JELENTÉS a Tanácshoz intézett, az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről szóló európai parlamenti ajánlásra irányuló javaslatról
21.9.2007 - (2007/2125(INI))
Külügyi Bizottság
Előadó: Marco Cappato
AZ Európai Parlament TanácsHOZ INTÉZETT ajánlásRA IRÁNYULÓ javaslatA
az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ALDE képviselőcsoport nevében a Tanács részére előterjesztett, az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről szóló ajánlásra irányuló javaslatra (B6–0187/2007),
– tekintettel az Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, legutóbb a 2006. január 18-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az UNODC/Világbank 2006. évi, „Afganisztán kábítószeripara” című jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőző Hivatala (UNODC) által 2007 júniusában kiadott 2007. évi éves jelentésre,
– tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) 2005. július 22-i 2005/25 sz. határozatára egy lehetséges támogatási mechanizmus megvalósíthatóságáról, amely az ópiáttartalmú fájdalomcsillapítók használatával megkönnyítené a fájdalom kezelését, továbbá tekintettel az ECOSOC 2004. július 21-i 2004/40 sz. határozatára az ópiátfüggő személyek pszichoszociális segítségnyújtással kísért farmakológiai kezeléséről, az ECOSOC 2005. július 22-i 2005/26 sz. határozatára az orvosi és tudományos szükségletek kielégítésére használt ópiumszármazékok keresletéről és kínálatáról, a Világ-egészségügyi Közgyűlés (WHA) 2005. évi 58.22 határozatára a rák megelőzéséről és ellenőrzéséről, a WHA 55.14 sz. határozatára az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés biztosításáról, valamint a kábítószerek szabályozásával foglalkozó hatóságok 2006. április 3–6-án Szöulban tartott 12. nemzetközi konferenciájának záró ajánlásaira, amelyekben sürgették a szabályozókat, hogy dolgozzanak a narkotikus fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférés javításán;
– tekintettel az Afganisztánban 2005 júliusában látogatást tett eseti küldöttségnek a küldetésről készített jelentésére, valamint 2005. szeptemberi választási megfigyelő küldöttségének jelentésére,
– tekintettel az Európai Uniónak a 2005. szeptember 18-án tartott parlamenti és tartományi tanácsi választásokra delegált választási megfigyelő küldöttsége által készített zárójelentésre,
– tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6‑0341/2007),
A. mivel a nemzetközi kábítószer-politika az Egyesült Nemzetek 1961., 1971. és 1988. évi egyezményén alapul, amelyek az anyagoknak egy teljes köre tekintetében tiltják azok gyártását, forgalmazását, értékesítését és fogyasztását, kivéve az orvosi vagy tudományos célú felhasználást,
B. mivel az UNODC „Afganisztán: 2006. évi ópiumfelmérés” című jelentése hangsúlyozza, hogy a tiltott ópiumtermesztésre használt területeken 2006-ban rekordmennyiséget, mintegy 6100 tonnát állítottak elő, ami közel 50%-os növekedést jelent a 2004-es adatokhoz képest,
C. mivel a 2006 januárjában elfogadott afgán nemzeti kábítószer-ellenőrző stratégia mind a kínálat, mind a kereslet csökkentésével, az alternatív megélhetéssel és a kormányzati szervek megerősítésével is foglalkozik, és mivel az európai tőke jelentős támogatásával létrehozott „Kábítószer-ellenes Minisztérium” a stratégia végrehajtásának vezető ügynöksége,
D. mivel Afganisztán kormánya létrehozta a Kábítószer-szabályozó Bizottságot – amelynek tagjai a Kábítószer-ellenes, az Egészségügyi és a Pénzügyminisztérium tisztviselői – annak érdekében, hogy „szabályozza a kábítószerek törvényes célokra való engedélyezését, kereskedelmét, terjesztését, behozatalát és kivitelét az országban”,
E. mivel az EU-nak többet kellene tennie az ópiumtermelés drasztikus csökkentésének elérésére, ugyanis Afganisztán ópiumtermelése – az UNODC 2007. évi afganisztáni ópiummák-felmérése szerint – ijesztő új szintre ért el, amely kétszerese a két évvel ezelőtt termelt mennyiségnek; mivel Afganisztán az ópiátok világpiacának 93%-át uralva gyakorlatilag a világ leghalálosabb kábítószerének kizárólagos szállítójává vált, noha meg kell jegyezni, hogy az ópiummentes tartományok száma a tavalyi 6-ról 2007-re 13-ra nőtt, amely több mint kétszeres növekedést jelent, és hogy a teljes afgán ópiumtermelés 50%-a Helmand tartományból származik,
F. mivel a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint Afganisztán bruttó hazai termékének majdnem 40%-a az ópiumhoz köthető, és mivel az UNODC becslései szerint (a több mint 31 milliós lakosságból) 3,3 millió ember tevékenykedik a máktermelő ágazatban, családonként évente 1965 USD jövedelmet előállítva,
G. mivel 2007-ban az ópiumtermés termelői értéke elérte az 1 milliárd USD-t, azaz Afganisztán legális GDP-jének 13%-át, és mivel az ország 2007-es ópiumtermésének a gazdálkodók, laboratóriumtulajdonosok és afgán kereskedők számára felhalmozódó potenciális összértéke elérte a 3,1 milliárd USD-t, amely az ország legális, 7,5 milliárd USD értékű GDP-jének majdnem felét, illetve a teljes gazdaság – beleértve az ópiumtermelő ágazatot is – 32%-át teszi ki,
H. mivel az afgán termelőket leginkább a pénz ösztönzi ópiumtermelésre és az engedélyezett ópiumszármazékoknak – annak érdekében, hogy gazdaságilag vonzók legyenek – magasabb jövedelmet kell biztosítaniuk, mint az illegális ópiumszármazékokból származó jövedelem,
I. mivel az Európai Unió továbbra is a legnagyobb adományozó az ópiumkínálat csökkentésére irányuló erőfeszítések tekintetében, mégpedig olyan projektek keretében, amelyek a tiltott növények helyettesítőjeként előmozdítják az alternatív megélhetési forrásokat, amelyekre a nemzeti étrend kiegészítéseként is óriási szükség van,
J. felhívva a figyelmet arra, hogy – az országstratégiai dokumentumban (2007–2013) meghatározottak szerint – az Európai Bizottság elismerte, hogy a növekvő ópiumgazdaság és annak veszélye, hogy az állam a kábítószer-érdekeltségek csapdájába szorul, kritikus fenyegetést jelent Afganisztán fejlődése, az államszervezet kiépítése és biztonsága számára,
K. mivel megalapozottak azok az állítások, hogy a lázadók, hadurak, a Talibán és terrorista csoportok számára a tiltott kábítószer-kereskedelem a legnagyobb finanszírozási forrás,
L. figyelembe véve, hogy 2007. június 25-én a Senlis Tanács – egy nemzetközi biztonsági és fejlesztési agytröszt – részletes technikai dokumentációt terjesztett elő, amely leírja, hogy a falvakra alapozott „Mák az orvostudományért” projekt miként működhetne Afganisztánban, beleértve egy integrált társadalmi ellenőrzési rendszert, afgán gyógyszerek előállítását a falvak szintjén, a kötelező gazdasági diverzifikációt és az általános vidékfejlesztést is,
M. megjegyezve, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelezte, hogy világszerte 10 ország fogyasztja a törvényesen elérhető ópiumszármazékok 80%-át, és a fennmaradó 180 állam között van a fejlődő országok többsége, amelyek a világ népességének mintegy 80%-át teszik ki; megjegyezve azt is, hogy a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv (INCB) felkérte a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a fájdalomcsillapítók felírását, különösen a szegény országokban, mivel súlyos hiányosságokat jelentettek az orvosi ellátás terén több mint 150 országból, ahol jóformán senkit sem kezelnek, akinek erre szüksége lenne, valamint további 30 országból is, ahol a hiányos orvosi ellátás még inkább elterjedt, vagy ahol nem állnak rendelkezésre adatok,
N. nivel a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv állítása szerint az orvosi célú ópiumszármazékokból globális túlkínálat áll fenn, noha ez az értékelés nem veszi figyelembe a potenciális keresletet,
O. meg van győződve arról, hogy az afganisztáni béke és biztonság támogatása érdekében a jelenlegi nemzetközi jelenlétet egy fokozottabb civil együttműködésnek kell kiegészítenie, hogy ösztönözzék a társadalmi-politikai előrelépéseket és a gazdasági fejlődést, valamint hogy racionálisan és érzelmileg is megnyerjék a helyi lakosságot,
P. mérlegelve ismét annak a kábítószer-ellenes stratégiának a rendkívül magas költségeit és a hatékonyság tekintetében meglévő súlyos hibáit, amely nem veszi figyelembe a vidéki Afganisztán regionális, társadalmi és gazdasági sokféleségét az alternatív megélhetéssel kapcsolatos intézkedések kialakításakor és végrehajtásakor, valamint hogy az kizárólag a kiirtásra alapul,
Q. mérlegelve, hogy az intézményfejlesztés folyamata, a demokratizálódás, a jogállamiság és a tisztességes igazságügyi rendszer, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok megerősítése csak olyan politikákon keresztül történhet meg, amelyek nem vezetnek be erőszakos megoldásokat – mint amilyen az ültetvények kikényszerített kiirtása – olyan gyakorlatokra, amelyek önmagukban nem erőszakosak,
R. mivel az afganisztáni kábítószer-termelés elleni küzdelemnek tükröznie kell a helységenként megkülönböztetett megközelítést, mivel a termelők ellen irányuló kábítószerellenes erőfeszítéseket gondosan azokra a területekre kell korlátozni, amelyeken a jogszerű megélhetés lehetséges (olyan helyeken, ahol jobb a föld és vízforrások elérhetősége, a piacok közel vannak és magasabb az egy főre jutó földterület aránya), és mivel az alternatív megélhetési programoknak különösen a korlátozott erőforrásokkal rendelkező, szegényebb régiókra kell összpontosítaniuk, amelyek a leginkább függenek elsősorban az ópiumtól,
S. mivel az EB 2007–2013-ra szóló afganisztáni országstratégiai dokumentuma helyesen összpontosít a vidékfejlesztésre és a kormányzásra, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kábítószer-termelést ellenőrző afgán minisztériumok – nevezetesen a Belügyminisztérium – reformjára,
1. a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:
a) az integrált fejlesztési programok keretében ellenezze a füstölés alkalmazását a mák kiirtásának eszközeként Afganisztánban;
b) a tiltott ellátás csökkentését célzó, Európa által támogatott program keretében dolgozzon ki és nyújtson be az afgán kormánynak átfogó tervet és stratégiát, amelynek célja az afganisztáni kábítószer-termelés ellenőrzése, az irányítás javításával és az afgán közigazgatás legfelsőbb szintjein a korrupció elleni küzdelemmel (külön összpontosítva a Belügyminisztériumra) ;az intézkedéseknek a helyi fő kereskedőkre való összpontosításával, az átfogó vidékfejlesztés javításával, különösen a legszegényebb és a jelenleg ópiumot még nagyban nem előállító területeken; a kézi úton történő megsemmisítés gondos és szelektív folytatásával és olyan kisléptékű kísérleti projektek lehetőségének felkutatásával, amelynek alapján a jelenleg tiltott mákültetvények egyes részeit olyan földterületekké alakítják át, ahol törvényes, ópiumalapú fájdalomcsillapítókat állítanak elő;
c) nyújtson támogatást a „Mák az orvostudományért” tudományos kísérleti projekt végrehajtásában, amely továbbvizsgálja, hogy az engedélyezés miként járulhat hozzá a szegénység mérsékléséhez, a vidéki gazdaság diverzifikálásához, az általános fejlődéshez és a biztonság javulásához, valamint azt, hogy ez miként épülhet be sikeresen az Afganisztánért tett többoldalú erőfeszítésekbe;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 287 E, 2006.11.24., 176. o.
INDOKOLÁS
Bevezetés
1. Ez az ajánlás, amely az afgán ópiummal foglalkozik, nemzetközi szinten fel kívánja tárni azokat az általános feltételeket, amelyek lehetővé tehetik a legális máktermesztést Afganisztánban, amelyet aztán az ópiumalapú fájdalomcsillapítók legális világpiacán hoznának forgalomba. Ez a fejlődés két okból is kívánatos lenne: egyrészt annak szükségessége miatt, hogy a fájdalomcsillapítók elérhetőek és megfizethetőek legyenek mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országokban, valamint a hatékonyabb politika kialakításának igénye miatt a stabilitás és a fenntartható gazdasági fejlődés kezelésére Afganisztánban. Afganisztán gazdasága továbbra is jellemzően informális, és elsősorban az illegális növényeken alapul, ekként pedig mind politikailag, mind pedig gazdasági-társadalmi értelemben akadályozza a nemzeti fejlődést.
Az ópiummal kapcsolatos nemzetközi szabályozás háttere
2. Az ópiumot nemzetközi szinten 1912 óta szabályozzák, amikor Hágában aláírták a nemzetközi ópiumegyezményt, amely így az első nemzetközi kábítószer-ellenőrzési szerződés volt.
3. Globális szinten a nemzetközi kábítószer-politika az 1961., 1971. és 1988. évi ENSZ-egyezmény normái mentén formálódott. Ezek a normák anyagoknak egy teljes köre tekintetében tiltják különösen azok gyártását, forgalmazását, értékesítését és fogyasztását, kivéve az orvosi vagy tudományos célú felhasználást. A tiltott növényeket termeszteni kívánó államoknak nemzeti ügynökségeket kell létrehozniuk ezen anyagok gyártásának, finomításának, szállításának, forgalmazásának és kereskedelmének felügyeletére.
4. Az 1961. évi egyezmény elfogadásakor India és Törökország volt a legnagyobb máktermelő. A kábítószerekről és pszichotropikus anyagokról szóló egységes egyezmény hozta létre az a jogszabályi keretet, amely lehetővé tette ezen országok termelésének szabályozását. Az Egyesült Államok kérésére, amely cserébe a termelés egy jelentős részére tett vásárlási ajánlatot annak megakadályozása érdekében, hogy a termelés az illegális heroinpiacra kerüljön, a két ország az ENSZ-egyezménnyel összhangban létrehozta nemzeti ügynökségeit a mákszármazékok termelésének és értékesítésének felügyelete céljából. A máktermelés legalizálására irányuló kísérlet sikeres volt ebben a két országban; azt azonban nem vették figyelembe, amivel ez hozzájárult az ópiumszármazékok iránti növekvő kereslethez. Az idő múlásával a legális ópiumtermelés – az egyes országok bűnüldözési ügynökségeinek szigorú felügyelete mellett – kibővült, és kiterjedt Ausztráliára, Franciaországra, Spanyolországra, Japánra, Csehországra, Magyarországra és Bulgáriára.
5. Az ENSZ-egyezmény minden országtól megköveteli, hogy éves jelentéseket nyújtson be a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervnek (INCB), amelyben kimutatják az adott év tényleges fogyasztását a szabályozott anyagok több osztálya és az ópiátok tekintetében, továbbá prognosztizálják a következő évi szükséges mennyiségeket. Erre azért van szükség, hogy nyomon lehessen követni a fogyasztási trendeket, és ki lehessen osztani a termelési kvótákat. Afganisztán ratifikálta mind a három ENSZ-egyezményt a kábítószerekről.
6. A WHO és az INCB is sürgette az ENSZ tagállamait annak támogatására, hogy nagyobb mennyiségben álljanak rendelkezésre megfizethető ópiátok fájdalomcsillapítás céljából, különös tekintettel a szegény országokra, ahol súlyos hiányosságokat jelentettek az orvosi ellátás terén több mint 150 országból. Az utóbbi néhány év során az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa és a WHO Közgyűlése számos határozatot fogadott el, amelyek körvonalazták a többoldalú szinten szükséges cselekvéseket.
Az afganisztáni helyzet
7. Az ENSZ becslései szerint a 31 millió lakosú Afganisztán ópiumszármazék-szükséglete 2007-ben a következőképpen alakul (grammban): kodein (15 000), dextropropoxyphene (375 000), difenoxilát (7500), morfin (3000), petidin (60 000) és folkodin (70 000).
8. Az ópium nem tekinthető hagyományos afgán terménynek. Valójában amikor a kormány az 1979–80-as szovjet megszállás alatt kezdte elveszíteni az ellenőrzést a tartományok felett, a Mudzsaheddín és a hadurak elkezdték átvenni az irányítást, és a nyugati érdekek hallgatólagos jóváhagyásával illegális rendszereket hoztak létre a háborús tevékenységeik finanszírozására, többek között a máktermesztésen keresztül. A pénzt elsősorban arra használták fel, hogy lassan visszavonulásra kényszerítsék a Szovjetuniót. Amikor a Vörös Hadsereget 1989-ben végleg kiszorították Afganisztánból, hatalmi űr keletkezett. A hatalomért különböző mudzsahid csoportok szálltak harcba. A nyugati támogatás megszűntével egyre nagyobb mértékben folyamodtak a máktermesztéshez katonai tevékenységeik finanszírozása érdekében. Néhány helyi ópiumkereskedő biztonságos operatív központot keresve egyesítette erőit a mudzsahidek fanatikusabb csoportjaival, akiket arab szélsőségesek, például Oszama bin Laden és a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) támogattak, hogy 1994 végére létrehozzák a Talibán mozgalmat.
A Talibán az ország 90%-a felett vette át az ellenőrzést, és tevőlegesen ösztönözte a máktermelést. Így nemcsak a partnereikkel – a különböző regionális maffiákkal – szemben vállalt ígéreteiket és kötelezettségeiket teljesítették, hanem a helyi gazdálkodókra kivetett adókon és a nemzetközi szervezett bűnözői csoportoktól kapott támogatáson keresztül saját jövedelmüket is növelték. Az UNODC szerint Afganisztán 1999-ben 4600 millió tonnás rekord ópiumtermést ért el, amely a Talibán afganisztáni uralmának tetőpontját jelentette. Számos nem kormányzati szervezet beszámolt arról, hogy 1997–98-ban az UNODC a megállapodás érdekében kezet nyújtott a Talibánnak, azzal a végleges céllal, hogy megfékezze a máktermelést, felvetve a rezsim lehetséges nemzetközi elismerését. Ezek a formális megállapodások sohasem jöttek létre, és az ópiumtermelés óriási ütemű növekedése ahhoz vezetett, hogy a kínálat meghaladta a keresletet, és visszaesett a heroin és a morfin utcai ára nyugaton, ezzel egész Európában fellendítve a fogyasztást. E tendenciát állítólag az állította meg, hogy a tálib vezető, Omar molla „vallási alapon” megtiltotta a máktermesztést, ami 2000-ben a legalacsonyabb ópiumtermelési szintet eredményezte. Miután az 1990-es években rendszeresen a világ ópiumtermelésének 70%-átállították elő, a Talibán 2000-ben bevezetett tilalma szerint Afganisztán évi 74 tonnára csökkentette termelését, jóllehet a tilalom mögött meghúzódó szándék az árak emelése lehetett, miután az ország több mint két év ellátását biztosító készletet halmozott fel. A 2001-es afganisztáni háborút követően a termelés ismét növekedett.
9. Az Egyesült Államok Kábítószerellenes Bűnüldöző Ügynökségének (DEA) statisztikái szerint a szárított ópium afganisztáni termelése 2002-ben 1278 tonnára nőtt, 2003-ban ennek több mint kétszerese lett, 2004 során pedig majdnem megint megkétszereződött. 2004 végén az Egyesült Államok kormányának becslése szerint az ország összes mezőgazdasági földterületének 4,5%-án mákot termesztettek, és 4200 tonna ópiumot termeltek, ami a világtermelés 87%-a, Afganisztán GDP-jének pedig 60%-át teszi ki. Afganisztán jelenleg a legnagyobb illegális ópiumtermelő a világon, megelőzve Burmát (Mianmart), az úgynevezett „arany háromszög” egyik részét.
10. Az UNODC „Afganisztán: 2006. évi ópiumfelmérés” című jelentése hangsúlyozza, hogy a tiltott ópiumtermesztésre használt területeken tavaly rekordmennyiséget, mintegy 6100 tonnát állítottak elő, ami közel 50%-os növekedést jelent az előző évi adatokhoz képest. Az ennek eredményeképpen előállított heroin értékét 3,5 milliárd dollárra becsülik, amelyből az afgán termelők a becslések szerint 700 millió dollár bevételre tettek szert (és ebből a talibán a becslések szerint 10 és 140 millió dollár közötti összegnyi adót szedett be). A termelők számára ez a növény tízszer jövedelmezőbb mint a gabona.
11. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap legutóbbi becslései szerint Afganisztán bruttó hazai termékének majdnem 40%-a az ópiumhoz köthető, és mintegy 2,9 millió ember tevékenykedik a máktermelő ágazatban. Az UNODC jelentése szerint tavaly a 34 tartományból csak hat volt teljesen mentes a máktermeléstől, és különösen Helmand déli tartományaiban, ahol egyre kiterjedtebbé váltak a talibán támadásai a kormány és a nemzetközi csapatok ellen, a tiltott máktermesztés immár 69 300 hektáron folyik.
Javaslatok az Afganisztánnal kapcsolatos európai stratégiák és megközelítések felülvizsgálatára
12. A 2006 januárjában az afgán nemzeti kábítószer-ellenőrző stratégia foglalkozott mind a kínálat, mind a kereslet csökkentésével, az alternatív megélhetéssel és a kormányzati szervek megerősítésével, és az európai pénzügyi támogatással létrehozott „Kábítószer-ellenes Minisztériumot” jelölték ki a stratégia végrehajtását vezető ügynökségnek. 2006. augusztus 1-jén Afganisztán kormánya létrehozta a Kábítószer-szabályozó Bizottságot annak érdekében, hogy „szabályozza a kábítószerek törvényes célokra való engedélyezését, kereskedelmét, terjesztését, behozatalát és kivitelét”. A fent említett 1961. évi ENSZ-egyezmény 22. cikke szerint „ha valamelyik fél országában vagy területén olyan helyzet áll elő, amikor megítélése szerint az ópiummák […] termesztésének betiltása a legmegfelelőbb intézkedés a közegészség és a népjólét megóvására és kábítószerek jogellenes kereskedelmének megakadályozására, akkor az érintett fél betiltja ezek termesztését.”
13. Figyelembe véve, hogy milyen következményekkel jár világszerte a megfizethető fájdalomcsillapítók hiánya, és hogy ez milyen hatásokkal jár az afgánok mindennapi életére, továbbá mérlegelve a magasabb szintű egészségügyi politikára, valamint állam- és nemzetépítésre irányuló európai erőfeszítések összességét, az Európai Parlamentnek sürgetnie kell a Tanácsot egy olyan közös álláspont elfogadására, amely a jelenlegi stratégiák és megközelítések jelentős felülvizsgálatához vezethet mind az opioidok globális szintű elérhetősége és megfizethetősége, mind pedig a mákültetvények afganisztáni megsemmisítése terén.
14. Az Európai Unió továbbra is a legnagyobb adományozó az ópiumkínálat csökkentésére irányuló erőfeszítések tekintetében, mégpedig olyan projektek keretében, amelyek a tiltott növények helyettesítőjeként előmozdítják az alternatív élelmiszernövények termesztését – amelyekre a nemzeti étrend kiegészítéseként óriási szükség van. Ez az ültetvények puszta kiirtásával szemben kevésbé erőszakos politika. Mindazonáltal az „alternatív fejlődés” támogatása ellenére nincs kézzelfogható jele annak, hogy az ópiumtermelés a közeljövőben csökkenne.
15. Napjainkban az afganisztáni rossz biztonsági helyzetet jóval világosabb és átfogóbb intézkedésekkel és politikai eszközkészlettel kell kezelni, amelyeknek törekedniük kell arra, hogy kiegészítsék a béke, a megbékélés és a biztonság előmozdítását és megerősítését. Ezt jelentős multilaterális jelenléttel és fokozott civil együttműködéssel kell megtenni, hogy ösztönözzék a fejlődést, az előrelépéseket és az erőfeszítésekbe vetett bizalmat, valamint a jelenleg is folyamatban lévő biztonsági segítségnyújtást.
16. Ebben az összefüggésben az intézményfejlesztés folyamata, a demokratizálódás, a jogállamiság és a tisztességes igazságügyi rendszer, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok megerősítése csak olyan politikákon keresztül történhet meg, amelyek nem vezetnek be olyan erőszakos „megoldásokat”, mint az ültetvények kikényszerített kiirtása.
Az Európai Uniónak a 2005. szeptemberi afgán parlamenti választásokra delegált választásmegfigyelő küldöttsége által készített jelentésben javasoltak szerint más megközelítést kell követni a tiltott ópiumtermelés kezelése során, olyan megközelítést, amely figyelembe veszi azt a lehetőséget, hogy az ópiumszármazékokat a fájdalomcsillapító szerek legális piacára irányítsák át. Jelenleg ugyan nem lenne helyénvaló széles körben alkalmazni egy ilyen intézkedést, a nemzeti követelmények teljesítése céljából kísérleteket lehetne kezdeményezni Afganisztán néhány kiválasztott tartományában, ahol a termelés korlátozott, és a biztonsági helyzet sem jelent túl sok kihívást. Az EU tagállamainak a nemzetközi normákkal összhangban és az ENSZ intézményrendszerével – beleértve az UNDP-t, UNODC-t és a WHO-t –, valamint a Világbankkal és az IMF-fel teljes mértékben együttműködve értékelniük kell az ópiumszármazékok iránti kereslet és kínálat valós dinamikáját a fájdalomcsillapító szerek világpiacán. Ugyanakkor foglalkozniuk kell az alapvető fájdalomcsillapítók felírása kapcsán világszerte felmerülő problémákkal, ami előfeltétele annak, hogy újraértékeljék a termelési kvótákat, és jelentős mennyiségben új ópiumtermelési kvótákat osszanak ki.
AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT (B6-0187/2007) (23.4.2007)
az eljárási szabályzat 114. cikkének (1) bekezdése alapján előterjesztette:
Graham Watson, Marco Panella, Marco Cappato és Annemie Neyts-Uyttebroeck
az ALDE képviselőcsoport nevében
az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 114. cikke (1) bekezdésére,
A. mivel a nemzetközi szintű kábítószerpolitikák alapját az 1961., az 1971. és az 1988. évi ENSZ-egyezmények képezik, és mivel ezek az egyezmények konkrétan tiltják több anyag orvosi vagy tudományos célokon kívüli előállítását, kereskedelmét, eladását és fogyasztását, és az előbbi esetben is csak akkor engedélyezik, ha az érintett országok ezen anyagok előállításának, finomításának, szállításának és kereskedelmének felügyeletére nemzeti ügynökségeket hoznak létre,
B. mivel a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv (INCB) 2007. március 1-i, 2006. évi jelentése szerint Afganisztánban rekord méretűre, 165 000 hektárra nőtt az illegális ópiummák vetésterülete, amely 59%-os növekedést jelent a 2005-ös adatokhoz képest, illetve a 2003-as mutatók több, mint kétszerese,
C. mivel az ENSZ Kábítószer Ellenőrző és Bűnmegelőző Irodája (UNODC) „Afganisztán – 2006. évi ópium-felmérés” című jelentése hangsúlyozza, hogy az országban tavaly rekordmennyiségű, mintegy 6100 tonna ópiumot termesztettek, amely közel 50%-os növekedést mutat az előző évhez képest,
D. mivel a fent említett adatok fényében lehetetlen megvalósítani az 1998-as New York-i ENSZ Közgyűlés által elfogadott politikai nyilatkozat célkitűzéseit a tiltott termények 2008-ig történő teljes megsemmisítéséről vagy jelentős csökkentéséről,
E. mivel a 2006 januárjában elfogadott afgán nemzeti kábítószer ellenőrzési stratégia érinti mind a kínálat, mind a kereslet csökkentését, az alternatív megélhetést és a kormányzati szervek megerősítését, és mivel a jelentős európai pénzügyi támogatással létrehozott „Kábítószer-ellenes Minisztérium” a stratégia végrehajtásának vezető ügynöksége,
F. mivel 2006. augusztus 1-jén Afganisztán kormánya létrehozta a Kábítószer Szabályozó Bizottságot – amelynek tagjai a Kábítószer-ellenes, az Egészségügyi és a Pénzügyminisztérium tisztviselői – annak érdekében, hogy „szabályozza az illegális kábítószerek engedélyezését, kereskedelmét, terjesztését, behozatalát és kivitelét az országban”,
G. mivel az 1961. évi ENSZ-egyezmény 22. cikke kijelenti, hogy ha „egy országban vagy területen uralkodó helyzet miatt bármikor az ópiummák termesztésének beszüntetése tűnik a legjobb megoldásnak a közegészség és a közjólét védelme érdekében, illetve ahhoz, hogy elkerüljék a kábítószer illegális kereskedelmi forgalomba kerülését, akkor az illető országnak be kell tiltania a termesztést” és mivel Afganisztánban nem lehet biztosítani az ópiummák termesztésére irányuló hatékony ellenőrző rendszer tiltással történő bevezetését,
H. mivel továbbá a Világbank és a Nemzetközi Monetáris Alap becslései szerint Afganisztán bruttó hazai össztermékének majdnem 40%-a az ópiumhoz köthető és mintegy 2,9 millió ember (a népesség 12,6%-a) tevékenykedik a máktermelői ágazatban,
I. mivel az ország 34 tartományából mindössze hat mákmentes, és mivel különösen a déli Helmand tartományban – ahol nőtt a talibán kormány elleni támadásainak száma és a nemzetközi csapatok jelenléte – a vetésterület 69 300 hektárra növekedett,
J. tekintettel arra, hogy az Európai Unió továbbra is a legnagyobb támogatója az ópiumkínálat alternatív megélhetést elősegítő projektek általi csökkentésének – amelyek egyébként is feltétlenül szükségesek a nemzeti élelmiszer-ellátás kiegészítéséhez – és az illegális termények helyettesítésének, és mivel erőszakosabb gyakorlatot is fontolóra vesz, mint például a kiirtás általi ellenőrzés,
K. mivel 2005-ben a biztonság- és fejlesztéspolitikai csoport „Senlis Tanácsa” véglegesítette az afganisztáni ópiumtermesztésről szóló megvalósíthatósági tanulmányt, amelyet még az év szeptemberében Kabulban adtak elő,
L. mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint 10 ország fogyasztja a világszerte legálisan elérhető ópium 80%-át és a fennmaradó 180 állam között található a fejlődő országok többsége, amelyek a világ népességének 80%-át alkotják, és megjegyezve, hogy az INCB ösztönzi a nemzetközi közösséget a fájdalomcsillapítók felírásának támogatására, különösen az olyan szegény államokban, amelyekben a HIV/AIDS-el élők száma jelentősen nőtt és ahol az elkövetkező 10 évben több, mint 15 millió rákos eset várható,
M. mivel az ENSZ becslése szerint Afganisztán 2007. évi kábítószer-igénye (grammban kifejezve) kodeinből 15 000, dextropropoxifénből 375 000, difenoxilátból 7500, morfiumból 3000, petidinből 60 000 és folkodinból 70 000,
N. elítélve, hogy a lázadók, a hadurak, a talibán és a terrorista csoportok a kábítószerkereskedelmet tekintik legnagyobb bevételi forrásuknak,
O. meggyőződése, hogy az afganisztáni béke és biztonság előmozdítása és megerősítése érdekében a katonai jelenlétet a fejlődés és haladás ösztönzése céljából fokozott polgári együttműködéssel kell kiegészíteni,
P. meggyőződése, hogy az intézményrendszer kiépítése, a demokratizálás, a jogállamiság megerősítése, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tisztelete folyamatainak előmozdítása kizárólag olyan politikák révén valósulhat meg, amelyek erőszakmentes gyakorlatokra nem kényszerítenek erőszakos megoldásokat, mint például a termények kényszerű megsemmisítése,
1. a következő ajánlást címezi a Tanácsnak:
sürgeti a Tanácsot az átfogó afganisztáni kábítószerellenes stratégiáról szóló közös álláspont elfogadására (az EU-Szerződés 15. cikke alapján), amely egy nemzetközileg irányított kísérleti projekt keretében biztosítaná az orvosi célú máktermesztést, és az afgán nemzeti piac, illetve lehetőség szerint az ópium tartalmú szerekben hiányt szenvedő országok számára az ópium-alapú fájdalomcsillapítók előállítását,
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.
A ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE A BIZOTTSÁGBAN
|
Elfogadás dátuma |
12.9.2007 |
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
33 8 23 |
|
|
A zárószavazáson jelen lévõ képviselõk |
Vittorio Agnoletto, Roberta Alma Anastase, Robert Atkins, Christopher Beazley, Angelika Beer, Bastiaan Belder, Monika Beňová, André Brie, Elmar Brok, Cristian Silviu Buşoi, Marco Cappato, Véronique De Keyser, Hanna Foltyn-Kubicka, Michael Gahler, Jas Gawronski, Alfred Gomolka, Klaus Hänsch, Anna Ibrisagic, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Metin Kazak, Vytautas Landsbergis, Francisco José Millán Mon, Raimon Obiols i Germà, Vural Öger, Cem Özdemir, Ria Oomen-Ruijten, Justas Vincas Paleckis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tobias Pflüger, João de Deus Pinheiro, Hubert Pirker, Samuli Pohjamo, Michel Rocard, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Gitte Seeberg, István Szent-Iványi, Antonio Tajani, Charles Tannock, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Jan Marinus Wiersma, Josef Zieleniec |
||
|
A zárószavazáson jelen lévõ póttagok |
Laima Liucija Andrikienė, Alexandra Dobolyi, Carlo Fatuzzo, Milan Horáček, Anneli Jäätteenmäki, Tunne Kelam, Jaromír Kohlíček, Erik Meijer, Nickolay Mladenov, Rihards Pīks, Aloyzas Sakalas, Anders Samuelsen, Adrian Severin |
||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés) |
Šarūnas Birutis, Eduard Raul Hellvig, Bilyana Ilieva Raeva |
||