JELENTÉS a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

7.5.2007 - (COM(2006)0411 – C6‑0281/2006 – 2006/0134(CNS)) - *

Halászati Bizottság
Előadó: Zdzisław Kazimierz Chmielewski

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2006)0411 – C6‑0281/2006 – 2006/0134(CNS))

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0411)[1],

–   tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6‑0281/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6‑0163/2007),

1.  jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg	A Parlament módosításai
Módosítás: 1 (1) preambulumbekezdés
(1) A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 25–32. ICES alterületén a tőkehalállomány létszáma oly mértékben megcsappant, hogy a csökkent szaporodási képesség következtében károkat szenved, és hogy az állomány halászata nem fenntartható módon folyik.	(1) A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 25–32. ICES alterületén a tőkehalállomány létszáma a biztonságos biológiai határokat meghaladóan oly mértékben megcsappant, hogy a csökkent szaporodási képesség következtében károkat szenved, és hogy az állomány halászata nem fenntartható módon folyik.
Indokolás
A közös halászati politikáról szóló 2371/2002/EK alaprendelet meghatározza a biztonságos biológiai határokat, és mindkét balti-tengeri tőkehalállomány e határérték alatt van.
Módosítás: 2 (2a) preambulumbekezdés (új)
	(2a) A tőkehalhalászatra vonatkozó, kellően erős és fenntartható, az elővigyázatosság elvén alapuló többéves gazdálkodási terv a mainál sokkal nagyobb mértékben tenné lehetővé az állandó, fenntartható halászat létrehozását.
Indokolás
A tőkehal a Baltikum ökoszisztémájának egészére nézve fontos. Helyreállásának lehetővé tétele, valamint az erre irányuló igen erőteljes intézkedések közép- és hosszú távon előnyösek mind a halászati ágazat, mind pedig az ökoszisztéma számára. Ha nem cselekszünk sürgősen, azt kockáztatjuk, hogy az Új-Fundlandon tapasztaltakkal azonos problémákkal szembesülünk.
Módosítás: 3 (3) preambulumbekezdés
(3) Intézkedéseket kell hozni a balti-tengeri tőkehalállomány halászatára vonatkozó többéves gazdálkodási terv kidolgozása érdekében.	(3) A balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozó többéves gazdálkodási tervet 2003-ban a Nemzetközi Balti-tengeri Halászati Bizottság égisze alatt fogadták el.
Módosítás: 4 (3a) preambulumbekezdés (új)
	(3a) A Balti-tenger nyugati (22., 23. és 24. ICES alterületek) és keleti (25–32. ICES alterületek) részre történő felosztását az a tény határozta meg, hogy ezek teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkező, különálló ökoszisztémák.
Indokolás
Fontos a Balti-tenger két különálló részre történő felosztásának megőrzése, mivel ez két, teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkező ökoszisztéma. A kvótákat ennélfogva a két rész tekintetében külön-külön kell megállapítani. A két rész különválasztásának hiányában fennáll annak a kockázata, hogy halászat főként csak az egyik részben zajlik, valamint hogy a Baltikum azon területén fennáll a teljes kimerülés veszélye. A nagyobb keleti rész egyedülálló, és az ottani tőkehalállományok egyedülálló módon alkalmazkodtak a Balti-tengerhez.
Módosítás: 5 (3b) preambulumbekezdés (új)
	(3b) az ICES-től származó legutóbbi információ szerint a Balti-tenger keleti részén kirakodott tőkehalak mintegy 35-40%-át illegálisan fogják ki;
Indokolás
A fenti adatot Hans Lassen, az ICES munkatársa közölte a Halászati Bizottság számára 2007 februárjában tartott előadásában.
Módosítás: 6 (3c) preambulumbekezdés (új)
	(3c) az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete illegális, bejelentés nélküli és szabályozatlan halászatra vonatkozó nemzetközi cselekvési terve szerint: „A tagállamok kötelesek olyan intézkedések meghozatalára, amelyek azt biztosítják, hogy az illegális, bejelentés nélküli és szabályozatlan halászatra használt hajókkal történő kereskedés káros hatása tudatosul országuk importőrei, átszállítói, vevői, fogyasztói, berendezések szállítói, bankárjai, biztosítói, egyéb szolgáltatói és a köztudat számára”;
Indokolás
Idézet a FAO illegális, bejelentés nélküli és szabályozatlan halászatra vonatkozó cselekvési tervének 73. bekezdéséből.
Módosítás: 7 (4a) preambulumbekezdés (új)
	(4a) A 2371/2002/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a Tanács prioritásként fogadja el a helyreállítási terveket azokra a halászatokra vonatkozóan, amelyek a biztonságos biológiai határokon kívüli állományok kiaknázására irányulnak.
Indokolás
Ennélfogva a 25–32. alterületen lévő tőkehalállományra vonatkozó tervnek a 2371/2002/EK rendeletben szereplő valamennyi követelményt teljesítő helyreállítási tervnek kell lennie.
Módosítás: 8 7. cikk
A 6. cikktől eltérve a Tanács, amennyiben szükségesnek ítéli, a 6. cikk alkalmazása szerinti TAC-nál alacsonyabb TAC-t fogadhat el.	A 6. cikktől eltérve a Tanács, amennyiben szükségesnek ítéli, a 6. cikk alkalmazása szerinti TAC-tól eltérő TAC-t fogadhat el.
Indokolás
A módosítás célja a TAC mennyiségének meghatározására vonatkozó eljárás rugalmasabbá tétele.
Módosítás: 9 8. cikk, cím
A 90mm-es vagy annál nagyobb szembőségű halászeszközzel vagy fenéken rögzített horogsorral folytatott halászat tekintetében engedélyezett időszak meghatározására vonatkozó eljárás	A 90mm-es vagy annál nagyobb szembőségű halászeszközzel folytatott tőkehalhalászat tekintetében engedélyezett időszak meghatározására vonatkozó eljárás
Indokolás
Egyértelművé kell tenni, hogy a 8. cikkben szereplő korlátozások csak a tőkehalhalászatra vonatkoznak. Ezen túlmenően nem tanácsos a fenéken rögzített horogsor használatának korlátozása. Ezt a felszerelést a halászok más fajok (lepényhal, nagy rombuszhal, lazac, tengeri pisztráng, fogassüllő és sima lepényhal) halászatára is használják.
Módosítás: 10 8. cikk (1) bekezdés bevezető rész
(1) A 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű vonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel, illetve 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, vagy fenéken rögzített horogsorral folytatott halászat tilos:	(1) A 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű vonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel, illetve 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval folytatott halászat tilos:
Indokolás
A fenéken rögzített horogsort a halászok más fajok (lepényhal, nagy rombuszhal, lazac, tengeri pisztráng, fogassüllő és sima lepényhal) halászatára is használják.
Módosítás: 11 8. cikk (3) bekezdés
(3) Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint legalább 10%-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, a folyó évben engedélyezett napok számához képest 10%-kal csökkenteni kell az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számát.	(3) Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint legalább 10%-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, a folyó évben engedélyezett napok számához képest 8%-kal csökkenteni kell az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számát.
Indokolás
A halászati iparágnak a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testületben kifejtett véleménye szerint a halászatra engedélyezett napok számának 10%-os csökkentése túlzottnak tűnik.
Módosítás: 12 8. cikk (6a) bekezdés (új)
	(6a) A tőkehal vonatkozásában a 2187/2005/EK rendeletben megállapított legkisebb kirakodási méretre vonatkozó szabályoktól eltérve a 22–32. alterületen a tőkehal legkisebb kirakodási mérete 40 cm.
Indokolás
A balti-tengeri tőkehalállományok megerősítése érdekében módosítani kell a balti-tengeri tőkehal legkisebb méretére vonatkozó szabályokat. A legkisebb megengedett méret 40 cm-re történő növelésével a tőkehal további szaporodási lehetőséget kap és ekként erősíti az állományt.
Módosítás: 13 12. cikk (1) bekezdés
(1) A közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajók parancsnokai az említett rendelet 6. cikkével összhangban tevékenységeikről hajónaplót vezetnek.	(1) A közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú, az e rendelet 11. cikkével összhangban a balti-tengeri tőkehalra vonatkozóan kiadott különleges halászati engedéllyel halászó közösségi hajók parancsnokai az említett rendelet 6. cikkével összhangban tevékenységeikről hajónaplót vezetnek.
Indokolás
Ez a módosítás figyelembe veszi a 29–32. alterületeken folytatott halászat egyedi jellemzőit, ahol gyakorlatilag nincs tőkehal; az azon a területen halászó hajók a 2847/93/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdése alapján tudják fogásaikat bejelenteni.
Módosítás: 14 16. cikk
A 2807/83/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a TAC alá tartozó, hajón tartott hal kilogrammban megadott mennyiségének becslésekor a megengedett hibahatár a hajónaplóban szereplő adat 8%-a.	A 2807/83/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a TAC alá tartozó, hajón tartott hal kilogrammban megadott mennyiségének becslésekor a megengedett hibahatár a hajónaplóban szereplő adat 10%-a.
A szétválogatás nélkül kirakodott fogások esetében a mennyiség becslésekor a megengedett hibahatár a fedélzeten tartott teljes mennyiség 8%-a.	A szétválogatás nélkül kirakodott fogások esetében a mennyiség becslésekor a megengedett hibahatár a fedélzeten tartott teljes mennyiség 10%-a.
Indokolás
Mind a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület, mind a tagállamok a hibahatár 10%-ra történő megemelését ajánlják.
Módosítás: 15 17. cikk (2) bekezdés
(2) Amennyiben egy halászhajó több mint 100 kg tőkehallal a fedélzetén elhagyja az A. vagy B. területet, illetve a 28–32. alterületet (C. terület), a következőket kell tennie:	(2) Amennyiben egy halászhajó több mint 100 kg tőkehallal a fedélzetén elhagyja az A. vagy B. területet, illetve a 28–32. alterületet (C. terület), a hajóparancsnok haladéktalanul értesíti a megfelelő halászati felügyelőséget az azon területen kifogott mennyiségről, amelyet a hajó elhagy.
a) közvetlenül behajózik egy olyan kikötőbe, amely azon a területen található, ahol halászott, és kirakodja halzsákmányát, vagy
b) közvetlenül behajózik egy olyan kikötőbe, amely azon a területen kívül található, ahol halászott, és kirakodja halzsákmányát.
c) A halászati terület elhagyásakor a hálókat oly módon kell elrakni, hogy azok ne legyenek használatra kész állapotban, a következő feltételeknek megfelelően:
i. a hálókat, súlyokat és a hasonló eszközöket különválasztják a vonóháló-lemezektől, valamint a vonó- és vontatóhuzaloktól és kötelektől,
ii. a fedélzeten vagy afölött található hálókat biztonságosan odaerősítették a fedélzeti felépítmény valamelyik pontjához.
Indokolás
A Bizottság által meghatározott, bonyolult rendelkezéseket rendkívül nehéz lenne végrehajtani és azok szükségtelenül bonyolítanák az érintett területek határvonalai mentén folytatott halászatot.
Módosítás: 16 20. cikk (1) bekezdés
(1) A több mint 100 kg mennyiségű tőkehalat a fedélzeten tartó halászhajók nem kezdhetik meg a kirakodást, amíg a kirakodás helyének illetékes hatóságai azt nem engedélyezik.	(1) A több mint 300 kg mennyiségű tőkehalat a fedélzeten tartó halászhajók nem kezdhetik meg a kirakodást, amíg a kirakodás helyének illetékes hatóságai azt nem engedélyezik.
Indokolás
Mind a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület, mind a tagállamok azon a véleményen vannak, hogy 300 kg-ra kell emelni a tőkehalakra vonatkozó azon tömeghatárt, amely tekintetében bejelentési kötelezettség áll fenn.
Módosítás: 17 27. cikk (1) bekezdés
(1) E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd minden azt követő évben a Bizottság, a HTMGB és a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület szakvéleménye alapján, értékeli az érintett állományokra és ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását.	(1) E rendelet alkalmazásának második évében, majd minden azt követő évben a Bizottság, a HTMGB és a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület szakvéleménye alapján, értékeli az érintett állományokra és ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását.
Indokolás
A rendelet végrehajtása mind a balti-tengeri tőkehalállományokra, mind pedig a halászati iparágra messzire ható következményekkel fog járni. A gazdálkodási intézkedések által az állományokra gyakorolt hatásokra vonatkozó információkat ezért a lehető leghamarabb rendelkezésre kell bocsátani.
Módosítás: 18 27. cikk (2) bekezdés
(2) E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd azt követően minden harmadik évben a Bizottság tudományos szakvéleményt kér a HTMGB-től a 4. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósulása terén elért haladás üteméről. Amennyiben a szakvélemény úgy ítéli meg, hogy a célkitűzéseket valószínűleg nem lehet megvalósítani, a Tanács minősített többséggel határoz a célkitűzések elérésének biztosításához szükséges alternatív intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatról.	(2) E rendelet alkalmazásának második évében, majd azt követően minden második évben a Bizottság tudományos szakvéleményt kér a HTMGB-től a 4. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósulása terén elért haladás üteméről. Amennyiben a szakvélemény úgy ítéli meg, hogy a célkitűzéseket valószínűleg nem lehet megvalósítani, a Tanács minősített többséggel határoz a célkitűzések elérésének biztosításához szükséges alternatív intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatról.
Indokolás
A rendelet végrehajtása mind a balti-tengeri tőkehalállományokra, mind pedig a halászati iparágra messzire ható következményekkel fog járni. A gazdálkodási intézkedések által az állományokra gyakorolt hatásokra vonatkozó információkat ezért a lehető leghamarabb rendelkezésre kell bocsátani.
Módosítás: 19 27a. cikk (új)
	27a.cikk A rendelet alkalmazása társadalmi–gazdasági hatásának nyomon követése
	A Bizottság jelentést dolgoz ki a rendelet alkalmazása által a halászati iparágra –különösen a foglalkoztatásra és a tőkehalhalászattal és -feldolgozással foglalkozó halászok, hajótulajdonosok és cégek gazdasági helyzetére – gyakorolt társadalmi–gazdasági hatásról. A Bizottság e jelentést a rendelet alkalmazásának második évében, majd alkalmazásának minden ezt követő évében április 30-ig az Európai Parlament elé terjeszti.
Indokolás
A rendelet által a halászati iparágra gyakorolt messzire ható következmények miatt elengedhetetlen a rendelet végrehajtásának, valamint bármely hátrányos társadalmi–gazdasági hatásának folyamatos nyomon követése.

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

INDOKOLÁS

Ez a tanácsi rendelet fontos, régóta várt jogalkotási javaslat, amely megpróbál megoldásokat találni Európa egyik legsajátosabb halászterületén igen hosszú ideje meglévő, létfontosságú szükségletekre. E tekintetben a szerzők megérdemlik, hogy őszintén gratuláljunk nekik, amiért felvállalták – a Balti-tenger legfontosabb halfajának – a balti-tengeri tőkehal állományának helyreállítására és halászatára vonatkozó hosszú távú program kidolgozásának igazán nehéz feladatát. A kívánatos hatások elérését garantáló megfelelő terv kidolgozása átfogó kezdeti (tudományos) adatok gyűjtését és a valószínű társadalmi–gazdasági hatások gondos mérlegelését tette szükségessé. Ennek alapvető fontosságú következményeként valóban nyitott és széles alapokon nyugvó konzultációkat kellett folytatni az érdekelt felekkel (halászok, kutatók és politikusok). A kérdés az, hogy e követelménynek megfelelően eleget tettek-e?

E rendelet központjában elsősorban maga a tőkehal áll, ez pedig tükröződik a javaslat megfogalmazásának módjában. A szöveg annyira zárt, hogy ezt az alapvető jogalkotási javaslatot egy, az „illetéktelen” kiegészítések elleni „védőréteggel” vonja be. Mivel itt a tőkehalról van szó – tehát olyan halról, amelytől sok család megélhetése függ –, bármely ilyen jellegű kiegészítés szükségképpen érinti a javasolt halászati korlátozások társadalmi–gazdasági hatását. Az ilyen korlátozások súlyos aggodalmat keltenek több ezer olyan ember körében, akik megélhetése a Balti-tengerhez kötődik. A halászati iparág figyelmét annál is inkább ráirányítja erre a kérdésre az a tény, hogy a javaslat indokolása nem tesz utalást az Európai Halászati Alapból a javasolt terv által okozott hátrányos gazdasági hatások ellentételezése céljából rendelkezésre bocsátandó semminemű finanszírozásra. Ezen túlmenően magában a rendeletben nyoma sincs a Balti-tengerre vonatkozó bármiféle biológiai adatoknak. Úgy tűnik, hogy a terv a balti-tengeri tőkehalhalászatot egységes területként kezeli, figyelmen kívül hagyva egyedi part menti halászterületeit.

Az előadó a következő különös megjegyzéseket teszi:

1. A rendeletnek már a címe is megkérdőjelezhető. A következő változtatást terjesztették elő: „a balti-tengeri tőkehalállományok kezelésére és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves gazdálkodási terv létrehozásáról szóló (EK) tanácsi rendelet”. Megjegyzendő, hogy a javaslat a halászterületekre eddig alkalmazott, hagyományos háromágú megközelítésen – nevezetesen az alacsonyabb kvótákon, alacsonyabb halászati kiadásokon és több vizsgálaton – alapul.

2. A javaslatot 2006-ban szövegezték, és azt naprakésszé kell tenni például a Johannesburgi Nyilatkozatra való hivatkozással, amely megköveteli, hogy – amennyiben lehetséges – 2015-ig az állományokat állítsák helyre és MSY-szinteken halásszanak. Továbbá a Tanács által Luxembourgban hozott határozatokat követően az V. fejezet 16. cikkét naprakésszé kell tenni: a hajónapló adatainak megengedett hibahatárát 8%-ról 10%-ra módosították, amire a tagállamok többsége már régóta törekedett. Ezzel a kérdéssel a fenti 7. módosítás foglalkozik.

3. A javaslat fontossága és ténybeli megalapozottsága miatt, csüggesztő az indokolás 2. oldalán szereplő következő állítás. E szerint: „Az állományok méretének bizonytalansága miatt az ICES nincs abban a helyzetben, hogy a terv végrehajtásához szükséges pontossággal fogási előrejelzéseket készítsen.” Éppen az ICES-adatoknak kellett volna a rendelet jelenlegi formájának megfogalmazását indokoló, határozott tudományos bizonyítékokkal szolgálniuk.

4. Nehéz elkerülni azt a benyomást, hogy a javaslatban szereplő helyreállítási programra jelentős hatást fejtett ki az a feltevés, miszerint a balti-tengeri flotta tőkehalhalászati kapacitása – a dolgok jelenlegi állása szerint – kétségtelenül túl magas a rendelkezésre álló halászati kvótákhoz képest. Eddig azonban sem EU-s, sem tagállami szinten senki nem terjesztett elő módszeres megoldást erre a problémára. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy rendkívül körültekintőnek kell lenni a flották leselejtezésére vonatkozó automatikus határozatokkal kapcsolatban. Ehelyett az állományok újbóli feltöltődéséig inkább erőfeszítéseket kellene tenni az adott halászati kapacitás fenntartására, mivel valamivel halásznunk is kell majd, mikor elérkezik annak az ideje.

5. A rendelet módosításait illetően az előadó nem döntött véglegesen a tekintetben, hogy foglalkozzon-e a nyári lezárt időszakok hosszával. Meg kell jegyezni, hogy a tagállamok a halászati erőfeszítések további korlátozásának eszközét további olyan napok bevezetésével keresik, amikor tilos a tőkehalhalászat: egy, a tengeren töltött napok számára irányuló megközelítésnek kedvező és a zárt időszakokra vonatkozó eddig alkalmazott megközelítés ellen irányuló tendencia bontakozik ki. Kétségtelen, hogy ez a kérdés előbb–utóbb bekerül a tervvel kapcsolatos megbeszélésekbe.

6. A módosításokkal nem érintett kérdések közül a következőkre kell felhívni a figyelmet:

a) a javaslat indokolásának 3. oldalán hangsúlyozzák, hogy a Bacoma-típusú vonóháló használata a méreten aluli tőkehal fogások számának jelentős csökkenéséhez vezetett. Sajnálatos, hogy nem említik az ugyanannyira hatékony T90 hálót, amelynek használatát bizottsági üléseink alkalmával szintén részletesen megvitattunk;

b) fontolóra kell venni a rendelet 15. és 17. cikkében felmerült problémát is. Az előbbi cikk tekintetében Lettország és Litvánia azt ajánlja például, hogy a 2. bekezdés utolsó mondatát és a teljes 3. cikket töröljék az abból kifolyólag felmerülő, túlzottan magas és helytelen adminisztratív költségek miatt. A Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület másrészről azt ajánlja, hogy vegyék fontolóra a 17. cikknek az A. terület 28-2 alterületére (Lettország) történő alkalmazását;

c) a dél-balti-tengeri halászok a következő témákat vetették fel:

- a rakodó hálók és horgok használata által a tőkehalállományok biztonsága tekintetében okozott rendkívül súlyos fenyegetés;

- annak a fenyegetésnek a tisztességtelen alábecsülése, amit a horgászok a tőkehalállományokra jelentenek;

- a Regionális Tanácsadó Testület tényleges hatáskörei kibővítésének sürgető szükségessége; ennek a véleménynek más országokban is hangot adnak;

- annak szükségessége, hogy megfelelően figyelembe vegyék a halászok a kommunikációs rendszerekhez való korlátozott – technikai problémáknak betudható – hozzáférését.

7. Az előadó kihasználta a jelentések megfogalmazására vonatkozó szabályok által biztosított lehetőséget a rendeletre irányuló javaslat 13 módosításának előterjesztésére. Meg kívánja szerezni képviselőtársai támogatását e módosításokhoz, melyek célja a tőkehalra vonatkozó közösségi politika racionalizálása, valamint annak megkísérlése, hogy megfelelő egyensúlyt tartsanak fenn az állományok helyreállításának szükségessége és a halászközösségek számára a halászat folytatásához – és ennélfogva a túléléshez – megkívánt alapvető feltételek fenntartásának szükségessége között. Az előadó emiatt javasolja többek között azt, hogy a halászati napok számának csökkentését 10%-ról 8%-ra csökkentsék, valamint hogy az értesítési küszöböket 100 kg-ról 300 kg-ra növeljék, továbbá emiatt terjeszti elő az érintett területek mentén történő halászat egyszerűsítésének módját. Az előadó azt javasolja, hogy a 13. cikkről folytassanak további konzultációt, valamint a szöveget egy utolsó cikkel egészítette ki, amely megköveteli, hogy a Bizottság folyamatosan kövesse nyomon a hátrányos társadalmi–gazdasági hatásokat.

Végezetül az előadó rámutat arra, hogy – az e javaslatban említett – korábbi 2371/2002/EK tanácsi rendelet szándéka egy óvatos megközelítés fenntartása volt a halászati politika alapvető módosításainak bevezetése során; ez az elővigyázatosság mind az állománygazdálkodásra, mind pedig a megtett módosítások társadalmi–gazdasági hatására kiterjed. A négy balti ország csatlakozását követően ezt az elvet továbbra is alkalmazni kell.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről  (1.3.2007)

a Halászati Bizottság részére

a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról
(COM(2006)0411 – C6‑0281/2006 – 2006/0134(CNS))

A vélemény előadója: Christofer Fjellner

RÖVID INDOKOLÁS

A balti-tengeri tőkehal-helyzet súlyos. A halászati kvóták elmúlt években történt csökkentése ellenére a tőkehalállomány egyes alfajai a biztonságos biológiai határértékeken kívüli szinten vannak. Ez komoly fenyegetést jelent a Balti-tenger egyedi és kiemelkedően érzékeny tengeri környezete számára. Mind környezeti szempontból, mind pedig a tőkehalhoz való jövőbeli hozzájutás szempontjából fontos a Balti-tenger egészében a tőkehalállományok megőrzése.

Közös feladatunk annak lehetővé tétele, hogy a Balti-tengeren a jövőben is lehessen tőkehalat halászni. A meglévő rendeletek a helyes irányba tett lépésnek tekinthetők, de be nem tartásuk esetén nem fognak segítséget nyújtani. Noha a tőkehallal – és ennélfogva a Balti-tengerrel – kapcsolatos fenyegetések többrétűek és összetettek, a legnagyobb fenyegetés mégis az illegális halászat. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) becslése szerint az illegális tőkehalhalászat a keleti állományból kirakodott tőkehalak 35%–45%-át teszi ki. A tőkehalállományok megóvásának legfontosabb módszere éppen ezért nem a tőkehalhalászatra vonatkozó új szabályok bevezetése, hanem inkább arra irányuló garanciák, hogy a meglévő rendeleteket betartsák, és ezért ennek a területnek prioritást kell biztosítani.

A tagállamok felelőssége e rendelet betartásának biztosítása. Jelenleg nyilvánvalóan súlyos hiányosságok vannak a tekintetben, hogy miként viselik ezt a felelősséget. Ez a helyzet káros mind a tőkehalállományok, mind pedig a Balti-tenger környezete vonatkozásában. Mivel a Közösség önmagában nem tudja ellenőrizni a halászati tevékenységeket, illetve nem tudja szankcionálni az illegális halászatot, a közösségi erőfeszítéseknek azokra a különféle módszerekre kell összpontosítaniuk, amelyek a tagállamokat e rendelet betartatására ösztönzik.

A tőkehalállományokra az a tény is hatással van, hogy rengeteg olyan fiatal tőkehalat rakodnak ki, amely még csak egyszer – és olykor egyszer sem – tudott ívni. Ennek egyenes következményét az állománynagyság szenvedi meg, továbbá csökken az állományok megújulási képessége. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a végül kirakodott halak piaci értéke alacsonyabb amiatt, hogy a kirakodott tőkehal túl fiatal.

A balti-tengeri tőkehalállományok összeomlásának megelőzése érdekében fenn kell tartani a kvóták szigorú felosztását. Korlátozás nélkül lehetővé kell tenni a tőkehalállományra vonatkozó – a tanácsi határozatok alapjául szolgáló – éves tudományos értékelések követését. A környezet és a hosszú távú kilátások az elsődlegesek, nem pedig a rövid távú társadalmi és politikai célkitűzések.

Mindent egybevetve a Balti-tengeren a környezet és a tőkehalhalászat kezelése érdekében új halászati politikára van szükség, mégpedig olyan politikára, ami a halászokkal Unió-szerte érezteti a felelősséget, valamint amivel elérhető, hogy vállalják a felelősséget az állomány fennmaradásáért. A halállományok megóvása és a halászok megélhetésének folytatólagos lehetővé tétele tekintetében az egyik már hatékonynak bizonyult rendszer az ITQ (egyedileg átruházható kvóták). Az ITQ egyedi halászati jogokat biztosít azzal, hogy a halászok számára fajonként, halászterületekként és évenként egyedi kvótákat biztosít. Először az összes kvótát egy megfelelő hatóság – például a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság – állapítja meg, majd ezt követően azt a halászok saját szervezeteinek javaslatával összhangban határozzák meg.

Az ITQ arra ösztönzi a halászokat, hogy ne fogjanak ki túl sok halat, mivel az hosszú távon közvetlen és káros hatásokkal jár. Közvetlenül maguknak a halászoknak az érdeke e szabályok betartása, az illegális halászat nyomon követése és az az elleni küzdelem, valamint az ívási helyek védelme. Mivel az ITQ értékesíthető, fennáll annak valós lehetősége, hogy a szakmát elhagyni kívánó bármely halász új életpálya megkezdése céljából kiindulópontot teremtsen. Az ITQ-t Új-Zélandon, Alaszkán és Izlandon remek eredményekkel alkalmazták.

A balti-tengeri tőkehalhalászat az EU-s ITQ vonatkozásában kísérleti projektként is használható. A Balti-tenger két tőkehalállománnyal rendelkező, behatárolt halászterület, amely állományok ugyanakkor viszonylag közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy a halászok a halászterületek és az állományok között mozoghassanak.

Összefoglalva, az intézkedésekkel kapcsolatos javaslatok a következők:

1.        A 25–32. alterületre 0 halállomány-pusztulási rátát határoztak meg. Ez azt jelenti, hogy tilos a halászat.

2.        Szigorúbb követelmények bevezetése a tagállami ellenőrzések és az illegális tőkehalhalászattal kapcsolatos szankciók vonatkozásában, valamint a Bizottság arra történő utasítása, hogy nevezze meg és tegye közzé azon államok listáját, amelyek esetében bebizonyosodott, hogy e tekintetben hiányosságokkal bírnak.

3.        A kirakodott tőkehal minimális megengedhető méretének 40 cm-re való növelése, ezzel további szaporodási lehetőségeket nyújtva a tőkehal számára és ekként erősítve az állományt.

4.        Annak lehetővé tétele, hogy a tudomány határozza meg a tőkehal-kvóták nagyságát, valamint annak megakadályozása, hogy a tagállamok a kvóták megállapításakor figyelmen kívül hagyják a környezeti aspektusokat.

5.        A Bizottságnak – értékelése elvégzésekor – fel kell tárnia a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó ITQ bevezetésével kapcsolatos lehetőségeket, és ezzel fokoznia kell az egyes halászok számára az állományok megőrzésére irányuló ösztönzéseket.

MÓDOSÍTÁSOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felszólítja a Halászati Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja bele a következő módosításokat:

A Bizottság által javasolt szöveg[1]	A Parlament módosításai
Módosítás: 1 (1) preambulumbekezdés
(1) A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 25–32. ICES alterületén a tőkehalállomány létszáma oly mértékben megcsappant, hogy a csökkent szaporodási képesség következtében károkat szenved, és hogy az állomány halászata nem fenntartható módon folyik.	(1) A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 25–32. ICES alterületén a tőkehalállomány létszáma a biztonságos biológiai határokat meghaladóan oly mértékben megcsappant, hogy a csökkent szaporodási képesség következtében károkat szenved, és hogy az állomány halászata nem fenntartható módon folyik.
Indokolás
A közös halászati politikáról szóló 2371/2002/EK alaprendelet meghatározza a biztonságos biológiai határokat, és mindkét balti-tengeri tőkehalállomány e határérték alatt van.
Módosítás: 2 (2a) preambulumbekezdés (új)
	(2a) A tőkehalhalászatra vonatkozó, kellően erős és fenntartható, az elővigyázatosság elvén alapuló többéves gazdálkodási terv a mainál sokkal nagyobb mértékben tenné lehetővé az állandó, fenntartható halászat létrehozását.
Indokolás
A tőkehal a Baltikum ökoszisztémájának egészére nézve fontos. Helyreállásának lehetővé tétele, valamint az erre irányuló igen erőteljes intézkedések közép- és hosszú távon előnyösek mind a halászati ágazat, mind pedig az ökoszisztéma számára. Ha nem cselekszünk sürgősen, azt kockáztatjuk, hogy az Új-Fundlandon tapasztaltakkal azonos problémákkal szembesülünk.
Módosítás: 3 (3) preambulumbekezdés
(3) Intézkedéseket kell hozni a balti-tengeri tőkehalállomány halászatára vonatkozó többéves gazdálkodási terv kidolgozása érdekében.	(3) A balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozó többéves gazdálkodási tervet 2003-ban a Nemzetközi Balti-tengeri Halászati Bizottság (IBSFC) égisze alatt fogadták el.
Módosítás: 4 (3a) preambulumbekezdés (új)
	(3a) A Balti-tenger nyugati (22., 23. és 24. ICES alterületek) és keleti (25–32. ICES alterületek) részre történő felosztását az a tény határozta meg, hogy ezek teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkező, különálló ökoszisztémák.
Indokolás
Fontos a Balti-tenger két különálló részre történő felosztásának megőrzése, mivel ez két, teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkező ökoszisztéma. A kvótákat ennélfogva a két rész tekintetében külön-külön kell megállapítani. A két rész különválasztásának hiányában fennáll annak a kockázata, hogy halászat főként csak az egyik részben zajlik, valamint hogy a Baltikum azon területén fennáll a teljes kimerülés veszélye. A nagyobb keleti rész egyedülálló, és az ottani tőkehalállományok egyedülálló módon alkalmazkodtak a Balti-tengerhez.
Módosítás: 5 (4a) preambulumbekezdés (új)
	(4a) A 2003. évi IBSFC-tervben a TAC-ok megállapítása tekintetében rögzített rendelkezéseket nem tartották be a Tanács által hozott határozatokban.
Indokolás
A Tanács következetesen túl magas TAC-okat fogadott el.
Módosítás: 6 (4b) preambulumbekezdés (új)
	(4b) Noha az éghajlatváltozás és a szennyezés a balti-tengeri ökoszisztémát jelentősen megváltoztatta, a baltikumi fenntartható gazdálkodást érintő legkomolyabb fenyegetést a múltban túlságosan nagyvonalúan kiosztott halászati kvóták és az illegális halászat jelentik, mely utóbbi a halászati tevékenységek ellenőrzése hiányának és a jelenlegi rendeletek megsértésének kivizsgálásával kapcsolatos vonakodásnak tudható be.
Indokolás
Az illegális halászat, valamint a nagyvonalú kvóták súlyos problémát jelentenek. A keleti gazdálkodási terület (a 25–32. ICES alterület) tekintetében úgy tűnik, hogy a halászatra vonatkozó ideiglenes tilalom az egyetlen biztonságos lehetőség arra, hogy az állományok helyreálljanak. 2005-ben a nyugati részen 25 000 tonna, a keleti részen pedig 40 000 tonna halat fogtak ki. A kutatók véleménye azonban az, hogy a keleti részen ennek nullának kellett volna lennie. A legális és az illegális halászat aránya arra enged következtetni, hogy az illegális halászat az összes halászat kb. 40%-át teszi ki.
Módosítás: 7 (-5) preambulumbekezdés (új)
	(-5) A 2371/2002/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a Tanács prioritásként fogadja el a helyreállítási terveket azokra a halászatokra vonatkozóan, amelyek a biztonságos biológiai határokon kívüli állományok kiaknázására irányulnak.
Indokolás
Ennélfogva a 25–32. alterületen lévő tőkehalállományra vonatkozó tervnek a 2371/2002/EK rendeletben szereplő valamennyi követelményt teljesítő helyreállítási tervnek kell lennie.
Módosítás: 8 (5) preambulumbekezdés
(5) A 2371/2002/EK rendelet többek között előírja, hogy e cél elérése érdekében a Közösség az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az állomány védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért hogy biztosítsák annak fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösségnek a halászati gazdálkodás terén törekednie kell az ökoszisztéma-alapú szemlélet progresszív alkalmazására, továbbá egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati ágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a balti-tengeri tőkehal halászatától függ, valamint a fogyasztók érdekeit is figyelembe kell vennie.	(5) A 2371/2002/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése többek között előírja, hogy a helyreállítási tervet (i) az elővigyázatos megközelítés alapján kell összeállítani, (ii) a tervnek biztosítania kell az állomány fenntartható kiaknázását és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának fenntartható szinten tartását, valamint (iii) többévesnek kell lennie, és jeleznie kell a megállapított szintek eléréséhez szükséges várható időtartamot.
Módosítás: 9 (9) preambulumbekezdés
(9) A halászati lehetőségek állandósításának biztosítása érdekében, célszerű korlátozni a TAC-értékek évről évre történő ingadozásának mértékét.	(9) A halászat összeomlásának megelőzése, valamint a magasabb TAC elviselésére képes állományszintek gyors helyreállításának megkönnyítése érdekében fontos, hogy a TAC-ok meghatározása összhangban legyen az ICES-től érkező tanácsokkal.
Indokolás
Az EU azt állítja, hogy követi a tudományos tanácsot, az ICES tudományos tanácsaiban javasolt szinteket azonban következetesen túllépték, aminek eredményeképpen mára kimerült az állomány.
Módosítás: 10 4. cikk 2. pont
2) 0,3 a 25–32. alterületen élő tőkehalállomány 4 és 7 év közötti egyedei esetében.	2) 0 a 25–32. alterületen élő tőkehalállomány 4 és 7 év közötti egyedei esetében.
Indokolás
A tudományos szakértők komoly aggodalmukat fejezték ki a keleti gazdálkodási területen lévő tőkehalállományok gyors kimerülése miatt, és teljes halászati tilalmat javasoltak annak érdekében, hogy az állományok helyreállhassanak. A tőkehalállományok helyreállításának lehetővé tétele érdekében jobb minden ország vonatkozásában egyazon időpontban elrendelni a teljes tilalmat, semmint különböző időszakokat állapítani meg a különböző országokra. A teljes tilalom ideje alatt az illegális halászat a gyakorlatban lehetetlen.
Módosítás: 11 6. cikk
(1) A Tanács elfogadja az érintett tőkehalállományokra vonatkozó TAC-t, amely – a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által készített tudományos értékelésnek megfelelően – a magasabb a következők közül:	(1) A Tanács elfogadja az érintett tőkehalállományokra vonatkozó azon TAC-t, amely – a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által készített tudományos értékelésnek megfelelően – a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott mennyiségeknél magasabb, tengerben lévő ivarérett halmennyiségeket eredményezne.
	Ha a tudományos értékelés kimutatja, hogy ez a helyzet, a Tanács a 4. cikk (2) bekezdésében meghatározott halállomány-pusztulási arány szintjét eredményező TAC-t fogad el.
	Ha a tudományos értékelés kimutatja, hogy nem ez a helyzet, a Tanács a lehető legalacsonyabb TAC-t fogadja el.
a) az a TAC, amely az alkalmazás évében, a megelőző évre becsült halászati állománypusztulási rátához képest a halászati állománypusztulási arány 10 %-os csökkenését eredményezi.
b) az a TAC, amely a 4. cikkben meghatározott halászati állománypusztulási ráta mértékének eléréséhez vezet.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal nagyobb TAC-hoz vezethet, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal nagyobb TAC-t fogad el.	(2) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal nagyobb TAC-hoz vezethet, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal nagyobb TAC-t fogad el.
(3) Amennyiben a (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal kisebb TAC-hoz vezethet, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal kisebb TAC-t fogad el.
(4) A (3) bekezdés nem alkalmazandó, ha a HTMGB által készített tudományos értékelés kimutatja, hogy a halászati állománypusztulási ráta a TAC alkalmazásának évében meghaladja az 1-es értéket a 22., 23. és 24. alterületen élő tőkehalállomány 3–6 év közötti egyedei esetében, vagy a 0,6-os értéket a 25–32. alterületen élő tőkehalállomány 4–7 év korú egyedei esetében.
Indokolás
A Bizottság azt javasolja, hogy a TAC-okat ne lehessen évente 15%-nál nagyobb mértékben csökkenteni, azokban az esetekben azonban, amikor az állományok kimerültek, valamint sürgős védelmi intézkedések válnak szükségessé a túl hosszú várakozás az állományt érintő kockázatok növekedéséhez vezetne.
Módosítás: 12 8. cikk (1) bekezdés b) pont
b) június 15-től szeptember 14-ig a 25–27. alterületen.	A 25–32. alterületen a halászat egyáltalán nem megengedett.
Indokolás
Ez a módosítás Brepoels asszonynak és Wijkman úrnak a 4. cikk 2. pontjára vonatkozó módosításához kapcsolódik.
Módosítás: 13 8. cikk (6a) bekezdés (új)
	(6a) A tőkehal vonatkozásában a 2187/2005/EK rendeletben megállapított legkisebb kirakodási méretre vonatkozó szabályoktól eltérve a 22–32. alterületen a tőkehal legkisebb kirakodási mérete 40 cm.
Indokolás
A balti-tengeri tőkehalállományok megerősítése érdekében módosítani kell a balti-tengeri tőkehal legkisebb méretére vonatkozó szabályokat. A legkisebb megengedett méret 40 cm-re történő növelésével a tőkehal további szaporodási lehetőséget kap és ekként erősíti az állományt.
Módosítás: 14 11. cikk (2) bekezdés
(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett, a tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt csak a bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet III. mellékletének 6.2.1. pontjával összhangban a 2005-ben a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező közösségi hajók számára adnak ki. Mindazonáltal egy tagállam kiadhat tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt a saját lobogója alatt közlekedő, 2005-re különleges halászati engedéllyel nem rendelkező hajónak, ha biztosítja, hogy a Balti-tengeren az (1) bekezdésben említett halászeszközzel végzett halászatból legalább azonos mértékű, kilowattban (kW) mért teljesítményt von ki.	(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett, a tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt csak a bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet III. mellékletének 6.2.1. pontjával összhangban a 2005-ben a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező közösségi hajók számára adnak ki. Mindazonáltal egy tagállam kiadhat tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt a saját lobogója alatt közlekedő, 2005-re különleges halászati engedéllyel nem rendelkező hajónak, ha biztosítja, hogy a Balti-tengeren az (1) bekezdésben említett halászeszközzel végzett halászatból legalább 1,2-szeres mértékű, kilowattban (kW) mért teljesítményt von ki.
Indokolás
Ez csökkentené a tőkehalat halászó baltikumi flották többletkapacitását.
Módosítás: 15 11. cikk (2a) bekezdés (új)
	(2a) A (2) bekezdésben említett azonos mértékű teljesítmény nem foglalja magába az állami pénzügyi támogatással leállított hajókat.
Indokolás
A tőkehalat halászó baltikumi flották túl nagyok, ez pedig kapacitásuk csökkentésének egyik módja lehetne.
Módosítás: 16 25. cikk (4a) bekezdés (új)
	(4a) A Bizottság minden évben elvégzi a különféle tagállami ellenőrzések, nyomon követések és az e rendelet rendelkezéseit megsértő halászokkal szemben alkalmazott szankciók részletes értékelését. E jelentést közzéteszik és a jelentés egyértelműen jelzi, hogy a különböző tagállamok mennyire alkalmazták sikeresen ezt a rendeletet, valamint hogy a tagállami intézkedések sikeresek vagy sikertelenek voltak-e.
Indokolás
A tagállamok feladata e rendelet betartásának biztosítása. Nyilvánvaló, hogy jelenleg komoly hiányosságok vannak ellenőrzéseikkel kapcsolatban, amely hiányosságok károsak a halállományra és a Balti-tenger érzékeny környezetére nézve. Mivel a Bizottság nem tudja közvetlenül ellenőrizni, hogy a tagállamok hogyan tartják be ezt a rendeletet, a helytálló és mulasztó tagállamok megnevezésére irányuló módszer a megfelelő irányba terelheti a fejleményeket.
Módosítás: 17 27. cikk (2a) bekezdés (új)
	(2a) A Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a Balti-tenger kísérleti területté váljon a tőkehalra vonatkozó egyedileg átruházható kvótarendszer vizsgálatával kapcsolatban a tőkehal-halászat hosszú távú, fenntartható rendszerének létrehozása céljából. Ezt e rendelet értékelésével összefüggésben végzik el, három évvel a rendelet hatálybalépése után. Bármely új terv létrehozásakor figyelembe veszik e vizsgálat eredményét.
Indokolás
Az egyedileg átruházható kvótarendszer (ITQ) hatékonynak bizonyult a halállományok védelme és a halászok megélhetése fennmaradásának lehetővé tétele terén. Az ITQ egyedi halászati jogokat biztosít azzal, hogy a halászok számára fajonként, halászterületenként és évenként egyedi kvótákat nyújt. Először az összes kvótát egy megfelelő hatóság állapítja meg, majd ezt követően azt a halászok saját szervezeteinek javaslatával összhangban határozzák meg. Ez fokozza a halászok arra irányuló saját igyekezetét, hogy a tőkehalállományokkal fenntartható módon gazdálkodjanak.

ELJÁRÁS

Cím	A balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv
Hivatkozások	COM(2006)0411 - C6-0281/2006 - 2006/0134(CNS)
Illetékes bizottság	PECH
Véleményt nyilvánított        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ENVI 7.9.2006
A vélemény előadója        A kijelölés dátuma	Christofer Fjellner 5.10.2006
Vizsgálat a bizottságban	20.11.2006		27.2.2007
Az elfogadás dátuma	27.2.2007
A zárószavazás eredménye	+: -: 0:	53 1 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Pilar Ayuso, Irena Belohorská, Johannes Blokland, John Bowis, Frieda Brepoels, Hiltrud Breyer, Martin Callanan, Dorette Corbey, Chris Davies, Avril Doyle, Jill Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jens Holm, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Jules Maaten, Linda McAvan, Alexandru-Ioan Morţun, Riitta Myller, Péter Olajos, Miroslav Ouzký, Antonyia Parvanova, Frédérique Ries, Guido Sacconi, Daciana Octavia Sârbu, Carl Schlyter, Richard Seeber, Kathy Sinnott, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Christofer Fjellner, Milan Gaľa, Jutta Haug, Karin Jöns, Henrik Lax, Jiří Maštálka, Andres Tarand, Radu Ţîrle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Elisa Ferreira, Catherine Stihler

• [1]  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

ELJÁRÁS

Cím	A Balti-tenger fekete tőkehal-állományára és annak halászterületeire vonatkozó többéves terv
Hivatkozások	COM(2006)0411 - C6-0281/2006 - 2006/0134(CNS)
Az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció dátuma	1.9.2006
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	PECH 7.9.2006
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ENVI 7.9.2006
Előadó(k)        A kijelölés dátuma	Zdzisław Kazimierz Chmielewski 27.9.2006
Vizsgálat a bizottságban	10.4.2007
Az elfogadás dátuma	3.5.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	12 4 3
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Stavros Arnaoutakis, Marie-Hélène Aubert, Iles Braghetto, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, David Casa, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Carmen Fraga Estévez, Ioannis Gklavakis, Alfred Gomolka, Hélène Goudin, Heinz Kindermann, Philippe Morillon, Seán Ó Neachtain, Struan Stevenson, Daniel Varela Suanzes-Carpegna
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Paolo Costa, Carl Schlyter, Thomas Wise
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Iratxe García Pérez