JELENTÉSTERVEZET a kohéziós politika szerepéről és hatékonyságáról a különbségek csökkentése tekintetében az EU legszegényebb régióiban

15.6.2007 - (2006/2176(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohéziós politika szerepéről és hatékonyságáról a különbségek csökkentése tekintetében az EU legszegényebb régióiban

(2006/2176(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 16., cikkére, 87. cikkének (3) bekezdésére, 137., 141., 158. cikkére és 299. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi irányelvre[1],

–   tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra[2],

–   tekintettel az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni, valamint 2001. június 15-i és 16-i göteborgi ülésének következtetéseire,

–   tekintettel a Bizottság „Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról” című, 2007. május 30-i közleményére (COM(2007)0273),

–   tekintettel a Bizottság „A növekedési és foglalkoztatási stratégia és az európai kohéziós politika reformja – Negyedik helyzetjelentés a kohézióról” című, 2006. június 12-i jelentésére (COM(2006)0281),

–   tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv” című, 2006. március 1-jei közleményére (COM(2006)0092),

–   tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a 2007–2013 közötti időszakra” című, 2005. július 5-i közleményére (COM(2005)0299),

–   tekintettel a Bizottság „Harmadik helyzetjelentés a kohézióról: A növekedés, a munkahelyteremtés és a kohézió új partnersége felé” című, 2005. május 17-i közleményére (COM(2005)0192)

–   tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók megerősített partnersége” című, 2004. május 26-i közleményére (COM(2004)0343),

–   tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak esélyegyenlőségének valamennyi közösségi politikába és tevékenységbe történő beépítése” című, 1996. február 21-i közleményére (COM(1996)0067),

–   tekintettel a Számvevőszék „Az 1. és a 3. célkitűzés 1994. és 1999. közötti programjainak utólagos értékeléséről (strukturális alapok)” című 10/2006. sz. különjelentésére[3],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6‑0241/2007),

A. mivel az EK-Szerződés 158. cikke magában foglalja, hogy a Közösség célja a harmonikus fejlődés elősegítése, valamint a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbségek és legkedvezőtlenebb helyzetben lévő régiók elmaradottságának csökkentése a gazdasági növekedés fokozása által;

B.  mivel a legszegényebb uniós régiók a kohéziós politika konvergencia-célkitűzése alá eső régiók, amelyeknek az egy főre eső GDP-je kevesebb, mint a teljes EU egy főre eső átlagolt GDP-jének 75 %-a;

C. mivel a kohézió koncepciója nem kapott pontos meghatározást, és mivel az számos, az uniós régiókban a harmonikus gazdasági, szociális és területi fejlődést elősegítő tevékenységet takar,

D. mivel „A jövőbeni bővítések következményei a kohéziós politika hatékonysága tekintetében” című, 2007. április 27-én elfogadott állásfoglalásának[4] következtetései között szerepel, hogy a kohéziós politika jelenlegi finanszírozási szerkezetét felül kell vizsgálni a jövőbeli bővítésekre tekintettel; mivel az állásfoglalás azt is javasolja, hogy a regionális versenyképesség és a területi együttműködés finanszírozását erőteljesebben kell összpontosítani a regionális gazdaságok és az európai fontosságú infrastruktúra integrációjára, illetve annak elősegítésére, hogy a régiók képesek legyenek megfelelően kezelni a globalizációt és a demográfiai változásokat;

E.  mivel az Európai Unió egyik alapelve a szolidaritás elve, amely az Unió regionális fejlődésének egyenlőtlenségeit hivatott csökkenteni;

F.  mivel az uniós kohéziós politika a mai napig hatékonyan járult hozzá a korábbi kohéziós országok (Írország, Görögország, Portugália és Spanyolország) fejlődéséhez, még akkor is, ha néhány régióban továbbra is jelentős fejlesztési elmaradások vannak, és mivel a legszegényebb régiók konvergenciájára gyakorolt hatása az EU egészének jólétéhez járult hozzá,

G. mivel a kohéziós politika célja a tagállamok és a régiók gazdasági életképességének megalapozása, és ezáltal a külső segítségre való rászorultságuk megszüntetése, bár a strukturális támogatásokhoz való hozzájutás időbeli korlátozásoktól mentes;

H. mivel nem állnak rendelkezésre részletes információk és rangsort felállító összehasonlító tanulmányok a Strukturális Alapokból részesülő régiók előrehaladásáról;

I.   mivel a kibővített, 27 tagállamból álló EU lakossága immár közel 493 millióra növekedett[5], amelynek körülbelül 30%-a[6] a konvergencia-célkitűzésben jelenleg szereplő 100 régió valamelyikében él, és mivel a 27 tagú EU-ban a GDP tekintetében a régiók közötti eltérések jelenleg lényegesen nagyobbak, mint a 15 tagú EU-ban voltak, így az egy főre eső átlagos GDP az átlagos uniós GDP 24%-ától (Délkelet-Románia) 303%-áig terjed (Belső-London),

J.   mivel a 27 tagú EU-ban a konvergencia-célkitűzésben szereplő legszegényebb régiók alapvetően az új tagállamokban vannak, ahol a kohéziós politika alkalmazása csak a közelmúltban kezdődött el, és ezért lehetetlen értékelni annak sikerességét a különbségek csökkentése tekintetében;

K. mivel a legszegényebb tagállamokban a gazdasági fejlődés aránytalanul oszlik el és jellemzően a városi térségek köré összpontosul, ugyanakkor ezekben az országokban a lakosság jelentős része a vidéki térségekben él,

L.  mivel az alapvető infrastruktúra hiánya, a közszolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés és a munkanélküliség miatt gazdaságilag elmaradott régiók lakossága más régiókénál nagyobb iramban csökken, ez pedig aláássa a valódi fejlődés biztosítására irányuló képességüket,

M. mivel az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdése a Közösség számára a legtávolabbi régiók vonatkozásában politikáinak kiigazítását, illetve különleges és specifikus intézkedések alkalmazását írja elő, tekintettel e régiók jellegzetes helyzetére, amelyek közül a legtöbb az EU legszegényebb régiói közé tartozik, ami egy olyan tényező, amely súlyosan hátráltatja fejlődésüket a strukturális és a földrajzi hátrányok együttes és hosszan tartó hatásai miatt,

N. mivel a 2004–2006-os időszakban néhány új tagállamban a kohéziós politika alá kerülő legszegényebb régiókban a támogatások felvétele alacsony szintű volt,

O. mivel a strukturális támogatás sikeres megvalósítása szoros koordinációt igényel a helyi, regionális, nemzeti és közösségi szintű hatóságok között,

P.  mivel a pénzeszközök odaítélésének ténye önmagában nem garantálja a megfelelő felhasználást, illetve mivel a szegény régiók hatóságai gyakran nem rendelkeznek a szükséges képességekkel, tapasztalatokkal és saját forrásokkal azon kohéziós pénzeszközök teljes felhasználásra, amelyekre jogosultak,

Q. mivel az egyes régiók gazdasági elmaradottságának számos oka van, és mivel a legszegényebb uniós régiók legfőképp a kiegyensúlyozott fenntartható fejlődéshez és a további befektetésekhez szükséges alapvető infrastruktúrát, valamint az oktatáshoz, az élethosszig tartó tanuláshoz és az innovációhoz szükséges megfelelő humán erőforrásokat és ösztönzőket nélkülözik,

R.  mivel az elindulást segítő magántőke, kockázati tőke, forgó pénzeszközök és a mikrohitelek lényeges szerepet játszanak mint a vállalkozások, az innováció, valamint a munkahelyteremtés ösztönzői,

S.  mivel a társadalmi kirekesztés és a rendkívül nagyarányú hosszú távú munkanélküliség különösen jellemzőek a legszegényebb régiókban, különösképpen a nők, az idősek, a fogyatékkal élők körében és a sebezhető etnikai csoportokban,

T.  mivel az alapvető állampolgári jogok magukba foglalják a nők és férfiak szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférését, az egyenlő munkaerőpiaci lehetőségeket, valamint az oktatáshoz, a kultúrához, az egészségügyi és a szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzájutást,

1.  határozott intézkedések megtételét sürgeti a legszegényebb régiók legsürgetőbb fejlődési elmaradottságainak csökkentése érdekében, valamint különösképpen megjegyzi, hogy azon új tagállamoknak, amelyek 2004 óta váltak a kohéziós politika által érintett területekké, folyamatos intézményi, adminisztrációs és gazdasági nehézségeik miatt speciális támogatásra van szükségük;

2.  hangsúlyozza az EU-15-ök kohéziós országaiban végbement történelmi fejlődés elemzésének jelentőségét, felhívja a Bizottságot, hogy az érintett tagállamokkal, régióikkal és más érdekelt felekkel együttműködve világosan emelje ki egyrészt a növekedésteremtő intézkedéseket a sikeres régiókban (mint például Írországban), másrészt a meglévő fő akadályokat az elmaradott régiókban, hogy azok ne jelenjenek meg ismételten az új tagállamok régióiban;

3.  felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét azon régiók helyzetére, amelyek annak ellenére, hogy az EU-15-ök legszegényebb régiói, továbbá annak ellenére, hogy a fejlődési mutatójuk nem javult, csupán statisztikai okokból már nem számítanak a 27 tagú EU legszegényebb régiói közé; javasolja, hogy vegyék figyelembe e régiók jellegzetes helyzetét;

4.  álláspontja szerint a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos problémák fontos és súlyos gondot jelentenek, különösen az új tagállamok esetében, amelyek számára – a projektek végrehajtásával járó eljárási nehézségek és időkorlátozások miatt – nehézséget jelent a bonyolult kohéziós politikai előírásoknak való megfelelés, és amely tagállamok gyakran nem rendelkeznek elegendő saját forrással, (magán vagy állami) tőkével a közösségi támogatások előfinanszírozásához, aminek eredményeképpen a potenciális kedvezményezettek képtelenek azon pénzeszközök megszerzésére vagy akár igénylésére, amelyeket eredményesen tudnának felhasználni;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány régióban a közösségi segítségnyújtás nem megfelelően célzott, ami ahhoz vezet, hogy a régiók helyzete a sokéves támogatás ellenére sem javul, a közösségi forrásokat pedig elpazarolják;

6.  javasolja, hogy az uniós kohéziós politika megfelelő módon vegye figyelembe a legszegényebb régiók igényeinek sokszínűségét, ennek megfelelően igazítsák a segítségnyújtást a régiók jellegzetességeihez és egyedi feltételeihez és biztosítsák az általuk nyújtott lehetőségek teljes kihasználását olyan projektek végrehajtása céljából, amelyek maradandó eredményeket hoznak és tényleges fejlődést eredményeznek a területfejlesztési terveket figyelembe vevő többéves fejlesztési tervek alapján;

7.  ajánlja, hogy a közösségi kohéziós politikát különleges és specifikus intézkedések révén igazítsák megfelelően a legtávolabbi régiókhoz, ahogy erre a 299. cikk (2) bekezdése is felhív; támogatja az EU által alkalmazott, legtávolabbi régiókat segítő stratégiát, és felhívja a Bizottságot a meghirdetetett „szorosabb partnerség” lényegének mihamarabbi, részletes kifejtésére, különös tekintettel a legtávolabbi régiók versenyképességének javítására és a szélesebb szomszédsággal kapcsolatos cselekvési tervére;

8.  javasolja, hogy a legszegényebb régiókban a gazdasági növekedés, a további befektetések és a kiegyensúlyozott fenntartható fejlődés fokozása céljából a régiók és a tagállamok olyan projekteket részesítsenek előnyben, amelyeknek célja, hogy a régiókat megközelíthetőbbé tegyék az alapvető infrastruktúra biztosítása által, különösen a közlekedés, valamint az információs és telekommunikációs technológia területén, megfelelően figyelembe véve az ilyen projektek szociális és környezeti hatásait;

9.  felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és a helyi hatóságokat a kiegyensúlyozott fejlődés szükségességének megfelelő figyelembe vételére a regionális fejlesztési programok megalkotása során; úgy véli, hogy különösen fontos a városi térségek különleges igényeinek megfelelő városi politika útján történő figyelembevétele, amely magába foglalja a „szegény lakónegyedek” lakáspolitikáját, valamint egy megfelelő várospolitika folytatása;

10. úgy véli, hogy különösen fontos lenne a kohéziós politikában nagyobb hatáskört biztosítani a városoknak, hogy azok a városi térségek specifikus igényeire partnerségben tudjanak reagálni; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben aknázzák ki az integrált fejlesztési tervekben rejlő lehetőségeket ott, ahol a kohéziós politika közvetlenül kapcsolódhat a várostervezéshez;

11. arra bátorítja a tagállamokat, hogy a legszegényebb régiók természeti és kulturális erőforrásainak kiemelésével tegyék vonzóbbá e régiókat a befektetők számára, az egyes régiókra jellemző hagyományos gazdasági tevékenységek fejlesztése, valamint a gazdasági tevékenységek új formáinak kialakítása érdekében; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot, hogy jobban összpontosítson az Európa elszigetelt és lemaradó régióiban még mindig meglévő egyedi képességek és hagyományok megőrzéséért tett intézkedések azonosítására és támogatására;

12. üdvözli, hogy a 2007–2013 közötti időszakban a kohéziós politika a Közösség innovációs képességének fejlesztésére fog összpontosítani; megjegyzi, hogy e célkitűzésnek a legszegényebb régiókra is vonatkoznia kell; különösen hangsúlyozza a régiókon és a tagállamokon belüli, illetve azok közötti technológiai különbségek csökkentésének fontosságát a technológiai együttműködési hálózatok támogatásán keresztül;

13. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politika bármifajta értékelésének egy fejlettebb innovatív kohéziós politika kialakításához kell vezetnie a jövőben bővülő Unióban, függetlenül e bővülés irányától vagy mértékétől; emlékeztet arra, hogy kiemelten kell kezelni a városi térségek körüli regionális kritikus tömeg és más regionális klaszterek kialakulásának támogatására irányuló új területfejlesztési koncepciókat és konkrét elképzeléseket; emlékeztet továbbá egy differenciált szemléletmód alkalmazásának szükségességére az egyes régiók szükségleteihez igazított strukturális támogatások felhasználása terén;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan projektek támogatására, melyek növelik a régiók képességét új technológiák kidolgozására és meghonosítására, különösen olyanokéra, amelyek a környezetvédelemhez és a természeti erőforrások jobb kihasználásához kapcsolódnak, valamint az alacsonyabb energiafogyasztáson és a megújuló energiák felhasználásán alapuló modellek terjesztését is magukba foglalják, így a régiók mintát tudjanak kidolgozni a környezetvédelmi innováció terén anélkül, hogy a más régiók által tapasztalt negatív, nem-fenntartható fejlődési jelenségekkel a saját fejlődésük során szembekerülnének;

15. hangsúlyozza az EU kohéziós politikájával összefüggésben a területi (határokon átnyúló, nemzetek és régiók közötti) együttműködés jelentőségét egy kiegyensúlyozott fejlődés előmozdítása érdekében; ennek érdekében bátorít regionális és ágazati együttműködési hálózatok létrehozására, melyek a legszegényebb régiókat is magukban foglalják;

16. bátorítja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat a legszegényebb régiókban a vállalkozások támogatására a befektetőkre irányuló gazdasági és szociális ösztönzők integrált rendszerén keresztül, és felhívja a figyelmet a közigazgatási eljárások jelentős egyszerűsítésének szükségességére, különösen az új gazdasági tevékenységek elindításával, illetve a már meglévőek kiterjesztésével kapcsolatban;

17. arra bátorítja a tagállamokat, hogy ösztönözze a vállalkozási kedvet az iskolákban, és támogassa a jövő vállalkozóit kinevelő olyan képzési programokat, amelyek különösen a fiatalokat, a nőket, az időseket és a társadalmi elszigeteltségnek kitett kisebbségeket célozzák meg;

18. üdvözli az olyan új eszközöket, mint a mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források (JEREMIE) és a városi térségekbe irányuló fenntartható beruházások közös európai támogatása (JESSICA); mindenesetre megjegyzi, hogy ezek az eszközök megkésve érkeztek ahhoz, hogy teljesen kiaknázhatók legyenek, és mind helyi, mind regionális szinten még mindig nagyon kevesen tudnak az ezekben rejlő lehetőségekről; megjegyzi, hogy a tagállamokban sürgős szükség van az ilyen eszközök lehető legszélesebb körű terjesztésére és alkalmazására, valamint arra hogy azokat az aktuális helyzetnek megfelelően alkalmazzák e tagállamokban, figyelembe véve a potenciális kedvezményezettek valódi szükségeleteit, és tényleges kapacitásukat ezen eszközök felhasználására;

19. felhívja a Bizottságot, hogy egy megfelelő képzési program kidolgozása révén fokozza a tagállamoknak és a régióknak nyújtott technikai segítségnyújtás terén tett erőfeszítéseit; üdvözli az európai régiók beruházásait támogató közös programra (JASPERS) irányuló kezdeményezést, amely a nagy projektek megvalósításához nyújt segítséget;

20. üdvözli a nemrégiben bemutatott „Régiók a gazdasági változásért” kezdeményezést, és az abban kifejezett kötelezettségvállalást az olyan bevált gyakorlatok terjesztésére, amelyek a múltban egyértelműen pozitív hatást gyakoroltak és hozzájárultak a gazdasági fejlődéshez; ennek megfelelően kéri a Bizottságot arra, hogy biztosítsa a legszegényebb régiók bevonását a bevált gyakorlatok cseréjének rendszerébe, valamint arra, hogy ezzel egyidejűleg minden hivatalos nyelven tegye elérhetővé e bevált gyakorlatokat egy nyilvános weboldalon;

21. a tagállamokat a magán- és közszféra közötti partnerségek (PPP-k) létrehozására bátorítja, mivel ez a magántőke regionális fejlesztési projektek támogatásába való bevonásának hatékony módja; ezzel összefüggésben egyszerű és átlátható szabályozás kialakítását javasolja az ilyen partnerségek felállításával kapcsolatban, tekintve azok állami pénzügyekre gyakorolt hosszú távú hatását;

22. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéséket közérthetőbb irányelvek, szabályok és iránymutatások megalkotása érdekében a téves értelmezések elkerülése és a programok végrehajtásának megkönnyítése céljából;

23. a tagállamokat és a közösségi intézményeket a támogatások felhasználását ellenőrző eljárások szigorítására és az eljárások további egyszerűsítésére bátorítja a pénzeszközök átlátható és hatékony kiosztásának és a kedvezményezettekhez való problémamentes eljuttatásának biztosítása céljából; ezzel kapcsolatban javasolja továbbá az egységes kapcsolattartási pont elvének teljes hasznosítását és az alapok felhasználása ellenőrzésének szigorítását; arra biztatja továbbá a tagállamokat, hogy feleljenek meg az európai átláthatósági kezdeményezésnek, valamint tegyenek eleget az irányító hatóságként rájuk ruházott azon kötelezettségnek, hogy a kedvezményezettek listáját, a műveletek nevét és a műveletekre kiosztott közfinanszírozás összegét – a 2006. december 8-i 1828/2006/EK bizottsági rendelet 7. cikkének (2) bekezdés d) pontjában meghatározottak szerint – elektronikus vagy más módon történő közzéteszik;

24. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a pénzeszközök helyes irányítását célzó, hatékony politikai, technikai és adminisztratív koordinációt és a partnerség elvének való tényleges megfelelést; aggodalmát fejezi ki a legszegényebb régiókban a megfelelően működő koordinációs és partnerségi mechanizmusok hiánya miatt;

25. felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása érdekében összhangot kell teremteni a gazdasági, szociális és környezeti szempontok között a gazdasági elmaradottság okainak elemzése alapján, különös figyelemmel a munkanélküliségre és az alapját képező struktúrákra, különösen a legszegényebb régiókban;

26. hangsúlyozza, hogy a munkanélküliségi ráta a legszegényebb uniós régiók némelyikében meghaladja a 20%-ot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkanélküliség a különösen legszegényebb régiókat érinti, és továbbra is magasabb a nők és a társadalmi kirekesztésnek kitett kisebbségek körében, mint a férfiak között; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak támogatást a munkaerőpiacon a nők számára, illetve, hogy egyenlítsék ki a fizetésbeli különbségeket a nők és a férfiak között; felhívja továbbá a figyelmet a roma népesség nagyon sajátos helyzetére, amely a hosszú távú munkanélküliség problémája miatt kritikus;

27. hangsúlyozza az Európai Szociális Alap megfelelő felhasználásának szükségességét a legszegényebb régiókban a humántőkébe való befektetés során azáltal, hogy jobb képzési feltételeket és fokozatosan növekvő képzési szinteket biztosítanak különösen a fiatalok, a nők és az idősek, valamint a társadalmi kirekesztésnek kitett kisebbségek számára, valamint azáltal, hogy befektetnek a kapcsolódó tevékenységekbe és az elhelyezkedési lehetőségeket javító megfelelő támogató, közösségi és gondozási szolgáltatásokba;

28. hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlő feltételeket az uniós kohéziós politika körébe tartozó projektek kialakításának és végrehajtásának valamennyi fázisában elő kell segíteni;

29. megjegyzi, hogy 2007 a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai éve, és felhívja a Bizottságot, illetve a tagállamokat, hogy az összes közösségi programban támogassák a nemek közötti egyenlőségre felhívó projekteket, különösen azokat, amelyek hatással vannak a gazdasági és a szociális kohézióra;

30. felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze a kohéziós politika értékelésére szolgáló rendszert, valamint, hogy dolgozzon ki olyan új eszközöket a regionális fejlődés mérésére, amelyek nem csupán a GDP-n, hanem más mutatókon, így a munkanélküliségi rátán, valamint más mennyiségi és minőségi mutatókon is alapszanak, és eközben javítsa a vásárlóerő-paritások számításának módszerét, nevezetesen inkább a regionális, mint a nemzeti mutatók alakulásának figyelembevételével;

31. felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen lássa el a Parlamentet naprakész, megbízható és összehasonlítható statisztikákkal, amelyek lehetővé teszik számára a legszegényebb régiókban végbemenő fejlődés pontos értékelését;

32. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a kohéziós politika hatásait, valamint a közösségi költségvetésről szóló 2009-es félidős értékelésben és a gazdasági és szociális kohézióról szóló következő jelentésben tekintse át a közösségi politikákból származó nemkívánatos következmények valamennyi okát a 2007–2013-as időszakban a kohéziós politika lehető legnagyobb hatékonyságának biztosítása érdekében;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL L 210., .2006.7.31., 25. o. Helyesbítés kiadva: HL L 239., 2006.9.1., 248. o.
• [2]  HL L 291., 2006.10.21., 11.o.
• [3]  HL C 302., 2006.12.12., 1. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0130.
• [5]  492 852 386. Forrás: Eurostat/US Census Bureau.
• [6]  Forrás: Eurostat, Fókuszban a statisztika – gazdaság és pénzügyek (Statistics in Focus – Economy and Finance) 2006/17.

INDOKOLÁS

Az uniós kohéziós politika új tervezési időszakba lép. Ez az első olyan év a 2007–2013-as költségvetési időszakban, amikor az új kohéziós politikai rendelkezések alkalmazandók. Stratégiai iránymutatásokat elfogadtak el, és megszülettek az új kohéziós politika körvonalai. Elérkezett az idő arra, hogy megtegyük a megfelelő ajánlásokat annak érdekében, hogy a kohéziós politika a lehető leghatékonyabbá válhasson. Azon statisztikák alapján, amelyek azt hatást mutatják meg, amely szerint a kohéziós politika eddig is tudatában volt azon problémáknak, amelyek egyes országokat megakadályoztak abban, hogy a múltban teljes hasznát élvezzék a strukturális alapoknak, e saját kezdeményezésű jelentés arra törekszik, hogy a 2007–2013-as tervezési időszakban a kohéziós politika a lehető leghatékonyabbá váljék, így hatása is a lehető legátláthatóbb és legfigyelemreméltóbb legyen, különösen az EU legszegényebb régióiban.

Különösen fontos azon elvekre helyezni a hangsúlyt, amelyekre a tagállamok és az EU a legszegényebb régiókban a kohéziós politika hatékonyságának fokozását célzó lépéseket, valamint ezen régiókban a szociális, gazdasági és területi kohézió lehető legjobb eredményeinek biztosítását alapozhatják. A konvergencia célkitűzések alá tartozó régiók számára a 2007-2013 közötti időszakra szóló költségvetési időszakban a pénzügyi eszközöket már előirányozták, most pedig azt kell biztosítani, hogy a pénzeszközöket ténylegesen fel is vegyék annak érdekében, hogy a legszegényebb régiók legalább a 27 tagú EU átlagos fejlettségi szintjéhez közelítsenek. Ezáltal lehetővé válna a leggazdagabb és a legszegényebb uniós régiók közötti, jelenleg hatalmas különbségek fokozatos csökkentése.

A legszegényebb régiók többsége az új tagállamokban találhat, ezek pedig gyakran küzdenek az adminisztrációs kapacitás, a képességek és tapasztalatok hiányával, amelyek a hozzáférhető pénzeszközök felhasználáshoz szükségesek. Ezen jelentés számos olyan javaslatot és megállapítást tartalmaz, amely a strukturális pénzeszközök felvételének és felhasználásnak javítását célozza, ezáltal elérve a fenntartható fejlődést a legszegényebb régiókban.

Az uniós kohéziós politika legfőbb célja, hogy csökkentse a régiók közötti fejlődési különbségeket; a legszegényebb régiók gyors fejlődése az Unió egészének érdekében áll. Jelenleg a legszegényebb régióként figyelembe vettek közül 100 – azaz amelyekben az egy főre eső GDP kevesebb az uniós átlag 75%-ánál – kerül a kohéziós politika konvergencia célkitűzése alá.

A régiók közötti különbségek az egy főre eső GDP tekintetében rendkívül eltérőek, és magasabbak a 27 tagú EU-ban, mint amilyenek a 15 tagú EU-ban voltak. A különbségeket az alábbi 1. táblázat ábrázolja.

1. táblázat Egy lakosra eső regionális GDP a 27 tagú EU-ban – 2004-es adatok [vásárlóerő-egységben (PPS), a 27 tagú EU = 100]

A 15 legmagasabb GDP-vel rendelkező régió			A 15 legalacsonyabb GDP-vel rendelkező régió
1	Belső-London (UK)	303	1	Nord-Est (RO)	24
2	Luxembourg (LU)	251	2	Severozapaden (BG)	26
3	Bruxelles-Cap. / Brussels Hfdst. (BE)	248	3	Yuzhen tsentralen (BG)	26
4	Hamburg (DE)	195	4	Severen tsentralen (BG)	26
5	Bécs (AT)	180	5	Sud-Muntenia (RO)	28
6	Île de France (FR)	175	6	Sud-Vest Oltenia (RO)	29
7	Berkshire, Buckinghamshire & Oxfordshire (UK)	174	7	Severoiztochen (BG)	29
8	Oberbayern (DE)	169	8	Yugoiztochen (BG)	30
9	Stockholm (SE)	166	9	Sud-Est (RO)	31
10	Utrecht (NL)	158	10	Nord-Vest (RO)	33
11	Darmstadt (DE)	157	11	Lubelskie (PL)	35
12	Praha (CZ)	157	12	Podkarpackie (PL)	35
13	Dél és kelet (IE)	157	13	Centru (RO)	35
14	Bréma (DE)	156	14	Podlaskie (PL)	38
15	Északkelet-Skócia (UK)	154	15	Vest (RO)	39

Forrás: Eurostat sajtóközlemény 2007/23 – 2007. február 19.

Az Eurostat által nyilvánosságra hozott fenti adatok szerint nagy fejlettségi különbség tapasztalható a legszegényebb és a leggazdagabb uniós régiók között, a legszegényebb régiók pedig a közép- és kelet-európai tagállamokban találhatóak, amelyek a legutóbbi két bővítés során csatlakoztak az Unióhoz (2004-ben és 2007-ben).

A helyzet komoly intézkedéseket igényel, amelyekkel csökkenteni kell a leggazdagabb és a legszegényebb régiók közötti különbségeket. A kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása céljából, a fejlődési szempontból elmaradott, szerkezeti átalakításon áteső vagy egyedi földrajzi, gazdasági, illetve szociális hiányosságoktól[1] szenvedő régiók számára a hozzáférhető pénzeszközök mellett az uniós kohéziós politika végrehajtását övező eljárási nehézségek megoldásának lehetővé tétele érdekében technikai segítséget is nyújtani kell.

A kohéziós politikának köszönhetően számos, korábban szegény EU-régió érte el a fejlettség kielégítő szintjét. A strukturális és kohéziós pénzeszközök segítségével a múltban „kohéziós országként” ismertek közül mind a négy (Írország, Görögország, Portugália és Spanyolország) a gazdasági fejlettség figyelemreméltó szintjét tapasztalta meg.

2. táblázat

A kohéziós országok egy főre jutó GDP-ben kifejezett felzárkózási mutatói (EU =100)

                                 Spanyolország Portugália   Görögország Írország

1960	60,76	40,48	44,78	64,52
1970	74,89	51,97	64,50	62,97
1980	74,46	57,11	71,79	67,40
1990	77,94	62,97	59,41	75,30
2000	82,29	68,37	65,51	115,26
2002	84,48	69,23	66,59	122,26

Forrás: Catching-up in Europe: The experiences of Portugal, Spain and Greece in the Nineties, Karl Aiginger; Wifo (Österreichisches Institut für wirtschaftsforschung) Working Papers, No. 212, 2003. december, 4.o.

A legszegényebb régiók fejlődéséről szóló áttekinthető és megfelelően összehasonlítható statisztikák hiánya miatt nem készülhet pontos elemzés arról, hogy a strukturális pénzeszközök mennyiben járultak hozzá a regionális fejlődéshez. Mindazonáltal a GDP-adatok általános elemzése alapján kimutatható, hogy a hatvanas évek és 2002 közötti időszakban Spanyolország GDP-je a közösségi átlag 60,76%-áról majdnem 85%-ra növekedett, Portugáliáé 40%-ról 69%-ra, Görögországé 44%-ról 66%-ra, Írországé pedig 65%-ról 122%-ra.

Ezen pozitív példák alapján a jelenlegi konvergencia célkitűzések alá kerülő tagállamok – ha módjuk lesz rá – feltehetően ki fogják használni a kohéziós politika által számukra biztosított előnyöket, különösen mivel – annak ellenére, hogy GDP-jük alacsonyabb, mint az uniós átlag – a gazdasági növekedési mutatójuk jóval magasabb az uniós átlagnál, így nagy növekedési potenciált mutatnak.

3. táblázat

A GDP növekedési üteme reálértékben

GDP növekedési üteme – a százalékos változás az előző évhez képest

(a 2006-as, 2007-es és 2008-as adatok előrejelzése)

1997 -98 -99 -00 -01 -02 -03 -04 -05 -06 -07 -08

Bulgária	-5,4	3,9	2,3	5,4	4,1	4,9	4,5	5,6	5,5	6,0	6,0	6,2
Románia			-1,2	2,1	5,7	5,1	5,2	8,4	4,1	7,2	5,8	5,6
25 tagú EU	2,7	2,9	3,0	3,9	2,0	1,2	1,3	2,4	1,7	2,9	2,4	2,4
15 tagú EU	2,6	2,9	3,0	3,9	1,9	1,1	1,1	2,3	1,5	2,7	2,2	2,3

Forrás: Eurostat

Ahogyan az a 3. táblázatból látható, az EU-hoz 2007-ben csatlakozott két ország – Bulgária és Románia – különösen magas gazdasági növekedési potenciált mutatnak. Amennyiben ezt a potenciált teljesen valóra akarják váltani, elsősorban és leginkább megfelelő előkészületeket kell tenni, ideértve a hatékony adminisztrációt is.

Mindazonáltal, a kezdeti kétéves időszakban felvett pénzeszközökről szóló statisztikák szerint a fontos gazdasági előrehaladás ellenére a 2004-ben csatlakozott tagállamok nem használták fel a 2006-ig rendelkezésükre álló pénzeszközöket, leginkább a kevéssé hatékony adminisztráció miatt.

4. táblázat

A strukturális és kohéziós pénzeszközök felvétele a 10 tagú EU-ban (2004 májusától 2006 szeptemberéig)
€ millió	(1) Kötelezettség-vállalások	(2) Kifizetések	(2)/(1)
10 tagú EU	21 494.5	5 622.8	26.2%
Cseh Köztársaság	2 224.3	521.9	23.5%
Észtország	604.4	177.7	29.4%
Ciprus	93.6	18.1	19.3%
Magyarország	2 945.9	959.0	32.6%
Lettország	1 092.8	274.8	25.2%
Litvánia	1 380.0	353.9	25.6%
Málta	86.4	22.7	26.2%
Lengyelország	11 015.2	2 701.5	24.5%
Szlovénia	415.5	141.9	34.1%
Szlovákia	1 636.6	451.6	27.6%

Forrás: Dalia Grybauskaitė, pénzügyi programozásért és költségvetésért felelős biztos előadása, Brüsszel, 2006. szeptember 21.

Számos új tagállam hozható fel példaként, ha a rendelkezésre álló pénzeszközök fel nem használásról esik szó. A pénzeszközök felvétele jellemzően a legszegényebb régióknak okozza a legtöbb problémát. Ezen régiók hatóságai nem rendelkeznek a szükséges képességekkel, tapasztalattal vagy kiegészítő pénzeszközökkel, hogy kezelni tudják a bonyolult kohéziós politikai követelményeket, emiatt pedig nem képesek azokat a kohéziós pénzeszközök igényelni, amelyekre – elvileg – jogosultak.

Hangsúlyozandó, hogy az intézményi kapacitás lényeges előfeltétele a sikeres program- és projektvégrehajtásnak, valamint az emberi erőforrás fejlesztésének. A csatlakozást megelőző támogatási időszakban a különböző programok során nagyszámú intézményi, menedzsmentbéli és adminisztrációs hiányosság merült fel a kedvezményezettek oldaláról. Ezeket a hiányosságokat, amelyeket még nem sikerült teljes körűen pótolni, a közeljövőben orvosolni kell, amennyiben a pénzeszközöket megfelelően kívánják befektetni és elkölteni.

Emiatt szükséges:

- jobb adminisztráció, ezáltal lehetővé téve a régiók számára a pénzeszközökben részesülés során a támogatás felvételét és hatékony felhasználását;

- technikai segítségnyújtás, különösen az új projektek végrehajtásának elősegítése tekintetében;

- minőség, külsőleg, a szakértői tudás formájában éppúgy, mint belsőleg, a valódi szükségletek meghatározása érdekében;

- a projektek és a kiadások minőségének ellenőrzése és a már megvalósított projektek fenntarthatóságának vizsgálata.

Szintén fontos a pénzeszközök gyors eljuttatása a jogosult régiókhoz. Olykor túlzottan hosszú ideig tart, amíg a pénzeszközök elérnek a kedvezményezettekhez, ez pedig magasabb projektköltségekhez vezet. A pénzeszközök eljuttatásának átlátható szabályokon és egyértelmű követelményeken kell alapulnia.

A strukturális támogatások megvalósítása során nehéz elkerülni a komplex mechanizmusokat, amelyekre három különböző szintű szabályozás, nevezetesen a közösségi jogszabályok, a nemzeti keretszabályozás, valamint a regionális gyakorlat is hatást gyakorol. Az eljárás egyszerűsítése tehát egy olyan kérdés, amelyet mindhárom szinten figyelembe kell venni az eltérő értelmezések elkerülése, valamint a programok végrehajtásának megkönnyítése és meggyorsítása érdekében.

A strukturális pénzeszközök megfelelő menedzsmentjéhez a különböző szintek (politikai, technikai és adminisztrációs) együttműködésére is szükség van. Ez különösen az új tagállamokban súlyos probléma, ahol hatékonyabb intézkedésre van szükség. A Közösség, a tagállamok és a régiók közötti kohézióról folytatott kommunikáció biztosítása fontos jelentőséggel bír, a kormányzás egyik szintje sem maradhat ki ebből a struktúrált párbeszédből.

A kohéziós politika nem csupán a finanszírozásról, hanem éppúgy a különböző felek közötti partnerségről is szól. A kizárólag egy szinten tett intézkedések és együttműködés nem elegendőek a kiegyenlítő hatás megerősítéséhez. A partnerség és az információk megfelelő áramlása ezért különösen fontos. Továbbá olyan keretet kell létrehozni, amelyekben a szükséges interakciók megvalósulhatnak, valamint egy tapasztalatcsere rendszert is fel kell állítani. Ez olyan szabályok és standardok bevezetéséhez vezethet, amelyek képesek megnövelni az adminisztratív kapacitást a jogszabályok és rendelkezések végrehajtásával kapcsolatban.

A gazdasági növekedés jellemzően meghatározott területek köré összpontosul. Ez különösen nyilvánvaló a közép- és kelet-európai országok esetében, amelyek gyorsan növekvő fővárosi régiókkal rendelkeznek. A városi növekedés és a versenyképesség fokozódása számos úton szolgálhat katalizátorként az azt övező vidéki közösségek fejlődése számára. Ugyanakkor továbbra is tény, hogy a növekedés egyes régiókban elmarad. Továbbá a fejlődő központoknak – a városoknak – is megvan a saját problémájuk szegény városrészeikkel, ezért foglalkoznak az elértéktelenedő ingatlanokkal és a társadalmi kirekesztéssel. Emellett az alapvető infrastruktúra hiányából, a közszolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésből és a munkanélküliségből eredő gazdasági szegénységtől szenvedő régiók lakossága más régiókénál gyorsabb arányban csökken, ezért a vállalkozásokat elősegítő politikára van szükségük, amellyel valódi fejlődés érhető el.

A gazdasági növekedésnek a legszegényebb régiókban történő felgyorsítása az Unióban a magas színvonalú életfeltételek elérésének és fenntartásának nélkülözhetetlen előfeltétele. A regionális konvergenciának jelentős szerepe van, amennyiben az Unió a közeljövőben globálisan versenyképessé és erőssé kíván válni. Mindazonáltal fennáll annak a kockázata, hogy a politika hatása csökken, ha a fejlődési nehézségekkel küzdő régiók továbbra is lemaradnak, ezáltal is elnyújtva és növelve a költségek mértékét.

Azonosítani kell a legszegényebb régiók egyedi szükségleteit, és természetes forrásaik, kulturális előnyeik és környezetük felhasználásával megfelelő eszközöket kell találni a fejlődésük felgyorsításához, egyidejűleg pedig megfelelő figyelmet kell fordítani védelmükre és fejlődésükre. Alapvető követelmény annak megállapítása, hogy melyek az egyes régiók legfontosabb szükségletei, valamint a helyes célkitűzések támogatására való összpontosítás.

A kohéziós országokban a további befektetésekhez infrastrukturális alap létrehozására van szükség. Nem áll fenn belső ellentét a versenyképesség és a kohéziós cél között; mindazonáltal lényeges azt megérteni, hogy a kiegyenlítő hatás milyen körülmények között segíti elő a növekedést. Egy adott szintű versenyképesség eléréséhez a szegény régióknak megfelelően fejlett alapvető infrastruktúrát kell létrehozniuk. Az oktatási befektetések és a humántőke kiépítése szintén fontos a legszegényebb régiókban, mivel a humánerőforrások – többek között – döntő hatást gyakorolnak a régió vonzóképességére, valamint garanciát jeletenek a jövőbeli növekedésre.

Alapvető szükséglet, hogy a legszegényebb régiók fejlesztése érdekében a magán- és a közszféra közötti partnerségeket (PPP-k) jobban kihasználják és segítsék. A PPP-k megvalósítását szabályozó normák megalkotására van szükség, ezáltal csökkentve az akadályokat. A jó gyakorlat hiányzik az új tagállamokban, illetve a magántőke bevonása kulcsfontosságú a további befektetések generálása szempontjából. A pénzügyi támogatást átlátható módon kell felhasználni, biztosítva annak a lehetőségét, hogy a kitűzött célok megvalósíthatóvá váljanak.

A Jaspers, a Jeremie és a Jessica – többek között a KKV-k számára – a támogatás biztosításának kiváló eszközei, ugyanakkor a tagállamoknak és a Bizottságnak többet kell tenniük elősegítésük érdekében, ezáltal biztosítva ezen eszközök teljes körű és hatékony kihasználását, különösen a legszegényebb régiókban.

A gazdasági fejlődés szorosan összefonódik az innovációval, amely a regionális fejlesztés egyik kulcsfontosságú eleme. A lisszaboni stratégia alapján az uniós kohéziós politikának az uniós innovációs kapacitás növelésére kell koncentrálnia, emiatt pedig fontos, hogy a legszegényebb régiók ne hagyják figyelmen kívül e cél elérését. Az innováció elősegítésének egyik fontos tényezője a jogalkotás jobb minősége az uniós tagállamokban, amely inkább előrelendíti, semmint gátolja az innovációs folyamatokat a gazdaság fontos szektoraiban. Ebből a szempontból jellemzően a legszegényebb régiók a legsebezhetőbbek.

A vállalkozások aktív támogatása fontos a legszegényebb régiók fenntartható fejlődése érdekében. A vállalkozási kedvet különösen a nők, a kezdő munkavállalók, valamint a társadalmilag kirekesztett csoportok között kell elősegíteni.

Az európai és nemzeti szintű politikák között szinergiára van szükség. A politikáknak ki kell egészíteniük egymást, nem pedig egymás ellenében működniük. Például egyes országokban és régiókban a más politikákból eredő előnyökre összpontosított figyelem gyengítheti a fejlesztési politikák hatását. A regionális fejlődésnek szociális és környezeti dimenziókkal is rendelkeznie kell. Emiatt a legszegényebb régiókban a kohézió és hatékony fejlődés megerősítése érdekében minden érdekelt felet mobilizálni kell és teljesen be kell vonni.

A politikák közötti összeütközések hatásait a közösségi költségvetés félidős értékelésében, valamint a gazdasági és szociális kohézióról szóló negyedik jelentésben figyelembe kell venni, illetve elemezni kell.

Bár a GDP a regionális gazdasági konvergencia jó mutatója, a szociális vagy területi kohézió méréséhez nem megfelelő eszköz. Például néhány legszegényebb régióban a gazdasági fejlődés kielégítő, ugyanakkor a magas munkanélküliség problémát jelent, ez pedig káros hatással jár a régió demográfiai fejlődésére. Emiatt lényeges, hogy más mutatók bevonásával egy tisztább kép alakulhasson ki a legszegényebb régiók szükségleteiről. A negyedik kohéziós jelentésről szóló párbeszédben a kohéziós mutatóknak, illetve a regionális fejlődés mérésének is szerepet kell kapnia.

A munkanélküliséget, amely leginkább a legszegényebb régiókat sújtja, le kell küzdeni. A hosszú távú munkanélküliség fennállása egyes társadalmi csoportokban különösen aggasztó, éppúgy mint az ehhez közvetlenül kapcsolódó társadalmi kirekesztés problémája. A szociális kohézió elérése érdekében erőfeszítéseket kell tenni a fogyatékossággal élő emberek lehető legteljesebb integrációja érdekében. Az EU-ban a szociális politika terén a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség a munkaerőpiacon szintén fontos tényező. A nők és férfiak között lényeges fizetésbeli különbségek állnak fenn, és ezek akadályozzák a gazdasági fejlődést. A nemek különbözőségéből eredő különbségekre fordított figyelem elő fogja segíteni a kohéziós politika végrehajtását, és lehetővé teszi olyan projektek megvalósítását, amelyek által megvalósíthatóvá válik a családi élet és a munka közötti egyensúly kialakítása.

A programok és projektek megvalósítása és kiértékelése során a már létező tanulmányok és elemzések jobb felhasználása által információkat kell biztosítani a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítés végrehajtásának szükségességéről és eszközeiről. Ezek az elvek gyakorlattá válhatnak, példának okául a nemek közötti egyenlőség szempontjából vizsgált költségvetés biztosításán keresztül (például ellenőrizve, hogy a költségvetés megfelelően fedezi-e a nemek közötti egyenlőséget célzó intézkedéseket), a nemek közötti egyenlőség szempontjának tudatosságát növelve a szociális partnerek és a lényeges szereplők között, valamint a nemek közötti egyenlőség területe szakértőinek bevonása által. A nemek közötti egyenlőség kérdésének intelligens megközelítése a szociális és gazdasági életben, illetve a nemeken alapuló társadalmi szerep sztereotípiák elkerülése lényegi fontosságú a kohéziós politika még hatékonyabbá tételében.

Annak érdekében, hogy a legszegényebb uniós régiók problémái megoldódjanak, a sajátosságaikhoz szabott kiegyensúlyozott programra van szükség. A többéves tervek kialakításáért felelős hatóságoknak leginkább és elsősorban a megvalósított projektek fenntarthatóságára és a regionális fejlődésre gyakorolt hatásukra kell figyelmet fordítania. Elsőbbséget kell adni a regionális megközelíthetőséghez, és ezáltal a közlekedéshez, valamint az IT- és telekommunikációs infrastruktúrához kapcsolódó projekteknek. A megfelelő gazdasági ösztönzőkre alapított platform kialakítása növelni fogja a régió vonzóképességét, valamint a fejlődési különbségek csökkentését elősegítő fenntartható gazdasági növekedést fog előidézni.

• [1]  Legtávolabbi régiók, szigetek, hegységi területek és gyéren lakott régiók.

ELJÁRÁS

Cím

A kohéziós politika szerepéről és hatékonyságáról a különbségek csökkentése tekintetében az EU legszegényebb régióiban

Eljárás száma

2006/2176(INI)

Jogalap (Eljárási Szabályzat)

45. cikk

Illetékes bizottság   Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

REGI 6.7.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   Az ülésen való bejelentés dátuma

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

A jelentésbe foglalt állásfoglalás iránti indítvány(ok)

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Lidia Joanna Geringer de Oedenberg 30.5.2006

Korábbi előadó(k)

Vizsgálat a bizottságban

4.10.2006

23.1.2007

12.04.2007

Az elfogadás dátuma

7.6.2007

A zárószavazás eredménye

mellette: ellene: tartózkodás:

45 1 2

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Bernadette Bourzai, Wolfgang Bulfon, Antonio De Blasio, Vasile Dîncu, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Zita Gurmai, Harangozó Gábor, Filiz Husmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Sérgio Marques, Yiannakis Matsis, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Maria Petre, Wojciech Roszkowski, Elisabeth Schroedter, Dimitar Stoyanov, Andrzej Jan Szejna, Kyriacos Triantaphyllides, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jan Březina, Den Dover, Mojca Drčar Murko, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Ljudmila Novak, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Christa Prets, Samuli Pohjamo, Toomas Savi, Gheorghe Vergil Şerbu, Surján László

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

A benyújtás dátuma - A[6]

15.6.2007