JELENTÉS a mindenki számára elérhető tisztességes munkáról

15.3.2007 - (2006/2240(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Marie Panayotopoulos-Cassiotou

Eljárás : 2006/2240(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0068/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0068/2007

Viták :

PV 23/05/2007 - 4
CRE 23/05/2007 - 4

Szavazatok :

PV 23/05/2007 - 5.11
CRE 23/05/2007 - 5.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0206

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
ELJÁRÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a mindenki számára elérhető tisztességes munkáról

(2006/2240(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság „Tisztességes munka mindenki számára – Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című közleményére (COM(2006)0249) (a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleménye)

– tekintettel a Bizottság személyzeti munkadokumentumára – a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményének melléklete (SEC(2006)0643),

– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményére vonatkozó véleményére (CESE 1054/2006),

– tekintettel az ILO munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozatára,

– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

– tekintettel az ILO egyezményeire és az alapvető munkaügyi normákra,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló, 2005. október 25-i határozatának (47) bekezdésére,

– tekintettel az ENSZ tisztességes munka és igazságos globalizáció tárgyában 2005 szeptemberében tartott csúcstalálkozójának eredményéről szóló dokumentumára ((47) bekezdés), továbbá az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által 2006. július 5-én elfogadott miniszteri nyilatkozatra, amely szerint sürgősen olyan környezetet kell teremteni nemzeti és nemzetközi szinten, amely a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú elemeként ösztönzi a teljes és produktív foglalkoztatást és a mindenki számára hozzáférhető tisztességes munkát,

– tekintettel a Globalizáció Szociális Dimenziójának Világbizottsága (WCSDG) 2004. február 24-i, „Méltányos globalizáció – lehetőségek megteremtése mindenki számára” című jelentésére,

– tekintettel a Bizottságnak „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU politikai hozzájárulása az előnyök mindenki számára történő elérhetővé tételéhez” című közleményére (COM(2004)0383),

– tekintettel a Bizottság „A migrációról és az integrációról szóló második éves jelentés” című munkadokumentumára (SEC(2006)0892),

– tekintettel a Bizottságnak „Az alapvető munkaügyi normák és a szociális kormányzás javítása a globalizáció összefüggésében” címmel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményéről[1] szóló, 2002. júliusi állásfoglalására,

– tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című közös nyilatkozatára [2],

– tekintettel a Bizottság 2006. január 25-i, „Befektetés az emberekbe – Közlemény a humán és szociális fejlesztést célzó tematikus programról és a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervről” című közleményére (COM(2006)0018),

– tekintettel a Bizottságnak „A változáshoz való alkalmazkodás a munkában és a társadalomban: új közösségi stratégia a munkahelyi egészségről és biztonságról 2002–2006”[3] című közleményéről szóló, 2002. október 23-i állásfoglalására,

– tekintettel az ILO irányítási szervének foglalkoztatási és szociálpolitikai bizottsága által kiadott 2004. márciusi jelentésre, melynek címe: „A globális foglalkoztatási menetrend és a társadalmi integráció kapcsolódó kérdései végrehajtásának naprakésszé tétele”,

– tekintettel az ILO „A kényszermunka céljából folytatott európai emberkereskedelem jogi aspektusai” című, 2006. áprilisi munkadokumentumára,

– tekintettel az ILO „Tisztességes munka, normák és mutatók” című, 2005. augusztusi 58. számú munkadokumentumára,

– tekintettel az ILO-nak „A tisztességes munka hiányosságai szerte a világban: a tendenciák mutatókkal történő mérése” című, 2006. augusztusi tanulmányára,

– tekintettel az ILO észrevételeire „A tisztességes munka a nemzeti kereteken belül” tárgyában, Politikai Integrációs Osztály, 2004. október,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdésére, amelynek értelmében „minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez”,

– tekintettel az EK-Szerződés 152. cikkének (1) bekezdésére, melynek értelmében „Valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”,

– tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok között és másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodás[4] 50. cikkére;

– tekintettel a Tanács 2006. december 1-jén Brüsszelben elfogadott következtetéseire a mindenki számára elérhető tisztességes munkáról;

– tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK, európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5];

– tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6];

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságvéleményére (A6-0068/2006),

A. mivel a tisztességes munka fogalma jóval túlterjed az alapvető munkaügyi normák védelmén; mivel a fogalom magában foglalja a produktív és szabadon választott munkát, a munkahelyi jogokat, a szociális biztonságot, a társadalmi párbeszédet, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását mind a négy pilléren belül,

B. mivel a tisztességes munka elérésének feltételeit az egyes társadalmak fejlődési szintjéhez és kapacitásaihoz kell igazítani; mivel a tisztességes munka előmozdítására irányuló erőfeszítéseknek a formális gazdaságot és az informális szektort is fel kell ölelniük, beleértve a mezőgazdasági szektorban dolgozókat, az önfoglalkoztatókat, a részmunkaidőben vagy időszakosan foglalkoztatottakat és az otthon dolgozókat is,

C. mivel a tisztességes munka mindenki számára történő előmozdítása globális célkitűzés kell, hogy legyen, és erre a Globalizáció Szociális Dimenziójának Világbizottsága, valamint a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló ENSZ-határozat és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által 2006. július 5-én elfogadott miniszteri nyilatkozat is felhívja a figyelmet; mivel ez a célkitűzés a millenniumi fejlesztési célok és a szociális fejlődésről szóló, 1995. évi koppenhágai világ-csúcstalálkozó kötelezettségvállalásainak elérésére tett erőfeszítések része kell, hogy legyen,

D. mivel manapság a tisztességes munka megbecsültségét az új, olcsó munkaerőpiacok megnyílása egyre jobban semmibe veszi, illetve aláássa, és ennek megfelelően a „nyereségtermelő” munkadömping kihasználására tett próbálkozások, amelyek aggasztó méreteket öltenek főként az európai vállalkozások (esetenként nagyfokú) áthelyezése miatt,

E. mivel az ILO az illetékes a nemzetközi munkaügyi normák megállapításában és az ezekkel kapcsolatos egyeztetésben, továbbá jogi és gyakorlati alkalmazásuk felügyeletében, elengedhetetlen a fokozott együttműködés az ILO és az összes érdekelt fél között, valamint az ILO teljes részvétele a Kereskedelmi Világszervezet munkájában, és mivel a 27 tagú EU jelentős súlyt képvisel és fontos szerepet játszik e területen, mint ahogy a szociális kormányzás területén is,

F. mivel az ILO tisztességes munkára irányuló országprogramjainak, továbbá a nemzetközi fejlesztési szervek és az Egyesült Nemzetek Szervezete által tett további erőfeszítéseknek azon célja, hogy a foglalkoztatási kihívásokat kezeljék, tágabb összefüggésben hozzájárul a munkanélküliség és a szegénység csökkentése elleni küzdelemre irányuló nemzeti és regionális fejlesztési stratégiákhoz,

G. mivel a 2000–2006-os időszakban a külső együttműködésről szóló programok és tanulmányok nagyobb része nem terjedt ki a foglalkoztatásra, a társadalmi kohézióra és a tisztességes munkára,

H. mivel a tisztességes munka a munkakörülmények folyamatos javításának és a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésének központi elemévé válik; mivel egyre nehezebb fizetett munkát biztosítani mindenki számára, és ezért meg kell fontolni az univerzális polgári jövedelem valamilyen formáját,

I. mivel tisztességes munka feltételeit a részmunkaidős foglalkoztatás során, az alulfoglalkoztatottságban, és a munka más különösen kizsákmányoló formáiban és az informális gazdaságban be nem jelentett és illegális tevékenységek formájában – ideértve a kényszer- és a gyermekmunkát is – gyakran nem teljesítik,

J. mivel nem tisztességes munkaügyi szituációk figyelhetők meg azok között is, akiket szabad akaratuk ellenére kényszerítenek arra, hogy részmunkaidőben dolgozzanak, és akik közül sokan a minimálbér alatti jövedelemből élnek,

K. mivel a kulturális sokféleség, a méltányos globalizáció és a teljes körű és produktív foglalkoztatás és a mindenki számára hozzáférhető tisztességes munka tiszteletben tartása – ideértve a fogyatékkal élőket, a nőket, a fiatal és idős munkavállalókat, a kulturális és őslakos kisebbségeket, a migránsokat, az alacsony képzettséggel rendelkezőket és az elmaradott és hátrányos helyzetű területeken élőket – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem alapvető eszköze,

L. mivel valamennyi nemzetközi szereplőnek részt kell vállalnia abban, hogy növekedjenek az idősebbek esélyei a tisztességes munka megszerzésére és megtartására, egyrészről az élethosszig tartó tanulási rendszerekhez való hozzáférésük fejlesztésével és új típusú munkákra való felkészítésükkel, avagy másrészről megfelelő mértékű nyugdíj, orvosi ellátás és más vonatkozó szociális szolgáltatások és juttatások biztosításával; figyelembe véve, hogy a szociális védelem a tisztességes munka szerves része,

M. mivel a fiataloknak mindenütt joguk van arra, hogy tisztességes munkát találjanak, és mivel ezeket a törekvéseket életciklus- és generációs megközelítés mentén kell fejleszteni; és mivel a munkával töltött élet kezdetén bekövetkező hosszú munkanélküli időszak tartós hatással lehet az érintett fiatalok foglalkoztathatóságára, jövedelmére, és a minőségi munkahelyekhez való hozzáférésére,

N. mivel Európában sok migráns munkavállaló nem részesül tisztességes munkakörülményekben,

O. mivel a világ sok részén a nők ki vannak téve a tisztességtelen munkakörülmények veszélyének, és e tekintetben különleges figyelmet érdemelnek,

P mivel a tudás alapú társadalom igényeihez igazított oktatási és képzési rendszerek rendkívül fontos szerepet játszanak a fiatalok munkaerő-piaci bevonásában, növelve lehetőségeiket, hogy olyan munkát találjanak, amely tisztességes és jobb minőségű,

Q. mivel az egész életen át tartó tanulás keretében mindenki elsajátíthatja a munkaerőpiac változó szükségleteihez való alkalmazkodáshoz szükséges készségeket, hozzájárulhat annak produktivitásához, és aktív polgárként lehet részese a tudás alapú társadalomnak,

R. mivel valamennyi tagállam elkészítette nemzeti foglalkoztatási cselekvési terveit a foglalkoztatás kérdését tárgyaló, 1997. november 20–21-i, luxembourgi rendkívüli Európai Tanács által elindított foglalkoztatási iránymutatásokkal összhangban,

S. mivel az európai foglalkoztatási stratégia (EES), valamint a szociális védelmi és a szociális integrációs stratégiák célja az, hogy iránymutatásul szolgáljanak és biztosítsák a koordinációt azon foglalkoztatás-, szociális védelmi, és szociális integrációs politikai prioritások tekintetében, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk uniós szinten,

T. mivel a felülvizsgált, a növekedésről és foglalkoztatásról szóló lisszaboni stratégiában és a fenntartható fejlődésről szóló európai stratégiában a 2005. március 22–23-i Európai Tanács hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a munka világát társadalmilag fenntartható módon fejlesszék,

U. mivel az EU a lisszaboni stratégia keretében új stratégiai célt tűzött ki maga elé: azt, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává váljon, amely fenntartható gazdasági növekedésre képes több és jobb munkalehetőség, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem magas szintjének biztosítása mellett; mivel a várt eredmények ez idáig nem váltak láthatóvá,

V. mivel a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások (2005–2008) szerint az Európai Unió versenyképességének társadalmilag fenntartható módon történő erősítése érdekében fontos a termelékenységnek a tisztességes munka és a munkával töltött időszak minőségének támogatása révén történő javítása, ideértve a munkahelyi egészséget és biztonságot, a foglalkoztatási rugalmasság és biztonság közötti megfelelőbb egyensúlyt, a kölcsönös bizalmat és részvételt éppúgy, mint a magánélet, a család és a munka megfelelőbb összeegyeztetését; a nemek közötti megkülönböztetés és a megkülönböztetés minden egyéb formája elleni küzdelem, továbbá a legkiszolgáltatottabb csoportok társadalmi integrációjának támogatása a tisztességes munka megteremtése érdekében tett erőfeszítések szerves része,

1. úgy véli, hogy a tisztességes munka a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem központi eleme;

2. úgy véli, hogy az Európai Unió jelentős szerepet játszhat a mindenki számára elérhető tisztességes munka megteremtésében bel- és külpolitikái révén egyaránt, saját szociális értékeit és elveit alkalmazva, harcolva a munka társadalmi dömpingjének különféle formái ellen és nemzetközi színtéren is szerepet vállalva;

3. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka nem pusztán foglalkoztatási és szociális biztonsági kérdés, de a kormányzás ügye is, és hogy a tisztességes munkára irányuló hatékony politikák alkalmazása felelős intézményeket, az állam hatékony és eredményes működtetése iránti politikai elkötelezettséget, valamint élénk és szervezett civil társadalmat igényel;

4. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Globalizáció Szociális Dimenziójának Világbizottsága, a 2005. szeptemberi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló ENSZ-határozat által és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által július 5-én elfogadott miniszteri nyilatkozatban felvetett szempontokat és ajánlásokat, és hogy érvényesítse a tisztességes munka szempontjait az Európai Unió valamennyi tevékenységében, és ösztönözze ezt a tagállamokban is;

5. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a multinacionális vállalatok fenntartsák különösen a globalizáció szociális dimenziójának elvét, és világszerte folytatott tevékenységeik során tartsák be a nemzetközi munkaügyi normákat és a tisztességes munka gyakorlatát;

6. felszólítja a Bizottságot, hogy az EU tisztességes munkára irányuló menetrend elősegítésével kapcsolatos belső és külső politikáinak megfelelőbb mozgósítására javasolt stratégiáját és iránymutatásait alkalmazza a gyakorlatban, különösen a fejlesztési, külső támogatási, bővítési, szomszédságpolitikai, kereskedelmi, migrációs kérdésekben és két-, illetve többoldalú külkapcsolataiban;

7. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérésének lehetősége, valamint a tisztességes munka koncepciójának fenntartható fejlesztési segélyek révén történő megerősítése tisztességes és innovatív adópolitikát tesz szükségessé, pl. a pénzügyi tranzakciók és a devizaügyletek megadóztatását;

8. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ne mondjanak le felelősségükről a GSP+ megvalósításában, hanem működjenek együtt tevékenyen az ILO-val annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodások feltételeit teljes mértékben betartsák, és ahol szükséges, használják a rendelkezésükre álló azon jogkörüket, amelyek alapján kedvezményeket vonhatnak meg minden olyan országtól, amely nem tartja tiszteletben az alapvető szociális, munkaügyi és emberi jogokat, beleértve az egyesülési szabadság jogát, illetve más alapvető ILO-egyezményeket és munkaügyi normákat;

9. felszólítja a Bizottságot, hogy tanúsítson nagyobb szigort a GSP+ alkalmazása tekintetében, ajánlásokat megfogalmazva a kezdeményezett kormányok számára és aktívan élve az általános vámtarifarendszer végrehajtásáról szóló 980/2005/EK tanácsi rendelet által előírt ellenőrzési eszközökkel, és adott esetben hozza működésbe a preferenciák ideiglenes felfüggesztésére irányuló eljárásokat azokkal az országokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben kötelezettségeiket, és súlyosan és rendszeresen megsértik az alapvető szociális jogokat, ennek során azonban ügyeljen arra, hogy a preferenciák ideiglenes felfüggesztése ne vezessen egyúttal a protekcionizmus ösztönzéséhez; kéri ugyanakkor a Bizottságot ezek nyomon követésére és arra, hogy az említett mechanizmusokat terjesszék ki a GSP többi kedvezményezett országára is, különösen a gyermekmunka és a kényszermunka tekintetében, melyek az ILO számára „A gyermekmunka vége: elérhető közelségben” című jelentése szerint központi kihívást jelentenek;

10. a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményében tett kötelezettségvállalásait követően felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a tisztességes munka társadalmi dimenzióját a Bizottság kezdeményezéseiben, amikor a Bizottság kereskedelmi megállapodásokat köt harmadik országokkal;

11. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munkára vonatkozó menetrend része számos egyetemes stratégia, amelyek nem köthetők egy adott fejlesztési modellhez, azonban közvetlenül kapcsolódnak a megtermelt javak igazságosabb és kiegyensúlyozottabb szétosztásához, illetve ez olyan eszköz, amely a fejlesztést olyan cselekvési és kormányzási értékekhez és elvekhez igazítja, amelyek a gazdasági versenyképességet a társadalmi igazságossággal kötik össze;

12. a fenntartható fejlődés stratégia vonatkozásában, felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes megközelítést a szociális, foglalkoztatási és környezetvédelmi politikák közötti kapcsolatokra, amely a szabadságon és felelősségen alapul;

13. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka célkitűzése a gazdasági és szociálpolitikák összefüggő és integrált együttesét kívánja meg, amely produktív, minőségi munkahelyeket igyekszik előtérbe helyezni; hangsúlyozza, hogy a tisztességes munkára vonatkozó menetrend olyan politikák elfogadását támogatja, amelyek messze túllépnek a hagyományos munkaerő-piaci politikákon, és hogy ezt a tagállamok minden gazdaságpolitikájának támogatnia kell;

14. felszólítja a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve, a munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára vonatkozó közösségi jogszabályok alapján fogadjanak el megelőző stratégiákat, és hozzanak megfelelő intézkedéseket az anyaság védelme, valamint a terhes, gyermekágyas és szoptató nők egészségvédelmének és munkahelyi biztonságának növelése érdekében;

15. hangsúlyozza, hogy növelni kell a munkaerőpiacok átláthatóságát, hogy minden munkavégzés (határozott vagy határozatlan idejű, teljes vagy részmunkaidős, órabérben történő) be legyen jelentve és tisztességesen meg legyen fizetve, és szigorúan tartsa tiszteletben a munkavállalók jogait, az alapvető munkaügyi előírásokat, a szociális párbeszédet, a szociális védelmet (beleértve a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet is) és a nemek közötti egyenlőséget;

16. emlékeztet rá, hogy a fiatalok és a gyakornokok foglalkoztatási feltételeinek meg kell felelniük minden munkavállaló alapvető jogainak és a tisztességes munka alapelveinek;

17. üdvözli a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményét, és sürgeti a tagállamokat, a csatlakozásra váró és tagjelölt országokat, hogy ratifikálják, és maradéktalanul hajtsák végre az ILO által legfrissebb formájukban osztályozott ILO-egyezményeket, különös tekintettel a tisztességes munkával kapcsolatosakat; meggyőződése, hogy a tisztességes munkával kapcsolatos ILO-egyezményeket támogatni kellene a szomszédos országokkal folytatott külkapcsolatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy az ellenőrzési rendszer és mechanizmusok megerősítésén keresztül támogassák az ILO-t;

18. erőteljesen támogatja a Bizottság azon kezdeményezések támogatását célzó megközelítését, amelyek a szakszervezeti szabadságot és a kollektív alkut mozdítják elő, amelyek a munkaügyi igazgatás, munkaügyi felügyeleti szervek és a szociális biztonság biztosításával foglalkozó szervek javításáról, illetve amelyek integrált megelőzési stratégiák fejlesztéséről szólnak az egészségügy és munkahelyi biztonság területén a bővítési és az előcsatlakozási programok keretrendszerében;

19. üdvözli az új „Befektetés az emberekbe” (2007-2013) tematikus program felállítását a Bizottság részéről az „európai konszenzus” (EU fejlesztési politika) keretében, továbbá azt a jelentőséget, amelyet ebben a programban az EU partnerországokban a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtása kap;

20. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről szóló rendelet 12. cikk (2) bekezdése (d)pontjának (ii) alpontja felhív a mindenki számára elérhető tisztességes munka egyetemes célként történő előmozdítására, amely – egyebek között – a nemzetközileg elismert alapvető ILO munkahelyi magelőírások végrehajtását célzó globális és más államközi kezdeményezéseken, a kereskedelem tisztességes munkára gyakorolt hatásának felmérésén, valamint a szociális védelmi rendszerek igazságos finanszírozását, hatékony működését és szélesebb körű érvényesülését biztosító megfelelő és fenntartható mechanizmusokon keresztül érhető el; kiemeli továbbá, hogy a fenti rendelet 5. cikk (2) bekezdésének (c) pontja a tisztességes munkát központi témaként jelöli meg; felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikájában aktívan használja a fenti szabályokat; felhívja a Bizottságot továbbá, hogy a fejlesztési politikáról és a külső segélyezésről szóló éves beszámolójában rendszeresen számoljon be a tisztességes munka előmozdításával kapcsolatos erőfeszítéseiről;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő, hogy az ILO alapvető munkaügyi normái, valamint a tisztességes munka célkitűzése hatásos és kötelező, a normákhoz nem igazodó partnereket szankciókkal súlytó mechanizmusokkal kiegészített szabálykészletként kerüljenek be a WTO-tagok kereskedelmi politikájába a GSP-eljárás teljes végrehajtása mellett; ösztönzi az Európai Uniót, hogy mérlegelje egy olyan hálózatnak a megbízható, felelős intézmények révén történő kialakítását, amelynek feladata a kereskedelem és a tisztességes munka mind európai, mind nemzetközi szinten történő párhuzamos fejlődésének ellenőrzése;

22. felszólítja a Bizottságot, hogy ne csak támogassa, hanem amennyiben lehetséges, vegyen is részt a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az ILO, az ENSZ és a WTO között felvetődött a gazdasági növekedéssel, befektetéssel, kereskedelemmel és tisztességes munkával kapcsolatos politikáik komplementaritásáról és következetességéről szóló vitában;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy kereskedelmi kedvezmények megadásakor - például a Stratégiai és Növekedési Paktum keretében - vegye figyelembe, hogy a kedvezményezett országok megfelelnek-e a tisztességes munkát védő nemzetközi foglalkoztatási normáknak, annak érdekében, hogy az ezen alapvető normákat be nem tartó országok ne részesülhessenek az Európai Unió kereskedelmi kedvezményeiből;

24. hangsúlyozza, hogy a WTO, az UNCTAD, az ILO és más nemzetközi szervezetek között fokozottabb együttműködésre van szükség; tekintettel politikáik egymást kiegészítő mivoltára; úgy véli, hogy a meghozott intézkedések közötti koherencia alapvető a tisztességes munka támogatásához és gyakorlati biztosításához; javasolja, hogy az ILO kapjon megfigyelői státust a WTO-ban; a WTO többi tagjának parlamentjeihez fordulva kéri, hogy támogassák ezt a kérelmet;

25. kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy „Kereskedelem és tisztességes munka” elnevezésű bizottság felállítását a WTO-n belül, a „Kereskedelem és környezetvédelem” elnevezésű bizottság mintájára;

26. emlékeztet arra, hogy az ILO alapszabálya lehetővé teszi a számára, hogy kereskedelmi szankciókat kezdeményezzen egy állam ellen abban az esetben, ha az nem tartja be a nemzetközi szociális megállapodásokat, és kéri a WTO-t, hogy a nemzetközi intézmények koherens fellépésének jegyében kötelezze el magát az ILO határozatainak tiszteletben tartására.

27. javasolja, hogy az ILO jelentős esetekben szakértői jelentéseket (amicus curiae) nyújthasson be a WTO illetékes szerveinek és fellebbviteli testületének, amikor egy jogvitában a nemzetközi egyezmények megsértéséről van szó, és amelyben az ILO határozatait kell figyelembe venni;

28. javasolja, hogy – amennyiben a vitarendezési testület valamely döntését a WTO egyik tagállama úgy tekinti, hogy az kétségbe vonja az ILO munkaügyi egyezmények betartására vonatkozó határozatait, mód legyen az ILO-hoz fellebbezni, biztosítva ezáltal a nemzetközi közösség tisztességes munkát támogató fellépésének következetességét;

29. kéri, hogy az EU a nemzetközi munkaügyi normák betartását a WTO új tagállamai számára tegye a csatlakozásról szóló tárgyalások egyik elemévé;

30. sürgeti a Bizottságot, hogy beszerzési és szerződéskötési politikájában az alapvető munkaügyi normák betartását előfeltételként kezelje; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek érdekében dolgozzon ki politikát és nyújtson a kereskedelemmel kapcsolatban olyan segítséget, ami a fejlődő országok kistermelői számára is lehetővé tenné e normák betartását;

31. hangsúlyozza, hogy szükség van további, a kereskedelemnek és a kereskedelmi megállapodásoknak, többek között a globális ellátási láncokban és az exportfeldolgozó övezetekben, a tisztességes munka elősegítésére gyakorolt hatásának felmérésére alkalmas módszerek kifejlesztésére, valamint a kereskedelem fenntarthatóságát vizsgáló hatáselemzések időzítésének és megerősítésének biztosítására;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el és építse be a két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalásaiba és a fenntartható fejlődésről szóló hatástanulmányokba az ILO által meghatározott, a munkaügyi felügyelőknek a munkaerő méretén alapuló számára vonatkozó ésszerű mutatókat: az iparosodott, piacgazdasággal rendelkező országokban 10.000 munkavállalóra 1 felügyelő, az átalakulóban levő gazdaságok esetén 20 000 munkavállalóra 1 felügyelő, míg a kevésbé fejlett országokban 40 000 munkavállalóra 1 felügyelő;

33. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Cotonou-i Megállapodás 50. cikkének végrehajtását, amelyben egyedi rendelkezés szerepel a kereskedelmi és munkaügyi normákról, és megerősíti a felek elkötelezettségét az alapvető munkaügyi normák biztosítása tekintetében;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy az ENSZ szerveivel, a nemzeti és regionális szervezetekkel, a szociális partnerekkel és a civil társadalom más szereplőivel együttműködve koordinálja jobban a tisztességes munka és a tisztességes munkára vonatkozó külső együttműködési programokat az ILO tisztességes munkára vonatkozó országos programjainak vagy ennek megfelelő ütemtervek végrehajtásával, és növelje a közös törekvést a tisztességes munkának a szegénység csökkentésére irányuló stratégiákban, az ezekről szóló stratégiai dokumentumokban és a fejlesztési stratégiákban, mivel ezek további értékes hozzájárulást jelenthetnek a mindenki számára elérhető tisztességes munka érdekében folytatott küzdelemhez; ebben a vonatkozásban a társadalmi partnerek és a civil társadalom más szereplőinek szoros konzultációjára szólít fel;

35. felszólítja az Európai Uniót, hogy az ILO-val együttműködésben támogasson egy tisztességes munka-fejlesztési programot, különös tekintettel a tisztességes munka előmozdításának leghatékonyabb stratégái meghatározására;

36. hangsúlyozza a tisztességes munka célkitűzése felé történő előrehaladás érdekében alapvető fontosságát annak, hogy az EU országok megfeleljenek azon célkitűzésnek, hogy GNP-jük 0,7%-át fejlődő országok megsegítésére fordítják, mivel a növekedés és a szilárd társadalmi struktúra elengedhetetlen feltétele a tisztességes munka fejlődésének, különösen a fejlődő országokban;

37. ösztönzi a Bizottságot, hogy kövessen integrált multidimenzionális megközelítést tevékenységeiben, amelyek a tisztességes munkára vonatkozó menetrend négy pillérére alapulnak: produktív és szabadon választott munka, munkahelyi jogok, ideértve az alapvető munkaügyi normákat is, a szociális védelem és szociális párbeszéd, illetve a nemek esélyegyenlőségének érvényesítése valamennyi pillérben; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a foglalkoztatásban egy biztonsági hálóként szolgáló minimálbér bevezetését a munkavállalók kizsákmányolása és a szegénység megelőzése érdekében;

38. hangsúlyozza a foglalkoztatás és a tisztességes munka fejlesztési stratégiákba való integrálása támogatásának fontosságát; felhív egy, a tisztességes munka foglalkoztatási és egyéb vonatkozásairól készített alaposabb elemzés beillesztésére a szegénység-csökkentési stratégiai dokumentumokba (PRSP), gazdasági partnerségi egyezményekbe (EPA), ország-stratégiai dokumentumokba (CSP) és többéves indikatív programokba (MIP); ebben az összefüggésben kiemeli az érintett felekkel, többek között szervezett munkaadókkal, szakszervezetekkel, dolgozókkal, valamint szélesebb értelemben a magánszektorral és a civil társadalommal való konzultációk fontosságát;

39. felhív a munkaügyi minisztériumok, munkaadói szövetségek és munkavállalói szervezetek megerősítésére és szisztematikusabb beépítésére a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumok (PRSP-k) tervezését és megvalósítását támogató részvételi folyamatba, ország-stratégiákba és többéves indikatív programokba; úgy véli, hogy e célból javítani kell együttműködésüket a gazdasági és pénzügyminiszterekkel, valamint a számottevő nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetekkel, pl. a Bretton Woods-i intézményekkel, az Európai Befektetési Bankkal és a Világkereskedelmi Szervezettel; felhívja a feleket annak biztosítására, hogy az ország-stratégiai tanulmányok tervezeteit valóban széleskörű részvétellel készítik; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson többet a technikai és intézményi kapacitások kiépítésére, és hogy segítse elő azokat az intézkedéseket, amelyek által a tisztességes munka meggyökerezhet az ország-stratégiai tanulmányokban;

40. hangsúlyozza a tisztességes munka országos programjainak, vagy egy hasonló megvalósítási tervnek a szükségességét, amelyeket a szociális partnerszervezetek és más érintettek részvételével dolgoznak ki, amelyek a mindenki számára elérhető tisztességes munkát fejlesztési együttműködéseken keresztül célozzák meg – párbeszéddel a gazdasági politikák és a kormányzás foglalkoztatási hatásairól, a költségvetési támogatásokról és a kapacitás-, különösen az intézményi kapacitás-építésről –, amelyek megfelelően koordináltak és harmonizáltak a Bizottság, a tagállamok, más nemzetközi fejlesztési partnerek és érintett szereplők, például az ILO és egyéb ENSZ-ügynökségek és nemzetközi pénzügyi intézmények között;

41. felhív az emberi és munkaügyi jogok megsértése elleni küzdelem megújítására, valamint a multinacionális vállalatok működésének nyomon követésére; fenntartva azt a lehetőséget, hogy a fejlődő országokban működő multinacionális vállalatokat kizárják az Európai Unió és tagállamai által támogatott közbeszerzésekből, valamint az Európai Befektetési Bank és más pénzügyi intézmények által megítélt exporthitel-garanciák lehetőségéből ezen jogok megsértése esetén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat azon alapvető munkahelyi követelmények tiszteletben tartására, amelyek az Európai Fejlesztési Alap, vagy más közösségi vagy bilaterális segély közbeszerzéseinek finanszírozására kötött megállapodások szerint kötelezőek;

42. felszólítja a tagállamokat nagyobb erőfeszítések kifejtésére a készségfejlesztés terén az új technológiák és az innováció előnyeinek megszerzése és megosztása érdekében; megállapítja, hogy a tisztességes munka növekedés, befektetés és vállalkozásfejlesztés, valamint a társadalmi problémák iránti érzékenység révén érhető el;

43. felszólítja az EU intézményeit, a lisszaboni menetrend és az Európai Unió növekedést és munkahelyteremtést célzó integrált iránymutatásai (2005/2008) vonatkozásában, hogy fejlesszenek ki és mozdítsanak elő az egyéneket és különösen a fiatalokat célzó európai vállalkozói kultúrát, gyorsan növekvő vállalkozások létrehozására, és a tisztességes munka célkitűzések egyikének elérésére, nevezetesen a „több és jobb munkahely” teremtésére;

44. felszólítja a tagállamokat, hogy a tisztességes munkát tegyék gazdasági és szociális politikájuk egyik prioritásává, különös hangsúlyt helyezve minőségi munkahelyek létrehozására, a munkavállalók minden kategóriája számára az alapvető munkajogok tiszteletben tartására, a szociális védelem megerősítésére és a szociális párbeszéd előmozdítására;

45. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat magatartási kódexek vállalkozási vagy ágazati szinten, a nemzeti jogszabályok és nemzetközi normákra vonatkozóan, és azok kiegészítéseként, önkéntes alapon történő elfogadásának ösztönzésére, és valamint az OECD és az ILO multinacionális vállalkozásaira vonatkozó magatartási kódexek elfogadásának ösztönzésére;

46. azt ajánlja, hogy a Bizottság kutassa fel és azonosítsa azokat a vállalatokat, melyek a termelési és ellátási lánc bármely szakaszában folyamatosan megengedik az alapvető munkaügyi normák megsértését, és kéri, hogy ezt a listát tegyék hozzáférhetővé az EU-ban letelepedett importőrök számára;

47. sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesszen ki megjelölést azon termékek számára, amelyeket a tisztességes munka elveinek és az alapvető munkaügyi normáknak megfelelő körülmények között állítottak elő, és amely mindenekelőtt kizárja minden fajta gyermekmunka felhasználását;

48. nyomatékosan ajánlja, hogy a tagállamok és az Európai Unió támogassa azt, hogy tevékenységi helyétől függetlenül valamennyi vállalat érvényesítse a vállalati szociális felelősség (CSR) helyes gyakorlatát, hogy biztonságos, rugalmas és magas színvonalú munkakörnyezet jöhessen létre; felszólítja a többoldalú érdekképviseleti fórumot és a CSR európai szövetségét olyan kezdeményezések kialakítására, amelyek a tisztességes munkának a vállalati szociális felelősség fontos elemeként történő beépítését mozdítanák elő;

49. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, csakúgy, mint a fejlődő országok munkaadóit, hogy különösen a bérek emelésén keresztül vegyék figyelembe a tisztességes munka alapelveit, összhangban az ILO 135. számú, legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló ajánlásával, különös tekintettel a fejlődő országokra;

50. üdvözli az ENSZ szervezeteinek a tisztességes munka programjához tett hozzájárulását, mint például az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogoknak a transznacionális vállalatokban (TNV-k) való megvalósulásáról szóló, kiegészítő jelentésre tett kezdeményezését;

51. felszólít ennek érdekében az európai vállalkozások értékelésére és megfigyelésére a tisztességes munka elveinek betartása és a vállalati szociális felelősség iránti elkötelezettségük tekintetében, kiterjesztve azt az EU-n kívüli tevékenységeikre és leányvállalataikra is, hogy a vállalati szociális felelősség harmadik országok hasznára is legyen, különösen a szakszervezeti jogok tekintetében és a gyerekmunka és kényszermunka – különösen a nők, migráns munkavállalók, kisebbségi csoportok esetében–- tiltásának tekintetében;

52. ösztönzi a nemzetközi vállalatok anyaországainak kormányait, hogy kövessék nyomon az OECD nemzetközi vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak végrehajtását, és bizonyos időközönként jelentéseket tegyenek közzé az említett vállalatok által az ILO alapvető munkaügyi normáinak hatékony végrehajtása érdekében tett hozzájárulásáról;

53. hangsúlyozza az ILO multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozata előmozdításának fontosságát;

54. bátorítja a vállalkozásokat, hogy fogadjanak el felelős, megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi és szakmai továbbképzési politikákat a nők és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a munkaerőpiacon;

55. javasolja az üzleti vállalkozásoknak, hogy kezdeményezzék a nők részvételének és képviseletének növelését a szociális párbeszédben részt vevő testületekben, ami a tisztességes munka fogalmának egyik stratégiai célkitűzése;

56. felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel és az ILO-val együttműködve ösztönözze a női vállalkozókat, hogy a fejlesztési együttműködési politika részeként alapítsanak és fejlesszenek vállalkozásokat az Európai Unióban és azon kívül;

57. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az Európai Unióban és azon kívül működő vállalatok megfelelőbb tájékoztatást és konzultációt biztosítsanak a munkavállalók képviselői számára egy folyamatban lévő, szélesebb társadalmi párbeszéd részeként, amelynek során konzultációt folytatnak a munkavállalókkal és tájékoztatják őket a foglalkoztatásukra és munkakörülményeikre vonatkozó kérdések széles köréről; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket annak elismerésére, hogy a magas színvonalú munkahelyi egészségvédelem és biztonság alapvető emberi jog;

58. hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd fontosságát a tagállamok által végrehajtandó, tisztességes munkát célzó nemzeti programok felállításában, és felszólítja a tagállamokat, hogy folytassanak valódi konzultációt a szociális partnerekkel;

59. hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek alapvető fontossággal bírnak a tisztességes munkára vonatkozó menetrend sikeres alkalmazásában, és ezért legalább meghallgatási folyamaton keresztül aktívan be kell vonni őket a tisztességes munkára irányuló kezdeményezések végrehajtásába;

60. üdvözli az európai szociális partnerek munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló független keretmegállapodásra irányuló tárgyalásait mint a tisztességes munka támogatásának példáját Európában; felhívja a Bizottságot arra, hogy bátorítsa a szociális partnereket annak érdekében, hogy sikerrel zárják le ezeket a tárgyalásokat;

61. hangsúlyozza, hogy az EU tisztességes munkára vonatkozó ütemtervét az európai szociális menetrend, a lisszaboni stratégia (a nemzeti reformprogramokat is beleértve) és az ILO által naprakésznek nyilvánított nemzetközi munkaügyi egyezmények ratifikálására és alkalmazására irányuló erősödő törekvések alkotják;

62. felszólítja a tagállamokat hatékony, megelőző és védő jellegű politikák és programok végrehajtására a munkaügyi felügyelőség létszámának, minőségének, kompetenciáinak és eszközeinek fejlesztése érdekében, összhangban a közösségi jogszabályokkal és az ILO-egyezményekkel, hogy érvényt lehessen szerezni a munkahelyi biztonságra és egészségre, a munkakörülményekre vonatkozó, és más szociális jogszabályoknak;

63. erősebb együttműködést javasol a bevált gyakorlatok munkaügyi felügyeletek közötti, közösségi szintű cseréjének fejlesztése területén a tisztességes munka előmozdításához való hozzájárulás érekében; felhívja a tagállamokat, hogy a munkaügyi felügyeletért felelős hatóságokat lássák el kiterjedtebb erőforrásokkal nemzeti munkajogi szabályaik gyakorlatban történő alkalmazásának biztosítását és elkerülésének megakadályozását célzó feladataik ellátására;

64. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hatályos jogszabályok a munka új formáit is védjék, és arra, hogy vegyenek fontolóra a munka új formáira rugalmasan alkalmazható új jogi eszközöket annak érdekében, hogy egyenlő szintű védelmet lehessen garantálni minden munkavállaló számára;

65. elismeri a Fiatalok Foglalkoztatási Hálózata és az ILO tisztességes munkával foglalkozó fóruma által végzett munka jelentőségét a szakmai cserekapcsolatok, a támogatás és a felülvizsgálati mechanizmusok tekintetében; felszólítja a Bizottságot arra, hogy a globális foglalkoztatási menetrend végrehajtása érdekében az ILO-val közösen fejlessze ezeket a hálózatokat az EU partnerországaiban;

66. felszólítja a tagállamokat, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység elkerülését szolgáló hatékony stratégiaként biztosítsanak oktatást a fiatalok számára annak érdekében, hogy fejlesszék foglalkoztathatóságukat olyan létező mechanizmusok használatával, mint az Euroguidance hálózat, amely segít az egyéneknek a munkalehetőségek jobb megértésében Európában; felhívja őket arra is, hogy professzionális orientációs rendszereken keresztül segítsék a fiatalok sikeres munkaerő-piaci beilleszkedését és javítsák foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket, biztosítva egyúttal az életciklus alapú és a generációközi megközelítéssel való konzisztenciát;

67. felszólítja a tagállamokat arra, hogy az állami és a magánszektor között megosztott beruházásokkal bővítse az információs és kommunikációs technológiák használatához szükséges infrastruktúrába, valamint a fiatalok oktatásába és képzésébe történő befektetéseit;

68. felszólítja a tagállamokat, hogy a közösségi politikák végrehajtása során tegyék általánossá és szélesítsék ki az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés lehetőségeit a földrajzilag távoli és vidéki területeken és a belső perifériákon is, és hogy hajtsanak végre a helyi adottságokhoz igazított egyedi intézkedéseket annak érdekében, hogy mindenki számára garantálják a foglakoztathatóságot a változó munkakörnyezetben;

69. felszólítja a tagállamokat arra, hogy vezessenek be lényeget érintő reformokat oktatási rendszereikben, és garantálják a magas szintű oktatáshoz való hozzáférést mindenki számára;

70. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tisztességes munka támogatására irányuló összes politikájukba és programjukba építsék be a nemek esélyegyenlőségét és a fejlesztési dimenziókat, és felkéri a tagállamokat, hogy a tisztességes munka tekintetében biztosítsanak egyenlő esélyeket a férfiak és nők számára, nemcsak a foglalkoztatáshoz való hozzáférés vagy az előléptetés szempontjából, hanem a fizetések tekintetében is;

71. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a család és a munka összeegyeztetése érdekében a nők munkaerő-piaci szerepvállalásának növelése, valamint ezen intézkedések eredményességét esetlegesen akadályozó okok megvizsgálása és megszüntetése céljából;

72. javasolja, hogy alakítsanak ki eszközöket a ma túl nehéznek vagy alantasnak tartott munkák (házvezetés, házimunkák, idősek ellátása, személyes szociális szolgálat stb.) vonzóvá tételéhez is;

73. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy minden munkavállaló jobb egyensúlyt valósíthasson meg a munka és a családi élet között, szem előtt tartva azt, hogy a túlmunka, a munkahelyi stressz és a bizonytalanság fenyegetést jelent a családi életre, amely társadalmunk fontos alapja;

74. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy működjenek együtt a nem kormányzati szervezetekkel, a szakszervezetekkel, és a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalásának a fejlődő országokban való elősegítését és a tisztességes munka minden szinten történő előmozdítását célul tűző női szervezetekkel és hálózatokkal;

75. üdvözli a Bizottság tisztességes munkáról szóló közleményében meghirdetett kezdeményezést, amely támogatja a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb szereplőinek a globális kormányzásba való hatékonyabb bevonását, az OECD konzultációra épülő modelljéhez hasonlóan;

76. felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan nemzeti politikákat, amelyek életkorra vagy nemre való tekintet nélkül biztosítják a munkavállalók esélyegyenlőségét és a velük szembeni egyenlő bánásmódot; felhívja a tagállamokat arra, hogy hozzanak intézkedéseket a nőkkel és az idősebb munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megakadályozására és az önkéntes nyugdíjba vonulás, a munkából való fokozatos visszavonulás és a jelenlegi nyugdíjkorhatárt meg nem haladó rugalmas nyugdíjkorhatár biztosítására;

77. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka előmozdítása az élet- és munkakörülmények általános javítását célozza mindenki számára, és ezért az informális szektornak a gazdaság főáramába való bekapcsolódás érdekében nyújtott támogatást is magában foglalja;

78. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a fogyatékosság alapján való megkülönböztetésmentességre és az egyenlő lehetőségek szakképzésben és munkahelyeken való megteremtésére irányuló jogalkotási és politikai kezdeményezéseket és gyakorlatokat, ezen belül a fejlődő országok tekintetében támogassák a munkahelyeknek a fogyatékkal élők befogadását lehetővé tevő átalakítását;

79. felszólítja a Bizottságot, hogy a különböző szociális rendszerek értékének növelése érdekében bátorítsa a tagállamokat a koordináció nyitott módszerének alkalmazására a szociális védelem területén; ennek érdekében – és a megújított lisszaboni stratégiával összhangban – az európai munkavállalók rugalmasságának és mobilitásának, valamint az Unió társadalmi kohéziójának fejlesztése céljából úgy véli, hogy szükség van a nyugdíjrendszerek nagyobb harmonizációjára való törekvésre, elsősorban az EU különböző tagállamaiban munkát vállaló személyekre vonatkozó szolgáltatások fedezése esetén, különösen azért, mert ez nemcsak a munkavállalók szabad mozgása szempontjából jelent akadályt, de a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának is útjában áll;

80. megállapítja, hogy a bizonyos kisebbségek vallás vagy faji hovatartozás alapján történő marginalizációja akadályt gördít az elé, hogy mindenki tisztességes munkához juthasson az EU-ban, és ezért felszólítja mindazokat a tagállamokat, amelyek még azt nem tették meg, hogy végezzék el a faji megkülönböztetésről szóló irányelv átültetését[7];

81. a nemzetközi foglalkoztatási migrációt illető konzisztens megközelítés keretében, üdvözli a tagállamok akaratát a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, C 97. számú nemzetközi egyezmény és a 97. és 143. ILO-egyezmény ratifikálására;

82. felszólítja a tagállamokat arra, hogy állapodjanak meg a kényszermunka és a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés közös egységes meghatározásáról annak érdekében, hogy csökkentsék a bírósági határozatok bizonytalanságát és egyoldalúságát;

83. megállapítja, hogy néhány mozgásszabadságát gyakorló uniós állampolgár nem megfelelő munkakörülményeknek van kitéve, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el politikákat az EU-n belüli vándorlók munkaerő-piaci tapasztalatainak figyelésére, és tegyenek lépéseket a kizsákmányoló foglalkoztatási gyakorlatok kiküszöbölésére;

84. felhívja a Bizottságot és a Közösség partnerországokba delegált nemzeti küldöttségeit arra, hogy aktívan mozdítsák elő a tisztességes munkára vonatkozó menetrend, a tisztességes munkát érintő nemzeti programok, valamint a tisztességes munkára vonatkozó regionális programok beemelését az országos stratégiai dokumentumokba, a regionális stratégiai dokumentumokba, a nemzeti cselekvési tervekbe, valamint az EU fejlesztési együttműködési politikáinak más programozási eszközeibe;

85. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy megfontolja a 2110/2005/EK[8] rendelet alapvető foglalkoztatási normáknak való megfelelésre vonatkozó rendelkezésének kiterjesztését az európai fejlesztési alapon keresztül finanszírozott szerződésekre;

86. felhívja a Bizottságot, hogy különítsen el megfelelő forrásokat a „Befektetés az emberekbe” tematikus programban a tisztességes munka előmozdítására irányuló javaslatok végrehajtására;

87. üdvözli a „Befektetés az emberekbe” elnevezésű tematikus program (2007-2013) Bizottság általi bevezetését az „Európai Konszenzus” (az EU fejlesztési politikája) összefüggésében, valamint a fontosságot, melyet a fenti program tulajdonít a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásának az EU partnerországaiban; üdvözli továbbá, hogy a program elismeri a nyilvánvaló kapcsolatot a tisztességes munka és a szociális védelem között; felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő elégséges finanszírozást a tisztességes munka támogatásának végrehajtására a „Befektetés az emberekbe” tematikus program keretein belül;

88. üdvözli „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című bizottsági közleményben meghirdetett új, a gyermekek jogaira vonatkozó integrált stratégiát, és emlékeztet arra, hogy a kényszermunka elleni 138. és 182. számú ILO-egyezményben meghatározott gyermekmunka elleni fellépést érvényesíteni kell a nemzeti és nemzetközi intézkedésekben;

89. megállapítja, hogy a harmadik országok állampolgárai ki vannak téve annak a veszélynek, hogy EU-állampolgár társaikkal szemben szegényesebb munkakörülményeket tapasztalnak, és ezért kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el a harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedéséről szóló közös alapelveknek – különösen a 3. közös a bevándorlók munkaerő-piaci integrálásának előmozdításáról szóló alapelvnek – megfelelő politikákat;

90. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2008 nyaráig jelentést készít a tisztességes munkáról szóló közleményét követő intézkedésekről, amelynek a foglalkoztatásról, az egészségről és a biztonságról, az anyaság védelméről és a migráns munkavállalók jogairól szóló ILO egyezmények tagországok általi ratifikálásáról és alkalmazásáról szóló elemzést és kiértékelést is magában kellene foglalnia; szorgalmazza, hogy ez a jelentés tartalmazzon a tisztességes munkára vonatkozó olyan cselekvési programot, amely kiterjed az EU-n belüli együttműködésre és a nemzetközi szintű törekvésekre;

91. üdvözli a Bizottságnak az elemzés javítására, és a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtására vonatkozó megfelelő mutatók kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseit;

92. üdvözli az ENSZ gazdasági és szociális ügyekkel foglalkozó bizottságának azon javaslatát, hogy a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet teljes gőzzel fejlesszék, hogy 2015-ig érzékelhető eredményt érjenek el;

93. felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlament részére nyújtson be konkrét számadatokat a tisztességes munka és a hozzá kapcsolódó ügyek finanszírozásával kapcsolatosan annak érdekében, hogy a politikai kötelezettségvállalás a finanszírozás szempontjából megfelelőbben értékelhető legyen;

94. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

[1] HL C 271. E, 2003.11.12., 598. o.
[2] HL C 46., 2006.2.24., 1.o
[3] HL C 300 E., 2003.12.11., 290. o.
[4] 2000/483/EK (HL L 317., 2000.12.15., 3. o.)
[5] HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
[6] HL L 386., 2006.12.29., 1. o.
[7] A Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.07.09., 22. o.).
[8] Az Európai Parlament és a Tanács 2005. december 14-i 2110/2005/EK rendelete a külső közösségi támogatásokhoz való hozzáférésről (HL L 344., 2005.12.27., 1. o.).

INDOKOLÁS

Háttér

A tisztességes munka fogalmát az ILO 2000-ben vetette fel a foglalkoztatás támogatásáról és a jobb munkakörülményekről szóló egyetemes politikai célkitűzés kialakítása keretében, az alapvető szociális jogok tiszteletben tartásán túlmenően, az ILO nyolc, alapvető munkaügyi normákról szóló egyezményében megállapítottak szerint[1]. A fogalom a következő négy stratégiai célkitűzést foglalja magában, a nemek közötti esélyegyenlőség pedig átfogó célkitűzés:

Ø Munkahelyteremtés

Ø Munkahelyi jogok biztosítása

Ø A szociális védelem kiterjesztése

Ø A párbeszéd és a konfliktusrendezés támogatása

2006-ban az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága magas szintű tanácskozásán miniszteri nyilatkozatot fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák az irányításra vonatkozó prioritást a produktív, teljes időben történő foglalkoztatást és a mindenki számára elérhető, tisztességes munkát illetően.

Ez az ülés volt az első olyan nemzetközi csúcstalálkozó, amelyen az ENSZ által 2005 szeptemberében szervezett állam- és kormányfői szintű csúcstalálkozó ajánlásaival foglalkoztak. A világ 150 vezetője egyetértett abban, hogy a teljes időben történő és produktív foglalkoztatást és a tisztességes munkát a megfelelő nemzeti és nemzetközi politikák központi célkitűzésévé teszik a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében.

Az Európai Parlament[2] már felszólított a globalizáció szociális dimenziójának megerősítésére és a mindenki számára hozzáférhető tisztességes munka támogatására, az ILO e területre vonatkozó stratégiájával összhangban.

A Bizottság közleménye

A Bizottság közleményének célja, hogy a tisztességes munka előmozdításának megteremtésére vonatkozó egyértelmű irányadás révén túllépjen a minimális munkavállalói jogok biztosításának kérdésén. Ez magában foglalja a munkahelyteremtés, a jobb kormányzás és a szociális párbeszéd elősegítését, a tisztességes munkával kapcsolatos hiányosságok megállapítását és kezelését, a fő érdekeltek közötti megfelelőbb együttműködést és a korrupció csökkentését.

A Bizottság különféle intézkedésekről rendelkezik, amelyek közé az alábbiak tartoznak:

Ø a tisztességes munka szerepének megerősítése az EU fejlesztéspolitikájában és külső segítségnyújtásában,

Ø a regionális és nemzetközi szervezetekkel, az üzleti világgal és a civil társadalom más szereplőivel való együttműködés megerősítése,

Ø a tisztességes munka szükségességének hangsúlyozása az EU-n kívüli országokkal kötött valamennyi megállapodásban és folytatott együttműködésben, ideértve a tagjelölt, szomszédos, fejlődő és fejlett országokat,

Ø a tisztességes munka megerősítése a nyílt kereskedelem rendszerében

Ø az országok ösztönzése a tisztességes munka mindenki számára történő biztosítására irányuló „menetrend” kialakítására, figyelembe véve a partnerországok szükségleteit és egyedi helyzetét

A vélemény előadójának álláspontja

A vélemény előadója szerint az EU jelentős szerepet játszhat a mindenki számára elérhető tisztességes munka támogatásában bel- és külpolitikái, illetve szociális modellje és nemzetközi színtéren játszott szerepe révén egyaránt. E célból és az EU tevékenységei által kifejtett hatás megfelelőbb értékelése érdekében Panayotopoulos asszony felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be hatásvizsgálati jelentést az Európai Parlament és a Tanács részére a különféle EU-politikák által a tisztességes munka elérésének mind az EU-s, mind a partnerországok munkavállalói számára történő elősegítésére gyakorolt hatást illetően.

Emellett csak a módszerek és mutatók eredményes alkalmazásával lehet kimutatni a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtása terén elért előrehaladást.

A jelenlegi globalizációs szabályok, amelyek a gazdasági és szociális politikák minden területén a fokozottabb liberalizáció logikáját követik, globális munkaerőpiac felé mutatnak, még ha ez nagymértékben széttagolt is marad. Ez felveti a méltányos globális munkaerőpiac megfelelő normái kialakításának, ezt követően pedig megerősítésének és elfogadásának kérdését. A vélemény előadója arra ösztönzi a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy ratifikálják és alkalmazzák az ILO-egyezményeket. A táblázatból kiderül, hogy a legtöbb vizsgált ország még nem ratifikálta az alábbi ILO-egyezményeket:

Ø 168. sz. egyezmény a foglalkoztatáspolitikáról

Ø 155. sz. egyezmény a munkahelyi egészségről és biztonságról

Ø 183. sz. egyezmény az anyaság védelméről

Ø 118. és 157. sz. egyezmény mobilitás esetén az egyenlő elbánásról és a szociális biztonsághoz fűződő jogokról

Ø 97. és 143. sz. egyezmény a migráns munkavállalókról

A tengerészeti munkáról szóló, nemrég kodifikált egyezményt, amely a tengerészek tisztességes munkakörülményekhez való jogairól rendelkezik, és jó példa a tisztességes munka ágazati szinten történő támogatására, még minden EU-országnak ratifikálnia kell.

A vélemény előadója egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a szociális célkitűzések támogatása semmilyen körülmények között sem alkalmazható protekcionista célokból. A cél a társadalmi haladás minden szinten történő elérése és annak biztosítása, hogy ennek előnyeiből mindenki részesüljön. Panayotopoulos asszony emellett úgy véli, hogy a munkaerőpiac rugalmassága és a foglalkoztatás biztonsága egymást nem kölcsönösen kizáró célkitűzések, sőt, megfelelő módszerekkel egymást erősíthetik is. Bár nincs minden helyzetre illő munkaerő-piaci politikai modell, egyes intézményi jellemzők segíthetik a munkaerőpiac hatékonyságát. Idetartozik a szociális párbeszéd, az aktív munkaerő-piaci politikák makrogazdasági politikai összetevőként történő hosszú távú megállapítása, a megbízható munkaügyi irányítási viszonyok, az intézményi kapacitás fejlesztésének támogatása és az üzleti ciklusok egyes szakaszaihoz igazított kiadások. Emellett a munkavállalók és a vezetők készségeinek fejlesztése terén tett nagyobb mértékű erőfeszítések alapvető fontosságúak az új technológiákból származó előnyök megszerzése és megosztása érdekében. A készségekkel kapcsolatos követelmények gyors változása miatt átfogó erőfeszítés szükséges minden országban és különösen a fejlődő országokban az oktatás szintjének fejlesztése érdekében. Ez nemzeti politikákat tesz szükségessé egy olyan integrált oktatási rendszerre vonatkozóan, amelyben a munkavállalói készségeket folyamatosan fejlesztik, és a fiatalokat előkészítik a globalizáció kihívásaira. A fiatalok foglalkoztatásának a nemzeti fejlesztési stratégiákban történő érvényesítése érdekében a fiatalok foglalkoztathatóságának bővítését célzó intézkedéseknek az aktív munkaerő-piaci politikák és oktatási reformok alapvető elemeit kell alkotniuk.

A 2005. évi 4,3%-os gazdasági növekedés ellenére, amelynek eredményeként a világszintű teljesítmény kb. 2,5 trillió USA dollárral nőtt, a globális gazdaság jelenleg nem képes elegendő új munkahelyet biztosítani a munkaerőpiacra belépők számára[3]. A semmilyen munkával nem rendelkező személyek tekintetében a munkanélküliség a valaha volt legmagasabb mértékét érte el, és világviszonylatban kb. 192 millió személyt érint (a globális munkaerő kb. 6%-a). E munkanélküliek közül az ILO becslései szerint 86 millió (a teljes globális számadat körülbelül fele) 15 és 24 év közötti fiatal[4]. A vélemény előadója szerint ez probléma, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az EU-partnerországokban a Fiatalok Foglalkoztatási Hálózatát az ILO-val együtt, a globális foglalkoztatási menetrend végrehajtásának keretében.

Panayotopoulos asszony emellett hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemek közötti egyenlősége a tisztességes munkára vonatkozó menetrendben is érvényesüljön. A nők fizetése és képzettségi szintje kisebb, mint férfi kollégáiké, és nagyobb a kockázata annak, hogy idősebb korukban szegénységben élnek.

Végül a vélemény előadója emlékeztet a migráns munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekre, akik közül a nők aránya jelenleg majdnem 50%, és akik a világ munkaerejének szintén egyre növekvő részét teszik ki. 2000-ben több mint 86 millió migráns munkavállaló volt világszerte, 34 millió a fejlődő régiókban[5]. Az ILO 2004. évi becslései szerint 2,45 millió személyt csempésztek át a nemzetközi határokon kényszermunka céljából. Körülbelül 43%-ukra szexuális, egyharmadukra pedig gazdasági kizsákmányolás várt[6]. A vélemény előadója emlékeztet arra, hogy a gyermekmunka ellen intézkedéseket kell hozni mind nemzeti, mind nemzetközi szinten annak érdekében, hogy csökkenjen a gyermekek kizsákmányolása és szegénysége, illetve, hogy a felnőttek számára mindenhol elérhető legyen a tisztességes munka.

I. MELLÉKLET: Az ILO-egyezmények ratifikálásának szintje a tagállamokban és a tagjelölt országokban

Az EU 15 régi tagállama

A 10 új tagállam

A 2007-BEN CSATLAKOZÓK

TAGJELÖLT ORSZÁGOK

FYROM

Alapvető munkaügyi normák

C87

C98

C138

C182

C29

C105

C100

C111

Foglalkoztatáspolitikai egyezmények

C122

C168

A pályaválasztási tanácsadásról és képzésről szóló egyezmény

C142

Foglalkoztatási szolgáltatásokról szóló egyezmények

C88

C181

A munkabiztonságról szóló egyezmény

C158

A munkahelyi egészségről és biztonságról szóló egyezmény

C155

A foglalkozási egészségügyi szolgáltatásokról szóló egyezmény

C161

A munkaügyi ellenőrzésről és igazgatásról szóló egyezmények

C81

C150

A mimimálbérről és a bérek védelméről szóló egyezmények

C26

C95

C131

Az anyaság védelméről szóló egyezmény

C183

A migráns munkavállalókról szóló egyezmények

C97

FYROM

C143

A hivatás és a családi élet összeegyeztetéséről szóló egyezmény

C156

A szakmai rehabilitációról és a foglalkoztatásról szóló egyezmény

C159

A bennszülött és törzsi népek védelméről szóló egyezmény

C169

A szociális biztonságról (minimumszabványok) szóló egyezmény

C102

Mobilitás esetén az egyenlő elbánásról és a szociális biztonsághoz fűződő jogokról szóló egyezmények

C118

C157

A kollektív tárgyalások eredményes támogatásáról szóló egyezmények

C151

C154

A háromoldalú egyeztetésről szóló egyezmény

C144

A munkavállalók képviselőinek a vállalaton belüli tájékoztatásáról szóló egyezmény

C135

Megjegyzés: +: az egyezményt ratifikálták, -: az egyezményt még nem ratifikálták

II. MELLÉKLET: A tisztességes munkára vonatkozó rangsor

Dharam Ghai, „Decent Work: Concept and Indicators, International Labour Review,
142. évfolyam (2003), 2. szám

A tisztességes munkára vonatkozó teljesítmény modelljei

Hogy felvázolhassuk a tisztességes munka modelljeit az iparosodott országokra vonatkozóan, érdemes az alábbi kategóriákat alkalmazni:

Skandináv: Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország

Angolszász: Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Egyesült Királyság, Egyesült Államok

Kontinentális: Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Svájc

Iparosodó: Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország

Japán egyik kategóriába sem illik.

A skandináv országok minden mutató tekintetében jól teljesítenek, a munkanélküliségi rátát kivéve, ahol Svédország és Dánia helyzete átlagos, Finnország pedig rosszul teljesít.

II. MELLÉKLET: A tisztességes munka és a gazdasági teljesítmény: kombinált rangsor

Az iparosodó országok minden mutató tekintetében rosszul teljesítenek. Néhány mutató esetében van kivétel: nemek közötti megkülönböztetés (Írország és Portugália átlagos), a munkaerő részvétele (Portugália átlagos), munkanélküliségi ráta (Portugália jó), egyenlőtlenség, szociális védelem és szociális párbeszéd (Írország jó). Érdekes, hogy ez a tipológia nem érvényes a gazdasági teljesítőképesség tekintetében. Például, míg Dánia és Norvégia a legjobbak között szerepel, Svédország rosszul teljesít. Hasonló a helyzet az angolszász csoporton belül is: Ausztrália és az Egyesült Államok a legjobbak közé tartozik, Új-Zéland és Kanada közepesen teljesít, az Egyesült Királyság pedig az egyik legrosszabbul teljesítő ország. A kontinentális csoportban Hollandia az egyik legjobban teljesítő ország, Franciaország, Luxemburg és Belgium a közepesen, Svájc, Ausztria, Németország és Olaszország pedig a legrosszabbul teljesítők között vannak. Az iparosodó országok csoportjában Írország a legjobbak között szerepel, Portugália és Spanyolország közepesen, Görögország pedig rosszul teljesít.

[1] Alapvető munkaügyi normák:
- 87. számú egyezmény a munkaadói szövetségek és munkavállalói szervezetek szabadságáról
- 98. számú egyezmény a kollektív tárgyalások támogatásáról
- 138. és 182. számú egyezmény a gyermekmunka megszüntetéséről
- 29. és 105. számú egyezmény a kényszermunka megszüntetéséről
- 100. és 111. számú egyezmény a férfiak és nők egyenlő díjazásáról
[2] A6-0308/2005 és A5/0251/2002.
[3] ILO: „A munka világának változó modelljei”, I(C) jelentés, Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, 95. ülésszak, 2006.
[4] Ugyanott.
[5] ILO: „A globális gazdaságban a migráns munkavállalókra vonatkozó méltányos megállapodás felé”, IV. jelentés, Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, 92. ülésszak, Genf, 2004.
[6] ILO: „A kényszermunka elleni globális szövetség”, az ILO-nyilatkozat nyomon követése keretében készült globális jelentés, I(B) jelentés, Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, 93. ülésszak, Genf, 2004, 60. bekezdés

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (28.2.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a mindenki számára elérhető tisztességes munka támogatásáról
(2006/2004(INI))

A vélemény előadója: Feleknas Uca

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

– tekintettel a 2000. június 23-án, Cotonou-ban aláírt, egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni országok (AKCS-országok), másrészről az Európai Közösség és annak tagállamai között létrejött Partnerségi Megállapodás 50. cikkére;

– tekintettel a mindenki számára járó tisztességes munkáról szóló, Brüsszelében tartott 2767. Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanács, 2006. december 1-jén elfogadott tanácsi következtetésekre;

– tekintettel a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak a Tanácsban, az Európai Parlamentben és a Bizottságban találkozó képviselőinek az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, 2005. december 20-án aláírt, „Az Európai Konszenzus” („Az Európai Konszenzus a Fejlesztésről”) című együttes nyilatkozatára;

– tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközeinek létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK , európai parlamenti és tanácsi rendeletre;

– tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása pénzügyi eszközeinek létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre;

1. felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az AKCS-EK Partnerségi Megállapodás 50. cikkének pontos végrehajtását, melyben a felek vállalják, hogy kereskedelmi kapcsolataikban tiszteletben tartják az alapvető munkahelyi körülményekre vonatkozó előírásokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az AKCS-országokat a vonatkozó jogszabályok megalkotásában és végrehajtásában, valamint tájékoztató kampányok szervezésében;

2. üdvözli a „Befektetés az emberekbe” elnevezésű tematikus program (2007-2013) Bizottság általi bevezetését az „Európai Konszenzus” (az EU fejlesztési politikája) összefüggésében, valamint a fontosságot, melyet a fenti program tulajdonít a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásának az EU partnerországaiban; üdvözli továbbá, hogy a program elismeri a nyilvánvaló kapcsolatot a tisztességes munka és a szociális védelem között; felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő elégséges finanszírozást a tisztességes munka támogatásának végrehajtására a „Befektetés az emberekbe” tematikus program keretein belül;

3. üdvözli a tényt, hogy a Bizottság az alapvető munkahelyi körülményeket, valamint a vállalati szociális felelősség előmozdítását az „emberi jogok és demokrácia” finanszírozási eszköz hatálya alá vonta; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a fenti pontoknak az említett finanszírozási eszköz operatív ráfordításainak tervezésekor és odaítélésekor;

4. üdvözli a Bizottság 2006. május 24-i közleményét, valamint a 2767. Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsa ülésének határozatait;

5. hangsúlyozza a foglalkoztatás és a tisztességes munka fejlesztési stratégiákba való integrálása támogatásának fontosságát; felhív egy, a tisztességes munka foglalkoztatási és egyéb vonatkozásairól készített alaposabb elemzés beillesztésére a szegénység-csökkentési stratégiai dokumentumokba (PRSP), gazdasági partnerségi egyezményekbe (EPA), ország-stratégiai dokumentumokba (CSP) és többéves indikatív programokba (MIP); ebben az összefüggésben kiemeli az érintett felekkel, többek között szervezett munkaadókkal, szakszervezetekkel, dolgozókkal, valamint szélesebb értelemben a magánszektorral és a civil társadalommal való konzultációk fontosságát;

6. felhív a munkaügyi minisztériumok, munkaadói szövetségek és munkavállalói szervezetek megerősítésére és szisztematikusabb beépítésére a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumok (PRSP-k) tervezését és megvalósítását támogató részvételi folyamatba, ország-stratégiákba és többéves indikatív programokba; úgy véli, hogy e célból javítani kell együttműködésüket a gazdasági és pénzügyminiszterekkel, valamint a számottevő nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetekkel, pl. a Bretton Woods-i intézményekkel, az Európai Befektetési Bankkal és a Világkereskedelmi Szervezettel; felhívja a feleket annak biztosítására, hogy az ország-stratégiai tanulmányok tervezeteit valóban széleskörű részvétellel készítik; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson többet a technikai és intézményi kapacitások kiépítésére, és hogy segítse elő azokat az intézkedéseket, amelyek által a tisztességes munka meggyökerezhet az ország-stratégiai tanulmányokban;

7. hangsúlyozza a tisztességes munka országos programjainak, vagy egy hasonló megvalósítási tervnek a szükségességét, amelyeket a szociális partnerszervezetek és más érintettek részvételével dolgoznak ki, amelyek a mindenki számára elérhető tisztességes munkát fejlesztési együttműködéseken keresztül célozzák meg – párbeszéddel a gazdasági politikák és a kormányzás foglalkoztatási hatásairól, a költségvetési támogatásokról és a kapacitás-, különösen az intézményi kapacitás-építésről –, amelyek megfelelően koordináltak és harmonizáltak a Bizottság, a tagállamok, más nemzetközi fejlesztési partnerek és érintett szereplők, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és egyéb ENSZ-ügynökségek és nemzetközi pénzügyi intézmények között;

8. hangsúlyozza, hogy a gyermekmunka a későbbi generációk szegénységének egyik legfőbb okozója, valamint hogy a gyermek- és kényszermunka az alapvető jogok megsértése;

9. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a fejlődő országok jogalkotási és politikai kezdeményezéseit a szakképzésben és a munkahelyeken biztosítandó megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség terén, többek között a munkahelyek mozgássérültek számára történő akadálymentesítése révén;

10. felhív az emberi és munkaügyi jogok megsértése elleni küzdelem megújítására, valamint a multinacionális vállalatok működésének nyomon követésére; fenntartva azt a lehetőséget, hogy a fejlődő országokban működő multinacionális vállalatokat kizárják az Európai Unió és tagállamai által támogatott közbeszerzésekből, valamint az EBB és más pénzügyi intézmények által megítélt exporthitel-garanciák lehetőségéből ezen jogok megsértése esetén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat azon alapvető munkahelyi követelmények tiszteletben tartására, amelyek az Európai Fejlesztési Alap, vagy más közösségi vagy bilaterális segély közbeszerzéseinek finanszírozására kötött megállapodások szerint kötelezőek;

11. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről szóló rendelet 12. cikk (2) bekezdése (d)pontjának (ii) alpontja felhív a mindenki számára elérhető tisztességes munka egyetemes célként történő előmozdítására, amely – egyebek között – a nemzetközileg elismert alapvető ILO munkahelyi magelőírások végrehajtását célzó globális és más államközi kezdeményezéseken, a kereskedelem tisztességes munkára gyakorolt hatásának felmérésén, valamint a szociális védelmi rendszerek igazságos finanszírozását, hatékony működését és szélesebb körű érvényesülését biztosító megfelelő és fenntartható mechanizmusokon keresztül érhető el; kiemeli továbbá, hogy a fenti rendelet 5. cikk (2) bekezdésének (c) pontja a tisztességes munkát központi témaként jelöli meg; felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikájában aktívan használja a fenti szabályokat; felhívja a Bizottságot továbbá, hogy a fejlesztési politikáról és a külső segélyezésről szóló éves beszámolójában rendszeresen számoljon be a tisztességes munka előmozdításával kapcsolatos erőfeszítéseiről;

12. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok (MDG) elérésének lehetősége, valamint a tisztességes munka koncepciójának a fenntartható fejlesztési segélyek révén történő megerősítése tisztességes és innovatív adópolitikát tesz szükségessé, pl. a pénzügyi és valuta-tranzakciók adóját;

13. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka multidiszciplináris kérdéskör, amely a külpolitika minden aspektusára hatással van; úgy véli ezért, hogy a tisztességes munka támogatását a külpolitika finanszírozására hivatott pénzügyi eszközök igénybevételével is elő kell segíteni;

14. kéri, hogy az emberhez méltó munkát pénzügyi szempontból vegyék figyelembe a Bizottság összes programjában, a fejlesztési együttműködési és a kereskedelempolitika keretén belül;

15. úgy véli, hogy a kereskedelmi egyezményeknek a tisztességes munka előmozdítását kell szolgálniuk; ezért hangsúlyozza, hogy az EU bilaterális és más kereskedelmi egyezményeinek tárgyalási mandátumaiban szerepeltesse a tisztességes munkára vonatkozó alapelveket és célokat; felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kedvezmények megítélésekor vegye figyelembe a kedvezményezett országok megfelelését az alapvető nemzetközi munkaügyi előírásoknak, hogy az ezen alapvető előírásoknak nem megfelelő országok ne részesülhessenek az EU kereskedelmi kedvezményeiből; felhívja a Bizottságot, hogy az egyezményekben foglalt előírásoknak való megfelelés biztosításának céljából működjön együtt aktívan az ILO-val, s ahol szükséges, vesse latba a rendelkezésére álló eszközöket, hogy az alapvető szociális, munka- és emberi jogokat tiszteletben nem tartó országok kedvezményeit eltöröljék;

16. felhív a tisztességes munka alapelveinek minden közösségi cselekvésben való kiemelt képviseletére; emlékeztet e vonatkozásban a szociális és gazdasági politikák koherenciájának fontosságára nemzeti, regionális és nemzetközi szinten, s hogy utóbbi esetben az ILO-t is be kell vonni a folyamatba;

17. hangsúlyozza a fejlődő országokban az emberhez méltó munkahelyi szereplők révén történő megteremtésének szükségességét, különös tekintettel a vidéki területekre, valamint az informális ágazatra; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek jelentőségét e folyamat előmozdításában és támogatásában; hangsúlyozza a tisztességes munka informális gazdaságban történő előmozdításának célját szolgáló hatékony cselekvés sürgős szükségét – többek között EU-segélyekkel a partnerországokban –, azzal a távlati céllal, hogy az informális szektort lépésenként a formális gazdaságba integrálják;

18. hangsúlyozza a fejlődő országok tisztességes munkakörülményeit biztosító létező legjobb gyakorlatok, pl. a tisztességes kereskedelem nemzetközi mozgalmának támogatását;

19. tudomásul veszi, hogy csak az alapvető ILO-egyezmények tiszteletben tartása került megjelölésre a felelősségteljes kormányzás olyan kritériumaként, mely alapján a fejlődő országok további finanszírozásra lehetnek jogosultak; úgy ítéli meg, hogy a tisztességes munkába való befektetés szintén a felelősségteljes kormányzás jele; hangsúlyozza tehát, hogy – az alapvető ILO-egyezményeken túl – a tisztességes munkának is a felelősségteljes kormányzás kritériumaként kellene szerepelnie;

20. hangsúlyozza a tisztességes munkára vonatkozó, a kereslet által vezérelt globális tudás-megosztó hálózat létrehozása, valamint az elsősorban nemzeti kutatáson, kapacitáson és intézménykiépítésen alapuló helyi fejlesztések szükségességét.

21. javasolja, hogy az EU igényeljen megfigyelői státust a WTO-ban az ILO számára, valamint hogy a kereskedelmi és környezeti bizottság mintájára hozzák létre a kereskedelem és a tisztességes munka bizottságát;

22. emlékezteti a tagállamokat az ILO C100. számú, a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló egyezményére, amely felhívja a kormányokat és szociális partnereket, hogy a nők gazdasági és munkaerő-piaci szerepét megerősítő új szociális és gazdasági struktúrákat építsenek ki; úgy véli, hogy szükség van mind a nőket támogató konkrét intézkedésekre, mind pedig a nemi egyenlőség megközelítésének beillesztésére minden politikába, programba és projektbe, hogy a nők tisztességes munkához jutásának akadályai megszűnhessenek;

23. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, csakúgy, mint a fejlődő országok munkaadóit, hogy különösen a bérek emelésén keresztül vegyék figyelembe a tisztességes munka alapelveit, összhangban az ILO 135. számú, legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló ajánlásával, különös tekintettel a fejlődő országokra;

ELJÁRÁS

Cím	A mindenki számára elérhető tisztességes munka támogatása
Eljárás száma	2006/2240(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	DEVE 28.9.2006
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója A kijelölés dátuma	Feleknas Uca 6.11.2006
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	27.2.2007
Az elfogadás dátuma	27.2.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	25 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Margrietus van den Berg, Josep Borrell Fontelles, Danutė Budreikaitė, Corina Creţu, Alexandra Dobolyi, Filip Kaczmarek, Glenys Kinnock, Maria Martens, José Javier Pomés Ruiz, Miguel Portas, Horst Posdorf, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, Luis Yañez-Barnuevo García, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Ana Maria Gomes, Jan Jerzy Kułakowski, Miguel Angel Martínez Martínez, Manolis Mavrommatis, Tobias Pflüger, Anne Van Lancker, Åsa Westlund, Zbigniew Zaleski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)	...

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (24.1.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a Tisztességes munka mindenki számára című dokumentumról
(2006/2240(INI))

A vélemény előadója: Amalia Sartori

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. kijelenti, hogy minden munka méltóságteljes, amennyiben tiszteletben tartják a munkavállalók jogait: korrekt és egyenlő fizetés azonos munkáért a nemtől függetlenül, a biztosítási és társadalombiztosítási hozzájárulások megfelelő folyósítása, biztonságos és egészséges munkakörnyezet;

2. felszólítja a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve, a munkavállalók egészségvédelmére és biztonságára vonatkozó közösségi jogszabályok alapján fogadjanak el megelőző stratégiákat, és hozzanak megfelelő intézkedéseket az anyaság védelme, valamint a terhes, gyermekágyas és szoptató nők egészségvédelmének és munkahelyi biztonságának növelése érdekében;

3. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka fogalma magában foglalja a tisztességes nyugdíjat és a kapcsolódó jogosultságokat is;

4. megállapítja továbbá, hogy a tisztességes munka nem lehetséges a nemek közötti egyenlőség megvalósulása nélkül, és különösen azt a követelményt hangsúlyozza, hogy az azonos munkát egyenlő fizetéssel kell ellentételezni;

5. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka fogalma megköveteli mindennemű munkahelyi erőszak megakadályozását, különös tekintettel – gyakorisága és szélesebb körű hatása miatt – az áldozatok nemével kapcsolatos (mind fizikai, mind pszichikai) erőszakra;

6. hangsúlyozza, hogy növelni kell a munkaerőpiacok átláthatóságát, hogy minden munkavégzés (határozott vagy határozatlan idejű, teljes vagy részmunkaidős, órabérben történő) be legyen jelentve és tisztességesen meg legyen fizetve, és szigorúan tartsa tiszteletben a munkavállalók jogait, az alapvető munkaügyi előírásokat, a szociális párbeszédet, a szociális védelmet (beleértve a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet is) és a nemek közötti egyenlőséget;

7. bátorítja a vállalkozásokat, hogy fogadjanak el felelős, megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi és szakmai továbbképzési politikákat a nők és a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a munkaerőpiacon;

8. emlékeztet, hogy különös figyelmet kell fordítani a női munkavállalók alkalmazására, amely jelenleg sok esetben még nem mindenben felel meg a szabályozásnak, és aminek mutatói mind mennyiségileg, mind minőségileg kevésbé kedvezőek a férfiak foglalkoztatási mutatóinál, valamint a hivatás és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tevő politikákra;

9. javasolja az üzleti vállalkozásoknak, hogy kezdeményezzék a nők részvételének és képviseletének növelését a szociális párbeszédben részt vevő testületekben, ami a tisztességes munka fogalmának egyik stratégiai célkitűzése;

10. felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy nemzeti jogukba építsék be azokat a rendelkezéseket, amelyek bűncselekménynek nyilvánítják az érzelmi és a szexuális zaklatást;

11. bírálja azt a tényt, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését a mindenkinek járó tisztességes munka megközelítésekor; hangsúlyozza, hogy nem léteznek megfelelő jelzőszámok a nemek közti egyenlőtlenség mérésére, és nem áll rendelkezésre információ a fizetésbeli különbségekről és a szakmák tagolódásáról;

12. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nők és a férfiak munkaerőpiaci esélyegyenlősége és a nemi dimenzió figyelembe vétele érdekében a jelentésekben és az Európai Unió régiókkal, valamint a harmadik országokkal való együttműködési programjaiban támogatni kell az olyan foglalkoztatást, ahol a nemek közötti egyenlőséget mindenki számára és minden ágazatban megfelelően szabályozzák;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel és az ILO-val együttműködve ösztönözze a női vállalkozókat, hogy a fejlesztési együttműködési politika részeként alapítsanak és fejlesszenek vállalkozásokat az EU-ban és az EU-n kívül;

14. hangsúlyozza, hogy véget kell vetni az elsősorban a nőket érintő kényszerű részmunkaidős foglalkoztatásnak és a családi életet negatívan befolyásoló rendszertelen vagy hosszan elhúzódó munkaidőben történő alkalmazásnak;

15. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a munkavállalók szakképzése terén, olyan megfelelő és személyre szabott monitoring rendszeren keresztül, ami szakmai pályafutásuk minden szakaszában nyomon követi a munkavállalókat;

16. javasolja, hogy alakítsanak ki eszközöket a ma túl nehéznek vagy alantasnak tartott munkák (házvezetés, házimunkák, idősek ellátása, személyes szociális szolgálat stb.) vonzóvá tételéhez is;

17. hangsúlyozza ezért konkrét intézkedések kidolgozásának jelentőségét azon foglalkozások támogatása érdekében, amelyek kulturális szempontból vagy a társadalmi megítélés szerint nehéz és veszélyes munkának minősülnek, ezért gyakran jogilag nem szabályozott keretek között végzik azokat, minden társadalombiztosítás nélkül;

18. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a mindenkit megillető, méltóságteljes munkát előmozdító tevékenységek koordinálására és a legjobb gyakorlatok cseréjére irányuló tagállami erőfeszítéseket.

ELJÁRÁS

Cím	Tisztességes munkát mindenki számára
Eljárás száma	2006/2240(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	FEMM 28.9.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója A kijelölés dátuma	Amalia Sartori 11.10.2006
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	19.12.2006		24.1.2007
Az elfogadás dátuma	24.1.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	30 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Edit Bauer, Maria Carlshamre, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Esther Herranz García, Anneli Jäätteenmäki, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Christa Prets, Marie-Line Reynaud, Teresa Riera Madurell, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Corien Wortmann-Kool, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Christa Klaß, Zita Pleštinská, Bernadette Vergnaud
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)	Jean Lambert, Elisabeth Schroedter
Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)	...

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (8.1.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a tisztességes munkáról mindenki számára
(2006/2240(INI))

A vélemény előadója: Harlem Désir

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. emlékeztet az ENSZ 2005. szeptemberi csúcstalálkozóján a nemzetközi közösség által tett kötelezettségvállalásra, amely szerint támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által a tisztességes munka tekintetében meghatározott ütemtervet; úgy ítéli meg, hogy a tisztességes munka előmozdítása prioritás a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának biztosítása és a szegénység felszámolása érdekében;

2. üdvözli, hogy a Bizottság a tisztességes munka előmozdítását az Európai Unió külső politikái, különösen a kétoldalú és regionális kereskedelmi és külső segítségnyújtási politikák állandó elemévé kívánja tenni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak ki kell használnia a két- és többoldalú tárgyalásokat, és jobban latba kell vetnie kereskedelmi befolyását a szociális normák és a tisztességes munka támogatása érdekében;

3. felszólítja a Bizottságot, hogy ne hagyja figyelmen kívül a tisztességes munka támogatásáról szóló ütemterv multilaterális dimenzióját; felkéri a Bizottságot, hogy különösen a WTO keretében terjesszen elő javaslatot annak biztosítása céljából, hogy a WTO határozataiban az ILO tisztességes munkára vonatkozó javaslatai teljes egészükben szerepeljenek;

4. kijelenti, hogy a tisztességes munka előmozdítása megfelel az EU értékeinek, és az EU érdekében áll annak biztosítása, hogy a nemzetközi kereskedelem növekedése a szociális dömping minden formájának elkerülése érdekében az európai szociális modellnek megfelelően történjen; kéri, hogy az EU külső politikái ne csupán a partnerországok gazdasági fejlődését célozzák, hanem a szociális normák és a tisztességes – a dolgozó és családja számára megfelelő jövedelmet biztosító – munka, valamint a biztonságos és egészséges munkahelyi környezethez, a szociális védelemhez és a szakszervezeti szabadsághoz való jog tiszteletben tartását is;

5. hangsúlyozza a szociális partnerek felelősségét a mindenki számára elérhető tisztességes munka támogatásában, és a Bizottságot a támogatásukra és e téren tett kezdeményezéseik ösztönzésére szólítja fel;

6. úgy gondolja, hogy a fejlődő országokban működő multinacionális cégeknek – beleértve az európai multinacionális cégeket – úgy kell magukat tekinteniük, hogy felelősségük a szociális szférára is kiterjed, ezért üzleti tevékenységeik során támogatniuk kell a tisztességes munkát, és törekedniük kell a gyermekmunka felszámolására;

7. támogatja a Bizottságnak az ILO-egyezmények szélesebb körű ratifikálását célzó fellépését; és különösen azokat, amelyek az alapvető munkaügyi normákkal kapcsolatosak, azt ajánlja, hogy a Bizottság az alapvető munkaügyi normák végrehajtását minden szinten tegye mind az e szabályokat megszegő országokkal, mind pedig a velük kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat fenntartó országokkal folytatott kétoldalú konzultációk állandó elemévé; azt ajánlja, hogy a Bizottság minden kétoldalú kereskedelmi és stratégiai partnerségi megállapodásba illesszen záradékot az alapvető munkaügyi normák végrehajtásáról, különös tekintettel a szakszervezeti jogokra, a kényszermunka és a gyermekmunka tilalmára, a nemek közötti egyenlőségre a munkahelyeken, valamint a migráns munkavállalók jogaira; felszólítja a Bizottságot, hogy az ILO-egyezmények ratifikálását követően hatékonyan kövesse nyomon azok végrehajtását, és rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek; egyúttal felszólít a szociális dömping hatékony leküzdésére irányuló intézkedések meghozatalára;

8. javasolja, hogy az EU minden kétoldalú és regionális együttműködési eszközbe – ideértve a kereskedelmi megállapodásokat is – magától értetődő jelleggel illesszen be szociális záradékokat a tisztességes munkáról;

9. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Cotonou-i Megállapodás 50. cikkének végrehajtását, amelyben egyedi rendelkezés szerepel a kereskedelmi és munkaügyi normákról, és megerősíti a felek elkötelezettségét az alapvető munkaügyi normák biztosítása tekintetében;

10. sürgeti a Bizottságot, hogy beszerzési és szerződéskötési politikájában az alapvető munkaügyi normák betartását előfeltételként kezelje; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek érdekében dolgozzon ki politikát és nyújtson a kereskedelemmel kapcsolatban olyan segítséget, ami a fejlődő országok kistermelői számára is lehetővé tenné e normák betartását;

11. meggyőződése, hogy az EU által a globális kereskedelemben és a növekvő globális kereskedelem gazdasági hasznának learatásában betöltött vezető szerep hátterében az EU-ban megvalósuló, magas szintű szociális partnerség és béke áll, amit az összes kereskedelempolitikai eszköz átfogó céljaként kell megőrizni;

12. egyetért a Bizottság iránymutatásaival azon mutatók és értékelési módszerek kifejlesztéséről, amelyek révén a tisztességes munka bevonható a fenntartható fejlődésről szóló hatástanulmányokba, különös tekintettel az új kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásokra és a vámmentes övezetekre; üdvözli az ILO-val közösen kezdeményezett, a kereskedelemnek és a kereskedelem liberalizációjának a tisztességes munkára gyakorolt hatásának felmérésére irányuló kísérleti projektet; azt kívánja, hogy a kísérleti projektbe vonjanak be még több országot, és hogy a fenntartható fejlődésről szóló hatástanulmányokba rendszeresen építsék be a fent nevezett mutatókat mint a kereskedelempolitika értékelésének elemeit;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el és építse be a két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalásaiba és a fenntartható fejlődésről szóló hatástanulmányokba az ILO által meghatározott, a munkaügyi felügyelőknek a munkaerő méretén alapuló számára vonatkozó ésszerű mutatókat: az iparosodott, piacgazdasággal rendelkező országokban 10.000 munkavállalóra 1 felügyelő, az átalakulóban levő gazdaságok esetén 20.000 munkavállalóra 1 felügyelő, míg a kevésbé fejlett országokban 40.000 munkavállalóra 1 felügyelő;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy a GSP+ kedvezményezett országokban fokozza elkötelezettségét a munkavállalók ENSZ- és ILO-egyezményekben meghatározott alapvető jogai hatékony alkalmazásának elősegítése és biztosítása iránt; arra is kéri a Bizottságot, hogy tanúsítson nagyobb szigort a GSP+ alkalmazása tekintetében, ajánlásokat megfogalmazva a kezdeményezett kormányok számára és aktívan élve az általános vámtarifarendszer végrehajtásáról szóló 980/2005/EK tanácsi rendelet (az „SPG-rendelet) által előírt ellenőrzési eszközökkel, és adott esetben hozza működésbe a preferenciák ideiglenes felfüggesztésére irányuló eljárásokat azokkal az országokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben kötelezettségeiket, és súlyosan és rendszeresen megsértik az alapvető szociális jogokat, ennek során azonban ügyeljen arra, hogy a preferenciák ideiglenes felfüggesztése ne vezessen egyúttal a protekcionizmus ösztönzéséhez; kéri ugyanakkor a Bizottságot ezek nyomon követésére és arra, hogy az említett mechanizmusokat terjesszék ki a többi GSP kedvezményezett országra is, különösen a gyermekmunka és a kényszermunka tekintetében, melyek az ILO számára „A gyermekmunka vége: elérhető közelségben” című jelentése szerint központi kihívást jelentenek; úgy ítéli meg, hogy a kínai gazdaság olyan méreteket öltött, és a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatása oly erős, hogy hasonló normák alkalmazása szükséges a kereskedelmi preferenciák kedvezményének további megadásához; kéri a Bizottságot, hogy e tárgyban évente tegyen jelentést a Parlamentnek;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a szociális felelősséget az üzleti életben; hangsúlyozza, hogy a vállalkozások a fejlődő országokkal folytatott kapcsolataik során, különösen a termékek tervezési szakaszában fontos szerepet töltenek be az alapvető munkaügyi normák fokozottabb tiszteletben tartásának biztosítása tekintetében;

16. kéri, hogy a GSP-rendelet küszöbön álló felülvizsgálata során a Bizottság kifejezetten rendelkezzen arról, hogy a GSP+ előnyök felfüggesztése és visszavonása az arányosság kritériumán alapuljon, hogy ne zárják ki az olyan vállalatoknak nyújtott ösztönzőket, amelyek üzleti tevékenységeik és munkavállalóikkal fenntartott kapcsolataik során betartják a kedvezményezett országok által tett nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó kötelezettségeket;

17. emlékeztet arra, hogy – míg az államok elsősorban az alapvető munkaügyi normák megfelelő elfogadásáért és végrehajtásáért felelősek – a nemzetközi társaságokat is legalább közvetlen felelősségnek kell terhelnie; a nemzetközi társaságokat mind a vállalat birtokában levő és közvetlen ellenőrzése alatt álló tevékenységek, mind a vállalat távoli (általában fejlődő országokban található) beszállítói és alvállalkozói tekintetében a vállalati szociális felelősség gyakorlatának és az alapvető munkaügyi normáknak az elfogadására és ösztönzésére bátorítja; azt ajánlja, hogy ezeket a politikákat az összes érdekelt féllel (kormányok, vállalatok, szakszervezetek és nem-kormányzati szervezetek) kialakított partnerség keretében dolgozzák ki; elismeri, hogy a vállalati szociális felelősség iránti növekvő érdeklődés növelte a nemzetközi társaságok tudatosságát a munkaügyi normáknak a vállalat fejlődése terén játszott pozitív szerepét illetően; azt ajánlja, hogy a Bizottság vizsgálja meg a technikai segítségnyújtás lehetőségét a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások, illetve a harmadik országok helyi hatóságai számára, annak biztosítása érdekében, hogy elegendő pénzügyi és emberi erőforrással rendelkezzenek az ilyen politikák végrehajtásához;

18. ösztönzi a nemzetközi vállalatok anyaországainak kormányait, hogy kövessék nyomon az OECD nemzetközi vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak végrehajtását, és bizonyos időközönként jelentéseket tegyenek közzé az említett vállalatok által az ILO alapvető munkaügyi normáinak hatékony végrehajtása érdekében tett hozzájárulásáról;

19. sürgeti a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a nemzetközi társaságok és egyéb üzleti vállalkozások emberi jogokkal kapcsolatos felelősségéről szóló ENSZ normák kidolgozásához, annak biztosítása érdekében, hogy azok az alapvető munkaügyi normák megsértése és az emberi jogok cégek általi egyéb lehetséges megsértése elleni küzdelem hatékony átfogó eszközévé váljanak;

20. azt ajánlja, hogy a Bizottság vizsgálja meg olyan megfelelő EU-szintű jogi biztosítékok és mechanizmusok létrehozását, amelyek azonosítják és nyomon követik azokat az EU-ban letelepedett importőröket, akik a termékbehozatal egyes esetei során elnézték az alapvető ILO egyezmények megsértését az ellátási lánc bármely szakaszában; azt ajánlja, hogy a Bizottság vizsgálja meg az ösztönzők létrehozásának lehetőségét az EU-ban letelepedett olyan importőrök számára, akik a termelési láncuk részét képező összes harmadik országban elvégzik a termékeik gyártásának rendszeres és független ellenőrzését;

21. azt ajánlja, hogy a Bizottság kutassa fel és azonosítsa azokat a vállalatokat, melyek a termelési és ellátási lánc bármely szakaszában folyamatosan megengedik az alapvető munkaügyi normák megsértését, és kéri, hogy ezt a listát tegyék hozzáférhetővé az EU-ban letelepedett importőrök számára;

22. kéri az EU-t, hogy bevándorlási politikája által járuljon hozzá a tisztességes munka előmozdításához, támogatást nyújtva a befogadó országok hatóságai számára az országukban élő bevándorlók védelme és az esetükben alkalmazott kedvezőbb elbánás érdekében, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelem jegyében;

23. hangsúlyozza, hogy a vállalatok szociális felelőssége alapvető szerepet játszhat a tisztességes munka támogatásában, és felszólítja a Bizottságot, hogy az OECD és az ILO által jóváhagyott intézkedésekkel karöltve folytassa annak ösztönzését;

25. kéri a Bizottságot, hogy a tisztességes munka előmozdítását a fejődő országoknak több politikai teret engedő átfogó megállapodás formájában tegye az Európai Unió egyik célkitűzésévé a WTO-n belül, beleértve a különleges és megkülönböztetett elbánás iránti igények és a termékek árának stabilizálását szolgáló kezdeményezések EU-n belüli fokozottabb tiszteletben tartását;

26. kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy „Kereskedelem és tisztességes munka” elnevezésű bizottság felállítását a WTO-n belül, a „Kereskedelem és környezetvédelem” elnevezésű bizottság mintájára;

27. emlékeztet arra, hogy az ILO alapszabálya lehetővé teszi a számára, hogy kereskedelmi szankciókat kezdeményezzen egy állam ellen abban az esetben, ha az nem tartja be a nemzetközi szociális megállapodásokat, és kéri a WTO-t, hogy a nemzetközi intézmények koherens fellépésének jegyében kötelezze el magát az ILO határozatainak tiszteletben tartására.

28. javasolja, hogy az ILO jelentős esetekben szakértői jelentéseket (amicus curiae) nyújthasson be a WTO illetékes szerveinek és fellebbviteli testületének, amikor egy jogvitában a nemzetközi egyezmények megsértéséről van szó, és amelyben az ILO határozatait kell figyelembe venni;

29. javasolja, hogy – amennyiben a vitarendezési testület valamely döntését a WTO egyik tagállama úgy tekinti, hogy az kétségbe vonja az ILO munkaügyi egyezmények betartására vonatkozó határozatait, mód legyen az ILO-hoz fellebbezni, biztosítva ezáltal a nemzetközi közösség tisztességes munkát támogató fellépésének következetességét;

30. hangsúlyozza, hogy szükség van az OECD-n belül a szakszervezetekkel egyeztetett és a nemzetközi üzleti vállalkozásokra vonatkozó magatartási kódex elősegítésére, amely tartalmazza a tisztességes munka célkitűzését, és arra szólít fel, hogy ezek a szabályok az európai székhellyel rendelkező vállalatok harmadik országokban található leányvállalataira, valamint a cég termelési láncában részt vevő alvállalkozókra és beszállítókra is vonatkozzanak;

31. üdvözli, hogy a Bizottság az OECD konzultációs modelljével összhangban támogatni kívánja a szociális partnerek és a civil társadalom egyéb szereplői (például a WTO és a nemzetközi pénzügyi intézmények) bevonását a világszintű kormányzásba, de emlékeztet arra, hogy e szereplők számára legalább olyan fontos, hogy az EU kétoldalú vagy regionális kereskedelmi tárgyalásain is részt vehessenek;

32. kéri, hogy az EU a nemzetközi munkaügyi normák betartását a WTO új tagállamai számára tegye a csatlakozásról szóló tárgyalások egyik elemévé;

33. felszólítja a Bizottságot, hogy a tisztességes munkának a nemzetközi pénzügyi intézményekbe történő hatékony bevonása érdekében mozdítson elő egységesebb megközelítést az EU tagállamok részéről, különös tekintettel az általuk nyújtott politikai tanácsadásra, fejlesztéstámogatási programjaikra és a magánvállalatoknak nyújtott kölcsöneikre;

34. hangsúlyozza, hogy a tisztességes munka minden munkavállalót érint, és a nem hivatalos keretek között végzett munkát az ILO úgy határozta meg, hogy az a „tisztességes munka terén mutatkozó hiányosságok” meglétét tükrözi, amit meg kell szüntetni, hogy az összes munkavállaló jogszerű és intézményes keretek között, jogainak védelme mellett végezhesse a munkáját;

35. hangsúlyozza, hogy a magatartási kódexek nem hagyhatók jóvá, ha nem azonosítják kimondottan a tisztességes munkát támogató kezdeményezéseket, továbbá a kódexek igen gyakran nem helyettesítik kellőképpen a jogszabályok elfogadását és alkalmazását, illetve a szakszervezetek és a valódi ipari kapcsolatok szerepét; ehelyett arra szólít fel, hogy a tisztességes munka megteremtését azon jellemzők elengedhetetlen részeként ismerjék el, amelyek alapján egy vállalatot szociális szempontból felelősnek lehet tekinteni; hangsúlyozza továbbá, hogy a több érdekelt félből álló fórum és a vállalati szociális felelősség európai szövetsége addig nem lesz a tisztességes munka kialakításának hasznos eszköze, amíg a szakszervezetek és a nem-kormányzati szervezetek e testületekkel kapcsolatos aggályaival nem foglalkoztak;

36. végül hangsúlyozza az ILO multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozata előmozdításának fontosságát.

ELJÁRÁS

Cím	a tisztességes munkáról mindenki számára
Eljárás száma	2006/2240(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	INTA 28.9.2006
A vélemény előadója A kijelölés dátuma	Harlem Désir 11.9.2006
Vizsgálat a bizottságban	3.10.2006		22.11.2006
Az elfogadás dátuma	19.12.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 1 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Kader Arif, Francisco Assis, Jean-Pierre Audy, Enrique Barón Crespo, Daniel Caspary, Françoise Castex, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Alain Lipietz, Caroline Lucas, Erika Mann, Helmuth Markov, David Martin, Georgios Papastamkos, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Johan Van Hecke, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Zbigniew Zaleski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Panagiotis Beglitis, Harlem Désir, Elisa Ferreira, Małgorzata Handzlik, Jens Holm

ELJÁRÁS

Cím

Tisztességes munka mindenki számára

Eljárás száma

2006/2240(INI)

Jogalap (Eljárási Szabályzat)

45. cikk

Illetékes bizottság
Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

EMPL
28.9.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
Az ülésen való bejelentés dátuma

DEVE
28.9.2006

FEMM
28.9.2006

INTA
28.9.2006

Nem nyilvánított véleményt
A határozat dátuma

AFET
13.9.2006

Megerősített együttműködés
A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

Előadó(k)
A kijelölés dátuma

Marie Panayotopoulos-Cassiotou
21.6.2006

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

22.11.2006

24.1.2007

28.2.2007

Az elfogadás dátuma

0.0.0000

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Andersson, Alexandru Athanasiu, Roselyne Bachelot-Narquin, Emine Bozkurt, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Christina Christova, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Proinsias De Rossa, Harlem Désir, Harald Ettl, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Stephen Hughes, Karin Jöns, Jan Jerzy Kułakowski, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Jacek Protasiewicz, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Gabriele Stauner, Anne Van Lancker

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Edit Bauer, Mihael Brejc, Françoise Castex, Richard Howitt, Sepp Kusstatscher, Roberto Musacchio

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

André Brie, Jaromír Kohlíček

A benyújtás dátuma - A[6]

15.3.2007

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat