JELENTÉS az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2006-os éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról

3.4.2007 - (2007/2020(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Simon Coveney

Eljárás : 2007/2020(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0128/2007
Előterjesztett szövegek :
A6-0128/2007
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2006-os éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról

(2007/2020(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az emberi jogok helyzete a világban tárgyú, nyolcadik éves EU-jelentésre (2006)[1],

–    tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3., 6., 11., 13. és 19. cikkére és az EK-Szerződés 177. és 300. cikkére,

–    tekintettel az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára és valamennyi kapcsolódó nemzetközi emberi jogi okmányra[2],

–    tekintettel az ENSZ Alapokmányára,

–    tekintettel valamennyi emberi jogi ENSZ-egyezményre és opcionális jegyzőkönyveikre,

–    tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) római alapokmányának 2002. július 1-jén történt hatályba lépésére és az ICC-vel kapcsolatos állásfoglalásaira[3],

–    tekintettel az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére és az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megakadályozására vonatkozó bevált gyakorlatról, normákról és eljárásokról szóló, 2005. évi EU-tervre[4];

–    tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (ECHR) csatolt 13. jegyzőkönyvre, amelynek tárgya a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlése,

–    tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményére,

–    tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára[5],

–    tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra és felülvizsgálatára[6],

–    tekintettel a világ emberi jogi helyzetére vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–    tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról és az UNCHR 62. ülésszakáról szóló tárgyalások eredményéről szóló, 2006. március 16-i állásfoglalására[7],

–    tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására[8],

–    tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló, 2007. február 1-jei állásfoglalására[9],

–    tekintettel valamennyi, általa elfogadott sürgős emberi jogi állásfoglalásra,

–    tekintettel az Európai Unió fegyverkivitelről szóló magatartási kódexének 8. operatív rendelkezése értelmében készített hetedik és nyolcadik éves tanácsi jelentésről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására[10],

–    tekintettel az EU Helsinkiben, 2006 decemberében tartott emberi jogi fórumának következtetéseire,

–    tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogainak és méltóságának védelméről és előmozdításáról szóló, 2006. december 13-án elfogadott nemzetközi ENSZ-egyezményre, amely megállapítja a fogyatékkal élő személyek érdekeinek és problémáinak harmadik országokkal kapcsolatos emberi jogi intézkedések során történő figyelembe vételére vonatkozó kötelezettséget,

–    tekintettel a minden személy kikényszerített eltüntetéstől való megvédéséről szóló, 2006 decemberében elfogadott nemzetközi egyezményre,

–    tekintettel „Az Európai Unió iránymutatásai a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról” című dokumentumra (IHL)[11],

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6‑0128/2007),

A.     mivel a Tanács és a Bizottság az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2006-os éves jelentése általános áttekintést nyújt az Európai Unió intézményei által az emberi jogok terén az EU-n belül és kívül kifejtett tevékenységekről,

B.     mivel az Európai Parlament 2006. évi éves jelentésének célja a Bizottság és a Tanács emberi jogi tevékenységeinek és a Parlament általános tevékenységeinek vizsgálata, értékelése és egyes esetekben konstruktív kritizálása, különösen az említett tevékenységek során mellőzött témakörök középpontba állításával,

C.     mivel el kell ismerni, hogy az EU bel- és külpolitikái olyan alapon kapcsolódnak egymáshoz, hogy az EU belső emberi jogi tevékenységei közvetlen hatással vannak hitelességére és a hatékony külpolitika végrehajtását illető képességére,

D.     mivel az emberi jogok tiszteletben tartása és a demokratikus kormányzati rendszer szükségszerűen összefügg, és mivel az emberi jogok előmozdítását a demokratikus kormányzás előmozdításához és alkalmazásához kell kötni,

E.     mivel erőfeszítések szükségesek általában az alapvető emberi jogok – különösen a politikai jogok – tiszteletben tartására való nagyobb mértékű összpontosítás érdekében még a fontos kereskedelmi partnerekkel is a kétoldalú vagy regionális kereskedelmi megállapodásokat illetően folytatott tárgyalások során,

1.      üdvözli a tényt, hogy az EU egyre aktívabb szerepet játszik a világszíntéren az emberi jogok és a demokrácia globális fejlesztését illetően; úgy ítéli meg, hogy az EU legutóbbi bővítése, amelynek eredményeként tagállamainak száma 27-re, lakossága pedig 494 millió főre növekedett, növelte az EU globális jelentőségét, és ilyen módon nagyobb súlyt adott az emberi jogok és a demokrácia nemzetközi szinten történő támogatására irányuló erőfeszítéseinek;

2.      úgy ítéli meg, hogy nagyobb prioritást kell adni az EU azon képessége fejlesztésének, amely lehetővé teszi, hogy az emberi jogok harmadik országok által történő megsértésére reagáljon, nem utolsósorban az emberi jogi politika az említett országokkal szemben folytatott politikák tekintetében történő érvényesítése útján, ideértve az EU belpolitikáinak külső hatását is;

3.      továbbra is hangsúlyozza egy valamennyi EU-tagállam által olyan harmadik országokkal meglévő kétoldalú kapcsolatok keretében végrehajtott következetes politika szükségességét, ahol az emberi jogokat gyakorta megsértik vagy ahol ennek valós kockázata fennáll, és felhívja a tagállamokat, hogy az említett országokkal az EU-politikával összeegyeztethető módon folytassák kétoldalú kapcsolataikat, különösen az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítására irányuló aktív erőfeszítések tekintetében;

4.      úgy ítéli meg, hogy az Alapjogi Ügynökség létrehozása terén elért előrehaladás az első lépés a Parlament által az alapjogi charta kötelező érvényének létrehozása és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben előírt rendszernek történő megfelelés biztosítása céljából létrehozott szabályok és intézmények integrált keretének kialakítása érdekében tett felhívást illetően; hangsúlyozza, hogy az ügynökség hatásköre azon országokra is kiterjed, amelyek az EU-val stabilizációs és társulási megállapodást kötöttek; úgy véli, hogy az Ügynökségnek rendelkeznie kell olyan hatáskörrel, amely lehetővé teszi, hogy szerepet játszon az EU külpolitikái végrehajtásának támogatásában, amikor ezek egy harmadik ország emberi jogi helyzetének értékelését teszik szükségessé;

Az EU az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2006-os éves jelentése (készítette a Tanács és a Bizottság)

5.      hangsúlyozza az EU emberi jogokról szóló éves jelentésének az EU emberi jogi politikája elemzése és értékelése vonatkozásában meglévő fontosságát, különös tekintettel az emberi jogi kérdések általános érvényesítésének fokozására;

6.      üdvözli a 2006. évi jelentésnek a Tanács és a Bizottság által a 2006. decemberi plenáris ülésen azzal egyidejűleg történő ismertetését, hogy a Parlament gondolat szabadságáért odaítélt éves Szaharov-díját a szabadság és a demokrácia támogatója, a belorusz Alexandr Milinkevics kapta; úgy ítéli meg, hogy e gyakorlattal az Európai Parlament decemberi plenáris ülése az EU emberi jogi tevékenységeinek éves gyűjtőpontjává vált;

7.      elismeri az EU által a világ különböző részein végzett emberi jogi vonatkozású tevékenységek mennyiségét, megismétli azonban az EU-eszközök és -kezdeményezések harmadik országokban történő felhasználásának fokozottabb vizsgálatára vonatkozó felhívását; üdvözli a Tanács és a Bizottság jelentésében említett értékeléseket; úgy ítéli meg, hogy olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek révén a parlamenti képviselők megkaphatják az egyes területeken, – úgy mint egyes országokban, országok és földrajzi területek csoportjaiban, illetve elsősorban egyes, emberi jogokkal kapcsolatos problémás területeken – elvégzett értékeléseket, úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmusnak lehetővé kell tennie a Parlament számára, hogy a legmegfelelőbb keretben vitathathassa meg az említett értékelések eredményét.

8.      kiemeli az emberi jogok és a demokrácia érvényesítésének és a Tanács, a Bizottság, az Európai Parlament és az EU tagállamai által az emberi jogok és a demokrácia érvényesítése terén folytatott politikák és intézkedések koherenciájának és következetességének támogatására tett folyamatos erőfeszítések fontosságát;

9.      pozitív fejleményként értékeli, hogy a jelentés igazságot kíván szolgáltatni az Európai Parlament tevékenységeinek, de megismétli az emberi jogokról szóló 2006. évi parlamenti állásfoglalásban szereplő kérését, hogy a jövőbeli elnökségek az éves EU-jelentésekben számoljanak be arról, hogy milyen módon vette figyelembe a Parlament állásfoglalásait – ideértve az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértése eseteiben a sürgősségi állásfoglalásokat is – a Tanács és a Bizottság; elégedetten veszi tudomásul az alábbi 13. bekezdésben említett fejleményeket;

10.    megismétli, hogy az emberi jogokról szóló jövőbeli éves jelentésekben a Tanácsnak és a Bizottságnak elemeznie kell, hogy milyen módon kezelik az emberi jogokat olyan egyéb EU-politikákban, mint a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a fejlesztés és a kereskedelem és a bevándorlás, illetve az EU külkapcsolataihoz tartozó más fontos politikák, és különösen a Tanács munkacsoportjaiban és az együttműködési megállapodásokban létrehozott egyedi mechanizmusokban; úgy ítéli meg, hogy figyelembe kell venniük az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott határozatokat is;

11.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mérlegelje az egyes tagállamok kormányai és egyes nemzetközi NGO-k által alkalmazott megközelítés elfogadását, és ilyen módon állapítsa meg az emberi jogok megsértése tekintetében „különös aggodalomra okot adó országok” átfogó listáját az egyes éves jelentésekben;

12.    tudomásul veszi, hogy különösen az emberi jogok terén az EU tevékenységeit, különösen a harmadik országokkal kapcsolatos diplomáciai lépéseket illetően időnként titoktartás alkalmazandó; úgy hiszi azonban, hogy e tevékenységek listáját szerepeltetni kell az éves jelentésben, ugyanakkor teret adva a kormányokkal teljes titoktartás mellett folytatott kétoldalú diplomáciai kapcsolatoknak;

13.    üdvözli az Európai Parlamenttel folytatott fokozottabb konzultációt, és olyan éves EU-jelentést kíván megfogalmazni, amely tükrözi Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament tevékenységeit, ugyanakkor nézete szerint a Parlamentnek továbbra is saját jelentést kell kiadnia a kérdésben; úgy ítéli meg ezzel összefüggésben, hogy a jövőben a bizottságban történő szövegezési szakaszban folytatott nyílt vita lehetőséget adna a Parlament számára a jelentés pontosságának és tartalmának javítását illetően;

A Tanács és a Bizottság emberi jogi területen nemzetközi fórumokon folytatott tevékenységei

14.    kifejezi tiszteletét a főképviselő távozó személyes emberi jogi képviselője, Michael Matthiessen által 2006-ban folytatott kiváló munka iránt; továbbra is támogatja a főképviselő újonnan kinevezett személyes képviselőjét, Riina Kionkát az EU nemzetközi emberi jogi fórumokon történő érvényesülésének fokozása és szerepének növelése érdekében tett erőfeszítései során; arra számít, hogy Riina Kionka munkáját a főképviselő, a Tanács és valamennyi tagállami képviselő mindenkor teljes körűen támogatja;

15.    úgy ítéli meg, hogy az EU kapacitása a válságok megelőzése, az azokra történő reagálás és azok kezelése tekintetében jelenleg elégtelen; ajánlja új infrastruktúra létrehozását a proaktív és megelőző intézkedéseket szükségessé tévő polgári konfliktusok megelőzése és kezelése érdekében, megfelelő civil korai előrejelző rendszerek biztosítását, vészhelyzeti intézkedési tervezés bevezetését, nemzetközi válságkezelési missziókra szakosodott személyzet kiképzését, illetve nagyobb mértékű összpontosítást a strukturálisan békés életvitelre képes társadalmak támogatására;

16.    kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az ENSZ és az Európa Tanács emberi jogokról szóló valamennyi létfontosságú emberi jogi egyezményének és az ezekhez csatolt opcionális jegyzőkönyvek aláírására és ratifikálására; felhívja az EU-tagállamok figyelmét különösen annak szükségességére, hogy erősítsék meg a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik védelméről szóló nemzetközi egyezményt, illetve a minden személy erőszakos eltűnés elleni védelméről szóló, nemrég elfogadott nemzetközi egyezményt;

17.    elismeri az EU és tagállamai által az emberi jogi és a demokráciát érintő kérdések tekintetében számos nemzetközi fórumon 2006-ban játszott aktív szerepet, ideértve az ENSZ újonnan létrehozott Emberi Jogi Tanácsát (UNHRC), az ENSZ Közgyűlését, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri tanácsát és az Európa Tanácsot;

18.    üdvözli a Tanács azon szándékát, hogy megerősíti az Európai Unió és az Európa Tanács közötti együttműködést; e célból felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a „Európa Tanács – Európai Unió: az európai kontinens kizárólagos ambíciója” című, 2006. április 11-i Juncker-jelentésben szereplő ajánlásokat;

19.    megállapítja, hogy az új UNHRC potenciálisan értékes keretté alakulhat az EU többoldalú emberi jogi erőfeszítései számára és elismeri, hogy az UNHRC, fennállásának első évében olyan ambiciózus munkaprogramot állapít meg, amelynek része a különleges eljárások rendszerének felülvizsgálata és fenntartása, egy minden államra kiterjedő hatályú, egyetemes időszakos felülvizsgálat létrehozása és végrehajtása, munkamódszereinek meghatározása és az emberi jogok előmozdítása és védelme, különösen amennyiben az ilyen jogok sérülnek vagy fenyegetve vannak; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor, hogy az új UNHRC nem bizonyult eredményesnek a világban felmerülő emberi jogi válságokra történő megfelelő reagálást illetően, mivel az UNHRC-t számos ország politikai nyomásgyakorló fórumnak tekinti az emberi jogok előmozdításának fóruma helyett;

20.    felhívja az EU külügyminisztereit és elnökségeit, hogy politikai befolyásuk révén tegyenek erőfeszítéseket az új UNHRC előtt álló nehézségek kezelésére; megerősíti egy egyértelmű politikai napirend szükségességét a tagállamok UNHRC-n belüli intézkedéseinek tekintetében; hangsúlyozza, hogy az UNHRC-t a továbbiakban nem lehet globális politikai fórumként használni az egyes földrajzi és ideológiai blokkok közötti konfliktusok tekintetében; ezért sürgeti az EU külügyminisztereit és elnökségeit, hogy közösen igyekezzenek konszenzust kiépíteni az UNHRC-n belül a nemzetközi közösségnek a súlyos emberi jogi és humanitárius visszaélések megoldásában való részvételbe történő fokozottabb bevonása érdekében;

21.    megismétli felhívását a Sri Lanka-i konfliktusban érintett felek közötti széles körű emberi jogi megállapodást és ennek egy olyan hatékony, független nemzetközi ellenőrző misszió által történő támogatását illetően, amely akadálytalanul juthat be mind a kormány, mind a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei által ellenőrzött területekre, Philip Alston, az ENSZ különmegbízottja ajánlásának megfelelően; úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió a Tokiói Adományozói Konferencia társelnökeként e tekintetben vezető szerepet kell, hogy vállaljon az UNHRC-hez e tekintetben benyújtott javaslatokra vonatkozó konszenzus kialakításában;

22.    elismeri annak szükségességét, hogy az EU hatékonyabban éljen hatalmával az UNHCR napirendjén szereplő fontos kérdések támogatását, illetve lobbi- és segítségnyújtási tevékenységeinek jobb finomhangolását illetően;

23.    emlékezteti a Tanácsot fent említett, 2006. március 16-i állásfoglalására, amelyben üdvözölte az UNHRC létrehozását, és felszólította az EU-t, hogy az említett intézményen belül vállaljon úttörő szerepet; ezzel összefüggésben üdvözli a sürgős válsághelyzetekre és az emberi jogsértésekre való reagálás céljából egyedi ülések megtartására irányuló mechanizmus létrehozását; aggasztja azonban az UNHCR különleges ülésszakainak nagymértékű politizálódása; felhív a „különleges eljárások” megtartására és védelmére; üdvözli egy egyetemes időszaki felülvizsgálati mechanizmus kialakítását, és felhív e tekintetben egy, az ENSZ független mechanizmusai által tett ajánlások végrehajtásán alapuló értékelési folyamatra; támogatja a független civil társadalom bevonását; ahol ez indokolt, elismeri az emberi jogi jogsértések áldozatainak a nemzetközi közösséggel folytatott interaktív párbeszédben való részvételének értékét, különösen azok esetében, akik saját országukban nem adhatnak hangot véleményüknek; felhívja az UNHRC EU-s tagjait, hogy minden határozathozatal alkalmával fűzzenek magyarázatot szavazataikhoz;

24.    hangsúlyozza azt a pozitív szerepet, amelyet a különleges előadók az UNHRC struktúrájában játszhatnak, és az ilyen különleges eljárások további támogatására szólít fel; elismeri azonban, hogy ahhoz, hogy a különleges előadók hatékonyak legyenek, megfelelő finanszírozás és személyzet szükséges számukra; hangsúlyozza, hogy függetlenségüket meg kell őrizni;

25.    sürgeti a tagállamokat, hogy az UNHCR-tagokkal folytatott kétoldalú kapcsolataik során adjanak pozitív irányultságot az UNHRC napirendjének; elismeri, hogy a Parlamentnek és az EU-nak folytatnia kell a Genfen kívüli szövetségek megkötését, különösen a befolyással rendelkező államokkal; úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek továbbra is rendszeresen részt kell vennie az UNHRC ülésein;

26.    csalódásának ad hangot az UNHRC Darfúrral kapcsolatos határozatának gyengesége miatt; úgy ítéli meg, hogy a darfúri konfliktus egyre fokozódó mértékben érinti a közép-afrikai régió stabilitását, és fenyegetést jelent a nemzetközi béke és biztonság számára; sajnálatosnak tartja, hogy a hatóságok a vízumok megtagadásával megakadályozták az UNHRC küldöttség Szudánba történő belépését; úgy ítéli meg, hogy az erőszak terjedésének azonnali megállítása és a darfúri nép védelme továbbra is a nemzetközi közösség legsürgetőbb feladata kell hogy maradjon, elismeri, hogy a hosszú távú biztonság nem garantálható a régióban megvalósított politikai rendezés nélkül; sürgeti mind a Tanácsot, mind a Bizottságot, hogy az UNHRC keretében törekedjen valamennyi fél részvételével átfogó békestratégia létrehozására; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy használják ki hatékonyabb módon befolyásukat az UNHRC szintjén, illetve az UNHRC-t, hogy fogadjon el megfelelő intézkedéseket a darfúri humanitárius katasztrófa megállítása érdekében, a különleges UNHRC küldöttség jelentését követően;

27.    aggodalmának ad hangot az EU-tagállamok által az Iszlám Konferencia Szervezetével számos UNHRC-határozatot illetően kötendő megállapodás kialakítása során tapasztalt nehézségek miatt; úgy ítéli meg, hogy az Izrael és Palesztina közötti, folyamatos megoldatlan konfliktus a pozitív együttműködés egyik fő hátráltatója;

28.    aggodalmának ad hangot a közvetlenül a Palesztin Hatóságnak vagy azon keresztül nyújtott támogatás azt követően történt felfüggesztésére vonatkozó EU-s határozat palesztin átlagemberekre gyakorolt hatása miatt, hogy a Hatóság nem teljesítette a törvényességi feltételeket, és sürgeti az ideiglenes nemzetközi mechanizmus kibővítését, illetve a közvetlen támogatás folytatását illetően kedvező feltételek folyamatos, proaktív keresését;

29.    csalódásának ad hangot amiatt, hogy nem történtek pozitív fejlemények a líbiai rezsim által gyermekek szándékosan AIDS-vírussal történő megfertőzése miatt, brutális testi kínzás útján szerzett vallomások alapján fogva tartott és halálra ítélt öt bolgár nővér és egy palesztin orvos szabadon bocsátását vagy számukra tisztességes tárgyalás biztosítását illetően; megállapítja, hogy a Bizottságnak a kérdés politikai párbeszéd révén és a fertőzött gyermekek számára orvosi kezelés biztosítása útján történő megoldására irányuló folyamatos törekvései ellenére a líbiai rezsim az ügyben továbbra is hajthatatlan, és a médiában újabb provokatív kijelentéseket tesz; ennek fényében sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a Líbiával szemben alkalmazott politikai eszközeit annak érdekében, hogy hatékonyabb megközelítést találjon a kérdés gyors rendezésére, illetve véget vessen nyolc év agóniának és kirívó emberi jogi jogsértéseknek;

30.    ösztönzi az UNHCR EU-s tagjait annak megvizsgálására, hogyan használhatnák ki a vitaidőt hatékonyabban;

31.    aggasztja, hogy annak ellenére, hogy a Tanács emberi jogi munkacsoportja (COHOM) növelte üléseinek számát, több idő és erőforrás szükséges az EU célkitűzéseinek UNHCR-szintű elérését illetően; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg a Genfben a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat;

32.    sürgeti a tagállamokat, hogy ne támogassanak nemzetközi fórumokon felelős tisztségek betöltésére jelöltként olyan országokat, amelyekben az emberi jogokat és a demokráciát tömegesen, rendszeres módon megsértik, és kezdjenek tárgyalásokat hasonló gondolkodású, befolyásos államokkal, amelyek célja az ilyen országok ilyen tisztségekbe történő megválasztásának blokkolása; támogatja az arra irányuló felhívást, hogy valamennyi tagjelölt ország számára kötelező legyen a külön eljárásokkal és az UNHRC által létrehozott más mechanizmusokkal való együttműködés; e tekintetben ismét felhívja a tagállamokat, hogy adjanak hangot támogatásuknak olyan tagsági kritériumok létrehozására vonatkozóan, amelyek az UNHRC-hez történő csatlakozást a tagállamok azon kötelezettségéhez kötnék, hogy folyamatos felhívást adjanak ki az ENSZ-mechanizmusokhoz;

33.    ösztönzi a Tanácsot, hogy az emberi jogok megsértéséért különösen felelős személyek megbüntetése érdekében más országokban is éljen olyan célzott szankciókkal, melyeket a belarusz rezsim ellen bevezetett;

34.    újból kéri a Tanácsot annak megmagyarázására, hogyan választhatták be Belaruszt 2005 júniusában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) igazgatótanácsába, amikor négy nagy EU-ország is az említett igazgatótanács állandó tagja; felkéri a Tanácsot az említett választás előtt tett diplomáciai lépéseinek, illetve annak kifejtésére, hogy kívánt-e kifogással élni Belarusz tagságát illetően;

35.    aggodalommal állapítja meg, hogy 2006 októberében az ENSZ egy szakértői csoportjának jelentése arra a következtetésre jutott, hogy az Elefántcsontpartról származó, konfliktusokban szerepet játszó gyémántok kerültek be Ghána – a kimberleyi folyamat egyik résztvevője – közvetítésével a legális gyémántkereskedelembe; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a kimberleyi folyamat elnökeként 2007-ben betöltött pozícióját a konfliktusokban szerepet játszó gyémántok mozgásának megállítására kialakított mechanizmusok megerősítésére; ajánlja, hogy a Bizottság törekedjen olyan konszenzus kiépítésére, amely a gyémántkereskedelem valamennyi szektora esetében megköveteli a gyémántok útját a bányától a kiskereskedőig nyomon követő rendszerek végrehajtását, felelős és átlátható politikák kialakítását független értékelő által jóváhagyott garanciák mellett, illetve a nyersgyémánt-kereskedelem statisztikái pontosságának fejlesztését annak érdekében, hogy eredményes elemzéseket lehessen végezni ahhoz, hogy a konfliktusokban szerepet játszó gyémántok kereskedelmét kellő időben feltárják;

36.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassák a 46 ország által aláírt, 2007. február 23-i Oslói Nyilatkozatot, amelynek célja 2008-ig a repeszbombák előállításának, felhasználásának, szállításának vagy tárolásának tilalmáról szóló nemzetközi szerződés 2008-ig történő megkötése a nemzetközi humanitárius jog elveivel összhangban; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy lépjen fel az Európai Unió szintjén annak biztosítása érdekében, hogy a különféle tagállamok követik Ausztria és Belgium példáját a repeszbombák betiltását illetően, illetve nemzetközi szinten annak biztosítására, hogy az Oslói Nyilatkozatot még alá nem írt országok ezt most megteszik;

37.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a Római Alapokmány egyetemes ratifikálásának előmozdítása, illetve a szükséges nemzeti végrehajtási jogszabályok elfogadása érdekében tett szigorú erőfeszítéseiket, összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi állásfoglalással[12] és a cselekvési tervvel; üdvözli azt a tényt, hogy Csád nemrég ratifikálta a Római Alapokmányt, és ezáltal a részes államok száma 2007. január 1-jétől 104-re emelkedett; sürgeti Csehországot, az egyetlen olyan EU-tagállamot, amely még nem ratifikálta a Római Alapokmányt, hogy ezt késedelem nélkül tegye meg; ugyanebben a szellemben felhívja a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy ösztönözzön harmadik országokat abban, hogy területükön átmeneti igazságszolgáltatási mechanizmusokat támogassanak az emberi jogok súlyos megsértése áldozatainak történő igazságszolgáltatás felé vezető egyik lépésként;

38.    üdvözli azt a tényt, hogy számos új európai szomszédsági cselekvési tervben hivatkoznak az ICC-re (Egyiptom, Jordánia, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Libanon és Ukrajna vonatkozásában), és hogy erről más új cselekvési tervek, illetve számos országgal kötött partnerségi és együttműködési megállapodás keretében is tárgyalnak; teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság Koalíciója, a Nincs Béke Igazságszolgáltatás Nélkül, az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége és a Parlamentarians for Global Action munkájának a Bizottság által a demokráciáért és az emberi jogokért tett európai kezdeményezés (EIDHR) útján történő finanszírozását a Római Alapokmány ratifikálásának és végrehajtásának előmozdítása érdekében;

39.    elismeri azt, hogy (törlés) a Római Alapokmány USA által történő ratifikálása globális szempontból milyen fontos lenne (törlés); felszólítja ismét a Tanácsot és a Bizottságot, hogy valamennyi rendelkezésre álló mechanizmussal ösztönözzék az USA-t az ICC-t létrehozó Római Alapokmány aláírására és ratifikálására, és adjanak hangot az USA azon erőfeszítéseit illető erőteljes helytelenítésüknek, hogy más országokat az alapokmány ratifikálásában aktívan megakadályozzon, illetve attól, hogy harmadik országok számára párhuzamos megállapodásokra –például kétoldalú mentesítési szerződésekre – tegyen javaslatokat;

40.    sürgeti valamennyi tagállamot, hogy működjenek együtt teljes mértékben a nemzetközi büntető-igazságszolgáltatási mechanizmusokban, és különösen a szökevények igazságszolgáltatás elé állítását illetően;

41.    sürget valamennyi tagállamot, hogy aktívan járuljon hozzá a nemzetközi ad hoc bírósági mechanizmusokhoz, különösen az önkéntes finanszírozásban részesülőkhöz;

42.    hangsúlyozza, hogy a fent említett átmeneti bírósági mechanizmusok sohasem térhetnek el az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásától, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy az áldozatok számára igazságot szolgáltassanak, illetve megakadályozzák a legsúlyosabb emberi jogi jogsértések folyamatos büntetlenségét;

Az EU emberi jogi iránymutatásaival kapcsolatos teljesítmény

43.    értékeli az EU öt emberi jogi iránymutatásában vázolt módszerek és politikai prioritások végrehajtását illetően tett folyamatos erőfeszítéseket, illetve az egyes említett iránymutatásokra vonatkozó hatásvizsgálatok elkészítését, amellyel azok hatékonysága növelhető a harmadik országokban a változások elérését illetően; aggasztják azok a rendszeres jelentések, amelyek szerint az EU-tagállamok harmadik országokba rendelt nagykövetségei és az EU-delegációk nemigen ismerik az említett iránymutatásokat;

44.    kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy személyzete, különösen a fejlesztéspolitika terén alkalmazottak, megfelelő módon ismerjék az emberi jogi iránymutatásokat; elismeri, hogy fokozottabb átláthatóság szükséges az egyes iránymutatások érvényesítésének módját illetően, ideértve az egyes esetekben tett visszajelzéseket és az NGO-k által tett intézkedésekre vonatkozó információkat; felszólít az EU-iránymutatások végrehajtásának a Parlament bevonásával történő rendszeres és átlátható értékelésére, hogy az az elszámoltathatóságban aktív szerepet játszhasson;

45.    elismerését fejezi ki a német elnökség által a gyermekek jogaira vonatkozó EU-s emberi jog iránymutatások létrehozására vonatkozó kötelezettségvállalást illetően; ösztönzi azt a Parlamenttel, a Bizottsággal és a civil társadalommal az ilyen iránymutatások részleteit illetően folytatott konzultációkra és szükség esetén a jövőbeli portugál elnökséggel folytatott koordinációra az említett iránymutatások bevezetésének kiteljesítése érdekében, amelyek a gyermekmunka tényleges megszüntetését kell, hogy célozzák, a gyermekek oktatására és nevelésére összpontosítva elsősorban, mivel ez az egyik millenniumi fejlesztési célkitűzés;

46.    megállapítja, hogy az EU-iránymutatások eltérő módon vonatkoznak az egyes országokra, és hogy az iránymutatások végrehajtását illetően egyedi tervek szükségesek eltérő körülmények között;

47.    megállapítja, hogy az EU különleges képviselői és külföldi delegációi felelősséggel bírnak az EU-iránymutatások támogatása terén; proaktívabb megközelítést ösztönöz az iránymutatások minden szinten történő előmozdítását illetően; hangsúlyozza az EU-delegációkon belül harmadik országokban tapasztalt erőforrás- és személyzeti problémákat az iránymutatások ismeretét, nyomon követését és végrehajtását illetően; felhívja a tagállamok harmadik országokba delegált képviseleteit és a Bizottság képviseleteit a hatékonyabb koordinációra, a struktúrák és a személyzet megosztására világszerte valódi „európai uniós nagykövetségek” létrehozása érdekében, és ezáltal az emberi jogok terén teendő felelősségvállalásra;

Halálbüntetés

48.    sürgeti az elnökségeket, hogy folytassák a halálbüntetés eltörlésének előmozdítására vonatkozó megközelítést, bizonyos olyan országokat részesítve előnyben, ahol pozitív változásra lehet számítani a politikában;

49.    ösztönzi az elnökségeket, hogy közöljék, mely országokat kívánják megcélozni a halálbüntetésre vonatkozó EU-iránymutatások keretében a halálbüntetést illetően átalakuló politikával rendelkező államokat megcélzó, úgynevezett „élenjáró országok” kampány során; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy igyekezzenek fokozottabb támogatást szerezni a jelenlegi ENSZ Közgyűlés által a halálbüntetésre vonatkozó, annak teljes eltörléséhez vezető egyetemes moratórium kimondására tett lépéseknek, ideértve az ítélethozatalt is; sürgeti a Tanácsot a még 1998-ban készült iránymutatások naprakésszé tételére annak érdekében, hogy az időközben kialakult új elemeket és stratégiákat figyelembe lehessen venni;

50.    javasolja, hogy a Tanács vizsgálja felül az iránymutatásokat, és hogy e felülvizsgálat során az EU beavatkozhasson, tekintettel a „különös aggodalomra okot adó egyes esetek” tekintetében, amelyek nem tartoznak az ENSZ minimumszabványainak hatálya alá az iránymutatásokban előírt módon;

51.    felhívja az elnökséget, hogy ösztönözzék azokat az országokat, amelyek még nem írták alá és ratifikálták a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányhoz (ICCPR) csatolt második opcionális jegyzőkönyvet, ennek megtételére, illetve az ECHR-hez csatolt, a halálbüntetésről szóló 13. jegyzőkönyvet[13] alá nem író tagállamokat ennek megtételére; elismeri e tekintetben, hogy a halálbüntetésről szóló iránymutatásokat koherensebb módon lehetne végrehajtani, ha a tagállamok aláírnák és ratifikálnák az említett jegyzőkönyveket és egyezményeket;

52.    üdvözli a halálbüntetés elleni harmadik világkongresszus Párizsban (2007. február 1–3.) történő megszervezését, és csatlakozik annak zárónyilatkozatához; szándékában áll a kongresszusnak különösen a halálbüntetés elleni globális kampány parlamenti dimenziójának fejlesztése és az ügynek a parlamentközi delegációi és a közös parlamenti közgyűlésekben való részvétele útján való felvetése révén történő nyomon követése; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ragadjanak meg minden kínálkozó lehetőséget a halálbüntetés elleni regionális koalíció létrehozására, különös tekintettel az arab országokra;

53.    üdvözli – a halálbüntetésről szóló EU-iránymutatások eredményes alkalmazásának jó példájaként – az EU-képviselői által a halálbüntetésnek a perui alkotmány és az emberi jogokról szóló amerikai egyezmény megsértésével az említett országban történő meghosszabbítására vonatkozó javaslatokra tett koordinált és nyilvános reakciót;

54.    örömmel fogadja az Európai Parlament, a Bizottság, az érintett tagállamok és nem kormányzati szervezetek koordinált, eredményes fellépését – mind politikai, mind diplomáciai téren – a pakisztáni elnök által a halálbüntetés felváltására vonatkozó szuverén döntésének és Mirza Tahin Hussain – brit állampolgár, aki 18 évet töltött Pakisztánban börtönben halálra ítélve – végleges szabadon bocsátásának biztosítását illetően; sürgeti az EU-t, hogy továbbra is hívja fel a figyelmet egyes esetekre a halálbüntetésre vonatkozó iránymutatások alapján, és ajánlja a Tanács és a Bizottság számára, hogy e tekintetben vegye igénybe hatékony módon a parlamenti dimenziót, különösen az interparlamentáris küldöttségek időben történő és hasznos beavatkozását;

Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód

55.    üdvözli a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvének (OPCAT) 2006. június 22-én történt hatálybalépését; megállapítja, hogy ezidáig mindössze 19 EU-tagállam írta alá és csak 9 ratifikálta a jegyzőkönyvet[14]; sürget valamennyi, az OPCAT-ot eddig még alá nem író és ratifikáló EU-tagállamot ennek megtételére az elkövetkező év során;

56.    üdvözli a minden személy erőszakos eltűnés elleni védelméről szóló nemzetközi egyezmény megszületését, amelyet az ENSZ Közgyűlése 2006. december 20-án hagyott jóvá, illetve amelyet 2007. február 6-án nyitottak meg aláírásra; kéri, hogy ezt minden EU-tagállam haladéktalanul írja alá és ratifikálja;

57.    ajánlja, hogy az EU továbbra is hasonló módon kezelje a kínzás egyes eseteit a kínzásról szóló iránymutatások értelmében, mint teszi azt a halálbüntetés egyes eseteivel a halálbüntetésről szóló iránymutatások értelmében;

58.    támogatja a Tanács határozatát, amely szerint egyes diplomáciai megállapodások eredményeit nyilvánosságra hozzák, és ezt a lépést a nagyobb átláthatóság felé tett előrehaladásként értékeli; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye különösen figyelembe a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről szóló EU-iránymutatások végrehajtására vonatkozó parlamenti vizsgálat következtetéseit és ajánlásait;

59.    hangsúlyozza, hogy bár az említett iránymutatásokat már 2001-ben elfogadták, minimális volt a politikai párbeszédek, nyilatkozatok és diplomáciai lépések alkalmazása a kínzás tényleges gyakorlatával összefüggésben; ösztönzi a jövőbeli elnökségeket, hogy végezzék el a kínzásra vonatkozó iránymutatások értékelését, vizsgálatát és az ezekkel kapcsolatos tervezést; felhívja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe az albizottsága által e tárgyban kért tanulmányban szereplő ajánlásokat az említett iránymutatások jövőbeli értékelési folyamata során; ösztönzi az EU-t, hogy bővítse a végrehajtás körét, különösen az egyes esetek megállapítására és az ezekkel kapcsolatos diplomáciai lépések megtételére vonatkozó eljárás kialakítása útján a kiválasztott országokban;

60.    ajánlja a német és a portugál elnökségeknek, hogy adott esetben folytassák a diplomáciai lépéseket a kínzásra vonatkozóan; hangsúlyozza azonban, hogy a diplomácia önmagában kevés, és más, konzisztens módon és a helyi helyzet alapos elemzését követően végrehajtott kiegészítő intézkedések is szükségesek, például a kínzás és a rossz bánásmód területén működő civil társadalmi csoportokkal való kapcsolatok megerősítése útján, a kínzás és a rossz bánásmód egyes eseteinek kezelésére vonatkozó hatékony módszerek kialakításával, a jól ismert emberijogvédők bevonása és annak biztosítása mellett, hogy az EU-küldöttségek kínzás és rossz bánásmód elleni küzdelmet célzó intézkedései harmadik országokban koherensek és folyamatosak legyenek;

61.    hangsúlyozza, hogy az elnökség vagy a Tanács titkárságának az adott ENSZ-bizottságokban való rendszeres jelenléte, illetve az Európa Tanáccsal és annak a kínzás megakadályozásával foglalkozó bizottságával folytatott további együttműködés lényeges, hasznos, tényleges hozzájárulás az egyes országokat érintő diplomáciai lépések tekintetében;

62.    sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a diplomáciai lépések gyakorlatát az EU valamennyi nemzetközi partnere tekintetében a kínzás és a rossz bánásmód alkalmazását tiltó nemzetközi egyezmények ratifikálását illetően továbbá a kínzás túlélőinek rehabilitálására vonatkozó rendelkezések vonatkozásában; felhívja az EU-t, hogy tekintse a kínzás és a rossz bánásmód elleni küzdelmet az emberi jogi politikája fő prioritásának, különösen az EU-iránymutatások és más EU-eszközök, mint pl. az EIDHR kibővített végrehajtása útján, valamint annak biztosításával, hogy az EU tagországok tartózkodjanak a diplomáciai biztosítékok alkalmazásától az olyan harmadik országok esetében, ahol ténylegesen fennál annak a kockázata, hogy az embereket kínzásnak vetik alá vagy rossz bánásmódban részesítik;

63.    újólag megerősíti, hogy a nők nemi szervének megcsonkítása a testi integritáshoz fűződő emberi jog megsértése, és riasztónak találja azon kísérleteket, amelyek ilyen csonkítási cselekményeket a szokásos orvosi gyakorlatokkal egyazon kategóriába kívánnak helyezni;

A gyermekek és a fegyveres konfliktusok(CAAC)

64.    üdvözli az ENSZ főtitkára gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjének 2006 áprilisában történt kinevezését, akinek feladata olyan stratégiák megállapítása, amelyek útján kézzelfogható védelemben részesíthetők a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek, illetve biztosítható a nemzetközi gyermekvédelmi szabványok és normák teljes körű végrehajtása;

65.    üdvözli a „Háború Nélkül Élő Gyermekek” című konferenciának a francia külügyminiszter és az UNICEF által 2007 februárjában történő közös megszervezését, továbbá a fegyveres erőkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülő gyermekekről szóló párizsi elvek és iránymutatások elfogadását mint olyan fontos lépést, amely a nemzetközi közösséget a védelem előmozdítására, a tudatosság növelésére és a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekek kérdése számára a békefenntartásban és a béke megteremtésében központi szerep biztosítására;

66.    felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a gyermekek jogairól szóló egyezményhez csatolt, választható jegyzőkönyveket;

67.    üdvözli a 2006 áprilisában az osztrák elnökség által elfogadott végrehajtási stratégiát (IS), amely egyedi ajánlásokat fogalmaz meg az intézkedéseket illetően, illetve az ebben szereplő azon megállapításokat, hogy az emberi jogok kérdését rendszerszerűen figyelembe kell venni az EBVP-műveletek tervezésének korai szakaszában; méltatja a finn elnökség az IS alkalmazására irányuló erőfeszítéseit, sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU rendelkezésére álló politikai eszközöket (úgymint a diplomáciai lépéseket és a politikai párbeszédeket) nem alkalmazták az azokban rejlő teljes körű potenciál kihasználásával az iránymutatások 2003-ban történt elfogadása óta;

68.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az IS mellett továbbra is az iránymutatásokra összpontosítsanak, mivel az iránymutatások jóval teljesebb körűek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a finn elnökség csak kevés diplomáciai és egyéb lépést tett a CAAC tekintetében, és nem hajtotta végre az IS-t; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU fenntartsa a magas minőségi és alapossági normákat a CAAC nyomon követése és az ezzel kapcsolatos jelentéstétel során;

69.    kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsen listát azon kérdésekről, amelyekről a delegációk vezetőinek jelentést kell tenniük, a rendszeres jelentéstételben való segítésük céljából; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsen kritériumlistát annak meghatározása érdekében, hogy egy ország „prioritás”-e, és kéri, hogy a Bizottság és a Tanács konzultáljon többet az érintettekkel véleményük kikérésére tekintettel; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot az IS-ajánlásokban javasolt módon olyan dokumentum elkészítésére, amely javaslatokat tartalmaz az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott S/RES/1612 (2005) állásfoglalást illetően;

70.    felhívja a Bizottságot, hogy a CAAC minden területen történő érvényesítésével megfelelőbben tükrözze az iránymutatások céljait, ideértve a fejlesztési együttműködést is;

71.    üdvözli a Bizottság által 2006 elején olyan célból elindított ajánlattételi felhívást, hogy finanszírozásra válasszon ki olyan projekteket, amelyek a nők és gyermekek kereskedelme elleni küzdelemre, illetve fegyveres konfliktusokban a sérülékeny rétegek – különösen a gyermekek – jogainak védelmére irányulnak;

72.    üdvözli továbbá a leszerelés, a demobilizáció és reintegráció támogatására irányuló EU-koncepció 2006. decemberi elfogadását, amely hangsúlyozottan és módszeresen utal a gyermekekre, üdvözli továbbá a gyermekek leszerelésére, demobilizációjára és reintegrációjára vonatkozó „fokvárosi elvek” felülvizsgálatára irányuló, az UNICEF által vezetett folyamatnak (az ECHO útján) biztosított EK-támogatást

Emberi jogvédők

73.    hangsúlyozza, hogy az EU emberi jogvédőkről szóló iránymutatásai teljes körű végrehajtásának prioritást kell kapnia, és hogy a 2006 júniusában az iránymutatások végrehajtásának az ausztriai elnökség által végzett első felülvizsgálata szerint elfogadott tanácsi ajánlásokat konkrét intézkedéseknek kell követnie; ösztönzi a Tanácsot a diplomáciai lépések megfelelő nyomon követésének megkönnyítésére, illetve az egyének részéről tett intézkedések hatásainak értékelésére az EU diplomáciai tevékenységére vonatkozó központi adatbázis létrehozása útján;

74.    hangsúlyozza, hogy az EU-nak növelnie kell a tudatosság szintjét valamennyi EU-szereplő körében Brüsszelben, a fővárosokban és a delegációk szintjén egyaránt az iránymutatások meglétét, célját, tartalmát és műveleti alkalmazását illetően; elismeri, hogy a belső tudatosságnövelés célja az emberi jogvédők munkájának jobb megértése kell, hogy legyen; felhívja a Bizottságot és tagállamokat, hogy szervezzenek képzési műhelyeket a regionális szervek számára úgy, mint a delegációkon, nagykövetségeken és konzulátusokon dolgozó alkalmazottaknak, amelyeken az emberi jogvédők korai szakaszban részt vesznek, továbbá szervezzék meg a bevált gyakorlatok cseréjét az emberi jogvédőknek nyújtott anyagi és nem anyagi segítség nyújtását illetően; úgy ítéli meg, hogy a Tanács által javasolt elképzelést, miszerint súlyos veszély esetén az emberi jogvédők számára vízumokat kell kiadni, fontos prioritásként kell kezelni;

75.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogvédők számára rendelkezésre bocsássák a helyszínen az iránymutatások végrehajtására vonatkozó kézikönyvet; ösztönzi a COHOM-ot, hogy terjessze az emberi jogvédőkről szóló EU-iránymutatások harmadik országokban lingua francának számító EU-nyelveken, továbbá fontos nem EU-s nyelveken készült fordításait a regionális hivatalok és a nagykövetségek/delegációk körében; hangsúlyozza, hogy az EU-delegációknak proaktívabb módon kell a helyi emberi jogvédőkhöz közelíteniük;

76.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen vesse fel az emberi jogvédők helyzetét valamennyi politikai párbeszédben, ideértve az EU-tagállamokkal folytatott kétoldalú párbeszédeket is; felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen nyújtson tájékoztatást a Parlament számára az iránymutatások helyszíni végrehajtását illetően, és vonja azt be az azok értékelésére irányuló folyamatba; üdvözli a tényt, hogy az EIDHR egyik prioritása az emberi jogvédők védelme, amelynek része sürgős védelmi intézkedéseknek az EU által történő bevezetése; üdvözli továbbá a női emberi jogvédők támogatására irányuló globális EU-kampányra vonatkozó kezdeményezést; tudomásul veszi az emberi jogvédőkkel foglalkozó különleges ENSZ-képviselő jelentéseit és ajánlásait;

77.    hangsúlyozza, hogy az Európai Unió emberi jogok és demokrácia előmozdítására vonatkozó globális stratégiája nem alapozható kizárólag az államok közötti kétoldalú vagy többoldalú kapcsolatokra, hanem ebbe a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a nem kormányzati szereplőket – a parlamenti képviselőket, akadémikusokat, gondolkodókat, újságírókat, a demokratikus értékek védőit, az aktivistákat, a nem kormányzati szervezetek vezetőit és a véleményformálókat is –, illetve ezt ki kell terjeszteni rájuk is;

Az emberi jogokra vonatkozó párbeszédekről és a harmadik országokkal folytatott elismert konzultációkról szóló iránymutatások

78.    üdvözli a tényt, hogy a Tanács elkészítette az emberi jogokra vonatkozó dialógusok és konzultációk áttekintését tartalmazó dokumentumot; kéri a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Parlament saját kezdeményezésű, jelenleg szövegezés alatt álló jelentését az emberi jogokra vonatkozó párbeszédek és a harmadik országokkal folytatott elismert konzultációk értékeléséről; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács értékelését bizalmasnak nyilvánították, és kéri a Tanácsot, hogy reagáljon kedvezően arra a felhívásra, hogy a Parlamenttel együtt alakítson ki olyan rendszert, amely révén az Európai Parlament egyes tagjait folyamatosan tájékoztatni lehet a minősített tevékenységekről; javasolja ismét, hogy az ilyen rendszernek a mintájául szolgálhat az a rendszer, amellyel a kiválasztott európai parlamenti képviselőket a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos minősített anyagról tájékoztatják; nézete szerint általánosságban az emberi jogokról szóló párbeszédet átlátható módon kell tervezni és lebonyolítani, az e cél eléréséhez szükséges megfelelő eszközök megtalálása útján;

79.    hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU–Kína emberi jogi párbeszédet jelentős mértékben megerősítsék és javítsák; üdvözli a tényt, hogy Kína úgy döntött, hogy valamennyi halálbüntetési ügyben kéri a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatát; továbbra is aggodalommal tölti el, hogy valamennyi ország közül változatlanul Kínában kerül sor a legtöbb kivégzésre, rámutat azonban, hogy Kína emberi jogi tevékenysége még mindig aggályokra ad okot; felhívja a Tanácsot, hogy nyújtson részletesebb eligazítást a Parlament számára nyilvános ülésen a megbeszéléseket követően; hangsúlyozza a korábbi párbeszédek során felvetett pontok megismétlésének fontosságát; támogatja a Bizottságot és a Tanácsot a párbeszéd fejlesztésére irányuló elképzeléseik aktuális alakításában; megállapítja, hogy a jelentős gazdasági reformok ellenére a politikai és emberi jogi aggályok még mindig fennállnak olyan kérdések tekintetében, mint például a politikai motiváltságú bebörtönzés, a kényszermunka, a szólás- és a vallásszabadság, a vallási és etnikai kisebbségek, a laogai táborrendszer és a szervkereskedelemre vonatkozó állítások; megállapítja, hogy az ilyen aggályok hangsúlyt kell hogy kapjanak a pekingi olimpia megszervezése során; sürgeti az EU-t annak biztosítására, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatait tegye függővé az emberi jogi reformoktól, e tekintetben felszólítja a Tanácsot, hogy bármely új partnerségi és együttműködési keretmegállapodás véglegesítését megelőzően végezzen az emberi jogok helyzetére vonatkozó átfogó értékelést, felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vessék fel a tibeti kérdést, és hogy támogassák aktívan a kínai kormány és a Dalai Láma küldöttei közötti párbeszéd megerősítését;

80. erősen aggasztja, hogy 2004 óta megszakadt az Iránnal folytatott emberi jogi párbeszéd Irán részéről az együttműködés hiánya miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács szerint azóta nem történt előrelépés, sürgeti Iránt, hogy újból vegyen részt a párbeszédben, és az EU iránymutatásának segítségével állapítson meg a területen valós fejlődést célzó, elérendő szinteket; felhívja a Bizottságot az „Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és az Emberi Jogokért” keretében minden szükséges intézkedés végrehajtására az iráni civil társadalommal való kapcsolat és együttműködés előmozdítása, illetve a demokrácia és az emberi jogok további támogatása érdekében, mély aggodalmának ad hangot az iráni emberi jogi helyzet romlása miatt, és rámutat különösen az emberi jogvédők elleni elnyomás megerősödésére; helyteleníti ugyanakkor, hogy Irán továbbra is alkalmazza a halálbüntetést a nemzetközi normákat sértő körülmények mellett, és különösen kifogásolja a fiatalkorú elkövetők kivégzését; felhívja a Tanácsot, hogy adjon hangot aggodalmának az ország emberi jogi helyzetét illetően az iráni kormánnyal folytatott minden kapcsolattartása során, és összpontosítsa erőfeszítéseit az emberi jogvédők és különösen a nők megvédésére, továbbá hogy vegye rá Iránt a halálbüntetésekre vonatkozóan azonnali moratórium elfogadására az annak eltörlése felé vezető első lépés gyanánt;

81.    tudomásul veszi, hogy az EU folytatja az emberi jogokról a konzultációt Oroszországgal; támogatja a Tanácsot abban a célkitűzésében, hogy az említett konzultációkat az EU és Oroszország közötti, őszinte és valódi emberi jogi párbeszéddé fejlessze, és felszólít az Európai Parlament, valamint az európai és orosz nem kormányzati szervezetek ilyen folyamatba történő bevonására, sajnálatát fejezi ki, hogy az EU csak korlátozott mértékben ért el sikereket a politikai változások megvalósításában olyan nehéz kérdések felmerülésének eredményeként, mint a csecsenföldi helyzet, a büntetlenség és a törvényhozás függetlensége, az emberi jogvédőkkel szembeni bánásmód, a média függetlensége és a szólásszabadság, az etnikai kisebbségek kezelése, a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogok védelme a fegyveres erőkben, szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés és egyéb kérdések; helyteleníti, hogy az orosz törvényhozás korlátozza az NGO-k tevékenységeit; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy újságírók és emberi jogvédők fenyegetéseket kapnak és továbbra is megdöbbenti és felháborítja Anna Politkovszkaja meggyilkolása; arra számít, hogy Oroszország a jövőben további intézkedéseket hoz a szólásszabadság és az újságírók és emberi jogvédők biztonságának megóvása érdekében; e tekintetben úgy véli, az EU-nak prioritásként kell kezelnie Oroszország az ENSZ emberi jogi mechanizmusaival való együttműködését valamint valamennyi vonatkozó emberi jogi egyezmény ratifikálását, aggasztják azok a feltételezések, miszerint az orosz kormány áll a 2006 novemberében Londonban elhunyt Alexandr Litvinyenko megmérgezése mögött; aggályainak ad hangot a 2003-ban letartóztatott Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz korábbi vezetője ellen újabban felhozott vádak miatt, és hasonlóképen aggasztja a vele szemben fogvatartása idején állítólag tanúsított bánásmód, süregeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az ilyen eseteket vesse fel az orosz hatóságok legmagasabb szintjén valamint az Oroszországgal kötendő új partnerségi és együttműködési megállapodásban, sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi jogi helyzet tényleges javítása érdekében az emberi jogi záradékon túl szabjon meg egyértelműbb kötelezettségeket, és alakítson ki hatékonyabb ellenőrző mechanizmusokat

82.    üdvözli az ez idáig a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament által az emberi jogok Belaruszban elkövetett megsértése elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy ezt a politikát folytatni kell, különös hangsúlyt fektetve a szólásszabadság, illetve a békés gyülekezéshez és az egyesüléshez való jog megsértésének eseteire, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak megsértéseire; rámutat az elnyomás célpontját képező politikai ellenzék támogatásának szükségességére;

83.    sürgeti a Bizottságot és a Tancsot, hogy állítsanak fel az emberi jogok és a demokrácia előmozdítását célzó emberi jogi albizottságokat valamennyi szomszédos országban, ahogy az Marokkó és Jordánia esetében is történt, és ahogy azt jelenleg Egyiptom, Tunézia és Libanon esetében tervezik, megismétli felhívását, amellyel bevonását kéri az ilyen ülések előkészítésébe, illetve és az ülések eredményeiről való megfelelő tájékoztatását;

84.    tudomásul veszi az Üzbegisztánnal folytatott emberi jogi párbeszéd kialakítására irányuló kísérleteket, de megállapítja, hogy erre nem nyílt lehetőség, mivel Üzbegisztán nem volt képes konstruktív módon hozzáállni egy ilyen párbeszédhez, úgy ítéli meg ugyanakkor, hogy az, hogy Üzbegisztánnal emberi jogi párbeszédet kezdenek, nem eredményezheti az erre az országra kiszabott szankciók megszüntetését, ha nem történik előrelépés az emberi jogok és a demokrácia területén; ezért felszólítja a Tanácsot, hogy bármely döntést megelőzően végezzen az emberi jogok helyzetére vonatkozó átfogó értékelést;

85.    meggyőződése, hogy a hat résztvevővel zajló megbeszélések terén nemrég elért előrelépés hozzájárulhat egy olyan kedvezőbb politikai légkör kialakulásához, ahol újrakezdhető a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal folytatott emberi jogi párbeszéd; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erőteljesen törekedjen e cél elérésére a KNDK-val folytatott kapcsolattartás és tárgyalások folyamán;

86.    tudomásul veszi a Bizottság és a Tanács által Törökország csatlakozáshoz vezető útját illetően folytatott tárgyalásokat, illetve a felmerülő problémákat; aggasztja, hogy Törökországban az emberi jogi kérdések terén mindmáig kevés előrelépés történt, és fokozottabb erőfeszítések szükségesek, különösen ami a valamennyi vallási közösségre kiterjedő vallásszabadságot, ezen közösségek tulajdonosi jogainak teljes mértékű érvényesülését, a kisebbségek védelmét, a szólásszabadságot és az ország délkeleti részén élő, kurd eredetű népességgel kapcsolatos emberi jogi aggályokat illeti, elítéli Hrant Dink újságíró 2007 januárjában történt tragikus meggyilkolását, ami a török társadalom egyes rétegeiben meglévő nacionalista érzelmeket példázza; ugyanakkor bátorítólag hatott, hogy a gyilkosságot országszerte és a kormány szintjén is határozottan elítélték, az elkövetőket pedig rövid idő alatt letartóztatták, ösztönzi a török kormányt, hogy módosítsa a török büntető-törvénykönyv 301. cikkét, amely egyértelműen korlátozza a médiában a szólásszabadságot;

87.    kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy különösen konfliktus utáni helyzetekben – ideértve olyan helyzeteket is, amikor nők és lányok megerőszakolását háborús fegyverként alkalmazzák, illetve amikor a nők elleni erőszak még mindig elterjedt – vegye figyelembe a partnerországok által az emberi jogok korábbi megsértésének kezelésére tett erőfeszítéseket az emberi jogi kérdések iránti jelenlegi kötelezettségvállalások bizonyítékaként;

88.    hangsúlyozza, hogy az emberi jogi párbeszédek és konzultációk során az EU-intézményeknek az emberi jogokkal, alapvető szabadságokkal, illetve a megkülönböztetésekkel kapcsolatos valamennyi aggálynak hangot kell adnia, kiemeli az ilyen párbeszédek és konzultációk fontosságát az olyan esetekben, amikor a jogsértések széles körben elterjedtek, és/vagy szisztematikusak, és elismeri, hogy a nemzetközi nyomás szerepet játszhat a további jogsértések elkerülésében;

89.    aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament részvétele az ember jogokról szóló párbeszédekben és konzultációkban nem mindig annyira átfogó, mint amennyire lennie kellene, és ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyissa meg a párbeszédet az Európai Parlament tagjainak fokozottabb részvétele előtt;

A Tanács és a Bizottság tevékenységeinek – ideértve a két elnökség teljesítményét is – általános ellenőrzése

90.    elismerését fejezi ki a finn és az osztrák elnökség között az emberi jogi kérdések megközelítésének konzisztenciáját célzó együttműködés iránt; számít arra, hogy a német, a portugál és a szlovén elnökség is folytatja ezt az együttműködési folyamatot;

91.    támogatja a Tanácsot és a Bizottságot az emberi jogok Burmában/Mianmarban történő aktuális megsértése elleni erőteljes álláspontban; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is ellenőrizzék az EU közös álláspontja hatékonyságát, illetve ismerjék el, hogy a helyzet Burma/Mianmar területén egyre romlik; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – a Burmával/Mianmarral kapcsolatos közös álláspont keretében – proaktívabb módon működjön együtt az ASEAN országaival és Burma/Mianmar szomszédos országaival, annak érdekében, hogy ezeket befolyásuk felelős módon történő latba vetésére sürgesse pozitív változások elérésének érdekében; tudomásul veszi az ENSZ Biztonsági Tanács szintjén az említett országban tapasztalt folyamatos humanitárius válságra válaszul hozott intézkedést;

         támogatja a Tanács és a Bizottság az emberi jogok Burmában/Mianmarban történő aktuális megsértése elleni erőteljes álláspontját és az EU kötelezettségvállalását, melynek deklarált célja egy, a lakosainak emberi jogait tiszteletben tartó, a nemzetközi közösséggel való rendes kapcsolatot helyreállító, jogszerű, demokratikusan választott polgári kormány létrehozása, sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák az EU közös álláspontja hatékonyságát, hatékonyabb és célzottab szankciók alkalmazásával annak fényében, hogy a helyzet Burma/Mianmar területén tovább romlik; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – a Burmával/Mianmarral kapcsolatos közös álláspont keretében – proaktívabb módon működjön együtt az ASEAN országaival és Burma/Mianmar szomszédos országaival, annak érdekében, hogy ezeket befolyásuk felelős módon történő latba vetésére sürgesse pozitív változások elérésének érdekében; felhív az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által teendő proaktív kezdeményezésre, amely az ügyben tartott külön ülés megtartása is lehet, ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgesse Kínát, Indiát és más olyan országokat, amelyek továbbra is fegyvert és más támogatást nyújtanak a katonai juntának, hogy hagyjanak fel ezzel, és csatlakozzanak a nemzetközi közösséghez a Burma/Mianmar javát szolgáló változás elérésére tett erőfeszítéseiben; megjegyzi az ENSZ Biztonsági Tanács szintjén a folyamatos humanitárius válság miatt tett eddigi erőfeszítéseket; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy keressen konszenzust Kínával, Oroszországgal és Dél-Afrikával egy, az Állami Béke és Fejlődés Tanácsa, a Nemzeti Liga a Demokráciáért és az etnikai nemzetiségek közötti érdemi háromoldalú párbeszédet, továbbá valamennyi politikai fogoly, köztük Aung San Suu Kyi szabadon bocsátását igénylő, kötelező érvényű határozat elfogadására;

92. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács és a Bizottság elmulasztotta a határozott fellépést azt illetően, hogy az etióp kormányt rábírja valamennyi megválasztott parlamenti képviselő és más politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tekintetében meglévő kötelezettségeinek teljesítésére; emlékeztet számos, Etiópiával kapcsolatos európai parlamenti állásfoglalásra, amelyeket az EU által megfigyelt 2005. évi etióp választások óta fogadtak el, és különösen a 2006 november 16-án jóváhagyott legutóbbira;

93. felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze Szenegál kormányának Hissène Habré Belgium részére történő kiadatásának előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseit, hogy ez utóbbi a bíróság előtt feleljen az emberi jogok súlyos megsértésének vádjára;

94. elismeri az Irakban zajló háború jelentős emberi jogi következményeit, illetve a jelenlegi törékeny politikai helyzet komplexitását; tudomásul veszi a Parlament által Irakról elfogadott jelentéseket és állásfoglalásokat és az ezekben szereplő ajánlásokat; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folyamatosan értékelje, hogyan játszhatna az EU konstruktívabb szerepet az iraki stabilitás megteremtésében; teljes megdöbbenéssel állapítja meg, hogy az ECHO ideiglenesen felfüggesztette az Iraknak nyújtott humanitárius segélynyújtást a szenvedő iraki népet és iraki menekülteket sújtó katasztrofális helyzet és azon tény ellenére, hogy a Bizottság nemrég, február közepén készített két határozattervezetet, amelyekkel humanitárius segély címén 10,2 millió eurót juttatna Iraknak;

95.    elismerését fejezi ki a Bizottság felé az EU-n belüli emberkereskedelem problémájának kezeléséért; és sürgeti az emberek – különösen a nők és gyermekek – kereskedelme elleni küzdelemhez szükséges intézkedések meghozatalát, sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is vonja felelősségre azon tagállamokat, amelyek nem tettek eleget a megállapodás szerinti, emberkereskedelem elleni egyezményeknek és irányelveknek, különösen a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvnek[15]; hangsúlyozza továbbá, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelemben az annak áldozataira figyelemmel lévő emberi jogi megközelítést kell elfogadni, dicséretét fejezi ki az osztrák elnökség felé különösen azért, mert számos emberkereskedelem-ellenes kezdeményezést szervezett, ideértve 2006 júniusában egy EU-s szakértői konferenciát is az emberkereskedelemre vonatkozó EU-terv végrehajtásáról, és tudomásul veszi az említett két napos rendezvény során született következtetéseket és ajánlásokat;

96.    sajnálja, hogy a finn elnökség elmulasztotta megszervezni a kapcsolattartók EU-s hálózatának negyedik ülését a népirtásért, az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért és a háborús bűnökért felelős személyek tekintetében, amely alkalom felbecsülhetetlen eszköze az EU-tagállamok közötti együttműködés megerősítésének a nemzetközi bűncselekményeket illetően nemzeti szinten folytatott nyomozások és vádemelések terén; felhívja a figyelmet a Tanács EU-hálózattal kapcsolatos következtetéseiben szereplő kötelezettségvállalására, amelynek értelmében minden egyes elnökség alatt egy ülést tartanak, és felhív az előző EU-hálózati ülések következtetéseinek eredményes végrehajtására; kéri, hogy minden elnökség vegye fel ezt programjába rendes pontként;

97.    helyteleníti, hogy továbbra is ellenőrzés nélkül marad a darfúri erőszak, illetve hogy a szudáni kormányt nem vonták felelősségre azért, mert több alkalommal is elmulasztott eleget tenni a nemzetközi követelményeknek és megvédeni polgárait az erőszaktól, egyúttal üdvözölve a Nemzetközi Büntetőbíróság által nemrég kiadott vádiratot; sajnálja, hogy az EU nem tett több egyoldalú intézkedést a darfúri válságot illetően és hangsúlyozza, hogy komolyabb intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a szudáni kormányt nemzetközi békefenntartó erők befogadására kényszerítsék; hangsúlyozza, hogy kitartó diplomáciai nyomás szükséges annak érdekében, hogy a szudáni kormány számára kimutassák, hogy szóbeli kötelezettségvállalásait a darfúri erőszak megállítására irányuló átfogó és fenntartható erőfeszítéseknek kell követnie, és hogy a nemzetközi közösség nem fogadja el Szudán részéről kötelezettségei és a polgárai megvédésével kapcsolatos felelőssége további mellőzését; sürgeti a Tanácsot, hogy állapodjon meg a khartúmi rezsimre a nemzetközi közösség követelményeinek való meg nem felelés esetén egyértelmű időrendben kiszabandó egyedi, célzott szankciók tervre vonatkozóan; sürgeti az EU-t, hogy járuljon hozzá (és másokra is gyakoroljon nyomást a hozzájárulás érdekében) nemzetközi békefenntartó erőkhöz és Darfúr felett egy repülési tilalommal érintett zóna kialakításához és annak biztosításához, hogy az Afrikai Unió megfelelő forrásokkal és támogatásokkal rendelkezzen feladatának ellátásához; kéri, hogy az EU tegyen erőfeszítéseket egy csádi ENSZ-békefenntartó misszió érdekében, amely komoly polgári védelmi felhatalmazással rendelkezik; kéri a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek kötelezettségvállalást, és biztosítsanak eredményes védelmet Darfúr népének a humanitárius katasztrófa ellen;

98.    felszólít egy magatartási kódex elfogadására a fegyveres konfliktussal érintett területeken missziót folytató katonai és polgári békefenntartó és humanitárius személyzet magatartási normáit illetően, amelyben különösen a nemi alapú erőszak bármely formájának vonatkozásában az elvárt magas szintű magatartási normáknak való meg nem felelés esetén alkalmazandó szankciók is szerepelnek;

99.    üdvözli a tényt, hogy öt tagállam jelölt ki különleges emberi jogi nagykövetet a támogató tevékenységek harmadik országok javára történő folytatása érdekében, különösen az emberi jogok területén, és tudomásul veszi az e területen folytatott munkát; kéri, hogy más tagállamok is fontolják meg hasonló lépések megtételét;

100.  kéri a Bizottságtól és a Tanácstól azon országok áttekintését, amelyek nem adtak ki állandó meghívást az ENSZ valamennyi különleges mechanizmusa, különleges előadója és különleges képviselője tekintetében;

101.  üdvözli azt az új eszközt, amelyet egy bizonyos országok tekintetében „aggodalomra okot adó foglyokról/fogvatartottakról” vezetett EU-s lista jelent; megismétli azon kérését, hogy a Tanács hozzon létre EU-s listát „aggodalomra okot adó foglyokról/fogvatartottakról” olyan harmadik országok vonatkozásában, ahol emberi jogi aggályok merülnek fel, és hogy minden egyes politikai párbeszéddel kapcsolatos ülésen vesse fel az adott lista kérdését; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet minden ilyen meglévő listáról;

102.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság és a Tanács immár listákat készít a „fókuszországokról” és rendszeresen frissíti azokat egyes kérdések tekintetében, különösen ideértve a halálbüntetés tekintetében „élenjáró” országok listáját, illetve a kínzás tekintetében felmerülő „fókuszországokét”, továbbá azon országokét, ahol az emberi jogvédők helyzete különösen rossz;

103.  meglepetésének ad hangot azt illetően, hogy a Tanács titkársága még nem felelt meg az Általános Ügyek Tanácsa által 2005. december 12-én hozott határozatoknak, amelyekkel azt a rendelkezést fogadták el, hogy a Tanács naprakésszé tett emberi jogi adatlapjait minden EU-intézmény számára bocsássák rendelkezésre[16]; számít arra, hogy a lehető leghamarabb megkapja az említett adatlapok aktuális változatait;

104.  üdvözli, hogy a Tanács felismerte, hogy a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, nemrég elfogadott egyezmény még inkább lehetővé teszi az EU számára, hogy figyelmét a fogyatékkal élők jogainak előmozdítására és védelmére fordítsa, és ezen új egyezmény vonatkozásában kéri, hogy az EU eredményesebben ellenőrizze a fogyatékkal élő személyek emberi jogi helyzetét harmadik országokban, tekintettel a 2009–2010-re vonatkozó alapvető eredményekre vonatkozó jelentéstételre;

105.  ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi emberi jogi okmány, dokumentum és jelentés – az éves jelentést is ideértve – egyértelműen vonatkozzon a megkülönböztetés kérdésére, ideértve az etnikai kisebbségek kérdését és kifejezetten az etnikai és nemzeti kisebbségek jogainak védelmét és előmozdítását, a vallásszabadság kérdését, ideértve a kisebbségi vallások iránti megkülönböztető gyakorlatokat, a nők emberi jogaira, a gyermekek jogaira, a bennszülöttek jogaira, a fogyatékkal élőkre, ideértve a szellemi fogyatékkal élőket is, továbbá bármilyen szexuális orientációval rendelkező személyekre, teljes körűen bevonva szervezeteiket is, mind az EU-n belül, mind harmadik országokban adott esetben;

106.  nézete szerint az emberi jogok előmozdítására irányuló aktív politika nem szorítkozhat a széleskörű nyilvános figyelmet vonzó ügyekre; rámutat, hogy a súlyos jogsértések a nyilvános figyelemnek kevésbé kitett területeken valósulnak meg, zárt, a gyermekeknek, az időseknek és a betegeknek szánt intézményekben és börtönökben; rámutat annak szükségességére, hogy az Unió szakértői ellenőrzést folytasson az ilyen intézmények életét illetően;

107.  kéri a Tanácsot, hogy vizsgálja felül a terroristacsoportok listába foglalására irányuló eljárást, továbbá alakítson ki egyértelmű módszert csoportoknak a listáról történő eltávolítására, ha kiérdemlik az eltávolítást (figyelemmel hozzáállásukra, történetükre és tevékenységeikre);

108.  Úgy véli, hogy egy egyértelmű, hatékony és harmonizált, egy jogilag kötelező érvényű magatartási kódexen nyugvó közös fegyverkivitel-ellenőrzési politika meghatározó szerepet játszhat a terrorizmus elleni küzdelemben, a konfiktusmegelőzésben, a regionális stabilitásban és az emberi jogok előmozdítása terén, és felszólítja az EU elnökségét, a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződést;

109.  hangsúlyozza, hogy ebben a szakaszban, amikor az EU nem kínálhat Belarusz számára teljes körű részvételt a szomszédsági politikában, az EU-nak minden erőfeszítést meg kell tennie arra, hogy megtalálja a további antidemokratikus fejlemények és emberi jogi jogsértések megakadályozásának megfelelő módjait ebben az országban, amely az EU közvetlen szomszédja; felhívja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a belarusz helyzetet, és fokozza a civil társadalmi tevékenységeknek, a nem kormányzati szervezeteknek és a politikai ellenzéknek nyújtott támogatását;

A Bizottság külső segítségnyújtási programjai

A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)

110.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság és a Tanács egyetértett a Parlamenttel az utóbbi nyomására abban, hogy külön finanszírozási eszköz (az EIDHR) szükséges a demokrácia és az emberi jogok világszerte történő előmozdításához;

111.  üdvözli a Bizottság által az NGO-kkal és a civil társadalommal az új EIDHR végrehajtását illetően folytatott konzultációkat; teljes átláthatóságra szólít fel azt illetően, hogy hogyan kerül a pénz elköltésre, illetve hogyan választják ki és értékelik a projekteket az említett eszköz értelmében;

112.  üdvözli egy, az EIDHR értelmében hozott új intézkedés elfogadását (a nemrég e kezdeményezés értelmében elfogadott ad hoc intézkedések keretében), amely pályáztatási eljárás szükségessége nélkül teszi lehetővé sürgős intézkedések meghozatalát az emberi jogvédők vételme érdekében; felhívja a Bizottságot ezen új intézkedés gyors és hatékony végrehajtására;

113.  megállapítja, hogy az Európai Unió által a választások megfigyelésére kiküldött missziók céljaira 2006-ban felhasznált EIDHR-alapok a teljes felhasznált EIDHR-alapok 23%-át jelentették (35 176 103 EUR), és hogy az említett missziókat 13 országba küldték ki, ideértve Acehet, Fidzsit és a Kongói Demokratikus Köztársaságot;

114.  megállapítja, hogy a 2006-ban megkötött projektszerződések teljes EIDHR-finanszírozásának jelentős része (49%) irányult nagy tematikus projektekre és csak kis része (24%) az EK-delegációk által végrehajtott mikroprojektekre; arra számít, hogy az új pénzügyi eszközzel a Bizottság képes lesz azon NGO-k finanszírozására, amelyek saját országaikban az emberi jogok előmozdítását illetően kulcsszerepet játszanak, de amelyeket az említett országok hatóságai nem ismernek el legálisként;

115.  aggasztja továbbra is, hogy a finanszírozás kedvezményezettjeinek minősülő civil társadalmi szervezetekre nehezedő adminisztratív terhet csökkenteni kell, a finanszírozás elosztását illető rugalmasságot pedig növelni azáltal, hogy lehetővé teszik az újbóli támogatásnyújtást, a kisebb támogatásokat a civil kezdeményezésű szervezetek számára, illetve a be nem jegyzett NGO-k finanszírozását;

116.  ajánlja, hogy a Bizottság szövegezzen egyértelmű iránymutatásokat annak érdekében, hogy a finanszírozás potenciális kedvezményezettjei megértsék a célkitűzéseket és a minősítési kritériumokat;

Támogatási programok általában

117.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság megkezdte az emberi jogok, a demokratikus elvek, a jogállamiság és a jó kormányzás tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdések érvényesítését a programozási ülések és dokumentumok kapcsán, eszközök, országstratégiák, nemzeti indikatív programok, ágazati programok, egyes projektek és értékelések jogalapjának kialakítása során; üdvözli a tényt, hogy a projekteket vagy programokat előkészítő tisztviselők rendelkeznek iránymutatásokkal azt illetően, hogy hogyan érvényesítsék az ilyen kérdéseket;

118.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság (DG EuropeAid) jelenleg megbízást ad ki olyan vizsgálat elvégzésére, amelynek tárgya, hogy hogyan érvényesíthetők tevékenységeiben olyan kormányzati területek, mint a demokratizálódás, az emberi jogok előmozdítása és védelme, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás megerősítése, a civil társadalom megerősítése, a közigazgatási reformok, ideértve a korrupció elleni küzdelmet, a decentralizációt és az önkormányzatot; támogatja a Bizottság által ezen vizsgálat olyan gyakorlati eszközzé történő fejlesztése érdekében folytatott munkát, amely felhasználható a kormányzás EK-fejlesztési együttműködés során történő érvényesítésében a delegációk és a központi szintű programvezetők, illetve konzulensek érdekében, akik EK-programok tervezésében vagy végrehajtásában vesznek részt; számít arra, hogy befejezését követően megkapja a tanulmányt;

119.  üdvözli a tényt, hogy a Bizottság jelenleg kormányzási profilokat készít valamennyi AKCS-ország számára a Európai Fejlesztési Alap 10. programjának keretében; azonban nagyobb átláthatóságra szólít fel a kormányzati profilok olyan irányú fejlesztésének folyamata során, hogy a valamennyi érdekelttel – ideértve az AKCS-partnereket és a civil társadalmi szervezeteket is – folytatott valódi és hatékony konzultáció abban szerepet kapjon; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális kormányzásról szóló szakaszba vegye fel a kormányzatnak az alapvető szociális szolgáltatások teljes lakosság számára történő biztosítása során nyújtott teljesítményét;

120.  üdvözli a tényt, hogy a gazdasági együttműködési és fejlesztési együttműködési eszközt (ECDCI) kettéosztották olyan módon, hogy a fejlődő országokat most elkülönítik az iparosodott országoktól; aggasztja azonban továbbra is, hogy a konfliktusmegelőzésre semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre;

121.  üdvözli a Bizottságnak „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” (COM(2006)0367) című közleményét; reméli, hogy a Bizottság ezáltal szilárd alapot teremt a gyermekek legalapvetőbb jogainak védelmére kialakított hatékonyabb és átfogó politikák tekintetében; aggasztja azonban, hogy nemzetközi szinten egyre kevésbé tanúsítanak tiszteletet a gyermekek jogai iránt;

Az emberi jogi és demokráciazáradékok végrehajtása a külső megállapodásokban

122.  emlékeztet fent említett, 2006. február 14-i állásfoglalására az emberi jogi záradékok valamennyi EU-megállapodásban történő alkalmazására vonatkozó jövőbeli EU-politikát illetően; első reakcióként megállapítja, hogy a Bizottság számos intézkedést vázolt fel az említett záradék jobb alkalmazását illetően, úgymint az emberi jogi bizottságok több harmadik országra való fokozatos kibővítését, rámutat, hogy a Tanács még nem adott egyedi választ a fenti állásfoglalásra, előnyben részesítve a záradék általánosabb külpolitikai kontextusban történő további végrehajtását, üdvözli azt a tényt, hogy a harmadik országokbeli bizottsági delegációk vezetőinek kötelessége megbízatásuk részeként az emberi jogok külön hangsúlyozása; aggasztja azonban a Bizottság nemrég olyan értelemben tett javaslata, hogy Indiának mentességet biztosítson azon szabály alól, hogy valamennyi EU-megállapodásban szerepeljen emberi jogi és demokráciazáradék, az EU–India szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások keretében; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen intézkedés visszalépés lenne, és aggasztó precedenst teremtene a kereskedelmi megállapodásokról szóló jövőbeli tárgyalásokhoz; kéri ezért, hogy a Bizottság és a Tanács fogadjon el egyértelmű álláspontot a 2006. február 14-i állásfoglalásban szereplő részletesebb javaslatokat illetően hangsúlyozza különösen egy ellenőrzési mechanizmus bevezetésének, az emberi jogi kötelezettségeknek való megfelelés rendszeres értékelésének és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozóan az EU és harmadik országok között létrejött megállapodásokban szereplő záradék megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a meg nem felelésre vonatkozó szankciók progresszív rendszerének szükségességét;

Az emberi jogok érvényesítése

123.    megállapítja, hogy a Bizottság szándéka új intézkedések létrehozása a demokráciára vonatkozó záradék végrehajtásának javítása érdekében, úgymint az emberi jogi bizottságok fokozatos kibővítése több harmadik ország bevonása érdekében, illetve világszerte az „EU-küldöttségek vezetőinek” felkérése, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az emberi jogokra; megállapítja azonban, hogy a Bizottságnak stratégiai politikai tervet kell benyújtania a demokráciára vonatkozó záradék Parlament által megállapítottak szerinti átfogó reformját illetően, mivel ez az emberi jogok kérdését illetően az Európai Unió által alkalmazott általános megközelítés stratégiai problémája;

124.    különösen felhívja a Tanács és a Bizottság figyelmét annak szükségességére, hogy szisztematikusan vegyenek fel emberi jogi záradékot valamennyi új generációs ágazati alapú megállapodásba – például a kereskedelmi megállapodásokba – az emberi jogok e megállapodások célkitűzésein belüli előmozdítása, védelme és megvalósítása érdekében

125.  továbbra is támogatja a Tanácsot az emberi jogoknak az EU által folytatott munka egészében történő érvényesítésére – különösen az EU emberi jogi iránymutatásainak bizonyos részére vonatkozó rendszeres felülvizsgálatra és végrehajtásra való összpontosítás útján – tett erőfeszítéseiben;

126.  rámutat, hogy számos belső politika – különösen a menedékjoggal, bevándorlással és terroristaellenes intézkedéssel kapcsolatos politikák – jelentős hatást gyakorol az emberi jogok harmadik országokban való tiszteletben tartására; úgy ítéli meg, hogy fokozottabb erőfeszítések szükségesek annak biztosítása érdekében, hogy a kérdéses belpolitikák megfeleljenek az emberi jogoknak és a belső humanitárius jognak; megállapítja, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján az európai államok semmilyen körülmények között sem küldhetnek vissza magánszemélyeket olyan államokba, ahol azokat kínzás vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód fenyegeti;

127.  üdvözli a Tanács és a Bizottság által végzett aktuális munkát, amelynek célja az EU emberi jogi politikája és más nemzetközi politikák közötti koherencia megerősítése; létfontosságúnak ítéli egy hiteles EU-s emberi jogi politika érdekében az említett koherencia megerősítését, szükségesnek tartja, hogy a jövőben az EU egy hangon szólaljon meg, jóváhagyja az EU „Az emberi jogok és a demokrácia érvényesítése az Európai Unió politikáiban” című (a finn elnökség és a Bizottság által Helsinkiben, 2006 decemberében szervezett) emberi jogi fórumának központi témáját;

128.  felhívja a Bizottságot a GSP+-ból származó előnyök olyan országok számára történő odaítélésének további közeli nyomon követésére, amelyekben súlyos hibákat észleltek az alapvető munkaügyi normákról szóló nyolc ILO-egyezmény végrehajtását illetően a polgári és politikai jogok megsértése vagy a börtönmunka alkalmazása miatt; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan kritériumokat, amelyek segítségével megállapítható, hogy mikor vonhatók vissza a GSP-k emberi jogi megfontolásokból;

129.  feltétel nélkül elítéli a gyermekek kizsákmányolásának valamennyi formáját – akár a szexuális kizsákmányolás – ideértve a gyermekpornográfiát és a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmust – vagy kényszermunka formájában –, az emberkereskedelem minden formájával együtt; felháborodással állapítja meg, hogy nem csökkent a gyermekek szexuális kizsákmányolásának mértéke, különösen az internethasználat miatt; nézete szerint súlyos bűncselekményeket követnek el ezzel, amelyek vonatkozásában vádemelés és büntetés szükséges;

130.  sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze az európai és helyi vállalatok körében a vállalatok szociális felelősséget; kéri a Tanácsot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek az ENSZ vállalati és emberi jogi különleges képviselőjétől kapott bármiféle visszajelzésről, amellyel kialakíthatók a vállalati felelősség és elszámoltathatóság normái a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások esetében az emberi jogokra tekintettel;

131.  üdvözli az Általános Ügyek Tanácsa által 2006. november 13-án a válságkezelés során a nemek egyenlőségére és a nemek esélyegyenlőségének érvényesítésére vonatkozóan hozott következtetéseket;

132.  elismeri, hogy a bevándorlási politika elsőbbséget kapott az Unió bel- és külpolitikai napirendjében, és hogy az ezzel kapcsolatos szövegekben az Unió kísérletet tett a bevándorlás és a fejlődés összekapcsolására, illetve annak biztosítására, hogy a bevándorlók alapvető jogait tiszteletben tartsák; fenntartja azonban, hogy a tényleges valóság meghazudtolja a szövegeket; különösen nyugtalanítónak tartja a tényt, hogy az illegális bevándorlók visszafogadásáról szóló megállapodásokat kötnek olyan harmadik országokkal, amelyek nem rendelkeznek az állampolgárok visszafogadásának kezeléséhez és jogaik védelméhez szükséges jog- és intézményrendszer; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást az e területen az illegális migráció elleni küzdelemben a harmadik országok által tanúsított együttműködésről szóló első éves ellenőrzési és értékelési jelentés 2005-ben történt közzététele óta elért előrehaladásról; ajánlja, hogy a Parlamentet már a kezdetektől vonják be olyan esetekben, amikor visszafogadási megállapodásokról tárgyalnak és ilyeneket kötnek; és lényegében fenntartja, hogy bármiféle migrációs politikának közös politikának kell lennie, és mindenek felett inkább megelőző, mint büntető jellegűnek;

133.  megismétli a nemzetközi emberi jogi szabályoknak való megfelelést ösztönző EU-s belpolitika fontosságát és annak szükségességét, hogy a tagállamok jogszabályaikat többek között a Genfi Egyezményekből, a kínzás elleni egyezményből, a népirtásról szóló egyezményből és az ICC-t létrehozó Római Alapokmányból eredő kötelezettségekkel összhangban hozzák; üdvözli az egyes tagállamokban az egyetemes joghatóság alkalmazásának terén elért előrehaladást; a bel- és külpolitikák nagyobb koherenciájára törekedve ösztönzi a Tanácsot, a Bizottságot és Tagállamokat, hogy a súlyos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség elleni küzdelmet szerepeltessék a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös EU-s térség kialakítása során;

Az Európai Parlament emberi jogi ügyekben történő beavatkozásainak hatékonysága

134.  üdvözli a Parlament által az emberi jogi területen és az emberi jogok világszerte történő fejlesztésére vonatkozó kötelezettségvállalások megóvásában más intézmények tevékenységeinek ellenőrzése útján és különösen a Szaharov-díj odaítélésével játszott fontos szerepet;

135.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot az Európai Emberi Jogi és Demokratizálódási Egyetemközi Központ által készített, „Beyond Activism: The impact of the resolutions and other activities of the European Parliament in the field of human rights outside the European Union” című, 2006 októberében véglegesített tanulmány figyelembe vételére;

136.  üdvözli Emberi Jogi Albizottságának a Külügyi Bizottságban játszott szerepét, ideértve az elnökség, a Bizottság és az emberi jogi személyes képviselő rendszeres jelentéseit, a különösen az ENSZ különmegbízottjaival és független szakértőivel folytatott eszmecseréket, a számos meghallgatást, szakértői vallomást és vizsgálatokat; javasolja, hogy e munka hatásait növeljék más bizottságokkal, mint a Fejlesztési Bizottsággal, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsággal, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal és a Költségvetési Bizottsággal (törlés) való rendszeres együttműködés útján;

137.  elismeri, hogy albizottsága továbbra is elkötelezett az EU eszközei emberi jogok és a demokrácia terén történő végrehajtásának értékelését illetően, különös hangsúlyt fektetve az EU kínzásra vonatkozó iránymutatásaira, illetve hogy a Bizottságot és a Tanácsot elszámoltathatóvá tegye az e területen tett intézkedéseikért, hogy folyamatos párbeszédet alakítson ki a nemzetközi intézményekkel az emberi jogi kérdéseket illetően, hogy szakértői fórumot teremtsen és hogy ugyanakkor az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó szempontokat érvényesítsen a Külügyi Bizottság jelentéseiben, hogy kezdeményezési jelentéseket szövegezzen egyedi emberi jogi okmányokra vonatkozóan, hogy érvényesítse az emberi jogi kérdéseket a Parlament különféle testületeiben (bizottságok és delegációk), hogy megszervezze és előkészítse a Szaharov-díj átadási eljárását, illetve hogy fórumot biztosítson a civil társadalom képviselőivel folytatott állandó párbeszédhez;

138.  hangsúlyozza az emberi jogi politikák ellenőrzésének koordinálása céljából a nemzeti parlamenti képviselőkkel folytatott fokozott együttműködés fontosságát; az emberi jogi albizottságnak kommunikációs csatornák megnyitására, illetve az EU-tagállamok és harmadik országok nemzeti parlamentjeinek hasonló bizottságaival találkozók szervezésére kell törekednie;

139.  felszólít az Emberi Jogi Albizottság számára konstruktívabb szerep biztosítására a sürgős témák kiválasztására vonatkozó konzisztens és átlátható kritériumok kialakításában annak biztosítása érdekében, hogy a parlamenti beavatkozásokra időben kerül sor, és ezek hatása maximális; javasolja, hogy a sürgősségi állásfoglalásokra vonatkozó vitát és szavazási időt alakítsák át olyan módon, hogy azon a Tanács is részt vehessen;

140.  ajánlja az iránymutatások teljes körű végrehajtását a harmadik országokba látogató parlamenti delegációk számára;

141.  ajánlja az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalások és más alapvető dokumentumok célországban beszélt nyelvre történő lefordítását;

142.  üdvözli az emberi jogi albizottság, a Külügyi Bizottság a Fejlesztési Bizottság és a Parlament elnöke által játszott aktív szerepet a világban tapasztalható igazságtalanságok elleni fellépésben, különösen a Szaharov-díj odaítélése útján; úgy ítéli meg, hogy a Parlament célja több kell, hogy legyen pillanatnyi láthatóságot biztosítani, és hogy az elvárásoknak megfelelőbben eleget kellene tennie, például a korábbi kitüntetettekkel való rendszeres kapcsolattartás és a további támogatás útján; az Európai Parlamentnek elő kell mozdítania a Szaharov-díjjal kitüntetettek hálózatának létrehozását, amely rendszeresen ülésezne az Európai Parlamentben abból a célból, hogy a Szaharov-díjjal kitüntetettek az emberi jogok területén részt vegyenek a Parlament tevékenységeiben; mély sajnálatát fejezi ki a burmai és kubai hatóságok által a Parlament azon jóváhagyás iránti kérelmére adott válaszok miatt, hogy delegációt küldhessen a korábbi Szaharov-díjjal kitüntetettek meglátogatására;

143.  kéri az Emberi Jogi Albizottságot a nyilvános meghallgatások színvonalának a fokozottabb képviselői részvétel és médiajelenlét által történő növelésére; felszólítja az albizottságot, hogy továbbra is hívjon meg az ülésekre kiemelkedő szakértőket és fontos érdekelteket, illetve hogy mérlegelje a meghívásoknak harmadik országok képviselőire és EU-delegációk vezetőire való kiterjesztését; felkéri az albizottságot, hogy vonjon le működésre vonatkozó konklúziókat valamennyi ülését és eszmecseréjét illetően a vállalt kötelezettségek és a megszerzett információk, továbbá a kialakított politikai lehetőségek nyomon követésére tekintettel;

144.  üdvözli a Parlament által a Guantánamo-öbölben található fogvatartási központ bezárására való felszólításról elfogadott állásfoglalásokat, illetve a Parlament által az említett központ és az ezzel kapcsolatos emberi jogi aggályok tisztázása érdekében tett erőfeszítéseket; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgesse az Egyesült Államok kormányát a fogva tartottak elleni vádemelésre vagy szabadon bocsátásukra a nemzetközi joggal összhangban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Guantánamó öbölbeli fogvatartási központ fennállása önmagában továbbra is negatív üzenetet küld arról, hogy hogyan folyik a terrorizmus elleni harc;

145.  úgy ítéli meg, hogy a Parlament emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos munkájának hatékonysága növelhető cselekvéseit illetően prioritások megállapításával, különösen olyan kérdésekre összpontosítva, ahol széles körű politikai konszenzusra van mód; úgy ítéli meg, hogy albizottsága kis munkacsoportokat hozhatna létre az egyes emberi jogi iránymutatások nyomon követése érdekében; úgy ítéli meg, hogy a meglévő formális felhatalmazást megfelelőbben ki lehetne használni az emberi jogok előmozdítása érdekében, különösen a költségvetési hatáskör és a jóváhagyási jog útján;

146.  azt sugallja, hogy az Európai Parlamenten belüli különféle szakpolitikai területek közötti kapcsolat jobban megteremthető az emberi jogokért, a költségvetésért és a nemzetközi kereskedelemért felelős bizottságok munkája révén olyan módon, hogy a költségvetési és kereskedelmi kérdéseket megfelelőbben integrálják az emberi jogi aggályok megfogalmazásába, hogy az utóbbiak realisztikusabbak lehessenek a megvalósítás tekintetében, illetve hogy azokat jobban összehangolják az Európai Parlament formális hatásköreivel;

147.  felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen kérje fel a parlamenti képviselőket a például az NGO-kkal szervezett előkészítő és eligazító üléseken, illetve a harmadik országokkal és az ESZP emberi jogi albizottságaival folytatott emberi jogi párbeszédekről szóló eligazításokon való részvételre;

148.  prioritásnak tekinti az ENSZ-szel, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával és az Európa Tanács képviselőivel és szerveivel folytatott szoros együttműködés folytatását; úgy ítéli meg, hogy fontos továbbá az AKCS-, EMPA- és EUROLAT-országok parlamenti közgyűléseivel közelebbi munkakapcsolat kialakítása a szakértői tudás cseréje, illetve az emberi jogok és a demokrácia területén folytatott tevékenységek tekintetében a nagyobb mértékű koherencia biztosítása érdekében;

149.  elismeri az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság munkáját, illetve az említett bizottság által 2007 február 14-én elfogadott jelentést[17]; üdvözli az említett tekintetben az információgyűjtésre, az állítások megvizsgálására és a tények megállapítására és a foglyok rendkívüli átadásának felvetésére, illetve az EU-tagállamok területének a CIA légiereje által az áldozatok szállítására történő felhasználása emberi jogok és a nemzetközi jog megsértéseként való tekintésére irányuló erőfeszítéseket; tudomásul veszi a Tanács felé a főtitkár/főképviselő és a tagállamok által megfogalmazott kritikát, illetve ajánlásokat; megemlíti illetékes bizottságainak szerepét a fent említett jelentés megfelelő politikai nyomon követésének biztosításában; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy minden szinten működjenek együtt most és a jövőben a rendkívüli kiadatás gyakorlatának elítélése érdekében;

150.  üdvözli az indiai dálitok emberi jogi helyzetéről szóló, 2007. február 1-i állásfoglalásának[18] elfogadását;

Az emberi jogi munkára szánt források

151   üdvözli azt, hogy a Bizottság immár nagyobb jelentőséget biztosít az emberi jogoknak a harmadik országbeli bizottsági delegációk vezetőinek megbízólevelében;

152.  üdvözli a tényt, hogy az EU különleges képviselőinek mandátuma megújítására irányuló aktuális folyamatban valamennyi mandátumot kiegészítettek az emberi jogokra történő utalással;

153.  támogatja, hogy a Tanács által kinevezett valamennyi különleges képviselő számára álljanak rendelkezésre fokozottabb emberi erőforrások az emberi jogok területén;

°

°         °

154.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, az állásfoglalásban említett országok kormányainak, valamint az EU-ban lévő emberi jogi nem kormányzati szervezetek hivatalainak.

I. MELLÉKLET

ANNEX I - INDIVIDUAL CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT

FOLLOW-UP OF CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT BETWEEN 2000 AND APRIL 2006

PEOPLE RELEASED

Algeria

Ahmed Benaoum

Head of the Erraï Elarm press group, acquitted by a court in Oran on 19 June 2005.

 

Mohamed Benchicou

Editor of “Le Matin”, he was sentenced to two years of imprisonment on 14 June 2004 for infringement of the law concerning exchange control and capital movements, while his newspaper went into compulsory liquidation in June 2004. He was released on 14 June 2006.

Belarus

Paval Mazhejka

Journalists from the newspapers “Pahonia”and “Rabočy”; all sentenced to between 6 and 9 months in prison. Mr Mazhejka is currently working as a press officer for Mr Milinkevitch, laureate of the Sakharov Prize 2006.

 

Mikola Markievic

Viktar Ivaskievic

Valery Levonesky

Promoters of a demonstration on 1 May 2004, sentenced for defamation and insult of the president in a satirical leaflet.

The European Parliament called on the Belarussian authorities to immediately release them and all other imprisoned political opponents of the regime in its resolutions adopted on 16 September 2004 and on 10 March 2005.

Alexander Vacilyev

Belarus (continued)

Mikhail Marynich

A prominent opposition activist, former Minister for External Economic Relations, Ambassador and presidential candidate in 2001, released on parole on 14 April 2006 after almost two years of imprisonment .

The European Parliament in its resolutions adopted on 10 March and on 16 February 2006 considered that he in fact was convicted for political reasons rather than for committing a crime.

Cambodia

Sam Rainsy

A politician, accused of libel and slander. The National Assembly overturned his immunity and he was convicted. He was pardoned by King Norodom on 5 February 2006 and returned to Cambodia on 10 February 2006.

In its resolution of 10 March 2005, the European Parliament focused on the case of three parliamentarians of the liberal Sam Rainsy Party, whose immunity was lifted on 3 February 2005 by the National Assembly of Cambodia. The European Parliament called upon the government of Cambodia for the immediate and unconditional release of Cheam Chany and re-imposition of the immunity of the members of the opposition parties.

Cheam Channy

Member of the Sam Rainsy Party, he was stripped off his immunity and convicted. He was pardoned by King Norodom on 5 February 2006 and released on 6 February 2006.

Chea Poch

Member of the Sam Rainsy Party, stripped off his immunity and convicted. He returned home in August 2005; he is said to be hiding, but his true fate remains unknown.

China

Mgr Francis An Shuxin

Auxiliary bishop of the diocese of Baoding, Hebei, aged 54; released in August 2006 after 10 years of arbitrary detention.

The European Parliament demanded in its resolution of 8 September 2005, the unconditional release of all Chinese catholics incarcerated because of their religious convictions, and the immediate cessation of all kinds of violence towards them. Francis An Shuxin was the only one released.

Cuba

Oscar Espinsa Chepe

Political prisoner, released on 30 November 2004.

The imprisonment of dissidents in Cuba gave special rise of concern to the European Parliament, which sharply denounced the ongoing breach of fundamental rights by the local regime, for instance in its resolution adopted on 17 November 2004.

Paul Riveiro

Political prisoner, poet, released on 30 November 2004.

Edel Jose Garcia

Political prisoner, journalist, released on 30 November 2004.

Indonesia/Aceh

Muhammad Nazar

Human rights activist, released in August 2005

 

Iran

Leyla Mafi

Girl aged about 20, charged with acts contrary to chastity; released in February 2006.

 

Akbar Ganji

Journalist, sentenced to six years of imprisonment in July 2001, released on 17 March 2006.

Both President Borrell and the chair of the Delegation for Relations with Iran sent letters to the Ambassador of Iran concerning the situation of Ganji. During its visit to Teheran on 21-24 April 2005, the Bureau of the EP Delegation was not allowed to visit him. Akbar Ganji was released on 17 March 2006.

Hanif Mazroi

Journalist, released on 11 November 2004.

In resolutions adopted on 28 October 2004 and on 13 January 2005 the European Parliament expressed its concerns on the fundamental rights of journalists in Iran.

Rozbeh Ebrahimi

Journalist, released on 26 November 2004.

Hassan Yuseffi Eshkevari

Journalist, released in February 2005 after serving about two thirds of his prison sentence.

Saleh Kamrani

Iranian Azerbaijani lawyer and human rights defender, released on 18 September 2006.

With regard to the situation of Iranian minorities, the European Parliament adopted a resolution on 15 November 2006, in which the Iranian authorities were called upon to eliminate all forms of discrimination based on religious or ethnic grounds or against persons belonging to minorities.

Masoud Bastani

Journalist, released on 22 January 2006.

In its resolution adopted on 15 November 2006, the European Parliament raised concerns regarding various human rights violations in Iran and among others called for the release of all imprisoned journalists and webloggers, including Masoud Bastani.

Iran (continued)

Omid Memariam

Blogger journalists. They were detained without being formally charged and their access to lawyers and to their family members was refused. They were arrested in a crackdown on news websites and spent several months in prison in 2004; later they were released on bail.

The European Parliament in resolutions adopted on 13 January 2005, on 28 October 2004 and on 12 February 2004 repeatedly expressed its concerns on the situation of fundamental rights of journalists in Iran. In its resolutions of 28 October 2004 and 13 January 2005 it demanded the Iranian Parliament to repeal all criminal provisions dealing with the peaceful expression of opinions and provisions affecting the press. The European Parliament also called upon the authorities to release all prisoners prosecuted or sentenced for press- and opinion-related offences. The European Parliament urged in particular the release of online journalists who allegedly contributed to the content of reformist orientated Internet sites.

Javad Ghoam Tamayomi

Sharam Rafihzadeh

Rozbeh Ebrahimi

Iraq

Simona Torretta

Italian aid workers, released on 16 September 2004.

The European Parliament was concerned about the constant threat of abduction of aid workers and journalists, as reflected also by its resolution adopted on 16 September 2004.

Simona Pari

Christian Chesnot

French journalists, kidnapped on 20 August 2004, released in December 2004.

Both hostages were released on 21 December 2004, as a result of media pressure and public protests.

Georges Malbrunot

Maldives

Mohamed Nasheed

Member of the Parliament, released on 22 September 2006.

He was among those prominent political leaders who were mentioned by a resolution of the European Parliament of 16 September 2004, which criticised the Maldives for the large-scale incommunicado detention practices and demanded the release of pro-democracy reformers. This resolution also called for reforms to give way to democratisation and the respect of human rights.

Sudan

Dr Mudawi Ibrahim Adam

The Chairperson of the Sudanese Social Development Organisazion (SUDO), he was arrested several times, the last time shortly before he was due to travel to Ireland to receive Front Line's Human Rights Defender award from the President of Ireland. He was released on 16 May 2006 after two weeks of detention.

The European Parliament condemned his arrest and called on the Sudanese authorities to release him and others without delay in its resolution adopted on 12 May 2005.

Syria

Hasan Zeino

Civil activist, arrested in July 2005 for his membership to the unlicensed National Democratic Gathering. He was released at the end of 2006 following a presidential amnesty.

On 8 October 2005 the European Parliament passed a resolution on several individual cases in Syria, with mention to these persons.

Yassin al-Hamwi

Civil activist, arrested in July 2005 after funding the Committee of the Families of Prisoners of Opinion and Conscience in Syria. He was released in August 2005 and convicted on 27 September 2006 to ten days in prison.

Muhammad Ali al-Abdullah

The civil activist was arrested and released at the same time at with the same circumstances as Yassin al-Hamwi.

Haytham Al-Hamwi

Civil activist, arrested in 2003 and sentenced to four years imprisonment after an allegedly unfair trial. He was released in November 2005, following a presidential amnesty.

Muhammad Ali Al-Abdullah

The civil activist was arrested and released at the same time than Yassin al-Hamwi and in the same circumstances.

Khalil Hussein

Civil society activists, arrested and tortured in May 2006 after signing a petition for improved Syrian-Lebanese relations. Khalil Hussein and Suleyman Shummar were released on 25 September 2006. They still are believed to be in imminent danger of arrest on the same or similar charges. Fateh Jamous was released on 12 October 2006. Dr Sawafan Tayfour, Nidal Derwiche and Ghalem Amer were also released on 28 July 2006.

In a resolution adopted on 15 June 2006, the European Parliament urged the Syrian authorities to release immediately all activists still detained on grounds of signing the referred petition.

Dr Safawan Tayfour

Fateh Jamous

Nidal Derwiche

Suleiman Shummar

CASES OF CONCERN

Algeria

Farid Alilat

Journalists working for a privately owned French language newspaper sentenced for violating the media law.

The European Parliament in its resolution adopted on 9 June 2005 called on the Algerian authorities to release the journalists sentenced to imprisonment for libel without delay and to end judicial persecution of the Algerian private media for their opinions, also to halt the legal proceedings initiated against the Algerian private media.

Fouad Boughanem

Haakim Laâlam

Abla Cheérif

Hassane Zerrouky

Youssef Rezzoug

Yasmine Ferroukhi

Hafnaoui Ghoul

Belarus

Vieronika Cherkasova

Journalist, stabbed to death in her home in Minsk on 20 October 2004. Despite all the evidence suggested that she was assassinated because of her professional activity, the authorities accused her son and her stepfather.

In its resolution of 28 October 2004, the European Parliament urged the Belarussian authorities to investigate thoroughly her murder. In its resolution adopted on 7 July 2005 furthermore, the European Parliament strongly condemned the Belarussian regime’s indiscriminate attacks on the media, journalists, members of the opposition, human rights activists, and on any other person who criticises the President and the regime; Ms Cherkasova was mentioned in this resolution as well.

Mikola Statkievic

Leader of the Belarussian Social Democratic Party; sentenced to three years of corrective labour on 31 May 2005; later the sentence was shortened to two years.

Both political leaders were arrested together with about 50 other demonstrators and freed after strong criticism from of the European Parliament on 1 and 4 November 2004 respectively. The European Parliament reiterated its call on the Belarussian authorities for their immediate release in its resolution of 10 March 2005. None of them were released and they will probably serve their full term.

Paval Seviarynec

Leader of the Malady Front; sentenced to three years of corrective labour on 31 May 2005, which sentence later was shortened to two years

Yuri Zakharenko

Former Minister of Interior, disappeared.

The European Parliament called for an independent inquiry to their disappearance in its resolution of 10 March 2005. Their present situation still remains unknown.

Victor Gonchar

Deputy chairman of the 13th Supreme Soviet of Belarus, disappeared

Dmitry Zavadski

Camera-man of the Russian Television Channel ORT, disappeared.

Anatoly Krasovsky

Businessman, disappeared.

Burma (Myanmar)

Daw Aung San Suu Kyi

Sakharov Prize laureate of 1990, has been under house arrest since 31 May 2003. She spent 10 of the last 16 years in detention without trial. In May 2006, her detention order was extended by one year.In December 2005, the NLD submitted an appeal to the junta, claiming her house arrest was legally flawed.

The European Parliament in its resolutions of 11 March 2004, of 16 September 2004 and of 12 May 2005, continued to urge for the release and for ensuring full freedom of movement and expression for Daw Aung San Suu Kyi and other leading NLD members as well as for other political prisoners held by the ruling junta. Heavy pressure from the European Union and the US government lead to reopening constitutional talks in February 2005. On 14 December 2006, the European Parliament adopted a resolution on the situation in Burma, demanding her immediate and unconditional release as well as of all the other political prisoners. On 17 January 2007, the Presidency made a declaration on behalf of the European Union on the release of five student leaders and the situation of Suu Kyi. The Parliament's planned ad-hoc delegation to Burma to hand over the Sakharov Prize to her, was informed that the Burmese authorities would allow for a visit to the country, but not to meet with Suu Kyi. Therefore the visit of the delegation is pending.

Hkun Htun Oo

Chair of the Shan Nationalities League for Democracy, held in prison since February 2005 and sentenced to 90 years of imprisonment.

The European Parliament in a resolution adopted on 17 November 2005 demanded the immediate release and full freedom of movement and of expression for all political prisoners held by the State Peace and Development Council.

General Hso Hten

President of the Shan State Peace Council, held in prison since February 2005 and sentenced to 109 years of imprisonment.

Cambodia

Kem Sokha

President of the Cambodian Centre for Human Rights (CCHR).

On 3 February 2006, the government lawyers officially withdrew criminal complaints against them. The European Parliament in resolutions adopted on 13 January 2005, on 10 March 2005 and on 19 January 2006 reiterated its strong condemnation of the human rights situation in Cambodia.

Pa Nguon Teang

Acting Director of the Cambodian Centre for Human Rights and Radio Director.

Rong Chhung

President of the Cambodian Independent Teachers´ Association.

Cambodia (continued)

Mam Sonando

Director of the Beehive Radio.

 

Prince Sisowath Thomico

Secretary to former King Sihanouk.

Chea Mony

President of the Free Trade Union of Workers.

Ea Channa

Deputy Secretary General of the Student’s Movement for Democracy Criminal. Crimial charges remained pending against him. He has been in exile in Northern countries since the beginning of 2006.

The European Parliament in its resolutions of 13 January 2005, of 10 March 2005 and of 19 January 2006, reiterated its strong condemnation of the human rights situation in Cambodia, where in the recent years human rights activists, journalists, trade unionists and opposition supporters have been intimidated, arrested and killed, creating a climate of political violence in the country.

Men Nath

President of the Cambodian Independent Civil Servant’s Association. He has been in exile in Northern countries since the beginning of 2006.

Say Bory

Advisor to the former Prime Minister, King Sihanouk. He is free to carry out his activities in Cambodia, although criminal charges remain pending against him.

China

James Su Zimin

Bishop of the diocese of Baoding, Hebei, aged 74, disappeared in 1997. Later on he was seen in a hospital in 2003 being watched by policemen.

The European Parliament in its resolution of 8 September 2005 demanded the unconditional release of all Chinese catholics imprisoned because of their religious convictions and the immediate cessation of all kinds of violence against them. The resolution also mentioned the disappeared and arrested clergy members.

Han Dingxian

Diocese of Yongnian/Handan, Hebei, aged 67; disappeared in January 2006 after being held in house arrest.

Cosma Shi Enxiang

Diocese of Yixian, Hebei, aged 83; disappeared in 2001.

Philip Zhao Zhendong

Diocese of Xuanhua, Hebei, 86; had been detained between 2000 and June 2004 and was arrested again in December 2004; his fate remains unknown

Paul Huo Junlong

Administrator of the diocese of Baoding, aged 50; arrested in August 2004 and has been under house arrest since January 2006.

Zhang Zhenquan

Diocese of Baoding, Hebei.

Ma Wuyong

China (continued)

Fr Li Wenfeng

Diocese of Shijiazhuang, Hebei; arrested in October 2003.

The European Parliament in its resolution of 8 September 2005 demanded the unconditional release of all Chinese catholics imprisoned because of their religious convictions and the immediate cessation of all kinds of violence against them. The resolution also mentioned the disappeared and arrested clergy members.

Fr Liu Heng

Fr Dou Shengxia

Fr Chi Huitian

Diocese of Baoding, Hebei.

Fr Kang Fuuliang

Diocese of Baoding, Hebei; arrested in July 2003.

Chen Guozhen

Pang Guangzhao

Yin Ruose

Li Shunjun

Fr Lu Xiaozhou

Diocese of Wenzhou, Zhejiang; arrested in June 2003.

Fr Lin Daoming

Diocese of Fuzhou, Fujian; arrested in May 2003.

Fr Zheng Ruipin

Diocese of Fuzhou, Fujian; arrested in April 2003, imprisoned at an undisclosed location.

Fr Pang Yongxing

Diocese of Baoding, Hebei.

Fr Ma Shunbao

Fr Wang Limao

Fr Liu Deli

Convicted to six years of imprisonment in 2001.

Pastor Zhang Rongliang

One of the founders of the China for Christ church; convicted to seven and a half years of imprisonment in 2006; currently he is in a very bad health condition.

Cuba

Oswaldo Paya Sardinas

Sakharov Prize laureate of 2002, author of the Manifesto ‘Todos Unidos’, which is the origin of the Varela Project calling for a referendum on open elections and for the freedom of speech, for freedom for political prisoners and for free enterprise. He has been systematically denied to leave Cuba and to accept the invitations issued by the European Parliament and by other European Union institutions. In January 2007, he appealed to the EU to support a resolution at the UNHCR demanding the Cuban government to liberate all Cuban political prisoners. Mr. Oswaldo Payá is up to this day subjected to close surveillance by the intelligence services and by members of the communist organizations in Havana.

The European Parliament planned an ad-hoc delegation to Cuba, which would hand over the Sakharov Prize to Mr Paya Sardinas and to the Ladies In White. The Cuban authorities condemned the interventionist attitude of the Parliament and refused to be subjected to any pressure. With its various resolutions of 17 March 2004, of 22 April 2004, of 28 April 2005, of 2 February 2006, the European Parliament renewed its invitation to Mr Payá and reiterated its call to the Cuban authorities to permit him to travel to Europe in order to visit the Community institutions.

Ladies in White (Damas de Blanco)

Sakharov Prize laureates of 2005. Wives and mothers of the 75 independent journalists and dissidents arrested in March 2003, they continue to demand the immediate release of their relatives. 59 of them whom are still in prison. Many of the Ladies in White suffer severe repression by the authorities, especially those who live in the countryside. Some of them suffered “acts of repudiation”, received threats and were even physically attacked in the past months. The women are usually obstructed from travelling to Havana when a Ladies in White event takes place. On the International Human Rights Day on 10 December 2006, some were forced to travel in secret at night in order to avoid police control.

Egypt

Dr Ayman Nour

Former journalist and lawyer, now leader of Al-Ghad Party and member of the Egyptian Parliament, was sentenced to 5 years of imprisonment on 24 December 2005.

Following the protests of the European Parliament in its resolution of 23 February 2005 and of other international organisation, he was released on bail on 11 March 2005. Ten days later he was formally charged with forging signatures in an effort to obtain formal party status for his Al-Ghad camp.The European Parliament in its resolution of 9 February 2006 strongly urged the Egyptian authorities to ensure that he is not subjected to torture or to other forms of ill-treatment and that he is given prompt, regular and unrestricted access to his lawyers, his doctors (as he is diabetic) and his family. In its resolution of 6 April 2006, the European Parliament renewed its demand on his release and also expressed its concern regarding his trial at the Court of Cassation on 18 May 2006. A letter of concern was sent on 22 May 2006. The European Parliament also proposed an ad hoc delegation to visit him if he remains in prison following the Court hearing.

Ethiopia

Mesfin Woldemariam

Founder and former President of the Ethiopian Human Rights Council, the country’s first independent human rights organisation, arrested in May 2005. His trial resumed in February 2006. Under Ethiopian law, the possible sentence ranges from three years’ imprisonment to the capital punishment. He was nominated to the Sakharov Prize in 2006.

The European Parliament in its resolution of 17 May 2001 raised the cases of eminent human rights activists and political prisoners in Ethiopia and focused on these two cases. In its resolution of 15 November 2006 the European Parliament called on the Ethiopian authorities to refrain from acts of intimidation and harassment and to immediately and unconditionally release all political prisoners.

Berhanu Nega

Well-known economist and the leader of the main opposition Coalition for Unity and Democracy (CUD) party, arrested in May 2005. His rial resumed in February 2006. Under Ethiopian law, his possible sentence ranges from three years of imprisonment to capital punishment.

Iran

Emadeddin Baghi

Iranian writer and critic, subject to a travel ban since 4 October 2004. He tried to travel to France in 2006 to receive a Human Rights prize, but he did not succeed.

The European Parliament urged the authorities in its resolution of 28 October 2004 to immediately lift the travel ban imposed on him.

Hossein Ghazian

Journalists, imprisoned

The European Parliament in its resolution of 28 October 2004, condemned the imprisonment of these prominent journalists, which act clearly obstructs the right to freedom of expression.

Abbas Abdi

Reza Alidjani

Taghi Rahmani

Hoda Rezazadeh-Saber

Ensalfali Hedayat

Zhila Izadi

13 years old girl, initially convicted to death by stoning, which sentence was later reduced to 55 lashes.

In its resolution of 28 October 2004 the European Parliament denounced these two cases of minors sentenced to death and urged the Iranian authorities to respect the provisions of he International Covenant on the Rights of the Child, which Iran is party to. Futhermore the resolution called on Iran to prevent any further application of the death penalty to minors. In addition, the European Parliament called on the Iranian authorities to immediately end all stoning penalties and to provide evidence that they were willing to implement their publicly declared moratorium on stoning.

Bakhtiar Izadi

Her 15 years old brother, convicted to 150 lashes, which sentence was later reduced to 55 lashes.

Kazakhstan

Altynbeck Sarsenbayev

A prominent politician and the co-chairman of the True Ak Zhol opposition party, murdered on 13 February 2006, together with his bodyguard and driver.

In its resolution of 16 March 2006 the European Parliament condemned these murders and expressed its great concerns regarding the imprisonment of opposition activists and journalists for holding a rally on 26 February 2006 in memory of Altynbeck Sarsenbayev. The European Parliament called on the Kazakh authorities to carry out the investigation into the circumstances of his death in a full, independent and transparent manner. According to the International Helsinki Federation of Human Rights, an investigation was carried out by the authorities on this murder and some suspects were found guilty, but the investigation and the trial did not see into the whole truth of this case.

Nurkadilov Zamanbek

Opposition leader, was found shot dead in unexplained circumstances on 12 November 2005. He died after he had accused the government of corruption. The official investigation concluded that he had committed suicide.

Laos

Pa Fue Khang

Local escort of a journalist team.

The Belgian journalist, Thierry Falise and the French camera-man, Vincent Reynaud, were arrested together with their Laotian escorts while producing a report on the Hmong ethnicity, which assembled to the US during the Vietnam war and has a long history of resistance and aspirations to independence vis-à-vis the Laotian government. After the Western reporters were released on 9 July 2003, the escorts of the journalists were subjected to a collective trial, the outcome of which was predetermined and which did not allow for legal representation. Pa Fue Khang and Thao Moua face a 15 and 12 years imprisonment in Samkhe prison, one of most cruel prison of Laos. The third guide arrested managed to escape.

Thao Moua

Local escort of a journalist team.

Maldives

Dr Mohamed Munavvar

Member of the Parliament, former Attorney General

In its resolution adopted of 16 June 2004, the European Parliament sharply criticised the large-scale detention incommunicado used in the Maldives and demanded the release of pro-democracy reformers. The resolution also urged the authorities to give way to democratisation and to the respect of human rights. Following demonstrations on 12 and 13 August 2004 in the capital, Male, which were directed against the slow pace of political reforms of president Gayoom´s government, at least 69 people were detained. On 22 August 2004 the government allegedly released 62 detainees, while hundreds remained to be detained. According to Amnesty International the exact numbers of political prisoners are difficult to assess. An EU delegation visiting the Maldives was denied access. The above mentioned resolution of the European Parliament raised the case of prominent leaders of the Maldives Democratic Party detained in August 2004.

Ali Faiz

Member of the Parliament

Ilyas Hussein

Member of the Parliament

Ahmed Shafeeq

Member of the Parliament

Ahmed Adil

Member of the Parliament

Dr Hussein Rasheed Hassan

Member of the Parliament, member of the National Human Rights Commission

Ibrahim Hussain Zaki

A widely respected diplomat and former secretary-general of the South Asian Association for Regional Cooperation (SAARC).

Ibrahim Ismail

Member of the Parliament

Ahmed Athif

Member of the Parliament

Gasim Ibrahim

Member of the Parliament, former President of the SAARC Chamber of Commerce and the pro-reform candidate of Speaker of the Maldivian Parliament.

Husnoo Alsnood

Lawyer and member of the National Human Rights Commission .

Fathimeen Nisreen

 

Mohammed Niyaz

Ahmed Ibrahim Didi

Mohamed Zaki

Ibrahim Zaki

Maria Manike

Jennifer Latheef

Aminath Najeeb

Asad Whaeed

Pakistan

Javed Hashmi

Leader of the opposition Alliance for the Restoration of Democracy, sentenced to 23 years in prison in April 2004. He was convicted for having allegedly prepared a critical letter on the military staff. The supporters of the Alliance reckon the verdict to be politically motivated. He is still imprisoned. He was released on parole for two days in December 2006 to attend the wedding of his daughter.

The European Parliament expressed its concerns on his detention several times, for instance in resolutions adopted on 22 April 2004. It called for his immediate release and stressed that politically motivated trials and sentences could not be accepted.

Philippines

Francisco Larranaga

European citizen, sentenced to death for rape and murder of two sisters. His death sentence was confirmed in July 2005 without further possibilities for appeal. However, on 21 November 2005, the Spanish Defence Minister José Bono received assurances from Philippine President Gloria Macapagal-Arroyo that Larrañaga would not be executed while she remained in power. He is still imprisoned. At this point it is still unclear whether he would fall under the category of former death row inmates who may get parole at some stage, or he would have to remain in prison indefinitely.

The European Parliament asked the President of the Philippines to exercise her power by granting an absolute pardon to him and securing his immediate release from prison. Furthermore, the European Parliament called for a review of the legal procedure in this case and asked for a fair trial to be held respecting all legal, penal and jurisdictional guarantees. The European Parliament also asked for commuting the death penalty of the prisoners on death row, particularly the 18 child offenders. The death penalty was abolished in the Philippines in June 2006. Mr Larranaga submitted a communication to the United Nations Human Rights Committee, which condemned in September 2006 the violation of the authorities of Philippines of Articles 6, 7 and 14 of the International Covenant on Civil and Political Rights.

Russia

Stanislav Dmitriyevsky

Chief executive for the Russian-Chechen Friendship Society and editor in chief for the Nizhni Novgorod newspaper “Pravo-zaschita” (“Human Rights Activism”), sentenced to two years suspended imprisonment because he published Aslan Mashkado´s appeal for peace in Chechnya. The Russian-Chechen Friendship Society (RCFS) was deregistered due to a Russian Supreme Court decision in January 2007.

On 19 January 2006, the European Parliament called for dropping all charges against him. Furthermore, the European Parliament urged the Russian authorities to respect the freedom of the media and journalists and recalled its precedent calls on Russia to protect human rights defenders, who were increasingly under attack. The resolution also called for granting access to Chechnya to UN Special Rapporteurs and other international human rights monitors, independent media and international humanitarian organisations and also to provide all the necessary security conditions for carrying out their work.

Sudan

Amouna Mohamed Ahmed

The four girls were attacked on 6 March 2006 outsidethe Al Shareif camp. The aggression lead to the death of the attacker and the police referred the case of the four girls to the Prosecution Attorney with charges of murder. Amouna Mohamed Ahmed should be tried soon. The three other girls were released.

In its resolution adopted on 6 April 2006, the European Parliament called on the Government of Sudan to release the girls. The Parliament also considered that the girls should be given appropriate care as victims of attempted rape in a resolution..

Fayza Ismail Abaker

Houda Ismail Abdel Rahman

Zahra Adam Abdela

Syria

Riad Seif

Member of Parliament, detained

On 8 November 2005, the European Parliament passed a resolution concerning several individual cases in Syria; these persons were also mentioned therein.

Mamoun al-Homsi

Member of Parliament, detained

Riad al-Hamood

Kurdish civil society activists, Arab language teacher and active member of the Committee for Rival of Civil Society, arrested on 4 June 2005. He was sentenced in April 2006 to five years of prison.

 

Tunisia

Maître Mohammed Abbou

Well-known lawyer and human rights defender, sentenced to three and a half years in prison on 28 April 2005 because of publishing critical articles causing “defamation of the judiciary” and “public disorder”. His lawyers reportedly were denied on a number of occasions to visit him in prison.

The European Parliament in its resolution of 29 September 2005 condemned this conviction, who was sentenced for Later the European Parliament adopted a new resolution on his case and on the general situation of human rights in Tunisia on 15 June 2006. A letter of concern was sent on February 2007 expressing preoccupation with regards to the situation of Mr Abbou.

Vietnam

Thich Huyen Quang

Roman catholic priests, held in the Z30A camp for more than 18 years.

In its resolution of 1 December 2005, the European Parliament expressed its concern about the dramatic conditions suffered by prisoners in the Z30A camp in Xuan Loc, in particular by these religious leaders.

Thich Quang Do

Pham Minh Tri

Nguyen Duc Vinh

Ngo Quang Vinh

Member of the Buddhist Hoa Hao sect, aged 87, held in the Z30A camp for more than 18 years.

FOLLOW-UP OF CASES BETWEEN APRIL 2006 AND MARCH 2007

Bangladesh

Salah Uddin Shoaib Choudhury

Journalist and director of the newspaper "Weekly Blitz", which promotes dialogue among the religions and for the recognition of Israel. He was arrested on 29 November 2003. He is in danger of being sentenced to death at his trial for sedition, which was due to open on 13 November 2006.

In its resolution of 15 November 2006, the European Parliament called for the review of his trial and for his release. The charges against him are contrary to all standards of international law and to all conventions on violations of press freedom. The resolution was also deploring recent acts of violence and strongly condemned the physical attacks on journalists, NGO staff, trade unionists and others. The resolution also expressed disapproval regardig the violence related to the forthcoming general elections and the transition.

Cambodia

Hu Vuthy

President of the Free Trade Union of Workers in the Kingdom of Cambodia (FTUWKC) at the Suntex garment factory, was shot dead on 24 February 2007.

The European Parliament adopted a resolution on 15 March 2007, which condemned the killing of Hy Vuthy and all other acts of violence against trade unionists as well as urged the Cambodian authorities to launch an urgent, impartial and effective investigation into these murders.

Chea Vichea

FTUWKC President at the Trinunggal Komara factory, was murdered in May 2004.

Ros Sovannarith

FTUWKC President, was shot dead in January 2004.

Yim Ry

A worker at a garment factory, was killed on 13 June 2003, when the police shot into the crowd of protesting workers.

Bulgaria

Michael Shields

A 18 years-old British citizen, subjected to an unfair trial and sent to prison in Bulgaria, in spite of the fact that another person confessed to the crime in question.

A letter of concern was sent on 13 June 2006.

Guatemala

Eduardo José D'Aubuisson Munguía

Members and the driver of the Central American Parliament (Parlacen). They were brutally murdered as they were driving to the Parlacen plenary session. The alleged murderers were subsequently killed in prison among suspicious circumstances.

These killings were expressly mentioned by the European Parliament resolution on Guatemala adopted on 14 March 2007.

William Rizziery Pichinte Chávez

José Ramón González Rivas

Gerardo Napoleón Ramírez

Ecuador

Mirek Krygier

Polish citizen, imprisoned.

A letter of concern was sent on 15 November 2006.

Iran

Keyvan Ansari

Prisoner of conscience.

In a resolution adopted on 15 November 2006, the European Parliament raised concerns regarding various human rights violations in Iran, including the ill-treatment of political prisoners, the prosecution of juvenile offenders, also concerning the issue of minority rights, freedom of religion and of the press, and women's rights. In the resolution, the Iranian authorities were called on to unconditionally release all prisoners of conscience; these five persons were explicitly mentioned.

Keyvan Rafii

Prisoner of conscience.

Kheirollah Derakhshandi

Prisoner of conscience.

Abolfazl Jahandar

Prisoner of conscience.

Koroush Zaim

Prisoner of conscience.

Abdullah Suleymani

Executed on 19 December 2006

Despite the European Parliament resolution adopted on 15 November 2006 and the exchange of letters between President Borrell and the Iranian embassy in Brussels, the Iranian authorities decided to execute these persons.

Malek Banitamim

Executed on 19 December 2006

Ali Matouri Zaadeh

Executed on 19 December 2006

Mohammad Jaab Pour

Executed on 24 January 2007

Abdulamir Farjallah Jaab

Executed on 24 January 2007

Alireza Asakreh

Executed on 24 January 2007

Khalaf Derhab Khudayrawi

Executed on 24 January 2007

Abdulreza Sanawati Zergani

Executed on 14 February 2007

Qasem Salamat

Executed on 14 February 2007

Majed Alboghubaish

Executed on 14 February 2007

Farshid Yadollahi

Lawyers, imprisoned while defending Sufis in Qom

In its resolution of 15 November 2006, the European Parliament also addressed the freedom of religion and expressed concerns about the arrests of these persons.

Omid Behrouzi

Ayatollah Sayad Hossein Kazemeyni Boroujerdi

He was advocating for years that politics and religion should be separated; he was arrested reportedly with more than 400 of his followers.

 

Motjaba Saminejad

Imprisoned journalist/webblogger.

In tits resolution of 15 November 2006, the European Parliament called for the release of all imprisoned journalists and webloggers.

Ahmad Raza Shiri

Imprisoned journalist/webblogger.

Arash Sigarchi

Imprisoned journalist/webblogger.

Iran (continued)

Akbar Mahdavi Mohammadi

Student activist, died as a result of his hunger strike

The resolution adopted on 15 November 2006 strongly condemned the open call by President Ahmadinejad for a purge of liberal and secular academics in the universities and called for all those expelled to be allowed to return and to teach according to the elementary rights of academic freedom.

Valiollah Feyz

Political prisoner, died as a result of his hunger strike

The European Parliament deeply deplored the death of these two activists.

Manoucher Mohammadi

Student activist, imprisoned

The European Parliament called for his release, requesting that students should not be barred from higher education due to their peaceful political activities.

Mausavi Khoini

 

A letter of concern was sent on 20 October 2006.

Delara Darabi

Sentenced to death and on death row . They were minors (17 years old), when committing the crimes in question.

Regarding their case, a letter of concern was sent on 17 April 2006.

Shahram Pour Mansouri

Kobra Rahmanpoor

Convicted in January 2002 and is still uncertain about when the sentence is to be executed, if at all.

These four women were sentenced to death despite Iran is a party to the International Covenant on Civil and Political Rights, therefore it is obliged under international law to abolish the death penalty. In addition, two of the convicted are minors. A letter of concern was sent on 13 July 2006 regarding their case.

Nazanin Mahabad Fatehi

Convicted in March 2005 for killing one of the three men, who tried to rape her and her cousin. She was released on 15 January 2007, after the court of appeal declared her innocence. However, she still has to pay compensation of € 25.000.

Fatemeh Hagigat Prozheh

 

Delara Darabi

She broke into an house with her partner, allegedly killed the woman, whose house she and her partner broke into. She denied the crime but. She is still imprisoned, on death row. On 20 January she attempted suicide in her cell.

Sa'id Masouri

Sentenced to death and awaiting execution, she has been held in solitary confinement in Section 209 of Evin Prison since late 2004

With regards to their case a letter of concern was sent on 17 May 2006.

Khaled Hardiani

Sentenced to death and on death row, involved in hijacking a plane in 2001

Farhang Pour Mansouri

Sentenced to death and on death row, involved in hijacking a plane in 2001

Shahram Pour Masori

Sentenced to death as a minor and on death row, involved in hijacking a plane in 2001

Israel

Jigo Faust

 

A letter of concern was sent on 29 August 2006

Ziyad Hmeidan

Student and human rights worker, detained in May 2005

A letter of concern was sent on 20 July 2007.

North Korea

Son Jong Nam

He is Christian believer. He was reportedly tortured by the National Security Agency, and was then sentenced to death for alleged reasons without a trial and without procedural safeguards required by the international human rights law.

In a resolution adopted on 15 June 2006, the European Parliament urged the government of the DPRK to provide information on his case and not to proceed with his execution. The European Parliament also called on the government of North Korea to comply with the principles set out in the international human rights treaties it has ratified (such as the International Covenant on Civil and Political Rights) and incorporate these principles into domestic law, to abolish the death penalty and to release all people detained or imprisoned for the peaceful exercise of fundamental human rights.

Pakistan

Tahir Hussain

British citizen, released on 17 November 2006 after spending 18 years on death row for the murder of a taxi driver in 1988.

A letter of concern was sent on 20 November 2006.

Russia

Mikhael Khodorkovsky

Russian citizen, convicted after an unfair trial and subjected to difficult prison conditions; detained in a prison in Siberia.

With regards to their case, a letter of concern was sent on 22 November 2006.

Platon Lebedev

Russian citizen convicted after an unfair trial and subjected to difficult prison conditions. Suffers from serious health problems.

Anna Politkovskaya

Journalist, murdered on 7 October 2006. A highly respected investigative reporter, known as the symbol of honest journalism in Russia, she was awarded many prizes, among others the Prize Olof Palme. She courageously stood up defending human life and dignity. She exposed and objectively reported on various forms of crimes against humanity, especially in Chechnya.

In its resolution of October 2006, the European Parliament paid tribute to her work and merits. The European Parliament called on the Russian authorities to conduct an independent and efficient investigation to find and punish those responsible for this cowardly crime. The President of the Parliament also expressed his concerns regarding the issue in a letter of concern. In November 2006, a hearing took place on the Subcommittee on Human Rights on Human rights defenders in Russia. At the EU-Russia Summit, the European Union insisted that Russia must to respect human rights in every field of its cooperation of the EU-Russia cooperation.

Russia (continued)

Galina Kozlova

Board member of Mari Ušem, which is a national organisation for the Mari Finno-Ugric minority in Russia. She is also the editor of the literary magazine Ontšõko. She was attacked on 25 January 2007, which act - according to her - could not be considered as a simple robbery attempt. His husband, Valdimir Kozlov, was nominated to the Sakharov Prize.

In its resolution of 17 March 2007 the European Parliament strongly condemned this attack and also the continuing harassment and assaults on activists, leading cultural figures and independent journalists in Mari El.

Sri Lanka

Lieutenant General Sarath Fonseka

Commander of the Sri Lankan Army, he suffered an assasination attempt on 25 April 2006.

In a resolution adopted on 18 May 2006, the European Parliament severely condemned the renewed campaign of attacks by the LTTE, the high number of human rights violations committed by both sides and the constant breaches of the ceasefire agreement. The Parliament also considered that tensions have been deliberately exacerbated by this assassination attempt, and the attack on the Batticaloa district office of the Sri Lanka Monitoring Mission (SLMM) on 13 January 2006 in a deliberate attempt to undermine the ceasefire agreement.

Lakshman Kadirgamar

Minister of Foreign Affairs, assassinated in August 2005.

Joseph Pararajasingha

Member of the Parliament, assassinated in December 2005.

Syria

Anwar al Bunni

Lawyer

In May 2006 several civil society activists were arrested and tortured because of signing a petition for improving the Syrian-Lebanese relations in view of the UN Security Council Resolution n° 1680,. There were also these persons among them. In its resolution of 15 June 2006, the European Parliament urged Syrian authorities to reconsider all cases of political prisoners and to release immediately all prisoners of conscience. The Parliament also requested that all detained or imprisoned persons are given prompt, regular and unrestricted access to their lawyers, doctors and families. The European Parliament pointed out that respect for human rights constitutes a vital component of any future EU-Syria Association Agreement and called on Syria to respect its commitments within the framework of the Barcelona Process and along the lines of the European Neighbourhood Policy.

Michel Kilo

Writer, released on 19 October 2006, but he was brought before the Criminal Court in Damascus again on 31 October 2006 to face new charges. His trial was postponed, for the second time, to 19 February 2007

Kamal Al-Labwani

Peace activist, he is facing a life sentence for expressing his views.

Mahmoud Issa

Civil society activist, detained for signing the petition.

Professor Suleiman Achmar

Civil society activist, detained for signing the petition.

Muhammad Mahfud

Civil society activist, detained for signing the petition.

Mahmoud Meri'i

Civil society activist, detained for signing the petition.

Yasser Melhem

Civil society activist, detained for signing the petition.

Omar Adlabi

Civil society activist, detained for signing the petition.

Tibet

Kelsang Namtso

Nun, seventeen years old, killed by the Chinese People’s Armed Police Force (PAP). On 30 September 2006 more than 70 Tibetans attempted to cross the glaciated Nangpa Pass in the Himalayan region of Tibet, approximately two hours walk from the Nepalese border, in order to seek refugee status in Nepal. Against the rule of international law, the PAP opened fire to the unarmed Tibetan civilians,including women and children. Video and photo evidence of the incident shows that the Tibetan group was moving slowly away from the Chinese forces firing on them, did not approach the Chinese forces and did not represent a threat to them. There were unconfirmed eyewitness reports of more than one death. A group of Tibetans, including children, was arrested after continuing to flee.

On 25 October 2006, the European Parliament adopted a resolution condemning the excessive use of force by the Chinese People’s Armed Police Force in firing upon unarmed Tibetan civilians, including children. It urged the Chinese authorities to guarantee that the Tibetans detained during the incident would not be ill-treated in detention and that international human rights and humanitarian law standards were being respected. The Parliament also called upon the Chinese authorities to conduct a full investigation into the events at Nangpa Pass and to ensure that those responsible for any crimes committed, were to be brought to justice.

Pancen Lama

 

Regarding their case, a letter of concern was sent on 9 October 2006.

Tanzin Delek

Turkey

Behic Asci

Lawyer, started a hunger strike on 5 April 2005 to show solidarity with the political prisoners subjected to poor Turkish prison conditions. On 22 January 2007, after 293 days, he stopped the strike, but announced his intention to resume it later.

A letter of concern was sent on 15 November 2006.

Michal Majevski

Polish citizen arrested in July 2006. He was a minor when committing the crime and the punishment was disproportionate.

A letter of concern was sent on 28 September 2006.

Jonathan Sugden

Well-known expert on Turkey, detained by Turkish security forces and was subjected to deportation.

A letter of concern was sent on 24 April 2006.

United States of America

Pablo Ibar

Spanish citizen found guilty of murder and condemned to death by the Court of Florida in 2000. On 9 March 2006, the Supreme Court reaffirmed his conviction and refused to grant him a new trial.

A letter of concern was sent on 26 April 2006.

Allen W. Bridgers

Sentenced to death, on death row.

A letter of concern was sent on 6 July 2006.

Yemen

Ali Al-Dailami

 

A letter of concern was sent on 26 October 2006.

Vietnam

Nguyen Van Ly

Catholic priest and co-editor of the underground online magazine Tu do Ngôn luan (Free Speech). He was imprisoned from May 2001 to early 2005. He was arrested again on 19 February 2007 and is currently under house arrest.

 

Nguyen Gia Thieu

Sentenced to 20 years of imprisonment and a fine of 25 million USD.

A letter of concern was sent on 27 July 2006.

II. MELLÉKLET

ANNEX II. LIST OF RESOLUTIONS

List of resolutions adopted by the European Parliament between July 1999 and April 2006, and relating directly or indirectly to human rights violations in the world

(http://www.europarl.europa.eu/comparl/afet/droi/others/default.htm)

Country

Date of adoption of resolution

 

AFRICA

 

 

ALGERIA

18.01.2001 / 17.05.2001 /30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 09.06.2005 / 16.02.2006

ANGOLA

17.02.2000 / 15.03.2001 /14.06.2001 / 06.09.2001 / 11.04.2002 / 04.07.2002

BURUNDI

18.11.1999 / 17.02.2000 (UNCHR) / 07.09.2000 / 07.02.2002 (UNCHR) / 23.10.2003 / 30.01.2003 (UNCHR) / 15.01.2004 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

CAMEROON

20.01.2000 / 17.05.2001 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

CENTRAL AFRICAN REPUBLIC

14.06.2001 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

CHAD

20.01.2000 / 14.06.2001 / 24.02.2005 (UNCHR) / 15.03.2006

COTE D'IVOIRE

20.01.2000 / 16.11.2000 / 14.12.2000 / 10.10.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) 10.02.2004 (UNCHR) / 18.11.2004 / 24.02.2005 (UNCHR)

CONGO (BRAZZAVILLE)

30.01.2003 (UNCHR)

DEMOCRATIC REPUBLIC OF CONGO

17.02.2000 (UNCHR)/ 18.01.2001 (UNCHR) / 15.02.2001 / 13.12.2001 / 07.02.2002 / 07.02.2002 (UNCHR) / 13.06.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) /15.05.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 16.12.2004 / 24.02.2005 (UNCHR)

DJIBOUTI

16.12.1999

EQUATORIAL GUINEA

18.05.2000 / 13.06.2002 / 16.01.2003

ERITREA

07.02.2002 / 18.11.2004 / 24.02.2005 (UNCHR)

ETHIOPIA

17.05.2001 / 07.07.2005 / 15.12.2005 /16.11.2006

GUINEA

15.02.2001 / 15.02.2007

LIBERIA

04.09.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 14.12.2006

LIBYA

10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 14.04.2005 / 18.01.2007

MADAGASCAR

07.02.2002 / 16.05.2002

MAURITANIA

06.09.2001 / 24.02.2005 (UNCHR) / 06.07.2007

MOROCCO

10.02.2004 (UNCHR)

MOZAMBIQUE

14.12.2000

NAMIBIA

05.04.2001

NIGERIA

15.02.2001 / 15.11.2001 / 07.02.2002 (UNCHR) / 11.04.2002 / 05.09.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 13.03.2003 / 05.06.2003 / 22.04.2004

RWANDA

18.11.1999 / 17.02.2000 (UNCHR)

SENEGAL

17.11.2005

SIERRA LEONE

16.12.1999 / 17.02.2000 (UNCHR) / 18.05.2000 / 07.09.2000 / 18.01.2001 (UNCHR) / 24.02.2005

SOMALIA

05.04.2001 / 04.07.2002 / 24.02.2005 (UNCHR) / 06.07.2006

SOUTH AFRICA

05.07.2001

SUDAN

17.02.2000 (UNCHR) / 18.01.2001(UNCHR) / 21.11.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 16.09.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 12.05.2005 / 06.04.2006 / 28.09.2006 / 15.02.2007

TANZANIA

05.07.2001

TOGO

16.09.1999 / 06.09.2001 / 13.12.2001 / 08.04.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 24.02.2005 / 12.05.2005

TUNISIA

15.06.2000 / 14.12.2000 / 14.03.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 29.09.2005 / 15.12.2005 / 15.06.2006

UGANDA

17.02.2000 (UNCHR) / 06.07.2000 / 03.07.2003

WESTERN SAHARA

16.03.2000 / 14.04.2005 / 27.10.2005

ZIMBABWE

13.04.2000 / 18.05.2000 / 06.07.2000 / 15.03.2001 / 06.09.2001 / 13.12.2001 / 07.02.2002 (UNCHR) /14.03.2002 / 16.05.2002 / 04.07.2002 / 05.09.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 13.02.2003 / 05.06.2003 / 15.01.2004 / 10.02.2004 (UNCHR) / 16.12.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 07.07.2005 / 07.09.2006

ASIA

 

 

AFGHANISTAN

16.12.1999 / 17.02.2000 (UNCHR)/ 05.10.2000 / 18.01.2001 (UNCHR) / 14.06.2001 / 13.12.2001 / 05.09.2002 / 12.02.2004 / 24.02.2005 (UNCHR)

AZERBAIJAN

09.06.2005 / 27.10.2005 / 16.02.2006

BANGLADESH

21.11.2002 / 14.04.2005 / 16.11.2006

BURMA (MYANMAR)

16.09.1999 / 18.05.2000 / 07.09.2000 / 16.11.2000 / 18.01.2001 (UNCHR) / 04.10.2001 / 13.12.2001 / 07.02.2002 (UNCHR) / 11.04.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 13.03.2003 / 05.06.2003 / 04.09.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 11.03.2004 / 16.09.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 12.05.2005 / 17.11.2005 / 14.12.2006

CAMBODIA

17.12.2000 / 18.01.2001 / 06.09.2001 / 07.02.2002 / 11.04.2002 / 13.03.2003 / 03.07.2003 / 12.02.2004 / 13.01.2005 / 24.02.2005 (UNCHR) / 10.03.2005 / 01.12.2005 / 19.01.2006 / 15.03.2007

CHINA

 

 

 

 

 

 

20.01.2000 / 17.02.2000 (UNCHR) / 18.01.2001 (UNCHR) / 15.02.2001 / 05.04.2001 (UNCHR) / 07.02.2002(UNCHR)/ 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 07.07.2005 / 08.09.2005 / 07.09.2006 / 15.02.2007

BEIJING'S APPLICATION TO HOST THE 2008 OLYMPIC GAMES

05.07.2001

EAST TIMOR

16.09.1999 / 18.11.1999 / 17.02.2000 (UNCHR)/ 18.01.2001 (UNCHR) / 04.10.2001 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 15.06.2006

FIJI

06.07.2000 / 14.12.2006

GEORGIA

18.12.2003 / 26.10.2006

HONGKONG

19.12.2002 / 15.12.2005

INDIA

16.03.2000 / 07.02.2002 / 16.05.2002 / 10.02.2004 (UNCHR) / 16.12.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 01.02.2007

INDONESIA

16.12.1999 / 18.01.2001 (UNCHR) / 13.12.2001 / 07.02.2002 (UNCHR) / 16.05.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 05.06.2003 / 20.11.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

KALIMANTAN

15.03.2001

MOLUCCAN ISLANDS

07.10.1999 / 20.01.2000 / 06.07.2000

KASHMIR

16.03.2000 / 17.11.2005

KAZAKHSTAN

13.02.2003 / 23.10.2003 / 16.03.2006

KYRGYZSTAN

14.03.2002 / 23.10.2003 / 12.05.2005

LAOS

15.02.2001 / 15.11.2001 / 03.07.2003 / 01.12.2005

MALAYSIA

14.06.2001 / 13.06.2002

MONGOLIA

07.02.2002 (UNCHR)

MALDIVES

16.04.2004

NEPAL

07.09.2000 / 14.06.2001 / 13.12.2001 / 13.06.2002 / 24.10.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 23.10.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 24.02.2005 / 29.09.2005 / 18.05.2006

NORTHERN KOREA

07.02.2002 (UNCHR) / 16.01.2003 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 15.06.2006

PAKISTAN

18.11.1999 / 15.02.2001 / 05.04.2001 / 10.02.2004 (UNCHR) / 12.02.2004 / 22.04.2004 / 24.02.2005 (UNCHR)

PHILIPPINES

18.05.2000 / 18.12.2003 / 17.11.2005

SOLOMON ISLANDS

06.07.2000

SOUTHERN CAUCASUS

(Armenia, Azerbaijan and Georgia )

04.10.2001

SRI LANKA

18.05.2000 / 14.03.2002 / 20.11.2003 / 07.09.2006

TAIWAN

13.04.2000 / 15.05.2003 / 07.07.2005 / 18.05.2006

TAJIKISTAN

23.10.2003

TIBET

17.02.2000 (UNCHR) / 13.04.2000 / 06.07.2000 / 18.01.2001 (UNCHR) / 07.02.2002 (UNCHR) / 19.12.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004(UNCHR) / 18.11.2004 / 13.01.2005 / 24.02.2005 (UNCHR) / 15.12.2005 / 26.10.2006 / 15.02.2007

TURKMENISTAN and CENTRAL ASIA

15.03.2001 / 23.10.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

UZBEKISTAN

04.10.2001 / 23.10.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 09.06.2005 / 27.10.2005 / 26.10.2006

VIETNAM

16.11.2000 / 05.07.2001 / 04.10.2001 / 11.04.2002 / 15.05.2003 / 20.11.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 01.12.2005

AUSTRALIA

 

 

AFGHAN REFUGEES / ASYLUM

06.09.2001

EUROPE

 

 

BELARUS

07.10.1999 / 05.07.2001 / 13.06.2002 / 04.07.2002 / 10.02.2004 (UNCHR) / 28.10.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 10.03.2005 / 07.07.2005 / 29.09.2005 / 16.02.2006 / 06.04.2006

BULGARIA

15.12.2005

BOSNIA-HERZEGOVINA (Banja Luca)

17.05.2001

CYPRUS

05.04.2001

FEDERAL REPUBLIC OF YUGOSLAVIA

17.02.2000 (UNCHR) / 16.03.2000 / 15.06.2000 / 14.12.2000

FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA (FYROM)

05.10.2000

IRELAND (Immigration)

13.12.2001

KOSOVO

22.07.1999 / 16.09.1999 / 07.10.1999 / 18.11.1999 / 17.02.2000 (UNCHR) / 17.02.2000 / 15.06.2000 / 15.02.2001 / 01.04.2004

MALTA (Refugees camps)

06.04.2006

MOLDOVA

14.03.2002 / 11.04.2002 / 18.12.2003 / 24.02.2005 / 16.03.2006

ROMANIA

15.12.2005 / 05.09.2006

RUSSIA

18.11.1999 / 17.02.2000 (UNCHR) / 18.01.2001 (UNCHR) / 18.01.2001 / 07.02.2002 / 07.02.2002 (UNCHR) / 04.07.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 26.05.2005 / 15.12.2005 / 15.06.2006 / 25.10.2006 / 13.12.2006 / 15.02.2007 / 15.02.2007 / 15.03.2007

RUSSIAN REPUBLIC OF CHECHNYA

07.10.1999 / 18.11.1999 / 20.1.2000 / 17.02.2000 / 17.02.2000 (UNCHR) / 16.03.2000 / 13.04.2000 / 18.01.2001 (UNCHR) / 15.02.2001 / 07.02.2002 (UNCHR) / 16.01.2003 / 30.01.2003 (UNCHR) / 03.07.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 19.01.2006

RUSSIAN REPUBLIC OF DAGESTAN

16.09.1999

RUSSIAN REPUBLIC OF MARI EL

12.05.2005

SERBIA AND MONTENEGRO

16.09.2004 / 07.07.2005 / 29.09.2005

TURKEY

22.07.1999 / 13.04.2000 / 07.09.2000 / 18.01.2001 / 13.12.2001 / 15.05.2003 / 22.04.2004 / 28.09.2005 / 16.02.2006 / 27.09.2006

UKRAINE

11.03.2004 / 28.10.2004 / 02.12.2004 / 13.01.2005 / 06.04.2006

AMERICA

 

 

ARGENTINA

04.07.2002

BOLIVIA

23.10.2003 / 09.06.2005

CENTRAL AMERICA

16.11.2000

CHILE

14.12.2000

COLOMBIA

07.09.2000 / 18.01.2001 (UNCHR) / 04.10.2001 / 07.02.2002 (UNCHR) / 14.03.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

CUBA

30.01.2003 (UNCHR) / 10.04.2003 / 04.09.2003 / 10.02.2004 (UNCHR) / 22.04.2004 / 17.11.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 02.02.2006

GUATEMALA

18.05.2000 / 14.06.2001 / 11.04.2002 / 10.04.2003 / 07.07.2005 / 15.03.2007

HAITI

15.01.2004 / 10.02.2004 (UNCHR) / 11.03.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 14.12.2006

MEXICO

05.04.2001

NICARAGUA

16.12.1999

PARAGUAY

15.06.2000

PERU

16.03.2000 / 15.06.2000 / 05.10.2000 / 19.01.2006

UNITED STATES

17.02.2000 / 13.04.2000 / 06.07.2000 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) 22.04.2004 / 15.12.2005 / 16.02.2006 / 13.06.2006 / 14.02.2007 / 14.02.2007

VENEZUELA

13.02.2003 / 11.03.2004

MIDDLE EAST

 

 

EGYPT

20.01.2000 / 14.06.2001 / 04.07.2002 / 05.09.2002 / 10.04.2003 / 19.01.2006 / 16.02.2006 / 06.04.2006

IRAN

16.09.1999 / 17.02.2000 (UNCHR) / 13.04.2000 / 18.05.2000 / 07.02.2002 (UNCHR) / 24.10.2002 / 21.11.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 12.02.2004 / 28.10.2004 / 13.01.2005 / 24.02.2005 (UNCHR) / 15.02.2006 / 16.11.2006

IRAQ

20.01.2000 / 13.04.2000 / 06.07.2000 / 07.02.2002 (UNCHR) / 30.01.2003 (UNCHR)/ 10.02.2004 (UNCHR) / 16.09.2004 / 24.02.2005 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 06.04.2006 / 15.02.2007

ISRAEL

19.12.2002 / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR)

JORDAN

16.02.2006

KUWAIT

16.12.1999

LEBANON

10.03.2005

PALESTINE

16.11.2006

SAUDI ARABIA

17.02.2000 (UNCHR) / 18.01.2001 (UNCHR) / 07.02.2002 (UNCHR) / 30.01.2003 (UNCHR) / 10.02.2004 (UNCHR) / 24.02.2005 (UNCHR) / 10.03.2005

SYRIA

13.06.2002 / 08.09.2005 / 15.06.2006 / 26.10.2006

MISCELLANEOUS

 

 

UNITED NATIONS

 

EU's rights, priorities and recommendations for the session of the UN Commission on Human Rights in Geneva

17.02.2000 (56th) / 18.01.2001 (57th)/ 07.02.2002 (58th)/ 30.01.2003 (59th) / 10.02.2004 (60th) / 24.02.2005 (61st) /

UN Outcome of the negotiations on the Human Rights Council and on the 62nd session of the UNCHR

16.03.2006

UN World Food Summit

16.05.2002

UN World Day to Overcome Extreme Poverty

04.10.2001

UN Conference on Least Developed Countries

05.04.2001

Reform of the UN

09.06.2005

Reform of the UN, Millennium Development Goals

29.09.2005

Small arms and lights weapons (UN prepcom)

26.05.2005

International Convention for the Protection of All Persons from Enforced Disappearance

1st session, UNHRC, 29.06.2006

The right to development

1st session, UNHRC, 30.06.2006

Human rights and extreme poverty

2nd session, UNHRC, 27.11.2006

Human rights in the occupied Syrian Golan

2nd session, UNHRC, 27.11.2006

Israeli settlements in the Occupied Palestinian Territory, including East Jerusalem, and in the occupied Syrian Golan

2nd session, UNHRC, 27.11.2006

DEATH PENALTY

 

Death Penalty in the World

 

07.10.1999 / 18.11.1999 / 16.12.1999 /

13.04.2000 / 06.07.2000 / 26.10.2000 /

05.07.2001

Moratorium on capital punishment

01.02.2007

Abolition of Death Penalty in Japan, South Korea and Taiwan

13.06.2002

INTERNATIONAL

CRIMINAL COURT

16.12.1999 / 18.01.2001 / 28.02.2002 /

04.07.2002 / 26.09.2002 / 24.10.2002

CHILDREN

 

Trafficking in Children and Child Soldiers

 

03.07.2003

Forced Child Labour (Africa)

 

17.05.2001 / 17.11.2005

Child Labour in the Production of Sports Equipment

13.06.2002

EU Position for the Session of the UN GA on the Rights of Child

 

11.04.2002

 

UN GA Special Session on the Rights of Child

05.07.2001

 

 

European Parliament resolution on the 10th Anniversary of the UN Convention on the Rights of the Child

18.11.1999

Children kidnapped by their parents

15.03.2001

RACISM AND XENOPHOBIA

17.02.2000 / 16.03.2000 (European Union) / 16.03.2000 (Candidate Countries) / 06.07.2000 / 03.10.2001 (World Conference against Racism)

PRESS FREEDOM

17.05.2001

COMBATTING TERRORISM

24.10.2002 / 14.02.2007 (CIA)

Detainees in Guantanamo Bay

07.02.2002 / 10.03.2004/ 28.10.2004 / 16.02.2006 / 13.06.2006

MINES AND BOMBS

 

Review of Ottawa Treaty on anti-personnel mines

22.04.2004

Cluster Bombs

13.12.2001

Landmines

07.07.2005

REFUGEES

 

Refugees - Channel Tunnel

11.04.2002

Refugees (Lampedusa and Western Sahara)

14.04.2005

Sakharov Prize (monitoring)

14.12.2006

WOMEN

 

Women in South-East Europe

22.04.2004

Female Genital Mutilation

20.09.2001

Harassment at the Workplace

20.09.2001

Violence towards Catholic Nuns

05.04.2001

FREEDOM OF EXPRESSION, RESPECT OF RELIGIOUS BELIEFS

16.02.2006

Freedom of expression on the Internet

06.07.2006

Homophobia

19.01.2006

Aung San Suu Kyi and Leyla Zana

(Sakharov Prize Laureates)

13.12.2001

Sport products for the Olympic games

22.04.2004

Mediterranean

20.11.2003 / 12.02.2004 / 23.02.2005

III. MELLÉKLET

ANNEX III - BASIC TEXTS

 

INTERNATIONAL HUMAN RIGHTS INSTRUMENTS

DATE

OF

ADOPTION

 

UNITED NATIONS

http://www.un.org

Human Rights Council : http://www.ohchr.org/english/bodies/hrcouncil/

Charter of the United Nations

24 October 1945

 

Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide

9 December 1948

 

Universal Declaration on Human Rights

10 December 1948

 

 

First Geneva Convention "for the Amelioration of the Condition of the Wounded and Sick in Armed Forces in the Field"

first adopted in 1864, last revision on 12 August 1949

 

Second Geneva Convention "for the Amelioration of the Condition of Wounded, Sick and Shipwrecked Members of Armed Forces at Sea"

12 August 1949

 

Third Geneva Convention "relative to the Treatment of Prisoners of War"

first adopted in 1929, last revision on 12 August 1949

 

Fourth Geneva Convention "relative to the Protection of Civilian Persons in Time of War"

12 August 1949

 

International Covenant on Civil and Political Rights

16 December 1966

 

Optional Protocol to the International Covenant on Civil and Political Rights

16 December 1966

 

Second Optional Protocol to the International Covenant on Civil and Political Rights, aiming at the abolition of the death penalty

15 December 1989

 

International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights

16 December 1966

 

International Convention on the Elimination of All Forms of Racial Discrimination

21 December 1965

 

Protocol Additional I to the Geneva Conventions of 12 August 1949, and relating to the Protection of Victims of Non-International Armed Conflicts

8 June 1977

 

Protocol Additional II to the Geneva Conventions of 12 August 1949, and relating to the Protection of Victims of Non-International Armed Conflicts

8 June 1977

 

Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women

18 December 1979

 

Optional Protocol to the Convention on the Elimination of Discrimination against Women

6 October 1999

 

Convention on the Rights of the Child

20 November 1989

 

Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the involvement of children in armed conflicts

25 May 2000

 

Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the sale of children, child prostitution and child pornography

25 May 2000

 

Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment

10 December 1984

 

Optional Protocol to the Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment

18 December 2002

 

UN Declaration on the Elimination of All Forms of Intolerance and Discrimination Based on Religion or Belief

25 November 1981

 

UN Declaration on the Right and Responsibility of Individuals, Groups and Organs of Society to Promote and Protect Universally Recognised Human Rights and Fundamental Freedoms

9 December 1998

 

UN Declaration on Human Rights Defenders

9 December 1998

 

United Nations Millennium Declaration

8 September 2000

 

International Convention Against Enforced Disappearances

20 December 2006

 

UNITED NATIONS CONFERENCES

World Conference on Human Rights (Vienna)

Declaration and Programme of Action

25 June 1993

 

World Conference on Women and Development (Beijing)

Declaration and Platform for Action

September 1995

 

World Conference against Racism, Racial Discrimination, Xenophobia and Related Intolerance (Durban)

Declaration and Programme of Action

8 September 2001

 

 

 

 

ROME STATUTE OF THE INTERNATIONAL CRIMINAL COURT

http://www.ohchr.org/english/law/criminalcourt.htm

1 July 2002

 

 

 

 

INTERNATIONAL LABOUR ORGANISATION

http://ilolex.ilo.ch

 

 

Minimum Age Convention

26 June 1973

 

Convention on Indigenous and Tribal Peoples

27 June 1989

 

Convention to eliminate the Worst Forms of Child Labour

17 June 1999

 

 

EUROPEAN PARLIAMENT

http://www.europarl.europa.eu/comparl/afet/droi/others/default.htm

Annual Human Rights Reports

1983 - 2005

 

Resolution on the communication from the Commission to the Council and the European Parliament on the European Union's role in promoting human rights and democratisation in third countries (COM (2001) 252)

25 April 2002

 

Resolution on the Commission communication on EU election assistance and observation (COM (2000) 191 - C5-0259/2000)

15 March 2001

 

Resolution on countering racism and xenophobia in the European Union, on the Commission communication: "Countering racism, xenophobia and anti-Semitism in the candidate countries" (COM (1999) 256 – C5-0094/1999), and on the World Conference against Racism

16 March 2000

 

Resolution on the communication from the Commission to the Council and the European Parliament on “The European Union and the external dimension of human rights policy: from Rome to Maastricht and beyond” (COM (1995) 567 – C4-0568/1995)

17 December 1998

 

Resolution on the report from the Commission on the implementation of measures intended to promote observance of human rights and democratic principles (for 1995) (COM (1996) 672 - C4-0095/1997)

19 December 1997

 

Resolution on setting up a single co-ordinating structure within the Commission, responsible for human rights and democratisation

19 December 1997

 

Resolution on the communication from the Commission on the inclusion of respect for democratic principles and human rights in agreements between the Community and third countries (COM (1995) 216 – C4-0197/1995)

20 September 1996

 

 

Charter of Fundamental Rights of the European Union

 

 

European Parliament resolution on the human rights and democracy clause in European Union agreements

14 February 2006

 

 

 

COUNCIL

 

http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?id=822&lang=en&mode=g

http://www.europa.eu.int/pol/rights/index_de.htm

Guidelines for EU policy towards third countries on the death penalty of 29 June 1998

29 June 1998

 

Regulations (EC) No 975/1999 and (EC) No 976/1999 on the development and consolidation of democracy and the rule of law and respect for human rights and fundamental freedoms

Official Journal L 120 , 08/05/1999 P. 0001 - 0014

29 April 1999

 

Cotonou Agreement

23 June 2000

 

Guidelines for EU policy towards third countries on torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment

9 April 2001

 

Conclusions on the communication from the Commission to the Council and the European Parliament on the European Union's role in promoting human rights and democratisation in third countries (COM (2001) 252)

25 June 2001

 

EU guidelines on Human rights dialogues

13 December 2001

 

Action Plan to follow-up on the Common Position of 22 January 2001 on the International Criminal Court

27 May 2002

 

Common Position amending Common Position of 22 January 2001 on the International Criminal Court

20 June 2002

 

Conclusions on human rights and democratisation in third countries, together with practical measures endorsed for the implementation of the Council's conclusions of 25 June 2001

10 December 2002

 

EU Common Position on the International Criminal Court

16 June 2003

 

EU Guidelines on Children in Armed Conflicts

8 December 2003

 

EU Guidelines on Promoting Compliance with International Humanitarian Law

23 December 2005

 

 

COMMISSION

http://europa.eu.int/comm/external_relations/human_rights/doc/eidhr02_04.htm

 

 

 

COUNCIL OF EUROPE

http://conventions.coe.int

 

 

Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms

Protocol No. 13 to the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, concerning the abolition of the death penalty in all circumstances

4 November 1950

3 May 2002

 

  • [1]  A Tanács 13522/1/06. számú dokumentuma
  • [2]  Lásd az e jelentéshez csatolt mellékletet.
  • [3]  HL C 379., 1998.12.7., 265. o.; HL C 262., 2001.9.18., 262. o.; HL C 293 E., 2002.11.28., 88. o.; HL C 271 E., 2003.11.12., 576. o.
  • [4]  HL C 311., 2005.12.9., 1. o.
  • [5]  HL C 364., 2000.12.18., 1. o.
  • [6]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.; HL L 209., 2005.8.11., 27. o.
  • [7]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0097.
  • [8]  HL C 290 E., 2006.11.29., 107. o.
  • [9]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0018.
  • [10]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0008.
  • [11]  HL C 327., 2005.12.23, 4. o.
  • [12]  HL L 150., 2003.6.18., 67. o.
  • [13]  2007. február 7-én Franciaország, Olaszország, Lettország, Lengyelország és Spanyolország aláírta, de nem ratifikálta az ECHR-hez csatolt 13. jegyzőkönyvet, amely a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörléséről szólt.
  • [14]  Aláírta, de nem ratifikálta (2007. januári állapot): Ausztria (2003), Belgium (2005), Ciprus (2004), Finnország (2003), Franciaország (2005), Németország (2006), Olaszország (2003), Luxemburg (2005), Hollandia (2005), Portugália (2006) és Románia (2007). Aláírta és ratifikálta: Csehország, Dánia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország, az Egyesült Királyság, Málta, Észtország és Szlovénia. Vagyis Görögország, Magyarország, Írország, Lettország, Litvánia és Szlovákia nem írta alá és nem is ratifikálta az OPCAT-ot mostanáig.
  • [15]  HL L 261., 2004.8.6., 19. o.
  • [16]  A Tanács 2005. december 12-i következtetései, 15293/1/05 REV 1, Melléklet, 14. o.
  • [17]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0032.
  • [18]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0016.

ELJÁRÁS

Cím

Az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2006-os éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról

 

Eljárás száma

2007/2020(INI)

Illetékes bizottság
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

AFET
12.2.2007

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)

  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

 

 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Simon Coveney
28.11.2006

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

25.1.2007

28.2.2007

19.3.2007

22.3.2007

 

Az elfogadás dátuma

27.3.2007

A zárószavazás eredménye

+

-

0

52

4

2

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Roberta Alma Anastase, Robert Atkins, Christopher Beazley, Panagiotis Beglitis, Bastiaan Belder, Vito Bonsignore, Elmar Brok, Marco Cappato, Simon Coveney, Véronique De Keyser, Giorgos Dimitrakopoulos, Hélène Flautre, Hanna Foltyn-Kubicka, Michael Gahler, Jas Gawronski, Bronisław Geremek, Maciej Marian Giertych, Ana Maria Gomes, Alfred Gomolka, Richard Howitt, Jana Hybášková, Anna Ibrisagic, Ioannis Kasoulides, Helmut Kuhne, Vytautas Landsbergis, Willy Meyer Pleite, Francisco José Millán Mon, Philippe Morillon, Pasqualina Napoletano, Baroness Nicholson of Winterbourne, Vural Öger, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, João de Deus Pinheiro, Bernd Posselt, Michel Rocard, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, Schöpflin György, Hannes Swoboda, Szent-Iványi István, Antonio Tajani, Charles Tannock, Inese Vaidere, Kristian Vigenin, Josef Zieleniec

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Dobolyi Alexandra, Duka-Zólyomi Árpád, Gál Kinga, Milan Horáček, Anneli Jäätteenmäki, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Jaromír Kohlíček, Aloyzas Sakalas

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Benyújtás dátuma

10.4.2007

Megjegyzések
(az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)