JELENTÉS a gazdasági partnerségi megállapodásokról
27.3.2007 - (2005/2246(INI))
Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Robert Sturdy
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a gazdasági partnerségi megállapodásokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a WTO katari üléséről szóló, 2001. december 13-i[1], a WTO Cancúnban tartott ötödik miniszteri konferenciájáról szóló, 2003. szeptember 25-i[2], a dohai forduló a WTO Általános Tanácsának 2004. augusztus 1-jén hozott határozatát követő értékeléséről szóló, 2005. május 12-i[3], a globális felhívásról a szegénység elleni fellépésre: a szegénység legyen a múlté tárgyú, 2005. július 6-i[4], a WTO Hongkongban tartott hatodik miniszteri konferenciájának előkészületeiről szóló, 2005. december 1-jei[5], a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fejlesztési hatásáról szóló, 2006. március 23-i[6], a dohai fordulónak a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő értékeléséről szóló, 2006. április 4-i[7], a kereskedelemről és a szegénységről: kereskedelempolitikák tervezése a kereskedelemnek a szegénység enyhítéséhez való legnagyobb mértékű hozzájárulása érdekében tárgyú, 2006. június 1-jei[8], illetve a Dohai Fejlesztési Menetrendről (DDA) szóló tárgyalások felfüggesztéséről[9] szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására,
– tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésének a gazdasági partnerségi megállapodásokra (GPM-ek) irányuló tárgyalások felülvizsgálatáról szóló, 2006. november 23-án Barbadosban elfogadott állásfoglalására,
– tekintettel az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlése által 2002. március 21-én egyhangúlag elfogadott Fokvárosi Nyilatkozatra, amely olyan fejlődési viszonyítási pontok kialakítására szólít fel, amelyek szerint értékelni lehet az AKCS–EU közötti kereskedelmi tárgyalások alakulását és eredményét,
– tekintettel a WTO parlamenti konferenciájának a 2006. évi éves ülésén, 2006. december 2-án Genfben elfogadott nyilatkozatára,
– tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló[10], 2005. március 9-i álláspontjára,
– tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2006. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre[11],
– tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között kötött, Cotonouban 2000. június 23-ban aláírt partnerségi megállapodásra (a Cotonoui Megállapodás),
– tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2006. április 10–11-i következtetéseire és az Európai Tanács 2006. június 15–16-i következtetéseire,
– tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „Az Európai Konszenzus - az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló tanácsi, európai parlamenti és bizottsági közös nyilatkozatra irányuló javaslat” című bizottsági közleményre (COM(2005)0311),
– tekintettel a „A GPM-tárgyalások kereskedelmi és fejlesztési szempontjai” című bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2005)1459),
– tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), és különösen annak XXIV. cikkére,
– tekintettel a WTO miniszteri konferenciája negyedik ülésének 2001. november 14-én, Dohában elfogadott miniszteri nyilatkozatára,
– tekintettel a WTO Általános Tanácsa által 2004. augusztus 1-jén elfogadott határozatra,
– tekintettel a WTO miniszteri konferenciája hatodik ülésének 2005. december 18-án, Hongkongban elfogadott miniszteri nyilatkozatára,
– tekintettel a kereskedelmi támogatással foglalkozó munkacsoportnak a WTO Általános Tanácsa által 2006. október 10-én elfogadott jelentésére és ajánlásaira,
– tekintettel a WTO jövőjéről szóló Sutherland-jelentésre,
– tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, mely a szegénység felszámolására a nemzetközi közösség által közösen kialakított kritériumokként megállapítja a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket,
– tekintettel az ENSZ 2005. évi világ-csúcstalálkozójának eredményeire,
– tekintettel az ENSZ Jeffrey Sachs professzor vezette millenniumi projektmunkacsoportja „Befeketetés a fejlesztésbe: gyakorlati terv a milleneumi fejlesztési célok elérésére (Investing in Development: a practical plan to achieve the Millennium Development Goals)” című jelentésére,
– tekintettel a Nyolcak Csoportja által Gleneaglesben, 2005. július 8-án kiadott Gleneaglesi Közleményre,
– tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) „A legkevésbé fejlett országok 2006-ban: a termelőkapacitások fejlesztése (The Least Developed Countries 2006: Developing Productive Capacities)” című jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának „Afrika kereskedelmi potenciáljának felszabadítása (Unlocking Africa's Trade Potential)” című, Afrikáról szóló, 2004. évi gazdasági jelentésére,
– tekintettel az AKCS Miniszterek Tanácsa által 2002. június 27-én, Punta Canában (Dominikai Köztársaság) a gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalásokra vonatkozóan elfogadott iránymutatásokra, és az AKCS állam- és kormányfőinek 3. csúcstalálkozóján 2002. július 19-én, Nadiban (Fidzsi-szigetek) a GPM-ekre irányuló tárgyalásokra és a nemzetközi kereskedelemben való részvételre vonatkozóan elfogadott határozatra,
– tekintettel az AKCS állam- és kormányfők által 2004. június 23–24-én, Maputóban (Mozambik) tartott 4. csúcstalálkozóján a gazdasági fejlesztési dimenzió tekintetében tett nyilatkozatra,
– tekintettel az AKCS Miniszterek Tanácsának 2005. június 21–22-én, Brüsszelben tartott 81. ülésén tett nyilatkozatra,
– tekintettel az AKCS Miniszterek Tanácsának 2006. május 28–31-én, Port Moresbyben (Pápua Új-Guinea) tartott, 83. ülésén hozott 2/LXXXIII/06. számú határozatra,
– tekintettel az AKCS állam- és kormányfők által a 2006. december 8-án, Khartúmban (Szudán) tartott 5. csúcstalálkozóján tett nyilatkozatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A6‑0084/2007),
A. mivel az EU-nak az AKCS-országokkal meglévő jelenlegi kereskedelmi kapcsolata – melynek értelmében ez utóbbiak nem kölcsönös alapon preferenciálisan bejuthatnak az EU piacaira – nem felel meg a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak,
B. mivel a Cotonoui Megállapodás lefekteti a felek olyan új WTO-kompatibilis kereskedelmi megállapodások megkötésére vonatkozó egyetértését, melyekkel fokozatosan megszüntetik a közöttük levő kereskedelmi akadályokat és valamennyi kereskedelmi és fejlesztési vonatkozású területen fokozzák az együttműködést,
C. mivel a tárgyalások a hat régióban nem egyforma ütemben haladnak, ami aggodalomra ad okot azt illetően, hogy ezeket nem zárják le minden régióban 2007 végéig,
D. mivel széles körben merülnek fel aggályok azt illetően, hogy a tárgyalások nem jutottak el odáig, ameddig e tárgyalási szakaszban el kellett volna jutniuk,
E. mivel a késedelem legfőbb oka mindkét fél részéről a javaslatok időben történő megtétele és az azokra időben történő reagálás elmulasztása,
F. mivel egy újabb hivatalos WTO-mentesítés politikailag költséges és nehezen megvalósítható lenne,
G. mivel a GPM-folyamatot illető nemzeti szintű tájékoztatás és részvétel számos AKCS-országban aggasztóan alacsony mértékű,
H. mivel a WTO DDA-tárgyalásait illetően az előrehaladás hiánya tovább súlyosbítja a GPM-tárgyalások nehézségeit,
I. mivel mindkét fél egyetért a GPM-ek „fejlesztési dimenziójának” központi szerepét illetően, de a tárgyalók ezidáig nem tudtak közös meghatározásra jutni ennek fogalmát illetően,
J. mivel elengedhetetlen, hogy a GPM-ek hozzájáruljanak az AKCS-országokban a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéséhez és a szegénység csökkentéséhez,
K. mivel az egyre inkább globalizált világban elkerülhetetlen a preferenciaerózió,
L. mivel az EBA („mindent, csak fegyvert ne”) eleddig nem volt képes jelentős fejlődést felmutatni az EU-ba a legkevésbé fejlett országokból irányuló exportot illetően; mivel ez azt sugallhatja, hogy a tarifális és kvótadereguláció önmagában még nem teszi versenyképesebbé a szegény országokat,
M. mivel az EU és az AKCS közötti fokozottabb kölcsönösségnek elő kell mozdítania az AKCS-országok versenyképességét, de fennáll a veszélye annak, hogy ez sérti a nem versenyképes iparágakat és sérülékeny gazdaságokat,
N. mivel a GPM struktúrái nem mindig vannak összhangban a meglévő regionális gazdasági integrációs rendszerekkel,
O. mivel a mezőgazdaság a legtöbb AKCS-ország számára a fejlődés motorja, és ahhoz, hogy a GPM-ek a fejlődés eszközéül szolgálhassanak, kezelniük kell az AKCS mezőgazdaságában felmerülő problémákat,
P. mivel egy valóban regionális piac létrehozása létfontosságú alapja a GPM-ek sikeres végrehajtásának; mivel egy valóban regionális integráció fontos alapja az AKCS-országok szociális és gazdasági fejlődésének, amint azt a Cotonoui Megállapodás kimondja,
Q. mivel a régión belüli kereskedelem GPM-ek által megcélzott növekedését hátráltatják a régión belüli gyenge infrastruktúrák, illetve a kereskedelem számos nem tarifális akadálya,
R. mivel hátráltatta a tárgyalásokat és megkérdőjelezte a GPM vonatkozású nyomon követési mechanizmusok jövőbeli hatékonyságát az a tény, hogy a regionális előkészítő munkacsoportok nem voltak képesek tervezett feladataiknak eleget tenni,
S. mivel az AKCS-gazdaságok elemzésére vonatkozó adatok hiánya erősen megnehezítette a teljes körű GPM-hatásvizsgálatokat,
T. mivel a továbbfejlesztett kereskedelmi szabályok mellé a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás fokozottabb támogatásának kell társulnia,
U. mivel a kereskedelmi támogatás célja a fejlődő országok kapacitásának abban történő támogatása, hogy kihasználhassák az új kereskedelmi lehetőségeket,
V. mivel megoldást kell találni a GPM-ek keretében előírt liberalizációra való előkészületek és az annak végrehajtásához kapcsolódó kiigazítási költségek kérdésére,
W. mivel a Cotonoui Megállapodás 37. cikkének (4) bekezdése a valamennyi ország tekintetében tervezett rendszerek hivatalos és átfogó felülvizsgálatáról rendelkezik annak biztosítása érdekében, hogy az előkészületek vagy a tárgyalások ne vegyenek igénybe több időt, és mivel ennek a felülvizsgálatnak a jelenleg folyó GPM-tárgyalások kritikus értékeléséhez kell vezetnie,
1. úgy hiszi, hogy a GPM-eket a fejlődés eszközeként kell kialakítani, és hogy ezeknek hozzá kell járulniuk a fokozottabb gazdasági növekedéshez, a regionális integrációhoz és a szegénység csökkentéséhez;
2. megerősíti azon nézetét, hogy a GPM-ek megfelelő kialakításuk esetén lehetőséget kínálnak az AKCS-EU kereskedelmi kapcsolatok élénkítésére, előmozdítják az AKCS gazdasági diverzifikálását és a regionális integrációt, és csökkentik a szegénységet az AKCS-országokban;
3. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fejlesztés tekintetében a politikai koherencia biztosítására; hangsúlyozza, hogy az „európai fejlesztési konszenzus” (fejlesztéspolitikai nyilatkozat), különösen annak 36. bekezdése útmutatással szolgál a GPM-tárgyalók számára; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az asszimetria és rugalmasság elveihez;
4. úgy véli, hogy az AKCS-országok kormányainak teljes mértékben felelősséget kell vállalniuk a gazdasági partnerségi folyamatért és elő kell mozdítaniuk azokat a reformokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szociális és gazdasági struktúrákat összhangba hozzák a megállapodásokkal; sürgeti az AKCS-országok kormányait, hogy hajtsák végre a jó kormányzásra vonatkozó szabályokat, többek között a kereskedelem- támogatási eszköz alapján biztosított technikai segítségnyújtásra támaszkodva;
5. emlékeztet arra, hogy a GPM-tárgyalások lezárultával egyetlen AKCS-ország sem kerülhet kedvezőtlenebb kereskedelmi helyzetbe 2007 után, mint amilyenben a mostani rendszerben van;
6. aggodalmának ad hangot a tárgyalások lassú üteme és a kézzelfogható haladás ebből adódó hiánya miatt, mivel számos kritikus kérdés még megvitatásra vagy megegyezésre vár;
7. sürgeti a tárgyalókat a tárgyalások 2007 végét megelőző lezárására irányuló erőfeszítések fokozására; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mutasson nagyobb mértékű rugalmasságot az AKCS-országok aggályai tekintetében;
8. felhívja a Bizottságot, hogy ne fejtsen ki szükségtelen nyomást, és – amennyiben a tárgyalások nem zárulnak le 2008. január 1-jéig – tegyen WTO szintű erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy a végleges rendezésig elkerüljék az AKCS-ból az EU-ba jelenleg irányuló export megszakadását;
9. nagyobb mértékű átláthatóságra szólít fel a tárgyalások alakulása és lényege tekintetében; felhívja valamennyi felet annak biztosítására, hogy az AKCS-ban és az EU-ban a parlamenti képviselőkkel és minden más érintettel (törlés) konzultáljanak a GPM-ekre irányuló tárgyalásokkal kapcsolatban a GPM-ek megfelelő végrehajtásának elérése érdekében;
10. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést a DDA-tárgyalások újrakezdésére és annak biztosítására, hogy a liberalizációs megállapodások segítsék elő a szegény országok fejlődését;
11. meggyőződése, hogy a GPM-eknek kiegészítő jellegűnek és nem alternatívának kell lenniük a DDA-megállapodás vonatkozásában, és hogy a GPM-ekre vonatkozó, fejlesztésre irányuló következtetésnek kell az első lépésnek lennie egy fejlesztésre összpontosító, többoldalú megállapodás felé;
12. elismeri, hogy a preferenciális piacrajutás önmagában nem volt elégséges eszköz arra, hogy előidézze az AKCS-országok fejlődését, valamint fenntartja, hogy e cél elérése érdekében további lépéseket kell tenni versenyképességük fokozására;
13. felszólít az AKCS tekintetében a vámmentes és kvótamentes piacrajutásra, továbbá a GMP-ekben – az EBA-hoz képest – egyszerűsített, liberalizált és rugalmasabb származási szabályokra, figyelembe véve az EU és az AKCS-országok közötti, valamint az AKCS-országok egymás közötti, az ipari fejlettség szintjében meglévő különbségeket;
14. felszólít a liberalizáció ütemezésének, időzítésének és hatályának fokozatosságára és rugalmasságára az AKCS regionális integrációjának és versenyképességének fejlesztése érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a fejlesztési célkitűzéseket – mint például különösen a nőkre irányuló, hátrányos szociális hatások elkerülését – előnyben részesítsék;
15. sürgeti az AKCS-országokat, hogy oldják meg az egymást átfedő regionális csoportok tagságát érintő problémákat;
16. felszólítja a tárgyalókat egy, a diverzifikálásra, modernizációra és az AKCS versenyképességének fokozására irányuló stratégia kialakítására – különösen a mezőgazdaságban –, ezáltal túlmutatva a piacralépésen;
17. elismeri, hogy alapvető fontosságúak azok a működő biztosítéki mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik az AKCS-régiók számára, hogy az EU-ból különösen a mezőgazdasági termékek vonatkozásában érkező tömeges importot elhárítsák;
18. felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a tisztességes kereskedelmet és minden más hasonló eszközt, mint a kis- és peremre szorult termelők és szegény munkavállalók körülményei javításának eszközét;
19. emlékezteti a tárgyalókat, hogy a mezőgazdasági versenyképességi stratégiáknak az AKCS-országokban történő fejlesztése során megfelelő figyelmet kell fordítani az élelmiszer-biztonságra;
20. hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az AKCS-országok megőrizzék az érzékeny termékek megvédésére irányuló jogot;
21. elismeri, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálatok nem tudtak érdemi hatást gyakorolni a tárgyalásokra, és felhívja a Bizottságot a fenntarthatósági hatásvizsgálatok és tárgyalási álláspontok közötti kapcsolat egyértelműsítésére és felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az érintettek véleményét is figyelembe vegyék;
22. felszólít egy – egyértelmű szereppel és hatással bíró – megfelelő és átlátható mechanizmus mind regionális, mind nemzeti szinten történő kialakítására a GPM-ek hatásának fokozottabb AKCS-részvétel és az érdekeltekkel folytatott széles körű konzultáció mellett történő nyomon követése érdekében;
23. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak egyértelművé tételére, hogy a GPM-ek „fejlesztési dimenziójának” finanszírozása milyen mértékben áll majd rendelkezésre a 10. EFA-t (Európai Fejlesztési Alap) követően;
24. üdvözli az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2006. október 16-i következtetését, mely szerint „a Közösség és a tagállamok által a kereskedelmi vonatkozású támogatások 2010-re 2 milliárd EUR-ra történő növelése tekintetében tett kötelezettségvállalás jelentős részének az AKCS-országokat kell megcéloznia”, noha sajnálja, hogy e pénzösszeg nem teljes mértékben „az EFA-forrásokat kiegészítő jellegű”, és sürgeti a Bizottságot és tagállamokat e kötelezettségvállalások pontos feltételeinek meghatározására, annak biztosítására, hogy ez a támogatás nem függ a GPM-tárgyalások kimenetelétől, valamint arra, hogy dolgozzanak azon, hogy – ahogyan az AKCS-államok igénye nő – jelentősen növekedjen a kereskedelemre nyújtható támogatások összege;
25. támogatja a Tanácsnak a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett olyan értelmű felhívását, hogy támogassák „sürgős prioritásként a GPM vonatkozású reform-kötelezettségvállalások végrehajtását”, és a GPM-tárgyalások vége előtt megteendő konkrét, részletes, számszerű és sajátosan GPM-vonatkozású, mind a kereskedelemi vonatkozású támogatásra, mind pedig a GPM-ekkel kapcsolatos költségek kiigazítására irányuló kötelezettségvállalásokra szólít fel;
26. felszólít arra, hogy a GPM-támogatást hangolják és kapcsolják össze a többoldalú kereskedelmi támogatás kibővített integrált keretével;
27. ragaszkodik ahhoz, hogy – a támogatáshatékonyságról szóló párizsi elvekkel összhangban – a támogatásokat többek között az igények mentén kell kialakítani, és ennélfogva felszólítja az AKCS-t, hogy – adott esetben megfelelő EU-támogatás mellett – tegyen részletes, megalapozott javaslatokat arra vonatkozóan, hogy milyen módon és célból szükséges további GPM vonatkozású finanszírozás, tekintettel különösen a következőkre: szabályozási keretek, védintézkedések, a kereskedelem megkönnyítése, a nemzetközi egészségügyi és növény-egészségügyi és szellemi tulajdonjogi normák teljesítése, valamint a GPM nyomon követési mechanizmusának összetétele;
28. kéri a Bizottságot, hogy az AKCS-országok számára – felkérésre – nyújtson további technikai segítséget a kereskedelmi tárgyalások során;
29. felhívja a Bizottságot, hogy az adóreform-programok mellett döntő AKCS-országok számára – felkérésre –nyújtson segítséget;
30. megállapítja, hogy számos AKCS-országban elégtelen az állami bevételek beszedésének mértéke, és az adóreformokra és az adókikerülésre irányuló intézkedések további támogatására szólít fel, a kieső tarifális bevételek hatásának minimalizálására irányuló stratégia részeként;
31. emlékeztet arra, hogy az AKCS-országok gyakran erősen függenek az alapvető árucikkektől, és felszólítja az EU-t hatékonyabb eszközök kialakítására az AKCS-országokban a termelés kiigazítása és diverzifikálása, továbbá a feldolgozó iparágak és a KKV-k fejlődésének támogatása céljából;
32. megérti, hogy az AKCS vonakodik a többoldalú tárgyalások napirendjéről levett, úgynevezett szingapúri kérdéseket illetően kétoldalú tárgyalásokat folytatni, és elismeri, hogy az AKCS regionális csoportjainak feladata a kérdésekről való megállapodások fejlesztési előnyeinek megítélése, ugyanakkor hangsúlyozza azokat a fejlesztési előnyöket, amelyeket e kérdések kiválthatnak;
33. úgy véli, hogy megfelelő keretben a – hiteles szabályozási környezettel bíró – beruházási, versenyügyi és kormányzati beszerzési megállapodások hozzájárulhatnak a helyes kormányzás és az átláthatóság közös céljaihoz, olyan környezetet teremtve, amelynek fokozottabb partnerségeket kell lehetővé tennie a köz- és a magánszféra között, különösen a kulcsfontosságú infrastruktúrafejlesztésben;
34. csalódottságának ad hangot amiatt, hogy mostanáig nem használták ki kellő mértékben a felülvizsgálat által a parlamenti képviselők és más érintettek bevonására kínált lehetőséget; úgy véli, hogy a kulcsfontosságú érintettek és a civil társadalom képviselőinek részvétele hozzájárulna e folyamat létfontosságú gyakorlati és pragmatikus dimenziójához;
35. elismeri a külföldi vállalkozások és befektetők azon közösségek és társadalmak irányában meglévő szociális és környezeti felelősségét, amelyekben befektetnek; úgy véli, hogy a fokozódó liberalizáció szociális és gazdasági előnyeinek maximalizálása érdekében ösztönözni és könnyíteni kell az emberek közötti vállalkozási és befektetési kapcsolatokat;
36. sürgeti a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy a GPM felülvizsgálatát használják ki a tárgyalások lezárása előtt álló akadályok nyílt megvitatásának és az ezek leküzdésére irányuló részletes javaslatok felvetésének lehetőségeként;
37. emlékeztet arra, hogy az AKCS számos fórumon kért alternatívákat a GPM-ek tekintetében, de megállapítja, hogy a Cotonoui Megállapodás 37. cikkének (6) bekezdése szerinti, hivatalos AKCS-felkérésekre nem került sor;
38. a Cotonoui Megállapodás 37. cikkének (6) bekezdésével összhangban kéri a Bizottságot, hogy amennyiben a nem a legkevésbé fejlett országok közé tartozó AKCS-országoknak nem áll módjukban GPM megkötése, vizsgálja meg a különböző lehetséges módokat, hogy ezen országok számára olyan alternatív kereskedelmi keretet kínáljon, amely keret megfelel ezek jelenlegi helyzetének és összhangban áll a WTO szabályaival;
39. kéri a Bizottságot a piacralépésen túlmenő, fejlesztésorientált alternatívákat kínáló javaslatok megtételére, hasonlóan az EBA-hoz és a GSP+-hoz;
40. felszólítja a Bizottságot, hogy a GPM-mel kapcsolatos kereskedelmi tárgyalások során mozdítsa elő a szociális normákat és a tisztességes munkát;
41. felhívja a Bizottságot a GPM-ek alá nem írása mellett döntő országok számára a kereskedelmi támogatás és a GPM vonatkozású támogatás tekintetében jelentkező következmények tisztázására;
42. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot az EFA követelményei bürokratikus terhének egyszerűsítésére és csökkentésére, továbbá az AKCS-ban az EFA eljárását illetően folytatott képzés javítására, a meglévő források kihasználásának maximalizálása érdekében;
43. emlékeztet arra, hogy a szolgáltatások kereskedelmére irányuló kétoldalú tárgyalásoknak tiszteletben kell tartaniuk az országok jogát a közszolgáltatások szabadon történő szabályozását illetően, és felkéri mindkét felet annak elismerésére, hogy bármely liberalizációs folyamat alapvető fontosságú része a szilárd szabályozási keret;
44. felszólítja az EU-t, hogy ne írjon elő a GPM-ekben a létfontosságú gyógyszerekhez való hozzáférésben további akadályt jelentő rendelkezéseket; felszólítja továbbá az EU-t, hogy használja a GPM-rendszert arra, hogy segítsen az AKCS-országoknak a Dohai Nyilatkozatban előírt rugalmassági formák végrehajtásában;
45. hangsúlyozza, hogy a GPM-ek regionális aspektusa alapvető fontosságú annak érdekében, hogy ne csak az észak–déli, hanem a dél–déli kereskedelem is fellendüljön; úgy véli, hogy erre a kérdésre az európai fél nem fordított kellő figyelmet, valamint hogy a megfelelő régióközi integráció elérése talán még fontosabb is lehet, mint egy, a régióközi integrációra irányuló program elindítása;
46. felszólít a GPM-ek tekintetében olyan vitarendezési rendszer kialakítására, mely megfelelően egyszerű és költséghatékony ahhoz, hogy kellő időben alkalmazható legyen, ha a felek kötelezettségeiknek nem tesznek eleget;
47. felszólít a GATS IV. részét illető AKCS-aggályok kezelésére irányuló, megfelelő javaslatok megtételére;
48. elismeri, hogy az Európai Unió magas növény-egészségügyi és más egészségügyi és környezeti normái akadályt jelenthetnek az AKCS-export előtt, különösen a mezőgazdasági áruk tekintetében, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék az AKCS-országokat az e normák időben való elérésére irányuló megfelelő programok kidolgozásában;
49. felhívja a Bizottságot a kezdeményezés átvételére és a nemzetközi támogatás mozgósítására a GATT-megállapodás XXIV. cikkének felülvizsgálata vagy egyértelművé tétele érdekében, a különböző fejlettségi szintű partnerek között kötött szabadkereskedelmi megállapodásokra tekintettel;
50. felhívja a Bizottságot a GPM-eknek az AKCS-országokban a legveszélyeztetettebb csoportokra – különösen a fiatalokra és a nőkre – kifejtett társadalmi hatásának a tárgyalások során és lezárásukat követően történő módszeres elemzésére,
51. elismeri a parlamenti felügyelet fontosságát a jó kormányzásban, az elszámoltathatóságban és az átláthatóságban játszott szerepet illetően;
52. felszólít egy GPM-ekkel foglalkozó, az EU-AKCS Közös Parlamenti Közgyűlésével egyidejűleg ülésező, és nem kiegészítő intézményként működő parlamenti felügyelőbizottság létrehozására a GPM végrehajtása kereskedelmi és fejlesztési hatásának nyilvános nyomon követése és felülvizsgálata, a fejlesztésre vonatkozó politika koherenciájának fokozása, valamint a GPM-ek elszámoltathatósága és az ezek által a méltányos és fenntartható fejlődéshez való hozzájárulására vonatkozó rendszeres jelentések biztosítására irányuló mechanizmusok kidolgozása céljából;
53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU tagállamok és az AKCS-országok kormányainak, az AKCS-EU Tanácsnak és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.
- [1] HL C 177 E., 2002.7.25., 290. o.
- [2] HL C 77 E., 2004.3.26., 393. o.
- [3] HL C 92 E., 2006.4.20., 397. o.
- [4] HL C 157 E., 2006.7.6., 397. o.
- [5] HL C 285 E., 2006.11.22., 32. o.
- [6] HL C 292E, 2006.12.1., 121. o.
- [7] HL C 293E, 2006. 12.2., 155. o.
- [8] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0242.
- [9] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0350.
- [10] HL C 320 E., 2005.12.15., 145. o.
- [11] HL L 169., 2005.6.30., 1. o.
INDOKOLÁS
E jelentés konstruktív, realista és kiegyensúlyozott kíván lenni. Az előadó arra a tényre igyekezett összpontosítani, hogy az EU és az AKCS-országok között kötött gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) megkötésre kerülnek, a WTO-kompatibilitás fontos, és hogy bármely GPM-nek a következőkre kell irányulnia: „a szegénység csökkentésére [...] az AKCS-országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjára”[1].
A kereskedelemről és a fejlesztésről szóló vita jórészt polarizált. A liberalizáció és a szabad kereskedelem érdemeiről folytatott, évek óta húzódó vita nem vitte előre a tárgyalásokat. Bár e viták érdekesek, fontos ráirányítani a figyelmet arra, hogy Cotonou szép szavai miként valósíthatók meg a GPM-ekben. A kereskedelemben és a fejlesztésben az ördög a részletekben lakozik.
A GPM-ekre irányuló tárgyalásokat a bizalom hiánya és az azt illető nézetkülönbségek jellemezték, hogy miként válhat a kereskedelem „fejlesztési eszközzé”. Különféle hibákat követtek el a hatályukra vonatkozó széles körű és ambiciózus tárgyalásokat illető megközelítésekben és kötelezettségvállalásokban. Nem mindig hallották meg eléggé azok hangját, akikre a GPM-ek vonatkoznak majd, és nem számszerűsítették teljesen a GPM-ek AKCS-országokra gyakorolt hatását.
Nehézségek
Nyilvánvaló nehézségekkel küzdenek az ennyire egyenlőtlen partnerek közötti ellentmondásos, bonyolult kérdésekről kötendő „partnerségi” megállapodásra irányuló tárgyalások. A részletes gazdasági információk és kapacitás hiánya az EU intézményi merevségével – mivel az alapokért az Európai Bizottság Fejlesztési Főigazgatósága felel, de a tárgyalásokat a Kereskedelmi Főigazgatóság irányítja – együtt szerepet játszott abban, hogy a tárgyalási környezet erősen eltér egy hagyományos szabadkereskedelmi megállapodásétól. Az, hogy a Bizottság nem volt képes a „fejlesztési dimenziót” a GPM-tárgyalások kellően központi elemévé tenni, jelentős akadályt jelentett a GPM-re irányuló tárgyalások alakulásában. Az, hogy az AKCS nem volt képes részletesen megállapítani, hogy pontosan mit is vár a „fejlesztési dimenziótól” a további pénzügyi támogatásra irányuló megalapozatlan kéréseken túl, megnehezítette az érdekelt felek számára, hogy a Bizottság elszámoltatható legyen a „fejlesztésre irányuló GPM-ek”-re vonatkozó felszólítás során. Különösen mivel a GPM-tárgyalások „fejlesztésre irányuló” jellegének biztosítására létrehozott eszközök vagy nem működtek, vagy nem voltak hitelesek.
Még ha rosszul működő házasságnak tűnik is az, hogy a Bizottság amiatt panaszkodik, hogy az AKCS folyamatosan újabb támogatás kérésére szorítkozik, míg az AKCS arra, hogy a Bizottság nem érti meg az igényeit, annak oka valószínűleg az, hogy ez a partnerség kommunikációs problémákkal terhes. Az EU már igen sokat költött az AKCS-n belüli fejlesztési támogatásra, és az összegek növekednek, a Bizottság GPM-ekre vonatkozó fejlesztésbarát szavai azonban nem bizonyultak hitelesnek. Továbbra is fennáll annak látszata, hogy az EU az AKCS-országok számára hátrányos szabadkereskedelmi megállapodásokat erőszakol ki, nyilvánosan mást mondva, mint amit bizalmas körülmények között követel.
Számos AKCS-ország korábbi tapasztalata kételkedést eredményezett azt illetően, hogy az adományozó országok tervei csökkentenék a szegénységet.[2] Egy regionális csoport által aláírt GPM-nek politikailag is kívánatosnak kell lennie, úgy rövid, mint hosszú távon. Nem elegendő a távoli jövőre gazdasági előnyöket ígérni, ha továbbra is az a felfogás marad fenn, hogy a GPM-ek liberalizációt írnak elő, de nem kínálnak a legkevésbé fejlett országok számára az EBA értelmében már eleve meglévőkön túli előnyöket.
Előremutató javaslatok
Egyszerűsített, liberalizált és rugalmasabb származási szabályok; működő biztosítéki, vitarendezési és nyomon követési mechanizmusok átlátható rendelkezésekkel együtt, továbbá a GPM-ek által okozott, az AKCS-gazdaságok szektoraira hátrányos hatással járó változások esetén valódi jogkör a fellépésre: a tárgyalások során ezen előremutató szempontokat kell megfelelő keretbe foglalni. A kereskedelmi tárgyalások általában lassan haladnak a határidőt közvetlenül megelőző időszakig, amikor hirtelen mozgásba lendülnek a dolgok. Ez esetben ez a taktika nem segít, mivel az előnyöket tisztázni kell már a GPM-ek aláírása előtt az olyan félelmek eloszlatása érdekében, hogy az AKCS-országokat újra felhasznált nagy pénzösszegek fejében kicselezik.
Az AKCS jogosan kérdőjelezi meg, hogy a Bizottság javaslatai az általuk kívánt módon járulnak-e hozzá fejlődésükhöz, és hogy a további pénzügyi támogatásra vonatkozó ígéretek valóban újabb támogatást ígérnek-e. Azonban, ha a cél a GPM-ek sikeres megkötése, a folyamatban eddig tapasztaltnál nagyobb mértékű kötelezettségvállalás és részvétel szükséges a GPM-tárgyalások kimenetelét illetően.
Az előadó véleménye szerint a GPM-ekkel foglalkozó parlamenti felügyelőbizottság hozzájárulna e célkitűzés eléréséhez, és egy ilyen felügyelet megfelelő kerete az EU–AKCS Közös Parlamenti Közgyűlés (KPK). E fórumnak célokra van szüksége, a GPM-ek pedig olyan partnerségek, amelyek a demokratikus elszámoltathatósággal és a hitelességgel kapcsolatos problémákkal küzdenek. Az a tény, hogy a KPK a 2020-ban hatályát vesztő Cotonoui Megállapodáshoz kötődik – a GPM-ek parlamenti felügyelete azonban ugyanekkor nem szűnik meg – azt sugallja, hogy újabb intézmény létrehozása szükséges. Ezzel az erőforrások kihasználtsága nem lenne eredményes. Az előadó kéri, hogy a Parlament a GPM-ek parlamenti felügyeletre vonatkozó szövegrészeiben támogasson egy olyan szövegezést, mely biztosítja azok megvalósulását, de figyelembe veszi, hogy a GPM felügyeletének a KPK-nál történő koordinálása részleteit az EU és az AKCS tisztviselői rendezik a KPK képviselőivel.
A GPM-ek nyomon követéséhez szükséges valódi partnerség kiépítését segítheti a nem állami szereplők és más érintettek eddig hiányzó, fokozottabb részvétele.
További források
Nyilvánvaló, hogy további források szükségesek a GPM-ek miatti változások hatásainak kezeléséhez. A kereskedelem megkönnyítésének, a technikai segítségnyújtásnak és az AKCS-termelők EU-normák teljesítésében történő támogatásának fokozásának megfelelően széles körűnek kell lennie ahhoz, hogy ellensúlyozza a tarifális bevételek kiesését, és hogy segítse az AKCS-országokat a piacralépés kihasználásában. Ehhez elsősorban nagyobb mértékű erőfeszítések szükségesek azt biztosítandó, hogy a már megígért finanszírozást időben és eredményes módon költik el. Az Európai Fejlesztési Alap (EFA) eljárásai fejlesztésének elsőbbséget kell kapnia a további finanszírozás iránti kérésekkel együtt. Az EU-nak elszámoltathatónak kell lennie valamennyi ilyen fejlesztési támogatás tekintetében, és nem ígérhet megalapozatlan összegeket, határozatlan időre, egyértelmű célkitűzések nélkül. Az EU-nak azonban törekednie kell annak biztosítására, hogy több támogatást kapjanak az AKCS versenyképességét és növekedését előmozdító projektek, anélkül, hogy csökkentenék az egészségügyre és az oktatásra fordított kiadásokat. A jelenlegi finanszírozás „kereskedelmi támogatás”-ként történő, gyanítható átcímkézése és az a tény, hogy a tagállamok nem voltak képesek egyértelművé tenni, hogy az EFA-t kiegészítő finanszírozás forrásának tekinthető kétoldalú támogatást összehangolják a GPM-támogatással, megerősítette az AKCS azon gyanúit, hogy a gyakorlatban nem áll majd rendelkezésre annyi pénz, mint papíron.
Következtetések
Ez a jelentés időben emlékezteti a Bizottságot arra, hogy gyorsan közeleg a 2008. január 1-jei határidő, és aggasztóan sok tennivaló van még hátra. Valószínűtlen, hogy 2007 vége előtt választ lehet kapni olyan komoly kérdéseket illetően, hogy sok AKCS-ország képes-e és hajlandó-e a Bizottság ambiciózus javaslatainak végrehajtására.
A Cotonoui Megállapodás 37. cikkének (4) bekezdésében előírt felülvizsgálat célja annak vizsgálata, hogy elegendő idő maradt-e a tárgyalások határidőre történő lezárására. Az a tény, hogy a felülvizsgálat nem volt „integráló és konzultációs jellegű, melyben a nem állami szereplőket és a parlamentek képviselőit beleértve minden érintett részt vett”[3], még sürgetőbbé teszi, hogy az Európai Parlament hozzon állásfoglalást a tárgyalások lassú haladását illető aggályairól, különösen a határidőre tekintettel. Ezt a célkitűzést valamennyi régióban a legjobb esetben is rendkívül ambiciózusnak ítélik. Bár senkinek nem áll érdekében egy kierőszakolt megállapodás, újabb WTO-mentesség nem oldaná meg azokat a mögöttes problémákat, melyek a GPM-tárgyalások alakulását elejétől fogva annyira megnehezítették. A határidő kérdését illetően egyensúly szükséges, csakúgy, mint a liberalizáció megszüntetésében. Határidő vagy liberalizációs menetrend hiányában elvész a bonyolult határozatok meghozatalára vonatkozó lendület, ha azonban a partnereket túl gyors lépésekre kényszerítik, a fejlesztési hatás negatív lehet.
WTO-szinten senki sem tudja, mi történik, ha 2008. január 1-jén nem vonul be a nemzetközi kereskedelem világába hat vadonatúj GPM. Amennyiben egyes régiókban több időre van szükség, az előadó véleménye szerint az AKCS EU-ba irányuló exportja nem sérülhet a végleges rendezésig. A tárgyalóknak kitartóan folytatniuk kell a tárgyalásokat a GPM-ekre vonatkozóan kölcsönösen előnyös, az AKCS-országok fejlődését segítő rendezés érdekében. A parlamentek képviselői és más érdekelt felek által gyakorolt felügyelet és a velük folytatott nagyobb mértékű konzultáció mellett az AKCS-k fejlesztésére irányuló koordinált stratégia részét képező GPM-eket kell kötnünk, de ez nem történhet erőszakkal. A GPM-eknek valódi partnerségnek kell lenniük, ha a cél az, hogy működjenek.
- [1] A Cotonoui Megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése.
- [2] Az 1980-as és 1990-es évek AKCS-országokban folytatott kereskedelmi liberalizációs programjait ezek az országok nem találták olyan elsöprő sikernek, mint ahogy azt a nemzetközi szervezetek és adományozó kormányok el akarták hitetni velük. A tény, hogy az AKCS világkereskedelmi részesedése az 1980. évi 8%-ról 2005-re 3%-ra csökkent, indokolja a kételyeket, bár nehéz megállapítani, hogy a kereskedelempolitika milyen mértékben volt felelős e hanyatlásért.
- [3] Amint arra az AKCS Tanácsa Port Moresby-ben felszólított
ELJÁRÁS
|
Cím |
Gazdasági partnerségi megállapodások |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
INTA |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Robert Sturdy |
|
||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
3.10.2006 |
23.1.2007 |
27.2.2007 |
|
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
21.3.2007 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
21 6 0 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Kader Arif, Graham Booth, Carlos Carnero González, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Eduard Raul Hellvig, Jacky Henin, Syed Kamall, Ģirts Valdis Kristovskis, Caroline Lucas, Marusya Ivanova Lyubcheva, Erika Mann, David Martin, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Tokia Saïfi, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Zbigniew Zaleski |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Jean-Pierre Audy, Panagiotis Beglitis, Danutė Budreikaitė, Albert Deß, Elisa Ferreira, Małgorzata Handzlik, Jens Holm, Eugenijus Maldeikis, Zuzana Roithová |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Sepp Kusstatscher, Corien Wortmann-Kool |
|||||||||||
|
A benyújtás dátuma |
27.3.2007 |
|
||||||||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
|
|
||||||||||