JELENTÉSTERVEZET az európai ombudsman 2006-os tevékenységeiről szóló éves jelentésről
26.7.2007 - (2007/2131(INI))
Petíciós Bizottság
Előadó: Luciana Sbarbati
PR_INI_AnnOmbud
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az európai ombudsman 2006-os tevékenységeiről szóló éves jelentésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az európai ombudsman 2006-os tevékenységeiről szóló éves jelentésre,
– tekintettel az EK-Szerződés 195., 230. és 232. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 43. cikkére,
– tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra[1],
– tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek 3. cikkének módosításáról szóló 2001. szeptember 6-i állásfoglalására[2],
– tekintettel az Európai Parlament és az ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,
–– tekintettel „Az európai ombudsmannak címzett közlemények elfogadására és továbbítására, továbbá a tisztviselők európai ombudsman előtt történő megjelenésének engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás” című, 2005. október 5-i bizottsági közleményre (SEC(2005)1227),
– tekintettel az európai ombudsman által az ombudsman alapokmányának felülvizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezése céljából az Európai Parlamentnek küldött 2006. júliusi levélre,
– tekintettel eljárási szabályzata 195. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0301/2007),
A. mivel az európai ombudsman tevékenységéről szóló 2006-os éves jelentést 2007. március 12-én hivatalosan benyújtották a Parlament elnökéhez, az ombudsman, Nikiforosz Diamandouros pedig Brüsszelben, 2007. május 2-án a Petíciós Bizottság elé terjesztette jelentését,
B. mivel az alapjogi charta 41. cikke szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”,
C. mivel az EK-Szerződés 195. cikkének (2) bekezdése és az alapjogi charta 43. cikke szerint „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén”,
D. mivel Európában a részvételi demokrácia fokozásával és az Európai Uniónak az uniós polgárok számára történő jobb kommunikálásával összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a polgárok az európai intézményektől és szervektől azonnali és érdemi válaszokat kapjanak kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra, és mivel alapvető fontosságú, hogy ezek az intézmények és szervek rendelkezzenek az annak biztosításához szükséges költségvetési és humánerőforrásokkal, hogy a polgárok megkapják ezeket az azonnali és érdemi válaszokat,
E. mivel jóllehet, a 2001. szeptember 6-i állásfoglalás elfogadása óta, amelyben a Parlament jóváhagyta az európai ombudsman helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexét, véget ért egy parlamenti ciklus, a következő parlamenti ciklus pedig hivatali ideje felénél jár, a többi fő uniós intézmény még nem tett eleget a Parlament sürgős kérésének, amely arra irányult, hogy gyakorlatukat hozzák összhangba e kódex rendelkezéseivel,
F. mivel 2006-ban ugyan a 2004-ben elért magas szinten stabilizálódott a panaszok száma, ezeknek több mint háromnegyed része azonban továbbra is kívül esik az ombudsman hatáskörén, főként mivel nem valamely közösségi intézményre vagy szervre vonatkoznak,
G. mivel az ombudsman vizsgálatai 95 esetben (azaz a vizsgált esetek 26%-ában) nem tártak fel hivatali visszásságot,
H. mivel az ombudsman és a Petíciós Bizottság tevékenységeinek el kell különülniük egymástól, és az előjogaikkal kapcsolatos ütközések elkerülése érdekében általános szabályként magukban kell foglalniuk a végleges megállapításaikra vonatkozó kölcsönös értesítést,
I. mivel a 2006-os évben jelentősen csökkent azoknak a hivatali visszásságokkal kapcsolatos eseteknek a száma, amelyekben békés megoldást sikerült elérni, és ugyanilyen kirívóan emelkedett a kritikai észrevétellel lezárt vizsgálatok száma, illetve csökkent az ombudsman ajánlástervezeteinek intézmények általi elfogadásának aránya,
J. mivel sem a hivatali visszásság orvosolhatatlan eseteit lezáró határozatokban foglalt kritikai megjegyzések, sem az ombudsman ajánlásai és külön jelentései nem kötelező erejűek, mivel hatáskörei nem terjednek ki a hivatali visszásságok közvetlen orvoslására, hanem céljuk az önszabályozás ösztönzése az Európai Unió intézményei és szervei részéről,
K. mivel egy különjelentésnek az Európai Parlament számára történő benyújtása marad továbbra is az ombudsman végső cselekvési eszköze arra az esetre, ha egy intézmény visszautasítja az ombudsman egy ajánlásának betartását,
L. mivel a Nizzai Szerződés hatálybalépése óta a Parlament ugyanazokat a jogokat élvezi, mint a tagállamok, a Tanács és a Bizottság a tekintetben, hogy hatáskörhiány, lényeges eljárási követelmény megsértése, az EK-Szerződés vagy annak alkalmazásával kapcsolatos bármely jogi rendelkezés megsértése, vagy hatáskörrel való visszaélés miatt keresetet nyújthat be az Európai Közösségek Bíróságánál,
M. mivel az ombudsman 2006-ban a vonatkozó ajánlástervezetek Tanács és a Bizottság általi elutasítása után a két külön jelentés Parlamentnek történő benyújtásával megfontoltan kihasználta hatásköreit,
N. mivel az ombudsman Bizottsággal kapcsolatos új megközelítését, amely a helyes közigazgatási gyakorlat szerves összetevőjeként és a hibás intézkedések vagy magatartás orvoslásának kulcsfontosságú eszközeként a szolgáltatási kultúra előmozdításából áll, alulról építkezve, konszenzus alapján kell megvalósítani,
O. mivel az európai ombudsman által a 2006. évi jelentésben (kritikai észrevételek, ajánlástervezet és különjelentések) szereplő 41 hivatali visszássággal kapcsolatos ügy vonatkozásában tett kritikai megjegyzések a jövőben alapul szolgálhatnak a hibák és a zavarok megismétlődésének elkerüléséhez annak révén, hogy az EU intézményi és más szervei meghozzák és végrehajtják a megfelelő intézkedéseket,
P. mivel az ombudsman által az Ombudsmanok Európai Hálózata keretében létrehozott önkéntes együttműködés több mint tíz éve az információk és a legjobb gyakorlatok cseréjének rugalmas rendszereként, valamint a panaszosoknak az ombudsmanokhoz vagy más, a részükre történő segítségnyújtásra leginkább képes szervekhez történő továbbirányítás eszközeként működik,
Q. mivel az európai polgárok védelmével megbízott ombudsman szerepe a hivatal létrehozása óta eltelt valamivel több mint egy évtizedben fejlődésen ment keresztül, ami az ombudsman függetlenségének és a tevékenységeinek átláthatósága felett az Európai Parlament által gyakorolt demokratikus ellenőrzésnek köszönhető,
R. mivel az ombudsman kinyilvánította, hogy hajlandó a saját kezdeményezésű vizsgálatokkal kapcsolatos hatásköreit felhasználni abban az esetben, amikor harmadik országoknak az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező polgárai panasszal fordulnak az ombudsmanhoz, ami más vonatkozásban kívül esik megbízatásán,
S. mivel 2006. november 30-án az ombudsman és az adatvédelmi biztos egyetértési nyilatkozatot írt alá az együttműködésről és hatásköreik gyakorlásának módjairól,
T. mivel az európai integráció egyik alapelve valamennyi európai polgár demokratikus egyenlősége, a nemzetiségen vagy nyelven alapuló megkülönböztetés nélkül, és még mindig számos panasz érkezik be a polgároktól, szervezetektől és cégektől arra vonatkozóan, hogy közösségei tendereljárásokkal vagy versenyeztetési eljárásokkal kapcsolatban nem kapták meg saját nyelvükön a kért tájékoztatást,
U. mivel az ombudsman 2006 júliusában megismételte az ombudsman alapokmányának módosítására vonatkozó felhívását, és egyik kérését, amely az alapokmány 3. cikkének módosítására irányult, az Európai Parlament az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályok és általános feltételek 3. cikkének módosításáról szóló, fent említett állásfoglalása alapján már 2001. szeptember 6-án jóváhagyta,
1. jóváhagyja az európai ombudsman által benyújtott 2006-os éves jelentést, és jóváhagyja előterjesztésének formáját, amely az éves tevékenységek összefoglalása mellett az ombudsman határozatainak és az eljárás különböző szakaszaiban felvetett problémáknak a tematikus elemzését tartalmazza; felhívja azonban az ombudsmant, hogy a különböző fejezetek olvasásának megkönnyítése érdekében vezessen be technikai változtatásokat, mint például statisztikai táblázatokat, az elemző rész tekintetében pedig összefoglalásokat;
2. felhív arra, hogy valamennyi európai intézmény és szerv rendelkezzen az annak biztosításához szükséges költségvetési és humánerőforrásokkal, hogy a polgárok azonnali és érdemi válaszokat kapjanak kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra;
3. úgy ítéli meg, hogy az ombudsman továbbra is kiegyensúlyozottan és energikusan gyakorolta hatásköreit, mind a panaszok megvizsgálása és kezelése, illetve a vizsgálatok lefolytatása és lezárása tekintetében, mind az építő jellegű kapcsolatok európai uniós intézményekkel és szervekkel való fenntartása és a polgárok arra való ösztönzése tekintetében, hogy éljenek jogaikkal ezen intézményekkel és szervekkel szemben;
4. arra ösztönzi az európai ombudsmant, hogy folytassa erőfeszítéseit, valamint hogy hatékonyan és rugalmasan mozdítsa elő tevékenységeit, hogy a polgárok tekintsék őt a közösségi intézmények hatékony és eredményes igazgatása őrének;
5. hangsúlyozza, hogy az ombudsman általi beavatkozás kulcsfontosságú célja a panaszos és az intézmény közötti békés rendezésre való törekvés, illetve a bírósági vita megelőzése;
6. egyetért azzal, hogy a „Közösség által elkövetett hivatali visszásság” fogalmát szélesen kell értelmezni, és annak nemcsak a jogszerűtlen közigazgatási aktusokat és a kötelező jogi szabályok és elvek megsértését kell magában foglalnia, hanem például azokat az eseteket is, amikor a közigazgatási hatóságok hanyagul, gondatlanul vagy nem átláthatóan járnak el vagy a helyes hivatali magatartás más elveit sértették meg;
7. arra biztatja az ombudsmant, hogy a helyes igazgatási gyakorlat szerves részeként továbbra is mozdítsa elő a valódi szolgáltatási kultúrát annak biztosítása érdekben, hogy az Európai Unió közigazgatása nyitottságra és a szolgáltatásait igénybe vevő lakossággal való párbeszédre rendezkedjen be, elismerje a hibákat, azokért elnézést kérjen, és törekedjen arra, hogy kielégítő megoldást találjon a panaszosok számára;
8. a Bizottság esetében a személyzetének a nyilvánossággal való kapcsolatáról szóló 2000. szeptember 13-i szabályzatot, a Tanács esetében pedig a személyzetének a nyilvánossággal való szakmai kapcsolatairól szóló 2001. június 25-i szabályzatot;
9 felhív arra, hogy valamennyi közösségi intézmény és szerv személyzete tartozzon az európai ombudsman által javasolt és az Európai Parlament által 2001. szeptember 6-án jóváhagyott „A helyes hivatali magatartás európai kódexe” hatálya alá, és ezt a többi szabályzattól eltérően rendszeresen tegyék naprakésszé és tegyék közzé az ombudsman honlapján;
10. hangsúlyozza, hogy az ombudsman a kódex mindenkivel szembeni hatályosságát a Parlament elnökéhez címzett, 2002. március 11-i levelében fejtette ki, amelyet közzétettek az ombudsman honlapján; úgy ítéli meg emiatt, hogy semmilyen másik, korlátozottabb hatályú szabályzat nem léphet az „európai” magatartási kódex helyébe, és nem térhet el attól;
11. sürgeti, hogy valamennyi intézmény működjön együtt építő jelleggel az ombudsmannal az eljárás valamennyi szakaszában, tartsa magát a békés megoldásokhoz, kövesse nyomon kritikai észrevételeit és alkalmazza ajánlástervezeteit;
12. arra biztatja az ombudsmant, hogy minden évben készítse el a legjobb igazgatási gyakorlatok listáját, és azoknak a gyakorlatoknak a listáját, amelyek nem állnak összhangban határozataival, és nyújtson be tanulmányt kritikai észrevételeinek eredményéről;
13. sürgeti mindazokat, akikre vonatkozóan kritikai észrevétel készült, hogy jövőbeni intézkedéseik során tartsák tiszteletben és vegyék figyelembe ezeket az észrevételeket, hogy elkerüljék a hivatalos nyilatkozatok, illetve az igazgatási intézkedések és mulasztások közötti következetlenség előfordulását;
14. emlékeztet valamennyi közösségi intézményt és szervet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 13-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[3] szerinti kötelezettségeire, amelyet ténylegesen alkalmazni kell, nem utolsósorban azért, hogy biztosítsák javasolt, jelenleg mérlegelés alatt álló átdolgozásának hitelességét, emlékeztet továbbá a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[4] szerinti kötelezettségeire;
15. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy használja megfelelően mérlegelési jogköreit, és kezdeményezzen jogsértési eljárást az EK-Szerződés 226. cikke alapján vagy az EK-Szerződés 228. cikke értelmében szankciókat javasoljon, és eközben aggályos gondossággal ügyeljen a késedelmek és az azonnali intézkedés indokolatlan elmulasztásának elkerülésére, amely nem egyeztethető össze a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának felügyeletére vonatkozó hatásköreivel;
16. úgy véli, hogy amennyiben egy intézmény visszautasítja, hogy betartson egy, az ombudsman külön jelentésében szereplő ajánlást annak ellenére, hogy az ajánlást a Parlament jóváhagyta, akkor a Parlament jogszerűen használhatja fel keresetnek a Bírósághoz történő benyújtására vonatkozó hatásköreit az ombudsman ajánlásának tárgyát képező intézkedés vagy mulasztás vonatkozásában;
17. sürget valamennyi közösségi intézményt és szervet, valamint a tagállamok állandó képviseleteit, hogy az átláthatóság és a helyes igazgatás e jelentésben rögzített szabályainak való megfelelés érdekében működjenek együtt, anélkül hogy felelősségeiket nagyhatalmú központi szervekre hárítanák, mint amilyen például a Tanács elnöksége vagy az Európai Iskolák Igazgatótanácsa, amelyek felett az ombudsmannak nehéz lenne ellenőrzést gyakorolnia;
18. felhívja az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt, hogy gondoskodjon arról, hogy hatékonyan és teljes körűen megfelel a szabályoknak és a bevett gyakorlatnak a felvételi versenyvizsgák nyitottsága és átláthatósága tekintetében, különösen a jelöltek rájuk vonatkozó, a vizsgadolgozatok osztályozásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférését illetően, hogy vessen véget a nyelvi megkülönböztetésnek, és hogy tartózkodjon attól, hogy a felvételi bizottságok által hozott határozatokra való hivatkozással kibújjon saját felelőssége alól;
19. örömmel üdvözli az európai ombudsman azon szándékára vonatkozó nyilatkozatát, hogy – saját vizsgálati hatásköreinek felhasználásával – foglalkozni kíván az Európai Beruházási Banknak (EBB) az EU területén kívül végzett kölcsönökkel kapcsolatos tevékenységeivel, és megállapítja, hogy az ombudsmannak értékelnie és biztosítania kell majd az e tekintetben beérkező panaszokkal kezeléséhez szükséges belső kapacitást;
20. felkéri az ombudsmant, hogy vegye fontolóra egyetértési megállapodás megkötését az EBB-vel az intézmények közötti együttműködés módjairól az ombudsmannak az EBB tevékenységei körüli hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokkal kapcsolatos vizsgálati hatásköreinek gyakorlása tekintetében, és azon a véleményen van, hogy az EBB alkalmasabb arra, hogy tájékoztassa a Bank által finanszírozott projektek tekintetében érintett polgárokat arról a lehetőségről, hogy panaszt nyújthatnak be az ombudsmannak, beleértve azt is, amikor ezek a személyek harmadik országoknak az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező polgárai;
21. üdvözli, hogy az ombudsman vizsgálatokat tud folytatni az EU harmadik pillére keretében működő szervek magatartása vonatkozásában;
22. megállapítja, hogy az ombudsman két külön jelentést terjesztett elő, amelyek közül az egyik már elérte kitűzött célját, a másikat pedig a Parlament meg fogja vizsgálni; támogatja a Tanács által alkalmazott nyelvi rendszerekre vonatkozó következetes szabályok alkalmazásának szükségességéről, valamint a Tanács mint intézmény részeként az elnökség jogállása tisztázásának szükségességéről szóló, a Tanács elnökségéhez címzett ombudsmani következtetéseket;
23. üdvözölné a belső parlamenti eljárások annak biztosítása érdekében történő felgyorsítását, hogy a jövőben az ombudsman éves jelentését a Parlament Petíciós Bizottsága gyorsabban dolgozza fel;
24. sürgeti az ombudsmant, hogy nyújtsa be a Parlamentnek az általa célszerűnek tartott kéréseket az osztályaik közötti információcsere javítása és az együttműködés erősítése érdekében, a 2006. március 15-i együttműködési keretmegállapodás 1. cikkében megállapított keretben, különös tekintettel a kommunikációs, informatikai és fordítási osztályokra; sajnálja, hogy a Petíciós Bizottsággal nem konzultáltak;
25. örömét fejezi ki amiatt, hogy konstruktív kapcsolatot tartottak fenn a Parlament Petíciós Bizottságával, mind az ombudsmannak a Petíciós Bizottság ülésein való részvétele, mind a hatáskörök és előjogok kölcsönös tiszteletben tartása tekintetében; felkéri ezért az ombudsmant, hogy a hasznos szinergiák elérése érdekében kellő időben továbbítsa a Petíciós Bizottságnak az általa kezdeményezett legfontosabb vizsgálatokkal kapcsolatos álláspontját;
26. megerősíti a 2001-ben kinyilvánított kedvező véleményét az ombudsmannak azzal a kérésével kapcsolatban, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés és a tanúk meghallgatása tekintetében módosítsák az ombudsman alapokmányát, megerősítve azt az elvet, hogy a későbbiekben kért változtatások arra fognak szolgálni, hogy a hivatalának gyakorlása során vele szemben támasztott növekvő igényekre tekintettel tisztázzák az ombudsman hatásköreit, valamint azt a tényt, hogy a fő európai intézmények a gyakorlatban már elfogadták a változtatások többségét;
27. hangsúlyozza, hogy ezek a változtatások nem érinthetik az ombudsman szerepének alapját és jellegét, amely szerint a polgárok érdekeinek védelmezője az Európai Unió közigazgatásával kapcsolatban;
28. elismeri az Ombudsmanok Európai Hálózatának hasznos közreműködését a bíróságon kívüli jogorvoslatok szubszidiaritás elvével összhangban történő biztosítása során;
29. ösztönzi az Ombudsmanok Európai Hálózatával kapcsolatban az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti kölcsönös konzultációt az olyan kérdések megoldása érdekében, amelyekkel a petíciók tárgyaként már foglalkoztak;
30. helyesli az ombudsman által alkalmazott, a polgárok tájékoztatásának és a lakossági tudatosság növelésének különféle eszközeit felhasználó kommunikációs stratégiát, amely a polgárok Európai Unió intézményeihez és szerveihez való közelebb vitelét célzó párbeszéd változatos formáinak létrehozásához való hozzájárulás révén hosszabb távon minden bizonnyal a polgárok jogaival és a közösségi hatáskörökkel kapcsolatos nagyobb mértékű tudatossághoz, valamint az európai ombudsman hatáskörének nagyobb mértékű megértéséhez fog vezetni;
31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy ennek megfelelő intézményeinek.
INDOKOLÁS
A polgároknak nyújtott szolgáltatás kultúrája
Az európai ombudsman hivatala két évvel ezelőtt ünnepelte egy évtizedes fennállását. Az Európai Parlament – amely az Egységes Európai Okmány szerint közvetlenül választott parlamentként idén ünnepelte 20. évfordulóját – Petíciós Bizottsága felismeri, hogy a Maastrichti Szerződés minőségi ugrást idézett elő az európai polgárság jogaiban azáltal, hogy lehetőséget adott a polgároknak arra, hogy egy parlamenti szervnek nyújtsanak be petíciót, amely továbbra is egyedüli választott bíró vagy egy szakosodottabb szervhez forduljanak, amely – jóllehet, a bíróságon kívül működik – olyan eljárást követ, amely nem zárja ki a parlamenti beavatkozást abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a hivatali visszásságért felelős közösségi intézmény vonakodik együttműködni. A polgároknak nyújtott szolgáltatás kultúráját, amelynek célja a jó minőség – azaz átlátható, hozzáférhető, gyors és együttműködő közigazgatási szolgáltatások – biztosítása, közösségi szinten a Petíciós Bizottság és az ombudsman egyesített erőfeszítésével ösztönzi és erősíti, és első felbukkanása a 2001. szeptember 6-i állásfoglalásra vezethető vissza, amely napon az Európai Parlament elfogadta a helyes hivatali magatartás európai ombudsman által javasolt kódexét.
A statisztikák vizsgálata
A 2006. évi adatok szerint az ombudsmanhoz 3830 panasz érkezett be, 2%-kal kevesebb, mint 2005-ben, de ez megegyezik a 2004-ben elért rekord mennyiséggel, amely az előző évekhez képest 53%-os növekedést jelentett. A panaszt az esetek 57%-ában elektronikus nyújtották be, és a panaszok többségét, vagyis 3619 panaszt egyéni polgárok nyújtották be, és csak 211 panasz érkezett szervezetektől vagy cégektől. A szerzők nemzetisége csökkenő sorrendben a következő volt: spanyol (20,4%), német (14%), francia (8,7%), belga (6,3%), lengyel (6%), olasz (5,4%) és brit (3,8%). Ez a sorrend azonban másképp alakul, ha az egy ország által benyújtott panaszok számát elosztjuk az EU népességének az ország által képviselt százalékával. Az e számítás után kapott hányados csak 22 országban nagyobb egynél; az egynél nagyobb arány azt jelzi, hogy a kérdéses ország több panaszt nyújt be az ombudsmanhoz, mint amennyi népessége alapján várható lenne; ez a helyzet Luxemburg (14,2 hányadossal), Málta (10), Ciprus (7,6), Belgium (2,8), Szlovénia (2,7) és Spanyolország (2,2) esetében. A panaszok nyelvi megoszlásának kérdésére térve az angol és a spanyol egyaránt a panaszok több mint 20%-át, a német és a francia egyaránt több mint 10%-át, a lengyel pedig több mint 5%-át adja.
Az esetek 95%-ából, ahol az elfogadhatóság vizsgálatát lezárták, a többség ismét nem tartozott az európai ombudsman megbízásának hatálya alá (78,5%), vagy azért, mert a panaszt nem közösségi intézmény vagy szerv ellen nyújtották be (93,7%), vagy azért, mert nem foglalt magában hivatali visszásságot (5,4%). Az eseteknek abból a 21,5%-ából, amely valóban az ombudsman hatáskörébe tartozott, a 838 panasz közül 449-et nyilvánítottak hivatalosan elfogadhatónak, amelyek közül 258 vezetett vizsgálathoz. Az ombudsman 2006-ban összesen 582 vizsgálatot hajtott végre, amelyek közül 315 már 2005-ben folyamatban volt, és amelyek közül 9-et az ombudsman saját kezdeményezésére indítottak.
Akárcsak a korábbi években, a Bizottság volt az az intézmény, amelyre a legtöbb vizsgálat irányult, és amely a vizsgálatok 66%-át adta (387); az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalra (ESZFH) vonatkozott a vizsgálatok 13%-a (74), az Európai Parlamentre azok 8%-a (49), az Európai Unió Tanácsára pedig 2%-a (11). Az állítólagos hivatali visszásság uralkodó típusa az átláthatóság hiánya volt, beleértve a tájékoztatás megtagadását (25%), amelyet a méltánytalanság vagy hatalommal való visszaélés (19%) és a hivatali visszásságok más, változatos típusai követtek, a jogi hiba (5%) és a Szerződés szerinti kötelezettségek teljesítésének biztosítására irányuló eljárás elmulasztása a Bizottság részéről (4%) pedig mint legritkábban felhozott kategóriák zártak.
Az európai ombudsman tevékenységeit továbbra is a panaszok kezelésére szolgáló eljárás különböző szakaszaira való hivatkozással ismertetik, amelyeket részletesebben is bemutatnak, amennyiben a vizsgálatok hivatali visszásságot azonosítottak (észrevételek iránti kérelem /békés megoldások – 2006-ban 28 javaslat, amelyek közül csak egyet zártak le sikeresen, kritikai észrevételek – amelyeket 2006-ban 41 esetben tettek – ajánlástervezetek – amelyből 2006-ban 13-at javasoltak – és külön jelentések, amelyből 2006-ban 2-t nyújtottak be a Parlamentnek). Az ezen eljárás által a polgárok számára nyújtott biztosítékok hozzájárultak az ombudsman meggyőzőerejének növeléséhez, annak ellenére, hogy ezeknek a határozatoknak nincs jogilag kötelező ereje. Azok a biztosítékok, amelyeket ez a folyamat kínál a nyilvánosságnak, hozzájárulnak az ombudsman meggyőzőerejének növeléséhez, annak ellenére, hogy határozatainak nincs jogilag kötelező ereje.
Továbbá, az ombudsman, amelynek hivatalát a Parlament intézményesítette, jóllehet, önállóan működik, élvezi a Parlament bizalmát, mint éves és külön jelentéseinek általa készített politikai értékeléséből is kiderül. Az ombudsman élvezi a Petíciós Bizottság aktív támogatását is, amelynek ülésein 2006-ban négy alkalommal részt vett, és együttműködik partnereivel az európai ombudsmanok hálózatán belül, amely bővítést és javítást igényel. Európai összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy noha a végrehajtási szabályok (2. cikk (4) bekezdés) és az Európai Parlament eljárási szabályzata (191. cikk (9) bekezdés) nem tartalmaz ilyen előírást, az ombudsman és a Petíciós Bizottság tevékenységei közötti rutinszerű érintkezésnek a hatáskörök ütközésének elkerülése érdekében magában kell foglalnia a jogerős határozatokról való kölcsönös értesítést.
A hatáskörök és az intézkedések bizonyos kategóriáit vagy bizonyos szerveket leggyakrabban érintő határozatok elemzése
A jelentés a 2006-ban lezárt vizsgálatok (250) tekintetében hozott határozatokat öt kategóriára osztja. Ezek a közösségi intézmények és szervek részéről a nyitottság hiányával (a vizsgálatok 25%-a, 9 határozat a 3. fejezet szerint), a Bizottság által a 226. cikk szerinti eljárásokkal kapcsolatban a Szerződés őreként betöltött szereppel (9 határozat a 3. fejezet szerint), a szerződésekkel, díjazással és támogatásokkal (8 határozat a 3. fejezet szerint) és az intézmények személyzetének felvételével és irányításával kapcsolatos problémákra (18 határozat a 3. fejezet szerint) bonthatók le.
Dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés
A nyilvános hozzáférés tekintetében a 1049/2001/EK rendelet alapján tett kivételekkel kapcsolatban benyújtott sok esetben az eljárás a kritikai észrevételek szakaszában lezárult, amelyek a hasonló esetek jövőbeni újbóli előfordulásának megelőzésére tett kísérlet eszközei azokban az esetekben, amikor az ajánlás kiadása értelmetlen vagy célszerűtlen lenne. Ez vonatkozik a „bírósági eljárásokhoz hasonló” eljárások túlzottan széles Bizottság általi értelmezésére, mint amilyen a kérdéses esetben a WTO vitarendezési eljárás (91. oldal) vagy a hozzáférés Bizottság általi megtagadása azon az önkényes alapon, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti tervek felfedése ártana a folyamatban lévő tárgyalásoknak, vagy hogy a tagállamok által küldött, illetve hozzájuk beérkező dokumentumokat belső dokumentumként kell kezelni (94. oldal). A Petíciós Bizottság úgy véli, hogy rendkívül célszerű lenne, ha az ombudsman 2007-ben a 2007. május 2-i bejelentésnek megfelelően részletes vizsgálatot hajtana végre a 2006-ban tett kritikai észrevételek gyakorlati hatása tekintetében.
A kritikai észrevételek elfogadásának elmulasztása
A bizottság valamelyest meglepődött azonban az ombudsman által az olyan esetekben javasolt új megközelítésen, amelyekben kritikai észrevételei nyilvánvalóan nem értek el hatást (82., 84. és 92. oldal), amely a szolgáltatási kultúrának a jogsértő közösségi közigazgatás legmagasabb szintjén való előmozdítását foglalná magában az érintett biztos megkeresésével. Mivel e problémák többsége a Bizottság személyzeti vezetését érinti, ha a cél a szolgáltatási kultúra megteremtése e kulcsfontosságú szektorban, a hibákat a forrásnál kell kijavítani a hibás intézkedésért vagy magatartásért felelős osztállyal együttműködve, és kitartva amellett, hogy az tartsa be a helyes hivatali magatartás európai kódexének vonatkozó rendelkezéseit. Ugyanilyen okból, a kritikai észrevétel ellenére, amely a brüsszeli Európai Iskola által egy diák jegyeinek tárgyában hozott határozattal szembeni jogorvoslat hiányával kapcsolatos vizsgálatot zárta le (90–91. oldal), az ombudsmannak nem szabad lazítania a Bizottság, és adott esetben a tagállamok felett általa gyakorolt ellenőrzést. Az, hogy az Európai Iskolák helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatot fogadtak el, láthatóan nem elégséges a valódi szolgáltatási kultúra megteremtésének szavatolásához, ahogyan magának a Bizottságnak az esetében sem.
A Bizottság által a Szerződés őreként betöltött szerep
A Bizottság arra vonatkozó mérlegelési jogkörével kapcsolatban, hogy abban az esetben, ha a tagállamok nem tesznek eleget szerződéses kötelezettségeiknek, az EK-Szerződés 226. és 228. cikke alapján intézkedjen, a megfelelően működő rendszer is létfontosságú sok petíció mérlegelésének eredménye szempontjából. Itt továbbra is érvényes sok, a korábbi jelentésekben felvetett kérdés, például a jogsértési eljárásokkal kapcsolatos dokumentumok, és különösen a Bizottság és a tagállamok közötti levelezés közzététele tekintetében (de Rossa-jelentés, 2003). A 2006-ban kezelt esetek világosan jelzik, hogy a Bizottság rosszul használta mérlegelési jogkörét, és elmulasztott azonnali intézkedést tenni a jogi eljárások megkezdődése előtt, ürügyként olyan politikai megfontolásokat felhasználva, mint például a konszenzus elérésének nehézsége a biztosok körében egy olyan kényes kérdésben, mint a sportfogadási szektorban a szolgáltatásnyújtás szabadságának Németország általi megsértése. A Petíciós Bizottság azonban elégedett azzal, hogy az ombudsman helyesen használta hatáskörét, beleértve a helyzetet orvosló különjelentést (110. oldal).
Az ombudsman következtetései kevésbé tűnnek világosnak és mélyrehatónak, amikor a Bizottság indokolatlan késedelmét bélyegzi meg a jogsértési eljárások kezelése során a hivatalos értesítő levél és az indokolással ellátott vélemény állítólagos jogsértésért felelős államnak, Spanyolországnak való kiküldésének szakaszában (105. oldal). Másrészt az ombudsman félreérthetetlen kritikai észrevételt adott ki, amely hivatali visszásságként jelölte meg egy szabály vagy jogi elv Bizottság általi hibás értelmezését, amikor puszta kényelemből mellébeszélt, ahelyett, hogy a 228. cikk szerint határozatot kért volna az állam kötelezettségeinek elmulasztása miatt Németország esetében, amelyről már megállapították, hogy bizonyos italok csomagolásával kapcsolatban nem tett eleget közösségi kötelezettségeinek (93. oldal). Még hathatósabb volt az ombudsman ajánlástervezete, amelyet a későbbiekben elfogadott az intézmény, és amely azt bírálta, hogy határozatlan időre elhalasztották a 226. cikk szerinti jogsértési eljárást Dániával szemben – amely nem tett eleget kötelezettségeinek a gépjárműadóval kapcsolatban – azon az alapon, hogy a Bizottság az alapul szolgáló kérdést globálisan kívánja kezelni (103. oldal). Az ilyen kirívó késedelmekkel és erélytelenségekkel a közösségi jog végrehajtására vonatkozó éves jelentés mérlegelésekor a Parlament általi politikai cenzúrának is foglalkoznia kell.
Vizsgálatok kezdeményezésére vonatkozó hatáskör
A szerződések és a személyzeti vezetés tekintetében az ombudsman által saját kezdeményezésére elindított vizsgálatok közül kettő azt mutatja, hogy hatáskörei hogyan biztosítanak hatékony eszközt arra, hogy önszabályozásra serkentse a közigazgatási hatóságokat: egyrészről a Bizottság kedvező válasza az opcionális egyeztetési záradék szabványos közbeszerzési szerződéseibe való felvételére, és az a vállalás, hogy 2007 első felében jelentést fog tenni az ügyről (111. oldal), másrészről pedig a Parlamentnek az a döntése, hogy eltörli a korhatárokat saját gyakornoki programjaiban (113. oldal). Ezzel szemben teljesen eltérő összefüggésben, a Kanári-szigeteken egy ipari kikötő fejlesztésével kapcsolatos panaszok sorozatának a Bizottság általi kezelése kapcsán, amely mind az ombudsman saját kezdeményezésre indított vizsgálatának (122. oldal), mind az EP-hez intézett petícióknak tárgya, felmerül az időzítés és a nézetek terén a szinkron lehetséges hiányának a problémája ugyanannak az ügynek az ombudsman és az Európai Parlament általi kezelése vonatkozásában, ha mindkettőt felkérik, hogy érdemben döntsön az ügyben, amelyet különböző hatáskörök szempontjából kell mérlegelnie. Hasonló esetekben ez a bizottság felszólítja az ombudsmant, hogy ismertesse független álláspontját, és közben használja ki teljesebb körben az eljárási szabályzat 195. cikkének (3) bekezdése értelmében számára nyitva álló csatornákat a Parlamenttel folytatott építő jellegű párbeszéd céljából.
Az ESZFH szerepe a felvételi eljárásokban
Az ombudsman 2003-as éves jelentéséről szóló jelentésében ez a bizottság figyelmeztette az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt (18. bekezdés), hogy hozza összhangba a versenyvizsgákat az átláthatóság és a nyitottság elveivel, összhangban az ombudsman különjelentésével (1004/97 PD) és a Bösch-jelentéssel (A5-280/00). Ezzel kapcsolatban az előadó, De Rossa úr a jelöltek osztályozott vizsgadolgozataihoz való hozzáférése tekintetében hangsúlyozta, hogy ekkor, 2003-ban az európai intézmények felvételi versenyvizsgáin részt vevő valamennyi jelölt számíthatott ilyen jogokra.
Három évvel később, 2006-ban már nem lehetett azt mondani, hogy létezett volna ilyen bebetonozott jog, mint könnyen látható az ombudsman által az ESZFH „értékelési lapján” megadott fordítási hibák típusára vonatkozó rövid és nem megfelelő tájékoztatás tekintetében tett kritikai észrevételből (674/2004/PB, 97. o.). A jelöltek jogos érdeke, hogy hozzáférjenek az önmagukra vonatkozó információkhoz, amelyeket a jövőben a különféle, csak számítógéppel hozzáférhető és külső, szakosodott vállalatok kezelésében lévő kérdőívek előválogatási tesztekhez való módszeres felhasználásával veszélyeztethetnek. Ezért nagyon helyénvaló vizsgálatot indítani a jelöltek hozzáférése tárgyában: különösen a dolgozatokhoz és a kérdőívekre adott pontos válaszokhoz, valamint a felvételi bizottság által az írásbeli dolgozatok tekintetében megállapított értékelési kritériumokhoz való hozzáférés tárgyában (OI/5/05/PB p. 98); általánosan az ombudsman fent említett 1999-es különjelentésében meghatározott lényeges feltételek ESZFH általi betartásának tárgyában.
Továbbá, ez a bizottság elfogadhatatlannak tartja, hogy az ESZFH megtagadta, hogy bocsánatot kérjen egy jelölttől, akit a képesítéseit értékelő felvételi bizottság nyilvánvaló tévedése miatt zártak ki, annak ellenére, hogy az ombudsman erre ismételten felkérte. Ez a hatalommal való arrogáns visszaélés volt, amely miatt magának az ombudsmannak kellett elégtételt adnia oly módon, hogy az Európai Közösségek nevében ő kért bocsánatot az ESZFH helyett (108. o.). Ez minden bizonnyal az antitézise a szolgáltatási kultúrának, amelynek valamennyi európai szervet és intézményt át kellene hatnia, és nem véletlen egybeesés, hogy az ESZFH szerepel második helyen a hivatali visszásságokért felelős szervek szégyenletes listáján. Ez a bizottság ezért sürgeti az ombudsmant, hogy vonja az ESZFH-t szigorú és részletes ellenőrzés alá, anélkül, hogy különbséget tenne személyzetének igazgatási munkája és a felvételi bizottsági határozatok között, mint ahogyan az ombudsman helyesen érvelt az ESZFH-val szemben (1217/04/OV, 66. o.), különösen az ESZFH által a jelöltek panaszaira adott válaszok határidejének betartásával, formális követelményekkel – kezdve a jelöltek nyelvével – és a személyes adatok védelmével kapcsolatos figyelemmel kísérésén keresztül.
Az ombudsman mint az Unió demokratikus életének kulcsszereplője
Előző jelentéseiben ez a bizottság hangsúlyozta az ombudsman által az EU döntéshozatali és igazgatási szerveiben a demokratikus nyitottság és elszámoltathatóság szavatolójaként betöltött szerepet (2003), megbízása hatókörén belül a jó minőségű tájékoztatás nyújtásában betöltött vezető szerepét (2004), valamint a közreműködése által nyújtott hozzáadott értéket a helyes igazgatás biztosítása szempontjából, nemcsak a hivatali visszásságok eseteivel kapcsolatban (2005). Idén az ombudsman által az Unió demokratikus életének kulcsszereplőjeként betöltött szerep[1] került a középpontba, amikor közvetítőként eljár a polgárok és a közösségi közigazgatási hatóságok között, amelyeknek intézkedései elmaradnak az elvárt színvonaltól. A hangsúly különösen azokon az erőfeszítésein van, amelyek a helyes és a rossz igazgatás közötti megkülönböztetés kiemelésére irányulnak. Az európai ombudsman láthatóan kedvezően reagált a 2004-ben kiadott felkérésre, hogy pontosítsa a „hivatali visszásság” fogalmát.
Teljes mértékben megerősítjük a helyes igazgatástól eltérő intézkedésekről és magatartásról szóló 2.2.3. bekezdés tartalmát. Nagyra értékeljük az azon közösségi közigazgatási hatóságok számára nyújtott iránymutatást is, amelyek hibáztak a tévedések felismerése, a bocsánatkérés felajánlása és a panaszosok számára kielégítő megoldás megkeresése tekintetében. Például az, ahogyan az EBB újra mérlegelte egy könyvvizsgálói jelentéshez való hozzáférés általa történt elutasítását, és lehetővé tette a panaszos számára, hogy megtekintse annak terjedelmes kivonatait (77–78. o.), jól illusztrálja azt a konstruktív megközelítést, amely a rossz magatartást helyes magatartássá alakíthatja át, és amelyet hasonló esetekben mintaként kell követni. A bizottság ezért arra biztatja az ombudsmant, hogy készítse el a legjobb igazgatási gyakorlatok listáját, amely példaértékű vagy „sztár” eseteket foglal magában (amelyekből 2006-ban hat volt), azokkal az esetekkel együtt, amelyekben az intézmények a legkevésbé dicséretre sem méltóan jártak el.
A Petíciós Bizottság sürgeti az európai ombudsmant, hogy továbbra is kísérje szorosan figyelemmel az EU Miniszterek Tanácsa és a nyilvánosság közötti kapcsolatokat, valamint magának az Európai Parlamentnek a nyilvánossággal való kapcsolatait, a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatban, illetve a Bizottság Parlament általi ellenőrzését a közösségi jog védelmére irányuló feladatainak gyakorlása során.
Az egyik kardinális elv, amelyet hangsúlyozni kell, Európa valamennyi polgárának demokratikus egyenlősége, a nemzetiségen vagy a nyelven alapuló megkülönböztetés nélkül. Ezért, miközben üdvözöljük az ombudsman által a Tanácsnak a hivatali visszásságok ismételt esetei miatti cenzúrázása során elfoglalt szilárd álláspontot egy, az elnökség internetes oldalán hiányzó német nyelvű változattal kapcsolatban, a 2006. november 30-án benyújtott külön jelentés pedig méltó teljes támogatásunkra, az ombudsman következtetései (109. o.) nem használhatók fel annak az axiómának az indoklására, hogy egyes nyelvek „egyenlőbbek a többinél”.
Helyeseljük az ombudsman által kezdetben javaslatok formájában elindított kezdeményezést is, hogy a Tanács törekedjen békés megoldásra, amelyet a tagállamoknak címzett, arra irányuló kritikai észrevételek követtek (104-5. o.), hogy fejezzék ki rosszallásukat és vessenek véget a forgó elnökség – ez esetben az ír elnökség – kereskedelmi szponzorálásának. Ez az eset rávilágított az érdekütközés kényes problémájára az Unió jogalkotási rendszerének magját képező intézményeket a nemzeti hatóságokkal közvetlenül összekapcsoló csatornák egyikében. Az ombudsman helyesen tette, hogy felvetette a problémát, és további dicséretet érdemel, amiért a tagállamok állandó képviseleteivel folytatott konzultációk alapján beszámolt az eredményről.
Fokozottan hatékony együttműködés
A Petíciós Bizottság egyértelműen amellett áll, hogy felgyorsítsa saját eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy az ombudsman jelentését gyorsabban mérlegeljék (Schwab-jelentés, 4. bekezdés), és arra biztatja az ombudsmant, hogy tegyen ennek megfelelő erőfeszítést, és nyújtsa be jelentését az év első negyedévében, és vezessen be bizonyos változtatásokat a statisztikai és elemző rész bemutatásában (a jelenlegi jelentés 3. fejezete). A parlamenti soknyelvűség növekvő igényének kielégítése érdekében azonban megfelelő költségvetési előirányzatokra lesz szükség, amely igény idén azt jelentette, hogy további két hónapot vett igénybe az eredetileg angol nyelvű jelentés más nyelvű változatainak elkészítése.
Hét év telt el azóta, hogy az akkori ombudsman, J. Söderman kérte az intézmények aktáiba való betekintés szabadságáról és a tisztviselők és egyéb munkatársak feltétel nélküli meghallgatásáról szóló 3. cikk (2) bekezdésének megszüntetését; az Almeida Garrett-jelentésben (A5-240/01) a Parlament lényegében elfogadta (2001. szeptember 6-án) az 1994. március 9-i határozat kért módosításait, a különleges jogalkotási eljárás azonban – a Bizottság és a Tanács egyetértésének megszerzése ellenére – leállt (lásd OEIL ACI 1999/2215). Az előadó, aki már elkészítette a jelentést annak a bizottságnak, nem tehet mást, mint hangsúlyozza a bizottság által 2001. május 29-én (az Alkotmányügyi Bizottság jelentésével egyetértésben) jóváhagyott következtetéseket, és különösen az alapokmány 3. cikkének az ombudsman által javasolt módosításával kapcsolatos teljes támogatásra vonatkozó 4. sz. következtetést. „A Bizottság csak üdvözölni tudja azt, hogy az ombudsman már most haladó szellemben értelmezi hatásköreit és gyakorolja vizsgálati előjogait, anélkül, hogy ez bármilyen negatív reakciót váltott volna ki a Bizottság részéről.”
Ebből az alkalomból – figyelembe véve a Diamandouros úr által az alapokmánnyal kapcsolatban 2006. július 11-én előterjesztett szélesebb körű módosítási javaslatokat – az előadó megismétli kedvező véleményét, feltéve, hogy az ombudsman bizonyos következetességet tart fenn hatásköreinek fokozatos fejlesztése során. Ezt a fejlesztést, amelyet lényegében már a fő európai intézmények is elfogadtak, a feladatainak ellátása során vele szemben támasztott növekvő követelmények indokolják. Ezek a módosítások a gyakorlatban az ombudsman hatásköreinek minőségi kibővítését foglalják magukban, anélkül, hogy érintenék hatásköreinek jellegét vagy valamennyi határozatának nem kötelező erejét (lásd az Elsőfokú Bíróság T-103/99. sz. ügyben 2000. május 22-én hozott ítéletét).
Ez a következtetés – amely elfogadja az alapokmány kért módosításainak lényegét – összhangban van a közösségi ítélkezési gyakorlat különféle közelmúltbeli határozataival is. Például az Elsőfokú Bíróság által a T-209/00. sz. ügyben hozott 2002. április 10-i ítélet, amely szerint az ombudsman a jogsértési eljárások elindítása tekintetében nem rendelkezik ugyanolyan mérlegelési jogkörrel, mint a Bizottság, mivel csak kellően indokolt esetben utasíthatja el az elfogadható panasz nyomon követését, vagy a Bíróság által a C-234/02. sz. Lamberts-ügyben hozott 2004. március 23-i határozat, amely szerint az ombudsman határozatai, jóllehet, nem kötelező erejűek, az EK-Szerződés szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos 288. cikke szerinti intézkedésre adhatnak okot. Ezért működési okból is célszerű az ombudsmant olyan helyzetbe hozni, amelyben teljes mértékben gyakorolhatja a vizsgálatok folytatásával kapcsolatos hatásköreit.
Elengedhetetlen ezért, hogy az ombudsman továbbra is megbízható és rugalmas módon végezze feladatait, tevékenységei jellegét tükrözően, amelyek lényegében „a puha jog (soft law) kidolgozásának laboratóriumát” képezik. Ez a bizottság ezért sürgeti az európai ombudsmant, hogy az úgynevezett harmadik pillérben – a bűnügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködés területén – is folytasson vizsgálatokat, például a vizsgálatok Europol tevékenységeire való kiterjesztésével. A bizottság ugyanakkor arra biztatja, hogy használja fel az európai ombudsmanok hálózatát, és használja ki e bizottság tapasztalatait is az olyan uniós politikákkal kapcsolatos kérdések megoldására, amelyeket rendezni kell, mielőtt nemzeti vagy helyi szinten megoldást lehet találni a problémákra, amelyek a hálózat távolabbi részeiben merültek fel, mint például a Friuli-Venezia Giulia ombudsmanja által az áruk szabd mozgásával kapcsolatban felvetett probléma (114. oldal).
Végül, a bíróságon kívüli jogorvoslatok teljes szubszidiaritásának elérése érdekében a hálózatot ideális esetben ki kell bővíteni a kiskorúak jogaival[2], családi problémákkal, a személyes adatok védelmével és a fogva tartottak vagy betegek jogaival foglalkozó szakosodott ombudsmanokkal, hogy növeljék a hálózat népszerűségét és területi joghatóságuk határain túlra is kiterjesszék tagjainak befolyását a párbeszéd többféle formájának létrehozása céljából, amelyet ez a bizottság a polgárok és az Európai Unió égisze alá tartozó intézmények közötti egyre szorosabb kapcsolatok fejlődése pozitív jelének tekint. Zárásképpen rámutathatunk arra, hogy Olaszország ombudsmani hivatallal kapcsolatos tapasztalatából ítélve[3] – amely csalódást okozott –, az egyetlen nemzeti ombudsman hiányát pótló helyi ombudsmanok közösségének a kibontakozása növelheti az európai ombudsman jelentőségét és láthatóságát, ha igaz az, hogy – nem meglepő módon – az európai ombudsman honlapjára a legnagyobb számú látogató Olaszországból lépett be (160. oldal).
- [1] A kifejezés az alábbi munkából való: Le processus d'adoption du Statut du Médiateur, Ezio Perillo, Diritto dell'Unione europea (2006), 1. kötet, 143. o.
- [2] Európában 1997 óta létezik a gyermekekkel foglalkozó ombudsmanok hálózata.
- [3] A nemzeti ombudsmanok hivatalának létrehozásáról szóló, 1997. május 15-i 127. törvény 16. cikkét ez idáig nem hajtották végre.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az európai ombudsman 2006-os tevékenységeiről szóló éves jelentésről |
|||||||
|
Eljárás száma |
||||||||
|
Illetékes bizottság |
PETI |
|||||||
|
Előadó(k) |
Luciana Sbarbati |
|
||||||
|
Korábbi előadó(k) |
|
|
||||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
25.6.2007 |
|
|
|
|
|||
|
Az elfogadás dátuma |
17.7.2007 |
|||||||
|
A zárószavazás eredménye |
+ : – : 0 : |
25 0 0 |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Marcin Libicki, Kathy Sinnott, Maria Matsouka, Robert Atkins, Simon Busuttil, Daniel Caspary Luis Herrero-Tejedor, Mairead McGuinness, Manolis Mavrommatis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Andreas Schwab, Rainer Wieland, Proinsias De Rossa, Glyn Ford, Miguel Angel Martínez Martínez, Radu Podgorean, Marian Harkin, Luciana Sbarbati, Margrete Auken |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Thijs Berman, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Tatjana Ždanoka |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés) |
Elspeth Attwooll, Metin Kazak, Dimitrios Papadimoulis |
|||||||
|
Benyújtás dátuma |
26.7.2007 |
|||||||
|
Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre) |
|
|||||||