JELENTÉS a felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő

11.12.2007 - (2007/2114(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság
Előadó: Doris Pack
A vélemény előadói (*):
Jan Andersson, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő

(2007/2114(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a „Felnőttkori tanulás: Tanulni sohasem késő” című bizottsági közleményre (COM(2006)0614),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló 2005. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[1],

–   tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2006. szeptember 26-i ajánlására[2],

–    tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására[3],

–    tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–    tekintettel az EK-Szerződés 149. és 150. cikkére,

–    tekintettel az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban a 2007. szeptember 25-i első olvasat során kialakított álláspontjára[4],

–    tekintettel az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal kapcsolatban a 2007. október 24-i első olvasat során kialakított álláspontjára[5],

–    tekintettel a „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című 2007. szeptember 27-i állásfoglalására[6],

–    tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló 2007. március 13-i állásfoglalására[7], és a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007 című 2007. szeptember 27-i állásfoglalására[8],

–    tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–    tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0502/2007),

A. mivel a felnőttkori tanulás egyre inkább politikai prioritássá válik, valamint konkrét és megfelelő programokat, figyelmet, hozzáférhetőséget, erőforrásokat és értékelési módszereket igényel,

B.  mivel az oktatás és képzés elengedhetetlen a lisszaboni stratégiának a gazdasági növekedés, versenyképesség és a társadalmi beilleszkedés fokozására irányuló célkitűzései eléréséhez,

C. mivel további 4 millió felnőttnek kellene bekapcsolódnia az egész életen át tartó tanulásba ahhoz, hogy elérjék azt a részvételi arányt, amelyben a tagállamok az „Oktatás és Képzés 2010” program keretében megállapodtak,

D. mivel egy hatékony, egyértelmű prioritásokat megfogalmazó felnőttképzési rendszer, és annak ellenőrzött megvalósítása az élethosszig tartó tanulás stratégiáiba illeszkedve elősegítik a kirekesztett csoportok nyelvi, szociális és kulturális integrálódását, például a bevándorlók vagy a romák esetében, akik közül sokan idő előtt hagyják el az iskolát,

E.  mivel a felnőttkori tanulásba való befektetés az egyéni jólét növekedése, valamint az önmegvalósítás és a tevékeny polgári részvétel révén növeli a társadalmi és kulturális megtérülést,

F.  mivel a felnőttkori tanulás a kulcskompetenciák elsajátítása révén meghatározó szerepet játszik a munkaerő-piaci foglalkoztathatóság és mobilitás, valamint a társadalmi beilleszkedés tekintetében,

G. mivel a felnőttkori tanulás összetettségének a figyelemmel kíséréséhez, összehasonlításához és értékeléséhez megbízható adatokra van szükség a politikák kidolgozása érdekében,

H. mivel a felnőttképzési rendszerekről nyújtott tájékoztatás és az azokhoz való hozzáférés tagállamonként jelentősen eltér,

I.   mivel a formális, nem formális és informális tanulás elismerése és jóváhagyása az egész életen át tartó tanulás stratégiájának sarokköve,

J.   mivel sürgető a felnőttkori tanulásnak az Európai Képesítési Keretrendszerrel történő összekapcsolása, továbbá az abban rejlő lehetőségek növelése a kulcskompetenciák, valamint a társadalmi és személyes kompetenciák tekintetében.

1.   üdvözli a felnőttkori tanulásról szóló cselekvési tervre irányuló bizottsági javaslatot;

2.  elismeri, hogy különféle szintű intézkedések szükségesek – különösen a felnőttek körében – a tanulási kultúra növekedésének előmozdítása, megerősítése és megteremtése érdekében, amelyekben a tagállamok mellett az Európai Uniónak is részt kell vennie;

3.   sürgeti a tagállamokat, hogy a tudásszerzés előmozdítására, a tudás vonzóbbá és hozzáférhetőbbé tételére, valamint a képesítések folyamatos frissítésére irányuló politikák és intézkedések végrehajtásával teremtsék meg az egész életen át tartó tanulás kultúráját, amely mindenekelőtt a felnőttoktatást és -képzést célozza;

4.   felhívja a figyelmet a nemek közötti egyenlőség fontosságára az élethosszig tartó tanulás keretében megvalósított programokban annak érdekében, hogy a férfiak és nők egyaránt és egyforma mértékben részesüljenek az oktatás e formája által nyújtott lehetőségekből; felhívja a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködve a felnőttoktatás kidolgozása során használjon fel minden eszközt a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szenzitív politikák figyelemmel kísérésére;

A motiváció javítása (a felnőttkori tanulásban való részvétel tekintetében)

5.  sürgeti a felnőttoktatás hatékonyabb népszerűsítését annak érdekében, hogy többeket motiváljon a felnőttoktatásban való részvételre; úgy véli, hogy a felnőttoktatásnak kulcsszerepet kell játszania az általános tanulási kultúra előmozdítására irányuló politikákban, médiakampányok, tájékoztató, tanácsadó és orientációs szolgáltatások, valamint – különösképpen – a hátrányos helyzetű csoportokra irányuló tájékoztató, orientációs és tanácsadó szolgáltatások révén; úgy véli, hogy az ilyen ösztönzőket – a megfelelő eredmény elérése érdekében – a tagállamok olyan hatékony szakpolitikai intézkedéseinek kell kísérniük, amelyek elősegítik a tanulás és a családi, illetve szakmai élet összeegyeztethetőségét;

6.  egyetért abban, hogy a szakosodott telefonvonalak és honlapok rendkívül sikeres eszközei a felnőttoktatás előmozdításának;

7.  úgy véli, hogy a médiaismeretek fejlesztése jelentős szerepet játszik az oktatásban és a szakképzésben a nemzedékek közötti digitális szakadék áthidalása tekintetében;

Statisztikai adatok

8.  úgy véli, hogy a felnőttkori tanulás területén megvalósuló politikák kidolgozásához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez, valamint az egész életen át tartó tanulás integrált programjára vonatkozó javaslatok és iránymutatás biztosításához összehasonlítható statisztikai adatokra van szükség;

9.   úgy véli, hogy az European Adult Education Survey-t (európai felmérés a felnőttképzésről) a felnőttoktatásra vonatkozó összehasonlítható információk összegyűjtésének és a közös elképzelések előmozdításának eszközeként támogatni kell;

10. felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált módszerek cseréjét;

A hivatás, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összeegyeztetése, valamint annak hatékony megvalósulása

11. emlékeztet a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács célkitűzéseire, és felhívja a figyelmet a tagállamok által elért eredményekre a bölcsődék és óvodák létesítésére,és az iskolát megelőző oktatás, valamint a „gyermekek és más eltartott személyek gondozásának napja” megteremtésére vonatkozó célkitűzések megvalósításában; ugyanakkor rámutat arra, hogy néhány tagállam messze le van maradva a barcelonai célkitűzések teljesítésében;

12. rámutat, hogy a hivatás, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összeegyeztetése nemcsak fokozottabb rugalmasságot igényel az idővel és térrel való gazdálkodás tekintetében, hanem társadalmi, gazdasági és adóösztönzőkre szükség van a felnőttek képzési és oktatási programokhoz való hozzáférésének előmozdítása érdekében;

13. hangsúlyozza az új technológiák korszerűbb alkalmazásának szükségességét, valamint e tekintetben megjegyzi, hogy a digitális szakadék áthidalása érdekében ösztönözni kell az internethez való hozzáférés és a digitális integrációs programok fejlesztését, továbbá támogatni kell és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni a tudás új forrásait és a tanulás új módjait – mint például a távoktatási programokat –, illetve gondoskodni kell a tantermekről;

14. fontosnak tartja, hogy kiterjesszék a nők új technológiákhoz való hozzáférését, beleértve azokat a nőket is, akik külső, vidéki területeken élnek, valamint az idősebb korosztályhoz tartozó nőket is, így biztosítva egyenlő esélyeket számukra a munkaerőpiaci versenyben; hangsúlyozza továbbá, hogy támogatni kell a technikai és tudományos képzettség terén a nők és férfiak között tapasztalható különbségek csökkentésére irányuló lépéseket;

15. felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy kiterjesszék az állami és magán gyermekgondozó létesítmények körét, illetve hogy bevonják és ösztönözzék azokat a munkáltatókat, akik vállalni tudják vállalati gyermekgondozó létesítmények üzemeltetését, így adva lehetőséget a szülőknek – főként az anyáknak – a munkába való visszatérésre, és ezért ezeknek a szülőknek ezen időszakban és a munkaidő alatt lehetőségük nyílik az életen át tartó tanulásban való részvételre; feltétlenül fontosnak tartja továbbá, hogy javítsák az ápolásra szoruló és idősebb emberek ellátását biztosító közszolgáltatások kínálatát;

A nemzedékek közötti szolidaritás (a „ghetto des ages”-zsal szemben) és a kultúrák közötti szolidaritás

16. emlékeztet, hogy a demográfiai változások egymással összefüggő, komplex kihívások elé állítják a tagállamokat, valamint hogy társadalmainknak meg kell teremteniük a kultúrák és a nemzedékek közötti szolidaritás új formáit;

17. javasolja ezért a felnőttek által szerzett tudás, készségek és tapasztalatok hatékonyabb – kiváltképpen a nemzedékek közötti – átadását és cseréjét a különféle vállalkozói és kézműves tevékenységek támogatására irányuló mentori programok formájában; fontosnak tartja továbbá, hogy a mentorok egy hálózaton keresztül kapcsolatban legyenek egymással, így megoszthatják és kicserélhetik ismereteiket;

18. hangsúlyozza a „családi tanulás megközelítésének” fontosságát, amely esetben a szülőt az motiválja a tanuláshoz való visszatérésre, hogy segíteni szeretne gyermekének a jobb iskolai teljesítmény elérésében;

19. támogatja az önkéntes programok kidolgozását a nemzedékek közötti szolidaritásban, valamint a tapasztalatok és a képesítések elismerésében betöltött szerepük tekintetében;

20. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a mobilitás és a társadalmi kohézió keretében – kiváltképpen a bevándorlók számára – rugalmas lehetőségeket biztosítsanak az oktatási és képzési programokra, valamint gondoskodjanak megvalósításuk megfelelő feltételeiről;

A „veszélyeztetett csoportok” nyelvtanulási és egyedi szükségleteinek jelentősége

21. úgy véli, hogy a bevándorlók támogatására irányuló nemzeti és helyi központok létrehozása kulcsfontosságú eszköz, amely révén hasznos információk és bővebb tájékoztatás nyújtható a migránsok teljes körű társadalmi integrációját érintő kérdésekkel kapcsolatban;

22. ismételten hangsúlyozza a nyelvtanfolyamok fokozottabb támogatásának fontosságát, kiváltképpen a bevándorlókat célzó tanfolyamok esetében, csakúgy, mint az egész lakosság körében az idegennyelv-tanulás támogatásának fontosságát;

23. támogatja a „készség-ellenőrzés” bevezetésének elképzelését a bevándorlók, az alacsony képzettséggel rendelkezők és a fogyatékkal élők esetében; úgy véli, hogy a gazdasági előnyökön túl az ilyen készség-ellenőrzések hozzájárulhatnak a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, a megkülönböztetés és a kirekesztettség csökkentéséhez;

A felsőoktatáshoz való hozzáférés

24. úgy véli, hogy a felsőoktatáshoz való hozzáférésnek ki kell terjednie a tágabb nyilvánosságra, ideértve a munkatapasztalattal rendelkező felnőtteket és az idősebb embereket is, és ennek érdekében az oktatási rendszert testre szabottabban és rugalmasabban kell kialakítani, továbbá fejleszteni kell a megfelelő infrastrukturális intézkedéseket és az emberi erőforrásokat;

25. rámutat, hogy a középiskolai rendszerek korszerűsítésére van szükség a versenyképesség, a rugalmasság, a hozzáférhetőség és a hatékonyság javítása érdekében;

A minőség, a tanítás és a kínálat javítása

26. hangsúlyozza a felnőttoktatásban dolgozók magas szakmai színvonalának szükségességét; úgy véli, hogy támogatni kell a felnőttoktatókra irányuló egyedi programokat, valamint ösztönzi az olyan egyetemi szintű okleveles képzések elindítását, amelyek elvégzése a felnőttoktatásban diploma megszerzéséhez vezet;

27. támogatja a felnőttkori tanulás terén a kompetenciák fokozottabb átadására és a mobilitás élénkítésére irányuló intézkedéseket, mint például:

a)   az Európai Képesítési Keretrendszer és az EUROPASS végrehajtása és kibővítése;

b)   az alapkészségek, a kulcskompetenciák, a formális, nem formális és informális képesítések és oktatás elismerése és jóváhagyása a tanulási eredmények átláthatóságának biztosítása érdekében, ily módon elősegítve a tanulási eredmények elismerését és a különböző tanulási pályák közötti átjárást;

Foglalkoztatási kilátások

28. egyetért azzal a nézettel, hogy az élethosszig tartó tanulás fontos szerepet tölt be elsősorban a társadalmi beilleszkedés javítása és az elhelyezkedési lehetőségek szempontjából, valamint az egyén személyes fejlődésében és a munkaerő-piaci kiegyensúlyozatlanságok leküzdésében, továbbá azon lisszaboni cél megvalósításában, hogy növekedjen az 50 év feletti foglalkoztatottak aránya, valamint a versenyképesség vonatkozásában;

29. hangsúlyozza a felnőttkori tanulás fontosságát annak érdekében, hogy jobb munkahelyeket hozzanak létre Európában, valamint hogy javuljon az életminőség, segítse az egyéni fejlődést, az önmegvalósítást és a polgárok aktív részvételét; felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalkozások számára fontos az új képességek és munkaerő-piaci követelmények előrejelzése annak érdekében, hogy a biztosított felnőttoktatási képzések tükrözzék a szakértelemre vonatkozó igényeket; az oktatás tartalmának a szakmai és gyakorlati követelményekhez kell igazodniuk; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek fontos szerepet töltenek be ezen a téren;

30. rámutat arra, hogy az élethosszig tartó tanulás nem csak javítja a munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeit, alkalmazkodóképességét, de növeli földrajzi és szakmai mobilitásukat is, ami fontos a belső piac működése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a második (és harmadik) idegen nyelv elsajátításának előmozdítása hozzájárul a munkavállalók mobilitásának javításához;

31. hangsúlyozza, hogy az alacsony képzettségi szint – amely jelenleg az európai munkaerő egyharmadát (72 millió munkavállalót) jellemez – a munkanélküliség magas kockázatával jár, és a képzés révén biztosítható, hogy az egyén megszerezze vagy fenntartsa az elhelyezkedéshez szükséges szaktudást, és javítsa az általa végzett munka minőségét; hangsúlyozza a nem formális és informális tanulással megszerzett készségek elismerésének és jóváhagyásának fontosságát, amely alapot teremt az élethosszig tartó tanuláshoz mind a szakképzés keretein belül, mind az Európai Képzési Keretrendszerben;

32. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden állampolgár azonos részvételi lehetőségek és azonos esélyek mellett vehessen részt az élethosszig tartó tanulási programokban, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes társadalmakban az alacsonyabb eredeti képzettségi szinttel rendelkezők, továbbá a nők, a bevándorlók, az idősek, a vidékiek és a fogyatékkal élők részvételének a legkisebb a valószínűsége; számukra eltérő, megfelelő programokat és módszereket kell kínálni; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a munkavállalók és munkanélküliek új technológiák elsajátítására irányuló oktatására és képzésére, és felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az új információs és kommunikációs technológiák oktatási célú felhasználását, mivel ezek kulcsszerepet játszanak az esélyegyenlőség biztosításában, és megkönnyíti az élethosszig tartó tanulásban való részvételt a különös segítségben és pénzügyi támogatásban részesülő, legalacsonyabb képzettségi szintekkel rendelkezők számára;

33.  hangsúlyozza a felnőttkori tanulás fontosságát – beleértve a nyelvtanulást és a szakképzést is – a migránsok integrációja, elhelyezkedési lehetőségei, munkaerő-piacon való aktív részvételük javítása és a társadalmi beilleszkedésük megerősítése terén;

34.  hangsúlyozza a szociális partnerek és egyéb érintett felek aktív bevonásának jelentőségét – beleértve a nem kormányzati társadalmi szervezeteket is –, mivel csak működő szociális partnerségeken keresztül tudnak a munkáltatók és a munkavállalók azonos szinten cselekedni; a szociális partnerség kialakult szerkezetével nem rendelkező tagállamokban támogatni kell annak létrehozását;

35.  hangsúlyozza az Európai Szociális Alap és más strukturális alapok fontosságát a mindenki számára elérhető élethosszig tartó tanulás célkitűzésének megvalósításában, és sürgeti a strukturális alapok ellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy több pénzt osztanak szét azok számára, akiknek az élethosszig tartó tanulásra a leginkább szükségük van; sajnálja, hogy néhány tagállamban nem biztosítanak kellő elsőbbséget és finanszírozást a felnőttkori tanulási lehetőségekhez való hozzáférés növelésére, különösen az idősebb és alacsonyabban képzett munkavállalók számára; elszólítja a tagállamokat, hogy tevékenyebben használják ki a strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az e területeken meglévő programokat;

36. hangsúlyozza, hogy a részvétel növelése érdekében elengedhetetlen a felnőttkori tanulás eredményeinek javítása, a tájékoztatás nyújtása, valamint a munka családi élettel való összeegyeztetésének megkönnyítése, és ezek akkor hatékonyak, ha ösztönzőkkel párosulnak; a hatékonyság javítására irányuló intézkedések közé tartozik az oktatási létesítmények biztosítása, a munkaidők módosításával a munkahelyi tanulás megkönnyítése és a helyi gyermekgondozási intézmények biztosítása, távtanulási szolgáltatások nyújtása az elszigetelt területeken élő rászoruló és sérülékeny csoportoknak, tájékoztatás és útmutatások nyújtása az élethosszig tartó tanulással és az álláslehetőségekkel kapcsolatosan, a személyre szabott és rugalmas oktatásszervezés lehetőségét szintén általánosan el kell ismerni, és annak hozzá kell járulnia a szakmai előmenetelhez;

37. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az idősebb munkavállalók – különösen az atipikus szakmai pályával bíró vagy IKT-készségekkel nem rendelkező személyek – alacsony foglalkoztatási arányának kezelésére, és biztosítsák az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges feltételeket a munkavállalás terén történő előrelépés megkönnyítésére, legyen az akár az első munkavállalás, a munkaerőpiacra való visszatérés vagy a munkával eltöltött életszakasz meghosszabbítása; ugyanilyen fontosnak tartja a vállalkozások arra való ösztönzését – és az arra irányuló ösztönzők megteremtését –, hogy hosszabb ideig alkalmazzanak vagy nevezzenek ki idősebb munkavállalókat, mivel azok általában igen hozzáértők, tapasztaltak, megbízhatók és magasan képzettek.

38. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyi baleset vagy betegség miatt munkahelyváltásra kényszerült munkavállalók továbbképzésen vehetnek részt és javíthatják előmeneteli kilátásaikat;

39. arra biztatja a tagállamokat, hogy az élethosszig tartó tanulási lehetőségek biztosítása, a munkafeltételek és a munkahely minőségének javítása révén kínáljanak gazdasági és egyéb ösztönzőket mind a munkavállalók számára, a munkával töltött hosszabb életszakasz biztosítására, mind a munkaadók számára annak érdekében, hogy felvegyék és megtartsák az idősebb munkavállalókat;

40. kéri a Bizottságot, biztosítsa, hogy minden egyes tagállam megteszi a szükséges jogi és pénzügyi lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi alkalmazott és munkát kereső számára felajánlja és biztosítsa az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést.

Finanszírozás

41. felhívja a befektetőket arra, hogy figyelmüket összpontosítsák olyan programok, képesítések és minősítések kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy vezetői és vállalkozói gyakorlatra tegyenek szert, és hogy vezető pozíciók betöltéséhez szükséges további képesítéseket szerezzenek;

42. felhív arra, hogy a munkáltatók által az alkalmazottak számára biztosított képzések finanszírozásának és szervezésének gyakorlata váljon széles körben elterjedtté és részesüljön adókedvezményben, mivel a munkavállalók képzettsége és készségei kulcsfontosságúak az innováció, a termelékenység és a versenyképesség szempontjából;

43. úgy véli, hogy a felnőttoktatásnak valamennyi ágazatban a magas szinvonalú oktatási és kulturális intézkedéseken, valamint képzési modelleken keresztül a magas képesítési szint elérésére kell törekednie, annak biztosítására, hogy az emberek ismeretei és készségei megfeleljenek az adott szakma, illetve a munkaügyi szervezetek és a munkamódszerek változó követelményeinek;

44. sürgeti a jogalkotási intézkedések és a felnőttképzéshez kapcsolódó szervek vagy társulások intézményi keretei, hálózatai és partnerségei közötti fokozottabb koordinációt, együttműködést, hatékonyságot és átláthatóságot, a helyi, regionális, nemzeti és európai (állami vagy magán) pénzügyi erőforrások felhasználásával;

45. úgy véli, hogy elengedhetetlen fontosságú a pénzügyi ösztönzők felkínálása, hogy az emberek számára lehetővé váljon a képzéshez és az oktatáshoz, valamint az azzal járó előnyökhöz való szabad hozzáférés; rámutat, hogy az ilyen jellegű pénzügyi ösztönzők adóösztönzők, juttatások, támogatások, társfinanszírozás vagy a felnőttképzés megfelelő működési feltételeit megteremtő munkáltatók számára biztosított adócsökkentés vagy társadalombiztosítási járulékcsökkentés formáját ölthetik;

46. elismeri a vállalaton belüli képzések jelentőségét, továbbá hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozásoknak, a mikrovállalkozásoknak és az új vállalkozásoknak fokozott prioritást kell biztosítani, mivel legkevésbé ők képesek a pénzügyi hátteret biztosítani a munkavállalóik képzésére;

47. arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy a vállalatok szociális felelősségével összefüggésben finanszírozzák az élethosszig tartó tanulást támogató szakképzési programokat, különösen a női dogozók számára, a munkával töltött aktív életkoruk kitolása és a munkaerőpiacon, valamint a szakmai fejlődésben való részvételi lehetőségeik elősegítése érdekében;

o         o
o

48. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  HL L 327., 2006.11.24., 45. o.
• [2]  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
• [3]  HL C 292. E, 2006. 12. 01., 131. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0400.
• [5]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0463.
• [6]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0417.
• [7]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0063.
• [8]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0423.

INDOKOLÁS

2006 októberében a Bizottság közzétette a „Felnőttkori tanulás: Tanulni sohasem késő” című közleményét, jelenleg pedig a felnőttkori tanulásról szóló 2007. évi cselekvési terven dolgozik, amelynek elfogadására előreláthatóan szeptember végén vagy október elején kerül sor. E közlemény hangsúlyozza a felnőttkori tanulásnak a modern munkaerő-piacon a foglalkoztathatóságban és mobilitásban, valamint a társadalmi beilleszkedésben betöltött kulcsfontosságú szerepét.

A jelenlegi gazdasági és társadalmi változások léptéke, a tudásalapú társadalomba történő gyors átmenet, valamint Európai elöregedő népességből fakadó demográfiai változások mind olyan kihívások, amelyek az egész életen át tartó tanulás keretében az oktatás és képzés újszerű megközelítését követelik meg.

Az oktatás és képzés többé nem korlátozódhat az iskolában eltöltött vagy az azt követő időszakra, hanem szükség van annak naprakésszé tételére és a munkával töltött évek teljes időtartamára való kiterjesztésére; az oktatás és képzés egész életen át tartó, széleskörű folyamat. Az oktatás – és különösképpen a felnőttkori tanulás – hozzájárul a személyes fejlődéshez, az önbecsüléshez, az aktív polgári részvételhez, a társadalmi beilleszkedéshez és a kultúrák közötti párbeszédhez.

Az Európai Uniónak már most is jelentős számú polgárt sikerül közvetlenül elérnie oktatási és képzési programjaival, azonban a részvétel tekintetében a tagállamokban számottevő különbségek tapasztalhatók.

A felnőttkori tanulás programjának további előmozdítására van szükség. A felnőttek oktatásban és képzésben való részvétele nem elégséges akkor, ha az EU 2010-re el akarja érni a 12,5 %-os részvételi aránynak megfelelő referenciaértékre vonatkozó célkitűzést.

Az előadó egyetért a Bizottság által elfogadott progresszív megközelítéssel, és támogatja a jövőbeli cselekvési terv folyamatban lévő kidolgozását, az alábbi kihívások megfontolásával:

a) A részvétel akadályainak eltörlése. Az oktatásban és képzésben való részvétel továbbra is korlátozott. A tagállamoknak magas szintű orientációs és információs rendszereket, valamint célzott pénzügyi ösztönzőket kell bevezetniük az egyének számára, továbbá támogatniuk kell a helyi partnerségeket.

b) A felnőttoktatás minőségének biztosítása. A felnőttoktatás minőségének biztosítása érdekében különleges figyelmet kell fordítani a különféle minőségi dimenziókra, külön figyelmet szentelve a személyzeti fejlesztésnek, valamint a minőségbiztosítási mechanizmusoknak, módszereknek és anyagoknak.

c) A tanulási eredmények elismerését és jóváhagyását biztosító rendszerek bevezetése. A tagállamokat arra kérik, hogy a szóban forgó rendszereket – az európai képesítési keretrendszer keretében – kapcsolják össze a nemzeti képesítési keretrendszereikkel.

d) Az elöregedő népességbe és a migránsokba való befektetés. A tagállamoknak be kell fektetniük az idősebb személyekbe és a migránsokba olyan oktatáson és képzésen keresztül, amely igazodik a tanuló szükségleteihez, miközben növelniük kell az idősek és a migránsok által az európai társadalomban és gazdaságban betöltött fontos szereppel kapcsolatos tudatosságot.

e) Meg kell teremteni az előrehaladás mérését lehetővé tevő feltételeket. A számadatokon alapuló politikák kidolgozásához – megfelelő mutatókra és referenciaértékekre épülő – megbízható adatokra van szükség. Folytatni kell az adatok minőségének és összehasonlíthatóságának javítását.

Az előadó úgy véli, hogy a közlemény a megfelelő időben született, a cselekvési terv pedig ígéretes, valamint úgy véli, hogy több szintű intézkedéseket kell végrehajtani a tanulási kultúra növekedésének előmozdítása, megerősítése és megteremtése érdekében, különösen a felnőttek tekintetében.

Az előadó a jelentésben több helyen is megemlíti ezen intézkedéseket, hivatkozva a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatokra, miközben további megvalósítandó fellépéseket javasol.

Az intézkedések mindenekelőtt az alábbi szintekre összpontosítanak:

1. motiváció

2. statisztikai adatok

3. a hivatás, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összeegyeztetése, valamint annak hatékony megvalósulása

4. a nemzedékek és a kultúrák közötti szolidaritás

5. a nyelvtanulás fontossága és a „veszélyeztetett csoportok” egyedi szükségletei

6. a felsőoktatáshoz való hozzáférés

7. a minőség, a pedagógia és a kínálat javítása

8. finanszírozás

Az előadó hangsúlyozza azt az elképzelést, hogy a felnőttkori tanulás elengedhetetlen része az egész életen át tartó tanulásnak, és rendkívül bonyolult terület. A felnőtteknek össze kell tudniuk kapcsolni a tanulást az ismereteikkel, tapasztalataikkal és kulturális hátterükkel. Ahhoz, hogy az egyén számára értéket hordozzon, a felnőttkori tanulásnak alkalmazhatónak kell lennie feladataik elvégzéséhez.

Ezért mindezen intézkedések mihamarabbi végrehajtására van szükség, mivel a felnőttkori tanulás jelentősége egyre növekszik egy olyan korban, amelyben a globalizáció, az európai demográfiai kihívások, valamint a gazdasági és társadalmi változások a képesítések és készségek fokozottabb alkalmazkodását követelik meg a családi életben, a társadalomban és a hivatásban egyaránt.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (*) (11.10.2007)

a Kulturális és Oktatási Bizottság részére

„Felnőttkori tanulás: Tanulni sohasem késő”
(2007/2114 (INI))

A vélemény előadója (*): Jan Andersson

(*) Társbizottsági eljárás – Az eljárási szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   egyetért azzal a nézettel, hogy az élethosszig tartó tanulás fontos szerepet tölt be elsősorban a társadalmi beilleszkedés javítása és az elhelyezkedési lehetőségek szempontjából, valamint az egyén személyes fejlődésében és a munkaerő-piaci kiegyensúlyozatlanságok leküzdésében, továbbá azon lisszaboni cél megvalósításában, hogy növekedjen az 50 év feletti foglalkoztatottak aránya, valamint a versenyképesség vonatkozásában;

2.   hangsúlyozza a felnőttkori tanulás fontosságát annak érdekében, hogy jobb munkahelyeket hozzanak létre Európában, valamint hogy javuljon az életminőség, segítse az egyéni fejlődést, az önmegvalósítást és a polgárok aktív részvételét; felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalkozások számára fontos az új képességek és munkaerő-piaci követelmények előrejelzése annak érdekében, hogy a biztosított felnőttoktatási képzések tükrözzék a szakértelemre vonatkozó igényeket; az oktatás tartalmának a szakmai és gyakorlati követelményekhez kell igazodniuk; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek fontos szerepet töltenek be ezen a téren;

3.   hangsúlyozza, hogy az európai oktatási intézményeknek valamennyi szinten foglalkozniuk kell azzal a kihívással, amit az oktatási és képzési célkitűzések és a jelenlegi oktatási lehetőségek értékelésére szolgáló módszerek minőségének javítása jelent, hogy szilárd alapot szolgáltassanak az élethosszig tartó tanuláshoz;

4.   rámutat arra, hogy az élethosszig tartó tanulás nem csak javítja a munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeit, alkalmazkodóképességét, de növeli földrajzi és szakmai mobilitásukat is, ami fontos a belső piac működése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a második (és harmadik) idegen nyelv elsajátításának előmozdítása hozzájárul a munkavállalók mobilitásának javításához;

5.   hangsúlyozza, hogy az alacsony képzettségi szint – amely jelenleg az európai munkaerő egyharmadát (72 millió munkavállalót) jellemez – a munkanélküliség magas kockázatával jár, és a képzés révén biztosítható, hogy az egyén megszerezze vagy fenntartsa az elhelyezkedéshez szükséges szaktudást, és javítsa az általa végzett munka minőségét; hangsúlyozza a nem formális és informális tanulással megszerzett készségek elismerésének és jóváhagyásának fontosságát, amely alapot teremt az élethosszig tartó tanuláshoz mind a szakképzés keretein belül, mind az európai képzési keretrendszerben;

6.   hangsúlyozza, fontos hogy minden állampolgár azonos részvételi lehetőségek és azonos esélyek mellett vehessen részt az élethosszig tartó tanulási programokban, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes társadalmakban azok részvételének a legkisebb a valószínűsége, akik alacsonyabb eredeti képzettségi szinttel rendelkeznek, továbbá a nőknek, a bevándorlóknak, az időseknek, a vidékieknek és a fogyatékkal élőknek; az ő számukra eltérő, megfelelő programokat és módszereket kell kínálni; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a munkavállalók és munkanélküliek új technológiák elsajátítására irányuló oktatására és képzésére, és felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az új információs és kommunikációs technológiák oktatási célú felhasználását, mivel ezek kulcsszerepet játszanak az esélyegyenlőség biztosításában, és megkönnyíti az élethosszig tartó tanulásban való részvételt a különös segítségben és pénzügyi támogatásban részesülő, legalacsonyabb képzettségi szintekkel rendelkezők számára;

7.   rámutat arra, hogy a polgárok számára a képesítések megszerzését lehetővé tevő átképzés és továbbképzés csak akkor lehetséges, ha időt kapnak a tanulásra, akár gyermekgondozási létesítmények, akár munkaidő alatti időszakok biztosítása révén;

8.   hangsúlyozza a felnőttkori tanulás fontosságát – beleértve a nyelvtanulást és a szakképzést is – a migránsok integrációja, elhelyezkedési lehetőségei, munkaerő-piacon való aktív részvételük javítása és a társadalmi beilleszkedésük megerősítése terén;

9.   hangsúlyozza az olyan módszerek felnőttoktatásba való – mind személyes, mind szakmai célokból történő – felvételének fontosságát, mint a csoportos tanulás és a legjobb gyakorlatok cseréje;

10.  hangsúlyozza a szociális partnerek és egyéb érintett felek aktív bevonásának jelentőségét – beleértve a nem kormányzati társadalmi szervezeteket is –, mivel csak működő szociális partnerségeken keresztül tudnak a munkáltatók és a munkavállalók azonos szinten cselekedni; a szociális partnerség kialakult szerkezetével nem rendelkező tagállamokban támogatni kell annak létrehozását;

11.  hangsúlyozza az Európai Szociális Alap és más strukturális alapok fontosságát mindenki számára az élethosszig tartó tanulás célkitűzésének elérésében, és sürgeti a strukturális alapok ellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy több pénzt osztanak szét azok számára, akiknek az élethosszig tartó tanulásra a leginkább szükségük van; sajnálja, hogy néhány tagállamban nem biztosítanak kellő elsőbbséget és finanszírozást a felnőttkori tanulási lehetőségekhez való hozzáférés növelésére, különösen az idősebb és alacsonyabban képzett munkavállalók számára; felszólítja a tagállamokat, hogy tevékenyebben használják ki a strukturális alapokat – különösen pedig az Európai Szociális Alapot; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az e területeken meglévő programokat;

12. hangsúlyozza, hogy a részvétel növelése érdekében elengedhetetlen a felnőttkori tanulás eredményeinek javítása, a tájékoztatás nyújtása, valamint a munka családi élettel való összeegyeztetésének megkönnyítése, és ezek akkor hatékonyak, ha ösztönzőkkel párosulnak; a hatékonyság javítására irányuló intézkedések közé tartozik az oktatási létesítmények biztosítása, a munkaidők módosításával a munkahelyi tanulás megkönnyítése és a helyi gyermekgondozási intézmények biztosítása, távtanulási szolgáltatások nyújtása az elszigetelt területeken élő rászoruló és sérülékeny csoportoknak, tájékoztatás és útmutatások nyújtása az élethosszig tartó tanulással és az álláslehetőségekkel kapcsolatosan, a személyre szabott és rugalmas oktatásszervezés lehetőségét szintén általánosan el kell ismerni, és annak hozzá kell járulnia a szakmai előmenetelhez;

13. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az idősebb munkavállalók – különösen az atipikus szakmai pályával bíró vagy IKT-készségekkel nem rendelkező személyek – alacsony foglalkoztatási arányának kezelésére, és biztosítsák az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges feltételeket a munkavállalás terén történő előrelépés megkönnyítésére, legyen az akár az első munkavállalás, a munkaerőpiacra való visszatérés vagy a munkával eltöltött életszakasz meghosszabbítása; ugyanilyen fontosnak tartja a vállalkozások arra való ösztönzését – és az arra irányuló ösztönzők megteremtését –, hogy hosszabb ideig alkalmazzanak vagy nevezzenek ki idősebb munkavállalókat, mivel azok általában igen hozzáértők, tapasztaltak, megbízhatók és magasan képzettek.

14. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyi baleset vagy betegség miatt munkahelyváltásra kényszerült munkavállalók továbbképzésen vehetnek részt és javíthatják előmeneteli kilátásaikat;

15. arra biztatja a tagállamokat, hogy az élethosszig tartó tanulási lehetőségek biztosítása, a munkafeltételek és a munkahely minőségének javítása révén kínáljanak gazdasági és egyéb ösztönzőket mind a munkavállalók számára, a munkával töltött hosszabb életszakasz biztosítására, mind a munkaadók számára annak érdekében, hogy felvegyék és megtartsák az idősebb munkavállalókat;

16. úgy véli, hogy a felsőoktatás és az ipar közötti együttműködés megerősítése képezi az innováció és a megnövekedett versenyképesség alapját; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban nem hajtják végre a felsőoktatási reformokat;

17. kéri a Bizottságot, biztosítsa, hogy minden egyes tagállam megteszi a szükséges jogi és pénzügyi lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi alkalmazott és munkát kereső számára felajánlja és biztosítsa az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	9.10.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Jan Andersson, Alexandru Athanasiu, Jean-Luc Bennahmias, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Jean Louis Cottigny, Harald Ettl, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Jan Tadeusz Masiel, Maria Matsouka, Elisabeth Morin, Őry Csaba, José Albino Silva Peneda, Jean Spautz, Ewa Tomaszewska, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Françoise Castex, Richard Howitt, Rumiana Jeleva, Dieter-Lebrecht Koch, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Kyriacos Triantaphyllides, Tatjana Ždanoka,
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (27.6.2007)

a Kulturális és Oktatási Bizottság részére

a felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő
(2007/2114(INI))

A vélemény előadója: Věra Flasarová

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a lisszaboni stratégia részét képező élethosszig tartó tanulás kulcsfontosságú szerepet játszik az Európai Unión belüli gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió erősítésében,

B.   mivel a strukturális alapok, és különösen az Európai Szociális Alap képes az élethosszig tartó tanulás fejlődéséhez hozzájárulni, tekintettel az élethosszig tartó tanulás programjának részét képező 2007–2013-as Grundtvig programra,

C.  mivel egy hatékony, egyértelmű prioritásokat megfogalmazó felnőttképzési rendszer, és annak ellenőrzött megvalósítása az élethosszig tartó tanulás stratégiáiba illeszkedve elősegíti a kirekesztett csoportok nyelvi, szociális és kulturális integrálódását, például a bevándorlók vagy a romák esetében, akik közül sokan idő előtt hagyják el az iskolát,

1.   felhívja a figyelmet a nemek közötti egyenlőség fontosságára az élethosszig tartó tanulás keretében megvalósított programokban annak érdekében, hogy a férfiak és nők egyaránt és egyforma mértékben részesüljenek az oktatás e formája nyújtotta lehetőségekből; felhívja a Bizottságot, hogy a felnőttoktatás tervezésekor használjon fel minden eszközt – ideértve a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét is – a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szenzitív politikák figyelemmel kísérésére;

2.   sajnálatát fejezi ki a Bizottság közleményét illetően, mivel az nem veszi kellően figyelembe a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését;

3.   hangsúlyt fektet az oktatás területén jelentkező diszkrimináció kiküszöbölésére, és azoknak az intézkedéseknek az előmozdítására, amelyek javítják a nők élethosszig tartó tanulásba való bekapcsolódásának és részvételének esélyeit és megkönnyítik azt, hogy ismét munkát vállalhassanak, különösképpen a szülési szabadság végén járó és az eltartottakról gondoskodó nők esetében;

4.   felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő beruházásokkal biztosítsák az idősebb nők és női bevándorlók oktatását és képzését, de mindenek előtt a tanulók igényeit kielégítő oktatást és képzést biztosítsanak;

5.   fontosnak tartja, hogy kiterjesszék a nők hozzáférését az új technológiák terén, beleértve azokat a nőket is, akik külső, vidéki területeken élnek, valamint az idősebb korosztályhoz tartozó nőket is, így biztosítva lehetőséget számukra, hogy a munkaerőpiaci versenyben jobban szerepeljenek; hangsúlyozza továbbá, hogy a technikai és tudományos képzettség terén a nők és férfiak között tapasztalható különbségek csökkentése érdekében elő kell segíteni a további lépéseket;

6.   emlékeztet a 2002. március 15–16-i barcelonai európai tanács célkitűzéseire, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok folytassák a bölcsődék és óvodák létesítésére,és az iskolát megelőző oktatás, valamint a „A gyermekek és más eltartott személyek gondozásának napja” megteremtésére vonatkozó célkitűzések megvalósítását; ugyanakkor rámutat arra, hogy néhány tagállam messze le van maradva a barcelonai célkitűzések teljesítésében;

7.   felhívja a befektetőket arra, hogy figyelmüket összpontosítsák olyan programok, képesítések és minősítések kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy vezetői és vállalkozói gyakorlatra tegyenek szert, és hogy vezető pozíciók betöltéséhez szükséges további képesítéseket szerezzenek;

8.   felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be az élethosszig tartó tanulás felnőtteknek szóló programjainak megvalósításába, különösen a nők esetében, a családi kötelezettségek egyenlőtlen elosztásából eredő, a formális és informális tanulásban jelentkező különbségek kiküszöbölése érdekében, valamint a gyermeknevelés vagy az eltartottakról való gondoskodás ideje alatt a háztartásban vagy a mezőgazdaságban szerzett készségeik és képességeik hasznosítása érdekében;

9.   javasolja, hogy a munkaadók teremtsenek megfelelő munkafeltételeket a gyermekeket gondozó anyák és apák számára egyaránt, és hogy ezeknek a szülőknek ugyanakkor biztosítsanak lehetőséget az élethosszig tartó tanulásban való részvételre is; úgy véli, hogy a munkaadókat az ilyen intézkedések után adókedvezményeknek kellene megilletniük;

10. arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy a vállalatok szociális felelősségével összefüggésben finanszírozzák az élethosszig tartó tanulást támogató szakképzési programokat, különösen a női dogozók számára, aktív életkoruk kitolása és a munkaerőpiacon, valamint a szakmai fejlődésben való részvételi lehetőségeik elősegítése érdekében;

11. rámutat arra, hogy az élethosszig tartó oktatást illetően különösen a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint a bevándorlók és a fogyatékkal élők részére kell megfelelő feltételeket teremteni;

12. felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő nemzeti reformprogramok keretében együttműködések létrehozása és koordinálása révén járuljanak hozzá a koherencia fejlesztéséhez és a hatékonyabb ráfordítások eléréséhez az oktatáshoz való hozzáférés vonatkozásában mutatkozó különbségek kiegyenlítése érdekében; felhívja továbbá a tagállamokat arra, hogy támogassák a kötetlen és a távoktatási szolgáltatásokat, az információk és útmutatók terjesztését, hozzanak létre megfelelően átalakított programokat, rugalmas oktatási megállapodásokat, és az analfabétizmus új formáira válaszul biztosítsák az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférést és azok használatát.

ELJÁRÁS

Cím	Felnőttkori tanulás: Tanulni sohasem késő
Eljárás száma	2007/2114(INI)
Illetékes bizottság	CULT
Véleményt nyilvánított   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	FEMM 21.6.2007
Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma
A vélemény előadója   A kijelölés dátuma	Věra Flasarová 20.3.2007
A vélemény korábbi előadója
Vizsgálat a bizottságban	2.5.2007		25.6.2007
Az elfogadás dátuma	25.6.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Edit Bauer, Emine Bozkurt, Esther De Lange, Edite Estrela, Věra Flasarová, Esther Herranz García, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Christa Prets, Raül Romeva i Rueda, Eva-Britt Svensson, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Gabriela Creţu, Anna Hedh, Mary Honeyball, Elisabeth Jeggle, Maria Petre, Corien Wortmann-Kool
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)
Megjegyzések (az adatok egyetlen nyelven állnak rendelkezésre)	...

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.11.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Maria Badia i Cutchet, Katerina Batzeli, Ivo Belet, Guy Bono, Marie-Hélène Descamps, Jolanta Dičkutė, Věra Flasarová, Milan Gaľa, Ovidiu Victor Ganţ, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Manolis Mavrommatis, Doris Pack, Zdzisław Zbigniew Podkański, Christa Prets, Pál Schmitt, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Henri Weber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Visser Cornelis, Ewa Tomaszewska
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)