JELENTÉS a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról
6.7.2007 - (2007/2094(INI))
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Kathalijne Maria Buitenweg
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6‑0278/2007),
A faji egyenlőségi irányelv végrehajtása
A. mivel az EU olyan politikai elképzelés, amely például olyan közös értékeken alapul, mint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme, ahogy azt az EU-Szerződés 6. cikke és az Európai Unió alapjogi chartája megállapítja, és amely a politikáin és jogszabályain keresztül, továbbá az EK-Szerződés 13. cikke alapján az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet támogatja,
B. mivel fontos, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló politikai nyilatkozatok a politikák és jogszabályok – és különösen a megkülönböztetés elleni irányelvek, valamint az egyenlőséget támogató projektek, például az esélyegyenlőség európai éve – fokozatos fejlesztésével, valamint teljes körű és helyes végrehajtásával egészüljenek ki,
C. mivel a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja 2006-os éves jelentése megerősíti, hogy a diszkrimináció továbbra is súlyos probléma a tagállamokban,
D. mivel az Eurobarometer közelmúltban készült felmérése[1] szerint a 25 tagállamban megkérdezett állampolgárok 64%-a úgy véli, hogy az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés még mindig széles körben elterjedt,
E. mivel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv[2] elfogadása hatalmas lépésnek tekinthető a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára nyújtott védelem szintjének emelése és a rendelkezésükre álló kárpótlási lehetőségek javítása tekintetében,
Bizonyítási teher
F. mivel a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezés az irányelv egyik kulcsfontosságú pontja, hozzájárul ugyanis az általa nyújtott védelem hatékony alkalmazásához,
G. mivel a bizonyítási teherrel kapcsolatos joggyakorlat azt mutatja, hogy még mindig jelentősek az eltérések a tagállamok között abban a tekintetben, hogy a felperesek részéről mit fogadnak el meggyőző bizonyítékként; mivel ezért a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy ezzel a témával kapcsolatban cseréljék ki nézeteiket annak megállapítása céljából, hogy bírósági eljárásaik összehangolhatók-e,
H. mivel segítené az egyenlőség elvének hatékony végrehajtását, ha a bizonyítási teherre a polgári és közigazgatási esetekben alkalmazott szabályokat kiterjesztenék a megtorlással szembeni bírói védelemre is,
Az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek
I. mivel ma már majdnem minden tagállam vagy rendelkezik az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületekkel, vagy már meglévő szerveknek adta át az ilyen testületek által végzendő feladatokat,
J. mivel minden tagállamot ösztönözni kell arra, hogy tegye meg azt a rendkívül pozitív lépést, hogy kibővíti az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek tevékenységi körét annak érdekében, hogy a faji és etnikai származástól eltérő egyéb indokok alapján történő megkülönböztetéssel is foglalkozzanak,
K. mivel az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeknek mind a személyzet, mind a finanszírozás szempontjából megfelelő forrásokkal kell rendelkezniük,
L mivel az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeknek képeseknek kell lenniük a kormányzattól független működésre, és azokat a kormányzattól függetlenül – azaz nem a kormányzat részeként – működő testületeknek kell tekinteni,
M. mivel annak ellenére, hogy léteznek szakosított, megkülönböztetés elleni és az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek, több tagállamban továbbra is csekély a nyilvántartásba vett panaszok száma,
N. mivel az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek – a pénzügyi források és az emberi erőforrások hiánya miatt – sajnálatos módon a gyakorlatban csak kevés ügyet visznek a bíróság elé; mivel gyakran a nem kormányzati szervezetek nyújtanak teljes körű segítséget per indítása esetén,
O. mivel az irányelv végrehajtásában viselt felelősségük miatt döntő fontosságú, hogy a köztisztviselők képzést kapjanak az irányelv céljairól,
Hatály
P. mivel a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést és a valláson, véleményen vagy állampolgárságon alapuló megkülönböztetést nem mindig lehet megkülönböztetni egymástól,
Q. mivel nem minden esetben könnyű megállapítani, hogy a megkülönböztetés nemen, etnikai, faji származáson, szociális körülményeken vagy más tényezőkön alapul,
Tájékoztatás és figyelemfelhívás
R. mivel a közelmúltbeli Eurobarometer-felmérés megerősíti, hogy a megkülönböztetést tiltó uniós jogszabályok létezésére vonatkozó ismeretek színvonala meglehetősen alacsony, és átlagban az EU állampolgárainak mindössze egyharmada állítja, hogy tudja, milyen jogokkal rendelkezik abban az esetben, ha hátrányos megkülönböztetés vagy zaklatás áldozatává válna,
S. mivel ugyanakkor néhány tagállam széles körű tájékoztató/tudatosságot fokozó kezdeményezést (webhelyek, kampányok, televíziós reklámok, újsághirdetések) indított,
T. mivel egyes tagállamok fontos kezdeményezéseket tettek, azaz nemzeti jogrendszerükbe beépítették a munkaadók azon kötelezettségét, hogy tájékoztassák alkalmazottaikat a megkülönböztetéssel kapcsolatos jogszabályokról,
U. mivel a tagállamokban egyes szakosodott testületek sürgősségi telefonszolgálatokat hoztak létre, amelyek tájékoztatást és támogatást nyújtanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak,
V. mivel vannak olyan tagállamok is, amelyek meglehetősen korlátozott tájékoztató/tudatosságot fokozó tevékenységet folytattak, és egyes országokból semmilyen figyelemfelhívó kampányról nem érkezett jelentés,
W. mivel az EU-intézményeknek és a tagállamoknak egyaránt tényleges erőfeszítéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy tájékoztassák állampolgáraikat jogaikról, különösen az esélyegyenlőség európai éve összefüggésében, és mivel az utóbbiaknak biztosítaniuk kell, hogy a 2007-ben megkezdett intézkedések 2008-ban, a kultúrák közötti párbeszéd európai évében is folytatódjanak,
Adatgyűjtés
X. mivel az adatgyűjtés alapvető fontosságú a megkülönböztetés elleni küzdelemben, és az etnikai származás alapján lebontott statisztikai adatok alapvető fontosságúak a közvetett megkülönböztetés kimutatásához, a politika tájékoztatásához és a pozitív intézkedési stratégiák kidolgozásához, ugyanakkor azonban számos etikai és jogi kérdést is felvet,
Y. mivel az ilyen adatgyűjtés nem sértheti a személyes adatok védelmét azáltal, hogy felfedi a személyazonosságot, illetve nem szolgálhat etnikai vagy faji szempontú kiválasztás alapjául,
Jogorvoslat
Z. mivel a jogviták alternatív rendezésére szolgáló eljárások nem akadályozhatják a bírósági eljáráshoz való hozzáférést,
Za. mivel a megkülönböztetés áldozatai közül nagyon sokan nem tesznek panaszt a bíróságon különböző okok, többek között a költségek, valamint a megtorlástól való félelem miatt,
Zb. mivel a megkülönböztetés elleni küzdelem céljai csak akkor valósíthatók meg, ha a jogi intézkedések EU- és tagállami szintű pozitív intézkedésekkel kapcsolódnak össze,
Zc. mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének feladata, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos fontos, megbízható, összehasonlítható információkat és adatokat összegyűjtse és elemezze,
1. ismételten hangsúlyozza a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv fontosságát;
2. emlékeztet arra, hogy a 2000/43/EK irányelv minimumszabályokat állapít meg, ezért alapként kell szolgálnia, amelyre egy átfogó megkülönböztetésellenes politikát kell felépíteni;
3. üdvözli a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt (COM(2006)0643), amelynek célja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem kereteinek meghatározása a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének megerősítése érdekében a tagállamokban a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett és a vonatkozó nemzeti hagyományoknak és gyakorlatoknak megfelelően; miközben értékeli a Bizottság közleményében szereplő áttekintést az irányelv végrehajtásáról, megjegyzi, hogy az is hasznos lett volna, ha részletes leírást kapnak arról, hogyan építették be a 2000/43/EK irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogszabályozásba, ahogyan azt az irányelv maga is megszabja; továbbá megjegyzi, hogy a Bizottság nemcsak a részletes információgyűjtést vállalta, hanem azt is, hogy beszámol róla az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és az Európai Parlament a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő esélyek mindenki számára című keretstratégiáról[3] szóló, 2006. június 14-i állásfoglalásában felkérte a Bizottságot, hogy „sürgősen vizsgálja meg a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket végrehajtó jogszabályok minőségét és tartalmát”;
4. sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb hajtsák végre a megkülönböztetés elleni összes közösségi jogszabály átültetését, és hogy minden rendelkezésre álló eszközt, többek között pozitív intézkedést, használjanak fel az egyenlőség gyakorlatban való biztosításához;
5. hangsúlyozza, hogy az irányelv túllép a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférésen, és olyan területekre is alkalmazandó, mint például az oktatás, a szociális védelem, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást, a szociális előnyöket, valamint az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélkül minden ember részvételét lehetővé tevő, demokratikus és toleráns társadalmak fejlődésének biztosítása érdekében;
6. megelégedéssel állapítja meg, hogy a legtöbb tagállam megtette a lépéseket az irányelv végrehajtása érdekében, de csalódott amiatt, hogy csak néhány tagállam ültette át megfelelően és teljes mértékben annak valamennyi rendelkezését nemzeti jogrendjébe;
7. rámutat arra, hogy különösen az irányelv néhány rendelkezését, például a közvetlen és közvetett megkülönböztetést, a zaklatás fogalommeghatározását, valamint a bizonyítási teherrel kapcsolatos rendelkezést sok országban nem helyesen ültették át;
8. felszólít különösen arra, hogy szigorúan ellenőrizzék a bizonyítási teher részleges megfordulására vonatkozó szabály alkalmazását, ami különösen hatékony a foglalkoztatással kapcsolatos jogviták esetében;
9. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok a kívánatosnál vagy indokoltnál több tevékenységi területet vettek ki az irányelv hatálya alól;
10. emlékeztet arra, hogy az irányelvet 2000 júniusában fogadták el, és hogy azt a tagállamoknak 2003 júniusa előtt kellett végrehajtaniuk, tehát elegendő idő állt rendelkezésükre, hogy a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket elfogadják; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon kezdeményezőbb megközelítést, például adjon ki értelmező közleményeket és végrehajtási iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok teljes mértékben és helyesen hajtsák végre az irányelvet; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az irányelv helyes végrehajtásának éber ellenőrzését, hogy minél hamarabb tegye közzé értékelő tanulmányát és szükség esetén haladéktalanul, de mindenképpen 2007 vége előtt indítson jogsértési eljárást;
11. ismételten hangsúlyozza, hogy a 2000/43/EK irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
12. felhív integrált nemzeti cselekvési tervek létrehozására a megkülönböztetés minden formájának tényleges leküzdése érdekében;
13. felhívja azon tagállamokat, amelyek a rasszizmus és megkülönböztetés leküzdése céljából nemzeti cselekvési terveket hajtanak végre vagy vezetnek be, hogy építsenek be alkotóelemeket, amelyek a legfontosabb politikai területekkel – például a megkülönböztetésmentességgel és egyenlőséggel, a társadalmi integrációval, közösségi kohézióval, integrációval, a nemek közötti egyenlőséggel, az oktatással és foglalkoztatással – kapcsolatos adatok összegyűjtésére, egybevetésére és ellenőrzésére vonatkoznak;
14. kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egyedi cselekvési tervet a Parlamentnek és a Tanácsnak a nemzeti végrehajtási intézkedések hatásának megfigyelési és leírási mechanizmusairól és módszereiről; hangsúlyozza, hogy fontos lenne olyan mechanizmusok kidolgozása, amelyek a hátrányos megkülönböztetésről szóló, az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban a munkaügyi viszonyokról történő adatgyűjtésre vonatkoznak, különösen a tiltott, be nem jelentett, rosszul fizetett és nem biztosított munkára összpontosítva, mivel ez hasznos eszköz lenne a hátrányos megkülönböztetés elleni politikák és az ellene folyó küzdelemben megvalósuló gyakorlatok azonosítására, ellenőrzésére és felülvizsgálatára, kéri a Bizottságot, hogy állapítson meg közös előírásokat az adatok vonatkozásában a közölt információ hatékony összehasonlíthatósága céljából; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy ne csak a végrehajtásra vonatkozó jogszabályok tartalmát vizsgálják meg, hanem azok elfogadtatásának hatékonyságát is;
15. felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat, hogy a 2000/43/EK irányelv végrehajtásáról szóló éves jelentésükben vizsgálják meg a megkülönböztetés elleni jogszabályok hatékonyságát a kisebbségek és a nők – különösen az oktatási ágazatban, valamint a munkaerőpiacra való bejutással, az egészségügyi ellátáshoz, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban tapasztalható – szisztematikus szegregációjának formái elleni küzdelem tekintetében, továbbá hogy a sokakat érintő többszörös megkülönböztetés enyhítésének egyik módjaként a jelentésekbe építsék be a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megközelítést;
16. emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a Parlament kéri egy olyan dokumentum átadását, amely felsorolja a tagállamok jogszabályaiban meglévő mentességeket annak érdekében, hogy nyilvános vitát lehessen folytatni e mentességekről;
17. emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak el kell végezniük a nemzeti határidők hatásának és a megtorlással szembeni védelem hatékonyságának független felülvizsgálatát;
18. aggodalmát fejezi ki a tagállamokban élő állampolgárok megkülönböztetés elleni jogszabályokra vonatkozó ismereteinek alacsony szintje miatt, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tájékozottság alacsony szintjének növelése érdekében fokozzák erőfeszítéseiket;
19. ösztönzi a Bizottságot, hogy a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés leküzdése terén – beleértve a képzéseket is –, valamint az álláspályázatok névtelensége vonatkozásában segítse elő a bevált legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között;
20. úgy véli, hogy a roma közösségnek – más elismert etnikai közösségekkel együtt – különös szociális védelemre van szüksége, különösen a bővítést követően, mivel a kizsákmányolás, a hátrányos megkülönböztetés és a kirekesztés problémái azóta még inkább kiéleződtek;
21. hangsúlyozza, hogy a jogszabályok csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az állampolgárok tisztában vannak jogaikkal, és könnyen hozzáférhetnek a bírósági eljáráshoz, mivel az irányelv által biztosított védelmi rendszer az állampolgárok kezdeményezésein múlik;
22. emlékeztet arra, hogy az irányelv 10. cikke azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy az irányelv vonatkozó rendelkezéseiről megfelelő módon tájékoztassák a nyilvánosságot;
23. sürgeti a tagállamokat, hogy a nyitott koordinációs módszer alapján fogadjanak el egy minimumszabály-csomagot, hogy az etnikai kisebbségekből származó gyerekek, főleg lányok, számára minőségi oktatáshoz való hozzáférést és egyenlő feltételeket biztosítsanak, valamint hogy meggyőző jogszabályokat fogadjanak el, amelyek kötelezővé teszik az iskolai szegregáció megszüntetését, és állapítsanak meg részletes terveket annak felszámolása céljából, hogy az etnikai kisebbségekből származó fiúk és lányok elkülönítve, alacsonyabb minőségű oktatásban részesülnek;
24. emlékezteti a tagállamokat azzal kapcsolatos kötelezettségükre, hogy a tárgyhoz tartozó információkat közöljék az emberekkel, valamint hogy ösztönözzék és támogassák az érvényes nemzeti jogszabályokkal és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó szervekkel kapcsolatos figyelemfelhívó kampányokat;
25. ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden, etnikai kisebbségekből származó személy, különösen nő hozzáférjen az alapvető, preventív és sürgősségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, hogy alakítsanak ki és hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek biztosítják, hogy még a leginkább kirekesztett közösségek is teljes mértékben hozzáférjenek az egészségügyi rendszerhez, valamint szervezzenek tanfolyamokat és tájékoztató kurzusokat az egészségügyi dolgozók számára az előítéletek felszámolása érdekében;
26. arra ösztönzi a kormányokat, hogy foglalkoztatási és társadalmi integrációs politikájuk alapján biztosítsanak egyenlő bánásmódot és lehetőségeket a különösen az etnikai kisebbségekből származó nők körében mért rendkívül magas munkanélküliségi ráta problémájának megoldása és főleg a munkaerő-toborzási eljárások során tapasztalható közvetlen megkülönböztetés által előidézett komoly akadályok megszüntetése céljából;
27. szilárd meggyőződése szerint létfontosságú, hogy az állami tisztviselők az irányelv céljaira és rendelkezéseire vonatkozó képzésben részesüljenek, tekintettel az irányelvnek a társadalom egészében történő végrehajtásáért viselt felelősségükre és magukon a kormányzati szerveken belül jelentkező intézményi rasszizmus valamennyi kockázatának elhárítása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be ilyen képzésekbe, és arra ösztönzi őket és a Bizottságot, hogy hozzanak létre európai programokat a különböző nemzeti kormányzati szervek közötti cserékhez;
28. felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek össze, állítsanak össze és évente tegyenek közzé átfogó, pontos, megbízható és nemek szerint lebontott statisztikákat a következőkkel kapcsolatban: munkaerőpiac, lakhatás, oktatás és képzés, egészségügyi és szociális juttatások, az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való nyilvános hozzáférés, büntető igazságszolgáltatási rendszer, valamint polgári és politikai részvétel, továbbá a foglalkoztatással és társadalmi integrációval kapcsolatos iránymutatásokban állapítsanak meg világos mennyiségi célkitűzéseket és mutatókat, amelyek lehetővé teszik számukra a migránsok és/vagy kisebbségek helyzetével kapcsolatos előrehaladás felmérését;
29. javasolja a tagállamoknak, hogy az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületeket lássák el megfelelő forrásokkal és hatáskörökkel annak érdekében, hogy eredményesen láthassák el fontos feladatukat, és amennyiben az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek jelentős hatáskörrel rendelkeznek, akkor teljes mértékben éljenek is ezzel;
30. ajánlja a tagállamoknak, hogy a polgárok tájékoztatásával foglalkozó és a megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyekben ügyvédi segítséget biztosító nem kormányzati szervezeteket lássák el megfelelő forrásokkal és hatáskörökkel;
31. rámutat arra, hogy az emberek tájékoztatása és az ügyvédi segítség biztosítása terén a nem kormányzati szervezetek aránytalanul nagy terhet viselnek anélkül, hogy számukra a tagállami hatóságok megfelelő jogállást és finanszírozást biztosítanának;
32. javasolja, hogy a Bizottság alaposan kövesse nyomon az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek független működését, és erre a célra referenciaként felhasználhatja az ENSZ Közgyűlése 1993. december 20-i, 48/134. számú határozatában elfogadott nemzeti intézmények státusával kapcsolatos elveket (az úgynevezett „párizsi elveket”), amelyek e szervezetek megfelelő finanszírozására vonatkozó elveket is tartalmaznak[4];
33. emlékezteti a Bizottságot a Parlament azon álláspontjára, amely szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a független testületek megfelelő pénzügyi erőforrásokkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy legalább azt garantálhassák, hogy a panaszokkal térítésmentesen foglalkoznak azon személyek esetében, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy ehhez pénzügyileg maguk is hozzájárulhassanak, és felhívja a Bizottságot, hogy vitassa meg a tagállamokkal, hogy ez miként érhető el;
34. javasolja, hogy a tagállamok használják fel más tagállamok legjobb gyakorlatait, például lehetővé téve az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek számára, hogy az áldozatok nevében bírósági eljárást indítsanak vagy amicus curiae minőségben részt vegyenek a jogi eljárásokban;
35. javasolja, hogy a panaszokra vonatkozó adatokat és a bíróságok, szakosított vagy más szervek, illetve döntőbíróságok által lefolytatott vonatkozó eljárások eredményeit bontsák le a megkülönböztetés okai szerint, ami javítaná a jogszabály végrehajtása hatékonyságának értékelését, különösen azokban az országokban, ahol a szakosított szervek és/vagy döntőbíróságok foglalkoznak a megkülönböztetés összes területével;
36. ajánlja a tagállamoknak, hogy az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló testületek számára biztosítsanak elegendő emberi erőforrást és pénzügyi forrást annak érdekében, hogy eredményesen láthassák el fontos feladatukat, beleértve a megkülönböztetés áldozatainak nyújtandó megfelelő segítséget; úgy véli, hogy az említett testületeket az ügyek kivizsgálásához szükséges hatáskörrel is fel kell ruházni;
37. ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák a párbeszédet a megkülönböztetés minden formája ellen küzdelmet folytató nem kormányzati szervezetekkel, és szorosan működjenek együtt velük azon politikák keretében, amelyek az egyenlő bánásmód elvének érvényesítésére irányulnak;
38. hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés áldozatait segíteni kell a jogi eljárásokban, és emlékeztet arra, hogy a hatósági és a nem hatósági szervezetek e tekintetben valódi segítséget nyújthatnak az áldozatoknak;
39. felhívja a tagállamokat, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége számára helytálló és megbízható, valamint összehasonlítható információkat és adatokat gyűjtsenek és szolgáltassanak;
40. javasolja, hogy a tagállamok biztosítsák e hatósági és nem hatósági szervezetek megfelelő forrásokkal való ellátását;
41. kéri a Bizottságot, hogy alaposan tanulmányozza az adatgyűjtés kérdésével összefüggő különböző jogi kérdéseket és paramétereket, és terjesszen elő a megkülönböztetés eseteinek hatékonyabb rögzítését szolgáló javaslatokat; rendelkezést kell hozni arra vonatkozóan, hogy a 27 tagállam bocsásson rendelkezésre összehasonlítható adatokat. Jelenleg nem minden tagállam esetében állnak rendelkezésre ilyen adatok, pedig az összehasonlítható adatok döntő fontosságúak abból a szempontból, hogy a politika kiépítéséhez szilárd alapot biztosítsanak;
42. kéri a Bizottságot, hogy alaposan tanulmányozza az adatgyűjtés kérdésével összefüggő különböző jogi kérdéseket és paramétereket, és terjesszen elő a megkülönböztetés eseteinek hatékonyabb rögzítését szolgáló javaslatokat, beleértve annak biztosítását is, hogy az ilyen adatgyűjtés ne sértse a személyek magánéletének védelmét azáltal, hogy felfedi a személyazonosságot, illetve ne szolgáljon etnikai vagy faji szempontú kiválasztás alapjául;
43. kiemeli, hogy a faji és etnikai származással kapcsolatos adatok kezelése érzékeny terület, és emlékeztet arra, hogy az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban feldolgozott adatok esetében alkalmazhatók az adatvédelmi irányelvek; kiemeli, hogy a faji és etnikai származással kapcsolatos adatok tekintetében további garanciákat kell biztosítani, mivel ezek az adatok a bel- és igazságügy terén más célokra is felhasználhatók, például etnikai alapú kiválasztásra; megismétli az adatvédelemről szóló kerethatározat elfogadására, valamint annak biztosítására vonatkozó kérését, hogy az első és harmadik pillér közötti adatcserére szigorú adatvédelmi szabályok vonatkozzanak;
44. ajánlja, hogy a tagállamok – a személyes adatok védelmére vonatkozó, az etnikai alapú kiválasztás alkalmazásának kizárására irányuló megfelelő biztosítékok felhasználásával – vizsgálják meg az etnikai és faji csoportoknak a társadalom különböző területein – mind az állami, mind a magánszférában – való képviseletével kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtését, és ezen adatok alapján dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, szociális védelemhez és szociális biztonsághoz, szociális juttatásokhoz való egyenlő hozzáférés, valamint az árukhoz való hozzáférés biztosítására irányulnak;
45. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt, amely megvizsgálja, hogy mely tagállamok rendelkeznek pozitív cselekvési intézkedésekkel, milyen teszteket kell teljesíteni, hogyan alkalmazták a kormányzati és nem kormányzati szervek ezeket az intézkedéseket a gyakorlatban, és milyen hatást gyakoroltak az intézkedések;
46. felhívja a tagállamokat, hogy a rasszista bűncselekményekkel kapcsolatos részletes adatokat bocsássák a nyilvánosság rendelkezésére, és a bűncselekményekről és/vagy a bűncselekmények áldozatairól készítsenek felméréseket, amelyek lehetővé teszik a rasszista bűncselekmények áldozataival kapcsolatos mennyiségi és összehasonlítható adatok gyűjtését;
47. felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza a többszörös megkülönböztetést, és szolgáltasson adatokat róla;
48. kéri a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze a „valódi és döntő foglalkoztatási követelményeken”, valamint az e kivételnek az irányelv keretében vallási alapon a foglalkoztatásra történő alkalmazásán keresztül megvalósuló megkülönböztetések és ezek faji és etnikai következményei közötti kapcsolaton alapuló burkolt megkülönböztetést, és fordítson külön figyelmet az oktatás terén előforduló megkülönböztetésre;
49. ismételten hangsúlyozza, hogy társadalmi, politikai és jogi szempontból kívánatos volna véget vetni a hierarchikus rangsor felállításának a megkülönböztetés különböző formái elleni védelem területén, és üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az irányelv hatályát kiterjessze a megkülönböztetés minden más formájára, ahogy az a 2008-ra vonatkozó éves jogalkotási programjában szerepel; következésképpen elvárja, hogy a Bizottság már ebben az évben kezdje meg az előkészületi munkákat annak érdekében, hogy minél előbb, de mindenképpen 2008 vége előtt kiadja javaslatát;
50. üdvözli, hogy a Bizottság foglalkozik a többszörösen hátrányos megkülönböztetés problémájával, és hogy többek között vizsgálatot indított ebben a témában; kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el a többszörös megkülönböztetésre vonatkozóan olyan koncepciót, amely képes figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy bizonyos egyének egyszerre több ok miatt is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve;
51. felhívja a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a megkülönböztetés bizonyításának; ajánlja, hogy a tagállamok kövessék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a megkülönböztetés bizonyításával kapcsolatban összeállított iránymutatásokat, ahogy azt a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja javasolta, továbbá neveljék arra az embereket, hogy a legfontosabb, a foglalkoztatással és munkavállalással, oktatással, lakhatással és elhelyezéssel, egészségüggyel, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, valamint a rasszista bűncselekményekkel kapcsolatos területeken szolgáltassanak bizonyítékokat;
52. felhívja a Bizottságot, hogy az Alapjogi Ügynökséget vonja be a közösségi, megkülönböztetés elleni jogszabályi keretbe, olyan módon, hogy az összhangban álljon az említett szervezet tevékenységi körével, hogy a további jogszabályok tervezetének elkészítése szempontjából lényeges, pontos és napra kész információk rendszeres szolgáltatása révén fontos szerepet játszhasson;
53. arra ösztönzi az EU-intézményeket, hogy az etnikai kisebbségek, különösen a nők és a kiskorúak helyzetét a felvételt kérő országokban az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészültség értékelésére szolgáló kritériumként használják fel;
*
* *
54. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_263_sum_en.pdf
- [2] HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0261.
- [4] http://www.ohchr.org/english/law/parisprinciples.htm
INDOKOLÁS
Bevezetés
1997-ben az Amszterdami Szerződés többek közt a megkülönböztetésmentesség elvéről szóló 13. cikkel egészítette ki az EK-Szerződést. Ez képezi alapját a foglalkoztatási egyenlőségi irányelvnek[1] és az úgynevezett faji egyenlőségi irányelvnek[2]. Az utóbbi irányelvet a tagállamoknak 2003. július 19-ig kellett végrehajtaniuk.
Az Európai Bizottság jelentése[3] elemzi a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv végrehajtását. Ez év hátralévő részében az Európai Bizottság valószínűleg tájékoztatást fog nyújtani a lehetséges jogsértési eljárásokról.
Az előadó véleménye szerint a faji egyenlőségi irányelv (2000/43/EK) nagyon fontos jogszabály. Lényeges előrelépés az emberek megkülönböztetéssel szembeni védelmében, és jogorvoslati lehetőséget biztosít számukra. Szintén lényeges tény, hogy az irányelv minden személyre érvényes, állampolgárságtól és tartózkodási jogállástól függetlenül.
Az irányelv megfelelő végrehajtásáért még sokat kell tenni. Az előadó felszólítja a Bizottságot, hogy ne csupán az irányelvek megfelelő jogi átültetését ellenőrizze, hanem vegye figyelembe az azok útjában álló akadályokat is. Sokan nincsenek tisztában jogaikkal vagy úgy vélik, hogy nehéz keresetet benyújtani. A megkülönböztetésellenes jogszabályokról és a jogorvoslathoz való joghoz történő hozzáférésről szóló tájékoztatásnak nagyobb szerepet kell kapnia.
A rasszizmus azonban a megkülönböztetésellenes irányelvek átültetésének előrehaladtával sem csökkent. Sőt, az Európai Unión belül drámaian megnőtt a bejelentett faji jellegű cselekmények száma. Ezzel párhuzamosan bizonyítottan nőtt a megkülönböztető viselkedéssel szemben tanúsított tolerancia, különösen akkor, ha az bevándorlók és muszlimok ellen irányul. A rasszizmus ellentétes az Európai Unió elveivel. Aláássa a társadalmi kohéziót és gátolja az emberek emancipációját. Fontos, hogy az Európai Parlament lendületet adjon a rasszizmus ellen fellépő politikai akarat fokozásához.
Az irányelv végrehajtásával kapcsolatosan az előadó vizsgálta annak alkalmazási körét, a jogorvoslati lehetőségeket, a bizonyítási terhet, az egyenlő bánásmóddal foglalkozó intézményeket, a tájékoztatás terjesztését és a tudatosságot.
1. Alkalmazási kör
A faji egyenlőségi irányelv forradalmi jelentőségű volt elfogadásának idején, mivel a megkülönböztetéssel szemben biztosított védelmet nem korlátozta a foglalkoztatás területére. A 3. cikk a tárgyi hatályban többek között megemlíti a szociális biztonságot, az oktatást és az árukhoz és szolgáltatásokhoz – ezen belül a lakásszolgáltatáshoz – való hozzáférést.
A 2000/43/EK irányelv széles alkalmazási köre nem tükröződött a foglalkoztatási irányelvben (2000/78/EK), amely tiltja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron
vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést, de csupán a foglalkoztatás és a foglalkozás terén. Az előadó üdvözli, hogy számos tagállam a széles alkalmazási körrel együtt ültette át a faji egyenlőségi irányelvet, amely így a megkülönböztetés minden területére vonatkozik, és ezáltal túlmutat magán az irányelven.
Az előadó véleménye szerint a foglalkoztatási irányelvet módosítani kell, hogy alkalmazási köre megegyezzen a faji egyenlőségi irányelvével. Ez azért szükséges, hogy ne alakulhasson ki a megkülönböztetés különböző formáinak hierarchiája, valamint, hogy elkerülhetők legyenek a többszörös megkülönböztetés során felmerülő problémák.
Ezen túlmenően – mivel a rasszizmus összefügg az állampolgárságon és/vagy a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetéssel – az irányelv alkalmazási körének kiigazítása a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés növeléséhez is szükséges lehet.
Míg úgy tűnik, hogy a legtöbb ország megfelel a faji egyenlőségi irányelv anyagi hatályának, van még néhány olyan jelentős hézag, amelyekkel foglalkozni kell. Öt tagállamnak például még megfelelően át kell ültetnie az irányelvet a foglalkoztatáson kívül eső területekre.[4]
Néhány tagállam továbbá csak a magánszektorra korlátozva ültette át az irányelvet. Két országban a katonai szolgálatot kizárták az irányelvet átültető jogszabály hatálya alól.[5] Míg számos tagállamban a közszféra nem megfelelő mértékben tartozik a jogszabály hatálya alá, egy tagállam a magánszektorra korlátozta az irányelv alkalmazását.[6] Mivel mind a köz-, mind a magánszféra intézményei az irányelv anyagi hatálya alá tartoznak, meg kell vizsgálni, hogy bizonyos szektorok miért maradtak ki.
Az előadó továbbá szeretné hallani a Bizottságtól, hogy az irányelv a tagállamok rendészeti hatóságainak tevékenységeire – például az etnikai ismérveken alapuló kiválasztásra – is vonatkozik-e.
2. Jogorvoslat
Minden tagállam vegyíti a bírósági és nem bírósági eljárásokat. Ez azért fontos, mert a polgári eljárásokban a bizonyítás terhe nemcsak az áldozat részéről áll fenn, és mert itt az áldozat az ügyésztől függetlenül nyújthat be panaszt.
Általában véve kevés a megkülönböztetésre vonatkozó ügy az esetjogban. Vannak, akik ebből arra következtethetnek, hogy a rasszizmus nem is olyan nagy probléma, a kutatások azonban másról tanúskodnak. Sokkal valószerűbb magyarázat az, hogy még mindig sok akadály áll az igazságszolgáltatás előtt. Az eljárások hossza és összetettsége pedig elrettentően hathat az áldozatokra.[7]
Ugyanakkor, ami a panasz benyújtását illeti, előfordul, hogy túl rövid a rendelkezésre álló idő. Így például Magyarországon 30 nap, Hollandiában és Írországban 2 hónap áll az áldozat rendelkezésére, hogy ügyét beterjessze.
Több tagállamban valós akadályt jelent az ügyek kivizsgálásához szükséges anyagi erőforrások elégtelen volta.[8]
A különböző egyesületek valódi segítséget jelenthetnek az áldozatok számára. Sok tagállam azonban nem szabályozza előre külön az egyesületek megkülönböztetéssel kapcsolatos eljárásokban való részvételét.[9] Néhány tagállam megengedi, hogy az egyesületek a megkülönböztetés áldozatai „nevében” részt vegyenek az eljárásokban. Van néhány pozitív példa is – mint például Spanyolország vagy Lettország –, ahol a törvényes kollektív jogok és érdekek védelmére jogilag feljogosított jogi személyek bármely bírósági eljárás során felléphetnek a panaszos nevében és jóváhagyásával annak érdekében, hogy érvényt szerezzenek a faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének.
A megkülönböztetés elleni jogszabályok megsértését hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell sújtani. Jelenleg azonban kevés országról mondható el, hogy megfelelő szankciókat léptetett életbe.
3. A bizonyítás terhe
Közismert, hogy a megkülönböztetés bizonyítása rendkívül nehéz. A foglalkoztatás terén különösen igaz, hogy a munkáltató lényegesen erősebb pozícióban van, mint a munkavállaló, mivel az állítólagos megkülönböztető döntésre vonatkozó információ általában a munkáltató birtokában van, a tanúk pedig sokszor vonakodnak munkáltatójuk ellen tanúskodni. Ez okból kifolyólag a 8. cikk előírja az úgynevezett kétszakaszos vizsgálatot. Az első szakaszban azoknak a személyeknek, akik úgy ítélik meg, hogy megkülönböztetés érte őket, olyan tényeket kell felsorakoztatniuk, amelyek alapján vélelmezető, hogy közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés történt. A bizonyítás terhe ezután átszáll az alperesre, így neki kell bizonyítania, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét. Mindez a büntetőjogi esetekre nem vonatkozik.
Jó néhány tagállam még nem ültette át (megfelelő módon) a bizonyítás terhére vonatkozó rendelkezést.[10] Továbbá, számos tagállamban esetjog híján még nem vizsgálták az átültetés után a bizonyítás terhére vonatkozó rendelkezéseket.
Az esetjog első esetei arra engednek következtetni, hogy még a nyilvánvaló ügyek bizonyítékai esetében is vannak a panaszosok által nehezen leküzdhető akadályok. A statisztikák nehezen hozzáférhetőek, a helyzetvizsgálatoknak pedig gyakran szigorú feltételeknek kell eleget tenniük.
A közvetett megkülönböztetés megtörténtének megállapításához vagy a társadalomban létező megkülönböztetés mértékének megállapításához esetlegesen elengedhetetlen érzékeny adatok gyűjtése továbbra is sok tagállam szemében aggodalomra és félelemre ad okot.
4. Az egyenlő bánásmód intézményei
Most már majdnem minden tagállamban[11] vagy külön intézménye van az egyenlő bánásmódnak, vagy már meglévő – például az emberi jogokkal foglalkozó – nemzeti intézményekre ruházták át ezeket a funkciókat. Ezen intézmények nagy része nem csak a faji és etnikai alapon történő megkülönböztetés vonatkozásában rendelkezik hatáskörrel, hanem más területeken is. A megfelelő intézmények számos különféle módon nyújtanak segítséget a megkülönböztetéssel érintett áldozatoknak, így például a kereset benyújtásában[12], illetve nem kötelező erejű véleményt mondanak a hozzájuk benyújtott panaszokról[13]. Számos szakosodott intézmény kivizsgálhatja a megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszokat, megállapításainak betartására pedig általában kötelezhet is minden érintettet.[14]
Az még ez után fog kiderülni, hogy minden intézmény képes lesz-e függetlenül ellátni ezt a tevékenységet, úgy, ahogy azt az irányelv megköveteli.[15] Ezek az intézmények például mind Olaszországban, mind Spanyolországban minisztériumokon belül találhatók.
Néhány országban nem áll a feladataik teljesítéséhez elegendő mértékű anyagi erőforrás az intézmények rendelkezésére.
5. Információterjesztés és a tudatosság növelése
Azoknak a jogoknak, amelyekről az emberek nem tudnak, kevés hasznuk van. Ennél fogva az irányelv 10. cikke kötelezi a tagállamokat, hogy minden megfelelő eszközzel tájékoztassák a közvéleményt az irányelv lényeges rendelkezéseiről.
Mind az Európai Bizottság, mind a Független Jogi Szakértők Hálózata megfigyelte, hogy ennek a legtöbb tagállam nem tesz eleget. A közelmúltbeli Eurobarométer is megerősíti, hogy kevesen tudnak a megkülönböztetés elleni jogszabályok létezéséről. A válaszadóknak csupán 35%-a véli úgy, hogy országának van olyan jogszabálya, amely tiltja az etnikai alapon történő megkülönböztetést. Továbbá az Európai Unió polgárainak csupán egyharmada mondja azt, hogy tudja, mit csináljon, ha megkülönböztetés vagy zaklatás áldozatává válik. A tíz új tagállamban különösen alacsony a tudatosság szintje.
Mindazonáltal, az irányelv fokozta a közvéleményben a megkülönböztetésről zajló vitát, ami számos fontos kezdeményezéshez vezetett. Több tagállam – köztük Málta, Lengyelország és Portugália – nemzeti jogszabályában kötelezi a munkáltatókat, hogy tájékoztassák munkavállalóikat a megkülönböztetés elleni jogszabályokról. Finnország különösen sikeres volt a tekintetben, hogy a megkülönböztetésről szóló tájékoztatófüzetét elérhetővé tette Braille írással, továbbá finn, svéd, angol, számi, orosz, arab és spanyol nyelven, mind nyomtatott formában, mind az interneten.
Szükségszerű azonban, hogy az Esélyegyenlőség Európai Évének keretében mind az Európai Unió intézményei, mind a tagállamok biztosítsák, hogy Európában mindenki tudatában van saját jogainak.
- [1] A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv.
- [2] A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv.
- [3] COM(2006) 643 végleges/2, 2006.december 15.
- [4] Málta, Lettország, Észtország, Lengyelország, Csehország.
- [5] Lettország, Málta.
- [6] Magyarország.
- [7] Mint például Portugáliában és Szlovéniában, ahol a bírósági eljárások akár öt évig, vagy még tovább is elhúzódhatnak.
- [8] Azaz Csehországban, Litvániában és Szlovákiában.
- [9] Azaz Dánia, Finnország, Litvánia, Svédország vagy az Egyesült Királyság.
- [10] Ausztria, Olaszország, Lettország, Lengyelország, Észtország, Litvánia, Luxemburg, Németország. Lásd Független Szakértői Hálózat, 73. o.
- [11] A kivételek Csehország, Luxemburg, Málta és Németország.
- [12] Azaz a finn, belga, magyar, ír, brit és svéd szervek.
- [13] Ez a helyzet Ausztriában, Hollandiában, Dániában, Cipruson, Magyarországon, Lettországban, Litvániában, Görögországban és Szlovéniában.
- [14] Azaz Ausztriában, Cipruson, Franciaországban, Magyarországon, Írországban, Litvániában és Svédországban.
- [15] Lásd „Kibontakozóban a megkülönböztetés elleni európai jogszabályok” a 25 tagállam összehasonlítása c. jelentést, a Független Szakértők Európai Hálózata a megkülönböztetésmentességről, 2006. november.
KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
Írásbeli nyilatkozat az eljárási szabályzat 48. cikke alapján
a LIBE bizottság által elfogadott BUITENWEG-jelentéssel kapcsolatos kisebbségi véleményt illetően
Koenraad DILLEN
A 2000/43/EK irányelv alkotmányos alapja megkérdőjelezhető; a szubszidiaritás elvét nem vették figyelembe.
Az a tény, hogy a bíróságok kevés büntető ítéletet hoztak, nem a tudomás hiányát jelenti, hanem inkább azt, hogy a diszkrimináció problémáját Európában erősen eltúlozzuk. A több pénzre igényt tartó kéréseket el kell utasítani, tekintve, hogy az EU évente 9 millió eurót költ a Megfigyelőközpontra, és évente 1 milliót az ENAR hálózati munkára, amely ugyanazt a feladatot látja el.
A bizonyítási teher megfordítása elítélendő, mivel a jogállamiságon alapuló demokráciában egy személy ártatlannak tekintendő, amíg bűnössége nincs bebizonyítva.
Ez az irányelv zavart kelt abból a szempontból, hogy mikor van szó diszkriminációról, és mikor kritikus véleménykifejezésről. A véleménynyilvánítás szabadságát vissza kell állítani. Az Európai Megfigyelőközpont nemrégiben tett veszélyes kijelentéseit, azaz hogy az iszlámellenesség a diszkrimináció új formáját jelenti, és hogy a dán karikatúrákkal kapcsolatban kirobbant vita problémáját az istenkáromlás elleni törvénnyel kell megoldani, el kell utasítani.
Annak engedélyezése, hogy mindenféle társulás saját maga eljárásokat kezdeményezzen, az igazságszolgáltatási rendszer privatizációjához vezet, ami elfogadhatatlan.
Nem helyénvaló a diszkrimináció új tiltott alapjait támogatni, mert ez európai szintű lehetőséget nyújt militáns homoszexuális csoportok számára, hogy feljelentést tegyenek a katolikus egyház magas beosztású képviselői ellen, mint ahogy Belgiumban is történt.
VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (11.5.2007)
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére
a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról
(2007/2094(INI))
A vélemény előadója: Patrizia Toia
JAVASLATOK
A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel az Eurobarometer egyik legutóbbi felmérése szerint az európaiak 51%-a véli úgy, hogy országaikban nem tettek kellő erőfeszítéseket a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére;
B. mivel az Eurobarometer megállapításai – melyek szerint hiányoznak a tájékoztatási stratégiák, és ebből következően a közvélemény nem ismeri kellőképpen a hátrányos megkülönböztetés elleni európai és nemzeti jogszabályokat – közérdekű problémára hívják fel a figyelmet;
1. üdvözli a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt, amelynek célja a törvény előtti egyenlőség, az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének megerősítése a tagállamokban a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett és a vonatkozó nemzeti hagyományoknak és gyakorlatoknak megfelelően; miközben értékeli a Bizottság jelentésében szereplő áttekintést az irányelv végrehajtásáról, megjegyzi, hogy az is hasznos lett volna, ha részletes leírást kapnak arról, hogyan építették be a 2000/43/EK irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogszabályozásba, ahogyan azt az irányelv maga is megszabja; továbbá megjegyzi, hogy a Bizottság nem csak a részletes információgyűjtést vállalta, hanem azt is, hogy beszámol róla az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és az Európai Parlament „a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő esélyek mindenki számára című keretstratégiáról” szóló, 2006. június 14-i állásfoglalásában[1] felkérte a Bizottságot, hogy „sürgősen vizsgálja meg a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket végrehajtó jogszabályok minőségét és tartalmát”;
2. elismeri, hogy a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés és a migráns munkaerő, főleg a tiltott és be nem jelentett munkaerő kizsákmányolásának különféle formái, amelyek néha ennek következményei, aláássák a magas szintű foglalkoztatottság és szociális védelem elérését, a gazdasági és társadalmi kohéziót,valamint a gazdasági növekedést és hatékonyságot, valamint a szolidaritást;
3. elismeri, hogy a 2005-2010-es időszakra szóló, a lisszaboni stratégiát kiegészítő és megerősítő szociálpolitikai program alátámasztja a gazdasági fejlődés közösségi dimenzióját, és előmozdítja az egyenlő esélyek elérését, hozzájárulva ezzel a nagyobb társadalmi beilleszkedési lehetőségeket nyújtó társadalom megteremtéséhez;
4. hangsúlyozza, hogy egyenlő fontosságot kell tulajdonítani a hátrányos megkülönböztetés minden indítóokának;
5. kéri – különös tekintettel a foglalkoztatottságra –, hogy vegyék figyelembe a munkavállalás bizonyos sajátos területeit, így például a tagállamok bármelyikében a családi és az otthoni gondozás és segítségnyújtás területén történő alkalmazást, ami kevéssé szabályozott és védett, valamint az egészségügyi szolgáltatások területén végzett munkát, aminél problémák merülnek fel a közszférában történő alkalmazás elérhetőségére vonatkozó nemzeti jogszabályokkal kapcsolatban is;
6. sürgeti azokat a tagállamokat és szociális partnereket, akik még nem juttatták el a szükséges információkat a Bizottságnak a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés ellen folytatott küzdelmük során használt módozatokról és eszközökről és az elért eredményekről, hogy tegyék meg azt;
7. ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az irányelvet teljes mértékben és megfelelő módon végrehajtsák; támogatja és ösztönzi a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 226. cikke értelmében kezdeményezzen jogsértési eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyeknek nemzeti végrehajtási intézkedései nem állnak összhangban a 2000/43/EK irányelvvel, különös tekintettel az irányelv 13. cikkében meghatározott, az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló szervek hatásköreire és a függetlenségi követelményre, és széles körben tájékoztassa az európai polgárokat a helyzetről;
8. kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egyedi cselekvési tervet a Parlamentnek és a Tanácsnak a nemzeti végrehajtási intézkedések hatásának megfigyelési és leírási mechanizmusairól és módszereiről; hangsúlyozza, hogy fontos lenne olyan mechanizmusok kidolgozása, amelyek a hátrányos megkülönböztetésről szóló, az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban a munkaügyi viszonyokról történő adatgyűjtésre vonatkoznak, különösen a tiltott, be nem jelentett, rosszul fizetett és nem biztosított munkára összpontosítva, mivel ez hasznos eszköz lenne a hátrányos megkülönböztetés elleni politikák és az ellene folyó küzdelemben megvalósuló gyakorlatok azonosítására, ellenőrzésére és felülvizsgálatára, kéri a Bizottságot, hogy állapítson meg közös előírásokat az adatok vonatkozásában a közölt információ hatékony összehasonlíthatósága céljából; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy ne csak a végrehajtásra vonatkozó jogszabályok tartalmát vizsgálják meg, hanem azok elfogadtatásának hatékonyságát is;
9. elismeri, hogy az általános érdekű szolgáltatások mélyreható szerepet játszhatnak a hátrányos megkülönböztetés, valamint a faji és etnikai származáson alapuló kirekesztés ellen folytatott küzdelemben; ezért sürgeti a tagállamokat annak biztosítására,, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtók – figyelembe véve az adatvédelmi jogszabályokat és a polgári szabadságjogokat – etnikai ellenőrzéssel biztosítsák az egyenlő bánásmódot és befogadást, és ezáltal hangsúlyozzák az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtók ezen a területen betöltött kulcsszerepét; hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtók – mint a faji és etnikai kisebbségek egyenlő bánásmódja terén a legjobb gyakorlatokat alkalmazó szervek – foglalkoztatóként és szolgáltatóként egyaránt példát mutathatnának;
10. felszólít különösen arra, hogy szigorúan ellenőrizzék a bizonyítási teher részleges megfordulására vonatkozó szabály alkalmazását, ami különösen hatékony a foglalkoztatással kapcsolatos jogviták esetében;
11. ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közösségi elvárásokon túlmutató nemzeti rendelkezéseket, és készítsen mérleget a javasolt nemzeti intézkedések előnyeiről és hátrányairól, és működjön együtt a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak helyzetének javítását célzó megoldási javaslatok megtételében;
12. rámutat arra, hogy a hátrányosan megkülönböztető bánásmód tiltásának nem szabad negatív következményekkel járnia a bizonyos faji vagy etnikai származású emberek hátrányos helyzetének megelőzésére vagy megszüntetésére irányuló intézkedések folytatására vagy bevezetésére nézve, amennyiben ezen intézkedések fő célja az, hogy eleget tegyenek az említett kategóriába tartozó személyek sajátos igényeinek; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa tanulmányait a pozitív cselekvés ügyéről, annak érdekében, hogy erről határozottabb álláspontot alakíthasson ki;
13. támogatja a 2007 és 2013 közötti időszakra az Európai Szociális Alap (például az EQUAL-kezdeményezés) és a PROGRESS program által támogatott kezdeményezéseket, amelyek célja többek között a fogyatékkal élők társadalmi integrációja, valamint a hátrányos megkülönböztetések elleni küzdelem előmozdítása; felkéri a tagállamokat és a megfelelő közösségi intézményeket, hogy törekedjenek a polgárok aggodalmaira leginkább választ adó stratégiai célkitűzések előmozdítására, és bocsássanak rendelkezésre megfelelő forrásokat az Európai Unión belüli és azon kívüli nagyobb fokú szolidaritás előmozdítására, különösen a Közösség 2008–2009-es költségvetése szerkezetének újragondolásakor;
14. üdvözli, hogy a Bizottság foglalkozik a többszörösen hátrányos megkülönböztetés problémájával, és hogy többek között vizsgálatot indított ebben a témában; kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el a többszörös megkülönböztetésre vonatkozóan olyan koncepciót, amely képes figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy bizonyos egyének egyszerre több ok miatt is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve;
15. felkéri a munkaadókat, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a munkahelyi megkülönböztetést eltörlő folyamat előmozdításában, hangsúlyozza a munkaadók pozitív bevonásának és a sokféleség politikája által a munkahelyekre gyakorolt pozitív hatás fontosságát; üdvözli, hogy az európai szociális partnerek lezárták a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló keretmegállapodásról folytatott tárgyalásaikat, ami jó példája a méltóságteljes munka támogatásának Európában; felkéri a Bizottságot az ilyen megállapodások tiszteletben tartásának és hatékony alkalmazásának figyelemmel követésére; sürgeti a munkaadókat, hogy a vállalatok szociális felelősségvállalásának alapelvével összhangban tartsák fenn az egyenlőséget és a munkavállalók oktatásával és képzésével küzdjenek a faji és etnikai megkülönböztetés és kirekesztés ellen;
16. kiemeli a különböző – helyi, nemzeti és európai – irányító rétegeknek a diszkrimináció leküzdésében való együttműködésének fontosságát;
17. üdvözli a sokféleség fokozódó tudatosodását és a sokféleség kezelésének jó üzleti gyakorlatként történő használatát; rámutat a sokféleség kezelésének üzleti hasznára; elismeri, hogy a sokféleség kihívást jelenthet az irányítás és a munkaerő-toborzás tekintetében; sürgeti a KKV-k szervezeteit, hogy segítsenek tagjaiknak ezen a területen, hogy a KKV-k profitálhassanak a változatos munkaerőből származó hozzáadott értékből;
18. emlékeztet „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására[2], amelyben hangsúlyosan szerepel, hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem részét képezi ennek a felelősségvállalásnak; megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, miszerint ösztönözze a vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseiből származó jó gyakorlatok terjesztését, miközben felhívja a Bizottságot, hogy vegye fel az egyenlő bánásmódot és a sokféleség előmozdítását a vállalatok által betartandó kritériumok listájára;
19. ösztönzi a Bizottságot, hogy a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés leküzdése terén – beleértve a képzéseket is–, valamint az álláspályázatok névtelensége vonatkozásában segítse elő a bevált legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között;
20. hangsúlyozza, hogy az európai szakszervezetek aggodalommal fogadják, hogy a tagállamok a szociális partnerekkel szemben elsőbbségben részesítik a nem kormányzati szervezeteket a hátrányos megkülönböztetésről folytatott párbeszédben; kiemeli a szociális partnereknek a vállalatokon belüli egyenlő bánásmód elősegítésében, a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvének alkalmazásában és a hátrányos megkülönböztetés áldozatává váló munkavállalóknak történő segítségnyújtásban játszott alapvető szerepét;
21. nagyra becsüli a 2006. május 17-i 771/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot az „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évéről (2007) – az igazságos társadalom irányában[3]; mindazonáltal felhívja a figyelmet arra, hogy a 2007-es évet össze kell kötni a 2008-assal, amely a kultúrák közötti párbeszéd európai éve lesz; üdvözli az „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évével kapcsolatos kezdeményezéseket és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel egyidejűleg a különbségek megünneplésére tett erőfeszítéseket; rámutat a jelenlegi jogszabályok értelmében létező jogok fontosságára; sürgeti a tagállamokat, hogy az „Esélyegyenlőség mindenki számára” évében tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a polgárokban tudatosítsák törvényes jogaikat; megjegyzi, hogy az emberekben egyre inkább tudatosul, hogy a befogadó társadalmak – más szavakkal azok, amelyek szembenéznek a sokféleség kihívásaival és lehetőségeivel – vannak a legjobb versenyhelyzetben;
22. úgy véli, hogy az intézkedéseknek a többi közösségi intézkedéssel összefüggésben kell állniuk és azokat ki kell egészíteniük, különös tekintettel azokra a politikákra, amelyek a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés leküzdését és az alapvető jogok, az oktatás, a képzés, a kultúrák közötti párbeszéd és a fiatalokkal kapcsolatos kérdések, a nemzetiség, a migráció, a menedékjog és a nemek egyenlőségének előmozdítását célozzák, valamint felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a fenti programok összehangolását;
23. felkéri a tagállamokat, hogy az európai foglalkoztatási stratégia keretében a nemzeti cselekvési tervekben határozzanak meg az összes kisebbség, különösen a faji és etnikai kisebbségek, munkaerő-piaci integrációjának megkönnyítését célzó, mélyrehatóbb intézkedéseket és módszereket; az ezen integrációra irányuló következetesebb megközelítés érdekében kéri a Bizottságot, hogy a foglalkoztatottság előmozdítását célzó tagállami politikákhoz nyújtott következő iránymutatásokban vegye figyelembe azokat az e területen megvalósítandó politikákra vonatkozó főbb javaslatokat, amelyeket a 2006/33/EK bizottsági határozatban[4] létrehozott, az etnikai kisebbségek társadalmi integrációjával és teljes mértékű munkaerő-piaci részvételével foglalkozó magas szintű szakértői csoport nyújt majd be 2007 végéig;
24. úgy véli, hogy a részvételt – faji vagy etnikai származásra tekintet nélkül – ki kell terjeszteni az olyan területekre, mint az oktatás és a szakképzés, beleértve a származási ország nyelve megtanulásához és megfelelő szinten tartásához való jogot;
25. úgy véli, hogy a roma közösségnek – más elismert etnikai közösségekkel együtt – különös szociális védelemre van szüksége, különösen a bővítést követően, mivel a kizsákmányolás, a hátrányos megkülönböztetés és a kirekesztés problémái azóta még inkább kiéleződtek;
26. tudomásul veszi azokat a nehézségeket, amelyekkel az Európai Unióba nemrég érkezett migránsoknak, különösen a nőknek kell szembesülniük, akiknek a diszkrimináció kettős formáját kell elszenvedniük nemük és etnikai származásuk miatt; felhívja a tagállamokat, hogy a migránsok zökkenőmentes beilleszkedése érdekében fokozzák az erőforrások mennyiségét és a szociális szolgáltatásokat, miközben tájékoztatják őket a tagállamokban érvényes alapelvekkel és jogszabályokkal összhangban meglévő jogaikról és kötelezettségeikről;
27. megjegyzi, hogy olyan integrált megközelítésre van szükség a faji és etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés megtiltásához, ami számításba veszi egyrészt a tagállamokbeli kisebbségek jogainak elismerése és védelme között meglévő szoros kapcsolatot, másrészt az idegengyűlölet leküzdésére irányuló intézkedéseket; az integrált megközelítés szükségessége kiterjed a bevándorlás ehhez kapcsolódó témájára, külön hivatkozással a legális bevándorlásra, az illegális bevándorlás elleni küzdelemre, az európai migrációs hálózat jövőjére, valamint a családegyesítéskor és az Európai Unió tagállamaiba történő belépéskor alkalmazandó szabályokra vonatkozó cselekvési tervre; ezek összehangolása lehetővé tenné a tájékoztatás javítását és a jogszabályok tudatosítását, ugyanakkor a jogi keretek egyértelművé tételét és egyszerűsítését, ezáltal pedig elkerülhetővé válna az egymást átfedő és a foglalkoztatásra különösen káros hatással bíró szabályok túlburjánzása;
28. kéri a nem kormányzati szervezeteket, hogy védelmezzék az emberkereskedelem áldozatainak jogait és játszanak nagyobb szerepet az emberkereskedelem áldozatai részére történő tartózkodási engedélyek kiadásának megkönnyítésében; felkéri a tagállamokat a kizsákmányolás áldozatává vált embereknek támogatást nyújtó kormányzati intézmények számának növeléséhez szükséges szabályozás előmozdítására, és ahol az szükséges, az egészségügyi ellátás és a pszichológiai támogató hálózatok szükséges mértékben történő kiterjesztésére; valamint kéri a munkahelyi ellenőrzések bevezetését a kizsákmányolás és a kényszermunka minden formájának felszámolása érdekében;
29. felkéri a tagállamokat, hogy bizonyosodjanak meg arról, hogy minden munkavállaló számára – beleértve a helyzetük rendezésére várókat is – elérhetők a munkaügyi bíróságok, hogy megvédhessék az általuk végzett munkával kapcsolatos jogaikat, beleértve azt a munkát is, amelyet olyan időszakokban végeztek, amikor nem rendelkeztek tartózkodási engedéllyel; felkéri a tagállamokat, hogy szükség esetén vezessenek be jogszabályi követelményeket annak biztosítására, hogy a még rendezetlen jogállású migráns munkavállalók számára is elérhetők legyenek a megfelelő igazságszolgáltatási hatóságok; és biztosítsák, hogy minden munkavállaló megfelelő támogatásban részesüljön a jogi eljárások alatt, előtt és után;
30. kéri a Bizottságot annak megfontolására, hogy nem kellene-e megvizsgálnia az egyenlő bánásmód elvének a társadalombiztosítás területén történő alkalmazását, különösen azoknak a munkavállalóknak a vonatkozásában, akik csak korlátozott ideig tartózkodnak vagy dolgoznak az Európai Unió tagállamaiban;
31. kéri a Bizottságot a haladéktalan cselekvésre annak érdekében, hogy előmozdítsa a hátrányos megkülönböztetés minden formáját – beleértve a vallási vagy más meggyőződésen, a fogyatékosságon, életkoron vagy nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést – tiltó jogszabályokat, biztosítva az Egyesült Nemzetek által a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, újonnan elfogadott egyezmény rendelkezéseinek kellő figyelembevételét;
32. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a hátrányos megkülönböztetés számos formájának meglétét, és biztosítsák, hogy ez jövőbeli politikáikban és programjaikban is tükröződjön;
ELJÁRÁS
|
Cím |
Vélemény a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról |
||||||
|
Eljárás száma |
|||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE |
||||||
|
Véleményt nyilvánított |
EMPL |
||||||
|
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
nem |
||||||
|
A vélemény előadója |
Patrizia Toia |
||||||
|
A vélemény korábbi előadója |
--- |
||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
21.3.2007 |
7.5.2007 |
|
|
|
||
|
Az elfogadás dátuma |
8.5.2007 |
||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
33 0 2 |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jan Andersson, Alexandru Athanasiu, Edit Bauer, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Harlem Désir, Harald Ettl, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Jean Lambert, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Elisabeth Schroedter, José Albino Silva Peneda, Jean Spautz, Gabriele Stauner |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Françoise Castex, Donata Gottardi, Richard Howitt, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Agnes Schierhuber, Patrizia Toia |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
--- |
||||||
|
Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre) |
--- |
||||||
- [1] Elfogadott szövegek P6_TA (2006)0261.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2007)0062.
- [3] HL L 146., 2006.5.31., 1. o.
- [4] HL L 21., 2006.1.25., 20. o.
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (26.6.2007)
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére
a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról
(2007/2094(INI))
A vélemény előadója: Járóka Lívia
JAVASLATOK
A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel a diszkrimináció elleni küzdelemre és esélyegyenlőségre szakosodott szervek létezése ellenére néhány tagállamban továbbra is alacsony a regisztrált panaszok száma,
B. mivel nem mindig egyszerű megállapítani, hogy a diszkrimináció nemi, etnikai, faji, társadalmi helyzeten, szexuális irányultságon vagy más tényezőkön alapul,
C. nagy aggodalommal megállapítva, hogy a megkülönböztető magatartás néha a legmagasabb politikai szinten is előfordul,
1. felhívja a tagállamokat a nők által elszenvedett többszörös diszkrimináció elleni küzdelem eszközét jelentő, a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv megfelelő átültetésére; hangsúlyozza, hogy a 2000/43/EK irányelv jelentős hiányosságokat eredményez a kisebbségek jogi védelme terén; továbbá hangsúlyozza e jogszabály alkalmazásának és hatályba lépésének az etnikai kisebbséghez tartozó nők, különösen a nemi előítéletektől és a „cigányellenességtől” egyaránt továbbra is sújtott romák helyzetére gyakorolt korlátozott hatását;
2. javasolja, hogy a Bizottság indítson bírósági eljárásokat, végső esetben vessen ki visszatartó erejű pénzbírságot azokra a tagállamokra, amelyek még nem ültették át nemzeti jogukba a diszkriminációellenes irányelveket, és/vagy nem alkalmazzák azokat teljes mértékben, valamint a kötelezettségek elmulasztása esetében kövesse nyomon az Európai Közösségek Bírósága által kihirdetett ítéletek végrehajtását;
3. felhívja a Bizottságot, hogy kérje a tagállamokat, hogy a 2000/43/EK irányelv alkalmazásáról szóló éves jelentéseikben elemezzék a diszkriminációellenességről szóló jogszabályok hatékonyságát a kisebbségek és a nők különféle szisztematikus elkülönítése elleni küzdelem terén, nevezetesen az oktatásban, illetve a munkaerőpiachoz, az egészségügyi ellátáshoz, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, valamint hogy foglalják bele a nemi egyenlőségi szempontokat ezekbe a jelentésekbe, azzal a céllal, hogy enyhítsék a sokak által elszenvedett többszörös diszkriminációt;
4. felhívja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy a diszkriminációnak a 2000/43/EK irányelvben felsorolt formáival összefüggésben rendszeresen foglalkozzon a nemi diszkriminációval, annak érdekében, hogy nemcsak a jogharmonizáció, hanem a többszörös diszkrimináció kezelésével összefüggő, a közösségi intézmények által folytatott intézkedések is biztosíthatók legyenek;
5. nemzeti integrált cselekvési tervek megalkotására szólít fel a diszkrimináció minden formájának hatékony kezelése érdekében;
6. ösztönzi a tagállamokat a bevált gyakorlatok cseréjére a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével kapcsolatos, a nemzeti és helyi hatóságok, a bírói és egyéb adminisztratív testületek által a 2000/43/EK irányelv alkalmazásával összefüggő kapacitásfejlesztés és képzési programok létrehozása során használandó eszközök létrehozása terén;
7. felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak az esélyegyenlőség előmozdításával megbízott nemzeti szerveiknek megfelelő pénzügyi és humán-erőforrásokat a 2000/43/EK irányelvben előirányzott feladatok elvégzéséhez, beleértve a diszkrimináció áldozatainak nyújtott megfelelő segítséget;
8. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a nők jogaival foglalkozó és a diszkriminációellenes szabályokkal kapcsolatos információk terjesztését, különös tekintettel a foglalkoztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre; hangsúlyozza a média szerepét a káros sztereotípiák megerősítésében, ugyanakkor kiemeli, hogy a média segítséget nyújthat a káros sztereotípiák elleni küzdelemben is;
9. felhívja a tagállamokat annak elősegítésére, hogy az érintett szervezetek segíteni tudják a diszkrimináció áldozatául esett alacsonyabb jövedelemmel rendelkező nőket, hogy panaszukkal bírósághoz fordulhassanak;
10. felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is alkalmazzanak vagy vezessenek be olyan célzott intézkedéseket, amelyekkel a nemi, faji vagy etnikai megkülönböztetésből eredő hátrányokat lehet megelőzni vagy kompenzálni;
11. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egységesített formátumot a faji diszkriminációra vonatkozó, nemekre lebontott adatbázisokra többek között a foglalkoztatás, az oktatás, a lakáshelyzet és a rasszizmusból eredő erőszak tekintetében, és hangsúlyozza, hogy a kapacitások megerősítésére irányuló nemzeti programokat továbbra is a nemekre bontott adatok gyűjtésére és ellenőrzésére kell összpontosítani;
12. emlékezteti a tagállamokat, hogy kötelességük a releváns információkat eljuttatni az állampolgárokhoz, és a diszkrimináció elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti jogszabályokról és szervekről szóló tudatformáló kampányokat ösztönözni és támogatni;
13. felhívja a tagállamokat, hogy évente gyűjtsenek, állítsanak össze és adjanak ki átfogó, pontos, megbízható nemek szerint felbontott statisztikákat a következőkről: munkaerőpiac, lakáshelyzet, oktatás és képzés, egészségügyi és szociális juttatások, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, büntetőjogi rendszer és állampolgári és politikai részvétel, valamint tűzzenek ki világos, számszerűsített célokat és indikátorokat a foglalkoztatási és társadalmi integrációs iránymutatásaikban, amelyek alapján mérhető a javulás a bevándorlók és/vagy kisebbségek helyzetében;
14. sürgeti a tagállamokat, hogy a koordináció nyílt módszere szerint fogadjanak el minimumnormákat, amelyek garantálják a nők és gyermekek magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférését és az azonos feltételeket, valamint hogy fogadjanak el jogszabályokat, amelyek kötelezően véget vetnek a szegregációnak az iskolákban, valamint dolgozzanak ki részletes terveket az etnikai kisebbségekhez tartozó fiúk és lányok elkülönített, alacsonyabb szintű oktatásának eltörlésére.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról |
||||||
|
Hivatkozások |
|||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE |
||||||
|
Véleményt nyilvánított |
FEMM |
||||||
|
Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
|
||||||
|
a vélemény előadója |
Lívia Járóka |
||||||
|
A vélemény korábbi előadója |
|
||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
5.6.2007 |
25.6.2007 |
|
|
|
||
|
Az elfogadás dátuma |
25.6.2007 |
||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
19 0 1 |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Edit Bauer, Emine Bozkurt, Esther De Lange, Edite Estrela, Věra Flasarová, Esther Herranz García, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Christa Prets, Raül Romeva i Rueda, Eva-Britt Svensson, Anna Záborská |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Gabriela Creţu, Anna Hedh, Mary Honeyball, Elisabeth Jeggle, Maria Petre, Corien Wortmann-Kool |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
|
||||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
... |
||||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
LIBE |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
EMPL |
FEMM 26.4.2007 |
|
|
|
|||||||
|
Nem nyilvánított véleményt |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Megerősített együttműködés |
|
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Kathalijne Maria Buitenweg |
|
||||||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
20.3.2007 |
5.6.2007 |
27.6.2007 |
|
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
27.6.2007 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ - 0 |
48 2 1 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Alexander Alvaro, Alfredo Antoniozzi, Kathalijne Maria Buitenweg, Giuseppe Castiglione, Giusto Catania, Carlos Coelho, Fausto Correia, Esther de Lange, Panayiotis Demetriou, Bárbara Dührkop Dührkop, Kinga Gál, Patrick Gaubert, Roland Gewalt, Elly de Groen-Kouwenhoven, Lilli Gruber, Adeline Hazan, Jeanine Hennis-Plasschaert, Lívia Járóka, Ewa Klamt, Roger Knapman, Magda Kósáné Kovács, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Barbara Kudrycka, Stavros Lambrinidis, Henrik Lax, Dan Mihalache, Viktória Mohácsi, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Athanasios Pafilis, Luciana Sbarbati, Inger Segelström, Károly Ferenc Szabó, Vladimir Andreev Urutchev, Ioannis Varvitsiotis, Manfred Weber, Tatjana Ždanoka |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Adamos Adamou, Edit Bauer, Simon Busuttil, Gérard Deprez, Koenraad Dillen, Maria da Assunção Esteves, Iratxe García Pérez, Ignasi Guardans Cambó, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Tchetin Kazak, Jörg Leichtfried, Marianne Mikko, Herbert Reul, Rainer Wieland |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
|
|||||||||||
|
Benyújtás dátuma |
6.7.2007 |
|||||||||||
|
Megjegyzések |
|
|||||||||||