JELENTÉS Afrika szarva térségéről: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért

17.4.2007 - (2006/2291(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Filip Kaczmarek

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Afrika szarva térségéről: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért

(2006/2291(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az Európai Tanács által 2005. december 15–16-án elfogadott, „Az EU és Afrika: a stratégiai partnerség felé” (Az európai Afrika-stratégia) című uniós stratégiára[1],

–    tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt, az Európai fejlesztési politikáról szóló, „Az európai konszenzus”című együttes nyilatkozatra (Európai konszenzus a fejlesztési politikáról)[2],

–    tekintettel a partnerségi megállapodást módosító, Luxembourgban 2005. június 25-én aláírt megállapodással[3] módosított, az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS) csoportjának tagjai, másrészről a Közösség és tagállamai között létrejött, Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra[4] (a Cotonou-i Megállapodás), és különösen annak 8. cikkére,

–    tekintettel a 2005. december 15–16-i Európai Tanács által elfogadott, a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek, valamint azok lőszereinek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelemre vonatkozó uniós stratégiára[5],

–    tekintettel „Az EU Afrika-stratégiája: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért Afrika szarva térségében” című bizottsági közleményre (COM(2006)0601),

–    tekintettel a Dárfúrról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2007. február 15-i[6], a 2006. szeptember 28-i[7], a 2006. április 6-i[8], a 2005. június 23-i[9] és a 2004. szeptember 16-i[10] állásfoglalására,

–    tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1706(2006) számú határozatára[11], amely egy 22 000 fős békefenntartó erő bevetését javasolja Dárfúrban,

–    tekintettel a nigériai Abujában 2006. május 5-én aláírt Dárfúri Békemegállapodásra,

–    tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amely kivétel nélkül kötelező és alkalmazandó,

–    tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. február 12–13-i ülésének megállapításaira,

–    tekintettel a Szomáliáról szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására[12],

–    tekintettel a 2006. december 14–15-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–    tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. március 5-i ülésének Szudánról és Dárfúrról szóló következtetéseire,

–    tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására[13],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6‑0146/2007),

A.     mivel a Lisszabonban 2007-ben megrendezésre kerülő, második EU-Afrika csúcstalálkozó során várható a közös EU-Afrika stratégia állam- és kormányfők általi jóváhagyása, ami az EU-nak az uniós Afrika-stratégia közös EU-Afrika stratégiává való átalakítása melletti elkötelezettségét jelentené; mivel az Európai Parlamentet eleddig nem vonták be a konzultációba,

B.     mivel a Bizottság „Az EU Afrika-stratégiája: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért Afrika szarva térségében” című közleménye a biztonság és fejlődés egymással összefüggő kérdéseinek koncepciójára épül, kinyilvánítva, hogy nincs fejlődés tartós béke nélkül, és nincs tartós béke fejlődés nélkül, és további célja, hogy útmutatást nyújtson az országos és regionális stratégiai dokumentumok kidolgozásához,

C.     mivel az uniós Afrika-stratégia arra irányul, hogy az EU és az afrikai kontinens kapcsolatainak átfogó, hosszú távú keretét hozza létre azzal az elsődleges céllal, hogy megvalósuljanak a millenniumi fejlesztési célok és előmozdítsák a fenntartható fejlődést, a biztonságot és a felelősségteljes kormányzást Afrikában,

D.     mivel a Cotonou-i Megállapodás 8. cikke meghatározza a felek közös érdeklődésére számot tartó vagy számukra közérdekű politikai kérdésekben folytatott politikai párbeszéd kereteit, továbbá úgy rendelkezik, hogy a béke előmozdítását és az erőszakos konfliktusok megelőzését, kezelését és megoldását célzó, széles alapokon nyugvó politikáknak kitüntetett helyen kell szerepelniük ebben a párbeszédben,

E.     mivel a Cotonou-i Megállapodás „Békeépítő politikák, konfliktusmegelőzés és -megoldás” című 11. cikke előírja, hogy a feleknek a béke megteremtésének és a konfliktusok megelőzésének és megoldásának egy átfogó és integrált politikáját kell folytatniuk, különös hangsúlyt helyezve a regionális, szubregionális és nemzeti kapacitások megerősítésére,

Biztonsági dimenzió

F.     mivel Afrika szarva egyike a világ konfliktusoktól leginkább fenyegetett és legszegényebb térségeinek, ahol a rendszeres bizonytalanságban a konfliktusok és politikai válságok egymást táplálják és szítják, ahol problémásak az államközi kapcsolatok, bizonytalanok, vitatottak, elmaradottak és nem biztonságosak az országhatárok, és az államok menedéket, utóvédbázist, katonai támogatást és diplomáciai elismerést biztosítanak a szomszédos államokban harcoló csoportoknak,

G.     mivel a konfliktusok gyökerei általában az emberi jogok megsértésére, a demokrácia és a jogállamiság hiányára, a rossz kormányzásra és a korrupcióra, az etnikai feszültségekre, a nem megfelelő közigazgatásra, a szervezett bűnözésre és a kábítószer- és fegyverkereskedelemre és a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek ellenőrizetlen és illegális elterjedésére, továbbá a szegénységre, a munkanélküliségre, a társadalmi, gazdasági és politikai igazságtalanságokra és egyenlőtlenségekre, a gyors népességnövekedésre és a természeti erőforrások elégtelen vagy rossz kezelésére és/vagy kiaknázására vezethetők vissza,

H.     mivel az Afrika szarván zajló konfliktusok a szomszédos és az egyéb országok érintettsége okán regionális dimenziókat, továbbá mindinkább növekvő nemzetközi dimenziót öltenek,

Regionális keretek és külső szereplők

I.      mivel a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) központi eleme Afrika szarva politikai és biztonsági architektúrájának, valamint központi szereplő a konfliktusmegelőzésben, és az egyetlen olyan szubregionális szervezet, amelynek Szomália is tagja,

J.      mivel az Afrikai Unió (AU) kapacitásokat fejleszt arra, hogy részt vegyen a konfliktusközvetítő és a békefenntartó műveletekben, és mivel az Afrikai Békeprogram egyike az EU és az AU közötti együttműködés legkézzelfoghatóbb aspektusának,

Fejlesztési dimenziók

K.     mivel a térség állandó instabilitása ellehetetleníti annak politikai, társadalmi és gazdasági fejlődését és a millenniumi fejlesztési célok elérésének egyik legfőbb akadályát képezi,

L.     mivel Afrika szarvának országai különböző regionális gazdasági szervezetek és kezdeményezések tagjai, úgymint a Kelet-Afrikai Közösség (EAC)[14], Afrika keleti és déli részének közös piaca (COMESA)[15] és a Nílus-medence Kezdeményezés[16],

M.    mivel a térség problémáit tovább súlyosbítja a népességnövekedés, az éghajlatváltozás és az ebből adódóan a természeti erőforrásokra – főként az olajra – nehezedő nyomás regionális hatása, valamint a Nílus vízkészleteiért folytatott versengés okozta súrlódások és a nomád állattenyésztők magas aránya, akiket inkább az etnikai-nyelvi kapcsolatok, semmint a politikai határok kötnek össze, és akik a térség legmarginalizáltabb csoportjai közé tartoznak,

N.     mivel a szegénységhez kapcsolódó betegségek, különösen a HIV/AIDS, a gümőkór (tbc) és a malária a térségben uralkodó nagyfokú szegénység fő okai és következményei is egyben,

O.     mivel a térség legtöbb országában a gyermekek kevesebb, mint 50%-át íratják be általános iskolába,

1.      sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Parlamenttel és az afrikai országok parlamentjeivel, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűléssel, illetve a civil társadalom képviselőivel az EU–Afrika-stratégia kidolgozásának egyetlen szakaszában sem konzultáltak megfelelő módon, ami megkérdőjelezi a közös kötelezettségvállalás demokratikus legitimitását;

2.      emlékeztet arra, hogy az Afrika szarva tartós békéjének megteremtésére irányuló fenntartható megközelítés kidolgozása az EU Afrikával kapcsolatos valamennyi meglévő eszközének és jogi keretének összekapcsolását kívánja meg; felhív a Cotonou-i Megállapodás 8–11. cikkének teljes körű végrehajtására;

Biztonsági dimenzió

3.      hangsúlyozza, hogy Afrika szarvának konfliktusaira egy olyan átfogó, konfliktusérzékeny és regionális megközelítés révén kell megoldást találni, amely lehetővé teszi, hogy a regionális dinamika és konfliktusok rendszereire átfogó válasz fogalmazódjon meg;

4.      úgy véli, hogy az EU Afrika szarvával kapcsolatos fellépéseinek nem csupán a biztonság kérdéseire, hanem a konfliktusok társadalmi, politikai és gazdasági kirekesztéssel, illetve a biztonság és a jog érvényesülésének megerősítésével összefüggő strukturális okaira is ki kell terjedniük;

5.      hangsúlyozza, hogy a biztonsággal kapcsolatos aggályok kezelése, valamint a terrorizmusellenes politikák megvalósítása mellett, az Európai Unió nem hanyagolhatja el az emberi és a humanitárius jogokat sem; sürgeti a tagállamokat, hogy tárják fel és ítéljék el a térségben terrorizmus gyanújával őrizetbe vett személyek mindennemű „nemzetközi átadását”;

6.      felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen határozott lépéseket a térségben tapasztalható büntetlenség, a fegyverkereskedelem, az emberi jogok megsértése, a tűzszünet megsértése és a civilek, békefenntartók és humanitárius munkások ellen intézett támadások ellen, továbbá hogy támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróság bevonását;

7.      hangsúlyozza, hogy Afrika szarván a hosszú távú béke az EU-nak a régióban a demokráciára és emberi jogokra irányuló kötelezettségvállalásától is függ majd; felszólítja az EU-t, hogy nyilvánosan ítélje el a térség elnyomó rezsimjeit; erőteljes aggályát fejezi ki az Afrikai Uniónak székhelyet adó Etiópiának az ellenzéki vezetőkkel, újságírókkal, emberi jogi aktivistákkal és átlagemberekkel szembeni elnyomó fellépése miatt, ami a 2005. évi tisztességtelenül befolyásolt választások óta tapasztalható;

A békeépítés regionális megközelítése

8.      felhív az EU térségben való jelenlétének megszilárdítására egy az Afrika szarváért felelős EU-képviselő kinevezésével, akinek feladata az EU régióbeli kezdeményezéseinek koordinációja volna, és aki betöltené az Afrika szarván található országok fő uniós közvetítőjének szerepét, valamint rendszeres jelentéseket nyújtana be az Európai Parlamenthez;

9.      ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek további lépéseket az Európai Bizottság Etiópiában működő küldöttségén felül az Európai Unió egy, az Afrikai Unióhoz delegált, etiópiai székhelyű küldöttségének létrehozása érdekében;

10.    felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Afrika szarvának valamennyi országát érintő biztonsági kérdések egyidejű megvitatása érdekében összehívandó, átfogó biztonsági konferenciára irányuló kezdeményezésről indítson konzultációs folyamatot a térségben érintett egyéb érdekelt felekkel, úgymint az ENSZ-szel, az AU-val, az IGAD-dal, az Arab Ligával, az Amerikai Egyesült Államokkal és Kínával; rámutat arra, hogy e kezdeményezésnek kell kiinduló pontként szolgálnia a bizalomépítési intézkedéseknek a térség országaiban való elindításához;

11.    határozottan úgy véli, hogy az Afrika szarvának térségében fennálló válság kezelésére tett erőfeszítései során az EU-nak mindenekelőtt afrikai megoldásokat kell találnia, azaz olyan megoldásokat, amelyek véghezvitele a meglévő regionális szervezetek, az AU és az IGAD bevonásával történik; hangsúlyozza azonban, hogy a konfliktusmegelőzés és -megoldás szempontjából szükséges e szervezetek megerősítése azok hatékony kapacitásépítése, intézmények felállítása és különösen a Békeprogram révén;

12.    emlékeztet arra, hogy Afrika afrikai konfliktusok megelőzésére, kezelésére és megoldására való képességének javítása az AU béke- és biztonsági programjának végrehajtását támogató konkrét intézkedéseket tesz szükségessé, az afrikai tartalék haderő, illetve az AU Bizottságának békefenntartási és biztonsági osztálya számára biztosított technikai segítségnyújtás, szakértelem és intézményfelállítási támogatás segítségével;

13.    emlékeztet a regionális kezdeményezések, mint például az afrikai szakértői értékelési mechanizmus fontos szerepére a korrupció megfékezésében és a felelősségteljes kormányzás előmozdításában; hangsúlyozza annak szükségét, hogy az afrikai országok végrehajtsák ezeket a kezdeményezéseket, valamint hogy a Bizottság és a tagállamok e célra technikai segítségnyújtást és pénzügyi támogatást biztosítsanak;

14.    felhívja a tagállamokat, hogy szorgalmazzanak egy a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek (SALW), valamint a lőszerek nyomon követésére és megjelölésére vonatkozó, jogilag kötelező érvényű nemzetközi jogi okmányt, továbbá hogy támogassák a kézi lőfegyverekkel és könnyű fegyverekkel, valamint a lőszerekkel a fejlődő országokban folytatott tiltott kereskedelem elleni küzdelmet célzó regionális kezdeményezéseket;

15.    üdvözli az UNICEF kezdeményezését, hogy Párizsban (2007. február 5-én és 6-án) nemzetközi konferenciát szervez a gyermekkatonákról, és hangsúlyozza, hogy véget kell vetni a gyermekek fegyveres konfliktusokban való illegális és elfogadhatatlan kizsákmányolásának;

16.    hangsúlyozza az illegális kereskedelem megszüntetésének, valamint a könnyűfegyverek forgalma jobb ellenőrzésének szükségességét; üdvözli az ENSZ Közgyűlése által 2006. december 6-án elfogadott, a fegyverkereskedelmi egyezmény kidolgozásáról szóló állásfoglalást;

17.    felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fejlessze tovább és terjessze ki más országokra/régiókra a meglévő leszerelési, demobilizációs és reintegrációs (DDR), valamint a biztonsági szektor reformjára irányuló (SSR) kezdeményezéseket;

18.    hangsúlyozza, hogy szükség van a nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek, közösségi alapú szervezetek, alulról építkező (grassroot) mozgalmak és egyéb nem állami szereplők által a békeépítésben és a konfliktusmegelőzésben betöltött szerep támogatására;

Fejlesztési dimenzió / Regionális integrációs tengelyek

19.    hangsúlyozza, hogy azon célkitűzésnek, miszerint a szegénység mérséklését a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása és a millenniumi nyilatkozat érvényre juttatása révén kell elérni, elsőbbséget kell élveznie, és azt nyilvánvalóvá kell tenni a térséggel kapcsolatos valamennyi uniós politikában, ugyanakkor úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem tekinthetők technikai kérdésnek, amely pusztán több pénz juttatásával, a szegénység mögött meghúzódó okok azonosítása és kezelése nélkül megoldható;

20.    határozottan úgy véli, hogy Afrika szarvának országai a közös biztonsági problémák mellett közös fejlesztési programmal is rendelkeznek, amely együttes erőfeszítéseket kíván és ezen országok politikai vezetésének és társadalmainak mozgósítását is szükségessé teszi; hangsúlyozza, hogy ezeket a kérdéseket teljes mértékben kizárólag a közös megoldások megtalálását célul kitűző együttes, konfliktusérzékeny fellépésekkel lehet kezelni;

21.    hangsúlyozza, hogy a kezdeményezéseknek és a regionális együttműködésnek a közérdekű, egyértelműen meghatározott kérdések, úgymint a menekülthullámok, határellenőrzés, élelmezésbiztonság, természeti erőforrások, energia, környezetvédelem, oktatás, infrastruktúra, fegyverzetellenőrzés és a nemek közötti egyenlőség köré szervezése szilárd alapjául szolgálna az Afrika szarva országai között folytatott pozitív politikai párbeszédnek;

22.    sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a térség szükségleteire nemcsak az AKCS-országokra vonatkozó regionális és országos stratégiai dokumentumok, hanem a fejlesztési együttműködési eszköz keretében elkészülő tematikus stratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok kidolgozásakor is;

23.    felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a jobb koordinációt szervezeti egységei és a tagállamok között annak érdekében, hogy összehangolja a beavatkozásokat az olyan területeken, mint az EU–Afrika infrastrukturális partnerség és az EU Kormányzás Kezdeményezése, továbbá hogy biztosítsa e területeken a koordinációt az ENSZ-szel, az Egyesült Államokkal, Kínával és az egyéb nemzetközi szereplőkkel;

24.    aggályát fejezi ki amiatt, hogy a szakértői előrejelzések szerint – noha Afrika járul hozzá legkisebb mértékben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához – alulfejlettsége és szegénysége miatt Afrika fog a leginkább szenvedni a globális felmelegedéstől; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek támogatnia kell a térséget, hogy jobb eséllyel legyen képes alkalmazkodni az éghajlatváltozás súlyos következményeihez;

25.    emlékeztet arra, hogy a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak, ideértve a vízkészletek kiaknázását és az energiaforrásokhoz való hozzáférést és azok felhasználását is, szerves részét kell képeznie egyrészt a fejlesztési terveknek, másrészt az Afrika szarva térségében uralkodó szegénység elleni küzdelemre, valamint konfliktusmegelőzésre irányuló stratégiáknak;

26.    úgy véli, hogy szükség van az EU támogatására a fenntartható termőföld-hasznosítás és az elsivatagosodás elleni küzdelem programjához a környezetvédelmi és fenntartható gazdálkodási tematikus programon keresztül csakúgy, mint az AKCS–EU Vízprogramhoz a vízkészletek környezeti védelmének javítása érdekében;

27.    felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdeményezzen párbeszédet Kínával, figyelembe véve azt a tényt, hogy Kína fokozta politikai és gazdasági részvételét Afrikában, és jelentős befektetéseket hajt végre az infrastruktúrába és fejlesztési projektekbe olyan országokban, mint például Szudán;

28.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözze a Kelet-afrikai Közösséget (EAC), a Kelet- és Dél-afrikai Közös Piacot (COMESA) és a Nílus-medence Kezdeményezést az egymás közötti és az Afrika szarvának országaival és a térség kulcsfontosságú szereplőivel folytatott információcserére saját szerepükről és tevékenységeikről; hangsúlyozza az EAC, a COMESA és a Nílus-medence Kezdeményezés által az olyan területeken szerzett pozitív tapasztalatokat, mint a határellenőrzés, a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek kereskedelme és elterjedése elleni küzdelemre tett erőfeszítések, az EAC Vámunió, a kereskedelem és a befektetések támogatása (COMESA) és a Nílus-medence vízkészleteinek fenntartható felhasználására irányuló együttműködés;

29.    üdvözli az EU azon szándékát, miszerint számos partnerrel együtt kíván működni a migráció, a menekültek és a saját hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek kérdésének megoldásában, valamint azt a javaslatot, hogy nyújtsanak további támogatást a fogadó közösségek, államok és azon érintett szervezetek számára, amelyek a dél-dél közötti migráció és a menekültválságok megelőzése területén tevékenykednek;

30.    úgy ítéli meg, hogy a helyi közösségeknek a gazdasági tevékenységekbe való bevonása, mind a vidéki, mind a városi területeken, létfontosságú a válság utáni társadalmakban elfoglalt társadalmi és gazdasági pozíciójuknak támogatásához;

31.    hangsúlyozza, hogy a HIV/AIDS, a gümőkór (tbc) és a malária, valamint az elhanyagolt betegségek elleni küzdelemnek az Afrika szarva országaiban a szegénység felszámolására és a gazdasági növekedés előmozdítására irányuló egyik kulcsfontosságú stratégiának kell lennie; hangsúlyozza, hogy az EU fellépését úgy kell megtervezni, hogy az a hátrányos helyzetű és sérülékeny csoportokat célozza meg;

Országos szint

Szudán

32.    felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű felelősséget, és tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést a dárfúri embereknek azon humanitárius katasztrófa elleni védelme érdekében, amely a tűzszünet valamennyi fél általi folyamatos megsértésének és különösen a civil lakossággal szembeni erőszaknak és a polgári segítségnyújtást végzők megtámadásának következménye;

33.    mély aggodalmát fejezi ki a dárfúri helyzet alakulása kapcsán, és felszólítja a szudáni kormányt, hogy akadályozza meg a janjaweed fegyveres csoport további tevékenységét; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy további késedelem nélkül könnyítsék meg az Afrikai Unió és az ENSZ közös nemzetközi haderejének felállítását a régióban, valamint felszólít a haderő felállítása időpontjának meghatározására;

34.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – ENSZ-források szerint – nem kormányzati szervezetek és az ENSZ harminc táborát fegyveres csoportok közvetlenül megtámadták, továbbá hogy tizenkét, segélyszervezetnél dolgozó alkalmazott halt meg az elmúlt hat hónap során;

35.    felhívja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy tegyen eleget a humanitárius jog tiszteletben tartása iránti kötelességének, és biztosítsa az arra rászoruló dárfúri emberek teljes körű, biztonságos és akadálytalan hozzáférését a segélyezést végző személyekhez, továbbá hogy biztosítsa a humanitárius segélyek célba érését, különösen a saját hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek esetében;

36.    felhív az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciórendszerének célzott gazdasági szankciókon – ideértve az utazási tilalmat, a vagyoni eszközök befagyasztását és az olajembargó kilátásba helyezését – keresztüli végrehajtására; felhív az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1591 (2005) számú határozatában létrehozott dárfúri repüléstilalmi zóna megvalósításához szükséges felszerelések rendelkezésre bocsátására;

37.    hangsúlyozza a szudáni kormány és az ENSZ által az Afrikai Unió és az ENSZ közös haderejének felállítására vonatkozóan hozott határozat késedelem nélküli végrehajtásának szükségességét, és fel is szólít a végrehajtásra a biztonság növelése és a polgári lakosság védelmének javítása érdekében;

38.    sürgeti a nemzetközi közösséget – különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az Európai Uniót és tagállamait, az Egyesült Államokat, Kínát, Indiát, az Arab Ligát, valamint az Afrikai Uniót –, hogy indítson béketárgyalásokat a Dárfúri Békemegállapodás tartalmának javítása és annak érdekében, hogy az valamennyi fél számára elfogadhatóvá váljon, ezáltal hozzájárulva ahhoz, hogy a felek magukénak érezzék a megállapodást;

39.    hangsúlyozza, hogy a dárfúri konfliktus megoldásának kudarca súlyos következményekkel járna nemcsak a kelet-afrikai térség, hanem Afrika más, viszonylag stabil részeire nézve is, nevezetesen Közép-Afrikára és az afrikai Nagy-tavak térségére;

40.    sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy ne csupán a darfúri konfliktusra összpontosítson a Szudánban dúló egyéb konfliktusok háttérbe szorításával, valamint különösen sürgeti a dél-szudáni békének az átfogó békemegállapodás (CPA) végrehajtása terén tapasztalható lassú előrehaladásból fakadó törékenységének, illetve az észak-déli feszültségekből, a törzsek közötti konfliktusokból és a társadalomban széles körben elterjedt fegyverbirtoklásból adódó destabilizálódás magas kockázatának felismerését;

Szomália

41.    elítéli a külföldi csapatok Szomáliában történt beavatkozását, és kéri az etióp kormányt, hogy vonja ki fegyveres erőit az országból; támogatja, hogy az Afrikai Unió a konfliktusban részt vevő felek közötti teljes körű politikai megállapodás keretében békefenntartókat küldjön a térségbe, amelynek eredményeként létrejöhet egy olyan nemzeti egységkormány, amely képes az iszlám törzsi szövetséggel, illetve a jelenlegi kormányból hiányzó nemzetségfőkkel történő együttműködésre a békefolyamat megindítása érdekében;

42.    úgy véli, hogy az AU szomáliai békefenntartói műveleteit , az AMISOM-ot, egy tágabb politikai folyamat keretei közé kell helyezni, amely élvezi a lakosság támogatását, és egyértelmű megbízatást, megfelelő kapacitást, pontos célkitűzéseket és kivonulási stratégiát foglal magában;

43.    üdvözli az AMISOM EU általi támogatását, hangsúlyozza azonban, hogy az EU hozzájárulását egy, a szomáliai hatóságok által elindított teljes körű politikai párbeszédtől és békéltetési folyamattól kell függővé tenni, amely haladéktalanul választ adna a békéltetési folyamat, a közintézmények felállításának és a szomáliai emberek békéje biztosításának kihívásaira;

44.    hangsúlyozza a teljes körű politikai párbeszéd központi szerepét, amely megbékéléshez és az ország újjáépítéséhez vezet; üdvözli a szomáliai átmeneti szövetségi kormány (TFG) kötelezettségvállalását egy széles körű egyeztető konferencia összehívására (Országos Egyeztető Konferencia) a klánok, a vallási közösségek, a civil társadalom, az üzleti élet és a politikai vezetők részvételével; rámutat arra, hogy a haladás útja csak egy hiteles és valamennyi fél képviseletével létrejövő kormány létrehozása lehet;

45.    felhív a Nemzetközi Szomáliai Kapcsolattartó Csoport tevékenységének újraértékelésére, amely csoport magában foglalja az Európai Uniót, Olaszországot, Svédországot, az Egyesült Királyságot, az ENSZ-t, az Afrikai Uniót és az IGAD-ot, az Arab Ligát, Norvégiát, az Egyesült Államokat, Kenyát és Tanzániát, és amelyet 2006 májusában egy, a nemzetközi közösség Szomáliában végzett tevékenységeinek koordinálását elősegítő fórumként hoztak létre annak érdekében, hogy erőfeszítéseiket a kormányzást és az intézmények kiépítését, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek és a rászoruló társadalmi csoportoknak nyújtott humanitárius segítségnyújtást, illetve a térség stabilitásának és biztonságának növelését érintő kérdésekre összpontosítsák;

46.    felszólítja a szomáliai ideiglenes szövetségi kormányt (ISZK), hogy a nemzeti megbékélési folyamat végrehajtásának előfeltételeként oldja fel a rendkívüli állapotot, és állítsa vissza tisztségébe a parlament elnökét;

47.    hangsúlyozza annak sürgős szükségességét, hogy az ISZK hozzon létre képviseleti hatóságokat a kulcsfontosságú városok vonatkozásában – ideértve Mogadishut és Kismayót –, annak érdekében, hogy biztosítsa a politikai stabilitást és rövid távon irányítsa a helyi biztonságot, továbbá hogy – különösen Mogadishuban – hagyjon fel az erőszakos leszerelés elképzelésével, és ehelyett inkább tárgyaljon egy önkéntes leszerelésre vonatkozó tervről;

48.    úgy ítéli meg, hogy Szomáliföld függetlenségi törekvését Szomália átfogó biztonsági programjának részeként kell megvizsgálni;

Etiópia

49.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az etióp kormányra, hogy az közölje az országban fogva tartott személyek teljes számát, hogy lehetővé tegye a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának látogatásait, hogy valamennyi fogva tartott személy számára lehetővé tegye családja láthatását és a jogi tanácsadáshoz és az egészségügyi állapota által indokolt egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedjen szabadon minden politikai foglyot, úgymint újságírókat, szakszervezeti aktivistákat, az emberi jogok védelmezőit és az egyszerű polgárokat, és tegyen eleget az emberi jogokkal, a demokratikus alapelvekkel és a jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségeinek;

50.    felhívja Etiópiát, hogy fogadja el országának az ENSZ Határbizottsága által megállapított határvonalát és lehatárolását;

Eritrea

51.    sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az eritreai kormány felé a politikai foglyok szabadon bocsátása, a foglyokkal kapcsolatban az ellenük felhozott konkrét vádak ügyében lefolytatott gyors és igazságos bírósági tárgyalás és a titkos börtönökben fogva tartottak fogvatartási helyének nyilvánosságra hozatala érdekében;

52.    ösztönzi Eritrea elnökét, hogy tartson fenn gyakori kapcsolatot az Európai Unió képviselőivel és az egyes tagállamok eritreai nagyköveteivel;

Uganda

53.    felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy segítse elő az észak-ugandai békefolyamatot, amely a konfliktusban érintett minden féltől megköveteli, hogy a békefolyamat melletti őszinte és folyamatos elkötelezettségről tegyen bizonyságot, hogy tiszteletben tartsa az ellenségeskedések beszüntetéséről szóló megállapodást, valamint hogy véget vessen az ellenséges és felbujtó propagandának;

54.    felhív egy valódi megbékélési folyamat megkezdésére, amelynek során a háborús bűnöket elkövetőket felelősnek ismerik el; hangsúlyozza a Nemzetközi Büntetőbíróság központi szerepét a háborús bűnök elkövetésével vádolt személyek bíróság elé állításában; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa az alternatív igazságszolgáltatás és megbékélés helyi folyamatainak megvalósulását Észak-Ugandában, valamint az északon élők és az ország többi lakója között;

o o

o

55. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Unió tagállamainak, valamint az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak és a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak.

• [1]  15961/05 (Presse 367), 2005.12.19.
• [2]  HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
• [3]  HL L 209., 2005.8.11., 27. o.
• [4]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
• [5]  5319/06, 2006.1.13.
• [6]  Elfogadott szöveg, P6_TA(2007)0052.
• [7]  Elfogadott szöveg, P6_TA(2006)0387.
• [8]  Elfogadott szöveg, P6_TA(2006)0142.
• [9]  HL C 133 E., 2006.6.8., 96. o.
• [10]  HL C 140 E., 2005.6.9., 153. o.
• [11]  S/RES/1706 (2006). http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N06/484/64/PDF/N0648464.pdf?OpenElement
• [12]  Elfogadott szöveg, P6_TA(2006)0322.
• [13]  Elfogadott szöveg, P6_TA(2006)0141.
• [14]  Az EAC tagjai: Uganda, Kenya és Tanzánia.
• [15]  COMESA: Afrika szarvának valamennyi országa tagja Szomália kivételével.
• [16]  Nílus-medence Kezdeményezés: Burundi, Egyiptom, Eritrea, Etiópia, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda, Szudán, Tanzánia, Uganda.

INDOKOLÁS

I. Bevezetés: miért éppen ez a közlemény?

2005 decemberében az Európai Tanács elfogadta az EU-Afrika stratégiát, amelyben létrehozta az EU és az afrikai kontinens kapcsolatainak átfogó, integrált és hosszú távú keretét azzal az elsődleges céllal, hogy megvalósuljanak a millenniumi fejlesztési célok és előmozdítsák a fenntartható fejlődést, a biztonságot és a felelősségteljes kormányzást Afrikában.

E stratégia alkalmazásának első próbájaként a Bizottság 2006 novemberében közzétette „Az EU Afrika-stratégiája: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért Afrika szarva térségében” című közleményét[1], amely e jelentés vizsgálatának tárgya.

A közlemény célja, hogy egy „regionális politikai partnerséget” alakítson ki Afrika szarva térségével, amely azon alapvető feltevés nyomán kíván alapot nyújtani a térségben folyó konfliktusmegelőzés átfogó megközelítéséhez, amely szerint nincs fejlődés tartós béke nélkül, és nincs tartós béke fejlődés nélkül.

E térség kiválasztását az EU Afrika-stratégiájának első próbájaként két megfontolás vezérelte: stratégiai jelentősége az EU számára és a térséget jellemző három fő és összefüggő konfliktus nagymértékű politikai és kulturális összetettsége (Szudán, Etiópia-Eritrea és Szomália), ahol a konfliktusok kezelését szolgáló stratégiaként csak egy regionális megközelítés bizonyulhat életképesnek („semmi nem oldódik meg, amíg minden nem oldódik meg”).

II. Ambicíózus folyamat

A Bizottság által javasolt stratégia célja, hogy „a konfliktus-megelőzés átfogó megközelítését adja Afrika szarva térségében, megfogalmazva rövid és középtávon az instabilitás okait mind országos, mind regionális szinten és erősítve a regionális együttműködést.”

A térség összetett biztonsági és fejlődési problémáinak leírása és az EU általi beavatkozás lehetséges szintjei: regionális és országonkénti szint, kapcsolódó intézkedésekkel támogatva, amely alapot nyújt az EU térséggel kapcsolatos konkrét javaslatának kidolgozásához. Aligha lehet megkérdőjelezni a konfliktusmegelőzési stratégiák, regionális integrációs kezdeményezések és az afrikai közintézmények megerősítésének szükségességét.

Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés: egy olyan térségben, ahol hét ország közül öt viszályban áll a szomszédjával, ahol a konfliktusok egymást szítják, ahol az egyik országnak több mint 15 éve nem volt működőképes kormánya, és ahol a népességnek a szegénységi küszöb alatt élő hányada meghaladja a 22%-ot, működhet-e vajon a regionális partnerség koncepciója mint az ilyen összetett, egymással összefüggő problémákra adott „univerzális orvosság”?

A jelentés szerint érdemes megpróbálni. A közlemény valamennyi tökéletlensége és hiányossága ellenére, amelyek némelyike elkerülhetetlen, és amelyekre a jelentés kellő figyelmet fordít, az előadó egyetért a javasolt stratégia alapját képező, alábbi négy felvetéssel:

1.  Tartós béke nélkül nincs fenntartható fejlődés (és fordítva), és nem érhető el tartós béke az afrikai regionális intézmények hatékony részvétele nélkül;

2.  Az egyes konfliktusok megoldásának megtalálásához szükséges a regionális szemlélet vagy egy „regionális alku”;

3.  A regionális integrációs kezdeményezések akkor lesznek sikeresek, ha a közös kihívásokra, és nem csak a meglévő konfliktusok kezelésére keresik a választ: a regionális integrációs tengelyek kiépítésének a vízkészletek, az élelmezésbiztonság és az elsivatagosodás nem pedig az országhatárok vagy az etnikai viták szempontjai szerint kell megvalósulnia;

4.  Az EU fontos szerepet játszik a térségben. Lehetősége van a regionális integráció uniós modelljeinek átadására és ezt meg is kell tennie, ami egyet jelent a tartós békével.

Mindezek fényében az előadó a közleményt annak tekinti, ami: egy folyamat kezdetének. A közlemény által meghatározott végső cél egy, a térséggel kapcsolatos, uniós regionális stratégia kialakítása. Az EU tagállamainak ugyanakkor megvannak a saját külpolitikai intézkedései Afrika szarván. E jelentésnek ezért az EU tagállamai ugyanúgy a címzettjei, mint a Bizottság.

III. Hiányosságok és téves elképzelések: a haladás útja

Még ha e dokumentum előadója teljes mértékben egyet is ért a közlemény végső célkitűzésével, és dicséretesnek tartja a Bizottság e kezdeményezését, úgy véli, hogy a közlemény messze áll attól, hogy egy valódi EU-stratégiát fogalmazzon meg. Úgy tűnik, hogy a közlemény a már meglévő tevékenységeket sorolja fel és kombinálja, ami szükséges ugyan, ám nyilvánvalóan nem elegendő.

Az EP jelentése a következő ajánlásokat fogalmazza meg:

· Közös EU-Afrika stratégia kidolgozása (a közlemény nem említi)

A második EU–Afrika csúcstalálkozó során – amelyre előreláthatóan 2007-ben Lisszabonban kerül sor – várható a közös EU-Afrika stratégia állam- és kormányfők általi jóváhagyása. A közös stratégia jelentené az EU-nak az „egyoldalúan” elfogadott uniós Afrika-stratégia közös EU-Afrika kötelezettségvállalássá való átalakítása melletti elkötelezettségét.

Az Európai Parlamenttel a közös stratégia előkészítésének egyetlen szakaszában sem konzultáltak. Így nehéz lenne azt állítani, hogy a dokumentumot a szükséges demokratikus legitimitás övezi.

· Az EU proaktív diplomáciai programja a térségben

A jelentés a térséggel kapcsolatos, strukturált és proaktív EU-s diplomáciai program kialakítására hív fel, egy olyan EU-s különleges képviselő kinevezésével Afrika szarvának térségébe, akinek feladata az EU régióbeli kezdeményezéseinek koordinációja. Ez kettős célt szolgálna: egyrészt elkerülhető lenne az EU tevékenységeinek kétszeresen történő elvégzése, valamint betöltené az Afrika szarván található országok fő közvetítőjének szerepét.

A proaktív program a térség minden egyes konfliktusával kapcsolatosan egyértelmű álláspontot feltételez az EU részéről. Ily módon egy a valamennyi országról és regionális konfliktusról készített elemzés és az azok tekintetében meghatározott néhány minimális célkitűzés felvétele, ami hiányzik a közleményből, segítséget nyújt az EU térséggel kapcsolatos átfogó megközelítésének kialakításához.

· Politikai párbeszéd: A Cotonou-i Partnerségi Megállapodás 8. cikke. Hogyan használhatja fel a legteljesebb mértékben az EU az e cikkben foglaltakat?

A 8. cikk meghatározza a közös érdeklődésre számot tartó vagy közérdekű politikai kérdésekben folytatott politikai párbeszéd kereteit, úgymint a fegyverkereskedelem, a túlzott katonai kiadások stb. Úgy rendelkezik továbbá, hogy a béke előmozdítását és az erőszakos konfliktusok megelőzését, kezelését és megoldását célzó, széles alapokon nyugvó politikáknak kitüntetett helyen kell szerepelniük az ilyen párbeszédekben. Hangsúlyozza annak szükségét is, hogy az együttműködés kiemelt területeinek meghatározásakor maradéktalanul figyelembe vegyék a béke és a demokratikus stabilitás célkitűzését.

Hogyan kívánják a tagállamok a 8. cikkben megfogalmazott lehetőségek teljes mértékű végrehajtását? A megoldás talán egy olyan politika folytatása, amely az együttműködés konkrét területeit a békével és a biztonsággal kapcsolatos teljesítményhez köti.

· Kormányzás

A rossz kormányzás lényeges eleme Afrika szarva alapvető problémáinak. Így a jelentésben nagy jelentősége lesz az emberi jogok tiszteletben tartásának, a jogállamiságnak és a demokratikus intézmények kérdésének.

A térségben fokozódnak a tekintélyelvűség, sőt, a diktatúra irányába mutató tendenciák. Hogyan javítható hatékonyan a térség országainak kormányzási teljesítménye? Az afrikai szakértői értékelési mechanizmus és a Kormányzási Kezdeményezés közvetlen eszközét biztosíthatják az EU fellépésének. Az olyan problémák azonban mint a korrupció, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés és az emberi jogok megsértése hosszú távú megközelítést igényelnek. Mi lenne a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy érdemi haladást érjünk el ebben a kérdésben? Hogyan használhatja ki az EU legjobban „puha hatalmát”? Az Európai Parlament jelentésének kezdeményezéseket kell javasolnia e probléma kezelésére, amellyel a Bizottság közleménye nemigen foglalkozik.

 · 

· A regionális intézmények megerősítése

Az Afrika szarvának térségében fennálló válság kezelésére tett erőfeszítései során az EU-nak mindenekelőtt afrikai megoldásokat kell találnia a meglévő regionális szervezeteken, azaz az AU-n és az IGAD-on keresztül.

Ez azt jelenti, hogy az EU fellépésének középpontjába e szervezetek megerősítésének kérdése kerül, amit azok hatékony kapacitásépítésével és intézmények létrehozásával lehet megvalósítani.

Az afrikai tulajdon koncepciója a térségben tervezett valamennyi EU-kezdeményezés sarokköve és annak is kell lennie. Az elképzelés gyakorlatba való átültetése azonban mindkét oldalról (EU és Afrika) folyamatos erőfeszítést kíván annak a végső célkitűzésnek az elérése érdekében, amely szerint ezt a koncepciót az EU-Afrika kapcsolatok dinamikájába kell beágyazni.

· Az afrikai béke és biztonsági struktúra felé: egy AU-s tartalék haderő

Az elképzelés középpontjában Afrikának az afrikai konfliktusok megelőzésére, kezelésére és megoldására való képességének megerősítése áll. A konkrét intézkedések az AU béke- és biztonsági programja végrehajtásának támogatásával és az afrikai tartalék haderő, illetve az AU Bizottságának békefenntartási és biztonsági osztálya számára nyújtott segítségnyújtással valósíthatók meg.

· Átfogó biztonsági konferencia a térségről

Elviekben ez egy pozitív kezdeményezés, habár részletes kidolgozásra szorul. Egy a meglévő regionális intézményeken túlmutató megközelítést tenne lehetővé.

A következőkkel kell foglalkozni az Európai Parlament jelentésében: Hogyan biztosíthatja az EU, hogy minden érdekelt fél komolyan vegye ezt a kezdeményezést, illetve hogy az „kézzelfogható” eredményeket produkáljon? A siker ebben az esetben nem határozható meg abszolút értelemben véve. Az intézkedéseknek elsősorban az érintett szereplők közötti bizalom kiépítésére kell törekedniük.

A biztonsággal kapcsolatos kérdések megoldását jobban szolgálja, ha azokat az érdeklődésre számot tartó és közös problémákat megjelenítő területekhez kapcsoljuk.

•   Leszerelés, demobilizáció és reintegráció (DDR)

A meglévő leszerelési, demobilizációs és reintegrációs kezdeményezéseket (Szomáliföld, Szomália néhány egyéb térsége és Eritrea) tovább kell fejleszteni és ki kell terjeszteni más országokra / régiókra.

· Regionális integrációs tengelyek:

Az EP jelentésében foglalt ajánlás szerint néhány közérdekű kérdéskört kell meghatározni (vízkészletek, élelmezésbiztonság, elsivatagosodás, energiaellátás, környezetvédelem, nemek közötti egyenlőség), valamint a forrásokat a regionális infrastruktúrák létrehozásába kell befektetni a regionális integráció hosszú távú támogatásának érdekében, ami e problémák szisztematikus kezelését teszi lehetővé. E kérdéseknek előkelő helyet kell kapniuk Afrika szarvának biztonsági és fejlesztési programjában. A jelentés hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kerülendő a kívánságlisták összeállítása és az egyszeri intézmények létrehozása, illetve ahol lehetséges, a meglévő kezdeményezésekre kell építeni.

A fejlesztési szempontot hangsúlyozni kell: a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását e tevékenységi körökbe kell beágyazni; továbbá hangsúlyozni kell a civil társadalom fontos szerepét.

• [1]  Az „Afrika szarva” című közleményben meghatározottak szerinti földrajzi hatály (Dzsibuti, Etiópia, Eritrea, Kenya, Szomália, Szudán, Uganda).

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (1.3.2007)

a Fejlesztési Bizottság részére

Afrika szarva: az EU regionális politikai partnersége a békéért, a biztonságért és a fejlődésért
(2006/2291(INI))

A vélemény előadója: Miguel Portas

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.      hangsúlyozza, hogy a térség országainak be kell tartaniuk a Cotonou-i Megállapodásból és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából eredő, az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeiket;

2.      hangsúlyozza a menekültek és a kitelepített személyek, különösen a gyermekek és nők hatékony védelmének szükségességét;

3.      üdvözli az UNICEF kezdeményezését, hogy Párizsban (2007. február 5-én és 6-án) nemzetközi konferenciát szervez a gyermekkatonákról, és hangsúlyozza, hogy véget kell vetni a gyermekek fegyveres konfliktusokban való illegális és elfogadhatatlan kizsákmányolásának;

4.      hangsúlyozza, hogy az EU prioritásként kezeli az emberi jogok védelmét, valamint a térségben valamennyi fél közötti teljes körű megoldást kereső tárgyalásokat; hangsúlyozza a civil társadalom és a nem kormányzati szervek e tekintetben játszott lényeges szerepét; felszólít minden fegyveres csoportot az emberi jogok tiszteletben tartására, valamint arra, hogy tartózkodjanak a polgári lakosok elleni támadásoktól, beleértve a nők elleni nemi erőszakot is;

5.      kitart amellett, hogy a tartós béke megteremtése Afrika szarván csak az összes fél kölcsönös elkötelezettségével lehetséges; kiemeli a párbeszéd kezdeményezésének szükségességét a térség konfliktusaiban résztvevők között, valamint adott esetben a térségen kívüli felek között, különösen Dárfúrban és Szomáliában, valamint Eritrea és Etiópia között;

6.      hangsúlyozza, hogy Afrika szarván a hosszú távú béke az EU-nak a régióban a demokráciára és emberi jogokra irányuló kötelezettségvállalásától is függ majd; felszólítja az EU-t, hogy nyilvánosan ítélje el a térség elnyomó rezsimjeit; erőteljes aggályát fejezi ki az Afrikai Uniónak székhelyet adó Etiópiának az ellenzéki vezetőkkel, újságírókkal, emberi jogi aktivistákkal és átlagemberekkel szembeni elnyomó fellépése miatt, ami a 2005. évi tisztességtelenül befolyásolt választások óta tapasztalható;

7.      hangsúlyozza a régió biztonságának konszolidációjára irányuló, sürgős és egyértelműen meghatározott stratégia szükségességét, amely a millenniumi fejlesztési célkitűzések eléréséhez előzetesen teljesítendő követelmény és szükségszerű feltétel;

8.      megállapítja, hogy Kína egyre növekvő befolyással rendelkezik a térségben, és felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen magas szintű párbeszédet a fejlesztési együttműködésről, valamint a térségben folyó konfliktusokra vonatkozó stratégiák összehangolásáról;

9.      aggályát fejezi ki amiatt, hogy a szakértői előrejelzések szerint – noha Afrika járul hozzá legkisebb mértékben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához – alulfejlettsége és szegénysége miatt Afrika fog a leginkább szenvedni a globális felmelegedéstől; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek támogatnia kell a térséget, hogy jobb helyzetbe kerüljön és az éghajlatváltozás súlyos következményeihez alkalmazkodni tudjon;

10.    hangsúlyozza az illegális kereskedelem megszüntetésének, valamint a könnyűfegyverek forgalma jobb ellenőrzésének szükségességét; üdvözli az ENSZ Közgyűlése által 2006. december 6-án elfogadott, a fegyverkereskedelmi egyezmény kidolgozásáról szóló állásfoglalást;

11.    mély aggodalmát fejezi ki a dárfúri helyzet alakulása kapcsán, és felszólítja a szudáni kormányt, hogy akadályozza meg a janjaweed fegyveres csoport további tevékenységét; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy további késedelem nélkül könnyítsék meg az Afrikai Unió és az ENSZ közös nemzetközi haderejének felállítását a régióban, valamint felszólít a haderő felállítása időpontjának meghatározására;

12.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – ENSZ-források szerint – nem kormányzati szervezetek és az ENSZ harminc táborát fegyveres csoportok közvetlenül megtámadták, továbbá hogy tizenkét, segélyszervezetnél dolgozó alkalmazott halt meg az elmúlt hat hónap során;

13.    hangsúlyozza a szudáni kormány és az ENSZ által az Afrikai Unió és az ENSZ közös haderejének felállítására vonatkozóan hozott határozat késedelem nélküli végrehajtásának szükségességét, és fel is szólít a végrehajtásra a biztonság növelése és a polgári lakosság védelmének javítása érdekében;

14.    elítéli a külföldi csapatok Szomáliában történt beavatkozását, és kéri az etióp kormányt, hogy vonja ki fegyveres erőit az országból; támogatja, hogy az Afrikai Unió a konfliktusban részt vevő felek közötti teljes körű politikai megállapodás keretében békefenntartókat küldjön a térségbe, amelynek eredményeként létrejöhet egy olyan nemzeti egységkormány, amely képes az iszlám törzsi szövetséggel, illetve a jelenlegi kormányból hiányzó nemzetségfőkkel történő együttműködésre a békefolyamat megindítása érdekében;

15.    felszólítja a szomáliai ideiglenes szövetségi kormányt (ISZK), hogy a nemzeti megbékélés folyamata végrehajtásának előfeltételeként oldja fel a rendkívüli állapotot, és állítsa vissza tisztségébe a parlament elnökét;

16.    hangsúlyozza annak sürgős szükségességét, hogy az ISZK hozzon létre képviseleti hatóságokat a kulcsfontosságú városok vonatkozásában – ideértve Mogadishut és Kismayót –, annak érdekében, hogy biztosítsa a politikai stabilitást és rövid távon irányítsa a helyi biztonságot, továbbá hogy – különösen Mogadishuban – hagyjon fel az erőszakos leszerelés elképzelésével, és ehelyett inkább tárgyaljon egy önkéntes leszerelésre vonatkozó tervről;

17.    hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni az Európai Unió és tagállamai politikáit és az általuk nyújtott segítséget mind a belső európai folyamatokon, mind pedig a bizottsági küldöttségek helyszíni tevékenységeire történő fokozottabb odafigyelésen keresztül (vagy egy ellenőrző tagállam segítségével); hangsúlyozza, hogy az összehangolt megközelítés elérése céljából teljes koordinációra van szükség az Európai Unió és tagállamai, valamint az érintett nemzetközi szereplők között;

18.    kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is hatékonyan alkalmazza és fejlessze az EU meglévő eszközeit, amelyeket az EU és a térség hatóságai közötti párbeszéd javítása érdekében hoztak létre.

ELJÁRÁS

Cím	Afrika szarva: az EU regionális politikai partnersége a békéért, a biztonságért és a fejlődésért
Eljárás száma	2006/2291(INI)
Illetékes bizottság	DEVE
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	AFET 14.12.2006
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
a vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Miguel Portas 28.11.2006
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	30.1.2006		27.2.2006
Az elfogadás dátuma	27.2.2006
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	17 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Panagiotis Beglitis, Véronique De Keyser, Hanna Foltyn-Kubicka, Bronisław Geremek, Ana Maria Gomes, Jana Hybášková, Ioannis Kasoulides, Eugen Mihăescu, Pasqualina Napoletano, Jacek Saryusz-Wolski, István Szent-Iványi, Inese Vaidere
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexandra Dobolyi, Milan Horáček, Jaromír Kohlíček, Erik Meijer, Miguel Portas
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

ELJÁRÁS

Cím

Afrika szarva térsége: az EU regionális politikai partnerségi programja a békéért, biztonságért és fejlődésért

Eljárás száma

2006/2291(INI)

Jogalap (Eljárási Szabályzat)

45. cikk

Illetékes bizottság   Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

DEVE 14.12.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   Az ülésen való bejelentés dátuma

AFET 14.12.2006

INTA 14.12.2006

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

INTA 22.11.2006

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Filip Kaczmarek 3.10.2006

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

18.12.2006

27.2.2006

Az elfogadás dátuma

11.4.2006

A zárószavazás eredménye

mellette: ellene: tartózkodás:

23 0 1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Margrete Auken, Margrietus van den Berg, Josep Borrell Fontelles, Thierry Cornillet, Koenraad Dillen, Fernando Fernández Martín, Romana Jordan Cizelj, Maria Martens, Gay Mitchell, Miguel Portas, Horst Posdorf, Toomas Savi, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Luis Yañez-Barnuevo García, Anna Záborská, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

John Bowis, Milan Gaľa, Alain Hutchinson, Jan Jerzy Kułakowski, Miguel Angel Martínez Martínez, Manolis Mavrommatis, Anne Van Lancker

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

A benyújtás dátuma

17.4.2007

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)