JELENTÉS a munkajog korszerűsítéséről szembenézve a 21. század kihívásaival

25.6.2007 - (2007/2023(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Jacek Protasiewicz

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a munkajog korszerűsítése szembenézve a 21. század kihívásaival

(2007/2023(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló C87. ILO-egyezményre (1948), a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló C98. ILO-egyezményre (1949) és a munkaviszonyról szóló R198. ILO-ajánlásra (2006),

–   tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre[1],

–   tekintettel a jövő európai szociális modelljéről szóló, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására[2], amely ismét rámutat az Európai Unió közös értékeire, az egyenlőségre, a szolidaritásra, a megkülönböztetés-mentességre és az újraelosztásra,

–   tekintettel az EK-Szerződés 136–145. cikkeire,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 20. és 27–38. cikkeire[3], különösen az indokolatlan elbocsátás esetén a védelemhez, valamint a méltányos és igazságos munkafeltételekhez való jogra,

–   tekintettel az Európai Szociális Chartára,

–   tekintettel a 2004 májusában kibővített Európai Unió szociálpolitikájának jövőjével foglalkozó magas szintű szakértői csoport jelentésére,

–   tekintettel a Bizottság közösségi lisszaboni programjára és annak 20006-os végrehajtására (SEC(2006)1379),

–   tekintettel a Bizottság szociálpolitikai menetrendről szóló közleményére (COM (2005)0033),

–   tekintettel a tagállamok által benyújtott, nemzeti lisszaboni reformprogramokra,

–  tekintettel a „Globális Európa: Nemzetközi versenyképesség” című bizottsági közleményre COM(2006)0567),

–   tekintettel az „Integrált iránymutatások a növekedésről és a foglalkoztatásról (2005–2008)” című bizottsági közleményre (COM(2005)0141),

–   tekintettel az Európai Tanács 2000. márciusi, 2001. márciusi, 2005. márciusi és októberi, valamint 2006. márciusi következtetéseire,

–   tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK irányelvre[4],

–   tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2006 március 23-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[6],

–   tekintettel a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2006. október 26-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) migráns munkásokról szóló, 1975. évi egyezményére (kiegészítő rendelkezések),

–   tekintettel a munkaviszonyról szóló, 2006. évi ILO-ajánlásra,

–   tekintettel a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló, 1997. évi ILO-egyezményre,

–   tekintettel az ILO tisztességes munkára vonatkozó napirendjére,

–   tekintettel a „Tisztességes munka mindenki számára: Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0249),

–   tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelvre[8],

–   tekintettel a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelvre[9],

–   tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)[10],

–   tekintettel a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelvre[11],

–   tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvre[12],

–   tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[13],

–   tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelvre – Melléklet: Keretmegállapodás a részmunkaidős foglalkoztatásról[14],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0247/2007),

A. mivel a globalizáció, a gyors technológiai fejlődés, a demográfiai változások és a szolgáltatási ágazat nagymértékű növekedése adott esetben a munkajog korszerűsítése kulcsszerepet játszik mind a vállalkozók, mind a munkavállalók alkalmazkodóképességének biztosításában, ezáltal megerősítve az európai szociális modellt,

B.  mivel a gazdasági növekedés a foglalkoztatási szint növekedésének egyik alapvető feltétele, és mivel a szociálpolitikát – megfelelő kialakítása esetén – nem költségnek, hanem olyan pozitív tényezőnek kell tekinteni az Európai Unió gazdasági növekedésében, amely összhangban áll a lisszaboni napirenddel,

C. mivel az Európai Unió mivel az Európai Unió nem csupán szabadkereskedelmi térség, hanem közös értékek közössége is, és ebből következően a munkajognak tükröznie kell ezen értékeket, és mivel az Európában az utóbbi 200 évben kialakult alapvető munkajogi elvek továbbra is érvényesek; mivel a munkajog jogszabályok vagy kollektív megállapodások vagy a kettő kombinálása útján jogbiztonságot és védelmet biztosít a munkavállalóknak és a munkaadóknak, és mivel szabályozza a munkavállaló és a munkaadó közötti erőegyensúlyt, és mivel a munkajog bármiféle módosítása akkor lesz sikeresebb, ha a munkavállalók még inkább biztonságban érzik magukat, és mivel ez a biztonság attól is függ, hogy milyen könnyen találnak új munkát;

D. mivel a nem hagyományos szerződések és a hagyományos rugalmas szerződések új formái (pl. a részmunkaidőre vonatkozó szerződések, határozott időre szóló szerződések, munkaközvetítők útján kötött ideiglenes szerződések, ismétlődő szabadúszó-szerződések és projektszerződések), amelyek közül több nem biztos jellegű, napjainkban egyre gyakoribb az európai munkaerőpiacon;

E.  mivel a szerződéses jogviszony ilyen formái, amennyiben azokat a munkavállalók biztonságát szavatoló garanciák kísérik, hozzájárulhatnak az új nemzetközi kontextus által a vállalkozásoktól megkívánt rugalmasság megteremtéséhez, valamint ahhoz, hogy létrejöjjön az egyes munkavállalók egyedi igényei által megkívánt egyensúly a személyes és családi élet, valamint a szakképzés között,

F.  mivel 2000 óta a részmunkaidős foglalkoztatás az Európai Unióban újonnan létrehozott munkahelyek mintegy 60%-át teszi ki, és a részmunkaidőben dolgozók 68%-a elégedett munkaidejével, mivel azonban e megelégedettségi szint szorosan összefügg a részmunkaidős munkavállalók számára a munkajog és a szociális biztonság által nyújtott védelemmel,

G. mivel a részmunkaidő alapvetően a nők foglalkoztatását jellemzi, mivel gyakran kompromisszumos stratégiát jelent a nők számára hozzáférhető és megfizethető gyermekgondozási és eltartott gondozási létesítmények hiányában,

H. mivel a nemek egyenlőségét támogató EK-jogszabályok a mai napig nem érték el célkitűzéseiket, és a nemek közötti fizetésbeli különbség, a munka és a családi élet összeegyeztetésére vonatkozó rendelkezések hiánya, valamint az állami gyermekgondozási szolgáltatások továbbra is az európai munkavállalók fő aggályai között szerepelnek,

I.   mivel az ideiglenes foglalkoztatás gyorsabban növekedett olyan tagállamokban, ahol módosították a vonatkozó szabályokat az ideiglenes foglalkoztatásra előmozdítása céljából, és mivel a nem hagyományos foglalkoztatás előnyös lehet, amennyiben megfelel a munkavállalók körülményeinek, és azt önkéntesen választják, mivel azonban jelenleg a nem hagyományos foglalkoztatás javarészt nem önkéntes választáson alapul, illetve sok munkavállaló kívül esik az alapvető munka- és szociális jogok alkalmazási körén, és emiatt sérül az egyenlő bánásmód elve,

J.   mivel 2003-ban az 1997-ben nem hagyományos szerződést kötők mindössze 60%-a rendelkezett hagyományos szerződéssel, ami azt jelzi, hogy a nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók 40%-a még 6 év elteltével sem rendelkezik teljes munkaidős foglalkoztatási státusszal; mivel ez különösen a fiatalokat érinti, akik egyre gyakrabban kezdenek alternatív foglalkoztatási formák útján dolgozni, amelyek esetében a munka- és a szociális körülmények az átlagnál sokkal bizonytalanabbak, és akikkel kapcsolatban egyre nagyobb annak a kockázata, hogy a munkaerőpiac peremén rekednek,

K. mivel a nem hagyományos szerződések számának az utóbbi időben tapasztalható növekedése következtében különbségek alakultak ki a munkakörülményekben a biztonság és az egészség vonatkozásában, és ez rosszabb munkakörülményekhez és nagyobb baleseti rátához vezethet,

L.  mivel az egyenlőtlenségeknek közvetlen és közvetett gazdasági költsége van, míg – épp ellenkezőleg – az egyenlő bánásmód versenyelőnyöket gerjeszt, ez utóbbi megvalósítása jelentős hozzájárulást jelent a gazdasági és társadalmi fejlődéshez; továbbá mivel az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy mellőzze a nők energiáját és termelőképességét, mivel ők a népesség felét teszik ki,

M. mivel a nőknek ma három kötöttséggel kell szembenézniük, és ezek a következők: a munkaerő-piaci jelenlétük növelése, több gyermek világrahozatala és a családjukon belüli gondozói feladatok egyre növekvő igényének kielégítése; mivel szinte mindig a nő az, akitől elvárják a kompromisszumot, vagyis hogy a munkát a család igényeihez igazítsa, és a nő az, akinek nagy mértékű stresszt és aggodalmat okoz a különböző szerepek – munkavégzés és gondoskodás – keveredése,

N. mivel tény, hogy nők százezrei kénytelenek szabálytalan foglalkoztatási feltételeket elfogadni, mivel háztartási munkát végeznek saját háztartásukon kívül, vagy idősebb családtagok ápolását kell végezniük,

O. mivel a nem hagyományos szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalók a képzés hiánya, illetve a kockázatok és jogaik ismeretének hiánya miatt gyakran nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint más formában foglalkoztatott munkatársaik,

P.  mivel valamennyi munkavállaló megfelelő foglalkoztatási biztonságra és védelemre jogosult, a szerződéses megállapodástól függetlenül,

Q. mivel számos tagállamban kollektív tárgyalások segítik a munkaerőpiac rugalmas működését, és azok a munkajog szerves részét képezik, illetve alapvető szabályozási eszközt alkotnak; mivel tiszteletben kell tartani ágazati kapcsolatokkal kapcsolatos feltételeket és mivel az ágazati kapcsolatok hagyományai és a szakszervezeti tagság mértéke különbözik az egyes tagállamokban; mivel a tagállamoknak minden szinten támogatniuk kell a társadalmi partnerek közötti társadalmi párbeszédet, mivel ez hatékonyan segítheti a megfelelő munkajogi reformok megvalósítását,

R.  mivel az uniós szintű fellépésnek tiszteletben kell tartania a tagállamok munkajogra vonatkozó hatáskörét, valamint az addicionalitás és az arányosság elvét, ugyanakkor az Európai Parlament elvárja, hogy a Bizottság jogalkotási kezdeményezésekre tegyen javaslatot arra az esetre, amikor szükség van az egész EU-ban alkalmazandó társadalmi minimumszabályok rendszerének a közösségi vívmányokra alapozott alátámasztására,

S.  mivel az Európai Uniónak az aktuális gazdasági kihívásoknak való megfelelés érdekében mindent meg kell tennie a tagállamok munkaerőpiacai stabilitásának biztosítására, reagálnia kell egyes ágazatokban a nagymértékű elbocsátásokra, és polgárai számára a korábbiakhoz képest magasabb szintű munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot kell biztosítania, ami létfontosságú az életfeltételeknek az emberi méltósággal és az alapvető európai értékekkel való harmóniájának megőrzése érdekében,

1.  üdvözli a munkajog új megközelítését, amelynek célja, hogy valamennyi munkavállalóra kiterjedjen, tekintet nélkül szerződéses helyzetükre;

2.  üdvözli a munkajognak a 21. század kihívásainak való megfelelés érdekében történő korszerűsítése szükségességéről zajló megbeszéléseket, különösen a nem hagyományos szerződésekkel való foglalkoztatást kísérő bizonytalanság csökkentése és a sebezhető munkavállalók védelmének fokozása vonatkozásában, a több és jobb munkahely és a társadalmi kohézió érdekében, és ezáltal hozzájárulva a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításához; úgy véli, hogy a munkajog korszerűsítésének összhangban kell lennie az Alapjogi Charta elveivel, különös tekintettel annak IV. címére, és tiszteletben kell tartania és meg kell őriznie az európai szociális modell értékeit és a bevett szociális jogokat;

3.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság zöld könyve – bár elismeri, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci feltételek egyenlőtlenséget teremtenek a nemek között, például nemek közötti fizetésbeli különbségek és foglalkozásbeli és ágazati szegregáció formájában – teljes mértékben figyelmen kívül hagyja „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv” című bizottsági közleményben (COM(2006)0092) megfogalmazott kötelezettségeket és felelősségeket;

4.  szintén mély aggodalommal állapítja meg, hogy a zöld könyv – annak ellenére, hogy elismeri, hogy a nők a karrierjük és magánéletük közötti egyensúly hiányával szembesülnek – nem vesz tudomást arról, hogy sürgősen fel kell lépni a munka és a magánélet, valamint a demográfiai kihívások közötti egyensúly megteremtése érdekében, nemek közötti egyenlőség európai paktumnak és a Bizottság „Európa demográfiai jövője” című közleményének (COM(2006)0571) megfelelően;

5.  úgy ítéli meg, hogy a munkajogi reform prioritásai a következők: a) a védelem kiterjesztése az atipikus módon foglalkoztatott munkavállalókra, b) az alkalmazásban történő foglalkoztatás helyzetének, valamint az önfoglalkoztatás és az alkalmazotti viszonyban álló munkavállalók közötti szürke területek helyzetének egyértelműsítése, c) fellépés a be nem jelentett munkát illetően, és d) a különféle foglalkoztatási helyzetek és a munkanélküliség közötti átmenet megkönnyítése;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai gazdaságnak foglalkoztatottra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen a globális versenyre, és teljesíthesse a szociális biztonságra vonatkozó ígéreteit,

7.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a szociális partnerekkel nem került sor az EK-Szerződés 138. cikkében megállapított konzultációra, bár a zöld könyvnek nyilvánvalóan jelentős következményei vannak a szociálpolitika terén;

8.  úgy véli, hogy amennyiben a munkajog meg akar felelni a 21. század kihívásainak, az egyes szakmák védelme helyett főként arra kell összpontosítania, hogy a munkavállalónak élete végéig biztosítsa a foglalkoztatás biztonságát, megkönnyítve mind a munkapiacra való bejutást, mind az ott maradást, illetve az egy-egy munkahely közötti váltást a humántőke fejlesztésére, a támogató üzleti környezetre és a munkahelyek minőségére egyaránt összpontosító aktív munkaügyi politikák alkalmazása révén;

9.  úgy véli, hogy a polgárok foglalkoztatását és szakmai tevékenységét jellemző munkaügyi kapcsolatok jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt évtizedben, valamint megállapítja, hogy az állandó, teljes munkaidős szerződés a munkakapcsolat általános formája, és mint ilyet, azt referenciának kell tekinteni a megkülönböztetés-mentesség elvének következetes és ellentmondásmentes alkalmazása tekintetében, és ezért úgy véli, hogy az európai munkajognak meg kell erősítenie a határozatlan időre kötött munkaszerződéseknek mint a foglalkoztatás általános formájának szerepét, ezáltal garantálva a megfelelő szociális és egészségvédelmet és az alapvető jogok tiszteletben tartását;

10. e tekintetben elismeri annak szükségességét, hogy a munkaidőt kellően rugalmasan kell megszervezni a munkaadók és a munkavállalók igényeinek kielégítése érdekében, illetve annak lehetővé tételére, hogy az egyének egyensúlyt teremthessenek a munka és a családi élet között, valamint a versenyképesség és a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében Európában, a munkavállalók egészségének figyelembevétele mellett;

11. határozott egyet nem értésének ad hangot a zöld könyvben ismertetett analitikai keretet illetően, amely szerint a hagyományos, határozatlan időre szóló munkaszerződés elavult, növeli a munkaerőpiac szegmentálódását, illetve a „bentiek” és a „kintiek” közötti szakadékot, ezért akadálynak tekintendő a foglalkoztatás növekedése és a fokozottabb gazdasági dinamizmus előtt;

12. hangsúlyozza, hogy a munkaügyi jogszabályok csak akkor hatékonyak, tisztességesek és erőteljesek, ha azokat valamennyi tagállam végrehajtja, minden szereplő tekintetében egyformán alkalmazzák és rendszeresen és hatékonyan ellenőrzik; kéri, hogy a „jobb jogalkotás” kezdeményezés keretében a Bizottság erősítse meg a szerződések őreként betöltött szerepét a szociális és foglalkoztatási jogszabályok végrehajtását illetően; kritikával illeti a Bizottságot a tagállamoknak a közösségi jog alkalmazásának a munkavállalók kiküldetése esetében történő ellenőrzési jogába történő beavatkozás miatt;

13. rámutat arra, hogy a legutóbbi OECD- és más tanulmányok kimutatták, hogy nem bizonyított az az állítás, hogy az elbocsátásokkal kapcsolatos védelem és a hagyományos munkaszerződések meggyengülése előmozdítaná a foglalkoztatás növekedését; rámutat, hogy a skandináv országok példája egyértelműen mutatja, hogy az elbocsátásokkal kapcsolatos védelem és a foglalkoztatási normák magas szintje teljes mértékben összeegyeztethető a foglalkoztatás jelentős növekedésével;

14. megjegyzi, hogy egyes nem standard szerződési formák – attól függően, hogy milyen mértékben vannak jelen a munka- és a társadalombiztosítási jogban –, továbbá az élethosszig tartó tanulási és képzési lehetőségek biztosítása hozzájárulhatnak nemcsak az EU gazdasági versenyképességének javításához, hanem a munkavállalók eltérő igényeinek kielégítéséhez is, tekintetbe véve, hogy életük melyik szakaszában járnak és szakmájukban milyen kilátásaik vannak; ugyanakkor elismeri, hogy a nem standard munkaviszonynak együtt kell járnia azon munkavállalók támogatásával, akik éppen az egyik foglalkozásról a másikra vagy egyik foglalkoztatási státuszról a másikra történő váltás átmeneti helyzetében vannak; továbbá megjegyzi, hogy annak érdekében, hogy ez az átmenet gyors és fenntartható legyen, aktív beavatkozásra kell összpontosítani, amellyel lehetővé válik, hogy azon munkavállalók, akiknek újra be kell lépniük a munkaerőpiacra valamilyen szintű jövedelemtámogatást kaphassanak a képzés és átképzés útján újból foglalkoztathatóvá váláshoz feltétlenül szükséges időszak során;

15. hangsúlyozza, hogy a zöld könyvnek magára a munkajogra kell összpontosítania;

16. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az egyéni munkajogra összpontosít, és sürgeti a Bizottságot, hogy összpontosítson a kollektív munkajogra és mozdítsa elő azt, mint a munkavállalók és munkaadók eszközét a rugalmasság és a biztonság tekintetében;

17. határozottan úgy véli, hogy a foglalkoztatás minden nem standard vagy egyéb formájának az alapvető jogok minimumán kell alapulnia, tekintet nélkül az egyéni foglalkoztatási státuszra, amelybe beletartoznak: a megkülönböztetésmentesség, a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme, valamint a munkaidő/pihenőidő védelmére, az egyesülés és a képviselet szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz és a kollektív fellépéshez, valamint a képzéshez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezeket tagállami szinten kell megfelelően végrehajtani, figyelembe véve a különböző hagyományokat és társadalmi-gazdasági tényezőket az egyes országokban; hangsúlyozza, hogy az európai jogszabályok nem ellentétesek a nemzeti jogszabályokkal, hanem ezeket egymást kiegészítőnek kell tekinteni;

18. megállapítja, hogy számos tagállamban és a Szerződésben megállapítottak szerint is a munkajog alapvető része a kollektív fellépéshez való jog, illetve hogy a Bizottság megállapította a Bíróság előtt zajló eljárás során, hogy egyes skandináv országok kollektív fellépéseinek sajátos formája összhangban van az EK-Szerződéssel, és kéri a Bizottságot, hogy a Bíróság megállapításainak megfelelően tartsa tiszteletben a kollektív megállapodásokat a munkajog sajátos típusaként;

19. kéri, hogy minden munkavállaló ugyanolyan szintű védelemhez rendelkezzen hozzáféréssel, és hogy bizonyos csoportok ne legyenek eleve kizárva a legszélesebb körű védelemből, ami jelenleg gyakran előfordul a tengerészekkel, a hajókon dolgozó munkavállalókkal, illetve a nem szárazföldön, továbbá a közúti szállításban dolgozó munkavállalókkal; kéri, hogy hatékony jogszabályok legyenek alkalmazandók valamennyi személyre, tekintet nélkül munkavégzésük helyére;

20. úgy véli, hogy a túlzott mértékű adminisztrációs terhek még a gazdasági növekedés időszakában is eltántoríthatják a munkaadókat attól, hogy új munkavállalókat vegyenek fel, aminek következtében rosszabbodnak a foglalkoztatási kilátások és meggátolják a munkavállalókat a munkaerőpiacra való belépésben. Hangsúlyozza, hogy a Tanács által Lisszabonban, 2000-ben hozott határozatokkal összhangban a munkahelyteremtés elsőbbséget élvező európai célkitűzés;

21. megjegyzi, hogy fokozódik az informális gazdaság és különösen a be nem jelentett munkavállalók munkájának kizsákmányolása, és úgy véli, hogy ez ellen a jelenség ellen úgy lehet a leghatékonyabban küzdeni, ha a kizsákmányolás kezelésének eszközeire és mechanizmusaira összpontosítanak, ideértve a munkajog és a munkaügyi normák fokozottabb és megfelelőbb érvényesítését, a legális munkavállalás megkönnyítését és a munkavállalók alapvető emberi jogainak tiszteletben tartását; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogszabályokat a veszélyeztetett munkavállalók toborzók (gangmasters) által történő kizsákmányolása ellen, illetve írják alá és ratifikálják a valamennyi migráns munkavállaló és családjuk védelméről szóló ENSZ-egyezményt, illetve az Európa Tanács emberkereskedelemről szóló egyezményét;

22. üdvözli a munkaerőpiacon meglévő munkaügyi hagyományok, szerződési formák és vállalkozási modellek nagy változatosságát;

23. felhív rugalmas és biztonságos szerződéses feltételek kialakítására a korszerű munkaszervezéssel kapcsolatosan;

24. kiemeli, hogy a kis- és középvállalkozásokat Európában a foglalkoztatás megteremtésében és növelésében, illetve a társadalmi és regionális fejlődés tekintetében fő hajtóerőnek tekintik; úgy hiszi tehát, hogy létfontosságú a kkv-k által a munkajog javításában betöltött szerep fokozása;

25. úgy véli, hogy az európai jog eredményesebb alkalmazása érdekében szükség van a szociális partnerek közötti kapcsolatok rendszerének megerősítésére és egyes olyan ágazatokban a munkavállalói képviselet hiányára való megfelelő reagálásra, ahol a gazdasági tevékenység nagy részét 10-nél kevesebb munkavállalót alkalmazó kkv-k végzik (a képviselet e hiányát különösen az új tagállamokban teszik szóvá);

26. helyesli a Tanács azon célját, hogy minden megfelelő nemzeti és közösségi erőforrást mozgósítson a szakképzett, felkészült és könnyen alkalmazkodó munkaerő, valamint a globalizáció és az európai társadalmak elöregedése okozta együttes hatásból adódó kihívásokkal szembenéző munkaerőpiac kialakulásának elősegítése érdekében;

27. megállapítja, hogy a munkaerőpiac szegmentálódása miatt a munkahely biztonsága alacsony és a foglalkoztatás kevésbé stabil, számos nem standard szerződésben nincs sok lehetőség az oktatásra és képzésre, foglalkoztatói nyugdíjra és szakmai előmenetelre, valamint elégtelen a humán tőkébe való befektetés; hangsúlyozza, hogy ez növeli a gazdasági bizonytalanságot és általában a változás és a globalizáció ellenzését eredményezi;

28. megállapítja, hogy számos tagállamban a megfelelő szociális biztonság hiánya miatt lehetetlen a második pillér szerint nyugdíjhoz jutni, ami külön nyomást jelent az első pillér szerinti öregségi nyugdíjakra;

29. úgy gondolja, hogy az egyéni motiváció, a munkaadók támogatásának és a lehetőségek hozzáférhetőségének és rendelkezésre állásának kombinálása játssza a legfontosabb szerepet az élethosszig tartó tanulásban való részvétel tekintetében, és felszólít a munkaerő-piaci követelményeknek, valamint a munkavállalók és munkaadók egyéni elvárásainak megfelelő oktatási ágazat és iskolák létrehozására; szorgalmazza, hogy az egyéni karrierépítésről szóló tanulmányok kerüljenek bele az iskolai tantervekbe;

30. rámutat arra, hogy sürgősen javítani kell az EU lakosságának iskolázottsági szintjét és szorgalmazza, hogy a Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek tegyenek befektetéseket az élethosszig tartó tanulás és a humán tőke fejlesztésének terén, mivel ezek a tartós munkanélküliség leküzdésének hatékony eszközei, amelyekkel összefüggésben a készségfejlesztés és a képesítések megszerzése közérdek, ahogy azt a szociális partnerek is jelezték a kompetenciák és képesítések élethosszig tartó fejlesztésére vonatkozó 2006. évi cselekvési keretben;

31. véleménye szerint a munkajogi reformoknak elő kell mozdítaniuk a vállalatok részéről a munkavállalóik képességei terén tett befektetést, ösztönözniük kell a munkavállalókat készségeik fejlesztésére, és garantálniuk kell a társadalombiztosítási rendszerek beavatkozását az ilyen megközelítés biztosítása céljából;

32. hangsúlyozza a következetességre való törekvés fontosságát a munkajog terén, amely irányelvek és kollektív megállapodások, illetve nyílt együttműködés útján érhető el, szorgalmazza, hogy a Bizottság vegye figyelembe a nemzeti munkaerő-piacok és a tagállamok e téren meglévő hatáskörei közötti hatalmas különbségeket, de emlékeztet a versenyképes, innovatív és befogadó Európa, valamint több és jobb munkalehetőség létrehozásának célkitűzésére;

33. hangsúlyozza a meglévő európai jogszabályok megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének hiányát, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a koordinációt a nemzeti munkajogi és szociális felügyeletek között; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az új tagállamok egészségügyi és biztonsági jogszabályaikat összhangba hozzák az európai jogszabályokkal;

34. úgy véli, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében – ezek eredményes végrehajtása esetén – a szomszédos tagállamokban dolgozó munkavállalók jogai megfelelő védelmet élveznének, de az egyes tagállamok eltérő társadalmi-gazdasági helyzete és hagyományai miatt bonyolult lenne azt a célt kitűzni, hogy a munkavállaló és az egyéni vállalkozó meghatározása a közösségi jogban egységes legyen. Ugyanakkor olyan kezdeményezésre van szükség, amelynek célja a közösségi joganyag koherens és hatékonyabb végrehajtásának garantálásához szükséges közelítés bizonyos mértékű növelése; e közelítésnek tiszteletben kell tartania a tagállamok jogait a munkaviszony meghatározása tekintetében;

35. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Bíróság által megállapított iránymutatásokkal összhangban tegyenek különbséget; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen kezdjen tárgyalásokat a tagállamokkal, a „munkavállalók” és az „egyéni vállalkozók” munkajogi státuszának meghatározására irányuló átlátható és konzisztens kritériumok meghatározása céljából; ismét erőteljesen leszögezi, hogy a Parlament álláspontja az, hogy a munkavállaló fogalmának meghatározását a munkavégzés tényleges helyére és idejére kell alapozni;

36. felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a munkaviszonyról szóló, 2006. évi ILO-ajánlás haladéktalan végrehajtását;

37. kéri a tagállamokat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet azon ajánlásának tudomásul vételére, amely szerint a munkajog nem érintheti a tényleges üzleti kapcsolatokat;

38. szorgalmazza, hogy a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika terén az összehangolás nyílt módszerét alkalmazzák, amely a legjobb gyakorlatok cseréjére szolgáló hasznos eszköz, annak érdekében, hogy a közös problémákra rugalmasan és átlátható módon lehessen válaszolni, figyelembe véve azokat az eltérő körülményeket, amelyek döntő hatást gyakorolnak az egyes tagállamok munkaerőpiacaira;

39. javasolja a tagállamoknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy a nyílt koordinációs módszer keretében osszák meg egymással a munkaidő rugalmas szervezésére vonatkozó bevált gyakorlatokat, és vegyék figyelembe azokat az innovatív munkaidő-beosztási megoldásokat, amelyek a munka és a családi élet közötti megfelelő egyensúly elérésére irányulnak;

40. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a nemzeti munkaerőpiacokra vonatkozó információgyűjtést és -elemzést, hogy az egyes tagállamokban folytatott foglalkoztatási politikákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje megbízható adatokon, különösen homogén és összehasonlítható statisztikákon alapuljon;

41. felhívja a tagállamokat, hogy szociális biztonsági rendszereiket vizsgálják felül és igazítsák ki, továbbá egészítsék ki aktív munkaerő-piaci politikáikat, különösen a képzés és az élethosszig tartó tanulás tekintetében, a munkaerőpiac új realitásainak megfelelően támogatva a szakmai váltást és a munkaerőpiacra való visszatérést, a nyereségtől való szükségtelen függés és a nem-hivatalos munkavállalás megelőzése érdekében.

42. határozottan elítéli a szabályos munkaszerződések visszaélésre lehetőséget adó új munkavállalási formákkal való felváltását, amelyet kényszerítő gazdasági szükség nem indokol, és mégis bevett gyakorlattá vált az európai médiavállalkozásokban, és amelynek célja a túlzott mértékű rövid távú haszon elérése a közösség, a munkavállalók és a versenytársak kárára; hangsúlyozza, hogy az ilyen lépések ellentétesek az európai szociális modellel, mivel hosszú távon rombolják a munkaadók és a munkavállalók közötti egyetértést, méltányosságot és bizalmat; határozottan kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy lépjenek fel a felelőtlen visszaélések felszámolása érdekében;

43. emlékeztet arra, hogy a „rugalmas biztonság” kifejezés a munkaerő-piaci rugalmasság és biztonság olyan ötvözetét jelenti, amely lehetővé teszi mind a termelékenység növelését, mind pedig a munkahelyek színvonalának emelését, és egyúttal biztonságot és kiegyensúlyozott családi életet garantál az egyes munkavállalók számára, valamint a vállalkozások számára is módot nyújt arra, hogy a megfelelő rugalmassággal rendelkezzenek új munkahelyek létrehozásához;

44. hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonság csak hatékony és korszerű munkajog útján lehetséges, amely tükrözi a munka változó realitását; megjegyzi, hogy a kollektív munkajog és az erős szociális partnerkapcsolat a rugalmas biztonság kulcsfontosságú eleme; úgy gondolja azonban, hogy a rugalmas biztonság többféle modellje létezik; megjegyzi, hogy a közös megközelítés alapjául egyfelől a cégek és a munkavállalók alkalmazkodóképességét, másfelől a rugalmasságot és biztonságot, az aktív munkaerő-piaci politikákat, a képzést és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeit kell megtenni; úgy véli, hogy a tágabb értelemben vett jólléti intézkedéseket, illetve a szolgáltatásokhoz, például az általános gyermekgondozási támogatáshoz való általános hozzáférés pozitívan hozzájárul e célok eléréséhez;

45. úgy véli, hogy a Bizottság zöld könyvében túlságosan szűk a „rugalmas biztonság” (flexicurity) fogalmának meghatározása; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság közleményt fog közzétenni a rugalmas biztonságról;

46. úgy gondolja, hogy az idősebb munkavállalók munkaerőpiacon maradása önkéntes és rugalmas alapon kell, hogy történjen, megfelelő munkahelyi képzést és egészségügyi ellátást élvezve; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van pozitív lépésekre annak érdekében, hogy az idősebb munkavállalókat a munkaerőpiacra való visszatérésre ösztönözzék, továbbá több rugalmasságot kell biztosítani a nyugdíjrendszerek megválasztásának terén;

47. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak elismerésére, hogy a munkajog hatalmas befolyással bír a vállalatok magatartására, és a stabil, egyértelmű és megalapozott rendelkezésekbe vetett bizalmuk a több és jobb munkahely teremtésével kapcsolatos döntések kulcsfontosságú eleme; ezért felhívja a tagállamokat valamennyi már meglévő, a munkaerőpiacot érintő hatályos közösségi jogszabály megfelelő végrehajtására és megerősítésére;

48. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy nemzeti és európai szinten egyaránt erősítsék meg a szülői szabadsághoz fűződő jogokat és a gyermekgondozási támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket mind a férfiak, mind a nők számára;

49. üdvözli a be nem jelentett munka és a feketegazdaság elleni küzdelemre vonatkozóan kialakított stratégiát, mivel ezek – jóllehet az egyes tagállamokban eltérő mértékben vannak jelen – veszélyeztetik a gazdaságot, jogvédelem nélküli helyzetben hagyják a dolgozókat, hátrányosan érintik a fogyasztókat, csökkentik az adóbevételeket és tisztességtelen versenyt teremtenek a vállalkozások között; osztja a Bizottság megközelítését, amely szerint a be nem jelentett munka ellen vívott küzdelmet a kormányzati végrehajtó szervek, a munkaügyi felügyeletek és/vagy szakszervezetek, a társadalombiztosítási szervek és az adóhatóságok közötti szoros együttműködéssel kell vívni, és felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak az egyes üzleti szektorokra jellemző mutatókra és teljesítményjelölőkre alapozott újító módszereket az adóerózió elleni küzdelemben;

50. felhívja a Bizottságot, hogy indítson a munkaadókat és munkavállalókat célzó tájékoztatási kampányt, amelynek célja a minimumkövetelményeket előíró európai rendelkezésekre és rendeletekre, többek között a kirendelt munkavállalókról szóló irányelvre vonatkozóan rendelkezésre álló ismeretek terjesztése, illetve annak tudatosítása, hogy a feketemunka káros hatással van a nemzeti szociális biztonsági rendszerekre, az állami finanszírozásra, a tisztességes versenyre, a gazdasági teljesítményre és magukra a munkavállalókra is;

51. kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az ideiglenes munkákkal gyakran megbízott fiatal munkavállalókra annak biztosítása céljából, hogy a munkával kapcsolatos tapasztalathiányuk ne vezessen munkahelyi balesetekhez; bátorítja a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatot e tekintetben, és szólítsák fel az ideiglenes munkaközvetítéssel foglalkozó ügynökségeket arra, hogy tegyék érzékenyebbé a munkaadókat és magukat a fiatal munkavállalókat is;

52. hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét a munkavállalók és munkaadók tájékoztatásában és képzésében a munkaügyi kapcsolataik során őket megillető jogok és rájuk háruló kötelezettségek tekintetében, valamint aláhúzza az e téren hatályos jogszabályozás végrehajtásának fontosságát, ezért kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a szociális partnereknek nyújtott technikai támogatást és ösztönözze őket arra, hogy gyűjtsenek ismereteket és tapasztalatokat a munkahelyi feltételek javítása érdekében;

53. hangsúlyozza a szociális partnerek által betöltött fontos szerepet, amelynek köszönhetően bizonyos mértékig máris sikeresnek mondható a munkaerőpiacok reformja, különösen a szülői szabadságra, a részmunkaidőre és a határozott időre szóló szerződésekre, továbbá a távmunkára és az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó megállapodások megkötése révén;

54. úgy gondolja, hogy a tagállamoknak a nyitottság szellemében kell párbeszédet folytatniuk a szociális partnerekkel a munkajog korszerűsítése és a 21. század kihívásaihoz való igazítása tárgyában, figyelembe véve a szociális partnerek érveit és válaszokat kínálva aggodalmaikra;

55. rámutat, hogy a vállalati kollektív tárgyalások pozitív szerepet játszhatnak a munkajogi kapcsolatok és a munkaszervezés terén, növelve a cégek termelékenységét és javítva a munkafeltételeket, ezáltal ösztönözve a foglalkoztatás szintjének emelkedését; felhívja a figyelmet arra, hogy lehetőség van a jogszabályozás módosítására az olyan kollektív tárgyalások megerősítése érdekében, amelyek a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt előnyös, vállalati szintű megoldások kialakítására irányulnak;

56. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jogalkotás javítását célzó program keretei között mozdítsák elő a szociális partnerekkel – és ahol szükséges, a civil társadalom más képviseleti szerveivel – való állandó együttműködést a munkajog vagy a szociális politika területéhez tartozó minden jogalkotási tevékenység során, egyszerűsítve a kis- és középméretű vállalkozásokat, és különösen az új cégeket terhelő közigazgatási eljárásokat, pénzügyi helyzetük könnyítésével hozzájárulva versenyképességükhöz, és ezáltal új munkahelyek teremtéséhez;

57. felhívja a Bizottságot, hogy a visszaélések megelőzése érdekében szabályozza az általános vagy fővállalkozások egyetemleges felelősségét a munkavállalók alvállalkozásba adása és kiszervezése esetén, a minden vállalkozás számára egyenlő körülményeket kínáló, átlátható és versenyképes piac megteremtése érdekében, tiszteletben tartva a munkaügyi normákat és feltételeket; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy európai szinten, egyértelműen állapítsák meg, ki felelős a munkajog betartásáért és a kapcsolódó bérek, társadalombiztosítási járulékok és adók megfizetéséért egy alvállalkozói láncban;

58. szilárd meggyőződése, hogy a bizonytalan és rosszul fizetett munka nem megfelelő válasz az egyre több ágazatot érintő cégáthelyezési tendenciára; úgy ítéli meg ezzel szemben, hogy a jelenleg a versenyképesség hiányával küszködő ágazatokat a kutatás és a fejlesztés, a képzés és az élethosszig tartó tanulás terén tett befektetések lendíthetik fel;

59. felhívja a Bizottságot egy vitarendezési rendszer létrehozásának megkönnyítésére annak érdekében, hogy a szociális partnerek közötti európai megállapodások hatékony és rugalmas eszközzé váljanak, előmozdítva a hatékonyabb, európai szintű szabályozási megközelítést;

60. felhívja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a munkaerőpiacaikra való belépéssel kapcsolatos korlátozásokat, javítva az Európai Unióban a munkavállalói mobilitást, és elősegítve az egységes piac és a lisszaboni stratégia céljainak gyorsabb elérését;

61. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok parlamentjeinek.

• [1]  HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
• [2]  HL C 305 E., 2006.12.14., 141. o.
• [3]  HL C 364, 2000.12.18., 1. o.
• [4]  HL L 175., 1999.7.10., 43. o.
• [5]  HL C 292 E., 2006.12.1., 131. o.
• [6]  HL L 18., 1997.1.21., 1. o.
• [7]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0463.
• [8]  HL L 45., 1975.2.19., 19. o.
• [9]  HL L 39., 1976.2.14., 40. o.
• [10]  HL L 348.,1992.11. 28., 1. o.
• [11]  HL L 216., 1994.8.20., 12. o.
• [12]  HL L 254., 1994.9.30., 64. o.
• [13]  HL L 269., 2002.10.5., 15. o.
• [14]  HL L 14., 1998.1.20., 9. o.

INDOKOLÁS

A Bizottság „A munkajog korszerűsítése szembenézve a 21. század kihívásaival” című zöld könyvének célja nyilvános vita indítása az EU-n belül arról, hogy a munkajogot hogyan lehet korszerűsíteni a mindenekelőtt a globalizációból és az európai társadalmak elöregedéséből származó főbb kihívásoknak való megfelelés céljából. A munkajog e megváltoztatása létfontosságúnak tűnik, ha el kívánjuk érni a lisszaboni stratégia két legfontosabb célját, azaz azt, hogy 2010-re az EU a világ legversenyképesebb gazdaságává váljon, illetve a foglalkoztatás szintje jelentős mértékben nőjön.

Mivel a foglalkoztatás szintje csak a gazdasági növekedéssel együtt emelkedhet, a munkajog korszerűsítésének mind a munkavállalók, mind a munkáltatók elvárásait figyelembe kell vennie. Ezek valójában nem teljesen eltérőek az Európai Unióban, ahol a konfliktus kultúráját, amely a munkajog filozófiai alapja és eredetileg a munkaviszonyon belül gyengébb fél védelmére alakult ki, egyre inkább az együttműködés kultúrája váltja fel. Jelenleg a munkavállalók és a munkáltatók közös célja, hogy alkalmazkodjanak a gyors technológiai fejlődésből, a versenyképesség növekedéséből – ami egyrészt a globalizáció, másrészt a változó fogyasztói igények következménye – és a szolgáltatási szektor nagyon gyors fejlődéséből eredő változó feltételekhez. A 2005. októberi Hampton Court-i csúcson az Európai Tanács e tényezők figyelembevételével elfogadta a globalizált világban az európai értékekről szóló bizottsági közleményt, amely felhívta a tagállamokat, hogy folytassanak tevékeny munkaerő-piaci politikát és ösztönözzék „az emberek, semmint a munkahelyek védelmére” irányuló rugalmasságot és alkalmazkodóképességet. A közlemény rámutatott arra is, hogy javítani kell az uniós és nemzeti szintű szabályozási környezetet „a vállalatok és polgárok szükségtelen költségektől és bürokráciától való megszabadítása” érdekében.

Úgy tűnik, hogy a zöld könyv annak a gondolatmenetnek a folytatása, amely szerint elengedhetetlen rugalmasabb munkajogi keretek kialakítása. Ez nem jelent radikális visszalépést a foglalkoztatás biztonsága kötelező feltételeihez képest, de változtatásokat tehet szükségessé e feltételek minőségében, ami a „munkahely biztonsága” elvéről a „foglalkoztatás biztonsága” elvére, és a „munkával járó biztonság” elvéről a „munka biztonsága” elvére való átállásban tükröződik. A főleg a határozatlan időre szóló munkaszerződésen alapuló állandó munkaviszonyban álló munkavállalók védelmére irányuló munkajog nem fogja megakadályozni a nem hagyományos alkalmazásban lévőket abban, hogy rugalmasan válaszoljanak a piaci igényekre. A munkaerőpiac túl szigorú szabályozása a vártnál ellentétes hatásokkal járhat a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás szintjének emelkedésére, meggátolva a munkaadókat abban, hogy legális munkát kínáljanak, és mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat arra ösztönözve, hogy a feketepiacot vegyék igénybe.

A munkajog rugalmasságának hiánya a foglalkoztatás alternatív formáinak kialakulását is eredményezheti, amelyek statisztikai adatok szerint növelhetik a pályakezdők, a nyugdíjazási korban lévők, és a bizonyos szünet után a munkába visszatérni szándékozók munkalehetőségeit. Ezek a lehetőségek megkönnyítik a munkahely és a tanulmányok, illetve családi élet összeegyeztetését is a még tanulmányokat folytató fiatalok és a gyermeküket nevelő szülők számára. Tekintettel az ilyen foglalkoztatási formák növekvő arányára, valamint azon kedvező hatásukra, hogy megkönnyítik a munkaerőpiacra való belépést és bennmaradást, a munkajognak tiszteletben kell tartania őket, egyidejűleg védve az érintett munkavállalókat a megkülönböztetéstől és bizonyos minimumjogokat biztosítva számukra, amelyeket a hagyományok és az egyes tagállamok társadalmi és gazdasági körülményei alapján kell meghatározni. Nem kell azonban törekedni a foglalkoztatás hagyományos és alternatív formái közötti különbségek felszámolására. Közös foglalkoztatási minimumszabályok kialakítása a foglalkoztatás minden formája számára nemcsak nagyon nehéz lenne, hanem sok társadalmi csoport, így a marginalizáció által leginkább fenyegetettek számára további akadályokat jelentene a legális munkaerő-piacra való bejutásban.

Különösen korlátozni kell uniós szintű egységes új szabályok és fogalommeghatározások kialakítását. A tagállamok közötti különbségek olyan nagyok, hogy egységes intézkedések bevezetése a gazdasági hatékonyság csökkenésével járhat, így nem kívánt irányba befolyásolhatja a foglalkoztatás szintjét. Az Európai Unióban jogszabályok széles köre szabályozza a munkaerőpiacot, ezért nincs szükség újak bevezetésére. Mindazonáltal a hatályban lévő jogszabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni a vállalatok, különösen a kkv-k működésére és az uniós foglalkoztatási szintre gyakorolt hatásuk mérése céljából.

Ebben az összefüggésben vitathatatlanul hasznos lenne a tagállamok számára egy tágabb politika elfogadása, amelynek célja az egységes piac kialakításának lezárása, különös tekintettel a munkavállalók szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára. A Bizottság által tett erőfeszítéseknek a nemzetek fölötti szinten felmerülő akadályok és nehézségek leküzdését kellene eredményezniük, hiszen ezek az európai polgárok mobilitásának növekedését akadályozó legfőbb tényezők, pedig az kulcsfontosságú lenne a gazdasági növekedés, így a foglalkoztatás szempontjából. Az összehangolás nyílt módszerének kellene keretül szolgálnia a tagállamok tevékeny munkaerő-piaci politikák területén gyűjtött pozitív tapasztalatainak dinamikusabb cseréjéhez.

A Bizottság „Munkavállalás Európában 2006-ban” című jelentése az európai uniós munkaerőpiacok rugalmasságával és biztonságával foglalkozik, és kifejezetten rámutat arra, hogy hosszú távlatban nézve a munkanélküliek megfelelő képzése sokkal nagyobb segítséget nyújt számukra ahhoz, hogy a munkaerőpiacon megállják a helyüket. Ennélfogva nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkavállalók, illetve a munkanélküliek képzésére és annak minőségére. Mivel azonban az egyéni motiváció kulcsfontosságú bármely tanulási folyamat sikeréhez, a megfelelő tárgyaknak, így a vállalkozói tanulmányoknak vagy a személyes karrierépítésnek az iskolai tantervek állandó részét kellene képezniük.

A lisszaboni stratégia szakmai tevékenységgel kapcsolatos céljait négy EU-tagállam már elérte. Ezek az országok jelentősen különböznek a többiektől szakszervezeteik száma és azok tevékenységi szintje tekintetében. A gazdasági fejlődés, így a foglalkoztatás szintjének növekedése szempontjából kulcsfontosságú kérdésekben folytatott társadalmi párbeszédre azonban mindenhol szükség van. Az európai és nemzeti szintű párbeszéden kívül hangsúlyt kell fektetni az ipar szintjén folytatott párbeszéd fontosságára, amely megfelelőbb keretet nyújt a változó piaci feltételekre való válaszadáshoz. Az egészséges társadalmi párbeszéd lehetővé teszi a munkavállalók és a munkáltatók közötti feszültségek áthidalását és a bizalom kiépítését. Ehhez a szociális partnerek pozitívan járulhatnak hozzá azáltal, hogy ösztönzik a munkaerőpiacon kívül lévőket a foglalkoztatás alternatív formáinak igénybevételére olyan helyzetekben, amikor hagyományos szerződésekre nincs lehetőség. Ezek jobb alternatívát jelentenek, mint a munkanélküliség. A Bizottságnak és a tagállamok kormányainak támogatniuk kell erős szociális partnerek kialakulását, és a munkajog vonatkozásában ösztönözniük kell a szervezetek közötti együttműködést és a pozitív tapasztalatok cseréjét, valamint a munkavállalókat és a munkáltatókat megcélzó, a munkavállalói jogokkal és a munkajogi követelmények be nem tartásából eredő káros hatásokkal foglalkozó képzési és tájékoztatási kampányokat.

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (6.6.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a 21. század kihívásaival szembenéző munkajog korszerűsítéséről
(2007/2023(INI))

A vélemény előadója: Mia De Vits

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megerősíti, hogy a munkajog elsősorban a tagállamok és a szociális partnerek hatáskörébe tartozik és országonként alapvető eltérések fedezhetőek fel; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy bár az Európai Unió e téren korlátozott hatáskörrel bír, intézkedéseit a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítására kell összpontosítania annak érdekében, hogy több és jobb minőségű munkahelyet biztosítson;

2.  hangsúlyozza, hogy a munkajog szociális védelmet nyújtó jogszabályokat jelent, amelyek célja a munkavállalók védelme;

3.  úgy véli, hogy az EU és a tagállamok szintjén a szociális párbeszéd a megfelelő keret (az EK-Szerződés 137. cikke értelmében) a munkaviszonyra vonatkozó szabályozási keret létrehozásához; ennek megfelelően úgy véli, hogy a vitafolyamat részeként a szociális párbeszédre kell hivatalosan hagyatkozni; megítélése szerint a szociális partnerek általános erősödése és a fokozott transznacionális együttműködés nagyban hozzájárul ahhoz a célkitűzéshez, hogy teljesüljön az egyenlőség elve;

4.  véleménye szerint valójában a munkahellyel való rendelkezés biztonságának kell a valós célnak lennie, hogy amikor valaki elveszíti a munkahelyét, lehetősége legyen arra, hogy gyorsan újból elhelyezkedjen; e tekintetben hangsúlyozza az élethosszig tartó tanulás különleges fontosságát;

5.  úgy véli, hogy a túlzottan védelmező munkajogi rendelkezések elriaszthatják a vállalatokat attól, hogy munkavállalókat alkalmazzanak; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a rugalmas munkajogi keretfeltételek növelik a foglalkozatási piacok alkalmazkodóképességét és előmozdítják a foglalkoztatást; ezenkívül, véleménye szerint nem megengedhető, hogy a vállalatokra további adminisztratív terheket rójanak, sőt, az adminisztratív költségeket csökkenteni kell, különösen a kisvállalkozások esetében; e tekintetben támogatja az Európai Tanács 2007. március 9-i nyilatkozatát, hogy az adminisztratív terhek 2012-re megvalósítandó 25%-os csökkentését kell célként kitűzni;

6.  felhívja a figyelmet a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvre, a szociális biztonsági rendszerekre vonatkozó rendeletre, valamint egyéb EU-szintű rendeletekre, amelyek átfogó védelmet biztosítanak a munkavállalók jogai tekintetében; úgy véli, hogy nincs értelme európai szinten meghatározni a „foglalkoztatott” és az „önálló vállalkozó” fogalmát; támogatja az európai munkaerőpiac létrehozását és a szolgáltatók Unión belüli szabad mozgását; a nemzeti munkajog és a belső piac szabályozása közötti konfliktusok megoldása során elsőbbséget kell biztosítani a nemzeti munkajogi szabályoknak;

7.  úgy véli, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv – amely a minimális munkavédelemre vonatkozó kötelező szabályokat fekteti le – elengedhetetlen eszköz annak biztosítására, hogy a határokon átnyúló ideiglenes munkaviszony keretén belül dolgozó különböző munkavállalók egyenlő bánásmódban részesüljenek; azonban úgy véli, hogy a hatékony ellenőrzési eszközök létfontosságúak a visszaélések elleni küzdelemhez; ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a Bíróság jelenlegi joggyakorlata elismeri, hogy a befogadó ország – az arányosság elvével összhangban – csak dokumentumokat kérhet; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel aktívabban a tagállamokkal együtt a munkaügyi felügyeletek közti határokon átnyúló együttműködés javítása érdekében;

8.  ezért utal a Bíróság Wolff & Müller[1] ügyben hozott ítéletére, amely elismeri az üzletlánc fő- és alvállalkozója közti felelősségi elvét; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a fokozott együttműködést és a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállami hatóságok között; felhív arra, hogy a fővállalkozóra ne hárítsanak további adminisztratív vagy pénzügyi terhet;

ELJÁRÁS

Cím	A 21. század kihívásaival szembenéző munkajog korszerűsítése
Hivatkozások	2007/2023 (INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	IMCO 15.2.2007
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Mia De Vits 1.3.2007
Vizsgálat a bizottságban	12.4.2007		8.5.2007	4.6.2007
Az elfogadás dátuma	5.6.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	18 16 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Daniela Buruiană-Aprodu, Charlotte Cederschiöld, Gabriela Creţu, Mia De Vits, Rosa Díez González, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Edit Herczog, Pierre Jonckheer, Alexander Lambsdorff, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Toine Manders, Arlene McCarthy, Béatrice Patrie, Zita Pleštinská, Guido Podestà, Giovanni Rivera, Zuzana Roithová, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Alexander Stubb, Eva-Britt Svensson, Marianne Thyssen, Horia-Victor Toma, Jacques Toubon, Barbara Weiler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Wolfgang Bulfon, André Brie, Manuel Medina Ortega, Anja Weisgerber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Cristobal Montoro Romero, Paul Rübig
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

• [1]  C-60/03, 2004. október 12.

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (5.6.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a 21. század kihívásaira válaszoló modern munkajogról
(2007/2023(INI))

A vélemény előadója: Donata Gottardi

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   hangsúlyozza azon szociális, gazdasági és normatív újítások felkutatásának fontosságát, amelyek tiszteletben tartják és előmozdítják a közösségi vívmányokat – valamennyi érdekelt felet bevonva és a kollektív tárgyalások alapján oly módon, ahogyan arról intézményi szinten rendelkeztek –, szem előtt tartva annak szükségességét, hogy módosítani kell a munka szervezését és elő kell mozdítani a bizalmon, a méltóságon, a felelősségvállaláson, a biztonságon és a rugalmasságon alapuló munkakultúrát;

2.   hangsúlyozza annak társadalmi és gazdasági fontosságát, hogy több ember kerüljön munkaviszonyba; hangsúlyozza, hogy az Európában jelenleg igen magas munkanélküliségi szint aláaknázza a jólétet és a jövőbeli fellendülést éppúgy, mint Európa versenyképességét, ráadásul társadalmi szegregációt és megosztást teremt a foglalkoztatottak és a nem foglalkoztatottak között, a nem foglalkoztatottak számára a munkanélküliség egyértelműen elszigetelődéshez, másoktól való függéshez és csökkenő önbecsüléshez vezet;

3.   hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság számára több személy foglalkoztatása szükséges a globális versenyben való részvételre és a szociális biztonságra vonatkozó ígéretek teljesítésére való képesség érdekében;

4.   hangsúlyozza, hogy a magas szintű európai munkanélküliség olyan kudarc, ami intézkedéseket igényel annak megkönnyítésére, hogy többen léphessenek a munkaerőpiacra, fokozódjon a munkaerő-piaci mobilitás, illetve az egyének könnyebben válthassanak munkahelyet a biztonság elveszítése nélkül;

5.   reformokra szólít fel, amelyek fontosabbá teszik a munkaerőpiacon maradást, csökkentik a szegénységi csapdák és a szegregáció kockázatát;

6.   célul tűzi ki a több és jobb munka megteremtését, a növekedést és a versenyképességet az élet- és munkakörülmények feltételeinek javítása tekintetében, folytatva a jövő generációkat illetően a szociális kohézióra és a fenntarthatóságra, valamint a globalizációból, demográfiai kihívásokból, új technológiákból és a szolgáltatási gazdaságból eredő változásokra tekintettel levő fejlődést; hangsúlyozza, hogy a hatékony munkaerőpiac előfeltétele e célkitűzések elérésének; kéri egy rugalmas környezetnek a növekedés és versenyképesség elérése előfeltételeként történő kialakítását;

7.   hangsúlyozza a konzisztencia garantálásának fontosságát az EU-harmonizáció révén az irányelvek és kollektív szerződések útján a munkajogban elért előrelépés és a nyílt koordináció módszere között, különös figyelemmel az új tagállamokra, és sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemzeti munkaerőpiacok jelenlegi különbözőségeit, egy versenyképes, innovatív és társadalmilag integráló Európa létrehozására irányuló projektj megerősítése céljából;

8.   megelégedését fejezi ki a feketemunkával és a be nem jelentett munkával kapcsolatosan kialakított hozzáállás tekintetében, amelyek – bár a különböző tagországokban eltérő intenzitással jelentkeznek – káros hatással vannak a a termelőrendszerre, a fogyasztókra, veszélyeztetik az adóbevételeket és a vállalkozások között tisztességtelen konkurrenciát eredményeznek; úgy gondolja, hogy az Európai Uniónak fontos szerepe van a munkavállaló-kereskedelem elleni harcban és annak biztosításában, hogy egy tagállam munkajogában sem éri diszkrimináció az uniós polgárokat; kéri a be nem jelentett munka kiszűrésére irányuló ellenőrzések megerősítését;

9.   egyetért a Bizottság arra vonatkozó stratégiájával, hogy kormányzati végrehajtó hatóságok, munkaügyi felügyeletek, társadalombiztosítási szervek és adóhatóságok útján kell küzdeni a be nem jelentett munka ellen, és felhívja a tagállamokat, hogy ágazatspecifikus mutatókra és teljesítményértékelésekre alapozott innovatív módszerekkel küzdjenek a be nem jelentett munka és a fiskális erózió ellen;

10. szükségesnek tartja a rugalmasságnak és biztonságnak a vállalkozások és a munkavállalók igényeihez és helyzetéhez viszonyuló kiegyensúlyozott ötvözését, és megjegyzi, hogy mind a vállalkozások, mind a munkavállalók rugalmasságot és biztonságot kívánnak meg egymástól; emlékeztet a rugalmasság szükségességére akár a munka típusáról, akár a munkaidőről van szó, így teremtve meg a munkavállalók számára a munkaerőpiacra való belépés és ott maradás feltételeit; kéri, hogy vegyék figyelembe a szerepek újraelosztását, valamint a hivatás, a családi élet és a magánélet összeegyeztetését; valamint foglalkozzanak mindegyik munkatípussal, az ápolói munkával és az önkéntes munkával is;

11. hangsúlyozza, hogy az aktív munkaerő-piaci politikák hatékonyabb módjai lehetnek a munkavállalóknak a munkaerő-piaci kockázatok elleni megvédésében, valamint, hogy a rugalmasság és a biztonság ötvözése érdekében a munkanélküliségi járadék biztosításához és a munkaerő képzését és átképzését biztosító beavatkozások és könnyítések hálózatának egyidejű műveletéhez az összeget és az időtartamot illetően megfelelő forrásokra van szükség; felhívja a tagállamokat egyedi intézkedések és lépések bevezetésére a szakmai váltás megkönnyítésére az aktív munkerő-piaci politikák és az élethosszig tartó tanulás kombinálása, illetve a munkaadók és az alkalmazottak források és költségek juttatásában és újraelosztásában meglévő társfelelősségének ösztönzése útján;

12. jelzi a különböző védelmi formák létrehozásának szükségességét, nem egyszerűen csak azok kiterjesztését vagy csökkentését, és mérlegeli a kockázatokat, amelyek a terhek állami költségvetésbe való átvitelével járnának, illetve annak a Stabilitási és Növekedési Paktumra kifejtett lehetséges hatásait;

13. hangsúlyozza, hogy a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak és aktív foglalkoztatási politikáknak arra kell irányulniuk, hogy javítsák a hátrányos helyzetben lévők és a munkaerőpiacon elhelyezkedési problémákkal küzdők – mint például a fiatalok, a nők és az idősebb munkavállalók – munkavállalási kilátásait, ;

14. megállapítja azonban, hogy a kisebb munkaadók gyakran hivatkoznak arra, hogy a munkaügyi szabályozás rugalmatlansága fogja vissza bővülésüket és új alkalmazottak felvételét, illetve hogy a munkaviszony indokolt felmondásával járó költségek és nehézségek olykor ahhoz vezetnek, hogy a potenciális jövőbeli munkaadók pontatlan referenciákat kapnak, illetve alkalmatlan munkavállalók megtartásához; e tényezők gazdasági hatással járhatnak a versenyképességre, ami a társadalom egészére következményekkel jár;

15. emlékeztet az aktív foglalkoztatási politika megvalósításának szükségességére, amely az élethosszig tartó, nem pedig a fogalalkoztatás krízishelyzeteiben szerzett képzésen alapul, és úgy ítéli meg, hogy a munkaerő foglalkoztatottsága/alkalmazkodóképessége nemcsak a vállalkozásoknak, hanem a munkavállalóknak is biztonságot teremt és a tudáson alapuló gazdasági rendszer versenyképességének a központi elemét képezi; megjegyzi, hogy a szaktudás fejlesztése és képesítés megszerzése a vállalatok és munkavállalók érdeke; megjegyzi, hogy a 2006. évi cselekvési keretben a szociális partnerek erre irányuló nyilatkozatot tettek.

ELJÁRÁS

Cím	A 21. század kihívásaira válaszoló modern munkajog
Hivatkozások	2007/2023(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	ECON 15.2.2007
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Gottardi Donata 13.3.2007
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	8.5.2007		4.6.2007
Az elfogadás dátuma	5.6.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	37 0 3
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Gabriele Albertini, Zsolt László Becsey, David Casa, Christian Ehler, Jonathan Evans, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Piia-Noora Kauppi, Astrid Lulling, Cristobal Montoro Romero, Joop Post, John Purvis, Alexander Radwan, Ivo Strejček, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Donata Gottardi, Joseph Muscat, Dariusz Rosati, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Sharon Bowles, Sophia in 't Veld, Andrea Losco, Margarita Starkevičiūtė, Dariusz Maciej Grabowski, Guntars Krasts, Eoin Ryan, Heide Rühle, Sahra Wagenknecht, Cristian Stănescu.
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Ján Hudacký, Werner Langen, Maria Petre, Andreas Schwab, Katerina Batzeli, Harald Ettl, Gianni Pittella.
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (8.5.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a munkajog korszerűsítéséről a 21. század kihívásaival való szembenézés érdekében
(2007/2023(INI))

A vélemény előadója: Kartika Tamara Liotard

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a kutatási eredmények szerint az új gazdaságban a társadalmi és elsősorban a nemi egyenlőtlenségek megvannak és csak fokozódni fognak, főként azokban az ágazatokban, amelyekben a szakszervezetek gyengék és nincsenek kollektív szerződések,

B.  mivel az alapvető foglalkoztatáshoz vagy a szociális védelemhez való jogok a nők esetében jelentős mértékben korlátozódhatnak, a jövőbeli foglalkoztatási kilátások szempontjából bizonytalan helyzetet teremtve, ezzel befolyásolva magánéletük leglényegesebb döntéseit, például a családtervezést,

C. mivel a nők a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben vannak, aránytalan mértékben vesznek részt a részmunkaidős állásokban és a munkaviszonyok új, gyakran bizonytalan formáiban, úgymint nem állandó szerződésekben és munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződésekben, és akadályokba ütköznek a szociális jogokhoz és juttatásokhoz, valamint az egyenlő bérezéshez és szakmai előmenetelhez való hozzájutás során,

D. tekintettel a munkaerőpiacra való bejutás terén a nőket érő megkülönböztetésekre, melyek a szegénység fokozottabb kockázatával és elsősorban a továbbra is fennálló bérkülönbségekkel járnak együtt, annak ellenére, hogy a nők végzettsége vagy képzettségi szintje eléri vagy meghaladja a férfiakét,

E.  mivel a nők hátrányos munkaerő-piaci helyzete azt eredményezi, hogy a nők átlagosan 15%-kal alacsonyabb munkabért kapnak a férfiaknál, annak ellenére, hogy a nők és férfiak egyenlő bérezése kezdettől fogva szerepel az Európai Unió jogszabályaiban,

F.  mivel az egyenlőtlenségek közvetlen és közvetett gazdasági költséget gerjesztenek, valamint ezzel szemben az egyenlő elbánás versenyelőnyöket gerjeszt, ez utóbbi megvalósítása tehát a gazdasági és társadalmi fejlődés fontos stratégiai eleme tekintettel arra, hogy az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy mellőzze a nők energiáját és termelőképességét, mivel ők a népesség felét teszik ki,

G. mivel a nőknek ma három akadállyal kell szembenézniük, és ezek a következők: a munkaerő-piaci jelenlétük növelése, több gyermek világrahozatala és a családjukon belüli felelősségviselés egyre növekvő igénye, miközben szinte mindig a nő az, akitől elvárják azt a kompromisszumot, hogy a munkát a család igényeihez igazítsa, és a nő az, aki magas fokú stresszt és aggodalmat él át a munkavégzés és a gondoskodás szerepeinek keveredése miatt,

H. mivel a nők gyakran hosszabb időre elhagyják a munkaerőpiacot a gyermekről vagy a családról való gondoskodás miatt és a munkaerőpiacon történő ismételt beilleszkedésük esélyei korlátozottak,

I.   mivel tény, hogy nők százezrei fogadnak el szabálytalan foglalkoztatási feltételeket, mivel nincsen választásuk, mert háztartási munkát végeznek saját háztartásukon kívül, vagy idősebb családtagok ápolását kell végezniük,

1.  rámutat arra, hogy a részmunkaidőben és a rugalmas vagy rendhagyó munkaviszonyok között dolgozó munkavállalók társadalombiztosítási jogainak és juttatásainak növelése érdekében tett intézkedések elfogadása, valamint a be nem jelentett munka szabályos munkává alakítását biztosító intézkedések elfogadása kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség szempontjából annak fényében, hogy e munkavállalók többsége nő;

2.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szociális védelemhez és a biztonságos létfenntartáshoz elegendő minimum jövedelemhez való jogot, amelyet függetleníteni kell a korábbi foglalkoztatásoktól és a szerződés típusától, és azt minden egyén számára alapvető jogként biztosítani kell;

3.  hangsúlyozza, hogy jogszabályban kell előírni a több ízben megújításra kerülő határozott időre szóló szerződések határozatlan idejű szerződésekké történő átminősítését; kéri a határozatlan idejű szerződések alkalmazásának hatékonyabb ellenőrzését;

4.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás európai helyzete nincs összhangban az Európai Unió alapvető célkitűzéseivel, vagyis a népesség számára az élet- és munkafeltételek megteremtésével, sem pedig a lisszaboni menetrenddel, amely a több és jobb munkahely, a teljes foglalkoztatás és a szociális védelem, valamint 2010-re a nők 60%-os foglalkoztatottságának megvalósítására törekszik; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen foglalkozzon e kérdésekkel;

5.  felhívja a Bizottságot a nemek közti esélyegyenlőség általános érvényesítésének hatékony végrehajtására konzultációs eljárása során; rámutat arra, hogy a Bizottság „A munkajog korszerűsítése szembenézve a 21. század kihívásaival” című zöld könyve (COM(2006)0708) (zöld könyv) nem összpontosít a javasolt módosítások nemekre lebontott hatásaira;

6.  felhívja a tagállamokat és a munkáltatókat, hogy nyújtsanak új lehetőségeket a rugalmas munkaidő bevezetésével, és mozdítsák elő a részmunkaidős foglalkoztatást és az önálló vállalkozást a szociális védelemhez és a nyugdíjhoz való jog biztosítása mellett a női munkaerő, a fiatalok és idősebbek részvételének fokozása céljából;

7.  hangsúlyozza, hogy a versenykényszer hatására nőtt a gazdasági egyenlőtlenség és a munkaerő rugalmasságára való igény, amelyek negatív hatásai a nőkre a fizetési különbségekben, a szakmai és ágazati szegregációban, gazdasági függetlenségre való kilátásaikban, valamint szociális védelmükben mutatkoztak meg;

8.  hangsúlyozza, hogy a munkajognak a nemek közötti bérkülönbség felszámolását kell kiindulási pontként tekintenie; meggyőződése, hogy a különböző foglalkoztatási ágazatokban a nemek közötti bérkülönbségek a nők által végzett munka megbecsülésének hiányát tükrözik;

9.  hangsúlyozza, hogy egy megfelelő, mind a nők, mind pedig a férfiak munkájára vonatkozó értékelési rendszert kell bevezetni az „egyenlő értékű munkáért egyenlő fizetés” elvének megvalósítása céljából, amelyet számos esetben nem alkalmaznak;

10. rámutat arra, hogy a nemek dimenziója és a generációk közötti dimenzió igen erős a gyengébb munkaerő-piaci helyzet kockázatát tekintve, mivel a nők, az idősebb és a fiatalabb munkavállalók, akikkel gyakran nem szabályos szerződéseket kötnek, kisebb eséllyel javíthatják helyzetüket a munkaerőpiacon;

11. rámutat arra, hogy a munkahelyen a nők és a férfiak egyenlő jogainak és esélyeinek biztosítását illetően lényeges feltétel a magánélet, a munka és a családi élet összeegyeztetésének joga (mind a karrier, mind a szociális juttatások és nyugdíjjogosultságok szempontjából), a várandós és a szoptatós anyák fokozottabb védelme, a családdal és háztartással kapcsolatos terhek nők és férfiak közötti jobb megosztása, a gyermekmegőrzési szolgáltatások és az eltartott szülőknek nyújtott szolgáltatások megfelelő biztosítása, valamint a nők szülési szabadságától független apasági szabadság létrehozása;

12. felhívja a Bizottságot, hogy miközben a zöld könyvben foglalt folyamatot a rugalmasság és a biztonság kiegyensúlyozott kombinációja felé irányítja, vegye figyelembe mind a munkavállalók, mind pedig a vállalkozások szükségleteit;

13. felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy tegyék lehetővé a szülői szabadságot és a munkafeltételek nagyobb rugalmasságát, különösen új technológiák használatával olyan módon, hogy a szakmai, a családi és a magánélet kiegyensúlyozottabbá váljon;

14. javasolja a tagállamoknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy a nyílt koordinációs módszer keretében osszák meg egymással a munkaidő rugalmas szervezésére vonatkozó bevált gyakorlatokat, és vegyék figyelembe azokat az innovatív munkaidő-beosztási megoldásokat, amelyek a munka és a családi élet közötti megfelelő egyensúly elérésére irányulnak;

15. rámutat arra, hogy a modern munkajognak garantálnia kell a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetést tiltó közösségi és nemzeti jogszabályok maradéktalan megvalósítását; rámutat arra is, hogy a munkajognak támogatnia kell azokat a hatékony mechanizmusokat, amelyek egyenlő lehetőségeket biztosítanak mindenki számára a munkaerő tekintetében, úgymint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a felvételi eljárások során, az előléptetéshez és a továbbképzéshez való hozzáférés lehetővé tételét, valamint megfelelő védelem biztosítását a megtorlással szemben olyan esetekben, amikor az emberek jogaikat kívánják érvényesíteni;

16. felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő olyan eszközök elfogadását, amelyek az egyenlőséget segítik a vállalatokon belül, annak érdekében, hogy megszüntessék a hátrányos megkülönböztetést a munkafeltételek terén, a szexuális zaklatást, a pozíció megnevezésénél és a munkaidő megállapításánál használt, nemekre utaló nyelvezetet, valamint biztosítsák az igazgatótanácsokban a nők és férfiak egyenlő részvételét;

17. kéri a tagállamokat , hogy biztosítsák a nők és a férfiak számára egész életük során a társadalombiztosítási rendszerekben való tagságot, hogy aktív életük után a nyugdíjhoz való joguk biztosított legyen, még abban az esetben is, ha csökkentik, vagy megszakítják szakmai tevékenységüket a gyermeknevelés miatt; kiemeli, hogy a munkavállalók számára biztosítani kell az élethosszig tartó tanulást a foglalkoztatásukban bekövetkező egyes helyzetek közötti sikeres átmenet biztosítása céljából.

18. felhívja a Bizottságot, hogy vessen véget a (be nem jegyzett) migráns munkavállalók és különösen a migráns nők munkahelyi kizsákmányolásának, az e munkavállalók kizsákmányolásának megelőzését és a jelenség elleni harcot szolgáló eszközökre és mechanizmusokra összpontosítva, beleértve a be nem jelentett migránsok alapvető emberi és munkajogainak elismerését és megszilárdítását a megtorlás és a deportálás helyett.

19. mély aggodalommal állapítja meg, hogy a zöld könyv – bár elismeri, hogy a jelenlegi munkaerő-piaci feltételek egyenlőtlenséget hoznak létre a nemek között, például nemek közötti fizetésbeli különbségeket csak úgy, mint foglalkozásbeli és ágazati szegregációt – egyáltalán nem vesz tudomást a kötelezettségekről és felelősségekről a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv tekintetében;

20. szintén mély aggodalommal állapítja meg, hogy a zöld könyv – annak ellenére, hogy elismeri, hogy a nők a karrierjük és magánéletük közötti egyensúlytalansággal szembesülnek – nem vesz tudomást arról, hogy sürgősen fel kell lépni a munka és a magánélet, valamint a demográfiai kihívások közötti egyensúly megteremtése érdekében, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai egyezménynek és a Bizottság „Európa demográfiai jövője” című közleményének megfelelően;

21. rámutat arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség és a nők általános munkaterhei tovább fognak növekedni, ha a nők foglalkoztatása anélkül valósul meg, hogy figyelembe vennék a nők által végzett gondozást és házimunkát;

22. hangsúlyozza, hogy ténylegesen biztosítani kell a munkavállalók foglalkoztatási jogait nemzetközi viszonylatban a Közösség egész területén, tekintet nélkül arra, hogy melyik tagállamban dolgoznak, figyelembe véve azt a tényt, hogy e munkavállalók jelentős része nő;

23. rámutat arra, hogy a „flexicurity” (rugalmas biztonság) fogalma önmagában félrevezető: nagyobb rugalmasságot és biztonságot sugall az alkalmazottak számára, míg a valódi következmény a nagyobb rugalmasság a munkáltató számára és a nagyobb bizonytalanság az alkalmazottak számára mindaddig, amíg a jelenlegi munkaerő-piaci feltételek nem biztosítják mindenki számára a szociális jogokat, és nem adnak eszközöket a dolgozók kezébe arra nézve, hogy beleszólásuk legyen a munkaidő beosztásába és a munkaidőnek a saját igényeikhez történő igazításába;

24. hangsúlyozza, hogy az egész Közösségben egyértelművé kell tenni a „munkavállaló” kifejezés, valamint azon közös jogok jelentését, amelyeket a munkavállalók élveznek foglalkoztatási helyzetüktől függetlenül;

25. felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a háromoldalú párbeszéd előmozdítását a közigazgatás, a munkaadók és a szakszervezetek között, a társadalmi valóság sajátosságainak és azon új szükségleteknek a figyelembe vétele érdekében, amelyek a munkakapcsolatok keretében jelennek meg, valamint a minden egyes fél felelőssége és érdekei közötti egyensúly megtalálása céljából;

26. hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedésnek nem az alkalmazottak szociális jogainak rovására kell megvalósulnia, különös tekintettel a nőkre és a sebezhető csoportokra, például a kisebbségekre;

27. kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve végezzen időszakos vizsgálatot a megkezdett cselekvések hatásaira vonatkozóan, azon aspektusok javításához szükséges intézkedések meghozatala céljából, amelyeknél nem tapasztalható jelentős előrelépés a férfiak és nők közötti egyenlőség terén.

ELJÁRÁS

Cím	A munkajog korszerűsítése a 21 század kihívásaival való szembenézés érdekében
Eljárás száma	2007/2023(INI)
Illetékes bizottság	EMPL
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés   dátuma	FEMM 15.2.2007
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Kartika Tamara Liotard 24.1.2007
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	11.4.2007		2.5.2007
Az elfogadás dátuma	2.5.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	12 1 6
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Katerina Batzeli, Bauer Edit, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Anneli Jäätteenmäki, Járóka Lívia, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Christa Prets, Amalia Sartori, Eva-Britt Svensson, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Anna Hedh, Kartika Tamara Liotard, Marusya Ivanova Lyubcheva, Heide Rühle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Daciana Octavia Sârbu
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)	...

ELJÁRÁS

Cím

A munkajog korszerűsítése szembenézve a 21. század kihívásaival

Eljárás száma

2007/2023(INI)

Illetékes bizottság   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

EMPL 15.2.2007

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

IMCO 15.2.2007

ECON 15.2.2007

FEMM 15.2.2007

Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma

ITRE 12.4.2007

Megerősített együttműködés   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

NO

Előadó(k)   A kijelölés dátuma

Jacek Protasiewicz 13.12.2006

Korábbi előadó(k)

José Albino Silva Peneda

Vizsgálat a bizottságban

8.5.2007

15.5.2007

Az elfogadás dátuma

18.6.2007

A zárószavazás eredménye

+ - 0

40 1 5

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Andersson, Alexandru Athanasiu, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Proinsias De Rossa, Harlem Désir, Harald Ettl, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Jiří Maštálka, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Mary Lou McDonald, Elisabeth Morin, Csaba Őry, Jacek Protasiewicz, Bilyana Ilieva Raeva, Elisabeth Schroedter, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Gabriele Stauner

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Françoise Castex, Marian Harkin, Anna Ibrisagic, Claude Moraes, Roberto Musacchio, Ria Oomen-Ruijten, Anja Weisgerber, Glenis Willmott

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Alfonso Andria, Tatjana Ždanoka

Benyújtás dátuma

Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)