JELENTÉS a menekültügyről: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a Közös Európai Menekültügyi Rendszerben

14.5.2007 - (2006/2184(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Hubert Pirker

Eljárás : 2006/2184(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0182/2007
Előterjesztett szövegek :
A6-0182/2007
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a menekültügyről: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a Közös Európai Menekültügyi Rendszerben

(2006/2184(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 63. cikkének (1) és (2) bekezdésére,

–    tekintettel a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvre[1],

–    tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre[2],

–    tekintettel az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendeletre[3],

–    tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre[4],

–    tekintettel a 2004. november 4–5-i hágai programra,

–    tekintettel a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatra vonatkozó, 2005. szeptember 27-i véleményére[5],

–    tekintettel a Bizottság „A megerősített gyakorlati együttműködésről: Új struktúrák, új megközelítések: A döntéshozatal minőségének javítása a Közös Európai Menekültügyi Rendszerben” című közleményére (COM(2006)0067),

–    tekintettel a hatékonyabb jogvédelem biztosítása céljából az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének a Bíróság hatáskörével kapcsolatos rendelkezései kiigazításáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0346),

–    tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–    tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0182/2007)

A.  emlékeztetve arra, hogy a közös menekültügyi rendszer bevezetésének első szakasza az EK-Szerződés 63. cikkének (1) bekezdésében előírt négy eszköz elfogadásával zárult le; mivel politikai és technikai nehézségek is felmerültek, amelyek áthidalása nélkül nem indítható el az európai menekültügyi rendszer második szakasza, amelynek célja, hogy közös menekültügyi eljárást és egységes szabályzatot vezessen be azon személyek tekintetében, akik menedékjogra és helyettesítő védelemre jogosultak; mivel remény van rá, hogy a 2010-re előírt határidőt betartják,

B.   mivel az Európai Parlament a 2004/83/EK tanácsi irányelvben már támogatta a „menekült” fogalommeghatározását, így az erre az állásfoglalásra is érvényes,

C.  mivel a közös szabályok végrehajtásakor az irányelvek elfogadása csak az első lépés, és ezt a szakaszt a közösségi szinten elfogadott rendelkezések megfelelő végrehajtásának kell követnie valamennyi tagállamban; mivel e végrehajtás Bizottság általi ellenőrzésének nagy jelentősége van, ezért erre a feladatra rendelkezésre kell bocsátani a megfelelő eszközöket,

D.  emlékeztetve arra, hogy a menekültügy területén eddig elfogadott eszközök kizárólag minimumszabályokat állapítottak meg, és figyelembe véve, hogy a legkisebb közös nevező megállapítására irányuló törekvésen túl kell jutni a feltételek romlását eredményező verseny elkerülése érdekében, amely csökkentené a védelem mértékét, illetve a fogadás, az eljárások és a védelem színvonalát,

E.   emlékeztetve arra, hogy a 2004. november 4–5-i hágai programban az Európai Tanács felszólította a Tanácsot és a Bizottságot olyan megfelelő struktúrák megteremtésére, amelyek a konkrét együttműködés megkönnyítése érdekében bevonják a tagállamok menekültügyekben illetékes nemzeti szolgálatait, továbbá úgy ítélve meg, hogy e konkrét együttműködés erősítése, valamint a tagállamok közötti információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje lényeges eszköz ahhoz, hogy megvalósítsák a közös menekültügyi eljárásra és az egységes jogállásra irányuló célkitűzést,

F.   úgy ítélve meg, hogy a kölcsönös bizalom erősítése a közös menekültügyi rendszer megteremtésének sarokköve, továbbá hogy a tagállamok azonos feladatokkal megbízott, eltérő közigazgatási szintjei közötti konkrét, rendszeres és átlátható együttműködés a megfelelő jelentéstételi funkciókkal, ideértve az Európai Parlamentnek való beszámolási kötelezettséget, a legalkalmasabb módja e bizalom megteremtésének; mivel a kölcsönös bizalom erősítése szükséges a minőség biztosításához, valamint a menedékjog igazgatásával kapcsolatos általános bizalom növeléséhez, ezáltal elősegítve egy kevésbé ellenséges és hatékonyabb eljárás megteremtését,

      G. mivel a menekültpolitika hatékony megvalósítása több, egymást kiegészítő cél elérését feltételezi, mint például a döntéshozatal minőségének javítása, a védelem iránti kérelmek gyors és biztonságos feldolgozása, valamint tájékoztató kampányok szervezése a származási és tranzitországokban, amelyek felvilágosítást adnak a legális bevándorlás lehetőségeiről, a menekült jogállás megszerzésére vagy humanitárius védelem nyújtására vonatkozó szabályokról, az emberkereskedelemben, kivált a nők és kísérő nélküli kiskorúak kereskedelmében rejlő veszélyekről, valamint mind az illegális bevándorlás, mind a menekült jogállás elismerése megtagadásának következményeiről,

H.  mivel a menedékjog iránti kérelmeknél a feldolgozás minőségének javítása és ezáltal a bírósági eljárások és az eljárási késedelmek számának csökkentése érdekében ésszerűnek tűnik a témával foglalkozó szervezetek, mint például az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) támogatásának igénybe vétele, amely kifejlesztett egy módszert a hatóságok támogatására a döntéshozatal minőségének javításában („Quality initiative”),

I.    emlékeztetve arra, hogy – amint arra 2006. április 27–28-án a Bel- és Igazságügyi Tanács is rámutatott – a késedelmek elkerülése és ezáltal az eljárás hatékonyságának javításához nyújtandó konkrét hozzájárulás érdekében támogatni kell az egységes eljárás bevezetését,

J.    mivel a tagállamok annak ellenére, hogy az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta a menekültügy terén elfogadott intézkedések egy közös alapot képeznek, nemzeti szinten továbbra is olyan intézkedéseket és határozatokat hoznak, amelyek hatással vannak a többi tagállamra, különösen a nemzetközi védelem biztosítása tekintetében,

K.  mivel a 2005/85/EK irányelv 29. cikke előírja a biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistájának elkészítését; mivel sajnálatos egyrészt, hogy ez a lista még mindig nem készült el, másrészt, hogy a Tanács nem vette figyelembe a Parlament véleményét a 2005/85/EK irányelv elfogadásakor, aminek következményeként az Európai Unió Bíróságán ezen irányelvvel szemben jelenleg semmissé nyilvánítási eljárás van folyamatban;  mivel ez az együttdöntési eljárás keretében elfogadandó lista egyértelműen döntő szerepet játszana egy közös menekültügyi rendszer bevezetésében és a státuszokra vonatkozó határozatok gyorsabb meghozatalához vezethetne; mivel egy országnak a listára való felvétele nem azt jelentené, hogy az abból az országból érkező menedékkérőktől automatikusan megtagadják a menedékjogot, sokkal inkább azt, hogy minden egyes kérelem egyéni elbírálás tárgyát képezné a menekült jogállásról szóló, az 1967. január 31-i New York-i Jegyzőkönyv (Genfi Egyezmény) által módosított 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek megfelelően,

L.   mivel sajnálatos, hogy a Tanács a biztonságos harmadik országok listájának elkészítésekor nem tartotta szükségesnek az együttdöntési eljárás alkalmazását; mivel a Bíróság ebben az ügyben hozott ítélete nagy érdeklődésre tart számot,

M.  mivel a tagállamoknak kiváló minőségű információkkal kell rendelkezniük a származási országban uralkodó veszélyeztetettség aktuális helyzetéről, ha megbízható és méltányos eljárásokat kívánnak biztosítani, amelyek biztosítják a menedékkérők jogainak tiszteletben tartását,

N.  mivel a nők elleni erőszak és erőszakkal történő fenyegetés az élethez, a biztonsághoz, a szabadsághoz, a méltósághoz, a testi és lelki épséghez való jog megsértését jelenti, továbbá súlyos fenyegetést jelent az erőszak áldozatainak testi és szellemi egészségére nézve,

O.  mivel annak ellenére, hogy bizonyos technikai és politikai nehézségek hátráltatják a származási országokra vonatkozó érzékeny információk cseréjét, végül mindenképp szükség lesz a származási országokra vonatkozó közös adatbank létrehozására, hogy a kérelmek egyedi elbírálása során minden határozathozatali eljárásban érintett személy azonos információkra támaszkodhasson,

P.   mivel a döntéshozatali eljárás javítása érdekében emelni kell a határozatokat meghozó köztisztviselők képzésének színvonalát,

Q.  emlékeztetve arra, hogy az EK-Szerződés 234. cikkében rögzített előzetes döntéshozatali eljárás az az eljárás, amely leginkább lehetővé teszi a Bíróság számára közösségi jog egységességének biztosítását, és ezen eljárás egyik lényeges eleme az az elv, hogy minden nemzeti bíróság felkérheti a Bíróságot határozathozatalra; mivel ugyanakkor az EK-Szerződés ezen elvtől eltérő 68. cikke alapján az Európai Bíróság sajnos csak akkor rendelkezik hatáskörrel a menekültügyi rendelkezések értelmezésére, ha az erre irányuló kérést legfelsőbb nemzeti bíróság terjesztette elő,

1.   üdvözli a közös európai menekültügyi rendszer keretében folytatott jobb gyakorlati együttműködésért tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy az eljárások és határozatok minőségének javítása a tagállamok és a menedékjogért folyamodók érdekeit is szolgálja;

2.   megerősíti egy kezdeményező, közös uniós menekültpolitika szükségességét, amelynek alapja a menedékkérők befogadásának kötelezettsége és a belépés meg nem tagadása elvének (non-refoulement) tiszteletben tartása; ezzel összefüggésben emlékeztet a demokráciát és az alapvető jogokat előmozdító és védelmező, erős közös kül- és védelmi politika alapvető szerepére;

3.   nyomatékosan megismétli, hogy a közös menekültügyi rendszer bevezetésének végleges célja feltétlenül a védelem, a menedékjog iránti egyedi kérelmek elbírálása, valamint a megfelelően megalapozott és méltányos döntéseket eredményező eljárások magas színvonalának biztosítása; hangsúlyozza, hogy a döntéshozatal színvonal-emelkedésének biztosítania kell, hogy a védelemre szorulók biztonságosan beléphessenek az Unióba és kérelmüket megfelelően feldolgozzák, továbbá biztosítania kell a nemzetközi emberi jogi és menekültügyi jogszabályokban megállapított normák szigorú betartását, különös tekintettel a belépés meg nem tagadása elvére (non-refoulement);

4.   elítéli, hogy a Bizottság láthatóan nem rendelkezik elégséges forrásokkal a menekültüggyel foglalkozó különböző irányelvek végrehajtásának ellenőrzésére, és figyelmezteti a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a Bizottság feladatát azzal, hogy megfelelési táblázatot nyújtanak be neki, amelyekben szerepel, hogy mely intézkedéssel az irányelvek mely rendelkezését hajtották végre;

5.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy lépjen fel valamennyi tagállamban egy egységes eljárás bevezetésének támogatása érdekében, aminek előnye a méltányos és a hatékony döntéshozatal lehet, annak biztosítása érdekében, hogy a menekült jogállást a lehető legrövidebb időn belül megadják az arra jogosultaknak;

6.   hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelem és különösen a helyettesítő védelem megadásának feltételei és eljárásai tekintetében mindaddig különbségek lesznek a tagállamok között és napirenden marad a menekültügyi rendszerek eltéréseinek kihasználása, amíg az érvényes menekültügyi jogszabályok minimumszabályokon és a legkisebb közös nevezőn alapulnak;

7.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a menekültügy terén elfogadott eszközök célja az, hogy mérsékelje az úgynevezett „másodlagos” mozgásokat; már most figyelmezteti a tagállamokat, hogy ténylegesen dolgozzanak menekültpolitikáik lehető legnagyobb fokú konvergenciájának megvalósításán;

8.   úgy ítéli meg, hogy az európai menekültügyi rendszeren végrehajtandó egyik javításnak a nagyobb szolidaritás érdekében abban kell állnia, hogy jobban elosztják az EU külső határain fekvő tagállamok között a terheket, és már most érdeklődéssel várja a harmadik országok állampolgárai által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet (Dublin II rendelet) Bizottság általi értékelését és a Bizottság e területre irányuló esetleges javaslatait;

9.   úgy ítéli meg, hogy figyelmet kell fordítani arra, hogy a menekült jogállás elismerésében illetékes köztisztviselők egy európai tanterven alapuló megfelelő képzésben részesüljenek, és lehetőség szerint kötelezővé kell tenni számukra a megfelelő képesítést vagy a megfelelő szintű végzettséget;

10. felszólít információs kampányok lebonyolítására a származási és tranzitországokban, amelyek során a lehetséges menedékkérőket tájékoztatják az illegális bevándorlás és a menekült jogállás elismerése megtagadásának következményeiről, a legális bevándorlás lehetőségeiről, a menedékjogi kérelem indokolt esetben történő benyújtásának lehetőségéről, valamint az emberkereskedelem és az illegális határátlépések veszélyeiről, különösen nők és a kíséret nélküli kiskorúak tekintetében;

11. felszólít az olyan személyekre alkalmazandó intézkedések tisztességes és gyors végrehajtására, akik nem kapták meg a menekült jogállást, illetve akiknek menekült jogállásukat visszavonták és akik esetében további jogorvoslatra már nincs lehetőség, és arra, hogy a végrehajtás során teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi méltóságot és a hazatelepítendőket megillető alapvető jogokat; ezzel összefüggésben felszólít továbbá egy uniós hazatelepítési eljárás mielőbbi kidolgozására;

12. felszólít az olyan személyekre alkalmazandó intézkedések gyors és tisztességes végrehajtására, akik megkapták a menekült jogállást vagy humanitárius védelemben részesültek, ezzel lehetőséget teremtve a tisztességes életkörülmények, a társadalmi és politikai életbe való hatékony integráció és a fogadó közösség által hozott döntésekben való aktív részvétel előmozdítására;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban hárítsa el a származási országokra vonatkozó közös adatbank bevezetésével összefüggésben felmerülő technikai és politikai nehézségeket; úgy véli, hogy az európai uniós adatbanknak nyitott rendszerként kell működnie, hogy az eljárásban érintett minden személy ugyanazon információkkal rendelkezzen az egyes kérelmek elbírálása során; reméli, hogy a soknyelvűség problémájára is sikerül gyakorlatias megoldást találni;

14. üdvözli egyrészről az előző Bizottság erőfeszítéseit arra, hogy a 2005/85/EK irányelv 29. cikkében előírt rendelkezések szerint létre kívánta hozni a biztonságos harmadik országok listáját, másrészről ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ezen irányelv hatályon kívül helyezésére irányuló kereset ügyében a Bíróság még nem hozott ítéletet és felszólítja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe ezen ellentmondásokat és határozatait ennek megfelelően hozza meg; rámutat továbbá, hogy a biztonságos harmadik ország fogalma nem mentesíti a tagállamokat a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeik alól, különös tekintettel a genfi egyezményben a belépés meg nem tagadása elvére (non-refoulement) és az egyes menedékjog iránti kérelmek egyéni elbírálására vonatkozóan megállapított rendelkezésekre;

15. úgy ítéli meg, hogy a menekültügy terén megvalósítandó gyakorlati együttműködéssel kapcsolatos tevékenységek koordinálása továbbra is a Bizottság feladata, amelynek ehhez megfelelő forrásokat kell biztosítani; kéri a Bizottságot, hogy a tevékenységek első szakaszában elért haladásról 2008 elején előterjesztendő jelentésében e megoldás mellett érveljen, és amennyiben más alternatívát kínál, indokolja, hogy miért látja szükségesnek egy új struktúra, nevezetesen az Európai Támogatási Hivatal létrehozását, miután a költség/haszon arányt is figyelembe kell venni; úgy véli, ha a Bizottság mégis létre kívánja hozni az Európai Támogatási Hivatalt, szigorú kötelezettséget kell vállalnia a hivatal átláthatóságához és elszámoltathatóságához szükséges garanciák beépítésére;

16. felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR), és biztosítsák számára a megfelelő támogatást, vezessék be a „minőség-program” (Quality Initiative) gyakorlatát, és tegyék közzé e kezdeményezés eredményeit, hogy megismertessék a lakossággal a nemzetközi védelem iránti kérelmek feldolgozása terén követendő legjobb gyakorlatokat és ösztönözzenek azok alkalmazására;

17. hangsúlyozza a menedékjogot kérő családok, nők és gyermekek elkülönített fogadására alkalmas központok, valamint az idősek és a fogyatékkal élő személyek fogadására alkalmas fogadóközpontok létrehozásának szükségességét; kéri, hogy a 2003/9/EK irányelv végrehajtásának keretében történjen meg a fogadás feltételeinek értékelése; e tekintetben hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ki kell használni az új Európai Menekültügyi Alap nyújtotta lehetőségeket;

18. üdvözli a Bizottság által azon tagállamok támogatására tervezett intézkedéseket, amelyekre nagy nyomás hárul, annak érdekében, hogy kezelni tudják a menedékkérők befogadásával és a menedékjog iránti kérelmek vizsgálatával kapcsolatos problémákat; különösen és elsősorban üdvözli különböző tagállamok szakértőiből álló szakértői csapatok kiküldésére irányuló javaslatot;

19. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Bizottság feladata a menekültügy terén elfogadott irányelvek alkalmazásának ellenőrzése, és e célból rendelkeznie kell a megfelelő forrásokkal, amelyek jelenleg viszont teljességgel elégtelenek egy ilyen átfogó feladat eredményes végrehajtásához; úgy ítéli meg, hogy az Unió e területre vonatkozó szavahihetősége és a közös menekültpolitika jövője forog kockán;

20. ösztönzi a Bizottságot, hogy könnyítse meg az olyan pénzügyi eszközökhöz való hozzáférést, mint például az Európai Menekültügyi Alap és az ARGO program, hogy a tagállamok vészhelyzet esetén gyorsan finanszírozáshoz juthassanak;

21. hangsúlyozza, hogy a menekültpolitika területén létrehozott közösségi jogok összessége uniós szinten egységes értelmezést és alkalmazást tesz szükségessé; úgy ítéli meg, hogy a menekültpolitika területén megkönnyíthető és felgyorsítható a harmonizáció, ha az Európai Bíróság elé a jelenlegi helyzettől eltérően a legfelsőbb nemzeti bíróságoktól eltérő bíróságok is terjeszthetnek ügyeket; ezért felszólítja a Tanácsot, hogy állítsa vissza a Bíróságot az előzetes döntéshozatal terén az EK-Szerződés IV. címe szerint megillető teljes hatásköröket; üdvözli a Bíróságnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kezeléséről szóló vitadokumentumát[6], és ösztönzi a menekültügy és a bevándorlás terén felmerülő esetek sajátos jellegéhez igazodó eljárás szükségességéről folytatott vitát;

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

Bevezetés

Az EK-Szerződés 63. cikkének (1) bekezdésében előírt négy eszköz elfogadásával 2005. december 1-jén lezárult a közös menekültügyi rendszer bevezetésének első szakasza. Most már a bevezetett struktúrák egységesítése van soron a rendszer második szakaszába való átmenet érdekében, amely közös menekültügyi rendszer és egységes jogállás bevezetését irányozza elő azon személyek tekintetében, akiket menekültként ismernek el, illetve akiknek helyettesítő védelmet nyújtanak.

A 2004. november 4–5-i hágai programban az Európai Tanács emlékeztetett arra, hogy a menekültpolitikának immár három nagy tengelyen kell alapulnia, nevezetesen egy egységes eljárás bevezetésén, a származási országokra vonatkozó információk közös felhasználásán és a tagállamok közötti együttműködés fokozásán, különösen annak érdekében, hogy segítsenek a földrajzi helyzetük miatt különösen nagy nyomásnak kitett tagállamoknak e probléma jobb kezelésében.

E célok elérése és a menekültügyi rendszer második szakaszába való átlépés érdekében mindenekelőtt támogatni kell a tagállamok közötti konkrét együttműködést, azzal a végleges céllal, hogy javítsák a döntéshozatal minőségét, amelynek az előadó megítélése szerint gyorsabbnak, igazságosabbnak és megbízhatóbbnak kellene lennie. A Bizottság közleménye, amelyre ez a jelentés is irányul, e konkrét együttműködés fokozásával foglalkozik. Ebben az összefüggésben az előadó kiemelt néhány olyan szempontot, amelyek a menekültügy terén döntő mértékben hozzájárulhatnának az együttműködés és ezáltal a döntéshozatal javításához; ezek az alábbiakban vannak részletezve.

Egységes eljárás

Az egységes eljárás alkalmazásával felgyorsítható a döntéshozatal; ezért ezt az eljárást támogatni kell. A legtöbb tagállamban már bevezettek egy egységes eljárást, amely egyetlen műveletben fogja össze a menekült jogállás megadására és a helyettesítő védelemhez való hozzáférésre vonatkozó kritériumok vizsgálatát. Ez mindenképpen üdvözlendő abban az értelemben, hogy rendszerint kevéssé valószínű, hogy az a személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be, képes megítélni, hogy kérelme megfelel-e a Genfi Egyezmény kritériumainak vagy a nemzetközi védelem más formáinak. Ez az eljárás egyben racionális is, annyiban, hogy egyetlen fórum hozza meg a határozatokat, és ennek során megvizsgálja a nemzetközi védelem elfogadhatóságának valamennyi kritériumát; ezzel elkerülik, hogy egy kérelmezőnek adott esetben több hatósághoz több kérelmet kell benyújtania, amelyek hasonló tényállásokat értékelnek.

Közös adatbank

Az első fokon hozott határozatok minősége azoknak az információknak a minőségétől függ, amelyeken e határozatok alapulnak. Ezért javítani kell a származási országokra vonatkozó információk gyűjtését, és annak érdekében, hogy az Unió országaiban a lehető legnagyobb mértékben harmonizálják a döntéshozatali kritériumokat, ügyelni kell arra, hogy minden tagállam azonos információkkal rendelkezzen. Annál is inkább szükség van a származási országokra vonatkozóan rendelkezésre álló információk közös felhasználására, mivel az ilyen információk gyűjtésére szolgáló eszközök tagállamonként eltérőek. Egyes tagállamok fejlett adatbankokat hoztak létre ezen a területen, hogy a döntéshozóik használják azokat, ezzel szemben mások nem rendelkeznek saját információforrással, és azért külső forrásokra támaszkodnak, pl. nem állami szervezetek és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) információira. Ahhoz, hogy mindezek ellenére biztosítsák a határozatok egységességét, kétségtelenül nagyon fontos lenne az, hogy a határozatok azonos adatokon alapuljanak. Ezért ésszerű lenne a származási országokra vonatkozó közös adatbank létrehozásán dolgozni – amit az előadó is nyomatékosan támogat –, amelynek „közös portálja” (ahogy a bizottsági közlemény említi) csupán egy ideiglenes szakaszt képezhet, amelynek a lehető legrövidebb időre kell szorítkoznia. Ugyanis itt arról lenne szó – ahogy azt a Bizottság is mérlegeli –, hogy közös iránymutatásokat dolgoznak ki az információk illetékes nemzeti hatóságok általi beszerzésére és elemzésére, annak érdekében, hogy közös közösségi normák alapján létre lehessen hozni a származási országokra vonatkozó információk európai adatbankját.

A hivatalnokok képzése

A döntéshozatal javítására törekedvén magától értetődően gondoskodni kell arról is, hogy a határozatok meghozatalával foglalkozó személyek maguk is rendelkezzenek a szükséges szakismeretekkel, és így kiváló színvonalú képzettséggel rendelkezzenek. Ebben az összefüggésben üdvözlendő, hogy egyes országok, pl. az Egyesült Királyság és Ausztria magukhoz ragadták a kezdeményezést, és egy menekültügyre szakosodott szervhez, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságához (UNHCR) fordultak, hogy segítsen nekik a mindennapi gyakorlat során a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásának ellenőrzésében, és konkrét javaslatokkal javítsa a lebonyolítást. Ez egy követhető példa, amely akár egy „bevált módszerekről” szóló kézikönyv kidolgozásához is vezethetne. Az előadó üdvözli az Eurasil[7] keretében hozott különböző intézkedéseket, amelyek a menekültügy terén dolgozó hivatalnokok képesítéseinek harmonizálására irányulnak, és ezen intézkedések terjesztése mellett emel szót. Szeretné továbbá elérni, hogy a tagállamok olyan különböző jellegű intézkedések bevezetésére tegyenek erőfeszítéseket, amelyekkel nem csak hivatalnokaik szakismereteit bővítik, hanem megőrzik motivációjukat is, ami az UNHCR szakértőinek megítélése szerint különös jelentőséggel bír. Ebben az összefüggésben mérlegelni lehetne egy uniós szintű képzési program kidolgozását, ami lehetővé tenné, hogy a tagállamok hivatalnokai megismerjék egymást és kicseréljék tapasztalataikat. E program keretében megismerkedhetnének a jelenlegi jogi kerettel és munkájuk különböző gyakorlati aspektusaival, mint például a beszélgetési technikák, a kérelmezők által tett nyilatkozatok hihetőségének értékelési kritériumai, valamint a védelemre szoruló és traumán átesett azon személyek különleges igényeinek figyelembevétele, akiknek segíteniük kell.

A Bíróság szerepe

Az előadó megítélése szerint a menekültpolitika területén megkönnyítené és felgyorsítaná a harmonizációt, ha az Európai Közösségek Bírósága elé a jelenlegi helyzettől eltérően a legfelsőbb nemzeti bíróságoktól eltérő bíróságok is terjeszthetnének ügyeket. Ezen kívül úgy ítéli meg, hogy a közösségi jogszabályok homogén alkalmazása különösen ahhoz járulna hozzá, hogy megakadályozzák a tagállamok közötti másodlagos mozgásokat, ezt a folyamatosan aggodalomra okot adó jelenséget. Az előadó ezért üdvözli az EK-Szerződés IV. címe rendelkezéseinek a hatékonyabb bírósági jogi védelem biztosítását célozó kiigazítását, mégpedig annál is inkább, mert a jelenleg érvényes kivétel olyan politikai területekre gyakorol hatást, amelyek az alapjogok tekintetében különösen érzékenyek, hiszen a védelemre szoruló személyek védelmét érintik.

A Bizottság szerepe

Annak érdekében, hogy a Bizottság biztosítani tudja a menekültügy területén a közösségi jog egységes alkalmazását, képesnek kell lennie az ezen a területen elfogadott irányelvek végrehajtásának megfelelő ellenőrzésére. A rendelkezésére álló források azonban nyilvánvalóan elégtelenek, ami a feladatok kihelyezéséhez vezet, ez pedig az előadó megítélése szerint veszélyeztetheti a Bizottságnak a Szerződések őreként betöltött funkcióját. Az előadó ezért azt a véleményt képviseli, hogy a Bizottságnak a tagállamok jogászaiból álló szakértői csapatot és fordítói gárdát kellene alkalmaznia, hogy a legjobb körülmények között láthassa el ellenőrzési feladatait. A tagállamoknak maguk részéről rendszeresen megfelelési táblázatot kellene benyújtaniuk a Bizottságnak, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a nemzeti intézkedések az irányelv mely rendelkezéseire vonatkoznak, amelyekről értesítést kell küldeni. Itt egy bevált, a lojális együttműködés keretei közé tartozó közigazgatási együttműködésről van szó. Ezért nehéz megérteni, hogy a tagállamok ezt miért nem tartják be.

Végezetül az előadó tudatában van annak a ténynek, hogy a gyakorlati együttműködéssel kapcsolatos tevékenységek igazgatása – ahogy azt a közlemény rögzíti – hosszabb távon meghaladhatja egy menekültügyi együttműködési hálózat kapacitásait. Ennek ellenére azon a véleményen van, hogy a Bizottság feladata vállalni a Közös Európai Menekültügyi Rendszerrel kapcsolatos tevékenységek tagállamok közötti koordinálását, és óvva int attól a kísértéstől, hogy ezeket a feladatokat egy új ügynökségre bízzák. Az előadó határozottan e javaslat ellen emel szót.

Összességében az előadó üdvözli a bizottsági közleményben a tagállamok menekültügyi együttműködésének fokozására tett konkrét javaslatokat, és reméli, hogy ezzel a pragmatikus módszerrel 2010-re lehetővé válik egy közös menekültügyi rendszer kialakítása.

  • [1]  HL L 326., 2005.12.13., 13. o.
  • [2]  HL L 304., 2004.9.30., 12. o.
  • [3]  HL L 50., 2003.2.25., 1. o.
  • [4]  HL L 31., 2003.2.6., 18. o.
  • [5]  HL C 227. E, 2006.9.21., 46. o.
  • [6]  13272/06 sz. tanácsi dokumentum.
  • [7]  A menekültügyi szakemberek EU-hálózatát 2002-ben hozták létre.

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (25.1.2007)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a menekültügyről: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a közös európai menekültügyi rendszerben
(2006/2184(INI))

A vélemény előadója: Bernadette Vergnaud

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

-    tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló  2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre[1],

-    tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2006. november 23-i, „A döntéshozatal minőségének és koherenciájának javítása a menekültügy terén az Európa Tanács tagállamaiban” című 11103. sz. dokumentumára,

A. mivel a nők elleni erőszak és erőszakkal történő fenyegetés az élethez, a biztonsághoz, a szabadsághoz, a méltósághoz, a testi és lelki teljességhez való jog megsértését jelenti, továbbá súlyos fenyegetést jelent az erőszak áldozatainak testi és szellemi egészségére nézve,

B.  mivel néhány év óta az iparosodott országokban folyamatosan csökken és 1987 óta legalacsonyabb szintjére süllyedt a benyújtott menedékkérelmek száma, ugyanakkor az összes kérelem mintegy 80%-át Európában nyújtják be,

C. mivel a menedékkérők számának csökkenő tendenciája – egyebek között – valószínűleg a főbb származási országokban tapasztalható körülmények javulásával, valamint szigorúbb menekültügyi és bevándorlási politikák bevezetésével magyarázható,

1.  üdvözli a közös európai menekültügyi rendszer keretében folytatott jobb gyakorlati együttműködésért tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy az eljárások és határozatok minőségének javítása a tagállamok és a menedékjogért folyamodók érdekeit is szolgálja;

2.  nyugtalanítónak tartja, hogy a Bizottság közleménye teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a nők jogaival, az esélyegyenlőséggel, a homoszexualitással, a biszexualitással és a transzszexualitással, valamint a kiskorúak védelmével összefüggő aspektusokat;

3.  hasonlóan nyugtalanítónak tartja, hogy ugyanígy nem vesz tudomást a nők, a fiú- és leánygyermekek által elszenvedett szexuális, családon belüli és nemi erőszakról, a női genitáliák megcsonkításáról, a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelemről, a saria törvény kegyetlen és embertelen alkalmazása miatt egyes országokban tapasztalható erőszakról, a becsület védelmében elkövetett bűncselekményekről és a szexuális visszaélésekről, az erőszaktétel háborús fegyverként történő alkalmazásáról, amelyek a 2004/83/EK irányelvben elismert, a nemi hovatartozáshoz kapcsolódó üldöztetés körébe tartoznak; emlékeztet rá, hogy a menedékjog vagy egyedi humanitárius jogállás ilyen típusú erőszakot elszenvedő nők számára történő megadásához konkrét ismérvek megállapítására van szükség; hangsúlyozza, hogy a menedékkérelmek elbírálása során szükséges a nemi hovatartozás dimenziójának, s különösen a nők elleni erőszaknak a figyelembe vétele;

4.  a nemi hovatartozáshoz kapcsolódó üldöztetésekre vonatkozóan iránymutatások elfogadását kéri, amelyek mint eszköz hozzájárulhatnak a nők által benyújtott menedékkérelmek jogi értelmezéséhez a kormányok, a jogászok és mindazok kezében, akik a menedékkérelmekre vonatkozó határozathozatalban részt vesznek;

5.  kéri a Bizottságot, hogy az egységes eljárás előkészítő szakaszának keretében és az európai menedékügyi rendszerrel összhangban hozzon létre eseti szakértői csoportot a nemi hovatartozáshoz kapcsolódó üldöztetésekre vonatkozó iránymutatások kidolgozására;

6.  felhívja a figyelmet arra, hogy kiskorúak által benyújtott menedékkérelmek elbírálásakor a gyermek magasabb érdekét kellene a tagállamoknak szem előtt tartaniuk; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben az illetékes hatóságoknak tekintetbe kellene venniük a különösen a gyermekeket sújtó sérelmeket és üldöztetéseket;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a szükséges eszközöket azon – prostitúciós hálózatok vagy családon belüli erőszak áldozataivá lett – nők maradéktalan védelme érdekében, akik elég bátrak ahhoz, hogy felfedjék helyzetüket és nemi hovatartozáshoz kapcsolódó súlyos üldöztetés címén menedékért folyamodnak;

8.  emlékeztet rá, hogy a családegyesítés a családi élet lehetőségét biztosító lényeges eszköz, amely hozzájárul egy olyan társadalmi-kulturális stabilitás megteremtéséhez, ami megkönnyíti a harmadik országokból származó bevándorlók beilleszkedését az egyes tagállamokban, előmozdítva ezzel a gazdasági és társadalmi kohézió létrejöttét; emellett üdvözli a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelvben foglalt rendelkezéseket[2], melynek 8. cikke előirányozza, hogy a tagállamok hozzanak megfelelő intézkedéseket a területükön tartózkodó család egységének – lehetőség szerinti – megőrzése érdekében, amennyiben az érintett tagállam a menedékkérőnek szálláshelyet biztosít;

9.  hangsúlyozza, hogy szükség van a származási országokról szóló információk gyűjtésének és feldolgozásának javítására – ide értve az adatok/statisztikák nemek szerint bontását is –, amennyiben azok alapvető elemei a tagállamok menekültügyekben hozott határozatainak;

10. emlékeztet rá, hogy a menekültügyi szervek állományának képzése alapvető fontosságú a Közös Európai Menekültügyi Rendszer végrehajtása szempontjából, s hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell a nemek közötti esélyegyenlőség integrált megközelítése, a nemekhez kapcsolódó kérdések, valamint a nők és a gyermekek üldöztetésének sajátosságai terén a menedékkérelmek elbírálásával foglalkozó személyi állomány képzéséről; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a menedékkérő férfiak és nők a menekültügyi eljárások megfelelő lebonyolíthatósága és a nyújtott információk minőségének biztosítása érdekében az általuk értett nyelven kapjanak jogi segítséget és támogatást;

11. hangsúlyozza, hogy a nők üldöztetéssel kapcsolatos tapasztalatai – mint ahogy politikai tevékenységük is – különbözhet a férfiakétól, s ezért másféle kérdéseket kell feltenni nekik; hangsúlyozza, hogy ehhez hozzáértő női tolmácsokra, döntéshozókra és jogi tanácsadókra van szükség;

12. hangsúlyozza, hogy a származási országokra vonatkozó információkkal kapcsolatosan zajló együttműködés szükséges javítása nem keverendő össze a biztonságos származási országok listájának összeállításával: egyetlen államot sem lehet valamennyi menedékkérő szempontjából biztonságos harmadik államnak minősíteni; ezenkívül úgy véli, hogy a biztonságos harmadik állam fogalma nem egyeztethető össze a nemzetközi jog alapján a tagállamokra háruló kötelezettségekkel, mivel a nemzetközi védelem annak az államnak a fő kötelezettsége, amelyhez a menedékkérelmet benyújtották, és nem ruházható át harmadik államra; lista helyett javasolja egy olyan kritériumrendszer felállítását, amely figyelembe veszi az alapvető jogok védelmét; beleértve a szexuális, a családon belüli és a nemi hovatartozáson alapuló erőszakos cselekmények áldozataivá vált nők és gyermekek védelmét is;

13. kéri a biztonságos harmadik államok általános listájának eltörlését; javasolja az emberi személy jogain alapuló egyedi elbírálás bevezetését, s különösen a nők jogainak speciális figyelembe vételét;

14. hangsúlyozza a menedékjogot kérő családok, nők és gyermekek elkülönített fogadására alkalmas központok, valamint az idősek és a fogyatékkal élő személyek fogadására alkalmas fogadóközpontok létrehozásának szükségességét; kéri, hogy a 2003/9/EK irányelv végrehajtásának keretében történjen meg a fogadás feltételeinek értékelése; e tekintetben hangsúlyozza, hogy teljes mértékben ki kell használni az új Európai Menekültügyi Alap nyújtotta lehetőségeket;

15. javasolja, hogy a tagállamok alakítsanak ki egyedi politikákat és programokat a menedékkérő nők, fiúk és leányok életkörülményeinek megfelelő orvosi, szociális, jogi és pszichológiai ellátás biztosítása érdekében;

16. emlékeztet rá, hogy a származási országokban társadalmi síkon és helyben kell figyelmet fordítani a szervezett bűnözés megelőzésére; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem tekintetében a teljes – a származási országtól a tranzitországokon keresztül a célországokig terjedő – hálózatra figyelmet kell fordítani;

17. el kívánja érni, hogy a nemi hovatartozás, a szexuális önkifejezés és a szexuális irányultság valamennyi tagállamban indokul szolgálhasson a menedékjog megadására, abból az elvből kiindulva, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy nyíltan és szabadon élhessen, mely joggal a homoszexuálisok, a biszexuálisok és a transzszexuálisok nem élhetnek azokban az országokban, amelyekben a heteroszexualitástól eltérő irányultság minden formáját büntetik vagy a társadalom ezeket elutasítja; véleménye szerint továbbá az olyan bűncselekményeket, mint a kikényszerített házasságkötés vagy a genitáliák megcsonkítása, a menedékjog megadásánál jogi indoknak kell tekinteni.

ELJÁRÁS

Cím

A Menekültügy: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a közös európai menekültügyi rendszerben

Hivatkozások

2006/2184(INI)

Illetékes bizottság

LIBE

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

FEMM
6.7.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

a vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Bernadette Vergnaud
6.9.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

23.11.2006

20.12.2006

24.1.2007

 

 

Az elfogadás dátuma

24.1.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

10

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Edit Bauer, Maria Carlshamre, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Esther Herranz García, Anneli Jäätteenmäki, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Christa Prets, Marie-Line Reynaud, Teresa Riera Madurell, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Corien Wortmann-Kool, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Christa Klaß, Zita Pleštinská, Bernadette Vergnaud

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Jean Lambert, Elisabeth Schroedter

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...

  • [1]  HL L 304., 2004.9.30., 12. o.
  • [2]  HL L 31., 2003.2.6., 18. o.

ELJÁRÁS

Cím

A menekültügy: gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a Közös Európai Menekültügyi Rendszerben

Eljárás száma

2006/2184(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

LIBE
6.7.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

AFET
6.7.2006

DEVE
6.7.2006

FEMM
6.7.2006

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

AFET
28.11.2006

DEVE
11.7.2006

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Hubert Pirker
13.3.2006

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

5.10.2006

28.2.2007

8.5.2007

 

 

Az elfogadás dátuma

8.5.2007

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

38

4

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Alexander Alvaro, Mario Borghezio, Philip Bradbourn, Mihael Brejc, Kathalijne Maria Buitenweg, Michael Cashman, Carlos Coelho, Fausto Correia, Panayiotis Demetriou, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Kinga Gál, Roland Gewalt, Elly de Groen-Kouwenhoven, Lilli Gruber, Jeanine Hennis-Plasschaert, Lívia Járóka, Ewa Klamt, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Barbara Kudrycka, Stavros Lambrinidis, Henrik Lax, Kartika Tamara Liotard, Sarah Ludford, Dan Mihalache, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Martine Roure, Inger Segelström, Károly Ferenc Szabó, Adina-Ioana Vălean, Ioannis Varvitsiotis, Manfred Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Edit Bauer, Simon Busuttil, Ignasi Guardans Cambó, Jean Lambert, Katalin Lévai, Antonio Masip Hidalgo, Marianne Mikko, Hubert Pirker, Eva-Britt Svensson

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

Tobias Pflüger

A benyújtás dátuma

14.5.2007

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...