JELENTÉS Kasmír jelenlegi helyzetéről és várható jövőjéről
25.4.2007 - (2005/2242(INI))
Külügyi Bizottság
Előadó: Nicholson of Winterbourne bárónő
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
Kasmír jelenlegi helyzetéről és várható jövőjéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a közelmúltbeli, Dzsammu és Kasmír tartományról szóló állásfoglalásaira, különösen „EU és India közötti kapcsolatokról. Stratégiai partnerség[1]” című 2005. szeptember 29-i, a Kasmírról szóló 2005. november 17-i[2], az emberi jogok 2005-ös világbeli helyzetéről szóló éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2006. május 18-i[3], az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló 2006. szeptember 28-i[4], illetve az EK-Pakisztán együttműködési megállapodásról szóló[5] 2004. április 22-i, valamint a pakisztáni helyzetről szóló[6] 2004. április 22-i állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának e kérdéssel kapcsolatban 1948 és 1971 között hozott összes határozatára[7],
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, továbbá elődjének, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának különféle munkacsoportjai és előadói, illetve a nemzetközi emberi jogi szervezetek által az emberi jogok Kasmírban történő megsértésével kapcsolatban kifejezett aggályokra,
– tekintettel az Indus vizeiről szóló, 1960. évi szerződésre,
– tekintettel a Parlament ad hoc küldöttségének Dzsammuban és Kasmírban tett látogatásáról készült jelentésre, amit a Külügyi Bizottság 2004. novemberében fogadott el,
– tekintettel a Dzsammut és Kasmírt sújtó, 2005. október 8-i romboló földrengésre,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2005. november 14-i A/RES/60/13. számú határozatára, amely dicsérettel illeti a földrengés utáni segélyezési és helyreállítási erőfeszítésekben részt vevő kormányokat és személyeket,
– tekintettel a Pakisztáni Iszlám Köztársaság elnöke, Pervez Musarraf által 2006. szeptember 12-én a Külügyi Bizottságánál tett látogatásra,
– tekintettel a 2006. október 13-án Helsinkiben sorra került 7. EU-India csúcstalálkozóra,
– tekintettel a Kasmírban a fegyverszüneti megállapodás 2003-ban történt hatálybalépése, majd Musarraf elnök 2004. januári ígérete – miszerint a pakisztáni területet nem használják fel határon átnyúló terrorizmus céljaira –, Mammohan Szingh indiai miniszterelnök előretekintő víziója – miszerint „a határokat nem lehet eltörölni, de értelmüket meg lehet szüntetni” – óta tapasztalható újabb béketörekvésekre és a 2007. január 17-én kezdődött újabb béketárgyalási fordulóra,
– tekintettel Musarraf elnök a kasmíri konfliktus rendezésére irányuló, négy pontból álló, nemrég ismertetett tervére (Dzsammu és Kasmír határai nem változnak, a személyek szabad mozgása az ellenőrzött határvonalon (LoC) keresztül, fokozatos leszerelés, illetve önkormányzat közös felügyeleti mechanizmussal, amelyben részt vesz India, Pakisztán és a kasmíriak egyaránt), valamint Szingh miniszterelnök javaslatára, miszerint a békére, a biztonságra és a barátságra vonatkozó átfogó szerződést aláírni,
– tekintettel Pranab Mukherdzsi indiai miniszterelnök Pakisztánban tett látogatására, amely 2007. január 13-án kezdődött, és amelynek során négy, a bizalomépítésre irányuló megállapodást írtak alá,
– tekintettel a nemzetközi válságcsoport 2006. december 11-i, 125. számú Ázsia-jelentésére, valamint a Freedom House, a Human Rights Watch és az Egyesült Államok külügyminisztériuma által készített emberi jogi jelentésekre,
– tekintettel a Parlament előadója által 2006 júniusában az ellenőrzött határvonal (LoC) mindkét oldalán tett látogatásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6‑0158/2007),
A. mivel a korábban Dzsammu és Kasmír hercegi tartomány névre hallgató vitatott terület ma külön részekre osztva esik az Indiai Köztársaság, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság, illetve a Kínai Népköztársaság közigazgatása alá, összlakossága pedig 13,4 millió fő,
B. mivel Dzsammu és Kasmír nagy része, különösen Gilgit és Baltisztán rendkívül szegény, elhanyagolt terület, amelyet az alapvető iskolázottság és az egészségügyi ellátás, rendkívüli hiányosságai, a demokratikus struktúrák hiánya, illetve a jogállamiság és igazságszolgáltatás komoly elmaradása jellemeznek, és mivel Dzsammu és Kasmír egészének rendkívüli gazdasági hanyatlással kell szembenéznie,
C. mivel a vízlelőhelyek kérdése olyan tényező, amely tovább mélyíti az India és Pakisztán közötti, Dzsammu és Kasmír körüli nézeteltérést, és minden döntő állásfoglalás szempontjából fontos tényezőként jelenik meg,
D. mivel Dzsammu és Kasmír tartomány közel hatvan éve konfliktusok forrása, amely időszakot az India, Pakisztán és Kína közötti fegyveres konfliktusok jellemezték; mivel egyes források szerint e vita több mint 80 000 emberéletet követelt; mivel az India és Pakisztán közötti konfliktusok ma már a nemzetközi terrorizmust is magukban hordozzák; és mivel Kína, India és Pakisztán mára nukleáris hatalommá nőtte ki magát, bár sem India, sem Pakisztán nem csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez,
E. mivel számos bizonyíték van arra nézve, hogy Pakisztán az elmúlt évek során képzést, fegyvereket, finanszírozást és menedékjogot biztosított a kasmíri fegyveresek számára, és elmulasztotta őket felelősségre vonni az indiai fennhatóság alatt álló oldalon elkövetett atrocitásokért; mivel az indiai kormány jelentései szerint azonban 2001. szeptember 11. óta érzékelhetően csökkent a fegyveresek beszivárgása az indiai fennhatóság alatt álló Dzsammuba és Kasmírba,
F. mivel az ellenőrzött határvonalon 2003 novembere óta tűzszünet van, és ez – noha néhányszor megsértették – továbbra is érvényben van,
G. mivel a tűzszünetnek köszönhetően India és Pakisztán ma is folyó párbeszédet kezdeményezhetett Dzsammuról és Kasmírról, és ez a párbeszéd pedig most kezd szerény sikerekkel járni, mivel a békefolyamat részeként több bizalomerősítő intézkedés végrehajtására kerül sor; és mivel a kasmíri lakosság igyekszik kiaknázni e bizalomerősítő intézkedések előnyeit, és jelenleg is dolgozik azok helyi szinten történő végrehajtásán; mivel a határ kínai oldalán élő kasmíriak kimaradnak ebből a folyamatból,
H. mivel a Musarraf elnök 2005. áprilisi indiai látogatását lezáró, Kasmírról szóló közös indiai-pakisztáni közlemény megerősítette a két ország közötti közeledés folyamatát, különösen azáltal, hogy újból hitet tett a békefolyamat visszafordíthatatlansága mellett, és hogy a kasmíri konfliktus békés megoldására összpontosít,
I. mivel a gazdasági fejlődés létfontosságú a fizikai és szociális infrastruktúra kiépítése, valamint a Dzsammu és Kasmír termelőpotenciáljának javítása szempontjából; mivel a 2007. február 8-i EU–pakisztáni közös nyilatkozat előremutató új lépés a két fél kapcsolatainak megerősítése felé, és mivel mindkét fél előre kíván lépni a harmadik generációs együttműködési megállapodás végrehajtása terén, abban a hitben, hogy az előmozdíthatja a társadalmi és gazdasági fejlődést és a jólétet Pakisztánban; mivel az EU és Pakisztán megerősítették elkötelezettségüket a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldására, a nemzetközi joggal, a kétoldalú szerződésekkel és az ENSZ alapokmányának elveivel összhangban;
J. mivel a jelenlegi széles körű, 1994 óta érvényben lévő EK–India harmadik generációs együttműködési megállapodás intézményi alapja egy közös politikai nyilatkozat, amely éves miniszteri szintű találkozókat ír elő, és amely széles körű politikai párbeszédet tesz lehetővé,
K. mivel 2005. október 8-án reggel egy, a Richter-skála szerinti 7,6-os erősségű – emberemlékezet óta a legpusztítóbb – nemzetközi földrengés rázta meg az Afganisztántól Pakisztánon át Indiáig terjedő széles övezetet, de ezen belül a legnagyobb károkat Dzsammu és Kasmír tartományban okozta, kivételesen nagy veszteségeket idézve elő Azád Dzsammuban és Kasmírban, valamint Pakisztán Északnyugati Határtartományában,
L. mivel ez a földrengés percek alatt több mint 75 000 életet oltott ki Azád Dzsammuban és Kasmírban, az áldozatok száma később 88 000-re, illetve az indiai közigazgatás alatt álló Dzsammu és Kasmír államban 6000-re emelkedett, miközben tízezrek szenvedtek sebesüléseket, és milliók veszítették el teljesen otthonukat a pakisztáni oldalon, úgy, hogy alig rendelkeznek a túléléshez szükséges minimális tartalékokkal, és egyáltalán nincs állandó hajlékuk, munkahelyük, illetve hozzáférésük egészségügyi szolgáltatáshoz és oktatáshoz; mivel több tucatnyi falu és város hever részben vagy egészen romokban, a katasztrófa megtizedelte a mezőgazdaságot, és környezeti fertőzéseket okozott; és mivel a fejlődés színvonala súlyos mértékben visszaesett,
M. mivel a kasmíri vitában mindkét állam részéről részt vevő fegyveres erőkre és fegyveres ellenzéki csoportokra az 1949. évi genfi egyezményeknek és a szokásos nemzetközi humanitárius jognak kellene vonatkoznia, amely tiltja a polgári személyek elleni támadásokat, amelynek súlyos megsértése háborús bűncselekménynek minősül, amellyel kapcsolatosan az államok kötelesek vádat emelni,
N. mivel több mint 2 000 katona halt meg a sziacseni gleccseren az elmúlt tíz évben, és mivel a sziacseni régióban 2005 novembere óta tartó tűzszünet örvendetes tény,
Bevezetés
1. hangsúlyozza, hogy India, Pakisztán és Kína (amely utóbbival Pakisztán 1963-ban megkötötte a Transzkarakorum-egyezményt) egyaránt fontos partnere az Európai Uniónak, amelyek közül India stratégiai partneri státuszt élvez; úgy véli, hogy az ellenőrzött határvonal mentén zajló folyamatos konfliktust leghatásosabban közös erőfeszítésekkel lehet megoldani, az indiai és pakisztáni kormányok közötti folyamatos, a korábbi hercegi tartomány valamennyi részében élő nép bevonásával folyó párbeszéddel; ugyanakkor úgy véli, hogy az Unió megoszthatná a több etnikum, több nemzet vagy vallás közötti konfliktusok sikeres megoldása során szerzett múltbeli tapasztalatait; ezért ezt az állásfoglalást, illetve az ennek következtében esetleg sorra kerülő valamennyi lehetséges találkozót a megosztható, és az Unió számára is tanulsággal járó tapasztalatok részeként ajánlja fel; megismétli az India és Pakisztán részére nyújtott folyamatos EU-támogatás fontosságát a 2004-es békefolyamat végrehajtásában;
2. felhívja a figyelmet arra, hogy India a világ legnagyobb szekuláris demokráciája, és a társadalom minden szintjén demokratikus struktúrákat alakított ki, és mivel Pakisztán továbbra sem biztosítja a teljes körű demokráciát Azád Dzsammuban és Kasmírban, és nem tett lépéseket a demokrácia irányába Gilgit-Baltisztánban; megjegyzi, hogy mindkét ország az atomsorompó-szerződésben nem részes nukleáris hatalom; hangsúlyozza, hogy míg India egyoldalúan kijelentette, hogy „elsőként” nem fog nukleáris fegyvert használni, Pakisztánban még várat egyik ilyen kötelezettségvállalás magára; szintén megjegyzi, hogy Musarraf elnök nem volt képes 1999-es, arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalását teljesíteni, hogy „a fegyveres erőknek nem áll szándékában a valódi demokrácia pakisztáni virágzása feltételeinek megteremtéséhez feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig állomásozni”;
3. felszólítja mind India, mind Pakisztán kormányainak képviselőit, hogy használják ki az indiai miniszterelnök és a pakisztáni elnök nyilatkozataiban kínálkozó lehetőséget arra, hogy újabb lendületet adjanak a fokozottabb önkormányzat, a mozgás szabadsága, a leszerelés és a vízüggyel, turizmussal, kereskedelemmel és környezettel kapcsolatos kormányközi együttműködés lehetőségeinek feltárását illetően, illetve arra, hogy valódi áttörést mozdítsanak elő a kasmíri vita megoldását keresve;
4. megjegyzi, hogy a földrengés súlyos következményekkel járt Azád Dszammu és Kasmír lakosságára nézve, nagyon megfogyatkoztak az amúgy is kivételesen szűkös készleteik az elemi szükségletek kielégítésére, és tragikusan meggyengültek lehetőségeik az intézmények és képességek kiépítésére; sürgeti az Európai Uniót a kasmíriak e tekintetben történő segítésére és támogatására;
5. sürgeti India és Pakisztán kormányát, hogy az Indus vizeiről szóló 1960. évi szerződésben előírt, hatályos mechanizmusnak megfelelően a lehető legrövidebb időn belül oldják meg a legfontosabb felvizekkel, illetve a Dzsammu és Kasmír tartományt átszelő folyókkal (Indus, Dzshélam, Csanáb, Ravi, Bjász és Szatladzs) kapcsolatos alapvető parti ügyeket; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Mangla-gát fejlesztésének esetéhez hasonlóan a helyi lakosság mezőgazdasági, halászati, állattenyésztési és ivóvízre vonatkozó szükségleteinek továbbra is elsőbbséget kell élveznie;
6. megállapítja a régió stabilitását és növekedését illetően a vízellátás, a biztonság és a fenntartható és biztonságos energiaellátás jelentőségét és e tekintetben megemlíti az öntözési és vízerőmű-projektek kidolgozásának fontosságát; létfontosságúnak tartja, hogy India és Pakisztán kormánya folytassa a konstruktív párbeszédet és konzultáljon a kasmíriak képviselőivel a parti ügyekkel kapcsolatos kérdésekben, és sürgeti őket a vízforrásokat illetően holisztikus megközelítés elfogadására, elismerve a víz, a föld, a helyi felhasználók, a környezet és az infrastruktúra közötti alapvető kapcsolódásokat;
7. hangsúlyozza India és Pakisztán – az ősi dzsammui-kasmíri kultúra példája által is illusztrált – közös örökségét; elismeri és értékeli a dzsammui és kasmíri népcsoportokra jellemző pluralizmust, multikulturalizmust, a vallások egymás mellett élését és a szekuláris hagyományokat, amelyeket Dzsammu és Kasmír indiai felén tartottak életben;
A politikai helyzet: a nép törekvései
8. gratulál Indiának és Pakisztánnak, és támogatásáról biztosítja őket a jelenleg folyamatban lévő béketeremtő lépések okán, és üdvözli a tényt, hogy a 2006. júliusi, mumbai robbantásos merényletek nyomán három hónapra felfüggesztett kétoldalú tárgyalások most újraindultak; hangsúlyozza, hogy a régiónak, az EU-nak és a nemzetközi közösségnek támogatnia kell a jelenlegi kétoldalú tárgyalásokat, és hogy tovább kell erősíteni a konfliktusmegoldással kapcsolatos eszmecseréket, megerősítve a dzsammui és kasmíri lakosság, valamint szomszédaik virágzóbb jövőjének megalapozását;
9. melegen üdvözli az India és Pakisztán által kezdeményezett bizalomerősítő intézkedéseket, amelyek bizonyos sikerrel jártak a feszültség és kölcsönös gyanakvás csökkentésében, és lehetővé tették a két oldalon élő családok számára több év elkülönítettség után az újraegyesülést; hangsúlyozza, hogy India és Pakisztán kormányának jelentős erőfeszítéseket kell tennie a kasmíriaknak az alapvető kérdések megoldásába történő bevonását illetően;
10. felhívja a figyelmet arra, hogy a földrengés következtében fellépő szükségállapotnál fogva a kasmíri átlagpolgárok jelenleg egyre inkább élvezik a békefolyamat előnyeit a párbeszédnek és az indiai és pakisztáni kormány által a személyek, áruk és szolgáltatások az ellenőrzött határvonalon át történő (noha még korlátozott) szabad mozgása iránt tett politikai kötelezettségvállalásoknak köszönhetően;
11. hangsúlyozza, hogy az elmúlt évek krízisei és konfliktusai nem csökkentették, hanem inkább megerősítették az ENSZ szerepét, és az ENSZ továbbra is a párbeszéd és a diplomácia fontos fóruma maradt; emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsának Kasmírral kapcsolatban 1948 és 1971 között hozott számos határozatára, amelyek arra ösztönözték az indiai és a pakisztáni kormányt, hogy tegyenek meg minden hatalmukban álló intézkedést a helyzet javítására, és amelyek azt a meggyőződést fejezték ki, hogy Dzsammu és Kasmír, India és Pakisztán népeinek érdekeit legjobban a vita békés rendezése szolgálná; a fentiek és a Biztonsági Tanács különböző határozatainak sorozatos megsértése fényében azt a következtetést vonja le, hogy a népszavazás alkalmazásának előfeltételei jelenleg nem teljesülnek;
12. ismét megerősíti, hogy az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmánya 1. cikke (1) bekezdésének értelmében minden népnek elidegeníthetetlen joga van az önrendelkezésre, amely jog alapján szabadon meghatározhatják politikai rendszerüket és szabadon biztosíthatják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket; ismét megerősíti, hogy az 1. cikk (3) bekezdése értelmében az egyezségokmány minden részes felének elő kell mozdítania az önrendelkezés jogának megvalósítását, és az említett jogot az ENSZ alapokmányának rendelkezéseivel összhangban tiszteletben kell tartania;megjegyzi, hogy a kasmíri vitáról szóló ENSZ-határozatok a Dzsammu és Kasmír hercegi államnak kifejezetten és kizárólag csak azt a jogát ismerik el, hogy az India vagy Pakisztán részévé válhasson; a kasmíri konfliktus tartós megoldásának vonatkozásában – amely óriási előnyökkel járna az egész régió számára – üdvözli az összetett párbeszéd és India kerekasztal-megbeszélései során jelenleg tárgyalt új ötleteket (amellyel összefüggésben különösen üdvözli az indiai kormány és a Hurrijat Összpárti Konferencia (APHC) közötti párbeszéd újbóli megnyitását), különös tekintettel a határok jelentőségének folyamatos csökkentésével, az önkormányzati rendszerrel, valamint a közös vagy együttműködéssel történő irányításra vonatkozó intézményi rendelkezésekkel kapcsolatos ötletekre; határozottan ösztönzi Indiát és Pakisztánt, hogy az egymással, valamint az ellenőrzött határvonal mindkét oldalán és a Gilgit-Baltisztánban élő kasmíriakkal zajló párbeszéd során folytassák e fogalmak további elmélyítését;
13. helyteleníti a Dzsammu és Kasmír mind a négy régiójában folyamatosan fennálló politikai és humanitárius helyzetet; üdvözli ugyanakkor az összetett békefolyamatnak a kasmíri helyzet demokrácián, a jogállamiságon és az alapvető jogok tiszteletben tartásán alapuló tartós rendezése elérésében játszott szerepét; támogatja a „másodikutas” megközelítést, valamint a Kasmír mindkét oldalát, Indiát és Pakisztánt képviselő jeles személyek, tudósok és szakértők részvételével folytatandó szélesebb körű párbeszédet, a szorosabb együttműködésre vonatkozó gyakorlati javaslatok megtétele céljából; gratulál Indiának és Pakisztánnak e csoportok létrehozásához, és javasolja, hogy a két fél egybehangzó felkérésére és az összetett békefolyamat keretében az EU ajánljon fel gyakorlati támogatást;
14. ugyanakkor sajnálja, hogy Pakisztán következetesen elmulasztja azon kötelességének teljesítését, hogy Azád Dzsammu és Kasmír tartományban érdemi, reprezentatív demokratikus struktúrákat vezessen be; külön megjegyzi, hogy a pakisztáni nemzetgyűlésben még mindig nincsenek kasmíri képviselők, hogy Azád Dzsammu és Kasmír tartományt a Kasmíri Ügyek Minisztériuma kormányozza Iszlámábádból, hogy a Kasmíri Tanács túlnyomórészt pakisztáni hivatalos személyekből áll, és hogy a főtitkár, a rendőrfőkapitány, a főkönyvelő és a pénzügyekért felelős titkár egyaránt pakisztáni; helyteleníti az 1974-es ideiglenes alkotmány azon rendelkezését, amely megtilt minden, a „Dzsammu és Kasmír Pakisztán részei”doktrínával összeegyeztethetetlen politikai tevékenységet, továbbá Azád Dzsammuban és Kasmírban minden parlamenti helyért versenybe szálló jelöltet hűségnyilatkozat aláírására kötelez ugyanezen okból kifolyólag; aggódik amiatt, hogy a gilgit-baltisztáni régiónak semmilyen demokratikus képviselete nincs;
15. elismeri, hogy Pakisztán helyzete különösen bonyolult, több oldalról is nyomást gyakorolnak rá; ugyanakkor:
- rendkívül sajnálja, hogy az alapvető szükségletek ellátásának biztosítására irányuló elégséges politikai szándék, politikai részvétel és Azád Dzsammu és Kasmír tartományban a jogállamiság hiánya következtében a földrengés nyomán a nők reménytelen helyzetbe kerültek;
- emlékeztet a 2001-ben kötött EK–Pakisztán harmadik generációs együttműködési megállapodásra, amelynek 1. cikke a megállapodás létfontosságú elemeként rendelkezik az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásáról, és sürgeti az EU-t, hogy tegyen meg mindent annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás végrehajtása során ezen elveket tiszteletben tartják; különösen aggódik ezért, hogy Gilgit-Baltisztán a hadsereg közvetlen irányítása alatt áll, és itt nem érvényesül a demokrácia;
- a nők jogainak jobb biztosítása efelé tett pozitív lépésként tudomásul veszi a saríára alapuló, a házasságtörésre és a nemi erőszakra vonatkozó Hadúd-rendeletek megreformálását célzó, a nők vedélméről szóló törvényt, és nagyra értékeli Musarraf elnök és a reformista parlamenti képviselők elkötelezettségét e módosítások végrehajtására, az azokat kisiklatni igyekvő törkvések ellenére, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy Pakisztánnak egyértelműen többet kell tennie az emberi jogok területén tett kötelezettségvállalásainak való megfeleléshez;
- továbbra is aggódik a kisebbségek nehéz helyzete miatt a régió egész területén;
16. sürgeti Pakisztánt, hogy újra gondolja át Azád Dzsammut és Kasmírt illetően a demokratikus elszámoltathatóságról, a kisebbségekről és a nők jogairól alkotott fogalmait, amelyek, más helyekhez hasonlóan kulcsfontosságúak a lakosság körülményeinek javítása és a terrorizmus veszélyével való szembenézés tekintetében;
17. aggodalmának ad hangot Azád Dzsammuban és Kasmírban a szólásszabadság hiánya, a kínzásokról és rossz bánásmódról, az indiai fennhatóság alatt álló Dzsammuból és Kasmírból érkező menekültekkel szembeni megkülönböztetésről, illetve a kormányzati tisztviselők körében elterjedt korrupcióról szóló jelentéseket illetően, és felszólítja a pakisztáni kormányt annak biztosítására, hogy Azád Dzsammu és Kasmír népe kényszertől és félelemtől mentes környezetben gyakorolhassa alapvető polgári és politikai jogait;
18. felszólítja továbbá Pakisztánt Azád Dzsammuban és Kasmírban szabad és tisztességes választások lebonyolítására, mivel a 2006. július 11-i általános választásokat a csalás és a szavazatokkal való tömeges manipuláció jellemezte, és mivel a Kasmír Pakisztánhoz való csatolásának kérdésével kapcsolatos állásfoglalást elutasító képviselőjelöltek indulását megakadályozták; szintén felhívja Pakisztánt, hogy első ízben rendezzen választásokat Gilgit-Baltisztánban;
19. sürgeti Pakisztán és India kormányait a Sziacsenben 2003 óta meglévő tűzszünet tartós békemegállapodássá történő átalakítására, mivel a világ e legmagasabban fekvő harcmezején több katona hal meg évente az éghajlat, mint fegyveres konfliktusok következtében;
20. felszólítja az Európai Uniót India és Pakisztán bármely fél álláspontjának sérelme nélkül történő támogatására a sziacseni régióban a teljesen demilitarizált övezetre vonatkozó tárgyalásaik során, különösen a megfigyelési technológiák és ellenőrzési eljárások rendelkezésre bocsátása terén nyújtott támogatással;
21. felszólítja a fegyveres katonai csoportokat tűzszünet kinyilvánítására, majd lefegyverezési, leszerelési és reintegrációs folyamatra; felszólítja India és Pakisztán kormányait az ilyen tűzszünet előmozdítására;
22. ösztönzi a pakisztáni kormányt a fegyveresek honlapjainak és magazinjainak megszüntetésére; javasolja, hogy a pakisztáni és az indiai kormány vegye fontolóra a gyűlöletbeszéd elleni törvény meghozatalát;
23. megjegyzi, hogy míg az indiai közigazgatás alá tartozó Dzsammu és Kasmír India alkotmányának 370. cikke értelmében egyedi státust élvez, amely nagyobb autonómiát biztosít számára mint az indiai unió egyéb államainak; elégedettségét fejezi ki a Dzsammuban és Kasmírban a közelmúltban a demokrácia megerősítéséért tett lépésekkel (amelyek sikerességét a nemrégiben zajlott választásokon való 75%-os részvétel is igazolta), valamint Szingh miniszterelnöknek a Hurrijat Összpárti Konferenciával folytatott párbeszéd újrakezdésére irányuló lépéseivel kapcsolatban; megjegyzi ugyanakkor, hogy a gyakorlatban még tapasztalhatók hiányosságok az emberi jogok és a közvetlen demokrácia tekintetében, amelyet például az bizonyít, hogy a Dzsammuban és Kasmírban minden hivatali pozícióba jelentkező személyeknek (egyéb államokhoz hasonlóan) hűségnyilatkozatot kell aláírniuk Dzsammu és Kasmír állam alkotmányára, amely rögzíti India területi integritását; sürgeti India Nemzeti Emberi Jogi Bizottságát (NHRC), hogy megbizatásából következő összes eszközét vesse latba minden feltételezett és bizonyítható visszaélés kapcsán, és ezeknek nagyobb mértékben adjon hitelt, kéri az NHRC-t, hogy korrigálja az emberi jogi szakértők hiányát vezető testületében; reméli, hogy e területen fokozott haladásra kerül sor, és hogy a gyermekkorúak foglalkoztatásáról, valamint a nők elleni erőszakról szóló új örvényeknek pozitív hatása lesz; aggodalommal veszi tudomásul, hogy jelentős számú kasmíri személyt tartanak fogva megfelelő eljárás nélkül; sajnálatát fejezi ki az indiai fegyveres erők által bizonyíthatóan elkövetett emberi jogi visszaélések miatt, különösen ha az elkövetett gyilkosságok és erőszaktételek a büntetlenül folytatódnak tovább; aggodalommal állapítja meg, hogy az NHRC-nek alapszabálya értelmében nincs hatásköre az indiai biztonsági erők által elkövetett emberi jogi visszaélések tekintetében nyomozást folytatni; ösztönzi azonban az NHRC olyan értelmű ajánlása, hogy a hadsereg nevezzen ki magas rangú katonatiszteket az alapvető emberi jogok és a jogállamiság katonai egységeikben történő végrehajtásának felügyeletére, amelyet figyelemmel kísérnek; tudomásul veszi az indiai kormány 2005. szeptemberi kötelezettségvállalását, amely szerint az emberi jogok megsértését nem hagyják büntetlenül; valamint sürgeti a Lok Sabhát (az indiai parlament alsóházát), hogy fontolja meg az emberi jogok védelméről szóló törvény módosítását annak érdekében, hogy az NHRC független vizsgálatot végezhessen a fegyveres erők tagjai által elkövetett jogsértésekre vonatkozó vádakról;
24. üdvözli e tekintetben a Szingh miniszterelnök által tett nyilatkozatokat, amelyben Kasmírban „az emberi jogok megsértését illetően zéró toleranciára” szólít fel, és felszólítja az indiai kormányt, hogy vessen véget a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek, „eltűnéseknek”, kínzásnak és önkényes fogvatartásoknak Dzsammuban és Kasmírban;
25. felszólítja Indiát, valamint Dzsammu és Kasmír állam kormányát valamennyi olyan jogi rendelkezés hatályon kívül helyezésére, amely tényleges mentességet biztosít a fegyveres erők tagjainak, továbbá független és elfogulatlan vizsgálóbizottság létrehozására, amely a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog indiai biztonsági erők által a konfliktus kezdete óta történt súlyos megsértéseivel foglalkozna;
26. sürgeti India és Pakisztán kormányait, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi szervezetek (pl. a Freedom House, az Amnesty International és a Human Rights Watch) számára a korábbi hercegi állam egész területére történő azonnali és korlátlan bejutást az ottani emberi jogi helyzet kivizsgálására, továbbá az erre vonatkozó rendszeres jelentések összeállítását; sürgeti mindkét kormányt, hogy maguk is tegyenek nyilvános kötelezettségvállalást az idelátogató nemzetközi emberi jogi szervezetekkel való teljes körű együttműködés mellett;
27. elismeri számos népcsoport, köztük a Kasmír-völgyből erőszakosan kitelepített panditok nehéz életkörülményeit; sürgeti, hogy közvetlenül kezeljék az ellenük, és más csoportok ellen irányuló, különösen a munkavállalás terén tapasztalható hátrányos megkülönböztetést; javasolja, hogy az ilyen közösségek saját kezdeményezésükre alakítsanak a saját megválasztott képviselőikből álló bizottságot, és biztosítsák a nők és a 25 év alatti fiatalok megfelelő képviseletét;
28. javasolja, hogy India vizsgálja felül a Ladakh-ban 1993-ban létrehozott autonóm hegyi tanács tevékenységének sikerességét; azt reméli, hogy a bizalomerősítő intézkedési folyamat részeként helyreállítható a Kargil-Szkardu kereskedelmi útvonal, és a Ladakh és az északi területek közötti választóvonalat összeköthetik az ellenőrzött határvonal más részein már létrehozottakhoz hasonló átkelési pontok;
29. üdvözli különösen az India és Pakisztán közötti utazásra kiadott vízumok számának általános növekedését és a Szrinigar-Muzaffárábád autóbuszjárat újbóli megindítását; megjegyzi, hogy ennek használata az ellenőrzési vonal mindkét oldalán kevesebb mint 400 személyre korlátozódik a legutóbbi statisztikák szerint; és felszólítja az indiai és a pakisztáni hatóságokat, hogy enyhítsék a korlátozásokat az utazási engedélyek kiadását illetően;
30. elismerését fejezi ki India számára a Dzsammu és Kasmír társadalmi-gazdasági fejlesztésére irányuló, az államnak címzett külön csomagok útján tett erőfeszítései, a munkahelyteremtésre való összpontosítása és a dzsammui és kasmíri turizmus fejlesztésére irányuló intézkedései tekintetében, továbbá javasolja, hogy vizsgálja meg, hogy az EU és India közötti (közeljövőbeli) partnerség hogyan segíthetné az új, szakértelmen alapuló munkahelyek létrehozását, különösen a nők és a fiatalok számára; ösztönzi az Európai Uniót, hogy támogassa a helyi nem kormányzati szervezetek kezdeményezéseit a nők termelés és forgalmazás terén történő kapacitásépítésére irányuló projektek létrehozását illetően; úgy véli, hogy az Európai Unió a nők számára hagyományosan megélhetési forrást jelentő termékek – például textilek és kézművestermékek – kereskedelmének növelésével, továbbá a nőket foglalkoztató szolgáltatóipari ágazatok előmozdításával kezelheti az esélyegyenlőségi aggályokat; javasolja, hogy az Európai Unió és Pakisztán közötti gazdasági kapcsolatokat hasonló módon erősítsék meg;
A terrorizmus elleni küzdelem
31. elismeri, hogy amennyiben nem vetnek véget a terrorizmusnak, nem lehet valós előrelépést elérni a politikai megoldás irányába, és nem javítható a dzsammui és kasmíri lakosság gazdasági helyzete; megjegyzi, hogy míg a terrorista támadások áldozatainak száma az utóbbi öt évben egyenletesen csökken, az Azád Dzsammuban és Kasmírban szerveződő, folyamatosan átalakuló terrorista csoportok – mint a Laskar-e-Taiba és a Harakat ul-Mudzsahedin – tevékenységei következtében több százan haltak meg az indiai fennhatóság alatt álló Dzsammuban és Kasmírban és azon túl;
32. sajnálattal veszi tudomásul az emberi jogok többek között Gilgit-Baltisztánban – ahol 2004-ben állítólag heves zavargások törtek ki – Pakisztán által elkövetett, dokumentált megsértéseit, illetve a túlságosan is gyakori, fegyveres csoportok által elkövetett erőszakos és terrorcselekményeket; sürgeti, hogy Pakisztán gondolja át újra Azád Dzsammuban, Kasmírban, Gilgit-Baltisztánban a szólás-, a gyülekezési és a szabad vallásgyakorlás szabadságára vonatkozó alapvetõ jogok fogalmait, aggodalommal veszi tudomásul az olyan emberi jogi szervezetek, mint az Amnesty International állításait, miszerint megfelelõ eljárás lefolytatása nélkül kínoznak és tartanak fogva embereket; nyomatékosan sürgeti az összes érdekelt felet, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg ezeknek az erőszakos cselekményeknek a megakadályozására; örömmel fogadja Pakisztán nyilvánosan vállalt kötelezettségét, hogy megakadályozza a nem saját ellenőrzése alá tartozó területen működő militáns csoportoknak az ellenőrzött határvonalon való átszivárgását, ugyanakkor azonban úgy véli, hogy az országnak sokkal erősebb és hatékonyabb intézkedéseket kellene foganatosítania; sürgeti, hogy Musarraf elnök vállaljon folyamatos és eltökélt kötelezettséget a terrorizmus elleni küzdelemre, amely – mint ezt széles körben elismerik – hatalmas kihívást jelent; egyetértését fejezi ki és támogatja az EU tagállamai által Pakisztánnak nyújtott többoldalú és kétoldalú támogatást a terrorizmus felszámolására, és határozott lépések megtételére az Azád Dzsammu, Kasmír és Gilgit- Baltisztán lakossága életkörülményeinek javítása érdekében; felszólítja továbbá Pakisztán kormányát és az EU tagállamait, hogy kettõzzék meg erõfeszítéseiket a Pakisztánba az EU tagállamaiból érkezõ potenciális terroristatoborzók azonosítását és letartóztatását illetõen; üdvözli a nemrég felállított közös testület – az India-Pakisztán Közös Terrorellenes Mechanizmus a – létrejöttét, amelyet a két kormány a terrorizmus elleni harc és a közös hírszerzés érdekében hívott életre, és tudomásul veszi, hogy a testület elsõ ülésére 2007. március 6-án került sor Iszlámábádban.
33. erősen támogatja a nemzetközi válságkezelő csoport 2006. december 11-i, Pakisztánnak címzett ajánlásait a fegyveres csoportok lefegyverzését, a terrorista kiképzőtáborok megszüntetését, a terroristák saját területén történő toborzásának és képzésének, továbbá a Talibánnak és más, a pakisztáni területen található külföldi vagy helyi katonáknak juttatott pénzbeli és fegyvertámogatásnak a megszüntetését illetően;
34. elismeri és egyetért azzal, hogy a kasmíri lakosság lényegesen kisebb katonai jelenlétet szeretne az ellenőrzött határvonal mindkét oldalán; ugyanakkor rámutat arra, hogy az érdemi leszerelés csak akkor hajtható végre, ha párhuzamosan olyan, igazi intézkedésekkel együtt jár, amelyek megszűntetik a Pakisztánból működtetett fegyveres egységek Dzsammuba és Kasmírba tartó átszivárgásának veszélyét; és bizalomerősítő intézkedésekkel hajtható végre, mint például a kölcsönös megtorlások beszüntetésével, a Szrinagar-Muzzafarabad autóbuszjárat, kommunikációs és kereskedelmi kapcsolatok teljes kiépítésével, továbbá a kasmíri érintettek által mindkét oldalon szoros együttműködésben meghatározott intézkedésekkel, és megjegyzi, hogy mindez jótékony hatással lesz az ott élő emberek mentális egészségére és biztonságérzetére, különösen a gyermekekre és a fiatalokra; hangsúlyozza, hogy csak a jövőbetekintő, vadonatúj kezdeményezések hozhatnak hathatós megoldást;
Bizalomerősítő intézkedések
35. melegen üdvözli az újabb erőfeszítésekre utaló legfrissebb jeleket, ideértve a pakisztáni és az indiai kormányok részéről a kasmíri vita megoldásával kapcsolatos jelentős politikai változtatásokat;
36. különösen örül az ellenőrzött határvonal által elválasztott családok egyesítése érdekében öt határátkelőhely megnyitása révén tett lépéseknek; tudomása van arról, hogy az ellenőrzött határvonal mentén az átkelőhelyek megnyitása a beszámolók szerint bizonyíthatóan lassú és nem oldja meg a helyi állapotok sürgősségét; ennek ellenére bátorítja ezt, és reméli, hogy egyre gyakoribbá válnak ezek a határátlépések; szeretné, ha ez mindkét oldal valamennyi polgárára kiterjedne, és javasolja, hogy India és Pakisztán foganatosítson mindenféle utazást megkönnyítő intézkedéseket – az egykori hercegi tartomány területén és külföldön is –, gyorsított adminisztratív és konzuli szolgáltatások útján;
37. úgy véli, hogy feltétlenül növelni kell az ellenőrzött határvonal átlépésével történő cserék gyakoriságát a civil társadalom minden szintjén, és az élet minden területén; javasolja, hogy a jogi szervezetek, iskolák és egyetemek szintjén hozzanak létre csereprogramokat, többek között egy olyan közös egyetemet, amely az ellenőrzött határvonal mindkét oldalára kiterjed; a két oldal hadserege közötti kölcsönös gyanakvás csökkentése érdekében javasolja a két fél katonasága közötti párbeszéd kezdeményezését;
38. ajánlja közös India–Pakisztán ellenőrzősejt létrehozásának megfontolását az időjárási mintákra és a szeizmikus tevékenységre vonatkozó adatok megosztása érdekében az ellenőrzési vonal bármelyik oldalán keletkező természeti katasztrófákra vonatkozó korai figyelmeztetés biztosítása érdekében;
39. politikai szinten ajánlja, hogy hozzák létre az India-Pakisztán parlamenti vegyesbizottságot a jobb parlamentközi cserék és párbeszéd fellendítésére; hasonlóképpen hozzanak létre helyi közigazgatási vegyes munkacsoportokat kereskedelmi és idegenforgalmi ügyek kivizsgálása érdekében;
40. bátorítja az EU vállalatait, hogy ismerjék fel az egész Kasmírban rejlő befektetési és turisztikai lehetőségeket, különösen a rendkívül motivált munkaerő jelenlétét; javasolja, hogy az európai vállalatok fogjanak közös vállalkozásba a helyi cégekkel, és a befektetői bizalom növelése érdekében dolgozzanak ki befektetés-biztosítási módozatokat; felszólít minden felet a kereskedelmi kamarák európai uniós nemzetközi kereskedelmi vásárokon történő kölcsönös képviseletének támogatására és előmozdítására annak érdekében, hogy exporttermékeiket reklámozhassák;
41. továbbra is támogatja a Pakisztánnak címzett felhívást, hogy fejlessze emberi erőforrásait a felsőoktatásba történő befektetés útján, ideértve a szakképző iskolákat és a műszaki főiskolákat a szövetségi fennhatóság alatt álló területeken, többek között Kasmír Gilgit-Baltisztán nevű területén;
42. megjegyzi, hogy India az általános preferenciarendszer (GSP) legnagyobb kedvezményezettje; sürgeti a Bizottságot a GSP+ rendszerének automatikusan történõ, és más megfelelõ kereskedelmi intézkedéseknek a jelentõs természeti katasztrófákat követõ azonnali felülvizsgálatára, például földrengések esetében; üdvözli továbbá valamennyi, a SAARC-ban részes dél-ázsiai ország a SAFTA politikai és gazdasági valósággá történõ alakítását célzó, hatékony munkálkodás iránti elkötelezettségét, amelynek elõnyeit Dzsammu és Kasmír három része a lehetõ legnagyobb mértékben fogja tudni élvezni, felszólítja Pakisztán kormányát, hogy szüntesse meg a „pozitív lista rendszerét”;pozitívan értékeli, hogy – ugyan a két ország közötti kereskedelem az elmúlt évtized során ingadozott – az India és Pakisztán közötti hivatalos kereskedelem az 1996-os 180 millió USD-ról 2005-ben 602 millió USD-ra növekedett, és mivel a nem hivatalos kereskedelem magas szintje arról árulkodik, hogy a két ország között van kereskedelmi potenciál, valamint ezt a tendenciát folytatni és ösztönözni kellene;
43. hangsúlyozza, hogy az idegenforgalom figyelemre méltó lehetőséget hordoz magában a helyi gazdaság fellendítésére; ennél fogva bátorítja az EU kormányait, hogy kísérjék figyelemmel a biztonsági helyzetet, a Dzsammu és Kasmír tartományba utazni szándékozók számára adandó összehangolt, napra kész utazási tanácsadás biztosítása érdekében;
A 2005. október 8-i földrengés következményei
44. kifejezetten hangsúlyozza, hogy a földrengés rendkívüli mértékben hatott az ellenőrzött határvonal mindkét oldalán élő kasmíri lakosság életére, és hogy a nyomasztó humanitárius helyzet meggyengítette az amúgy is ingatag intézményrendszert Azád Dzsammuban, Kasmírban és az NWFP-ben; hangsúlyozza, hogy ma a lakosság számára messze a legfontosabb kérdés a mindennapos túlélés;
45. sajnálja, hogy a rengeteg emberélet elvesztése mellett Azád Dzsammu és Kasmír számokban kifejezhetetlen infrastrukturális kárt (kórházak, iskolák, kormányépületek, kommunikációs csatornák) is szenvedett a sok esetben már eleve kezdetleges, alapvető intézmények és szolgáltatások terén;
46. mélységes sajnálattal veszi tudomásul, hogy a földrengés aránytalanul jobban sújtotta a gyermekeket, mivel az UNICEF adatai szerint 17 000 gyermek halt meg; komolyan aggódik a katasztrófát követõ idõszakban folyó gyermekkereskedelemre vonatkozó jelentések miatt, és felszólítja Pakisztán kormányát, hogy fordítson különös figyelmet a kasmíri gyermekek jogaira és védelmére Azád Dzsammuban, Kasmírban, Gilgit-Baltisztánban, valamint arra, hogy kezelje hatékonyabban a gyermekkereskedelem problémáját;
47. felhívja a figyelmet a lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a földrengés következtében folyamatosan súlyos szükséget szenvedõk helyzetére; a lakhelyüket elhagyni kényszerültek jogairól szóló egyezmény hiányában örömmel fogadja az ENSZ irányadó elveit, amelyek alapján emberségesen lehet reagálni egy olyan alattomos csapásra, amit a lakhelyelhagyás kényszere az emberi jogokra nézve jelent, és kéri, hogy az összes, Kasmírral kapcsolatban érintett hatóság tartsa tiszteletben ezeket az elveket; felszólítja Pakisztán kormányát arra, hogy hatáskörében tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a földcsuszamlások során gyakorlatilag eltűnt falvak lakói számára földet biztosítson a lehető leghamarabb, hogy e falvak újjáalakulhassanak, és állandó lakóhelyeket lehessen újraépíteni; határozottan ajánlja, hogy az EU kitartóan összpontosítson a fenti elvekre, akárcsak a demokrácia, az igazságosság és az emberi jogok kérdésére Kasmír mind a négy részében; megjegyzi továbbá azt is, hogy fel kell számolni az ellenőrzött határvonal mindkét oldalán hosszú időre felállított menekülttáborokat, és érdemi figyelmet kell szentelni e táborok lakóinak védelmére, szükségleteire és társadalmi integrációjára, és lehetővé kell tenni számukra a gyors hazatérést vagy az új állandó lakóhelyet; megjegyzi, hogy a nemzetközi közösségnek e tekintetben fel kell ajánlania támogatását;
48. hangsúlyozza, hogy a szerencsétlenség egy konfliktus és terrorizmus által már előzőleg legyengített régiót sújtott, amelynek alapvető intézményeit és regionális stabilitását folyamatosan szervezett bűnhálózatok és az ellenőrzött határvonal mentén beszivárgó radikális iszlám csoportok lehetetlenítik el, kihasználva a vidék hányatottságát;
49. döbbenten veszi tudomásul, hogy az Azád Dzsammuban és Kasmírban a földrengés előtti minimális alapvető életkörülmények (pl. táplálék, ivóvíz, hajlék, szennyvízelvezetés, iskolázás és alig működő egészségügy) a földrengés következtében súlyosan romlottak; sürgeti az illetékes hatóságokat, miközben millióknak az elemi szükségletek kielégítésére sincs módja, hogy minden energiájukat a pénzügyi segélyeket az eredeti címzettektől eltérítő korrupció elleni harcra összpontosítsák, ideértve az olyan zavaró állításokat is, miszerint az ENSZ által törvénytelennek ítélt terrorszervezetek Azád Dzsammu és Kasmír földrengés sújtotta területein működnek; felhívja a Bizottságot, a tagállamok kormányait, India és Pakisztán kormányát és a segélyszervezeteket, hogy továbbra is a földrengések áldozatainak alapvető szükségleteire összpontosítsanak;
50. megjegyzi, hogy a földrengés kiterjedése és hatása sokkal erősebben érintette az ellenőrzési vonal pakisztáni oldalát, számos helyi önkormányzati infrastruktúrát pusztítva el, és a szükséghelyzetre történő reagáláshoz szükséges szolgáltatásokat elkerülhetetlen módon késleltetve; gratulál az ellenőrzési vonal mindkét oldalán érintett kormányoknak, hadseregeknek és helyi lakosoknak a földrengés okozta többszörös kihívásra történő reagálás iránti elszántságuk, határozottságuk és kötelezettségvállalásuk miatt;
Válasz a 2005. október 8-i földrengésre
51. elismeri, hogy a nemzetközi közösség, illetve India és Pakisztán földrengésre adott válasza az adott körülményekhez képest gyors volt és pozitív: India és Pakisztán azonnal felvette egymással kapcsolatot a legfelsőbb szinteken; a hazai és helyi szintű civil szervezetek is jól reagáltak, és együttműködtek a helyi és központi hatóságokkal; ajánlja, hogy az Európai Unió kedvezően értékelje a földrengéssel érintett területek újjáépítésében történő további segítség nyújtása iránti kéréseket, és kéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre naprakész információkat az e tekintetben már benyújtott kéréseket illetően;
52. aggodalommal állapítja meg, hogy az Ázsiai Fejlesztési Bank és a Világbank által készített előzetes kárfelmérés és szükségletfelmérés – amelyekben a Bizottság is részt vett – úgy becsüli, hogy a földrengés következtében 29%-os mértékű a foglalkoztatás vagy a megélhetés terén bekövetkezett teljes veszteség, ami kb. 1,64 millió embert érint, akik majdnem fele – a becslések szerint – 15 év alatti; üdvözli a Bizottság 50 millió eurós projektjét, a Pakisztánnak nyújtott, a földrengés utáni gyors helyreállításra és újjáépítésre vonatkozó támogatást; hangsúlyozza, hogy e projektnek rövid távon a legsérülékenyebbek megóvására kell összpontosítania, helyre kell állítania az érintett területeken a gazdasági tevékenységet, ideértve a kisvállalkozások újraindítását és a mezőgazdaságban az elveszett értékek pótlását, továbbá képzési és képességbővítési programok útján foglalkoztatási lehetőségek létrehozását; ajánlja, hogy közép- és hosszú távon a megélhetés újjáépítésére és biztosítására vonatkozó intézkedések között szerepeljen a mikrofinanszírozás és a képességbővítés, és sürgeti a Bizottságot ilyen stratégiák hosszú távú támogatására;
53. elismerését fejezi ki mindazoknak, akik a földrengés túlélőinek közegészségügyi szükségleteit felmérték és ellátták a táborokban, amelyekben a tiszta ivóvízellátás és az elfogadható, katasztrófa utáni higiéniai lehetőségek biztosítása terén felmerülő nehézségek ellenére nem tört ki nagyobb, vízzel terjedő járvány; gratulál a pakisztáni kormánynak, amely több mint kétmillió, lakhelyét elhagyni kényszerült ember számára biztosított szállást és ellátást a téli időszakra, és gratulál Indiának, amely most ismét szállást biztosít 30 000 ember számára, akik az ellenőrzési vonal felé eső oldalán váltak hajléktalanná; aggasztja, hogy a jelentések szerint több ezer személy él még mindig sátorban, amint azt a parlamenti SAARC delegáció is tapasztalhatta 2006. december 15–22-i Azád Dzsammuban és Kasmírban tett látogatása során;
54. megjegyzi, hogy Pakisztán a katasztrófát követő néhány napon belül szövetségi segélyező bizottságot hozott létre a keresési, a mentési és a segítségnyújtási műveletek összehangolására; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy Pakisztán képtelen volt beleegyezni az India által felajánlott helikopterek elfogadásába a pilóták nemzetiségére hivatkozva, továbbá hogy visszautasította az ellenőrzött határvonalon átnyúló közös segítségnyújtási műveleteket, orvosi segítségnyújtó csapatokat és a távközlési hálózat közös helyreállítását, mivel ezek mindegyike jelentősen hozzájárulhatott volna a halálos áldozatok számának csökkentéséhez; sajnálja tehát, hogy a földrengés adta lehetőséget nem használták ki arra, hogy demonstrálják a kasmíri lakosság humanitárius szükségleteinek előtérbe helyezésére és a politikai nézeteltéréseken való túllépésre irányuló politikai akaratot;
55. üdvözli, hogy Pakisztán szomszédjai (India, Kína, Irán, Afganisztán), illetve a szélesebb régióban Törökország és az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC), valamint a nemzetközi közösség egésze olyan gyorsan ajánlott fel pénzügyi segítséget; hatékony reakciójukért elismerését fejezi ki az Európai Bizottság és különösen az ECHO főigazgatóság számára, akik már korábban is jelen voltak Pakisztánban; bíztatja az adományozókat, hogy a lehető leghamarabb teljesítsék eredeti ígéreteiket;
56. gratulál különösen a Bizottság által a földrengésre válaszul létrehozott gördülő finanszírozási programhoz, amely immár 48,6 millió eurót bocsátott rendelkezésre, és amelyet a nem kormányzati szervezetekkel, a Vöröskereszttel és az ENSZ szerveivel partnerségben hajtanak végre; folyamatos EU-s kötelezettségvállalásra szólít fel Kasmír újjáépítését illetően;
57. sajnálja, hogy a pakisztáni kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az India által rendelkezésre bocsátott humanitárius támogatást illetően valamennyi indiai címkét eltávolítsanak annak szétosztását megelőzően;
58. kiemeli azt, hogy a pakisztáni katonaságnak a közvetlenül a tragédiát követően tapasztalt kezdeti tétovasága következtében nem volt, aki ellássa a lakosság szükségleteit, ezt pedig olyan fegyveres szervezetek használták ki, mint például a Dzsamáat-i-Iszlámi, és a (Musarraf-kormány által 2002-ben terrorszervezetnek nyilvánított és betiltott) Dzsamáat-ud-Davá névre átnevezett korábbi Laksár-e-Tajjába, amelyek rövid időn belül váltak az élelem, hajlék, iskolázás és özvegytámogatás tényleges biztosítóivá; meglehetősen aggódik amiatt, hogy ez a helyi lakosság szemében megnövelte az ilyen szélsőséges csoportok szavahihetőségét, folytatva az igazán demokratikus népképviselet lehetőségének aláaknázását;
59. sürgeti India és Pakisztán kormányait, valamint a nemzetközi közösséget, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg a biztosítékok érvényesítése, illetve az adományozott összegek felhasználásának szigorú ellenőrzése érdekében;
60. örömmel fogadja a kereskedelem és az üzleti tevékenységek Dzsammu és Kasmír elválasztott régiói közötti ellenőrzési vonalon átnyúló, a Szrinagar–Muzzafarabad vonalon tehervonat-szolgáltatás, továbbá a kasmíri határvonalat átlépő, a dzsammui és kasmíri Puncsot az Azád Dzsammuban és Kasmírban található Rawalakottal összekötő második buszjárat útján történő élénkítéséről szóló, 2006. május 2-i mérföldkő-megállapodást; javasolja továbbá közúti hálózat kiépítését Dzsammu és Szialkot és Gilgit-Baltisztán között; javasolja továbbá vasúti összeköttetés kiépítését Dzsammu és Szrinagar között, továbbá a két várost összekötő közút fejlesztését; üdvözli Szingh miniszterelnök 2006. május 23-i ígéretét, miszerint megteremtik a szabadabb kereskedelem és a szabadabb mozgás lehetőségét a „könnyebb határok” útján, a kasmíri rendezés megfelelő légkörének kialakítása érdekében; határozottan bátorítja mindkét felet, hogy rövid időn belül növeljék meg jelentősen a hivatalos kereskedelmi áruforgalmat; kéri, hogy mielőbb állapodjanak meg a közúti teheráru-szállítás módozatai felett, ezek maximális egyszerűsítésére törekedve; javasolja integrált piaci fejlesztési terv számos agrár-feldolgozási egységgel, hűtőláncokkal, kisméretű konténerekkel kapcsolatos, illetve kötöttpályás szolgáltatásokkal történő létrehozását;
Következtetések
61. sürgeti az EU-t és intézményeit, hogy ne hagyják a dzsammui és kasmíri lakosság helyzetét feledésbe merülni, és gondoskodjanak arról, hogy a segély-, illetve más programok megtervezése során szem előtt tartsák a hosszú távú felépülés és intézményteremtés céljait;
62. hangsúlyozza, hogy – mint azt az Unió saját tapasztalatai igazolják – az országok közötti kapcsolatok javításának egyik kulcsa a kétoldalú kereskedelem élénkítése; úgy véli, hogy Dzsammu és Kasmír esetében az ellenőrzött határvonalon átnyúló kereskedelem különösen fontos a gazdasági növekedés és fejlődés elindítása, illetve a gazdasági potenciál felszabadítása szempontjából; javasolja, hogy az útépítési, közlekedési és infrastruktúrára vonatkozó projektek élvezzenek elsőbbséget;
63. határozottan támogatja a mindkét fél politikai létesítményei által minden szinten tett kezdeményezések folytatását és sürgeti a feleket, hogy részesítsék előnyben a kasmíriak anyagi és intézményi szükségleteit egyaránt, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hátrányaik behozása érdekében; javasolja, hogy az EU álljon mindkét kormány rendelkezésére;
64. elismeri a Bizottság iszlámábádi és Új Delhibe látogató delegációinak kiemelkedő munkáját;
65. megjegyzi, hogy a természeti katasztrófák néha előidézik a béketeremtés politikai feltételeit; hogy a természet nem ismer határokat, és hogy Pakisztán és India csak együtt, fenntartható cselekvéshez fogva nyújthatnak a jövő újraalapozásához reményt a kasmíriaknak;
66. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányai és parlamentjei számára, az Indiai Köztársaság, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság kormányainak, az indiai és a pakisztáni fennhatóság alatt álló Dzsammu és Kasmír állam illetékes hatóságainak és kormányainak, és a Kínai Népköztársaság kormányának és az ENSZ-nek.
INDOKOLÁS
Háttér
1. A kasmíriak nehéz helyzete már több mint 50 éve okoz fejtörést a nemzetközi közösségnek. Az indiai szubkontinens felosztásának előre nem látott következményeként a korábban független, történelmi és gyönyörű Dzsammu és Kasmír Hercegi Állam egy része a Pakisztáni Iszlám Köztársasághoz, másik része pedig az Indiai Köztársasághoz került. A konfliktusba torkolló megosztottság több ezer emberéletet követelt és százezreket kényszerített menekülésre és menedékkeresésre, akik közül sokan az EU tagállamaiba és Észak-Amerikába menekültek. Ezek a menekültek nem maradtak némák, azóta is követelik szeretett korábbi államuk újraegyesítését és a konfliktus tartós rendezését. Ezalatt az Európai Uniót – bár nem kérték fel arra, hogy töltsön be közvetítői szerepet – egyre inkább érdekli minden, a szubkontinenst érintő kérdés, amiben nem kis szerepet játszik a régió növekvő jelentősége.
2. A felosztás a Kasmír-völgyet, Dzsammut, Ladakhot és a Sziacsen-gleccsert Dzsammu és Kasmír Állam néven az Indiai Köztársaságnak ítélte. A Pakisztáni Iszlám Köztársasághoz került Azád Dzsammu és Kasmír, valamit Gilgit-Baltisztán (ez utóbbi Északi Területek néven), amely utóbbi egy kisebb részét Pakisztán 1963-ban átengedte a Kínai Népköztársaságnak.
3. Eztuán India és Pakisztán három háborút folytatott Kasmír miatt, amelyek következtében ma is hatalmas létszámú katonai erőt állomásoztatnak az 1972-ben kétoldalúan megállapított határ, az ún. „ellenőrzött határvonal" mindkét oldalán.
Az EU politikája és a jelenlegi jelentés
4. Az EU határozottan támogatja a regionális integrációt, a kereskedelem liberalizációját és a gazdasági együttműködést, és Indiával – a világ legnépesebb demokráciájával – és Pakisztánnal –amely a terrorizmus elleni küzdelem kapcsán kulcsfontosságú szövetségesévé vált, és ahol jelentős kérdés annak Afganisztánnal való határvitája – egyaránt együttműködési megállapodásokat írt alá. Mindkét ország nukleáris hatalom. A jelentés azt tükrözi, hogy az Európai Parlement élénken érdeklődik a fenti aspektusok mindegyike iránt.
5. Az előadó látogatást tett az ellenőrzött határvonal mindkét oldalán, és lehetősége adódott arra, hogy rendkívül széles körű konzultációkat folytasson politikusokkal (minden szinten, kormány- és ellenzéki oldalról is), beleértve a Hurrijat Összpárti Konferenciát, a civil társadalommal, tudósokkal, üzletemberekkel, emberi jogi bizottságokkal, nemzetközi diplomatákkal és a hadsereggel, a bevándorló- és menekülttáborok lakóival, az Európai Tanács, az Európai Bizottság és a nagykövetségek képviselőivel, valamint számos kasmíri származású európai polgárral. Az előadó mindkét oldalról nagyon átfogó tájékoztatást kapott a hadseregektől, és jelentős segítséget az Európai Bizottság újdelhi és iszlámábádi küldöttségeitől.
6. Az elmúlt hónapokban több más EP-képviselő is tett hivatalos és nem hivatalos látogatásokat a helyszínen, amelyek során további információkat gyűjtöttek e jelentéshez.
A békefolyamat
7. A folyamatos konfliktus nyújtotta komor háttér ellenére a külvilág az elmúlt hónapokban úgy érzékelte, hogy az indiai és pakisztáni kormány részéről jelentős lépések történtek a a konfliktus tartós és békés megoldására, amelyek során együttműködnek az ellenőrzött határvonal mindkét oldalán és a fővárosokban élő kasmíriak széles rétegeinek képviselőivel.
8. A Szingh miniszterelnök által kezdeményezett indiai kerekasztal-tárgyalások azonnali eredményei a határkérdés megosztó voltának csökkentésével kapcsolatosak. Az első kerekasztal-konferencia után felállított öt munkacsoportban minden érdekelt fél képviselteti magát (noha a Hurrijat Összpárti Konferencia egyes keményvonalas tagjai kitértek az üléseken való részvétel elől) azzal a céllal, hogy többek között kidolgozzák a nagyobb mértékű önkormányzat lehetőségeit a jövőre nézve.
9. A Pakisztánban a legmagasabb szinteken (a hadseregben és a kormányzatban egyaránt) tapasztalható eltérő vélemények ellenére Musarraf elnök, a miniszterelnök és a külügyminiszter számos jelentős lépést tettek és nyitottságot mutattak a közös lehetőségek iránt.
10. A jelentés teljes támogatásáról biztosítja a fenti lépések eredményeképp létrejött India–Pakisztán összetett és állandó párbeszédet, amely egy sor bizalomépítő intézkedést hozott, amelyek többek között lehetővé tették a szétszakított családok számára, hogy átlépjék az ellenőrzött határvonalat és 60 év után először találkozhassanak egymással.
11. Az EU melegen üdvözölte India és Pakisztán 2005. áprilisi, Kasmírról szóló közös nyilatkozatát, amely hozzájárult e folyamat megszilárdításához, és megerősítette a békefolyamat visszafordíthatatlanságát, és a kasmíri konfliktus békés megoldására való összpontosítást, valamint a párbeszédben elért előrelépést.
12. A jelentés sürgeti az EU-t, hogy továbbra is ajánljon fel minden lehetséges támogatást e nagyon fontos kezdeményezések számára, amelyek békét hozhatnak a tágabb régió számára és megerősíthetik a SAARC-hoz (Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Társulás) és a SAFTA-hoz (Dél-Ázsiai Szabadkereskedelmi Megállapodás) hasonló szervezeteket (az említett szervezetekben az EU is részt vesz).
13. A jelentés emellett kiemeli, hogy az EP komoly értéket tulajdonít a demokráciának és az emberi jogoknak, a régió összes lakosa, különösen a 2005. évi kasmíri földrengés áldozatai, az elüldözöttek és menekültek, valamint az alapvető szabadságjogokkal nem rendelkező személyek vonatkozásában.
Dzsammu és Kasmír
14. A békefolyamat ellenére India továbbra is bírálatokat kap az ellenőrzött határvonalon való óriási mértékű katonai jelenlét, és az emberi jogoknak az EP-hez beérkezett, hivatalos és magánszemélyek által írt jelentések tanúsága szerinti megsértése miatt. Mivel bizonyíték van arra, hogy Azád Dzsammuban és Kasmírban legalább egy terroristakiképző tábor működik, külső szemlélő számára igen nehéz értékelni a védelmi követleményeket, különösen az al-Kaida jelenlétét a régióban.
A jelentés elismeri és üdvözli azt a tényt, hogy Dzsammu és Kasmír állam India többhitűés többnemzetiségű szekuláris demokráciájának része, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a konfliktus ellenére tiszteletben kell tartani az emberi jogokat.
15. Az előadó felhívja a figyelmet az indiai közigazgatás alatt álló Kasmírban hosszú időre felállított menekülttáborokra, és a lakosság helyzetének – akik gyakorlatilag kisebb városokká alakult, semmiféle hivatalos státusszal nem rendelkező településeken élnek – rendezését kéri. Ez több ezer fiatal jövőbeli kilátásainak lehetőségét rejtené magában, akik egy olyan jövőt érdemelnek meg, amelyet a történelmi szakadás folytán szüleiktől megtagadtak. Ugyanez vonatkozik Pakisztánra is.
16. Ugyanakkor India és Pakisztán alkotmánya nagymértékben eltér egymástól, ami az alapvető szabadságjogokat és a nők, a gyermekek és a kisebbségek jogait illeti, és a jelentés teljes mértékben figyelembe veszi ezt.
Azád Dzsammu és Kasmír
17. Amíg a jelentés a Dzsammu és Kasmír mind a négy részében zajló politikai és humanitárius helyzetre panaszkodik, külön felhívja a figyelmet az Azád Dzsammu és Kasmír, valamint Gilgit-Baltisztán területén fellelhető demokratikus deficitre, ahol sajnálatos módon Pakisztán következetesen elmulasztja az érdemi, reprezentatív demokratikus struktúrák bevezetésére vonatkozó kötelezettségei teljesítését. Az előadó nincs meggyőződve arról a Pakisztán által gyakran hangoztatott kijelentésről, hogy a pakisztáni nemzetgyűlésben a kasmíriak képviseletének hiánya azt a tény tükrözi, hogy Pakisztán nem tekinti Kasmírt a szövetségi állam részének, mivel a pakisztáni jogszabályokat csak esetenkénti módosításokkal alkalmazzák Azád Dzsammu és Kasmír, valamint Gilgit-Baltisztán területén a 2005. január 1-én életbe lépett kiigazítási törvény értelmében.
18. Maga a tény, hogy Azád Dzsammut és Kasmírt a kasmíri ügyek minisztériuma kormányozza Iszlámábádból, hogy a kasmíri tanács túlnyomórészt pakisztáni hivatalos személyekből áll, és hogy Azád Dzsammu és Kasmír főtitkára, a rendőrfőkapitány, a főkönyvelő és a pénzügyekért felelős titkár egyaránt pakisztáni, önmagáért beszél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 1974-es ideiglenes alkotmányt sem, amely tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely megtilt minden, a „Dzsammu és Kasmír Pakisztán része” doktrínával összeegyeztethetetlen politikai tevékenységet. Az 1974-es ún. „ideiglenes alkotmányos törvény” számos olyan struktúrát tesz lehetővé, amely magában foglal egy önkormányzattal rendelkező államot, amelyben rendszeres választások útján megválasztott jogalkotó gyűlés működik, a gyűlési többséget vezető miniszterelnökkel, közvetve választott elnökkel, független bírósággal és helyi önkormányzati intézményekkel. Ezek az intézkedések azonban igen üresek. Az állami hatalom az azád dzsammui és kasmíri tanács kezében van, amelyet a pakisztáni miniszterelnök vezet, és amelyben a többség vagy a saját kabinetjéből, vagy kinevezés útján kerül ki. Ezen kívül, Dzsammu és Kasmír ideiglenes alkotmányos törvényének 56. szakasza szerint (amelyet az iszlámábádi szövetségi igazságügyminisztérium és a kasmíri ügyek minisztériuma fogalmazott meg) a pakisztáni kormány bármelyik azád kasmíri választott kormányt elbocsáthatja, tekintet nélkül arra, hogy a kormánynak Azád Dzsammu és Kasmír jogalkotó gyűlésében mekkora támogatottsága van, és Pakisztánhoz hasonlóan, a nemzeti Iszlám Tanács hatálytalanító hatósági szervként működik minden törvény felett.
Gilgit-Baltisztán
19. Ha az Azád Dzsammuban és Kasmírban uralkodó helyzet rossz, Gilgit-Baltisztánban – a pakisztáni közigazgatás alá tartozó Kasmír északi részén – összehasonlíthatatlanul rosszabb, mivel nincsen státusza és még a demokratikus képviselet látszata sincs fenn.
20. Gilgit-Baltisztán – amelyet Pakisztán csak az „Északi Területeknek” nevez – pakisztáni közigazgatás alá tartozik. Mivel Pakisztán fenntartja azt a nézetét, hogy egész Dzsammu és Kasmír vitatott terület, ezért hivatalosan nem csatolta magához az Északi Területeket. Gilgit-Baltisztán tehát sem Pakisztán egyik tartományának, sem Azád Dzsammu és Kasmír részének nem minősül. A nemrég felállított Északi Területek Tanácsa azzal büszkélkedik, hogy „tartományi gyűlésként” működik, amely valójában az alkotmányosság és a polgári jogok teljes mértékű hiányát leplezi.
21. Az emberek szegények, analfabéták és elmaradottak. Könnyen felfedezhető az elemi szükségletek kielégítésének hiánya, vagy az azoktól való megfosztottság: 25 kis kórházat 140 orvos lát el (azaz 1 orvos jut 6 000 emberre), míg Pakisztán többi részében 830 kórházra 75 000 orvos jut, 33 %-os az írni-olvasni tudás és rendkívül alacsony a lányok és a nők iskolázottsága; Gilgit-Baltisztánban csak 12 középiskola és 2 regionális főiskola van, posztgraduális továbbtanulási lehetőség nincs; az állami munkahelyeken kívül az egyedüli munkalehetőség az idegenforgalmi ágazatban rejlik, ami nyilvánvalóan problematikus. Csak néhány helyi lakosnak sikerül állami munkahelyen elhelyezkednie, de még ebben az esetben is 35%-kal kevesebb a fizetésük, mint a nem helyi alkalmazottaknak; nincs helyi rádió-, vagy tévéközvetítés.
22. Az önmagában is katasztrofális 2005-ös földrengés tovább súlyosbította a fent leírt helyzetet. Teljes mértékben felelőtlenség lenne nem odafigyelni a helyzetre, vagy a folyamatos igazságtalanságokra irányítani a figyelmet, ezért a jelentés erőteljesen kihangsúlyozza annak szükségét, hogy Pakisztán újra gondolja át a demokratikus elszámoltathatóságról alkotott fogalmait és találjon megoldást a fennhatósága alá tartozó területeken élők szükségleteinek kielégítésére.
A népszavazás kérdése
23. A jelentés a jövőt tekintve egyértelműen támogatja a Pakisztán és India közötti jelenleg zajló békefolyamatot.
24. Pakisztán továbbra is emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsának Kasmírral kapcsolatban hozott korábbi határozataira, amellyel azt a véleményét támasztja alá, hogy népszavazást kellene tartani arról, vajon az újraegyesített Dzsammu és Kasmír „csatlakozzon-e” Indiához vagy Pakisztánhoz. A jelentés ugyanakkor megjegyzi, hogy egy ilyen típusú népszavazás az ENSZ által lefektetett feltételeinek Pakisztán sem eddig, sem ezután nem tud megfelelni. A kialakult helyzet továbbra is fennáll.
Összegzés
25. A jelentés végezetül elismeri a kasmíri nép ősi és egyedülálló örökségét, és az előadó nagyrabecsülését fejezi ki a kasmíriak kitartása miatt. A szubkontinens e rendkívül szép és történelmileg gazdag részében több évtizeden át tartó konfliktusok és tragédiák után reményt keltő látni, hogy India és Pakisztán, a két nagyhatalom, a Kasmírban élő népekkel egyesül, valamint láthatóak már a békés megoldás körvonalai, illetve a megvalósulásra utaló jegyek, és ezt a folyamatot az Európai Parlament teljes mértékben támogatja.
Annex
List of UN resolutions on Kashmir (1948-1971)
Resolution 38 (1948) adopted by the United Nations Security Council (hereafter referred to as the Security Council) at its 229th Meeting held on 17 January 1948;
Resolution 39 (1948) adopted by the Security Council at its 230th Meeting held on 20 January 1948;
Draft Resolution presented by the President of the Security Council and the Rapporteur on 6 February 1948;
Resolution 47 (1948) adopted by the Security Council at its 286th Meeting held on 21 April 1948;
Resolution 51 (1948) adopted by the Security Council at its 312th Meeting held on 3 June 1948;
Resolution adopted by the United Nations Commission for India and Pakistan on 13 August 1948;
Resolution adopted by the United Nations Commission for India and Pakistan on 5 January 1949;
Proposal in respect of Jammu and Kashmir made by General A.G.L. McNaughton, President of the Security Council of the United Nations on 22 December 1949;
Resolution 80 (1950) adopted by the Security Council at its 470th Meeting held on 14 March 1950;
Resolution 91 (1951) adopted by the Security Council at its 539th Meeting held on 30 March 1951;
Resolution 96 (1951) adopted by the Security Council al its 566th Meeting held on 10 November 1951;
Resolution 98 (1952) adopted by the Security Council at its 611th Meeting held on 23 December 1952;
Resolution 122 (1957) adopted by the Security Council at its 765th Meeting held on 24 January 1957;
Draft Resolution presented by Australia, Cuba, U.K. and U.S.A. on 14 February 1957;
Resolution 123 (1957) adopted by the Security Council at its 774th Meeting held on 21 February 1957;
Draft Resolution presented by Australia, Columbia, Philippines on 16 November 1957;
Resolution 126 (1957) adopted by the Security Council at its 808th Meeting held on 2 December 1957;
Draft Resolution submitted by Ireland to the Security Council on June 22, 1962;
Statement of the President of the Security Council (French Representative) made on the 18 May 1964 at the 1117th Meeting of the Council (Document No. S/PV. 1117, dated the 18 May l964) summarizing the conclusion of the debate on Kashmir;
Resolution 209 (1965) adopted by the Security Council at its 1237th Meeting held on 4 September 1965;
Resolution 210 (1965) adopted by the Security Council at its 1238th Meeting held on 6 September 1965;
Resolution 211 (1965) adopted by the Security Council at its 1242nd Meeting held on 20 September 1965;
Resolution 214 (1965) adopted by the Security Council at its 1245th Meeting held on 27 September 1965;
Resolution 215 (1965) adopted by the Security Council at its 1251st Meeting held on 5 November 1965;
Resolution 303 (1971) adopted by the Security Council at its 1606th Meeting held on 6 December 1971;
Question considered by the Security Council at its 1606th, 1607th and 1608th Meetings held on 4, 5 and 6 December 1971;
Resolution 307 (1971) adopted by the Security Council at its 1616th Meeting held on 21 December 1971.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Kasmír jelenlegi helyzete és várható jövője |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
AFET |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Baroness Nicholson of Winterbourne |
|
||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
28.11.2006 |
24.1.2007 |
26.2.2007 |
|
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
21.3.2007 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
mellette: ellene: tartózkodás: |
60 1 11 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Vittorio Agnoletto, Roberta Alma Anastase, Robert Atkins, Panagiotis Beglitis, Monika Beňová, André Brie, Philip Claeys, Simon Coveney, Véronique De Keyser, Hanna Foltyn-Kubicka, Michael Gahler, Bronisław Geremek, Alfred Gomolka, Richard Howitt, Jana Hybášková, Anna Ibrisagic, Bogdan Klich, Helmut Kuhne, Vytautas Landsbergis, Eugen Mihăescu, Philippe Morillon, Pasqualina Napoletano, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Baroness Nicholson of Winterbourne, Raimon Obiols i Germà, Cem Özdemir, Janusz Onyszkiewicz, Justas Vincas Paleckis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tobias Pflüger, João de Deus Pinheiro, Mirosław Mariusz Piotrowski, Hubert Pirker, Michel Rocard, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, Marek Siwiec, István Szent-Iványi, Charles Tannock, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Ari Vatanen, Kristian Vigenin, Jan Marinus Wiersma |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Laima Liucija Andrikienė, David Casa, Giulietto Chiesa, Alexandra Dobolyi, Andrew Duff, Carlo Fatuzzo, Kinga Gál, David Hammerstein Mintz, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Jo Leinen, Yiannakis Matsis, Doris Pack, Inger Segelström, Adrian Severin, Jean Spautz, Csaba Sándor Tabajdi |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Sharon Bowles, Philip Bushill-Matthews, Roger Helmer, Sajjad Karim, Elizabeth Lynne, David Martin, Gérard Onesta, Ria Oomen-Ruijten |
|||||||||||
|
A benyújtás dátuma |
25.4.2007 |
|
||||||||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
|
|
||||||||||