JELENTÉS Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről
15.3.2007 - (2006/2267(INI))
Külügyi Bizottság
Előadó: Joost Lagendijk
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-i, 1244. sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának az előírások felülvizsgálatával foglalkozó megbízottja által az előírások végrehajtásának átfogó felülvizsgálatáról készített, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2005. október 7-én benyújtott jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2005. október 24-i határozatára, amely szerint támogatja a főtitkárnak a Koszovó jogállásáról szóló tárgyalások kezdeményezésére irányuló javaslatát,
– tekintettel Martti Ahtisaarinak az ENSZ főtitkára – Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős – különmegbízottjává történő 2005. november 14-i kinevezésére,
– tekintettel a kapcsolattartó csoport 2006. január 31-i következtetéseire, amelyek kiemelik a koszovói probléma sajátos jellegét – amely sajátos jelleget a következtetések szerint Jugoszlávia felbomlása és az ebből adódó konfliktusok, az etnikai tisztogatás és az 1999-es események, valamint az ENSZ BT 1244. határozata (1999) szerinti nemzetközi igazgatás hosszú időszaka határozza meg –, és a kérdés korai tárgyalásos rendezésére, mint a legjobb követendő útra szólítanak fel,
– tekintettel a 2006. december 14–15-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek teljes mértékben támogatják Martti Ahtisaarinak a jogállási kérdés megoldása irányába tett erőfeszítéseit, és újból megerősítik az Unió arra vonatkozó készségét, hogy jelentős szerepet játsszon a jövőbeni rendezés végrehajtásában,
– tekintettel a különmegbízott …-ra vonatkozó …-i végleges jelentésére/ajánlásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6‑0067/2007),
A. mivel a Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó irányadó elvek, amelyeket a kapcsolattartó csoport 2005. október 7-én fogadott el, hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások útján történő rendezésnek nemzetközi prioritásnak kell lennie, és hogy a tárgyalási folyamatot a megkezdése után nem lehet blokkolni és végeredményre kell juttatni; mivel ezek az elvek egyértelműen előírják, hogy nem lehet visszatérni sem az 1999 márciusa előtti állapothoz, sem Koszovó bármilyen felosztásához, sem Koszovó bármely más országgal vagy bármely országrésszel való bármilyen uniójához,
B. mivel az 1990-es években a koszovói lakosság rendszeres erőszakos és elnyomásra irányuló – és 1999-ben a polgári lakosság tömeges elüldözésébe torkolló – cselekményeknek volt kitéve, ami arra indította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a NATO-beavatkozás kíséretében közbelépjen és a területet nemzetközi polgári és biztonsági ellenőrzés alá vonja; mivel ez példa nélkül álló helyzetet idézett elő a nemzetközi jogban,
C. mivel a 2004. márciusi események, amelyeket el kell ítélni, a Koszovón belül az albán és a szerb közösségek között továbbra is fennálló feszültségeket és annak szükségességét igazolták, hogy olyan megoldást kell találni, amely mindkét nemzetiség és más etnikai csoportok jogait is szavatolja; összhangban az EBESZ, az Európa Tanács és a kisebbségek védelme terén hatáskörrel rendelkező más szervezetek közleményeivel,
D. mivel Koszovó jövőbeni jogállásának meghatározása hozzá fog járulni a gazdasági fejlődéséhez, az érett politikai osztály felemelkedéséhez és a toleráns és szegregációmentes társadalom fejlődéséhez a tartományban,
E. mivel a számos tárgyalási forduló ellenére mindkét fél számára elfogadható rendezésben sajnos nem sikerült megegyezni; és tudomásul véve, hogy az ENSZ különmegbízottja előterjesztette a kapcsolattartó csoportnak a rendezési javaslatot, és mivel ezt a felekkel folytatandó további konzultációk időszakának kell követnie,
F. mivel a végleges rendezést nem lehet a koszovói vagy szerbiai radikalizálódás fenyegetésével megszabni, hanem a rendezésnek egy olyan megoldás eredményének kell lennie, amely az összes érintett fél érdekeit figyelembe veszi,
G. mivel Koszovó jogállása meghatározásának további késlekedése negatív hatást gyakorolhat a már egyébként is törékeny és feszült helyzetre,
H. mivel az 1999-es események, a hosszú ideje tartó átmeneti nemzetközi igazgatás és Koszovó ideiglenes önkormányzati intézményeinek létrejötte és fokozatos megszilárdulása olyan kivételes helyzet létrejöttéhez vezetett, amely valószerűtlenné teszi Koszovó Szerbiába történő újbóli integrációját,
I. mivel a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatokat a szoros kulturális, vallási és gazdasági kötelékekből adódóan partnerségi és jószomszédi alapon tovább kell fejleszteni Koszovó és Szerbia teljes lakosságának érdekében,
J. mivel a különböző etnikai csoportok közötti bizalomhiány, a még mindig változékony helyzet és a demokratikus, többnemzetiségű koszovói intézmények továbbfejlesztésének és megszilárdításának szükségessége tartós nemzetközi jelenlétet követel meg a közeljövőben,
K. mivel a nemzetközi közösségnek továbbra is be kellene ruháznia az oktatásba, különös tekintettel a koszovói fiatal generáció előtt álló komoly kihívásokra,
L. mivel tekintettel Koszovó stratégiai fekvésére az Európai Uniónak központi szerepet kell játszania a jogállás rendezése végrehajtásának figyelemmel kísérésében, szavatolásában és megkönnyítésében, valamint a koszovói demokratikus intézmények létrehozásának és megszilárdításának elősegítésében, az Európai Parlament pedig gyakorolja a nyomon követési hatásköreit,
M. mivel az EU hozzájárulásának azonban a rendezés során bizonyos minimumkövetelmények teljesítésétől kell függenie,
N. mivel a jogállás végleges rendezésének EU-kompatibilisnek kell lennie, azaz olyan alkotmányos keretet kell előírnia, amely kompatibilis Koszovó európai kilátásaival, és lehetővé kell, hogy tegye az Unió számára, hogy a rendelkezésre álló eszközei teljes spektrumát ki tudja bontakoztatni,
1. támogatja a Koszovó végleges jogállásának meghatározására irányuló, ENSZ által irányított folyamatot, és az olyan megvalósítható keret létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amely stabilitást és védelmet garantál az összes koszovói közösség számára, valamint hosszú távú, önfenntartó gazdasági és társadalmi fejlődést szavatol; támogatja Ahtisaari úr Koszovó jogállásának rendezéséről szóló átfogó javaslatát, és ennek alapján arra számít, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa gyorsan el fog fogadni egy új, az 1244. határozat helyébe lépő határozatot;
2. úgy véli, hogy az egyetlen, Koszovó számára tartós rendezés a következőket tartalmazza:
– hozzáférést biztosít Koszovó számára a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez, és ezáltal lehetővé teszi számára a gazdasági felzárkózás megindítását és a munkahelyteremtés feltételeinek létrehozását;
– nemzetközi jelenléttel számol Koszovó soknemzetiségű jellegének megőrzése, valamint a szerb és roma lakosság továbbá más etnikai közösségek érdekeinek és biztonságának garantálása érdekében;
– a nemzetközi támogatást nyújt annak érdekében, hogy Koszovó teljes lakossága számára szavatolja a hatékony, önfenntartó, a jogállamiság és a demokrácia alapelvei szerint működő intézmények kialakítását;
lehetővé teszi Koszovó számára, hogy megvalósíthassa az európai integrációval kapcsolatos szándékát, ami idővel a szomszédaival fenntartott, a kölcsönös függőségen alapuló kapcsolatokhoz fog vezetni;
3. úgy véli, hogy a Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó összes rendezésnek összhangban kell állnia a nemzetközi joggal;
4. reményét fejezi ki, hogy hamarosan erős és nyilvánvalóan Európa-párti kormányzat jön létre Szerbiában, amely komolyan és előremutatóan elkötelezi magát a Koszovó jogállásával kapcsolatos kérdés megoldása mellett; hangsúlyozza, hogy ilyen kormányra van szükség a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kivizsgálását végző nemzetközi törvényszékkel folytatott teljes együttműködés érdekében is, illetve hogy egy ilyen kormány e feltételek mellett lehetővé tenné a Szerbia és az Európai Unió közötti stabilitási és társulási megállapodásról szóló tárgyalások újraindítását, valamint a megállapodás végleges megkötését;
5. úgy véli, hogy a végleges rendezésnek többek között a következő szempontokra kell kiterjednie:
– a nemzetközi polgári és biztonsági jelenlét szerepének és megbízatásának egyértelmű meghatározása;
– egyértelmű rendelkezések a decentralizációról, amelyek lényeges autonómiát biztosítanak olyan fontos területeken, mint az oktatás, az egészségügy és a helyi biztonság, továbbá a szerb önkormányzatok esetén közvetlen de átlátható kapcsolatot tesz lehetővé Belgráddal; az ilyen rendelkezéseknek pénzügyileg fenntarthatónak kell lenniük, és nem veszélyeztethetik az egységes Koszovó költségvetési, végrehajtási és jogalkotási előjogait;
– az emberi jogok teljes tiszteletben tartása, ideértve a kisebbségek és menekültek létérdekei alkotmányos biztosítékainak nyújtására, és az ilyen érdekek szavatolásának megfelelő mechanizmusaira vonatkozó kötelezettséget;
– valamennyi kulturális és vallási helyszín védelme;
– könnyen felszerelt, többnemzetiségű, korlátozott alkalmazási körrel, képességekkel és funkciókkal rendelkező, a NATO vezette Koszovói Erők (KFOR) szigorú felügyelete alatt álló koszovói biztonsági erő létrehozására vonatkozó rendelkezések;
– nemzetközi garanciák valamennyi szomszédos állam területi integritására vonatkozóan;
6. hangsúlyozza, hogy a koszovói megoldás nem teremt majd nemzetközi jogi precedenst, hiszen Koszovó 1999 óta ENSZ-irányítás alatt áll, és már a Biztonsági Tanács 1244. határozata tartalmazott rendelkezéseket arról, hogy meg kell oldani Koszovó végleges jogállásának kérdését; ezért arra a következtetésre jut, hogy a Koszovót érintő helyzet egyáltalán nem hasonlítható össze más, konfliktus által sújtott régiók – amelyek nem állnak ENSZ-irányítás alatt – helyzetével;
7. hangsúlyozza, hogy a Koszovó jövőjével kapcsolatos megállapodásnak Mitrovicára és a koszovói szerb lakosságra vonatkozó külön megoldást is tartalmaznia kell, amely Koszovó egységének veszélyeztetése nélkül teljes mértékben szavatolja a szerb közösség jogait és biztonságát; úgy véli, hogy ezt a rendszert a nemzetközi közösségnek közvetlenül kell felügyelnie a szerb hatóságokkal folytatott konzultáció, illetve együttműködés mellett;
8. üdvözli ezért azt a tényt, hogy az Ahtisaari-javaslat széleskörű autonómiát vázol fel a szerb és más közösségek számára, ideértve a jelentős önkormányzati autonómiát a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai elveinek megfelelően;
9. úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek a lehető legnagyobb mértékben fokoznia kell a jelenlétét a helyi hatóságoknak nyújtandó segítség tekintetében az alábbiak terén:
– a rendezés feltételeinek végrehajtása;
– autonóm, etnikailag kiegyensúlyozott intézményi, közigazgatási, igazságügyi és rendőrségi kapacitás kialakítása;
– az ENSZ előírásainak és az EU stabilizációs és társulási teljesítményértékeinek való megfelelés irányába tett előrelépés elérése;
10. ezért úgy véli, hogy a koszovói nemzetközi jelenlét, amelyet ugyan a feladataival arányos módon kell személyzettel ellátni, nem eredményezheti egy párhuzamos közigazgatás létrejöttét, sem a jelenlegi, ENSZ-vezette közigazgatás újbóli bevezetését;
11. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek közvetlen korrekciós és korlátozott esetekben helyettesítési hatáskörrel kell rendelkeznie az olyan létfontosságú területeken, mint például:
– a kisebbségek létérdekeinek biztosítása;
– az érzékeny helyszínek védelme;
– biztonság;
– az igazságügy és a széles értelemben vett jogállamiság, különösen a szervezett bűnözés elleni harc terén;
12. hangsúlyozza, hogy Koszovó-szerte további erőfeszítésekre van szükség a lakóhelyükről elűzött személyek és a menekültek visszatérése érdekében; kiemeli, hogy a tartós visszatérés kulcsa a munkalehetőség, és hogy a fenntartható gazdasági fejlődésnek kell most elsőbbséget élveznie; hangsúlyozza továbbá, hogy külön figyelmet kell szentelni a nem szerb és nem albán menekültekre, például a romákra és askálikra, beleértve a lakóhelyükről az országon belül elűzött romákat, akik a Kosovska Mitrovicában lévő táborokban élnek;
13. támogatja egy befogadó jellegű és méltányos oktatási rendszer igényét, amely lehetővé teszi a roma és askáli tanulók számára a részben roma nyelvű oktatást, ezáltal táplálva e kisebbségi közösségek identitását és kultúráját;
14. hangsúlyozza, hogy a Koszovó jövőbeni jogállásával kapcsolatos végleges döntést csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozhatja meg; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, különösen azokat, amelyek az ENSZ Biztonsági Tanácsának is tagjai, hogy teljes mértékben és tevékenyen támogassák a Koszovó jövőbeni jogállásával kapcsolatos megvalósítható megoldást;
15. úgy véli, hogy egy új ENSZ biztonsági tanácsi határozat elfogadása is kulcsfontosságú elem az EU jövőbeni koszovói szerepvállalása tekintetében, és hogy nem kerülhet sor fokozott uniós részvételre egy ilyen határozat híján;
16. meg van győződve arról, hogy figyelemmel a rendezés végrehajtásában betöltött központi szerepére, az Európai Uniónak rendelkeznie kell döntő beleszólással a rendezés végleges feltételeibe;
17. úgy véli, hogy a tagállamoknak Koszovó kérdése tekintetében egységes álláspontot kell kialakítaniuk, és ezért felhívja a miniszterek tanácsát, hogy törekedjen a jogállás kérdéséről szóló közös álláspont elfogadására, amelyben határozottan kifejti a tartós, EU-kompatibilis koszovói megoldás minimumkövetelményeit;
18. emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikkével összhangban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában jelen lévő tagállamoktól elvárják, hogy tartsák fenn ezt a közös álláspontot, és rendszeresen tájékoztassák az EU Miniszterek Tanácsát a tárgyalásokról; felhív továbbá az Európai Parlament rendszeres tájékoztatására;
19. felhívja az Európai Unió azon tagállamait, amelyek tagjai a kapcsolattartó csoportnak, hogy osszák meg információikat EU Miniszterek Tanácsával és az összes többi tagállammal, és hogy javítsák a velük való koordinációt és együttműködést, hiszen az EU egésze vállán nyugszik a végleges rendezés nemzetközi felelősségének terhe, illetve annak pénzügyi terhe;
20. sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsában jelen lévő tagállamokat, és különösen az állandó tagokat, hogy játsszanak konstruktív szerepet, törekedjenek annak biztosítására, hogy a két érintett fél rugalmasan cselekedjen, és fogadjanak el egy egyértelmű, tartós koszovói megoldást a különmegbízott által benyújtott javaslatokkal összhangban a két fél lehető legnagyobb egyetértésével;
21. készen áll az EU jövőbeni koszovói részvételének finanszírozásához szükséges kiegészítő források rendelkezésre bocsátására a jogállás végleges rendezésének végrehajtása és Koszovó európai kilátásainak támogatása céljából, amennyiben:
– az ENSZ Biztonsági Tanácsa által támogatott jogállási rendezés megfelelően figyelembe veszi az Unió közös álláspontját,
– megfelelő előzetes konzultációra kerül sor a misszió hatálya, céljai, eszközei és részletes szabályai vonatkozásában annak érdekében, hogy a Parlamentet biztosítani lehessen arról, hogy a források a feladatokkal arányosak;
– a kiegészítő forrásokat a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. június 14-i intézményközi megállapodás[1] feltételeinek megfelelően bocsátják rendelkezésre;
– időben összehívják a nemzetközi adományozók konferenciáját;
22. emlékeztet a finn elnökség által a Tanács nevében a 2007. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely szerint a küldetés tervezésének előrehaladtával részletesen tájékoztatják a Parlamentet az esetleges jövőbeli művelet hatóköréről, célkitűzéseiről és várható pénzügyi terheiről;
23. aggodalmának ad hangot amiatt, ahogy az ENSZ Koszovói Missziójának (UNMIK) az új nemzetközi polgári hivatallá történő átalakulását irányítani fogják; emlékezteti az UNMIK-et, hogy az új hivatal megszervezéséig és teljes körű működéséig tovább kell folytatnia a tevékenységét Koszovóban; felkéri az ENSZ-t és az EU-t, hogy alakítsanak ki eszközöket a közigazgatás lényeges területein a nemzetközi szakértelem további elvesztésének megakadályozására, különös tekintettel arra, hogy a koszovói ideiglenes önkormányzati intézményeknek időre és segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy bizonyos jogalkotási és végrehajtási hatásköröket átvegyenek az UNMIK-től;
24. sürgeti az EBESZ-t, hogy a jogállás rendezése után továbbra is játsszon döntő szerepet Koszovóban, különös tekintettel a választási eljárások felügyeletére és ellenőrzésére; felhívja ebben az értelemben a Tanácsot és az EBESZ-t, hogy erősítsék meg a jogállamiság területén folytatott együttműködésüket, az európai biztonsági és védelmi politikai küldetéssel kapcsolatos feladatok világos elhatárolásával;
25. támogatását fejezi ki az iránt, hogy az Európai Unió a rendezés utáni szakaszban a bírói testületre és a jogállamisága helyezi a hangsúlyt, és kiemeli, hogy szükség lesz a hatáskörök zavartalan átruházására; felhív a feladatok és hatáskörök egyértelmű és átlátható felosztására Koszovó saját bíróságai és bírósági hatóságai, valamint az Európai Uniónak a törvényes jogrendet és közbiztonságot biztosító tervezett küldetése között, különös figyelmet fordítva a fellebbezési mechanizmusokra és az UNMIK igazgatásának ideje alatt hozott bírói ítéletek szelektív alapon történő felülvizsgálatának lehetőségére; kéri a teljes elszámoltathatóságot és a jogállamiság tiszteletét a KFOR letartóztatásai és egyéb cselekedetei tekintetében;
26. figyelmezteti a koszovói albán hatóságokat, hogy a nemzetközi közösség azt várja el tőlük, hogy:
– összpontosítsák az erőfeszítéseiket az eddig az UNMIK által gyakorolt hatáskörök végleges átvétele érdekében szükséges intézményi és közigazgatási kapacitás kifejlesztésére;
– az állampolgárság olyan koszovói elméletét dolgozzák ki, amely kifejezetten épít a régió többnyelvű és többnemzetiségű jellegére, ugyanakkor teljes mértékben tartalmazza a Koszovó lakosságát alkotó különböző etnikai közösségeket;
– dolgozzanak komolyan és konstruktívan a többnemzetiségű, multikulturális, több vallással rendelkező, toleráns ország és társadalom, amely tiszteletben tartja az összes etnikai csoport jogait, létrehozása érdekében;
27. ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jelenlét addig marad Koszovóban, amíg a fenti célokat valóban elérik;
28. mély aggodalmát fejezi ki a Koszovóban zajlott közelmúltbeli erőszakos tüntetésekkel kapcsolatban, amelyek komolyan veszélyeztetik a Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó békés megoldás megtalálására irányuló folyamat zavartalan folytatását; felhívja mindkét felet a legnagyobb önuralom gyakorlására és a jogállásrendezés folyamata békés lezárásának lehetővé tételére;
29. emlékezteti továbbá a koszovói albán hatóságokat, hogy amint véglegesen megoldódik a jogállás kérdése, a koszovói lakosok azt kívánják majd a kormányuktól, hogy azokkal a problémákkal foglalkozzon, amelyek a mindennapi életüket érintik, például a biztonsághoz, a gazdasági fejlődéshez, a korrupcióhoz, a szervezett bűnözéshez, a foglalkoztatáshoz, a megfelelő közszolgáltatásokhoz és az összes ember jogegyenlőségéhez kapcsolódó problémákkal;
30. felkéri az Európai Uniót és Koszovó hatóságait, hogy működjenek együtt a Koszovó minden etnikai közösségét szolgáló fokozottabb gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésében; ismételten megerősíti, hogy átfogó és reális hosszú távú gazdasági fejlesztési terv elkészítésére, a jogállamiság alapvető elveinek való teljes megfelelésre, valamint részletes és megfelelő forrásokkal ellátott korrupcióellenes stratégiára van szükség;
31. hangsúlyozza, hogy a Koszovó által aláírt Kisvállalkozások Európai Chartája értelmében nagyobb támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalkozások (KKV) fejlesztésére; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU strukturális alapjaihoz való hozzáférést, nyújtson kedvezőbb finanszírozást a KKV-kel kapcsolatos projektekhez, valamint hozzon létre egy intézményi keretet a Közösség és a koszovói magánszektor közötti együttműködés javítására;
32. sürgeti a koszovói szerb közösség vezetőit annak elismerésére, hogy az érdekeik jobban érvényesülnek egy demokratikus, decentralizált és gazdaságilag életképes Koszovóban, illetve a rendezés utáni folyamatban való szerepvállalásra annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek a közvetlen érdekeiket szolgálják, teljes mértékig hajtsák végre;
33. felhívja Szerbia kormányát annak elismerésére, hogy a jövő a Koszovóval fenntartott szoros és átlátható kötelékek fejlesztésében rejlik az elmélyített regionális integráció és a jövőbeni EU-tagság közös kilátásának összefüggésében;
34. hangsúlyozza, hogy az egész régió stabilitása és további fejlődése szempontjából rendkívül fontos Martti Ahtisaari végleges javaslatai alapján megoldást találni Koszovó jövőbeli jogállásának ügyében; ezért ebben az összefüggésben felhívja valamennyi szomszédos állam kormányát, hogy tegyenek pozitív hozzájárulást ehhez a folyamathoz és tartsák tiszteletben a meglévő államhatárokat; ezenkívül támogatja azt a nézetet, amely szerint hosszú távon a Koszovó jövőbeli jogállása tekintetében talált megoldás abban is rejlik, hogy Szerbia és Koszovó balkáni szomszédaikkal együtt az EU részévé válnak, mivel a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban rejlik;
35. megismétli, hogy Koszovónak a stabilitási és társulási folyamatban történő határozott lehorgonyzása többek között meg fogja erősíteni Koszovó gazdasági kapcsolatait az Európai Unió tagállamaival és a nyugat-balkáni szomszédos országokkal, valamint meg fogja könnyíteni a stabilizációs folyamatot a régióban;
36. üdvözli az Albániával, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, a Bosznia és Hercegovinával és Horvátországgal létrejött szabadkereskedelmi megállapodások aláírását; sürgeti Koszovó hatóságait, hogy teljes mértékben hajtsák végre ezeket a megállapodásokat, valamint biztosítsák a Szerbia és Montenegróval fennálló szabadkereskedelmi kapcsolatok folytatását;
37. felhívja a koszovói és a szerb hatóságokat az egymással és az ICTY-vel a feltételezett háborús bűnösök elfogása érdekében való teljes együttműködésre;
38. úgy véli, hogy Martti Ahtisaari jelentésének közzétételét olyan segítő kampánnyal kell kísérni, amely a javasolt rendezés feltételeinek az érintett emberek – beleértve a szerb polgárokat – részére történő egyértelmű és objektív megmagyarázására irányul, és hogy az Európai Uniónak Koszovóval kapcsolatban hangsúlyoznia kell a békés együttélés üzenetét; úgy véli, hogy a többség és a kisebbség jogait elismerő Koszovó stabil és virágzó lesz;
39. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, Szerbia kormányának és Koszovó ideiglenes önkormányzati intézményeinek, az UNMIK-nek, a kapcsolattartó csoport tagjainak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ főtitkára – Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős – különmegbízottjának.
- [1] HL C 139., 2006.2.14., 1. o.
VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (25.1.2007)
a Külügyi Bizottság részére
Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről
(2006/2267(INI))
A vélemény előadója: Erika Mann
JAVASLATOK
A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. úgy ítéli meg, hogy a Koszovó végleges státuszára vonatkozó kölcsönösen kielégítő döntés jobb gazdasági feltételeket teremthet, csökkentheti a munkanélküliséget és jelentős közvetlen külföldi befektetéseket (KKB) vonzhat;
2. rámutat, hogy a Koszovó jövőjével kapcsolatos bármiféle döntést a délkelet-európai politikai helyzet szélesebb összefüggéseinek fényében kell meghozni, valamint hogy az EU-nak és tagállamainak világossá kell tenniük, hogy a Koszovó jövőjével kapcsolatos bármiféle döntést senki sem tekintheti precedensnek a régió más államaitól való elkülönülés bátorítása érdekében, hiszen az politikailag és gazdaságilag is destabilizálhatná a régiót;
3. megismétli, hogy Koszovónak a stabilitási és társulási folyamatban (STF) történő határozott lehorgonyzása többek között meg fogja erősíteni Koszovó gazdasági kapcsolatait az Európai Unió tagállamaival és a nyugat-balkáni szomszédos országokkal, valamint meg fogja könnyíteni a stabilizációs folyamatot a régióban;
4. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi reformfolyamat helyre fogja állítani a piac működését, serkenteni fogja a gazdasági növekedést, valamint segít fenntartani a régió politikai stabilitását;
5. üdvözli a 2006. április 6-án a nyugat balkáni országok által elfogadott közös nyilatkozatot, amely felszólít a CEFTA modernizációjára és elmélyítésére a kétoldalú kereskedelmi engedmények minden félre történő kiterjesztése által; üdvözli a versennyel kapcsolatos szabályok, a közbeszerzés, a szellemi tulajdon védelme, a szolgáltatások kereskedelme, egy regionális vitarendező mechanizmus és a diagonális származás kumulációja EU–Nyugat-Balkán zónájának az egyezménybe való belefoglalását mint ezen országoknak a páneuro-mediterrán származási kumulációs rendszerbe történő bevonásának első lépcsőfokát;
6. üdvözli az Albániával, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, a Bosznia és Hercegovinával és Horvátországgal létrejött szabadkereskedelmi megállapodások aláírását; sürgeti Koszovó ideiglenes hatóságait, hogy teljes mértékben hajtsák végre ezeket a megállapodásokat, valamint biztosítsák a Szerbia és Montenegróval fennálló szabadkereskedelmi kapcsolatok folytatását;
7. sürgeti az EU-t, hogy tartsa fenn a stabilizációs folyamatot (mind pénzügyi, mind technikai értelemben) a kereskedelem, a befektetések, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kisebbségek védelme, valamint a gazdasági és szociális fejlődés támogatásának folytatásával Koszovóban; felkéri az EU-t és Koszovó ideiglenes hatóságait, hogy működjenek együtt a Koszovó minden etnikai közösségét szolgáló fokozottabb gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésében; megismétli, hogy a Koszovónak nyújtandó pénzügyi támogatás feltételéül kell szabni egy átfogó és reális hosszú távú gazdasági fejlesztési terv elkészítését, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244/99 határozatában foglalt feltételek teljesítését; hangsúlyozza főként a nemzetközi demokratikus és emberi jogi normák – beleértve a kisebbségek tiszteletben tartását – és a jogállamiság alapelvei teljes betartásának, továbbá egy részletes és megfelelő forrásokkal ellátott korrupcióellenes stratégia kidolgozásának fontosságát;
8. sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Bizottság továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszhasson Koszovó jövőbeni gazdasági és strukturális fejlődésének támogatásában; javasolja az ENSZ koszovói missziójának EU-pillére (UNMIK IV. pillér) tevékenységeinek és személyzetének beolvasztását a koszóvói vagy Koszovóval kapcsolatos kereskedelmi és gazdasági kérdésekért felelős bármely új intézményi testületbe, amelynek létrehozására a Koszovó végleges jogállásáról szóló döntés megszületése érdekében, illetve a döntés megszületése után kerülne sor;
9. hangsúlyozza, hogy a Koszovó által aláírt Kisvállalkozások Európai Chartája értelmében nagyobb támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalkozások (KKV) fejlesztésére; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU strukturális alapjaihoz való hozzáférést, nyújtson kedvezőbb finanszírozást a KKV-kel kapcsolatos projektekhez, valamint hozzon létre egy intézményi keretet a Közösség és a koszovói magánszektor közötti együttműködés javítására;
ELJÁRÁS
|
Cím |
Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről |
||||||
|
Eljárás száma |
|||||||
|
Illetékes bizottság |
AFET |
||||||
|
Véleményt nyilvánított |
INTA |
||||||
|
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
|
||||||
|
A vélemény előadója |
Erika Mann |
||||||
|
A vélemény korábbi előadója |
|
||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
18.12.2006 |
|
|
|
|
||
|
Az elfogadás dátuma |
24.1.2007 |
||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: 26 –: 0: |
|
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Francisco Assis, Jean-Pierre Audy, Enrique Barón Crespo, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Jacky Henin, Syed Kamall, Sajjad Karim, Erika Mann, David Martin, Javier Moreno Sánchez, Caroline Lucas, Georgios Papastamkos, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Johan Van Hecke, Zbigniew Zaleski |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Panagiotis Beglitis, Małgorzata Handzlik, Jens Holm, Jörg Leichtfried, Eugenijus Maldeikis |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
Ignasi Guardans Cambó, Pia Elda Locatelli |
||||||
|
Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre) |
|
||||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
AFET 29.11.2006 |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
INTA
|
[ |
|
|
|
|||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Joost Lagendijk 13.9.2006 |
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
19.12.2006 |
30.1.2007 |
12.3.2007 |
|
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
12.3.2007 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
56 7 3 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Roberta Alma Anastase, Christopher Beazley, Angelika Beer, Panagiotis Beglitis, Bastiaan Belder, André Brie, Véronique De Keyser, Giorgos Dimitrakopoulos, Hélène Flautre, Hanna Foltyn-Kubicka, Michael Gahler, Jas Gawronski, Bronisław Geremek, Maciej Marian Giertych, Ana Maria Gomes, Klaus Hänsch, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Bogdan Klich, Joost Lagendijk, Vytautas Landsbergis, Emilio Menéndez del Valle, Willy Meyer Pleite, Francisco José Millán Mon, Pasqualina Napoletano, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols i Germà, Cem Özdemir, Janusz Onyszkiewicz, Justas Vincas Paleckis, Alojz Peterle, Tobias Pflüger, Bernd Posselt, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, István Szent-Iványi, Antonio Tajani, Charles Tannock, Josef Zieleniec |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Laima Liucija Andrikienė, Maria Badia I Cutchet, Giulietto Chiesa, Ryszard Czarnecki, Alexandra Dobolyi, Árpád Duka-Zólyomi, Glyn Ford, Lilli Gruber, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Jaromír Kohlíček, Antonio López-Istúriz White, Sarah Ludford, Erik Meijer, Doris Pack, Antonyia Parvanova, Lapo Pistelli, Frédérique Ries, Aloyzas Sakalas, Anders Samuelsen, Adrian Severin, Csaba Sándor Tabajdi |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Miloš Koterec |
|||||||||||
|
A benyújtás dátuma |
15.3.2007 |
|
||||||||||