JELENTÉS a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről
23.7.2007 - (2006/2049(INI))
Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Lasse Lehtinen
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről
Az Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 95. és 153. cikkére,
– tekintettel a szolgáltatók felelősségéről szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(1990)0482),
– tekintettel a szolgáltatók felelősségével kapcsolatos új irányzatokról szóló bizottsági közleményre (COM(1994)0260),
– tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1] (a szolgáltatási irányelv),
– tekintettel a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyvre (COM(2006)0744),
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013) szóló közleményére (COM(2007)0099),
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonságáról szóló jelentésére (COM(2003)0313),
– tekintettel az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága kérésére elkészített, a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló, 2007. márciusi tanulmányra,
– tekintettel Diana Wallis, európai parlamenti képviselő írásbeli választ igénylő kérdésére adott, 2006. január 12-i bizottsági válaszra[2],
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6 0294/2007),
– tekintettel az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság jelentésében foglalt ajánlásokra,
A. mivel az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődése nagymértékben függ a szolgáltatási ágazattól, amely folyamatosan bővül és az EU GDP-jének közel 70%-át teszi ki,
B. mivel az európai fogyasztók határon átnyúló fogyasztásba vetett bizalma alacsony, amint ezt az is tükrözi, hogy 2006-ban a fogyasztók csupán 6%-a vásárolt határon túlról elektronikus úton,
C. mivel az áruforgalomhoz képest a szolgáltatások határon átnyúló forgalma rendkívül alacsony,
D. mivel a hibás termékekért való felelősségről szóló irányelvet[3] 1985-ben, az általános termékbiztonságról szóló irányelvet[4] pedig 2001-ben elfogadták,
E. mivel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás esetében a fogyasztói biztonság helyzete és a fogyasztóvédelem szintje tagállamonként változik, míg az áruszektorban mind a nemzetközi, mind a közösségi jog kielégítő fogyasztóvédelmet biztosít,
F. mivel egy friss Eurobarométer-felmérés szerint a fogyasztók 33%-a számolt be arról, hogy üzleti vállalkozások a szolgáltatások értékesítését, illetve szállítását azzal az indokkal utasították el, hogy a vásárló nem az adott ország lakosa,
G. mivel a fogyasztóvédelmi politika épp olyan fontos, mint a versenypolitika, hiszen a jól tájékozott fogyasztók versenyhelyzetet teremtenek a piacokon,
H. mivel az aktuális uniós fogyasztóvédelmi vívmányok nem egységesek: a Szerződésekben lévő hatáskörmegosztással összhangban az EU csak bizonyos ágazatok és szolgáltatások tekintetében fogalmazott meg szabályokat, így például a távértékesítési szerződések, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, a fogyasztói hitel, a szervezett utazások és az időben megosztott használat esetében,
I. mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a szabályozási keret jelenlegi szétszabdaltsága elrettentheti a fogyasztókat a határon átnyúló ügyletekben való részvételtől, és nemkívánatos lehetőséget kínálhat a határon átnyúló csalások és megtévesztések számára,
J. mivel a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyv nem tér ki a szolgáltatók kötelezettségeire,
K. mivel sem a fogyasztó, sem a szolgáltató nem képes minden esetben világosan megállapítani, hogy tevékenységük egyes részleteire mely jogi szabályozás vonatkozik, azaz, hogy a fogadó vagy a saját ország polgári joga alkalmazandó, illetve, hogy a fogadó vagy a saját ország szabályozó rendszere vonatkozik az adott esetre,
L. mivel egyes tagállamokban a magánvállalkozások által nyújtott szolgáltatások felhasználóit jobban védik, mint az állami szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások igénybe vevőit,
M. mivel az aktuális jogszabályok rendszerint nem érintik a szolgáltatások nyújtóinak lényegi kötelezettségeit, és nem nyújtanak a fogyasztó részére egyedi orvoslatot, szemben az áruk szabad mozgására alkalmazott intézkedésekkel,
N. mivel közösségi szinten nincs olyan jogi struktúra, amely lehetővé tenné, hogy a fogyasztók határokon átnyúló szinten, egységesen lépjenek fel a csalók és a rossz szolgáltatást nyújtók ellen, ennek hiánya pedig akadályt jelent a szabályozó rendszerben, és még inkább korlátozza a fogyasztókat abban, hogy költséghatékony jogorvoslatban és kompenzációban részesüljenek a határokon átnyúlóan,
O. mivel egyes tagállamokban nincsen olyan szerv, amely segítene a jogviták peren kívüli rendezésben és a közösségi szinten létező jogi struktúrák, nevezetesen az ECC-Hálózat (Európai Fogyasztói Központok Hálózata) és a FIN-NET (az Európai Gazdasági Térség pénzügyi szolgáltatói határokon átnyúló, peren kívüli panaszainak intézésére szolgáló hálózat) egyaránt kevéssé ismertek és alulfinanszírozottak,
A szolgáltatások belső piaca
1. ösztönzi a szolgáltatások belső piacának kiegészítésére szolgáló eszközök fejlesztését;
2. meggyőződése, hogy a szolgáltatások zökkenőmentesebb belső piaca kialakításának elősegítése érdekében a szolgáltatókra vonatkozó kötelezettségek egységesebb rendszerére van szükség, mivel a szolgáltatások piaca egyre inkább átnyúlik a határokon;
3. tudatában van annak, hogy a 2009. december 28-ig minden tagállam nemzeti jogába átültetendő belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv jelentős hatással lesz a szolgáltatások határokon átnyúló nyújtására, azonban megállapítja, hogy az irányelv nem rendelkezik a szolgáltatók alapvető kötelezettségeiről;
4. úgy véli, hogy a szolgáltatók kötelezettségeire vonatkozói jogi rendszer egyértelművé tétele az EU-ban nagyobb versenyt és nagyobb kínálatot eredményez a fogyasztók számára, ugyanakkor nem vezethet a belső piacon a szolgáltatások szabad mozgásának indokolatlan megsértéséhez;
5. úgy véli, hogy a törvények, szabályok és adminisztratív gyakorlatok tagállamonként eltérő volta bizonytalanságot és átláthatatlanságot eredményez mind a szolgáltatások nyújtói mind a fogyasztók számára, és megnehezíti a közös uniós források hasznosítását, emellett pedig lehetőséget teremt a versenyre a fogyasztóvédelem területén;
6. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kollíziós szabályok és a belső piaci eszközök közötti jogi aktusok jelenlegi keveredése, illetve kölcsönhatásuk egyértelmű meghatározásának hiánya következtében sem a fogyasztó, sem pedig a szolgáltató nem tudja minden esetben világosan megállapítani, hogy melyik jogrendszert kell alkalmazni a tevékenységeik egyes aspektusai vonatkozásában, azaz a fogadó vagy a székhely szerinti ország polgári joga alkalmazandó-e, illetve a fogadó vagy a székhely szerinti ország szabályozási rendszere alkalmazandó-e;
7. meggyőződése, hogy ha a fogyasztók bizonytalanok a szolgáltatások minőségében és biztonságosságában, azzal elvi korlátokat állítanak fel a külföldi szolgáltatókkal szemben, és ez eltántorítja őket a határon átnyúló szolgáltatások igénybevételétől, továbbá, hogy ha valamely fogyasztó negatív tapasztalatot szerez, azt gyakran igazságtalanul valamennyi külföldi szolgáltatóra kivetíti;
8. rámutat arra, hogy amikor a szolgáltatás teljesítésére kerül a sor, a szolgáltatások vásárlóit nem védik oly mértékben a közösségi vívmányok, mint az áruk vásárlóit;
9. fenntartását fejezi ki mindazonáltal a szolgáltatási irányelv maradéktalan végrehajtásáig a szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítását szolgáló széles körű, új, horizontális eszközöket illetően;
10. tudatában van annak, hogy a szolgáltatás gyakran igen összetett, emberi kapcsolatteremtéssel és diszkrécióval járó tevékenység;
11. meggyőződése, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások vásárlóiként és eladóiként nem csupán a fogyasztóknak, hanem különösképpen a kis- és középvállalkozásoknak is hasznára válhat a megnövelt jogbiztonság, egyszerűsítés és a költségcsökkentés;
12. emlékeztet arra, hogy a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben foglaltak szerint a határokon átnyúló szolgáltatások számos különböző módon valósíthatók meg (úgy mint on-line értékesítés, a szolgáltatásért másik országba való utazás, vagy a szolgáltató látogatása a fogyasztó országába), melyeket mind figyelembe kell venni;
13. megjegyzi, hogy számos olyan függőben lévő, a jogbiztonság biztosítását célzó jogalkotási kezdeményezés van, amely a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók jogaira, és különösképpen kötelezettségeire vonatkoznak, nevezetesen a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló rendeletre irányuló javaslat (Róma I.) (COM(2005)0650), a nem szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló rendeletre irányuló javaslat (Róma II.) (COM(2003)0427), és a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyv;
14. rámutat arra, hogy a Róma I javaslat alapvető annak meghatározása céljából, hogy a szolgáltató vagy a vásárló (a szolgáltatás fogyasztója) származási országa szerinti fogyasztóvédelmi jogszabályokat alkalmazzák-e; hangsúlyozza, hogy fontos megvárni a jogalkotási eljárás eredményeit;
15. meggyőződése, hogy a szolgáltatások belső piacának olyan módon történő létrehozása, melynek jogi keretei a származási ország elvén alapszanak, mind jogi, mind pedig gyakorlati szempontból a lényegi intézkedések egyértelműségétől függenek;
Állami és magánszolgáltatók
16. felhívja a Bizottságot, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy a szolgáltatók kötelezettségei tekintetében nem szabad különbséget tenni az állami és magánszolgáltatók között; amelyeknek egyaránt a fogyasztóvédelemről szóló irányelvek alkalmazási körébe kell tartozniuk;
17. elismeri, hogy bár az EU-ban meglévő jogszabályok, így a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv[5] nem tartalmaz a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtói felelőségének szabályozását célzó külön rendelkezést, közvetett hatállyal bírhat a tagállamok jogalkotásában ezen a területen;
18. felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a határon átnyúló szolgáltatások nyújtóinak felelősségére vonatkozó, meglévő és jövőbeni, horizontális és ágazati jogi szabályozás átültetését és alkalmazását;
19. felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a nyújtott szolgáltatások biztonságának előmozdítására és a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos fogyasztói jogoknak a tagállamok által történő biztosítására irányuló intézkedéseket, így például az európai szintű szabványok bevezetését;
20. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki minőségtanúsítási mechanizmust és – az egyszerűsített vitarendezésben való segítségnyújtás érdekében a megfelelő szerveket is bevonó – beépített vitarendezési rendszert tartalmazó, önkéntes magatartási kódexet, amelyben a szolgáltatók a fogyasztók bizalmának megnyerése érdekében vehetnek részt;
21. elismeri, hogy léteznek felelősségi rendszerek a szolgáltatók számára, jóllehet minden tagállamban különböző szinten, de úgy véli, hogy az átláthatóság és a fogyasztói bizalom felépítésére némi konvergenciára lesz szükség, különösképpen a kulcsfontosságú határokon átnyúló ágazatokban, úgy véli továbbá, hogy adott esetben nagyobb együttműködésre lesz szükség a nemzeti szabályozó szervek és a szakmai szervezetek között;
A szolgáltatók kötelezettségeiről szóló horizontális eszközre irányuló kérelem
22. felhívja a Bizottságot, hogy amellett, hogy a kulcsterületeken folytatja az ágazati alapon történő munkát, nyújtson be 12 hónapon belül olyan megfelelő értékelésre irányuló munkaprogramot, amely megvizsgálja a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtóinak kötelezettségeire vonatkozó meglévő és jövőbeni jogi szabályozás hatásait a belső piacon és egy esetleges átfogó horizontális eszköz szükségességét a határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó szabályozások egymáshoz igazítására a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében;
23. úgy véli, hogy egy ilyen értékelésnek meg kell vizsgálnia egy olyan átfogó eszköz lehetőségét, amely tartalmazza legalább az árképzésről, a szerződési feltételekről és a hibás vagy késedelmes szolgáltatások esetén alkalmazható orvoslatról szóló megfelelő tájékoztatást előíró, általános alapszabályokat;
24. felhívja a Bizottságot, hogy világosan határozza meg a nemzetközi magánjogi eszközök és a belső piaci eszközök közötti kapcsolatot annak érdekében, hogy semmi kétség ne maradjon afelől, hogy adott esetben a fogadó vagy hazai ország jogalkotása, illetve szabályozása érvényes-e, és amennyire lehetséges, ne hagyjon réseket a szolgáltatókra vonatkozó felelőségi rendszerben;
25. úgy véli, hogy a Bizottságnak számításba kell vennie minden, a KKV-kra vonatkozó kezdeményezés hatásait;
26. felhívja a Bizottság mindazon főigazgatóságait, amelyek érdekeltek a szolgáltatási szektorra vonatkozó jogalkotásban, hogy vegyenek részt tevékenyen a közös referenciakeret létrehozásában, amely tartalmazza a szolgáltatási szerződések ágazatát is, különösen azokon a területeken, ahol máris fennáll, avagy előreláthatóan várható határokon átnyúló tevékenység, kizárólag példaként említve a pénzügyi szolgáltatásokat és az egészségügyi ágazatot;
27. felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább, finanszírozza és mozdítsa elő az ECC-Net és a FIN-NET munkáját, és ha a tagállamokban a szolgáltatási kulcságazatokban az alternatív vitarendezési rendszerek továbbra sem érhetők el, legalább egy ajánlást fontoljon meg e tárgyban;
o
o o
28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
- [2] P-4797/05.
- [3] A Tanács 1985. július 25-i 85/374/EGK irányelve a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.).
- [4] Az Európai Parlament és a Tanács 2001. december 3-i 2001/95/EK irányelve az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.)
- [5] A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló irányelv) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).
INDOKOLÁS
Az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága kérésére elkészített, a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló, 2007. márciusi tanulmány az uniós polgárok fogyasztói bizalmának alapvető kérdésével foglalkozik az alábbiak szerint:
Szolgáltatások szabadsága és a belső piac
Az EK-Szerződés négy alapvető belső piaci szabadsága közül az egyik a szolgáltatás szabadsága: az EK-Szerződés 49. cikke. Napjainkban erre – a szolgáltatási ágazatnak a belső piacon elfoglalt nagy gazdasági és társadalmi jelentőségnek megfelelően – önálló alapvető szabadságként tekintenek. Alapvető feladata, hogy úgy biztosítsa a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtását illetve igénybevételét, hogy sem a szolgáltatónak, sem pedig a szolgáltatást igénybe vevőnek ne kelljen áttelepülnie.
A szolgáltatási ágazat, amely az uniós GDP majdnem 70%-át teszi ki, rendkívül fontos szerepet játszik az EU gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. Annak érdekében, hogy a szolgáltatási ágazat jobban kiaknázhassa a belső piac lehetőségeit, az EU és az EK az elmúlt években bizonyos területeken több intézkedést is hozott, és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvvel átfogó keretet alkotott.
A fogyasztók bizalma
A belső piac előmozdítására és a fogyasztóvédelemre irányuló intézkedések tekintetében a határokon átnyúló áruellátással összevetve jelentős hiányosságokat találunk a szolgáltatások esetében, különösen a szolgáltatók kötelezettségeire vonatkozó közös normák és a fogyasztók jogorvoslathoz való joga terén. Ez olyan esetekre vonatkozik, amelyekben a szolgáltató nem teljesíti a szolgáltatást, vagy hibásan teljesít, illetve olyan további esetekre, amelyekben a fogyasztó szolgáltatással kapcsolatos biztonsága veszélybe kerül. Ellentétben az áruk értékesítésére vonatkozó jogszabályok harmonizációjával (többek között a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló irányelv és a termékfelelősségről szóló irányelv), a szolgáltatások esetében hiányoznak a megfelelő célokkal és alkalmazási körrel bíró eszközök.
A tagállamok jogszabályaiban szereplő egyedi intézkedések és szerkezetek eltérő mivolta ezért jelenleg a határon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos átláthatóság hiányához és mind a fogyasztók, mind a szolgáltatók szempontjából bizonytalansághoz vezet. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság számára készített 2007. márciusi tanulmány öt olyan területet említ, amely a belső piac tekintetében rendkívüli jelentőséggel bír (szórakoztató ipar, telekommunikáció, vasúti szállítás, jogi tanácsadás és egészségügy). A szolgáltatók kötelezettségei meglehetős különbségeket mutatnak, különösen az alábbiak szempontjából:
– milyen körülmények között keletkezik egyáltalán kötelezettség,
– kötelezettség megszegése esetén a fogyasztó rendelkezésére álló orvoslat,
– esetenként a felelősség kizárásának határa és megengedhetősége egyedi megállapodás vagy általános feltételek alapján; a kártérítés lehetséges felső határai; a szolgáltató kötelezettségvállalásának, a kötelezettségvállalás megszegésének és kártérítési kötelezettség bizonyításának terhe, és
– a szolgáltatók kötelezettségeire irányuló rendelkezések rendszeres felépítése és jogi terminológia.
A szolgáltatók kötelezettségeire vonatkozó jogszabályok harmonizációját célzó intézkedések a kis- és középvállalkozások számára lehetővé tennék, hogy a határokon átnyúló ügyletek tekintetében pontosabban értékeljék kötelezettségeiket, illetve az ezekkel járó kockázatokat és lehetőségeket. Ugyanakkor megerősödne a fogyasztók határon átnyúló szolgáltatások iránti bizalma, és jobban kihasználnák a belső piacot (összhangban a kibővült technikai lehetőségekkel, elsősorban az internettel). A lehető legnagyobb hatékonyság érdekében ezen intézkedéseknek meg kellene erősíteniük azt a létező irányzatot, hogy az állami és magánszolgáltatókra egyformán alkalmazzák a szolgáltatók kötelezettségeivel kapcsolatos szabályokat.
A szolgáltatók kötelezettségei a fogyasztók irányában
A közösségi jog az EK-Szerződés fent említett rendelkezése révén úgy biztosítja a szolgáltatások szabadságát, hogy másodlagos jogszabályok révén nem szabályozza általánosságban a szolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszonyt.
A szolgáltató és a fogyasztó közötti viszonyt érintő szabályok többsége a tagállamok törvényeiben kerül meghatározásra, és jelentős különbségeket mutat. 1990-ben a Bizottság olyan irányelvre irányuló javaslatot tett, amely a szolgáltatók kötelezettségeinek egyik fontos fejezetét szabályrendszer létrehozásával szabályozná (COM(1990)0482 végleges). A tervezett rendelkezések a szolgáltató hibájából az egészségben, a testi épségben, illetve ingó és ingatlan tulajdonban – beleértve a szolgáltatás tárgyát képezőt is – keletkezett károkért való felelősségére vonatkoztak.
A Bizottság 1994-ben azonban visszavonta a javaslatot, ezért a közösségi jogban nem létezik az e területre vonatkozó horizontális szabályozás. Mi több, általában véve a szolgáltató és a fogyasztó közötti kapcsolatot érintő szabályokat a tagállamok jogszabályai tartalmazzák, és tagállamról tagállamra változnak. Amennyiben egy szolgáltató, a szolgáltatás szabadságát alapul véve, a Közösség teljes területén szolgáltatni szeretne, akkor az egyes tagállamokban különböző, az ügyleteket szabályozó jogszabályoknak kell megfelelnie. Ugyanez vonatkozik arra a fogyasztóra is, aki egy másik tagállambeli szolgáltatást vesz igénybe, vagy több tagállam szolgáltatóinak ajánlatait kívánja összehasonlítani.
Valamennyi fenti esetben a szolgáltatások (jogilag korlátlan) szabadsága a gyakorlatban további terheket ró a szolgáltatóra és a fogyasztóra azáltal, hogy vagy tájékozódniuk kell a tagállamonként eltérő jogi körülményekről (a tájékozódás költségeit is ideértve), vagy elfogadják az adott ügylet jogi kereteivel kapcsolatos, előre nem látható kockázatot.
Ez elsősorban nem csak a fogyasztókat sújtja, hanem – amennyiben szolgáltatást vesznek igénybe – a kis- és középvállalkozásokat is, mivel a szolgáltatókhoz viszonyítva a kkv-k általában gazdasági szempontból gyengébbek és tapasztalatlanabbak. Gyakran nincsenek olyan helyzetben, hogy a nemzetközi magánjog létező szabályai alapján megakadályozzák a szolgáltató telephelye szerinti tagállam belső jogszabályainak alkalmazását.
Bár már csak a körülmények is egy olyan jogi eszköz szükségességét támasztják alá, amely elősegíti a határokon átnyúló üzleti tranzakciókat, eddig – sem a közösségi jogon belül, sem azon kívül – nem jött létre az áruk határokon átnyúló forgalmával összevethető, határokon átnyúló szolgáltatások elősegítését célzó kiinduló pont.
Fogyasztóvédelem
Az EU fogyasztóvédelmi szabályaival való rendszeres visszaélés évente fogyasztók millióit sérti. A csalók az EU-ban létező különböző jogrendszereket kihasználva például hamis lottó-játékokkal vagy nem létező nyaralásokkal csapnak be védtelen embereket.
Az Európai Fogyasztói Hálózat (EU fogyasztói tanácsadóközpontok) határokon átnyúló reklamációkról szóló 2005. évi tanulmánya a következőkre derített fényt:
- A legtöbb panaszt (46%) szállítással kapcsolatban tették – szállítás elmaradása, részleges vagy késedelmes szállítás.
- A reklamációk második leggyakoribb indoka a termékek hibáihoz kapcsolódott, illetve ahhoz, hogy a fogyasztó nem a megrendelt terméket kapta.
- A panaszok 8%-át az ár és a fizetés miatt tették, az esetek többségében azért, mert a világhálót használó kereskedő a megállapodottnál több pénzt vont le, vagy további költségeket is felszámított.
- 9%-nak a szerződési feltételek okoztak gondot a megrendelés lemondhatatlansága vagy a „visszalépési” időszak tiszteletben nem tartása miatt.
- 5% esetében a vevő nem kapott jóvátételt és a reklamációk nagy része a garanciákat figyelmen kívül hagyó internetes kereskedőkről szólt.
- A 2004-es jelentésben is szereplő fogyasztói tanácsadóközpontoknál a reklamációk száma 74%-kal emelkedett (ez egyben a nagyobb on-line aktivitásnak is köszönhető).
A fogyasztóvédelem tekintetében a hiányosságok különösen nagy mértékben a határokon átnyúló szolgáltatások jelenlegi jogi szabályozásában szembeszökők. A fogyasztók bizalmának erősítése annak érdekében, hogy határokon átnyúló tranzakciókban vegyenek részt, mind az Európai Közösség legfőbb célkitűzésének tekinthető belső piac fejlesztését, mind a magas szintű fogyasztóvédelmet, mind pedig a fogyasztók tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeiket védő szervezetek létrehozásához való joguk előmozdítását kedvezően befolyásolja.
A belső piac megteremtésére irányuló rendelkezésekhez hasonlóan, az EK-Szerződés fogyasztóvédelemre irányuló alapvető rendelkezései is elvileg az összes gazdasági tevékenységre és a fogyasztók tevékenységeire vonatkoznak. A fogyasztók védelmét szolgálják mind az árukhoz, mind a szolgáltatásokhoz való hozzáférés során.
Az árukhoz való hozzáférés esetében a másodlagos jogszabályok révén a fogyasztó meglehetősen nagy mértékű és viszonylag magas szintű védelmet élvez a nem teljesítéssel, illetve a termékbiztonság hiányosságaival szemben. E védelem mértéke egyes tagállamokban természetesen meghaladhatja az e normában előírtat; a fogyasztó ennek ellenére mindig biztos lehet benne, hogy az irányelvekben előírt normákat mind az ország határain belüli, mind az azokon átnyúló tranzakciók esetében érvényesítik. A belső piaci határokon átnyúló fogyasztói tranzakcióba vetett bizalom alapját nyújtó, mélyre ható védelmet azonban az árukhoz való hozzáférésre és a termékek (azaz alapvetően ingóságok) biztonságára vonatkozó irányelvek biztosítják.
Ilyen mértékű védelem a szolgáltatások esetében még távolról sem létezik, pedig a szolgáltatások az árukhoz hasonló jelentőséggel bírnak a belső piac szempontjából.
Állami szektorbeli vállalkozások mint szolgáltatók
Számos tagállamban az állami szervek kiemelt szolgáltatói szerepet játszanak a gazdaság számos ágában. Ez hatással lehet a szolgáltatások belső piaci mozgására és a fogyasztóvédelem mértékére is. Így például az állami szervezetekre nem feltétlenül vonatkoznak a tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatos szabályok és/vagy verseny elleni védelmet élveznek.
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (27.6.2007)
a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére
a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről
2006/2049(INI)
A vélemény előadója: Piia-Noora Kauppi
JAVASLATOK
A Jogi Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. ösztönzi a szolgáltatások belső piacának kiegészítésére szolgáló eszközök fejlesztését;
2. fenntartását fejezi ki mindazonáltal a széles körű, új, horizontális eszközöket illetően a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv maradéktalan végrehajtásáig;
3. megjegyzi, hogy számos, függőben lévő, a jogbiztonság biztosítását célzó jogalkotási kezdeményezés van, melyek a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók jogaira, és különösképpen kötelezettségeire vonatkoznak, azaz a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló rendeletre irányuló javaslat (Róma I.), a nem szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló rendeletre irányuló javaslat (Róma II.), és a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló zöld könyv;
4. rámutat, hogy a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogról szóló, javasolt rendelet alapvető annak meghatározása céljából, hogy a szolgáltató vagy a vásárló (a szolgáltatás fogyasztója) származási országa megfelelő fogyasztóvédelmi jogszabályait alkalmazzák-e; hangsúlyozza, hogy fontos megvárni a jogalkotási eljárás eredményeit;
5. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kollíziós szabályok és a belső piaci eszközök közötti jogi aktusok jelenlegi keveredése, illetve kölcsönhatásuk egyértelmű meghatározásának hiánya következtében sem a fogyasztó, sem pedig a szolgáltató nem tudja minden esetben világosan meghatározni, hogy melyik jogrendszert kell alkalmazni a tevékenységeik egyes aspektusai vonatkozásában, azaz a fogadó vagy a székhely szerinti ország polgári joga alkalmazandó-e, illetve a fogadó vagy a székhely szerinti ország szabályozási rendszere alkalmazandó-e;
6. emlékeztet, hogy a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben foglaltak szerint a határokon átnyúló szolgáltatások számos különböző módon valósíthatóak meg (úgy mint on-line értékesítés, a szolgáltatásért másik országba való utazás, vagy a szolgáltató látogatása a fogyasztó országába), melyeket mind figyelembe kell venni;
7. meggyőződése, hogy a szolgáltatások belső piacának olyan módon történő létrehozása, melynek jogi keretei a származási ország elvén alapszanak, mind jogi, mind pedig gyakorlati szempontból a lényegi intézkedések egyértelműségétől függenek .
ELJÁRÁS
|
Cím |
A határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségei |
||||||
|
Eljárás száma |
|||||||
|
Illetékes bizottság |
IMCO |
||||||
|
Vélemény: |
JURI |
||||||
|
Megerősített együttműködés –a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
|
||||||
|
Előadó |
Piia-Noora Kauppi 30.5.2006 |
||||||
|
A vélemény korábbi előadója |
|
||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
13.7.2006 |
20.3.2007 |
|
|
|
||
|
Az elfogadás dátuma |
25.6.2007 |
||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
17 0 0 |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Bert Doorn, Cristian Dumitrescu, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Othmar Karas, Piia-Noora Kauppi, Klaus-Heiner Lehne, Manuel Medina Ortega, Hartmut Nassauer, Francesco Enrico Speroni |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Sharon Bowles, Luis de Grandes Pascual, Kurt Lechner, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Gabriele Stauner, Szájer József, Jacques Toubon |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
|
||||||
|
Megjegyzések (csak egy nyelven állnak rendelkezésre) |
|
||||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
A határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségei |
|||||||||||
|
Eljárás száma |
||||||||||||
|
Illetékes bizottság |
IMCO |
|||||||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) |
JURI |
|
|
|
|
|||||||
|
Előadó(k) |
Lasse Lehtinen |
|
||||||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
13.9.2006 |
19.12.2006 |
8.5.2007 |
27.6.2007 |
|
|||||||
|
Az elfogadás dátuma |
17.7.2007 |
|||||||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ - 0 |
33 0 0 |
||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Charlotte Cederschiöld, Gabriela Creţu, Mia De Vits, Rosa Díez González, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Anna Hedh, Iliana Malinova Iotova, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Toine Manders, Nickolay Mladenov, Zita Pleštinská, Guido Podestà, Zuzana Roithová, Luisa Fernanda Rudi Ubeda, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Marianne Thyssen, Horia-Victor Toma, Jacques Toubon, Barbara Weiler |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
André Brie, Wolfgang Bulfon, Konstantinos Hatzidakis, Othmar Karas, Manuel Medina Ortega, Joseph Muscat, Pier Antonio Panzeri, Béatrice Patrie, Anja Weisgerber |
|||||||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Holger Krahmer, Riitta Myller |
|||||||||||
|
A benyújtás dátuma |
23.7.2007 |
|||||||||||
|
Megjegyzések |
|
|||||||||||