JELENTÉS a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007-2012 közötti közösségi stratégiáról

20.12.2007 - (2007/2146(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Glenis Willmott

Eljárás : 2007/2146(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0518/2007
Előterjesztett szövegek :
A6-0518/2007
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007-2012 közötti közösségi stratégiáról

(2007/2146(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM(2007)0062) és a Bizottság szolgálatainak ehhez kapcsolódó munkadokumentumaira (SEC(2007)0214), (SEC(2007)0215), (SEC(2007)0216),

–   tekintettel az EK-Szerződésre, és különösen annak 2., 136., 137., 138., 139., 140., 143. és 152. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 27., 31. és 32. cikkére,

–   tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

–   tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv) és annak egyedi irányelveire,

–   tekintettel a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a gyakorlati megvalósításra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv, az abban említett egyedi irányelvek, valamint a 83/477/EGK, 91/383/EGK, 92/29/EGK és 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. június 20-i 2007/30/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre,

–   tekintettel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésének következtetéseire,

–   tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2002–2006 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2002. október 23-i állásfoglalására,

–   tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására,

–   tekintettel az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, véren keresztül történő megfertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására,

–   tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására,

–   tekintettel a közegészségügyre, illetve a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2007. november 13-i állásfoglalására,

–   tekintettel a hepatitis C-ről szóló, 2007. március 29-i nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0518/2007),

A. mivel az összesített teljesítmény, a hiányzások, az alkalmazottak cserélődésének mértéke, a munkavállalók motivációja, a vállalat jobb arculata és a termelékenység szempontjából pozitív összefüggés áll fenn a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szintjének minősége és a pénzügyi teljesítmény között,

B.  megállapítva, hogy a legversenyképesebb gazdaságok munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (munkavédelmi) statisztikái a legjobbak, és a magas szintű egészségvédelem és biztonság a szociális biztonsági megtakarítások és a nagyobb termelékenység szempontjából pozitív hatást gyakorol az állami költségvetésre; mivel az egészség és a biztonság védelme nem csupán a munkavállalók termelékenységéhez, teljesítményéhez és jólétéhez járul hozzá, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is megtakarításokat eredményez,

C. figyelembe véve, hogy bizonyos munkatevékenységek hosszú távú egészségi hatásaival kapcsolatban több kutatásra van szükség a munkavállalók megfelelőbb védelméhez, mivel egyes betegségek csak több évvel azután jelentkeznek, hogy az azokat kiváltó tevékenységet elvégezték,

D. mivel aggodalommal tölti el a tény, hogy a foglalkozási balesetek és megbetegedések számának csökkenése nem egyenletes, mivel egyes munkavállalói csoportok (pl. a migránsok, a bizonytalan szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalók, a nők, a fiatal és az idős munkavállalók), egyes vállalkozások (különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások), egyes tevékenységi ágazatok (különösen az építőipar, a halászat, a mezőgazdaság, a közlekedés) és egyes tagállamok esetében a foglalkozási balesetek és megbetegedések jelenlegi aránya jóval nagyobb az uniós átlagnál,

E.  mivel a foglalkozási egészség és biztonság védelmére vonatkozó intézkedéseknek folyamatosan az üzleti kultúra részét kell képezniük, és mivel e kultúrának össze kell kapcsolódnia a munkavállalók és a vezetők élethosszig tartó tanulásával,

F   mivel a foglalkozási egészség és biztonság védelmének a vállalatokon belül következetesen végrehajtott politikája segíthet a foglalkozási egészségre és biztonságra vonatkozó eljárások nem bürokratikus módon történő végrehajtásában és ilyen módon az eredményes védelem biztosításában,

G  mivel a pihenőidők kiemelkedően fontosak a munkavállalók egészségének és biztonságának magas szintű védelméhez,

H  mivel az ILO becslései szerint 2006-ban körülbelül 167 000 személy halt meg az EU-ban munkahelyi baleset vagy munkához kapcsolódó megbetegedés miatt, és mivel a Bizottság közleménye szerint minden évben 300 000 munkavállalót érint különféle mértékű, állandó rokkantság,

I.   figyelembe véve, hogy a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó valódi stratégia alapja a következő eszközök megfelelő együttes alkalmazása: mindenki részéről megfelelő tudatosság, erre összpontosuló oktatás és képzés, megfelelő megelőzési szolgáltatások és kampányok, társadalmi párbeszéd és a munkavállalók részvétele, megfelelő jogalkotás és végrehajtás, az egyes csoportokra szabott odafigyelés, tevékenységi ágazatok és vállalattípusok, hatékony vizsgálatok és eredményes, arányos és visszatartó büntetések,

J.   figyelembe véve, hogy az idősödő munkavállalóknak a lehető legtovább meg kell őrizniük egészségüket, munkaképességüket és foglalkoztathatóságukat, és hogy intézkedéseket kell ennek megfelelően elfogadni,

K. figyelembe véve, hogy az ellenőrzések kulcsszerepet játszanak a meglévő jogszabályok végrehajtásában, és ilyen módon a munkahelyen történő kizsákmányolás bármely formájának megelőzésében, ezzel is segítve a tisztességes munkakörülmények elterjedését; mivel az ellenőröknek szorosabban együtt kell működni, és a tagállamok ellenőrei között biztosítani kell az információcserét,

L.  mivel a vállalkozások szintjén a kockázatértékelés nem tekinthető egyszeri tevékenységnek, hanem azt rendszeresen el kell végezni, és az új körülményekhez és/vagy kockázatokhoz kell igazítani; mivel ennek elmaradása vagy nem megfelelő teljesítése törvénybe ütközik, és egyik legfőbb oka a munkahelyi baleseteknek és megbetegedéseknek,

M. mivel a tűzesetek által a munkahelyi egészségre és biztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat illetően nincsenek statisztikák,

N. mivel az egészségügyben dolgozók több mint húszféle halálos kimenetelű vírusos megbetegedés kockázatának vannak kitéve, ideértve a hepatitis B-t, a hepatitis C-t és a HIV/AIDS-et,

O. mivel a lisszaboni stratégia értelmében 2010-re 70%-os általános foglalkoztatási rátát, illetve a nők esetében 60%-os, az idősebb munkavállalók körében 50%-os foglalkoztatási rátát tűztek ki célul, és mivel a krónikus megbetegedésben vagy hosszú ideig tartó betegségekben szenvedő munkavállalók gyakran nem térnek vissza a foglalkoztatásba, bár erre alkalmasnak ítélik őket, és a foglalkoztatásba visszatérők gyakran többszörös megkülönböztetéssel – például fizetéscsökkentéssel – szembesülnek, és mivel ez különösen igaz a rákos betegekre, ugyanis a legutóbbi tanulmányok szerint a mellrákban korábban megbetegedettek egyötöde nem tér vissza a munkába, bár erre alkalmas lenne,

P.  mivel több nő, mint férfi dolgozik biztosítás nélkül a „fekete” munkaerőpiacon, és mivel ez jelentősen kihat alkalmazásuk egészségügyi és biztonsági körülményeire,

Q. mivel a nők és férfiak nem alkotnak homogén csoportot, ezért a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javítására szolgáló stratégiákat és intézkedéseket az egyes munkahelyek sajátosságaihoz kell igazítani, figyelembe véve, hogy néhány tényező különböző hatást gyakorolhat a nőkre, mint a férfiakra,

1.  üdvözli a Bizottságnak EU-szerte a munkahelyi balesetek átlagosan 25%-os csökkentésére irányuló, nagyra törő célkitűzését; elismeri, hogy e számadat országonként eltérhet az eltérő kiindulási pontok miatt, azonban úgy véli, hogy továbbra is fontos, hogy egyértelmű és megfelelően célzott, ütemezéssel együtt meghatározott intézkedések és pénzügyi kötelezettségvállalások, amelyek a későbbiekben mérhetők és értékelhetők lennének; ezek hiányában annak vállalására hívja fel a Bizottságot, hogy a stratégia időszakának felénél tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az elért előrehaladásáról;

2.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak a tagállamok közötti, hanem az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségeket is kellő mértékben vegyék figyelembe, és vállaljanak kötelezettséget az egyenlőtlenségek csökkentésére;

3.   üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy nem kötelező erejű jogi eszközöket alkalmaz, amennyiben a kötelező jogi eszközök alkalmatlanok vagy nem megfelelőek, ami lehetővé teszi a tagállamok számára a rugalmasságot az olyan megoldások megtalálása terén, amelyek saját körülményeiknek megfelelően a legjobb eredményeket hozzák az egészséget és a biztonságot illetően;

4.   üdvözli a Bizottság által a szabályozás egyszerűsítésére és az igazgatási terhek csökkentésére helyezett, fokozottabb hangsúlyt, és hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés fokozott előnyökkel jár a polgárok számára, és segíti a munkáltatókat és a munkavállalókat is abban, hogy az egészség és biztonság gyakorlati kérdéseire összpontosítsanak az egészség és biztonság terén jobb eredmények biztosítása érdekében; rendkívül fontosnak tartja, hogy az egyszerűsítés ne veszélyeztesse a munkavállalók biztonságának szintjét;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájában biztosítson kiemelt szerepet azon tevékenységeknek és/vagy iparágaknak, amelyek konkrét kockázatokat jelentenek (pl. fémfeldolgozás, építőipar, villamosság, erdészet stb.);

6.   felhívja a Bizottságot, hogy vonja be szorosabban a bilbaói Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget e folyamatba, és különösen kérje olyan értékelés benyújtására, amely tartalmazza, hogy mely iparágak esetében a legnagyobb az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések kockázata, illetve hogy ezt hogyan lehet eredményesen ellensúlyozni;

7.  kiválónak tartja, hogy a Bizottság erős hangsúlyt helyez arra, hogy segítse a kkv-kat az egészségvédelmi és biztonsági kötelezettségeik teljesítésében, és teljes mértékben támogatja ezt a megközelítést;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény nem tesz említést a foglalkozási megbetegedések csökkentésére vonatkozó célkitűzésekről, de megérti a foglalkozási megbetegedések mérésével kapcsolatos nehézségeket; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a munkahelyi megbetegedések megfelelő azonosítása és mérése érdekében tekintse át a jelenlegi statisztikai eljárások használatát és alkalmazását, különösen a rák esetében, hogy célokat tűzhessen ki gyakoriságuk csökkentése érdekében; javasolja továbbá, hogy a Bizottság fontolja meg a foglalkozási megbetegedésekről szóló uniós ajánlás (2003/670) minimumirányelvvé történő átalakításának lehetőségét;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy bővítse a közösségi stratégia hatókörét, hogy ne csak a munkahelyi balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre terjedjen ki, hanem a meghatározó társadalmi tényezőkre is, mivel az egyén egészségi állapotát számos munkával kapcsolatos tényező határozza meg, mint például a munkaszerződés típusa, a munkakörülmények és az elérhető munkalehetőségek; rámutat arra, hogy a munkaviszony tekintetében bekövetkezett változások és a munkahely biztonságával kapcsolatos hanyatlás környezeti, lelki és társadalmi problémákat is előidéznek, amelyekkel foglalkozni kell;

10. hangsúlyozza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének fontosságát a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos problémák kezelésénél, és üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásvizsgálatának egyedi módszerei kerüljenek kidolgozásra a nemi szempontok figyelembevételével; ugyanakkor kritikával illeti, hogy a Bizottság sem közleményében, sem „A 2007-2012-es közösségi stratégia célkitűzései” című dokumentumában, illetve az általa összeállított „Hatásvizsgálatok” egyikében sem veszi kellően figyelembe a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét;

11. kéri a Bizottságtól, hogy mérje fel a munkával kapcsolatos végzetes és nem végzetes kimenetelű megbetegedésekre vonatkozó, nemek szerint lebontott, közösségi szintű statisztikák elérhetőségét;

12. sürgeti a tagállamokat, hogy a nemek kérdését is figyelembe véve alkalmazzák a munkavédelmi irányelveket, és végezzék el ezen irányelvek nemi alapú hatásvizsgálatát;

13. hangsúlyozza, hogy a munkavállalók betegséget vagy munkahelyi balesetet követő rehabilitációja és újbóli beilleszkedése alapvető fontosságú, és üdvözli, hogy a nemzeti stratégiákban sürgetik, hogy a rehabilitáció és az újbóli visszailleszkedés külön hangsúlyt kapjon; fontos, hogy a kormányok az egészségre és biztonságra vonatkozó stratégiáikban biztosítsák a foglalkoztatásban maradás kötelezettségét (képzések, a feladatok átalakítása stb. útján) azok számára, akik munkával töltött életük során fizikai vagy szellemi betegségen mentek keresztül;

14. felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön több számadatot és adatot a krónikus megbetegedésekkel érintett munkavállalókról és elemezze munkakörülményeiket, továbbá hogy készítsen chartát a rákos betegek és más krónikus betegségben szenvedők munkahelyi jogainak védelméről azzal a céllal, hogy a vállalatoktól megköveteljék annak lehetővé tételét a betegek számára, hogy kezelésük idején is foglalkoztatásban maradjanak, és ennek befejezését követően visszatérjenek a munkaerőpiacra;

15. mély aggodalmát fejezi ki az ideiglenes és rövid távú és alacsony képzettségű munkavállalók körében bekövetkező balesetek túlzottan magas arányával kapcsolatban, amely néhány tagállamban az állandó munkavállalóknál tapasztalt értéknek legalább kétszerese, felismerve ugyanakkor az e foglalkoztatási csoportok és a fokozottabb kockázatot jelentő iparágakban – például az építőiparban – való foglalkoztatásuk kapcsolatát; rámutat, hogy a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről szóló, 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv általános szabályként azt állapítja meg, hogy az ideiglenes munkavállalókat az egészséggel kapcsolatban a munkahelyen ugyanolyan jogok illetik meg, mint a többi munkavállalót, de az irányelv nem határoz meg konkrét mechanizmust arra, hogy ezt az elvet a gyakorlatban működőképessé tegye; felhívja a Bizottságot, hogy ezekkel a hiányosságokkal sürgősen foglalkozzon;

16. aggodalommal veszi tudomásul azt is, hogy emelkedik az olyan, nem tipikus munkaszerződések száma, amelyek feltételei kockázatokat jelenthetnek az alkalmazottak és szerződő felek egészségére és biztonságára;

17. intézkedések meghozatalára szólít fel a nem tipikus munkahelyeken – például betegek otthoni ápolása – dolgozó nők egészségvédelmi és biztonsági jogainak érvényesülése érdekében;

18. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a demográfiai változás által a foglalkozási egészségre és biztonságra gyakorolt hatásokat; különösen felhívja őket a megelőző intézkedések megerősítésére és olyan intézkedések elfogadására, amelyek célja a kedvezőtlen fizikai következmények kompenzálása, különösen az ergonómia és a munkahelyek kialakítása révén, továbbá az idősödő munkavállalók motivációjának, képességeinek és egészségének megőrzését célzó intézkedések és ösztönzők útján;

19. megállapítja, hogy a növekvő munkahelyi stressz és az emiatt kialakuló betegségek – különösen a krónikus megbetegedések, a szív- és érrendszeri betegségek és az izom- és csontrendszer megbetegedései – közötti kapcsolat tudományosan bizonyított tény;

20. úgy véli, hogy rendkívül fontos a munkavédelemre vonatkozó, meglevő jogi aktusok jobb alkalmazásának biztosítása, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden elérhető eszközt használjanak fel ennek megvalósítása érdekében; a következőknek kell a mérlegelendő intézkedések közé tartozniuk:

a)      a megelőző szolgálatoknak és a munka ellenőrzésének minőségére vonatkozó minimumkövetelmények,

b)     szigorúbb szankciók,

c)      a jogszabályok végrehajtásának jobb értékelése,

d)     a legjobb gyakorlatok cseréje,

e)      a megelőzés kultúrájának és a korai riasztási rendszerek megerősítése, beleértve a társadalomnak a foglalkozási egészségre és biztonságra vonatkozó feltételeket illető tájékoztatáshoz való, szélesebb körű hozzáférését is,

f)      a munkahelyen az alkalmazottak fokozottabb részvétele,

g)      a munkáltatók ösztönzése a munkahelyen a foglalkozási biztonság és egészség terén meglévő kötelezettségeik teljesítésére,

h)      a társadalmi párbeszédre vonatkozó megállapodások alkalmazásának megerősítése;

21. úgy véli, hogy a Bizottság komoly forráshiánnyal küzd a foglalkozási biztonságról elfogadott irányelvek eredményes átültetésének és végrehajtásának megfelelő ellenőrzését illetően; úgy véli, hogy valamennyi, rendelkezésére álló eszközt fel kell használni, beleértve a jogsértési eljárásoknak a jelenleginél nagyobb mértékű alkalmazását is;

22. megállapítja, hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelme az Európai Unióban egyenlő mértékben alkalmazandó minden munkavállalóra, hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelmének alapja végső soron a fizikai integritáshoz való alapvető jog, és hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelméről szóló jogszabályok alkalmazásának mellőzése veszélyezteti a munkavállalók egészségét és esélyegyenlőségét, és kedvezőtlen folyamatokat indíthat meg;

23. felhívja a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén vállaljon ugyanolyan kötelezettségeket és írjon elő ugyanolyan hatásvizsgálatokat, mint a környezetvédelem terén;

24. úgy véli, hogy a munkaügyi ellenőrzés nélkülözhetetlen része az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtásának; ezért arra hívja fel a Bizottságot, hogy:

a)      annak megvizsgálását követően, hogy miként lehet elérni a legnagyobb hatékonyságot, a hatékony teljesítmény érdekében a SLIC-et lássa el megfelelő erőforrásokkal,

b)     fejlessze tovább az ismeretek megosztását szolgáló rendszereket, hogy biztosítsa az információ és az együttműködés iránti kérésekre adott válaszok hatékonyságát,

c)      a SLIC által javasoltak szerint indítson értékelő kutatást az ellenőrző tevékenységek hatékonyságával és hatásával kapcsolatban, közös minőségi és mennyiségi célkitűzések megfogalmazásával, ezáltal ösztönözve a felügyeletek által a munkaerő egészében az egészség és biztonság hatékony és eredményes kultúrája létrehozásának előmozdítójaként történő alkalmazását,

d)     vezesse be a nemzeti ellenőrző rendszerek értékelésének módjait és eszközeit, különösen eredménytáblák meghatározásával,

és felhívja a tagállamokat, hogy:

e)      nemzeti felügyeleteik számára biztosítsanak megfelelő személyzetet és anyagi forrásokat,

f)      az ILO ajánlásaival összhangban növeljék a munkaügyi felügyelők számát, hogy legalább az 1 felügyelő/10.000 munkavállaló arány biztosított legyen,

g)      a munkaügyi felügyelők munkájának minőségét különböző területeken – például pszichológia, ergonómia, higiénia, környezeti kockázatok és toxikológia – történő fokozott multidiszciplináris képzés nyújtásával növeljék,

h)      az ellenőrzéseket a prioritásnak tekintett területekre, ágazatokra és vállalkozásokra összpontosítsák, amelyek esetében magas a balesetek kockázata és magas a sebezhető csoportok, például a migráns munkavállalók, az ideiglenes ügynökségi munkavállalók, az alacsonyan képzett, valamint a fiatal, az idősödő és a fogyatékkal élő munkavállalók aránya;

25. elismeri, hogy a megelőzés alapvető fontosságú, és felhívja a Bizottságot, hogy a stratégiában hajtsa végre a következő intézkedéseket:

a)      biztosítsa, hogy a munkáltatók ismerjék el és teljesítsék a magfelelő megelőző intézkedésekre vonatkozó kötelezettségeiket minden munkahelyen, belátva, hogy a munkavállalók felelős magatartása is fontos saját egészségük és biztonságuk érdekében,

b)     annak ösztönözése, hogy a megelőző szolgálatok teljes mértékben multidiszciplinárisak legyenek, és tükrözzék a 89/391/EGK keretirányelvben előírt intézkedések hierarchiáját,

c)      annak hangsúlyozása, hogy a kockázatértékelésnek – az alkalmazottak teljes mértékű bevonásával – állandó, szakadatlan folyamatnak, nem pedig egyszeri kötelezettségnek kell lennie,

d)     annak biztosítása, hogy a megelőző tevékenységeket – amennyire lehet – házon belül végezzék el,

e)      annak biztosítása, hogy az egészségügyi felülvizsgálat és a megelőzés párhuzamosan történjen,

f)      rendszeresen kiigazítja a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó jogszabályait a technológiai fejleményeknek megfelelően;

26. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó technikai dokumentumokhoz és normákhoz nemzeti szinten való hozzáférés díjmentességét;

27. gratulál a Bizottságnak az oktatással és a képzéssel kapcsolatban a közleményében szereplő javaslataihoz, és úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező a megelőzés kultúrájának kialakításához, és hogy azokat folyamatosan alkalmazni kell a munkahelyek új technológiai körülményeihez, és azon munkavállalókra is alkalmazni kell, akik betegség vagy szakmai pályájuk családi gondozási kötelezettségek miatti megszakadását követően térnek vissza a munkába;

28. úgy véli, hogy a munkahelyi egészség és biztonság terén az egyénre szabott szakképzés és átképzés lehetőségét biztosítani kell a munkavállalók és az egészségügyi és biztonsági képviselők számára, különös figyelemmel az alvállalkozásra, a határozott idejű munkára, a részmunkaidőre, a nőkre és a migráns munkavállalókra; e tekintetben továbbra is nemzeti és uniós forrásokat kell használni;

29. úgy véli, hogy a munkaadókat kötelezni kellene az alkalmi munkavállalók és részmunkaidős szerződéssel dolgozó alkalmazottak orvosi vizsgálatának megkönnyítésére;

30. felhívja a Bizottságot. hogy teljes mértékben használja ki a meglévő közösségi forrásokat (különösen az ESZA-t) az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben (megelőzés és a megelőzési kultúra fejlesztése, a foglalkozási balesettel balesettől vagy megbetegedéstől szenvedő munkavállalók tudatosságának növelése, szakképzése, élethosszig tartó tanulása, rehabilitációja és újraintegrálása) és különösen a kkv-k felé; más közösségi alapokat (pl. a 7. kutatási keretprogram) és nemzeti alapokat is a foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó kutatásra kell fordítani;

31. fontosnak tartja, annak szem előtt tartását, hogy a bányászatban, a kohászatban, az acélgyártásban és a hajóépítő ágazatban dolgozók nagy kockázatban vannak kitéve, és hogy a tagállamok és a Bizottság megfelelő összegeket különítsen el a munkahelyi egészség és biztonság garantálásához szükséges beruházásokra;

32. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiák kidolgozásában, és az e témával kapcsolatos statisztikák gyűjtésében, felmérések végzésében és kutatásokban biztosítsák a nemi szempontokat szisztematikusan érvényesítő megközelítés alkalmazását; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy éljenek a PROGRESS program e tekintetben – különösen a nemek közti egyenlőséggel foglalkozó szakaszában – rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeivel;

33. felhívja a tagállamokat, hogy mérjék fel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítását szolgáló pénzügyi ösztönzők alkalmazását, különösen az adókedvezményeket és az ajánlattételi felhívások esetén a biztonságos vállalatok, illetve munkavédelmi tanúsítvánnyal rendelkező vállalkozások felé irányuló preferenciát, a biztosítási kötvények és szociális biztonsági járulékok esetében a „bonus-malus” rendszer bevezetését, valamint az elavult vagy nem biztonságos felszerelések cseréjét szolgáló pénzügyi ösztönzőket;

34. javasolja továbbá, hogy a tagállamok mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos előírásokat is figyelembe vegyék;

35. tekintettel azokra a folyamatban lévő társadalmi és gazdasági változásokra, amelyek egyben a munkaerőpiacot is befolyásolják és változtatják, felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze megfelelő foglalkoztatási politikák és tisztességes munkakörülmények kialakítását, és hogy munkahelyi egészségvédelem előmozdítására irányuló kampányok, a dohányzás munkahelyi betiltása, valamint a dohányzó alkalmazottak leszokásra ösztönzése révén buzdítsa a munkaadókat az egészséges munkahelyi életmód előmozdítására, továbbá hogy biztosítsa a más területekkel, elsősorban a közegészségüggyel való hatásköri és politikai koherenciát;

36. felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatát;

37. úgy véli, hogy az azbeszttel való kapcsolatból származó egészségügyi problémák jól ismertek, és az azbeszttel kapcsolatos európai szabályozás elfogadható; hangsúlyozza, hogy az azbesztnek betudható betegségek száma az előrejelzések szerint hosszú éveken keresztül növekedni fog; felhívja ezért a Bizottságot, hogy szervezzen meghallgatást az épületekben és más létesítményekben, mint például hajókon, vonatokon és gépekben lévő azbeszttel kapcsolatos jelentős foglalkozási egészségügyi és biztonsági problémákról; felhívja továbbá a tagállamokat nemzeti cselekvési tervek elkészítésére az azbeszt kivonását illetően, beleértve az épületekben lévő azbeszt feltérképezését, illetve az azbeszt biztonságos eltávolításának biztosítását is;

38. sajnálja, hogy a Bizottság az Európai Parlament ismételt, külön kérései ellenére sem nyújtott be jogalkotási módosítási javaslatot a 2000/54/EK irányelvhez a tűvel és hegyes orvosi eszközökkel folytatott munka miatti kockázatok kezelése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az ajánlattételi felhívás (2007/S 139-171103) alapján a hatástanulmányt, és várja az irányelv megfelelő módosításának elfogadását a parlamenti ciklus 2009 közepi vége előtt, összhangban az Európai Parlament T6-305/2006. számú állásfoglalásával; felhívja a Bizottságot megfelelő megelőzési és szűrési intézkedések végrehajtására a vérrel átadható betegségek – mint például a hepatitis C – kockázatának csökkentése érdekében;

39. felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az egészségügyi ellátásban szerzett fertőzések megelőzésére vonatkozó európai uniós gyakorlati kódex kialakítása és elfogadása terén;

40. felhívja a Bizottságot az egészségügyi ellátásban – beleértve a gondozóotthonokat is – az egészség és a biztonság fejlesztésére, intézkedéseket kezdeményezve az egészségügyi dolgozók rutinszerű szűrésének ösztönzése terén a korai diagnosztizálás és kezelés lehetővé tétele érdekében, a foglalkozás során szerzett vagy foglalkozás során átadható fertőzések, pl. az MRSA visszaszorítása érdekében;

41. üdvözli a tagállamok nemzeti stratégiák kidolgozására irányuló kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy ezeknek a stratégiáknak ugyanazt az időszakot kell lefedniük, és ugyanabban az évben kell kezdődniük, hogy megkönnyítsék mind a nemzeti stratégiák, mind azok eredményeinek az összehasonlítását, és ezeknek egyértelmű és mérhető célkitűzéseket is meg kell határozniuk, és külön hangsúlyt kell helyezniük a kkv-kra és a sebezhető csoportokra, mint például a migráns munkavállalók, a fiatal és idősödő munkavállalók, a nők, az ideiglenes ügynökségi munkavállalók és a fogyatékkal élő munkavállalók;

42. hangsúlyozza, hogy létfontosságú a munkahely elérhetővé és biztonságossá tétele a fogyatékkal élő munkavállalók számára, megfelelő elhelyezés, az egyéni szükségleteknek megfelelően kiigazított külön berendezés biztosítása, és a fogyatékkal élők számára a fogyatékosságuk miatt fontos egészségügyi szolgáltatások biztosítása útján, beleértve a további fogyatékosság minimalizálására és megelőzésére kialakított szolgáltatásokat is;

43. felkéri mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy jogállásuktól függetlenül minden munkavállalóra teljes mértékben alkalmazzák és hajtsák végre a keretirányelvet, és módosítsák a jelenlegi jogszabályokat, amennyiben azok nem bizonyultak hatékonynak, beleértve azokat a gyakran figyelmen kívül hagyott területeket is, mint például a mezőgazdasági, egészségügyi munka, a hivatásos sofőrök, a háztartási munkavállalók és az otthon dolgozók, valamint – adott esetben – a katonaság; továbbá biztosítsák a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelv (2000/78/EK irányelv) teljes körű alkalmazását és végrehajtását; felkéri őket továbbá arra, hogy vegyék figyelembe az összes rendelkezésre álló lehetőséget arra nézve, hogy az EU egészségvédelmi és biztonsági rendelkezéseit adott esetben kiterjesszék az önálló vállalkozókra és a fogyatékkal élők számára kínált, védett foglalkoztatási szolgáltatásokra;

44. felszólítja a tagállamokat, hogy komolyan fontolják meg a férfi és női munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érintő különféle kockázatokat, és intézkedjenek olyan társadalmi és fizikai infrastruktúra kialakításáról, amely védelmet biztosít ezen kockázatok ellen;

45. hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak által viselt kockázatok elemzésének és a megfelelő intézkedések meghozatalának szükségessége nem jelenti azt, hogy védekezésként ismét kirekesztő politikákat vezessenek be, vagy különböző állásokat alakítsanak ki a nőknek és a férfiaknak;

46. úgy véli, hogy a munkáltató biztonsági kötelezettségei közé nemcsak azoknak kell tartozniuk, amelyekre foglalkoztatási szerződés kötelezi jogilag, hanem azoknak is, amelyek alvállalkozói kapcsolataiban jelennek meg, és ennek érdekében a tagállamoknak mérlegelniük kell az alvállalkozói láncban található láncszemek számának korlátozását, és az alvállalkozók munkavállalóikkal szembeni kötelezettségeit illetően a fővállalkozóra egyetemes felelősséget kell hárítaniuk;

47. érdeklődve várja a szociális partnerek váz- és izomrendszeri megbetegedésekről (MSD-k) folytatott konzultációja második szakaszának kimenetelét, és kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy irányelvre irányuló javaslatot, tekintettel az MSD-k növekvő gyakoriságára, valamint arra, hogy a jelenlegi jogszabályok nem feltétlenül megfelelők, mivel nem foglalkoznak az összes munkahelyi helyzettel, és nem térnek ki a munkához kapcsolódó MSD-k összes kockázatra; megjegyzi, hogy a tudományos elveket szigorúan szem előtt kell tartani;

48. érdeklődve várja a szociális partnereknek a rákkeltő anyagokról szóló, 2004. évi irányelv felülvizsgálatáról folytatott konzultációja második szakaszának kimenetelét, és úgy véli, hogy előnyben kellene részesíteni az irányelv módosításának lehetőségét – hogy szerepeljenek benne a reprotoxikus anyagok is –, valamint az irányelvben felsorolt rákkeltő és mutagén anyagokra nézve kötelező foglalkozási expozíciós határértékek (BOELV-ek) felülvizsgálatára irányuló javaslatot, és az irányelvben még nem szereplő egyes rákkeltő anyagokra nézve új BOELV-ek megállapítását, prioritásnak tekintve a kristályos szilícium-dioxidot;

49. emlékeztet arra, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság nem csak a fizikai munkát végzők esetében kerülhet veszélybe; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a mentális betegségek kialakulásának okaira, valamint a szellemi egészségre, a függőségre és a lélektani kockázatokra a munkahelyeken, így például a stresszre, a zaklatásra, a támadásokra és az erőszakra, és hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a munkaadók fizikai és mentális egészség előmozdítására vonatkozó politikájára;

50. alapvető fontosságúnak tartja, hogy nagyobb összhang alakuljon ki az új, helsinki székhelyű, Európai Vegyianyag-ügynökséggel (ECHA), valamint hogy tisztázzák a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a munkahelyi egészségvédelemről szóló egyéb irányelvek közötti kapcsolattal összefüggésben felmerülő számtalan kérdést;

51. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet a közösségi stratégia és a REACH-rendelet egyidejű végrehajtására: a stratégiának arra kell törekednie, hogy kiegészítse a vegyi kockázatokkal szembeni védelemről szóló REACH-rendeletet, és ki kell használnia a lehetőséget a munkahelyi vegyi kockázatokkal szembeni megelőző intézkedések fokozására a REACH-rendelet végrehajtásával összefüggésben;

52. üdvözli a szociális partnerek között a munkahelyi stresszről, illetve a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló keretmegállapodások megkötését; sajnálja azonban, hogy az utóbbi megállapodás nem foglalkozik kifejezetten a harmadik fél által elkövetett erőszak kérdésével; ezért a szociális partnereket ebben a kérdésben több ágazatot felölelő megállapodás megkötésére, a Bizottságot pedig – amennyiben ilyen megállapodás nem érhető el – javaslatok benyújtására hívja fel; megállapítja, hogy a tanulmányok szerint a határozott idejű munkaviszonyban álló és a rövid távú munkavállalók különösen ki vannak téve a munkahelyi zaklatásnak és erőszaknak; felszólít ezért arra, hogy a megállapodásokban különös figyelmet fordítsanak e csoportokra;

53. hangsúlyozza az Európában közlekedő számos kamionsofőr nehéz munkakörülményeit, amelyek oka a megfelelő pihenőhelyek elégtelen száma; a vezetésről és a pihenőidőről szóló, 561/2006/EK rendelet 12. cikke kifejezetten elismeri az EU autópálya-hálózatában a hivatásos sofőrök számára az elegendő számú biztonságos és biztosított pihenési létesítmény fontosságát; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a biztonságos parkolóhelyekre vonatkozóan az Európai Parlament által kezdeményezett kísérleti projektet, figyelembe véve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság biztonságos parkolóhelyekről szóló, TEN/290-CESE véleményében szereplő ajánlott intézkedéseket;

54. felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen kutatást annak megvalósíthatósága és a munkahelyi egészség és biztonság és a társadalom egésze tekintetében jelentkező előnyei tekintetében, hogy minden, munkahelynek készülő új épület esetében legyen kötelező tűzoltó készülékek felszerelése, amennyiben ez biztonságos;

55. a magas szintű egészségvédelem és biztonság hatékony kialakításának kulcsfontosságú eszközeként hangsúlyozza az összes érintett fél, ezen belül a hatóságok, a munkáltatók, a munkavállalók, azok képviselői és a civil társadalom közötti folyamatos párbeszéd fontosságát; ennek a párbeszédnek a munkavállalók egészségét és biztonságát, valamint egyes munkavállalói csoportok sajátos szükségleteit és igényeit illetően a vállalkozások és az ágazat szintjén érő valós kockázatokkal kapcsolatos jobb ismeretekhez, valamint a helyes gyakorlatok cseréjéhez kell vezetnie;

56. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők megfelelő képviseletét a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos döntéshozatal minden szintjén;

57. úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége a versenyképesség fejlesztésének, a megfelelőbb foglalkozási egészség és munkahelyi biztonság, valamint a jobb munkakörnyezet eredményes eszköze, és e tekintetben ösztönzi a bevált gyakorlatok helyi, nemzeti és európai szintű cseréjét a tagállamok között, globálisan pedig multinacionális szinten is, valamint a vállalatok társadalmi felelősségének további, önkéntes alkalmazását, illetve a vállalatok fejlesztési stratégiája integrált részeként történő alkalmazását is;

58. úgy véli, hogy az alkalmazottak képviselete minden munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politika esetében rendkívül fontos; úgy véli, hogy az egészségvédelmi és biztonsági képviselők munkahelyi megléte és a jobb teljesítmény közötti pozitív összefüggést nem lehet alulbecsülni, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a részvételen alapuló megközelítést, valamint biztosítsák, hogy a lehető legtöbb munkavállaló számára legyenek elérhetők az egészségvédelmi és biztonsági képviselők;

59. hangsúlyozza, hogy a folyamatos foglalkoztatás a munkahelyi egészségvédelem és biztonság fontos eleme;

60. úgy véli, hogy a túl hosszú munkaidő/nem megfelelő pihenőidő kulcsfontosságú tényező a munkahelyi balesetek és megbetegedések növekvő számában, és a munka és a családi élet megfelelő egyensúlyának megteremtésére szólít fel;

61. gratulál az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökségnek és a Dublini Alapítványnak az általuk mostanáig elvégzett munka tekintetében, és nézete szerint e szervek szakértelmét és hatásköreit teljes mértékben ki kell aknázni; ezeket továbbra is a tudatosság felkeltésére, az információk összegyűjtésére, elemzésére és cseréjére, a bevált gyakorlatok cseréjére és – akár társadalmi változások, akár technikai innováció okozta – új és növekvő kockázatok előrejelzése céljából lefolytatandó vizsgálatra kell alkalmazni;

62. úgy véli, hogy az újonnan megjelenő kockázatok – pl. nanotechnológia és pszichoszociális kockázatok – megfelelő időben történő azonosítása és nyomon követése alapvető fontosságú; ezért felhívja az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség kockázatkutató központját a kockázatértékelés és -megelőzés terén folytatott munkája fejlesztésére, és azt várja a Bizottságtól, hogy a megállapításai alapján tegyen lépéseket, és az új kockázatok azonosításának megfelelően nyújtsa be a szükséges javaslatokat;

63. javasolja a tagállamoknak, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nehéz vagy veszélyes körülmények között dolgozók szociális védelme tükrözze munkakörülményeiket mind munkás- mind nyugdíjas éveik során;

64. javasolja, hogy az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség végezzen célzott kutatást az ideiglenes és ügynökségi munkavállalókat, valamint az alvállalkozóként működő vállalkozások munkavállalóit érintő egyedi problémák és kockázatok terén, hogy segítse a Bizottságot és a tagállamokat a felmerülő kockázatok elleni küzdelemben és a meglévő jogszabályok e csoportok tekintetében történő megfelelő végrehajtásában, felismerve, hogy egyes tagállamokban bizonyos csoportok, például az építőipari dolgozók nagyobb baleseti kockázatnak vannak kitéve;

65. az a véleménye, hogy a globális környezetben szükség van a nemzetközi szervezetekkel (WTO, WHO, ILO) folytatott együttműködésre, valamint annak biztosítására, hogy a nemzetközi munkavédelmi egyezményeket és megállapodásokat az összes fél elfogadja és végrehajtsa; úgy véli, hogy ez fontos tényező az EU versenyképességének fenntartásához, valamint annak elkerüléséhez, hogy az EU vállalkozásait engedékenyebb egészségvédelmi és biztonsági jogi környezetet keresve az EU-n kívülre helyezzék; úgy véli továbbá, hogy ez az emberi jogok védelmének kérdése, és ezért a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során foglalkozni kell vele;

66. ezért felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó nemzetközi rendelkezéseket, és különösen erősítsék meg a C-187. ILO-egyezményt, és hajtsák végre az R-197. ajánlást;

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

INDOKOLÁS

A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007-2012 közötti közösségi stratégiáról szóló bizottsági közlemény

A Bizottság közleménye üdvözlendő és elismerést érdemel azért, mert különösen nagy hangsúlyt fektet a munkahelyi balesetekre (EU-szerte 25%-os csökkentést tűz ki célul), és elkötelezett aziránt, hogy támogassa a kkv-kat a meglévő szabályozási keret végrehajtásában. Szintén nagyon pozitív azt látni, hogy hangsúlyt helyez az oktatásra és a szakképzésre, a pénzügyi ösztönzők alkalmazására, valamint a javasolt nemzeti stratégiákra. Az előadó azonban úgy érzi, hogy a közlemény sajnálatos módon nem összpontosít azokra a foglalkozási megbetegedésekre és daganatos betegségekre, amelyek jóval súlyosabbak és jóval gyakoribbak a baleseteknél, és a munkavállalók egészsége, a vállalkozások, a termelékenység és a társadalom egésze számára nagyobb árat jelentenek. Az előadó csalódottságát fejezi ki továbbá amiatt, hogy mindenfajta valódi részletezése hiányzik annak, hogyan kívánja a megállapított célokat és szándékokat megvalósítani. Részletes cselekvési tervekre van szükség, pénzügyi és ütemezési kötelezettségvállalásokkal, amelyekkel kapcsolatban az előrehaladás mérhető és nyomon követhető. Bár kevesen ellenkeznének a közleményben kifejezett jó szándékkal, ezek értelmetlenné válnak, ha nem eredményezik tényleges fellépés megtételét.

Végrehajtás és betartatás

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a hatékony végrehajtás és betartatás hiányát, valamint a jelentős javulás szükségességét, bár az előadónak meggyőződése, hogy ez nem zárhatja ki az új kezdeményezéseket, különösen az új és újonnan megjelenő kockázatok tekintetében. Szigorúbb és jobb munkaügyi ellenőrzések, hatékony megelőzés, megfelelő ösztönzők és szankciók megfelelő kombinációjára van szükség, amihez a legjobb gyakorlat megosztása és a munkavállalók fokozottabb részvétele társul.

Nagy kockázatnak kitett csoportok és vállalkozások

Aggasztó az a statisztika, amely szerint a munkahelyi balesetek és munkához kapcsolódó megbetegedések eseteinek előfordulása nem egyenlően oszlik meg az összes munkavállaló között. A munkavállalók bizonyos csoportjai, mint a migráns munkavállalók, az ideiglenes ügynökségi munkavállalók, a nők, a fiatal és idősödő munkavállalók mindegyike esetében jóval magasabb a munkahelyi balesetek és megbetegedések aránya az uniós átlagnál.

Ehhez hasonlóan az olyan vállalkozások, mint például a kkv-k és mikrovállalkozások, illetve bizonyos ágazatok – mint az építőipar, a halászat, a mezőgazdaság és a közlekedés –, valamint egyes tagállamok esetében szintén jóval magasabbak az arányok. Az előadó úgy véli, hogy ezeket a könnyen azonosítható problémás területeket prioritásként kellene kezelni.

A probléma az előző bekezdésben említett sebezhető munkavállalók egyes csoportjainál különösen akut. Ezeket a csoportokat gyakran nem tipikus munkaformákban alkalmazzák, mint például otthonról végzett munka, rövid távú munkaszerződések, vagy a kiszervezéssel és alvállalkozással együtt járó, nem egyértelmű felelősségek miatt fokozott kockázatnak vannak kitéve. Ezek a csoportok általában a jövedelemskála alacsonyabb végén találhatók, és a képzés, valamint a jogaikkal és a munkájukhoz társuló kockázatokkal kapcsolatos tudatosság hiánya miatt nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

A tagállamoknak nemzeti stratégiáikban teljes mértékben figyelembe kell venniük a nagy kockázatnak kitett csoportokat és ágazatokat, és hangsúlyt kell fektetniük a nem tipikus munkaszerződésekkel kapcsolatos problémákra.

Ezenfelül, mivel számos, nagy kockázatnak kitett csoport jelenleg nem szerepel a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretirányelvben, az előadó úgy véli, hogy a lehető legtöbb munkavállalóra ki kell terjednie, és megfelelően érvényesíteni kell azt az elvet, hogy valamennyi munkavállalót ugyanolyan munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogoknak kell megilletniük.

Erős kötelezettség vonatkozik a várandós nők védelmére is, és a várandós munkavállalókról szóló irányelv felülvizsgálata most időszerű.

Új kezdeményezések

Ezen a területen jelenleg két bizottsági konzultáció zajlik a szociális partnerekkel a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről (MDS-k) és a rákkeltő anyagokról. Az előadó úgy véli, hogy a szabályozási keret mindkét területen hiányos, és ezért az a véleménye, hogy a második szakaszban levő konzultációról szóló, a szociális partnereknek címzett dokumentumaiban vázoltak szerint a Bizottság által előnyben részesített cselekvési vonalnak megfelelően fellépésre van szükség

A nemzetközi kilátások

A nemzetközi együttműködés előnyei kétségtelenül kiemelkedő fontosságúak, és jótékony hatást gyakorolnak arra, hogy az EU tagállamai a saját munkahelyi egészségvédelmük és biztonságuk szintjét javítsák, valamint annak biztosítására, hogy kereskedelmi partnereink és szomszédjaink ne törekedjenek rövid távú (ám végső soron ellenkező hatást kiváltó) előny megszerzésére azáltal, hogy a költségek csökkentése érdekében kevésbé szigorú előírásokat alkalmazzanak, és így a magasabb szintű munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot alkalmazók alá ígérjenek. A fő kérdésnek azonban az összes országban az összes munkavállaló tiszteletét és méltóságát kell tekinteni, és az EU erős helyzetben van ahhoz, hogy ezt a kereskedelemmel és segítségnyújtással kapcsolatos tárgyalásokon, valamint az uniós tagság mézesmadzagján keresztül biztosítsa.

Egyéb kérdések

Ez a jelentéstervezet semmi esetre sem tartalmazza az előadó által fontosnak tartott összes kérdést és pontot, ám helyszűke miatt nem térhettünk ki valamennyire. Ezek azonban az Európai Parlament végleges állásfoglalásában figyelmet érdemelnek.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (22.11.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a 2007–2012 között megvalósítandó munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiáról
(2007/2146(INI))

A vélemény előadója: Georgs Andrejevs

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos jogszabályok működését, és nem megfelelőség esetén hozza meg a szükséges intézkedéseket, illetve azonosítsa azokat a hiányosságokat, amelyek esetében új vagy felülvizsgált intézkedések szükségesek a tagállamok közötti egyenlőtlenségek elkerülése érdekében;

2.   felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem készítették el nemzeti stratégiájukat, és nem tűztek ki mennyiségi célokat az egészségügy és biztonság terén tett előrelépések értékelésére, pótolják e hiányosságokat; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként értékeljék stratégiájukat, és az eredményekről tájékoztassák a Bizottságot;

3.   határozottan ösztönzi a Bizottságot a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap, valamint bármilyen más rendelkezésre álló eszköz gazdasági ösztönzőként való alkalmazására annak érdekében, hogy a vállalatokat – különösen a kis- és középvállalkozásokat – a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírásokon is túlmutató intézkedések meghozatalára késztesse;

4.   javasolja továbbá, hogy a tagállamok mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor bizonyos munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos előírásokat is figyelembe vegyenek;

5.   emlékeztet arra, hogy a munkahelyi egészség és biztonság nem csak fizikai munkát végzők esetében kerülhet veszélybe; felszólít a munka egészségügyi kockázatainak pontosabb azonosítására minden szektorban; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a mentális betegségek kialakulásának okaira, valamint a szellemi egészségre, a függőségre és a lélektani kockázatokra a munkahelyeken, így például a stresszre, a zaklatásra, a támadásokra és az erőszakra; továbbá felhív arra, hogy a munkaadók megfelelő fizikai és lelki egészség támogatására irányuló politikái nagyobb hangsúlyt kapjanak;

6.   felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a műszaki, szervezeti és gazdasági fejlesztésekre, például az új technológiák és a munka új formáinak gyors megjelenésére, amelyek egyben a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szempontjából új kockázatok kialakulásához vezethetnek;

7.   tekintettel azokra a folyamatban lévő társadalmi és gazdasági változásokra, amelyek egyben a munkaerőpiacot is befolyásolják és változtatják, felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze megfelelő foglalkoztatási politikák és tisztességes munkakörülmények kialakítását, és hogy munkahelyi egészségvédelem előmozdítására irányuló kampányok, a dohányzás munkahelyi betiltásának alkalmazása, valamint a dohányzó alkalmazottak leszokásra ösztönzése révén buzdítsa a munkaadókat az egészséges munkahelyi életmód előmozdítására, továbbá hogy biztosítsa a más területekkel, elsősorban a közegészségüggyel való hatásköri és politikai koherenciát;

8.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzon meg ütemtervet a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[1] felülvizsgálatára vonatkozóan azzal a céllal, hogy az irányelvbe bekerüljenek a szaporodást károsító anyagok is, és hogy kötelező határértékeket határozzanak meg a rákkeltő anyagok, mutagének és a szaporodást károsító anyagok tekintetében, amelyek betiltása továbbra is nehéz;

9.   alapvető fontosságúnak tartja, hogy nagyobb összhang alakuljon ki az új, helsinki székhelyű, Európai Vegyianyag-ügynökséggel (ECHA), valamint hogy tisztázzák a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[2] és a munkahelyi egészségvédelemről szóló egyéb irányelvek közötti kapcsolattal összefüggésben felmerülő számtalan kérdést;

10. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kellő figyelmet fordítsanak a közösségi stratégia és a REACH-rendelet egyidejű végrehajtására: a stratégiának arra kell törekednie, hogy kiegészítse a vegyi kockázatokkal szembeni védelemről szóló REACH-rendeletet, és ki kell használnia a lehetőséget a munkahelyi vegyi kockázatokkal szembeni megelőző intézkedések fokozására a REACH-rendelet végrehajtásával összefüggésben;

11. sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a munkavállalói képviselet fontosságát a munkahelyi baleset-megelőzési politikában, és fordítson kellő figyelmet a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre[3], amely jelentős eredményeket hozott a biztonság és megelőzés tekintetében azon vállalatoknál, ahol a legjobb a munkavállalói képviselet;

12.  felhív arra, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén ugyanolyan elkötelezettséggel kell hatásvizsgálatokat végezni, mint a környezetvédelem terén;

13. úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy ne csak a nagy kockázatot jelentő termelői ágazatokat azonosítsák, ahogyan erre már sor került, hanem a kiszolgáltatott csoportokat is, például a bevándorlókat, a fiatalokat és az idősebb munkavállalókat;

14. felkéri a Bizottságot, hogy bővítse a közösségi stratégia hatókörét, hogy ne csak a munkahelyi balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre terjedjen ki, hanem a meghatározó társadalmi tényezőkre is, mivel az egyén egészségi állapotát számos munkával kapcsolatos tényező határozza meg, mint például a munkaszerződés típusa, a munkakörülmények és az elérhető munkalehetőségek; rámutat arra, hogy a munkaviszony tekintetében bekövetkezett változások és a munkahely biztonságával kapcsolatos hanyatlás környezeti, lelki és társadalmi problémákat is előidéznek, amelyekkel foglalkozni kell;

15. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak a tagállamok közötti, hanem az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségeket is kellő mértékben vegyék figyelembe, és vállaljanak kötelezettséget az egyenlőtlenségek csökkentésére.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

21.11.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

2

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Georgs Andrejevs, Margrete Auken, Irena Belohorská, Johannes Blokland, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Edite Estrela, Jill Evans, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jens Holm, Marie Anne Isler Béguin, Dan Jørgensen, Eija-Riitta Korhola, Linda McAvan, Roberto Musacchio, Riitta Myller, Miroslav Ouzký, Dimitrios Papadimoulis, Dagmar Roth-Behrendt, Karin Scheele, Carl Schlyter, Richard Seeber, Antonios Trakatellis, Thomas Ulmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Kathalijne Maria Buitenweg, Philip Bushill-Matthews, Milan Gaľa, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Alojz Peterle

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés)

 

  • [1]  HL L 158., 2004.4.30., 50. o.
  • [2]  HL L 396., 2006.12.30., 1. o.
  • [3]  HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (27.11.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiáról
(2007/2146(INI))

A vélemény előadója: Romano Maria La Russa

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy míg a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint az Európai Unión belüli halálos és súlyos balesetek száma továbbra is csökken, az EU-ban dolgozók jelentős hányada továbbra is úgy véli, hogy munkájuk veszélyezteti egészségüket és biztonságukat;

2.  megállapítja továbbá, hogy emelkedik a rendhagyó munkaszerződések száma, és hangsúlyozza, hogy az ezekben meghatározott feltételek nem veszélyeztethetik az alkalmazottak és szerződő felek egészségét és biztonságát;

3.  úgy véli, hogy a munkáltatóknak kötelezővé kell tenni, hogy egyrészt segítsék elő a napibéres munkavállalók és a részmunkaidőben foglalkoztatottak számára az orvosi vizsgálatot, másodszor valamennyi alkalmazotti kategória számára a munkavállalók védelmére és a munkahelyi balesetek megelőzésére irányuló képzést;

4.  tekintettel a bányászatban, a fémfeldolgozó iparban, az acéliparban és a hajógyártásban foglalkoztatottakat érintő megnövekedett kockázatokra, fontos, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok biztosítsák a munkahelyi egészség és biztonság védelmét szolgáló beruházások megfelelő finanszírozását;

5.  üdvözli azt a Bizottság által javasolt célkitűzést, amely szerint az Európai Unióban a munkahelyi balesetek gyakoriságát 2012-re 25%-kal kell csökkenteni;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek valamennyi munkavállaló teljes körű egészségvédelmére és biztonságára, beleértve a szürkegazdaságban, a részmunkaidőben és határozott idejű szerződéssel dolgozókat és az alvállalkozókat is;

7.  emlékeztet arra a célkitűzésre, miszerint növelni kell a nők arányát a munkavállalók között, és hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti kedvezőbb egyensúly biztosítása érdekében foglalkozni kell a munka időtartamával, idejével és kiszámíthatóságával; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a fél- és egész napos bölcsődékkel és óvodákkal kapcsolatos beruházásokat annak érdekében, hogy a fiatal szülők össze tudják egyeztetni a családi életet és a munkahelyi tevékenységet;

8.  kiemeli a kkv-k munkaadói szerepét, mivel az EU aktív lakosságának több mint 65%-át foglalkoztatják; aggodalommal veszi tudomásul, hogy köztudottan veszélyesek azok az ágazatok, amelyekben a munkahelyet többnyire a kkv-k biztosítják; ezért fokozott erőfeszítések megtételét kéri a kkv-k munkaegészségügyi és -biztonsági kérdésekben való támogatása érdekében; ennek kapcsán üdvözli az információk terjesztését és a technikai segítségnyújtást célzó kezdeményezéseket, de továbbra is hangsúlyozza a kkv-k számára nyújtandó pénzügyi támogatás szükségességét; felhívja az összes tagállamot, hogy írják alá és ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt, és hangolják össze a képzéshez való hozzáférést javító intézkedéseket, különös tekintettel a részmunkaidőben foglalkoztatottakra és a határozott idejű szerződéssel dolgozókra, a biztosabb munkahelyhez való hozzáférésük elősegítése érdekében;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogszabályokat annak érdekében, hogy a munkahelyi balesetek és munkahelyi megbetegedések esetén biztosítást nyújtó biztosítótársaságok nyújtsanak anyagi támogatást a kkv-knak;

10. felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a gazdasági szereplők számára kötelezővé teszik a pszichológiai szolgáltatások biztosítását az alkalmazottak számára; ebben az összefüggésben azt javasolja, hogy a kkv-k vegyék igénybe szakemberek szolgáltatásait, az 500-nál több alkalmazottat foglalkoztató munkáltatók pedig minden 500 fő után biztosítsanak egy szakembert (pszichológust, terapeutát, lelkészt);

11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat és intézkedéseket azoknak a fogyatékkal élő személyeknek a munkaerő-piaci integrálása érdekében, akik tudnak és akarnak dolgozni; úgy véli, hogy ezeknek az intézkedéseknek ki kell terjedniük a fogyatékkal élők szakmai képzésére is;

12. javasolja a tagállamoknak, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a nehéz vagy veszélyes körülmények közötti munkavégzés olyan társadalombiztosítási jogokkal járjon, amelyeket az érintett munkavállalók igénybe vehetnek szolgálati idejük alatt és nyugdíjazásuk után egyaránt;

13. támogatja az európai szintű szakszervezeti részvétel aktív elősegítését, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan jogi keret létrehozására, amely határokon átnyúló tárgyalások folytatására ösztönzi a szociális partnereket; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak azon munkavállalói képviselők továbbképzésének finanszírozásáról, akik védik és érvényesítik a munkahelyi biztonságra és egészségre vonatkozó jogokat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.11.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Březina, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Giles Chichester, Den Dover, Nicole Fontaine, Adam Gierek, Norbert Glante, Umberto Guidoni, András Gyürk, David Hammerstein, Erna Hennicot-Schoepges, Ján Hudacký, Romana Jordan Cizelj, Werner Langen, Anne Laperrouze, Eluned Morgan, Angelika Niebler, Reino Paasilinna, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Paul Rübig, Andres Tarand, Radu Ţîrle, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Joan Calabuig Rull, Neena Gill, Lambert van Nistelrooij, Vladimir Urutchev

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Umberto Pirilli

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (22.11.2007)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiáról
(2007/2146(INI))

A vélemény előadója: Edit Bauer

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a munkavégzéshez kapcsolódó kockázatokat a nők biztonságára és egészségére nézve a férfiakéhoz képest alábecsülik és elhanyagolják, mind a megelőzés, mind a kutatás tekintetében[1],

B.   mivel több nő, mint férfi dolgozik biztosítás nélkül a „fekete”munkaerőpiacon, és mivel ez jelentősen kihat alkalmazásuk egészségügyi és biztonsági körülményeire,

C.  mivel tanulmányok és számítások szerint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság tekintetében azok a nők viselik a legnagyobb kockázatot, akik olyan ágazatokban dolgoznak, amelyeket az intenzív munkavégzés és a megfelelő ergonómiai szabályok hiánya jellemez,

D.  mivel a nőknél tapasztalható, munkakörülményeikre visszavezethető legsúlyosabb egészségügyi problémák a váz- és izomrendszeri megbetegedések és a pszichológiai zavarok,

E.   mivel az európai munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi irányelvek kerete a nemek vonatkozásában semleges, és ez nem teszi lehetővé, hogy megfelelő figyelmet szenteljenek a női munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme (OSH) tekintetében jelentkező különleges kockázatokra,

F.   mivel az Európai Unióban számos férfi és női munkavállaló van kitéve munkahelyén különböző veszélyeknek: kémiai, biológiai és fizikai hatások, ergonómiailag káros munkakörülmények, a baleseti kockázatok és biztonsági veszélyek bonyolult együttes érvényesülése, melyeket számos pszichoszociális tényező is erősít,

G.  mivel a nők és férfiak nem alkotnak homogén csoportot, ezért a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javítására szolgáló stratégiákat és intézkedéseket az egyes munkahelyek sajátosságaihoz kell igazítani, figyelembe véve, hogy néhány tényező különböző hatást gyakorolhat a nőkre, mint a férfiakra,

H.  mivel a női munkavállalókat fenyegető munkahelyi kockázatok jelentősen különböznek a férfi munkavállalókat fenyegető munkahelyi kockázatoktól, egyrészt, mivel a gyakorlatban a nőket inkább a sajátosan „női” foglalkoztatási kategóriákban alkalmazzák, másrészt pedig azért, mert a munkahelyen illetve máshol viselt megnövelt felelősségek összeadódva további terheket és kockázatokat jelentenek mentális és testi egészségükre nézve,

I.    mivel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását előmozdító intézkedések ösztönzéséről szóló 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvet, valamint a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló 1986. december 11-i 86/613/EGK tanácsi irányelvet szem előtt kell tartani,

J.    mivel a balesetekről szóló jelentések és a megbetegedésekre vonatkozó statisztikák nyújthatják a legközvetlenebb mutatókat a nőket illetve a férfiakat fenyegető kockázatok összehasonlításához,

K.  mivel a politikák hatásának kezelését csak a nők és férfiak egészségi állapota különbségeinek figyelembevételével lehet javítani,

1.   hangsúlyozza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének fontosságát a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos problémák kezelésénél, és üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásvizsgálatának egyedi módszerei kerüljenek kidolgozásra a nemi szempontok figyelembevételével; ugyanakkor kritikával illeti, hogy a Bizottság sem közleményében, sem „A 2007-2012-es közösségi stratégia célkitűzései” című dokumentumában, illetve az általa összeállított „Hatásvizsgálatok”[2] egyikében sem veszi kellően figyelembe a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét;

2.   sajnálattal jegyzi meg, hogy a balesetek és megbetegedések tényleges számának elhallgatása bevett gyakorlat, valamint, hogy a hivatalos jelentési kötelezettség sokszor nem vonatkozik valamennyi munkavállalói kategóriára, például a feketegazdaságban dolgozó munkavállalókra, akiknek nagyobb része nő;

3.   kéri a Bizottságtól, hogy mérje fel a munkával kapcsolatos végzetes és nem végzetes kimenetelű megbetegedésekre vonatkozó, nemek szerint lebontott, közösségi szintű statisztikák elérhetőségét;

4.   sürgeti a tagállamokat, hogy az érvényben lévő munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos irányelveket a nemi szempontokat jobban figyelembe véve hajtsák végre, vizsgálják meg, hogy ezen irányelvek milyen hatást gyakorolnak a nemekre, és ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által 2006-ban elfogadott, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság elősegítéséről szóló keretegyezményt;

5.   felszólítja a tagállamokat, hogy komolyan fontolják meg a férfi és női munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érintő különféle kockázatokat, és intézkedjenek olyan társadalmi és fizikai infrastruktúra kialakításáról, amely védelmet biztosít ezen kockázatok ellen;

6.   felszólítja a tagállamokat, hogy az idősebb munkavállalók alkalmazásának elősegítését célzó lépések keretében hozzanak olyan munkavédelmi intézkedéseket, amelyek az idősebb férfi és női munkavállalók sajátos igényeihez igazodnak;

7.   felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák egy hatékony, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra – különös tekintettel a nőkre és az anyaságra –vonatkozó jogszabályok megfelelőbb alkalmazásának céljával tevékenykedő ellenőrző testület működését;

8.   hangsúlyozza, hogy a folyamatos foglalkoztatás a munkahelyi egészségvédelem és biztonság fontos eleme;

9.   hangsúlyozza, hogy vizsgálni kell a munkakörnyezet valamint a berendezések használatának a terhes és szoptató nőkre gyakorolt hatásait;

10. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők megfelelő képviseletét a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos döntéshozatal minden szintjén;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nők részvételét a Vezető Munkaügyi Felügyelők Bizottságában (SLIC) sajátos és meghatározott munkavédelmi jogaik és szükségleteik nagyobb mértékű figyelembevétele érdekében;

12. sürgeti a tagállamokat, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem átfogó megközelítésének részeként javítsák a munkahelyi kockázatok és foglalkozási megbetegedések megelőzését, különös tekintettel a munkavállalók tájékoztatására és képzésére, és a munkahelyi biztonság és egészségvédelem keretében foglalkozzanak a munka-magánélet közötti egyensúllyal is a nők kettős munkaterhének figyelembe vétele érdekében, valamint segítsék elő ezt az egyensúlyt; úgy véli, hogy e vonatkozásban azt is figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiacon több nőt, mint férfit alkalmaznak bizonytalan foglalkoztatási formában;

13. megjegyzi, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes hozzáférés biztosítása az anyasági védelem legsürgősebb és szükségesebb formája; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátáshoz való teljes hozzáférés a biztosítás nélkül, a gazdaság „fekete” ágazataiban dolgozó, illetve az otthon, fizetés nélkül munkát végző anyák számára is azonos feltételekkel rendelkezésre álljon;

14. hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak által viselt kockázatok elemzésének és a megfelelő intézkedések meghozatalának szükségessége nem jelenti azt, hogy védekezésként ismét kirekesztő politikákat vezessenek be, vagy különböző állásokat alakítsanak ki a nőknek és a férfiaknak;

15. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiák kidolgozásában, és az e témával kapcsolatos statisztikák gyűjtésében, felmérések végzésében és kutatásokban biztosítsák a nemi szempontokat szisztematikusan érvényesítő megközelítés alkalmazását; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy éljenek a PROGRESS program e tekintetben – különösen a nemek közti egyenlőséggel foglalkozó szakaszában – rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeivel;

16. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy több figyelmet szenteljenek az olyan új kockázati tényezőknek, mint például az ügyfelek általi zaklatás, erőszak és megfélemlítés a közszolgálati munkahelyeken, ahol főképpen nőket alkalmaznak;

17. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak célzott intézkedéseket az olyan munkavállalók sikeres szakmai visszailleszkedésének biztosítása érdekében, akik munkahelyi baleset vagy foglalkozási ártalom következtében ideiglenesen a munka szüneteltetésére kényszerültek; megjegyzi, hogy bár a nőket általában véve kevésbé fenyegetik kockázatok, egyes egészségügyi problémák, például a váz- és izomrendszeri megbetegedések, nagyobb mértékben érintik őket;

18. intézkedések meghozatalára szólít fel a nem tipikus munkahelyeken – például betegek otthoni ápolása – dolgozó nők egészségvédelmi és biztonsági jogainak érvényesülése érdekében;

19. felhívja a figyelmet arra, hogy a kis- és középvállalatoknál alkalmazásban lévők munkahelyi higiéniai körülményei rosszabbak lehetnek, mint a nagyvállalatok dolgozóié, még azonos vagy hasonló ipari ágazat esetében is; ezért kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy előmozdítsák és támogassák a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet a kis- és középvállalkozások körében, és biztosítsanak magas szintű védelmet az alvállalkozásban foglalkoztatottak számára, akik nagyrészt nők;

20. hangsúlyozza, hogy egy erős és tartós, megelőző jellegű egészségvédelmi és biztonsági kultúra kialakításának hatékony eszközeként szükség van a veszély, a kockázat és a megelőzés fogalmának az iskolai tananyagba és oktatási rendszerekbe való általános beépítésére.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.11.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Edit Bauer, Hiltrud Breyer, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Lívia Járóka, Piia-Noora Kauppi, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Esther De Lange, Roselyne Lefrançois, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Christa Prets, Teresa Riera Madurell, Eva-Britt Svensson, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jill Evans, Iratxe García Pérez, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Donata Gottardi, Anna Hedh, Filiz Hakaeva Hyusmenova

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

  • [1]  OSHA, 42. sz. ismertető
  • [2]  SEC(2007)0214, 0215, 0216).

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

18.12.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

2

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jan Andersson, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Proinsias De Rossa, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Karin Jöns, Jean Lambert, Raymond Langendries, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Jan Tadeusz Masiel, Jiří Maštálka, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Elisabeth Morin, Csaba Őry, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Rovana Plumb, Bilyana Ilieva Raeva, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Ewa Tomaszewska, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Françoise Castex, Sepp Kusstatscher, Claude Moraes, Ria Oomen-Ruijten, Thomas Ulmer, Glenis Willmott

Jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés)