Eljárás : 2007/2169(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0351/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0351/2007

Viták :

PV 10/10/2007 - 17
CRE 10/10/2007 - 17

Szavazatok :

PV 11/10/2007 - 6.6
CRE 11/10/2007 - 6.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0429

JELENTÉS     
PDF 223kWORD 292k
3.10.2007
PE 392.381v02-00 A6-0351/2007

az Európai Parlament összetételéről

(2007/2169(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadók: Alain Lamassoure és Adrian Severin

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYA
 MELLÉKLET
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGON BELÜLI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYA

az Európai Parlament összetételéről

(2007/2169(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel 2007. július 11-i állásfoglalására a kormányközi konferencia (IGC) összehívásáról: az Európai Parlament véleménye (az EU-Szerződés 48. cikke)(1),

–    tekintettel az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló, 2004. október 29-i szerződés I-20. cikkének (2) bekezdésére és az e Szerződéshez csatolt 34. jegyzőkönyvre(2),

–    tekintettel a 2007. június 21–22-i brüsszeli Európai Tanács Elnökségének következtetéseire(3),

–    tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló szerződés (módosító szerződés) tervezete 1. cikkének 15. pontjára(4),

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0351/2007),

A.  mivel a 2007. június 21–22-i Európai Tanács felkérte az Európai Parlamentet, hogy 2007 októberéig nyújtson be – a 2004. évi kormányközi konferencián elfogadott 34. számú jegyzőkönyv alapján – saját kezdeményezésű határozattervezetet az Európai Parlament jövőbeli összetételéről,

B.   mivel a 2009-2014. évi ciklusra vonatkozóan a képviselői helyek elosztását jelenleg a 2005. április 25-i, a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Uniót megalapozó Szerződések módosításairól szóló aktus 9. cikkének (2) bekezdése szabályozza,

C.  mivel a módosító szerződés tervezete (új 9A. cikk) az Európai Unióról szóló Szerződés módosítását javasolja úgy, hogy az Európai Parlament összetételének meghatározására olyan új eljárást vezetne be, amely a képviselői helyek számát 750-ben maximálná, s ezen belül egy-egy tagállamnak legfeljebb 96 és legalább 6 helyet juttatna, a „degresszív arányosság” elvének alkalmazásával,

D.  mivel a degresszív arányosság elvét a Szerződés nem határozza meg, ugyanakkor szükség van világos és objektív meghatározására annak érdekében, hogy irányt mutathasson az Európai Parlament helyeinek bármiféle újabb elosztásához,

E.   mivel a degresszív arányosság ekként meghatározott – az elsődleges jogban is helyet kapó – elve támpontul fog szolgálni az illetékes hatóságok által az Európai Parlament összetételének meghatározása érdekében hozott döntés megfelelőségének vizsgálatához,

F.   mivel ezen elv bármiféle megsértése maga után vonhatja a Bíróság szankcióját is,

G.  mivel jelen körülmények között lényeges annak elérése, hogy egyetlen tagállam se szenvedjen hátrányt a képviselői helyek számának – a legutóbbi bővítésből eredő csökkentéshez képest megvalósuló – további csökkentése miatt,

H.  mivel a jelenlegi szakaszban nincs szükség további, megjósolhatatlan bővítések hatásának figyelembe vételére, amelyeknek következményeit a megfelelő csatlakozási aktusokban lehet majd kellőképpen – a legutóbbi bővítéshez hasonló módon, a 750 helyben megszabott maximum ideiglenes felfüggesztése révén – tekintetbe venni,

I.    mivel egy érthető, követhető és átlátható rendszernek a tagállamok lakosságának számában bekövetkező változások követésére is alkalmazhatónak kell lennie, anélkül, hogy az mélyre ható új tárgyalásokat tenne szükségessé,

J.    mivel a népképviselet demokratikus legitimációjának erősítése érdekében az Európai Parlament helyeinek elosztását szolgáló alkalmas, követhető és állandó rendszerre van szükség, és ez alapfeltétele annak, hogy az Európai Parlament szerepet játszhasson és közreműködhessen az európai véleményformálási és jogalkotási folyamatban,

K.  mivel az európai parlamenti helyek jelenlegi száma arányosnak és egyben indokolhatónak is tűnik ahhoz, hogy azt a 2009-ben megválasztandó Parlament helyeinek száma tekintetében rögzítsék, amely szám átmenetet képez a jelenlegi helyzet és azon szám között, amely egy szilárdabb, a degresszív arányosságon alapuló rendszer alapján születne meg,

1.   osztja az Európai Tanács azon szándékát, hogy már most olyan politikai megegyezést kíván elérni, amely lehetővé tenné az Európai Parlament összetételének az új Szerződés betűjének és szellemének megfelelő módosítását, s hogy e megegyezést az új Szerződés hatályba lépését követően azonnal, a 2009. évi európai parlamenti választások előtt megfelelő időpontban formába is kívánja önteni;

2.   véleménye szerint az Európai Parlament új – a demográfiai adottságoknak jobban megfelelő és az uniós polgárságot jobban tükröző – összetételének meghatározása erősíteni fogja az Európai Parlament demokratikus legitimitását abban az időszakban, amikor az új Szerződés által reá ruházott kiterjedtebb hatásköröket kell majd gyakorolnia;

3.   megállapítja, hogy az Európai Parlament Bulgária és Románia csatlakozási aktusában előírt összetételét mindenképpen és haladéktalanul módosítani kell a módosító szerződés hatálybalépését követően;

4.   megállapítja, hogy a módosító szerződés tervezetébe beemelt, az Európai Unióról szóló szerződés 9A. cikke 750-ben szabja meg a felső határt, a legnépesebb tagállam esetében legfeljebb 96, a legkevésbé népes tagállam esetében legkevesebb 6 helyet írva elő, s az uniós polgárok képviseleti elveként bevezeti a degresszív arányosságot, amelynek pontos meghatározását ugyanakkor elmulasztja;

5.   nyugtázza, hogy a fent említett 9A. cikk keretben összeegyeztethető egymással a hatékonyság elve – a képviselők számának a törvényhozó gyűlés szerepével még összeegyeztethető szinten tartása –, a pluralitás elve – minden egyes tagállam számára fennáll a lehetőség, hogy politikai palettájának főbb irányzatait, vagyis mind a többséget, mind a kisebbséget képviselethez juttassa –, továbbá a szolidaritás elve, amelynek köszönhetően a népesebb tagállamok elfogadják alulreprezentáltságukat a kevésbé népes tagállamok jobb képviselete érdekében;

6.   véleménye szerint a degresszív arányosság elve azt jelenti, hogy az egyes tagállamok lakosságának száma és a nekik jutó képviselői helyek száma közötti arány lakosságuk számának függvényében változik, oly módon, hogy egy népesebb tagállam mindegyik képviselője több polgárt képvisel, mint egy kevésbé népes tagállam egy-egy képviselője és viszont, de azt is, hogy egyetlen kevésbé népes tagállamnak sem lehet több képviselői helye, mint egy népesebb tagállamnak;

7.   hangsúlyozza, mivel jelenleg a tagállamok között az állampolgárságról alkotott felfogás nem kellően összehangolt, ezért a tagállamok népességével kapcsolatban az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) által megadott számokra kell hivatkozni, amelyeket az Európai Unió Tanácsa is felhasznál, amikor minősített többségi határozathozatal esetében ellenőriznie kell az Unió teljes népességének százalékos arányait;

8.   célszerűnek tartja, hogy az európai integrációs folyamat jelenlegi szakaszában a Bulgária és Románia csatlakozási szerződése által a tagállamoknak juttatott képviselői helyekkel összehasonlítva egy tagállam esetében se javasolja a képviselői helyek számának csökkentését, a módosító szerződés kidolgozására vonatkozó megbízásból adódóan a legnépesebb tagállam, Németország helyeinek 99-ről 96-ra való csökkentése kivételével;

9.   véleménye szerint egyébként a jelenlegi körülmények között az Európai Parlamenten belüli helyek számát és ezáltal az európai polgárok EU-n belüli képviseletét nem kellene már előre az olyan jövőbeni bővítések alapján csökkenteni, amelyek időpontja még egyáltalán nem határozható meg;

10. következésképpen azt javasolja, hogy a jövőbeli Európai Parlament képviselői helyeinek elosztásakor 750 helyet vegyenek alapul, s úgy véli, hogy a jövőbeli csatlakozások a mindenkori választási időszak végéig e maximum átmeneti túllépését eredményezhetik – mint ahogyan ez Bulgária és Románia esetében is történt –, majd a bővítést követő európai parlamenti választások alkalmával kerüljön sor a képviselői helyek elosztásának átfogó felülvizsgálatára;

11. emlékeztet arra, hogy a degresszív arányosság ekként meghatározott elvének megsértése a jövőben a Bíróság szankcióját vonhatja maga után, miután az Európai Parlament összetételét meghatározó aktus olyan másodlagos jogi aktussá válik, amelynek tiszteletben kell tartania a Szerződésben lefektetett korlátokat és elveket;

12. felkéri a kormányközi konferenciát, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 9A. cikkének (2) bekezdéséről – amely részét képezi az említett konferencia záróokmányához csatolandó módosító szerződés tervezetének – szóló nyilatkozatába foglalja bele a mellékletben szereplő, az Európai Parlament összetételét megállapító európai tanácsi határozattervezetet azzal a feltétellel, hogy hivatalos elfogadására a fent említett 9A. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárással összhangban kerül sor közvetlenül a módosító szerződés hatálybalépése után; a maga részéről vállalja, hogy késlekedés nélkül cselekedni fog, amint hatályba lép a reformszerződés; felkéri az Európai Tanácsot, amint hatályba lép a módosító szerződés, annak rendelkezéseivel összhangban léptesse életbe a fent említett nyilatkozatot annak érdekében, hogy a tagállamok időben meghozhassák a szükséges hazai intézkedéseket a 2009–2014 közötti parlamenti ciklusra vonatkozó európai parlamenti választások megszervezéséhez;

13. ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Tanács fent említett határozattervezete 3. cikkének tervezett felülvizsgálatát használják ki azon technikai és politikai lehetőség tanulmányozására, hogy a lakosság számának az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) által évenként megállapított értéke helyett az uniós polgárok számát vegyék figyelembe;

14. felhívja a figyelmet a helyek degresszív arányosság elve szerinti elosztása és az uniós intézményekre vonatkozó átfogó reformcsomag között fennálló politikai összefüggésre, különös tekintettel a kettős többség elvére, amely a Tanácson belüli többség meghatározása (a módosító szerződés tervezetébe beemelt, az Európai Unióról szóló szerződés 9C. cikkének (4) bekezdése) és a Bizottság összetételére (a fent említett szerződés 9D. cikkének (5) bekezdése), továbbá hangsúlyozza, hogy a fenti csomagnak koherensnek kell lennie, miközben el kell ismernie mindegyik intézmény sajátos jogi természetét; egyetért azzal, hogy míg a tanácsi többségi szavazásra, valamint a Bizottság összetételére vonatkozó reformnak csak 2014-ben kell hatályba lépnie, addig az európai parlamenti helyek új elosztásának 2009-től hatályosnak kell lennie; fenntartja azonban a jogot arra, hogy az uniós intézmények módosító szerződésben foglalt reformjának fényében, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés fent említett 9A. cikkével megvizsgálja az európai parlamenti helyek elosztásáról szóló európai tanácsi határozattal való egyetértését;

15. tudatában van annak, hogy az Európai Parlament javasolt összetétele a módosító szerződéstervezet előírásainak objektív alkalmazását jelenti, ugyanakkor a jövőben adaptációs erőfeszítésekre lesz szükség a hosszabb távon – nevezetesen a jövőbeli csatlakozások alkalmával – jelentkező új kihívásokkal való szembenézés érdekében; véleménye szerint egy ilyen jövőbeni reform során mindenképpen elő kell irányozni a történelmi okokkal magyarázható esetleges jelenlegi egyenlőtlenségek kiigazítását is;

16. javasolja az Európai Tanácsnak, hogy az Európai Parlamenttel közösen, minden egyes új európai parlamenti választás előtt megfelelő időpontban vizsgálja meg a népességi adatokat, és azokat számolási kiindulópontként rögzítse;

17. ebben a tekintetben javasolja annak a lehetőségnek a tanulmányozását, hogy az európai képviselők egy részének megválasztására transznacionális listákon kerüljön sor; úgy véli, hogy a választási vita ezzel valódi európai dimenziót kapna, különösen mivel az európai szintű politikai pártok központi szerephez jutnának;

18. megerősíti, hogy ez a javaslat szorosan kapcsolódik a módosító szerződés hatálybalépéséhez; úgy véli, hogy amennyiben a módosító szerződés ratifikálását a 2009-es európai parlamenti választások előtt nem lehet sikeresen lezárni, a parlamenti helyek meglévő szerződések szerinti elosztásának továbbra is érvényben kellene maradnia;

19. felkéri elnökét, hogy ezt az állásfoglalást és Alkotmányügyi Bizottsága említett jelentését továbbítsa a kormányközi konferenciának, az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

Az azon a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0328.

(2)

HL C 310., 2004.12.16., 1. o.

(3)

11177/1/07 REV. 1.

(4)

CIG 1/07, 2007. július 23.


MELLÉKLET

Az Európai Tanács határozattervezete az Európai Parlament összetételének megállapításáról

AZ EURÓPAI TANÁCS,

tekintettel az EU-Szerződés 9A. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament kezdeményezésére,

tekintettel az Európai Parlament jóváhagyására,

mivel:

(1) Minél előbb el kell fogadni az EU-Szerződés 9A. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt határozatot, hogy a tagállamok meg tudják hozni azokat a belső rendelkezéseket, amelyek a 2009-2014-es parlamenti ciklusra vonatkozó európai parlamenti választások megszervezéséhez szükségesek.

(2) E határozatnak tiszteletben kell tartania ugyanezen cikk (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott feltételeket, vagyis az Unió polgárait képviselők összlétszáma nem haladhatja meg a hétszázötven képviselőt, és e képviselet a degresszív arányosság biztosításával történik, tagállamonként legalább hat képviselői hely biztosítása mellett, de egyetlen tagállam sem kaphat kilencvenhatnál több képviselői helyet.

(3) Ebben a szakaszban helyesebb nem számolni a lehetséges későbbi bővítések hatásaival, amelyek a vonatkozó csatlakozási szerződések nyomán a hétszázötven fős felső határ átmeneti túllépésével járhatnak, amint az Bulgária és Románia uniós csatlakozásakor is történt,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unióról szóló szerződés 9A. cikkében foglalt degresszív arányosság elve a következőképpen alkalmazandó:

–  a szerződésben meghatározott alsó és felső határértékeket teljes mértékben fel kell használni annak érdekében, hogy az európai parlamenti ülések számszerű elosztása a lehető legközelebb legyen a tagállamok népességének megoszlásához;

–  minél nagyobb egy tagállam népessége, a tagállam annál inkább jogosult nagyszámú európai parlamenti helyre;

–  minél nagyobb egy tagállam népessége, annál nagyobb számú lakosát képviseli egy-egy európai parlamenti képviselője.

2. cikk

Az 1. cikk alkalmazásában az egyes tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselők száma a 2009–2014-es parlamenti ciklus elejétől kezdődő hatállyal:

Belgium

22

Bulgária

18

Cseh Köztársaság

22

Dánia

13

Németország

96

Észtország

6

Görögország

22

Spanyolország

54

Franciaország

74

Írország

12

Olaszország

72

Ciprus

6

Lettország

9

Litvánia

12

Luxembourg

6

Magyarország

22

Málta

6

Hollandia

26

Ausztria

19

Lengyelország

51

Portugália

22

Románia

33

Szlovénia

8

Szlovákia

13

Finnország

13

Svédország

20

Egyesült Királyság

73

3. cikk

E határozatot megfelelő ideig tartó vizsgálatnak vetik alá a 2014–2019-es parlamenti ciklus kezdete előtt egy olyan rendszer megállapítása céljából, amely segítségével a jövőben minden egyes európai parlamenti választás előtt objektív módon lehet elosztani a képviselői helyeket a tagállamok között az 1. cikkben meghatározott degresszív arányosság elve alapján, figyelembe véve a tagállamok számának esetleges növekedését, valamint a körültekintően megállapított demográfiai változásokat.

4. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételének napján lép hatályba.

Kiadva Brüsszelben, ...-án

a Tanács részéről

az elnök


INDOKOLÁS

I - Történelmi háttér

Az Európai Parlament tagjait 1979-től a tagállamok állampolgárai általános, közvetlen és titkos szavazással választják meg, miután az Európai Tanács brüsszeli ülésén (1976 július 12-13.) minden tagállam esetében megállapították a képviselői helyek számát: a nagyobb tagállamok (Franciaország, a Németországi Szövetségi Köztársaság, Olaszország és az Egyesült Királyság) egyenként 81 képviselővel rendelkeznek, míg a kisebb tagállamok népességük alapján arányos képviselettel rendelkeznek, ami azonban magasabb, mint az Európai Gazdasági Közösség akkori népességén belüli arányuk (Hollandia 25, Belgium 24, Dánia 16, Írország 15 és Luxembourg 6 képviselő).

Görögország 1981-ben, majd Spanyolország és Portugália 1986-ban történt csatlakozását követően – a már meglevő európai parlamenti mandátumokon túl – az egyes országok azonos elveket követve új mandátumokat kaptak (Görögország és Portugália 24, Spanyolország 60 mandátumhoz jutott).

Az Európai Tanács Edinburghban tartott ülésén (1992. december 11-12.) egy parlamenti javaslat(1) alapján megállapodás született az Európai Parlament új összetételéről, figyelembe véve Németország egyesülését. Ez alapján a Németországi Szövetségi Köztársaság 18 további képviselői helyet kapott, ezenkívül Franciaország, Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság 6-6 további hellyel, Spanyolország 4 hellyel, Belgium, Görögország és Portugália pedig 1-1 további hellyel gazdagodott – gondolva egyes EFTA-országok jövőbeni csatlakozására is. Az Európai Parlament javaslata ismét a degresszív arányosság elvén alapult. Ugyanezt a formulát alkalmazták az Ausztriát, Finnországot és Svédországot képviselni hivatott képviselők számának meghatározására is (21, 16 és 22 mandátum), bár kisebb módosítás történt a formula szigorú alkalmazásával meghatározott számokban.

Az Európai Parlament javaslata szerint a tagállamok számára biztosított képviselői helyek elosztása a következő képlet szerint történt: népességére való tekintet nélkül minden tagállam 6 helyet kap, plusz 1 és 25 millió közötti lakosságszám esetén 500 000 lakosonként további egy helyet, 25 és 60 milliós lakosságszám esetén 1 millió lakosonként további 1 helyet, és 60 millió lakos fölött minden kétmillió lakos esetén további 1 helyet. Ezt a formulát azonban nem alkalmazták szigorúan.

Az Amszterdami Szerződés szentesítette a formulát, intézményi dimenziót kölcsönözve annak, és bevezette a hatékonyság elvét is azáltal, hogy az európai parlamenti képviselők összlétszámát 700-ra korlátozta. A Nizzai Szerződéssel kapcsolatos tárgyalások során ezt a számot felfelé, 732 képviselőre módosították a bővítési folyamatot követően. Ugyanezen tárgyalások során egy arányos korrekciót is elfogadtak, lehetővé téve, hogy az összlétszám változatlan maradjon. Az egyensúly és a keleti bővítés utáni kiegyensúlyozott és hatékony összetétel biztosítása érdekében több tagállam lemondott néhány mandátumról (Spanyolország 10-ről, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság 9-ről, Hollandia 4-ről, Ausztria és Svédország 3-ról, Dánia, Finnország és Írország 2-ről, Belgium, Görögország és Portugália pedig 1-ről).

II – A kérdés jelenlegi állása

1.   Az Európai Unió intézményi struktúrájában a fő politikai döntéshozó szerv az Európai Parlament és a Tanács. A Tanács a tagállamokat képviselő testület. Az Európai Parlament a polgárokat képviselő testület. Ez különösen 1979-től vált nyilvánvalóvá, mert azóta a Parlamentet közvetlenül az egyes tagállamok állampolgárai választják meg.

2.   Jóllehet, az Európai Parlament az „állampolgárok kamarája”, összetételét úgy alakították ki, hogy az nem arányos az egyes tagállamok népességének számával, és a kezdet kezdetétől sem volt az, ahogyan az elvárható lenne. Ez azzal a következménnyel jár, hogy nem minden európai parlamenti képviselő látja el azonos számú népesség képviseletét, ami ellentétes az állampolgárokat képviselő testületre vonatkozó követelményekkel. Következésképpen, a különböző tagállamok állampolgárai szavazatának súlya messze nem hasonlítható össze.

3.   A demokrácia szempontjából bizonyos mértékig meglehetősen sajátságos helyzet akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük az unió politikai rendszerének összetett voltát:

─    a tagállamok népességében mutatkozó óriási különbségek (néhány példa: Németország népessége kb. 205-ször nagyobb, mint Máltáé, Hollandia népessége 21-szerese Ciprusénak, Spanyolországnak 4-szer annyi lakója van, mint Portugáliának), az a tény, hogy garantálni kell az egyes országok fő politikai családjainak képviseletét, legalábbis a többségét és az ellenzékét, az intézmény hatékonyságának biztosítása érdekében ésszerű határok között kell tartani az európai parlamenti képviselők összlétszámát – ezek olyan elemek, amelyek mindegyike bizonyos mértékű „rugalmasságot” kíván az arányosság elvének alkalmazásában;

─    ezen túlmenően, nem szabad megfeledkezni azoknak a politikai egyezségeknek a sajátos voltáról sem, amelyeken az Unió nyugszik. Tény, hogy bár a Tanács az az intézmény, amely a tagállamokat képviseli, a tagállamok nem rendelkeznek azonos súllyal a döntéshozatali eljárásban, eltekintve attól, hogy a Tanács határozatait egyhangúlag hozza meg (ami egyre nagyobb mértékben a kivételt jelenti). Valójában, amikor a minősített többség alkalmazandó, mindig működött a szavazatok egyfajta súlyozási rendszere, amelyben valamilyen módon figyelembe veszik a tagállamok népességében mutatkozó különbségeket. Ezt bizonyos módon a reformszerződés tervezete is hangsúlyozza (csakúgy, mint az Alkotmányról szóló Szerződés), elismerve a népességszámot a „kettős többség” egyik feltételeként, amelynek alapján a „minősített többség” számítása történik. Elképzelhető, hogy amennyiben a jelenlegi rendszer a Tanácson belül az egyes tagállamok súlyának fokozottabb egyenértékűsége irányába fejlődik, lehetővé válna a Parlament összetételében a népességszám pontosabb figyelembevétele. Nem mutatkoznak azonban jelei annak, hogy a közeljövőben ilyen fejlődés bekövetkezne.

4.   Pontosan az a tény, hogy a minősített többség (kettős többség) új rendszere a népességgel kapcsolatos kritérium erőteljesebb figyelembevételét jelenti, vezette rá a 2004-ben megtartott kormányközi konferenciát annak belátására, hogy felül kell vizsgálni az Európai Parlament összetételét az új eljárásnak és az általa meghatározott konkrét limiteknek és elveknek megfelelően, még a Tanács új szavazási rendszerének hatályba lépése előtt, amelyet akkor 2009-re terveztek(2).

Köztudott, hogy az Alkotmányos Szerződés nem lépett hatályba. A jelenleg vita tárgyát képező módosító szerződés tervezete úgy rendelkezik, hogy az új szavazási rendszer a Tanácsban csak 2014-ben lép majd hatályba. Ennek alapján felvethető az az érv, hogy az Európai Parlament új összetétele is csak ettől az időponttól lépjen hatályba. Az Európai Tanács a múlt év júniusában kifejezetten felhívta azonban a Parlamentet arra, hogy jövő októberig nyújtsa be javaslatát a képviselői helyek újraelosztásáról, feltehetően egyes, a kérdés által különösen érzékenyen érintett tagállamok politikai nyomására, amelyek azt követelik, hogy fogadják el az újraelosztásról szóló politikai megállapodást, még mielőtt az új szerződésben szereplő átfogó reformokhoz hozzájárulásukat adnák.

Mindenesetre meggyőződésünk, hogy a Parlamentnek mindenképpen pozitívan kell reagálnia a Tanács kérésére, különösen mivel a 2009-ben megválasztandó új Parlamentnek ki kellene használnia a módosító szerződés tervezetében felvázolt új jogköröket. Abból az alapelvből indululnk ki, hogy az Európai Tanács kérése azt jelenti, hogy javaslatunk szolgál majd alapul egy politikai megállapodáshoz, amelyet mindenféleképpen hivatalos határozat formájában kell megfogalmazni az új eljárás szerint, mihelyt megtörténik a módosító szerződés ratifikálása, és az hatályba lép.

III – A jogi helyzet

5.   Az Európai Parlamentben a képviselői helyek elosztása a nemzeti érzékenység miatt nagyon kényes kérdés. Az elosztás felülvizsgálatára tett bármilyen javaslatban figyelembe kell venni a jelenleg hatályban lévő szerződésben meghatározott, jogilag kötelező rendelkezéseket és a módosító szerződés tervezetében vázolt újításokat, megfelelően közel maradva az aktuális rendszerhez, hogy ne következzen be drámai átalakítás, és határozottan az alapelvekre kell támaszkodni ahhoz, hogy a tisztán nemzeti érdekekre alapozott hagyományos alkudozás elkerülhető legyen.

6.   Az Európai Parlament összetételére vonatkozó jogi keret meglehetősen összetett.

6.1. Eddig a Parlament összetételét és a helyek elosztását közvetlenül a Szerződés állapította meg.

Jelenleg a Parlament 785 tagból áll, a képviselői helyeket (a Nizzai Szerződéssel módosított) EK-szerződés 190. cikke és (Bulgáriának és Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló 2005. április 25-i szerződéshez mellékletként csatolt) a Bulgáriának és Romániának az Európai Unióba való felvételére vonatkozó feltételekről és megállapodásokról szóló jegyzőkönyv(3) 21. cikke szerint osztják el.

6.2. A 2009. évi választások során azonban a Parlament összetétele a már hatályban lévő, és minden tagállam által elfogadott és ratifikált szabályok szerint eltérő lesz (a Bulgária és Románia csatlakozási feltételeire vonatkozó okmány 9. cikkének 2. bekezdése és az Uniót létrehozó szerződések módosításai (az említett 2005. április 25-i csatlakozási szerződéshez(4) csatolva)). Ez 736-ban határozza meg az európai parlamenti képviselők összlétszámát, és ezt 27 tagállam között olyan módon osztja fel, hogy – a jelenlegi helyzettel összevetve – Lettországtól felfelé (a népességszám alapján) Németország kivételével valamennyi tagállam több képviselői helyet veszít (a maximálisan elveszített helyek száma Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország esetében 6, a minimális veszteség Svédország és Lettország között minden tagállam esetében 1 képviselői hely). Csak Németország, Szlovénia, Észtország, Ciprus, Luxemburg és Málta őrzi meg jelenlegi pozícióját(5).

Ez az a jogi helyzet, amely 2009-es választások során alkalmazandó, amennyiben a jelenleg tárgyalás alatt álló módosító szerződés nem lép időben hatályba.

6.3. Ezen túlmenően, figyelembe kell vennünk a szerződés felülvizsgálatának tervezetét, amely új eljárást hoz létre az Európai Parlament képviselői helyeinek elosztására, és bizonyos specifikus szabályokat vezet be (amelyek megegyeznek az Alkotmányról szóló szerződésben vázoltakkal), és azokat minden újraelosztás során figyelembe kell venni(6).

─ Ami az eljárást illeti, a Szerződésekben meghatározott képviselői helyek számának és elosztásának hagyományos meghatározása helyett megállapítja, hogy ezeket az Európai Parlament kezdeményezésére és és annak jóváhagyása mellett, egyhangúlag elfogadott európai tanácsi határozattal határozzák meg (EUSZ I-20. cikke 2. bekezdésének második albekezdése). Következésképp ez azt jelenti, hogy a képviselői helyek elosztása a másodlagos jogszabályok körébe tartozik a Szerződésekben meghatározott határokon belül, és azt a továbbiakban már nem az elsődleges jogszabályokban állapítják meg. Ez azt is jelenti, hogy a kérdés az Európai Bíróság hatáskörébe kerül abban az esetben, ha a Szerződésekben meghatározott elveket nem megfelelő módon alkalmazzák.

─ A lényeget tekintve az alábbi határokat és elveket kell tiszteletben tartani (I-20. cikk 2. bekezdésének első albekezdése):

─ a Parlament összes képviselői helyeinek számát 750-ben határozzák meg;

─ egyetlen tagállamnak sem lehet 96-nál több képviselői helye (ami valamelyest mérsékli a nagyobb országok súlyát, mivel az egy tagállam rendelkezésére álló képviselői helyek száma jelenleg Németország esetében 99);

─ az egy tagállamnak jutó minimális képviselői helyek száma 6 (ez jelenleg Málta esetében 5 hely).

─ E határokon belül a képviselői helyek elosztásánál tiszteletben kell tartani a „degresszív arányosság” elvét.

7.   A szerződéstervezet azonban nem definiálja a „degresszív arányosság” elvének tartalmát – amelyet a doktrína hagyományosan a képviselői helyek elosztására vonatkozó útmutatóként említ, bár ez az első alkalom arra, hogy ezt a Szerződésekben kifejezetten megemlítik.

IV – Javaslatok a továbblépésre

8.   A módosító szerződés tervezete megerősíti az Alkotmányos Szerződésben meghatározott határokat, és hangsúlyozza a „degresszív arányosság" elvét. Így most a Parlamentre hárul, hogy tartalommal töltse meg a „degresszív arányosság" elvét:

    elméletben a képviselői helyek feloszthatók a tagállamok között szigorúan a népesség arányában. Azonban, még ha a „degresszív arányosság" elve ezt nem is tiltaná, az Alkotmányügyi Bzottság úgy véli, hogy ez nem reális lehetőség az Unió politikai integrációjának jelenlegi szakaszában;

─    az egyik lehetőség az 1992-es határozat alapjául szolgáló formula felülvizsgált változatának a kidolgozása lenne a degresszív arányosság elvének fenntartásával, de a képviselők alacsonyabb minimális számából kiindulva, kevesebb egy főre eső képviselői hely felosztásával és/vagy a népességi kategóriák módosításával. Fontos azonban megjegyezni, hogy a degresszív arányossági elem még a korábbiakhoz képest is még inkább csökkentené a legnépesebb tagállamok parlamenti képviseletét, mivel a formula még a módosítás után is a többi, különösen a közepes népességű ország számára lenne előnyös;

─             további lehetőség lenne az eddig használt formula alapján felosztott képviselői helyek számának lineáris csökkentése. Ekkor a bővítési folyamatnak ugyanilyen hatása lenne a képviselők számának elosztására. A csökkentési tényezőt minden új csatlakozás esetén a 750 képviselőben meghatározott limitet és a képviselők elméleti összlétszámának arányát figyelembe véve kellene újraszámolni, az aktuális formulát alkalmazva a meglévő tagállamokra és a csatlakozó országokra egyaránt. Az Alkotmányügyi Bizottság azonban úgy gondolja, hogy az EP-képviselők számának semmilyen további csökkentését nem lehet pillanatnyilag tervbe venni egyetlen tagállam esetében sem (lásd lejjebb, 16. és 18. pont).

9.   Kísérletet téve a degresszív arányossági szabály operatív tartalmának meghatározására, megállapodhatunk a következő alapelvekben:

a)   a hatékonyság elve – az Európai Parlament bizonyos számú képviselőnél többel nem működhet (ezért racionális a 750 főben meghatározott limit);

b)   a nemzeti képviselet és a választók motiválásának elve – minden egyes tagállam rendelkezik a képviselői helyek egy minimális számával, hogy lényeges számban tudjon parlamenti képviselőket küldeni az Európai Parlamentbe, hogy azok ott képviseljék a nemzeti politika fő áramlatait, ilyen módon ösztönözve saját állampolgáraikat a választásokban – és ebből következően az EU demokratikus folyamataiban – való részvételre;

c)   az európai szolidaritás elve – ezt az elvet követve a népesebb tagállamok elfogadják, hogy kevesebb képviselői hellyel rendelkezzenek annál, mint amennyivel a teljes arányosság szigorú alkalmazása esetén rendelkezhetnének annak érdekében, hogy a kevésbé népes tagállamok nagyobb képviselettel rendelkezzenek annál, mint amire a teljes arányosság alkalmazása esetén jogosultak lennének;

d)   a relatív arányosság elve – a népesség/képviselői helyek számának aránya annál nagyobb, minél nagyobb a tagállam, illetve annál kisebb, minél kisebb a tagállam;

e)   a korrekt elosztás elve – egyetlen tagállam sem rendelkezik több képviselői hellyel, mint egy nagyobb tagállam, vagy kevesebbel, mint egy kisebb tagállam;

f)    az indokolt rugalmasság vagy a rugalmas közvetlen arányosság/degresszivitás elve – a többi elv tiszteletben tartása mellett, egy áttekinthető eljárás keretében elfogadható a képviselői helyek számának kismértékű módosítása, ami azt célozza, hogy a tagállamok közötti különbségek a lehető legkisebbek legyenek a népesség számát, valamint a képviselői helyeket illetően. Ez a lehető leglineárisabb görbét eredményezheti.

10. Ebben a kontextusban hogyan lépjünk tovább? Az ideális alternatíva az lenne, ha megállapodnánk a „degresszív arányosság" kétségbevonhatatlan matematikai formulájában, ami nemcsak a jelenlegi felülvizsgálatra nyújtana megoldást, hanem a jövőbeni bővítésekre vagy a demográfiai változások miatti módosításokra is.

11. A vita során ebben a szellemben felvetett különféle javaslatok elemzése nyilvánvalóvá teszi azonban, hogy a degresszív arányosság bármilyen matematikai formulája bizonyos előzetes politikai feltételezéseken nyugszik, és végeredményben előnyt biztosít tagállamok bizonyos csoportjai számára. Például az úgynevezett „parabolikus módszer” racionálisan igen vonzó, de attól függően, hogy a görbe inkább konkáv vagy inkább konvex, a nagyobb vagy a kisebb országok számára előnyösebb... Ez valójában azt jelenti, hogy nem létezik egy absztrakt, részrehajlásmentes és minden esetre jó matematikai megoldás egy alapvetően politikai problémára.

12. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a degresszív arányosság elvét olyan minimumtartalommal kell megtölteni, amely lehetővé teszi számunkra bizonyos, nyilvánvalóan ezzel az elvvel ellentétes helyzetek kiküszöbölését.

13. E tartalom semleges meghatározásának legnyilvánvalóbb módja, ha az adott tagállam lakói és az Európai Parlamentben a tagállam számára biztosított képviselői helyek közötti arányra támaszkodunk. Amennyiben a teljes arányosság elvét követjük, ez az arány minden tagállamban azonos (vagy nagyon hasonló) lenne. Ez azt jelenti, hogy minden EP-képviselő minden tagállamban többé-kevésbé azonos számú lakosságot képviselne (például 2009-ben, feltételezve, hogy a 27 tagállam népessége tartósan a jelenlegi 492 millió polgár körül marad, és a Parlament 750 EP-képviselőből állna, az Európai Parlamentben minden egyes mandátumhoz többé-kevésbé 657 000 polgár tartozna). Ebben az esetben az egyes országokhoz tartozó képviselők számát meglehetősen egyszerű lenne kiszámítani.

14. A teljes arányosság elve helyett azonban a módosító szerződés a „degresszív arányosság" koncepcióját érvényesíti. Következésképpen tárgyilagosan kijelenthető, hogy az arány a különböző tagállamok népessége szerint változik: minél nagyobb egy tagállam népessége, annál nagyobbnak kell lennie azon polgárok számának, akiket egy EP-képviselő képvisel; minél kisebb egy tagállam népessége, annál kevesebbnek kell lennie az adott tagállam egy-egy EP-képviselője által képviselt polgárok számának;

15. Ezen az alapon világossá válik, hogy amennyiben a népesség/EP-képviselők aránya egy kisebb népességű tagállam esetében nagyobb (vagy megegyezik) egy népesebb tagállamra vonatkozó aránnyal, akkor nyilvánvalóan sérül a degresszív arányosság eszméje.

16. Valóban, ha a 2009/2014 közötti időszakra vonatkozó elosztást elemezzük, figyelembe véve a tárgyalás alatt álló módosító szerződés tervezetéből elkerülhetetlenül következő változásokat (Németország automatikusan elveszít 3 képviselői helyet, 99-ről 96-ra csökkenne a képviselői száma, míg Málta automatikusan nyerne 1 képviselői helyet, és 5-ről 6-ra nőne a képviselői száma), arra a következtetésre jutunk, hogy egyes esetekben ezt a szabályt nem tartják tiszteletben(7).

17. Ezek az eredmények megerősítést nyernek, ha egy alternatív megközelítést követünk, amely világosan bemutatja az egyes tagállamok egymáshoz viszonyított helyzetét népességük és az Európai Parlamentben biztosított képviseletük összefüggésében: az egyes tagállamok számára biztosított képviselői helyek (a Parlamentben lévő összes képviselőre vetített) százalékának és az egyes tagállamok népessége (az unión belüli össznépességre vetített) százalékának arányában. Ha tiszteletben kívánjuk tartani a „degresszív arányosságot”, akkor ennek a mutatónak a kevésbé népes tagállamok esetében magasabbnak kell lennie, mint a népesebb tagállamok esetében. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez a szabály egyes esetekben(8) sérül, és ezek az esetek pontosan megegyeznek azokkal az esetekkel, amikor azt figyelhetjük meg, hogy a népesség/képviselői helyek aránya a degresszivitás elvének a megsértését mutatja.

18. Mielőtt azonban javaslatot tennénk a megoldásra, el kell döntenünk, hogy már most foglalkozzunk-e a jövőbeni bővítésekkel, vagy sem.

Miután nincs biztosíték arra, hogy rövid időn belül bármilyen csatlakozás megvalósulna, azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetre találjunk megoldást, és az új csatlakozások esetén járjunk el úgy, mint mindig, vagyis ideiglenesen lépjünk túl a felső korláton, és a jövőre vonatkozóan oldjuk meg a problémát a csatlakozási tárgyalások során a Szerződésekben lefektetett elvek szerint, a jövőbeni eljárás tiszteletben tartásával.

19. Ezzel párhuzamosan iránymutatásként megállapodhatunk abban, hogy 2009-re vonatkozóan egyetlen tagállamot se érjen további veszteség jelenlegi képviseletét illetően azokon túl, amelyek a Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozására vonatkozó feltételekre és megoldásokra vonatkozó Jegyzőkönyvből következnek.

20. E kritériumok együttes alkalmazása azt jelenti, hogy 16 „szabad képviselői helyet” oszthatunk fel: 750-736=14 (a módosító szerződés tervezete és a Bulgáriát és Romániát érintő bővítés után átdolgozott Nizzai Szerződés közötti különbözet), további 2 képviselői hely szabadul fel abból eredően, hogy a reformszerződés-tervezet alapján Németország automatikusan elveszít 3, míg Málta nyer l képviselői helyet, így adódik 14+3-1=16. E képviselői helyek újraelosztása során meg kell oldanunk azokat a helyzeteket, amelyeket a degresszív arányosság logikájának nyilvánvaló megsértéseként határoztunk meg. A tisztesség vagy a politika bármilyen egyéb kritériuma csak e határokon belül érvényesülhet. Az Alkotmányügyi Bizottság úgy véli, hogy az általa tett javaslatok hűen tükrözik ezt az érvelést, és józan, tisztességes és kiegyensúlyozott megoldást jelentenek egy nagyon összetett problémára.

21. Ezek a kritériumok az elvekhez még ennél is közelebb álló megoldáshoz való közelítés érdekében a jövőben továbbfejleszthetők. Jelenleg megpróbálhatunk közelebb kerülni a jövőbeni bővítéseknél alkalmazandó precízebb irányelvekhez, és így elkerülhetők vagy jelentős mértékben korlátozhatók a nemzeti érdekek alapján történő hagyományos politikai alkuk.

Ugyanígy, a javasolt rendszer első felülvizsgálatának lakalmával helyénvaló lesz azon technikai és politikai lehetőség tanulmányozása, hogy a lakosság számának az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) által évenként megállapított értéke helyett az uniós polgárok számát vegyék figyelembe.

Ez a kétszintű megközelítés lehetővé teszi, hogy időben válaszoljunk a következő, 2009. évi választások sürgető felvetéseire, de egyidejűleg a 2014-es választásokra tekintettel egy felülvizsgálati záradék e célból történő beiktatása lehetővé teszi a Tanácsban a kettős többségre épülő választási rendszer addig megvalósuló alkalmazását is. Tény, hogy a parlamenti képviselői helyek elosztásának alaposabb felülvizsgálatára, bár ez a demokratikus legitimitás szempontjából kívánatos lenne, csak az Unió intézményei közötti átfogó egyensúly felülvizsgálatának szélesebb összefüggésében kerülhet sor.

1. MELLÉKLET

Tag-állam

Népesség (1)

(millió fő)

Az EU-27 népessége %-ában

Képviselői helyek 2009-ig

(2) 2009-2014 "Nizza" rev.

- népesség/ képviselői helyek aránya "Nizza" rev.

"Új" (3) 2009-2014 előadói javaslat

"Új" - népesség/ képviselői helyek aránya

Előadói javaslat (4) (hatások)

DE

82,438

16,73%

99

99

832 707

96

858 729

-3

FR

62,886

12,76%

78

72

873 417

74

849 811

+2

UK

60,422

12,26%

78

72

839 194

73

827 699

+1

IT

58,752

11,92%

78

72

816 000

72

816 000

 

ES

43,758

8,88%

54

50

875 160

54

810 333

+4

PL

38,157

7,74%

54

50

763 140

51

748 176

+1

RO

21,61

4,38%

35

33

654 848

33

654 848

 

NL

16,334

3,31%

27

25

653 360

26

628 231

+1

EL

11,125

2,26%

24

22

505 682

22

505 682

 

PT

10,57

2,14%

24

22

480 455

22

480 455

 

BE

10,511

2,13%

24

22

477 773

22

477 773

 

CZ

10,251

2,08%

24

22

465 955

22

465 955

 

HU

10,077

2,04%

24

22

458 045

22

458 045

 

SE

9,048

1,84%

19

18

502 667

20

452 400

+2

AT

8,266

1,68%

18

17

486 235

19

435 053

+2

BG

7,719

1,57%

18

17

454 059

18

428 833

+1

DK

5,428

1,10%

14

13

417 538

13

417 538

 

SK

5,389

1,09%

14

13

414 538

13

414 538

 

FI

5,256

1,07%

14

13

404 308

13

404 308

 

IE

4,209

0,85%

13

12

350 750

12

350 750

 

LT

3,403

0,69%

13

12

283 583

12

283 583

 

LV

2,295

0,47%

9

8

286 875

9

255 000

+1

SL

2,003

0,41%

7

7

286 142

8

250 375

+1

EE

1,344

0,27%

6

6

224 000

6

224 000

 

CY

0,766

0,16%

6

6

127 667

6

127 667

 

LU

0,46

0,09%

6

6

76 667

6

76 667

 

MT

0,404

0,08%

5

5

80 800

6

67 333

+1

 

492,881

100,00%

785

736

669 675

750

657 175

 

1)  A Bizottság által az Eurostat által gyűjtött adatok alapján a 15124/06 sz. dokumentumban 2006. november 7-én a Tanáccsal hivatalosan közölt népességi adatok.

2)  Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189. cikke szerint felosztott képviselői helyek, amit a Bulgária és Románia csatlakozási okmányának 9. cikke módosított.

3)  "Új": Az Európai Uniót létrehozó új szerződés 9A cikke (I-20) alapján kidolgozott új javaslat. A Németországra és Máltára vonatkozó új adatok automatikusan adódnak a reformszerződés-tervezet rendelkezéseiből.

2. MELLÉKLET

Cím:

Az egy EP-képviselőre jutó népesség aránya 2009–2014

az új javaslat szerint

a felülvizsgált Nizzai Szerződés szerint

3. MELLÉKLET(9)

Member State / État membre

Popula-tion (millions)

%

of / de la population

UE-27

 

«Nice» rev. 2009-2014

 

%

MEPs

Ratio % MPE- % popu-lation

Proposal / Proposition

rappor-teurs

2009-2014

 

 

%

MEPs

Ratio

% MPE-% population Proposal / Proposition

rapporteurs

DE

82,438

16,73%

99

13,45%

0,77

96

12,80%

0,76

FR

62,886

12,76%

72

9,87%

0,76

74

9,87%

0,77

UK

60,422

12,26%

72

9,78%

0,79

73

9,37%

0,79

IT

58,752

11,92%

72

9;78%

0,82

72

9,60%

0,8

ES

43,758

8,88%

50

6,79%

0,76

54

7,20%

0,81

PL

38,157

7,74%

50

6,79%

0,87

51

6,80%

0,88

RO

21,61

4,38%

33

4,48%

1,02

33

4,40%

1

NL

16,334

3,31%

25

3,40%

1,02

26

3,47%

1,05

EL

11,125

2,26%

22

2,99%

1,31

22

2,93£

1,3

PT

10,57

2,14%

22

2,99%

1,39

22

2,93%

1,37

BE

10,511

2,13%

22

2,99%

1,39

22

2,93%

1,38

CZ

10,251

2,08%

22

2,99%

1,43

22

2,93%

1,41

HU

10,077

2,04%

22

2,99%

1,46

22

2,93%

1,44

SE

9,048

1,84%

18

2,45%

1,32

20

2,67%

1,45

AT

8,266

1,68%

17

2,31%

1,36

19

2,53%

1,51

BG

7,719

1,57%

17

2,31%

1,46

18

2,40%

1,53

DK

5,428

1,10%

13

1,77%

1,6

13

1,73%

1,57

SK

5,389

1,09%

13

1,77%

1,61

13

1,73%

1,59

FI

5,256

1,07%

13

1,63%

1,64

13

1,63%

1,62

IE

4,209

0,85%

12

1,63%

1,91

12

1,60%

1,88

LT

3,403

0,69%

12

1,09%

2,36

12

1,60%

2,32

LV

2,295

0,47%

8

0,95%

2,29

9

1,20%

2,55

SI

2,003

0,41%

7

0,82%

2,31

8

1,07%

2,61

EE

1,344

0,27%

6

0,82%

3

6

0,80%

2,96

CY

0,766

0,16%

6

0,82%

5,06

6

0,80%

5

LU

0,46

0,09%

6

0,82%

9

6

0,80%

8,9

MT

0,404

0,08%

5

0,68%

10,12

6

0,80%

10

EU/ UE-27

492,881

100,00%

736

100%

 

750

100%

 

(1)

Az egységes választási eljárásról: az európai parlamenti képviselők számának megoszlására vonatkozó rendszerről szóló 1992. június 10-i állásfoglalás, HL C 176., 1992.7.13., 72.o. (De Gucht jelentés)

(2)

Az Unió intézményeire és szerveire vonatkozó átmeneti rendelkezésekről szóló 34. sz. jegyzőkönyv. Az 1. cikk (1) bekezdésének 1) pontja meghatározza: „Az Alkotmány I-20. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban az Európai Tanács – megfelelő idővel a 2009-es európai parlamenti választásokat megelőzően – európai határozatot fogad el, amelyben meghatározza az Európai Parlament összetételét.” A 2. cikk (1) bekezdése meghatározza: „Az Alkotmány I-25 cikke (1), (2) és (3) pontjának rendelkezései az Európai Tanácsban és a Tanácsban alkalmazott minősített többség meghatározását illetően 2009. november 1-jén lépnek hatályba, miután lezajlottak a 2009. évi európai parlamenti választások az Alkotmány I-20 cikkének (2) pontja szerint.”

(3)

HL L 157., 2005.6.21., 35. o.

(4)

HL L 157., 2005.6.21., 206. o.

(5)

Lásd az I. mellékletben szereplő táblázatot (9. oldal), „Nizzai" ver. (2) oszlop, 2009-2014.

(6)

I. – 20 cikk, 2. bekezdés:

2. „Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. A képviselők száma nem haladhatja meg a hétszázötvenet. A polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több mint kilencvenhat képviselői helye.

Az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben, az első albekezdésben említett alapelvek tiszteletben tartásával egyhangúlag elfogadott európai határozattal meghatározza az Európai Parlament összetételét.

(7)

Lásd az I. és II. mellékletet, 9. és 10. oldal.

(8)

Lásd a III. mellékletet, 11. oldal.

(9)

A Bizottság által az Eurostat által gyűjtött adatok alapján a 15124/06 sz. dokumentumban 2006. november 7-én a Tanáccsal hivatalosan közölt népességi adatok.


A BIZOTTSÁGON BELÜLI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2.10.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

5

3

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jim Allister, Enrique Barón Crespo, Jens-Peter Bonde, Richard Corbett, Andrew Duff, Maria da Assunção Esteves, Ingo Friedrich, Bronisław Geremek, Genowefa Grabowska, Anneli Jäätteenmäki, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Íñigo Méndez de Vigo, Rihards Pīks, Adrian Severin, József Szájer, Riccardo Ventre, Johannes Voggenhuber, Bernard Wojciechowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Elmar Brok, Carlos Carnero González, Klaus Hänsch, Alain Lamassoure, Stavros Lambrinidis, Gérard Onesta, Bernard Poignant, György Schöpflin, Kathy Sinnott, Alexander Stubb

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Othmar Karas, Eoin Ryan, Rainer Wieland

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat