a Parlamenttel szorosan együttműködve dolgozzák ki. E javaslat esetében azonban szó sincs erről. A Parlamentnek ehelyett az EK-Szerződés 37. cikkének megfelelő eljárás keretében sokkal inkább egy, a Tanács által zártkörű eljárás keretében elhatározott, széles hatókörű javaslatot kellene engedélyeznie.

3.  A javaslat horderejét tekintve a Bizottságnak a jogalkotás javításáról szóló intézményközi megállapodás szerint hatásvizsgálatot kellett volna végeznie és meg kellett volna hallgatnia az érintetteket. Erre vonatkozóan a Parlamenttel szemben kötelezettséget vállalt.

BIZOTTSÁGHOZ TÖRTÉNŐ VISSZAUTALÁS

A bizottsághoz történő visszautalás dátuma (52. cikk (3) bekezdés)	14.11.2006
A bizottsághoz történő visszautalás dátuma (168. cikk)
Jelentés készítésének határideje	-
Előadó(k)   A megerősítés/kijelölés dátuma	Lutz Goepel 21.11.2006
Vizsgálat a bizottságban	18.12.2006	24.1.2007
Az elfogadás dátuma	24.1.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	32 3 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Thijs Berman, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Dumitru Gheorghe Mircea Coşea, Joseph Daul, Albert Deß, Carmen Fraga Estévez, Lutz Goepel, Bogdan Golik, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, Elisabeth Jeggle, Heinz Kindermannn, Albert Jan Maat, Mairead McGuinness, Rosa Miguélez Ramos, Neil Parish, Radu Podgorean, María Isabel Salinas García, Agnes Schierhuber, Willem Schuth, Czesław Adam Siekierski, Brian Simpson, Csaba Sándor Tabajdi, Marc Tarabella, Witold Tomczak, Kyösti Virrankoski, Andrzej Tomasz Zapałowski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Bernadette Bourzai, Hynek Fajmon, Gábor Harangozó, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Zdzisław Zbigniew Podkański, Armando Veneto,
A zárószavazáson a 178. cikk (2) bekezdése alapján részt vevő póttagok 2)	Reimer Böge, Jorgo Chatzimarkakis, Wiesław Stefan Kuc
Benyújtás dátuma	26.1.2007
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	-