Eljárás : 2007/2103(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0220/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0220/2007

Viták :

PV 19/06/2007 - 13
CRE 19/06/2007 - 13

Szavazatok :

PV 20/06/2007 - 5.9
CRE 20/06/2007 - 5.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0274

JELENTÉS     
PDF 228kWORD 235k
11.6.2007
PE 388.523v02-00 A6-0220/2007

a millenniumi fejlesztési célokról – félúton

(2007/2103(INI))

Fejlesztési Bizottság

Előadó: Glenys Kinnock

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 ELJÁRÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a millenniumi fejlesztési célokról – félúton

(2007/2103(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatra, amely a millenniumi fejlesztési célokat (MFC-k) a szegénység megszüntetése érdekében a nemzetközi közösség által közösen megállapított kritériumokként határozza meg,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) által készített egymást követő humán fejlesztési jelentésekre,

–   tekintettel 2005. április 12-i állásfoglalására az Európai Unió szerepéről a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában(1),

–   tekintettel a harmonizációval foglalkozó magas szintű fórumot követően a harmonizációról szóló, 2003. február 25-én elfogadott Római Nyilatkozatra és a megvalósítással, összehangolással és az eredményekkel foglalkozó magas szintű fórumot követően a támogatás hatékonyságáról szóló, 2005. március 2-án elfogadott Párizsi Nyilatkozatra (a továbbiakban: Párizsi Nyilatkozat),

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott és 2005. december 20-án aláírt együttes nyilatkozatára az Európai Unió fejlesztési politikájáról: Az európai konszenzus(2),

–   tekintettel a Bizottságnak „Az EU Afrika-stratégiája: európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért” című közleményére (COM(2005)0489),

–   tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: fejlesztési együttműködési eszköz (DCI))(4),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek millenniumi nyilatkozatának végrehajtásáról szóló éves ENSZ-főtitkári jelentésekre, amelyek közül a legutóbbi 2006 júliusában kelt,

–   tekintettel a Jeffrey Sachs professzor által vezetett ENSZ Millenniumi Projekt Munkacsoport „Befektetés a fejlesztésbe: gyakorlati terv a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására” című jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciáján (UNCTAD) született, „A legkevésbé fejlett országok (LDC) 2002: kiút a szegénység csapdájából” című jelentésre,

–   tekintettel a világon élő gyermekek helyzetéről szóló éves UNICEF-jelentésre, és az Egyesült Nemzetek 1989. évi gyermekjogi egyezményére,

–   tekintettel az Európai Bizottság „Millenniumi fejlesztési célok (2000–2004)” című jelentésére (SEC(2004)1379),

–   tekintettel a Világbank éves globális nyomon követő jelentéseire, amelyek közül a legutóbbit 2007 áprilisában tették közzé,

–   tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2006. évi fejlesztési együttműködési jelentésére, amelynek legutóbbi változatát 2007 márciusában tették közzé(5),

–   tekintettel a nemzetközi konferenciák zárónyilatkozataira és végkövetkeztetéseire, különösen a Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Konferenciára (Monterrey, 2002), a 2005. évi világszintű csúcsértekezletre (New York, 2005), a Fenntartható Fejlődés világszintű csúcsértekezletre (Johannesburg, 2002), a legkevésbé fejlett országokról szóló harmadik ENSZ-konferenciára (Brüsszel, 2001), a Kereskedelmi Világszervezet Negyedik Miniszteri Konferenciájára (Doha, 2001), a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferenciára (ICPD) (Kairó, 1994), az ENSZ Közgyűlés 1999-ben tartott, az ICPD-célok megvalósulásának mértékéről szóló különleges ülésére, („Kairó + 5”) és a Világnevelési Fórumra (Dakar, 2000),

–   tekintettel a fent említett konferenciák záró nyilatkozataiban és végkövetkeztetéseiben az uniós tagállamok által megfogalmazott nemzeti fenntartásokra,

–   tekintettel azokra a kötelezettségekre, amelyeket az EU 2002 márciusában, a monterreyi konferencia előfutáraként megtartott barcelonai csúcstalálkozón vállalt,

–   tekintettel a G8 országok 2005-ös gleneaglesi kötelezettségvállalásaira a támogatás összege, a Fekete-Afrikának nyújtott támogatások és a támogatások minősége tekintetében,

–   tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság második munkacsoportjának negyedik értékelő jelentésére, amelynek címe: „Éghajlatváltozás 2007: hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség” (a továbbiakban: az éghajlatváltozásról szóló negyedik értékelő jelentés),

–   tekintettel az éghajlatváltozás közgazdasági hatásáról szóló Stern-felülvizsgálat végleges jelentésére,

–   tekintettel az UNDP, az ENSZ millennium projektjének és a Világbank 2006-os, az energia és a millenniumi fejlesztési célokról szóló jelentésében szereplő következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 177–181. cikkeire,

–   tekintettel az „EU-segély: Többet, gyorsabban, eredményesebben” című bizottsági közleményre (COM(2006)0087),

–   tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló, „Az EU-támogatás hatásának növelése: az országos stratégiai dokumentumok elkészítésének közös kerete és a közös többéves programozás” című bizottsági közleményre (COM(2006)0088),

–   a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló, „A Millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépések felgyorsítása – A fejlesztés finanszírozása és a támogatás hatékonysága” című bizottsági közleményre (COM(2005)0133),

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a 2006. április 10-i és 11-i ülésén elfogadott, a fejlesztési finanszírozásról és az európai támogatás hatékonyságáról szóló következtetéseire,

–   tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló, „Az Európai Uniónak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexe” című bizottsági közleményre (COM(2007)0072),

–   tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a fejlődő országok költségvetési támogatásáról szóló, 2007. február 15-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0220/2007),

A. megállapítja, hogy a 2007. év jelzi a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő teljesítéséhez vezető út felét, és ezért egyedülálló lehetőséget biztosít a fennmaradó tennivalók számbavételére,

B.  mivel Fekete-Afrika számos országa nem halad a millenniumi fejlesztési célok egyikének teljesítése felé sem, és sok közepes jövedelmű országban találhatók olyan régiók és etnikai csoportok, amelyekben emberek milliói esetében nem kielégítő az előrehaladás,

C. mivel az EU Tanácsa kitűzte a 2005 júliusában, Gleneaglesben megtartott G8 csúcs napirendjét, azzal, hogy 2005 májusában elfogadta, hogy 2015-re a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-át adományoznák hivatalos fejlesztéstámogatásként (ODA), és a támogatás ilyen növelése a millenniumi fejlesztési célok elérésének alapvető előfeltétele,

D. mivel az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) megengedi, hogy az adósságcsökkentést az adományozó országok hivatalos fejlesztéstámogatáshoz való hozzájárulásaiba beszámítsák annak ellenére, hogy ez nem jár semmilyen új forrásnak az adományozó országokból a kedvezményezett országokba történő áthelyezésével,

E.  mivel a 8 millenniumi fejlesztési cél egyike az adósságcsökkentés, amely kifejezetten arra irányul, hogy „nemzeti és nemzetközi intézkedések segítségével átfogóan foglalkozzon a fejlődő országok adósságproblémáival azért, hogy az adósságtörlesztés hosszútávon fenntartható legyen”,

F.  üdvözli, hogy 24 ország esetében adósságokat engedtek el, többek között 18 afrikai országban, de sokkal több adósság elengedése szükséges még,

G. mivel évi 6,9 milliárd euró hivatalos fejlesztéstámogatás szükséges az alapvető oktatásra vonatkozó MFC eléréséhez, és mivel az alapvető oktatásra szánt jelenlegi globális hivatalos fejlesztéstámogatás hozzávetőleg 1,6 milliárd euró – amelyből az EU 0,8 milliárd eurót biztosít,

H. mivel az egészségügy területén meghatározott MFC-k eléréséhez szükséges becsült finanszírozás évi 21 milliárd euró, és a jelenlegi finanszírozás e szükségletnek körülbelül csupán 36%-át fedezi, és mivel a rendelkezésre álló pénzeszközök az Unió által rendelkezésre bocsátott hivatalos fejlesztéstámogatás 2010-ig történő tervezett emelésével is csak a szükséges 21 milliárd euró 31%-át fogják kitenni – évi 11,9 milliárd eurós pénzügyi hiányt hagyva,

I.   mivel annak ellenére, hogy az utóbbi években jelentős előrelépés történt az egyetemes általános iskolai oktatás terén, manapság még mindig 77 millió általános iskoláskorú gyermek nem jár iskolába, és az általános iskolai nemi aránytalanság 2005-ig történő kiegyenlítésére irányuló célkitűzés nem valósult meg,

J.   mivel a legvalószínűtlenebbek közé tartozik a három egészségügyi MFC 2015-ig való elérése, amelyek a csecsemőhalandóságról, az anyasági halandóságról, valamint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelemről szólnak,

K. mivel az ENSZ millenniumi célokról szóló, 2006-os jelentése szerint a néhány országban elért előrelépés ellenére, a HIV/AIDS fertőzöttség aránya továbbra is növekszik, mivel a fertőzöttek száma 2003-tól 2005-ig 36,2 millióról 38,6 millióra nőtt (amelynek felét a nők teszik ki), és mivel az AIDS-nek betudható halálesetek száma szintén nőtt 2005-ben, az antiretrovirális kezelések jobb elérhetősége ellenére,

L.  sajnálatát fejezi ki, hogy jelenleg az egészségügyi kutatások finanszírozásának több mint 90%-át olyan betegségek kutatására fordítják, amelyek a világ népességének csupán tíz százalékát érintik, és mivel a szabadalmi rendszerek a fejlett országokban ösztönzőleg hathattak a kutatás‑fejlesztésre, a szegényeket érintő, elhanyagolt betegségek esetében nem ez a helyzet,

M. mivel egyes becslések szerint a fejlődő országokban kétmillió tanárral és több mint négymillió egészségügyi dolgozóval van kevesebb, mint amennyire szükség lenne, és a legtöbb esetben semmilyen, a képzést és a toborzást érintő stratégia nincs,

N. aggasztónak tartja, hogy az alultápláltság elleni küzdelem lassan halad, és a gyermekek 27%-a alultáplált, illetve az öt évnél fiatalabb gyermekek halálozásának 53%-a kapcsolható össze az alultápláltsággal,

O. mivel az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) szerint legalább 19 ország elkészítette az MFC szükségleteire irányuló felméréseket, illetve ez további 55 országban éppen folyamatban van, eddig azonban egyetlen alacsony jövedelmű afrikai ország sem kezdte el ezen stratégiák megvalósítását,

P.  sajnálatát fejezi ki, hogy a párizsi nyilatkozat nyomon követését vizsgáló, 2006-os alapfelmérés kiábrándító eredményeket hozott a harmonizációval, az összehangolással és a célokkal való azonosulással kapcsolatban tett ígéretek megvalósítása terén,

Q. felismerve, hogy az EK, az Egyesült Királyság, Hollandia, Svédország, Írország, Dánia és Németország növeli az általános költségvetési támogatáson keresztül elköltött támogatás arányát,

R.  mivel az országok felvevőképességét figyelembe véve, a fejlesztési támogatás minősége ugyanolyan fontos, mint a mennyisége,

S.  mivel az MFC-k elérésének folyamata radikális cselekvést követel a szegénység strukturális okainak kezeléséhez, beleértve a tisztességes és méltányos, szabályokra alapuló kereskedelmi rendszer szükségességét, amelynek fő célja a kereskedelem fellendítése és a világkereskedelem kiegyensúlyozatlanságainak kiegyenlítése, különösen ahol Afrika is érintett,

T.  mivel a méltányos kereskedelemről és fejlődésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalásában(8) a Parlament elismerte a tisztességes kereskedelem szerepét a fejlődő világ kistermelői és gazdálkodói megélhetésének javításában, biztosítva a termelés fenntartható modelljét, a termelő garantált hasznával egyetemben,

U. mivel az új piacok fejlesztésének és kialakításának, valamint a munkahelyek teremtésének hajtóereje a magánszféra, különösen a kis- és középvállalkozások fokozottabb támogatása,

V. mivel az MFC-k elérése uniós prioritás, és mivel az Egyesült Nemzetek Szövetsége elismerte a helyi hatóságok ezen célok megvalósításában játszott szerepét,

W. mivel a világon körülbelül kétmilliárd embernek nincs hozzáférése modern energiahordozókhoz, és mivel nincs olyan ország, amely a szegénység nagymértékű csökkentését az energiahasználat jelentős növelése nélkül lett volna képes elérni,

X. mivel az éghajlatváltozás közgazdasági hatásáról szóló Stern-felülvizsgálat és az éghajlatváltozással foglalkozó negyedik értékelő jelentése egyértelműen bebizonyította, hogy az éghajlatváltozás leginkább a fejlődő országokat sújtja, és számos, a világ legsebezhetőbb közösségeinek számára az éghajlatváltozás immár valóság,

Y. mivel a Világbank előzetes becslései szerint évente 10–40 milliárd USA dollár szükséges a legszegényebb országok fejlődésének környezetbaráttá alakításához; és mivel az éghajlati egyezmény adaptációs alapjába fizetett hozzájárulások nem haladják meg az évi 150–300 millió USA dollárt,

Z.  mivel a konfliktus sújtotta, sérülékeny egyensúlyú államok a fejlődő országok népességének 9%-át teszik ki, de a szélsőségesen szegények 27%-a, a gyermekek elhalálozásának majdnem egyharmada és azon 12 éveseknek 29%-a, akik 2005-ben nem fejezték be az általános iskolát, mind sérülékeny egyensúlyú államokban él,

AA.     kijelenti, hogy a jó kormányzás és a fokozottabb intézményi kapacitás elengedhetetlenek az alapvető szociális ellátás és az infrastruktúra, valamint az állampolgárok biztonságának szavatolásához,

BB.     elismerve, hogy az MFC-k elérése nem csupán a globális szegénység és szenvedés csökkentése terén jelentene óriási lépést, hanem a nemzetközi rendszer azon képességét is igazolná, hogy képes kitűzni és véghez vinni gyakorlati célokat a globális partnerségért,

A TÁMOGATÁSOK NÖVELÉSE

1.  kiemeli, hogy a fejlesztési együttműködés átfogó célja a szegénység elleni küzdelem; mindamellett hangsúlyozza, hogy ez a küzdelem nincs leszűkítve az anyagi növekedésre, ezért az ilyen együttműködés központi témájának minden esetben a demokrácia építésének, valamint az alapvető emberi jogok elősegítésének, a jogállamnak, illetve az igazság, a méltányosság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elveinek kell lenniük;

2.  emlékeztet a G8 országok által 2005-ben, Gleneaglesben tett kötelezettségvállalásokra, amelyek szerint 2010-ig megduplázzák Fekete-Afrikának nyújtott támogatást, és csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az OECD szerint a Fekete-Afrika országainak nyújtott, adósságcsökkentések nélkül számított hivatalos fejlesztéstámogatás „2006-ban stagnált”;

3.  hangsúlyozza, hogy az Afrikával kapcsolatos pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítése érdekében 2010-ig az adományozó G8 országok mindegyikének a 2004-es szinten felül további 15 milliárd eurót kell nyújtaniuk Afrika számára, de eddig nem tettek ilyen irányú előrelépést;

4.  üdvözli a több EU ország által a fejlődő országok adósságának elengedése terén tett intézkedéseket; ennek ellenére aggodalmát fejezi ki azt illetően, hogy az adósságok ilyen elengedése 2006-ban mesterségesen növelte közel 30%-kal az EU támogatási összegeit, ami azt jelenti, hogy a tagállamok az elmúlt évben a GNI 0,31%-át költötték tényleges támogatásra, elmulasztva a 0,33%-os közös ideiglenes célkitűzés teljesítését;

5.  felhívja az EU-t és a G8 országokat, hogy válasszák szét az adósságelengedés és –könnyítés, illetve a segélyek adatait a 2002-es monterreyi konszenzussal és a Tanács 2006. áprilisi következtetéseivel összhangban;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az MFC-k végrehajtási időszakának felénél a 2004-es bővítést megelőzően is az EU-hoz tartozó 15 ország által nyújtott, a GNI arányában kifejezett hivatalos fejlesztéstámogatás a 2005-ös 0,44% ODA/GNI értékről 2006-ra 0,43% ODA/GNI értékre csökkent;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság által nyújtott támogatás 2006-ban 5,7%-kal, 7,5 milliárd euróra nőtt, ami tükrözi a megnövekedett folyósítási kapacitást az utóbbi évek magasabb szintű elkötelezettségei alapján;

8.  elismerően szól a 0,7% ODA/GNI célértéket elérő vagy azt meghaladó, illetve a tényleges támogatás szintjét növelő tagállamokról, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-15 egyes országai 2006-ban jóval elmaradtak a 0,33%-os ideiglenes célkitűzéstől;

9.  megállapítja, hogy Olaszország – amely nagy G8 országnak számít – jóval elmaradt a 0,33%-os célkitűzéstől, és az általa 2006-ban nyújtott támogatás a tényleges támogatás szintjének 30%-os csökkenését követően nemzeti jövedelmének mindössze 0,2%-át tette ki;

10. megállapítja, hogy Portugália – amely a tervek szerint az elnöksége alatt az EU–Afrika csúcstalálkozó házigazdája lesz –, 2006-ban csupán 0,21%-os ODA/GNI értéket ért el;

11. megállapítja, hogy a támogatások értékcsökkentése a legnagyobb mértékben Ausztriát (57%), Franciaországot (52%), Olaszországot (44%), Németországot (53%) és az Egyesült Királyságot jellemezte, továbbá megállapítja, hogy Németország – amely jelenleg mind az EU, mind pedig a G8 soros elnöke – az általa nyújtott támogatás inflálása nélkül nem érte volna el a 0,33% ODA/GNI célértéket;

12. felhívja az összes tagállamot, amelyek a Barcelonában, a Gleneaglesben és a Monterreyben tett ígéreteket nem tartják tiszteletben, hogy sürgősen kötelezzék el magukat a valós támogatások 2007-es növelése mellett, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a közeledő támogatásemelések pénzügyi és szervezeti szempontjainak alapos megtervezésében, hogy elérjék az EU 2010-es időközi 0,56%‑os GNI célkitűzését;

13. kijelenti, hogy a költségvetés 2008-ban kezdődő felülvizsgálatának figyelembe kell vennie az EU világban betöltött szerepének növekvő fontosságát, és lehetővé kell tennie a fejlesztési kiadások növelését, és ebben az összefüggésben az EU dönthet az MFC-k új finanszírozási formáinak bevezetése mellett, például az Európai Beruházási Bankon (EBB) keresztül;

14. felhívja a Bizottságot, hogy a tervezéskor vegye figyelembe annak a valószínűségét, hogy a tizedik EFA-t nem fogja mind a 27 tagállam jóváhagyni 2010 előtt, és ezért sürgősen biztosítsa, hogy a pénzeszközök rendelkezésre álljanak a 2008–2010-es átmeneti időszak alatt;

15. sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az innovatív pénzügyi források feltárását mint a fejlesztési programok finanszírozásának alternatív módjait, de hangsúlyozza, hogy ennek a 0,7%-os ODA/GNI arány elérésére vállalt elkötelezettségen felül kell jelentkeznie;

16. sürgeti az EU tagállamait, hogy rendszeresen értékeljék a hivatalos fejlesztéstámogatás célkitűzéseinek megvalósulásának előrehaladását, és üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely szerint az EU tagállamainak országos ütemtervet kellene készíteniük annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy jó úton haladnak az országos hivatalos fejlesztéstámogatási célkitűzések 2010/2015-ig való elérése felé, továbbá azért, hogy javítsák támogatásaik áramlásának hosszú távú kiszámíthatóságát;

17. sürgeti az EU-t és a G8 országokat, hogy ismerjék el az új adományozók, és különösen Kína növekvő fontosságát, és ezekkel az új adományozókkal kezdjenek párbeszédet a külső segítségnyújtásra alkalmazott megközelítésekről és előírásokról, beleértve a nemzetközileg elfogadott normák és előírások alkalmazásának fontosságát a támogatások megvalósításának terén;

18. Felhívja a G8 országokat, hogy függetlenítsenek minden támogatást nemzeti gazdasági érdekeiktől, figyelembe véve azt, hogy a G8 jelenleg támogatásainak 29%-át juttatja fejlődő országoknak, míg az összes adományozó esetében ez az érték 24%;

ADÓSSÁGCSÖKKENTÉS

19. kiemeli, hogy akár mintegy 60 ország teljes adósságának elengedésére van szükség annak érdekében, hogy bármi esélyük is legyen az MFC-k elérésére, és még számos ország van, amelyek további adósságcsökkentést igényelnek, többek között olyan országok is, amelyeknek „tisztességtelen célokra felvett” adósságaik vannak, mint például a Dél-Afrika egykori apartheid rendszerének betudható adósságok;

20. üdvözli, hogy a Világbank megállapította, hogy azok az országok, amelyek a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC) kezdeményezés keretében jutnak adósságcsökkentéshez, 1999 és 2005 között több mint megkétszerezték a szegénység csökkentésére irányuló terveik ráfordításait;

21. felhívja az országokat, hogy az adósságcsökkentésre és –elengedésre szolgáló források felhasználásával kapcsolatos kötelezettségeiket átlátható és elszámoltatható módon teljesítsék, továbbá kijelenti, hogy az adósságcsökkentést csak abban az esetben lehet visszatartani, ha széleskörű egyetértés van a parlamentben és a civil szervezetek körében arról, hogy hiányosságok észlelhetők az átláthatóság és az elszámoltathatóság terén;

22. hangsúlyozza, hogy az adósság hosszú távú fenntarthatósága a felelős hitelezési politikáktól, a megfelelő finanszírozás biztosításától, a megalapozott gazdaságpolitikák fenntartásától, a megerősített adósságkezeléstől, valamint a hitelfelvétel megfelelő állami és parlamenti elszámoltathatóságától, tovább az exportteljesítménytől és főképp az export diverzifikációjától függ;

23. felhívja azokat a tagállamokat, amelyek olyan káros strukturális feltételeket fűznek az adósságcsökkentéshez, mint a privatizáció, az ágazati szerkezetátalakítás, kereskedelmi és pénzügyi liberalizáció és az IMF makroökonómiai célkitűzéseihez való igazodás, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal;

24. felhívja az adományozókat és a hitelezőket, hogy tegyék könnyen elérhetővé és hozzáférhetővé a kölcsönök és az adósságok leírásával kapcsolatos információkat a partner országokban, és ragaszkodjanak ehhez az átláthatósághoz a kereskedelmi hitelezők esetében is;

25. felhívja a tagállamokat, hogy a korrupcióval szemben a „kínálati oldalon” lépjenek fel a vesztegetők kinyomozásával, ellenük büntetőeljárás indításával és feketelisták készítésével, és védjék meg a szegény országokat a „keselyű cégektől”;

26. felhívja a Világbankot, hogy több kedvezményes finanszírozást tegyen lehetővé azoknak az országoknak, amelyek a millenniumi fejlesztési célok eléréséért küzdenek;

A HUMÁN- ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉS FINANSZÍROZÁSA

27. sürgeti az EU-t, hogy az 5,3 milliárd eurós finanszírozási hiány kitöltése érdekében növelje az oktatásra vonatkozó hivatalos fejlesztési támogatási kötelezettségvállalásait, és figyelembe véve, hogy az Oktatást Mindenkinek – gyorsított kezdeményezés (FTI) előtt álló legnagyobb kihívás a külső finanszírozás hiánya, a Bizottságot ugyan dicséret illeti azért, hogy erőfeszítéseket tett az adományozási ígéretek növelése érdekében, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy miközben a 2007. május 2-i, brüsszeli adományozó konferencián tett kötelezettségvállalások egymillióval több gyermek beiskolázását teszi lehetővé, addig további 76 millió gyermek továbbra is kimarad az oktatásból;

28. felhívja az EU-t, hogy növelje az egészségüggyel kapcsolatos globális hivatalos fejlesztési támogatások jelenleg 6,6%-át kitevő uniós kötelezettségvállalásokat, hogy segítsen áthidalni a globális egészségügyi kiadási szükségletek teljesítéséhez szükséges évi 21 milliárd eurós teljes becsült összeghez képesti évi 11,9 milliárd eurós pénzügyi hiányt, és felszólít a Globális Egészségügyi Alap folyamatos, fokozott és kiszámítható támogatására az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelem érdekében;

29. felhívja az Afrikai Uniót (AU), hogy továbbra is támogassa a 2001. évi Abujai Nyilatkozatot, amely megerősíti, hogy az országoknak nemzeti költségvetésük legalább 15%-át az egészségügyre kell fordítaniuk, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csupán két afrikai állam teljesítette ezt az ígéretet;

30. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok kormányai az elmúlt évtizedben előrehaladást értek el az egészségügybe és az oktatásba irányuló befektetések növelése terén, de egyes esetekben az ígéretek nem teljesültek, és felhívja ezeket a kormányokat, hogy készítsenek ütemtervet az állami költségvetés legalább 20%-ának az oktatásba, és 15%-ának az egészségügybe történő befektetésével kapcsolatos cél elérésére;

31. felhívja a Számvevőszéket, hogy 2008-ban végezze el a fejlesztési együttműködési okmányban (DCI) rögzített kötelezettségvállalás pénzügyi felülvizsgálatát, hogy 2009-ig a hivatalos fejlesztési támogatáshoz történő összes közösségi hozzájárulás 20%-a az egészségügyi alapellátásra, valamint az alapfokú és a középiskolai oktatásra legyen elkülönítve;

PRIORITÁSOK A HUMÁN- ÉS SZOCIÁLIS FEJLESZTÉSBEN

32. hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos annak biztosítása, hogy a „nehezen elérhető” gyermekek, vagyis a konfliktus által érintett sebezhető országokban élő, fogyatékkal élő, a távoli régiókban élő, a krónikusan szegény családból származó vagy etnikai alapon kirekesztett gyermekek élhessenek az alapfokú oktatáshoz való jogukkal;

33. felszólítja az EU-t, hogy sürgősen fordítson figyelmet az olyan konfliktus által érintett sebezhető államokban folyó oktatásra, amelyek jelenleg a globális oktatási támogatások kevesebb mint ötödét kapják annak ellenére, hogy ezen országok az oktatásban nem részesülő gyermekek több mint felének adnak otthont, és különösen felhívja a Bizottság humanitárius támogatási osztályát (ECHO), hogy dolgozzon ki világos útmutatásokat az ECHO oktatási vésztámogatásokra vonatkozóan;

34. felhívja az EU-t, hogy nyújtson segítséget az országoknak a tanulmányi eredmények nyomon követéséhez szükséges nemzeti kapacitás kiépítése terén, hogy az oktatáshoz való hozzáférés kiterjesztése minőségi oktatást is eredményezzen;

35. helyteleníti, hogy valójában egyetlen afrikai országban sem sikerült olyan helyzetet kialakítani, hogy az anyák és gyermekek egészségére vonatkozó millenniumi fejlesztési célok elérhetőek volnának;

36. megjegyzi, hogy a többi millenniumi fejlesztési célhoz képest a gyermekhalandóság terén tett előrehaladás messze elégtelen annak ellenére, hogy könnyen hozzáférhetőek olyan egyszerű és alacsony költségű beavatkozások, amelyek évente halálesetek millióit tudnák megelőzni, és hangsúlyozza, hogy a szájon át történő folyadékpótlás (ORT), a rovarirtóval kezelt ágyvédő hálók, a szoptatás, és a légzőszervi megbetegedések kezelésére szolgáló közönséges antibiotikumok alkalmazása a gyermekhalálesetek körülbelül 63%-át megelőzhetővé tenné;

37. úgy véli, hogy az egészségügyi infrastruktúra stabil és hosszú távú pénzügyi támogatást érdemel a nemzeti költségvetésekből és nemzetközi segélyekből az olyan, egészségüggyel összefüggő millenniumi fejlesztési célok terén tett előrehaladás érdekében, mint a gyermekhalandóság csökkentése a védőoltások mennyiségének növelése révén, az anyák halandóságának csökkentése szakképzett egészségügyi dolgozók jobb hozzáférhetősége révén, új diagnosztikai és terápiás eszközök kutatásának, fejlesztésének és hozzáférhetőségének támogatása, biztonságos ivóvíz és vízelvezetés biztosítása, valamint a HIV/AIDS, a malária, a TBC és más betegségek megelőzéséhez és kezeléséhez és az e betegségekben szenvedőknek nyújtott ápoláshoz és támogatáshoz való egyetemes hozzáférés 2010-ig megvalósítandó célja felé történő előrelépések jelentős felgyorsítása, ideértve a marginalizálódott és a fertőző betegségek által leginkább veszélyeztetett csoportok számára biztosított hozzáférhetőséget is;

38. felhívja a nemzetközi adományozó közösséget, hogy nyújtsanak segítséget a fejlődő országok számára átfogó egészségügyi cselekvési tervek kidolgozásában és végrehajtásában, olyan feladatok megoldásában, mint az egészségügyi infrastruktúra és a fizetések fenntartható finanszírozásának biztosítása, a képzésbe fektetett befektetések növelése és a magasan képzett egészségügyi dolgozók kivándorlásával megvalósuló túlzott értelmiségi elvándorlás elkerülése;

39. üdvözli az Afrikai Unió egészségügyi miniszteri konferenciájának 2007. április 9–13-i harmadik rendes ülésén tett, az egészségügyi rendszereknek az egyenlőség és fejlődés érdekében történő megerősítéséről szóló Johannesburgi Nyilatkozatot, mivel fontos kezdeményezés az egészségügyi vonatkozású millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében; felhívja az EU-t, hogy támogassa az AU tagállamokat az e nyilatkozat alapján készülő programok megvalósításában;

40. sürgeti az EU-t, hogy a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjának megvalósítására nyújtott finanszírozás szintjének fenntartásával továbbra is legyen élharcosa a nemi és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogok támogatását szolgáló erőfeszítéseknek, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy amíg Afrika Szaharától délre fekvő területein legmagasabb az anyasági halandóság, addig a fogamzásgátlók alkalmazásának aránya itt a legalacsonyabb a világon (19%), és Afrikában az anyasági halálesetek 30%-a a nem biztonságos abortuszoknak tudható be;

41. rámutat arra, hogy az ENSZ új célszámokat kíván rendelni a nemi és reproduktív egészséghez való egyetemes hozzáférésről szóló, 5. millenniumi fejlesztési célhoz, és ezért tudomásul veszi a nemi és reproduktív egészség és jogok kontinentális politikai keretének műveleti kidolgozását szolgáló, 2007–2010-es maputói cselekvési tervet, amelyet az AU egészségügyi miniszteri konferenciájának 2006. szeptember 18–22-i rendkívüli ülése fogadott el (maputói cselekvési terv);

42. hangsúlyozza, hogy sürgősen kezelni kell a nemi alapú erőszak minden formáját, mivel az erőszak sérti a lányok oktatáshoz és egészséghez való jogát, ugyanakkor a HIV járvány terjedésének egyik legfőbb előmozdítója, következésképp a nemek közötti nagyobb egyenlőség megvalósításának egyik legnagyobb akadálya a fejlődő országokban;

43. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a fejlődő országokban HIV/AIDS elleni küzdelem iránti elkötelezettségét, és biztosítsa, hogy a legrászorultabbak megfizethető áron és egyre könnyebben jussanak hozzá a megelőzést célzó forrásokhoz és politikákhoz, antiretrovirális kezelésekhez és a növekvő igényeknek megfelelő egészségügyi ellátáshoz (infrastruktúra, személyzet és gyógyszerek);

44. megjegyzi, hogy valamennyi millenniumi fejlesztési cél erőteljesen függ az AIDS járvány megfékezésétől, és arra kéri a Bizottságot, hogy a legmagasabb prioritásként kezelje e globális járvány leküzdését egy megerősített és átfogó válaszintézkedés támogatása révén; rámutat arra, hogy a válaszintézkedésnek egyetemes hozzáférést kell biztosítania a megelőzési technológiák széles skálájához, beleértve a mikrobicideket és az oltóanyagokat; felhívja az EU-t, hogy támogassa az ágazati gazdasági szereplők fokozottabb részvételét, a tudományos erőfeszítések jobb összehangolását, és minden olyan politikát és programot, melyek felgyorsítják az új oltóanyagok és mikrobicidek tesztelését;

45. felhívja az EU-t, hogy növelje a finanszírozást annak érdekében, hogy az alapkutatásban és az orvosi biológia terén tett előrelépések új és megfizethető gyógyszereket, oltóanyagokat és diagnosztikai módszereket eredményezzenek az elhanyagolt betegségek kezelésére, támogassa a kutatás-fejlesztés fejlesztési fázisait, és biztosítsa az új termékek elhanyagolt csoportok általi használatát;

46. felhívja az EU-t, hogy támogassa a 2001. november 9–14-i WTO miniszteri konferenciáján tett, a TRIPS megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozat teljes megvalósítását, és biztosítsa, hogy azok a fejlődő országok, amelyek a nyilatkozatnak megfelelően valóban hoznak intézkedéseket, megfizethető áron jussanak gyógyszerekhez, továbbá felhívja az EU-t, hogy nyújtson technikai támogatást a fejlődő országok számára a közegészségügy érdekeit szolgáló szabadalmi jogi intézkedések alkalmazásához;

47. hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani azon működő rendszerek átfogó felülvizsgálatát, amelyek nem tudják biztosítani a gyógyszerekhez való hozzáférést, és ennek keretében javaslatokat kell benyújtani a WTO-nak a gyógyszerek engedélyköteles exportjára vonatkozó szabályok (az ún. augusztus 30-i határozat) módosítására;

48. rámutat arra, hogy bizonyos becslések szerint kétmillió tanárt és négymillió egészségügyi dolgozót kell toborozni ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás mindenki számára elérhetővé váljon, és évente 10 milliárd eurót kell befektetni a minőségi munkát végző tanárok és egészségügyi dolgozók képzésébe és fizetésébe;

49. felhívja a szegény országok kormányait, hogy emberhez méltó szinten állapítsa meg a még meglévő egészségügyi dolgozók és tanárok fizetését, együttműködve azok szakszervezeteivel;

50. felhívja a szegény országok kormányait, hogy biztosítsák a parlamentáris és az állampolgári képviseletet, valamint a közszolgáltatások ellenőrzésének parlamenti és polgári felügyeletét, és segítsék elő a civil társadalom és a helyi hatóságok helyi és nemzeti tervezési és a költségvetési folyamatokban való részvételét, beleértve az adományozókkal kötött megállapodásokat és szerződéseket;

51. hangsúlyozza, hogy egyes országokban növekszik az alultápláltság aránya és becslések szerint Afrika egészét tekintve, 2015-ben 3,7 millióval több gyermek lesz alultáplált, mint ma, és felhívja az EU-t, hogy vizsgálja felül és értékelje ki, hogy közvetett befektetései hatékonyan orvosolják-e az alultápláltság problémáját;

52. felhívja az EU adományozóit, hogy a táplálkozásról szóló nemzetközileg elfogadott mutatók használatával haladéktalanul fogjanak hozzá az élelmiszerbiztonságról, a védőhálókról, a szociális védelemről, a kormányzásról, a vízről, a köztisztaságról és az egészségügyről szóló helyzetjelentés készítéséhez;

A SEGÉLYEK MINŐSÉGE ÉS A SZEGÉNYSÉG-ORIENTÁLT FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

53. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok alkalmazzák az adományozók koordinálására vonatkozó magatartási kódexet, az egészségügyi és oktatási kiadások és programok jobb koordinálása érdekében, és azért, hogy a támogatáshoz nem jutó, figyelmen kívül hagyott országok nagyobb hangsúlyt kapjanak, beleértve a válsághelyzetben lévő és sérülékeny egyensúlyú országokat;

54. sürgeti az összes tagállamot, hogy a támogatás hatékonyságának javítása érdekében teljes mértékben hajtsák végre az elfogadott párizsi nyilatkozatot, és hangsúlyozza, hogy a kölcsönös elszámoltathatóság, a partnerországok saját felelősségének növelése és a technikai támogatás reformja terén az EU-nak nagyobb erőfeszítést kell tennie, mert az OECD által a párizsi nyilatkozat végrehajtásáról nemrég készített alapfelmérése szerint a DAC-tagállamok rosszul szerepeltek e három területen;

55. felhívja az EU-t, hogy támogassa partnereit a koherens fejlesztési irányítási folyamat véghezviteléhez szükséges saját kapacitásaik kiépítésében, mivel ez továbbra is kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezen országok sajátjuknak érezzék fejlesztési programjukat és maguk irányíthassák azt;

56. úgy véli, hogy a mikro-finanszírozás a szegénység elleni harc egyik legalapvetőbb eszköze, mivel magukat a szegényeket teszi képessé az e harcban való aktív részvételre;

57. úgy gondolja, hogy a nemekhez kötődő prioritásokat és a gyermekek jogait a közösségi fejlesztési politikában alapvető jogokként, illetve a Cotonou-i Megállapodásban(9) és másutt alkalmazott kormányzási kritériumok részeként kell újból középpontba helyezni;

58. üdvözli a fejlődést és a békét a nemek figyelembevételével elérni kívánó EK partnerséget (Partnership on Gender for Development and Peace), amelyet a közelmúltban indítottak annak érdekében, hogy a nemek kérdését ne hagyják figyelmen kívül a párizsi nyilatkozat megvalósítása és felülvizsgálata során;

59. úgy véli, hogy a szegénység csökkentésére vonatkozó stratégiai dokumentumok (PSRP) és országos stratégiai dokumentumok (CSP) a millenniumi fejlesztési célok elérésének potenciálisan fontos eszközei, ám azokat az AKCS-országok és a tagállamok parlamentjeivel, a Parlamenttel, a civil társadalommal, valamint a helyi hatóságokkal folytatott konzultáció keretében kellene megtervezni, végrehajtani, felülvizsgálni és értékelni, és a millenniumi fejlesztési célok elérésére kellene összpontosítaniuk;

60. aggodalmát fejezi ki a rugalmasság hiánya miatt az EK programozással kapcsolatban, amely korlátozott számú prioritást határoz meg a programozási ciklus elején és nem engedi egyéb új ügyek támogatását, még akkor sem, ha azt közvetlenül a partnerkormányok kérik;

61. hangsúlyozza, hogy a fejlődési együttműködés hosszú távú célja feltétlenül a fenntartható gazdasági, szociális és környezetvédelmi fejlődés feltételeinek kialakítása; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy támogatni kell az állami és magánszféra növekedést ösztönző kezdeményezések terén megvalósuló partnerségét, beleértve a kis- és középvállalkozásokat támogató intézkedéseket a termelékenység és a foglalkoztatás növelése érdekében;

62. hangsúlyozza a közvetlen külföldi befektetéseknek a fejlődésre, a fenntartható gazdasági növekedésre, a szakértelem átadására, a vállalkozó kedvre, a technológiára és a munkahelyteremtésre gyakorolt jelentős pozitív hatását; ebben az összefüggésben kiemeli az átlátható, kiszámítható és kedvező befektetői légkör, a vállalkozásokat érintő bürokrácia minimalizálása, a tulajdonjogok tisztelete, a verseny ösztönzése és a szilárd makrogazdasági politikára való törekvés fontosságát;

63. felhívja az adományozó és kedvezményezett országokat, hogy támogassák a millenniumi fejlesztési célok végrehajtására és nyomon követésére vonatkozó adatok fejlesztését;

64. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az infrastruktúrára fordított források esetében is a szegénység csökkentése maradjon valamennyi projekt fő célkitűzése;

65. elismeri, hogy a jelenlegi uniós pénzalapok és eszközök, mint például az infrastruktúra-eszköz, a vízügyi eszköz és az energiaeszköz fontos problémák megoldását szolgálják, de kétségesnek tartja, hogy ezen eszközök akár külön- külön, akár együttesen jelentős MFC-orientált támogatást képeznek;

66. felhívja az EU-t, hogy erősítse meg a fejlődő országokkal kialakított partnerségét, oly módon, hogy az kiszámítható referenciaértékek és a hivatalos fejlesztési támogatások növelésére vonatkozó határidők megállapításával elősegítse a kölcsönös elszámoltathatóságot és a kölcsönös kötelezettségvállalásokat annak érdekében, hogy tervezhetőbbé váljon a kedvezményezett országok számára az állami beruházások növelése;

67. hangsúlyozza, hogy minden eszközt fel kell használni a millenniumi fejlesztési célok megvalósulása érdekében, és ez szükségessé teszi a lehető legszélesebb körű partnerséget az érdekelt felek között, különösen a fejlődő országok nemzeti parlamentjeivel, a civil társadalommal, a helyi hatóságokkal és a magánpartnerekkel;

68. bízik abban, hogy a közös Afrika-EU stratégia megtervezése során megállapodás születik a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő elérésének alapvető fontosságáról;

ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁS

69. ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és partnereinek kormányai biztosítsák, hogy a költségvetési támogatás mindig olyan ágazati költségvetési támogatás formáját öltse, amely elkülöníti a pénzt egy olyan ágazat számára, amelyben a pénzalapot el kell költeni, szegénységgel összefüggő célszámokat alkalmazzanak, amelyek közvetlenül a politikák eredményét mérik a költségvetési bevételek és kiadások helyett, mechanizmusokat és nyomon követő eszközöket vezessenek be annak biztosítása érdekében, hogy az általános költségvetési támogatás megfelelő hányada alapvető szükségleteket támogasson – különösen az egészségügyet és az oktatást –, továbbá hangsúlyozza, hogy ezt a kapacitásépítés támogatásának kell kísérnie, és hangsúlyozza, hogy a megítélt költségvetési támogatás 0,5%-át kizárólag a civil társadalom felügyelő szervei számára kell elkülöníteni;

70. felhívja az EU-t, hogy támogassa az általános költségvetési támogatás millenniumi fejlesztési célok szempontjából koherens igazgatását, a végrehajtás és a törvényhozás minden szintjén, és támogassa a költségvetési támogatás parlamenti, civil társadalom és helyi hatóságok általi felügyeletét annak érdekében, hogy egy erős és világos kapcsolatot biztosítson a költségvetési támogatás és a millenniumi fejlesztési célok elérése között;

71. felszólítja a nemzeti parlamenteket és a civil társadalmat a tényleges költségvetési felügyeletben való részvételre olyan közkiadás-nyomonkövetési felmérések (PETS) formájában, amelyek elvégzik a „bevétel” és a „végeredmény” részletes összehasonlítását az OECD fejlesztési támogatási bizottságának (DAC) kritériumai alapján;

72. felhívja az EU-t, hogy növelje a közvetlen költségvetési támogatáson keresztül elköltött támogatás arányát azon országok számára, amelyek bizonyítottan hatékonyan kormányoznak, tiszteletben tartják az emberi jogokat és a demokrácia alapelveit;

73. hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatás szokásos formájában alapvetően egy újabb, az adományozók és a kormányok közötti rövidtávú megállapodás, amelyek közül csak kevés három évnél hosszabb futamidejű, és felhívja az adományozókat, hogy növeljék elkötelezettségük időtartamát, lehetőleg az EK „MFC-szerződésekhez”nyújtott ajánlásai szerint, amelyek hatéves kötelezettségvállalásról szólnak, és világos magyarázatot és átláthatóságot írnak elő az ilyen támogatások felfüggesztésének időpontja és módja vonatkozásában;

74. kéri az országokat, hogy kísérjék fokozott figyelemmel a nők egyenlőségét és a nemek közötti egyenlőséget célzó általános költségvetési támogatások eredményeit, mert a finanszírozás általános növelése nem feltétlenül nyújt megoldást az elszigetelt csoportok – többek között a nők és a fogyatékkal élők – egyenlőtlen státusza, és korlátozott hozzáférési jogaik okozta problémákra;

KORMÁNYZÁS

75. emlékeztet arra, hogy a Cotonou-i Megállapodás keretet nyújt az EU és az AKCS-államok közötti, a kormányzati kérdésekről szóló párbeszédre, és felhívja az EU-t, hogy erősítse meg ezt a keretet, új kezdeményezések, stratégiák és politikák bevezetése helyett;

76. sajnálatát fejezi ki, hogy az EK kormányzati eszköze, amelyet a költségvetési támogatások egyik ösztönzőjeként állítanak be, a millenniumi fejlesztési célokat csak huszonhárom mutató egyikeként említi, olyan egyéb mutatókkal, mint a kereskedelmi liberalizáció, a terrorizmus elleni küzdelem és a migráció, amelyek lényegtelenek a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása szempontjából, és úgy véli, hogy a kormányzati eszköznek a partnerországok millenniumi fejlesztési célok megvalósítására irányuló elkötelezettségére kellene összpontosítania;

77. sürgeti az EK-t, hogy ragadja meg a „kormányzati profil” megközelítés 2008-as felülvizsgálata nyújtotta alkalmat és szenteljen figyelmet az európai és az afrikai parlamentek, és civil szervezetek, valamint a tagállamok és az afrikai kormányok véleményének, és azoknak megfelelően alakítsa kormányzati szemléletmódját;

BÉKE ÉS BIZTONSÁG

78. emlékeztet arra, hogy a béke és a biztonság elengedhetetlen a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, és ezért sürgeti az EU-t annak biztosítására, hogy fejlesztési politikái pozitív hatással legyenek a béke megteremtésére;

79. emlékeztet arra a kötelezettségvállalásra, miszerint az EU valamennyi politikájában és eszközében érvényesíti a konfliktusok iránti érzékenységet, amit az erőszakos konfliktusok megelőzéséről szóló, 2001-es göteborgi program is tartalmaz, és felhívja az EU-t, hogy alkalmazza a közelmúltban elfogadott eszközöket a konfliktusok megelőzésére, mint amilyen a kézifegyverekről és könnyű lőfegyverekről szóló uniós stratégia, a biztonsági ágazat reformjának uniós politikai kerete és a lefegyverzésről, leszerelésről és visszailleszkedésről (DDR) szóló közös uniós koncepció;

80. üdvözli, hogy egy fegyverkereskedelmi szerződés megkötése jelenleg a világ kormányai 80%-ának támogatását bírja, és sürgeti az EU-t, hogy a maga részéről mindent tegyen meg egy ilyen, jogilag kötelező erejű nemzetközi szerződés létrejöttéért;

KERESKEDELEM

81. felhívja az EU-t, hogy kereskedelmi, halászati, fejlesztési együttműködési és közös agrárpolitikája keretében fogadjon el következetes politikát a fejlődő országok gazdaságát érintő közvetlen vagy közvetett negatív hatások elkerülése érdekében;

82. hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés egyik leghatékonyabb előmozdítója a kereskedelem megnyitása lehet, de a szegénység csökkentése érdekében ezt újraelosztó és szociális helyi politikáknak kell kísérniük;

83. hangsúlyozza a dohai fejlesztési fordulón tett ígéretet, valamint a tisztességes és méltányos nemzetközi szabályokon alapuló, a globális kereskedelem egyensúlyhiányának kijavítását szolgáló kereskedelmi rendszerek szükségességét, különösen Afrikát illetően, felhívja az EU-t, hogy minden erőfeszítésével azon legyen, hogy elmozdítsa a WTO-n belül folytatott tárgyalásokat a holtpontról;

84. megállapítja, hogy a holtpontra jutott dohai forduló elnöke szerint egy fejlesztés szempontjából kedvező egyezmény elősegítése érdekében az EU-nak elő kell irányoznia a kereskedelmet torzító mezőgazdasági exporttámogatásainak körülbelül 70%-os csökkentését, és megállapítja, hogy meg kell állapodni a támogatás- és a vámtarifa-csökkentésről annak érdekében, hogy 2007 végére véget érjenek a tárgyalások;

85. úgy véli, hogy a tisztességes kereskedelem a fenntartható kereskedelem kiépítésének fontos eszköze, tisztességes haszon biztosítása mellett a fejlődő világ termelői számára; felhívja a Bizottságot, hogy adjon választ a Parlament tisztességes kereskedelemről és fejlődésről szóló állásfoglalására a tisztességes kereskedelem ajánlásával, az állásfoglalás 1. és 2. bekezdésének megfelelően;

86. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy kereskedelmi megállapodásai akadályozás helyett járuljanak hozzá a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; különösen biztosítania kell, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások az AKCS-országokban a fejlesztés, illetve a szegénység megszüntetésének eszközei legyenek;

87. úgy véli, hogy a szellemi tulajdonról szóló rendelkezéseket ki kellene zárni a gazdasági partnerségi megállapodások és a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokból, nevezetesen a TRIPs-egyezményen túlmutató azon TRIPs-plusz rendelkezéseket, mint például az adatok kizárólagossága és a kötelező engedélyek alapján való korlátozások;

88. úgy véli, hogy valamennyi AKCS-országnak egyértelműen jogában kell állnia, hogy választhasson, hogy kiterjeszti-e a tárgyalásokat az áruk kereskedelmén túl, felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogok és a szingapúri kérdések (versenypolitika, közbeszerzés és befektetés) lekerüljenek a tárgyalóasztalról, ha az AKCS-országok nem kívánnak e kérdésekről tárgyalni;

89. tudomásul veszi az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) nemrégiben készült tanulmányait, és egyéb tanulmányokat, amelyek azt mutatják, hogy a legkevésbé fejlett országok átfogó kereskedelmi liberalizációja kis hatással volt a szegénység tartós és szilárd csökkentésére irányuló célkitűzésekre és hozzájárult a fejlődő országok, különösen az afrikai országok kereskedelmének hanyatlásához, és felhívja az EU-t, hogy kezdjen tartós és komoly kampányba ezen legkevésbé fejlett országok exportkapacitásának tényleges növelésére, technikai segítségnyújtás biztosításával az egészségügyi szabványok, a tulajdonjog, az üzleti készségek és a hozzáadott érték programjainak ösztönzéséhez;

90. felhívja a Bizottságot, hogy a lehetőségekhez mérten alakítsa át együttműködési és kereskedelmi politikáit annak érdekében, hogy segítsen a fejlődő országok kormányainak a közszolgáltatások fenntartásában és fejlesztésében, különösen azoknak az országoknak, amelyek teljes népességüknek garantálják az ivóvízhez, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a közlekedéshez való hozzáférést;

91. sürgeti annak figyelembevételét, hogy az AKCS-országok gyakran nagymértékben függenek az elsődleges termékektől, amelyek különösen érzékenyek az áringadozásra és a vámtarifa emelkedésére, illetve hangsúlyozza a diverzifikáció, valamint a feldolgozó iparágak és a kis- és középvállalkozások fejlődésének fontosságát ezen országokban;

92. hangsúlyozza a kapacitás növelésének fontosságát a kereskedelem terén és az EU által biztosított kiegészítő források szükségességét, az AKCS-országok azon képességének megerősítésének érdekében, hogy meg tudják határozni szükségleteiket és stratégiájukat, a regionális integráció megtárgyalása és támogatása érdekében, a termelési, kínálati és kereskedelmi kapacitás elősegítése és a kiegyenlítő költségek ellensúlyozása révén a diverzifikáció és a liberalizációra való felkészülés céljából, valamint az AKCS-országok befektetésvonzó képességének növelése érdekében;

93. felhívja a Bizottságot, hogy növelje kereskedelmi vonatkozású segélyeit a kapacitásépítés támogatása céljából, ami alapvető annak érdekében, hogy a legszegényebb országok kezelni tudják a piaci liberalizáció eredményeképpen megnövekedett versenyt;

94. ragaszkodik hozzá, hogy a kereskedelmi támogatásokat fedező forrásoknak ki kell egészíteniük a 10. EFA keretében biztosított támogatásokat, az AKCS-országok azon kéréseinek megfelelően, amelyek szerint a gazdasági partnerségi megállapodások kiigazítását a 10. EFA-tól elkülönítve és azon felül kell finanszírozni;

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS

95. sürgeti az EU-t, hogy továbbra is játsszon vezető szerepet a fenntartható és alacsony szénkibocsátású fejlesztésekkel kapcsolatos tisztább és hatékonyabb megoldások elősegítésében;

96. rámutat, hogy a fejlődő országok szegény közösségei járultak hozzá a legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, ám annak hatásai valószínűleg őket fogják a legnagyobb mértékben sújtani, és felhívja az EU-t, hogy jelentős finanszírozást bocsásson rendelkezésre annak érdekében, hogy a fejlődő országok képesek legyenek alkalmazkodni a tengerszint emelkedéséhez, és az olyan megnövekedett erejű és gyakoriságú szélsőséges időjárási jelenségekhez, mint a szárazság, nagy viharok, áradások, stb., valamint az ezekből következő, az egészségügy, az élelmiszertermelés és a vízellátás terén fellépő problémákhoz, amelyek veszélyeztetnék a fejlődést, valamint nagyarányú kivándorláshoz vezethetnek és fenyegethetik a biztonságot;

97. felszólítja az EU-t, hogy biztosítson jelentős finanszírozást annak érdekében, hogy a szegény országok képesek legyenek alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és hangsúlyozza, hogy ezt a pénzösszeget nem lehet egyszerűen a már meglévő támogatások költségvetéséből áthelyezni, és a kifizetéseknek kiegészítő és kiegyenlítő jellegűeknek kell lenniük, továbbá úgy véli, hogy az európai kereskedelmi rendszer keretében kapott kvóták elárverezése és a szén-dioxid kibocsátás megadóztatása során összegyűjtött bevétel jelentős részét a fejlődő országokban a környezetbarát fejlődés finanszírozására kellene felhasználni;

98. hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodást nem csupán humanitárius kérdésként vagy csak az éghajlati egyezmény prioritásaként kell kezelni; kiemeli, hogy a kockázatcsökkentő és „éghajlatvédő” intézkedéseket bele kell foglalni az átfogó fejlesztési napirendbe, beleértve a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumokat és az országstratégiai dokumentumokat is;

99. felhívja az EU-t, hogy sürgősen vezessen be intézkedéseket, hogy lehetővé tegye a szegény országok számára a szabadalmazott, környezetbarát fejlődési technológiák gyártását annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az energiahiány kezeléséhez és a szegény országokban az azok növekedésével párhuzamosan rohamosan emelkedő kibocsátás problémájának elkerüléséhez;

100.    hangsúlyozza, hogy noha a millenniumi nyilatkozat nem kifejezetten foglalkozik az energiakérdéssel, a szegények számára biztosított modern energiaellátásról szóló rendelkezés a millenniumi fejlesztési célok elérésének elengedhetetlen előfeltétele; rámutat, hogy számos fejlődő országban kiválóak a megújuló erőforrásokat hasznosító technológiákhoz szükséges előfeltételek, ami hatékony módot kínál az égbeszökő olajárakkal való szembeszállásra és az energiaszükségletek kielégítésére a további káros környezeti hatások elkerülése mellett; sajnálatát fejezi ki, hogy az EU nem különített el elegendő pénzügyi forrást az energiahiánnyal járó kihívások kezelésére; ezért hangsúlyozza a további támogatások szükségességét, valamint azt, hogy növelni kell a megújuló energiát hasznosító technológiákba irányuló magánbefektetések támogatását;

A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK UTÁNI MENETREND

101.    hangsúlyozza, hogy ha sikerül elérni a millenniumi fejlesztési célokat, egy évtizeden belül a felére csökken a szegénységben élők aránya, ami óriási eredmény, de ennek ellenére a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak közül több száz millióan maradnának a tartós szegénység csapdájában;

102.    felhívja az EU-t, hogy jelöljön ki időpontot 2015 utánra a szegénység felszámolására irányuló stratégiáról való megállapodásra;

103.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a csatlakozásra váró országok kormányainak és parlamentjeinek, az Interparlamentáris Uniónak, az ENSZ-nek és az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának.

(1)

HL C 33.E, 2006.2.9., 311. o.

(2)

HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0445.

(4)

HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(5)

2007 márciusában közzétéve, ISBN-szám: 9789264031050.

(6)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0141.

(7)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0043.

(8)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0320.

(9)

A Cotonou-i Megállapodás módosításáról szóló, Luxemburgban, 2005. június 25-én aláírt megállapodás (HL L 209., 2005.8.11., 27. o.) által módosított, Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás (HL L 317., 2000.12.15., 3. o.)


INDOKOLÁS

BEVEZETÉS

A millenniumi fejlesztési célok (MFC) a globális partnerség időhöz kötött, mérhető célkitűzései. Bár a világ számos részén jelentős előrehaladást tettek a millenniumi fejlesztési célok elérése felé, Fekete-Afrika továbbra is komoly lemaradással küzd és a világ legszegényebb régiója.

TÁMOGATÁS

2005-ben az egy évvel korábbi bővítést megelőzően is az EU-hoz tartozó 15 ország ígéretet tett arra, hogy 2015-ig elérik, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-át hivatalos fejlesztéstámogatásra (ODA) fordítsák, 2010-re a 0,56%-os időközi célkitűzést követve. A 26,5 milliárd euróról 50 milliárd euróra történő tervezett növelés legalább felét Afrikának kívánják nyújtani. Az Európai Bizottság az EU afrikai stratégiájának értékelésében már kijelentette, hogy ezeket a célkitűzéseket teljesíteni fogják.

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatás 2005-ben rendkívül magas volt; ez a Párizsi Klub adósságcsökkentő műveleteinek köszönhető. A Fekete-Afrikának nyújtott kétoldalú támogatás 2006-ban ténylegesen 23%-kal, 21 milliárd euróra nőtt, ha azonban kizárjuk a Nigéria számára biztosított adósságcsökkentést, a régiónak nyújtott kétoldalú támogatás csupán 2%-kal nőtt. Az OECD által alkalmazott számítási szabályok valóban megengedik az adományozók számára, hogy az elengedett adósság névértékét beszámítsák a támogatásba, de a valóságban az adósságcsökkentés nem jelent új fejlesztési forrásokat. Annak érdekében, hogy az Afrikának nyújtott tényleges támogatás szintjéről világos képet kapjunk, az adósságcsökkentést a monterreyi konszenzussal összhangban le kell vonni az összegekből.

A millenniumi fejlesztési célok nyilvánvalóan nem érhetők el anélkül, hogy a legszegényebb fejlődő országok fokozott és megfelelőbb támogatást kapnának saját hazai forrásaik mobilizálásának kiegészítésére. Az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, a G8 országoknak és az EU-nak el kell kezdeniük a jelenlegi becslésekkel foglalkozni, amelyek azt mutatják, hogy az adományozóknak a növelések biztosításához durván évi 3,7 milliárd eurót kell elkülöníteniük, hogy az Afrikának biztosított valódi források 18,7 milliárd eurós szintjére irányuló célkitűzés 2010-ig elérhető legyen.

Nagyobb elkötelezettséget kellene mutatni a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozat teljesítése iránt is, ami biztosítaná a nélkülözhetetlen, hosszú távú, kiszámítható finanszírozást.

Egy másik megértendő tényező, hogy egyre nő a nem a Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsághoz tartozó adományozók számra, beleértve Oroszországot, Kínát és a Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságon kívüli EU-tagállamokat. Részvételüket – különösen némelyikük kormányzásra, gazdaságpolitikára és átláthatóságra gyakorolt befolyását – figyelembe kell venni.

TÖBB FEJLESZTÉSI FORRÁS

A fejlesztési kiadásokat az EU kiadásainak 2008-ban kezdődő alapvető felülvizsgálata során megfelelően figyelembe kell venni.

A hivatalos fejlesztéstámogatáson felüli alternatív finanszírozási forrásokként innovatív pénzügyi forrásokat is fel kell kutatni. A nemzetközi védőoltási pénzügyi mechanizmus kötvényei az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetségen keresztül 0,75 milliárd eurót teremtettek elő a védőoltásokra. A francia repülőjegy-adóból származó bevétel várhatóan évi 187 millió euróra fog nőni. Nyolc afrikai és négy fejlett ország tett kezdeti lépéseket a légi közlekedési adó bevezetésére.

Mivel az EU költségvetése és a 10. EFA jelenleg a 2013-ig tartó időszakra vonatkozik, és csak minimális növeléseket tartalmaz, a finanszírozás emelését valószínűleg a tagállamok kétoldalú támogatási csomagjain keresztül kell megvalósítani, ami az uniós támogatás összegének az egyes EU-tagállamok által nyújtott támogatás összegéhez viszonyított arányos csökkenését jelenti. A tagállamoknak stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a Bizottságon keresztül több pénzt továbbítsanak. Az egyik javaslat a külön MFC-alap létrehozása volt, amelynek célja az összes szegény országban a szegénység csökkentése, és annak átlátható és elszámoltatható módon történő irányítása.

ADÓSSÁGCSÖKKENTÉS

Teljesült az a gleneaglesi ígéret, hogy a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC) 100%-os adósságcsökkentést kapjanak. Sierra Leone volt a tizenhetedik ország, amely 2006 végén elérte a HIPC végső pontját. Jelenleg nyolc ország van a döntéshozatal szakaszában, és további nyolc a döntéshozatal előtti szakaszban. Az adósságcsökkentés lehetővé tette, hogy Afrikában 420 millió eurót fordítsanak szociális kiadásokra, például több országban a tandíjak megszüntetésére.

KERESKEDELEM

Az Afrikai Unió felkérte a nemzetközi közösséget, hogy hozzanak létre „tisztességes és méltányos kereskedelmi rendszereket, és könnyítsék meg a piacaikra való bejutást”. Mivel az EU a dohai forduló keretében egységes kereskedelmi blokként folytat tárgyalásokat, ezen a területen egyértelműen Európa bír a legnagyobb kapacitással a változások megvalósítására.

Nemzetközi szinten, illetve a gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatozó tárgyalások szintjén a piacra jutás feltételeivel, a kereskedelem technikai akadályaival és a korlátozó jellegű származási szabályokkal, valamint a súlyos kapacitásbeli korlátokkal kell foglalkozni.

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS

Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága hangsúlyozta, hogy bár a világ legszegényebb országai járultak hozzá legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, a jelenség ezeket sújtja a legnagyobb mértékben.

Az EU már kötelezettséget vállalt arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ig 20%-kal, illetve – amennyiben más iparosodott országok hasonló támogatást biztosítanak – 30%-kal csökkenti. Az adományozók már növelték a környezetvédelmi programokhoz 2000 és 2005 között nyújtott finanszírozást, de ezt fokozni kell, hogy a szegény, kiszolgáltatott országok alkalmazkodni tudjanak a tengerszint emelkedéséhez, a nélkülözéshez, a megnövekedett szárazsághoz és a szélsőségesebb időjáráshoz. Az EU-nak – a tiszta, energiatakarékos és hatékony technológiák átadásának és a széntől való függetlenedést célzó beruházások támogatásával – együtt kell működnie a fejlődő országokkal az enyhítésre irányuló erőfeszítések kidolgozása terén is.

AZ OKTATÁSHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS

Az általános oktatással kapcsolatos millenniumi fejlesztési cél teljesítése felé tett előrehaladás a Világbank szerint reménykeltő, ám a célkitűzés 2010-ig történő teljesítéséhez továbbra is 50 millió afrikai gyermeket kell beiskolázni. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó első millenniumi cél elérését – amelynek célja a nemek közötti oktatási különbségek megszüntetése volt – 2006-ra tűzték ki, ám nem teljesült.

Az UNESCO és a Világbank hatékony oktatási kezdeményezése (FTI) egyaránt megállapítja, hogy a stratégiáknak biztosítaniuk kell, hogy a „nehezen elérhető” gyermekek gyakorolhassák az alapvető oktatással kapcsolatos jogukat – ide tartoznak a fogyatékkal élő, a távoli régiókból vagy a tartósan szegény családokból származó, illetve az etnikai alapon kizárt gyermekek.

Javítani kell az oktatás minőségét, és az UNESCO arra figyelmeztetett, hogy az általános iskolai tanárok számát a színvonalas általános alapfokú oktatás biztosítása érdekében Fekete-Afrika országaiban 2015-ig 2,4 millióról 4 millióra kell növelni. Nemzetközi támogatást élvező erőfeszítésekre is szükség van, hogy segítsék ezen országok nemzeti kapacitásainak kiépítését az oktatási eredmények nyomon követésére és figyelemmel kísérésére.

A nemzetközi partnereknek most azon kell munkálkodniuk, hogy pótolják a jelenlegi, körülbelül évi 5,3 milliárd euróra tehető globális pénzügyi hiányt. Gratulálnunk kell a Bizottságnak, hogy 2007 májusában összehívta az EU adományozóit annak érdekében, hogy felajánlásokat tehessenek az alapvető oktatás terén.

HOZZÁFÉRÉS AZ ALAPVETŐ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSHOZ ÉS A BETEGSÉGEK ELLENI KÜZDELEM

Az egyes betegségek kezelése javul, de az egészségügyi rendszerek olyan gyengék, hogy a gyermekbetegségek, illetve a gyermekek, csecsemők és anyák elhalálozásának visszaszorítására tett erőfeszítések előrehaladása elkeserítően lassú. Gyermekek milliói halnak meg az egyszerű, olcsó és megelőző jellegű beavatkozások elérhetősége ellenére. Ehhez hasonlóan több millió nő hal meg a szülés során vagy a terhességhez kapcsolódó okok miatt. Afrikában az anyák halálozási aránya sokkoló: 6-ból 1.

Az afrikai egészségügyi szakemberek elvándorlása fokozza ezeket a problémákat. Az Oxfam számításai szerint 12 fekete-afrikai országban csupán a lakosság 10 százalékára jutnak egészségügyi dolgozók.

A teljes egészségügyi kiadás 1990 és 2002 között a GDP 4,1%-áról 5,6%-ra nőtt, de néhány országban a hazai kiadások stagnáltak vagy éppen csökkentek. Az egészségügyre vonatkozó millenniumi fejlesztési célok elérése terén a pénzügyi szükségletekhez viszonyítva továbbra is nagy a hiány, a Világbank óvatos becslése szerint évi 18,7 milliárd euró és 37,5 milliárd euró közé tehető. A Globális Alapnak itt is jelentős, kiszámítható, hosszú távú finanszírozásra vonatkozó ígéretekre van szüksége.

Jelenleg az egészségügyi kutatási források több mint 90%-át olyan betegségekre költik, amelyek a világ népességének csupán tíz százalékát érintik. A szabadalmi rendszerek a fejlett országokban működhettek a kutatás és fejlesztés ösztönzőjeként, ám a szegényeket érintő, figyelmen kívül hagyott betegségek esetében nem ez volt a helyzet.

Az afrikai kormányok 2000–2001-ben Abujában ígéretet tettek arra, hogy költségvetésük legalább 15%-át egészségügyi célokra költik. Azóta mindössze néhány afrikai ország foglalkozott az egészségügyi rendszerrel a központi fejlesztési kereten belül, és csak kettő – Botswana és Gambia – teljesítette az abujai kötelezettségvállalásokat.

A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK ELÉRÉSÉRE VONATKOZÓ, JOGOKON ALAPULÓ MEGKÖZELÍTÉS

A méltányossággal és fejlődéssel foglalkozó 2006-os világfejlődési jelentés a nemek közötti egyenlőtlenséget az „egyenlőtlenség ősi csapdájaként” említi. Ezt az egyenlőtlenséget az is tükrözi, hogy a nők és lányok teljesítménye a millenniumi fejlesztési célok számos területén rosszabb. A nőket érő hagyományos megkülönböztetés továbbra is a millenniumi fejlesztési célok valóra váltását lehetővé tevő előrehaladás egyik fő akadálya.

Az Afrikai Unió aláírta az afrikai nők jogairól szóló chartát. Az EU kötelezettséget vállalt, hogy a nemek közötti egyenlőséget valamennyi fellépése során előmozdítja, beleértve a fejlesztési együttműködésüket. Az EU aláírta a Pekingi Nyilatkozatot is, és valamennyi tagállam részes fele a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezménynek (CEDAW).

A nők életének megmentése annak biztosítását jelenti, hogy a reproduktív egészségügyi ellátás és a családtervezés, valamint a szülés előtti és utáni ellátás általánosan elérhető számukra. Az EU-nak tiszteletben kell tartania a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencián tett kötelezettségvállalásokat, és továbbra is vezető szerepet kell betöltenie a szexuális és reproduktív egészséghez való jog terén, fenntartva az ilyen jellegű egészségügyi szolgáltatásokra biztosított finanszírozás szintjét.

A nemhez fűződő jogokhoz hasonlóan a gyermekek és a fogyatékkal élők jogai is horizontális kérdést jelentenek, és az összes politikában és programban figyelembe kell venni őket.

BÉKE ÉS BIZTONSÁG

Sok ország nem halad előre a millenniumi fejlesztési célok elérése terén, és ezek általában azok az országok, ahol válság- vagy konfliktus utáni helyzet áll fenn. Lényeges a biztonság, a stabilizáció érdekében tett erőfeszítések, a humanitárius politikák és a hosszú távú fejlesztési intézkedésekkel járó műveletek koordinációja, valamint a konfliktusok megelőzését szolgáló mechanizmusok megléte.

Az EU-nak támogatnia kell a béketeremtést, de sürgős lépéseket kell tennie a kézi lőfegyverekkel kapcsolatosan is, beleértve a nemzetközi fegyverkereskedelmi szerződés támogatását.

KORMÁNYZÁS

Az AU 2007. januári csúcstalálkozóján elfogadta a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló chartát, valamint bevezette az afrikai szakértői értékelési mechanizmust. Még sok teendő van hátra, de például Ghána és Ruanda reagált az értékelésére, és intézkedéseket tesznek. Támogatni kell a nők civil életben való, parlamenti, valamint politikai részvételét. A korrupció és a vesztegetés továbbra is aggodalomra ad okot, és megjegyzendő, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés nagy előrelépést jelent.

Az EU az EU–Afrika stratégia keretében több kormányzati programot fog támogatni, és a cotonou-i partnerségi megállapodás a kormányzást közös felelősséggé teszi.

KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁS

Bár az elmúlt években az AKCS-országoknak nyújtott költségvetési támogatás tette ki a közösségi támogatás közel egynegyedét, a Bizottság ezt az arányt a 10. EFA keretében több mint 50%-ra kívánja emelni. Ezért fontos, hogy megfelelő mechanizmusok és nyomon követési eszközök álljanak rendelkezésre annak biztosítása érdekében, hogy az általános költségvetésbe kerülő pénzeszközök közvetlenül támogassák a millenniumi fejlesztési célok elérését szolgáló erőfeszítéseket.

A fejlődő országoknak támogatásra van szükségük, hogy kiépítsék saját kapacitásaikat az összefüggő fejlesztési irányítási folyamat létrehozásához. Az egyik fő kérdés – különösen Afrikában – a gazdaság felvevőképességéhez kapcsolódik – fontos elismerni, hogy a kapacitás központi szerepet játszik a millenniumi fejlesztési célok elérésében.

Az adományozóknak a kormányok költségvetéseinek és politikáinak alapos ellenőrzésével kapcsolatos parlamenti kapacitás kiépítését is finanszírozniuk kell. A Közös Parlamenti Közgyűlés számára nagyobb rálátást kell biztosítani, mivel annak munkája az Európai Parlament és az AKCS-országok parlamenti képviselői közötti, jogilag kötelező és szerződéses jogviszonyra vonatkozik.

A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK ELÉRÉSÉT SZOLGÁLÓ NEMZETI STRATÉGIÁK

Az UNDP szerint legalább 19 ország végezte el a millenniumi fejlesztési célokhoz kapcsolódó szükségleteinek értékelését, és további 55 országban jelenleg zajlik az értékelés. Máig azonban egyik alacsony jövedelmű afrikai ország sem kapta meg a nemzetközi közösségtől az e stratégiák végrehajtásához ígért támogatást.

Az EU-nak, az ENSZ-nek és a pénzügyi intézményeknek támogatniuk kell a kormányokat abban, hogy a meglevő fejlesztési stratégiáikat – pl. a szegénység csökkentésére vonatkozó stratégiai dokumentumokat – széles körű részvételen alapuló folyamatok révén a millenniumi fejlesztési célokhoz igazítsák, és a nemzeti fejlesztési stratégiák részeként teljesíteniük kell a támogatás növelésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat.

AZ EK SZEGÉNYSÉGRE ÖSSZPONTOSÍTÓ FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉSE

Az európai fejlesztési konszenzus, a Cotonou-i Megállapodás 19. cikke és a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) egyaránt a szegénység visszaszorítását és megszüntetését tekinti az EK fejlődő országokkal folytatott együttműködése elsődleges céljának. Az Európai Parlamentet valamelyest aggasztja, hogy 2005-ben a közlekedéshez és egyéb infrastruktúra-projektekhez nyújtott EK-támogatás 817 millió euró volt, míg az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadások 185 millió, illetve 239 millió eurót tettek ki – jóllehet a költségvetési támogatás keretében az említett ágazatokra fordított tényleges kiadások elemzése nehézségekbe ütközik. Fontos, hogy a közlekedési ágazatnak nyújtott EK-támogatás egyértelműen és kifejezetten kapcsolódjon a szegénység visszaszorításához.

Aggályos, hogy – bár az emberi jogok és a demokrácia az EK-támogatás kritériumai közé tartoznak – egyes elemek beépítik a programozás folyamatába az európai gazdasági és geopolitikai érdekeket. A nemzeti és regionális fejlesztési politikákat magának a lakosságnak kell demokratikus úton meghatároznia, és kormányaiknak demokratikus intézményeken keresztül elszámoltathatónak kell lenniük; e politikák nem alapulhatnak az adományozók saját stratégiai céljaihoz igazított feltételeken.

Az Európai Parlament szeretné, ha az EFA rugalmasabb és alkalmazkodóbb lenne, különösen figyelembe véve azt a tényt, hogy maguk a millenniumi fejlesztési célok sem módosíthatatlanok.

AZ ADOMÁNYOZÓK KOORDINÁCIÓJA

Az EU fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexe időszerű, és lehetőséget biztosít a Bizottság és a tagállamok közötti koordináció javítására. Az azonban bizonytalan, hogy egy önkéntes kódex mennyire lehet valójában sikeres.

A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK UTÁNI MENETREND

Még ha teljesülnek is a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kötelezettségek, továbbra is több millióan fognak tartós szegénységben élni, akikhez mindez nem jut el. A szegénység felszámolására vonatkozó globális stratégia kiforrásához időre van szükség, így az EU-nak 2010-re stratégiával kell rendelkeznie e probléma kezelésére.

KÖVETKEZTETÉS

A többoldalú adósságok átütő, 100%-os elengedését láthattuk, ám a támogatások tekintetében magasabb fokozatba kell kapcsolni, mivel – ha az adósságot nem számítjuk – az Európa által nyújtott támogatás nem nő a gleneaglesi ígéretek teljesítéséhez elegendő mértékben. A kereskedelem terén tett előrehaladás kiábrándító, különösen azért, mert a kereskedelmi szabályok módosítása nagyobb mértékben szolgálná a szegények javát, mint a támogatás ötszörösére emelése.

2005-ben polgáraink ezrei vonultak fel a „Legyen a szegénység a múlté!” transzparens alatt, az Oxfam pedig kijelentette, hogy már „a világ legszegényebb emberei életének valódi javulását” tapasztalhatjuk. Itt az ideje, hogy elismerjük, hogy társadalmi és politikai változás történt, és egyre többen értenek egyet azzal, hogy nem jótékonyságért, hanem igazságosságért kell kiáltanunk.


ELJÁRÁS

Cím

A millenniumi fejlesztési célok – félúton

Eljárás száma

2007/2103(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

DEVE
6.6.2007

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

FEMM

6.6.2007

INTA

6.6.2007

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

FEMM
8.5.2007

INTA
7.5.2007

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

[JURI]
0.0.0000.

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Glenys Kinnock
28.2.2007

 

Korábbi előadó(k)

[Britta Thomsen]

 

Vizsgálat a bizottságban

11.4.2007

2.5.2007

4.6.2007

5.6.2007

 

Az elfogadás dátuma

5.6.2007

A zárószavazás eredménye

+

-

0

18

10

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Margrete Auken, Margrietus van den Berg, Josep Borrell Fontelles, Danutė Budreikaitė, Corina Creţu, Nirj Deva, Alexandra Dobolyi, Fernando Fernández Martín, Filip Kaczmarek, Glenys Kinnock, Maria Martens, Luisa Morgantini, José Javier Pomés Ruiz, Miguel Portas, Horst Posdorf, José Ribeiro e Castro, Toomas Savi, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, Johan Van Hecke, Luis Yañez-Barnuevo García, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Miguel Angel Martínez Martínez, Manolis Mavrommatis, Pasqualina Napoletano, Anne Van Lancker, Ralf Walter

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

 

A benyújtás dátuma

11.6.2007

 

Megjegyzések
(csak egy nyelven elérhető)

 

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat