JELENTÉS az Unió alkotmányozási folyamatának ütemtervéről

22.5.2007 - (2007/2087(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Enrique Barón Crespo, Elmar Brok

Eljárás : 2007/2087(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0197/2007
Előterjesztett szövegek :
A6-0197/2007
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Unió alkotmányozási folyamatának ütemtervéről

(2007/2087(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló, 2004. október 29-én Rómában aláírt szerződésre (alkotmányszerződés),

–    tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Egységes Európai Okmány, valamint a Maastrichti, az Amszterdami és a Nizzai Szerződés által módosított Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

–    tekintettel az Európai Unió jövőjéről szóló, 2001. december 15-i laekeni nyilatkozatra[1],

–    tekintettel a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság[2], valamint a Bolgár Köztársaság és Románia[3] az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződésekre,

–    tekintettel az európai alkotmányt létrehozó szerződésről szóló, 2005. január 12-i állásfoglalására[4],

–    tekintettel a mérlegelés időszakáról: az Európai Unióról folytatott vita értékelésének szerkezetéről, témáiról és összefüggéseiről szóló, 2006. január 19-i állásfoglalására[5],

–    tekintettel Európa jövőjének elemzéséről és a mérlegelés időszakára tervezett következő lépésekről szóló, 2006. június 14-i állásfoglalására[6],

–    tekintettel az Európai Unió új tagállamok integrálására való képességének intézményi szempontjairól szóló, 2006. december 13-i állásfoglalására[7],

–    tekintettel az Európai Tanács 2005. június 16–17-i, 2006. június 15–16-i, valamint 2006. december 14–15-i üléseinek következtetéseire,

–    tekintettel az Európai Tanács elnökének 2007. január 17-i, a Parlamentnek tett nyilatkozatára,

–    tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2007. március 14-i, a Római Szerződések aláírásának ötvenedik évfordulójára emlékező állásfoglalására,

–    tekintettel a Régiók Bizottsága 2007. március 23-i ülésén elfogadott, Európáról szóló nyilatkozatára,

–    tekintettel a Római Szerződés aláírásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 2007. március 25-én tett berlini nyilatkozatra,

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6‑0197/2007),

mivel

A.  az Európai Unió, mint az államok és az állampolgárok által alkotott nemzetek feletti demokrácia első sikeres példája, új és eddig még soha nem látott kihívásokkal néz szembe, amelyek a sorozatos bővítés, a belső piac fejlődése és a globalizáció során bekövetkező átalakulásokkal együtt alapjainak felülvizsgálatát teszik szükségessé;

B.   az alkotmányszerződést az Európai Unió 27 tagállamának állam- és kormányfői írták alá, akik ezzel elkötelezték magukat amellett, hogy az Európai Unió politikai dimenziójának erősítésével megfelelő megoldásokat biztosítanak annak érdekében, hogy szembenézzenek az Európai Unió előtt álló akár belső, akár külső kihívásokkal, valamint a bővítés során felmerülő nehézségekkel;

C.  az alkotmányszerződés, és elsősorban annak I., II. és IV. része, a konventmódszer alapján készült el, amelyben részt vettek a tagállamok, a csatlakozó országok, a Bizottság, valamint a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament képviselői, és ez utóbbiak többségi részvétele erősítette a folyamat legitimitását;

D.  az alkotmányszerződés III. része elsősorban a konvent által kiigazításokkal és javításokkal ellátott jelenlegi szerződések egységes szerkezetbe foglalása, ilyen módosítás nevezetesen az együttdöntés jogalapjának a jogalkotási eljárásban a jelenlegi 37-ről 86-ra történő kiszélesítése, amit a demokrácia, az átláthatóság és a hatékonyság megerősítése érdekében meg kell őrizni;

E.   eddig a tagállamok teljes számának kétharmadát, valamint az Európai Unió népességének többségét kitevő 18 tagállam ratifikálta az alkotmányszerződést saját alkotmányos követelményeinek megfelelően, például Spanyolország, Luxemburg és Románia népszavazás útján, míg négy másik tagállam nyilatkozatot tett, hogy hajlandó a ratifikáció folytatására;

F.   a népszavazások negatív kimenetele miatt Franciaországnak és Hollandiának nem sikerült sikeresen lezárnia e folyamatot;

G.  az alkotmányszerződés ratifikációja körüli nyilvános vita rámutatott arra, hogy a nehézségek nem annyira az intézményi újításokban, hanem inkább bizonyos szakpolitikák meghatározott aspektusaiban keresendők, és hogy a kritika elsősorban a III. részre irányul, amely az Európai Unió szakpolitikáival és működésével foglalkozik, annak ellenére, hogy a III. rész zömmel olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek már hatályban vannak;

H.  a kifejezett aggodalmak nagy része inkább a körülményekkel, nem pedig a tartalommal volt kapcsolatos; és mivel a nyilvánosságot leginkább foglalkoztató kérdések, mint például a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv[8], valamint a pénzügyi keret, már megoldódtak;

I.    a franciaországi és a hollandiai népszavazást követően 2005. június 16–17-én az Európai Tanács úgy döntött, mérlegelési időszakot kezdeményez, amely időszak alatt hat újabb tagállam fejezte be a ratifikációs folyamatot, és a 2006. június 15–16-i Európai Tanács felkérte az elnökséget, hogy a 2007. június 21–22-i ülésére előretekintve vizsgálja meg az alkotmányozási válság leküzdésének lehetséges jövőbeli módjait;

J.    a mérlegelés időszaka alatt kezdeményezett nyilvános vita megállapította, hogy az Európai Unió előtt álló problémák és kihívások, amelyek elsőként a laekeni nyilatkozatban körvonalazódtak, és amelyeket az alkotmányszerződés megkísérelt kezelni, még nem szűntek meg; épp ellenkezőleg, még szembeszökőbbé váltak, és megoldásuk még sürgetőbb lett;

K.  az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek által közösen szervezett parlamenti ülések rámutattak arra az általános felismerésre, hogy az alkotmányszerződés megfelelő kerettel látná el az Európai Uniót a vele szemben álló kihívások leküzdéséhez, valamint arra a felismerésre, hogy nehéz lenne, ha nem lehetetlen egy új kormányközi konferencia számára olyan javaslatokban megállapodni, amelyek vagy gyökeresen eltérnek a 2004-es megállapodás szerinti javaslatoktól, vagy meghaladják azokat;

L.   egyre sürgetőbb feladat a kibővült Európai Unió hatékony működéshez szükséges eszközökkel való ellátása, világban betöltött szerepének megerősítése, valamint többek között a globalizáció, az éghajlatváltozás, az energiaellátás biztonsága és az öregedő társadalom kihívásaival küzdő állampolgárokat foglalkoztató problémák kezelése;

M.  az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság elnökei által aláírt, fent említett 2007. március 25-i Berlini Nyilatkozat azt a célt határozta meg, hogy „a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított, közös alapra [kell helyezni] az Európai Uniót”;

1.   újból megerősíti támogatását az alkotmányszerződés tartalmával kapcsolatban, amelynek az a célja, hogy döntő fontosságú lépésként formálisan kifejezésre juttassa az Európai Unió belső politikai dimenzióját, és amely megerősíti tevékenységének hatékonyságát, növeli a döntéshozatali folyamatai feletti demokratikus ellenőrzést, javítja az átláthatóságot, valamint miközben kompromisszumot jelent, erősíti az Európai Unió polgárainak jogait, és kielégíti az Európai Unió jelenlegi helyzete által támasztott igényeket;

2.   hangsúlyozza, hogy a tagállamok kétharmada már ratifikálta az alkotmányszerződést, és hogy négy másik tagállam világosan jelezte elkötelezettségét a benne található rendelkezések iránt, ahogyan azt a Spanyolország és Luxemburg kormánya által kezdeményezett közelmúltbeli madridi ülés megmutatta;

3.   tudomásul veszi a Franciaország és Hollandia állampolgárai által kifejezett aggodalmakat, és a két országban lezajlott vitát;

4.   tudomásul veszi, hogy más tagállamokban is felvetettek aggályokat, de az érintett kormányok kinyilvánították támogatásukat az iránt, hogy olyan kielégítő megoldást találjanak, amely megőrzi az alkotmányszerződésben foglalt legfontosabb reformokat;

5.   emlékeztet azoknak a tagállamoknak a politikai felelősségére, amelyek aláírták, de nem ratifikálták az alkotmányszerződést;

6.   újra megerősíti elkötelezettségét az Európai Uniónak az alkotmányszerződés tartalmán alapuló, folyamatban lévő alkotmányos folyamatának rendezése mellett, esetlegesen másfajta beállításban, de figyelembe véve a bizonyos tagállamokban felmerülő nehézségeket;

7.   ennek fényében támogatja a német elnökség erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy a 2007. júniusi Európai Tanács kötelezettséget vállaljon a kormányközi konferencia összehívására, és az eljárást, világos megbízást, valamint a megállapodás ez év vége előtti elérésére vonatkozó célkitűzést tartalmazó ütemterv meghatározására;

8.   emlékeztet az Európai Unió döntéshozatali képessége garantálásának, szakpolitikái hatékonyságának, valamint teljes demokratikus legitimitásuknak szükségességére, amelyek felé az alkotmányszerződés az ellenőrzési, a jogalkotási és a költségvetési eljárások tekintetében kétségkívül lépéseket tesz, valamint emlékeztet annak a szükségességére, hogy megerősödjön a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az Európai Unió szerepe a világban annak érdekében, hogy beleszólása legyen az emberiség előtt álló sürgető problémákra adott válasz meghatározásába és kivitelezésébe;

9.   kitart amellett, hogy meg kell őrizni az alkotmányszerződés I. részében foglalt valamennyi alapelvet, beleértve az Európai Unió mint az államok uniója és a polgárok uniója kettős természetét, az európai jog elsőbbségét, a jogi aktusok és eljárások új tipológiáját, a jogszabályok hierarchiáját és az Európai Unió jogi személyiségét és hangsúlyozza, hogy az alkotmányszerződés más fontos előrelépéseket is tartalmaz olyan témákban, mint például a meglévő szerződések egységes szerkezetbe foglalása és a pillérek összeolvasztása, az Európai Unió alapját képező értékeknek, valamint az Európai Unió alapjogi chartája jogilag kötelező érvényének egyértelmű elismerése, az állampolgárok az Európai Unió politikai életében való részvételének elősegítése, az Európai Unió és a tagállamok saját hatáskörének tisztázása, valamint a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása és a nemzeti parlamentek szerepe;

10. hangsúlyozza, hogy az alkotmányszerződés módosítására irányuló javaslatoknak azonos szintű támogatást kell élvezniük, mint amelyet korábban a felváltani kívánt rendelkezés szerzett;

11. kijelenti, hogy a tárgyalások eredményét el fogja utasítani, amennyiben az az alkotmányszerződéshez képest az állampolgárok jogainak csökkenéséhez (és itt külön hangsúlyt fektet az alapjogi charta, és különösen jogilag kötelező érvényének fenntartására), illetve a demokrácia, az átláthatóság és a hatékonyság gyengüléséhez vezetne;

12. elismeri ebben az értelemben azt, hogy figyelembe kell venni a mérlegelés időszakában felmerült fontosabb kérdéseket, továbbá tisztázni kell az alkotmányszerződésben már szereplő más kérdéseket, mint például:

–  a fenntartható fejlődés, különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem,

–  az európai összetartás az energiapolitika terén,

–  egységes bevándorláspolitika,

–  az európai szociális modell a demográfiai változások és a globalizáció összefüggésében,

–  a terrorizmus,

–  a civilizációk közötti párbeszéd,

–  hatékony közös mechanizmusok az euróövezet gazdaságpolitikáival kapcsolatosan, megőrizve az Európai Központi Banknak a szerződések szerint a monetáris politikában betöltött szerepét,

–  az Unió bővítésre vonatkozó kritériumai és eljárásai;

13. úgy véli, hogy tekintettel a konventmódszer sikerére, amely előkészítette a szerződéstervezetet, az alkotmányozási folyamat bármilyen megoldása esetén meg kell őrizni a parlamenti részvétel, a civil társadalom bevonása és a teljes átláthatóság alapvető elvét;

14. emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek, mint az egyetlen olyan európai uniós intézménynek, amelyet az állampolgárok közvetlenül választanak, minden szinten teljes körűen részt kell vennie a kormányközi konferencián, mégpedig nagyobb mértékben, mint a 2003–2004-es kormányközi konferencia folyamán;

15. az európai parlamenti képviselők kormányközi konferencián történő aktív részvétele mellett sürgeti továbbá egy, a Maastrichti Szerződés kidolgozása során követett modellen alapuló intézményközi konferencia létrehozását az Európai Parlament folyamatos tájékoztatása, illetve annak érdekében, hogy lényegesen hozzájáruljon egy valamennyi felet érintő, nemezetek feletti konszenzus kialakításában;

16. megismétli elkötelezettségét a konventmódszer iránt, amennyiben az állam- és kormányfők úgy döntenek, hogy a meglévő szövegek alapvető átdolgozását kezdeményezik;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vállalja szerepét az elkövetkezendő tárgyalások során, és készítsen elő javaslatokat az alkotmányszerződés korszerűsítése céljából a (12) bekezdésben meghatározott témakörök tekintetében;

18. hangsúlyozza a nemzeti parlamentek és kormányaik közötti párbeszéd szükségességét a kormányközi konferencia során, és kifejezi hajlandóságát arra, hogy az elkövetkezendő tárgyalási szakaszban szoros kapcsolatot tartson fent a nemzeti parlamentekkel, a Régiók Bizottságával, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a civil társadalommal, az európai szociális partnerekkel, vallási közösségekkel és a civil társadalommal;

19. sürgeti az új szerződés ratifikációs folyamatának befejezését 2008 végéig annak érdekében, hogy a következő Parlament, amelyet 2009-ben választanak meg, már az új szerződés rendelkezései szerint kezdhesse meg megbízatását;

20. követeli, hogy valamennyi tagállam hangolja össze ratifikációs eljárásait annak érdekében, hogy lehetővé váljon a ratifikációs folyamat egyidejű lezárása;

21. hangsúlyozza, hogy mindent meg kell tenni egy kétsebességű Európa létrejöttének elkerülése érdekében;

22. véleményt szándékozik előterjeszteni a kormányközi konferencia összehívásáról az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének megfelelően, az ebben az állásfoglalásban meghatározott kritériumok fényében;

23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács tagjainak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, a Régiók Bizottságának, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

  • [1]  Laekeni Európai Tanács, 1. melléklet, 19. old.
  • [2]  HL L 236., 2003.9.23., 17. o.
  • [3]  HL L 157., 2005.6.21., 11. o.
  • [4]  HL C 247.E, 2005.10.6., 88. o.
  • [5]  HL C 287.E, 2006.11.24., 306. o.
  • [6]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0263
  • [7]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0569
  • [8]  HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

ELJÁRÁS

Cím

Az Unió alkotmányozási folyamatának ütemterve

Eljárás száma

2007/2087(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

AFCO
26.4.2007

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

 

 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Enrique Barón Crespo, Elmar Brok
1.3.2007

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

28.2.2007

19.3.2007

10.4.2007

2.5.2007

21.5.2007

Az elfogadás dátuma

21.5.2007

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

20

2

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jim Allister, Enrique Barón Crespo, Jens-Peter Bonde, Richard Corbett, Konstantin Dimitrov, Andrew Duff, Bronisław Geremek, Anneli Jäätteenmäki, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Íñigo Méndez de Vigo, Rihards Pīks, József Szájer, Riccardo Ventre, Johannes Voggenhuber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Elmar Brok, Carlos Carnero González, Klaus Hänsch, Alexander Stubb, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

Emanuel Jardim Fernandes, Corien Wortmann-Kool

A benyújtás dátuma

22.5.2007

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)